Doboj vára.
Természet után rajzolta Spányi Béla
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Az ország kormánya Zsigmond távolléte alatt. Kanizsai János mint helytartó. A Hervoja által támasztott zavarok. Tvartkó Szura és Osztoja. Hadjárat Bosznia ellen. A doboji vereség. Hervoja boszuja. A zsinat interventiója a háború folytatása érdekében. Hervoja halála. A törökök betörései a délvidékre. A doboji ütközetben elfogott főurak kiszabaditása. Zsigmond a zsinat után. Borbála királyné hűtlensége. Zsigmond ferde helyzete. Hazatérése. Borbála büntetése. A velenczei háboru megujitása. Háboru a török ellen. Trau és Spalato meghódolnak Velenczének.
Mikor Zsigmond a nyugati egyházszakadás kérdésének megoldására vállalkozott, el kellett arra készülve lenni, hogy e nagy világtörténeti missio évek hosszú során át fogja távol tartani Magyarországtól. A velenczei háboru alatt az ország közvetlen szomszédságában tartózkodván, nem tett különös intézkedéseket a kormány vezetése iránt; ő maga intézte el a harcztérről a fontosabb ügyeket. A háború bevégeztével Borbála királynét, a ki addig oldala mellett volt, haza küldve, őt bizta meg helyettesitésével, tanácsadókul rendelye mellé a primást és a nádort. Láttuk, hogy a Hervoja megfékezésére induló sereg a királynétól kapta parancsait. Csak a német koronázási út küszöbén, s mikor a zsinat egybehivásának kérdése már el volt döntve, látta szükségesnek Zsigmond, hogy hosszunak igérkező távollétére helyettesitéséről az ország érdekeinek megfelelő módon. gondoskodjék. Cremonából 1414 január 6-án kelt oklevelében Kanizsai János érseket és Garai nádort helytartóivá nevezte ki s felhatalmazta őket, hogy nevében a birói hatalmat gyakorolják, az ország jövedelmeit kezeljék, az üresedésbe jövő tisztségeket betöltsék, új pénzt verethessenek, a magvaszakadtak jószágait a korona számára elfoglalják és kegyelmeket osztogathassanak. E széles és kiterjedt hatáskör akként ruháztatott a két helytartóra, hogy az egyik akadályoztatása esetén a másik is teljes joggal járhatott el annak betöltésében.1
Nehány hónappal később a nádor a királynéval utra kelt, elkisérte őt az aacheni koronázásra s innen a királyi párral Konstanczba ment a zsinat megnyitására. Az agg primásra jóformán egymagára nehezedett a kormány vezetésének gondja; a főurak legtekintélyesebb része is külföldön időzött a király környezetében. Pedig az országra sulyos megpróbáltatás várakozott, melyet a mult esztendőben Hervoja irányában követett politika idézett elő. Helyes volt-e a magyar főuraktól Hervoját a király távolléte alatt könyörtelen szigorukkal a török karjai közé üzni, e kérdést nehéz eldönteni; a magyar kormány jobbnak tartotta a nyilt ellenséget az álnok barátnál. De el kellett készülnie arra, hogy a vajda, a ki annyi vihart kiállott már, nem engedi magát könnyű szerrel semmivé tétetni. A magyar király megfoszthatta őt spalatoi herczegségétől és a szlavoniai birtokoktól, de nem vehette el tőle a bosnyák várakat. A járatlan hegyek között, minden támadástól biztosnak érezve magát, a velenczei köztársaságnál és Johanna nápolyi királynénál kisérletet tett, hogy a spalatói herczegség visszahóditására segitséget kapjon tőlük. A köztársaság a Zsigmonddal kötött fegyverszünetre hivatkozva elutasitotta kérését, de megengedte, hogy raktáraiból jó pénzért fegyverrel és salétrommal lássa el magát.2
A magyar kormány 1415 elején haza küldte II. Tvartkót, hogy a törökbarát Osztojának egyesülését Hervojával megakadályozza. Az ellenkirályok közt erős küzdelem fejlődött ki, melyben a szerencse eleinte Tvartkó fegyvereinek kedvezett. A polgárháború zavarait felhasználva, a tavaszi hónapokban Izsák bég vezérlete alatt jelentékeny számú török csapatok törtek be Boszniába. Osztoja szabad utat engedett nekik Magyarország felé, Hervoja pedig egyenesen csatlakozott hozzájuk.
