Nyilazó kún lovas.
Dombormüves tégla, találtatott 1847-ben, a Margitsziget felső csucsán levő romok között.
Az országos iparmüvészeti múzeumban levő eredeti példányról vett fénykép után
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Béla önbizalma. Kuthen népével az országba jő. E telepités nehézségei. Viszály, elégedetlenség. Batu elfoglalja Kievet
Magyarország és az ádáz ellenség közt nem volt más, mint a sok részre foszló, tartományonkint harczoló, egészben elbukó Oroszország. Mert puszta, folyó, hegység ezt a hadat nem tartóztatta.
Védelemre kellett itt gondolni, addig, mig még távolabb a tatár. Ha akkor igazán előrelátó uralkodó űl Magyarország trónján, szövetségre lép Kievvel, Halicscsal, mindent megtesz az oroszok egyesitésére, erősitésére. Sokkal csekélyebb okok miatt küldtek már egy századon át számos magyar sereget a Kárpáton tulra. Nincs semmi nyoma annak, hogy IV. Béla erre gondolt volna.
Biztosnak, erősnek vélte határát, és a hozzá forduló kúnokban oly kiegészitését remélte hadának, mely azt szinte legyőzhetetlenné teszi. Bizalmát növelte az is, hogy a kúnokat, kik ellenségképen léptek át a határon, könnyű szerrel legyőzte és királyuk hódolatát fogadta. Megelégedett azzal, hogy az erdélyi várakat megerősittette, a határerdőségekben magas gyepüt vágatott. Egy magyar csapat, talán a kúnok vezetése alatt, messze elportyázott a fekete-tenger felé és ott megvivott egy tatár dandárral. Az megfutott, és a magyarok hazatérve, azt hirdették, hogy a tatároknak arra felé már sem hire, sem nyoma.1
Kuthen, miután a tatároktól vereséget szenvedett, és lemondott arról a reményről, hogy nyugat felé fegyverrel nyisson magának utat, követek által hódolatát jelentette be a magyar királynak, ha őt és népét befogadja. Még arra is kész, hogy egész népével együtt felveszi a keresztény hitet, ha oltalmat nyer. Béla szivesen fogadta az egykor oly hatalmas uralkodónak ajánlatát. Hatalmát, hitét terjeszti, negyvenezer vitéz nyilast nyer a tatárok elleni harczra. Még 1238-ban személyesen eléje megy Kuthennek, kinek már előbb nagy ajándékot küldött, és oly pompával fogadta a határon a kún fejedelmet, minőt arra felé még nem láttak.2 Hogy pedig a vad nép rendben jöhessen el az ország közepéig, melyet lakóhelyül szánt neki, egy jobbágyát rendelte melléje és gondoskodott az átvonulás minden költségéről.
Lászlónak, Kálmánnak eljárását követte ebben, kik besenyők és kúnok befogadása által lényegesen növelték a nemzetnek számát és erejét. De Kuthen kúnjainak viszonya Magyarországhoz kettőben különbözik az előbbi hasonló települőkétől. Először is, ők bár hódolnak, nincsenek legyőzve, nemzetül jönnek be tulajdon fejedelmük alatt. Másodszor, bár ép az ország közepén, a Tisza két partján még sok volt a legelő, aránylag gyér a népesség, a müvelés és a birtok még is másfél század óta nagyot haladt. Ez volt az a két lényeges ok, a mely miatt a kúnok befogadása nem termette az országra nézve azt a gyümölcsöt, melyet Béla méltán várhatott, hanem ellenkezőleg épen az ország romlásának lett egyik előidézője.
Magyarországnak most azon problémával kellett megbirkóznia, melynek megoldása a régi római császároknak annyi bajukba került. Egy fegyveres, nomád, törvénytelen sokaságot kellett elhelyeznie már letelepedett, békés, munkához szokott lakosság közepett. Mit tudott a kún mesgyéről, kertről, mit a házas élet tisztaságáról? A mint a kúnság nagy nyájaival bebarangolta az országot, nagy kárt okozott a vetésben, gyümölcsösben, szöllőben. Még borzasztóbb volt, hogy ezek az erőszakos emberek megfertőztették a nép leányait, és ha szerét tehették, az urak nyoszolyáját is bemocskolták.3 Pörre, viszályra került a dolog, és pedig magának a királynak kellett intézkednie. Béla az egyeseket nem büntette, és ez által magára vonta a nép haragját. De mivel ő maga is belátta, minő veszély a kún had együtt maradása, a kői gyülésen úgy rendelkezett, hogy a kúnokat oszszák szét az egyes megyékben, és ott az ispán törvényszéke alatt álljanak. Világos, hogy a törvény végrehajtása meg a kúnoknál talált akadályra, úgy hogy a különben oly nehezen megegyező két nép egyaránt a királyban látta ellenségét.
Nyilazó kún lovas.
Dombormüves tégla, találtatott 1847-ben, a Margitsziget felső csucsán levő romok között.
