Keresztes vitéz.
A British Museum miniatureje. Grote G. reproductioja után
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Borics Konrád császárnál. Pozsony elfoglalása. Osztrák háboru. Csata a Lajta mezején. A magyarok győzelme. VII. Lajos franczia király fölveszi a keresztet. Szent-Bernát. A szentföld állapota. Magyarország és a keresztes háboruk. Konrád átvonul az országon. A francziák átvonulása. Borics a franczia táborban
A magyar-német-cseh szövetség hosszu időn át távol tartotta Boricsot minden ujabb vállalattól. Hanem ez a szövetség II. Géza alatt már korántsem volt oly szilárd, mint atyjának idejében. Különösen a Babenberg család mutatkozott Magyarország elszánt ellenségének. 1146 elején Konrád király Bajorországban tartózkodott, midőn Ulászló cseh herczeg – kinek neje Gertrud, a király féltestvére, Babenberg leány volt – udvarához járúlt és magával vitte a trónkövetelőt is. Borics siralmasan előadta panaszát, hogy atyai örökségétől megfosztatott és a császári hatalomtól vár igazságot, melyre az egész föld igazgatása van bizva. A császári hatalomnak ez az elismerése megnyerte Konrádot, a német fejedelmekre pedig nem maradtak hatás nélkül Borics igéretei és ajándékai.1 A gyüléstől kedvező választ nyert, de a birodalom azért mitsem tett érdekében. Hanem az őrgrófságban szabadon toborozhatott, több ottani lovag, kik közt Hermann és Luitold emlittetnek, zsoldjába állott és azok húsvét hetében csellel hatalmukba keritették Pozsony várát, melyet ispánja, Julián, nem védett kellően.2 A király oda küldte több ispánját, hogy megtudja, kik ejtették rajta, béke idején, ezt a nagy sérelmet. A várbeliek kijelentik, hogy nem Konrád császár küldte őket, sem az őrgróf, hanem uruk Borics. Erre a magyarok ostromhoz fognak. A németek, látva, hogy senki sem jő őket felmenteni, jó pénzen, 3000 márka ezüstön, átadják a várat.3 Géza a legközelebbi szomszédtól, Henrik osztrák herczegtől követel elégtételt, mert hisz a rablók az ő országából jöttek.
Nagy sereg gyült össze a „gőgös” és a magyar határt sértő németek ellen. Viszont Henrik is nagy sereget gyüjtött. Konrád császár távol volt ugyan – épen a lengyelekkel hadakozott, – de Henrik, ki nemcsak az őrgrófságot birta, hanem a bajor herczegséget is, és kinek mint a meghalt Henrik szász herczeg özvegye férjének Szászországban is voltak nagy birtokai és összeköttetései, egyedül is elég erős sereget volt képes kiállitani. „A nehéz pánczélos németek úgy állottak, mint az óriások és teljesen biztak erejökben.” A magyar krónikás, ki maga is talán ott volt a táborban, kiemeli, hogy az egész papság, a mely a királyt kisérte, és maga a király is, Krisztusnak és a boldogságos szűznek, az ország védőjének oltalmába ajánlották Magyarországot.4 A magyar sereg a mosonyi kapun tört elő, számát 70,000-re tették, vezére a király anyjának testvére Belus herczeg volt. Csakhamar elözönlötték a Lajta és a kapú közt elterülő mezőt, melyet a németek Virveldnek – parlagnak – neveztek, bizonyára azért, mert a magyarok, régi szokásuk szerint, pusztán hagyták országuknak közvetlenül a határ mellett eső részét. A herczeg a Lajta másik partján ütött tábort és előre küldte kémjeit. Másnap a király elment egy fából épült egyházba, hol a püspökök őt, ki fiatal kora miatt nem öltött addig lovagi fegyverzetet, felövezik a karddal és megáldjak. „Isten dicsősége megjelent neki, szive megerősödött belé, arcza felderült, egész vidáman ment a csatába.” Ekkor egy Gunczel nevü megbizható embere, ki tudott mind a két nyelven, hirül adja neki, hogy a németek közelednek, és azt tanácsolja, támadja meg azonnal őket, mert még nem jöttek el valamennyien. A király elrendezi a csatarendet: elől a két szárny, a besenyők és székelyek könnyű fegyverzetü nyilas hada, hátul a derékhad a királylyal és Belussal, kinek tulajdon dandára 12,000 lovasból állott. A németek nem akadályozták meg a magyarok felállitását, sem a Lajthán való átkelésöket. Kémjeik nem értesitették őket kellően. Hirtelen, mialatt még rendezkednek, azon veszik észre magokat, hogy a magyar lovasok lángba boritották a környék falvait. A táborban nagy a zavar: némelyek visszavonulást javasolnak a Fischa folyóhoz, mások meg azt hiszik, hogy a magyarok tulajdon táborukat gyújtották fel, hogy elrejtsék futásukat. Henrik herczeg bátor és türelmetlen létére az utóbbiakra hallgat és neki ront az ellenségnek. Övéi nagy rendetlenségben követik. Az erős lovakon ülő nagy testü, vasas németek csufolják a magyarokat, ezeket meg a kürtöknek és tárogatóknak hangja bátoritja a csatára. Nagy zajjal ütköznek össze. A herczeg az előre küldött szárnyakra csap: a besenyők és székelyek elesnek, vagy megfutnak „mint a juhok a farkas elől,” ispánjaik is ott vesznek. Futásuk már magával ragadja a derékhad egy-két csapatát is. Hanem a király emberei bevárják a herczeg rohamát „mozdulatlanul, mint az erdő.” A németek, kiknek csak első dühét tartották veszedelmesnek, ellankadnak. A por megakadályozta őket abban, hogy az ellenség mozdulatait meglássák. Ekkor reájok csap Belusnak hada, közbe fogja őket és nagy vérontást visz véghez. A herczeg seregének hátulsó védje megszalad. A király válogatott harczosai neki rontanak már megfogyott hadának: „a csata a németekre nehezedett, erejök megsemmisült.” Maga a herczeg csak nagy bajjal menekült meg, a pornak oltalma alatt, Bécs felé. A magyarok csak a Fischa folyóig üldözték, azután haza mentek.5
Keresztes vitéz.
