SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE

II. FEJEZET.
Köztársasági áramlatok.

Kossuth kormányzósága. Madarász László bukása. Mészáros Lázár kitüntetése. A törvényhozói müködés folytatása. Az ujoncz-megajánlási törvény. Az új kormány megalakitása. Szemere Bertalan és ministeriuma. Az új ministerium programmja. Kossuth és a ministerek esküje. A köztársasági és monarchiai elv a cabinetben. Kossuth kormányzói hatásköre. A ministerium hatásköre. A közigazgatás. Duschek pénzügyi politikája. Görgei mint hadügyminister. A komáromi kiáltvány. Miért nem Bécsnek? Görgei hadai Buda alatt. Buda ostroma. Pest bombáztatása. Budavár bevétele. Hentzi szobra. A nemzet hálája Görgei iránt. Görgei Debreczenben. Az országgyűlés és kormány visszatérése Budapestre. Kossuth bevonulása. A köztársasági áramlatok terjedése

Kossuthot az ország felelős kormányzójává kiáltotta ki; de még csak ezután kellett eldőlnie, minden felségjogot magának tart-e meg az országgyűlés, vagy átruház-e némelyeket a kormányra. Mialatt az országgyűlés már ápril 20-ikán kimondta, hogy a kormányzót s a ministereket fölesketi a függetlenségi nyilatkozatban foglalt alapelvekre s az országgyűlés iránt való engedelmességre, saját tagjainak az alkotmányra való megesketését fölöslegesnek tartotta. Pedig ezt magának a békepártnak egyik tagja, Bezerédj, inditványozta, a mi tüntetés-számba ment az imént még ellenzett függetlenségi nyilatkozat mellett.

A nemzet, mint minden elhatározó pillanatban, mostan is egynek mutatkozott s a kisebbségben volt annyi erő, hogy meggyőződését alárendelje annak a többségnek, melynek a nemzet valódi akaratát kellett képviselnie. A történetíró valóban alig említhet azokból az időkből parlamentet, mely erkölcsi tekintetben tiszta hazafiúságának s önmegtagadásának oly dicső példáját adta volna.1

Jelét adta ennek mostan is, midőn már voltakép csak üzenetek útján érintkezhetett Kossuthtal, ki azonban mégis megtartotta a képviselőséget s tagja maradt a háznak. Ekkor érte el hatalma és befolyása tetőpontját.2 „A nemzet parancsából Magyarország s minden hozzá tartozó országok, részek és tartományok kormányzó elnöke” volt. A nép a szó szoros értelmében bálványozta, az Isten második fiának nevezte és neki tulajdonította az összes sikereket. Monarchikus volt; megszokta, hogy látható feje legyen az államnak. Ezt a hitét bolygatni annyi lett volna, mint kiábránditani. A képviselők közt azonban minden esetre voltak, kik attól tartottak, akad magyar Lamartine, ki a magyar szabadságharczról is elmondja, hogy szép és tiszta benne csak az eszme, míg eszközeiben sok a nem szép, a nem tiszta.3 Ennek a magyar Lamartinenak azonban előzője akad báró Kemény Zsigmondban,4 ki nyiltan; nem az országgyűlésen, a hol tehette volna, hanem utóbb, röpiratában, azzal vádolta Kossuthot, hogy dictátor akarván lenni, szét akarja oszlatni a parlamentet, melyben mégis maradt valami árnyéka a szabadságnak s borzadt attól a gondolattól, milyen kamarilla dúlná szét Magyarország minden viszonyát, ha Kossuthot, ki idáig is scharlatánokkal, kalandorokkal és lelkiismeretlen emberekkel vétette magát körül, semmi sem fékezné az egyének fölhasználásában: A néhai békepárt mindent is elkövetett Kossuth kormányzói hatáskörének összeszoritására; meg akarta fosztani a közigazgatásra való egyenes befolyásától s emelni kivánta a ministerium felelősségét s hatalmát.

Kossuth még meg sem állapodott a második, vagy – szerinte – első5 felelős ministerium tagjainak személyében, midőn, éppen a kormány és a parlament erkölcseinek tisztasága nevében, az eddigi kormány (a honvédelmi bizottság) legszájasabb emberét, Madarász Lászlót, a számoltató bizottságnak ápril 20-ikán a Zichy-féle ingóságok ügyében beterjesztett jelentése öszszetörte és lehetetlenné tette, úgy, hogy az eszes és tanúlt, de frivol gyémántos minister, ez az elzüllött nagy tehetség, csakhamar lemondott6 a képviselőségről, mit a ház május 8-ikán el is fogadott. Másnap (21-ikén) bizonyos fentartással törölték a képviselők sorából Sembery Imrét is, ki január 4-ikén nem találván már az országgyűlést Pesten, nem követte azt Debreczenbe, hová mint a honvédelmi bizottság tagjának is jönnie kell vala.

Annál fényesebb elégtételt kapott Mészáros Lázár, midőn április 15-ikén a ház színe előtt tette le eddigi királyi hadügyministerségét. Kazinczy magasztalta e férfiú gyémántszerű jellemét, tiszta öntudatát, melynél tisztábbat társai közül senkisem tud felmutatni. „Azt hiszem – szólt – a jelenben tömjénezésnek ideje nincs; de jaj annak a nemzetnek, melynek a hálára emlékezete nincs!” A ház jegyzőkönyvbe iktatta Mészáros érdemei és hazafias tettei iránt érzett háláját s őt Palóczy inditványára egyhangúlag altábornagygyá kiáltotta ki.7


Mészáros Lázár aláirása 1848 október 30-iki kiadványán.
Az irat eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában

Az új kormány alakításának gondjai közt a kormányzó 22-ikén személyesen jelent meg a képviselőházban, kijelentvén, hogy, ha ilyen forradalmi időkben őt és a ministeriumot Verbőczy törvényeire akarnák fölesketni, nem menthetik meg a hazát; mert gyors cselekvést követelő esetekben nem keresgélhetnek minduntalan a törvénykönyvben. Mindamellett, a ministerium még nem alakúlván meg, ő maga nyújtott be két újabb törvényjavaslatot, melyből az egyik a hadseregnek 50,000 fővel való szaporításáról, a másik pedig a csajkás területnek Bácsmegyébe való visszakeblezéséről kivánt intézkedni olykép, hogy a törvények végrehajtásáról az illető ministeriumok útján a kormányzó gondoskodjék. Különben is úgy tartotta, hogy április 14-ike után a háznak nem határozatokat, hanem törvényeket kell hoznia, tehát ismét törvényhozó-testületté átalakúlnia.8 Míg tehát a házban egyesek az ő hatalma megszoritására törekedtek, ő éppen azon dolgozott, hogy a házat visszaadja eredeti hivatásának, a törvényhozásnak. Az ujonczokat a ház már 24-ikén megszavazta,9 másnap pedig a honvédek folytonos győzelmeinek hirére viharosan éljenezte a nemzetet, a hadsereget s a kormányt, a nagysarlói győzelemért pedig Te Deumot s az elesettekért requiemet rendelt.

