SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
II. Pius pápa Csehország koronáját Mátyásnak felajánlja. Mátyás politikai kilátásai. Hadi készületek Podjebrád ellen. Hadat üzen Viktorin herczegnek. A pozsonyi manifestum. A csehek kiűzése Ausztriából. Trebics megszállása. Bevonulás Olmüczbe. Pozsonyi országgyűlés. Az országgyűlés végzései. Mátyás diplomatiai tevékenysége. Tárgyalások a lengyel királyi udvarral. III. Frigyes császár igéretei. Fegyverszünet Podjebráddal. Merész-Károly burgundi fejedelem tervei. Sternberg Zdenko. A cseh, morva és sziléziai rendek Mátyásnak fölajánlják a cseh koronát. Mátyás föltételei. Cseh királylyá választása. Találkozása Frigyes brandenburgi választó fejedelemmel Boroszlóban. Mátyás évdijat ad részére. Pobjebrád ujabb bonyodalmat támaszt. A morvaországi háboru. Viktorin herczeg elfogatása. Mátyás bécsi látogatása a császárnál. A megnyerésére hiú kisérletek. A csehországi vállalat folytatása. Német-lengyel-cseh coalitio Mátyás ellen. II. Mohamed hadi készületei. Budai országgyűIés. Ujabb adó a török ellen viselendő háborúra. A magyar rendek elégületlensége. Ulászló lengyel herczeg cseh királylyá választása. Mátyás tiltakozása
Az 1467-ik év nyarán, a trónvesztettnek nyilvánitott Podjebrád György koronáját II. Pál pápa, a csehországi katholikus rendek óhajtásával összhangzásban, Kázmér lengyel királynak ajánlotta föl. Három követet küldött hozzá: Rüdesheimi Rudolf boroszlói püspököt, Ercleus Péter aacheni kanonokot és Gábor veronai származásu szent-ferenczrendi szerzetest. Azonban igyekezeteik, hogy a királyt Csehországnak fegyver hatalmával elfoglalására birják, eredménytelenek maradtak. Kázmér a veszélyes vállalattól visszariadt. A felszólitásra kitérő választ adott; elhatározását a jövő évben tartandó lengyel országgyülés szavazatától tette függővé.
Ez a válasz a szentszék követeit és a csehországi katholikus rendeket nem elégitette ki, mivel a válságos helyzet nem türt haladékot. Abban állapodtak meg, hogy máshol keresnek támogatást. Bizonyára Gábor atya, ki tizenkét esztendő előtt Capistrano János kiséretében Magyarországon működött, és mind a nemzet hadi erejének, mind Mátyás egyéniségének értékét ismerte, volt az, ki társait arra figyelmeztette, hogy Podjebrád György megbuktatására a képességet és készséget legbiztosabban a magyar királyban találhatják föl. A csehországi katholikus rendek 1467 deczember végén tartott boroszlói gyülésökből Boskovitz Protáz olmüczi püspököt azzal a kérelemmel küldötték Mátyáshoz, hogy „a cseh korona alatt élő katholikusokat védnöksége alá fogadja, és a szent hit ellenségeinek leküzdésére fegyvert ragadjon.” Hozzájok csatlakoztak Gábor atya és Ercleus kanonok, kik a pápától buzditó leveleket hoztak magukkal.1
Váradon jelentek meg a király előtt. A Nándor-Fejérvár felszabaditásában egykor közreműködő Gábor atyának vallásos lelkesedése, és az olmüczi püspöknek – két évtized előtt Ferrarában a pécsi püspök iskolatársának – humanista ékesszólása alkalmas lehetett arra, hogy Mátyás szellemét megragadja. És mig ezek az ég jutalmával a történeti név dicsőségével kecsegtették, ugyan akkor más oldalról gyakorlati értékü politikai előnyök kilátásai csábitották.
Ugyanis Podjebrád minden bajért, a mi őt érte, a császárt okozván, az 1468-ik év első napjaiban háborut üzent neki, és sereget küldött Ausztriába. Frigyes maga képtelen levén az ellenállásra, mivel a német birodalomból gyors segitséget nem remélhetett, Mátyás támogatását kérte ki, és azt az ajánlatot tette, hogy a magyar király czimét leteszi, a birtokában maradt magyarországi várakat és városokat átadja; sőt kilátást nyujtott arra is, hogy Mátyást a német birodalom fejedelmei által római királylyá választatja meg.2
És mig ennyi tényező összejátszott, hogy a csehországi vállalatra Mátyást hajlandóvá tegye; úgy látszott, mintha az akadályokat, a mik visszariaszthatnák, útjából magasabb hatalom keze háritaná el.
Váradon eléje járult a magyarországi összeesküvés egyik vezére, Zápolyai Imre, hogy kudarczot szenvedett merényleteért kegyelmet eszközöljön ki;3 ide jött a moldvai vajda követe, a ki urának hódolatát mutatva be, a királyt megkérlelni igyekezett;4 a végre még török követek is érkeztek, hogy hosszabb fegyverszünet kötésére a szultán készségét jelentsék be.5
Igy tehát Mátyás meg volt nyugtatva az iránt, hogy nyugat felé fordulván, az országot sem belső zavarok, sem külső támadások veszélye nem fenyegeti. És ezért a pápa, a császár és a csehországi katholikusok követeit azzal a válaszszal bocsátotta el, hogy a háborút Podjebrád ellen haladék nélkül meginditja. Hogy váratlan és biztos csapást mérhessen rá, elhatározását titokban tartotta, és nagy erélylyel meginditott hadi készületeit úgy intézte, mintha Moldva ellen irányulnának. Ezért Várad vidékén soká időzött, és elhatározását csak márczius közepetáján az Egerben tartott tanácskozmányban hozta nyilvánosságra.6 A magyar urak közül többen ellenezték a csehországi vállalatot, mivel azt a nemzet érdekeinek szempontjából feleslegesnek, vagy épen veszélyesnek itélték; de mások önként ajánlkoztak, hogy abban dandáraikkal részt vesznek. A Szentgyörgyiek és a Zápolyaiak vetélkedtek a ragaszkodás és áldozatkészség nyilatkozataiban a király állandó hiveivel, hogy ilyen módon hűtlenségüket elfeledtessék.7
Mátyás készületeit páratlanul álló gyorsasággal fejezte be. Márczius végén már az ország északi határszélén, Nagy-Szombatban állott, készen a háború meginditására. Itt fogadta a csehországi katholikus rendeknek a hatalmas Sternberg Zdenkótól vezetett küldötteit, kik támogatást, hűséget, engedelmességet igértek, és a cseh királyi czimet ajánlották föl neki; ő azonban ez idő szerint „Csehország és a hozzá csatolt tartományok védnöke” czimét vette fel.8
Mátyás király pajzsa.
