VI. FEJEZET.
Mátyás osztrák hadjáratai.

Frigyes császár ujabb támadása. Mátyás betör Ausztriába. Kremsi tárgyalások. Bécs ostroma. Békealkudozások. Mátyásnak a milanoi herczegségre vonatkozó tervei. Frigyes császár elismeri Mátyást Csehország királyának. Országgyülés Budán. Az adó megszavazása öt évre. A vármegyei gyűlések és törvényszékek beszüntetése. Kibékülés Kázmérral és Ulászlóval. Ulászló látogatása Olmüczben. Egyezség Albrecht brandenburgi választó fejedelemmel. Mátyás hatalmi állása. Frigyes császár magatartása a milanoi herczegséggel szemben. A magyar hadsereg betörése Ausztriába. A nürnbergi birodalmi gyűlés. Fegyverszünet. Beckensloer hadai. A birodalmi segélyhad kudarcza. Haimburg elfoglalása. A brandenburgi uralkodóház magatartása. Kőszeg visszaszerzése. A pápai követ békitési kísérletei. Bécs ostroma. A bécsi egyetem fegyverszünetet kér. Mátyás bevonulása Bécsbe. Ausztriai herczeg czimet vesz föl. Nagylucsei Orbánt bécsi püspökké nevezi ki. Tervei a császári trón elnyerésére. A frankfurti birodalmi gyűlés. Miksa római királylyá választása. A hadjárat folytatása. Bécs-Újhely elfoglalása. A birodalmi segélyhad visszavonulása

Mátyás házassága, mivel Magyarországban a nemzeti királyság állandósitására kilátást nyujtott, ösztönül szolgált a Habsburg és Jagelló dynastiáknak, hogy megbuktatására megujitsák igyekezeteiket.

Frigyes császár, ki a pápa iránti tekintetből a kuttenbergi cseh királyválasztás megerősitését függőben tartotta, az 1477-ik év elején Ulászlónak igéretet tett, hogy kiállitja részére a császári megerősitő okiratot, ha viszont tőle a Magyarország ellen inditandó háborura segitséget kap. A cseh király ezt a föltételt csakhamar teljesitette. Tavasz nyiltával hatezer fegyveres élén meg jelent Ausztriában, és innen Magyarországba tört. De ez alkalommal szintúgy kudarczot vallott, mint harmadfélév előtt Sziléziában. Katonái, kiknek a zsoldot rendesen fizetni nem birta, rendes hadimunkálatok helyett rablókalandozásokra szoritkoztak, majd a magyar hadak közeledésével szétszóródtak, sőt részben magyar szolgálatba léptek. Ulászló kénytelen volt visszafordulni, és július utolsó napján alig másfélszáz emberrel tartotta Prágába szégyenteljes bevonulását.¹

Mátyás ezalatt Ausztriába nyomult. Hainburg őrsége vitéz ellenállást fejtett ki, de Trautmansdorf a második rohamra, Petersdorf ellenszegülés nélkül nyitották meg a kapukat, és a magyar csapatok iszonyú pusztitásokat okozva kalandoztak szerteszét.

A császári udvarnál tartózkodó olasz diplomaták: a pápai, a nápolyi és a velenczei követek ekkor közbenjárásukat ajánlották föl, a melyet a császár örömmel fogadott s a magyar király sem utasitott vissza.

A két fél biztosai augusztus elején Kremsben jöttek össze. A magyarok mindjárt egy terjedelmes emlékirattal állottak elő, a mely a császártól véghezvitt szerződésszegések hosszú lajstromát és a királytól szenvedett károk pénzértékének felszámitását tartalmazta; az 1470-ik évi bécsi látogatás költségszámlája és a császár-leány kezének megtagadásáért igényelt bánatpénz is előfordult benne. A főösszeg 754,000 forintot tett ki.²

Ezen követelésekkel Mátyás elárulta, hogy a tárgyalásokat nem veszi komolyan. Szükségesnek látta, hogy a császárt még inkább megalázza. Ezért, a mikor az alkudozások eredményre nem vezettek, Bécs megvivását tüzte ki feladatául. A főváros körül fekvő erősségeket és falvakat könnyü szerrel hatalmába ejtette, miáltal Bécs őrségét és lakosságát a kiéheztetés veszélyével fenyegette. Ezalatt szeptember végén és október elején Baden, Korneuburg, Tuln, Sanct-Pölten és több más város meghódoltak Mátyásnak s a magyar csapatok Linzig száguldoztak, hol Frigyes elzárkozott.

