Íme, Magyarország legnagyobb költője!

Egy költő, aki a semmiből tud költeni!

„Hiszen minden költő a semmiből költ”, hallom az ellenvetést. Költ ám – verset meg novellát; de pénzt költeni a semmiből! Ez a valami.

Bernát Gáspár tagadhatatlanul Magyarország legnépszerűbb embere. Mint író, a legkedveltebb témával foglalkozik, amit legörömestebb olvasunk, melynek eszméit mindnyájan osztjuk; melyben az ország minden nemzetiségei, magyarok, németek, tótok és románok egyiránt megegyeznek – e nagy és általános eszme: „hogyan kell nem fizetni!?”

Gazsinak minden sora e lelkesítő eszmét leheli vissza. Tőle tanuljuk meg az adósságrevokáló jurátus stiklijeitől kezdve a váltót felfrüstököltető táblabíró invenciójáig mindazon közhasznú találmányokat, miket az emberiség méltatlanul üldözött jobbik fele, a jámbor adósok, az élet legfatálisabb prózája, az exekúció paralizálására fölfedeztek.

Ki ne olvasná napjainkban az ilyen tudományt? Ki ne vallaná magát e pártelvek követőjének?

És emellett Bernát Gáspár éppoly nagy financier a pénzkiadásban, mint Besze János a pénzcsinálásban, úgyhogy ha utóbb említett hazánkfia lenne pénzügyminisztere, s roppant pénzügyi terve realizáltatnék: okvetlenül adlátusnak kellene kinevezni mellé Bernát Gáspárt, hogy azt a pénzt, amit az egy rakásra termeszt, a másik segítse elkölteni.

Igaz, hogy Bernát Gáspár nagyon szereti a hiperbolákat; ő nem tollal és plajbásszal, hanem telegráffal ír; más íróeszköz nem képes extravaganciáit utolérni. Közönséges kifejezéseket nem használ soha; az ő múzsája sohasem csinál rendes lépéseket, csak kapriolokat; s míg más ordináré poéta most is csak pegázuson utazik az Olympra, ő rég szárnyas lokomotívon jár oda. Bizony rég!

Már anno – Pesti Hírnök – ilyen fiatalnak ismertem őt, mint most.

Újabb időkben sűrűen volt arról szó, hogy a múzeumnak új direktor kellene. Úgy tettek az újságírók, mint a régi piktorok, kik az új olajfestményt a régi fölé odafestették. Mi e hivatalra különösen ajánljuk Bernát Gáspárt.

Először, mert a „régi pénzeket” senki oly alaposan nem tanulmányozta, mint ő; másodszor, mert aki ily jól tudta saját magát konzerválni, az a kitömött madarakat is bizonyosan szinte jól konzerválná; és harmadszor, mert csakugyan nincs e világon az a múzeumdirektor, aki lassabban tudjon járni, mint ahogy Bernát Gazsi jár, ha nekiindul.