Teleki József gróf.
Barabás Miklós 1836-iki olajfestménye a Magyar Tudományos Akadémiában.
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
A járvány elleni védekezés. Ellentétek a dicasteriumok közt. A járvány terjedése. Zendülés Sáros-, Zemplén-, Szepes- és Abaujmegyében. Huzalkodás a helytartótanács és a kanczellária közt. A zendülés elfojtása
A korona igéretében bizva, a megyék türelmetlenül várják az országgyűlésre szóló királyi meghivót, annyival inkább, mert a rendszeres munkálatokra vonatkozó utasitásokat immár elkészitették. De várakozásukban csalatkoznak. Sperat quidem animus, quo eveniat, diis in manu est. A kolera 1831 nyarán Oroszországból Galiczián át behurczoltatván hozzánk, ennek a súlyos csapásnak enyhitése és elháritása előbbre való mindennél.
A nádort és Reviczky kanczellárt a járvány elleni védekezés foglalja el teljesen. S e közben nap-nap mellett documentálják, a minek hire már előbb az egész országot bejárja, hogy határozottan rossz, barátságtalan viszony áll fenn köztük.
Reviczky Ádámot, – ki mielőtt udvari kanczellárrá neveztetnék ki, bizalmas embere s a magyar ügyekben titkos referense a császárnak, az aristocratia nem szivesen látja ama magas polczon, melyre származásánál fogva nem tartja méltónak. Az ő rangjabeli embereket a császár addig csak az állam-tanácsban alkalmazta, az udvari és állami főhivatalokat ellenben a főnemesség köréből szokta volt betölteni.
Valószinüleg a nádor sem helyeselte kineveztetését, attól a percztől fogva pedig, a mint ez mégis megtörténik, észrevehetőleg félti tőle befolyását az udvarnál.
Teleki József gróf.
Barabás Miklós 1836-iki olajfestménye a Magyar Tudományos Akadémiában.
Reviczky magatartását minden kérdésben az udvar hangulata és álláspontja szabja meg, de e mellett tudja a módját, hogy kell biztositnia a maga számára a nemzet rokonszenvét is; József nádor ellenben a becsületes közvetitő szerepét játsza a korona és a nemzet közt s ebben a szerepében természetesen nem egyszer szemben találja magát az udvarral.
A nádor és a kanczellár közti ellentétet a helytartó-tanácsnak és kanczelláriának egymással homlokegyenest ellenkező rescriptumai és intézkedései árulják el leginkább.
A kolera járvány s az e miatt kitört zendülés tárgyában végrehajtandó intézkedésekre vonatkozólag sem tud a két dicasterium megegyezni egymással. S részint ennek a körülménynek, részint a kormányzat és közigazgatás tökéletlen szervezetének lehet főképen tulajdonitani, hogy a kettős csapás oly nehezen küzdhető le. A mit a helytartó-tanács jónak lát, azt a kanczellária ellenzi s megforditva. De maga a helytartó-tanács is, ide-oda kapkod intimátumaiban; a mit ma elrendel, azt holnap visszavonja vagy módositja. A közigazgatási tisztviselők pedig nagyobbára a saját fejük szerint járnak el, ahány annyiféleképen, sőt akadnak köztük egyesek, kik egyszerüen megszöknek a helyükről. A veszély idején tehát, midőn legnagyobb szükség volna az egységes és gyors kormányzati és administrativ intézkedésekre, a kormány-gépezet a szó szoros értelmében felmondja a szolgálatot.
