A Räuberthurm Znaimban.
Rajzolta Székely Árpád
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Zsigmond cseh politikája. Venczel kiszabadul fogságából. Háború Csehország ellen. Albert osztrák herczeg halála. Az 140-iki országgyülések törvényei. Zsigmond esküvője Cillei Borbálával. Zsigmond beavatkozása az osztrák ügyekbe. Hervoja Spalato herczege. Osztoja király és Tvartkó Szura. Magyarország beavatkozása. Szrebrenik elfoglalása. A nagy hadjárat. A dobori győzelem. A sárkány-rend alapitása. Hervoja megtérése és kitüntetései. Nápolyi László Dalmácziát eladja Velenczének. Ujabb hadjárat Boszniába. A meghóditott részek felosztása. Szerbia visszatér a magyar korona hűségére. Lázárevics István magyarországi birtokai. Zsigmond helyzetének fordulása. A reá váró új szerepkör.
A tekintélyében megfogyatkozott Venczel cseh király után Zsigmond volt a Luxemburg-ház legjelentékenyebb tagja. A Luxemburgok három uralkodót adtak a német birodalomnak és a birodalom egyik leghatalmasabb királyságát, Csehországot birták. Zsigmond joggal tekintheté magát családja politikájának legméltóbb örököséül, s addig is, míg a birodalomban elérkezik az alkalmas idő az örökségi igények érvényesitésére, Csehországot akarta magának biztositani. Évek óta képezte ez egyik legfőbb törekvését s annál nagyobb buzgalommal láthatott terveihez most, midőn a magyar forradalom felett diadalmaskodott s a majdnem két évtizedig tartó harczból, mit trónjáért kellett folytatnia, a szükséges tanulságokat levonva, azzal a reménynyel lépett a visszanyert uralom birtokába, hogy a jövőben nem lesz oka hasonló kitörésektől tartania.
Kevéssel azután, hogy az amnestia kihirdetése az országnak visszaadta a rég nélkülözött nyugalmat, 1403 november 11-én Venczel király álruhában megszökött Bécsből, hol 1402 óta az osztrák herczegek felügyelete alatt őriztetett, és haza sietett trónja visszafoglalására. Zsigmond, mint Csehország kormányzója, ugyanazokat a hibákat követte el, a melyekkel itthon az egész országot magára lázitotta. A csehek főleg pénzügyi politikája: az adók erőszakos behajtása és a korona javainak elzálogositása miatt voltak ellene elkeseredve. Örömmel fogadták tehát a hazatérő királyt s a többség ellenkezés nélkül ismerte el őt uralkodójának. A magyarországi örökségi reményeiben megcsalatkozott Józsa és Prokóp, ki 1403 elején szabadult ki Zsigmond fogságából, szintén kibékültek a cseh királylyal, a ki most Zsigmondot megfosztotta a kormányzói méltóságtól.
Zsigmond nem engedte magát ily könnyen elütni annyi hosszu év küzdelmeinek eredményétől. Mialatt a pozsonyi országgyülésen a pacificatio müvének befejezésén fáradozott, egyidejüleg megtette a szükséges előkészületeket a Csehország ellen irányuló háboru meginditására. Az országgyülés folyama alatt Pozsonyba jöttek Albert, Lipót és Ernő herczegek és mentegették magukat, hogy ők nem okai Venczel szökésének. Albert és Lipót tényleg egész jó lélekkel állithatták ezt, de a részesség gyanuja annál sulyosabban nehezedett Ernőre, a ki Vilmos herczeggel együtt már 1403 július 25-én szövetségre lépett a még akkor őrizet alatt álló cseh királylyal. Ernő, hogy a gyanu alól tisztázza magát, belépett a szövetségbe, melyet Albert herczeg ápril elején Zsigmonddal kötött; az osztrák herczegek kötelezték magokat, hogy 600 lándsával, azaz mintegy 25,000 emberrel fogják a királyt támogatni a Venczel ellen meginditandó hadjáratban. 1
A háboru 1404 nyarán kevés szerencsével indult meg. Zsigmond Morvaország felől kezdte meg a támadást s Szilézia keleti részéig nyomult; elfoglalta Ratibort több más sziléziai erősséggel, majd Losonczi Istvánt hagyva hátra Ratibor védelmére, az észak-keleti Sudeteken át Csehország belsejébe hatolt és Kuttenberget, a gazdag bányavárost vette ostrom alá. Ezalatt Albert és Ernő herczegek Znaimot ostromolták. A Józsa által erősen védett Kuttenberg sikertelen ostromával felhagyva, ide jött Zsigmond is seregével. Az összpontositott magyar-osztrák haderő sem birt azonban urrá lenni a város erős falain; Kunstatt Henrik és Lamberg János, két rabló lovag, kik Ausztriának már addig is sok zavart okoztak betöréseikkel, rendkivüli erőt fejtettek ki a város védelmében; a lakosság égő szurokkal semmisité meg az ellenség ostromgépeit.
A Räuberthurm Znaimban.