A közepén látható rajz a sárkánynyal viaskodó Szent-Györgyöt ábrázolja. Fent a jobboldali medaillonban a hármashalomból kiemelkedő kettős kereszt, a baloldaliban a Hunyadiak czimerpajzsa. Alant IHS monogramm. A bécsi városi múzeum eredeti példányáról rajzolta Dörre Tivadar.
Ezzel a lengyel királyt akarta kimélni, a kinek megnyerésére törekedett. Egy magyar-lengyel-osztrák szövetség létesitésének gondolatát karolta föl, és állandóságának biztositékául kettős házasságot tervezett, a mit a lengyel király leányainak egyikével ő maga, a másikkal a császár kilencz esztendős fia Miksa főherczeg kötne meg. Javaslatával az olmüczi püspököt Krakkóba küldötte.9 De ezen tárgyalások eredményét be nem várva, az Ausztriában dúló cseh hadak vezérének, Viktorin herczegnek, a háborút megüzente.
„Fenséges atyánknak, a római császárnak – irja a hozzá intézett levélben – háborut üzentetek, ámbár jól tudjátok, hogy vele szerződésünk van, mely minket segélynyujtásra kötelez. És mig elégséges ok nélkül barátainkra támadtok, minket is régtől fogva sokféle kártételekkel és sérelmekkel ingereltek. Ezeket békeszeretetünk mostanig türelemmel viselte el; most azonban a béke biztositékát, a mit szavaitokban és jellemetekben többé nem találhatunk föl, fegyverünkben kell keresnünk. Értésül adjuk tehát nektek, hogy a római császár osztrák hiveit ellenetek, kötelességünkhöz képest, tanácscsal és tettel támogatni fogjuk; a tőletek és hiveitektől nekünk okozott károkért az elégtételt fegyverrel szerezzük meg.... Végül kijelentjük, hogy országaitok katholikus lakóit a ti igazságtalan eljárástokkal szemben oltalmazni fogjuk, a mint ez katholikus uralkodóhoz illik, és az apostoli szentszék különös felszólitására kötelességünkké vált. A hadak legfőbb ura, az igaz ügy pártfogója legyen segitségünk!”10
Majd ápril 8-án Pozsonyból manifestumot bocsátott ki: „Elszántuk magunkat, – irja abban – hogy magunk vállalkozunk arra, a mit mások maguktól elháritottak. A teher, a mit magunkra veszünk, sulyos, de a legmagasztosabb égi jutalmat és a legnagyobb földi dicsőséget igéri. Ezt a háborut csak olyan szentnek tartjuk, mint azt, a mit a törökök ellen régtől fogva viselünk. A Mindenható ügyéért szállunk sikra, és ezért biztosan számitunk az ő támogatására. Nem becsvágy, nem földi előnyök kilátásai vezetnek. Részvétünk az elnyomottak, hódolatunk az apostoli szék, buzgalmunk az igaz hit iránt ösztönöznek. Egyetlen jutalom, a mire számitunk: a béke, mely a háboruk szülötte, és azoknak hálája, kiket jótéteményeinkben részesitünk!”11
Ekkor ötezer magyar fegyveres Ausztriába nyomult, melyet rövid idő alatt fölszabaditottak. A cseh sereg egy részét kiüzték, a másik részt Stockerau mellett körülzárták. Ápril 14-én maga Mátyás is, főpapok és urak fényes körében, megindult Pozsonyból. Vele voltak: a két érsek, a pécsi és egri püspökök, a Zápolyaiak és Szentgyörgyiek, Csupor Miklós és Podmaniczki László; az osztrák Grafeneck Ulrik és a cseh Sternberg Zdenko. Az utóbbi fiához intézett levelében a legnagyobb magasztalásokkal szól a tizenhatezer emberből álló seregről. „Ha saját szemeimmel nem látnám, – úgy mond – nem adnék hitelt mások leirásának.” Azt a biztos reménységét fejezi ki, hogy diadalmasan Prágáig nyomulnak.12
Mátyás negyed napra megindulása után Morvaországban Iglau városánál táborozott. És Podjebrád közeledéséről értesülvén, seregét Laa város mellett megerősitett táborba helyezte el. De egyikük sem látta czélszerünek nyilt csatában mérkőzni meg. Csak az előhadak között folytak úgyszólván naponkint csatározások. Igy tartott ez május elejéig, a mikor Podjebrád Csehországba vonult vissza, és Morvaország védelmét fiára, Viktorin herczegre bizta.
