SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Mátyás korlátlan uralkodói hatalma. A váczi országgyűlés. Mátyás jogtudományi tanulmányai. A személy- és vagyonbiztonság helyreállitására czélzó reformmunkálatai. Nádorválasztó országgyülés Budán. Zápolyai Imre. A nádor hatáskörét megállapitó országgyülési czikkelyek. A trónörökösödés elve. Magánjogi viszonyok rendezése. A törvénykezési eljárás szabályozása. A királyi törvényszék. Törvényszéki párviadal. Új biztositékok a királyi hatalom túlkapásai ellen. A jobbágyok helyzete. Jószágadományozás. A korona tekintélyének emelése. Az országgyűlési végzések befejező záradéka. Ujabb adó kivetése. A főrendek gyűlése. Köznemesek tartományi gyűlése. Zápolyai Imre nádor halála. Geréb László erdélyi püspök túlkapásai. János herczeg trónöröklésének elismertetése. A magyar főurak esküje. Mátyás külső politikája. Miksa római királylyal folytatott tárgyalások. A Linczbe tervezett összejövetel. Mátyás betegsége. A linczi tárgyalások sikertelensége. Mátyás bécsi utja. Halála. Temetése
Mátyás uralkodása második évtizede végén az ország korlátlan hatalmú urának tekinthette magát. Az őt környező fénytől elkáprázva, a nemzet vakon követte őt külső és belső politikájának utjain. Kezeibe téve le sorsát, alkotmányos intézményeiről, szabadságairól és jogairól tényleg lemondott.
E tekintetben legjellemzőbb az a tény, hogy az 1478 és 1485 között lefolyt hat esztendő alatt országgyülés csak egy izben, 1481 július közepén tartatott. Az itt alkotott végzések szembetünően mutatják, hogy az állami élet minden fontos érdeke a királyra van bizva. Az ország rendei egyébre nem gondolnak mint arra, hogy az őket közvetlenül érintő bajokat orvosolják, a magánéletnek mindennapi szükségleteit kielégitsék.
A végzések élén álló czikkelyek az egyházi tizedekkel foglalkoznak; a tized alá eső termékeket egyenkint fölsorolják; megállapitják azt, hogy a behajtásuk körül felmerülő szabálytalanságokkal szemben a főpapok mikor alkalmazhatnak egyházi büntetéseket, és mikor adhatják a tizedeket haszonbérbe.
Azután az igazság kiszolgáltatására vonatkozó néhány határozat következik.
A közszabadságok, a személy- és vagyonbiztosság ellen elkövetett sérelmek miatt a király, tisztviselői és hadai ellen irányuló sokféle vádak helyett, a melyek a megelőző országgyüléseket foglalkoztatták, most csak egyetlenegy panasz fordúl elő, s ez az, hogy a hiteles helyek teendőiben eljáró szerzetesek és világi papok eljárásukért és az okiratok kiállitásáért a szokásos dijaknál néha magasabbakat szednek be. Ezen sérelem orvoslása végett határoztatott, hogy a mikor ilyen eset jövőben előfordul, a vármegye tegyen a királynak jelentést, a ki „a rendetlenségek elkövetőit oly módon fogja büntetni, hogy példájuk követésétől másokat elrettentsen.”1
Hogy a régi sérelmek elhallgatását nem lehet azok megszünéséből, a személy- és vagyonbiztosság, a jogok és törvények iránt való tisztelet helyreállitásából magyarázni: azt számos történeti emlék hirdeti.
Az 1478-ik évi országgyülésen hat esztendőre megszavazott adó utólszor 1483 november 11-én hajtatott be. Annak, hogy az 1484-ik év folyamán Mátyás országgyülést tartott, nyomát nem találjuk; de az 1485-ik év tavaszán, Bécs vívása alatt, Váczra hirdetett országgyülést. Ide maga helyett biztosokat küldött, kik „az ő és az ország szükségeit, a török szultánnal és a római császárral fenforgó ügyek állását, végre azt, a mit az ország java követel, előadták.” Az ország rendei „érett megfontolás után, a törökök részéről fenyegető veszedelem elháritására, úgyszintén avégett, hogy a császár ellen viselt diadalmas hadjárat mielőbb befejeztetvén, a király Magyarország ügyeire fordithassa figyelmét”, az egy forint adót ez alkalommal ismét megszavazták.2
Arról, hogy ezen az országgyülésen egyéb végzések is alkottattak, tudomásunk nincs. Abban az óhajtásban, hogy a király az osztrák háborut mielőbb befejezvén, „gondoskodását az ország ügyeire forditsa,” távolléte miatt nemcsak az elégületlenség nyilvánul, hanem egyszersmind az a felhivás is lappang, hogy személyes vezetése alatt tartandó országgyülésen az országos és magánsérelmek orvoslásáról gondoskodjék.
És csakugyan a jogosult boldogság azon napjainak örömét, a miket Mátyás Bécs megvivása után a császárok palotájában töltött, a Magyarországból érkező hirek és panaszok gyakran megzavarhatták.
A király a következő országgyülés végzeményének bevezetésében maga mondja el, hogy „hosszú távolléte alatt az országban a gyilkosok, rablók, tolvajok, gyujtogatók, hamis pénzverők és egyéb gonosztevők félelmesen elszaporodtak, annyira, hogy a testvér testvérénél, a vendég házi gazdájánál magát többé biztosságban nem érezhette.” És ugyanazon országgyülési végzemény egyik czikkelyében olvassuk, hogy különösen „a királyi felségtől udvari embereinek és egyéb hiveinek adományozott birtokok és birtokjogok jogtalan elfoglalása miatt ő felsége szine előtt és országszerte számos panasz és nagy lárma keletkezett.”
És a király nyiltan vallja, hogy „az ország rendeinek gyakori panaszai” késztették arra, hogy országgyülést hirdessen és vezetésére Magyarországba visszatérjen.
