SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE

III. FEJEZET.
A konstanczi zsinat és Magyarország.

A római királysággal járó feladatok. Az egyházszakadás és az egyetemes zsinat szüksége. Tárgyalások XXIII. János pápával. Zsigmond Tirolban és Felső-Olaszországban. Találkozása János pápával. Viszonya a milanoi herczeghez. Első megjelenése a német birodalomban. Az aacheni koronázás. A konstanczi zsinat megnyitása. A magyar egyház a zsinaton. XXIII. János pápa letétele. A zsinat és a magyar főpapok tizedjoga. XII. Gergely lemondása. Zsigmond utja Perpignanba. Tárgyalások XIII. Benedekkel. Zsigmond Francziaországban és Angliában. Magyar kisérete. Garai nádor. Visszatérése Konstanczba. Kanizsai János megérkezése. A magyar király legfőbb kegyuri joga. V. Márton megválasztása. A zsinat berekesztése.

Azon nehéz feladatok között, a melyeket Nagy-Károly koronájának öröksége a magyar királyra rótt, a legfontosabb volt az egyház egységének visszaállitása. Az egyházi factorok hosszas és meddő kisérletei után, melyek még nagyobbá tették a három pápa párthivei között a válaszfalakat, általános lett a nézet, hogy a szakadásnak csak egy nagy egyetemes zsinat vethet véget, mert csak ez léphet fel, az összes keresztény nemzetek akaratának nyilvánulásaként, kellő erővel, hogy a szakadás által megsemmisitett legfőbb egyházi tekintélyt pótolja és önmagából megujitsa. E zsinat létrehozását az új római királytól várták, úgy tekintve őt, mint a kereszténység világi fejét, kinek tekintélye, nimbusa egyedül képes a keresztény hatalmak közt fennálló ellentéteket kiegyenliteni s őket a nagy czél elérésére egyesiteni.

Minél kevesebb alkalmat nyujtott a darabokra szakitott német nemzet fejedelmeinek féltékenysége a római királynak arra, hogy uralkodói jogait a birodalomban érvényre juttassa, annál nagyobb vonzóerővel birt Zsigmondra nézve a szerep, mely őt a régi császári méltóság tekintélyének restauratoraként mutatja be a világ előtt.

Az elhatározott fellépés, melylyel a kérdés elé tornyosuló nehézségekkel megküzdeni kész volt, mindjárt az első lépéseknél meglepő eredményekre vezetett. XXIII. János pápát László nápolyi király 1413 június 8-án elüzte Rómából. A pápa Flórenczbe menekült, de itt nem talált barátságos fogadtatásra. A nápolyi hadak Sienáig mindent elfoglaltak Szent-Péter patrimoniumából. A pápa szorult helyzetében Zsigmondra vetette szemeit és követeket küldött hozzá, segitséget kérve tőle az egyházi állam visszafoglalására.

A velenczeiekkel a fegyverszünetet megkötve, Zsigmond Tirolba és innen Salzburgba ment, hol Frigyes osztrák herczeg fáradozásai teljes kibékülést hoztak létre közte és Ernő herczeg között. Ez utat sikeresen használva fel, hogy Ernő és a salzburgi érsek, továbbá az osztrák és bajor herczegek s végűl Frigyes és Velencze között fegyverszünetet hozzon létre, Tirolból Svájczba ment, és itt azon fáradozott, hogy olaszországi koronázási utjára elegendő számú fegyveres kiséretet toborozzon. Ez utazása alatt kapta János pápa segélykérő felszólitását. Felismerte a kedvező alkalmat a zsinat kérdésének felvetésére és diplomatiájával odáig vitte a dolgot, hogy János beleegyezett az egyetemes zsinat összehivásába és tárgyalásokba bocsátkozott vele annak ideje s helye megállapitása érdekében.1 Zsigmond Felső-Olaszországba utazva, Lodiban november végén találkozott János pápával, s e találkozás eredményeként a pápa deczember 9-én kelt bullájában 1414 november 1-ére Konstanczba egyetemes zsinatba hivta össze a kereszténységet. A király a megállapodást sietett tudatni a hatalmakkal s a másik két pápát külön követek által szólitotta fel a zsinatban való részvételre.2


