SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE

I. FEJEZET.
Vallás és oktatásügy.

A katholikus reactio megindulása. A katholikus egyházi állapotok. A kath. papság létszáma a Bocskay-fölkelés idején. Lelkészhiány. Szerzetesrendek mint kisegitők. A ferenczrendü szerzetesek lelkészi működése a török hódoltsági területeken. A szegedi rendház. A jezsuiták. Forgách Ferencz és Pázmány Péter intézkedései a lelkészhiány megszüntetése végett. Zsinati intézkedések. Licentiatusok. Az 1628. évi pozsonyi zsinat végzései. Egyházlátogatás. A nagyszombati egyházmegyei zsinat (1629). Papi seminariumok felállítása. A római ritus elfogadása. Az 1634-iki zágrábi zsinat. A Pazmaneum. A nagyszombati egyetem alapitása. A győri papnevelőintézet. A kassai jogakadémia. A pálosok. Protestánsok egyházi szervezkedése. A zsolnai zsinat. A szepesvárallyai zsinat végzései (1614). A szemptei zsinat (1622). A reformátusok zsinatai. A köveskuti és komjáthi zsinat végzései. Az 1646-iki szatmár-németii nemzeti zsinat. Az aristokratiko-demokratiai egyházkormányzat. Prot. püspökök hatalmi törekvése. Patai erőszakoskodása. Az „udvari főpapok”. Independens mozgalom. Ujfalvi Imre. Tolnai Dali János tanai. Presbyterianismus. Medgyesi Pál. Zsinati határozatok jellemzése. Prot. iskolák. A sárospataki collegium fénykora. Comenius Ámós János. A debreczeni főiskola. Az erdélyi fejedelmek mint az iskolák pártfogói. A gyulafejérvári collegium alapitása. Az iskolák belélete. Iskolai zendülések. Az ifjúság erkölcsi élete. Külföldi egyetemek látogatása. Alumnusok. Magyar ifjak szereplése külföldi egyetemen. A kor vallásos szelleme. Az erdélyi fejedelmek és a főurak vallásossága