Széchenyi, midőn Döbrenteyt értesiti, hogy náluk, Sopronmegyében is kitört a járvány, gúnyosan jegyzi meg, hogy „ily szerencsétlen honban, a hol oly balgatagon parancsolnak s a hol, ha egy Cherub parancsolna is, senki sem engedelmeskedik, a hol mindenki teszen, a mint kénye tartja, ott valóban csak a szűz Mária s a vak véletlen marad pártvédül”.1 Majd később Wesselényinek azt irja, hogy „a machina ügyetlen formája minden nap szembetűn, midőn p. o. a kanczellária verest, a helytartó-tanács kéket parancsol és a vicze-ispány nem tesz semmit”.2
Már január 14-ikén összeül a helytartó-tanács kebelében a közigazgatási, kamarai és katonai vegyes bizottság, – melynek tagja a többi közt Magyarország tudós protomedicusa, Lenhossék Mihály is, – s főkép ez utóbbi tanácsait követve megteszi javaslatait az óvintézkedésekre nézve a tekintetben, hogy a ragály Galicziából az országba be ne hurczoltassék, s ő felsége január 28-ikán a bizottság fölterjesztése alapján elrendeli, hogy Körösmezőn, Vereczkén, Uzsokon, Viraván és Komárnikon veszteglő-intézetek állittassanak fel.3
Majd az 1770- és 1805-iki s az ezeket kiegészitő későbbi legfelsőbb rendeletek figyelembevételével a nádor utasitásokkal látja el a hatóságokat a levelek átlyukasztása és megfüstölése; a kórházak és halottas kamarák berendezése, a kolerában elhunyt egyének megvizsgálása, eltemetése, a gyógyszerek kiosztása stb. tekintetében s az 1805-iki rendelet alapján közli velük, hogy miféle büntetés alkalmazandó azokkal szemben, kik az esetleg felállitandó kordont átlépik, a fertőtlenitést kikerülik, az óvintézkedések foganatositására hivatott hatósági közegeket eljárásukban akadályozzák s a veszélyt eltitkolják. A közegészségügyi rendeletek szigorú végrehajtásának ellenőrzésére pedig, mint kir. biztost, Majláth Antalt küldi ki.
A mint hirét veszik, hogy már az országgal határos stryi kerületben is kitört a járvány, a nádor a vegyes bizottságot június 19-ikére ismét összehivja s annak véleménye folytán katonai kordon húzását rendeli el, annyival is inkább, mert ezt az európai hatalmak is sürgetik.
A kanczellár, midőn a bizottság jegyzőkönyvét Gyulayval, a hadi főtanács elnökével, kinek hatáskörébe tartozik a kordon felállitása, közli: megteszi egyszersmind az abban foglalt határozatokra észrevételeit. Igy nevezetesen szükségesnek tartaná a maga részéről, hogy ha valaki a kordont átlépi, mielőtt biróság elé állittatnék, vesztegzár alá helyeztessék; megjegyzi továbbá, hogy ott, a hol még az elrendelt veszteglő-intézetek nem állittattak fel, ez a mulasztás haladéktalanul jóváteendő; sőt törvénytiszteletének is jelét adja a nádorral szemben, midőn azt ajánlja, hogy a mennyiben az osztrák örökös tartományok részére 1805-ben kibocsátott rendelet Magyarországra nézve nem kötelező s a mennyiben ennek megfelelő semmi positiv törvény Magyarországon nincsen: az óvintézkedések ellen elkövetett kihágások megtorlása végett, ott, a hol szükséges, a magyar törvények értelmében statárium hirdettessék ki.4
A járvány kitörését s rohamos terjedését különösen a határszéli vármegyékben, Zemplénben, Sárosban és a Szepességen, valamint Abaujban és Gömörben, nem sikerülvén a hatóságoknak megakadályozniok, a nádor az óvintézkedések közt a kordonra fekteti a fősulyt s a Tisza vidékének egyrészét, valamint a dunántúli megyéket és Horvát-Szlavónországot, melyek a járványtól még meg vannak kimélve, kordonnal igyekszik megvédelmezni. A kanczellárnak azonban ez nem tetszik, miután nap-nap mellett érkeznek hozzá panaszok a miatt, hogy az elzárt vidékek lakossága a közlekedés megakadályozása következtében elegendő munkáshoz nem juthat s igy a szorgos mezei munkát nem végezheti. Felszólitja tehát a nádort tegye ujból tanácskozás tárgyává a vegyes bizottságban azt a fontos kérdést, hogy a katonai zárvonalak fenntartandók-e vagy sem?
A bizottság a nádor elnöklete alatt július 27-ikén vitatja meg a kanczellár által fölvetett kérdést s abban állapodik meg, hogy Galiczia felől, az erdélyi határon, az Ér és Berettyó mentén, Sáros és Szolnok közt s Liptó határától a Garam folyó mentén a kordon megmarad, ellenben a már megfertőztetett megyék egymás közt, valamint a járványmentes megyék szintén egymás közt szabadon közlekedhetnek; a Dunán Pozsony és Esztergom közt, ugyszintén a Tiszán a hajózás szabad, miután amott járvány még nincsen, a Tiszának pedig mind a két partja Csongrádig különben is inficiálva van; ha pedig az egész országban elterjed a járvány, minden közlekedési akadály megszüntetendő.
Veszteglő intézet tervrajza.
Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában, a báró Mednyánszky család iratai közt.