Zsigmond német birodalmi ezüst-garasa.
Előlapján a király félalakja, koronával, jobbjában karddal, baljában országalmával. Körirata: SIGISMVNDVS ROMANORV(m) * REX. A görög kereszttel négyfelé osztott hátsó lap két körben elhelyezett felirata belül: MONETA * TREMON(ensis), kivül: B(e)N(e)DICT(us) Q(ui) VENIT I(n) NO(m)I(n)E • D(omi)NI

A következő év elején Zsigmond genovai területen át Montferratba, onnan Savoyán át Svájczba ment. Lombardiai utja alkalmával viszály támadt közte és Filippo Maria Visconti, Milano herczege között. A személyes találkozásból, mely Canturioban, Como mellett, 1413 november 15-én történt, Visconti sértődve tért vissza Milanoba.3 Zsigmond azzal a jellemző tulajdonságával, hogy egyszerre mindenfélébe kész volt belefogni, háborura készült a milanoi herczeg ellen, de Magyarországból nem számithatott hadseregre oly háboruhoz, a melynek az ország érdekeihez semmi köze sincsen s a birodalomhoz intézett felszólitása eredménytelen maradt.4 A német rendek szükségesebbnek tartották, hogy a király jöjjön közibük és koronáztassa meg magát. Közel négy év mult el már első megválasztatása óta és még mindig nem tett eleget ennek a kötelezettségének. Sürgetésükre be is látta mulasztását s elhatározta, hogy a zsinat megnyitásáig kizárólag a birodalomnak szenteli tevékenységét. Pontesturában, június 16-án Speierbe, július havára birodalmi gyülést hirdetett, Svájczot július 6-án elhagyta és Strassburgban több napig időzve, július 19-én tartotta bevonulását a gyűlés szinhelyére.5 A birodalmi rendek csekély részvéte a gyülésen meggyőzte őt a felől, hogy hosszabb időt kell szentelnie a belső zavarok és villongások megszüntetésére. Augusztus 12-én Koblenzben ujabb gyülést tartott, melyen kizárólag a birodalom fejedelmei: 84 herczeg, gróf, báró és lovag vettek részt. Szeptember 25-én Nürnbergben a frank tartomány, október 14-én Heilbronnban a sváb föld és a rajnai tartományok rendeit hivta gyűlésbe. Ez utazásai alatt vette a hirt, hogy régi vetélytársa, László nápolyi király hóditó tervei közepette augusztus 8-án váratlanul elhunyt; az Anjou-ház utolsó férfi-sarjának trónját növére, Johanna, Vilmos osztrák herczeg özvegye foglalta el. Nürnbergben találkozott október 13-án Borbála királynéval, a ki Garai nádor és fia János, Maróti János, Stibor, Garai Dezső és számos más magyar úr kiséretében érkezett meg. A királyné Nürnbergből Frankfurtba s onnan Mainzba ment; október 27-én Wallufnál Mainz alatt találkozott ismét a királyi pár s onnantól együtt folytatták utjokat. November 4-én vonultak be Aachenbe, hol november 8-án a kölni érsek a szokásos szertartások kiséretében feltette Zsigmond fejére a római királyi koronát és ugyanekkor nejét Borbálát a régi császárnék koronájával római királynévá koronázta. A fényes szertartáson és az azt követő ünnepélyeken Garai Miklós nádor, Stibor egri püspök, Marczali Miklós temesi főispán, Csáki Miklós erdélyi vajda, Ujlaki László és Imre, Laczkfi Jakab és Dávid, Perényi Imre, Hédervári Lőrincz, Tar Miklós, Szécsi Miklós kincstartó, Rozgonyi István, Garai Dezső és még több magyar főur, egyházi és világi méltóságok és nemesek fényes gyülekezetének jelenléte emlékeztette a német birodalom rendeit, hogy Magyarország királya az, a kit királyukká koronáztak.6