Rajzolta Székely Árpád
Az augusztusi meleg napok alatt, a rendetlen életmód miatt, vérhas kezdte tizedelni az ostromló katonákat. A járvány a királyra és Albert herczegre is átragadt, s a környezet azt hitte, hogy a znaimiak megmérgezték uraikat. Az ostromot augusztus 27-én beszüntették; Zsigmond a magyar határra vitette magát s Albert is megindult azon betegen haza felé. A király segitségére hivott sváb orvos Zsigmondot lábainál fogva felakasztatta, úgy hogy feje s vállai vánkoson nyugodtak; 24 óráig függött így a levegőben, hogy a méreg a szájon kifolyjék. Az orvosi tudomány ez ép oly kezdetleges, mint durva eszközei mellett Zsigmond csak erős szervezetének köszönhette, hogy nem halt bele a gyógyitásba. A vele majdnem egykoru Albert herczeg azonban utjában Klosterneuburgban szeptember 14-én elhunyt.2
Időközben, még az ostrom félbeszakitása előtt, Venczel a lengyel királynál keresett segitséget trónja védelmére. Ulászló augusztus 8-án Boroszlóban személyes tanácskozásra jött a cseh királyhoz s a két uralkodó megkötötte egymással a szövetséget Zsigmond ellen, melynek ára fejében Venczel a cseh korona öröklési jogát, vagy a sziléziai herczegségek néhányát ajánlotta fel a Jagellonak. A hatalmas Lengyelország szövetségére támaszkodva, Venczel elkeseredett kiáltványt tett közzé Zsigmond ellen, a melyben testvérének minden ellene elkövetett bünét nyilvánosságra hozta s kijelenté, hogy a legvégsőkig el van készülve királyságának védelmére.3
A hadjárat folytatására nem lehetett gondolni. Zsigmond leghivebb szövetségesét veszté el Albertben. Az elhunyt 7 éves fiának, V. Albertnek gyámsága Vilmos herczeget, nápolyi László sógorát illette meg, ő volt a Habsburg-ház legidősebb tagja. Az osztrák politikában ez által lényeges fordulat állott be. Vilmos 1404 november 3-ikán fegyverszünetet, 1405 február 19-én békét kötött Venczellel és Józsával. Ez utóbbi alkalommal Venczel és Vilmos herczeg örökösödési szerződésre léptek egymással, mi által Zsigmond ujból kizáratott a cseh tartományok örökségéből. Ennek ellenében Zsigmond viszont Lipót herczeggel, Stiria urával ujitotta meg (február 7-én) a védő és támadó szövetséget. A lengyel királyhoz pedig, ki Moldva és Havasalföld irányában folytatott politikájával sértette a magyar korona érdekeit, ez év őszén leendő apósát, Cillei Hermannt és Garai nádort küldé több más főurral, hogy a köztük fenforgó viszályokat kiegyenlitsék és Ulászlót a cseh királylyal való szövetkezésről lebeszéljék.4
IV. Albert és neje Johanna.
I. Miksa császár családfáján, a bécsi udvari műtörténeti múzeumban.
Primissev Alajos után
A viszályok következtében, melyek a Habsburg-ház ifjabb ágának tagjai, III. Lipót herczeg fiai között örökös tartományaik megosztása miatt évtizedek óta uralkodtak, Vilmos nem látta tanácsosnak nyilt összetűzésig vinni a dolgot s a Venczellel való szövetkezés daczára is igyekezett Ernő herczeg közvetitésével az összeköttetést Zsigmonddal fentartani. Zsigmondot pedig a maga részéről az ország belviszonyainak rendezése téritette el egy időre a külügyi politikától. A lezajlott forradalmak egyik legfőbb vivmánya volt a nemzetre nézve, hogy a király ezentul több tiszteletben tartá azokat az alkotmányos tényezőket, melyek elmellőzése eddig annyi viszálynak képezte kutforrását. A morva hadjárat félbeszakitása után szünet állott be Zsigmond külföldi utazásaiban, s a király egyfolytában oly hosszu ideig tartózkodva itthon, a minőre a legutolsó 10 év alatt alig van példa, az eddiginél nagyobb figyelmet fordithatott a belügyi kérdések megoldására. Ennek eredményei voltak az 1405. év május és augusztus havában tartott országgyülések törvénykönyvei. Az első főleg a városi polgárok jogviszonyainak szabályozásával foglalkozott; a királyi hatalom a városokat, mint az ország negyedik rendjét, az alkotmány falai közé bevéve, hatalmas védőbástyát remélt magának teremteni az oligarchia támadásai ellen; a kereskedés, a vámok és a harminczadok szabályozása, mely szorosan összefügg a városi ügygyel, közvetve az ország jövedelmének gyarapitását czélozta, mit a meglehetős zilált pénzügyi viszonyok nagy mértékben kivánatossá tettek. Hasonló irányzat szellemétől van áthatva a második törvénykönyv, mely augusztus 5-ikén szentesittetett, s melynek főelve: a föld népének a hatalmasok önkényétől való megóvása, egy uj kor kezdetét jelenti hazánk jogéletének fejlődésében.5
Vilmos osztrák herczeg.
Az ambrasi arczképgyűjtemény aquarellje a bécsi udvari műtörténeti múzeumban.
