MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI EMLÉKEI AZ 1896. ÉVI EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁSON

A RÁKÓCZY FÖLKELÉS.

A kurucz hadsereg főereje is a könnyű lovasságban állott, mely ősmagyar módon harczolt és regeszerű hőstetteket vitt véghez. Hősiességüket, bámulatos mozgékonyságukat és gyorsaságukat számos hadi tényük fényesen igazolja. Így például tudjuk, hogy Bezerédj 1706-ban két huszár- és egy dragonyos-ezreddel 24 óra alatt húsz mérföldnél többet járt be, mikor Ausztriába ütött s e közben a lóról leszállított huszárokkal gyalog ostromolt és zsákmányolt erődített helyeket, köztük Badent is. Vajda András és Réthy János ezredesek 1709-ben 600 huszárral átúszták a Garamon Csatánál s öt nap alatt ötven mérföldnyi utat tettek meg, bejárták Privigyét, Német-Prónát, átmentek a Facskó-szoroson Trencsénbe, onnan Zsolnán át Bicsére, hol győzelmes utczai harczot vívtak. Lipótvár alatt egy császári hadcsapattal verekedtek meg; Pöstyénnél átkeltek a Vágon és Galgóczon át ötödnap Érsekujvárra érkeztek; 1708-ban tizenhat huszár Bornemissza őrmesterrel a császáriak vonalán áttört, Pozsony és Nagyszombat között nemcsak elfogta gróf Starhemberg Miksa vezénylő tábornokot, hanem az ellenséges vonalon ismét áttörve, a császáriak szemeláttára úszott át a zajló Vágon s vitte Nyitrára a fogoly tábornokot.

Főfegyverük nekik is a szablya volt, melyet a pengéjén ez időtájt gyakran előforduló föliratért «fringiá»-nak neveztek.

A hadsereg, mely 1704 és 1707 között körülbelül százezer emberből állott, két főrészre oszlott: a reguláris és a mezei hadakra.

Fegyvernemek: lovasság, gyalogság, tűzérség és műszaki csapatok voltak. Az irreguláris hadakhoz tartozott a 400 főből álló török-tatár csapat, melynek élén báró Andrássy Miklós barát állott, kit közönségesen derviskapitánynak neveztek. E csapat íjjal volt felfegyverkezve s tüzes gyujtónyilakat lőtt. A gránátosok egy kézi táskában gránátot vittek magukkal.

Mind a gyalogságnál, mind a lovasságnál különféle zászlók voltak használatban. Az ezred zászlaja az első századnál volt. Jelek adására a trombita és dob szolgált, a mezei hadaknál trombita helyett síp – tárogató – volt használatban. Hadi lőszertár három volt: Kassán, Munkácson és Érsekujvárott, az utóbbi helyen egy mozgó tüzérpark is, mely hat ágyúból, két bombavető mozsárból és négy lőszeres szekérből állott.

Puskacsöveket, závárzatokat és 1705 óta szuronyokat, kardokat, kopjákat, fringiákat, az említett hadszertárokon kívül Dobsinán, Tiszolczon, Beszterczebányán, Rozsnyón, Csetneken, Metzenzéfen, Stószon, Gölniczbányán s a többi szepesi és gömöri bányavárosokban, továbbá Beszterczén és Medgyesen készítettek. A fő-salétromfőzőtelep N.-Kállón volt. Ebben az időben Rákóczy seregében már kész puska- és pisztolytöltések voltak használatban.

A csapatok mind egyenruházva voltak. Viseletük magyaros szabású, zsinóros; a vörös és kék szín túlnyomó volt. A dolmány többnyire rövid és erősen zsinórozott volt; a főbb tisztek párducz-, a többiek nagyrészt farkasbőr-kaczagányt viseltek. A csizma vagy vörös vagy sárga volt. A köpönyeg vörös vagy fehér abaposztóból készült olyan kerek alakra, mint a milyet a huszárság a hatvanas évekig viselt. A lovasság kardkötőjére tarsoly volt rövidre akasztva. Ez a fegyvernem csúcsos kalpagot, a hajdúság pedig nemez csákós süveget hordott, elül Rákóczy rézczímerével s «Pro Libertate» vagy «Pro patria et Gloria» fölirattal. A nyerget fecskefarokra szabott czifra csótár borította.