A római királyi korona.
A bécsi udvari kincstárban

Négy nappal előbb, november 5-én nyitotta meg a keresztény egyház egyetemes zsinatát XXIII. János pápa, a ki október 28-án érkezett Konstanczba. A zsinat november 16-án tartotta első ülését. Magyarországból ekkor még egy főpap sem volt itt, s midőn Zsigmond karácsony estéjén nejével és fényes udvarával megérkezett, a vele jött magyar kiséretben is első sorban a világi elem lépett előtérbe Magyarország képviseletére. Ennek tulajdonitható, hogy a nagy számu káptalani kiküldött, a prépostok és kanonokok, az egyházi jogtudósok és az óbudai egyetem követei jelenléte daczára7 a magyar nemzet nem nyert külön szavazati jogot az üléseken, hanem a lengyel és skandináv papokkal együtt a német nemzet kiegészitő részét képezte. Ennek daczára a magyar egyházi férfiaknak bő alkalmuk lőn a tárgyalások menetére befolyást gyakorolni. S még nagyobb volt a szerep, mely a Zsigmond környezetében tartózkodó magyar főuraknak és fegyveres kiséreteiknek jutott: ezeknek a rend fentartásában, amazoknak az események folyása által előidézett bonyodalmak megoldásában.

Mire Zsigmond Konstanczba érkezett, ott a tanácskozások komoly jelleget öltöttek s a vihar ott lebegett XXIII. János pápa feje felett, a kit világias gondolkozása, az egyházi szabályokkal össze nem férő életmódja miatt a zsinati atyák többsége méltatlannak tartott a legfőbb egyházi méltóság viselésére. A nemzetek szerint való szavazás kimondása erős sakkhuzás volt János ellen, a ki a fejenkinti szavazásnál olasz papjai többségére számithatott. Az első eredmény az volt, hogy a zsinat késznek nyilatkozott XII. Gergely és XIII. Benedek követeinek elfogadására. Gergely részéről Dominici János bibornok január közepén meg is jelent a zsinat előtt és kijelentette, hogy ura hajlandó lemondani a tiaráról, ha az ellenpápák is követik példáját. A 88 éves aggastyánnak ez áldozatkészsége nagy lépéssel közelebb hozta a zsinatot az óhajtott czél megvalósitásához. XXIII. Jánossal megindultak a tárgyalások, melyekben Garai Miklós is élénk részt vett; Zsigmond egy későbbi oklevelében egyenesen a nádornak tudja be érdemül első sorban, hogy János pápa megbarátkozott a lemondás eszméjével. Márczius 2-án hirdették ki ünnepélyesen a feltételes lemondást tartalmazó nyilatkozatát. Nehány héttel utóbb a pápa megbánta tettét és Frigyes osztrák herczeg segitségével megszökött Konstanczból. Az általános zavarban egyedül Zsigmond hidegvére és gyors intézkedése mentette meg a zsinatot a felbomlástól. Magyar fegyvereseivel és a német fejedelmek által rendelkezésére bocsátott csapatokkal megtámadta és porig alázta Frigyes herczeget, elfoglalta Tirolt és oda kényszeritette János pápát, hogy mikor ez pártfogójának romlását látta, önként adta meg magát az elfogatására kiküldött katonaságnak. A pápát Konstancz mellett Radolfzellben 300 fegyveres magyar vitéz vette őrizete alá s a zsinat május 29-én megfosztotta a pápai méltóságtól.8


Konstancz középkori képe.
Schedel világkrónikájából

A magyar egyház e nevezetes actusnál legelső főpapja egyikével, a kalocsai érsekkel volt képviselve. Az érseki széken 1413 óta Gualdo de Benzis András ült, a kit Zsigmond előbb spalatoi érsekké nevezett ki, de érseksége birtokába nem tudott bevezetni. A kiváló tehetségü főpapnak bizonyára nagy része volt annak az engedménynek a kivivásában, a melylyel a zsinat Zsigmondnak János letétele körül kifejtett buzgólkodását viszonozta XXIII. Jánostól a magyar főurak kevéssel Zsigmond megérkezése után a magyar főpapság tizedjogát és a magyar egyházi biráskodás függetlenségét sértő rendeletet eszközöltek ki; azonkivül több apát, prépost és perjel felhasználta a személyes érintkezést arra, hogy a püspököket illető tizedet birtokaikon a maguk részére adományoztatták; mások ismét egyenesen felmentették magukat a tized fizetése alól. A pápa bukása után a magyar főpapság e sérelmes rendeletek megsemmisitését kérte a zsinattól; s a zsinat atyái Zsigmond király jó szolgálataira való tekintettel július 1-jén ki is mondták, hogy a pápai rendeleteket, mihelyt azok eredeti okiratai előttük feküsznek, revisio alá fogják venni, s addig is úgy azok érvényességét, mint a belőlük kifolyó perek tárgyalását felfüggesztik.9

