SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE

UTÓSZÓ.
IRTA JÓKAI MÓR

Kezdőkép Jókai Mór utószavához.
Rajzolta Cserna Károly

BEFEJEZTÜK a magyar nemzet történetét, az Árpád honfoglalásától számított évezred végéig.

Adatok halmazából kerestük az igazságot, igyekeztünk a történelem minden mozzanatát helyesen megvilágítani.

Teljestele van az ország története oktató tanulságokkal, a melyeket jó a hon szülöttének emlékezetben tartani, s az idegennek megszívlelni.

Hogyan lesz egy kis nemzet hatalmassá, hogyan alkot hazát, hogyan szerez hírt, dicsőséget, benn jólétet, künn befolyást, békében felvirágzást, hadban diadalmat, – a midőn egymással és fejével egyetért, a midőn magas czélt tüz maga elé, a midőn küldetését megérti: – mind ezt a történelem érczlapjára bevésve találjuk. De ugyanazon az érczlapon megtalálhatjuk a rozsdaedzette sorokat is, a melyek elmondják, hogyan lesz egy hatalmas, boldog nemzet eltiporttá, leigázottá, a midőn belviszályok erejét széttépik, a midőn a nemzettest és a nemzetfő egymást meg nem értik, a midőn a nemzet önmagát elhagyja.

A multak tanulságai útmutatói a jövendőnek.

Nem kell a magyar nemzetnek a dodonai berekhez járulni oraculumért válságos idők közeledtével, minden kérdésére megtalálja a világos választ, a jól megérthetőt, országának tapasztalatokkal teljes történetében.

A honfoglalás első ezredéve bevégződött. Jól végződött be. A magyar nemzet rátalált önmagára. Szive egyetért a fejével. Harczias erényeit megtartva, kifejtve, még is a békének őrét látja benne a világ. Mivelhogy hazáját, koronáját hiven és önkényt szolgálja, nem fél a rabszolgaságtól többé. Nem harczol az idegen nemzetekkel, hanem versenyez velük: nem ellenségekkel, szövetségesekkel veszi magát körül.

Ámde az új ezredév az új honfoglalás korszaka fog lenni. A mit diadalmas fegyver ezer év előtt meghódított, a mit annyi vérhullatás vissza hódított, az egygyélett Magyarország új meghódításra vár, a szellem, az ész, a munka teremtő eszközeivel.

Terjeszkedni nem föladata Magyarországnak; de emelkedni igen. Határain túl egy elfoglalni való hant sem vár Magyarországra; de határain belől nagy munka áll előtte.

A jövőnek tükrébe belepillantani nem adatott halandó szemének; de a jövendő feladatait maga előtt láthatja minden elmélkedő lélek.

Erő és szellem, a mi egy nemzet életét fentartja.

Önmaga iránti kötelessége a magyar nemzetnek, hogy erejét minden téren kifejtse.

Örök békét jósolni nem lehet. Minden állam hadi gépeket szaporít, hadseregeket növel. De csupán hadi gépek és hadtömegek a háborút nem döntik el. Értelmiség, gyakorlottság, hazaszeretet, hősiesség a jövendőben is erős tényezők maradnak.

Azt is szabad hinnünk, hogy hódításvágy, uralkodói szeszély e világrészben háborút nem fog indítani többé. Harcz csak a megtámadott igazság és szabadság miatt keletkezhetik, s ebben a megtámadott eszmék táborának győzni kell s e diadalbam az oroszlánrész azé lesz, a ki mellettük leghivebben kitart.

S a hadverés idegzete a rendezett pénzügy, a „nervus belli”.

Az országnak egészben, a nemzetnek tömegében gyarapodni, gazdagodni a feladata.

Versenyre kell szállni a magyarnak az egész világgal a földművelés, állattenyésztés, kézmű és gyáripar, kereskedelem, közlekedés, találmányok, tudományok és művészetek minden tartományaiban. Végtelen tér nyilik a hódításra.

Megoldásra várnak a nagy socialis kérdések, a melyek egész Európa alatt (Magyarország alatt is) emelgetik a földet, el kell dőlni a nagy tőke s a nagy munkásvilág közötti nehéz kérdésnek. S a magyar nemzetnek ebben a nagy küzdelemben nemcsak Európával, de az Ó-világgal és az Új-világgal is le kell számolni. Ez nehezebb harcz lesz, mint a török járom lerázása!