E közben április 15-ike óta Kossuth a ministerium megalakításán dolgozott. Elnökké, Szemerét jelölte ki, holott ez Miskolczról Kossuthhoz írt levelében kárhoztatta a függetlenségi nyilatkozatot, Debreczenbe jövén folytonosan a volt békepárt tagjaival érintkezett, most pedig – a flamingók ellenében – mindenkép azon volt, hogy a kormányzó ne avatkozhassék a közigazgatásba, hanem egyedül a ministerium kormányozzon.10

Már a múlt évben is surlódásokra és félreértésekre adott alkalmat, hogy a nádornak és a ministeriumnak egy máshoz való viszonyát annak idejében kellően nem szabályozták. Ezt most mindenesetre meg kellett tenni, midőn a kormányzó úgyszólván a nádor helyébe lépett, még pedig úgy, hogy mind a két tényező a parlament folytonos ellenőrzése alatt álljon. Kossuth és Szemere tehát május elsején végre is abban állapodtak meg, hogy a kormányzó rendeletei, parancsai és kinevezései csak ministeri ellenjegyzés mellett legyenek érvényesek; a kormányzó csak a ministerek által kormányozhasson; az állam kormányzati politikáját a kormányzó megegyezése nélkül a miniszterek ne határozhassák meg sem egyenként, sem összesen; az egyetértve megállapitott kormányzati politikát s az azt illető rendeleteket a ministerek felelősség terhe mellett hajtsák végre; a ministerek választása és elbocsátása az elnök joga legyen; a hadüzenet, béke- és szövetségkötés érvényességéhez a nemzet beleegyezése szükséges. A kegyelmezés jogát a kormányzó az igazságügyminister elnöklete alatt alakult kegyelmi szék útján gyakorolja; ennek négy tagját a kormányzó nevezze ki. A kormányzó a parlamenttel ezentúl csak üzenetek útján érintkezzék.

Másnap (május 2-ikán) Kossuth már csakugyan üzenetben tudatta mindezt (az utolsó pont kivételével) s a tegnap kinevezett ministerek jegyzékét. E szerint Szemere Bertalan lett az elnök és egyuttal belügyminister.11 Az 1848: III. t.-czikkben a király személye mellé rendelt ministeriumnak értelme többé nem lévén, Kossuth ezt az állást külügyministeriummá alakította át, a mint azt már Esterházy hg. idejében szerették nevezgetni, s ezt a fontos állást és mellé ideiglenesen a kereskedelmi ministeriumot Batthyány Kázmér grófra bízta. Pénzügyministerré Duschek Ferencz lett, az a nagy érdemű férfiú, ki egy esztendő óta mint államtitkár amúgy is vezette ezt az ügyet s kinek okos gazdálkodása és lelkiismeretessége nélkül a szabadságharcz segédforrásai többször elapadtak volna.12 A közlekedési ministerséget Csányi László vállalta el, kinek Erdély ujjászervezésében valódi érdemei vannak.13 Vallás- és közoktatásügyi minister Horváth Mihály csanádi választott püspök, a forradalom első oknyomozó történetirója,14 igazságügyminister pedig Vukovics Sebő lett.15 A hadügyminister személyében még nem történt megállapodás, de nyilt titok volt, hogy Kossuth Görgeit akarja megnyerni. Mindenesetre sajátságos politika volt, hogy Görgeit, a győzelmes hadvezért az iroda négy fala közé szoritsák, vagy hogy vezérnek meghagyván, egyúttal hadügyministerré tegyék s ezzel föléje rendeljék saját fővezérének, Vetternek, ki meggyógyulván, szolgálattételre jelentkezett, de mindjárt fölmentését is kérte.

Kossuth üzenetét a ház május 2-ikán már csak azért is szórúl szóra bevétette a jegyzőkönyvbe, mert abban világosan ki volt mondva, hogy a nemzetgyűlés iránt és felett a dolog természeténél fogva csak a nemzetgyűlés határozhat. Ezt a ház egyúttal a maga határozatának tekintette.

Bemutatkozáskor a ministérium csak öt tagból állott s ez ötből sem jelenhetett meg Csányi László, a függetlenségi nyilatkozat legőszintébb híve. A többi, mint előbb vagy utóbb nyilvánitotta, inkább a mérséklet és az áprilisi törvények embere, maga Duschek egyszerűen hivatalnokminister, az elnök, Szemere, pedig a békepártiak barátja volt. Ha tehát, a kormányzóval tett megállapodások értelmében s önként érthetően is, közösen állapitják meg programmjukat, ez minden esetre monarchikus és mérsékelt szellemű lesz vala. Annál jobban meglephette a házat, sőt magukat a ministereket is,16 Szemere beköszöntője. Az elnök hivatkozott ugyan reá, hogy programmot nem adhat, mert még nincs jelen minden minister, de a ministeriumot Kossuth alakitotta, kiben a nemzet, a ház és a hadsereg egyaránt bízik. A körülményeket nem gyáván, hanem a haza megmentésének szüksége szerint mérlegelve, kimondotta, hogy a kormány forradalmi, mely a béke helyreállításáig nem retten vissza semmi eszköztől, hogy – saját felelősségére – megmentse a hazát; iránya köztársasági,17 s ellene lesz minden törekvésnek, mely ismét monarchiára vezethetne; a mellett demokratikus, mely a népfölséget minden, de minden következésében elfogadja. A mennyiben tőle függ, senkinek kezébe sem ád oly hatalmat, mely veszélyeztethetné a nép szabadságát, minden hatalom örök kútfejét. Elhagyja helyét, ha a kormányzónak az országgyűléshez való viszonyából ilyesmire lehetne következtetni; s a körülményekhez képest vagy az országgyűlést, vagy a kormányzót, vagy pedig a nemzetet fogja tettre ébreszteni. Csak a tiszta demokratia alapján álló ház akaratának végrehajtója gyanánt kiván működni.

A ház nagy többsége felállással és zajos éljenzéssel, helyesléssel üdvözölte ezt a programmot, melyhez Vukovics minister a felsőházban még aznap néhány magyarázattal szolgált, s annyiban megnyugtató hatást gyakorolt, a mennyiben kiemelte, hogy a ministerium sennnikép sem avatkozik a nemzetgyűlés jogaiba. A mint tehát a két ház tisztába jött a souverain hatalom gyakorlatára nézve, Halász Boldizsár inditványához képest megállapitotta úgy a kormányzó, mint a ministerek eskümintáját, mely szerint mindannyian megfogadják, hogy a nemzet függetlenségi nyilatkozatát minden következményében fenntartják18 s a nemzetgyűlés törvényei és határozatai iránt engedelmességgel viseltetnek.19

Május 14-ikén „azon a szent helyen, hol a függetlenség kikiáltatott”,20 a nagytemplomban a souverain nemzetgyűlés elnökének fölhivására Kossuth letette az esküt, mely „a nemzet fölsége elvét ünnepélyesen szentesitette”. A kormányzó kijelentvén, hogy minden hatalom csak a nemzettől eredhet s hogy a népfelség alapján kivül nincs szabadság, a nemzet parancsa értelmében a ministerekkel is letétette az esküt, kivéve Csányit, ki még nem jelent meg és Görgeit, kit csak május 1-jén nevezett ki hadügyministerré s ezt csupán 7-ikén tette közzé.