A rangfokozati jelvények voltak: a vezéreké aranyos buzogány és párduczkaczagány, a törzstiszteké aranyos paszománt a süveg peremén, a főtisztekéin ezüst, az altisztekéin olyan színű, mint egyenruhájuk zsinórzata.

A XVIII. század elején a várépítészet, erődítészet és tüzérségünknek szintén újabb föllendülése következik be a Rákóczy-féle fölkelés következtében. Rákóczy tüzérségének, beleértve a tábori és vártüzérségeket is, főinspektorává Szandai Sréter Jánost tette. Magok a tüzércsapattestek előbb Le Maire, azután több évig De la Mothe, végül 1709-től kezdve kitünő szakképzettségű franczia tisztek parancsnoksága alatt állottak, kik XIV. Lajos franczia király hadseregéből vezényeltettek, több mérnökkari tiszttel együtt Rákóczi mellé. Kiemelendő közülök különösen De Riviére, a ki a híres Vauban maréchalnak volt egykor segédtisztje.

Öntő- és szerelő-műhelyeket állítottak fel Beszterczebányán, Munkácson és Érsekujvárott. 1707-ben említtetnek Barsonville, Rottenstein Ferencz, Ádámy Jakab, Török János, továbbá Lambeck és Le Brun kapítányok, mindannyian jeles tüzérek és aknászok.

1708-ból bírjuk De la Mothe tüzérdandárnoknak egy kimutatását, mely szerint a Rákóczi pattantyúsainak (tüzéreinek) összes száma 579 főre rugott. Ezek közül 189 tábori tüzér volt, a többiek pedig a várakba voltak szétosztva. Így például: Érsekujvárott 88, Kassán 84, Munkácson 32, Egerben 30 tüzér volt stb.

Érsekujvár erődítményét De Rivière alakította át, ellátva azt szabályos hatszög-bástyázattal, kapui előtt két «huszárvárral» (ravelin), több contre-escarppal, egy előre tolt védművel és több sánczczal. Több külföldi egykorú szakmunka mint a hatszögű erődök mintáját hozza fel. Kassa is elsőrangú erősséggé alakíttatott át, úgy, hogy bástyáin nem kevesebb mint 125 ágyú volt 1708-ban elhelyezve.

E korszakból kiállítva volt kiválóbb emlékeink közül a következőket:

Kurucz vitéz életnagyságú képe fatáblán, olajfestmény (LXXV. tábla). A kép körül következő német nyelvű felirat:

Habs nicht Vermeindt | das ich an heint
Solte Vor Euer | erscheinen
Als ein Parrutz | mit Traueren Lust
Möcht Lieber von | Hertzen Weinen
Ich armer Tropf | mit meinen Schopf
Mus hier vor | Euer Stehen,
Euch Schauen | an, wer mir den Lohn
Auff Meine | Brust wird geben.
O nur fein baldt | und nicht lang halt
Sonst thuest mich | nur Harb machen,
Ich haldt schon an | mein Sabel dan
Zu dem wirst | auch nicht lachen.

Alsó szélein pedig:

Å Siebenhundert | Vierden Jahr
Kumb ich bei Wienn | in dise Gefahr,
Nahm mich gefangen | ein Leuthenand
Paul Hochauer war | er genandt.

Nadrágja piros, zsinóros és pitykés dolmánya sárga, tarisznyája, öve szintén piros, kucsmája fekete. Lábán bocskor van, oldalán hosszú szíjon magyar szablya lóg, a melynek azonban csak egy része látszik. Eme főleg costumetan szempontjából felette érdekes képet kiáll. a Bécs városi történelmi múzeum.

Thököly és Rákóczy vitézei kurucz néven ismeretesek a történelemben, míg a császárhoz hű magyarokat, a kik hadi szolgálatot vállaltak, labanczoknak nevezték. Eredetileg mind a két elnevezés gúnynév volt. A XVIII. század elején a kuruczok egész Bécsig hatoltak s nem egyszer fenyegették pusztításaikkal a császárvárost, úgy, hogy ellenük emelték Bécs külső sánczát, az úgynevezett «Linienwall»-t.

