Gróf Esterházy Miklós nádor.
Egykoru olajfestmény az Esterházy herczegek fraknói várában.
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
A török-magyar béke megujításának szüksége. Kurz János császári követ. A gyarmati tárgyalások. A béke megkötése. Bethlen helyzete a béketárgyalások alatt. Megfélemlitési politikája. Az erdélyi adó leszállitása. Ujabb házassági tervek. Rerdinánd ajánlatai. Bethlen biztosainak részvétele a gyarmati tárgyalásokban. A soproni országgyűlés. Thurzó Szaniszló halála. Esterházy Miklós nádorrá választása. A trónutódlás kérdése. Törekvés a koronázási hitlevél elodázására. III. Ferdinánd megválasztása és koronázása. A sérelmek. A vallási defensorok eszméje. A törvényczikkek szerkesztése. Winkovich zágrábi nagyprépost. Adó. Fraknó és Kabold visszacsatolása az országhoz. A pénz javitása. Bethlen Gábor készülődéseinek hire. Széchy György halála. A protestáns nagyhatalmak fegyverkezése. Bethlen összeköttetései a hatalmakkal. Richelieu az osztrák-spanyol hatalom ellen. Franczia követ Erdélyben. Strassburg Pál követsége. Gusztáv Adolf tervei. Érintkezések Bethlen és Gusztáv Adolf között. Alkudozások a hatalmak portai követeivel. A pénzkérdés. A francziák ajánlata. Bethlen házassági tervei. Brandenburgi Katalin. Bethlen küldöttei Berlinben. A leánykérő követség Ferdinándnál. A császár beleegyezése. A házassági szerződés. Quadt dániai küldetése. IV. Keresztély szövetkezési ajánlata. A dán-angol-hollandi unio. Bethlen felvételének kérdése. Bethlen esküvője Brandenburgi Katalinnal. Brandenburg politikája a protestáns unio kérdésében
A kettős támadást kettős béke követte. Bethlen táborában a boszniai pasa hadai is küzdöttek s így a szultán és a magyar király közt is függőben volt a béke és háború kérdése. Ferdinánd udvara már régebben gondolt a török béke megújítására, mert a zsitvatoroki béke 1606-ban húsz évre volt megkötve s a török már Bethlen első támadása idején is megszegte a békét.
Senfenaui Kurz János, a császár nagykövete, 1623 július 13-ikán indult el Bécsből a portára, hogy pénzzel s jó szóval a béke útjára térítse a vezéreket. Sokféle akadály tartóztatta útjában, úgy hogy csak november 9-ikén érkezett Konstantinápolyba, midőn a boszniai pasa Bethlennel már Hodolin előtt volt. A portán azt mondották Kurznak, hogy a török támadás a szultán hire nélkül történt. A császári követ nem azért jött, hogy e válaszról vitatkozzék. Örült, midőn azt hallotta, hogy a budai pasa meg van bizva a zsitvatoroki béke megújításával. Midőn Kurz 1624 június 17-ikén elhagyta Konstantinápolyt, azt a meggyőződést vitte magával, hogy a török birodalom hanyatlik, de annyira még nincs elgyengülve, hogy szembe ne szállhasson a pártokra szakadt kereszténységgel.1
Ugyane felfogásból indult ki a Ferdinándtól megkérdezett magyar tanács is, midőn 1624 augusztus végén sürgette a béke megkötését.2 Szeptember közepén a magyar király biztosai már Komáromban voltak, de hónapok teltek el, a míg a török biztosokkal találkozhattak. A halasztás okát az egyik fél a másikra tolta s nem minden ok nélkül. Mindegyik vigyázott arra, hogy az alkudozás oly formában menjen végbe, mely ne sértse a megbizó méltóságát. Különösen a hely megválasztása okozott nehézséget, mert egyik fél sem akarta mutatni, hogy felkeresi a másikat a béke kedvéért. Végre 1625 április első felében megnyilt a tanácskozás Hidasgyarmat határában, Párkány és Szögyény közt.3 Althan Adolf, Esterházy Miklós, Galler Zsigmond, Cziráky Mózes, a király biztosai Szögyényben, a budai mufti, a budai defterdár, Jaha és Amhát pasák, Haczi Bajaran olajbég pedig Párkányban laktak. A gyarmati mezőben egy sátorban gyűltek össze.4
A biztosok arról vitatkoztak leginkább, hogy a zsitvatoroki béke elfogadható-e az új béke alapjául vagy sem. Ferdinánd biztosai ugyanis a zsitvatoroki béke alapján visszakövetelték Váczot, továbbá Dresniket és Tersacot, más horvátországi várakkal együtt. A török biztosok azt felelték, hogy a zsitvatoroki béke már felbomlott s az elrongyollott köntös nem áll úgy a testhez, mintha új volna és egész. Vácz elfoglalását azzal mentették, hogy a keresztények is elfoglalták Bolondvárt, azt a balatoni várat, melynek helyén Szemes épült. Ferdinánd biztosai erre megjegyezték, hogy Bolondvár lerontása 1603-ban történt, tehát három évvel a zsitvatoroki béke előtt. A török el volt határozva, hogy felbontja az alkút, ha Ferdinánd biztosai makacsul követelik Váczot. A felek kénytelenek voltak Vácz s a horvát várak elintézetlen ügyét későbbi tárgyalásokra halasztani s így 1625. május 26-ikán meg volt kötve a gyarmati béke, mely általánosságban megerősíti a zsitvatorokit.5
Bethlen biztosai is Párkányban laktak a törökök társaságában. Igen kényes volt Bethlen helyzete a gyarmati béketárgyalások idején. Az ő vágya az volt, hogy közvetítse a békét a szultán és a magyar király közt. Tudatta szándékát Bécsben s Konstantinápolyban. De a magyar tanács 1623 november 23-iki véleményében azt mondotta, hogy arra valók a felség követei a portán.6 Nem akarta a magyar tanács, hogy Bethlen mintegy birája legyen a magyar király és a szultán vitájának. Attól tartott, hogy a Bethlen közbenjárásával megkötött béke nagyon is veszedelmes fegyver volna az erdélyi fejedelem kezében.