Mátyás király arany forintjai.
1. Előlapján négyelt pajzs 1. mezejében a magyar pólyák, 2-ikban a kettős kereszt, a 3-ikban a Hunyadi ház gyürüt tartó hollója, a 4-ikben a cseh oroszlán; körirata: MATHIAS • D(ei) G(ratia) • R(ex) VNGARIE. A hátsó lapon Szent-László alakja, K–R pénzverési jegygyel, a pénzverő-kamara ispánjának czimerével és + S(anctus) + LADISLAUS + REX körirattal. 2. Előlapján a boldogságos szűz, két rózsa között, jobbjában a kisded Jézussal, lábai alatt a gyűrüt tartó holló; a hátsó lapon Szent-László alakja, N pénzverési jegygyel és a kamara-ispán czimerével. A felirat mindkét oldalon, mint az előbbinél. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának eredeti példányairól.

Mátyás most már úgy vélekedett, hogy czélját elérte. A császárnak be kellett látnia, hogy a magyar királynál félelmesebb ellenség nem fenyegetheti és hatalmasabb szövetségest nem találhat. Mátyás tehát arra számithatott, hogy ha most jobbját a kibékülésre nyujtja és nagylelküen lemond hóditásairól, a császárt az érdekközösség szoros kapcsaival csatolhatja magához.

Mikor tehát táborában a pápai követ megjelent és őt a háború megszüntetésére kérte föl, habozás nélkül késznek nyilatkozott, hogy a fegyvert leteszi; de a császárnak nem fegyverszünetet, nem is békekötést, hanem szövetséget ajánlott. A szövetség őszinteségének és állandóságának biztositékát pedig abban látta, hogy a császár a Jagelló házzal fennálló összeköttetését bontsa föl és az Ulászló javára kiállitott császári okiratot megsemmisitvén, őt ismerje el Csehország törvényes királyának.

E mellett új tervvel állott elő, mely szellemének politikai combinatiókban való termékenységére meglepő világosságot vet. Milano fejedelme, Sforza Galeazzo, 1475 végén orgyilkos merénylet áldozata lett, és kiskorú fiút hagyott maga után, kinek részére anyja és nagybátyja a császári megerősitést a milanoi herczegségre kieszközölni ekkorig nem voltak képesek. Mátyás azt kivánta, hogy a császár ezt a megerősitést nyiltan tagadja meg, és leánya, Kunigunda herczegnő kezével a milanoi herczegséget Frigyes nápolyi herczegnek, Beatrix fivérének adományozza.

Hogy pedig politikai engedményekre a császárt könnyebben rábirja, pénzügyi tekintetben a legmesszebb menő önzetlenséget tanusitotta. A nyolczadfélszázezer forintról, a mit néhány hónap előtt igényelt, többé emlitést sem tett. Csakis százezer forintnyi hadi kárpótlást kivánt, és erről is lemondott azon esetre, ha a nápolyi király fia a milanoi fejedelemséget elnyeri.

Frigyes a föltételeket november végén elfogadta, és ezek közül azt, a mely reá nézve leginkább lealázó volt, késedelem nélkül teljesitette. Az Ulászló javára kiállitott adománylevelét megsemmisitette és Mátyás javára egy egészen azonosat állitott ki. Mire Mátyás mint Csehország királya és a német birodalom választófejedelme a hódolati esküt letette, azzal a záradékkal, hogy mivel „Magyarország a német birodalomnak alárendelve soha nem volt,” „Magyarországnak és királyának szabadsága ezután is épségben fönmarad.”³

Mátyás az ország rendeit értesitette, hogy a császárt legyőzvén, vele egyességre lépett, úgy hogy „az ország ezentúl erről az oldalról örök békességet fog élvezni;” sőt a császár, eddigi szövetségeseitől elszakadván, őt minden köz- és magánügyben segiteni fogja; egyúttal azt a reménységét fejezte ki, hogy a csehországi háborúnak is közelebb véget vet.⁴

Mátyás király ezüst garasa.
Előlapján négyelt pajzs 1. mezejében a magyar pólyák, a 2-ikban a kettős kereszt, a 3-ikban a dalmát leopárdfejek, a 4-ikben a cseh oroszlán, a szivpajzsban a gyűrüt tartó holló. Körirata: MONETA • MATHIE • REGIS • UNG(arie). Hátlapján K–VA pénzverési jegyek és Szűz-Mária PATRONA HVNGARIE • körirattal. A Magyar Nemz. Múzeum régiségtárának eredeti példányáról.

Mindazáltal azt az elvet, hogy annak, a ki a békességet óhajtja, a háborura készen kell állania, uralkodása egész folyamán szem előtt tartotta. A béke legfőbb biztositékát hadseregében látván, s ezt állandóan együtt tartani kivánván, az országos segitségről a béke éveiben sem mondhatott le, sőt állandósitását tervezte. Erre éppen ez az időpont tünt föl a legalkalmasabbnak, mert az ország rendeit megnyugtathatta az iránt, hogy tőlük nem a nyugati vállalatokra, hanem az országnak a törökök ellen megoltalmazására kiván áldozatokat.

