Bajor Ottó.
Turóczi krónikájának augsburgi kiadásából
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Venczel király lemond Magyarországról és igényeit átruházza Bajor Ottóra. Ottó bejövetele; viszontagságai. Tamás esztergomi érsek kiközösíti Bajor Ottó főhiveit, a Németujváriakat. Ottót Székesfehérvárt megkoronázzák. A semlegességi határozat. Károly Róbert feleségűl veszi Beutheni Máriát. Elfoglalja Esztergomot. Az udvardi zsinat. Ottó fogságba kerül s az országból kiüzetik. Buda és Szepesvára bevétele. Országgyülés a Rákos mezején. Károly Róbert királynak választása.
Az osztrákok az imént vázolt hadjárat alkalmából árulással vádolták Ottó bajor herczeget. Ő szövetségese volt a Habsburgoknak, e hadjáratban is részt vett, de vétkül rótták neki, hogy Albert királyt visszatartotta Kuttenberg további ostromától. Balsikerü hadjáratok mentségére rendesen találnak árulót! Ottó még Bécsbe is elkisérte Albert királyt és megkérte, ne Bajorországon át vonuljon vissza seregével: elég kárt okozott neki jövet. Albert azonban föl se vette Ottó neheztelését, és nem csekély kártevéssel éppen Bajorországon vonult keresztül hazatérő útjában. E kiméletlen eljárás eléggé kimenti Ottó pártállása változását főleg azon időben. Ottó egyenesen átcsapott a cseh király táborába, ki a hadértő férfiut serege főkapitányává nevezte ki, minthogy a háború folytatására akkor még ő is, Albert is készült. De e háborúból II. Venczel halála miatt nem lett semmi; III. Venczel békét kötött, melynek értelmében Magyarországról lemondott, és szóval megigérte, hogy a magyar koronázási jelvényeket ki fogja adni. Teljesitette is mind a két föltételt, de nem oly értelemben, mint azt a pápa és Albert király óhajták; hanem midőn Brünnben, 1305 október 9-én ünnepélyesen lemonda jogáról a magyar koronára, azt a koronával s egyéb koronázási jelvényekkel átruházta és átadta Ottó bajor herczegnek, ki mint IV. Béla unokája az Anjoukkal és Venczellel egyenlő jogon mondhatta magát a magyar trón trónörökösének. Ottó ekkor negyvenöt éves, de már teljesen kopasz ember volt. Első neje, Habsburg Rudolf leánya, már régebben, 1282-ben meghalt. Ravasz és vitéz férfiúnak jellemzik kortársai: nálunk vitézségén is, ravaszságán is kifogtak.
Bajor Ottó.
Turóczi krónikájának augsburgi kiadásából
Bajor kisérete tanácsánál, mely nem ajánlá neki, hogy a magyar trónra vágyjék, erősebb volt a Németujváriak és Venczel megmaradt magyar hivei kisértése. Ezek közé sorolhatjuk István nádort az Ákosok nemzetségéből és fiait – a sógorság miatt, melyben hozzá állottak. Talán István hóditotta pártjára a Borsa Tamás fiait, kik viszont vele tartottak sógorságot, minthogy Beke István nádor leányát birta feleségül.1 Debreczeni Dózsa, Rátóti Domokos, Kállai István az Ubul unokája, szintén melléje állottak, meglehet, hogy inkább csak szomszédaik iránti tekintetből, míg Rádi Benedeket, a veszprémi püspököt, bizonyára a Németujváriak vonták magokkal; ellenben a csanádi püspököt boszus szenvedélye, az erdélyi szászokat örömük afölött, hogy immár német királyok lesz, ragadta Ottó pártjára; némely erősséget, mint Szepest és Visegrádot még a csehek tartottak elfoglalva; Esztergom a Németujváriak jármát nyögte; Budának mint kiközösitett városnak nem maradt más választása, mint az Anjouk ellenségeihez csatlakozni; Székes-Fejérvár, az ország harmadik fővárosa szintén a bajor részén állott.