A KATHOLICISMUS és protestantismus harczának nevezhetnők e korszak egyháztörténetét. Visszavenni a protestantismustól a meghóditott területet, elszántan ellenállani és mind halálig védekezni: e jelszavak tömöritik össze a két tábort. Ezekkel szemben minden más kérdés alárendelt vagy mellékes és csak annyiban jő tekintetbe, a mennyiben ennek czéljait s érdekeit közvetve vagy közvetetlenűl előmozditja. A katholicismus kissé elkésve ébredt az őt fenyegető veszedelem tudatára, akkor, a mikor az országban alig volt papja s a hivek: főurak, nemesek, egyaránt elhagyták zászlaját. A XVII. század elején alig volt egy-két egyházmegye – irja e kor egyik legalaposabb történetirója, – melyben a katholikus vallású lakosok számot tevő töredékét tették volna a népességnek s a Bocskay-fölkelés idején Magyarországon (Erdélyt és Horvát-Szlavonországot is beleértve) a tizennégy érsekség és püspökség territoriumán nem volt több mint legfeljebb 300 katholikus áldozár, beleszámitva valamennyi érseket, püspököt, apátot, prépostot, kanonokot, plébánost és fölszentelt szerzetest kivétel nélkül.1 Nagy számmal voltak, különösen a török hódoltsági területen olyan városok s falvak, hol a hivek még katholikusok voltak ugyan, de nem volt plébánosuk.2 Az általános lelkész-hiányon a szerzetrendek igyekeztek segiteni. Ezek között első sorban a ferencz-rendiek működtek önfeláldozó buzgósággal, sorra járva a pap nélkül maradt gyülekezeteket s végezve a legszükségesebb egyházi szertartásokat, keresztelve és esketve s a haldoklókat a lelki vigasztalásban részesitve. Különösen a szegedi rendház, melynek guardiánját a esanádi püspök helytartójává is kinevezte3 s a boszniai ferenczesek tevékenységéről szólnak az egykorú feljegyzések nagy elismeréssel, a kik a szomszédos vármegyék falvait maguk között felosztva a töröktől kapott menedéklevél fedezete alatt sorra járták. Nyomdokaikba a jezsuita atyák léptek, kik szintén lankadatlan tevékenységgel buzgólkodnak, nemcsak hiveiket erősitve, hanem a más vallásúakat is gyengitve, téritgetve. A ferenczrendiek és jezsuiták önfeláldozó működése ha segitett is a bajon, de azt meg nem szüntethette, a hivek lelki gondozása állandó köztük lakást kivánt. Midőn a katholikus reactio megindúlt, Forgách Ferencz és Pázmány Péter ebben ismerték föl a baj legnagyobb okát s legelőször is ezt igyekeztek orvosolni. Zsinatokat hivtak össze s itt is kimondják, hogy ez a legsürgősebb teendő, mely nem tűr halasztást. Eleinte úgy segitettek a hiányon, a hogy hamarosan tudtak. Felhatalmazták az iskolamestereket, hogy egyházi beszédeket olvassanak föl, sőt az 1629. évi zsinata szükségtől kényszeritve különösen a török hódoltsági helyeken egyes lelkészi functiók végezését (pl. keresztelés, házasságkötés, temetés) a laikusoknak is megengedte, s csak a legfontosabbakat (gyónás, áldozás) kellett a szomszéd város vagy falu lelkészének időközönként végezni.4 Licentiatusoknak hivták az ilyeneket s csak annyit kivántak meg tőlük, hogy nőtlenek, jámbor életüek s hogy valamit tanultak légyen;5 megbizásuk rendesen egy évre szólott, de ha nem volt reájuk panasz, meg lehetett ujitani. Az ezután egyre-másra tartott zsinatok gondoskodnak az egyházi élet egyéb szükségeinek orvoslásáról is. Az 1628. évi pozsonyi zsinat elrendelte, hogy a vicariusok s a fő- és alperesek látogassák meg az egyházakat, a tudatlanokat gyűjtsék össze s azok oktatásáról gondoskodjanak. A következő évben Nagy-Szombaton tartott egyházmegyei zsinat legnevezetesebb határozata az esztergomi rituale elfogadása s annak kimondása, hogy katholikusok eretnek, azaz protestáns helyre se kereskedés, se mesterség, se nyelv tanúlás végett gyermekeiket ne küldjék, s a ki ezt megtenné, attól megtagadhatják az egyházi szertartással való temetést.6 Ugyanez a zsinat eltiltja azt a „nemzeti szokást,” hogy az iskolamesterek az egyházi beszédek előtt és után rendszerint énekeltek, mindaddig, mig hivatalos énekgyüjteményt nem adnak ki.7 Az 1630. évi nagy-szombati nemzeti zsinaton a papi seminariumok felállitására vonatkozólag történtek fontos intézkedések. Pázmány már 1625. kivitte II. Ferdinándnál, a ki ez évben kiadott oklevelében a főpapok végrendelkezési jogát szabályozta, hogy azok ingó vagyonának felerésze seminariumokra fordittassék8 s most átengedte e czélra nagy-szombati házát is s rábirta az egyes főpapokat, hogy rendes évi dijat igértek e czélra. E zsinaton fogadták el a római ritust is, de oly feltétel alatt, hogy a magyar szentek officiumai is felvétessenek.9 Nevezetesek az 1634. évi zágrábi egyházmegyei zsinat határozatai. Tiltakoztak az ellen, hogy a horvát főpap vagyona is magyar seminarium czéljaira fordíttassék, mely inkább a zágrábi, bécsi és bolognai növendékházakat illeti, valamint a római ritust sem fogadták el. A pápa a zsinat határozatait nem erősitette meg.10

E zsinatok tárgyalásai is mutatják, hogy általánosan fölismerték égető szükségét egy papi seminarium fölállitásának. Az eszme megvalósitása Pázmány érdeme, a ki 1623. Bécsben e czélra alapitotta 115,000 forint alapitványnyal a Pazmaneumot. Ugyancsak az ő terve volt, hogy minden egyházmegyében állittat föl ilyen seminariumot,11 de ezt nem valósithatta meg.

Szintén az ő nevéhez fűződik a nagy-szombati egyetem megalapitása. Már előbb újjá szervezte a nagy-szombati jezsuita collegiumot, s alapitotta (1626.) a pozsonyit, de legnagyobb alkotása ez egyetem. 1635. május 6-ikán kelt alapitó oklevéllel 100,000 forintot adományozott e czélra. Az egyelőre hit- és bölcsészettudományi karból álló s a jezsuiták gondjaira bizott egyetemet még azon évben (november 13.) megnyitották.