Mátyás ekkor a gazdag Trebics várost szállotta meg, a mely ugyszólván teljesen lángok martaléka lett. Tovább nyomulván, Brünn lakosságától mint szabaditó üdvözöltetett, és július 4-én tartotta Morvaország fővárosába, Olmüczbe ünnepélyes bevonulását. Itt a cseh- és morvaországi rendekkel gyűlést tartott és a tartomány igazgatásáról intézkedett. Szeptember elején hadainak fővezérletét Sternberg Zdenkóra bizván, Magyarországba visszatért.13
A brünni városháza kapuja.
Rajzolta Dörre Tivadar.
Ezalatt ugyanis szeptember 8-ikára Pozsonyba országgyülést hirdetett, és a köznemességet megyénként követek küldésére hivta föl.14
Mátyás az ország rendeinek körében megjelenvén, személyesen fejtette ki azokat az okokat, a mik őt a csehországi hadjárat meginditására birták. Kifejtette, hogy „a cseh eretnekek kiirtása vagy legalább megfékezése” két szempontból sürgetősen szükséges; először azért, mert azok – úgy mond – „Magyarországot régtől fogva kegyetlenül háborgatják és a mi vérünket szüntelenül szomjuhozzák”; másodszor pedig azért, mert „az ő megfékezésök után az ország többi ellenségeit, bármilyen hatalmasok legyenek, könnyebben le lehet küzdeni.” Azután tüzetesen előadta, hogy kitüzött feladatnák megoldása milyen módon történhetik, és mennyi költséget igényel; és hogy miután az egész nyáron át a hadjárat költségeit saját jövedelmeiből fedezte, a további terhek viselésére nem képes.15
Előterjesztése az ország rendeit meggyőzte arról, hogy „az eretnekek ellen meginditott hadi vállalat folytatása nemcsak a katholikus egyház szempontjából szükséges, hanem saját érdekükben és az országra, nézve is hasznos.” Ennek következtében „önkényt” pénzsegélyt ajánlottak föl: minden jobbágytelekre egy forint adót vetettek ki;16 de egyúttal kimondották, hogy ilyen rendkivüli adót jövőre többé kivetni nem fognak. Mátyás, bizonyosan az ország rendeinek kérésére, élőszóval és külön okiratban kinyilatkoztatta, „királyi szavára fogadta”, hogy koronázása alkalmával tett igéretét hűségesen megtartja, „szokatlan adókat behajtani és behajtatni nem fog,... általán az ország főpapjainak, zászlós urainak és nemeseinek szabadsága ellen semmiféle sérelmet elkövetni nem szándékozik.” Ezt az okiratot nyolcz főpap és tizenhárom világi úr aláirásával látván el, a „király úrral és ő érette hitükre igérték, hogy az ő akaratuk ellen hasonló adót nem vet ki, az ilyen önkénytes adómegajánlás gyakorlatát nem honositja meg; hanem mindenben az ország javát, jogait és szabadságát véve tekintetbe, élőszóval tett és okiratba foglalt igéretét megtartja.”17 Az országgyülési végzeménybe pedig az a királyi igéret olyan formában iktatatott be, hogy „a koronázási országgyülés végzéseit ő felsége sértetlenül mind maga megtartja, mind pedig másokkal megtartatja, az ország lakosainak jogait sértő rendeleteket, ha netalán ilyeneket kibocsátott volna, visszavonja.
Ezen, sokfélekép körülbástyázott, de általánosságban tartott s azért kétes értékü igéreteken kivül, az ország rendei még külön törvényczikkelyek egész sorozatában igyekeztek gondoskodni a király önkényes eljárása által eddig szenvedett sérelmek orvoslásáról és megujulásuk meggátlásáról.
Hogy Mátyás a törvényeken és igéretein milyen tartózkodás nélkül túltette magát, erre nézve érdekes példa gyanánt hozhatjuk föl 1468-ik évi egyik okiratát, a melyben előadja, hogy ámbár az 1467-ik évi budai országgyülés végzeménye a kincstári adótól bárkinek fölmentését tiltja, ő ennek daczára Paumkircher Andrást annak az adónak fizetésétől fölmenti.18
És mig egyrészről némelyek a törvénytől tiltott kedvezésekben részesültek; mások a törvény rendelkezésein túl terheltettek. Ezt az országgyülésnek azon végzései hirdetik, a melyekben megállapittatik, hogy a jobbágyokat nem biró nemesek adómentessége saját nemesi telküket illetőleg tiszteletben tartandó; hogy a korona-vám behajtása az 1467-iki törvény értelmében történjék, kötelesek a vámszedők jogtalan követelésektől tartózkodni, a jogtalanul behajtott összegeket megtériteni; az ország lakosai ingyen munkára csakis a végvárakat fenyegető veszély esetén s akkor is a vármegyék szabályozása szerint szorithatók.
Egyik végzésbe szükséges volt a király azon igéretét beczikkelyezni, hogy egyszerü panaszra nemesi birtok elfoglalását nem rendeli el, és a netán ekkorig törvénytelen rendeletek alapján elfoglalt birtokokat visszaadatja; hogy nemesek elfogatását csak birói itélet alapján és hűtlenség eseteiben rendeli el; hogy jószágain a jobbágyok szabad költözését nem gátolja; hogy táborozás idején azok, kik a király számára lovakat, élelmi szereket és ágyukat szállitanak, mindennemü kártételtől és erőszakoskodástól, a királyi tisztviselők lovak és szekerek elvételétől tartózkodni fognak.
És hogy a törvény iránti tisztelet még a birák körében is meg volt ingatva, abból a végzésből következtetjük, a mely szükségesnek látja az országos törvényszék kötelességévé tenni, hogy „a személyekre való tekintet és kedvezés nélkül” mindenkinek egyaránt igazságot szolgáltassanak. A per-halasztó rendeletek kibocsátása körül uralkodó visszaélések megszüntetése érdekében is rendelkezések történtek.