Károly Róbert ügye sokat vesztett a cseh hadjárat csúfos kimenetele által. Elkedvetlenitette az embereket, hogy fönnen magasztalt vitézségök mellett is, a németek ügyetlen késedelme, részben árulása miatt kudarczot vallottak.
Ottó király kettős pecsétje.
Előlapján a király trónon ülő alakja, fején nyilt koronával, jobbjában liliomos kormánypálczával, baljában az országalmával. Körirata: † OTTO • DEI • GRACIA • VNGARIE • DALMACIE • CROACIE • RAME • SERVIE • GALLICIE • (a belső sorban folytatva:) LODOMIRIE • CVMANIE • BULGARIEQ(ue) • REX. • Hátsólapján háromszögü pajzsban a hármas halomból kinövő kettős kereszt, † S(igillum) • PRIMI • OTTONIS • REGIS • VNGAERI • NEPOTIS • QVARTI • BELE • REGIS • körirattal.
A nagyszebeni városi levéltár eredeti példányáról
A dolgok e fordulata semmikép se tetszhetett sem a római királynak, sem az osztrák herczegnek; ha eltekintünk is a rokoni indulattól, melylyel Károly Róbert iránt viseltettek, azért sem, mert így Csehország szövetségese, lekötelezettje kezébe került volna Magyarország, mi annál veszélyesebb leendett Ausztriára, minthogy nyugati szomszédjának, Bajorországnak is ő volt a fejedelme. Rudolf osztrák herczeg követeket is küldött III. Venczel királyhoz, hogy lebeszélje őt veszélyes terveiről Magyarországot és Bajor Ottót illetőleg; de czélt nem ért, sőt Ottó fönhéjázva kijelentette, hogy Rudolf ellenséges indulata daczára is eljut a Németujvári grófokhoz.
Rudolf tehát elzáratta az utakat, melyek Morvából Ausztriába vezették, hogy Ottó költözködését meggátolja; de Ottó, bizván a Bécs városa főlövészmesterévé és birójává emelkedett Perchtold nevű szabómester ügyességébe, útra készült. A koronát csobolyó alakú edénybe, a kardot és jogart tegezbe rejtette, maga és kisérete átöltözködve indúlt útnak. Többnyire éjjel utaztak; Perchtold segélyével szerencsésen elérkeztek Enzersdorfig, s átkelvén a Dunán, Fischamentig. Hajnalodván azonban, megdöbbenve vették észre, hogy a szent koronát elvesztették: levált a szíjról, melylyel tartója a nyereg kápájához volt csatolva. Visszavágtattak tehát s szerencséjükre egy mértföldnyire, valamely mocsárban megtalálták. Aztán ügetve siettek Pozsonyba, hol őket Németujvári Iván fogadta.
Ákos István pecsétje.
(Tévedésből meg van forditva.) Háromszögü pajzs, kivehetetlen czímermotivummal. Körirata: † S(igillum) MAGISTRI STEPHANI IVDICIS CVRIE DOMINI REGIS.
Az országos levéltár eredeti példányáról
Az osztrák herczeg megboszulandó kijátszatását, azon ürügy alatt; hogy Károly Róberttel kötött szövetsége úgy kivánja, a Lajta és Rábcza közti vidéken a Németujváriak jószágait pusztitotta ugyan; de ez nem változtatott Károly Róbert helyzetén. Szerencséje volt, hogy Tamás esztergomi érseket (Mihály a mult évben elhunyt) nem hagyta el lelke. Hogy a veszedelmes új áramlatnak, ha lehet, elejét vegye, vagy legalább gátot vessen, s az Anjou-párt megfogyatkozott híveibe új bátorságot öntsön, az Ottó pártja leghatalmasbjaira, a Németujváriakra merész csapást mért. Érseki székhelyéről, melyet a Németujváriak tartottak elfoglalva, száműzve levén, prépostságában, Székes-Fejésvárt 1305 augusztus 2-án személyesen lépett föl a szószékre és nagy közönség jelenlétében az egyházból kiközösitette Iván és Henrik urakat, a miért Károly Róbert király iránt hűtelenek, az érseki javakat lefoglalva tartják és népét zsarnoki hatalommal vérig kinozzák; birtokaikat egyházi tilalom alá rekesztette, a sátánnak ajánlván őket.