Ezért 1478 február 14-ére Budára országgyülést hirdetett. A meghivó iratban a tanácskozások tárgyát közelebbről nem határozza meg. Általánosságban csak annyit mond, hogy az ország rendei hivatva lesznek „mindazt megtenni, a mit az ország tekintélye és java követel.” A köznemességet ez alkalommal sem hivta meg fejenként. Minden vármegyét két követ küldésére utasitott.⁵

A király meghivólevelében kiemelte, hogy a csehországi ügyek végleges rendezése miatt Morvaországba kell mennie és az országgyülésen biztosok által képviselteti magát. A morvaországí út tervét elejtette ugyan, de azért az országgyülésre nem ment el és Pozsonyban tartózkodott. Pedig az eddigieknél merészebb igényekkel lépett az ország rendei elé. A rendkivüli adót, a mit ezelőtt egy-egy esztendőre csak nehezen, nem egyszer lealázó engedmények árán tudott kieszközölni, most évek sorára óhajtotta megszavaztatni.

Olyan nagy volt az a tekintély, a mit magának a császár ellen viselt diadalmas hadjáratával, és az a hála, a mit a béke megkötésével kiküzdött, hogy czélját elérte.

Az a válasz-fölirat, a mit az országgyűlés Mátyáshoz intézett – az egyetlen ebből a korból – fönmaradt, és nemcsak tartalmával, hanem hangjával is jelezi azt a fordulatot, a mi a közszellem irányzásában beállott.

Ez a nevezetes okirat így hangzik:

„Legfenségesebb fejedelem! Ámbár hosszú idő óta sulyos terheket viselünk, felségednek a minap hűséges követei által a jelen országgyüléssel közlött kivánságát és a fenforgó szükséget tekintetbe véve, egyúttal abban bizva, hogy minket, mint legkegyelmesebb és legjóságosabb urunk, ezentul is királyi kegyességében részesit és régi szokásainkban kegyelmesen megtart: erre az esztendőre, jobbágyaink minden kapúja után, egy forintot, a kamara-nyereséget is beszámitva, ajánlunk föl felségednek.”

„Továbbá, hogy felséged mind a saját szükségeiről, országunknak szabadságáról, helyreállitásáról és a törökök támadásai ellen megoltalmazásáról minél hathatósabban gondoskodhassék, igérjük, hogy felségednek a következő öt esztendőn keresztül, az 1479-iki január elsejétől számitva, jobbágyaink minden kapuja után egy-egy forinttal fogunk adózni, úgy hogy ez az adó első izben a jövő esztendő január elsején, azontúl pedig mindig: november 11-ikén hajtassék be.”

„Ezt az ajánlatot olyképen teszszük, hogy felséged az alább következő czikkelyekei elfogadni méltóztassék.”

„Először. A következő öt esztendő lefolyása alatt a főpapok, zászlós urak, előkelők, nemesek és az ország összes rendei semmiféle körülmények között felségednek és országának ellenségei ellen táborba szállani ne tartozzanak, azt az esetet kivéve, hogy ha felségednek ezt az országát a német császár, a török császár, a lengyel király, a cseh király vagy a ruméliai vezérpasa személyes vezérlete alatt álló hadsereg támadná meg; a mely eset bekövetkeztével az ország rendei kötelesek fejenként táborba szállani, és ettől a kötelezettségtől magát senki pénzen meg nem válthatja.”

„Minden adókivetésnél föl lesznek mentve az adózás alól: az egytelkes nemesek, a nemesek és háznépük házai, mindazok, a kik urak szolgálatában állanak és az urak költségén élelmeztetnek, a falusi birák, a nagyon szegény emberek, az elpusztult helyek és malmok; a zsellérek közűl pedig azok, kik nem saját szántóföldjüket vagy szőllejüket művelik. Az adókivetők mellé minden vármegyében egy alkalmas nemes ember rendeltetik, a ki magát eskü alatt kötelezi, hogy a jelen végzemény czikkelyei értelmében a fenséges király és a vármegye érdekeit megóvja...”

Az adónak öt évre megszavazása az országgyülés megtartását ezen idő alatt feleslegessé tette. Az ország rendei ezt jól tudták és előnyösnek tartották. Hogy körükben az alkotmányos szellem, a közügyek intézésére befolyásuk érvényesitésének vágya még inkább csökkent, arról föliratuk egyik pontja tanuskodik.

„A következő öt esztendőben, – igy szólnak – az ország szegénysége miatt, az ország összes vármegyéiben a vármegyei gyülések és a vármegyei törvényszékek ne tartassanak meg; kivéve Pozsega, Valkó, Szerém, Baranya, Csanád, Temes, Zaránd és Aradmegyékben, a melyeknek területén, mint mondják, lopások, rablások, az emberek csonkitása, áruba bocsátása, lefejezése és egyéb sokféle büntények követtetnek el... Az öt esztendő letelte után pedig a vármegyei gyülések csak a főpapok, zászlós urak és előkelő nemesek tanácsára hivassanak egybe.”