Jelek magyarázata: A. Az egészségi határ vonala. B. Veszteglő intézet. C. D. Gyanus helyekről jövő utasok veszteglő helyei. a. Árok. b. Utasok jelentkező helye. c. 4 láb magas korlát. d. Ajtók az utasok számára. e. Orvosi lakások. f. Veszteglő szobák. g. Podgyászraktár. h. Szabad köz. i. Udvar a podgyász kiszellőztetésére. k. Őrök és szolgák lakása. l. Konyhák. m. Temető. m². Temető-udvar. n. Ajtók. o. Ablakok az étel benyujtására. p. Ajtók a távozók számára az orvosság s élelmiszerek behozatalára. q. Hidak. r. Felügyelő biztos és tisztek háza. s. Ablak az igazolványok átvételére. t. Füstölő eszköz. u. Eszköz a pénzek tisztitására. v. Ki- és bemenet. x. Ablakok. y. 8 láb magas falak. • Határőrök, egészségi őrök és szolgák.
A kanczellár nehány nap mulva terjeszti fel a királyhoz a nádor, illetőleg a bizottság határozatait s habár hangsúlyozza, hogy lényegileg egyetért azokkal, fölterjesztése5 nagyon is elárulja az összhang hiányát a két kormányszék közt.
Hogy nehány nap alatt, a mióta t. i. a vegyes bizottság tanácskozott; a helyzet rosszabbodott volna, a mit a kanczellár konstatál, ez kevésbé valószinű, mint az, hogy ennek a jelzése mintegy szemrehányás akar lenni a nádorral szemben a miatt, mert nincs kellőképen tájékozva. A kanczellár hivatalos úton arról értesült, hogy a járvány folytonosan terjed a Duna és Tisza mentén; kitört Győr-, Tolna-, Bács- és Torontálmegyében, a zárvonalat áttörte a Berettyónál, az Érnél s a Garamnál is. Ennélfogva fölöslegesnek tarja ezeken a vidékeken a szabad közlekedést akadályozni. A mennyiben pedig a zárvonal foganatositására kirendelt katonáknak az inficiált helyeken nincs többé semmi teendőjük, ajánlja, hogy midőn járványmentes rendes állomásukra visszatérnek, a megfelelő óvrendszabályoknak vettessenek alá.
Fölterjesztésében van különösen egy pont, mely egyrészről a jó hazafi aggodalmaskodásának, de másrészről a nádor elleni vádaskodásnak is tekinthető. Felhivja ugyanis a felség figyelmét arra a körülményre, hogy habár rendelkezésére bocsáttatott a nádornak a Magyarországon állomásozó összes katonaság: a megyék keservesen panaszkodnak nála a miatt, hogy a kordont foganatositó katonák csekély száma miatt az egész ország áldozatául esik a járványnak, mig ellenben az örökös tartományok védelmezésére van elég katona. Azt tehát nem kivánja, hogy azokat a csapatokat, melyek az osztrák provinciák határain vannak fölállitva a végből, hogy az inficiált Magyarországból a járvány be ne hurczoltassék, helyökről elmozdittassanak; de azt hiszi, hogy a Horvát-Szlavonországban és a határőrvidéken állomásozó katonaságot a járványmentes magyar megyék és Horvát-Szlavonország védelmére föl lehetne használni.
Ismerve Reviczky és a nádor közti feszült viszonyt, az előbbi részéről emlitett fölterjesztésében még az az inditvány is czélzatosnak tűnik fel, a mi különben egyedül jó szivét mutatná, hogy t. i, a csapás által meglátogatott szegény nép nyomorának enyhitése végett közadakozásra szólittassék fel a lakosság s a jótékonyság gyakorlásában ő felsége menjen elő jó példával. Jogosult a föltevés, hogy a kanczellár ezzel ismét a nádor mulasztására kivánta figyelmeztetni a felséget, miután annak, a kit a felség a csapás elháritásával és korlátozásával bízott meg; lett volna első sorban kötelessége a csapás súlyos következményeinek enyhitéséről is gondoskodni.
Kolera-rekesz tervrajza.
Eredetije ugyanott.
Jelek magyarázata: A. A kolera kitörésének helye. B. Kolerás ház. C. Rekesz a szomszédos helyekről szállitott élelmiszerek befogadására. a. 4 láb magas fakorlátok. b. Egészségi biztos lakása. c. Füstölő eszköz. d. Edény a pénzek tisztitására. e. A bezártak és az élelmiszereket áruló szomszéd lakosok közvetitésére szolgáló őrök helye. f. Piacz. • A záró vonal őrei.