XXIII. János letétele után nem sokára XII. Gergely is lemondott a pápai méltóságról. Most már csak XIII. Benedek makacssága állott a szakadás megszüntetésének utjában. Zsigmond elhatározta, hogy maga megy az ellenpápához, őt János és Gergely példájának követésére reábirni. Július 15-én ünnepélyes búcsut véve a zsinat atyáitól, 21-én a zsinat követei, fejedelmek és főurak, az összes magyarországi urak s mintegy 4000 lovas kiséretében elhagyta Konstanczot. Utját a savoyai területen keresztül vette. Ugyanekkor Borbála királyné is utrakelt; a német fejedelmek és grófok Baselen át Mühlhausenig kisérték, honnan a legrövidebb uton haza tért Magyarországba.10


Zsigmond király a konstanczi zsinaton.
Miniature Reichenthal Ulrik krónikájának aulendorfi kéziratában. A kép azt a jelenetet ábrázolja, midőn Zsigmond király a XXIII. János pápától neki ajándékozott arany rózsával ünnepi körmenetben végig vonul a városon. A király a választófejedelmek között lovagol; a háttérben a papokból álló kiséret látható.
Fénykép után

A király szeptember 18-án ért Perpignanban, hol Ferdinánd, Aragonia királya várt reá. XIII. Benedek csak hosszú ellenkezés után szánta reá magát, hogy székhelyét, Valenciát elhagyja és Perpignanban megjelenjék. A tanácskozások nem vezettek eredményre s a perpignani tartózkodás semmikép sem volt kellemes Zsigmondra. A schismaticus pápa kiséretében levő vad katalóniak egy éjjel megtámadták és csak hű magyarjainak bátorsága szabaditotta ki a veszélyből. November elején kénytelen volt a várost elhagyni, mire (november 13-án) Benedek megszökött s Collioureba, majd a Valencia közelében fekvő Peniscola várába menekült. Erre Aragonia, Castilia és Navarra királyai, a foixi és armagnaci grófok és a skót király követei Narbonneban kijelentették, hogy nem ismerik el többé pápájuknak és belépnek a zsinat kötelékébe.

A konstanczi zsinat ekkép mind a három pápa hiveit egyesitvén magában, minden eszköz felett rendelkezett az egyház egységének visszaállitására. Ez meg is történhetett volna rövid idő alatt; de a franczia király, kinek seregei Azincourtnál az angoloktól nagy vereséget szenvedtek, Zsigmondot kérte fel a béke közvetitőjeül és a római királynak hizelgett a gondolat, hogy békebirául szerepelhet nyugat két leghatalmasabb nemzete között. A helyett, hogy visszatért volna Konstanczba, hol nagy türelmetlenséggel várták jövetelét, márczius 1-én Párisba s innen két havi időzés után, Calais és Dover között átkelve a csatornán, május elején Londonba ment. De utja a francziák és angolok között a békét nem volt képes létrehozni, és Zsigmond maga annak daczára, hogy a franczia királylyal még 1414 nyarán Trientben szövetségre lépett s azt Párisban megujitotta, angliai tartózkodása alatt teljesen ez ország királyának pártjára állott. 1416 augusztus 15-én Canterburyban védő és támadó szövetség jött létre közte és V. Henrik angol király között a francziák ellen. Ennek következtében visszatértekor kénytelen volt Francziaországot kikerülni. Hollandián keresztül vette utját, bár Vilmos hollandi gróffal ellenséges viszonyban állván, ott is sok veszélylyel kellett megküzdeni. Az 1417-ik év első napjaiban felkereste Luxemburgot, házának bölcsejét, s onnan Strassburgon keresztül január 27-én érkezett vissza a zsinat székhelyére.11