A multban a nemzettest munkáinál működött a fej, a szív és a kar: ha ez a három ép volt, megéltünk; most beleszól a történetirásba még a gyomor és a nyelv. Ezek követelnek s követeléseiket nem lehet se agyon ütni, se agyon beszélni; nagy bölcsesség, előrelátó ész, mely az igazságszeretet és a hazaszeretet között megtalálja az olvasztó követ, szükséges ezeknek szerencsés megoldásához. Pedig ez a megoldás a jövő legnehezebb feladata, s egyedül a közérdek útján lehet elérni az egyetértést: a gyomorkérdést és a nyelvkérdést együtt lehet csak megoldani.

Jóslatokat ne tegyünk; de a multakról következtessünk.

Láttuk hazánk történetében, mily elkeseredett harczok folytak évtizedeken át a hit kérdése fölött s azok csak részei voltak az egész világrészt feldúló vallásháborúnak: s ime a jelenben senki sem gondol többé hit miatti harczra. Pedig az emberek most is imádják az Istent, óhajtják az üdvöt, s a mi hazánkban hétféle oltárnál áldoznak az áhitatnak; de mind valamennyinek a hivei találkoznak a humanismus, a hazaszeretet, a trón iránti hűség közös templomában.

Ha már a szentirások, ha a dogmák és canonok fölötti harczokbul kitudtak józanulni a népek, bizonyára a nyelvtanok és szótárak fölötti harczokból is megfognak térni, a nélkül, hogy nemzetiségüket megtagadnák, s szintén találkozni fognak az emberszeretet, honszeretet és királyhűség közös templomában.

Ennyit szabad a jövendő rovására, mint jogos követelést, feljegyeznünk.

S ha egyszer e hazának minden lakója át lesz hatva annak a tudatától, hogy egyedül a közös haza szeretete, a közös haza megtartása, felvirágoztatása a talpköve a szabadságnak, kútforrása a jóllétnek, akkor bizonyára be lesz töltve az a feladat, melyet a jövendő elénk szabott: Magyarország újból meghódítása s létrejött nálunk az irásban igért „egy akol, egy pásztor”.

Adja az Isten, hogy ezt a feladatot ugyan az a kéz vigye tökéletességre, a mely kéz megkezdte; áldás és szerencse kisérje a jövendők titokteljes útjaiban nemzetünk koronás vezérét, szeretett királyunkat, Ferencz Józsefet!

A világszellem nem akarta, hogy Magyarország ezeréves történetét a nagy országos örömünnepek fényes lapjaival zárja be: egy gyászlapot toldott hozzá.

Egy őrültségtől fogantatott gonosztett letörte legfényesebb alakját újjászületésünk korszakának: gyógyithatlan sebet ütött királyunknak szivén.

De e sebnek a fájdalmát az egész nemzet érzi és osztja.

A jövendők titkát sötét homály fedi, melynek ködét a gyászlobogók még sötétebbé teszik. De e sötétségből magasan, fényesen emelkedik ki a legszeretettebb királyné, a vértanúvá lett nemzeti szent alakja, minden homályon keresztül világitó glóriájával, hirdetve a jelennek és a jövendőnek, hogy nagy a nemzet, mely örömében és gyászában egy a királyával!

Zárókép.
Rajzolta Cserna Károly

MAGYARORSZÁG EZERÉVES FENNÁLLÁSÁNAK EMLÉKÉRE RENDEZETT ÜNNEPÉLYEK KIEGÉSZITÉSE CZÉLJÁBÓL AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSULAT EMICH GUSZTÁV VEZÉRIGAZGATÓ KEZDEMÉNYEZÉSÉRE ELHATÁROZTA MAGYARORSZÁG EZERÉVES FENNÁLLÁSA TÖRTÉNETÉNEK KIADÁSÁT, MELYNEK SZERKESZTÉSÉT SZILÁGYI SÁNDOR ÉS AZ EGYES RÉSZEK MEGIRÁSÁT ACSÁDY IGNÁCZ, ANGYAL DÁVID, BALLAGI GÉZA, BEKSICS GUSZTÁV, DÉZSI LAJOS, FRAKNÓI VILMOS, FRÖHLICH RÓBERT, KUZSINSZKY BÁLINT, MARCZALI HENRIK, MÁRKI SÁNDOR, NAGY GÉZA, PÓR ANTAL, SCHÖNHERR GYULA VÁLLALTÁK EL, S A BEVEZETÉST VASZARY KOLOS, AZ UTÓSZÓT PEDIG JÓKAI MÓR KÉSZITETTÉK. A MUNKA BUDAPEST SZÉKES FŐVÁROSBAN AZ ATHENAEUM KÖNYVNYOMDÁJÁBAN MEGKEZDETETT MDCCCXCIV. ÉVI NOVEMBER HÓ IV-ÉN, BEFEJEZTETETT MDCCCXCVIII. ÉVI NOVEMBER HÓ IV-ÉN.