A deáki misekönyv kánon előtti képe.
(Krisztus levétele a keresztfáról.)
A codex eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
A papok. Magánéletük. Nyilvános szereplésük. Az esztergomi és a kalocsai érsekek viszálya. Megegyezésük. Szent-István legendája. A pápa nem hagyja jóvá az egyességet. Pápai adózás. A deáki liturgikus könyv. A naptár. Magyar szentek. Imák, áldások. Az egyház hatalma gyökeret ver a magyar népben
E változás már magában véve is emelte szükségkép az irástudó papságnak a tekintélyét és befolyását. Ehhez járult az is, hogy az egyház nemcsak hivatásánál fogva, hanem azért, mert az erőszakosság őt is fenyegette, inkább vonzódott az elnyomottakhoz. És ha a magyar egyház hazánk e válságos szakában még sem birta kifejteni azt az áldásos, nyugtató és békitő hatást, mely más országokban, hasonló viszonyok közt jellemezte müködését, annak okát első sorban abban találhatjuk, hogy főpapjaink szintén nem voltak mentek koruknak és társadalmuknak szenvedélyeitől és büneitől.
Itt nem magánéletükről akarunk szólani. Kalán pécsi püspököt gyilkossággal vádolták és azt hitték felőle, hogy tulajdon unokahugával fajtalankodik. Ellvin váradi püspöknek oly botrányos volt az élete, hogy metropolitája, Saul kalocsai érsek kiátkozta, káptalanja őt hamis esküvel, simoniával, erőszakoskodással vádolta.1 A későbbi kalocsai érsek Berthold, Endre sógora, szinte közbeszéddé vált tudatlansága és parázna élete miatt. Bár azt vélték, hogy egyházi rendhez nem illik a nyerészkedés, még a szerzetesek sem követték e szabályt. III. Incze 1213-ban keményen megrójja a pécsi egyházmegye cziszterczitáit és johannitáit, hogy a bort összevásárolják és rút haszon kedvéért kereskedést üznek vele külső tartományokban.2 Ha valami érseki szék betöltéséről van szó, a püspökök a pápánál minden lehető bűnt reá fognak arra, kinek kinevezése a legvalóbbszinü. Szintén Incze volt az, ki nem győzi kifejezni a versenytársak alávalósága fölötti haragját. De ezek az esetek magán a renden belől tárgyaltattak és legfölebb a pápai szék vizsgálását és fenyegető dorgálását vonták magok után.
Nyilvános szereplésökről tudták, hogy a trónviszályokban ők is ármánykodtak és pártoskodtak. Tudták, hogy a pannonhalmi apát hosszu, szenvedélyes pört folytat a veszprémi püspök ellen. Végre tudták, hogy a magyar egyház két előljárója, az esztergomi és kalocsai érsek ellenségek, versenytársak.
János kalocsai érsek, előbb csanádi püspök, úgy Imre királynál, mint Incze pápánál nagy hegyben állott. A délszláv népeknek, különösen a szerbnek megtéritésében neki szánták a főszerepet; az a vidék külömben is az ő egyházmegyéjének volt közvetlen szomszédságában. Ez a kegy, az őt ért számos megbizatás és kitüntetés nagyravágyóvá tették, úgy hogy lealázónak vélte, hogy érseksége az esztergomi alá van rendelve. Törekvéseinek sikert igért az is, hogy Jób, az öreg esztergomi érsek épen nem volt kedves embere Imrének. János nem akarta engedni, hogy Jób az ő megyéjében, az ő jelenlétében főpapi áldását ossza a népnek, de ő maga az esztergomi érsek tilalma daczára, palliumban, maga előtt vitetve a metropolita keresztet, misézett az esztergomi dioecesishez tartozó egyházakban. Jób széke méltóságának megőrzése végett a pápához fordult, és Incze 1203 május 3-án, meg is erősitette az esztergomi érsekek jogait. Csak ők koronázzák e szerint Magyarország királyait, ők látják el a szentségekkel a magyar királyokat, királynékat és örököseiket, ők biráskodnak egyházi ügyekben a királyi ház tisztjei, a királyi apátságok és prépostságok fölött; végre ők kapják a tizedet a királyi kamarától.3
Két évvel később maga János lett esztergomi érsek. Utódjául Gertrud királynő öcscsét Bertholdot kivánta; a káptalan és pápa, bár nem szivesen, 1207-ben elismerte megválasztott főpapnak a még alig 25 éves herczeget. Az új érsek, kit nem csak káptalanja támogatott, hanem természetesen az egész udvar is, ujabb erővel kezdte meg a kalocsai szék követeléseinek érvényesitését. Ellenállásra annál kevésbbé talált, mert hisz épen az akkori esztergomi érsek kezdte meg Szent-Adalbert egyházi felsőségének megdöntését. Igy jött létre az az egyesség a két érseki szék közt 1211 vagy 1212-ben, mely Kalocsát sok tekintetben egyenlőjévé lett volna hivatva tenni Esztergomnak.