Fénykép után
Az ezután következő őszt Zsigmond a zagorjei Krapinán, a Cilleiek várában tölté, hol november havában tartotta meg esküvőjét Borbálával, Hermann grófnak viruló hajadonná fölserdült szép leányával.6 A menyegző után az uj királynét Székesfehérvárra kisérték és itt deczember 6-án Magyarország királynéjává koronázták; a veszprémi püspöki szék oly főpappal lévén betöltve, kit Zsigmond soha el nem ismert s a püspökség birtokába be sem bocsátott, a koronázás szertartását Kanizsai János esztergomi érsek végezte, a mi utóbb a veszprémi püspök koronázó jogainak megujitását vonta maga után.7 A házasság hirét fényes követség vitte meg az európai udvaroknak, melynek élére Zsigmond a daliás külsejü ifju Perényi Imrét szemelte ki. A párisi egyetem főemberei ezt az alkalmat ragadták meg, hogy a franczia királynál időző követek közbenjárásával az egyetem egykori növendéke, az 1403-iki lázadás óta fogságban levő Makrai Benedek számára kegyelmet eszközöljenek ki.8
A feszült viszony, mely Vilmos herczeg és Zsigmond között 1403 óta fenállott, végre is nyilt ellenségeskedésig fajult. Vilmos ugyan minden áron el akarta odázni a háborut a hatalmas magyar királylyal s Ernő herczeget 1405 őszén azzal a feladattal küldé Zsigmondhoz, hogy békeszerződést eszközöljön ki tőle. Az alkudozások, miket Zsigmond biztosai a herczeggel folytattak, nem vezettek eredményre. Az uralkodók hangulata alattvalóik magatartásán látszott meg leghamarább. Még ez év folyamán jelentékeny magyar csapatok törtek be Ausztriába – úgy látszik, egyik Kanizsai volt vezérük – s 6 hétig pusztitották a tartományt, számos férfit és gyermek fogolyként hurczolva magukkal. Vilmos 1406 elején visszaadta a kölcsönt, elfoglalta a határszélen fekvő Kis-Martont, Lékát és Nezsidert, s a polgárok közül néhányat – a kikre a betörésben való részesség gyanuja nehezedett – felakasztatott, többet elfogatott s Bécsben elzáratott.9
Borbála királyné pecsétje.
Négyelt pajzs 1. és 4. mezejében magyar csíkok; a 2. és 3. mezőben három (2. 1.) csillag, a Cillei-ház czimere. Körirata † S(igillum) • BARBARE • DEI • GRACIA • REGINA • (így) HVNGARIE.
Az országos levéltár eredeti példányáról rajzolta Mühlbeck Károly
Zsigmond csak azt várta, hogy az időjárás kitavaszodjék, és erős haddal készült a békét zavaró szomszéd megfékezésére. Az elhunyt Albert herczeg özvegyét, a bajor Johannát, Vilmos zaklatásai ellen oltalmába fogadta, és miután Vilmos herczeg kiforgatta özvegyi tartásából, a mártonhegyi uradalom jövedelmét biztositotta élete fogytáig számára. Ez közvetett hadüzenet volt Vilmos és a vele tartó Ernő herczeg ellen.
A királyi sereg hadbaszállása május havában lőn elrendelve.10 De a herczegek nem voltak elkészülve a háborura s Ausztria rendeiben kevés hajlandóság mutatkozott a hadviselés költségeinek viselésére. Fényes követség indult tehát június elején a magyar király megkérlelésére; tagjai voltak Berchtold salzburgi érsek, György passaui püspök öt más főpappal, Maidburg János, Ausztria tartományi marsallja, a Wallseek közül Reinprecht, felső-ausztriai tartományi helytartó és Frigyes és 16 más előkelő nemes úr.11 Zsigmond Pozsonyban fogadta a követeket; ridegségét, a melylyel kezdetben előterjesztésüket hallgatta, csupán Wallsee Reinprecht bátor és öntudatos fellépésének sikerült eloszlatni. Mielőtt azonban a békekötésre került volna a sor, Vilmos június 15-én meghalt, és Zsigmond ekkép megszabadult ellenfelétől, a ki nápolyi Lászlóval rokoni összeköttetésbe lépve, az utolsó években annyi nyugtalanságot okozott neki a nyugati határszélen.
Vilmos halála után megujult a viszály a Habsburgok között az ifju Albert herczeg feletti gyámság ügyében. A gyámi tiszt, melylyel Alsó- és Felső-Ausztria kormányán kivül tetemes pénzügyi előnyök jártak, Lipót herczeget illette meg, de az ifjabb fivér, Ernő is igényt tartott rá. A tartományi rendek Lipót mellett nyilatkoztak, a ki tényleg át is vette a gyámságot; de Ernőnek sikerült, Zsigmond, Cillei Hermann és a salzburgi érsek szövetségére támaszkodva, a főnemességet a maga pártjára vonni. Heves küzdelem keletkezett a két testvér között, melyben Lipótnak végre is engedni kellett. 1408 június havában 22 tagból álló biróság itélt a kérdés felett, mely Lipótot meghagyta ugyan a gyámi jogokban és Ausztria kormányának birtokában, de az abból folyó jövedelmeket megosztotta a két testvér között.
Ez a megoldás nem volt alkalmas a viszály megszüntetésére, mely az osztrák tartományokban valóságos polgárháborut idézett elő. A szomszédban duló zavarok kikerülhetetlenné tették Magyarország beavatkozását, annál is inkább, mert egyes osztrák lovagok, élükön egyik Trautmannsdorffal, a nyugati vármegyékbe is betörtek, Sopront nyugtalanitották s a vidéken nagy pusztitásokat vittek véghez. Stibor vajda már 1408 elején hatalmas sereggel kényszerült őrködni a határszél biztonsága felett és maga Zsigmond is már egész komolyan foglalkozott a fegyveres beavatkozás gondolatával.
Az óvatos Ernő herczeg ezt úgy előzte meg, hogy a fennálló s többször megujitott szövetségre hivatkozva, oltalomért folyamodott a királyhoz Lipót ellenében, kit azzal vádolt, hogy az ifju Albertet, Zsigmond egykori szövetségesének árváját, meg akarja fosztani országától. A fogás sikerült és a szövetség Zsigmond és Ernő között 1408 szeptember 2-án megujittatott. Az osztrák rendek most, a béke helyreállitása után vágyódva, a magyar királyt kérték fel békebiróul a két herczeg között.