Bethlen mint közbenjáró különb eredményeket remélt elérni, mint a minőket a bécsi béke biztosított számára. Ezzel a békével még kevésbbé volt megelégedve, mint a nikolsburgival. Jól érezte, hogy nemsokára újra meg kell próbálnia a hadi szerencsét a török segítségével, kivéve ha netalán sikerül a főherczegné kezét elnyernie. Ez esetben a Kamuthy Farkasnak 1624 elején átadott megbizás szerint hosszú időre közvetítője lett volna a szultán és a király ügyeinek. De minden esetre szüksége volt Ferdinánd bizalmára s jóindulatára s egyszersmind a portán is erősíteni kivánta azt a hitet, hogy a szultánnak nincs oly szolgája, a ki hivebben oltalmazná a porta érdekeit a német ellenében, mint az erdélyi fejedelem. Nem ellenezte a békealkut, mert szüksége volt pihenésre s azt is tudta, hogy a porta az ázsiai ellenség miatt nem akar Ferdinánddal hadakozni. Kedvében járt mind a két félnek, a nélkül hogy bármelyiknek használni kivánt volna. Hosszúra akarta nyujtani az alkú idejét s azon volt, hogy a török megfélemlítse Ferdinándot.
„Fegyvert, fegyvert, fegyvert szerezzen először ő nagysága” – üzente Bethlen még 1624 áprilisában a budai pasának – „úgy fogjon az némettel való tractatushoz.”7 Ugyanakkor Cserényi Farkast és Toldalagi Mihályt is hasonló üzenettel küldötte a portára. A szultán ki is adta a parancsot a boszniai beglerbégnek, hogy sereget gyűjtsön a pesti mezőre a békealku előmozdítása végett, de a török birodalom akkori anarchicus viszonyai miatt nem csodálhatjuk, hogy az alku kezdetén nem jelentek meg a török csapatok a pesti mezőn.8
Toldalagiék azt kivánták, hogy a porta ki ne rekeszsze Bethlent a békéből. De ez a kivánság kimaradt a szultán leveléből. Ellenben meg volt hagyva a budai pasának, hogy egyetértsen Bethlennel s hallgassa meg Budára küldött főtanácsos úr embereit. Bethlen egyebek közt azt tanácsolta a budai pasának, hogy Nógrádot, Füleket, Szécsényt és Gyarmatot kérje vissza Ferdinándtól. Ez a tanács nem azért volt adva, hogy a béke ügyét előbbre vigye. De a sok jó indulat jutalmat érdemelt. Murád szultán 1625 június 2-ikán elengedte az 1623/24. évre eső adótartozást s kimondotta, hogy 1624 október közepétől számítva 10,000 aranyra szállítja le az addig 15,000 aranyban fizetett erdélyi adót.9
Egészen más gondolatkörben mozogtak Bethlennek Ferdinánddal való tárgyalásai. Kovacsóczy kanczellár, ki a bécsi béke okíratával 1624 májusában érkezett Kassára, arról értesitette Bethlent, hogy az udvar nem hajlandó hozzá adni Cecilia Renata főherczegnőt. Bethlen erre levelet irt a királyhoz, melyben menedéklevelet kér követei számára, a kiket a német vagy más európai udvarokba küld, hogy feleséget keressenek uruknak. Bécsben tudták, hogy ez mit jelent. Nagyon nyugtalanította az udvart az a gondolat, hogy Bethlen protestáns fejedelmi családdal akar összeházasodni.
A Bethlen levelében említett követek 1624 szeptemberében valóban Bécsbe érkeztek. Kovacsóczy és Mikó Ferdinánd előtt kijelentették, hogy Brandenburgba kell utazniok. Collaltónak s Ulmnak azonban megmondották, hogy Bethlen Ferdinándtól kér feleséget. Nem igéri ugyan, hogy áttér a katholikus hitre, de pártolni fogja a katholicizmust. Eggenberg herczeg, Sennyei kanczellár s a spanyol követ tanácsára a császár elhatározta, hogy valamely rokon herczegnő kezét szerzi meg Bethlennek. Úgy gondoskodunk a fejedelem házasságáról – válaszolt Ferdinánd a követeknek – mintha legjobb rokonunkról volna szó. Kovacsóczyék lemondottak a brandenburgi utazásról.
Az udvar remélte, hogy az előkelő házasság vagy egyelőre annak reménye megakadályozza Bethlen ellenséges szándékát. 1625 elejen Ferdinánd Sennyei püspököt Gyula-Fejérvárra küldötte. A kanczellár elbeszélte a fejedelemnek, hogy a király a toscanai nagyherczeg két unokájára gondolt, de az egyik rút, a másik még igen fiatal. Hanem egy modenai herczegnőt ajánl Bethlennek. A fejedelem azt válaszolta, hogy úgy beszél Sennyeyvel, mintha gyóntatója volna. Ő csak a király fenséges leányára gondolt. Felajánlotta szolgálatait a török ellen. Már előbb is azt tanácsolta az udvarnak, hogy Gyarmaton makacsul követelje Vácz visszaadását. E tanács annyit ért, mint az a másik, mely szerint a budai pasa várakat követeljen a királytól. Sennyey bizott Bethlen őszinteségében, körülbelül úgy, mint annak idején Káldy György. Bethlen azonban nem volt megelégedve a szép szavakkal. Megüzente az udvarnak, hogy 1625 májusában követséget küld Bécsbe, mely forma szerint megkéri majd a főherczegnő kezét. Az üzenet zavarba hozta az udvart. Sennyey kénytelen volt válaszában arra inteni a fejedelmet, hogy a királyhoz való hűségét ne tegye függővé egy nő kezének elnyerésétől. Egyszersmind a neversi herczegnőt, a császárné rokonát ajánlotta neki. Ez a herczegnő rokona volt annak a Gonzagának, a ki a keresztény militia rendjét alapította, a mely rendnek a néhai Homonnay is tagja volt. Az udvar tehát oly házasságot ajánlott Bethlennek, mely őt a török előtt gyanussá teszi, anélkül, hogy neki valamely hatalmas rokonság támogatását szerezte volna meg.10
Bármennyi jó indulatot mutatott az udvar Bethlen iránt, azt rossz néven vette tőle, hogy követeit elküldötte a gyarmati tárgyalásokra. Különösen Esterházy Miklós tiltakozott nagyon hevesen az erdélyiek megjelenése ellen, mert – úgymond – „ki higye el azt penig, hogy Kamuthi uramék társúl adván magokat a török mellé, valami vélek ellenkező cselekedetet merjenek mutatni”. Bethlen azt felelte, hogy ő sokféle okból nem akart két hatalmas fejedelem közé férközni, de már nem hivhatja vissza embereit a vezér akarata ellen.11
S így Kamuthy Farkas, Toldalagi Mihály és Borsos Tamás is részt vettek a gyarmati tárgyalásokban. Párkányban laktak a törökkel együtt. Nagyon kellett vigyázniok arra, hogy egyik fél se higyje őket ellenségnek. Párkányban azzal foglalkoztak, hogy előkészítsék a törököket a gyarmati tárgyalások vitáira. Ez nagy szolgálatnak látszott, de az erdélyiek jól tudták, hogy okoskodással a török nem nyer várat. Igen elégedetlenek voltak a tanítás eredményeivel. A törökök fenyegettek inkább, sem mint okoskodtak. A tárgyalások alatt az erdélyiek veszteg ültek és hallgattak. Semmi sem zavarta ki őket hallgatásuk mélységéből. A magyar biztosok szerették e némaságot, de a törökök nógatták a beszédre Bethlen embereit. Az erdélyiek titokban a királyi biztosokkal is értekeztek a keresztény érdekek megóvásának módjairól.
