A hajdúság

Ez idő tájon kezdett hírre kapni a „hajdúk” neve, akik azután későbben is nevezetes szerepet játszottak a magyar történelemben.

Nem csupán a „Hajdúkerület” lakosait nevezték így, bár azok képezték a zömét, hanem voltak komáromi hajdúk, borsodi, aradi, végvidéki hajdúk, abban egymással megegyezők, hogy a hadakozást professióból űzték.

Szabad csapatokat képeztek saját választott kapitányaik alatt, akiknek vezetése mellett bekalandozták az országot, majd a német, majd a törököt rontva, megsarcoltatva a városaikat, elfogdosva a szállítmányaikat, s ha nagyobb számban összevergődtek, egész csatákat küzdve az ellenük küldött hadseregekkel.

Olyan emberek hada volt az, akiknek a vagyona a hosszas háborúk alatt elpusztult, házuk falustól leégett, családjuk rabságra hajtatott: nem volt vesztenivalójuk semmi. Egy nyeregtelen lovon, kötőfékes szerszámmal, vagy még inkább gyalog, egy szál karddal az oldalukon, de hozzászokva minden harci sanyarúsághoz, a legelpusztíthatatlanabb hadsereget képezték: mely nem tisztelte se a törvényeket, se a békekötéseket, de legkevésbé a papokat. Az új vallás követői voltak, mely csak prédikátorokat tart.

Ha akadt, aki fel tudta őket buzdítani s amellett jó zsoldot ígért, annak a zászlója alá álltak; ha megbántotta őket, otthagyták, ellene fordultak.

Láttuk őket harcolni az osztrák császár zászlói alatt az erdélyi fejedelem ellen, s ugyanazt a császárt megtámadni, ugyanazon erdélyi fejedelem szövetségében.

Amellett a vármegyéken lakó nemes urak birtokai is sokat szenvedtek miattuk.

Csaknem minden országgyűlésnek van határozata abban az értelemben, hogy a megyék nemessége zabolázza meg egyesült erővel a hajdúkat.

A török nagyvezérek meg a német hercegek kölcsönösen biztatták egymást, hogy a hajdúkat el kell pusztítani, palánkváraikat szét kell hányni, őket magukat a földesurak között jobbágyokul szétosztani. Szántsanak, vessenek: többet fegyvert a kezükbe ne fogjanak.

Csakhogy a hajdúk nem engedték magukat megfogdosni. Mikor rájuk ijesztettek, akkor álltak elő legnagyobb sereggel, úgyhogy az ijesztgető hőkölt vissza. Elő tudtak állítani húszezer harcost. És milyen harcost! Aki nem törődött se élettel, se halállal, se a másvilággal. Aki nem bánta, hogy mit végeznek a fejedelmek. Akire nézve az egész világ ellenség volt, s ettől az egész világtól nem félt, a jövővel nem törődött, a bölcsességet be nem vette, akire nézve az volt a csatatér, ami a halászra nézve a tenger.

Ennek a hajdúságnak még sokáig nagy szerepe volt Magyarország szabadságharcaiban. Ez volt törzse, magja a nemzeti küzdelem táborának.


VisszaKezdőlapElőre