A magyar király 1409 márczius 13-án Budán hozta meg itéletét, melynek értelmében Lipót és Ernő herczegek közösen gyakorolják a gyámhatóságot és ehhez képest egyenlően osztoznak az azzal járó jövedelemben.
Néhány hónappal később, szeptember 30-án, Zsigmond megujitotta a Luxemburg és Habsburg dynastiák örökösödési szerződését a cseh korona tartományaira, olykép, hogy ha Venczel királyt és Józsa őrgrófot túléli,12 s nem hagy hátra fiu-örököst, Cseh- és Morvaország az osztrák herczegekre száll. Óvakodott azonban az örökösödési jogot az 1402-iki szerződés példájára Magyarországra is kiterjeszteni, habár már ekkor felmerült agyában a gondolat, hogy e napokban született kis leányát, Erzsébetet, a 12 éves Alberttel fogja eljegyezni, s ha fia nem születik, reájuk hagyja a magyar korona örökségét.13
*
Mikor Nápolyi László a nagy reményekkel meginditott hadjárat kudarcza után elhagyta Zárát, Hervoját nevezte ki helytartójául, feldiszitve őt a spalatoi herczegi czimmel s ez által ujból documentálta a szoros összeköttetést, mely a nápolyi király trónigényei és a bosnyák politika között fennállott s mely a földrajzi helyzeten kivül első sorban Bosznia akkori politikai helyzetében birja magyarázatát.
A három évi interregnum, mely Dabisa István halálát követte, végleg aláásta a szerencsétlen ország függetlenségét. Boszniát a török hóditás előérzetétől nyugtalanná tett Balkán-félsziget zavaros helyzetében csupán egy Tvartkó erélye és ügyessége volt képes fentartani. A boszniai főurak, kik ez interregnum alatt az ország kormányát magukhoz ragadták, mindig és mindenben csak a saját hatalmuk gyarapitására törekedtek. Hatalmi politikájuk az ország területi feldarabolására vezetett; az egyes területek felett a vajdák és knézek valóságos territoriális jogokat gyakoroltak, melyek mellett a királyi hatalom minden jelentőségét elvesztette. Osztoja, az uj király, egy csomó főurral volt kénytelen megosztani felségjogait, a kik az ország egyes részeiben valóságos királyi hatalommal uralkodták.
A királyi hatalom gyöngeségéből önkényt folyt, hogy a királynak szövetségesekre volt szüksége a folytonos küzdelemben, melyet saját nagyjaival szemközt kellett uralmáért folytatnia. A mi Tvartkónál csupán eszköz volt terjeszkedési törekvései leplezésére, a nápolyi király barátsága nélkülözhetetlen támaszává vált Osztoja királyságának. S viszont a Tvartkóéval azonos politika tette Hervoját, a bosnyák országnagyok között a leghatalmasabbat, László legbuzgóbb párthivévé.
Hervojáról találóan mondja a bosnyák történelem egyik legalaposabb ismerője, hogy a maior domus tisztét vitte a gyönge bosnyák királyok oldala mellett, csakhogy névleges urait még arra sem tartotta érdemesnek, hogy legalább az ő nevükben járjon el.14 A vajda tényleg királyi hatalmat gyakorolt Osztoja mellett, s mikor két király helytartójának tisztét viselte Dalmácziában, a két ur között a saját érdekei szolgálatát tartotta legfőbb törekvésének. Hogy jól számitott, a midőn László ügyéhez szegődött, a következmények megmutatták. A spalatoi herczegi méltóság Dalmáczia legszebb városának és Curzola, Lesina, Lissa és Brazza szigeteknek birtokán kivül megadta neki azt, a mi eddig még hiányzott: a fejedelmi czimet fejedelmi hatalmához. A herczegi czim birtokában, melynek elnyeréseért kész volt a bogumil hitet felcserélni a katholikus vallással, hatalmát most már külsőségekben is kifejezésre juttathatta. Pénzt veretve, diplomatiai érintkezésbe lépve a külföldi hatalmakkal, fényes udvart tartott Spalatoban, Jajczában, és valósággal elhomályositotta Bosznia királyának tekintélyét.
Hervoja pénze.
Háromszögű pajzsban két pólyával osztott czimerfő alatt kardot tartó pánczélos kar és ettől balra ágaskodó, kétfarkú oroszlán. Körirata: MONETA † CHERVOI † DVCIS † SPALETII.
A Magyar Nemz. Múzeum régiségtárának eredeti példányáról
Osztoját méltán tehette féltékenynyé Hervoja hatalmának gyarapodása. A bosnya király az 1403. év őszén háboruba keveredve Ragusával, erős veszteségeket szenvedett. Tekintélyének utolsó maradványai is megsemmisültek és Hervoja, a kivel a spalatoi herczegi czim miatt viszályba keveredett, eljöttnek látta az időt, hogy megszabaduljon tőle. A ragusaiakkal szövetkezve, nehány bosnyák főur között titkos megállapodást hozott létre Osztoja megbuktatására, a bogumil felekezet legbuzgóbb hivét, Radisics Pált jelölve ki utódjául. Osztoja, úgy látszik, megtudta, mi van készülőben. A magyarországi forradalom leveretése után elvesztve bizalmát László támogatásában és félelemmel eltelve Hervoja iránt, kit épen a nápolyi politika növesztett nagygyá, miként elődje, ő is arra a következtetésre jutott, hogy csak a magyar király támogatásától remélheti trónja megszilárditását. Zsigmondnál keresett oltalmat; s a magyar király kormánya készségesen hunyt szemet eddigi magatartása felett. Maróti János közvetitésére a kibékülés Zsigmond és Osztoja között már 1404 tavaszán, az erdélyi lázadás elfojtása után megtörtént és a bosnya király ünnepélyesen alávetette magát Magyarország fenhatóságának.15
A nápolyi király trónkövetelésének bukását mi sem mutatja tisztábban, mint az a tény, hogy maga Hervoja is titokban a Zsigmonddal való kibékülés eszméjével kezdett foglalkozni. A ragusaiak vállalták el a közvetitő szerepét ugyanakkor, a mikor Hervoja a titkos szövetséget Osztoja ellen megkötötte velük. Kiderülvén, hogy Osztoja ebben megelőzte, annál nagyobb hévvel folytatta a pártütést ellene. Június közepén a bosnyák főurak nagy része Viszokiban gyült össze, és Osztoját trónvesztettnek nyilvánitva, Tvartkó István fiát, Tvartkó Szurát választotta királylyá. Ragusa követei által Hervoja jelöltségét támogatta, de a herczeg megelégedett azzal, hogy ő ad Boszniának királyt, a ki mellett korlátlanul gyakorolhatja hatalmát.
