Husz János utja a vesztőhelyre.
Miniature Reichenthal Ulrik krónikájának aulendorfi kéziratában.
Fénykép után
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Az egyház reformálásának szüksége. Husz János. Hatása a cseh nemzetre. Vértanu-halála. A husziták szervezkedése. Kelyhesek és táboriták. Venczel király halála. Zsigmond a cseh trón örököse. A husziták várakozásai. A boroszlói birodalmi gyülés. A kelyhesek Ulászló lengyel királynak ajánlják fel a koronát. A táboriták pusztitásai. Prága ostroma. Zsigmond cseh királylyá koronáztatása. Visszavonulása. A csaszlaui gyülés. Szervezkedés a keresztes háborura. Albert és Erzsébet menyegzője. A második hadjárat a husziták ellen. A deutschbrodi vereség. Vitold mint cseh trónkövetelő. Koribut, Vitold helytartója. Tárgyalások Lengyelországgal. A késmárki fejedelmi találkozó. Zsigmond Morvaországot Albertnek adományozza. Zsigmond Krakóban. A táboriták és kelyhesek viszálya. Ziska halála. A birodalmi hadak veresége Aussignál. A nemesség békére vágyik. Koribut bukása. A táboriták túlsúlyra jutnak.
A nyugati egyházszakadás és az azzal kapcsolatban jelentkező vallási mozgalmak alapjában megtámadták a pápaság tekintélyét. A keresztény hatalmaknak sikerült együttes erővel visszaállitani az egyház egységét, de a sebeket, a miket a szakadás a népek hitén és erkölcsi érzületén ütött, nem lehetett többé begyógyitani. Általánossá lőn a meggyőződés, hogy az egyházat reformálni kell s az egyetemes zsinatra várt e nagy munka véghezvitelének feladata; és midőn a zsinat elmulasztá e tekintetben eleget tenni a hozzá fűzött várakozásnak, a csalódás óriási visszahatást szült a népek érzületében.
Az apostoli szegénység, a lelki tisztaság visszaállitására irányuló mozgalmak között legerősebb volt az a szellemi forradalom, a mely a cseh népet kerité hatalmába. Husz János, egy puritán gondolkozású cseh pap állott annak élén, a ki az angol hitujitó Wicleff tanait magáévá téve, a prágai Bethlehem-kápolnában és az egyetem kathedrájából fanatikus beszédekben mondott itéletet a főpapok gazdagsága és fényüzése, az alsó papság romlottsága, a hit és erkölcsiség sülyedése felett. Csehország sajátságos egyházi és politikai viszonyai magyarázzák meg a mély hatást, melyet a huszineczi prédikátor fellépése az egész cseh nemzetre gyakorolt. Az ellentét, mely Husz és az egyetem német professzorai között kifejlődött, nemzeti elemet vitt be a mozgalomba, a cseh paraszt népen kivül meghóditotta a nemesség nagy részét és magában a királyi udvarban is támogatásra talált.1
Husz Jánost a konstanczi zsinat maga elé idéztette és miután nem sikerült őt tanai visszavonására reábirni, eretneknek nyilvánitotta és átadta a világi hatóságnak, mely őt 1415 július 6-án megégettette. Ugyanez a sors érte 1416 május 30-án barátját és az új tanok buzgó apostolát, Prágai Jeromost. Mint rendesen történni szokott, a vezér vértanui halála új tápot adott a mozgalomnak, mely most már véres harczokban tört ki és egész Csehország nyugalmát feldulta. A Prágában szeptember 5-én összegyült cseh nemesség boszut esküdött a katholikus egyház papjai ellen s a biblia tanitását jelentette ki egyedül kötelező hitszabályul. A mozgalom, mely eddig inkább a papság túlkapásai ellen irányult, ettől fogva vett fel határozott hitujitási jelleget; első és legfontosabb tana, hogy az urvacsoráját a világiak is két szin alatt tartoznak venni, külső jellel, a kehely jelvényével különböztette meg őket az egyház hiveitől. A biblia magyarázatának szabadsága azonban csakhamar különböző sectákat hozott létre az uj tanok hivei között, s míg a calixtinusok vagyis kelyhesek megmaradtak a két szin alatt való áldozás és az evangeliumi egyszerüség hirdetése mellett, egy másik csoport a keresztség és az oltári szentség kivételével minden szentséget elvetett, a papi rendet eltörülve mindenkinek szabadságot adott Isten igéjének hirdetésére és mindenben az őskereszténység állapotainak visszaállitását tüzte ki feladatául. Ezek táboritáknak nevezték el magukat, egy Bechin mellett emelkedő fensikról, mely régi idő óta kiválóan kedvelt helye volt a népgyüléseknek s most falakkal megerősitve, az ujitóktól a bibiai Tábor nevét nyerte.