És az ország rendei mindezeken fölül az adó megszavazásaért a királytól azt a viszontszolgálatot eszközölték ki, hogy őket a következő egy esztendőre honvédelmi kötelezettségüktől, vagyis mind a vármegyei bandériumok kiállitásától, mind a közfelkeléstől fölmentette, azt az esetet kivéve, ha „az országot a török császár vagy más hatalmas ellenség megtámadná, és a király nem birna saját hadaival ellenállani.”19
Mátyás e szerint az országgyüléstől az adó megajánlását megaláztatások és áldozatok árán vásárolta meg. Ezt az árt bizonyára azért nem tekintette túlságosnak, mert az adó megajánlása nemcsak a csehországi hadjárat folytatására adta meg az eszközöket, hanem a vállalatnak a nemzet részéről javallását és szentesitését foglalta magában.
Ez a vállalat egész figyelmét lekötötte. Érdekében sokfelé szétágazó diplomatiai tevékenységet is fejtett ki.
A tárgyalások, a miket a tavasz kezdetén – mint láttuk – a lengyel királyi udvarral inditott meg, eredményre nem vezettek; az olmutzi püspök a házassági ajánlatra kitérő választ kapott. Majd viszont az Olmützben megjelent lengyel követeket, kik a béke létrehozására közbenjárásukat fölajánlották, Mátyás utasitotta el azzal a válaszszal, hogy forduljanak, a pápához és a császárhoz, kiknek megbizásából viseli a háborut.20
A remények, a miket Lengyelországhoz csatolt, meghiusulván, viszonyát a császárhoz és a német birodalom fejedelmeihez mind szorosabbá fejleszteni igyekezett. Október elején Schönberg pozsonyi prépostot a szász és bajor fejedelmekhez, házassági és szövetkezési ajánlatokkal, követségbe küldötte.21
A császár a maga részéről mindent megtett, hogy Mátyást ragaszkodásának őszinteségéről meggyőzze. A legkalandosabb eszközökhöz nyult. Nemcsak biztositotta, hogy római királylyá megválasztatása érdekében már három választó-fejedelem szavazatát nyerte meg részére, hanem azzal is hitegette, hogy a császári koronát leteszi, egyházi pályára lép és fiát, Miksa főherczeget az ő gyámsága alá helyezi.22 Sőt október végén azt az elhatározását közölte vele, hogy közelebb fogadalmát beváltandó, Rómába utazik, és távollétének idejére tartományai megoltalmazását ő reá bizza, azok jövedelmeit neki engedi. Mátyás ezt az ajánlatot elfogadta. És mindkét fél okiratot állitott ki erről a megállapodásról.23
Mátyás ekkor azon volt, hogy a Podjebrád ellen inditott háborut mielőbb befejezze, és azután figyelmét a német birodalom ügyeire irányozhassa. Az 1469-ik év elején Morvaországba tért vissza, és február 13-án tizezer sereg élén Brünnből kiindulván, a hadi munkálatok szinhelyét most már Csehországba tette át.
Egy ideig Chrudin város előtt táborozott, majd Willimowig nyomult. Ezt Podjebrád nem nézte tétlenül; seregének ügyes elhelyezésével a magyar tábor közlekedési vonalait teljesen elzárta, úgy hogy ott a kemény téli időben nagy szükség állott be. Mátyás ekkor, a helyett hogy ellenfelével nyilt ütközetben mérkőznék meg, váratlanul békeajánlatokat tett neki. Erre nem annyira strategiai viszonyok, mint politikai okok késztették.
Meggyőződött arról, hogy őt a császár igéreteivel és ajánlataival reászedte. Frigyes, ámbár Ausztria egy évi jövedelmét néki tényleg átengedte volt,24 a római utazás és a lemondás tervével komolyan soha sem foglalkozott; Mátyásnak római királylyá megválasztatása érdekében semmit sem tett; sőt ellenkezőleg ugyanakkor a római királyságot a burgundi fejedelemnek ajánlotta föl, és a pápánál lépéseket tett csehországi koronával összekapcsolt választófejedelmi méltóságnak Ausztriára átruházása és a Habsburg ház magyarországi jogigényeinek elismerése érdekében.25
Ilyen körülmények között, a csalódás és kiábrándulás hatása alatt, Mátyás merész fordulatra szánta el magát: a cseh királylyal kivánt a császár ellen szövetkezni. Február 27-ikén Ankrow közelében találkozott vele. Több órán át négy szem között tanácskoztak. Megállapodásaik felől köztudomásra csak azt hozták, hogy fegyverszünetet kötöttek, és állandó béke létesitése végett biztosaik Olmützben fognak tanácskozni.
Tárgyalásaik lényeges eredményeit szoros titok leplébe burkolták. Mátyás ajánlatot tett, hogy Podjebrádnak, ha az ő segitségével a császári trónra emelkedhetik, a tőle elfoglalt egész területet visszaadja, és őt a szentszékkel kibékiti. A cseh király az ajánlatot elfogadta, és egyik bizalmas tanácsosát, Bartensteini Span János lovagot azonnal utnak inditotta, hogy a franczia királynál és a brandenburgi őrgrófnál a kellő lépéseket megtegye.26
Ugyanis Francziaországnak módjában állott, a burgundi fejedelem terveit meghiusitani, és ebben az irányban hatni a rajnamelléki választó-fejedelmekre. Az az antagonismus pedig, a mely Németország északi és déli részeinek fejedelmei között fönnállott, kilátást nyujtott arra, hogy a brandenburgi ház a Wittelsbach-dynastiától fölkarolt burgundi jelöltség ellen állást fog foglalni.
A brandenburgi választó-fejedelemmel Mátyás közvetlenül is érintkezésbe lépett, és vele titkos találkozást tervezett.27
Merész-Károly burgundi fejedelem.
A berlini kir. képtár egykorú festménye után.