Váratlan ugyan nem lehetett e mennydörgés, a mennyiben az érsek kemény itélete kimondása előtt levelek és követségek által ismételve intette a tévelygőket: hatása mindamellett el nem maradt, bár Ottó koronázását meg nem akadályozta. Az előkészületek meglevén, Ottót hivei Székes-Fejérvárra vitték, itt Rádi Benedek veszprémi és Antal barát, a csanádi püspök, 1305 deczember 6-án királylyá kenték és megkoronázták. Majd Budára jövén, végig nyargalt az utczákon, teljes díszben és koronával a fején, királyul mutatva be magát. Nagy sereggel jött Budára. A csapatok a budai és pesti mezőkön táboroztak. Biztosra vehetjük, hogy a dunántúli, duna-tiszaközi nemesség, mely akkor csaknem kizárólag a Németujváriakkal tartott, a gömöriek, borsodiak, szabolcsiak, bihariak, hol az Ákosok, Borsák, Debreczeni Dózsa s a Semjének (Kállaiak) vitték a vezérszót, ott valának. Nem hiányzottak az erdélyi szászok se, kiket Blaufusz (Blaufuccz) István, Goblin és Miklós comesek vezettek. A szászok készségesen esküdtek hűséget a német eredetü királynak. De ennél többet egy évig nem hallunk Ottó király országos tevékenységéről. Az érseki kiközösités annyira megdöbbentette a magyar főurakat, hogy teljes tanácstalanság állott be nálok. Senki se tudta, mit tegyen? Ottót pártolja-e tovább is, avagy visszatérjen Károly pártjára? Végre abban állapodtak meg az ország összes főurai és nemesei, hogy hagyják magától fejlődni a dolgot, és az 1307-ik évi májusig semminemü actióba nem keveredtek.
A korona megtalálása.
Miniature a bécsi képes krónika 135. lapján
Károly Róbertre a megállapodás előnyös volt. Ez évet, ha a harcz megindul közte és Ottó közt, alig sorolhatta volna a szerencsések közé, hisz jóformán mindenektől el volt hagyva. A fegyverszünet eszméje tehát – ugy látszik – az ő politikusaitól indult ki. Valószinü, hogy ez volt a cselvetés, melylyel a bajorok az osztrák herczeget vádolják, hogy ő buktatta meg Ottót. Ez önkéntelen szabadságidőt Károly Róbert hasznosan és kellemesen igyekezett eltölteni. Könnyüvérü és szeretetreméltó fiatalsága elvitte egyik főurtól a másikhoz kortestútra, mint jelenben mondanók; mert a választók akkor, mikor királyválasztásról volt szó, még nagyobb urak valának és csak a jövő reménysége fejében tettek érette, a mit tettek. Aztán időt szakasztott magának a nősülésre. Ez időbe esik házassága Máriával, Kázmér beutheni és tescheni herczeg leányával, kiről mint magyar királynéról 1306 közepén veszünk először tudomást egyik leveléből, melyet gyűrűjével hitelesitett, minthogy még nem volt hivatalos pecsétje. Tehát ujdonat-uj királyasszonynak kelle lennie.
Ottó ezüst denára.
Előlapján liliomos nyilt korona, REG(is) OTTONI(s) körirattal. A hátsó lapon egymáshoz háttal fordult galambpár, hátrahajtott fejekkel egymással játszadozva.