E „béke” szerint a magyar királyok első koronázása az esztergomi érseket illeti. De ha ő nem birná vagy roszakaratból nem akarná megkoronázni a királyt,4 vagy ha üresedésben volna az esztergomi érsekség, akkor a kalocsai érsek koronáz. Csakhogy ebből nem származhatik igénye az első koronázás jogára nézve. A második koronázás joga mindkettőjüket egyenlően illesse.
A pénzverés dézsmája egész Magyarországon az esztergomi egyházat illeti. És ha megszünnék az, hogy egész Magyarországra nézve általános érvényü pénzt vernek, bárminő más pénz következik utána, a dézsma tovább is az esztergomi egyházat illeti. Jellemző, hogy már lehetőnek tartják a királyi pénzverési jog megosztását és a hübéresekre vagy püspökökre szállását.
Az esztergomi érsek lemond minden biráskodásról és egyházi hatóságról, melyet a kalocsai megyében gyakorolt, kivéve a pénzverés tizedét ha ott pénzt találnak verni.
A királyi ház tisztjei fölött minden püspök a maga megyéjében biráskodik. A királyoknak és gyermekeiknek szentségekkel való ellátása egyaránt illet meg minden püspököt és érseket a maga megyéjében, a király akarata szerint. Megszünik tehát az esztergomi érseknek az a kiváltsága, hogy ő a királynak és a hazának főpapja.5
E béke szerint tényleg megszünt volna az esztergomi egyház primatusa. János legfölebb a pénzbeli jövedelem dolgában tartotta fenn egyházának ősi jogát. E békére megesküdtek az érsekek és a püspökök, és a két egyház káptalanának megbizottjai.
Irodalmi tekintetben is nevezetes a két érsekség versengése. Az új igényt támasztó kalocsai széknek érdekében állott, hogy mentől régebbre vihesse vissza eredetét, kiváltságát Szent-István volt a magyar egyház alapitója; az ő legendáját olvasták mindenütt az egyházakban. Nem lenditenek-e nagyot a kalocsaiak ügyén, ha a szent király életiratába betoldják, hogy ő Asztrikot kalocsai érseknek rendelete és hogy a magyar egyháznak ez első ismert nagysága csak onnét ment át az esztergomi, székre? Ez történt meg Hartvik legendájának azon kéziratában, melyet a nemzeti múzeum őriz, és melynek irása arra vall, hogy 1200 körül, tehát épen midőn javában folyt a harcz, szerkesztették, illetőleg interpolálták.6
A deáki misekönyv kánon előtti képe.
(Krisztus levétele a keresztfáról.)
A codex eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában
István még egyedül rendelkezett egyházai fölött, de most van más főhatósága is a magyar érsekségeknek: a pápa. Magában a szerződésben is ki van kötve, hogy azon esetben, ha a pápa azt meg nem erősitené, minden a mostani állapotban marad. „Mert az apostoli tekintély mindenben fenntartatik.” Hozzá fordult a jogaiban sértett esztergomi káptalan. A pápa nem feledhette el, hogy ő maga erősitette meg kilencz évvel ezelőtt az esztergomi egyház jogait. Berthold fönhéjázása, nagyratörése igazságos lelkének nem lehetett inyére. Ő, az egyház jogainak legfőbb őre a földön, egy Endre királyhoz intézett levelében megsemmisitette az egész szerződést. Nem csak azért, mert jogtalan, hanem azért is, mert igen sulyos politikai következéseket vonhat maga után. „Tekintetbe vettük”, igy ir Endre királynak, „hogy régente nagyon kértél minket, adjunk külön kiváltságot az esztergomi érseknek, melyben koronázó jogát megerősitjük; és mi kérésedre hajolva, ezt megadtuk; tekintetbe véve továbbá, hogy ha több egyháznak is meglenne a koronázó joga, ebből nagy veszélye származhatik birodalmadnak és tulajdon örököseidnek, mert, mint jól tudod; gyakran származott a magyar királyok örökösei közt erős botrány a korona miatt; annál könnyebben fogna ez megtörténhetni, ha ezek majd különböző koronázót találnának.”7 Magyarország királya elfeledte, mit jelent birodalmára nézve az esztergomi szék hatalma; a pápának kellett őt reá figyelmeztetni.