A dicasteriumok czivakodása daczára, mely az intézkedések sikerét jó részben meghiusitja, a járvány nem tart sokáig. Ausztria sem kerüli azt ki s szeptember közepén ott is kitör a kolera. Ennek következtében ő felsége parancsából Reviczky már október 3-ikán felhivja a helytartó-tanácsot, hogy a közlekedést tegye szabaddá Magyarország és az osztrák örökös tartományok közt, a mi október közepén meg is történik.6
A rettentő csapást, melynek a hivatalos közlemények szerint nem egészen három hónap alatt 56,008 ember esik áldozatául,7 a felvidéken még a járvány okozta zendülés is tetézi.
A műveletlen tót nép bizalmatlanul nézi a hatóság erőfeszitését s midőn azt tapasztalja, hogy az intelligentia és a zsidóság közt sokkal kevesebb a betegedések és halálozások száma, korlátoltságában nem jön rá, hogy ez a kedvezőbb életmód, a nagyobb tisztaság és rendszeretet s a csekélyebb létszám következménye, hanem borzasztó gyanú vesz rajt erőt s elhiteti magával, hogy nem a kolera, hanem az urak és zsidók gonoszsága oka a nép pusztulásának, azok mérgezik meg a kutakat, azok osztanak ki orvosság helyett mérget, hogy kiirtsák a parasztot.
A szenvedélyétől elvakitott nép, hogy képzelt ellenségein boszuját kitöltse, azoknak nemcsak életére, hanem vagyonára is ráteszi a kezét, a nélkül azonban, hogy a tényleges birtokjogi állapotok megbontására gondolna.
A mozgalom socialisticus jellegünek látszik, de eredetére nézve nem az. Az egyetlen zemplénmegyei nagymihályi járást kivéve, a hol a zendülésbe nehány tanulatlan bocskoros nemes is belékeveredik azzal a határozottan kifejezett szándékkal, hogy a vagyonosoktól elveszik földbirtokaikat,8 – másutt ilyenféle tendentiák nem mutatkoznak.
A magyar köznép, sőt még a ruthén is, általában távol tartja magát a mozgalomtól s csakis a nép legműveletlenebb eleme, az u. n. szoták-tótság vesz benne részt.
A magyar parasztnak, ha nagyobb intelligentiájánál fogva nagyobbak is az igényei: azokat a könnyen és bőven termő földből kielégitheti, a holnap iránt nem kell aggódnia, s részint ezért, részint conservativ természeténél fogva soha nem érzett hajlandóságot a tényleges jogviszonyok felforgatására. A tót jobbágy pedig sovány földjén nyomorog ugyan, de mivel vágyai nem terjednek tovább a megélhetés határainál, ura vagyonát nem irigyli. Amaz tehát épp oly kevéssé fogékony a socialisticus eszmék iránt, mint emez. A tudatlan szoták paraszt lelkébe is nehány gonosz és buta demagog csempészi be a borzasztó gyanut, hogy az urak életére törnek, felidézi egyszersmind emlékezetébe a kegyetlen és kiméletlen bánásmódot, melyet egyik-másik földesúr részéről, ki kellett állnia s szenvedélyét ekként lángra lobbantván, a vadállattá vált ember, féktelenségében nem respectálja többé sem a jogi, sem az erkölcsi korlátokat.
Az élet- és vagyonbiztonság alapjában megrendül; a nap-nap mellett ismétlődő borzalmas jelenetek iszonyattal és remegéssel töltik el az intelligentiát; az izgatók faluról falura járnak s hamis hírekkel táplálják az izgatottságot. A közigazgatásnak, mint emlitők, általában nincs elég ereje és tekintélye, hogy hamarosan végét vesse a zavaroknak; de elegendő katonai erő sem áll jó darab ideig rendelkezésére. Sárosban a megye erélyes intézkedései mégis megakadályozzák a zendülés nagyobb. mérvű elterjedését;9 Gömörmegyében pedig különösen gróf Szirmay István határozott föllépésének köszönhető, hogy a veszedelem csirájában elfojtatik. Zemplén megyében ellenben Dókus László alispánt csak lélekjelenléte menti meg, hogy Mihályiban agyon nem verik s ugyancsak ő neki számos helységben utját állják és meghiusitják intézkedéseit. A kis számu katonasággal itt is, valamint a többi megyében, szembeszáll a tömeg.