„Furcsa társaság!” jegyezte meg Szemere, midőn végig nézett bizarrul különböző díszruhákban megjelent ministertársain.21 Még furcsább volt azonban ez a társaság összeállitásánál fogva, mert benne a legkülönbözőbb nézetű férfiak foglaltak helyet, mintha a Batthyány-ministerium sajátságos összeállitása nem mutatta volna meg, mennyi veszedelemmel jár minden merész compromissum a kormány alakitásánál. Egészségesebb összetételű ministeriumhoz azonban természetesebben alakult parlamenti többség kellett volna. Szemere kimondta, hogy kormánya köztársasági, a mire ministertársai s a ház nagy része is meghökkent ugyan, de tapsoltak s ez a taps a magyar köztársasági párt22 megszilárdulását jelentette.23 Néhány valóban köztársasági érzelmű képviselőn kivül ide tartozott sok ingatag, kinek nem volt határozott elve; Kossuth ellenségei, kik e pártot növelve remélték, hogy megakadályozzák Kossuth megkoronázását, a várakozók, kik legalább azt akarták gátolni, hogy idegent hivjanak meg a trónra s az első szenvedélyek csillapultával módot kerestek Ausztria fenntartására; s végre a dynastia hivei, kik az áprilisi törvényekhez való visszatérést óhajtották. A nép tulajdonképen most is monarchikus volt, mint akár Bocskay, Bethlen és Rákóczi idejében. S ha Európa nevetgélt a jó badenieken, kik köztársaságot akartak ugyan, de élén a nagyherczeggel; ha már nem oly nagyon nevetgélt azon, hogy a franczia köztársaság elnökévé választotta Napoleon herczeget (1848 deczember 10-ikén), ki élet-halál harczra készült a nemzetgyűlés ellen, nincs valami hihetetlen abban, hogy a magyar nép nem törődött vele, milyen legyen a kormányforma, csak Kossuth álljon az élén. S nem bánta volna azt sem, hogy azt a koronát, melyet az új koronaőr, Bónis Samu felpróbált, Kossuth valóban is föltegye a maga fejére.

Épen azért került vele szembe két más férfiú. Szemere, a kinek elnöki programmja egyszerre nagy népszerűséget keltett, köztársaságot akart, valódi republikánus elnökkel. Görgei királyságot akart a régi dynastiával, az átmeneti időkre katonai dictaturával. Szemere tervét a pillanatnyi fellobbanás váratlanul érlelte meg; igazi deus ex machina; Görgei már a mult esztendőben megmondta, mit akar s az exigentiákkal ugyan számolva, de következetesen tört czélja felé.

Éppen azért nem Szemere, hanem Görgei volt veszedelmes Kossuthra és politikájára nézve; a hazára pedig föltétlenül káros olyan kormány, melybe összezsúfolni kellett három ilyen férfiút, kik a maguk ragyogó tehetségeit három ellentétes irányban akarták érvényre juttatni. A nemzet válogathatott, köztársaság, nemzeti királyság, pragmatica sanctio kell-e neki inkább? Nem csoda, ha oly időben, mikor a választásnak nemcsak személyek, hanem elvek közt is kellett történnie, az embereket éppen annyi következetlenségbe sodorta, mint mindjárt a mohácsi veszedelmet követő időkben.

A kormány mely természetellenes egyeztetésen alapult, parlamentáris volt ugyan, de voltakép alig akadt végrehajtani való parlamenti határozata. A kormányzónak szemére lobbantják, hogy az állam élén is a pillanatok embere maradt; hogy egyéniségét nem birta mindenkor a közérdek követelései alá rendelni; hogy volt benne hiúság és gyöngeség, minek következtében családi, erősen fejlett és tiszteletreméltó érzülete feszélyezte cselekvéseiben, és hogy nemcsak magát engedte elragadtatni, hanem magával ragadta nemzetét is; azonban jó tulajdonságai és fogyatkozásai egyaránt természetes nyilatkozásai voltak egyéniségének. A kit megváltónak tekintett nemzete, maga vehette észre legkésőbben, hogy fékezhetetlen szelleme a haza koczkáztatására vezet. Szeretett rendelkezni, parancsolni, még bonyolitani is; de élete minden pillanatát forrón és önzetlenül szeretett hazájának szentelte. A folytonos munkában önmagát emésztő ember előtt mindenkor a haza képe lebegett, s ha gyöngeség, ily gyöngeséget tanult a világ tisztelni Themistoklesben, ki a haza megmentése dicsőségét saját nevével akarta összefűzni. Izlés dolga, hogy sokan inkább Epaminondast szerettek volna benne látni, kinek, bár az állam feje, talán csak egy kimenő ruhája legyen, hogy inkább ne mutatkozzék addig, mig ezen a ruháján igazitni való akad. Innen az a sok gáncs, mely érte, hogy – elég szerény határok közt a külsőségeket sem vetette meg, midőn mint az állam feje akart megjelenni. Pedig kormányzói esküjét is egyszerű honvéd-attilában tette le s udvartartásáról, a körülötte levő kamarilláról beszélni komolyan alig lehetett. A ház május 30-ikán 200,000 forint évi fizetést rendelt számára, a ministeriumot pedig utasitotta, hogy Budapesten a nemzet méltóságához illő lakásban helyezze őt el.

Csak az imént és csupán a legnagyobb általánosságokban állapitották meg a kormányzónak a parlamenthez és a ministeriumhoz való viszonyát. Kossuth erőt érezvén magában, mindenbe beavatkozott, mint a hogy az igen buzgó hivatalnok mindent maga akar végezni, hogy jól el legyen az végezve. Még a vezérekkel is közvetlenül kivánt rendelkezni. Úgy volt ez minden forradalmi időben, még az irodalmak átalakulásai közt is, midőn például egy Kazinczy Ferencz feljogositottnak érezte magát, hogy (más irodalmi középpont hiányában) az irodalmi areopag fejének tekintse magát. Az észak-amerikai Egyesült-Államoknak sem volt alkotmányuk szabadságharczuk hosszú évei alatt; csak békés időkben tűzhették ki az állam alkotó erői közt való határokat. Azért óhajtott Kossuth is forradalmi időkben menekülni minden törvény nyügétől s tenni és cselekedni a maga lelkiismerete és a szerint, a mit a haza érdekéül ismert föl.

Minden nevezetesebb hir vételével összehivta a ministertanácsot, mely hétfőn és csütörtökön este 6 órától néha éjfélig tartott, s rendes ülésein kivül is majdnem minden nap egybegyűlt. Nagyon józanul itélte meg a helyzetet, midőn a polgárháború lecsillapitása és a nemzetiségek kibékitése végett azonnal munkába vette a nemzetiségi, a polgári és a büntető törvény megalkotását s fölvetette az általános amnestia kérdését. Amannak csak töredékeire találunk a románokkal folytatott alkudozásokban; emez pedig meghiusult Szemere ministerelnök határozott ellenállása miatt. Félre kellett tenni azt a törvényjavaslatot is, melylyel Vukovics a vésztörvényszékek itéleteivel szemben is ki akarta mondatni a megkegyelmezés jogosultságát. A tárgyak beosztása tekintetében az első ministerium szervezetén csak annyi változás esett, hogy a rendőrséget, az egészségügyet és a nemzetőrséget a bel-, a postaügyet a közlekedési és a harminczad- s vámügyeket pedig a pénzügyministeriumhoz tették át. A belügyminister Madarász László rendőri hivatalát május 11-ikén feloszlatta s egészen és alapjában újra szervezte. Országos statisztikai hivatalt állitott fel. Nagy gondót forditott az egészségügyre; Meszlényi Zsuzsánnát, a kormányzó sógorasszonyát állitotta az összes tábori kórházak élére. A megyék és városok igazgatása többé-kevésbbé mindenütt kivételes állapotban volt, de mindenütt megindult a mozgalom a közigazgatás helyreállitására. Nevezetes eredmény, hogy Erdélyben épen ezekben a nehéz napokban törekedtek a közigazgatást a magyar megyék módjára szervezni; de végre is meghagyták a székely székekben idáig működött tisztviselők nevezetét, számát, hatóságát és fizetését, mert ezúttal gyökeresen intézkedni nem lehetett.24