A magyar kormány férfiai nem tulajdonitottak nagy jelentőséget a mozgalomnak és csupán a végvidék hadi erejét mozgósitották ellene. Marótl János mácsói bán, ki nem rég tért haza Németországból, Garai János és Monoszlai Csupor Pál vállalkoztak ezuttal is Hervoja megrendszabályozására és a török visszaüzésére. A Száva vidékén összegyüjtött csapataikat július folyamán3 az uszorai bánság területére vezették és a Boszna folyó mentén Doboj vára alá nyomultak. Dobojban s az uszorai bánság többi várában: Derventben, Gradacsáczon, Tesanjban Csupor parancsnokága alatt magyar helyőrség volt elhelyezve. Az Uszora völgyén jövő bosnyák és török egyesült haderő legelőször Doboj várát akarta elfoglalni, hogy aztán a többi várakat is könnyű szerrel kezére keritse s akadálytalanul mehessen a magyar végvidék pusztitására. Doboj alatt ment végbe, július 28. és augusztus 6. napjai között, az összeütközés; a magyarok kezdetben előnyben voltak, de a hegyekről jövő ügyes oldaltámadás kizavarta őket biztos állásukból. Heves mérkőzésben a három magyar vezér számos társával a bosnyákok fogságába esett s ez eldöntötte a csata sorsát. Csupor Pált, a ki Hervoját egykor ökörbőgéssel csufolta ki, a kegyetlen győztes ökörbőrbe varratva dobatta be a Boszna vizébe. Marótit és a sulyosan megsebesült Garait a törökök bilincsekbe veretve magukkal hurczolták; Dersi Márton, egy Medvei, (János pécsi püspök fivére), Alapi János, Csaholi János, Szepesi Péter, Panyolai Zsigmond, Osztopáni György, és számos más nemes úr osztozott a vezérek sanyarú sorsában; s még több volt azok száma, kiket a törökök és bosnyákok a csata folyamán lekaszaboltak vagy fogságba ejtve, a harcz mezején kivégeztek.4
Doboj vára.
Természet után rajzolta Spányi Béla
A győzelem után a török és bosnyák csapatok átkeltek a Száván és végig pusztitották a magyar határt. Orbáz várát Horvát Miklós, a Medveiek fegyveres hive nagy hősiességgel védelmezte ellenük.5 A muló veszedelemnél azonban szomorubb következménye volt a csatavesztésnek a magyar befolyás bukása Boszniában. Hervoja győzelme visszaállitotta Osztoja tekintélyét az országban. Magyarország eddigi hivei, élükön Sandalj vajdával, a győztesek pártjára állottak s Tvartkó király párthivek nélkül maradt. Hervoja boszuja teljes lőn. De igazi czélját, Spalato visszahóditását, nem érhette el és győzelme nemzete sorsának alakulására végzetes következményekkel járt. Az új szövetséges, a török, elfoglalta a focsai, csajniczai, plevljei és nevesinjei területet s foglalását nem sokára a régi főváros, Vrboszna kerületére is kiterjeszté. Osztojának csak a nyugati országrész maradt meg; Vrbosznában a török szandsák, Izsák bég parancsolt, folytonosan szemmel tartva a bosnyák urakat s Hervoja és Sandalj a többi vajdákkal együtt azontul „Isten s Mohamed, szultán s az ő hadvezére Izsák kegyelméből és ajándékából” birták ősi uradalmaikat.6
Középkori bosnyák kard.