Az esztergomi zsinat végzéseinek czimlapja.
A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának eredeti példányáról.

Az ország másik nevezetes intézete, a győri papnevelőintézet és gymnasium, mely Dallos Miklós győri püspök fáradozása folytán jött lélre, 1627. év őszén nyilt meg12 s vezetését mind a kettőnek szintén a jezsuiták vették kezükbe. E korszak végén (1657) tett hatvanezer forint alapitványt Kisdi Benedek egri püspök a kassai jogakadémia alapjára.

Más szerzetesrendek kevesebb jóindulatra és támogatásra találtak. A pálosok hasztalan igyekeztek Nagy-Szombatban seminariumot alapitani, a városi tanács a telek vásárlását sem engedte meg, úgy hogy kénytelenek voltak e czélból Bécs-Ujhelybe menni.13

Mig a katholikus egyház igy szervezkedett s belsőleg igy megerősödött, a protestánsok sem maradtak tétlen. Egyik zsinatot a másik után hivták össze, ők is törekedtek erősbiteni magukat és szervezkedtek.

A mult századok protestáns zsinatai az egyház tani épségének fentartását tűzték ki czélul, s igy határozataik is főkép dogmatikus tárgyúak; most a katholikus reactio az egyházi szervezkedés szükséges voltára irányozta figyelmüket, a mi halaszthatatlan életkérdésük volt. Már fent emlitve volt a lutheránusok zsolnai zsinata, mely a Forgách tiltakozása által országos jelentőségűvé vált; ennek végzéseit ujabb revisió alá vette az 1614. évi szepesvárallyai zsinat, melyen a katholikusból ujra lutheranussá lett Thurzó Kristóf elnökölt. Itt két superintendenst is választottak, megállapitották fizetését (200 forint), ügykörét s felmerülő panaszok esetén a törvénykezési eljárást.14 A Thurzó Szaniszló nádor elnöklete alatt tartott szemptei zsinatukon (1622.) pedig a zsinattartás módját, a superintendens hatáskörét a lelkészek és tanitók kötelességeit állapitották meg s a superintendensnek alárendelték az esperest és a lelkészeket.15 A kálvinisták zsinatainak is ugyanilyenek voltak tárgyai. A köveskúti zsinat (1612) a superintendensről, esperesről, a zsinat összehivási módjáról, az egyház látogatásáról s papi felavatásról hozott végzéseket.16 Fontosabb szervező zsinat volt: a komjáthi (1626), melynek végzéseit ki is adták. Itt határozták meg körülményesen a püspök, esperesek és lelkészek választása módját, s nevezetes határozatokat hoztak az iskolákról s a zsinatokról.17 Még nevezetesebb volt a szatmár-németii (1646) nemzeti zsinat, melyet Gelei Katona István hivott össze s melyen I. Rákóczy György is megjelent. Ez tüzetes megvitatás alá vette az egyházalkotmány alapelveit s kimondta, hogy az egyházkormányzat alapjáúl az aristokratiko-demokratiai formát fogadja el; hogy a fejetlenség kikerülése végett szükség van a püspöki hatalomra, mely abból áll, hogy a lelkészek az egyház javára irányzott ügyekben a püspöknek engedelmeskedni tartoznak; elvben a presbyteri rendszert sem kárhoztatta, de még nem tartotta a népet arra elég érettnek. Szintén nevezetes határozata, hogy megbizta Gelei Katonát egy egyházi törvénykönyv szerkesztésével.18

Az összetartás és fegyelmezettség szükségének érzete kedvezett e korban egyes prot. lelkészek hatalmi törekvésének, kiket ebben a protestáns fejedelmek és földesurak is támogattak. E hatalmi törekvés olykor messze túllépte a megengedett határokat, mint mikor Patai István dunántúli superintendens katonai erővel akarta elfogatni s elzáratni a fegyelmi vétséget elkövető lelkészt stb. Ez egy főúr, a Batthyány Ferencz birtokán volt; az erdélyi fejedelmek „udvari főpapjai” még többet engedtek meg maguknak. Az ellenhatás itt sem maradt ki, ennek következménye volt e kor independens és presbyterianus mozgalma.