Kossuthné.
Egykorú kőrajz után. Gracza Gyögy „Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története” (Budapest, 1894–97) czímű munkájából

A pénzügyek rendezett volta Duschek minister érdeme, ki – a ministerium nem csekély ellenzése után – államtitkárul Lónyay Menyhértet vette maga mellé. Duschek szilárdan el volt határozva, hogy egységet és rendszert hoz a pénzügyek kezelésébe s nem tűri a sereg győzedelmei után, hogy kormány- és segédbiztosok, hadparancsnokok a ministerium tudta nélkül tovább is rendelkezzenek a kincstári hivatalokkal, mivel mint május 21-ikén kijelentette – a nemzet vagyonának kezeléséről egyedül ő felel a nemzetnek. A képviselőház május 24- és 25-ikén tárgyalta s 26-ikán el is fogadta a legközelebbi adó kivetése és behajtása iránt benyújtott törvényjavaslatát, melyben a novemberi törvényen bizonyos változtatásokat tett; pl. annyit, hogy az ott emlitett 8 hónap helyett 14 álljon, vagyis az adót az 1849-ik év végéig szavazzák meg, a tiszta jövedelem után való 4%-ot 7-re emeljék stb. Bezerédj szóba hozván a progressiv adó rendszerét, annak ugyan Lónyay európaszerte igen nagy jövendőt jósolt, az időt azonban nem látta alkalmasnak életbe léptetésére; Szemere pedig nyiltan kijelentette, hogy most nem rendszert akarnak, hanem, már csak az ország hitelének fenntartása végett is, adót minden áron. A ház mégis derültséggel fogadta, midőn (május 25-ikén) Angyal Pál a nőtlenségi adó behozatalát inditványozta éppen akkor, midőn – Palóczy megjegyzése szerint az ifjaknak nem menyasszonyi ágy a helyük, hanem táborban a gyep.25 Duschek idáig körülbelül 40 millió forint értékű bankót nyomatott s igy külön felhatalmazás nélkül még 20 milló forint árának nyomatásához volt joga. Nemcsak a papirpénz nyomatását folytatta,26 hanem érczpénzt is veretett, de legjobb akarat mellett sem küldhetett a katonaság számára elég aprópénzt. Bankóinak, ha elfogadásukat Welden táborszernagy május 20-ikán ismét megtiltotta is, teljes árfolyama volt, mig a Windisch-Grätz április 16-iki rendelete alapján Magyarország közjövedelmeire forgalmi eszköz gyanánt kényszeritett kelettel kibocsátott utalványoknak a függetlenség kimondása s a magyar fegyverek győzelme után kelendősége nem lehetett. A nemzeti ajándékok és kölcsönök, ha az áldozatra való készségnek lélekemelő példái mutatkoztak is, egyre ritkábban és kisebb mennyiségben folytak be. A kiadásokban legerősebb tétellel természetesen a hadsereg szerepelt; májusban és júniusban azonban ez sem vett igénybe többet 4.021,328 forintnál. Az egész forradalom alatt, midőn egy 165,000 főnyi seregnek, a népfölkelésnek, a most felállitott nagy katonai telepeknek s a polgári közigazgatásnak összes költségeit kellett fedezni, Duschek mint államtitkár, majd mint pénzügyminister 15 hónap alatt 84 millió forinttal fedezni tudta a szabadságharcz összes költségeit s még a katastropha idejében is 5 millió forint pénzkészlettel rendelkezett.27

Görgeit hadügyministerré tenni – egy elterjedt hit szerint annyit jelentett, mint megfosztani őt ötvenezer embertől, kiknek bálványa s kikkel nemcsak az ellenséget verheti, hanem – ha eszébe jut – államcsinyt is követhet el. Talán a hadvezért akarták sujtani benne, kinek jobb a taktikája, mint a strategiája. Hiszen azóta Olmützből is futniok kell vala a Habsburgoknak, ha április 26-ikán a komáromi csatában idején felhasználja Pöltenberg hadtestét s akkora csapást mérvén vele az osztrákokra, mint Napoleon Marengonál, győztes hadaival egyenesen Bécsre veti magát. A helyett, hogy Bécs felé küldenék, most mégis föltétlenül szükségesnek tartják őt a sereg rendezésénél s a hadügyi igazgatás és a kinevezések kérdésében inkább kezébe adják a legfőbb befolyást, s élére állitják egy hadügyi tanács-félének, mely a puszták városából lássa el tervekkel még a hegyek közt küzdő seregeket is. Fontos hivatás kétségkivül, ha éppen Görgei nem egyszer tette is már nevetségessé minden Hofkriegsrath gyámkodását s így maga sem remélhette, hogy messziről, a pillanatnyi viszonyok ismerete nélkül küldendő terveit önérzetes hadvezérek valami nagy megnyugvással fogadják. De minden esetre kivánatosabb, hogy ne egy nagy sereg élén, hanem Debreczenben, a parlament és a kormány szeme előtt, még helyesebben a parlamentben és a kormányban legyen az a férfiú, ki ép oly kevéssé volt barátja a függetlenség hamaros kimondásának, mint Damjanich és Gáspár. Ő azonban nem tette le méltóságát erre a hirre, mint Gáspár; ellenben forradalmi időkben katona létére sem tagadhatván meg magában a polgárt, megtette rá a maga észrevételeit. Mindenki természetesnek tarthatta, hogy a váczi dynastikus nyilatkozat szerzője nem tekintette oly könnyű dolognak az uralkodóház száműzetését. Ki sem hirdette azt a hadseregnek, mert félt a tisztek tömeges lemondásától. A hogy korábban Damjanich elegendőnek tartott volna két század huszárt, hogy szétverje vele azt a „nagy-szájú jakobinus conventet, mely Kossuthot örökösen szélsőségekre kényszeriti”,28 Görgei szintén azt mondta, hogy elég volna erre a czélra egy zászlóalj azok ellen, kik úgy tesznek, mintha egyáltalában el akarnák veszteni a hazát. Kifakadt azokkal szemben, kiknek nem elég az osztrák, a rácz, az oláh, a szász és a horvát, hanem még az oroszt és talán a poroszt is nyakukra akarják hozni. Kossuth kész még a khinai császárnak is hadat izenni. Külföldi államok elismerésében, támogatásában nincs mit bizni; csak önmagukban bizhatnak. Adjanak fegyvert; ez többet ér mint Európa minden véleménye.29


Duschek Ferencz aláirása 1848 június 7-iki kiadványán.
Az irat eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában

Hasonló esetben savoyai Jenő herczeg sem mondott egyebet. A mint akkor Európa elismerte a Habsburgok pragmatica sanctioját, most is elismerte az annak értelmében trónra lépett Habsburgot; s a mint akkor nem örvendett annak a nyugalomnak, úgy nem örvendett most annak az ellenmondásnak, mely ezt a magatartását otthon, a Habsburgok birodalmában kisérte. Érdeklődést csupán hadi sikerek kelthettek, nem a belvillongásokról sikerült hirek. Innen van, hogy Görgei elfogadta ugyan mind a hadügyminiszterséget, mind a borsodmegyei képviselőséget, de egyelőre nem akart föllépni sem a kormány, sem a parlament ellen a háború befejeztéig. Sőt a polgárháború elkerülése végett április 29-ikén komáromi kiáltványában elismervén az április 14-ikén teremtett helyzetet, erősen kifakadt az uralkodóház ellen. Debreczenbe a hadügyministeriumba helyetteséül május 5-ikén Klapka tábornokot küldte,30 ő maga pedig a hadseregnél maradt, hogy befejezze az osztrákok legyőzését s nagyobb nyugalommal várhassa az oroszoknak elmaradhatatlan beavatkozását.