Ifjabb báró Eötvös Ignácz.
Ehrenreich metszete Weidner rajza után.
Az országos képtár arczképgyűjteményének 371. számú példányáról.
A zendülés központja Zemplénmegyében Terebes, innen terjed el a megye minden részébe s átcsap Abaujba is. Zamutón Klobusiczky Józsefet, jóllehet jobbágyainak mindenkor valóságos atyjuk volt, kirabolják, tiszttartóját agyonverik, Hunyor József nevü ügyvédjét iszonyatosan megkínozzák s elevenen eltemetnék, ha a katonaság a vadállatok karmai közül ki nem szabaditja, sőt magát a földesurat is bántalmazzák. Itt történt, hogy egy zugprókátor, midőn a csőcselék Klobusiczky házát ostromolta, ott találván az asztalon a „Hitelt”, annak egyes helyeit tótul magyarázgatta a parasztoknak, hogy őket felingerelje.10 Általában igen sokan hajlandók a „Hitelnek” és „Világnak” tulajdonitni a zavarokat.11 Mernyén a legnagyobb kegyetlenséggel kilencz embert vernek agyon egyszerre, köztük Reviczky János főszolgabirót, Draveczky nótáriust, a lutheránus papot s egy tizenöt éves leánykát, kinek előbb emlőit vágják le, azután egy karót szúrnak a testén keresztül. Csáklyón báró Meskónét kirabolják, vejét kínzások után főbe lövik.
Szepesmegyében Pfannschmied (Zsedényi) Ede megyei alügyész Kluknóról, a hová a rend helyreállitása végett küldetik ki, alig tud megmenekülni; ugyanott egy katonai őrjáratot vezető hadnagynak előbb a szemeit kiszúrják, azután orrát és füleit levágják s testét darabokra vagdalván, az utczán széjjelszórják. Gróf Csáky Károly főispánt Szepesváralján a ló hátáról lehúzzák, ütni-verni kezdik, s egy polgár furfangja menti meg a haláltól.
Abaujban, mint a megyének a nádorhoz intézett hivatalos jelentésében olvassuk,12 Nagy-Szalánczon és környékén kezdődnek a zavargások. A nép az utlevelek és kordonok megvizsgálására kirendelt biztost, valamint a zsidó korcsmárosokat elfogja, megkötözi és kegyetlenül megkínozza. A rögtönitélő biróság azonban, – mely itt is szerveztetik, mint a többi megyében, – a három fő gonosztevőt kivégeztetvén, a rend lassankint helyreáll.
A zendülés elfojtása végett a felség augusztus 18-ikán Sáros-, Zemplén-, Szepes- és Abaujmegyék területére királyi biztosul ifjabb báró Eötvös Ignácz alkanczellárt és Sárosmegye főispánját küldi ki13 s proclamatióban hivja fel az adózó népet, – mely „fertelmes és bódult vélelkedéstől késztetve, a törvény és törvényes felsőbbség s a vármegyebeli előljáróságnak tartozó engedelmességet félretévén, féktelen merészséggel magát a közbátorság ellenére szegezni nem irtózott”, – hogy a kiküldött királyi biztosnak engedelmeskedvén, térjen a jó útra.14
Mielőtt a királyi biztos kineveztetnék, gróf Gyulayt, a hadi főtanács elnökét, augusztus 14-ikén utasitja a felség, hogy a Magyarország és Galiczia közt húzott, de immár fölöslegessé vált kordon fenntartására kirendelt katonaságot a közrend helyreállitására használja fel s annak egy részét bocsássa a királyi biztos rendelkezésére. Gróf Gyulay a felség parancsát két nap mulva közli a kanczellárral s ez megint két nap mulva a nádorral és az egészségügyi vegyes bizottsággal.
A helytartó-tanács és a kanczellár azonban ebből az alkalomból is folytatja egymással a huzalkodást.
Amaz augusztus 23-iki üléséből két fölterjesztést intéz a felséghez. A kanczellár állitása szerint mind a kettő Nádasdy tollából származik.15 Az egyikben neheztelését fejezi ki a felett, hogy tudta nélkül királyi biztost neveztek ki, a minek az lesz a következménye, hogy a mennyiben a helytartó-tanács is küldött az egyes megyékbe egészségügyi biztosokat, egy-ugyanazon megyében két commissarius is jelenvén meg, egyik a másik működését megbénitja. A másik fölterjesztésben pedig arra kéri a felséget, hogy legalább hagyja meg a királyi biztosnak, hogy hivatalos jelentéseit, melyekben működésének eredményéről fog időnkint beszámolni, a helytartótanács útján terjeszsze fel ő felségének.