Zsigmond ez utazásában fényes kiséretet vitt magával s abban a legelső helyet magyar főurai foglalták el. Sógora, legbensőbb tanácsadója, Garai Miklós nádor mindenütt oldala mellett van és érvényesiti befolyását oly ügyekben, melyek a világtörténet legfontosabb eseményeinek képezik rugóit. Ő tárgyal Perpignanban az aragoniai királylyal, Párisban és Londonban ő vezeti a Zsigmond jövetelét megelőző béketárgyalásokat. Az idegen uralkodók meg tudják becsülni benne a magyar befolyás értékét a római király oldala mellett és keresik a módot, hogy őt, és személyében a magyar nemzetet, kitüntetésekkel szorosabban füzzék magukhoz.12 Ép ily fontos szerepet vittek ez utazások alatt Zsigmond kiséretének többi tagjai is. Rozgonyi György és István, Tamássi László, Csapi András, a sárkányrend lovagja, Barlai Balázs, Dersfi Benedek, Somkereki Antal s még annyian, kiknek neveit a történelem nem jegyezte fel számunkra, támogatják Zsigmondot tanácsaikkal, emelik udvarának fényét, védelmezik a veszélyek közepette, vitézi tornákban becsületet szereznek a magyar fegyvereknek. A király jószágokkal, pallosjoggal, czimerek adományával jutalmazza szolgálataikat; de a legbecsesebb, a mit utjokból magukkal hoznak, a nyugati műveltség ismerete, mely általuk közvetlen utat nyer a nemzet kulturális életében. Az Anjouk alatt ez az út csak Olaszország felől nyilt meg hazánk számára; de az olasz kultura egyetemes nevelő hatása még mindig nem tette fölöslegessé a többi nemzetek müveltségében rejlő tanulságokat s annak a széles világnézletnek nemzetnevelő erejét, a mely a különböző népek erkölcseinek és szokásainak megismerésében birja kutforrását. Ebből a szempontból Zsigmond külföldi utazásai nagy jelentőséggel birnak hazánk müvelődési történetére.


Zsigmond Párisban.
Egykoru miniature a párizsi nemzeti könyvtárban. Zsigmond a trónon ül, hermelines palástban, fején a római királyi koronával; baljában kormánypálczát, jobbjában irattekercset tart. Előtte János burgundi herczeg féltérdre ereszkedő alakja. Az oszlop-csarnokot ábrázoló háttérben udvari emberek

Magának a konstanczi zsinatnak jelentősége Magyarországra nézve Zsigmond visszatérésénél kezdődik. Első időszakában a zsinat az ellenpápák lemondatására forditotta minden erejét; mikor ez javarészt sikerült, csak akkor jutott idő az egyház particularis ügyei tárgyalására. Kevéssel Zsigmond megérkezése után, február 3-án jött meg Konstanczba Kanizsai János, a magyar primás, kinek jelenléte teljesen érthető annál a zsinatnál, a melyen a magyar király viszi a főszerepet. Zsigmond már ekkor teljesen kibékült Kanizsaival; mikor római királylyá választották, a magyar főkanczellári méltóságért kárpótlásúl a római szent birodalom főkanczellárjává nevezte ki. Hogy eddig nem vett részt a zsinaton, a nádor jelenlétének lehet tulajdonitanunk; a királyi helytartók közül egyiknek otthon kellett maradni. Garai a nyugati utról haza térvén, most már ő is akadálytalanúl utra kelhetett. Vele jöttek Scolari András váradi, Dominis Simon traui püspökök, Miklós, a győri püspök helyettese, a ki a ceretei püspökség czimét viselte, János esztergomi prépost, a birodalom alkanczellárja s a legnagyobb része azoknak a kisebb rendü főpapoknak, a kiknek neveit Reichenthal Ulrik, a zsinat történetirója oly nagy pontossággal jegyezte föl krónikájában.13

A befolyás, a melyet a magyar főpapok megjelenésük által a zsinatra gyakoroltak, a magyar egyház két fontos érdekét érintő határozat kieszközlésében nyilatkozik.


