Esztergom az ötvenes években.
Lang V. aczélmetszete Alt Rudolf festménye után, Kohle „Die Donau” czímű munkájából
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Az országgyűlés összehivásának kérdése. Az esztergomi értekezlet tárgya. Deák Ferencz levele a primáshoz. Az értekezlet lefolyása. Az országgyűlés összehivása. Erdély kizárása az országgyűlésről. A gyulafejérvári értekezlet. Haynald Lajos nyilatkozata az unio mellett. Az erdélyi országgyűlés összehivása. A Pesti Napló az esztergomi értekezletről
A conservativek jól tudták, hogy az októberi diploma a papirosról csak akkor kelhet életre, ha azt a magyar törvényhozás elfogadja. Ez volt oka, hogy az absolut rendszer bukása után a magyar nemzet képviselete által akarták elfogadtatni, amit nem volt képes keresztülvinni a szuronyokra támaszkodó önkényuralom.
A legelső kérdés azonban az volt, minő törvény alapján jőjjön össze az országgyűlés. E kérdés kapcsán később felmerült az Erdélylyel való unió, és az erdélyi országgyűlés kérdése. Közvetlenül azonban csak a magyar országgyűlés összehivásának mikéntje iránt tanácskozott az esztergomi értekezlet.
Az udvar hallani sem akart az 1848-iki törvényekről, hanem az 1608: I. t.-cz. alapján próbálta összehivni a magyar nemzet képviseletét. Világos volt ebből, hogy a kiegyezés korszakának még első derűje sem érkezett el, hanem csakis arról volt szó, hogy a negyvenhetes alkotmány összhangba kerüljön az októberi diplomától contemplált birodalmi alkotmánynyal. Csak természetes, hogy Deák Ferencz erre az értekezletre el nem ment, s hogy – Lónyay szerint – tagadó választ adott még akkor is, amidőn barátainak egy bizalmas küldöttsége felkereste. A herczegprimás meghivó levelére pedig deczember 3-ikán a következő választ irta:
„Főmagasságú Bibornok, Herczegprimás és Érsek, Kegyelmes Úr!
Mély tisztelettel mondok köszönetet Eminentiád kegyes meghivásáért; de sajnálattal kell kijelentenem, hogy a kegyes meghivást el nem fogadhatom s az esztergomi értekezleten részt nem vehetek. Fogadja Eminentiád mély tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok Eminentiádnak alázatos szolgája Deák Ferencz.”
Esztergom az ötvenes években.
Lang V. aczélmetszete Alt Rudolf festménye után, Kohle „Die Donau” czímű munkájából
Mindenki elfogadhatta az esztergomi értekezletre való meghivást, csakis Deák Ferencz nem. Tisza Kálmán és más ellenzéki vezérek meghivót nem is kaptak. Ennek daczára nagy volt az érdeklődés az esztergomi értekezlet iránt. Több mint egy évtizedes rabság után ez alkalomból nyilatkozhattak az ország kiváló férfiai, s igy nem csoda, ha a conservativ vezéreken kivül megjelentek ott oly férfiak is mint gróf Andrássy Gyula, Ghyczy Kálmán stb. Az 1860 deczember 18-ikán az esztergomi érseki könyvtár nagytermében végbement tanácskozásban nem kevesebb mint 45 tag vett részt, s nem pusztán conservativ férfiak és főpapok, hanem egyszersmind református püspökök, a liberalismus s a polgárság kiváló jelesei is.
Az értekezlet lefolyása és eredménye a kisérletezésnek a nemzeti ügy fényes diadalát képezte. Mindjárt az első szónok, báró Wenkheim Béla, czáfolatlanul kimutatta, hogy Magyarország 1608: VIII. t.-cz. alapján nem választ képviselőket, hanem csakis az 1848: IV. és V. t.-czikkek alapján létesithető az országgyűlés. Beszédének végén ünnepélyesen kijelentette, hogy az országgyűlés, melynek összehivása égető szükséggé vált, csak akkor fog megfelelni czéljának, ha teljesen alkotmányszerű lesz; alkotmányszerű pedig csak akkor lehet, ha az 1848-iki törvények megtartatnak.