A veszélyt, mely a táboriták tanainak elterjedésével nemcsak az egyházat, de az államot és az egész társadalmi rendet is fenyegette, az egyház korábban ismerte fel, mint a világi hatalmak. Venczel király, a ki kezdetben közönyével, majd titkos rokonszenvével nagyban hozzájárult a mozgalom sikereihez, V. Márton többszöri felszólitása daczára csak akkor nyult erélyes rendszabályokhoz, a mikor az új tanok éle az ő uralma ellen kezdett irányulni. 1419 február havában Prága plebániáiba visszahelyeztette az elűzött katholikus papokat s katholikusokat üttetett az új város huszita érzelmü tanácsa helyébe. De a husziták ekkor már tudatában voltak erejüknek; a selaui János barát által fanatizált nép Ziska János trocnowi nemes úr vezérlete alatt július 30-án megtámadta az újváros tanácsházát, behatolt a termekbe s a birót és több tanácsbelivel együtt az ablakon át a kivülállók lándzsái hegyébe dobta. E rémhir hallatára Venczel királyt szélhüdés érte, mely rövid idő alatt többször ismétlődött és 1419 augusztus 16-ikán véget vetett életének.
Husz János utja a vesztőhelyre.
Miniature Reichenthal Ulrik krónikájának aulendorfi kéziratában.
Fénykép után
A megürült trón öröksége Zsigmondra szállott. Kellemetlen végzete volt a sorsnak, hogy annyi fáradozás után, melylyel Zsigmond már évtizedekkel előbb igyekezett a cseh királyságot magának biztositani, akkor érte el czélját, midőn a trón elfoglalása a legnagyobb veszélyekkel volt egybekötve. Sorsa elől annál kevésbé térhetett ki, mivel a cseh vallási viszályok őt mint a német birodalom fejét is közelről érdekelték s római királyi méltósága azt a kötelezettséget rótta reá, hogy a birodalom fejedelmeivel egyesülve, tekintélyét, hatalmát azok megszüntetésére forditsa.
Zsigmond trónörökösi jogait maguk a husziták sem vonták kétségbe, de azt remélték, hogy a trónváltozás kedvező fordulatot fog előidézni ügyeikben. A Venczel halála után Prágában tartott országgyülés, melynek többségét a huszita nemesség képezte, meghivta az egyetlen élő férfi Luxemburgot a cseh trón elfoglalására, de az első feltétel, melyet elébe szabott, az volt, hogy adja meg az új tanok hiveinek vallásuk szabad gyakorlásának jogát. Zsigmond azonban figyelmen kivül hagyta e kivánságot s azzal az elhatározással indult ősei trónjának elfoglalására, hogy véget vet a huszitizmusnak és Csehországot visszahozza az egyház hűségére.
Magyarországnak nagy árat kellett fizetnie királyának ez elhatározásáért. Hogy minden erejét Csehország elfoglalására használhassa fel, Zsigmond békét kötött a törökkel és megtorlás nélkül türte, hogy Velencze az utolsó dalmát területet is hatalmába keritette. 1419 deczemberben Brünnbe ment, itt a katholikus érzelmü hű cseh és morva rendek hódolatát fogadta, az özvegy királynétól Zsófiától átvette a kormányt, melyet az megbizásából addig helytartójaként vezetett s mindaddig, a míg személyesen nem mehet Prágába, Wartenberg Czenkót, a prágai fővárgrófot állitotta két más főnemessel az ügyek élére. Ezután Boroszlóba ment s ide gyülésbe hivta a német birodalmi rendeket, hogy velük a husziták ellen meginditandó hadjárat ügyében tanácskozzék. A rendek nem haboztak kijelenteni, hogy az eretnekség kiirtását a birodalom legelső feladatai közé sorozzák és készek voltak fegyveres erővel és pénzáldozatokkal hozzájárulni a hadsereg szervezéséhez.2 V. Márton pápa pedig 1420 márczius 1-én kiadott bullájában az egész kereszténységet felhivta a cseh eretnekek kiirtására és teljes bucsut engedélyezett azoknak, a kik e hadjáratban részt vesznek.
