Magyarország nemcsak a kereszténységnek szolgált törhetetlen bástyául, hanem egyúttal a lelki szabadságnak is.

Más meghódolt országokban, amint a török uralom elnyomta a nemzeti életet, a szellemi felvilágosodás is lealkonyodott: Magyarországon éppen azalatt támadt fel napja éltető fényében.

A kakas és a félhold nagy békességben voltak egymás mellett, a templomok és a minarék tetején. A török türelmes volt vallás dolgában. – A német annál türelmetlenebb. – De nem minden német, mert hiszen maga a reformáció is Németországból származott át Magyarországra, s éppen a német protestáns államokkal és fejedelmekkel voltak legnehezebb harcaik a római császároknak, akik Bécsben és Prágában laktak; sőt a saját osztrák tartományaiknak rendei is felében a protestáns hitet követték már, s követelték a lelki szabadság jogainak elismerését Ausztriában éppen úgy, mint Magyarországon.

A kedélybeteg császár-király pedig hallani sem akart a követelésekről. A saját testvérei sürgették, hogy engedjen a magyarok jogos kívánalmainak, de maga elé sem bocsátotta őket, csak írásban fogadta el az előterjesztésüket. A testi baja már ekkor hasonló volt a nyavalyatöréshez.

S ennek a koronája alatt reszkető fejnek a munkája volt az, hogy a legelső szabadságharc kitört Magyarországon.

Máskor is volt támadás a koronás fő ellen, de az lázadás volt; anyagi sérelmek visszatorlásából, személyes nagyravágyásból eredő, nem volt célja: le kellett veretnie. – De ezen támadás zászlaja egy magas célért lett felemelve: a lelki szabadságért. S ezt megérté mindenki. Úgyhogy midőn Bocskay István kezébe ragadta ezt a zászlót, az egész ország egy táborrá lett, amely melléje állt. Megfoghatatlan volna különben az a láng gyorsaságú siker, amivel oly rövid idő alatt egy egyszerű magyar nemes meghódította Erdélyt, s elismertette magát fejedelemnek mind a három nemzettel: magyarral, székellyel és szásszal, s aztán elfoglalta egész Magyarországot, Bástát Pozsonyig kergetve, serege romjai között.

A csillagvizsgáló királynak senki sem volt már akkor híve, még a saját testvérei sem. Seregei elfogytak. A megmaradtaknak nem adott pénzt: az kellett neki órákra, meg alchymiai kísérletekre; arról, ami odakinn a világban történik, nem akart tudni semmit. A győzelmes Bocskay pedig már Morva, Styria és Ausztria fővárosainak kapuin zörgetett.

Övé volt már, néhány körülzárt vár kivételével, egész Magyarország, könnyen királlyá tehette volna magát. A török szultán meg is tette annak: küldött neki kinevező athnámét, királyi jogart és fényes koronát, amit valaha görög császárok viseltek, s azzal a nagyvezér Lala Mohamed megkoronázta Bocskayt. De a fejedelem levette fejéről a koronát, s azt mondá, hogy amíg Magyarország törvényesen megkoronázott királya él, addig másnak nem szabad koronát viselni a fején: ő csak a nemzet jogainak kivívásáért fogott fegyvert, s leteszi azt, amint azokat a király biztosítani fogja.

Csakhogy ezt nem lehetett a csillagok közül lecsalni semmi módon.

Végre Mátyás herceg a többi testvéreivel együtt látva, hogy ország és trón elvész e makacskodás miatt, sok hercehurca után annyira vitték a királyt, hogy a győzelmes magyarokkal ünnepélyes békét kössön, s azt nagy nehezen aláírja. Ebben a békekötésben meg lett erősítve a vallásszabadság s helyreállítva a nemzetnek eddig elkobzott szabad alkotmánya. Hozzájárult annak megerősítéséhez a török szultán is mint Magyarország egy részének uralkodója, a zsitvatoroki, sátor alatt kötött békeszerződésben.

Bocskaynak el lett ismerve a császár-király által élte fogytáig tartó címe: „A római szent birodalom és Erdély fejedelme, a székelyek grófja s Magyarország némi részeinek ura.” Akiket nemességre emelt Bocskay, azok nemességüket megtartották.

Csakhogy nem sokáig viselhette a fényes címet. Még a békekötés évében meghalt.

Hívei, a szabolcsi hajdúk titkárát, Kátayt gyanúsíták, hogy ő küldte el méregitallal a fejedelmet a másvilágra, s Kassa piacán darabokra vagdalták az orgyilkost.

Bocskay végrendeletében Homonnay Bálintot jelölte ki Erdély új fejedelméül. Az erdélyi fejedelemválasztás szabadságát fenntartotta a magyar nemzet magának a híres-nevezetes „bécsi békekötésben”, mely a protestánsok jogait és vallásszabadságát először emelte törvényerőre.