Hasonlóan betörtek a kuruczok 1704 táján Ausztriába, midőn márczius 13-án hirtelen megjelentek Szt. Marx tájékán. Valószínű, hogy ezen alkalommal fogták el a képünkön lefestett vitézt is, a ki a felirat szerint valószinűleg közszemlére lőn kiállítva.


453. ábra. Magyar díszkard. XVIII. század vége. Kiáll. gr. Bethlen András.

Kard, (453. ábra) keskeny, görbülő pengéjén mindkét oldalon, a csúcsig mélyen ki van csiszolva. Gerincze széles. Az egyik oldalon hosszúkás, háromszögalakú vonalakból a következő felírás beütve: IEZVS MARIA IOZEF. A keresztvasa egyenes s elől ellaposulva kézvédőbe megy át, a mely a markolatkupakba van erősítve. A kupak csúcsos, tojásdad alakú és a gerinczet végig borítja. A markolat aranyozott ezüstlappal bevont, a mely épen úgy, mint a hasonló kupak és keresztvas is vésett és domborúan kiemelkedő lombarabeszkekkel diszített. A fekete bőrrel bevont hüvely aranyozott ezüst montirozással bír. Van gerincz- és élpántja, bújtató-, csúsztató- és négy foglalvány-pántja, a melyek magasan kiemelkedő rozetta alakú, domborúan öntött és vésett ékítménynyel diszítettek. A foglalványkarikák közötti tért áttörtmívű lombdísz ékíti. XVIII. század. Kiállította: Bethlen András gróf.

A történelmi épület csoportot környező bástyákon elhelyezett lövegek közűl felemlítjük a következőket, mint érdekesebbeket, miután a Krasznahorkáról ugyancsak a várbástyákon kiállítva volt Bebek-féle ágyúkról a 375. lapon már megemlékeztünk.


454. ábra. Hátultöltő várágyú. XVII. század. Az Esterházy herczegek fraknói várából.

Várágyú, (454. ábra) hátúltöltő. Csöve elől hengeres, hátul nyolczoldalú, síma. A töltő ür 3 ctm. vastag vaslemezzel, a melyen egy félkörű fül van, ékalakú vasrúddal zárható el. Az ágyú egy forgatható, négy oldalú hasábon nyugszik, a mely mindenik oldalán egy-egy oroszlánfejjel diszített. A cső elején, közepén és végén levéldísz van bevésve, a mely épen úgy, mint az oroszlánfejek, aranyozva vannak. XVII-ik század. A fraknói várból. Kiállította Esterházy Pál herczeg.


456. ábra. Kéry János koronaőr ágyúja a XVII-ik századból. Kiáll. Esterházy Pál herczeg, a fraknói várból.

Sugárágyú (falkonet), (456. ábra). A cső elején stilizált levéldísz, szőllőfürtökkel, alatta pedig erdei haraszt-koszorúval diszített. A két delfinfül fölött stilizált görög akanthuslevél-koszorúval, a gyújtólyuk fölött renaissance keretek virág- és gyümölcsfűzérekkel ékesített. A középső keret oldalán ZV– IN betűk vannak kiöntve. Ezen díszes öv fölött egy czímer domborúan kivésett alakja látható, a melynek czímerpaizsában egy hármas dombon levő fatörzsön nyillal átlőtt nyakú sas, a fatörzs körül tekerődző kígyó, a felső bal szögletben egy csillag s a jobb szögletben egy félhold van. A czímer fölött félkörben a következő körirat olvasható: COMES JOANNES KERI DE IPOLKER EQVES AVRATVS | SACRAE, CAESAREAE RECIAEQVE MATTIS CONSI | LIARIVS CAMERARIVS AC SACRAE REGNI | HVNGARIÆ CORONAE CONSERVATOR.

