Nézd! dércsipte fáink megőszült Csorgó nyálával békés borjú Megmosakodtunk! tornyok között, A testünket nézd! együtt fakad a 1930. január 11. |
Reggel, fa alatt fagyott verebet ma már dalolva vár testvérei közt mint kispapok őszülő bánata fordúl ökörnyál kötött ki újra már szigorú 1930. október 6. |
Huszonkét éves vagyok. Így 1930. október 11. |
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem Pedig fönn a kertek felé Tizennyolc éves és ha nélkülem van, 1930. szeptember 1. |
Napjaim tetején ülök, onnan Mondják, hogy virrad a gödrök Talán vihar jön, mert 1931 |
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)
Új könyvemet tegnap elkobozták, Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves Majd fölébredek én is! kedvesem arany |
(FŐTÁRGYALÁS)
Dr. Melléky Kornélnak
Előttem Müller, a nyomdász Aztán kiürítették a termet, hogy Pattogni s köpni szerettem volna, Köpködtem volna, mint a tűz, kinek és sütöttem mégis, mint pisla parázs Nem észleltetett enyhítő körülmény Védőmmel álltam s beszélt köröttem |
Gazellacsapat menekült régen Tüskésre ijedt majom hangja Guggoltak a csöndben alant a faluk, Itt született a legény s itt nőtt, Sétáló fényben a hosszú napon Nőtt a legény, mert locsolta a langyos Sok négereken hízott teli karaván És a legény száján kivirágzott Halál előtt ültek és ültek Ültek együtt a vének is, Sírt a lány, hogy búcsúzni jött a legény, Lemászott a lány, hogy jött a legény, Nézd, csókkal szegem be harci ruhád, Indúlt a legény és kiáltott Sírt a lány és ment a legény; Jó nagyot szakajtott, Őszült a fa otthon és őszült Szertefutottak és összefutottak, Szervezkedtek és dárdákat vertek, bokorban kígyók fütyörésztek és 1932 |
Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért s kár világodért, mit enmagad kapartál és íme újra leng! s lepotyognak a kert villámlás rengeti már s cibálja a szép hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és mert takaros csata készül itt, a cifra 1934 |
Sík Sándornak
1 Életem írtam kis bottal a porba államat fölkötő kendő takarta S az útontúli lejtőn gyenge bokorra 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap Hát villanjon! riadalom legyen itt S mint hegyi fák ágaiból 3 És mindennap újszülött borzalommal élek De néha azért ő, ha azt hiszi 1933. július 30. |
Kilenc perccel nyolc óra múlt, Az este jő s a Tisza csak búvik a magas füvek között, Híven tüntet két pipacs, nem s mosolyg a szálldosó sötét, (Így öregszik az alkonyat, 1934 |
Égen az újhold oly vékonyka most, Már éjszakára ágyazott a kert, Könnyen lépek hát s arra gondolok, S mondom a verset; törekedik már S verssel térek a házba, ahonnan 1934 |
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,* De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, Fanni fölébred és álmos szeme kék, hogy ne beszéljek. Így készül az új csend 1934 * Gyarmati Fanni, a költő felesége. |
A nyár zümmögve alszik és a fényes ég Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, Ó, ez a kert is aludni s halni készül, S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? Álmában lélekzik már a kert, hiába 1936 |
Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: A nap zaja elúszik messzire, Régi halottaimnak húsa fű, Fodrozó füst az ákácok sora, Esti béke, téged köszöntelek, 1936 |
Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így, Igaz, jó szerteütni néha, de békében 1935. március 17. |
Tócsába lép a szél A tócsa laposan Összevissza zaj lesz, Megáll az úton a Aztán figyelmesen Mire újra mozdul, Nevetni kész a rét, Meglát, szalad felém Körben egyre tisztul és mi nagy kalapként 1935 |
1. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint Gyanakvó reggelek s vészes esték között, Még álmaidban néha fölötlik a táj, Ritkán, ha dolgozol, félig és félve ülsz A világ új háborúba fordul, éhes 2. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár akik, ha könnyű házuk * Magosban élek s kémlelek: És hangomra fölragyog 3. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be, Miről beszélhetek? tél jön, s háború jön; * Ó, ringó délután, adj nyugalmat, Felhőt öltek, vére hull az égen, 4. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap, Ébred a sövény, fáradt vándorba kap, Csöndes szobámba rémült mókus pattan A röpke béke véle tünt; hallgatag 1935-1936 |
A vastag ég szobánkba lép Ó, vasárnap reggel, te édes! Mert hó ragyog kint és pehely Az utcai csenden át gyerek Ó, lassú ébredés, óra S mint a szabadság szerszámai, * Az ég a földig ér! És holnap már lehet, 1936 |
Már arrafelé is őszül, ahol fáradt megfoganni! És ha mégis: Várak és fűszálak perzselődnek, Világíts, távol égő tartomány! Őrizz magány, keríts be lusta ősz, A lélek egyre többet elvisel, 1936 |
Járkálj csak, halálraítélt! Zsugorodj őszi levél hát! Ó, költő, tisztán élj te most, S oly keményen is, mint a sok 1936 |
Erőszakos, rút kisded voltam én, Mögöttem két halott, Milyen mély volt gyerekkorom, Milyen mély volt gyerekkorom, Huszonnyolc éves voltál akkor, Anyácska, véres áldozat, 1937 |
E ritkán szálló szó, e rémület, Ó árny az árnyban, csöndben némaság. Ó mennyi társ, s a fájdalomban Bársony sötétség nem vigasztal, Reménytelen napokra vénülök, Ziháltat s a kacér kapaszkodót Már onnan jő a szél és hozza híreit, Már ébredez, álmos, szelíd szemén Körültekint és védő, hűs keze 1937 |
1 Odakinn már setteng a reggel, Így fekszem, ringó félhomály van, végigkutatja fekhelyem és 2 Figyelj csak, hármat jobbra lépeget s a megriadt pohár gyors fényeket 3 Tegnapi ujság fekszik a földön, Már figyelem a távol híreket, s ujjamig szalad az idegesség. 1937 |
Istenhegyi jegyzetek
RÖVIDEN Barátaim, ha rövid a papír HAJNAL A szálló porban az úton A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted, LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt, azt sose várd, NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz KÉSŐBB Csak éltem itt, szegényen s jámboran, S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM...? Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és ESTE LETT Este lett, a vén tető aszú BŰNTUDAT Leírtam s nem merek ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben, egy ág leszakadt, a sikongás 1938 |
Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt, 1938 |
Tegnap hűs eső szitált s a térdelő és ma bősz ágyuk, tapadó kerekekkel, (Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál! 1936 |
Mindig gyilkolnak valahol, 1937 |
Álmomban fú a szél már éjjelente Úgy írom itt e lassu költeményt, De mindenünnen, Áfrikából is Mit ér a szó két háború között, Egünkre láng fut és a földre hull Őrizz és védj, fehérlő fájdalom, 1937 |
Te tünde fény! futó reménység vagy te, Szólnék most ujra, merre vagy? hová ahogy te most mibennünk rejtezel. Ó, jöjj el már te szellős március! s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk Nyarakra gondolunk s hogy erdeink s arany napoknak alján pattanó száguldanak a hulló nap felé! Ó, tarts ki addig lélek, védekezz! 1938 |
Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem,
tam multae scelerum facies;...