Mind e diplomatiai mesterkedésnek nem csupán a kétféle barátság megerősítése volt a czélja. Kamuthy és társai szerették volna a következő pontot beigtatni a gyarmati békébe: „Minthogy Erdély sok időktől fogván magának való szabados fejedelemség volt, ennek utánna is mind az mostani fejedelmek idejében s mind pedig legitimus successorinak idejekben ezen mostani szabados fejedelemségnek agnoscáltassék és tartassék utrinque, hozzá való mostani határaival, szabadságaival együtt s abban egyik féltől is bántása ne legyen.” Esterházy Miklós azonban tiltakozott e pont beiktatása ellen. Jól látta, hogy mire való. A Bethlennel kötött béke értelmében az erdélyi rendek 1624 június 7-ikén kiadott biztosító levelükben kijelentették, hogy a Bethlennek éltéig átengedett hét vármegyéhez nem tartanak jogot. A Kamuthytól indítványozott pont ellenkezvén a biztosító levél tartalmával, a hét vármegyét a török oltalma alatt hosszú időre Erdélyhez csatolta volna.
Esterházy hiúsította meg Bethlen szándékát a királyi Magyarország jövőjének érdekében.12
E jövő biztosítására gondolt az udvar is, midőn 1625 július első felében szeptember 8-ikára Pozsonyba hivta össze az országgyűlést.
A rendek szokás szerint lassan gyülekeztek. A király csak október 13-ikán vonult Sopronba s ezután kezdődött az országgyűlés munkássága.
Az országnak ekkor nem volt nádora. Thurzó Szaniszló, az utolsó protestáns nádor, 1625. május elején meghalt. A rendek addig nem akartak a királyi előterjesztések tárgyalásába bocsátkozni, a mig a király meg nem nevezi a nádorjelölteket. Az udvar szokatlanul gyorsan engedett. A katholikusok közül Esterházy Miklóst és Pálffy Jánost, a protestánsok közül Nádasdy Pált és Ostrosith Istvánt nevezte meg. Az október 25-iki vegyes ülésen százhuszonöt szavazat esett Esterházyra s vagy huszonöt Nádasdyra. Ez eredmény érthetővé teszi az udvar engedékenységét. Nem mintha megszünt volna a császár környezetének hagyományos idegenkedése a nádori intézmény ellen. De végre oly nádort választott az országgyűlés, a kit a király megbizhatóbbnak tartott elődjeinél. Esterházy szerencsétlenségnek tartotta az ország vagy egyes részeinek elszakadását a királyi háztól. Ez mely meggyőződése volt, melyben akkor sem ingott meg, midőn félénkebb, óvatosabb pártfelei a felkelőkhöz csatlakoztak. Igaz, hogy Esterházy a kételkedőknél messzebb látott, de kétségtelen, hogy a lovagias hűség érzetének is része volt állhatatosságában. A protestánsok is reá szavaztak; szerencséje, nagy vagyona, éles esze s határozottsága oly tekintélyt szereztek neki, hogy csak kevesen mertek ellene nyilatkozni. Már Thurzó Szaniszló életében is övé volt a vezér szerepe. Thurzó Györgyre emlékeztet Esterházy munkakedve s nagy jártassága az állami igazgatás különböző ágaiban. Vallásossága is emlékeztet elődjére, csakhogy a protestáns szülőktől származott, de jezsuita iskolában nevelt Esterházy az ellenreformáczió bajnoka volt. Nemcsak a hatalom eszközeivel terjesztette vallását, de, mint Hajnal Mátyás tanítványa, theologiai tudományával is sikra szállott hitének védelmében. Esterházy hűsége az udvar iránt nem fajult szolgasággá. Erős magyar érzés jellemezte, de mégis távolabb állott a köznemesség felfogásától, mint Thurzó György: a népies vonások hiányoztak politikájából.
Az udvar nem csupán Esterházy egyénisége miatt volt oly előzékeny a nádorválasztás kérdésében. Engedett, hogy a rendek nagyobb dologban engedjenek, a nádorválasztást egy még jelentékenyebb választás próbájának tekintette.
Gróf Esterházy Miklós nádor.
Egykoru olajfestmény az Esterházy herczegek fraknói várában.
Az országgyűlés egybehívásának tulajdonképi czélja az volt, hogy a rendek Ferdinánd fiát királylyá válaszszák. Az udvar különösen Bethlen nyugtalan politikája miatt attól tartott, hogy komoly zavarok támadhatnának, ha Ferdinánd utódjának megválasztása előtt halna meg. Most nem gondolt az udvar arra, mint az 1618-iki országgyűlésen, hogy a trónöröklés elvét iktassa a magyar törvénykönyvbe. A királylyá avatás ténye sűrgősebbnek látszott, mint az öröklés rég óhajtott diadala. Az udvar most más természetű akadályokat támasztott. Pázmány, Eggenberg, Caraffa nuntius s Lamormain meg akarták menteni a főherczeg lelkiismeretét a koronázási hitlevél elfogadásának terhétől. Azt mondották, hogy az atyát mentik az 1618-iki súlyos körülmények, de most kedvezőbb idő jár, miért kötelezné magát az ifjú herczeg a vallási szabadságról szóló czikkek tiszteletben tartására? Elégedjünk meg, mondotta e papi párt, a választással, a koronázást s ezzel együtt a hitlevél aláirását jobb időkre halaszthatjuk. Ferdinánd a gyóntató atyának adott igazat. De különösen Esterházy és a spanyol követ ellenezték a koronázás elhalasztását. Elmondották, hogy a magyarok nem tekintik igazi királyuknak azt, a ki nincs megkoronázva s hogy a német birodalmi választás és a spanyol házasság szempontjából is szükséges a koronázás. Nagy hatással volt a királyra Esterházynak az a megjegyzése, hogy Ferdinánd főherczeg annak idején megváltoztathatja a törvényeket a rendek hozzájárulásával, ha az ország egészen katholikussá lesz. Eldöntötte a vitát az a körülmény, hogy az országgyűlés még a választáshoz sem akart fogni a hitlevél elfogadása előtt.