Hervoja spalatoi herczeg.
Miniature a konstantinápolyi Eski-Serai könyvtárában őrzött glagol misekönyve 253b. lapján. A kép Hervoját lóháton, a XV. század elején divott olasz lovag-öltözetben ábrázolja, fején turbánszerűleg csavart fehér-vörös pártával, melynek boglárába három kócsagtoll van tüzve; pánczélzata alatt vörös posztónadrágban, sarkantyus vas-saruval; jobbjában fehér-lobogós hadi kopjával, melynek nyelét a baljában tartott tárcsa-pajzs kivágására támasztja. A pajzs fehér mezejében két vörös pólya által képezett pajzsfő alatt vörös mezü, vassal pánczélozott, kezében balfelé vágó kardot tartó kar, mellette balról ágaskodó két farku veres oroszlán.
Osztoja nejét és gyermekeit a koronával együtt Bobovácz várában biztonságba helyezve, elhagyta országát és Budára ment, Zsigmondtól kérve segitséget a lázadók ellen. Maróti János még ez év őszén benyomult Boszniába elfoglalta az ország egy részét, magyar őrséget helyezett Bobováczba, s a meghóditott rész lakosságát visszahozta Osztoja uralma alá.16
Két királya volt tehát Boszniának; de míg Osztoját csak egy kis terület uralta, az ország nagyobb részében Tvartkó Szura neve alatt Hervoja volt az igazi ur, csupán a déli részeken, a mai Herczegovinában osztva meg hatalmát a bosnyák urak másik tipikus alakjával, Hranics Sandalj vajdával. Hervoja egymás után törte meg az Osztojához szító urak hatalmát és mikor ezek egy része Ragusába menekült, háboruval fenyegeté a köztársaságot, mely sietett előnyös békével biztositani magának Tvartkó és a herczeg barátságát.17
Ezalatt Zsigmond is elérkezettnek látta az időt, hogy tekintélyének egész sulyával lépjen fel a nápolyi párt végső maradványai ellen. Az évéken át tartó nagy mozgalom immár kizárólag nehány dalmát városra szoritkozott és hogy itt oly sokáig tartotta magát, az is ezek elszigetelt helyzetének tulajdonitandó. A dalmát tengerpart sokkal messzebb feküdt a kormány székhelyétől, hogysem képesek lettek volna Magyarországból folytonos figyelmet szentelni az ottani állapotoknak; a minduntalan megujuló apró zavargásokra sem lehetett mindannyiszor hadierő küldésével felelni. Most azonban kettős czél várt a hadjáratra: Dalmáczia visszafoglalásán kivül a Magyarországgal daczoló Tvartkó Szura hatalmának megtörése is olyan égető kérdéssé vált, melynek megoldását a szent korona tekintélyének érdekében nem volt szabad tovább halasztani. Az a körülmény, hogy a törökök az angorai ütközetben (1402) nagy vereséget szenvedtek s maga Bajazid a világhóditó Timur Lenk fogságába esett, ennek halála után pedig Bajazid fiai egymás ellen harczoltak az uralomért, kedvező alkalmat kináltak hazánknak, hogy positioját a Balkánfélszigeten megerősitse. Zsigmond az 1405. év tavaszán 48,000 frtot vett fel a Cillei grófoktól a Muraközre, Csáktornya és Sztrigó várakra s uradalmaikra18 s nyár végén három sereget küldött dél felé: az elsőt Bessenyő Pál bán vezérlete alatt Dalmácziába, illetőleg Bihács alá, melyet László király és Hervoja emberei tartottak megszállva; a másodikat, élén Maróti Jánossal, Bosznia ellen, míg a harmadiknak, Perényi Péter vezérlete alatt, a szlavóniai határ védelme volt feladatává téve.
A spalatoi székesegyház.