A felirat fölött stilizált levelek, állatok és fejekből álló dísz van. A delfinfülek alatt a Kéry család czímere, az aranygyapjas rendjel szalagja által övezve, F. E. monogrammal bevésve. XVII-ik század. A fraknói várból. Kiállította: Esterházy Pál herczeg.


455. ábra. Ocskay László kurucz ezredes patrontáskája. Kiáll. báró Ocskay Mária.

Tölténytáska födele (455. ábra), aranyozott bronz, pánczélfonású sárgaréz-lánczon. Az előlapon két kar látható domborműben, mely egy kardot szorít. Felette mondat-szalagon: «Vis unita Fortior» s alatta: «Pro Libertate» fölirat. Ocskay László kurucz-ezredesé volt. XVIII. század. Kiállította: Ocskay Mária bárónő.


457. ábra. Kurucz fegyverek.

457-ik ábránkon azt a Kurucz fegyvercsoportot mutatjuk be, amely a Rákóczy-terem egyik szekrényében volt kiállítva.

Jobbra s balra s szekrény aljában egy-egy Kurucz föveg barna nemezből. Kiállították: az egyiket a benczések győri főgymnasiuma, a másikat dr. Szivák Imre.

Kantár. Fekete bőrszíjból, mely domború ezüst pitykékkel és boglárokkal van ékesítve. A homlokdíszt egymást keresztező két ezüst láncz képezi, melynek közepén öntött ezüstből egyfejű sas látható, mellén czímerpaizsba zárt hét várral (Rákóczy és Erdély czímeréből véve). A zablatengely végein egy nagy öntött és vésett ezüst boglár, angyalfejjel. A nyaklón áttörtmívű ezüst félhold lóg.

Farmatring. fekete bőrszíjból, mely 46 domború, síma ezüst pitykével és két angyalfejet ábrázoló, öntött ezüst boglárral van ékesítve.

Szügyellő. Fekete bőrszíjból, mely 39 drb domború, síma ezüst pitykével van ékesítve. Közepén keleties diszítésű, nagy, öntött ezüst boglár. Mind a három dabasi Halász Péter, előbb II. Rákóczy Ferencz testőr-kapitánya, utóbb császári ezredesé volt. 1676– 1741. Kiállította: gyóni Halász Béla.

Csákány-fokos, körösen dömöczkölt vasból, madárcsőralakú tüskével, a melynek két oldalán keskeny árok van kivésve. Nyele közepén erős, fekete bagariabőrrel bevont, két végén pedig vésett tulipánokkal diszített ezüst pántokkal ellátott. Az egyik nyélkupakon egy tengerparton fekvő kétágú horgonyon álló lobogót tartó gyermek, a másikon egy, X. E. B. betűkkel álló monogramm van bevésve. E csákányfokos állítólag Bezerédy Imre kurucz dandárnok tulajdona volt. Kiállította: Bezerédy István.

Bezerédy Imre ősrégi magyar családból származik, melyre okmányi adatok már a XIII-ik századból vannak. II. Rákóczy Ferencznek volt lovas-ezredese és a dunántúli részek parancsnoka. 1708-ban Sopront prédálta fel. Ifjúsága daczára egyike volt a kurucz tábor legügyesebb és legrettegettebb vezéreinek. Folytonos betörésekkel pusztította Ausztriát és Stiriát.

Midőn a magyar ügy hanyatlani kezdett, ő is titokban alkudozásba bocsátkozott a császári hadvezérrel, Pálffy Jánossal. Levelét, melyhez a hódolás feltételei voltak csatolva, a pozsonyi Pálffy-levéltár őrzi. Ez alkudozásnak nyomára jöttek, Bezerédyt hadi törvényszék elé állították s 1708 deczember 18-ikán Sárospatakon lefejezték s ugyanott teljes fegyverzetében eltemették. Egy róla fenmaradt sírvers szerint: «kicsiny termetű, méltóságára nagy, szép, fekete és élénk szemű, kevés beszédű, bátor férfiú volt». Halálra készülő éneke a kurucz költészet egyik gyöngye.