Másrészt Esterházy a rendek hangulatát is vizsgálta s igyekezett lefegyverezni minden ellenállást. Csupán az ellenzék legszélsőbb töredéke, a Bethlennek átadott hét megye követei tiltakoztak a választás ellen. Utasításuk és a királyi előterjesztések nem szóltak a választásról; vagy ölnek, vagy vágnak, de mi sem választunk, sem koronázunk, mert most is sok fejedelmünk lévén, sok urat nem győzünk tartani és uralni – így nyilatkoztak. Bethlen Sopronban tartózkodó követe biztatta őket az ellenállásra. De a nádor szép szóval, erős okokkal s ha tűrelméből kifogyott – a mi hamar megesett – még erősebb fenyegetésekkel leakarta beszélni a követeket az ellenmondásról. Igyekezetének volt is annyi eredménye, hogy a november 27-iki vegyes ülésen, a melyben az elfogadott hitlevél bemutatása után Ferdinánd főherczeget kikiáltották magyar királylyá, a tiz vagy tizenkét főnyi szélső ellenzék tagjai elnémultak. A döntő pillanatokban a már száz év óta uralkodó család tekintélye erősebben hatott reájuk, mint az elszakadás vágya és az a félelem, hogy kiérdemlik Bethlen feddő szavát.13
Deczember 8-ikán koronázták meg III. Ferdinándot. A sérelmeket az országgyűlés még a választás előtt intézte el. A mióta a horvátok megérkeztek, a katholikusok többségben voltak14 s így a sérelmi pontok igen nagy részének tárgyalása alig adott alkalmat az ellenmondásra. De a német katonaság s a vallás ügye most is zivatart idézett elő. A német katonaságot 1623-ban Bethlen második támadásának hirére vezették Érsekujvárba s több más várba. Thurzó Szaniszló a magyar tanács határozata alapján kérte a katonaságot, de később bizonyos tiltakozással élt, hogy védje magát a rendek haragja ellen. Esterházy minden tartalék nélkül s igen határozottan kérte az idegen hadi erőt.15 Most sem akarta kivezetni a császár katonáit, de az országgyűlés többségével egyetértve oly czikket kivánt alkotni, mely megóvja az ország törvényes jogát. A nádor a vallás ügyében is el akarta halasztani a vitákat, a protestánsok törvényes biztositékainak tiszteletben tartása mellett. Az udvar szerette volna hallgatással mellőzni e biztositékokat, de a béke kedvéért megnyugodott a nádor felfogásában. Esterházy vegyes üléseken szavazatra bocsátotta e kérdéseket, mint már Thurzó Szaniszló is próbálta az 1622-iki országgyűlésen. A szélső ellenzék tagjai, különösen az abauji és borsodi követek hevesen tiltakoztak az együttes szavazás módja s általában a vitának ilynemű elintézése ellen. Szükségesnek tartották a vallási sérelmek tárgyalását és nem akarták tűrni a német katonaságot az országban. Esterházy azonban keményen megdorgálta a tiltakozókat, szemükre hányván egyebek közt azt, hogy az alkotmány ellenére nem szavazással, hanem lármával akarnak dönteni az országos ügyekről. Végre is a nádor megvalósította az országgyűlés többségének akaratát. A vallási vita elmaradt, a XXII. törvényczikk megujította az 1608-iki törvényt s Ferdinánd hitlevelének hatodik pontját. A XXIV. czikk pedig azt mondja, hogy most nem tanácsos kivezetni az idegen katonaságot, de ennek meg kell történnie, mihelyt a körülmények megengedik. Időközben a kapitányok a nádor hatósága alá tartoznak a törvények értelmében.
Thurzó Szaniszló siremléke.
A lőcsei plebánia-templom keresztelő kápolnájában.
Felirata: ILVSTRISSIMVS • D(ominus) • D(ominus) • COMES • STANISLAVS THVRZO DE BETH | LENFALVA • REGNI • HVNG(ariae) PALATINUS [IV]DE(x) • CVMANOR(um) TER[RE] SCEPVSIENS(is) AC COMITATUS EIV[SD](em) P(er)P(etuus) COMES [SAC]RAT(issimi) PRINCIPIS | D(omini) D(omini) FERDINANDI II. ROMANOR(um) IMPERATORIS GERMAN(iae) AC HVNGAR(iae) | BOHEM(iae) etc(etera) REGIS etc(etera) • INTIMVS CONSILIARIVS ET PER HVNG(ariam) LOCVMTEN[E]NS • MORT(uus) ANNO 1625.
Az ezredéves országos kiállitás történelmi főcsoportjában kiállitott gipsmásolatról rajzolta Cserna Károly.
A mérsékeltebb protestáns ellenzék sem volt egészen megelégedve e megoldással. Az alsóházban ujra felvetette a vallási defensorok eszméjét. Egy katholikus s egy protestáns biró ítéljen a vallási vitákról – így hangzott az inditvány, mely gyakorlati szempontból talán nem nevezhető szerencsésnek, de bizonyos, hogy a méltányosságot akarta uralomra juttatni. Nem igen akadt még katholikus, a ki úgy gondolkodott volna, mint Lipthay Imre. A barsi követ pártját fogta a protestánsoknak s a papság szemrehányásaira azt válaszolta, hogy „lelkemben kegyelmetekkel tartok, de mint Bars vármegye követe, utasításom szerint az evangelikusok közé tartozom.”