Fénykép után
Hervoja Velenczében, Ragusában és a nápolyi királynál keresett segitséget a magyar támadás ellen. Velenczétől két gályát kért a dalmát tengerpart védelmére. A signoria udvariasan bár, de visszautasitotta a kérelmet, mint a hogy Zsigmond is hiába tett nála kisérletet, hogy szövetkezésre birja.19 Ragusa nem akart szakitani a magyar királylyal, de a legutóbbi békekötés által teremtett kényszerhelyzet sulya alatt hallgatagon elnézte, hogy a bosnya király a város fegyvertáraiból szerelje fel katonáit. Legtöbbet tett László király. Lusignan János tengernagyot több hajóval az adriai öbölbe küldte; ez elfoglalta Arbe szigetét és e biztos, védett helyről várta a történendőket.20
A dalmát részekbe küldött sereg elfoglalta Bihácsot és Vránából kiüzte Bebek Imrét, kit Zsigmond aztán 1405 november 28-án megfosztott a perjelségtől.21 Maróti János Uszorába nyomult és több apró várat lerombolt, a tartományt felégette, annak legjelentékenyebb várát, Szrebreniket ostrom alá vette. Az erős fészek megvivása nehéz feladat volt, de Perényi Péter is csatlakozván a sereghez, végre is sikerült. Maróti Garázda Miklóst és Dénest s Szilágyi Lászlót hagyta Szrebrenikben és a magyar haderő e vár és Bobovácz falai között állandó fészket találva, Bosznia jelentékeny része felett biztositotta Zsigmond uralmát.22
Tvartkó és Hervoja a veszteségért abban találtak kárpótlást, hogy László nápolyi királytól Bosznia régi határának megerősitését kérték, ily módon kivánva documentálni a bosnyák király jogait a magyarok áltat elfoglalt területre.23 S mert ez természetesen igen keveset használt a tényleges birtoklás ellenében, folytonos támadásaikkal zaklatták a megszállott országrészt. A két vitéz katonának, Szilágyi Lászlónak és Garázda Miklósnak nagy feladatába került a magyarságra nézve oly fontos hely megőrzése. Az ő segélykérő sürgetésükre történt, hogy Zsigmond 1407 őszén ujabb hadjáratra szánta el magát.24 Ezuttal maga a király is résztvett Stibor és Ozorai Pipo társaságában a hadjáratban, melynek folyamán Szilágyi és Garázda Branics várát megvivták s még néhány vár a hóditó sereg hatalmába jutott. De ez csak előjátéka volt a következő évi hadjáratnak. Zsigmond most egész nyiltan egész Bosznia meghóditását tüzte ki fegyverei czéljául, s a pápa, XII. Gergely, november 8-án kelt apostoli levelében keresztes hadjárat jellegével ruházta fel a vállalatot, melyből a Balkán-félszigeti kereszténységre oly veszélyes bogumil felekezet kiirtását remélte.25
Hervoja czimere.
Miniature Hervoja glagol misekönyvében, a konstantinápolyi Eski Serail könyvtárában. Jobbra dőlt tárcsapajzs ezüst mezejében, két vörös pólyával osztott pajzsfő alatt vörös mezű, vassal pánczélozott kar balfelé vágó kardot tart, mellette kétfarkú vörös oroszlán látható. A pajzs balszegletére támasztott sisak oromdiszében a kardot tartó kar ismétlődik, olykép, hogy vörös meze balfelé meghosszabitva sisakfoszlánynyá alakul át. A korona helyét a sisakon vörös-fehér turbánszerű tekercs foglalja el; a sisakhoz két lánczszemmel mondatszalag van kapcsolva, ARMA • D(omi)NI • CHERUOE • DUCI(s) • SPAL(at)EN(sis) felirattal
A magyar sereg 1408 május havában, külföldi s főleg lengyel segédcsapatokkal megerősitve indult Boszniába. Számát az egykoru krónikások 60,000-re becsülik. A bosnyák haderőt maga Tvartkó király vezérelte a döntő tusára. Az első összeütközés Uszora területén történt. A magyar sereg csak véres küzdelmek árán volt képes az ország belsejébe nyomulni. Dobor alatt, melyet a boszniaiak az 1394-iki hadjárat után ujból fölépitettek, a bosnyák sereg elhatározó vereséget szenvedett.
Zsigmond ádáz harcz után, melyben Rozgonyi István a vár kapitányát halálosan megsebesitette, június elején bevette a várat; Tvartkó egész kiséretével, a bosnyák főnemességgel, kegyelemre megadta magát. Zsigmond, ki az ostrom alatt beteg lett, a királynak megkegyelmezett, de a többieken oly kegyetlen módon állott boszut, mely páratlanul áll uralkodása történetében. 120 bosnyák főurat fejeztetett le a dobori vár piaczán és hulláikat a várfalakról a hegy tövében folyó Boszna vizébe dobatta.26
Bosznia meghóditása ismét megerősitette a magyar birodalom tekintélyét a Balkán-félszigeten. A szerb fejedelem, Lázárevics István, mindjárt a dobori események után sietett megujitani hübéresküjét, melyet a rigómezei ütközet óta annyiszor volt kénytelen a törökök nyomása alatt megszegni.
A boszniai hadjárat.
Turóczi krónikájának augsburgi kiadásából
Hosszu évek óta először történt, hogy a király igazi nagy sikerrel tért haza hadi vállalatából. Budára megérkezve, a nagy eseményt látható emlékkel kivánta megörökiteni, mely világszerte hirdesse a magyar király dicsőségét, hatalmát. Ennek köszönheti a sárkányrend létrejöttét. Zsigmond király és neje Borbála királyné 1408 deczember 12-én kelt oklevelükben az igaz hit védelméért küzdő vitézek kitüntetéseül alapitották meg e rendet, melynek jelvényeül – a hitetlenek és eretnekek legyőzetésének symbolumaként – a hátán keresztet hordó sárkány szolgált. A rend legelső lovagjaiul az alapitó levél István rácz despotát, Cillei Hermann grófot, a király apósát, fiával Frigyessel, Garai Miklós nádort, Stibor vajdát, Maróti János macsói, Ozorai Pipó szörényi bánokat, Szécsi Miklós tárnokmestert, Corbaviai Károly kincstartót, Szécsényi Simon főajtónállót, Corbaviai János főasztalnokot, Alsáni János főpinczemestert, Lévai Cseh Péter főlovászmestert, Csáki Miklóst, Bessenyő Pált és Pécsi Pált, Nádasdi Pál székely ispánt, Perényi Péter mármarosi főispánt, Perényi Imre titkos kanczellárt és Garai Jánost sorolja fel. A király és királyné e főurakkal a rend alapitása alkalmából formális szövetségre lépve, az országnak vagyonra, hatalomra, tekintélyre legelső urait egyesitik a trón, a vallás és a haza védelmére, közöttük olyanokat is, a kik néhány év előtt még esküdt ellenségként állottak Zsigmonddal szemközt.27
A sárkányrend alapitását ebből a szempontból úgy tekinthetjük, mint zárójelenetét annak a nagy társadalmi forradalomnak, mely majdnem két évtizeden keresztül tette vitássá Zsigmond uralmát hazánkban, s melynek utolsó gyökereit Bosznia meghóditása semmisitette meg. S a viszonyok megváltozását semmi sem mutatta annyira, mint annak az egyénnek magatartása, a ki e forradalomnak egyik mozgató ereje volt.