Az országos iparmüvészeti múzeumban levő eredeti példányról vett fénykép után
Ha végrehajtják a törvényt, a kúnokkal való elbánás könnyebbé válik ugyan, de viszont az ország minden része megsinyli azokat a bajokat a melyektől eddig csak a Tisza vidéke szenvedett. A személy- és vagyonbiztosság veszélye egyaránt fenyegeti majd a megyéket, és ezzel a veszélylyel szemben csekélynek látszott az a haszon, hogy a sok szegény kún majd olcsón áll be fegyveres cselédnek vagy lovásznak. Nem kétséges, hogy az ország hangulata a vendégek ellen fordult, és ezt a hangulatot még erősebbé tette, hogy mindenben, a mi történt, a királynak részrehajlását látták a kúnok irányában. Már azt is zokon vették az urak, hogy a király meg sem kérdezte őket, midőn országát megnyitotta Kuthen népének. Még jobban sértette őket az az észrevétel, hogy mig ők, a kanczellária miatt, oly nehezen juthattak a király szine elé, a kúnok tárva találtak az udvarnál minden ajtót. Ha pedig a király gyűlést tartott, Kuthennek és jobbágyainak adott elsőséget a magyar urak fölött, mi fellázitotta büszkeségöket. Nem is képzelték el másként, mint hogy a király azért jár annyira kedvében a kúnoknak, mert ellenük akarja ezt a vad népet forditani.4
Azok az okok, a melyekre a király és hivei hivatkoztak, hogy a vendégek iránt való nagy előzékenységet megmagyarázzák: a hit terjesztése és a birodalom hadi erejének növelése, nem győzhették le a magyarság ellenszenvét. Ha a tatár támadás közvetetlenül a kún bevándorlás után éri e hazát, Béla eljárása teljesen igazolva lett volna népe előtt. De az a néhány év, mely Kuthen érkezése és Batu berontása közt elfolyt, épen elegendő volt arra, hogy a különben is feszült viszonyt az uralkodó és az urak közt teljesen elmérgesitse, és az addig külömben közönyös, vagy jó indulatú népet is fejedelme ellen forditsa.
Minden körülmények közt nagy és nehéz feladat volt a kúnoknak a magyar birodalomba való beillesztése. IV. Béla czélját oly módon akarta itt is elérni, mint a birtokok visszavételénél: a részletekre kiterjedő pontos administratio által. Csakhogy erre a sors nem adott neki elegendő időt. A mitől a vallás terjesztését, birodalmának fölemelését várta, tényleg gyöngitette és felbomlasztotta Magyarországot épen akkor, midőn a legnagyobb egységre és összetartásra lett volna szüksége. Mert csak egyesek birják elviselni a jelen kellemetlenséget, veszteséget a jövő, várható közhaszon reményében. Tömegeket csak az mozgat, mi könnyen, egy csapással látszik elérhetőnek.
Mialatt IV. Béla a magyarok és kúnok kiegyenlitésének hálátlan munkájával bibelődött, Batu egyre közeledett nyugat fele. 1238 és 1239-ben a Don és Deneper közti orosz fejedelemségeket: Gorohoveczet,5 Perojaszlavlyét és Csernigovot rombolták szét. Más csapatok a muromiakat és mordvinokat hódoltatták be. Veszteségeik pótlására, s hogy a legközelebb fenyegetett vidékeket nyugalomba ringassák, aztán ismét visszavonultak Kipcsakba. 1240-ben Mangu khán, Dzsengisz unokája megjelent Kiev, az oroszok szent városa előtt, és hódolásra szólitotta fel annak fejedelmét Mihályt. A nép, haragjában, megölte a tatár követeket. Mihály, a ki nem remélte, hogy a hóditónak ellenállhasson, Magyarországba menekült, fővárosát pedig a halicsi Dániel foglalta el, ki egyik vitéz vajdáját, Dimitrijt, bizta meg annak védelmével. Csakhamar megjelent a tatár sereg a Deneper két partján, és a merre a szem ellátott, mindenütt sötétlő szekértáboruk ijesztett. Sokasága ellen a legvitézebb védelem sem remélhetett diadalt. Kiev ledőlt, a rjezani és vladimiri borzasztó jelenetek még nagyobb szinhelyen ismétlődtek. A normann-orosz műveltségnek, egyháznak és államalkotásnak első, fényes központja teljesen semmivé tétetett. Csak maga Dimitrij nyert kegyelmet. (1240. deczember 6.)
Az orosz évkönyvirók beszélik, hogy ez a vitéz bojár forditotta Batunak figyelmét Magyarországra. Meg akarta szabaditani hazáját e gyilkos hordáktól és a tatár khánnak a legragyogóbb szinekben rajzolta a Kárpátokon túli föld gazdagságát és termékenységét.6 Nem volt rá szüksége; Batu különben is eleget hallott már Béla király birodalmáról. Kiev bukásával lehullott az utolsó védbástya is, és a régóta összehuzódó veszedelem teljes erővel szakadt le szerencsétlen hazánkra.