A Wenkheim beszédére következett lelkesült helyeslés elárulta a conferenczia hangulatát. Maga gróf Dessewffy Emil is az 1848-iki törvények hatálya mellett nyilatkozott. Van még egy döntő ok – úgymond – mely az 1848: V. t.-cz. alkalmazását mulhatlanná teszi, az, hogy a leendő országgyűlés egy 11 évi törvényen kivüli állapot megszüntetésére és az alkotmányos élet teljes helyreállitására lesz hivatva és arra is, hogy az ország közjogi viszonyai véglegesen szabályoztassanak, és a pragmatica sanctio értelmében az országnak a birodalom többi országaihoz való viszonyai véglegesen rendeztessenek. Egy ily nagyfontosságú országgyűlésnek, melyen ő Felsége ezen czélzott eredményeket koronázással akarja megpecsételni, és amelyen a megkoronázandó fejedelem által az országot biztositó hitlevél lesz kiadandó, mind ő királyi Felsége, mind az ország érdekében olyannak kell lenni, mely minden gondolható alapos kifogásokon felül álljon törvényszerűség és alakulási forma tekintetében is.
Beszédét ekkép fejezte be: „Nézeteim abban összpontosulnak, hogy az értekezlet által kimondandó az, hogy az országgyűlés összehivása legfőbb szükség és czélhoz más módon nem vezethet, mintha ő Felsége méltóztatik az 1848: V. t.-cz. alapján annak összehivását elrendelni.”
Dessewffy felszólalása és a lelkes helyeslés után valóban be kellett volna fejezni a vitát, mint az elnöklő herczegprimás is óhajtotta. A birodalmi tanácsban magyart, és Magyarországon osztrákot játszó gróf Barkóczy János azonban az 1848: V. t.-cz. ellen intézett támadásával szélesre törte ki a vita medrét.
Zsedényi szintén csak a lelkes hangulatot rontotta. Báró Eötvös József és gróf Andrássy Gyula azonban újra a kezdetbeli magasság szinvonalára emelték a vitát. Ghyczy Kálmán és még néhány bizottsági tag felszólalása után az elnök kihirdette a vita eredményét, a következő szavakban: „Általános a kivánat, hogy az értekezlet nevében kérjem meg ő Felségét, hogy a jövendő országgyűlésre az 1847–1848-iki V. t.-cz. szerint követek választassanak, azon hozzáadással, hogy mielőbb nyittassék meg az országgyűlés.
Scitovszky herczegprimás deczember 21-ikén jelentést tett a felséghez a conferentia lefolyásáról, mely azonban csak félsikert ért el, mert a képviselő-választásokat mégsem az 1848-iki törvények, hanem az ezek alapján kidolgozott ideiglenes szabályzat alapján rendelték el. A helytartótanács valóban az 1848: V. t.-cz. alapján kidolgozott ideiglenes választórendszabály szerint hirdette ki az országgyűlés összehivását 1861 április 2-ikára. Horvátország felhivatott, hogy vegyen részt a magyar országgyűlésen, Erdélyt azonban Bécsben még most mellőzték.
Erdélyt ugyanis az októberi diploma megtartotta különválásában, s a bécsi politikusok azt akarták, hogy meg is maradjon e különállásában és igy fogadja el az októberi diplomát. Az alkotmányos játék Erdélyben is conferentia összehivásával kezdődött. Rechberg megbizta báró Kemény Ferencz erdélyi kanczellárt, hogy a gyulafejérvári értekezletre hivjon meg a különböző vallások és osztályok, valamint nemzetiségek köréből oly egyéneket, akik hivatali állásuk vagy polgári érdemeik, főleg pedig a birodalomnak tett szolgálataik által kitüntek. Az 1861 február 11-ikére összehivott conferentiában 42 meghivott vett részt, s az értekezlet lefolyása itt is a legnagyobb mérvben kedvezett a nemzeti ügynek.
Ez alkalommal tette nagyszabású nyilatkozatát Haynald Lajos erdélyi püspök, mely nyilatkozata forduló pontot képezett a kiváló egyházfejedelem politikai pályáján. Az önkény-uralom Haynaldot azért nevezte Erdélyben coadjutorrá az öreg Kovács püspök mellé, hogy ennek hazafias törekvéseit ellensúlyozza, de ez idő tájban nemsokára Erdélybe került báró Eötvös József, aki a Királyhágón túli hazafiakat és Haynaldot felvilágositotta, hogy szükségkép kedvező fordulat áll be a magyar ügyre nézve. A fordulat be is következett, s a gyulafejérvári conferentia képezte az alkalmat arra, hogy Haynald Lajos az önkény-uralom czélzatával szemben elfoglalja hazafias álláspontját. Oda kell nyilatkoznia – úgymond – hogy az értekezlet alattvalói hódolattal kérje meg Magyarország apostoli királyát és Erdély nagyfejedelmét, hogy a fennálló törvény értelmében honunk képviselőit az egyedül illetékes magyarországi közös országgyűlésre meghivni méltóztassék, mely esetre részünkről megszünik annak szüksége, hogy bármi más országgyűlésre meghivassunk s annak megtartási módja felett értekezzünk, tervet készitsünk, vagy bármi tanácsot adjunk.