Mátyás medaillon-képe.
A wolfenbütteli herczegi könyvtár Alexandri Cortesii Laudes Bellicae czimű Corvin-codexének miniatureje. Körirata: MATHIAS • REX • HUNGARIAE • BOHEMIAE. A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában meglévő fényképről másolta Handmann Adolf.
Elhatározott szándéka volt ezen alkalommal az ország rendei körében távollétével és ennek következményeivel támasztott elégületlenséget gyökerestől kiirtani, az ország rendeit nemcsak személyes megjelenésének varázsával elbüvölni, hanem tényleges nagy szolgálatokkal és engedményekkel lekötelezni.
Mindenekelőtt oda irányozta gondoskodását, hogy az országnak a jogbiztosság áldásait biztositsa. Szellemének kivételes sokoldalusága képessé tette őt arra, hogy a jogtudomány elméleti ismereteit elsajátitsa és magát a magyar jogéletnek szokás által megőrzött titkaiba beavassa. Nem elégedett meg azzal, hogy egyes a viszonyoktól követelt javitásokat léptessen életbe; saját kezdeményezéséből nagyobb jelentőségü alkotást tervezett. A Bécs megvivását követő hónapokat arra használta föl, hogy a magyar jogélet, különösen a perjog terén elharapózott visszaélések megszüntetése, a jelentkező hiányok pótlása tárgyában a legkiválóbb magyar államférfiakkal: Filipecz János váradi, Nagylucsei Orbán püspökkel, Zápolyai Imrével és Drágfi Tamással tanácskozzék.3
Nagylucsei Orbán pecsétje.
Püspöki föveg alatt jobbról balra harántosan vágott pajzs felső mezejében első lábaival gömböt tartó oroszlán, az alsó mezőben hatágu csillag; körirata: * S(igillum) URBANI * EPISCOPI * ECCLESIE * AGRIENSIS * ETC(etera). A pecsétmezőben V(rbanus) E(piscopus) betük. Az országos levéltár eredeti példányáról rajzolta Dörre Tivadar.
„Illő – irja az elkészített munkálat bevezetésében – hogy a királyok és fejedelmek, kik felsőbb rendelésből a legmagasabb méltóság őrhelyét foglalják el, nemcsak a harczok, hanem a törvényalkotás terén is kitünjenek; hogy alattvalóik kormányzásában inkább a helyes és állandó intézmények erélyével, mint a korlátlan hatalom vagy a kárhozatos visszaélések keménységével járjanak el. Ezért mi is, a mióta Istennek nagy és váratlan ajándékából, az ő kimagyarázhatatlan gondviselésének rendelkezéséből, a királyi méltóság magaslatára érdemetlenül felemeltettünk, mindig azzal a gondolattal foglalkoztunk, hogy a rendetlenségeket és visszaéléseket, a mik elődeink és a mi uralkodásunk alatt főképen az igazságszolgáltatás terén elhatalmasodtak, megszüntessük és kiirtsuk; továbbá hogy olyan üdvös és állandó intézkedéseket tegyünk, a melyek mindenekelőtt az Üdvözitő dicsőségére, azután a mi és egész országunk díszére, javára, nyugalmának biztositására szolgálván, örök időkre irott törvény gyanánt alkalmaztassanak; úgy hogy azokat időnként önkényesen megváltoztatni, a mint ez ekkorig minden új király trónfoglalásánál történt, ne lehessen.”
De a személy- és vagyonbiztosság helyreállitására czélzó reformmunkálat előterjesztése mellett, a nemzet politikai igényeinek kielégitéséről sem feledkezett meg. Jól tudta, hogy miután az állami szervezet egész életműködését a maga személyében absorbeálta, az ország rendei a legnagyobb hálával fognak üdvözölni minden olyan engedményt, a mely alkalmat nyújt nekik, hogy hosszú idő eltelte után újból érvényesithessék politikai befolyásukat az állami élet fontosabb momentumaira.
Ezt az alkalmat meghozta a nádori méltóság megüresedése. Guthi Ország Mihály, miután azt egy negyedszázadon át viselte volt, az 1484-ik év november havában meghalt. Utódja megválasztását Mátyás az ország rendeire kivánta bizni. Egyúttal az volt szándéka, hogy a nádor hatásköre, a mely ekkorig szabályozva nem volt, oly módon állapittassék meg, hogy a nemzet benne jogainak őrét, szabadságának biztositékát, érdekeinek oltalmazóját láthassa.
Mátyás tehát, mikor 1486 január első napjára Budára országgyülést hirdetett, főfeladatául egyenesen a nádor megválasztását tűzte ki,4 a nélkül azonban, hogy a nemességet fejenként való megjelenésre hatalmazta volna föl, hanem a vármegyéket ismét csak követek küldésére utasitotta.5
Deczember 24-én érkezett Budavárába, miután ez alkalommal egy esztendőnél tovább szakadatlanul az ország határain kivül tartózkodott.
Az országgyülés közel négy hétig tartott, és az alatt a király az ország rendeinek panaszaik, kivánataik előadására az ő előterjesztéseinek tárgyalásában korlátlan szabadságot engedett.
A nádori méltóság betöltésénél a király és az ország bizodalma Zápolyai Imrében találkozott; abban a főurban, a ki egykor – mint láttuk – a régi nemzeti politika határozott, merész képviselője volt, 1467-ben az erdélyi lázadás vezérei között foglalt helyet, 1471-ben ahhoz a párthoz csatlakozott, mely a lengyel királyfit a magyar trónra meghivta, de később a király legbensőbb hiveinek egyikévé lett, és bizalmát annyira megnyerte, hogy a király, mikor 1475 őszén az országból távozott, helytartóvá rendelte.