A köznemesség e szerint „szegénységére” hivatkozva, tulajdonképen azért, hogy a megye székhelyére való utazás és az ott tartózkodás költségeit s fáradságát magától elháritsa, legfontosabb alkotmányos jogairól lemondott, és nemcsak az országos ügyek intézését, hanem közvetlen helyi érdekeit is egészen a királyra, illetőleg a tőle kinevezett főispánokra bizta.

A közszellem ezen beteges iránya az országgyülési fölirat azon részében is nyilatkozik, a melyben az ország rendei sérelmeiket őszinte nyiltsággal tárják föl; de orvoslásukra nem maguk tesznek kisérletet, hanem azt a királyi kegyelemtől várják.

„Mivel – így szólnak – ez az ország azáltal, hogy egyéb sérelmeken kivül a lovas és gyalog hadaktól súlyos elnyomást szenved, végső pusztulásra és nagy elkeseredésbe jutott, úgy hogy a szegény lakosok életük föntartására a legszükségesebbet is alig szerezhetik meg; legalázatosabb és hódolatteljes kérelmeinkkel esedezünk, hogy felséged, a mi hűséges szolgálatainkat és országunk pusztulását tekintetbe véve, módját ejteni méltóztassék, hogy az ország némiképen föllélegzeni birjon és erőhöz juthasson; különösen arról gondoskodjék, hogy az ország lakosai a hadaktól elnyomást, pusztitást ne szenvedjenek, a véghelyek számára ingyen munkák végzésétől és élelmi szereknek ingyen szállitásától megkiméltessenek, a nemesek udvaraiban és házaiban katonák meg ne szálljanak...”

„Továbbá azok ellen, kik jószágokat törvénytelen módon foglalnak el, akár királyi adomány alapján, akár más jogczimen történt légyen a foglalás, az ország régi szokásai által szabályozott törvényes eljárás indittassék meg. Jövőben pedig az, a ki jószágot adományul nyer, ha beiktatása alkalmával törvényes ellenmondás történik, a jószágot át nem veheti és meg nem tarthatja; ellenkező esetben a régi szokás szerint a jószág becsértékében marasztaltatik el.”

„Továbbá felséged senkit, egyszerü panaszra, jószágaitól megfosztatni ne engedjen; senkit szabadságától törvényes eljárás nélkül, az ország régi törvényeiben megállapitott eseteket kivéve, meg ne foszszon; senkit, a főpapok, zászlós urak, előkelők és nemesek tanácsa nélkül számüzetés vagy fogság büntetésével ne sujtson.”

Az országgyűlési fölirat ezután az igazságszolgáltatásra és a tizedek behajtására vonatkozó némely megállapodásait terjeszti elő. Befejező sorai így hangzanak: „Esedezünk, hogy felséged mindazt, a mit az ország helyreállitása végett ezen jegyzékünk czikkelyeibe foglaltunk, kegyelmesen elfogadni és megerősiteni, minket pedig hűségünkre való tekintettel régi szokásainkban és szabadságainkban, a felséged elődeitől és a saját koronázása alkalmával szentesitett törvények értelmében, megtartani és megerősiteni méltóztassék.”⁶

A király, a mikor márczius végén Budán megjelent, az országgyülés: föliratában foglalt megállapodásokat megerősitette.⁷

A nemzet bizalmának és ragaszkodásának nagy áldozatokban és jelentékeny jogok feladásában való feltünő nyilatkozása Mátyás sulyát és tekintélyét a külföldön is emelte és befolyással volt régi ellenségeinek, a Jagelló ház két uralkodójának magatartására.

Mátyás király 1478 október 28-iki levele IV. Sixtus pápához.
Eredetije a velenczei állami levéltárban. Szövegét átirta és forditotta Dr. Dézsi Lajos

A levél olvasása és fordítása.

Az 1478-ik év folyamán mind Kázmér, mind Ulászló lépéseket tettek, hogy Mátyással kibéküljenek. Hosszú alkudozások után, 1478 deczember 7-ikén, a csehországi kérdés megoldást nyert. Abban történt megállapodás, hogy mindkét uralkodó egyenlő jogon viseli a cseh király czimét és megtartja a tényleg kezei között levő területeket; Mátyás halála után Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot Ulászló vagy örökösei négyszázezer forintért magukhoz válthatják.⁸ A következő év (1479) ápril 2-án pedig a béke a lengyel királylyal is megköttetett.⁹

A kibékülést Ulászló látogatása Olmüczben, 1479 nyarán, szives barátságos viszonynyá érlelte meg. Mátyás meghivására több német fejedelem is megjelent udvaránál, a hol közben járásuk mellet a hatalmas Albrecht brandenburgi választófejedelemmel is egyezséget kötött, a ki ötezer forint kárpótlás fejében egy sziléziai herczességről lemondott.¹⁰

Igy fegyverének hatalma, diplomatiájának ügyessége, bőkezüségének varázsa, egyéniségének fölénye a Habsburgok, Jagellók és Hohenzollernek dynastiáit ellenségekből barátaivá, szövetségeseivé tette; a mi által Európa legjelentékenyebb hatalmasságának szinvonalára emelkedett.