Asbóth János által közölt kép után
Zsigmondnak és a konstanczi zsinatnak Ragusa külön követe vitte meg a csatavesztés hirét. Zsigmond kevéssel előbb indult nagy nyugati utjára, a zsinat atyáinak gondosságába ajánlva távolléte idejére országának sorsát. A zsinat a kereszténység közös érdekének tekintette Magyarország védelmét s Ulászló lengyel királyt és Vitoldot augusztus 16-án kelt levelében felszólitotta, hogy küldjenek a török ellen segélyhadakat. Magyarországba pedig az astii püspököt küldte, hogy jelenlétével buzditsa az országnagyokat a fenyegetett határ védelmére. Ulászló és a litván nagyfejedelem megelégedtek azzal, hogy a török szultánt fenyegetésekkel iparkodtak ujabb támadástól elriasztani; de a zsinat többet várt tőlük s késedelmezésük oly rosz hangulatot idézett elő, hogy mind a két fejedelem külön követség által volt kénytelen magát a zsinat előtt a szemrehányások ellen megvédeni.7 Segitséget azonban most sem adtak, s a magyar főurak, bár 1415 őszén s a következő tavaszszal nagyban készülődtek a török ellen,8 külső támogatás hiányában kénytelenek voltak későbbre halasztani a boszniai vereség megtorlását. Hervoja 1416 ápril 6-án meghalt s öröksége felett új viszály támadt Osztoja és a bosnyák főurak között, mely az országot teljesen kiszolgáltatta Mohamed szultán hóditási hajlamainak. A török hatalom a bosnyák hegyekben megfészkelve magát, még közelebb jutott Magyarországhoz és ez időtől kezdve állandóan háborgatta a végvidéket betöréseivel. Mindjárt ez évben is kétszer pusztitották végig a török csapatok a határszélt; az egyik Stiriáig portyázott, a másik Izsák, a vrbosznai pasa vezérlete alatt a Dunán átkelve, a Temesközben pusztitott. A veszedelemnek, mely a délkeleti alvidéket fenyegette, Péterfi Miklós állotta utját, a ki Izsákot egyik ütközetben megölte és seregét megfutamitotta.9 Ezután rövid szünet állott be a hadakozásban, melyet a magyar urak a török fogságában sinylődő társaik kiszabaditására igyekeztek felhasználni. Ez ideig csak Garai Jánosnak sikerült szabadságát visszanyerni, ki aztán a sanyarú fogságában viselt bilincseket a báttaszéki templom falára függesztette fel örökös emlékül.10 Az ő kezdeményezésére a főurak augusztus havában Budán gyülést tartottak és Lévai Cseh Péter főlovászmestert Lázárevics István despotához küldték, hogy az ő közvetitésével inditsa meg a törökkel a tárgyalásokat Maróti, Dersi Márton, Szepesi Péter és Alapi János kiváltása érdekében. Az eredményt Garai János, Ozorai Pípó, Treutel Miklós, Marczali Dénes, Kórógyi Fülöp, Benedek boszniai püspök és Szécsi István Pécsett várták be, hova Eberhard zágrábi püspök, Laczkfi Dávid szlavón bán, Garai Dezső s a többi délvidéki urak is elküldték követeiket. A visszatérő Cseh Péter jelentéséből értesülve a felől, hogy a törökök 65,000 aranyat követelnek a foglyokért váltságdij fejében, felszólitották az összes vármegyék nemeseit, hogy a kilenczed 1/6-od részével járuljanak ez összeg előteremtéséhez. A megállapodás szerint az egybegyült pénzt Garai János Futakon fogja átadni a török szultán és a despota megbizottjainak s a mi a váltságösszeget meghaladja, az a többi fogoly kiváltására fog fordittatni.11 Lett-e sikere e fáradozásoknak, nem tudjuk; annyi tény, hogy Maróti csak négy év mulva nyerte vissza szabadságát, drága áron, tulajdon pénzéből 40,000 aranyon váltva azt meg a szultántól.12
Borbála királyné czimere.