A nádor hatáskörét megállapitó czikkelyek azt az állást jelölik meg, a mit a király mellett, rendes viszonyok között, továbbá azt a mit a király távollétében, kiskorusága alatt, vagy ha a király elmebeli gyengesége miatt az uralkodásra képtelen, végre azt, a mit a királyi trón megüresedése alkalmával van hivatva elfoglalni.
Ezek szerint a nádor a hadsereg főkapitánya, de ezen tisztében a király akarata és rendelete szerint jár el; a király után az ország legfőbb birája, különösen a kúnok, jászok és Dalmáczia birája; a rendek között felmerülő viszályokat kiegyenliti, a bünösöket megfenyiti, ha a király és a rendek között egyenetlenségek merülnek föl, ő a közbenjáró; a helytelen vagy törvénytelen jószágadományozások miatt emelkedő panaszokat ő terjeszti a király elé és eszközli a visszavonásokat.
A király távollétében a nádor viseli a helytartó tisztét, és a mellé rendelt országos tanácscsal, a királynak föntartott adományozás és kegyelmezés jogán kivül, az egész kormányhatalmat gyakorolja.
Ha a király elmebeli gyengesége miatt az ország kormányzására alkalmatlannak, vagy kötelességei teljesitésében hanyagnak bizonyul, a külső hatalmasságok követeit a nádor hallgatja ki.
Ha a király kiskorú örököst hagy hátra, a nádor az ő gyámja, és neki a rendek mint uruknak és fejedelmüknek kötelesek engedelmeskedni.
A király magtalan halála esetén a királyválasztó országgyülést a nádor hivja össze, és az első szavazatot ő adja.6
Ezek a megállapodások a hazai jogtörténetben annál fogva jelentőségteljesek, mert az első esetet képezik, mikor a törvény egyik alkotmányos tényező jogait és kötelességeit szabatosan körülirni és szabályozni megkisérli. De nem nélkülöznek feltünő hiányokat. Mindenekelőtt szükséges lett volna azokat a törvényeket, a melyek a nádor kinevezését és letételét a király jogai közé sorolták, hatályon kivül helyezni, s a nádorválasztás módját meghatározni. Továbbá abban az esetben, ha a király gyenge elméjü vagy hanyag, a külföldi követek kihallgatását a nádorra bizzák ugyan a czikkelyek, de megoldatlanul hagyják azt a kérdést, hogy az ország kormányzatának egyéb ügyeit ki intézi. Hasonlóképen azt sem mondják ki, hogy a király magtalan halála után a trónüresedés idejében az országot a nádor kormányozza.
Mindez arra utal, hogy ezen czikkelyek alkotásában nem a nádori hivatal állásának szabatos körvonalazása és erre nézve a jövőben minden kétségnek és bizonytalanságnak eloszlatása volt a főszempont, hanem alkotóik, illetőleg inditványozóik szemei előtt más politikai érdekek lebegtek. Ezeket nem nehéz fölfedezni.
Világos, hogy a nádori czikkelyek a király halála esetére és a király kiskorusága alatt az elhunyt király nejét az ország kormányzásából teljesen kizárják; minden jogot és hatalmat a nádor kezeibe tesznek le. Feladatuk volt, egyrészről Beatrixot meggyőzni arról, hogy az ő igényeinek kielégitését az ország törvényei lehetetlenné teszik; másrészről az ország rendeit megnyugtatni az iránt, hogy a király halála esetén özvegyének az ország kormányzásában nem lesz része.
Továbbá szükségkép czélzatosságot kell keresnünk abban, hogy egyik törvényczikkely – a mi első izben történik – a trónörökösödés elvét világos szavakkal felállitja: azt, hogy a királyt halála után fiugyermeke követi a trónon, és a nemzet a szabad királyválasztás jogát csakis a király magtalan halála esetén gyakorolja, szabatosan kimondja.
Ennek a végzésnek annál nagyobb gyakorlati fontossága volt, mert az 1462-ik évi békekötésben Mátyás magtalan halála esetére a Habsburg háznak biztositott örökösödési jogot ignorálta, sőt megtagadta. Hogy ez szándékosan történt, jogunk van föltenni: miután néhány hónappal előbb Mátyás a császárhoz intézett üzenetében azt hangoztatta, hogy az 1462-ik évi békekötés kétoldalu szerződés lévén, a császár az elvállalt kötelezettség teljesitésének elmulasztásával a nyert jogoktól is elesett.7
És hasonlóképen czélzatosságot kell látnunk azokban a czikkelyekben, a melyek a király magtalan halálának és a trónörökös kiskoruságának esetéről rendelkezvén, a törvényesség föltételének kikötését mellőzik.8 Szemben a fenforgó esettel, a mikor a király egyetlen örököse törvénytelen származású volt, a király kétségkivül azzal a szándékkal fogalmaztatta ily módon ezeket a czikkelyeket, hogy a fiának a törvénytelen származás nehézséget ne támaszszon.
Mátyás az 1462-ik évi békekötés azon pontját, a mely az ő figyermekeinek a Habsburg házzal szemben a trónt biztositotta, úgy magyarázta, hogy mivel abban a „törvényes” kifejezés nem fordul elő,9 kedvezménye a törvénytelen fiúra is kiterjed. Ha ezt abból az okiratból olvasta ki, a mely olyan időben készült, mikor senki sem gondolhatott arra az eshetőségre, hogy csak törvénytelen fiút hagy hátra, föl kell tennünk, hogy abban az időben, mikor a törvénytelen fiú részére a trónörökösödés biztositásán fáradozott, a törvényesség kellékének az alkotott végzések szövegében fölemlitését bizonyára az ő érdekében mellőzte.
És így figyelme erre a czélra irányulván, érthető, hogy a nádori czikkelyek egyéb rendelkezéseire nagy sulyt nem fektetett; megnyugodott abban, hogy azok közé olyanok is vétessenek föl, a melyek a királyi hatalomra és tekintélyre sérelmesek, sőt veszélyesek lehettek.