Kard, gyengén görbülő, keskeny, magyaros pengével, a melyen széles, homorú vájat, a gerincze szélén pedig mély vércsatorna fut végig. Mindkét oldalán ponczolt alapon két csillag, arabeszk s vonaldísz és aranyozott betűkkel: «Ne me | tire | pas sans | Raison | ne me | Remette | point | sans | Honneur» (Ne vonj ki ok nélkül és ne tégy vissza becsület nélkül) franczia felirat van bevésve. A tömör ezüstmarkolat, valamint hüvelye ezüst foglalványai is művészileg kivésett virág- és lombdiszítéssel ékítettek. Az egyenes keresztvas közepén ferde négyszögalakú s egyik végén gombbal végződik, másik vége pedig felső végén kiszélesedő kézvédőt képez. A hüvely fekete chagrinbőrrel bevont. E kardot a hagyomány szerint XIV-ik Lajos franczia király küldötte 1707-ben az ónodi országgyűlés alkalmára szövetségesének, II. Rákóczy Ferencz fejedelemnek, a ki Béri Balog Ádámnak ajándékozta 1708 szeptember 1-én Tolnában Kölesdnél vívott győzelmeért, midőn egyúttal dandártábornokká nevezte ki. Kiáll. Forster István, Zombáról (Tolna vm.).

Béri Balogh Ádámról Thaly Kálmán a következőket írja: A Zala-Bérről származó Béri Balogh családnak leghíresebb tagja Ádám, Rákóczi dandártárbornoka vala. Ezen, úgy kitünő vitézségéről, s álhatatos magyarságáról, mint szomorú végéről történetileg nevezetessé lett férfiú a XVII-ik század második felében vagy tán utolsó negyedében született s birtokos volt Tolna-, Vas-, Sopron- és Somogyvármegyékben. Tudományos kiképeztetést nyervén, miután iskoláit elvégezte, ifjú korában a török ellen katonáskodott, majd a karloviczi béke megkötése után megyei hivatalt vállalt; így tudjuk, hogy a XVIII. század első éveiben Vasvármegyében főbíró volt. Ez időbe esik házassága is Festetics Juliannával, a dús Festetics Pál egyik leányával.

Mihelyt II. Rákóczy Ferencz háborújának lángjai Balogh sógora, Sándor László által az 1704. év első napjaiban túl a Dunára is át kezdének harapódzni: Béri Balogh Ádám kivoná pihentetett kardját, s a népszerű férfiú oldala mellé annyian sereglének rögtön, hogy már 1704 január havában megalakíthatá, sőt harczba vezetheté kemenesaljaiakból, vas- és somogyvármegyeiekből álló lovas-ezredét. Ezredes-kapitányságra való kineveztetését Rákóczytól csakhamar megkapta s egyike lőn úgy szerénységre, mint vitézségre nézve a kuruczság legelső ezredeseinek.

Dunántúl pedig unokaöcscsén, az egy híres Bezerédy Imrén kívül épen senki sem múlja vala őt felül. Egyre-másra aratta a győzelmeket úgy Károlyi Sándor, mint Bottyán János vagy Esterházy Antal vezénylő tábornokok alatt. Ausztriának, Stiriának és Horvátországnak valóságos ostorává lőn. 1705-ben Bottyán alatt a bal szárnyat ő vezette, bevette Pécset, Siklóst. 1706-ban az egervári fényes győzelemnek ő volt egyik hőse, 1707-ben Győr alatt nagy csapást ejtett a császári csapatokon, úgy, hogy azok egész haditervöket kényszerültek megváltoztatni. 1708-ban különösen a ráczok érezték súlyos kezét, szeptemberben Tolnában Kölesdnél ötezret vágott le közülök, a mely fényes diadal által megmentette a dunántúli kuruczság ügyét. Balogh Ádám kölesdi harcza után még két évnél tovább küzdött Rákóczy mellett súlyos harczokat, mígnem 1710 végén, a szegzárdi szerencsétlen csata után fakó lova alatta összerogyván, elfogatott. Budára vitték, a hol is, midőn Rákóczytól sem nagy igéretekre, sem fenyegetésekre elállani nem akarna: a hadi törvény halált diktált fejére. És így a híres hős, pártfeleinek minden tiltakozása daczára Pesten lefejeztetett, az 1711. év elején, a midőn a szatmári békealkudozások már folyamatban voltak. Balogh Ádám utódai a gyászeset óta fakó lovat soha sem tartanak, mert a családra szerencsétlenséget hozónak hiszik. A kölesdi győzelem emlékét pedig: a gyönyörű, XIV. Lajos, illetőleg Rákóczy- és Balogh-féle kardot drága ereklyeként őrzik az elbukott hős vezér unokái és a kard általában egész Tolna vármegyében oly tiszteletben tartatik, hogy a megyének több főispánja, – pl. gróf Esterházy Károly – e pompás és emlékezetes fegyverrel oldalán örökítteté meg magát – olajfestményű arczképben – a szegszárdi vármegyeház terme számára.