Pázmány czimere és aláirása a nagyszombati egyetem albuma első lapján.
Olvasása: Petrus S(anctae) R(omanae) E(cclesiae) Presbyter Cardinalis Pázmány.
Az album a budapesti kir. m. tud. egyetem levéltárában

Ujfalvi Imre, egy tudományosan képzett, külföldi egyetemen is járt lelkész volt ennek meginditója. Izgatott a püspöki hatalom ellen, s mikor sokan mellé állottak, felmondta püspökének, Hodászinak az engedelmességet. Állitólag Hodászi helyett ő akart püspök lenni: „Ő várta és másnak esett” – mint Bod mondja,19 – s a sértett hiúság vitte erre a lépésre. Hodászi zsinat elé vitte az ügyet (1610. váradi zsinat) s ez vétkesnek mondotta ki Ujfalvit: állásától elmozditotta s kötelezvényt állittatott ki vele, hogy ezután tartózkodik az izgatásoktól.20 De az még ezután sem pihent s egy ennek következtében összehivott s szintén Váradon tartott zsinaton (1612) hivatalvesztésen kivül Báthori Gábor parancsára börtönbüntetésre itéltetett, később pedig Bethlen Gábor számkivetést szabott rá s abban halt el. De halálával nem aludt el a mozgalom. Tolnai Dali János, a ki Franekerben, Gröningenben tanult s Londonban is megfordúlt, az itt látott presbyteri rendszert megkedvelve több társával szövetséget kötött, hogy e rendszert hazájukban is meghonositják. Hazajövén Rákóczy György sárospataki tanárrá tette. De terveinek hire már előre forrongásba hozta az „orthodoxokat” s a Sárospatakra ügyében összehivott zsinat (1638) addig nem engedte állását elfoglalni, mig reversalist nem ad magáról, hogy az egyház symbolikus könyvei és a fennálló rend ellen nem izgat. De eleven, újitó szellemét nem tudta ezután sem fékezni, bár újitásainak egy része, mint pl. az iskolában a magyar zsoltárok énekeltése, nem érdemelt megrovást, mégis bevádolták Rákóczy György előtt s állását el kellett hagynia. Ezután Rákóczy Zsigmond tábori papja, később esperes lett. Londoni fogadását itt is be akarta váltani s e miatt társaival együtt, kik már többen voltak, a szatmárnémeti zsinat elé idézték. Egyházi újitásaiban szintén sok üdvös eszme jutott kifejezésre, igy a belső vallásosság, házi istenitisztelet, nemzeti nyelvű oktatás, de volt sok túlzás is. Ilyen volt pl. hogy keresztelni csak vasárnap és a templomban szabad, hogy a hitvallások mellőzhetők, a püspöki hivatal megszüntetendő, az egyházmegyékre osztás ördögi intézmény stb. Tolnai a zsinaton bátran védte nézeteit, de az kárhoztatta azokat s hivatalvesztésre itélte. – Szerencséjére, a II. Rákóczy György pártfogása megóvta őt minden veszélytől s később a pataki iskola tanára és tarczali lelkész lett.


Comenius Amos János.
Összes tanügyi művei 1653-iki amsterdami kiadásának czimlapja.

Elvtársa volt a szintén Angliában tanult Medgyesi Pál, Lorántfi Zsuzsánna udvari papja, a ki a presbyteri rendszer védelmére egy művet is irt „Dialogus Politico-Ecclesiasticus” czimen. Neki sem lett bántódása, hatalmas pártfogója ellenségeit elnémitotta. „Szerzett volt is másokkal együtt valami zavart, de az országra következett sok veszedelem hamar lecsendesitette.” Nem volt tehát ez időben sem belső zavargásoktól ment a ref. egyház élete, de az egyház kormányán állók erélye idejekorán elejét vette annak, hogy egyes ujítók pártokra szakítsák az összetartásra nagyon rászorúlt egyházat. E zsinatok egyéb nagy fontosságú ügyekben is intézkedtek. Igy több foglalkozott a Pázmány támadó irataival s elhatározták, hogy „istenkáromló” művét megczáfolják:21 a szatmár-németii zsinat az egyházi censurát is behozta; figyelmük aprólékosabb dolgokra is, mint pl. a papok öltözetére, kiterjedt, melyről egy zsinat azt határozta: „Ezután a papok csizmát ne viseljenek sub poena elsőben fl. 6, azután fl. 12, tertio deponáltatik. A deákok pedig és oskolamesterek scatuliás süveget ne viseljenek, se gombos mentét, se pedig lepentős ujjú mentét. Ha a mesterek le nem teszik, a senioroknak legyen hatalmok reá, hogy levonják rólok. A deákokról az főpapok az miziri gallért is dolmányról és mentéről letegyék sub eadem poena;”22 azonkivül itélkeztek házassági, fegyelmi stb. ügyekben. Határozataikban sok fontos jelentőségű elv jutott kifejezésre. Egy zsinaton elrendelték, hogy a tanitók a tanulónak ne emlékező-, hanem itélőtehetségét igyekezzenek kiképezni. Az iskolaügy fontosságát az egyházra nézve is általában felismerték, iskoláikat is erősiteni igyekeztek.