A mint teljesen ötletszerű volt Szemerének a köztársasági irányzatra nézve tett nyilatkozata, a hadjáratra nézve sem volt a kormánynak más, igazán határozott programmja annál, hogy az ellenséget meg kell verni. Teljesen érthetetlen volt a nagy közönség előtt, Komárom alól Görgei miért nem nyomult Bécs felé.31 Bécsnek azért nem, mert elfogyott a munitio s nem készült el idejében a komáromi hid; Budára azért, mert ezt kivánta Kossuth,32 Klapka és a közvélemény. S Görgei, ki máskülönben megvetette a közvéleményt, a katonai érdekeket most mégis alávetette a politikaiaknak, azt remélvén, hogy, ha a mérséklet útján marad s beéri Buda visszafoglalásával, ezzel a különben is könnyebbnek itélt feladattal könnyebben kibékitheti a magyar és az osztrák kormányt, mint ha ezt támadó hadjáratával még jobban fölingerli. Buda bevétele után gyorsan visszatérvén a Lajthához, Bécs kétségkivül könnyebben hajlik a békére, már csak azért is, hogy ne kelljen élnie az oroszok segitségével.


Kossuthbankók.
(Százas és ötös államjegyek, két és egyforintos bankjegyek.)

Görgei Komáromból az ellenség szemmeltartására csupán Pöltenberg (VII.) hadtestének egy részét rendelte Győr alá. Klapkát a hadügyministerium vezetésére küldvén ki, (I.) hadtestét Nagy-Sándor Józsefnek, Damjanichét pedig (a III-dikat) Knézicsnek adta át, mivel a szolnoki hős, a nemzet ügyének kimondhatatlan kárára, szerencsétlen esés következtében lábát törte.

Görgei hadai május 2- és 3-ikán érkeztek Buda alá; de faltörő ágyúk nélkül, mert Guyon komáromi várparancsnok a gondjaira bizott várból sokáig egy ágyút sem akart átengedni. Ez épp annyi megjegyzésre adott okot, mint az a körülmény, hogy Görgei feltünően nagy számú lovasságot – 5122 huszárt – hozott magával; de nem a vár ostromára, hanem a vár fölmentésére valószinüleg visszatérő Jellacsics 5200 lovasa ellen. Mintegy 30,000 emberével Nagy-Sándor, Aulich és Knézics hadtestével s Pöltenberg hadtestéből Kmety hadosztályával Görgei május 4-ikén vette ostrom alá a várat, melyet parancsnoka, Hentzi Henrik tábornok január óta folytonosan javittatott, erősitett. Ebben bizva, vissza is utasitotta a feladásra szólitó felhivást, sőt Pest lövetésével fenyegetőzött, ha Görgei a várat tovább is ágyúztatná. Hentzi őt tette felelőssé, ha „a szép két testvérváros áldozatul esik”.33 Még az este bombáztatta is Pestet, mely oldalról pedig senki sem bántotta őt s visszaverte Kmetynek a dunai vizmű czölöpzete ellen, a Bomba-tér felől intézett rohamát. Másnap tehát Görgei a rendszeres ostrom előkészitéséhez réstörő és ellenvédő, leszerelő tűztelepek készitéséhez látott, mit Hentzi alig akadályozott, hanem Pestet lövette. Május 13-ikán fel is gyújtotta a dunaparti palotákat, melyeknek égésében most már – saját jelentése szerint – Görgei is az ausztriai dynastia halálpompájára gyújtott fáklyák lobogását látta. 16-ikán, midőn Komáromból végre 9 ostromágyú érkezett, összes ütegeivel támadt s a királyi palotát is lángba boritotta. Valóban sok mindennek kellett történnie, mig a váczi szózat irója e palota égésében gyönyörködhetett. A politikai pletyka miatt azonban azért is gyönyörködött, mert igy Kossuth sem költözhetik be a palotába. A 17-ikén intézett roham meghiúsult ugyan, de hogy Jellacsicsnak ideje ne maradjon a fölmentésre, Görgei, ki már maga is türelmetlenkedett s kit a Debreczenből a hadi munkálatok siettetésére, voltakép pedig az ő ellenőrzésére ide küldött Klapka jelenléte is bosszantott, 21-ikén hajnalban újabb rohamot intéztetett. Öt órakor, hadteste élén Nagy-Sándor személyesen vezetvén a rohamot, Püspöky Gráczián, 47. zászlóaljbeli honvéd, a falakra tűzte az első nemzeti lobogót. Aulich délről, Knézics éjszakról támadt. Szekulics ezredesnek Pest felől való előnyomulását Alnoch császári ezredes a lánczhid felrobbantásával akarta meghiúsitani; a hidban ugyan nem esett kár, de Alnoch életével fizette meg elszántságát. Máriássy János ezredes, Driquet Péter alezredes, Inkey Kázmér és Burclina őrnagy, Nagy-Sándor tábornok, Kmety, Leiningen, Asbóth és Czillich ezredesek, Hertelendy Kálmán, Szende Béla, Almásy Bódog, Perczel Ferencz, Lovász Sándor, Ghyczy Ignácz, s mások példája a honvédeket a legelszántabb harczra lelkesitette; sőt még a huszárok is leszálltak lovaikról, hogy a küzdelemben résztvehessenek. Reggel 7 órakor egy puska golyó Hentzit halálosan megsebesitette s ezzel az őrség végső ellenállása is megtört. Buda vára be volt véve s a honvédek feladata most már inkább csak arra szoritkozott, hogy a nyomukban beözönlött csőcseléket a rablástól és kegyetlenkedéstől visszatartsák.


Kiáltvány Budavár bevételéről.
A Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának eredeti példányáról

A 4914 főnyi osztrák őrségnek több mint egy harmada elesett a vár védelmében (ebből 420 az utolsó rohamban) s 15 órai kinlódás után Hentzi is elhunyt. Görgei katonai tisztességgel temettette el vitéz ellenfelét; Kossuth az ő példájára hivatkozott, minő képzett katonai gyakorlottság és minő erőditési tudomány kell a várparancsnoksághoz és mennyire növelheti a parancsnok katonai képessége a várvédelmet;34 I. Ferencz József pedig a védelmében elesett hősnek és társainak utóbb Budán, a Szent-György-téren emlékszobrot állittatott s a leleplezésen (1852 június 11-ikén) a dynastia több tagjával személyesen megjelent.35 Maga a nemzet csak 1893 május 21-ikén állitott szobrot, a Disz-téren, a vár ostromában elesett 1200 magyar vitéznek, kik közül 527 ebben az utolsó rohamban vesztette életét.36