Szablya, széles, csiszolt aczélpengével, melyen két oldalt széles vércsatorna fut a csúcsig. A penge, a csúcsától számítva, a hosszúság egy harmad részében a foka felől is élezett. Keresztvasa, mely szögletes gombban végződik és kézvédője, valamint a keresztvas nyújtványa (bujtató) sárgarézből van s a kézvédő markolatfejbe való beillesztésénél kiszélesíttetett. A körülbordázott famarkolat fekete bőrrel van bevonva, két oldalt egy-egy tojásalakú sárgaréz-pitykével diszítve s a markolat fején alul a tartózsinór részére átfúrva.

A penge a kersztvas alatt hadi jelvények s ezután FRINGIA, a másik oldalon hasonló hadi jelvények, utána csillagok közt a félhold, sugárzó nap és egy nagy csillag van bevésve. (Sollingeni kovácsjegy.) A fából készült kardhüvely fekete bőrrel van bevonva. A hüvelyt az alsó és felső végén, valamint a közepén széles sárgaréz-pánt veszi körül s ezek mindkét oldalon magyaros, vésett lomb- és virágdiszítéssel vannak ellátva. XVIII-ik század. Kiállította: Perger Károly.

Fringiának nevezték általában a gyöngén görbülő, magyaros forma, de szélesebb fajta szablyákat, melyek különösen Magyar- és Lengyelországban örvendtek nagy elterjedésnek. A Fringia szó eredetére ugyan sok combinatió merült már föl, de a kérdés még ma sem mondható eldöntöttnek. Némelyek szerint az olasz frangere = hasítani, frangia vagy framea szóból származik. Ismeretes dolog, hogy a középkorban frameának nevezték általában a kardot. Több czímerleírásban olvasni frameát kard értelemben. A fringiák, illetőleg a F. R. I. N. G. I. A. betűknek kardpengékbe való bevésése különben nem igen régi keletű. Eddigi adataink szerint a XVI. században fordulnak elő legelőször. A XV. században még inkább ékítményeket, mint föliratokat alkalmaztak a pengéken.

A különböző elméletek között BOEHEIM állította fel a legönkényesebbet, a melyet itt csupán curiositásból közlünk. Szerinte F. R. I. N. G. I. A. annyit jelent: F(ridericus R(ex in Hungaria) I. N. G(ermania) I(mperator) A(ugustus). III. Fridrik a renaissance legszebb korában élt s az ő korából eddigelé egyetlen fringiát sem birunk fölmutatni.

Már valószinűbb a következő combinatio: F(ranciscus) R(ákóczi) I(n) N(omine) G(entis) I(mpetit), A(ustriam), valamint: F(ranciscus) R(ákóczy) I(n) N(omine) G(entis) I(nsurgit) A(rmis). Mindamellett ellene mond ennek is azon hiteles adat, hogy fringiák már közel másfél századdal Rákóczy kora előtt a XVI-ik században is fordulnak elő. Kiállításunkon ott láttuk Báthory István két kardját is «Frangia» fölirattal. A tény csak az, hogy a fringiák Rákóczy korában terjedtek el nálunk legjobban, a mikor is minden magyar szablyát tulajdonképen fringiának, az egyenes kardot pedig «dragonnak» hívták. Különben e felirat XVIII-ik századbeli rendkívüli elterjedésének az az oka, hogy az ilyen régi pengék igen keresettek lévén, későbbi időben is azt vésték az új kardokba is, hogy ez által értékesebbé tegyék. Valószinű, hogy ilyen hamisított fringiák azok is, a melyekről DEMMIN azt mondja, hogy török eredetűek, s a melyek a Forscher-féle gyűjteményben vannak. Különben a szerint, a mint az ilyen föliratokat más-más nép készítette, nagyon sok elírásban, illetőleg változatban fordul elő.