A sárkányrend jelvénye.
Grünenberg Konrád 1483-iki czimerkönyvéből. A jobbra néző, farkát nyaka körül csavaró zöldes-aranyszinü sárkány hátán arany és zöld szárnyak felett vörös keresztet visel. Felette arany lángoktól körülvett kereszt, a rend főurainak jelvénye, szárain O Q(uam) MISERICORS EST DEUS | IUSTUS ET PACIENS felirattal
Hervoja nem volt jelen a bosnyák hadsereg pusztulásánál; úgy ő, mint Sandalj vajda a maguk területének védelmét előbbre helyezték királyuk megoltalmazásánál. A catastropha mindkettőre megtette hatását. A spalatoi herczeg, jó politikus létére, leszámolt a helyzettel s végleg elpártolva László királytól, meghódolt a győztes Zsigmond előtt. Még ez év végén felment Budára, hova Zsigmond a fogoly Tvartkót is magával vitte. A magyar udvarban nagy kitüntetéssel fogadták; a multról senki sem beszélt. Zsigmond megerősité Spalato és a herczegi czim birtokában s a kitüntetéseket azzal tetézte, hogy az egykori lázadó vezért, az eretnekségéből az igaz hitre áttért bosnyák országnagyot fölvette a sárkányos lovagok magas társaságába. A következő évben pedig még nagyobb kegyben részesité, őt választva ujszülött kis leányának, Erzsébetnek keresztatyjává, mi által a hatalmas bosnyák főur a lelki rokonság felbonthatatlan kötelékével lett a magyar királyi családhoz füzve.28
Hervoja megtérése Dalmácziában is meghozta az óhajtott fordulatot. A dalmát városok egymás után jelenték be hódolatukat Zsigmond előtt.29 Nápolyi László pártjának utolsó töredéke is szétmállott. László be is látta, hogy többé nem várhat semmit Magyarországtól. Jogairól nem akart most sem lemondani, de hogy mily értéket tulajdonitott azoknak, maga árulta el, midőn az utolsó területet, mi a magyar birodalomból birtokában maradt, 300,000 aranyért felajánlotta a velenczei köztársaságnak. A nápolyi királynak pénzre volt szüksége, mert nagy hadi vállalatra készült, mely az egyházi állam meghóditásában lett volna hivatva kárpótolni őt Magyarország elvesztéseért. Velencze azonban sokalta e nagy összeget s megindult az alkudozás a magyar birodalom egyik tartománya felett, a nélkül, hogy Budán arról a legkisebb sejtelemmel birtak volna. A velenczei köztársaság perfid módon járt el Zsigmonddal szemben: elfogadta az alkut azon terület birtoka felett, melyet tőle a magyarok véres harczok árán védelmeztek meg; de csak 300 éves politikájához maradt hű, midőn minden eszközt megragadt az Adria feletti uralom megszerzésére. Az alkudozások egy évig tartottak; miután időközben a dalmát városok nagyobb része elpártolt Lászlótól, az alku tárgya ily módon csökkenvén, Velencze lenyomta a vételárat is. Végre 1409 július 9-én létrejött a szerződés, melyben a köztársaság László királytól megvette Zárát, Novigrád és Vrána várakkal és Pago szigetével, s László ezenkivül az egész Dalmácziára táplált jogairól is lemondott Velencze javára.30
A dobori vár romjai.
Természet után rajzolta Spányi Béla
Zsigmond tehát ugyanakkor, midőn a praetendenssel szemben teljesen megszilárditja magát a trónon, kénytelen volt türni, hogy birodalmának egyik legértékesebb részétől oly módon foszszák meg, a mely úgyszólván páratlanul áll a hóditások történetében. Nem lévén eléggé elkészülve, hogy egy oly hatalmas féllel, mint Velencze, háborut kezdjen, Zára elvesztéseért Bosznia birtokában vélt kárpótlást találhatni. De a meghóditott ország nem sokáig türte nyugodtan a magyar fenhatóságot. A Doborban kivégzett főurak rokonai lázadást keltettek a lakosságban, s Osztoját Bobováczból meghivták a királyi trón elfoglalására. Osztoja nem tudott belenyugodni a Hervoját ért kitüntetésekbe; úgy látszik, képtelenségnek tartotta, hogy ő és a herczeg egy táborban lehessenek. Megfeledkezve a Magyarországtól nyert jótéteményekről, a lázadás élére állott s nemsokára Bosznia legnagyobb része felett urrá tette magát. Első tette volt Hervoját megfosztani Almissa várától, a Cetina mindkét partján elterülő tengermelléktől s többi birtokaitól, miket Radivojevics Juraj és Vucsics humi knézeknek, Hervoja régi ellenségeinek adományozott.31 A küzdelem ismét megindult a két ellenfél között. Hranics Sandalj vajda, kit Hervoja kitüntetései szintén féltékenynyé tettek, ezuttal Osztojához csatlakozott.