Csapy András czímere a sárkányrend jelvényével.
Jobbra dőlt pajzs kék mezejében ágaskodó arany oroszlán, mely az arczát és két szemét keresztül szuró nyilat jobb lábával nyelénél fogva a sebből kihuzni igyekszik. A pajzs fölé helyezett, kék és sárga foszlányokkal ellátott csőrsisakon oromdíszül a czimeralak ismétlődik. A pajzsot a sárkányrend jelvénye, farkát nyaka köré csavaró, hátán veres keresztet viselő arany sárkány disziti. A czímer aranynyal szegélyezett kárpitnak szintén aranynyal megvont négyes karámu belső keretébe van illesztve; a kárpit szine a karámon belül rózsaszin, vörös lombozattal díszitve, a külső mezőkben váltakozva kék és zöld, aranyos virágdiszszel.
Az 1414 márczius 19-én Konstanczban kelt czímerlevél eredetije a báró Vécsey-család sárközi levéltárában. Rajzolta Malachovsky Nándor

A főpapok kinevezésének jogát XXIII. János pápa 1410-ik évi határozata megvonta a magyar királytól, de Zsigmond nem mondott le a reményről, hogy e fontos előjogot sikerülni fog maga és utódai részére megszerezni. János pápa letétele után, a midőn Magyarországra nézve a pápai szék megüresedettnek volt tekintendő, szigoruan ügyelt arra, hogy e széküresedést a káptalanok ne használhassák fel alkalmul régi püspökválasztási joguk visszaállitására. Párisban időzésekor, 1416 ápril 5-én kelt levelében felszólitotta a zsinatot, hogy a magyar egyházra vonatkozó ügyek elintézését tartsa függőben visszatérteig s főleg óvakodjék a káptalanok és szerzetes rendek által esetleg megejtendő választások megerősitése által a főpapi kinevezések kérdésének eldöntéséhez praecedenseket alkotni.14 Ebben a kérésében az a reménység vezette, hogy mihelyt a harmadik pápa lemondása vagy letétele folytán az egyetemes zsinat lép a legfőbb egyházi hatalom birtokába, attól e fontos kérdés kedvező megoldását akadály nélkül ki fogja eszközölhetni.

XIII. Benedek pápát a zsinat 1417 július 26-án megfosztotta a tiarától. És Zsigmond az erre következő hónapokban az évek óta üresedésben levő veszprémi, a nem rég megüresedett győri püspökséget és a vránai perjelséget betöltve, oly formulákat használ kinevező okleveleiben, melyék kétségtelenné teszik, hogy a zsinat a magyar királynak megadta a főpapok kinevezésének a legfőbb kegyuri állásból kifolyó jogát.


A franczia király czímer-adománya Garai Miklós részére.
A Párisban, 1416 márczius 26-án kelt oklevél eredetijét Zsigmond király ugyanaz nap erősitette meg; mindkettő a báró Mednyánszky család levéltárában őriztetik. A czimerképet Zsigmond megerősitő oklevelének miniatureje után másolta Passuth Ödön. A kép vörös alapon narancs szinü levéldiszszel behintett szőnyegen két egymás felé forditott pajzsban a Garai család ősi czimerét: kék mezőben az arany országalmát harapó hétszer kunkorodó koronás arany kigyót tünteti fel. A jobboldali pajzs sisakjának oromdisze aranykoronából kiemelkedő kék strucztollforgón a czimeralak koronás kigyója; a sisak-foszlányokat szintén kék strucztollak képezik; a baloldali sisak koronájából arany sugarak emelkednek ki és a banderialis főuri méltóság jelvényeként két négyszögű zászlót tartanak, melyek elsejében a kigyó koronával és országalmával, a másodikban ezek nélkül látható. A két pajzs között van a sárkány rend aranyos jelvénye. A czimerszőnyeg keretének felső vonalát a római birodalmi sas, a magyar kettős kereszt és a cseh oroszlán diszitik

Ezzel az intézkedésével az egyetemes zsinat szentesitette Zsigmondnak VIII. Bonifácz pápával szemközt egykor elfoglalt álláspontját. Igaz, hogy a zsinat által megadott kiváltsággal szemközt a káptalanok nem mondtak le a választási jogról. És mikor a zsinat 1417 november 1 I-én Colonna bibornokot V. Márton név alatt pápává választotta és ezzel a 40 évig tartó egyházszakadásnak véget vetett, az új pápa nem erősitette meg Zsigmondot e kiváltság birtokában. De nem is fosztotta meg attól nyilt rendelettel. Zsigmond tovább gyakorolta azt és e gyakorlat adta meg a törvényes alapot a legfőbb kegyuri jog visszaszerzéséhez, mely az első szent király utódainak, az apostoli magyar királyoknak azóta egyik legféltettebb kiváltságát képezi.15