A British Museum miniatureje. Grote G. reproductioja után
Nagy volt a diadal, 7000-re tették az elesett németek számát és csak gyönge vigasztalás volt reájok nézve, hogy magyar talán még több födte a Lajta mezejét. „Az Uristen megmentette az nap a magyarokat a dühöngő sárkányok torkától. A németek erejét ott annyira megtörték, hogy azóta még a végeken lakó magyar parasztokat sem merték sérteni vagy bántani. Uros ispán elfogta ott Rapolt grófot, ki azelőtt csellel vette volt be Pozsony várát, Gábriel pedig Ottót.” (1146 szeptember 11.)
Egész Németország érezte e kudarczot. Nagy történetirója később Barbarossa Fridrik császár győztes kezétől várta annak megboszulását. Magyar részről azonban misem történt a győzelem felhasználására, minek valószinüleg az új keresztes hadjárat hirdetése és az azzal együtt járó általános béke volt az oka.
Az annyi áldozattal alapitott és fenntartott jeruzsálemi királyság végső veszedelemben forgott. János császár Antiochia ellen készült; és midőn hirtelen meghalt, fia Mánuel nem nyugodott, mig nem fogadta Antiochia fejedelmének hódolatát. Kelet felől a mossuli török szultánnak derék ata-bégje, nagyvezére, Zenki, elfoglalta és elpusztitotta Edessát, a királyság végbástyáját. Jeruzsálemben gyermekkirály uralkodott. E hirek hallatára Francziaországban ujra feléledt az a harczi kedv, mely egy félszázaddal azelőtt százezreket vitt a szent földre. Bernát clairvauxi apát, a cistercita rend büszkesége, szentéletű férfiú, kinek ékesszólásánál még hatásosabb volt erkölcsi fensége és kinek tekintélye előtt nemcsak a királyok hajlottak meg, hanem a pápák is, maga állott a mozgalom élére. VII. Lajos franczia király lovagságával együtt Vézelay-ben, 1146 husvétján felvette a keresztet. Bernátnak el kellett szakitania ruháit, annyian követelték tőle a kereszt jelét. A férfiak lelkesedése áthatotta a nőket is és a nagy vállalat végrehajtására már nemcsak a francziák, hanem a németek is készültek. Konrád császár azonban nem gondolt arra, hogy a sereg élére álljon; hogy is hagyhatná el örökké zavargó birodalmát? Bernát a Rajnához siet és Speierben 1146. decz. 27-én tartott beszédével annyira elragadta az uralkodót, hogy az magának Istennek parancsát vélte hallani, melynek engedelmeskednie kell. A nyugoti keresztyénségnek két leghatalmasabb uralkodója fogott kezet a nagy czél elérésére.
Magyarországnak tehát nem kellett tartania az 1096. évi rendetlenségek és veszélyek ismétlésétől. Másrészt a római egyházzal való szoros kapcsolata óta itt is gyökeret vert a keresztes háborúk eszméje, ha nem is az egész nemzetben, legalább egyesekben. 1135-ben egy Petronilla nevű magyar úrasszony házat vett Jeruzsálemben 350 byzanczi aranyért az oda érkező magyar zarándokoknak szállásul. Mint a szerződés tanui, egy magyar esperes és még egy magyar pap vannak aláirva.6 Azt kell vélnünk, hogy az ide szakadt normann, olasz, franczia és rajnamelléki nemzetségek ebben a pontban sem szüntek meg összeköttetésben állani szülőföldjükkel. Midőn Lajos franczia király elvállalja a franczia keresztes sereg vezetését és ő a magyar királyt megkeresi az átvonulás és a szabad vásár engedése ügyében, Magyarországból is jelentkeznek részt venni óhajtók.7 Mindamellett a nagy közös vállalat és az a tudat, hogy a magyar nemzet is hű tagja a kereszténységnek, sem voltak képesek elenyészteni a németek gyülölétét a magyar ellen, melynek, mint láttuk, az 1096-iki véres eseményekben is oly nagy volt a része. Krónikánk tele van panaszszal Konrád császár ellen. „Nem úgy jött, mint Krisztus zarándoka, hanem zsarnok és rabló módjára. Kérelem örve alatt sok pénzt csikart ki, úgy hogy sem anyaegyház, sem monostor nem maradt zsarolatlan”.8