Ezt annak a kornak, a melyben Mátyás uralkodott, legujabb német történetirója is hirdeti, a ki Mátyás állását az olmüczi összejövetel után igy jellemezi: „Szoros frigyben a pápával, békességben Lengyel- és Csehországgal, barátságos viszonyban a leghatalmasabb német fejedelmi házakkal, nyugodtan szőhette tovább európai politikájának szálait a nagy Corvin. Úgy látszott, hogy azt, a mi a burgundi Merész-Károlynak nem sikerült, ő most már végre fogja hajtani: a szétszaggatott Németország urává fog válni.”¹¹

Mátyás király ezüst denára.
Előlapján hasitott pajzs, jobb mezeje kétszer szelve, a bal mezőben a gyűrüt tartó holló; körirata: + MONETA • MATHIE • DEI • G(ratia). A hátsó lapon a kettős kereszt I–E pénzverési jegyekkel, és a folytatólagos körirat: REGIS • HUNGARIE. A Magyar Nemz. Múzeum régiségtárának eredeti példányáról.

Mátyás azt a reménységet táplálta, hogy a császárral kötött egyességben politikájának egyik alapgondolatát, a Habsburg házzal való állandó szövetséget megvalósitsa. De hiába iktatták szerződésbe, hogy „egymás iránt az apa és fiú érzelmeit fogják táplálni;” hiába fogadták, hogy „szüntelenül egymás javának előmozditásán, az őket fenyegető veszedelmek elháritásán fognak fáradozni.” A szivek érzelmeit a politika nem módosithatja; a muló érdekeknél hatalmasabbak a viszonyok mélyében lappangó százados hagyományokban ápolt érdekellentétek.

A császári méltóság természetéről a középkorban uralkodóvá vált felfogás szülte a császároknak azt a törekvését, hogy Magyarországot hatalmuk körébe vonják. Ezzel szemben Szent-István megalapitotta a magyar állam függetlenségét. De utódai közül többen a császári fenhatóság elismerésének árán az uralkodásukkal elégületlen nemzet leigázására Németországból szereztek segitséget. És ámbár az idegen beavatkozást a nemzet mindannyiszor fegyver hatalmával utasitotta vissza, a XIII. század végén, IV. László magtalan halála után, Habsburg Rudolf császár feljogositva hitte magát, hogy a magyar koronát fiának, Albert osztrák herczegnek adományozza. Ezt a nemzet el nem ismerte, az ország birtokába nem bocsátotta. Mire utódai házassági összeköttetések lépcsőin igyekeztek a magyar trónra emelkedni.

Frigyes a császári és családi hagyományok forrásaiból meritette azt a páratlanul álló szivósságot és kitartást, a mely képessé tette, hogy sereg, pénz és megbizható szövetségesek nélkül, félszázadon keresztül daczolhasson hatalmas ellenségekkel és lázadó alattvalókkal. Válságos helyzetében, megalázva, a Mátyástól megszabott békeföltételeket elfogadta ugyan, de nem volt hajlandó ezt hatalmi czéljai elérésében őszintén támogatni, sőt mindig készen állott kedvező fordulat beálltával ellene támadni.

Részletek az olmüczi városházáról.
Rajzolta Dörre Tivadar.

Most is vonakodott az 1477-ik évi békeszerződésben elvállalt kötelezettségének megfelelni és a Sforza családot a milanoi fejedelemségtől megfosztani és leányának kezét miként előbb Mátyástól, most sógorától is megtagadta.

Mátyás meghiusitva látván terveit, arra szánta el magát, hogy ismét irányt változtat és új szövetségeseket keresett. XI. Lajos franczia királylyal tárgyalásokat inditott meg,¹² és része volt abban, hogy sógora, Frigyes nápolyi herczeg, franczia herczegnőt vett nőül. A hatalma tetőpontján álló svájczi köztársasággal 1479 tavasz elején tiz évre szövetséget kötött.¹³ A salzburgi érseket és a seckaui püspököt védnöksége alá fogadta, oly módon, hogy azoknak váraiba magyar őrséget helyeztetett.¹⁴

Ekként felkészülve az új mérkőzésre, maga lépett föl, mint támadó. Ok nem hiányzott rá. Az 1477-ik évi szerződés fölhatalmazta, hogy ha a százezer forintnyi hadi kárpótlás két részlete a kitüzött határnapokon le nem fizettetik, tetszése szerint kárpótolhatja magát. A császár és az ausztriai herczegség pénzügyi helyzete olyan nyomoruságos volt, hogy Mátyás ismételt sürgetése daczára az összegnek csak felerészét tudta megkapni. A király ezért azon a czimen, hogy az összeg másik feléért kárpótlást keres, 1480 február havában a Magyarország és Stiria határszélén fekvő Radkersburg várát elfoglalta.