Nyilt korona alatt két egymás mellé helyezett czimerpajzs; a jobboldalinak sárga mezejében a fekete birodalmi sas, a baloldali négyelt pajzs 1. és 4. mezejében három (2. 1.) csillag, a 2. és 3. vörös mezőben két fejér pólya látható. Reichenthal Ulrik krónikájának augsburgi 1483-iki kiadásából
1417 elején a külföldről visszatérő nádor váltotta fel Kanizsait az ország kormányának vezetésében. Zsigmondot nem csupán a sógora erélyébe és tekintélyébe vetett bizalom indithatta reá, hogy a zsinat befejezése után meghosszabbitsa németországi tartózkodását. Borbála királynéról az a hir terjedt el, hogy férje hosszú távolléte alatt szerelmi kalandokban keres magának kárpótlást, s a kik az udvar titkaiba be voltak avatva, kedveseinek egyikét is megnevezték Walmerodnak, a német rend Budán tartózkodó tagjának személyében. A magyar történelem Kálmán király óta nem tud reá esetet, hogy koronás királynéja valaha nyiltan megszegte volna hűségét királyi hitvese iránt. A hazai krónikások nem is vettek tudomást a botrányról, mely Zsigmondot férji becsületében támadta; de a külföldi kortársaknak nem volt okuk eltitkolni a magyar király szégyenét; s a vád, a mit Cillei Borbála szemére vetettek, hozzá illett annak a családnak sarjához, melynek évlapjai telve vannak a család, a hitvesi hűség, a legszentebb emberi érzelmek ellen elkövetett bünök följegyzésével.13 A királyné botrányos magaviseletének el kellett jutni Zsigmond füleihez. A király azonban nem érezte magát feljogositottnak erkölcsbiróul lépni fel oly bünnél, a melytől ő sem vallhatta magát ártatlannak.14 Kellemetlen helyzetében legokosabbnak látszhatott előtte, mennél későbbre halasztani a találkozást, mely kikerülhetetlenné fogja tenni, hogy a férji becsületén ejtett sérelemét elégtételt vegyen magának. A déli Németország fejedelmeitől vett meghivásoknak engedve, sorba látogatta ezek udvarait és csak 1419 január közepén érkezett Bécsbe. Itt megujitva a házassági szerződést leánya Erzsébet és Albert herczeg között, az esküvő idejét 1422. évi husvét után 14-ik napra tüzte ki, s apósa és sógora, a nádor jótállása mellett 40,000 forint kártérités fizetésére kötelezte le magát az esetre, ha e határnap nem tartatnék be.15
Borbála királyné mint Venus.
A konstantinápolyi Eski-Serail könyvtárából a Magyar Tud. Akadémia birtokába került „Liber de septem signis” czimü kéziratból, mely a naprendszer bolygóit személyesitő aquarelleket tartalmaz, latin magyarázó versekkel. E rajzokban a nap személyesitője gyanánt Zsigmond császár szerepel, s ebből gyanitható, hogy e rajz pendantja: a Venust személyesitő nő alak Borbálát ábrázolja. Venus e képen férfi módra üli meg a lovat, fejét hasitott fodrokban végződő kendő, termetét mélyen kivágott derék és elől kétfelé nyiló, hasitott szoknya fedi. Meztelen alsó testét a nyereg elővédője takarja el, melynek szárnyai a ló szügyéig érnek. Jobbjában a nyolczágu Venus-csillaggal diszitett zászlót tart. A kép felett a következő versek olvashatók: Veneris vexillum balinumq(ue) nam tenet idem (?) | Amabil(is) stella, qu(am) dilig(it) q(ue)vis puella. | Est in meridie mansio mi(hi) cum occidente. | Libra nam cum thauro g(ra)dior ego pictior auro. | Trecent(is) bis viginti Venus octo dieb(us) | Zodiacum clarum p(er)ambulat aureu(m) sidus. | Veneris est natus ho(min)ib(us) h(ic) b(en)e g(ra)tus, Om(n)es virtutes laudabiles h(ic) tenet in se • | Nig(er) e(st) et p(ar)vus nec pingwis, nas(us) acutus, | Pilos h(abet) nigros taxillator natus idem. A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának fényképmásolata után