Nem ily messze ható következményű, de alapjában véve a magyar egyház függetlensége tekintetéből nem kisebb fontosságú volt a másik zsinati határozat, mely kimondta, hogy Magyarország lakosait az egyházi perekben a hazai forumok elkerülésével a curia elé idézni nem szabad.16


Zsigmond korabeli czimerek. l. Hothvafői Tamás czimere.
A Konstanczban, 1415 június 23-án Hotvafői Tamás altárnokmester részére kiadott czimereslevél eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában. A czimer balra dülő dobor-pajzs kék mezejében nyakán arany-karikás veres örvet viselő, arany párduczot ábrázol, mely két első lábával ezüst nyulat tart; a pajzs jobb szegletére kék-ezüst lebbentyüket viselő csőr-sisak van támasztva, oromdíszében a czimeralak ismétlődik. A czimer vörös szegélyü kék kárpitnak aranynyal keretelt négyes karám alaku vörös belső mezejében van elhelyezve. 2. Barrwy Simon czimere. A Konstanczban, 1417 május 20-án kelt czimereslevél eredetije a debreczeni ref. főiskola gyüjteményében. A czimer balra dülő dobor-pajzs kék pajzsfővel ellátott arany mezejében hullámos kék talajon álló aranykoronás fekete sasfiókot ábrázol, kiterjesztett ezüstös szárnyakkal, csőrében aranygyürüvel. A pajzs jobb csúcsára arany koronás csőr-sisak támaszkodik, oromdiszként a czimeralakot ismételve; a sisak kék lebbentyüje hermelinnel van bélelve. A czimer hátterét egyszerü, sárgával keretelt vörös kárpit képezi. 3. Paczali Peres András czimere. A Milanoban, 1431 deczember 8-án kelt czimeres levél eredetije Kubinyi Ferencz gyüjteményében. A czimer alul keskenyedő pajzs kék mezejében koronából két szarvasagancs között kiemelkedő solymot ábrázol, mely a koronás sisak oromdiszében ismétlődik; a sisakfoszlány szine vörös, kékkel bélelve. A hátteret mintázott zöld kárpit képezi. 4. Bárczay László czimere. (Az aláirásban tévedésből áll Barcsay András.) Az 1421 február 10-én kelt czimereslevél eredetije a Bárczay-család levéltárában. A jobbra dőlt háromszögü pajzs kék mezejében koronából kiemelkedő, vörösbe öltözött férfi alak, fején kerek fekete sapkával, feje felé emelt baljával egy hétágu szarvasagancs végét fogja, mely jobb karja helyett nőtt ki vállából; a pajzs bal szegletére helyezett koronás sisak oromdisze ugyane czimeralakot ábrázolja; a sisakfoszlány szine kék, vörössel bélelve

V. Márton pápa megválasztásával a zsinat befejezte legfontosabb feladatát. A mi a választás után történt, a reform-kérdések megoldásának kisérlete és a pápai szék jogszabályozása az egyes nemzetekkel viszonyainak kötött concordatumok által nem érinti a magyar nemzet történetét.

Magyarországgal külön ilyen concordatum nem köttetett, s bárha a magyar főpapság a német nemzet tagjaként vett részt a zsinatban, a németekkel létrejött concordatumot a magyar egyház soha sem ismerte el magára kötelezőnek.

A zsinat 1418 ápril 19-én bezáratott. Hat nappal Márton pápa távozása után, május 21-én Zsigmond is elhagyta Konstanczot. Azzal a tudattal vehetett bucsut a kis svájczi várostól, hogy döntő szerepet vitt a haldokló középkor egyik legnagyobb eseményének lefolyásában.