Midőn a királyválasztás után a törvényczikkek szerkesztésére került a sor, az alsóház nagy botránynak lett szinhelye. Az alsóház protestáns többsége a XXII. törvényczikkbe Mátyás magyarázó oklevelét és az „örök időkre” szavakat toldotta be. Winkovich zágrábi nagyprépost, az alsóház küldöttségének szónoka, a felsőházban kijelentette, hogy a katholikusok nem fogadták el a toldalékot, mely ellenkezik az országgyűlés megállapodásával. E szavak miatt a küldöttség protestáns tagjai megtámadták a nagyprépostot az alsóházban. Ingerült vita keletkezett. Nehány követ neki esett a prépostnak, ökleikkel ütötték, haját és szakállát tépték. Pázmány elégtételt kért a királytól a magyar főpapok nevében. Tekintettel a koronázás ünnepére, a büntetés nem volt szigorú. Deczember 8-ikán a tettesek térden állva bocsánatot kértek a királytól, majd a következő napon a vegyes ülésen megkövették az országyűlést, az egyházi rendet s a prépostot. Két törvényczikk örökítette meg e botrány emlékét. A LXI. elrendeli, hogy a zágrábi prépost s az egyik szlavóniai követ a felsőházban foglaljanak helyet. A LXII-ik szigorú büntetéssel fenyegeti az országgyűlés tanácskozási termében erőszakoskodókat s meghagyja a megyéknek és a távollevő főuraknak, hogy birtokos nemeseket küldjenek az alsóházba.16
III. Ferdinánd magyar király.
Van Lochom Mihály egykoru metszete után.
Körirata: SPE ET FATIS CONFISVS AVORVM. Alul: FERDINA(n)DVS III. D(ei) G(ratia) REX HVNGARIAE | BOHEMIAE ARCHIDVX AVST(riae) DVX BURG(undiae) | STIR(iae) CARINTH(iae) CARNIOL(iae) ET WIRTEMB(ergae) COMES | HASP(urgi) TIROL(is) GORIT(iae) LANTGR(avus) ALSAT(iae) • Michel van Lochom excudit.
Az országos képtár arczképgyűjteményének 1998. számú példányáról.
Az országgyűlés két éven át portánként három forint évi adót, koronázási ajándékul pedig egy évre portánként egy forintot szavazott meg. A korona őrzésének költségeire a földesurak zsebéből portánként egy forintot ajánlott fel; ez adót a nem porta után adózó kiváltságosok is tartoztak fizetni. A XXXVII. törvényczikk, mely az Ausztriához csatolt magyarországi birtokok átvételére 1626 vizkereszt ünnepét tüzte ki, foganatosabb volt, mint a hasonló tartalmú régibb törvényczikkek. Február 14-ikén ugyanis a kiküldött bizottság az említett birtokok közül Fraknót és Kaboldot visszacsatolta az országhoz.17
III. Ferdinánd koronázási érme.
Az előlapon korona alatt FER(dinandus) | III | CORONAT(us) | REX HVNG(ariae) | DIE VIII. | DEC(embris). | körirat; hátlapján mérleg, melynek nyelét feszület képezi, R(ecta) T(ueri) betükkel és PIETATE ET IVSTITIA • 1625 • körirattal.
A Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának példányáról.
Az 1625-iki törvénykönyv három czikke igyekszik enyhíteni a rossz pénz okozta súlyos bajokat. Az 1622-iki országgyűlés elhatározta, hogy a szomszéd tartományokból származó háromkrajczáros garas négy dénárban járjon, 1623 husvétjától kezdve pedig három dénárban. E törvénynek ugyancsak kevés volt a haszna. A háromkrajczáros garast vagy, mint akkor nevezték, az uj polturát senki sem akarta elfogadni a törvényes árfolyamban. Pozsonyban csak egy dénárban fogadták el.18 Hiában erőszakolták a hatóságok a szegénységre az uj polturát, a barsmegyei nép azt mondotta, hogy ha mindenét eladja is az uj polturán, pénz nélkül marad.19 Erdélyben a régi jó poltura elkelt négy dénáron, de az ujat nem vették el;20 Ónod tájékán még a jó uj polturát is visszautasították.21 Mindenütt a magyar apró pénzt kivánták. Pázmány irja 1623 elején, hogy az idegen pénzen élő füleki, szendrei és ujvári őrség egy havi zsolddal nyolcz napra elégséges száraz kenyeret sem bir vásárolni.22 És mintha nem lett volna elég ez a nyomorúság, másféle rossz pénz is kezdett terjedni. 1623-ban uj dutka vagyis három polturás pénz merült fel, mely két uj polturánál sem nyomott többet.23 Az úgynevezett pozsonyi garas is nagyon kétes értékű pénz volt. A nagy urak sorban jelentkeztek Körmöczön 1624-ben s a császár rendeletére hivatkozva, több mint negyvenezer forintnyi pozsonyi garast mutattak be, melyért jó körmöczi pénzt kértek.24 A szegény nép nem hivatkozhatott császári rendeletekre, senki sem védelmezte a nagy drágaság okozta bajok és különböző urainak zaklatásai ellen. Növelték a bajt a kalmárok, a kik abba hagyva mindenféle kereskedést, összeszedték a jó pénzt, kivitték az országból s rosszat hoztak helyette.25 Az arany, a tallér s a jó dutka ritkán voltak találhatók, Bethlen szerint 1624-ben szivesen adtak volna a forgalomban levő rossz pénzben tizenkét magyar forintot egy tallérért s húsz forintot egy aranyért, de úgy sem kaptak tallért s aranyat.26 Az 1625-iki országgyűlés több elődje példájára elrendeli, hogy jó magyar pénzt verjenek. A tallér értékét egy forint és húsz dénárban, az aranyét két forintban állapítja meg. Megujítja az arany és ezüst kivitelére vonatkozó tilalmat, elrendeli az árak leszállitását és száműzi az országból a lelketlen pénzkalmárokat.27 Deczember 13-ikán az országgyűlés be volt fejezve.