Haza érkezve országába, nem térhetett ki többé a családi életében reá várakozó kellemetlenség elől. Félszeg helyzetéből kifolyólag félszeg volt itélete is, melyet, ha az egykorú Windeck tanuságának hihetünk, a Pozsonyban összegyült egyházi és világi főrendekkel egyetértve mondott ki bünös neje fölött. A királynénak távoznia kellett Budáról, hogy Zsigmondnak alkalma se legyen vele találkoznia. A fényhez, pompához szokott nő Várad közelében, egy elhagyatott helyen, szigorú őrizet alá vétetett, hol a legnagyobb nélkülözéseket kellett kiállania; és ebben a sorsban osztozott vele leánya a 12 éves Erzsébet herczegnő is, a mi azt mutatja, hogy Zsigmondnak minden erkölcsi és nevelési tekintetek daczára sem volt elég ereje a bünös anyát megfosztani leányától. A királynak nem csupán haragjáról, de gyöngeségéről is tanuskodik az ovatosság, melylyel a találkozás alkalmát ezután is igyekezett kikerülni. Mikor ügyei az alföldre vitték, elrendelte, hogy a királynét vigyék Budára; s midőn visszatért fővárosába, Borbálának ujból távoznia kellett onnan. Csupán annyi engedményt tett kérésére, hogy a királyné maga választhatta meg tartózkodási helyét. Holicsot választotta, s itt már nem kellett szükséget szenvednie. Ez az állapot az év végéig tartott; karácsonykor Hohenlohe György passaui püspöknek, kit a király Kanizsai János halála után az esztergomi érsekség kormányzásával bizott meg,16 Öttingen Lajos grófnak s a Cillei ház többi barátainak sikerült találkozást eszközölni ki Zsigmond és hűtlen neje között, és az ártatlan leány, Erzsébet esdeklése meglágyitotta a király szivét, engesztelődést hozott létre a hitvesek között.17
Több mint hat évi távollét után a családi viszályon kivül egyéb sulyos gondok is vártak Zsigmondra az országban. Velenczével a fegyverszünet lejárt s a köztársaságnak ez idő alatt tanusitott magatartása kizárta a lehetőséget, hogy az Magyarország sérelme nélkül meghosszabbittassék. Velencze a Hervoja-ügyben, mint láttuk, bár nyiltan megtagadta a vajda által kért segélyt, meglehetős kétszinüen viselte magát. Az 1415-iki nagy csatavesztés után Zsigmond az összes európai fejedelmeknél nyilt vádat emelt a köztársaság ellen, hogy a törökkel összejátszva, elősegitette a magyar sereg romlását. Habár e sulyos vád alól sikerült a signoriának magát tisztáznia, tény, hogy a szultánnal 1411 óta folytatott béketárgyalásokat.18 Dalmácziában pedig, a hol a velenczei és magyar uralom alattvalói folytonos harczban állottak egymással,19 tovább folytatta titkos terjeszkedési kisérleteit. Hervoja halála után ennek özvegyénél, ki Osztoja király második nejévé lőn, mindent elkövetett, hogy a vajda tengerparti várait hatalmába keritse; ép így folytatott nyilt alkudozásokat Osztrovicza várának kapitányával a vár megszerzéseért, lázadást szitott Spalato polgárai között, Scardonát tényleg behódoltatta és nagy kiadásokat tett saját városai és várai: Zára, Sebenico, Nona, Vrána, Novigrád megerősitésére.20 Üzelmei nem maradhattak titokban a magyar kormány előtt, és Zsigmond első sorban ezek ellen akart védekezni, midőn a boszniai hadjárat szerencsétlen kimenetele után Curzola, Lesina és Brazza szigeteit kivette a ragusaiak kezéiből és kipróbált magyar urra, Kusali Jakcs Lászlóra bizta azok kormányát.21