Ugyanis ezen czikkelyek megfosztották a királyt a legjelentékenyebb jogoktól: hogy háború idején hadseregének fővezérét, az országból távozásakor helytartóját, és halála esetére a kiskorú trónörökösnek gyámját maga belátása szerint nevezhesse ki.
És e mellett a nádor a király törvénytelen jószágadományai visszavételének kieszközlésére, a kötelességei teljesitésében hanyag király helyettesitésére, a király és a rendek között netán támadó viszályok kiegyenlitésére lévén ezen czikkelyek szerint hivatva: ezzel a király ellenőréül rendeltetett.
Mátyás ezen czikkelyekhez megegyezését adni annál kevésbbé habozott, mert uralkodásának kezdetétől fogva hozzászokott és a nemzetet is hozzászoktatta ahhoz, hogy az országgyüléseken alkotott végzéseket, a mennyiben politikájára nézve előnyöket nyujtottak, erélyesen foganatositotta, a mennyiben czéljaira nézve alkalmatlanoknak látszottak, egyszerüen ignorálta.
Az a munkálat, a mit a király a magánjogi viszonyok rendezésére az országgyülés elé terjesztett, beható tanácskozások tárgyát képezte. A végzeményben olvassuk például, hogy a tizedek behajtásának módjáról „mind a királyi felség, mind a rendek soká tanakodtak.”10 És az ország rendei részéről is tétettek inditványok egyes sérelmek orvoslása érdekében. Többi közt Somogymegye követei azzal a panaszszal állottak elő, hogy a plébánosok az erőszakos halállal kimúlt emberek temetéseért négy forint díjat követelnek; és ezen eljárás helytelenségének kimutatására felolvasták a pápai bullákat, a mik ez ügyben Róbert Károly király előterjesztésére a somogymegyei papsághoz intéztettek.11
A királyi előterjesztésnek az országgyülésen történt kiegészitése és módositása azt eredményezte, hogy a munkálat a rendszeresség jellemét elvesztette. A hetven czikkely sorrendjében a természetes, logikai egymásután hiányzik. Általános érvényü elveket formulázó tételek közé egyes konkrét szükségletekre vonatkozó rendelkezések vegyülnek; a szokástól szentesitett régi gyakorlatot irásba foglaló czikkelyek új intézkedésekkel, reformokkal váltakoznak. És mig az eredeti munkálatból benmaradt a végzeményben az a nyilatkozat, hogy az „örök időkre törvény erejével lesz felruházva”, olyan czikkelyek kerültek bele, melyeknek ideiglenes természete világosan ki van mondva.12
Zápolyai Imre pecsétje.
Angyal által tartott, egymásfelé hajló két pajzsban jobbról farkas, félholddal, balról egyszarvú; a körirat: SI(gillum): SP(ectabilis) • ET • M(agnifci) •• D(omini) • EMERICI...I • C(omitis) * P(er)P(etui) * TER(r)E: STEPUSIE(n)SI(s). Az országos levéltár eredeti példányáról rajzolta Dörre Tivadar.
Nagy jelentőségü a törvénykezési eljárás szabályozása. A rendkivüli törvényszékek eltöröltettek. Első fokban a vármegyei törvényszék itél. A vármegyei hatóság áll a főispánból, kit a zászlós urak vagy más előkelő birtokosok közül a király nevez ki, az alispánokból, kiket a megyei nemesség előkelőbbjei közül a főispán nevez ki, a szolgabirákból és a „királyi emberekből”, kiket a megyei nemesség a saját előkelőbb és vagyonosabb tagjai köréből választ. A vármegyei törvényszékek nyilvánosak, itéletüktől a fellebbezés a királyi törvényszékhez történik.13
A királyi törvényszék az ország rendes biráiból áll; ezek: a nádor, az országbiró, a királyi kanczellár, a tárnokmester, a főudvarmester, a horvátországi bán és az erdélyi vajda. Mint előadók, az itélőmesterek működnek. A királyi törvényszék minden esztendőben két ülésszakot tart, a mely Magyarországon május 14-én és október 19-én, Erdély, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok területén január 23-án és augusztus 14-én kezdődik és üléseit, a mig a szükség követeli, folytatja. A királyi törvényszékhez történő felebbezések korlátozása végett, és a végből, hogy a pereket vég nélkül nyujtani ne lehessen, megállapittatik, hogy a felebbező fél, ha az első itélet megerősíttetik, kettős birságban marasztaltatik el; a pereket mindjárt az első ülésszakban be kell fejezni, kivéve a birtokpereket, a melyek négy törvényszéki időszakon át tárgyalhatók. Perhalasztó királyi rendeleteket csak a kik országos ügyekben külföldön vannak elfoglalva, kaphatnak; azokat, kik hamis ürügy alatt ilyen perhalasztást eszközölnek ki, sulyos büntetés éri. A régi kiváltságok, a melyek szerint némely bánok és vajdák, a fő- és alispánok joghatósága alól kivétetvén, egyenesen a királyi törvényszékhez fordulhattak, eltöröltettek; kivétel csak az örökös főispánokra nézve történt, kik „a szent királyok adományozásából” birtak ilyen kiváltságot.
Figyelemreméltó, hogy a törvényszéki párviadal, mely mint a bizonyitás egyik módja, gyakorlatban maradt, azokat az eseteket kivéve, a mikor a per tárgyát képező tény titokban hajtatott végre és bizonyitékot felhozni egyáltalán nem lehet, eltöröltetett; ezentúl minden más esetben a bizonyitás csak okiratokkal és tanukkal történhetett. A tanuk kihallgatásában követendő eljárás részletesen szabályoztatott.