Az egykoruak sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy Bethlen nem akarta-e megakadályozni III. Ferdinánd koronáztatását. A fejedelem ugyanis 1625 őszén tekintélyes hadi kisérettel látogatta meg Kassát. Sokan, s nem csupán ellenségei, azt hitték, hogy ujra támadásra készül a császár ellen. Azt rebesgették, hogy az udvartól megsértett Széchy György egyetért Bethlennel s hogy a gyilkosság, mely véget vetett Széchy életének, meghiusította a hadi vállalatot. Pedig ez év nyarán őszintén irta Bethlen Pázmánynak, hogy a házasságra van most legnagyobb gondja. Azonban a kassai séta még sem volt oly ártatlan, mint a minőnek Bethlen akarta föltüntetni. Nem csak az volt a fejedelem czélja, hogy zavarja Ferdinándot hadi erejének összpontosításában, hanem főleg az, hogy figyelmeztesse a császár ellenségeit, mennyire számithatnak az erdélyi támogatásra, ha a kellő föltételek mellett hasznát akarják venni.28 Mert 1625-ben már erősen készülődtek a császár ellenségei s Bethlen úgy érezte, hogy a cseh forradalommal kezdődő harcz most fejlődik igazán európai küzdelemmé. A protestáns nagyhatalmak fegyverkeztek s Francziaország, Velencze és Savoya szövetsége támogatta a protestánsok czéljait. Bethlen csatlakozni kivánt e nagy reményeket keltő mozgalomhoz, hanem a szokottnál is nagyobb óvatossággal. 1621-ben s 1623-ban politikai barátai örültek fáradozásának s hasznát is látták, de nem könnyitették küzdelmeit. Különösen a második támadás tapasztalatai azt a meggyőződést érlelték Bethlenben, hogy a magyar könnyü lovasság s a csekély török segítség nem elégséges a Beszterczebányán szerzett méltóság kiküzdésére. „Az némettel hadakozni nem hasznos, valamig egynehány ellenséget neki ember nem csinálhat” – irja 1624 áprilisában. Szükségesnek tartotta tehát, hogy „derék fundamentommal végezzen a keresztyén országokkal,” mert most már ő akarta hasznát látni a mások erőfeszítésének.29
III. Ferdinánd koronázása.
Egykoru metszet után.
Felirata: Eigentliche Contrafactur altler unter- | Schiedlichen Acten wie Ihre Königl(iche) M(aiestä)tt Ferdinand(us) III. den 8. Decemb(ris) A(nno) 1325. zum König in Vngarn gekrönt worden. Fent: Ausgeuorffne Müntz.
A mellékjelenetek feliratai: 1. Wie Königl(iche). Majestät Zwischen 2 Bischoffen anfangs für den Altar kom(m)t die Kronung zu empfahen. – 2. Wie Königli(che) Maj(estä)t die Finger auf das Buch legen und den Aydt leisten. – 3. Wie Königl(iche) Maj(est)ät zum Vngarischen König gesalbet worden. – 4. Wie Königl(iche) Maj(estä)t das Königliche Schwerdt empfahen. – 5. Wie Königl(icher). Majest(ät). der Königliche Ring an Finger gethan wird. – 6. Wie Königl(iche). Maj(estät). den Königlichen Scepter und den Reichs Apfel empfahen. – 7. Wie Kö(niglicher) Maj(estät). von den Herren Ständen zu Vngarn Gluch gewünscht und mit anrühren der Cron der Aydt praestirt wird. – 8. Wie entlich Königl(icher) Majestät vor dem Altar Brodt und Wein opffern.
Khevenhiller Ferencz Kristóf „Annales Ferdinandei” (Lipcse, 1721–22.) cz. munkájából.
És míg Bécsben a császár vejének s a török ellen bajtársnak ajánlkozott, sorban kérdezgette a Habsburgok összes ellenségeit, hogy mily mértékben s minő hála fejében kivánják szolgálatait.
Bethlen nagy örömmel tapasztalta, hogy a franczia politika, mely az első támadás idején inkább ellene fordult s azóta kétes értékű biztatással támogatta, most rögtön ajtót tár előtte, alig várva kopogtatását. Richelieu, a ki 1624-ben vette át az ügyek vezetését, igen nagyra becsülte azt a szerepet, mely Bethlenre várt az osztrák-spanyol hatalom leküzdésében. Boccourt de Montealto franczia követ 1625 január 2-ikán indult Erdélybe s e követküldés nyomán élénk szóbeli s irásbeli üzenetváltás keletkezett egyrészt Gyula-Fejérvár és Páris, másrészt Gyula-Fejérvár és a konstantinápolyi franczia követség közt.30
A protestáns szövetség követe is megjelent az erdélyi udvarban. Mert így nevezhetjük Strassburg Pál kapitányt, noha a protestáns hatalmak nem adtak neki hivatalos megbizást. Anstruther, a kopenhágai angol követ ajánlotta Strassburgot Pfalzi Frigyesnek, Frigyes pedig 1624 végén arra kérte ipját, hogy küldje el a kapitányt az erdélyi fejedelemhez. Jakab király még mindig irtózott a gondolattól, hogy az ő nevében követ vagy levél induljon a pogányok szövetségeséhez. Rusdorf, Pfalzi Frigyes londoni megbizottja, nem birta legyőzni Jakab idegenkedését, hanem a walesi herczeggel levelet iratott Thurnnak, melyben a herczeg Thurn gondjaira bizza Bethlen és Strassburg ügyét. Thurn az 1623-iki hadjárat befejezése után elhagyta Magyarországot, azzal az igérettel, hogy Bethlent tudósítani fogja az európai állapotokról. Azóta Velencze szolgálatába szegődött s ez állam területén tartózkodott, midőn Strassburg hozzá érkezett. Thurn a kapitányt, mint az északi hatalmak megbizottját, küldötte Bethlenhez. Strassburg 1625 nyarán Erdélybe érkezve, elmondotta Bethlennek, hogy az északi népek, a kiknek ősei hajdan elárasztották a föld kerekségét, a császár ellen fordultak. Súlyos és végtelen háboru fenyegeti Ferdinándot. Bethlen nem egészen uj dolgokat hallott Strassburgtól. A fejedelem reményei akkor már annyira fel voltak csigázva, hogy osztogatta az osztrák birodalom országait. Pfalzi Frigyes 1625 márcziusában Bethlen kivánságára azzal a nagylelkü igérettel válaszolt, hogy átengedi neki Morvaországot. Bethlen örült a még el nem ejtett vadnak, de nem vette csekélybe a vállalat nehézségeit. Páthoszszal válaszolt Strassburg páthoszára, hanem egyszersmind figyelmeztette arra, hogy szilárd alapra van szüksége a nagy épületnek. Mansfeld, a dán király s Hollandia idegenektől kapott pénzen hadakoznak. Honnan teljék az ő költsége ily nagy hadjáratra, ha mások semmit sem akarnak neki adni?31
Strassburg sokat beszélt Bethlennek Gusztáv Adolf terveiről. Az erdélyi fejedelem, mint sok más protestáns, azt remélte, hogy a svéd király fogja vezetni a protestáns coalitiót. Gusztáv Adolf a katholiczizmus hatalmának megtörésére irányuló terveiben számba vette Bethlen Gábort. Már 1623-ban szeretett volna vele egyesülni Sziléziában. A két uralkodó azóta is üzengetett egymásnak az egyesülés módjáról s helyéről. Bethlen 1624-ben Quadt Mátyás német kapitányt küldötte Svédországba. A kapitányt, ki az 1624-ben elhalt jägerndorfi őrgróffal került Magyarországba, Bethlen ügyes diplomatának tartotta. Quadt és társai kereskedőknek öltözve utaztak Lengyelországon át, de Zsigmond elfogta a szerinte rossz ügyben kereskedőket. A svéd király azonban más uton értesült Bethlen izenetéről.32
Széchy György siremléke.
