CHARIVARI

Báró Jellasics válasza gróf Zichy Ödönhöz a pokolba

Cimbora. Sohase hittem volna, hogy oly kurtán bánjanak méltóságos termeteddel… azt pedig, hogy pokoli utadban pláne meg is előzz, álmomban sem gondolám!

Írod, hogy nagyon is meleged van, s ugyancsak rangod szerint fűtnek alád holmi száraz rescriptumokkal az alvilág sütnökei.

Hagyjuk a panaszt, barátom!… örvendj és adj hálát Metternich apónak (az ősördögök ezen diplomált atyamesterének), hogy legalább helyben vagy és ingyen kandallózol; hanem én, én…

Na de halljad csak a kázust és bámulj, ha tudsz.

Mint régi kenyeres és konferenciai pajtásom, bölcsen tudhatod, hogy miképen sikerült rakásra vernem azon esztelen menageriát, mellyel mint vitéz sereggel elvégre még magam magamat is bolondítám.

Hát én bizon paraszt-pántlikától és hercegnő-csókoktól részegen olyformán kalkuláltam, hogy elcsábított hitvány népségem rongyait aranyokért váltandom be a gazdag Budapesten.

Hohó, barátom, rettenetes cudarul felsültem.

Így még szerencselovag, mint én, meg nem semmisült, mióta a privilegiált ingyenélőket a monarchiai buta civilizáció megteremtette.

(Ismert jellemedhez írom e sorokat, tudva hogy módod van tüstént elégetni.)

Von Buda… mennyei italok, deli istennők stb. keine rede… nem az, hogy csatáról mernék még csak álmodni is, hanem örökre visszaismerném a kigúnyolt magyar istent, ha in persona valamikép és valahová kieblábolhatnék.

Csak egy kicsinyt késtél volna felakasztatási élveddel, láthatod vala, mily ostobán csalatkozánk.

Írod, hogy unalomkergetőül küldjek egy tucet kártyát.

Ezt nem tehetem, mert pénzbe kerül, pedig egy garasom sincs… magam is régóta világkontóra kártyázgatok.

Kár volt kártyát instálnod. Nehezen kerülne a sor efféle sovány mulatságra.

Küldöm… vagyis küldi a felséges nép részedre Lamberget és Latourt, gyönyörű társalgók… majd megtudod tőlük, hogy deutsche karten ma már igazán azt teszi, hogy magyar kártya.

Nem tréfa itt a dolog többé, szép öcsém.

Lótunk-futunk, amerre látunk. Aifoz húgom se tudom mikor válogat többé commode a titkos istenekben; Ferdi kománk pedig arra se ért siettében, hogy egy pirosdad rántott csirkének a fülét bevághassa.

Most már megbocsáss… sietek… azaz szaladok, mert kergetnek… érzem, hogy rövid időn ölelhetlek.

cimborád, b. Jellasics.

U.i. Legközelebbi levelemet alkalmasint Róth és Filippovich barátim által veended.


VisszaKezdőlapElőre