A boroszlói gyülés határozatai és nehány eretnekség gyanujában álló boroszlói és prágai polgáron végrehajtott kegyetlen itéletek a huszitákat teljesen kiábránditották Zsigmondhoz füzött reményeikből. A kelyhesek 1420 ápril 3-iki gyülésükben megesküdtek, hogy vérüket s minden javaikat feláldozzák hitelveik védelmére s a cseh koronát Ulászló lengyel királynak ajánlották fel. Maga a kormányzó tanács elnöke, Wartenberg, már régóta rokonszenvezve az új tanokkal, nyiltan átállott a kelyhesekhez, a táboriták pedig, a kik a Tábor hegyén alapitott városban Ziska vezérlete alatt már előbb valóságos forradalmi kormányt szerveztek, az egész országban meginditották az üldözést a papok és apáczák ellen, megtámadták a kolostorokat és templomokat és közprédára bocsátották azok kincseit. Talán e pusztitások inditották a kelyheseket egyezségi ajánlatuk megujitására. Mikor Zsigmond május elején mintegy 20,000 főnyi sereg élén Königgrätzet elfoglalta és Kuttenberg alá nyomult, Wartenberg megnyitotta előtte a prágai királyi vár, a Hradsin kapuját, s a prágai polgárok követséget küldtek elébe és késznek nyilatkoztak neki meghódolni, ha bünbocsánatot ad és megengedi a kehely használatát. Zsigmondnak most módjában volt békés úton uralma alá hajtani az ország nagyobb részét; de a kereszténység világi fejéhez, a római királyhoz méltatlannak tartotta, hogy az eretnekekkel való alkudozás árán juttassa győzelemre jogait. Ezzel el lőn vetve a háború koczkája, mely egész Csehországot lángba boritotta és a szomszéd országok, a német birodalom és Magyarország nyugalmát hosszú időre feldulta.
A husziták pusztitásai.
Fametszet a Boner-féle Wahrhafflige Chronick 1545-iki baseli kiadásából
Zsigmond csak arra várt, hogy a birodalmi segédhadak megérkezzenek és június 30-án 70,000-re fölszaporodott seregével megkezdte Prága ostromát. A király táborában voltak a meisseni őrgróf, a bajor herczegek, a három egyházi választófejedelem és Albert osztrák herczeg, a ki tekintélyes sereggel sietett leendő apósa segitségére. A várost a polgárok vitézül védték s a witkowi magaslatokat megszállva tartó huszita csapatok folytonos támadásaikkal képtelenné tették Zsigmond seregét az ostrom kitartó folytatására. Ziska, a félszemü vitéz volt a huszita haderő lelke; fanatizmusa óriási hatást gyakorolt a táborába gyülekezett tanulatlan, fegyverforgatásban járatlan népre és igazi hadvezéri talentummal kieszelt új hadakozási módja: a szekértáborok alkalmazása a lovasság támadásai ellen és a gyors mozdulatok előnyeinek felhasználása a nagy seregek tömegének tehetetlenségével szemközt, valósággal megbénitá a középkori harczmodorhoz szoktatott birodalmi haderő működését. Zsigmond négy heti kisérlet után, mely sok jó vitézének életébe került,3 felhagyott az ostrommal; július 28-ikán a Hradsinban megkoronáztatta magát Csehország királyává és 30-ikán haza bocsátva szövetségeseit, elvonult a főváros alól. A téli hónapokban apróbb hadmüveletekkel töltötte idejét, melyekben magyar csapatainak vezérei, Blagai László, Garai Dezső és János, Rozgonyi István és György, többször dicsőséget szereztek a magyar fegyvereknek. A Rozgonyiak és Blagai több várat elfoglaltak s Osztró vára alatt megverték a huszitákat; az ütközetben Blagai László személyes párviadalra kelt az egyik huszita vezérrel; ez lándsájával kiszurta Blagai félszemét, de ő maga holtan maradt a csatatéren. Neuburg alatt is volt egy kedvező kimenetelü összecsapás, melyben Neczpáli György és fia László kitüntették magukat. Zsigmond főhadiszállása Hradistye volt; ide vitte Rozgonyi István a portyázásai alkalmával hatalmába került huszita foglyokat. S mikor Zsigmond 1421 márcziusban visszatért Magyarországba, őt és Blagait bizta meg Hradistye őrizésével.4
A cseh királyi korona.