Báró Radvánszky Béla gyűjteményében.
Felirata: ILLVSTRISSIMVS COMES | GEORGIVS SZECH DE RIMASECZ SVPREMVS AC | PERPETWS COMES COMIT(a)T(us) GEOMORIENSIS LIBER BARO | ARCIV(m) MVRANI LIPCZE BALOG ETC(etera), FELSEO LINDVA CV I BICVLARIOR(um) REGALIV(m) PER HVNGARIA(m) MAGISTER AE | QVES AVRATVS SACRAE CESARIAE REGIEQ(ue) MAI(estat)IS | CONSILIARIVS ETC(etera) OCCISVS SVB ARCE BARCO | DIE 1. SEPTEMBRIS, ANNO 1625. VIXIT | ANNOS XXXXVII.
Rajzolta Dörre Tivadar.
A követküldés ellenséges területen át nehéz s feltünő dolog volt, Bethlen czélszerübbnek s kényelmesebbnek tartotta az európai hatalmak konstantinápolyi követeitől tudakolni, hogy megbizóiknak mi a szándéka. 1625-ben a portára küldött erdélyiek tudatták a franczia, hollandi, angol és velenczei követekkel Bethlen föltételeit. A fejedelem – így hangzottak a föltételek – be akar lépni az európai szövetségbe. 40,000 fegyveressel háborgatná a közös ellenséget, de a tömérdek sereg eltartására havonként 40,000 tallért kiván. Nem békül meg a szövetségesek tudta nélkül, de ők se kössenek békét vagy fegyverszünetet anélkül, hogy belé ne foglalnák Bethlen Gábort. A követek mindannyian sokallották a kivánt összeget. Kormányaik nem hatalmazták fel őket a feltételek elfogadására, leginkább azért, mert átallották uj s nem egészen biztosan kamatozó kötelezettséggel gyarapítani nagy költségeiket. Roe Tamás kijelentette, hogy nem a török fővárosban kellene megkötni az alkut, hanem legjobb volna, ha Bethlen emberei bejárnák a szövetkező országok fővárosait. A franczia követ lanyhának tartotta követtársai magaviseletét Bethlennel szemben. Megmondotta Roenak, hogy a franczia király felhatalmazta őt a feltételek elfogadására. Roe, a ki nagyon szerette volna magának tulajdonítani azt a dicsőséget, hogy diplomatiai ügyességével Bethlent a császár ellen ingerelte, szégyelte magát, hogy az angol kormány a franczia mögött marad e hasznos ügy előmozdításában. Igaz, hogy De Priard, a franczia követ, a ki 1625 derekán jelent meg az erdélyi udvarban, Bethlent a követelések mérséklésére akarta birni. De midőn e kisérlet nem sikerült, 1626 elején Harlay de Césy Konstantinápolyból Fornetti tolmácsot küldötte Bethlenhez. Fornetti elmondotta, hogy az angol, hollandi s velenczei kormányok nem feleltek Bethlen ajánlataira. A franczia király azonban azt üzeni, hogy elvállalja a 40,000 tallér negyedrészének fizetését az esetre, ha a fejedelem megkezdi a támadást. A többi föltételt is elfogadja. De ha Anglia, Hollandia s Velencze nem vállalnák el a reájuk eső rész fizetését, a franczia kormány fizetne Bethlennek 50,000 tallért a támadás kezdetén.33
Bethlen örült a francziák készségének, de többet kivánt. Már előbb is belátta, hogy a konstantinápolyi követségek útján nem kötheti meg az alkut. Elhatározta, hogy követet küld a protestáns udvarokhoz. Választása a lengyel fogságból kiszabadult Quadtra esett. Az ürügy is megvolt, Quadt a leánykérő küldöttséghez csatlakozott. Bethlen már 1624-ben jól tudta, hogy az udvar hitegeti a házasság dolgában. A mióta visszautasították a kormányzóságra vonatkozó ajánlatát s az ezzel összefüggő terveket, inkább csak szinből folytatta a házassági alkút az udvarral, azzal a mindinkább tünedező reménynyel, hogy a császár még vejének fogadja a politikai helyzet kényszere alatt. Az ajánlott katholikus herczegnők kezére nem vágyódott. Azt hitte az udvar, hogy hizelegve a fejedelem hiúságának, tőrbe ejtheti a kinált rokonságokkal. Bethlen alig látszott észre venni a csábítást, Kamuthy s Kovachóczy sikertelen bécsi útjai után abban a táborban kereste a rokoni összeköttetést, melyhez érzelmei s politikai érdekei vonzották. Roe Tamás tanácsolta uralkodója családjának, hogy jó volna, ha Bethlen számára német herczegnőt keresnének. Pfalzi Frigyes nejének, Erzsébetnek volt egy Farensbach Magdolna nevű udvari hölgye, a kinek testvére Vollmar, Thurn grófot szolgálta. Erzsébet ez úton figyelmeztette Bethlent már 1624 májusában Brandenburgi Katalinra. Júniusban az udvarhölgy azt jelentette úrnőjének, hogy Bethlen meg van nyerve a tervnek. A fejedelmet nagyon csábította Gusztáv Adolf sógorsága. Az a Quadttól vezetett követség, melyet a lengyel király elfogott, azzal is meg volt bizva, hogy e házasság ügyét tárgyalja a svéd királylyal.34 Bethlen 1625 márczius elején Scultetus Weichard nevű udvari orvosát küldötte Berlinbe, hogy kérje meg a választó-fejedelem hugának kezét. Április 19-ikén a választó Scultetusnak s a valamivel később érkezett Listi Ferencznek azt válaszolta, hogy Bethlen személye ellen nincs kifogása, de tartania kell a császár s a lengyel király haragjától és azért kéri az ünnepélyes leánykérő követség elhalasztását.35
A brandenburgi választó igen tisztességes és hasznos dolognak tartotta a gazdag és európai hirű fejedelemmel való sógorságot. De a döntő szót addig nem merte kimondani, a míg a császár formális beleegyezésére nem hivatkozhatott. A császár engedelmével a választó a lengyelek kifogásait akarta elnémítani, mert Zsigmond már Quadt elfogatása óta intette György Vilmost, a lengyel korona vazallusát, hogy ne kössön szövetséget Lengyelország ellenségével.36
György Vilmos brandenburgi őrgróf.