Ezt a tényt a császár békeszegésnek, és mivel hadüzenet nem előzte meg, a nemzetközi jog elveibe ütköző merényletnek bélyegezte és megtorlására készületeket tett.

Mátyás a német fejedelmekhez intézett levelekben a vád ellen igazolta magát, és az osztrák rendeket fölszólitotta, hogy uralkodójukat ne támogassák, neki segitséget ne nyujtsanak. Mivel pedig felszólalása eredménytelen maradt, a nyár folyamán Ausztriába ezer lovasból álló csapatot bocsátott, a mely a Duna vidékét pusztitva járta be.

A császár még ennek a csekély haderőnek eltávolitására sem volt képes. A német birodalomnak Nürnbergbe egybehivott gyüléséhez fordult, mely neki tizenötezer fegyverest ajánlott föl, de elhatározta, hogy előbb követeket küld Mátyáshoz, és közbenjárásával megkisérli a béke helyreállitását.

A német követek: az eichstädti püspök és Absberg lovag, a pápai követektől támogatva, fegyverszünetet hoztak létre, a melynek tartama alatt az 1481-ik év nyarán ismét Nürnbergben tartandó birodalmi gyűlésen kellett volna az állandó béke ügyében a tárgyalásokat meginditani. De ezalatt Beckensloer János, az elszökött esztergomi érsek hadai a fegyverszünet föltételeit megszegvén, Stiriában egy magyar hadosztályt megtámadtak, és ezt visszavonulásra kényszeritvén, magyar területen is üldözték. A háború megújult. A császár a birodalmi segélyhad kiállitását hasztalanul sürgette; csak Szászországból érkezett egy kis csapat, a mely, miután soká Bécsben vesztegelt, az 1482-ik év tavaszán Markenstein vár visszafoglalását kisérlette meg; de a király közeledésének hirére az ostrommal hirtelen fölhagyott, és Bécsbe visszatért.

„A hires birodalmi segélyhad” ezen kudarczáról Mátyás gúnyos levelekben értesitette szövetségeseit.¹⁵ Ugyanakkor Zápolyai István a császár hadaitól sulyos vereséget szenvedett ugyan, de Haimburg vára, melyet Mátyás május elején ostrom alá vett, szeptember utolsó napján megnyitotta kapuit. Ezen eredmény hatása alatt a császárt a hozzá legszilárdabbul ragaszkodó brandenburgi uralkodóház is magára hagyta. Albrecht választófejedelem leveleiben „a becsületén, a császáron és a német birodalmon” ejtett sérelmek „fölött gyászos panaszokat hallatott, de azok megszüntetése érdekében semmit sem tett; sőt fia, János őrgróf, Mátyással egyességre lépett és ötvenezer forinton megvásárolta a cseh korona több hűbérére tartott igényei elismerését.¹⁶

Az őszi hónapokat Mátyás arra használta föl, hogy a Bécs körül fekvő helyeket hatalmába ejtse; egyuttal Kőszeget, mely több mint negyven év óta a császár kezei között volt, visszaszerezte. De a következő (1483) esztendőben a háborút lanyhán folytatva, jelentékenyebb eredményeket nem ért el; a nyáron a pápa követének közbenjárását előzékenyen fogadta és ajánlkozott, hogy a császártól elfoglalt területet a pápa kezeibe bocsátja a ki azt addig tartsa meg, mig a császár ötvenezer forintnyi régi tartozását lefizeti, és a birodalmi gyülésen tizezer lovas kiállitását a törökök ellen kieszközli. Majd a pápai követ azon inditványában is megnyugodott, hogy a császárral fönforgó egyenetlenség megszüntetése a pápa meghivására tartandó német birodalmi gyülésre bizassék, a mely egyszersmind a török ellen kiállitandó sereg tárgyában is határozna.

Azonban a császár egyik módozat elfogadására sem volt reá birható. Mire az 1484-ik év elején Mátyás a hadi munkálatokat fokozott erélylyel folytatta. Márczius 11-én Bruckot a Lajta mellett, ápril 15-én a Bécs fölött uralkodó Kahlenberget, deczember 4-én, hosszú ostrom után, Korneuburgot ejtette hatalmába. És miután igy Bécset minden oldalról körülzárta, 1485 január 29-én a város ostromához fogott. Az őrség vitéz ellenállást fejtett ki, sőt több kitörése alkalmával nagy veszteségeket okozott az ostromló seregnek. Ellenben a polgárság, miután élelmi szereik már jórészt elfogytak, békétlenkedett és az alkudozás meginditását sürgette. A császári kapitányok egy ideig azzal biztatták a csüggedőket, hogy a császár fia, Miksa főherczeg német és burgundi hadak élén útban van a város fölszabaditására. De mikor ez a remény alaptalannak bizonyult, az ingerültség oly mérveket öltött, hogy a város feladása mellőzhetetlenné lett.

Mátyás bevonulása Bécsbe
A bécsi udvari könyvtár Philostratus műveit tartalmazó Corvin-codexe czímlapjának miniatureje.