Azonban, mikor öt hét multával (ápril 6-ikán) Olmütz közelében Podjebráddal másodizben összejött, ettől kedvezőtlen tudósitásokat kapott. A brandenburgi udvar az előterjesztésekre azt a választ adta, hogy idegen uralkodónak császárrá megválasztatása nem várható.28
A Podjebrád befolyásához csatolt reménységek ekként meghiusulván, Mátyás a tárgyalásokat úgy irányozta, hogy azok eredménytelenül szakadtak meg. És most sem vele, sem a császárral nem gondolván, azon fáradozott, hogy Csehország királyává megválasztatását készitse elő. Ily módon a választó-fejedelmek sorába lépvén, végső czélja elérésére biztosabban vélt számithatni.
Sternberg Zdenkó (1469) ápril 12-ikén az Olmützben időző cseh, morva és sziléziai rendeket gyülésre hivta össze. Előadta, hogy a magyar király iránt nagy hálára vannak eddig is kötelezve, és az ő további pártfogásának biztositása csak úgy várható, ha őt királyukká választják. Erre a jelenlevők mindnyájan készek voltak. Mátyás azonban, mikor a választás elfogadására felkéretett, úgy viselkedett, mintha a rendek ajánlata meglepné s azt elfogadni haboznék; megfontolási időt kért, és hét nap multával, elhatározását a következő nyilatkozatban közölte:
A rendek jóakaratát – úgy mond – köszöni; de attól tart, hogy mihelyt ő Csehország trónját elfoglalja, a pápa és a császár a háború terhét egészen rá háritják; ezért a választást csak azon feltétel alatt fogadhatja el, ha a rendek és a pápai követek biztositják, hogy a német birodalom tizenkétezer lovast, vagy pedig évenkint harmadfélszázezer forint hadi segélyt bocsát rendelkezésére.
A görlitzi városháza kapuja Mátyás czimerével.
Az oroszlán hátára támasztott, egy női és egy fegyveres férfi által tartott négyelt pajzs 1. mezejét a magyar pólyák, a 2. mezőt a cseh oroszlán, a 3-ikat a lausitzi ökör, a 4-iket a morva ostáblás sas foglalják el. A pajzs felett két angyal zárt királyi koronát emel. A dombormű alsó párkányát négy czímerpajzs disziti; az elsőben a kettős kereszt, a 2-ikban a bosnyák korona, a 3-ikban az osztrák pólya, a 4-ikben a dalmát leopárdfejek láthatók. Rajzolta Dörre Tivadar.
A pápai követek nem voltak fölhatalmazva ilyen biztositás megadására. Ennek következtében Mátyás a választás kérdését három hétig függőben tartotta. Végre az ő beleegyezésével, május 3-ikán, az olmützi székesegyházban a választás ünnepélyesen megtörtént, és Mátyás a rendek hódolatát fogadván, az esztergomi érsek és a boroszlói püspök előtt, mint Csehország királya, az esküt letette. Majd Boroszlóba vonult, hol a cseh koronához tartozó sziléziai tartományok rendei mutatták be hódolatukat.
Most, mint Csehország és Szilézia uralkodója, a brandenburgi dynastiával megkezdett tárgyalásokat megujitotta. De többé nem titkos összejövetelre gondolt; hanem a hatalmas Hohenzollern ház fejét a saját udvarába hivta meg. Frigyes választó-fejedelem készséggel megjelent, sőt örökösét, öcscse Albrecht őrgróf fiát Jánost is magával hozta Boroszlóba. A megérkezésükre következő napon, június elsején, az egyház úrnapját ünnepelte. A város, mint krónikásai följegyezték, olyan fényt és pompát, mint ezen a napon, még soha sem látott. A mennyezetet, mely alatt a püspök az oltári szentséggel haladott, hat fejedelem vitte. Utána Mátyás haladt, jobbján a pápai követtel és balján a brandenburgi választó-fejedelemmel.
Egyébiránt Mátyás mindent megtett, hogy fejedelmi vendégeit személyes szeretetreméltóságának és királyi nagylelküségének varázsával meghóditsa. Mátyás újból értésére adta Frigyesnek, hogy vele örök szövetséget kiván kötni, és leánya kezét ismét megkérte; megjegyezvén, hogy a háború miatt, mely egészen elfoglalja, a menyegzőt csak két esztendő mulva tarthatná meg.
Frigyes kitérő választ adott; szivesen adja neki – úgy mond – leányát, de mivel két esztendő alatt szándéka könnyen változhat, most határozni idő előtti dolog volna; a mi pedig a szövetséget illeti, köteles ilyen nagyfontosságú ügyben testvére tanácsát kikérni.
A halogatás Mátyásnak nem volt inyére. A szövetség haladéktalan megkötését sürgette; de ámbár a választó-fejedelem állhatatos maradt, ennek daczára nemcsak neheztelését nem éreztette vele, hanem még nyájasabb és lekötelezőbb módon viselte magát. „Barátsága és jóindulata zálogául” kétezer forintnyi évdijt ajánlott föl neki, azzal a nyilatkozattal, hogy csak tanácsát kivánja igénybe venni, és távol áll tőle az a gondolat, hogy szolgálatába fogadja vagy segitségére számot tartson, sőt inkább kész maga bármikor, akár húszezer fegyverest küldeni segitségére.