Egykorú metszet. Khevenhiller id. munkájának függelékéből.
A császár jóváhagyását akarta megnyerni az a követség, mely 1625 júliusában Kovachóczy és Mikó vezetése alatt Ferdinánd udvarába indult s a melyhez Quadt is csatlakozott. Már a követség elindulása előtt megüzente Bethlen Sennyey kanczellárnak, hogy lemondott a császári rokonság reményéről, de mindamellett igaz hive marad Ferdinándnak. Követeit a császár Bécsujhelyben fogadta koronás fők küldötteihez illő tisztelettel. Édességekkel akarta elfelejtetni az elutasítás keserűségét. A Serenissimus czimet küldötte Bethlennek, a mit rossz néven vettek az idegen hatalmak követei. A spanyol követ azt mondotta, hogy az ő királyának sem adnak nagyobb czimet. Ferdinánd azzal mentette magát, hogy az irigyelt kitüntetést nem mint császár, hanem mint magyar király osztotta. Különben Kovachóczyék még mindig emlegették Bethlen vágyát a császári rokonságra. Az udvar azt a sejtelmet akarta ébreszteni bennük, hogy Ferdinánd talán az idősebb királykisasszonyt Bethlenhez adná. De – igy mondogatták az udvari emberek – a vallás különbsége el nem háritható akadály. Csak tartóztatni akarták az erdélyi követeket, mert jól tudták, hogy nem csupán a leánykérés végett utaznak Berlinbe. Midőn arról volt szó, hogy az udvar jóváhagyja-e Bethlen házasságát a brandenburgi választó hugával, Ferdinánd azt válaszolta, hogy György Vilmos nem barátja ugyan, de ő nem fél tőle. A gyámoltalan választó nem is birta volna megboszulni Ferdinánd jóváhagyásának megtagadását, de a császári politika szempontjából fölösleges dolog lett volna ez alkalomból megsérteni György Vilmost és Bethlent. Az erdélyi követek szeptemberben Berlinbe érkeztek s megkötötték a házassági szerződést.37
Quadtnak más dolga volt; elhagyva követtársait, 1625 október 16-ikán IV. Keresztély dán király nienburgi főhadiszállására érkezett.38 A dán király már ekkor meginditotta a hadjáratot. Nem várva be Bethlen követét, Berbisdorf Ehrenfried ezredest Magyarországba küldötte. Berbisdorf gyógyszerésznek öltözve Szilézián át Kassára utazott. Arra kérte a fejedelmet, hogy támadja meg a császár örökös tartományait, lépjen a szövetséges királyok társaságába s küldjön a dán sereg számára hatezer magyar katonát a szövetségesek költségén. Bethlen tagadó vagy kitérő választ adott. Ha rögtön megengedi a toborzást, zavarta volna a lakodalmi ünnepet. Azért mondotta, hogy bajos volna a téli időben a csapatot átvezetni a határon. Megüzente továbbá, hogy addig nem fog fegyvert, a mig az unióba nincs felvéve.39
Senki sem óhajtotta melegebben Bethlen fölvételét mint éppen a dán király. Ulfeld és Sehested dán követek kiséretében Quadtot is utnak indította Hágába november 10-ikén. A következő hónapban a dán, angol és hollandiai követek megkötötték a szövetséget. Bethlen kimaradt belőle. Hanem a szövetséglevélnek tizennegyedik pontjában a protestáns hatalmak kimondották, hogy értesítik Bethlent a szövetségről s igy az erdélyi fejedelem majd elhatározhatja, hogy aláveti-e magát a föltételeknek. Az okirat nagyobb tisztelettel emlékezett volna meg Bethlenről, ha a pénz kérdése nem bántotta volna annyira a hollandi s angol követeket. Azonban magánuton tudtára adták Quadtnak, hogy, ha a fejedelem megcsinálja az óhajtott diversiót, megfogja kapni a havi 40,000 tallért s biztosabbat is végezhet a szövetségesekkel, ha újra Hágába küldi követeit 1626 márcziusára, a mikor kicserélik a szövetséglevél ratifikált példányait.40
Midőn Quadt e sovány eredménynyel távozott Hágából, Rákóczy György vezetése alatt már elindult az a nagy követség, mely a menyasszonyt Berlinből Kassára kisérte. Bethlen a Berlinbe küldött házassági szerződésben a nászajándékot kéretlenül 50,000 forinttal gyarapitotta. 1626 márczius 2-ikán volt az esküvő Kassán. A szultán, a császár, III. Ferdinánd, a bajor és kölni választók, a spanyol király gazdag ajándékokat küldöttek a fejedelemnek. Bethlen a szultán követeit nem várakoztatta, hanem „elbeszélé” Kassáról a lakodalom napja előtt, mert tudta, hogy nehéz volna vagy Ferdinánd követének vagy a török pasának megsértését kikerülni, ha együtt vannak a lakodalmon. Velencze, Francziaország és Anglia követei hiányoztak. Nem tartották szükségesnek lekötelezni a fejedelmet, úgy is tudták, hogy mi módon nyerhetik meg szolgálatait s kerülni is akarták a föltünést.41
A nagy kisérethez, mely a fiatal asszonyt új hazájába kisérte, Schwarzenberg, Brandenburg vezető minisztere is csatlakozott. Brandenburg üllő és kalapács közé jutott, midőn a protestáns és katholikus hatalmak összeütköztek. Schwarzenberg Kassán azt akarta elérni, hogy Bethlen kösse szivére az unio tagjainak a brandenburgi érdekek kiméletét. Bethlen elismerte sógorának kényes helyzetét, de mégis azt tanácsolta, hogy bátrabban csatlakozzék a protestánsok táborához. Remélte, hogy György Vilmos, mint a protestáns szövetség tagja, reá vehetné társait a Quadt Mátyástól Hágába küldött feltételek elfogadására.
Ismeretes volt, hogy Schwarzenberg gróf a császár pártjához hajlik. IV. Keresztély még idején figyelmeztette Bethlent, hogy tartóztassa a grófot tisztességes ürügyek alatt, mert különben a kelleténél korábban tesz jelentést a bécsi udvarnak Bethlen szándékairól. Bethlen lelkiismeretesen eljárt e megbizatásban. Schwarzenberg harmadfél hónapig lakomázott Bethlen udvarában.42