A Magyar Nemz. Múzeum régiségtárának eredeti példányáról
Ottó vetélytársán példát véve, valószinüleg hasonlóképpen töltötte el a fegyverszünet idejét. Ellátogathatott a Német-Ujváriakhoz, el sógorához a Mátrába. És ki tudja, nem ébresztette-e benne a nősülési hajlandóságot is Károly-Róbert jó példája? Jóakarói is ajánlották neki, hogy jegyezze el magának László erdélyi vajda leányát. A vajda felesége rokona volt Ottónak. Hogy ő csak oly komolyan vette e házassági szövetkezést, mint kezdetben maga a nagyralátó vajda, annyira kétségtelen, hogy Károly Róbert hiveit nem kis ijedelem fogta el e terv hallatára. Nem is volt tréfadolog. Ha Ottó a Németujváriak mellé, kik ügyét magokénak tekinték, az Ákosok mellé, kik azt a rokonság miatt hathatósan istápolták, megnyeri még a hatalmas vajda föltétlen segélyét: nagyon hamar fölbillent volna az anjoupártiak serpenyője, melyben lágy-meleg barátok tarták az ellensúlyt.
Vincze, az ujonnan kinevezett kalocsai érsek, sietett is tiltó szavát hangosan fölemelni és meghagyni az erdélyi püspöknek, hogy necsak az ily veszedelmes terveket forraló vajdát közösitse ki az egyházból, hanem nagyobb nyomaték kedvéért egyúttal a vajda valamennyi megyéjét rekessze egyházi tilalom alá. Péter erdélyi püspök azonban e rövid észszel hozott méltatlan rendeletet nem hajtotta végre, hanem föllebbezte a szent-székhez. Mire az érseket is elkapta buzgóságának heve, és magát az erdélyi püspököt is kiközösitette. Hasztalan vetette magát közbe Károly Róbert király és Ujlaki Ugrin tárnokmester; az érsek, noha udvari kanczellár is volt, csak a püspök személyét illetőleg vonta vissza kemény itéletét, a vajdára nézve fönntartotta teljességében.
Meggondoltabban járt el Tamás esztergomi érsek, ki nem csupán „jó szóval, rábeszéléssel, tanácscsal és intéssel” tett legtöbbet Károly Róbertért, hanem – mint ez maga megismeri – ügyeinek szorgalmazója, igazgatója és előmozditója, és neki oly tántorithatatlan oszlopa volt, mint hajdan néhai nagybátyja Monoszlai Ladomér III. Endrének, s e mellett nem kevésbbé merész, mint néhai Bikcsei Gergely. Tamás érsek be nem érte a kiközösitéssel, hanem coalitiót hozott létre a Németujváriak ellen Esztergom visszafoglalására, mely erős küzdelem után sikerült is.
Ottó gyürűpecsétje.
A pecsét mezejét a Wittelsbach ház czimere, az oroszlán foglalja el. Körirata: † SIGILLVM CREDENCIE.
A Magyar Nemz. Múzeum levéltárának viasz-nyomatu hasonmásáról rajzolta Malachovsky Nándor
Esztergom bevétele, képzelhetjük, nagy örömmel töltötte el Károly Róbertet; hisz ez volt első diadala. Tamás érseknek pedig ösztönt adott, hogy a fölvállalt támadó harczot erélylyel folytassa. Tartományi zsinatot hivott egybe Udvardra, Komárom vármegyébe, melyen a nyitrai, pécsi és egri püspökök szintén részt vettek. Ezen gyülekezeten Tamás érsek más üdvös rendszabályok mellett főleg Károly Róbert ügyét köti a hivek lelkére. Megújitja az ismételve kihirdetett pápai rendeleteket, melyek kiközösitéssel fenyegetik mindazokat, kik hozzá hütlenek vagy őt urokul elfogadni vonakodnak. „Tudják meg és ne kételkedjenek, rajta, – így végzi, – hogy egész Magyarország egyházi tilalom alá fog rekesztetni, s a lázadók, Károly király hütlenei és jogfosztói ellen általános keresztes háboru hirdettetni.”
Ottó Esztergom vívásakor aligha tartózkodott Budán; mert ha sereg nélkül volt ott, nem érezhette volna magát biztonságban; ha pedig sereg állott volna rendelkezésére, kétségkivül a vár fölmentésére indult volna. Kikeletkor már Erdélyben találjuk őt, előbb Segesd (vagy Szeged) vidékén, hol a szászok újra meghódoltak neki; mikor pedig Beszterczére jött, a szebeni közönség intézett hozzá levelet: látogassa meg városukat, szives fogadtatásra fog találni; várták is, midőn Beszterczéről eltávozék, de nem hagyta magát czéljától eltériteni s egyenesen a vajdához sietett.