Az ország rendei a királyi hatalom tulkapásai ellen több rendbeli új biztositékot nyertek. Egyik czikkely értelmében a király egyszerü feladásra, bármilyen sulyos legyen az abban foglalt vád, senkitől sem foglalhatja el birtokát, hanem köteles a vármegye főispánját és választott nemeseit vizsgálat foganatositására utasitani; ezeknek jelentése alapján dönt azután a fölött, vajjon a vádlott jószágvesztéssel vagy más büntetéssel sujtassék; ahhoz pedig, hogy valakit hűtlenség bünében marasztalhasson el, a főpapok és zászlósurak hozzájárulása szükséges.
A király engedékenységére és egyuttal igazságérzetére, a mely a tőle okozott sérelmek orvoslásától nem riad vissza, érdekes világot vet a jobbágyokról szóló czikkely. Az utolsó esztendő folyamán szokatlan mértékben hatalmasodott el az a visszaélés, hogy egyik birtokos a másiknak jobbágyait erőhatalommal a maga birtokaira hurczolta. A főispánok most utasittattak, hogy vizsgálatot inditsanak az iránt, vajjon megyéjük területén ilyen erőszakosan elhurczolt jobbágyok találtatnak-e; és ezt a vizsgálatot a király s a királyné birtokain kellett megkezdeniök.
Jószágadományozásoknál pedig az a visszaélés honosúlt meg, hogy a koronára szálló birtokokat az adományozás előtt a király elfoglalta, és azután úgy adományozta, mintha régtől fogva a koronát illetnék. Megállapittatott, hogy az ilyen adományozások érvényteleneknek tekintendők és az így adományozott jószágokra igényeit bárki érvényesitheti.
De másrészről a végzeményben olyan czikkelyek sem hiányoznak, a melyek a korona tekintélyének megóvására, hatalmának gyarapitására szolgálnak.
Igy megállapittatott, hogy azokat, a kik a király iránt hűtlenekké lettek, rokonaik vagy barátaik maguknál legfölebb tizenkét napig tarthatják, s azalatt a kegyelem kieszközlése végett a királyhoz fordulhatnak; de ha ez megtagadtatott, a hűtelennek menedéket többé nem nyújthatnak; ellenkező esetben a vár, város vagy birtok, a melybe befogadták, a koronára száll.
A király részére továbbá az a jog biztosittatott, hogy a magánosok birtokain megnyitott arany-, ezüst- és sóbányákat illő kárpótlás fejében magához válthatja, vagy pedig a birtokok helyett, a melyben találtatnak, cserében ugyanannyit jövedelmező más birtokokat adományozhat. A tizedek iránt felmerülő perekben a biráskodás joga a királynak tartatott fenn; sőt a szentszék előtt már megkezdett pereket is a király előtt kellett meginditani.
Mikor a főpapok és más egyházi férfiak, világiakkal perben állván, ezek ellen egyházi büntetéseket kivánnak alkalmazni, köteleztettek a királyi fölhatalmazás kieszközlésére.
Zápolyai Imre sirköve.
A sirkő lapján az elhunyt egész alakja látható, teljes fegyverzetben fején sisakkal, jobbjában czimeres zászlóval, balja kardjára támasztva, lábai oroszlánon nyugosznak. Alant mindkét oldalon angyal által tartott czimerpajzs, a jobbfelőliben hármas halomból kiemelkedő farkas, félholdtól és csillagtól kisérve, (ugyan e czimer látható a zászlón is), a baloldaliban egyszarvú. A körirat: * HIC • IACET • ILLVSTRIS • | AC EXCELLENS • Do(m)I(n)VS • EMERICVS • COMES • PERP(etuus) • SEPE | SIENSIS • ET • PALLATINVS REGNI • PANNONIE • QVI • OBIIT • M • CCCCLXXXVII. A sirkő eredetije, vörös márványból, a szepesváraljai sirbolt Zápolyai-kápolnájában. Fénykép után rajzolta Handmann Adolf.
A végzeménynek két befejezése van; az egyikben az országgyülés, a másikban a király szól. Az országgyülés „határozatképen” mondja ki, hogy „a királyi felség az előrebocsátott végzeményt minden czikkelyében, záradékában, fejezetében és pontjában mindenkivel tartassa meg; s azokat, a kik meg nem tartják, úgy büntesse, hogy azért a rendek, a kik a végzeményt egyértelmüleg, érett megfontolás után alkották, ő felségének hálásak lehessenek.”
A király pedig, a ki a végzeményt a bevezetésben „örök időkre érvényesnek” nyilvánitja, a megerősítő záradékban a végzések megtartására „összes utódait és az országot oly módon kötelezi, hogy azokat megváltoztatni, módositani sem új király választásánál vagy koronázásánál, sem más egyetemes vagy részleges gyüléseken ne lehessen.”
A római császárok példáját utánzó ezen eljárással a király a maga és a törvényhozás jogkörét kétségkivül túllépte, a mennyiben nem állott hatalmában utódai és a jövő nemzedékek kezeit megkötni; mindazáltal ez a végzemény negyedfél évszázadon keresztül a magyarországi igazságszolgáltatásban tényleg vezérfonal gyanánt szolgált.
De annyiban is nevezetes ez a végzemény, hogy az első, a mely nyomtatásban, és pedig rövid idővel megalkotása után, közrebocsáttatott.
Az országgyülés egyébiránt a királynak az immár rendessé vált egy forintnyi rendkivüli adót is újból megszavazta.14
Ennek daczána, mikor a következő év tavaszán ujabb adó megszavazásának szükségességét érezte, Mátyás egészen új, szokatlan eljárást kisérlett meg. Nem az országgyülést hirdette ki, hanem csak a főpapokat és zászlósurakat hivta össze június 24-re Budára, a hol az ő fölszólitására az osztrák háború költségeire az egy forint adót megajánlani nem vonakodtak. A köznemességgel pedig, azon ürügy alatt, hogy azt az ország fővárosába „fárasztani” nem akarja, egy időben az ország különböző részeiben részleges („tartományi”) gyüléseket tartatott, a melyek az adó kivetésében megnyugodtak.15
Ekkor tájt történt, hogy a másfél esztendő előtt nádorrá megválasztott Zápolyai Imre elhunytával a nádori méltóság megüresedett. Ez az esemény sem inditotta arra, hogy országgyülést hivjon öszsze. És mivel az imént tőle meghonositott gyakorlattól eltérni, a nádort maga kinevezni nem akarta, ezt a fontos állást betöltetlenül hagyta.16
Arra szoritkozott, hogy a nádori méltósághoz csatolt birói teendőket, mint nádori helytartóra, Nagylucsei Orbán püspökre ruházta.17
Nagylucsei Orbán aláirása a püspök 1485 május 7-én kelt oklevelén.