A választó-fejedelem szabadkozott: „Ő nem zsoldos, és évdíjt el nem fogadhat.” De elárulta, hogy lelkében a büszkeség érzete és a birvágy kemény küzdelmet vívnak. Mikor tehát szives búcsuzás után, értékes ajándékokkal elhalmozva, Boroszlóból eltávozott, Mátyás néhány óra mulva futárt küldött utána, a ki neki a kétezer forintnyi évdijról kiállitott királyi iratot és az évdíj első félévi részletét készpénzben átnyujtotta. Frigyes sem az egyiket, sem a másikat nem utasitotta vissza; saját magát és öcscsét is, kit a történtekről, a legszigorubb titoktartás kikötése mellett tudósitott; azzal a német közmondással nyugtatta meg: „ajándék lónak ne nézd a fogát.”29
Alighogy a brandenburgi választófejedelem a boroszlói udvarból távozott, a szász választófejedelem özvegyének, a császár nővérének követe jelent meg, hogy a fiai birtokában levő csehországi hűbérekre Mátyástól, mint cseh királytól, a megerősitést kieszközölje, a mely tényben cseh királyságának elismerése benfoglaltatott. Mátyás a fejedelemasszony kivánságát teljesité, és mint a császár fogadott fia, okiratában a herczegnőt „szeretett nagynénjének”, a herczegeket „bátyáinak” czimezte.30
Mindazáltal ezen diplomatiai vivmányok, melyek Mátyást Németország leghatalmasabb három dynastiájával összeköttetésbe hozták, sem az őszinteség, sem az állandóság biztositékait nem nyujtották. Másrészről Podjebrád veszélyes ellenségeket támasztott ellene; ugyanis, hogy az olmützi királyválasztásért boszut álljon, a legnagyobb áldozatra szánta el magát. Lemondva saját fiainak örökösödéséről, június havában a lengyel király elsőszülött fiát, Ulászló herczeget Csehország rendeivel, a csehországi trón örökösévé választatta meg, amivel a Jagellók támogatását szerezte meg.
Ugyanakkor a háborút nagy erélylyel újból meginditotta, és Viktorin herczeget tetemes sereg élén Morvaországba küldötte. Mátyás személyesen szállott táborba, és kezdetben a szerencse kiválóan kedvezett neki; július 27-ikén Weszeli városka megszállásánál maga Viktorin is fogságba került. Mátyás a herczeget nemes gyöngédséggel fogadta, Trencsént, majd a visegrádi királyi palotát jelölte ki tartózkodási helyéül.
Podjebrád Viktorin pecsétje.
Angyal által tartott négyes pajzs 1. és 4. mezejében sas; a 2. mező közepén kétfelé van hasitva, a 3. mezőt balról jobbra haladó hármas körnegyed szeli át; a szivpajzsban három pólya; körirata: wictor(r)inus dei gra(cia) dux mi(n)ste(r)b(er)gens(is) opauien(sis) comes glace(nsis) d(omi)n(us) d(e) runs(tat) Az országos levéltár eredeti példányáról rajzolta Dörre Tivadar.
Azonban ezen siker daczára fölismerte helyzetének veszélyes voltát. Mindenekfölött szükségesnek látta, hogy a császárnak a cseh-lengyel szövetséghez való csatlakozását megakadályozza. A személyes érintkezés hatásától sokat várván, hizelgő szavakkal jelentette be a császárnak, hogy őt Mihály napján Bécsben meg akarja látogatni. És a morvaországi háború színhelyéről távozván, szeptember elején Pozsonyba jött. A császár azonban, mivel egyik lázadó alattvalójának csapatai Grácz városát, a hol időzött, fenyegették, Bécsben nem jelent meg. Mátyás ezt ürügynek tekintvén, felháborodva távozott Pozsonyból.31
Ezalatt Morvaországban a háboru nem szünetelt. A cseh hadak fővezérletét Henrik herczeg vette át, a ki november első napján Hradis közelében jelentékeny diadalt aratott, sőt Magyarországba nyomult, és a Vág völgyét földulta.32
Mátyás ekkor a császárral való találkozás tervét újból felkarolta, és megvalósitására a pápa magyarországi követének közbenjárását is kikérte. Hosszas tárgyalások után, 1470 február 11-én ünnepélyes bevonulását tartotta Bécs városába. Másfélezer gazdagon fölszerelt lovas élén jött. Az esztergomi érsek, a pécsi és egri püspökök, nagyszámú magyar és cseh urak kisérték. De mig ekként megjelenésének fényével a császári udvart elhomályosította, azon volt, hogy a tiszteletteljes előzékenység, a fiui gyöngédség és a derült jókedv nyilatkozataival a császár szivét meghóditsa. Frigyes úgy viselte magát, mintha az ő ragaszkodásának nagy értéket tulajdonitana, és baráti érzelmeit viszonozná. A kik őket megfigyelték és látták, hogy mások szeme láttára szüntelenül ölelkeznek és csókolóznak, a gúnymosolyt nehezen küzdhették le. „Akár csak szerelmes pár volnának!” jegyzi meg egyik szemtanú.
Ajtó Mátyás király czimerével a boroszlói városházában.
Az ajtóbéllet két meztelen alak által tartott négyelt czímerpajzsának 1. mezejében a magyar pólyák, a 2-ikban a cseh oroszlán, a 3-ikban a lausitzi ökör, a 4-ikben a sziléziai sas, a szivpajzsban a Hunyadiak gyűrüt tartó hollója láthatók. A pajzsot nyilt korona fedi. Rajzolta Dörre Tivadar.
Mátyás őszinte volt azon igyekezetében, hogy a császárt megnyerje. E végből a császár egyetlen leánya, az öt esztendős Kunigunda főherczegnő kezét kérte meg; ámbár ezzel a családalapitásra való kilátásokat késő, bizonytalan időre napolta el.
Frigyes ezt az ajánlatot látszólag örömmel fogadta; sőt azon esetre, ha egyetlen fia, Miksa főherczeg fiörökös nélkül hal el, Mátyást kész volt biztositani arról, hogy az osztrák örökös tartományok reászállanak. Egyúttal ajánlkozott, hogy június havában vele a nürnbergi birodalmi gyülésre megy, a hol őt római királyá választatja, s a csehországi kérdés és a török háború ügyében is teljesíti kivánatait.