Az egész országban dühöngött a belháború s Osztoja már a törökökkel kezdett szövetkezni, midőn Zsigmond beavatkozásra szánta el magát. 1410 őszén a magyar sereg a király vezérlete alatt ismét bevonult Boszniába32 s két uton: a Drina és Boszna völgyén párhuzamosan haladva, az egész országot meghóditotta. Vranduk, Pod-Viszoki, Bobovácz, Kucslat, Brodar egymás után adták meg magokat.33 Deczemberben a király visszavonult és a karácsonyt Gyakováron töltve, 1411 első napjaiban Budára érkezett. De seregei tovább folytatták a diadalmas hadjáratot, s az új év tavaszán Szrebernicza elfoglalásával befejezték a tartomány meghóditását.34
Zsigmond a meghóditott országrész birtokát úgy vélte legjobban biztositani, ha feldarabolja s ezzel a lehetőségét is megsemmisiti egykori állami élete visszaállitásának. Az ország északi része, Uszora és a sói tartomány a magyar birodalomhoz csatoltattak; az előbbi kormányát Zsigmond Garai Jánosra bizta, az utóbbi területe a mácsói bánságba olvasztatott be, melynek báni tisztjét Maróti János viseli. Csupán Felső-Bosznia bérczes vidéke őrizte meg Osztoja alatt, legalább névleg, függetlenségét, mint Tvartkó egykori nagy birodalmának utolsó maradványa.
A szerb despota, Lázárevics István, már az 1404-iki hadjárat alkalmával tőle telhetőleg támogatta a magyar hadakat. Folytonos viszályban a Brankovicsokkal, kiktől fejedelemségét féltette, a hatalmas magyar királyban ismerte fel legbiztosabb támaszát. Szerbia közeledése Magyarországhoz annál határozottabb alakot öltött, minél nagyobbak voltak a magyar fegyverek sikerei a szomszéd bosnya államban. A bosnyák hadjárat befejeztével a despota országa fűurainak kiséretében Budára ment és itt meghódolva Zsigmondnak, megujitá a hübéri köteléket, mely Szerbiát évszázadok óta Magyarországhoz csatolta. Zsigmond a meghóditott ország jelentékeny részét: Szreberniczát és a Zvorniktól délre eső vidéket Szerbiához csatolta és Magyarországon is nagy kiterjedésü birtokokat adományozott a despotának: Debreczen városát 36 falut számláló uradalmával, Szatmárt, Németit s az akkor Asszonypatakának nevezett Nagybányát és Felsőbányát, az északkeleti országrész e két jelentékeny bányavárosát, nem csupán hűsége jutalmául, de azért is, hogy érdekeit annál szorosabban csatolja Magyarországhoz.35
A magyar külpolitika e sikerei méltókép zárják be ez időszak történetét. A magyar király helyzetében az utolsó évtized alatt nagy változás ment véghez. Ellenségei felett kint és bent diadalmaskodott; az országban bölcs intézkedésekkel igyekezett a lezajlott forradalmak sebeit begyógyitani; Dalmácziát elvesztette ugyan, de győzelmes hadjáratban és szerencsés szerződések által a Balkán-félsziget két elszakadt államát visszahozta a magyar korona hűségére, s itélő biró gyanánt érvényesitette szavát a szomszéd uralkodók viszályaiban. Bajos eldöntenünk, hogy megaláztatások után, miket királyságának első időszakában szenvedett, mennyi része van ebben a kedvező fordulatban a tanácsadóknak, a kik oldala mellett állottak, s mennyit kell tulajdonitanunk a személyes tulajdonaiban beállott változásnak? Tagadhatatlan, hogy Zsigmond természete a kiállott megpróbáltatások alatt rendkivüli átalakuláson ment keresztül. A mik a tapasztalatlan ifjut annyiszor hozták összeütközésbe az élettel, egyéni tulajdonságainak kellemetlen szögleteit lecsiszolták az idők folyamán szerzett tapasztalatai. Kalandos hajlamai öntudatos tetterővé látszanak szilárdulni; az önkényre hajló, lobbanékony hevet körültekintő óvatosság mérsékli, mely szilárd önbizalommal, kiváló taktikai ügyességgel párosulva, legfőbb titkát képezte sikereinek. A szerencse is szolgálatába készül állani. Eddigi sikerei csak kezdetét igérték a világtörténeti szerepnek, mely reá várakozott. Ruprecht római király, Venczel vetélytársa, 1410 május 18-án elhunyt. Arról, hogy Venczel uralma helyreállittassék, a német fejedelmek hallani sem akartak. A megürült trón betöltésével sietni kellett. Zsigmond, a Luxemburgok császári házának legtekintélyesebb tagja, hosszu küzdelmek után megszilárditva magát Magyarország trónján, mialatt országa ellenségei ellen győzelmes hadakat viselt, becsvágyó lelkének egész hevével, hatalmának egész erejével indithatta meg a küzdelmet a kereszténység legfényesebb koronájának birtokáért.
A sárkányrend jelvénye.
Balra fordult, farkával nyaka körül tekeredő sárkány szárnyain vörös kereszttel.
XV. századi aranyhimzés a müncheni bajor nemzeti múzeumban