A bécsi egyetem vállalkozott arra, hogy a tudomány-pártoló királynál az első lépést megteszi. Küldöttei május 14-én megjelentek előtte és egyelőre hét napig tartó fegyverszünetet eszközöltek ki. Majd az a különös megállapodás jött létre, hogy június első napján, ha addig felmentő sereg nem érkezik, az őrség lovaival, fegyvereivel, podgyászával kivonul és a város Mátyás előtt megnyitja kapuit.

Felmentő sereg nem érkezvén, a kitűzött napon Mátyás nyolczezer fegyveres élén ünnepélyesen bevonult és a Habsburgok régi várpalotájában szállott meg, a mely azután haláláig lakhelyéül szolgált.

Most a hóditás jogczimén Ausztria törvényes uralkodójának tekintette magát. Az ausztriai herczeg czimét vette föl. Bécs város tanácsától hűségi esküt fogadott. A tartomány rendeivel gyülést tartott, a melyen adókat szavaztatott meg, különféle reform-javaslatokat dolgoztatott ki.

És miként régebben ausztriai urak Magyarországban sokféle kedvezések részesei voltak, most Mátyás magyarországi hiveit Ausztria területén jószágokkal adományozta meg, méltóságokra emelte; a bécsi püspöki székre Nagylucsei Orbán személyében magyar főpapot nevezett ki.

Kezdetben, mikor a háborut meginditotta, csak arra gondolt, hogy a császárt újból megalázza, megtörje, hatalmi eszközeit saját érdekeinek szolgálatába kényszeritse. Később, a kiküzdött eredmények hatása alatt, a császár teljes tehetetlenségétől fölbátoritva, merészebb terveket karolt föl. Úgy vélekedett, hogy a magyar koronát az osztrák ház örökös tartományainak állandó birtokosává teheti, és mint német területek uralkodója, a császári trón elnyerésére biztosan számithat.¹⁷

Ezt a czélpontot soha szem elől nem tévesztette. Az olasz humanisták jól tudván, hogy ezzel kedvében járhatnak, nem mulasztották el nyiltan jósolni imperatori vágyainak közel teljesülését.

„Bár mielőbb virradna föl az a nap, – irja egyikük – a mikor Mátyást mint római királyt és császárt üdvözölhetjük... Miként egykor Mátyás sorshuzás utján az apostolságra hivatott meg, úgy reméljük, hogy a mi Mátyásunknak császári sors jut osztályrészül. Ha azután koronázása végett Olaszországba jő Mátyás császár, ékes beszédekkel üdvözöljük őt!”¹⁸

Azonban ezek a remények és óhajtások nem valósultak. Frigyes császár ugyanis a csapások sulya alatt tántorithatatlanul állott és nyugodt bizalommal nézett a jövőbe. A német birodalomba távozván, itt nemcsak azon fáradozott, hogy segitséget eszközöljön ki, hanem igyekezeteit oda is irányozta, hogy fiának, Miksának az örökösödést a császári trónon biztositsa, őt római királylyá választassa meg. A sikert Mátyás ambitiója és diadalai inkább megkönnyítették, mint hátráltatták. A császár a német fejedelmeket arról győzte meg, hogy a magyar király törekvéseit mielőbb bevégzett ténynyel kell meghiusitani.

Az 1486-ik év elején Frankfurtban a birodalmi gyülés Mátyás ellen harmincznégyezer fegyveres kiállitását határozta el, a választófejedelmek pedig Miksát római királylyá választották meg.

Mátyás ebben a tényben nem nyugodott meg. Azt a merész gondolatot karolta föl, hogy a választást megsemmisítteti. Okot a választás szabálytalansága szolgáltathatott. Ugyanis abban csak hat választófejedelem vett részt. A cseh király nem hivatott meg, mivel a császár attól tartott hogy az szövetségese, a magyar király érdekében fog működni. Mátyás reábirta Ulászlót, hogy Miksa megválasztatása ellen óvást emeljen, maga pedig a választófejedelmekhez intézett iratban kijelentette, hogy szövetségese ügyét magáévá teszi.

Ugyanekkor a császár és fia ellen nagy európai szövetség létrehozásán fáradozott. Francziaország királyát és az olaszországi államokat csatlakozásra szólitotta föl. Egyszersmind a boszú vágyától hevitve, Ausztriában a hadi munkálatokat fokozott erélylyel folytatta.

Az osztrák háborúk emlékére vert arany érem.
Előlapján Mátyás király szemközt néző mellképe, jobb vállán nagy kerek mellvédővel és MATTH(ias): HVN(iades): COR(vinus): PANNONIAR(um): BOH(emie)Q(ue): REX körirattal. A hátsó lapon renaissance motivumokkal diszített négyszögű keretben CAESARE MA- | GNA MIHI VICTO | THRACVMQ(ue) TY- | RANNIS MAIOR | APOLLINEA GLO- | RIA PARTA TV- | BA EST ANNO | MCCCCLXXXV. felirat, s alant megforditott tárcsapajzsban a gyűrűt tartó holló. Egyetlen példánya a bécsi udvari műtörténeti múzeum éremgyűjteményében. A Magyar Nemz. Múzeum régiségtárában meglevő gipszlenyomat után rajzolta Cserna Károly.