Inczéhez fordult tehát az egész magyar egyház jogai, birtokai védelmére. Ő intézi el a pannonhalmi apát és a veszprémi püspök közt soká huzódó pört, a somogyi tized ügyében, az elsőnek javára.8 Ő biráskodik az esztergomi érsek és a veszprémi káptalan ügyében9 Oltalma alá veszi a Garam melletti szt. benedeki apátságot, meg erősiti a somogyi apátságnak szabadalmait és kiváltságait. Ez az apátság, melynek alapitásánál sz. László oly erősen kifejezte a magyar királyok kizárólagos és legfőbb kegyuri jogát, most évenként egy fertó aranyat fizet a pápáknak pártfogásuk elismeréseül.10 Természetes, hogy igy a magyar egyház eredeti szabadsága teljesen feledésbe ment; a kor már nem értette meg. És e kornak és saját hatalmának szellemében irta III. Incze: „épen maradván mindenben az apostoli tekintély, melyből eredetét vette a magyar királyságnak koronája.”11
Magyarország már nemcsak vallásos hódolattal adózott Szent-Péter székének, hanem teljesen bevonatott a pápai financziák azon rendszerébe, melyet épen III. Inczének alkotó szelleme fejtett ki teljesebb tökélyre. Az apostoli szék tényleg a nemzetek legnagyobb közös érdekeit képviselte; legfőbb foruma volt az igazságszolgáltatásnak a földön, még koronás főkkel szemben is; jogos volt, hogy e hivatása betöltésére alattvalóitól megkapja az eszközöket. Cenciusnak, III. Incze kincstartójának (camerarius), a későbbi III. Honorius pápának jegyzékében már ott szerepelnek a magyar egyházak járulékai is.12 És bár nem szenved kétséget, hogy Incze hatalmát sokkal kevésbbé éreztette a magyar királyokkal, mint más fejedelmekkel, bizonyos, hogy ő volt az első VII. Gergely ideje óta, ki szellemi felsőségét a világi ügyek igazgatására is felhasználta és igy előkészitette a pápai széknek későbbi hűbéres igényeit.
III. Incze pápa.
A subiacoi apátság sirboltjának egykorú falfestményéről. Az aláirás olvasása + INNOCENTIVS EP(iscopa)S SERVVS SERVORV(m) D(e)I DILECTIS FILIIS.
A. Gusman fametszete után
Egészben véve hazánknak mégis hasznára vált az egyháznak akkori roppant hatalma. A magára hagyott nemzeti egyház elernyedésnek, tespedésnek, elvilágiasodásnak lett volna kitéve, ha a pápa nem gyakorolja oly lelkiismeretesen ellenőrző jogát. A mit annyi kánon és törvény előirt: a papok nőtlensége még korántsem volt keresztülvive. Incze 1198-ban maga is inti a csanádi püspököt, foszsza meg jövedelmeiktől az ily botrányban élőket. De ez nem használt sokat. A váradi káptalani jegyzék teljes naivitással nevezi meg a papok fiait vagy leányait.13 Még az egyház disciplinája sem egyforma; sok a görög klastrom és azoknak lakosai erkölcstelen életmódjuk által számos panaszra adnak okot.14 Mindezen okok miatt csak lassan halad előre a belső missiónak annyira fontos műve. A mit a szent királyok megkezdtek püspökeikkel s a benczésekkel, azt most nyomukban a czisztercziták és prémontréiek buzgó rajai folytatják. Az volt a czél, hogy az egész embert, annak minden cselekedetét és gondolatát eltöltsék a hittel; az élet minden fontosabb mozzanatának valamely szertartás által az egyház körébe vonása volt az eszköz.
Ilynemü áldásos munkásságba enged bepillantást a deáki lelkészségnek liturgikus könyve Kegyelettel őrzi nemzetünk e régi hártya-codexet, hisz ez foglalja magában nyelvünk első nagyobb emlékét, a halotti beszédet.15 De nemcsak azért méltó kegyeletünkre, mert megőrizte számunkra a magyar szónak megnyilatkozását az egyház szolgálatában, hanem azért is, mert minden sora arról tanuskodik, hogy mint szolgálta itt az egyház a nemzet nevelésének szent ügyét.