Kifejtette, hogy Magyarország és Erdély közt az unio bevégzett ténynyé lett, amidőn Erdély képviselői az 1848 július 2-iki pesti országgyűlésen megjelentek, s az erdélyi országgyűlést július 18-ikán ő felsége királyi biztosa azon kijelentéssel zárta be, hogy ez volt az utolsó erdélyi országgyűlés. Haynald beszéde nagy feltűnést keltett nemcsak a conferentián, hanem az egész országban. Gróf Teleki Domokos Haynald beszédének hatása alatt adta elő a nézetét. A nemzetiségi ellentétet azonban sem egyik, sem másik nagy beszéd sem szüntette meg. Sterka Sulutiulu érsek külön erdélyi országgyűlés megtartását vélte szükségesnek, és a választás módja iránt előterjesztést tett. Schmidt Konrád, bár elismerte az 1848-iki törvények érvényét, az októberi diplomához tartotta magát és új választási szabályzat kidolgozását ajánlotta. Különösen Sterka Sulutiulu előterjesztése, melynek szövege, úgy látszik, elveszett, legalább a conferentia magyar szónokainak beszédeiből itélve, heves kifakadásokat tartalmazott a magyar nemzet ellen. A conferentia többsége Haynald Lajos inditványát fogadta el, de báró Kemény Ferencz minden áron felterjesztést tett a fejedelemhez.
A legfelsőbb válaszban, mely 1861 márczius 24-ikén kelt, a felség kijelentette, hogy az általa tett felterjesztést helybenhagyja, s az erdélyi országgyűlési választást szervező 1791: XI. t.-cz. fentartása mellett elrendelte, hogy azon néposztályra nézve, mely eddig az országgyűlési követválasztásból ki volt zárva, 8 osztrák forint egyenes adó lesz megállapitandó, adópótlék és fejadó nélkül. Ezenkivül – szól a határozat – a felség akaratja az, hogy az eddig választásra nem jogosult néposztály az október 20-iki diploma és deczember 21-iki legfelsőbb kézirat értelmében már a most egybehivandó országgyűlésen képviselve legyen; nemkülönben ezentúl a királyi kormányszéki, tanácsosi, titkári, főispáni és királyi táblai állomásokra, mint szintén királyi hivatalnoki kinevezésekre teendő kijelöléseknél az addig nem jogosult néposztályból alkalmas egyének mindig ajánlhatók lesznek.
A kiegyezéssel és az alkotmányossággal a conservativek czége alatt szinre hozott, sok tekintetben komikus hatású kisérlet már első felvonásában tartalmazta biztos bukása garantiáit. A kisérlet nem irányult az 1848-iki alkotmány restaurálására, hanem a birodalmi egység alkotmányos létesitésére. A magyar nemzet válasza – bár nem hivatalos képviselői által – úgy Esztergomban, mint Gyula-Fejérváron tagadó és elitélő volt. Még inkább tagadónak és elitélőnek kellett lennie azon válasznak, melyet a nemzet hivatalos képviselői adtak az országgyűlésen. Az erdélyi országgyűlést a legfelsőbb kézirat Gyulafejérvárra november 4-ikére, a magyar országgyűlést április 2-ikára, de nem Pestre, hanem a negyvennyolcz ellen tüntetve Budára hivta össze.
Az esztergomi értekezletről a „Pesti Napló” 1860 deczember 20-iki estilapjában a következőket irta: „Az esztergomi értekezlet nyilatkozott azon kérdésre nézve: mely alapon hivassék egybe az országgyűlés. Nyilatkozata visszhangja volt az ország nyilatkozatának. Mindamellett nyilatkozása nagy óvatossággal történt; tisztán magánjellegű volt. Jegyzőkönyvét hiába fogja keresni az utókor; csak a beszédeket tartja fönn a primás ő herczegsége gondosságából a gyorsirás. Most egyebek közt az a kérdés, hol fog tartatni az országgyűlés? Úgy hisszük, az 1848-iki törvényes alap elfogadása után az is el van döntve. Az 1848: IV. t.-cz. 1. §-a határozottan Pestet jelöli ki az országgyűlés helyéül.”
Deák Ferencz levele Tarányi Józsefhez Ő Felségével való első találkozásáról.
(A levél első négy oldala.) Eredetije Kónyi Manó gyűjteményében