Az ostromot követő diadal hire37 már másnap határtalan lelkesedést keltett a debreczeni oszággyűlésen, mely, Szemere inditványára, azonnat a legmelegebb és legőszintébb hálát szavazta meg a kötelességét Leonidászként teljesitő vitéz hadseregnek, Görgeinek pedig, „ki Hatvantól fogva diadalról diadalra sietett s első hadjáratát azzal végezte, hogy a hazának fővárosát s a kormánynak székhelyét adta vissza”, az altábornagyi rangon kivül a katonai első érdemjel csillagát adta meg.38 Görgei hidegen utasitotta el mindakettőt; az altábornagyi czim osztrák kölcsönvétel, érdemjelek pedig nem valók köztársaságba.39 Pest városa küldöttségének is azt felelte, hogy semmi érdeme sincs a győzelemben; ő csak messzelátóján nézegette, a honvédek mint mászszák meg a vár falait. „A közhonvéd szólt más alkalommal – bölcsebb, nemesebben érző, emberibb volt, mint én valék, ki azt parancsoltam, hogy kegyelem nélkül vágja a vár őrségét: egyet sem ölt meg, ki fegyverét letette. Azóta teljes bizalmam van a nép ösztönében.”40 Máshol ezt köztársasági erénynek neveznék s dicsőitenék a hadvezért, ki a nálánál nagyobb közkatonák tiszteletére buzdit; a forradalomnak azonban már nem volt hite vezető egyéniségeinek önzetlenségében s a diadal mámorában is keresgélvén a nem mindennapi visszautasitás inditó okait, azokat a Kossuth iránt való gyűlöletben, a késett kitüntetés miatt megsértett hiúságban találta.


Driquet Péter.
Barabás Miklós egykorú rajza a művész örököseinek birtokában

Fővezérnek Bem volt kiszemelve, „Európa legelső élő hőse,” kit Kossuth mint atyját tisztelt és szeretett.41 – S ha ő nem, Dembinszky. Mindketten a lengyel szövetség hivei; Kossuth hajlandóbb volt belemenni ily szövetségbe, mint annak idejében II. Rákóczi Ferencz. Pedig mindakettő (Kossuth május 28-ikán is) úgy volt meggyőződve, hogy Magyarország és a szabadság sorsa csak Bécs falai alatt dőlhet el; nem is fogadta el egyik sem a tervet s Bem visszament Erdélybe, Dembinszky pedig lemondott. Görgei, ki Buda bevétele után harmadnapra (május 24-ikén) már meginditotta seregét Bécs felé, még hadtestét sem tarthatván meg, egyszerűen hadügyminister lett volna. Kossuth azonban épp úgy nem csinálhatott belőle „hizott vadkant,” mint Siéyes a consulatus megalkotásakor Napoleonból; pedig Siéyes katonai dictaturát alkotott, a mire most Magyarországon is égetőbb szükség volt mint valaha. Kazinczy és Bernáth Zsigmond, kik Görgeinél az országgyűlés küldöttségével jártak, a békepárt czéljairól őt felvilágositván, azért kérték őt, hogy ne hagyja ott a hadsereget és ne vegye át a hadügyministerséget.


Görgei érdemrendje.
A Révai testvérek idézett kiadványából

Görgei valóban szolgálatot tesz a hazának, ha megfogadja ezt a jó tanácsot; s ha nem foglalja el minden gondolatát az a törekvés, hogy megbuktassa az ápril 14-iki alapot. Mert csakhamar nem az volt többé a kérdés, 1848 vagy 1849 áprilisének alapján álljanak-e, hanem az, hogy egyáltalán megmentsék a hazát két nagy hatalommal s a belső lázadással szemben. De Görgeit is elfogta a politizálás láza s fővezérségét, a mi pedig frissebb babérokat fonhatott a 31 éves ifjú homlokára, mellékesnek kezdte tekinteni. A mint tehát Bayer ezredes főnöksége mellett a középponti vezérkari irodát szervezte, s hadait a kormány tervében megjelölt helyekre küldte, Debreczenbe sietett, hogy a fővezér keresésével és az új tervezet végrehajtásával elvesztegetett időt legalább a sereg szervezésével, hiányainak pótlásával s a már megszavazott 50,000 ujoncznak a csatatérre küldésével tegye hasznossá. Mert nagy önáltatás volt, midőn a miniszterelnök május 22-ikén a képviselőházban kimondta, hogy Buda bevétele után a hadseregnek alig van már tennivalója. Pedig most állott a vég kezdetén; s Görgei, ki a maga politikai irányának népszerűsitése végett már Budapesten lépéseket tett egy Való czimű hirlap alapitására, azt hihette, hogy ezt magában a képviselőházban is bebizonyithatja. Hiszen őt és Klapkát a ház éppen akkor (május 24-ikén) igazolta, mikor szóba került, összefér-e a kormányzó állása a képviselőséggel? Kossuth a parlamenten, hatása forrásán kivül, Görgei azon belül, kétségkivül holmi változásokat okozott volna. De ha Kossuth maga mondta is ki, hogy a ki felségjogokat gyakorol, a háznak többé tagja nem lehet, a ház – az igazságügyminister inditványára – napirendre tért a kérdés fölött. Egyébiránt Görgei oly időben (május 27-ikén)42 érkezett Debreczenbe, a midőn még elfoglalhatta volna helyét a képviselőházban s felszólalhatott volna oly javaslatok ellen, melyeket utóbb gáncsolt. Egyiket sem tette, hanem csupán magánúton érintkezvén a képviselőház egyes tagjaival, egyedül tárczájának ügyeivel foglalkozott. Erre csupán egy hete volt, mert június 2-ikán már Szabó Imre vezérkari ezredesnek és államtitkárnak adta át a ministeriumot, ő maga pedig eltávozott, hogy személyesen vezényelje a dunai hadsereget.

Május 31-ikén a képviselőház Szemere, a felsőház pedig Horváth ministerek inditványára kimondta, hogy üléseit június 2-ikán Budapesten folytatja.

Szemere lángoló lelkesedéssel szólt a parlament debreczeni működéséről. Ez a parlament a haza megmentése eszméjének valóban áldozatul hozta véleménykülönbségét; testét és lelkét oda adta, hogy alapja legyen a végrehajtó hatalom erélyének és a nemzet bízó hitének. Nincs – szerinte – a nemzet történetében egy országgyűlés sem, mely föladatának minden tekintetben nemesebben megfelelt, oly nagy hatalmat oly helyes tapintattal gyakorolt s a népet oly híven képviselte volna. Osztozott annak csaknem kétségbeejtő szenvedéseiben, de immár dicsőségében is. „Mivel nem irtózott amattól, megérdemli ezt.” „Mikor a képviselőház Debreczent elhagyja, legnehezebb, legszebb napjainak helyét hagyja el és életének azt a történetszakaszát zárja be, mely nevét megörökiti.”

Egyes esetekben akármily szigorú itélet alá esik is az országgyűlés működése, valóban mindenkorra megmarad és halhatatlan az az érdeme, hogy a legnagyobb kisértések idején olyan erkölcsi erőt tanúsitott, milyennek csak igen kevés példája van a parlamentek történetében.