Lorántfi Zsuzsánna aláirása 1629 január 28-ikán kelt levelén.
Olvasása: Lorantfy Susanna mp.
Az irat eredetije az országos levéltárban.

A főiskolák közűl a sárospataki, melyről egy múltszázadi iró (Dudics) úgy nyilatkozott, hogy jeles tanárai vannak s kebeléből képzett tanulók szoktak kikerülni, most is megtartotta hirnevét, sőt most élte fénykorát.23 Nem hiába nevezték el „Rákóczy-iskolájá”-nak, I. Rákóczy György és felesége Lorántfi Zsuzsánna bőkezűen és soha meg nem szűnő gondoskodással törekedtek fejlesztésére. Maga Rákóczy az iskolai épületet bővitette, a tanárok fizetéséhez hozzájárúlt, a törvényeket revideáltatta; felesége hivta be Comenius Ámós Jánost, a ki négy évi tanársága alatt az iskolában saját paedagógiai rendszerét honositotta meg, tankönyveket irt számára s a pataki iskolának oly hirnevet szerzett, hogy külföldről is jöttek ide tanulni. Nem ok nélkül mondhatta azért Lorántfi Zsuzsánna a sárospataki deákokról: „Te látod Isten, mint az édes anya magzatait, az dajka az ő kicsindedit, úgy igyekeztem nevelni Istennek és szegény hazánknak szolgálatjára.24

A debreczeni iskola is folyton emelkedett, hasonlókép az erdélyi fejedelmek pártfogása mellett, a kik az alföldi collegium nagy jelentőségét fölismerték s anyagi és erkölcsi támogatásukban részesitették.25

Alig van erdélyi fejedelem s nagyobb főúr, aki ez iskola iránt érdemeket ne szerzett volna. Ráthory Gábor 1609-ben a szepesi termés tizedét, Bethlen a tokaji Hétszőlőt és Barátszőlőt ajándékozza a debreczeni deákoknak, Zólyomi Dávid nagyobb alapitványt tett, I. Rákóczy György a debreczeni iskolában egy tanár fizetését (1635.) magára vállalta.26

A fejedelmek gondoskodása még a tanuló-ifjúság egyenruhájára is kitérjed. Igy intézkedik 1624-ben Rákóczy György a Bethlen meghagyásából, hogy a debreczeni nagyobb diákok egyenruhája sárga zsinóros zöld tóga (tógátus diák), bokáig érő kapcsos dolmány s hosszú, nyestes magyar süveg (sinkó) legyen.27

Nagyvárad, Pápa, Szatmár, Kolozsvár mind nagyobb főiskolákkal birtak.

De mindezeket messze túlszárnyalta volna a gyulafehérvári collegium, melyet Bethlen egy protestáns egyetem rangjára szándékozott emelni. Terve az volt, hogy lassanként bőviti ki főiskolából egyetemmé, azért első sorban jeles tanárokról akart gondoskodni s behivta (1621.) Opitz Mártont, a jeles német költőt, (1629.) Alstedet, Bisterfeldet és Piscatort s e korban valóban fejedelmi bőkezűséggel, lakáson és élelmi szereken kivül ezer tallért rendelt egy-egy számára évi fizetésül, s azonkivül végrendeletében 100,000 forintot meghaladó birtokokat hagyott az egyetem alapjára. Halála után tervét Rákóczy ugyan nem valósitotta meg, de azért Bisterfeld és később az Angliából menekült Basire Izsák igazgatása alatt e korban Erdély elsőrendű főiskolája volt.28


A gyulafejérvári kollégium.
Rajzolta Cserna Károly.