Olvasása: Vrba(nus) e(piscopu)s p(ro)p(ri)a ma(n)u. Az oklevél eredetije a Kállay családi levéltárában, a Magyar Nemz. Múzeumban.
Az 1488-ik év február havában Budán tartott országgyülés tárgyalásaiból csak egy mozzanatot ismerünk. Panaszok emeltettek Geréb László erdélyi püspök ellen, ki a pápától a szentszék követének, mintegy magyarországi helynökének tisztét nyervén, ezen minőségében széles körü birói joghatóságot gyakorolt; a mivel nemcsak az egyes főpapok hatáskörébe avatkozott, hanem az 1486-ik évi törvényekkel is összeütközésbe jött. Az ország rendei követeket küldtek hozzá és fölkérték, hogy ezen eljárásával hagyjon föl. Ő azonban válaszával még inkább fölingerelte őket, azt hánytorgatván, hogy „az ország őt még nem ismeri, és majd megmutatja, hogy ő ki és mi légyen.”
Ekkor az országgyülés a királyhoz fordult, a ki a főpaphoz kemény levelet intézett. „Tudd meg, – irja neki – hogy mi téged már is ismerni kezdünk; a miért is értésedre adjuk és világosan meghagyjuk néked, hogy ezentúl az országgyülési végzések, és a mi ismételt rendeletünk ellenére, a főpap urak sérelmével, idéző leveleket kibocsátani, perekben itélni óvakodjál. Bizonyos légy a felől és hidd el, hogy mihelyt arról értesülünk, hogy csak egy törvényellenes idézőlevelet bocsátottál ki, mi téged azzal együtt máglyán égettetünk el!”18
Az 1489-ik év tavaszán és őszén Mátyás király két rendeletben „az egész ország és a rendek által” megszavazott adóról tesz emlitést.19 De ezen rendeletek szövegéből nem dönthető el, vajjon az 1487-ik évben megkisérlett eljárást követte-e, avagy az országgyülés megtartásának régi gyakorlatához tért vissza.
Az 1490-ik év márczius 29-én Bécsből Szent-György napján Budán megnyitandó országgyülést hirdetvén, föladatát a meghivó-levélben nem jelölte meg közelebbről. „Az ország közönséges javát érdeklő dolgaink és ügyeink merültek fel, – úgymond – a melyek iránt a főpapokat, zászlós urakat és országunkat meghallgatni kivánván... országgyülés tartását határoztuk el. Arra követeket küldünk, a kiknek közvetitésével az országgyülésen megjelenő főpapokkal, zászlós urakkal és rendekkel tárgyalni fogunk.”20
A meghivólevél szövege és az a tény, hogy a köznemességet Mátyás követek küldésére szólította föl, kétségtelenné teszik, hogy nem volt szándéka ez országgyülésen János herczeget királylyá megválasztatni.
Azt a tervét, hogy életében János herczeget utódjává elismerteti; az 1489-ik év tavaszán elejtette, vagy legalább végrehajtását bizonytalan időre elnapolta. Arra nem számitott, – mint Nápolyba küldött üzenetében kiemeli, – hogy halála után hivei a háladatosság érzetének sugallatára fia körül fognak csoportosulni. Ellenben azt hitte, hogy erre nézve esküjök nagyobb biztositékokat nyújthat. Ezért az ország főpapjaitól, zászlós uraitól, a megyéktől és városoktól esküt vett és biztositó okiratokat állittatott ki, a melyekben magukat arra kötelezik, hogy halála után fiát fogják örököséül és utódjául elfogadni.
Ezen biztositó iratok közül fenmaradtak azok, a miket Segesvár város, a megyesi és selyki szász székek közönsége állitott ki. „Elismerjük, – igy hangzanak – hogy... Mátyás király akaratából... keresztény hitünkre és emberségünkre esküt és igéretet tettünk, a minthogy ezennel esküt és igéretet teszünk, hogy ha és a mennyiben a királyi felségnek az ő hitvestársától, a fenséges Beatrix királynétól törvényes gyermeke nem születik, és ő felségének, Isten akaratából, ilyen gyermek nélkül e világból elköltözni kellene, ő felsége halála után a méltóságos Corvin János urat, troppaui herczeget, ő felsége fiát, igaz örökös urunkká fogadjuk, városunkat neki hüségesen megőrizzük és senki másnak át nem adjuk; hanem mi, a város közönségével és tartozékaival együtt, csakis a méltóságos herczeget fogadjuk és ismerjük el igaz urunknak és fejedelmünknek, iránta teljes engedelmességet és hódolatot tanusitunk; senkit mást fejedelmünknek és természetes urunknak nem fogadunk el.”21
A hagyomány fenntartotta az eskü szavait, melylyel a pécsi, egri, boszniai és győri püspökök, Zápolyai István, Báthori István, Drágfi Bertalan, Ujlaki Lőrincz és mások a budavári plébánia-templomban, alamizsnás Szent-János ereklyéi fölött, az oltári szentségre fogadták, hogy „János herczeget teszik meg királylyá.”22
A magyar főurak esküje Szerémi György emlékiratának XVI. századi kéziratában.