V. Márton pápa pénze.
Előlapján a trónszéken ülő pápa, jobbját áldásra emeli, baljában keresztet tart. Körirata: MARTINVS • P(a)P(a) V. A hátsó lapon a keresztbe tett kulcsok felt koronás oszlop, (columna,) a Colonna család beszélő czimere látható. Körirata: † SAN(c)TVS PETRVS • S(anctus) • PAVLVS •


  1. 1413 június 27-iki levelét idézi Kagelmacher, Filippo Visconti u. Kg. Sigismund. (Berlin, 1885.) 6.[VISSZA]
  2. Fejér, Codex Dipl. X/V. 416–421. 423. Deutsche Reichstagsakten, VII. 189.[VISSZA]
  3. A viszály tulajdonképeni okáról nincsenek biztos adatok. Zsigmond viszonyát Viscontihoz bővebben tárgyalja Kagelmacher, i. m.[VISSZA]
  4. 1414 május 19. Pontestura. Deutsche Reichstagsakten. VII. 192.[VISSZA]
  5. A bevonulásnál a mennyezet, mely alatt Zsigmond ment, a birodalom, a választófejedelmek és Magyarország czimerével volt diszitve. Aschbach, i. m. I. 403.[VISSZA]
  6. Deutsche Reichstagsakten, VII. 174–175. 195–234. 243–251. A koronázásnál részt vevő magyar urak névjegyzékét az itt közölt német és franczia egykoru feljegyzésekből és Nürnberg város számadásaiból állitottuk össze, a mennyire azt a nevek elferditése lehetővé tette.[VISSZA]
  7. Ezek névjegyzékét lásd Karácsonyinál, Magyarország és a nyugati egyházszakadás. 60–68.[VISSZA]
  8. A zsinat előzményeire és lefolyására vonatkozó legujabb irodalomból elég Hefele Conciliengesch. VII. (Freiburg F. 1874.) és Pastor Gesch. der Päpste seit dem Ausgange des Mittelalters I. (2. kiad. Freiburg, 1890.) köteteit idéznünk.[VISSZA]
  9. Fejér, Codex Dipl. X/V. 585. 596. 603. 747. V. ö. Karácsonyi, id. m. 69–70.[VISSZA]
  10. V. ö. Aschbach, i. m. II. 139.[VISSZA]
  11. V. ö. Dr. Max Lenz, Kg Sigismund und Heinrich V. von England. (Berlin, 1874.) és Caro, Das Bündniss von Canterbury. (Gotha, 1880.)[VISSZA]
  12. Párisban a franczia király és Zsigmond egy napon, 1416 márczius 26-án czimerét arany koronával, sugarakkal s egyéb diszjelvényekkel bővitik. A czimeres levelek eredeti példányai a báró Mednyánszky cs. ltárában őriztetnek. Szövegüket kiadta Fejér, Codex Dipl. X/V. 263. 681. 741.[VISSZA]
  13. Reichenthal krónikája Concilium zu Costnitz czim alatt Agusburgban, 1483-ban látott először napvilágot. Kritikai kiadása Stuttgartban 1882-ben jelent meg.[VISSZA]
  14. Hardt, Magnum Concilium Constantiense. IV. 780. V. ö. Fraknói, id. m. 117.[VISSZA]
  15. A zsinat kiváltságlevelét nem ismerjük. Verbőczi Tripartiumában és 100 évvel utóbb Pázmány Péter hivatkoznak reá. Karácsonyi és Fraknói i. m. hitelesnek fogadják el Verbőczi előadását, de nem értenek egymással egyet V. Márton pápa magatartására nézve. Karácsonyi a magyar királyok kegyuri jogáról irt tanulmányában (Magyar Állam. 1893.) kétségbe vonja, hogy a konstanczi zsinat állitólagos kiváltságát V. Márton megerősitette volna. Fraknóinak azzal a feltevésével szemközt, hogy a pápa „a zsinatnak a magyar király kinevezési jogára vonatkozó bulláját külön erősitette meg” (id. m. 125.) V. Márton 1419 deczember 20-iki bullája (Fejér, Codex Dipl. X/VI. 220.) tényleg Karácsonyi felfogásának ad igazat.[VISSZA]
  16. E zsinati határozatra hivatkozik az 1498-iki országgyülési decretum 63. pontja, melyben kimondatik, hogy az egyházi ügyek csak a rendes forumok utján fellebbezhetők a szentszékhez. V. ö. Karácsonyi, i. m. 78–79.[VISSZA]