Ily körülmények között hasztalan fáradozott V. Márton pápa, hogy a két hatalom közt végleges békét hozzon létre. A háborut maga Velencze inditotta meg mindjárt a fegyverszünet lejárta után; hadaival 1418 tavaszán Friaulban megtámadta az aquilejai patriarchát, hogy Zsigmondot egyik megbizható támaszától megfoszsza és északi Olaszországot a magyar seregek elől elzárja. Zsigmond nem küldött segitséget s megelégedett azzal, hogy július elején megszakitotta a kereskedelmi összeköttetést Velencze és a német birodalmi városok között és ugyanez időtájt rendeletet küldött Trau városának, hogy hadi gályáit szerelje fel. Midőn a velenczeiek több friauli várat visszafoglaltak a magyar őrségtől és a patriarchát futásra kényszeritették, csak ennek sürgetésére határozta el magát Zsigmond a komoly védekezésre. 1419 őszén Marczali Dénest, a szlavón bánt, nehány ezer emberrel Friaulba küldte és Henrik görzi grófot s a többi szomszéd kisebb fejedelmeket csatlakozásra szólitotta fel; s miután a velenczeiek Dalmácziában is meginditották hadi müveleteiket és Trau ostromára készültek, Chapsi Jakabot a traui hajóhad élére állitotta és egyes tekintélyes dalmata urnak kalózleveleket adott az Adrián czirkáló velenczei kereskedő hajók ellen.22 Ő maga az ország hadi erejével a törökök ellen volt kénytelen indulni, a kik Mircse havasalföldi vajdát nagy sereggel készültek megtámadni. Október 28-án Zsigmond a Vaskapunál állott seregeivel; de összeütközésre ezuttal nem került a dolog és Zsigmond megelégedett azzal, hogy Görény várát épitette a szörényi bánság védelmére.23
Marczali november 25-én Cividalet ostromolni kezdte. A várőrség egyik kirohanása Taddeo estei őrgróf vezérlete alatt sulyos veszteséget okozott az ostromló seregnek s a bán még a tél elején haza sietett Magyarországba. Ez alatt a béketárgyalások szokás szerint a háború kitörése óta folytak a hadakozó felek között. Hohenzollern Frigyes sikertelen kisérlete után 1419-ben Ulászló lengyel király, vállalkozott a kibékitő szerepére, ki a lengyel-porosz viszály ügyében szeptember 8-án Szandeczen ismét találkozott Zsigmonddal, Zsigmond azonban makacsul vonakodott a fegyverszünet megujitásától, a mi annál érthetetlenebb volt, mert hadi erejét, mint alább látni fogjuk, most már a csehországi események vették igénybe, és a következmények tényleg megmutatták, hogy nem képes Velencze ellen a dalmát részeket megvédeni. A signoria, miután hasztalan igyekezett békés hajlamairól Zsigmondot és a keresztény hatalmakat meggyőzni, elhatározta, hogy minden erejét a harcztérre viszi és a magyar fenhatóság alatt maradt dalmát részeket elfoglalva, mindenkorra végez a dalmát birtoklás kérdésével. E nyiltan bevallott czéllal szólitotta fel szeptember elején az új bosnya királyt, Osztojics Istvánt, Osztoja fiát és utódát a szövetkezésre. S míg a végvidéki banderiumok támadásai ellen árkok vonásával s az utak és hidak szétrombolásával védte meg Zárát és többi birtokait, 1420 elején seregei megkezdték Trau és Spalato ostromát. A harcz ugyanekkor Friaulban is megindult; a velenczei csapatok Feltrét, Bellunot s a Terra ferma többi magyar kézen levő várait a patriarchatus istriai birtokaival együtt visszafoglalták és a patriarchát lealázó feltételek mellett békére kényszeritették. Hasonló szerencse kisérte fegyvereiket az Adria partjain. Hosszú ostrom után Trau polgárai, belefáradva a védelembe, 1420 június 21-én megnyitották kapuikat az ostromló sereg előtt, egy héttel utóbb a büszke Spalato is meghódolt. Tetézte a signoria diadalát Cattaro elfoglalása, melynek polgárait ügyes diplomacziájával hóditotta el Sandalj vajda hűségéről.24 Velencze ezzel elérte czélját: végleg megvetette lábát a dalmát földön, onnan többé nem mozdult el, s csupán néhány sziget maradt a magyar korona alatt abból az országból, melynek birtokáért századokon át annyi magyar ontotta vérét.
A traui székesegyház főbejárata.
Fénykép után