A mennyre lelkébe láthatunk, nem tudjuk elhinni, nem pedzette-e László vajdát a gondolat, hogy Magyarország királya veje lesz! Hisz uraságát, egész élete nem mindig igaz szerzeményeit, melyekhez sok szó fért, így biztosithatta a legczélszerűbben. Csak az lehetett ezen okoskodás ellenvetése, hogy előbb neki, a vajdának kellend Ottó trónját biztositania, s ez előre láthatólag nem sikerülhet nagy erőfeszités nélkül, ha ugyan egyáltalán sikerülhet; és hogy Ottó tulajdonképpen nagyobb mértékben igényel, mint adhat védelmet. Tehát az egész üzlet, – mert László vajda csak annak tekinthette – circulus vitiosus volt. Hisz ha képes Ottót a trónon föntartani, akkor könnyebben megvédheti állását és vagyonát nélküle; ha pedig nem képes megvédeni állását és vagyonát, Ottót se képes megmenteni.
Ottó oklevelének kezdő sorai.
Olvasásuk: Otto dei gr(ati)a Hungar(ie), Dalmacie, Croacie, Rame… | ne lapsu teonpo(r)is in nichilu(m) reuocent(ur) et maxime…. collatio(n)e, que diui p(re)decessores nostri donaru(n)t nob(is) |
Az 1306-ban kelt oklevél eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában
Ezzel az okoskodással nyerhette meg szeretett rokonát és kedves barátját Péter erdélyi püspököt, kit és nehány kanonokját az erdélyi szászok – és úgy látszik nem ok nélkül – azzal gyanusitottak, hogy ők valának intézői az Ottón megejtett gyalázatnak, elfogatásának, mert ők ejtették a kelepczébe Ottót; a miért 1308 február 19-én rajtatörtek a gyulafejérvári káptalanon s az ott levő papokat bántalmazták. Mert hogy csel nélkül a dolog meg nem esett, az kétséget nem szenved. Bizonyára része volt a cselvetésben, ha ugyan rendezője is nem ő volt, Bekének, Borsa Tamás fiának, Ottó kísérőjének, ki, miután Ottó elfogaték, nemsokára aztán megint Budán vala, s azt Károly Róbert érdekében elfoglalni segité, a miért az ugocsamegyei Szőllőst nyerte jutalmul, valamint hogy a királyné tárnokmesteréül czímeztetik.
Buda város elfoglalását az előbbi biró, a Werner fia László, miután három évig tartott cseh fogságából III. Venczel halálával kiszabadula, vitte végbe. Szövetkezett barátaival, kik közül Csák Jánost, a későbbi országbirót emlitik. Éjnek idején a zsidó templom melletti kapun lopództak a várba és törtek ellenségeik házaira. Petermann, a városbiró alig menthette meg futva életét, míg Herman Márkot és Tót Mártont, a tizenkettők tanácsának tagjait, László lófarokra köttetvén, végig hurczoltatta a város utczáin, holt tetemeiket máglyára vettette és vagyonukat lefoglalta. Lajos papot és szerencsétlen társait pedig, kik a pápát és püspököket kiátkozták vala, kézen-lábon megvasalva Tamás érseknek adta át, ki őket tömlöczbe vettette, melyben bánatos lelköket kiadták.
Míg ezek Esztergom és Buda körül történtek, Károly Róbert nehány főurral a Szepességbe rándult, hogy Szepesvárt, melyet még mindig Venczel csehjei tartottak megszállva, visszafoglalja. A feladat nem volt könnyü, s a nevezett vár a már emlitett Kakas mester sok rokonának és szolgájának vérébe került.
Hogyan és mikor szabadult meg Ottó az erdélyi vajda fogságából, hitelesen nem tudjuk. Valószinü, a mit egy német koríró állit, hogy László felesége, ki rokona volt Ottónak, segitette szabadlábra.