(IV. Károly koronája.) A prágai székesegyházban
Zsigmond távozása után a husziták pusztitásainak többé mi sem állotta utját; ápril 21-én Vechta Konrád prágai érsek is huszitává lett és ezzel a cseh katholikus egyház elveszté vezérét. Mikor 1421 június 7-én a Hradsin kapui megnyiltak Ziska csapatai előtt, Karlstein s nehány más erőd kivételével egész Csehország a husziták hatalmában volt. Zsigmond ekkor már hajlandó lett volna a calixtinusok feltételeit teljesiteni, de elkésett az engedékenységgel. Június elején Csaszlauban a huszita rendek gyülése Zsigmondot, mint „a cseh nemzet halálos ellenségét,” megfosztotta trónjától, megujitották felszólitásukat a lengyel királyhoz a trón elfoglalására s addig, a míg tőle választ nem kapnak, 20 tagból álló bizottságot állitottak a kormány élére, melyben Rosenberg Ulrik, az ujból .elpártolt Wartenberg, Lichtenburg, Kruzsina és Ziska vitték a főszerepet.5
Zsigmond erre ujból fegyverre szólitá a birodalom fejedelmeit, kik Nürnbergben ápril havában tartott gyülésükön megujiták szövetségüket az eretnekek ellen;6 s ő maga is nagy sereget szervezett a husziták megfékezésére. A magyar országnagyok általános felkelést hirdettek és hadi adót vetettek ki az ország nemességére.7 Mielőtt a hadjárat megindult volna, Zsigmond Pozsonyban 1421 szeptember 28-ikán megtartotta leánya Erzsébet esküvőjét Albert herczeggel, 100,000 arany forintnyi hozományt biztositott számára s megujitá igéretét, hogy ha fiú-örökös nélkül hal meg, reá és férjére hagyja koronáit.8 E frigy által a legszorosabb érdekközösség létesült a kihalóban levő Luxemburg-ház és a Habsburgok családja között. Albert egész hadi erejével apósa rendelkezésére bocsátotta magát a husziták ellen s a meginditandó új hadjárat költségeire az Erzsébet jegyadományaként lefizetett 100,000 aranyon kivül 60,000 arany forintnyi kölcsönt ajánlott Zsigmondnak, a ki ezért, valamint a hozomány s jegyadomány biztositásául Znaim, Pohrlitz, Jamnicz és Iglau városokat Morvában és a cseh Budweisot 200,000 arany értékben zálogba adta s azonkivül neki igérte a huszitáktól elfoglalandó városok és várak birtokát.9
Zsigmond és Albert októberben nyomultak be, kiki a maga országa felől, Morvaországba. A német szövetségeseket: a rajnai pfalczgrófot s a kölni és trieri érsekeket már nem találták ott; ezek augusztus vége óta hiába várva Zsigmond jövetelére, Ziska támadásai elől október első napjaiban kénytelenek voltak visszavonulni. Zsigmond 60,000 főnyi serege, melyet Ozorai Pípó vezetett, deczember 21-én elfoglalta Kuttenberget és a husziták seregét a következő nap Kolinnál megfutamitotta; de Ziska nehány nap alatt összeszedte magát s a diadalmámorában gyanutlanul mulató királyi sereget Kolin és Kuttenberg között 1422 január 6-án megtámadta, üzőbe vette s január 8-án Deutschbrodnál szétverte. A három napi csata Zsigmondnak 12,000 emberébe került. Kudarczának hirére a calixtinusok újból elküldték követeiket Ulászló lengyel királyhoz, s midőn ettől tagadó választ kaptak, Vitoldnak ajánlották föl a koronát. A litván nagyfejedelem elfogadta az ajánlatot és unokaöcscsét Koribut Zsigmondot küldte maga helyett az országba helytartóul, aki Prágában át is vette a kormány vezetését.10
Ziska János.