Augusztus elején személyesen serege élére állott. Laa, Recz, Eggenburg városokat megvivta. És az 1487-ik év január 13-án Bécsújhely alá indult, melyet Zápolyai István két esztendő óta sikertelenül ostromolt. Miután a várost szorosabban körülzárta és körüle árkot ásatott, a külváros ellen rohamot rendelt. Katonái, kiknek vizen és mocsaran keresztül majdnem nyakig kellett gázolni, merészen nyomultak elő; két izben visszaverettek, csak harmadizben juthattak az utczákba; ekkor az őrség a házakat felgyujtotta és ágyuikat a védtelenül álló magyarokra irányozván, közűlök mintegy ötszázat leteritett.

Azonban a magyar ágyuk tüzelése szintén nagy károkat okozott. A falakban mindenfelé rések tátongtak. Az őrség és a lakosság szükséget szenvedtek. Végre június 29-én a császári kapitányok és a városi tanácsosok Mátyás előtt megjelenvén, a város átadása iránt tárgyalásba bocsátkoztak. Az alku olyan formában létesült, hogy hét hétre terjedő fegyverszünetet kötöttek; ha ezen idő alatt legalább háromezer fegyveresből álló császári felmentő sereg a város kapujáig hatol, a király az ostrommal fölhagy; ellenkező esetben a negyvenkilenczedik napon a város és a vár megnyilik előtte.

Laa vára.
Rajzolta Handmann Adolf.

A fegyverszünetet Mátyás arra használta föl, hogy Schottwien és Mürzzuschlag erősségek megvivásával a fontos semmeringi utat hatalmába ejtette. Majd a hét hét letelte után Bécsújhelyt birtokába vette.

Ez alatt a frankfurti gyűlésen megajánlott birodalmi segélyhad Albrecht szász herczeg vezérlete alatt megindult. De összesen csak háromezer emberből állott. A mikor augusztus közenpén Sanct-Pölten felé közeledett, Mátyás a régebben közöttük fennálló barátságos viszonyra hivatkozva, találkozást ajánlott neki. Hosszú tárgyalás után, a császár tilalma daczára, a két fejedelem deczember elején Markersdorfban összejött. Mátyás késznek nyilatkozott, hogy a pápát békebiróul kéri föl. Azonban a császár hozzájárulását kieszközölni most sem sikerült. Albrecht ekkor országába tért vissza, és Ausztria továbbra is Mátyás birtokában maradt.

Palacky, id. m. V/I. 157.^[VISSZA]
Chmel, id. m. II. 110–115.^[VISSZA]
Az 1477 november 30-án és deczember 1-én kelt oklevelek Chmelnél, id. m. II. 117. és köv. l.^[VISSZA]
Az alább idézendő 1477 deczember 22-iki királyi iratban.^[VISSZA]
A Pozsega megyéhez intézett, 1477 deczember 22-én kelt meghivólevelet közli Kovachich, Vestigia. 398.^[VISSZA]
Az országgyülési föliratot a király az országgyülési végzeménybe egész terjedelmében fölvette.^[VISSZA]
Az 1478 márczius 29-én szentesitett országgyülési végzemény föl van véve a Corpus Jurisba. Egykorú példányát az Eszterházy herczegek kismartoni levéltára őrzi.^[VISSZA]
Pray, Annales regum Hung. IV. 124.^[VISSZA]
Caro, id. m. 469–74.^[VISSZA]
Chmel, id. m. II. 542. 561.^[VISSZA]
„…Ihm schien gelingen zu müssen … dem vielzerrissenen Deutschland den Fusz auf den Nacken zu setzen.” Bachmann, Deutsche Reichsgeschichte im Zeitalter Friedrich III. und Max I., II. (Lipcse, 1894.) 617.^[VISSZA]
A florenczi köztársaság francziaországi követének 1479 augusztus 6-iki jelentése. Makusew, id. m. 1. 535.^[VISSZA]
Segesser, Die Beziehungen der Schweizer zu Mathias Corvinus. Luzern, 1860.^[VISSZA]
Mátyás külügyi levelei, I. 460.^[VISSZA]
Mátyás külügyi levelei, II. 228–231.^[VISSZA]
Bachmann, id. m. II. 728.^[VISSZA]
Mátyás élete. 275–287.^[VISSZA]
Carbo, „De rebus gestis Mathias regis” czimü művében. Magyar Irodalomtörténeti emlékek, II. 214.^[VISSZA]

VI. FEJEZET. Mátyás osztrák hadjáratai.

VI. FEJEZET.
Mátyás osztrák hadjáratai.