MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI EMLÉKEI AZ 1896. ÉVI EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁSON

A NEMESI FÖLKELÉS.

A Rákóczy-féle mozgalom leveretése után a nyomott politikai viszonyok megbénították a hadi élet fejlődését is. Jobbjaink belátták, hogy csak az egész rendszer megjavításával emelhetik azt újra föl, miért is a diétákon egymás után foglalkoznak a nemesi fölkelés és a katonai nevelés újabb szervezésének kérdésével. «Az 1808-ik évi második törvényczikk a nemesi felkelést illetőleg eddig páratlan hatalommal ruházza fel a királyt. Ha három év alatt az ország határait fenyegető háború ütne ki, a királynak jogában áll az insurrectiót országgyűlés nélkül is fegyverbe szólítani. A harmadik törvényczikk a nemesek kellő begyakorlását és annak ellenőrzését rendeli el. S hogy az ország védelmére szolgálható semmi alkotmányos eszköz ne maradjon használatban, külön bizottságot küldenek ki a banderiumok szervezésére a régi törvények értelmében. Ha bármikor háború ütne ki, az ország 20,000 új katonát állít azon feltétel alatt, hogy azok csak magyar ezredhez soroztassanak.

Szükség esetén még nagyobb erőt is bocsájt a diéta a király rendelkezésére. Mindezek betetőzéseül pedig a nemzet régi vágya, egy magyar katonanevelő-intézet is felállíttatik. Törvénybe iktatják a nemzeti katonai akadémiát, melyet a királynő iránti tiszteletük megörökítésére Ludovicának neveznek. Ez intézetnek, mely egyenesen a nádor felügyelete alatt áll, czélja, «hogy a magyar ifjúság ott oly tudományt szerezzen, olyan nevelésben részesüljön, hogy akár a rendes hadseregben, akár nemes fölkelés alkalmával alkalmas legyen, hazáját megfelelően szolgálni.» Az e czélra már a törvényczikkben foglalt fölajánlások összege megközelíti a 900,000 forintot, mely összeghez 1811-ig még 200,000 forint járult.

E közben Napoleon újra megtámadta Ausztriát s ennek következtében lázas gyorsasággal kezdték meg az insurrectió szervezését. A háború színterét csakhamar áttették Magyarországra. A magyar insurrectió a nádor vezetése alatt Győr és Pápa táján táborozott és körülbelül 8000 emberrel erősítette János főherczeg visszavonuló seregét. – A vezérek közötti egyenetlenség okozta főleg, hogy a francziák az insurgenseket megverték. A nemesek magyar nevükhöz méltóan vitézül küzdöttek, de fegyverzetük és begyakorlásuk hiányát a személyes bátorság nem pótolhatta. A dunai megyék insurgensei, mert csak ők vettek részt a csatában, Komárom felé vonultak vissza és útközben találkoztak a csak most érkező tiszavidéki nemesekkel, kik azután arra a hírre, hogy jön a franczia, egész Budáig futottak. Ez a futás okozta, hogy az egész insurrectiónak sokáig olyan komikus híre volt, a mi azonban a történelmi kritika révén ma már sokban megváltozott. Tudjuk, hogy Győrnél a magyar fölkelő nemesi lovasság a világhírű franczia vértes lovasság rohamát mozdulatlanul várta be s többször visszaverte, sőt a kartácsolást is órákon át állotta. Utóbb pedig a franczia lovasok is sokat emlegették az előttük eddigelé teljesen ösmeretlen fegyvert, a csákányfokost, a mely keresztül verte a franczia vérteket és sisakokat.

A magyar fölszerelési és fegyveripar fényes bizonyítékát adta életrevalóságának, páratlan gyorsasággal szerelvén föl az insurgens ezredeket.

Ez volt az utolsó alkalom, a midőn a magyar nemesi rend, előjogai fejében – a melyekről 1848-ban önként lemondott, – banderiumait hábruba vezette. E korszak emlékei között a számos zászlón s fegyveren kívül különösen érdekes volt, hogy az összes megyei fölkelők egyenruházati képeit össze tudtuk gyűjteni s így teljes képét mutathattuk be ez érdekes kornak.


462. ábra. Fegyverek a magyar nemesi fölkelés korából.

Egyébb emlékek közűl megemlítjük az insurrectio termében felállítva volt egyik fegyvercsoportozatot (462. ábra).

Kengyel (2 drb), aranyozott bronzból, melynek talpallója szabályos, köralakú körbordákkal és közepén domborúan vésett rozettával ékített. A lánczszerű emelkedéssel fölül összehajló és halpikkely vésetekkel diszített szárak női fejben végződnek, melyeket kengyelszíjtartó tengelye s azon alul egy virág- és lombvésetekkel diszített lapos tengely köt össze. Kiállította: Wilczek János gróf.

Huszár-tarsoly, sárga szattyánból, melynek borító lapja lemezpapírral bélelt és sötétvörös posztóval van borítva, széle sárga-fekete lapos zsinórral körülvéve s azon belül sárga-fekete szőrpaszománt van körülvarrva. A borító-lap mezejében sárga posztóból kivágott császári korona és F. I. (I. Ferencz) monogramm van fekete szőrfonállal körülvarrva. A tarsoly borító lapja paizsalakú s tetejében három vaskarika áll ki a kibukó szíjfülekből, melyek a tartó-szíjazat fölcsatolására szolgáltak. XVIII. század vége. A fraknói várból. Kiállította: Esterházy Pál herczeg.