A kanczellárt a helytartó-tanács eljárása teljesen kihozza a sodrából. Elhatározza, hogy a nádornál, mint a helytartó-tanács elnökénél panaszt tesz a vezetése alatt álló dicasterium ellen. El is készitteti a nádorhoz intézendő fölterjesztést, mely hemzseg a szenvedélyes, sőt durva kifejezésektől; de időközben, úgy látszik, lecsillapulván haragja, a nem is revideált fogalmazványt ad acta teszi.16
A legnagyobb szemérmetlenségnek declarálja ebben, kifogásolni a királynak a biztos kiküldésére vonatkozó intézkedését, vádolja egyszersmind a helytartó-tanácsot, hogy a hatásköröket összezavarja és saját hatáskörét a királyi felségjogok rovására ki akarja terjeszteni. Hogy a parasztok kihágásai, mint a földesuri hatalom ellen elkövetett magánvétségek vagy az állam ellen elkövetett közvétségek tekintessenek-e, hogy miképen toroltassanak meg, ennek eldöntése a királyra, mint a büntető igazságszolgáltatás kútfejére tartozik. Ha tehát a király biztost küld ki a végből, hogy igazságszolgáltatási felségjogának sikeres gyakorlása lehetővé váljék, ez épp oly kevéssé kifogásolható, mint az, hogy a biztos ő neki számol be és senki másnak, működése eredményéről. Tőle függ aztán; hogy a biztos jelentése alapján, a további teendőkkel miféle hatóságot biz meg. De ha a helytartó-tanács eljárása közjogi szempontból helytelen, még a tényleges viszonyok által sincs indokolva. Mert a király emberét a megyék tárt karokkal várják, a helytartó-tanács egészségügyi biztosát ellenben egyik-másik még mindig vonakodik elfogadni. Mindezen oknál fogva fölkéri tehát Reviczky kanczellár a nádort, ki ő felsége rendeleteinek pontos teljesitésében keresi legfőbb dicsőségét és büszkeségét, hogy az elnöklete alatt álló dicasteriumot jövőre hasonló túlzásoktól tartsa vissza.
A kanczellár a közmondást követi: lányomnak szólok, hogy menyem is értsen róla; a helytartó-tanácsot apostrophálja, hogy a nádornak adjon leczkét. S habár fölterjesztése, mint emlitők, az expeditióban fennakad maga az a tény, hogy a kanczellária kebelében ilyen acta egyáltalában létrejöhet, világosan mutatja, mily helytelen irányt követnek a dicasteriumok éppen a válság napjaiban. Közjogi és illetékességi kérdések felett czivakodnak egymással, a helyett, hogy a veszély elháritására összpontositnák figyelmöket. E felett maga Reviczky is, a kinek pedig annyi része mindenesetre van a viszály előidézésében, mint a helytartó-tanácsnak, kifejezi megbotránkozását a nádorhoz intézett ama bizalmas levelében, melylyel – úgy látszik – a fennebb emlitett s ad acta tett fölterjesztést akarja pótolni s melyben közli egyszersmind a nádorral, hogy Sina és Eskeles bankárokkal megkezdte a tárgyalást a kolera által sujtottak fölsegélésére szolgáló pénzalap előteremtése ügyében.17
Eötvös királyi biztos e közben serényen végzi megbizatását. A zendülésnek csakhamar végét veti a katonaság segélyével s a büntető törvény oly szigorú alkalmazásával, hogy a vérontástól iszonyodó király egyenesen megtiltja a parasztok tömeges kivégeztetését, annyival is inkább, mert ennek olyan színe van, mintha a nemesség a tagjain elkövetett brutalitásokért akarna bosszút állni a parasztokon.18
A nyomorúlt köznép ellen a bosszú fegyverét használni azért, mert korlátoltságában félre engedte magát vezettetni: nemcsak humanitarius, de politikai szempontból is súlyos hiba lett volna, miután szükségképen visszahatást idéz vala elő. A politikai tényezőknek ki kellett irtaniok a haragot szívükből, hogy higgadtan gondolkozhassanak azokról az eszközökről, melyekkel a bosszút provokáló eseményeknek jövőre elejét vehetik.