A katholikus naptár, az egyház hőseinek pantheonja, egész berendezésénél fogva kiválóan alkalmas a vallás egyetemes voltának feltüntetésére. E codex naptárában nem hiányozhatnak a többi szentek, de különös szeretet övezi azokat, kik a magyar egyháznak alapitói és oszlopai valának. Öt misének formulája örökiti meg Szent-István nevét; kérik az Istent, hogy azt a hitet, melyet a szent király tanitása által nyertek, az ő érdemei miatt vallhassák életükben és erkölcsükben. Hazafias emelkedés szól azon imából: „Isten, ki Szent-István királyt és hitvallót a földi hatalom dicsőségével megkoronáztad, és szentjeid társaságába felmagasztaltad, engedd, kérünk, hogy az, ki Pannoniának mestere volt a szent hitben, az most az égben legyen védője egyházadnak.” Szent-Imrének, Szent-Gellért emlékének is több mise van szentelve. Megvan a fohászkodás a királyért, a mint ezt a Kálmán korabeli zsinat előirta, megvan a külön ima a harczba menő királyért. A közösség tudatából folyik, hogy a pápáért és császárért való imádság sem hiányzik.
A halotti beszéd és könyörgés.
A legrégibb magyar nyelvemléket a Pray-codex neve alatt ismert deáki misekönyv tartotta meg számunkra, mely a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őriztetik. A szöveg átirásával, egykoru és mai kiejtés szerint való olvasásával
Istenhez fordul a szegény ember segitségért minden földi bajában, vigasztalásért, ha valami nyomja lelkét. Áhitatosságának szolgálnak az egymás után következő imák: a hajón levőkért, a háboruba menőkért, az alamizsnásokért, a betegekért, a világról lemondókért, a foglyokért. Tőle várnak gyógyulást a meddő nők, tőle kérnek erősitést az ördög incselkedése, a bálványok imádása ellen. Nagy és ünnepélyes szertartás kiséri az új egyház felavatását és a papnak felszentelését.
Szép jellemvonása a középkori katholikus egyháznak, hogy hiveit elkiséri otthonukba, kenetével, áldásával látja el azt is, mi köznapinak látszik, és igy az egész életet belső kapcsolatba hozza a mennyei hatalmak működésével és tiszteletével. Megáldja a sót és a vizet, kiüzvén belőlük a gonosz szellemeket. Megáldja a hálószobákat, megóván őket a sátán fantasztikus ámitásától. Leszáll a konyhába, a pinczébe, a csürbe és a szalonnás kamarába.16 Mennyei segitséget igér az igazságtalan birák, a rágalmazók, az ellenség, a halálvész, a szárazság és eső, a villám, az éhség és a jószág pusztulása ellen. Megáldja a csecsemőt, felszenteli az eljegyzési gyürüt és a menyegzői nyoszolyát; szentséggé teszi a születést, a családalapitást és a halált egyaránt. Mialatt a templomban elolvassák az érthetetlen, latin lectiókat, a papok katekizálják a gyermekeket.17 Mindenütt jelen van; nem mulaszt el semmi alkalmat az emberi nyomoruság enyhitésére, isten dicsőségének hirdetésére.
A deáki misekönyv naptára.
(Augusztus hónap, Szent-István napjával.)
A codex eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában
Most már végső üszke is elhamvadt a pogány vallás egykor oly fennen lobogó tüzének. Utolsó hamvai babonák és mesék alakjában simulnak az új hithez. A kereszt már kizárólag uralkodik a lelkek fölött. A templomba járás, az ünnepekben és egyházi szertartásokban való részvétel az életnek megszokott és kedves alkotó részévé lesz. Tán meg van még sok helyütt az ősi ellenszenv a dézsma ellen, tán szemet szúr néhol a papnak épen nem kánoni viselkedése, de általában kellett, hogy befolyása, népszerüsége, hatalma egyre növekedjék. Ő, ki a népből való, de mégis a leghatalmasabb rendhez tartozik, egyetlen fölebbvalójuk, előljárójuk, kit nem tekintenek ellenségüknek, elnyomójuknak.
Mise a királyért.
A deáki misekönyvből
Az egyház hatalma Európaszerte akkor, III. Incze napjaiban, érte el delelését. Az rendelkezik a koronákkal, az biráskodik a fejedelmek fölött, az küldi harczba vagy békiti a népeket. Mennél inkább meggyöngül ugyanazon időben, Endre korában, a fejedelmi hatalom hazánkban, annál kevésbé vonhatta ki magát a pápaságnak ellenőrzése, vezetése alól. De a pápai hatalom igazi gyökere nem Rómában volt, hanem a magyar népnek lelkületében, melyet immár százados nevelés szoktatott arra, hogy a római egyházban tisztelje erkölcsének megalapitóját, lelkének vigasztalóját.