A mi a protestáns iskolák beléletét illeti, a tanuló ifjuság csaknem mindenütt autonom testület volt, mely maga választotta hivatalnokait, a seniort és contrascribát, maga intézte ügyeit, maga kezelte vagyonát, mely pénzen kivül föld- és szőlőbirtokokból, terményekből, tizedjövedelmekből stb. állott, maga gazdálkodott, szüretelt, saját pinczéje, csűre, malma és rendes háztartása volt s pénzét kölcsönre kiadta. Az ifjuság szervezett gyülekezete (coetus), mint elkülönzött önálló testület állott mind az iskola rektorával s tanáraival, mind a patronátust gyakorló egyházi és városi tanácscsal szemben s szabadsága gyakran féktelenségre, a korlátozni vagy fegyelmezni törekvés pedig heves összeütközésre vezetett. Igy lázadtak fel (1627.) Debreczenben, midőn a városi tanács templomépítésre forditotta a czéhek évenként szokásos adományát, igy zendültek föl más alkalommal (1648.) a tapintatlan rektor ellen. Ez a városi tanács útján akarta engedelmességre szoritani az ellene föllázadókat, de az ifjúság ellenállott, bezárta az iskola kapuit s fegyveres védelemre készült. A felfegyverkezett polgárság csak véres küzdelem árán ejthette hatalmába a vétkeseket. Az iskola szabadságán ejtett ez a sérelem azonban még jobban elkeseritette őket, ennek következtében nagy részük ott hagyta az iskolát s a hajdúvárosokban meghúzódva csak két év mulva tértek vissza hosszas alkudozás, a sebesülteknek juttatott kárpótlás után.29 A rektorral még többször összezördültek s rendes taktikájuk szerint egy időre elhagyták a várost „az asszonyok sirása közt” – mint a város krónikása feljegyezte. Ily alkalommal rakonczátlanságuk nem ismert határt. Megverték a tanácsbeli urakat – igy a krónikás Bartha Boldizsárt is – megfosztották süvegeiktől és egyebütt is „sok és nagy excessusokat committáltak”.30

A marburgi és heidelbergi egyetemi törvények megtiltják a tanulóknak a kardviselést, a nyilvános tánczot, a polgárság mulatságába vegyülést, s egy évről más évre értesitenek, hogy a tanulók megzavarják a polgárok nyugalmát, a lakodalmas házakba betörnek s a lakodalmas nép közé vegyülnek s tánczolnak, dőzsölnek; a marburgi évkönyvek a deák dőzsöléseknek még műelnevezését is megőrizték s hosszasan leirják, az öreg deákok „Bachus fiai” hogyan kényszeritik a novitiust, hogy közéjük belépésének áldomását megadja, hogyan törnek lakására s kényszeritik, hogy bort hozasson, a mit ha nem akarna, könyveit, ruháit elviszik, elzálogositják s az árát megisszák stb. A tanulóifjúság körében nálunk is hasonló erkölcsi elfajulásra találunk. Éjjelenként megtámadják a polgárokat, a városra kirohanásokat intéznek, cyklopsi orditásokat visznek véghez, a keritéseket fölszedik stb. A deákáldomás is megvolt, csakhogy nem a belépő, hanem az iskolát elhagyó deák adta s hogy mennyire divatos volt, legjobban mutatja az, hogy az iskolai törvények sem merik eltörülni s megelégesznek annyi korlátozással, hogy azokat lakásukon tartsák s egyszerre hétnél többen ne legyenek. Milyen katonás szórakozásaik lehettek, bizonyitja az, hogy a törvényekben dárdavetésről, mozsárágyúkról, puskákról és zászlóhordozásról is tétetik emlités.31

A wittenbergi, heidelbergi, marburgi és a többi egyetemek évkönyvei sokat tudnak beszélni a tanulók összeütközéseiről a katonasággal és polgársággal, deákokról, a kik éjfélkor megostromolják a lengyel nemes tanulók lakását s meg akarják őket ölni, mert a tanároknál ellátásban levő ifjak az egyetemen is többrendbeli kedvezményben részesültek: az elfajult erkölcsök hasonló tünetei nálunk is gyakran nyilvánultak. Különösen Sárospatakon, és Debreczenben; az utóbbi helyen a deákok erkölcsének vadságára talán a hajdúság közelsége is hatott.