III. Konrád átvonulása Magyarországon.
Miniature a bécsi képes krónika 119. lapján
Egészen más emléket hagyott itt a francziák átvonulása. „Lajos, a frankok jeles királya, következett a császár után és Géza királytól nagy tisztességgel fogadtatott. Egy ideig időzött is nála, komasági viszonyba lépett vele, midőn elment, sok ajándékkal lőn elhalmozva, és seregét az ország minden megterheltetése nélkül vezette át Görögországba.”9 Odo apát, a ki Lajos királyt elkisérte ez útjában, bővebben is szól magyarországi tartózkodásról. Feltünik neki, mennyire túlnyomó itt a legelő, és mily szegény ez az ország folyóvizekben, melyeket kútak pótolnak. Csak a Dráva és a Duna hatalmas folyamait emliti, a többi tó és mocsár. „A Duna keresztül folyik a birodalmon és sok tartomány gazdagságát viszik rajta hajón Estrigim nemes városába.” A magyar király követeket és ajándékokat küldött a francziához, de nem ment hozzá, hanem kérette, jőjjön át, a Duna tulsó partjára. A franczia király sok püspökével és hűbéresével át is hajózott, a két uralkodó összecsókolózott és jó békében, barátságban vált ismét el. Nem is volt a francziáknak panasza sem vásár, sem pénzváltás dolgában.10
VII. Lajos keresztes hada.
A »De passagiis in terram sanctam« czimű kézirat miniatureje
Noha a két király és nemzeteik annyira barátságosak voltak egymás iránt, a francziák átvonulása alatt oly eset adta elő magát, mely komoly zavarra adott okot. Borics már a hadjárat előtt is megkereste Lajos királyt levelével. Hivatkozott a császárra, kinek jóakaratát, úgy mondták, pénzen vásárolta meg. Viszont Géza szintén megnyert a maga részére több német fejedelmet, úgy hogy a trónkövetelőt cserben hagyták. „Borics, reményében csalódva, elrejtőzött és a franczia sereghez lopódzott. Azt mondták, hogy két főember tudott e felől és a konstantinápolyi császár kedveért, kinek egy unokahugát birta, jóakarattal viseltetett iránta.” Magyarországon azt hitték, hogy Boricsot párthivei hivták ide. A királyok találkozása után, midőn épen a dús ajándékokat, lovakat, ruhákat, viszik a franczia táborba, egy Györk nevü vitéz hirül adja Gézának, hogy Borics ott lappang a francziák között. Géza rögtön Lajoshoz üzent és barátságukra hivatkozva kérte őt, adja ki halálos ellenségét. Lajos hinni sem akarta a dolgot, de midőn a magyarok nagyon erősitették, megengedte Borics kiadatását. Ez éjjel történt. A magyar küldöttek azonban nagy lármával indultak Borics megkeresésére, úgy hogy ez neszét véve a dolognak kimenekült ágyából, úgy hogy csak hült helyét találták. A menekülő a folyó felé tartott és ott egy csatlóst talált jó lovon. Ezt el akarta tőle venni, de a csatlós ellenáll, zajt csap és az oda sietők megverik és elfogják Boricsot és félmeztelenül, piszkosan, sárosan, rabló gyanánt a király elé viszik. Az üldözött Lajos lábai elé borul, és bár nem tudott francziául, több szóval és különösen nevének sürü emlegetésével érthetővé teszi magát. A király elvezetteti és ügyét másnapra halasztja. Géza, ki a közelben ütötte fel sátrát, mindjárt hallott a dologról és most már nagy igéreteket is tett Lajosnak és a főuraknak, csak szolgáltassák ki neki Boricsot. Lajosnak nehéz volt a helyzete: barátját, gazdáját nem sérthette, az üldözöttnek kiadása pedig lovagi becsülete ellen lett volna. Az urak és püspökök tanácsa azt határozta, hogy a király ne szegje meg a Gézával való barátságot, de azért foglyát ne adja ki, mert mindkettő bűn volna. A magyar király e válasz után eltávozott a francziáktól. Borics aztán Lajos oltalma alatt tovább ment Görögországba. Magyarországban, a hol nem akarták hinni, hogy a franczia király fattyút vesz védelmébe a törvényes uralkodó ellen, a két esetet összevegyitve azt beszélték, hogy Borics a tanácskozás éjjelén elmenekült a franczia király egy paripáján, és egy lovászt, ki vissza akarta őt tartani, kardjával ketté vágott.11