Hazai tudósitások szerint László vajda Ujlaki Ugrinnak Szegeden adta át Ottót és aztán az országból kiűzte. Hogy Oláh- és Vörös Oroszországon (melynek királya György távoli rokona vala) keresztül vette haza felé kerülő útját, hogy Glogauban feleségül eljegyezte az ottani Henrik herczeg Ágnes nevű leányát: erről bajor kútfők hitelesen tudósitanak. Sokáig fogva nem lehetett, mert csatangolása daczára még 1308 februárban érkezett vissza országába, Alsó-Bajorországba. Hogy boszút álljon rosszakaróin, az osztrák herczegeken, 1309 végén megtámadta ezeknek az Inn mellett fekvő Neuburg várát, s azt – a falakat ledöntvén – 1310 január 6-án megvette. A magyar királyi czímet 1312. szeptember 9-én bekövetkezett haláláig viselte s neje Ágnes is holta napjáig Magyarország királynéjának czímeztette magát.
Esztergom pecsétje.
A pecsét mezejét egy vár képe foglalja el, kapuval és négy bástyatoronynyal. A vár falain csúcsives modoru épület emelkedik, mely az esztergomi székesegyházat ábrázolja. Körirata † SIGILLVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS.
A M. Nemz. Múzeum régiségtárában levő eredeti pecsétnyomó lenyomata után rajzolta Cserna Károly
Károly Róbert ügyei ily szerencsés és nem várt fordulatáról tanuskodik V. Kelemen pápának 1307 augusztus 10-én kiadott két rendbeli levele, melyekben Bajor Ottót Károly Róbert jogai háboritásaért felelősségre vonja, s egyuttal meghagyja az esztergomi és kalocsai érsekeknek, hogy a csanádi püspököt Rómába idézzék, hol méltó jutalmát veendi vakmerőségének, melylyel az esztergomi érsek joga sérelmével Ottót megkoronázni merészelte.
A kedvező fordulatot, melyet Esztergom, Szepesvár és Buda visszavétele, főleg Ottó elfogatása Károly Róbert viszonyaiban előidézett, fölhasználták hívei arra, hogy őt királyukul nyiltan elismerjék és az ország legsürgősebb bajait orvosolják. Országgyűlést híttak tehát össze a Szent-Ferencz-rendiek mai, akkor a Rákos szélén fekvő templomába, honnét 1307 október 10-én keltezve nyilt levelet bocsájtottak ki, melyben uruknak, Károly királyuknak engedelmességet fogadnak. Igérik, hogy a korona javait és jövedelmeit, nemkülömben az egyházak és nemesek elfoglalva tartott jószágait visszaadják; a nemességnek, mely szolgaságban sínlik, természetes jogát, hogy szolgálhasson, a kinek tetszik, vagy végezhesse saját ügyeit, tiszteletben tartják; erre nézve esküt esküsznek az esztergomi érsek kezéhez, fölhatalmazván őt és a kalocsai érseket, hogy az esküszegőt, mint hűtelent és a közjó nyilvánvaló ellenségét, egyházi átokkal sujtsák.
Mind hatalmas férfiak, kiknek nevében a levél kiadatott. Károly király ez évi egyik okiratában dicsekszik is vele, hogy az ország összes főpapjai, főurai, nemesei és minden rendü lakosai természetes uroknak egy szívvel, egy lélekkel megismerték, és az ország birtokába az őt megillető joggal bevezették; azonban az ország leghatalmasabb emberei nevét: Trencsényi Mátéét a Csák nemzetségből, a Németujváriakét a Héder nemzetségből és László erdélyi vajdáét a Keán nemzetségből hiába keressük e fontos okiraton. És ez teszi kérdésessé e nyilatkozat értékét.2
Ágnes királyné pecsétje.
A mező közepén kettős kereszt. Körirata: † S(igillum) AGNETIS REGINE VNGARIE.
A Magyar Nemz. Múzeum levéltárának galvanoplasztikai lenyomatáról rajzolta Malachovsky Nándor