Mátyás nem titkolta örömét az elért eredmény fölött. A milanoi követ előtt úgy nyilatkozott, hogy ő immár a császárral „egy test és egy lélek.”
De a megállapodások irásba foglalását, az eljegyzés végrehajtását a császár napról-napra halogatta; Mátyás végre belátta, hogy játékot űznek vele. És most a másik végletbe csapott át. Mikor egy bécsi polgár tudtára adta, hogy élete ellen merénylet terveztetik, hitelt adott szavainak. Márczius 11-ikén a nélkül, hogy a császártól búcsut vett volna, a készen álló hajóra szállott, és Pozsony felé evezett.33
Ezzel a házassági, örökösödési és szövetkezési tárgyalások megszakadtak.
De ez Mátyást nem tartóztatta föl csehországi vállalatának folytatásában. Ápril végén ismét Morvaországban találjuk; innen a nyár folyamán három hadtesttel Csehországba tört és Kolinig nyomult; a városok és várak vívásától tartózkodván, az országrészt, a melyen átvonult, tüzzel-vassal pusztitotta, és néhány nap mulva visszatért Morvaországba, a hol szeptember havát töltötte, a nélkül, hogy a harczi téren valamely jelentékeny mozzanat merült volna föl.34
Annál fontosabb volt a diplomatiai viszonyok új alakulása. A császár ugyanis július végén Villach városában tartott értekezleten több németországi fejedelemmel megállapodott az iránt, hogy Mátyás hatalmi törekvéseinek meghiusitására és Podjebrád csehországi uralmának föntartására fognak működni.35 A császár ekként a szentszéknek s a magyar királynak tett igéreteit megszegvén, Podjebrádhoz hajlott, a lengyel királylyal pedig nyilt szövetségre lépett.36
És mig a német-lengyel-cseh coalitio Mátyást Csehországban fenyegette, keletről is aggasztó hirek érkeztek. A szultán július 12-én hosszú erőfeszités után hatalmába ejtette Negroponte szigetet. Most általános volt az a nézet, hogy II. Mohamed Olaszország vagy Magyarország ellen fog fordulni. Az ujabb csapás hatása alatt a pápa és a velenczei köztársaság fölhivták Mátyást, hogy forduljon a törökök ellen, és tetemes pénzsegitséget ajánlottak föl neki.
Mátyás, hogy a csehországi háború folytatására és az ország védelmére szükséges pénzt megszerezze, ismét a magyarországi rendek áldozatkészségéhez kényszerült fordulni.
1470 november elejére Budára országgyülést hirdetett, a melyen a köznemességet megyénkint választott követek képviselték. A tanácskozások szokatlanul hosszura nyultak. Csak a huszonötödik napon szentesithette a király az alkotott végzéseket.37
Ezen országgyülésen erős ellenzék állott a király politikájával szemben. Mert azokhoz, a kik a csehországi hadjáratot kezdettől fogva károsnak itélték Magyarországra nézve és ellenezték, annál többen csatlakoztak, mennél tovább tartott az, s mennél nagyobb áldozatokat követelt. És most maga Vitéz János primás is élükre állott, a ki három év előtt a vállalat eszméjét legbuzgóbban karolta volt föl. A helyzet ugyanis lényegesen változott azóta. A Csehország meghóditására és a császári korona megszerzésére irányuló törekvések sikerének a császárral való szövetség képezte föltételét. A mikor tehát Frigyes a cseh királyhoz csatlakozott, és ez magának a lengyel király támogatását is biztositotta a kitüzött programm megvalósitása lehetetlenné vált, sőt a német birodalom, Lengyel- és Csehország szövetsége Mátyást válságos helyzetbe hozta. E szerint Magyarország érdeke most azt követelte, hogy a király a veszélyes vállalatot hagyja abba.
Ez a fölfogás olyan nyomatékosan talált kifejezésre, hogy a király nem látta czélszerünek azzal nyiltan daczolni. Ezért az országgyülést rendkivüli adó megszavazására kivánván rábirni, ezt nem a csehországi hadjárat czéljaira kérte, – mint 1468 őszén tette volt, – hanem a törökök fenyegető magatartását helyezte előtérbe, és azt hangoztatta, hogy „az országot minden oldalról, különösen a törökök részéről fenyegető veszélyek elháritására a rendes királyi jövedelmek elégtelenek.”38
Az ország rendei pedig minden jobbágy-telek után az egy forintnyi adót ez alkalommal is megszavazták, ugyan, hanem egyuttal föltételül tűzték ki, hogy az abból befolyó pénzösszeg „nemcsak a csehek és eretnekek, hanem legfőképen a törökök ellen, névszerint az ország alsó részeinek megoltalmazására fordittassék;” továbbá, hogy az adómentességi kiváltságok megszüntetésével az adó mindenütt, névszerint a király anyjának birtokai után is fizettessék.
A király ezt a két föltételt elfogadta,39 és azokhoz azt a nyilatkozatot csatolta, hogy az adó megajánlása most „önkényt” történvén, az ország rendeinek „akarata ellenére” ilyen rendkivüli adót kivetni soha sem fog; és általán az ország régi szabadságait, különösen pedig az adókivetésnek Zsigmond uralkodása alatt megállapitott módozatát tiszteletben tartja.
Ezen felül a rendkivüli adó megszavazásáért háladatosságát bebizonyitandó, a következő esztendőre a negyed-forintnyi rendes adót elengedte: az ország összes lakosait a táborozás kötelezettségeitől, a jobbágyokat pedig a várak megerősitése körül végzendő ingyen munkáktól fölmentette.