XVII. századi fametszet után, mely Ziskának az ambrasi fegyvergyűjteménynyel a bécsi udvari múzeumba került fegyverzetét mutatja be
Zsigmond a litván nagyfejedelem beavatkozását joggal tekintette a közte és Ulászló s Vitold között fennálló béke megszegésének. A két rokon fejedelem között szoros öszszejátszást gyanitva, mindkettő ellen háborura készült. A magyar és lengyel főurak fáradozásainak azonban sikerült a háboru kitörését megakadályozni. Zsigmond keserü szemrehányására a lengyel király reábirta Vitoldot, hogy hivja vissza Koributot s a litván nagy fejedelem ezt annál készségesebben tehette meg, miután a német renddel viselt háboruja megakadályozta a cseh korona elfoglalásában s Koribut ezt tudva, a saját jelöltsége érdekében, kezdett dolgozni a husziták között.11 A fejedelmek 1423 márczius 30-án Késmárkon összejöttek és a lublói békét megujitva, a fegyverbarátságot a huszita kérdésben is megkötötték egymással; Ulászló megigérte, hogy 30,000 főnyi sereget küld Csehországba Zsigmond segitségére.12
A lengyel szövetség azonban nem sokat lenditett Zsigmond ügyein. Ulászló a király ismételt sürgetései daczára sem teljesitette Késmárkon elvállalt kötelességeit. Az osztrák Albert volt az egyedüli, a ki komolyan vette feladatát. Erős őrséget helyezett a Zsigmondtól zálogjogon szerzett morva városok és várak falai közé s az osztrák határon fegyveres csapatokat állitott fel, hogy a husziták mozdulatait figyelemmel kisérjék. Zsigmond e buzgalom fokozására 1423 október 4-én hübér gyanánt reá ruházta a morva őrgrófságot s őt nejével együtt a cseh korona örökösévé nyilvánitotta.13 Albert ezentul úgy védhette Morvát, mint sajátját. Az osztrák tartományokban gyüjtött seregével s 4000 főnyi magyar segélycsapattal 1424 nyarán bevonult e tartományba s annak több várát hatalmába keritette. Időközben, ez év tavaszán Zsigmond Krakóban járt Ulászlónak negyedik nejével, Zsófia orosz herczegnővel tartott esküvőjén, és a lengyel királyt emlékeztette igéretére. Az 5000 főnyi lengyel sereg be is vonult Morvába, de ugyanakkor jött a hir, hogy Koribut visszatért Prágába és ismét kezébe vette a kormányt. A lengyel királyi házzal rokon ifjú herczeg ezuttal már azzal a nyiltan bevallott czéllal jött, hogy magának szerzi meg a cseh koronát, de Albert árulást sejtett a lengyel-litván szövetségesek részéről s jobbnak látta nem venni igénybe a lengyel csapatokat, úgy hogy ezek rövid idő mulva elhagyták a tartományt.14
A következő években a huszita kérdésben Zsigmond összes tevékenysége oda irányult, hogy a birodalom érdeklődését a csehországi események iránt ébren tartsa s tőlük a háboru folytatására segitséget eszközöljön ki. Ő maga Magyarországnak a töröktől való védelmével lévén elfoglalva, nem volt képes áldozatokra cseh koronájáért. A birodalmi rendek pedig már bele fáradtak a hadviselés terheibe s az 1425 és 1426 folyamán Bécsben és Nürnbergben tartott birodalmi gyülések meggyőzhették Zsigmondot a felől, hogy ez oldalról üres biztatásoknál egyebet alig várhat.15 A magára hagy ott Csehország csupán a huszita felekezetek közt kitört vallási és politikai viszálynak köszönhette, hogy nem jutott teljesen a fanatikus tömeg hatalmába. Ziska a táboriták élén 1424 szeptemberben már ostrommal akarta kivenni Prágát a calixtinusok kezei közül s azzal fenyegetőzött, hogy a cseh fővárost teljesen eltörli a föld szinéről. Kevéssel utóbb (1424 október 11-én) bekövetkezett halála némileg csillapitólag hatott a kedélyekre; a különböző vallási árnyalatok hivei 1425 október 25-én békére léptek egymással s egyesült erővel folytatták a katholikusok üldözését. Csehország északi részében a táboriták és az árvák – így nevezték magukat Ziska csapatai vezérük halála után sok várost és várat elfoglaltak. A szász herczeg hatalmas sereget küldött Aussig védelmére, mely zálogjogon az ő birtokát képezte. A csehek 25,000 főből álló serege Prokóp, egy kivetkőzött barát vezérlete alatt 1426 június 16-án megverte a szász sereget. A győztesek között most újból kitört az egyenetlenség. A cseh nemesség nagy része kezdett megriadni a vallásháború borzalmaitól, mely Csehország legvirágzóbb városait romokba dönté s a kolostorokat, a régi müveltség tüzhelyeit elpusztitotta a föld szinéről. Mindinkább növekedett a titkos óhajtás a béke után; napról napra gyarapodott azok száma, a kik hajlandók voltak mindazokat a hitelveket, a mikért eddig harczoltak, oda adni cserébe a békéért, hacsak új hitüknek külső jelvényét, a kehely használatát megtarthatják. Koribut a hangulatról tudomást szerezve, sietett azt a maga hasznára forditani A huszitizmussal különben sem állva semmi benső kapcsolatban, titkos tárgyalásokat kezdett a pápával. A terv azonban idő előtt napfényre került, mire a szélsők fellázitották a népet és Koributot 1427 ápril 17-én fogságba vetették. A vezetés ezzel teljesen a táboriták kezébe ment át s irányzatuk új tápot adott a forradalomnak, mely most már a szomszéd országokat is elboritással fenyegeté.
A cseh oroszlán harcza a vademberrel. Miniature Venczel király bibliájában, a bécsi udvari könyvtárban