Legrégibb eddig ösmert formája a Báthory-féle kardokon a Frangia, később fordul elő kiállításunkon egy helyt Francia, azután jön az Infinia, majd Frinia, Fringia stb. formában.

Nincs kizárva a keletről való származás sem. Ott Frenk, frank, francziának, idegennek neveznek mindent, a mi nyugati. Származhatik elírások folytán e szóból is. Keleten is jobban keresik az idegen, gyakran selejtesebb árút, mint a honi mesterműveket. Kiállításunkon oly változatos sorozatát mutattuk be a fringiáknak, hogy az bizonyára lényegesen hozzájárult e kérdés megvilágításához.


458. ábra. Szénássy Bálint hímzett tarsolya 1660-ból. Kiáll. az Erd. Múzeum-Egylet.

Tarsoly, kettős, borjúbőrből, külső lapja vörös posztóval bevonva, melyre gazdag diszítmények között arany fonállal a német császári korona s alatta F. II. monogramm van kihímezve. I. Ferencz mint magyar király 1792– 1835-ig uralkodott. Mint német császár II. Ferencz néven (1804– 1835-ig). Szíjazata arany fonállal kivarrott, vörös szattyánbőrből készült, melyet három tűzben aranyozott sima kerek, sárgaréz boglár és három ugyanolyan mívű csat ékesít. Kiállította: Gyóni Halász Béla.

Nyakláncz. S-alakú, kettő-aranyszemekből. Hossza: 57,5 czentiméter. Rajta síma aranykarikán lóg. III. Károly király nagy, tojásdad alakú aranyérme, melynek előlapján a király babérkoszorús, pánczélos mellképe és CAROLUS • VI • D • G • R • I • S • A • GE • HI • HU • BO • REX körirat, hátlapján pedig CONSTANTIA • ET • FORTITUDINE körirat s felhők között lebegő földgömb látható. Az egésznek súlya 270 gramm.

Dabasi Halász Péter ezredesé volt, s azt III. Károly királytól a Peró-lázadás leverése alkalmából kitüntetés gyanánt kapta. Halász Péter született 1676-ban. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz fejedelem testőrkapitánya. 1711-ben aláírja a szatmári békét s a császári seregben vállal szolgálatot. 1716-ban a törökök ellen harczol. 1735-ben báró Orczyval együtt a Peró-féle lázadást veri le, a miért III. Károlytól kapja e nyaklánczot. Mint ezredes vesz részt az 1741-iki porosz hadjáratban, hol Sziléziában Teschenben sebet kap és június 7-én meghal. Kiállította: Gyóni Halász Béla.

Tárogató. Négy részre szétszedhető. A hangszer nagyrészben cseresznyefából készült s közben négy elefántcsontból készült egyenes és egy könyökhajlású karikával tagolt. A fúvócsap fekete szaruból készült és kicsavarható. A középső rész kiszélesedő, négyszögletű hangszekrényt képez. Összesen négy nagy, hosszúnyelű és négy kicsiny, sárgarézből készült billentyűvel, ugyanannyi nagy és hét kisebb hanglyukkal ellátott.

A tárogató végén széles szájú sárgaréz-trombita van az elefántcsont-könyökbe becsavarva, mely befelé áll. Mindkét tárogató a csoport alján jobbra-balra egy-egy fatokban. A krasznahorkai vár Rákóczy-szobájából. Kiállította: Andrássy Dénes gróf.


461. ábra. XVII– XVIII. századbeli fegyverek. Kiáll. a berlini porosz kir. hadiszertár és a calsruhi nagyherczegi régészeti és néprajzi múzeum.