Olvasása: Isten enghem hugh seghelen, bodogh azzon, vristennenek (igy) mind (utána kitörűlve: sok) zenthy, ez otari zenthssegh, ez zenth kerezt, e zent evangelium, es e zenth Janusnak zent erecley, hogh Janus hercheghed teziek magari keralya. A kézirat eredetije a bécsi udvari könyvtárban.
A királyi várak kapitányai pedig szintén esküvel kötelezték magukat, hogy Mátyás halála után a gondjukra bizott várakat János herczegnek adják át.23
Ugyanakkor Mátyás oda irányozta igyekezetét, hogy a Habsburgok és Jagellók annak idején a magyar trónra igényt ne tartsanak, hanem saját politikai érdekeik szempontjából János herczeget támogassák.
Ezt úgy vélte elérni, ha kimúlta esetére Morvaország, Szilézia, Lausitz és az osztrák örökös tartományok birtokát fiának biztositja. Több sziléziai herczegséget, Morvaországban, Ausztriában, Stiriában, Krajnban és Karinthiában számos fontos várost és a várat tényleg átadott neki. És készületeket tett, hogy csehországi alattvalói részéről királylyá kiáltatja ki.
Arra nem gondolhatott, hogy Corvin János akár a cseh korona tartományait, akár a Habsburgház háromszázados örökségét állandón megtarthassa; kétségkivül az volt utógondolata, hogy ezek a tartományok mintegy csereértékül szolgáljanak neki, a melyekkel Ulászló cseh király és Miksa római király támogatását megszerezheti.
Sőt ezen az alapon Miksával ő maga kezdette meg 1489 őszén a tárgyalásokat.24
A római királyt a helyzet Mátyással csak úgy ellentétbe állitotta, mint a császárt. De szellemük rokonsága a közeledést lehetővé tette. Mátyás többször ugy nyilatkozott, hogy amig Frigyest gyülöli, fia iránt rokonszenvet táplál.25 Miksa pedig lovagias jelleménél és eszményi világnézeténél fogva képes volt háza félelmes ellenségének nagy tulajdonságait méltányolni és csodálni; sőt rajongó lelkesedéssel táplálta azt a gondolatot, hogy egykor mint szövetségesek, közös erővel fognak a törökök ellen háborut viselni és társaságában a keresztény lovaghoz legméltóbb téren az örök dicsőség el nem hervadó babérait szerezheti meg.
Miksa római király.
Az aranygyapjas rend XVI. századi statutumainak miniatureje. A codex eredetije a bécsi udvari könyvtárban. Az udvari műgyüjtemények évkönyveinek reproductioja után.
Az 1489-ik év tavaszán két követet küldött Budára, titkos üzenettel, mely Mátyásban azt a reménységet keltette fel, hogy oly sok meghiusult kisérlet után végre létesitheti a rég óhajtott szoros szövetséget a Habsburg házzal és ezzel egyszersmind fiának a trónöröklést biztosithatja. Hajlandónak nyilatkozott Ausztriát váltságdij nélkül visszabocsátani, ha a császár és a római király az 1462-ik évi békekötésben részükre biztositott örökösödési jogról lemondanak s kötelezik magukat, hogy Mátyás halála után János herczeg királylyá választatását elősegitik; azonfelül Mátyásnak Trieszt és Fiume kikötőhelyeket, a melyek birtokára rég sovárgott, átengedik. A politikai frigyet kettős házasság volt szorosabbá teendő, olyképen, hogy János herczeg Miksa egyetlen leányával, Miksa pedig, vagy az ő kis fia, Fülöp, herczeg Beatrix királyné legifjabb nővérével lépne házasságra.26
Mátyás és Beatrix térdelő alakjai
Attavante miniatureje a brüsszeli Corvin-misekönyv második czímlapján. Fénykép után.
Ekként az „örök béke” föltételei előlegesen megbeszéltetvén, a fegyverszünet hat hónapra meghosszabbittatott, és abban történt megállapodás, hogy Mátyás és Miksa (1489) szeptember 8-án Linczben személyesen fognak találkozni.
A király nem titkolta örömét a viszonyok ilyetén alakulása fölött. Június 18-án, Úrnapján, a győri püspök a budavári plébánia-templom szószékéről ünnepélyes módon hirdette ki a fegyverszünet meghosszabbitását és az összejövetel tervét azzal a hozzáadással, hogy mihelyt a béke megköttetett, a török ellen megindul a háború.27
Nagy előkészületeket tett, hogy Linczben kellő fénynyel jelenhessék meg. A magyar urakat felszólitotta, hogy diszes bandériumokkal kisérjék; a vele barátságos viszonyban álló hatalmasságokat pedig arra kérte, hogy az összejövetelre követeket küldjenek. A római király és a német urak részére drága ajándékokat halmozott fel.28
Azonban ekkor új akadály lépett előtérbe: a király betegsége.
Az 1487-ik év folyamán az osztrák hadjáratban Mátyás még egészsége és ereje teljességében viselhette a fővezér tisztét. De kevéssel utóbb a köszvény heves rohamai jelentkeztek. Az 1489-ik év márczius havától kezdve nem volt képes járni, és hordszéken kellett magát vitetnie. Majd lábszárai és térdei dagadni kezdettek és lázak is gyötörték. Ennek következtében békés hajlamai még erősödtek. „Én immár békességben akarok élni”, mondogatá a pápai követ előtt.29 És mivel útra kelnie lehetetlenné vált, Proszniczi János váradi püspököt küldte maga helyett Linczbe, mig Miksa követei sürün jártak hozzá Budára.
Ugyanakkor Frigyes császár is közbelépett és a tárgyalásoknak kedvezően megindult menetét megakasztotta. Mert mig az ő engesztelhetetlen gyülöletét az a tudat, hogy Mátyás a császári korona megszerzésére törekszik, csillapodni nem engedte,30 ellenállási képessége új táplálékot nyert a csillagászok jövendöléseiben, melyek Mátyás halálát közel kilátásba helyezték. Apa és fiú között heves jelenetek fordultak elő, és a Linczben együtt levő német fejedelmek, kik úgyszólván mind Miksa mellett foglaltak állást, megingatni szintén nem voltak képesek.