Mintha már vége volna a háborúnak, Kossuth meghagyja (május 28-ikán) a hadügyministernek, gyűjtesse össze a függetlenségi harczban elesettek neveit, hogy azokat nagyszerű emlékben hagyhassák az utókorra; majd (június 2-ikán) a rokkantak számára olyan palotát tervez, hogy vetekedhessék az az angol hajóssereg vagy a párisi rokkantak palotájával. Magát Budapestet modern szellemben és nagy arányokban az újraszületett ország igazi fővárosává akarta fejleszteni. Nem óvakodván eléggé olyan hibától, milyet ellensége, Windisch-Grätz, öt hónappal azelőtt elkövetett, Európa előtt a főváros birtokát az ország egysége helyreállitásának jele gyanánt kivánta feltüntetni. Június 5-ikén este hat óra tájban a nép lelkesedése közt vonult be Budapestre. A ministerek, kiknek nem tetszett, hogy az ünnepeltetésből Kossuth családja is kivette a maga részét, nem csatlakoztak ehhez a diadalmenethez, s mellékutczákon hajtattak szállásaikra, mint ahogy politikájukban sem egyszer jártak mellékútakon. Pedig Kossuth elnöksége semmiben sem hasonlított kortársának, Bonaparte Napoleon herczegnek elnökségéhez. A királyi fogadtatás alkalmával egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy belőle III. Lajos is lehetne. Azonban nagyon tökéletes embernek kellett volna lennie, hogy Windisch-Grätz bevonulása után épen öt hónappal bujkáljon a nép izzó szeretetének kitörései elől. Január ötödike a kétségbeesés, június ötödike a diadal napja. Ennek a csodás öt hónapnak, a nemzet bámulatos erőfeszítésének minden sikere elválaszthatatlanúl egybeforrt Kossuth nevével. Mondotta a nemzetnek s az küzdött és bízva bízott. A forradalmat azonban nem ő maga, nem egy club, nem egy pár veres tollas miniature Danton, nem egy véletlen utczai zavargás rögtönözte; korszakalkotó határozatait minden megfélemlítés nélkül hozta maga a parlament. Ő maga csinálta, vezette és képviselte a forradalmat. Az ő kifolyása volt imént a honvédelmi bizottság, most a köztársasági irányú ideiglenes kormány. Az ő műve a függetlenségi nyilatkozat.43 Az országgyűlés azonban nem vonult be Kossuthtal együtt a fővárosba; s ha feloszlatására s új választásokkal a népre hivatkozni senki sem izgatott is nyiltan, a nép, midőn Kossuth személyében elismerte maga fölött egy ember tekintélyét, voltakép monarchikus érzületének adta jelét; nemcsak visszatért egy kis idő múlva a monarchikus eszméhez, hanem voltakép el sem távozott tőle.

Köztársasági áramlatok csak a városokban mutatkoztak. Budapesten, melyet a belügyminister voltakép most egyesitett egy várossá, a nemzeti szinházban csupa forradalmi darabokat adtak. Tell Vilmost, Hunyady Lászlót, A skót nemest, a Sevillai borbélyt, II. Rákóczi Ferencz fogságát; a nádor páholya azonban érintetlenűl állt a szinházban, „mintha valakire várna”; Kossuth maga bérelt páholyból tapsolt a forradalmi eszméknek. A lapok, most már a békepárti Esti Lapok is, azt fejtegették, mi az a köztársaság, milyennek kell lennie a köztársasági jellemnek? Maga a belügyminister is köztársasági szellemben indittatta meg félhivatalos lapját, melynek még czíme is Respublica volt; s mikor ez már két hét múlva megbukott, maga a hivatalos „Közlöny” kezdte a köztársaságot hirdetni.

A köztársaság azonban nem volt sehol; a szivekben éppenséggel nem. A magyar ember nem hogy antimonarchikus nem volt, de még antidynastikus sem volt egészen; a „jeruzsálemi királyt,” ahogy az osztrák császárt nevezgették, mint őszintén alkotmányos magyar királyt, még mindig visszafogadta volna.44 A koronáról azonban minden esetre hajlandóbb volt lemondani, mint a szabadságról.