Ezen nagy engedmények mellett a királynak még két olyan végzést kellett elfogadnia, a melyek az ő hatalomkörének megszoritására czéloztak. Megállapittatott, hogy a mikor a jobbágy-telkek összeirása és az adó kivetése tárgyában a királyi hivatalnokok és a vármegyei hatóságok között nézeteltérés merül föl, a vitás ügy a vármegye legelső törvényszéki ülésén intéztessék el, addig pedig a királyi hivatalnok köteles eljárását felfüggeszteni; továbbá, hogy a király a vámok fizetésétől csakis azokra a vámokra adhat felmentést, a melyek királyi birtokokon szedetnek be.
II. Mohamed.
Gentile Bellini festménye Sir Henri Layard gyüjteményében. A. Heiss reproductioja után rajzolta Mühlbeck Károly.
Végül az 1464-ik évi koronázó országgyülésen alkotott több végzés megujittatott, a mi arra utal, hogy azoknak meg nem tartása miatt az ország rendeinek panaszra volt okuk.
Miként 1468-ban, úgy most is beleegyezett a király abba, hogy az ország rendeinek megnyugtatása végett egyházi és világi urak kezességet vállaljanak azért, hogy tett igéreteit és a tőle szentesitett végzéseket lelkiismeretesen megtartja. De az erre nézve formulázott és az országgyülési végzeményhez csatolt nyilatkozatban igérik, hogy a király a végzéseket maga megtartja és mások által megtartatja, névszerint adót az ország rendeinek akarata ellen ki nem vet; és kötelezik magukat, hogy ha mégis az ország rendeinek akarata ellen adót vetne ki, azt, „a mennyiben rajtuk áll, meg nem fizetik.”40
A miben a király iránti bizalmatlanság, igéreteinek és esküjének értéktelensége sértő nyiltsággal van kifejezve; a király törvénytelen rendeleteivel szemben az engedelmesség megtagadása kötelességgé tétetik.
Jellemző, hogy mig 1468-ban huszonegyen, 1470-ben csak tizenhatan vállalták el a kezességet. És az 1468-ik évi kezesek közül tizen, úgymint az esztergomi érsek, a győri, váczi és csanádi püspökök, Csupor Miklós erdélyi vajda, Thuz János szlavóniai bán, Szentgyörgyi Zsigmond, Elderbach Berthold, Bánfi Pál és Csáki Ferencz, az 1470-ik évi kezesek sorából hiányoznak; a kikben, vagy legalább nagy részükben az ellenzék vezérférfiait ismerhetjük fel.
A nehézségek, mikkel Mátyás az adó kieszközlésében találkozott, a sulyos feltételek, miket el kellett fogadnia, és az elégületlenség tünetei a csehországi háború befejezésének vágyát az ő lelkében is felkeltették. A kibontakozást válságos helyzetéből politikájának meglepő fordulatával kisérlette meg. Nem remélhetvén azt, hogy a császárt és a lengyel királyt Podjebrádtól elszakithatja, azzal a gondolattal foglalkozott, hogy Podjebrádot vonja el tőlük, nagyobb és biztosabb előnyöket nyujtván neki, mint a melyeket amazoktól várhat.
Azt ajánlotta neki, hogy őt Csehország királyának elismeri, Morvaországot és Sziléziát visszaadja, Viktorin herczeget váltságdij nélkül szabadon bocsátja; viszont csak azt kivánta, hogy Podjebrád halála után a cseh koronát ő örökölje.
A cseh király bele ment a tárgyalásokba; de azt csak abból a czélból tette, hogy leplezze valódi szándékáit; mert ugyanekkor készületeket tett, hogy cseh és lengyel hadak élén Magyarországba tör.41 Tervének végrehajtását csak a halál akadályozta meg, mely őt 1471 márczius 22-ikén váratlanul elragadta.
Ulászló cseh király pecsétje.
Négyes karámmal határolt pecsétmezőben nyilt koronával díszitett pajzsban a kétfarku cseh oroszlán; körülötte kisebb pajzsokban fent a Jagelló-ház czímere: a lengyel sas, jobbról a luxemburgi oroszlán, balról a sziléziai sas, alant a lausitzi ökör. Körirata: • wladislaus • dei • gra(tia) rex • bohemie : moravie : dux lucenburgie : et : stesie : lusacie :•: q(ue) : marchio • (e)tc(etera.) A bécsi udvari levéltár eredeti példányáról rajzolta Fahrnbauer J. G.
Mátyás ekkor sietve visszatért Morvaországba. Ápril 10-ikén már Brünnben volt. Innen a csehországi uraktól Kuttenbergbe hirdetett királyválasztó országgyülésre biztosokat küldött, kiket a választási föltételek megállapitása tárgyában széleskörü fölhatalmazással látott el. Azonban a husszita rendek, kik a gyülésen nagy többségben voltak, állhatatosan idegenkedtek tőle, mivel vallásos buzgalmát és felekezetük érdekeit féltettek. A katholikus rendek meggyőződvén arról, hogy igyekezeteik eredményre nem vezethetnek, a választást be nem várva, eltávoztak; mire a gyülés május 27-ikén Ulászló lengyel herczeget egyhangulag Csehország királyává kiáltotta ki.
Mátyás Iglau városában várta be az országgyülés kimenetelét. A mint innen biztosai és hivei visszatértek, ünnepélyes fénynyel hozta köztudomásra, hogy igényeit a cseh koronára Podjebrád utódjával szemben is fönntartja. Kérésére, az udvarnál időző pápai követ a két esztendő előtt Olmüczben történt királyválasztást a szentszék nevében újból megerősitette. És így attól lehetett tartani, hogy Mátyás a háborút Csehország birtokáért fokozott erővel fogja tovább folytatni.
De ekkor a királyt hóditó vállalataiban megállitotta a veszedelem, mely trónját Magyarországban fenyegette.