Igy történt, hogy a nagy politikai tervek kisszerü pénzügyi alkura zsugorodtak össze. Deczember elején Ottó bajor herczeg azt az ajánlatot hozta Budára, hogy a császár az ötvenezer forintot, a mivel tizenkét esztendő óta adós volt, kifizeti és az osztrák tartományok visszaadásáért szintén ötvenezer forint kárpótlást ad. Mikor pedig Mátyás megjegyzé, hogy az osztrák háború neki százszor annyiba, legalább öt millió forintba került, a herczeg a hadi kárpótlást százezer forintra emelte fel!
Mátyás mindazáltal nem vesztette el türelmét. A fegyverszünet a következő (1490.) év szeptember 8-ig meghosszabbíttatott, és a személyes találkozás terve is fentartatott.
Végre az 1490-ik év első napjaiban a királynak egészségi állapota megengedte, hogy útra keljen. Mielőtt fővárosát elhagyná, a budai várat a királyi kincstárral, levéltárral és könyvtárral, majd útközben a visegrádi várat és az ott őrzött szent koronát, Komárom és Tata várakat János herczegnek átadta. Neje kiséretében, február vége felé ért Bécsbe. Innen Miksával a tárgyalásokat folytatta. És most a meghóditott tartományokban is János herczegnek kezeire bocsátotta a legfontosabb helyeket; sőt azzal a tervvel is foglalkozott, hogy Morvaország, Szilézia és Lausitz tartományok kormányát reá bizza. Azonnal husvét után Boroszlóba készült utazni, hogy ott e végből az intézkedéseket megtegye.31
Bécs Mátyás korában.
1483-iki festmény a klosterneuburgi prépostság kincstárában. Az eredetiről másolta Cserna Károly.
Fia érdekeinek szentelt ezen tevékenysége közepett találta őt virágvasárnapja, a mely 1490-ben ápril 4-ére esett. A délelőtti órákban az ünnepélyes istenitiszteleten jelen volt, s végeztével az udvaránál időző velenczei követet az előirt szertartással lovaggá ütötte. Dél felé fáradtan tért vissza termeibe, és a jelentkező éhség lecsillapitása végett fügéket hozatott. Mikor az első darabot megizlelvén, romlottnak találta, nagy haragra lobbant. A királyné azon volt, hogy megnyugtassa és különböző eledelekkel kinálta; de ő mindent visszautasitott. Ekkor szédülés fogta el, és szemei elhomályosodtak. Hálószobájába vitette magát és ágyba feküdt. Esti hat óra tájban eszméletét veszté, és e mellett heves fájdalmak gyötörték. Görcsösen összeszorult ajkairól a „jaj, jaj” és „Jézus” felkiáltások sürün törtek elő. Egész testén izgatott nyugtalanság vett erőt.
Az összehivott orvosok fejüket vesztve, tétlenül állották körül a királyt. A királyné kétségbeesésében mindenféle kisérleteket tett, hogy segitsen rajta. Erővel felnyitott szájába gyógyfolyadékokat öntött, lecsukódó szemeit nyitogatta, bátoritó és vigasztaló szavakat intézett hozzá.
Az éjszaka beálltával a király fájdalmai fokozódtak. Mint az oroszlán úgy orditott, beszélték utóbb azok, a kik halálos tusájának tanui voltak. Hajnal hasadtával néhány órára elaludt. A mikor felébredt, erőinek rohamos hanyatlása állott be. Az egész napot félig aléltan töltötte. Mikor időnkint felocsudott, erőfeszítéseket tett, hogy beszélhessen. Beatrix esdekelve kérte, hogy parancsoljon vele, majd kérdésekkel ostromolta, hogy mit kiván. De az ő ajkai többé nem nyiltak meg; csak tekintetét vetette ismételten nejéről fiára, mintha kérni akarná amazt, hogy kimulta után leghőbb vágyának teljesülését ne akadályozza meg.
A hatalmas szervezet halálküzdelme harmadnap reggelig tartott. Ápril 6-án, a nagyhét keddjén, reggeli hét és nyolcz óra között Mátyás megszünt élni.32
A főpapok és világi urak, kik a haldokló körül egybegyültek volt, a nagy király teteme mellett megrendülve állottak. János herczeg, a gyermeki sziv sajgó fájdalmától legyőzve, Beatrix lábaihoz borult, zokogva kérve ezt, hogy ne hagyja el őt árvaságában, és anyai szeretetével támogassa. A királyné az ifjút keblére ölelte. Mire az urak mindkettőjüknek hűséget fogadtak.
Mátyás tetemét, miután a várpalota egyik termében fényes ravatalon néhány napig közszemlére volt kitéve, Szent-István dómjába vitték, hol ünnepélyes gyász-istenitisztelet tartatott; majd fekete posztóval bevont hajón Budára, s innen kocsin Székes-Fejérvárra szállitották.
A temetésre kitüzött napon a nyitott koporsóban elhelyezett király János herczegtől, a magyar uraktól és a külhatalmasságok követeitől kisérve, a zsákmányúl ejtett zászlóktól körüllobogva, Székes-Fejérvár utczáin végig vonúlt, mintegy utolsó diadalmenetet tartott. A mikor pedig a koronázási templom sírboltjában elhelyeztetett, a tömegből zokogás hangzott föl: mintha a jelenlevőket az a sejtelem szállotta volna meg, hogy a hóditó és diadalmas királylyal a hóditások és diadalok kora is sirba száll!
Mátyás király czímere.
A bécsi udvari könyvtár Asconii Pediani Enarrationes in Ciceronis orationes czimü Corvin-codexének lapszéli diszitése. A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában meglévő fénykép után másolta Cserna Károly.