  1. * Kubinyi a képviselőházban 1849 április 20-ikán.[VISSZA]
  2. * A Kossuth Lajos életére vonatkozó bibliographiát összeállította Dézsi Lajos a Pallas Lexikonában, X. 830–31. Legújabb és legbővebb életrajzai Hentaller Lajostól (1894.), Ferenczy Józseftől (1885) és Vajda Emiltől (1892) valók.[VISSZA]
  3. * Kazinczy Gábor a képviselőházban, 1849 április 20-ikán.[VISSZA]
  4. * Beksicsnél, id. m. 132. s köv. l.[VISSZA]
  5. * Levele Vukovicshoz, április 18-ikán. Hazánk, III. 333.[VISSZA]
  6. * Főkép abból az okból, hogy ellene vizsgálat lévén rendelve, a ház április 18-ikán nem adott neki engedélyt a távozásra. Ügyének további folyamáról Vukovics, id. m. 507–8.[VISSZA]
  7. * Hadügyministerségéről Mészáros ritka őszinteséggel számolt be emlékiratai I. és II. kötetében. Egyelőre még vitte hivatalát, mint „a tanácsban ötödik kerék”. (Id. m. II. 191.)[VISSZA]
  8. * E végből a ház április 28-ikán elhatározta, hogy életbe lépteti tanácskozása régi modorát, vagyis előbb minden tárgyat az osztályokhoz utasít.[VISSZA]
  9. * 27-ikén hitelesítvén, ugyanaznap a felsőház is elfogadta. Klapka h. hadügyminister május 8-iki rendelete értelmében ebből a számból alakúlt a 92–103. honvédzászlóalj.[VISSZA]
  10. * Kemény Beksicsnél, id. m. 134–9.[VISSZA]
  11. * Szemere legkitünőbb életrajza képviselőtársától, Horváth Boldizsártól. (Akad. emlékbeszéd, 1876. Akad. Évk. XVI. kötet, 6. füzet.) Mint írót és szónokot jellemezte Csengery Antal a Státusférfiak és szónokok könyvében.[VISSZA]
  12. * „Ferencz minister – irja Megyerről május 16-ikán anyjukhoz testvére, Duschek Nándor, a 18. honvédzászlóalj parancsnoka. – És igen szeretik. Egyáltalán nem akarta elfogadni, a mit jobban is szerettem volna, mert a ministeri állás sohasem biztos egészen; a mint azonban hiszem, megélhetése biztositva van. Higyje el édes anyám, olyan igazán boldog vagyok, hogy Ferencz egészen a mienk; a hazának hiven szolgált s végtelenűl használt. Adja Isten, hogy elmondhassam minden testvéremről, hogy jó hazafiak; de remélem is, hogy azok” stb. Német eredetije a Duschek-családnál.[VISSZA]
  13. * Márki, Csányi László Erdélyben. Saját levelei alapján. Erdélyi Múzeum, 1897. Kossuth e tárcza elvállalására kétszer is fölhívta Beöthy Ödönt. Beöthy levele 1849 június 8-ikáról. Hazánk, III. 340.[VISSZA]
  14. * Tervben volt báró Perényi Zsigmond, báró Jósika Miklós és Bezerédj is.[VISSZA]
  15. * Emlékiratai e kor rajzához nélkülözhetetlenek.[VISSZA]
  16. * A ministertanácsban a programmot nem ismerték. Vukovics, Id. m. II. 485.[VISSZA]
  17. * Hajdú-Böszörmény ápril 29-ikén kérte a köztársaság kikiáltását, mit május 4-ikén a képviselőház tudomásúl vett.[VISSZA]
  18. * Ezt éppen a békepárti Kazinczy és Kovács inditványára vették föl s a többség Kazinczy szerkezetét fogadta el. Május 7-ikén a felsőház is elfogadta. Ez a szöveg nincs törvénybe iktatva; 1891 deczember 2-ikán. Válly Árpád ezt is fölemlitve, kérte a képviselőházban a ministerek esküjének törvénybe iktatását.[VISSZA]
  19. * A ministerek esküjében benne volt, hogy azoknak foganatot szereznek.[VISSZA]
  20. * A képviselőház határozata május 12-ikén.[VISSZA]
  21. * Vukovics (id. m. 486.) az eskületétel napját az ó-naptár szerint teszi másodikára.[VISSZA]
  22. * Erről Kemény, A forradalom után, 172.[VISSZA]
  23. * „Mi azt óhajtjuk, – szólt (Gaal Márczius Tizenötödikéje, 90.) – hogy ne vérpad legyen az oltár, hol a respublica megkereszteltetik és ne hóhér a keresztapa, mely azt kereszteléskor meg is öli; hanem legyen az oltár, melynél őt megkereszteljük, a tiszta demokratia és humanismus szent oltára és legyen keresztelő papja az egyszerű polgári erény és testvéri szeretet.”[VISSZA]
  24. * Csányi leveleskönyve, 621. sz.[VISSZA]
  25. * Emlitette, hogy egy mezővárosban a legszebb lánynak elnöklete alatt kimondták a lányok, hogy a legények menjenek csak a táborba, most ne tartsanak számot kezeikre, mert guzsalyt kap, a ki otthon marad.[VISSZA]
  26. * Május 29-ikén Kossuth Debreczenben szétszedette a pénzjegy-sajtókat s azok azontul, az ismételt költöztetések következtében nem működhettek elég sikerrel.[VISSZA]
  27. * Lukács Béla, Az 1848–49. pénzügy. A forradalmi időszak pénzügyének, hitelmüveletének ismertetése. Eredeti számadások alapján. (Pest, 1871. 8-r. 128 lap.) V. ö. Egy kimaradt fejezet Kossuth Irataiból: Pesti Napló, 1884 márcz. 8. Duschek életrajza Törs Kálmántól: Vasárnapi Ujság, 1880. 1. sz. A bankók clichéiről: Egyetértés, 1888. 225., 310. B. Helfert a Numism. Zeitschrift. 1876. VI–VII. füzetében. Réthy László, Magyar papir- és szükségpénzek a szabadságharczból: Alföld, 1893. 11. sz.[VISSZA]
  28. * Kemény, A forradalom után, 189. Beksics, id. m. 140.[VISSZA]
  29. * Horváth, Függetlenségi harcz, II. 488–89. Pulszky nagyon jól jellemzi, a külföld mily tájékozatlan volt a magyar kérdésben. Emlékiratai, II. 249–251. Párisból Kossuthhoz február 26-ikán irt levele. Nemzet, 1884. 40. sz.[VISSZA]
  30. * Idáig Mészáros vezette a hadügyministeriumot, a rendeleteket azonban többnyire Batthyány ellenjegyezte. Május 12-ike után egy hétig, mialatt Klapka Görgei mellett volt a táborban, Répásy Mihály tábornok, a hónap végén pedig, Görgei megérkeztéig, Kiss Ernő országos főparancsnok helyettesitette. A vezérkari osztály főnöke, báró Stein ezredes távoztával, Gelich Richárd százados lett, ki könyve III. kötetében bőven ismerteti a hadügyministerium működését.[VISSZA]
  31. * Görgei István, Miért nem Bécsnek? Miért Budára? Budapesti Szemle, 1886. s 1848- és 1849-ből, II. 247–257. és 265–272. Görgei Arthur, Mein Leben, II. 54–64. Gelich, id. m. III. 278–285. Hegyesi, A harmadik zászlóalj, 196–203.[VISSZA]
  32. * Ez ellen Horváth Mihály, id. m. II. 511–515. Gelich, id. m. III. 280.[VISSZA]
  33. * Welden fővezér Hentzit annak idejében Pest kimélésére intette; a tábornok ezzel épp oly keveset törődött mint a mily nyugodtan jelentette ki Görgeinek, ki magyarságára hivatkozott, hogy ő svájczi és honositott osztrák. Családját azonban már 1749-ben száműzték Bernből s ő maga Debreczenben született 1785 október 26-ikán.[VISSZA]
  34. * Kossuth Vukovicshoz 1840 május 30-ikán. Hazánk, III. 339.[VISSZA]
  35. * A szobor, a nemzet mérsékletének jeléül, most is ott áll a Szent-György-téren; 1895 márczius 31-ikén Szeless Adorján hirlapiró sikertelen kisérletet tett felrobbantására.[VISSZA]
  36. * A szobor Zala György műve.[VISSZA]
  37. * Ez ostrom fő forrása: Némedy (Bayer) József, Die Belagerung der Festung Ofen, nach authentischen Berichten und Tagebüchern. (Pest, 1853.) Ujhegyi Béla őrnagy, Budavár keletkezése és hadtörténeti multja. (Temesvár, 1892.) V. ö. Hegyesi Márton birálatával a Budapesti Szemle 1893. májusi füzetében. Molitor Ágoston, Budavár alatt: Hazánk, XI. kötet. Budavár utolsó ostroma: Pesti Napló, 1880. 242. s köv. sz. Dr. Eder József, id. Mezősy László, Tenki Sándor, Tóth Sándor és Hentaller Lajos a Tört. Lapokban, 1893. 114–120. l. Görgei két ismeretlen proclamatiója május 17. és 20-ikáról: Vasárnapi Ujság, 1893 június 25. L. a hadjáratról szóló műveket, lapokat s a kisebb-nagyobb czikkek jegyzékét Szinnyei repertoriumában.[VISSZA]
  38. * Kossuth, nagyobb hatás okáért, megjegyezte, hogy a Habsburgok trónja Magyarországon végképen épen május 21-ikén omlott össze, a mely napon azelőtt 300 esztendővel azt I. Ferdinánd megszállotta. Ez egy kis tévedés. I. Ferdinánd, kit Pozsonyban 1526 deczember 17-ikén választottak királylyá, 1527 augusztus 20-ikán vonult be Budára és Fejérvárt november 3-ikán koronáztatta meg magát.[VISSZA]
  39. * Ezt fejtegette egy amerikai polgár is május 28-ikán a Márczius Tizenötödikében. (130. l.) A képviselőház a kitüntetés hirével május 23-ikán Kazinczyt, Bója Gergelyt és Varga Sándort, a felsőház pedig Bernáth Zsigmond főlspánt és báró Horváth Jánost küldte Görgeihez.[VISSZA]
  40. * Gróf Esterházy Mihály május 23-ikán a felsőházban Görgeinek Budavár bevételénél tanusitott humanismusáért is elismerést kivánt nyilvánitani, mert megmutatta, hogy a nemzet nemcsak le tudja győzni ellenségét, hanem egyúttal azon a fokán áll a humanismusnak, melyet Európa a nemzetek szabadságának fő tényezője gyanánt ismer el. Jósika Miklós és Bernáth Zs. felszólalása után azonban a ház a különben helyeselt inditvány fölött napirendre tért.[VISSZA]
  41. * Levele Makraynál, id. m. 82–84.[VISSZA]
  42. * Megérkezésének napjára nézve az adatok eltérnek. Gelich (id. m. III. 436.) annyi közvetlenséggel beszéli el, mint fogadta őket, hogy a napra nézve is az ő tudósitását kellett elfogadnom.[VISSZA]
  43. * Zichy Antal az Esti Lapokban, 1849 június 18., 56. l.[VISSZA]
  44. * Ilyesmire már július 21-ikén czélzott Milnes az angol parlamentben, megjegyezvén, hogy Magyarországban a köztársaságot, vagy a köztársasági modort sohasem kiáltották ki, s hogy a mostani ideiglenes állapotnak alkotmányos király választásával véget lehet vetni.[VISSZA]