ELŐSZÓ.

A magyar föld szerepe nyugat és kelet közt a honfoglalás előtt és a magyar állam alapítása

Kezdőbetü magyar motivumokkal.
Rajzolta Cserna Károly

NYUGAT ÉS KELET már több izben váltotta fel egymást e föld birtokában. A geographiai helyzetnek, a hegység és sikság eloszlásának megfelelően, egyaránt ide törtek az Ázsia mélyéig nyúló szarmata alföldnek törzsei, másrészt meg az Apennin- és Balkán-félszigetnek, továbbá a felső Duna völgyének uralkodó nemzetei. Mióta Pannonia és Dacia beléjutottak a már műveltebb népek forgalmi vonalába, megtelepedik itt a római, tanyázik a góth és longobard, sátrat üt a hún és az avar. Mind eltűnt, alig hagyva mély nyomot a népek ez országutján. És megállapodás még sincs, nem is várható. Az avar birodalom omladékaiban meghúzzák magokat a szlávok, élethalál-harczot víva a nyugotról előre törő frank-német befolyás ellen. Délkelet felől pedig egy eredetében keleti pusztai ország, a bolgár, terjeszti erre határait.

És mégis, a népek s birodalmak e folytonos változásában, felépülésében s összeomlásában, észlelhető bizonyos törvény és szabály.

A nyugoti művelt népek, a római s némileg a frank, e területnek csak némely részét birták hatalmuk körébe vonni. A Duna-melléki provincziák ép oly kevéssé éltek önálló életet, mint a frank Ostmark. Létök, fennállásuk egy távoli politikai központhoz maradt kötve mindvégig; annak hanyatlásával belőlük is eltávozott az erő. A hatalmas pusztai népek ellenben egyesítették az egész területet és bárminő messzire ért Etelének vagy Bajánnak kardja, markolatát a Tisza és Duna mellékén tartották erős kézben. De ez a rémes fegyver nem soká maradt épen a mindenfelől erre tóduló nemzetek küzdelmében. Egyszerre eltört, mint a húné, vagy lassankint eltompult, mint az avar khánoké – és a volt jobbágyok toporzékoltak az elnyomók egyedüli emlékei, sírhalmaik fölött.

Más sors várt e földre, mint az, hogy a nyugoti népek függő tartománya, vagy a keleti harczos pásztorok tanyája és székhelye legyen.

Ujra keleti, harczos, pásztor nép jelenik meg a véres küzdőtéren, a húnra s avarra emlékeztető. Ez a nép, a magyar megoldja az ezredéves geographiai és történeti problemát. Önálló birodalmat alapít, melynek itt a központja és ereje, és immár egy ezredév viszontagságai közt az örökös válságok e földjén nyugalmat állapít meg a népek torlódó hullámzásában és fejleszti a műveltségét.

Megoldotta az által, hogy megmaradva kelet népének, egyuttal magáévá tette nyugat szellemét.

Nemzeti történetünknek mind a mai napig e kettős mozgalom: az idegen befolyás befogadása, és az eredeti önállóság érvényesítése adja meg világtörténeti jelentőségét és legfőbb érdekét.

E történetnek első korszakát szándékozunk elbeszélni, azt, melyben a nemzet megalakul s helyét Európa államai közt saját véréből való fejedelmei alatt elfoglalja s megszilárdítja.

Elmondjuk tudományunk segédeszközeinek lehető felhasználásával, nem riadva vissza annak bevallásától sem, ha kutatásunk egyik vagy másik kérdésben nem juthat biztos eredményhez, úgy hogy más megoldás tán épp oly valószinü s lehető, mint az, melyet mi találtunk.

Elmondjuk azzal a kegyelettel, melyet a történelem komoly szava követel s az igazságnak azon szeretetével, mely, meggyőződésünk szerint, maga a legfőbb kegyelet.

Kardot vivő keselyü.
Rajzolta Cserna Károly