A külföldi egyetemet még most is szorgalmasan látogatták, a theológiát és egyéb egyetemi tárgyakat ugyan itthon is tanitották, de azért még mindig a külföld tekintetett olyannak, hol a lelkészi vagy tanári minősitést meg lehet szerezni. Fentebb emlitve volt, hogy a zsolnai lutheránus zsinat intézkedett arról, hogy a papjelöltek a lelkészi képesitést a hazában is megszerezhessék; bár igy volt ez a kálvinistáknál is, kik szintén egyházi gyűléseiken vizsgálták meg az ifjakat s e korban már rendes diplomákat is osztogattak: de azért a kor felfogása az egyetemeknek látogatását még mindig megkivánta.

Öreg Rákóczy Zsigmond, Bethlen Gábor, Rákóczy György költségén rendesen tanult egy-két ifjú külföldön s azonkivül egyes városok tanácsa, mint Nagyszombat, Debreczen, Enyed, Ráczkeve stb. szintén küldött egy-két alumnust; a középrendből és a polgárok sorából hasonló áldozatkészségnek nem egy szép példáját találjuk.


Heidelberg a XVII. században.
Merian egykoru metszete után. „Topographia Palatinatus Rheni” (Frankfurt, 1645) cz. munkájából.

Az egyetemek közül különösen Heidelberget, Marburgot, Utrechtet, Leydent látogatták nagy számmal, de messzebb, Angolországba is elvándoroltak. Egyes főurak, mint Bethlen J., egész kisérettel mentek s egész kis udvartartásuk volt, s némelyiket közülök, még az egyetem rektorának is megválasztották. A bursa-rendszer néhol még most is fennmaradt; a tanulók külön autonóm testületet alkottak, saját törvényekkel, külön könyvtárral, maguk által választott elnökkel, magyar nyelvű istenitisztelettel. A magyar tanulók kitartó szorgalmát és tudományos képzettségét ez egyetemeken is elismerték s Heidelbergben a reformáczió százados évfordulójának (1617) diszünnepén rendezett vitatkozó gyűlésen kettő közül egyiknek egy magyart jelöltek ki;32 egész könnyűséggel irtak latin, görög és héber verseket s egy közülök az által ejtette ámulatba utrechti tanárait és tanulótársait, hogy héber nyelven tartott beszédet. Ilyen és hasonló bravuros szerepen kivül ez egyetemi tanulók a komoly, tudományos képzettség számos jeleit adták.

De egészben véve vallásos szellem e kor főjellemvonása, mely a fejedelmi udvarból indul ki s a főrangúak körében követésre talál. Bethlen Gábor konstantinápolyi követsége alatt háromszor olvasta át az egész bibliát, öreg Rákóczi György több mint huszonötször,33 Lorántfi Zsuzsánna fejedelemaszszony szintén gyakorta olvasgatta, olvasás közben jegyzeteket csinált az „az igaz keresztyéni vallásnak negyvenöt ágazatainak szentirásbeli győzhetetlen bizonságtételé”-ről, melyet nyomtatásban is kiadott34 s mind a ketten, férj és feleség, halálukig megbőjtölték a keddi napot, a melyen Ferencz fiuk meghalt.35 Sóvári Soós Kristóf, Bocskay sógora, postillákat s bibliamagyarázatokat irt és adott ki nyomtatásban s terve volt az összes kis prófétákat végig magyarázni.36 Gróf Illyésházy Gáspár „két szerelmes gyermeke”, Gábor és György, „lelki készületekre” ájtatossági művet forditott,37 gróf Nádasdi Pál imakönyvet irt fiai számára.38 Ugyanazon szellem nyilvánulása ez, mely tovább élt Apafi Mihályban, a Dániel és több más család ivadékaiban.


  1. Károlyi Árpád, A korponai országgyűlés 38. A Borghese herczegi levéltárban őrzött memorandum után idézve, mely a pápának küldetett.[VISSZA]
  2. Borovszky, Csanád m. I. 226.[VISSZA]
  3. Karácsonyi, Békésvármegye, I. 278. Borovszky, id. m. I. 224–8. Zsilinszky, Csongrád I., 218–9. Márki, Aradvármegye II. 232. Igy pl. Csanádban még e század közepén sem volt plébánosa Karán-Sebes, Lugos, Lippa, Krassó, Orsova, Csanád, Zombor, Becskerek és még sok más helységnek. Borovszky, Csanádvármegye I. 227.[VISSZA]
  4. Péterffy Sacra Conc. II. 255. (helyesen 235.) Acta cap. III. §. 10.[VISSZA]
  5. Péterffy id. m. 251. (231) jegyzet.[VISSZA]
  6. Péterffy id. m. II. 254 (234) Acta. cap. III. §. 9.[VISSZA]
  7. U. ott.[VISSZA]
  8. Fraknói, Pázmány P. Élete 185.[VISSZA]
  9. Lányi-Knauz A magvar Egyház Története II. 323.[VISSZA]
  10. U. ott, 327.[VISSZA]
  11. Fraknói, id. m. 185.[VISSZA]
  12. A győri kath. főgymn. története az intézet 1896. évi értesítőjében, 23.[VISSZA]
  13. Bakonyvári, A pápai kath. gymn. a pálosok idejében 15.[VISSZA]
  14. Szeberényi, Corpus synodorum (1848) czim alatt kiadta e korszak három nevezetes zsinatának végzéseit. Péterffy id. m. II. 219. (199) említi, hogy a zsinat („ünnepélyes sokadalom” a hogy ő nevezi), végzéseinek 69 pecséttel s a jelenlevők aláirásával megerősített eredeti példánya az ő birtokába került. V. ö. Szeberényi 24.[VISSZA]
  15. Szeberényi 50.[VISSZA]
  16. Tóth F. Túl a dunai püspökök, 73.[VISSZA]
  17. Canones eccles. in quinque classes distributi. Várad 1642.[VISSZA]
  18. Canones eccl. 1649. Magyarra Kiss Kálmán forditotta.[VISSZA]
  19. Bod Péter, Magyar Athenas, 109. és 329.[VISSZA]
  20. E kötelezvényt közli Ember P. Lampe Hist. eccl. 338.[VISSZA]
  21. Tóth Sámuel Adalékok.[VISSZA]
  22. Bod, Gellius Transylvaniacus cz. kézirata a marosvásárhelyi gr. Teleki-könyvtárban. XXVI. §. (32. lap.)[VISSZA]
  23. Történetét Szombathy János s ujabban Szinyei Gerzson irta meg.[VISSZA]
  24. Dezső L., Comenius Magyarországon. Egy ujabb kimeritő monográfiát Kvacsala J. irt róla német nyelven.[VISSZA]
  25. Szinyei id. m. 4.[VISSZA]
  26. Géresi, az iskola 1896. évi millennáris értesitőjében. 16, 47.[VISSZA]
  27. Géresi id. h. 145.[VISSZA]
  28. A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen főtanoda története, (Nagyenyed, 1868). Irta P. Szathmáry Károly.[VISSZA]
  29. Bartha Boldizsár, Rövid Chronica. Debreczen 1666. Később újra kiadta; Géresi K. az iskola történetében: 1894–95. évi ért. 9–28. 152–153.[VISSZA]
  30. U. ott.[VISSZA]
  31. A debreczeni iskola 1657. évi törvényei.[VISSZA]
  32. Hautz, Geschichte der Universität Heidelberg, (1864). II. 156.[VISSZA]
  33. Schema primum generale. (Albae-Juliae 1657.) 28. Debreczeni Ember Pál huszonkettőt emlit. Garizim és Ébál. (Kolozsvár, 1702.) 192.[VISSZA]
  34. Moses és az Prophéták. Gyula-Fejérvár 1641. Egy nagyszombati jezsuita egy anonym pasquillust irt ellene, a kinek kikutatására és megfenyitésére a férj az udvarhoz is fordult, de eredmény nélkül.[VISSZA]
  35. Szalárdi J. Siralmas krónikája 84.[VISSZA]
  36. Postilla. (Bártfa, 1598.) A szent próphéták magyarázatjának I. része. (U. ott 1601.)[VISSZA]
  37. Kézben viselő könyv, Debr. 1639.[VISSZA]
  38. Csepreg 1631.[VISSZA]