Vergilius
PÁSZTOR Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, KÖLTŐ Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot PÁSZTOR Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó KÖLTŐ Nem menekült. Két éve megölték már Granadában. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! KÖLTŐ Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva PÁSZTOR Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? 1938 |
Ortutay Gyulának
Huszonkilenc év! most csütörtökön Számoltam és motyogtam hajnalig, Álmatlanul feküdtem, szédülés Fölkeltem, kinn a hajnal tétován A lepke meghal s lám az égi fény 1938 |
JANUÁR Későn kel a nap, teli van még 1941. február 5. FEBRUÁR Újra lebeg, majd letelepszik a földre, 1941. február 21. MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, 1941. február 26. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép 1939. március 12. MÁJUS Szirom borzong a fán, lehull; 1941. február 25. JÚNIUS Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, 1941. február 28. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt, 1940. június 12. AUGUSZTUS A harsány napsütésben 1940. július 21. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! 1940. július 15. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog, 1941. február 7. NOVEMBER Megjött a fagy, sikolt a ház falán, 1939. január 14. DECEMBER Délben ezüst telihold 1941. február 11. |
Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom, Házak fölött, de mélyben állok mégis itt, Ó suhogó, feketeszárnyu háború, Madárfió se szól, az égből nap se tűz, De jönnek új hadak, ha kell a semmiből, Népek kiáltják sorsodat, szabadság! 1937 |
Mert szeretett Hispánia 1937 |
Nagy Etel emlékének
Hány súlyos őszt és hány halált, Száll? inkább csak lejt, szalad, Az alkony most is két emléket ringat, * Az erdő vetkezik * Ó, honnan táncoltál a fényre te? S mi lett belőled, mondd? Mi lett belőled lélekűzte test? * Most rejt a föld. 1939 |
Magasban éltem, szélben, a nap sütött, Sziklák fölöttem, távol a fényes ég, ki kéri tőled számon az életed, szétszór a szél és - mégis a sziklaszál 1939. január 10. |
Költő vagyok és senkinek se kellek, S higgyétek el, higgyétek nékem el, Olyan, ki tudja, hogy fehér a hó, Olyan, kit végül is megölnek, 1939. június 1. |
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép, A vén villanyzsinór is felrikolt, Most érkezett, egész nap messze járt, 1940. január 5. |
Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt Sírdogál a kis őz, ónos a téli ég, Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly, Így lépdelget eléd most ez a versem is, 1940. február 27. |
Tajtékos égen ring a hold, Körülnéz néha s felsikolt az év, Vérzett az erdő és a forgó Megértem azt is, ezt is, Megállok itt a fa tövében, csak fáradt. Hallgatok. S az ág is A holdra tajték zúdúl, az égen 1940. június 8. |
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel, Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom, Meséled, még nem is volt egészen három óra, a két karom kitártam, mint félelemtől borzas Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem, 1941. április 6. |
Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog, Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló. A sarkon túl egy illatszerárus árul, Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást, Feledni tudnak jól. A tegnapi halott Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Még kávéházba jár. Látom hébe-korba, Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán, Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít. 1941. január 30. |
Két karodban ringatózom 1941. április 20. |
REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, KÖLTŐ Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska REPÜLŐ Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom KÖLTŐ Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek. 1941. április 27. |
Az április megőrült, Az április megőrült, Az április megőrült, Az április megőrült, Az április megőrült, Az április megőrült, Négy napja, hogy megölték. Vigyázz magadra, - hallom, 1941. május 18. |
Pásztori Múzsám, légy velem itt, bár most csak egy álmos Pásztori Múzsám, légy velem itt is e városi berken, Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam Pásztori Múzsa, segíts! Most róla rikoltnak a hajnal Pásztori Múzsa, segíts! szerelemről zengjem a dalt már, Pásztori Múzsa, segíts! úgy halnak e korban a költők... 1941. június 12. |
BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA
1 Látjátok, annyi szenvedés után most De most a nemzeté is 2 Szavak jöjjetek köré, 3 Tudtuk már rég, minden hiába, rák Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket, Mit szólnál hozzá? - lám az eljövő S nem érti árvaságunk, Nem tudja majd, mi fáj... 5 Halott keze nem fogja már a tollat, 1941. augusztus-szeptember |
Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, Mint fegyházban a villany ha kacsint, 1942. április 20 |
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, 1942. június 1. |
Az olvadt hó beroskad A jégcsap egyre nyúlik, S ott fönn az égi polcon Ebédre várok-é, vagy Árnyékom rámtekint, míg 1942. december 26. |
KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban... A HANG S a vörheny és a kanyaró KÖLTŐ Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok. A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon, KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat, Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell, És már tudom, halálra érek én is, Szabad leszek, a föld feloldoz, A HANG Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; 1943. március 15. |
Mióta készülök, hogy elmondjam neked 1943. május 26. |
A félelmetes angyal ma láthatatlan S az asztalon felébredt s villogott a kés. 1943. augusztus 4. |
Mint észrevétlenül álomba hull az ember, Apa és kisfia most együtt látogatják, De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már, Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy, És tudja, nyáron is lehullhat egy levél, de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll, És míg tollára dől, a gyermekekre gondol, 1943. november 15. |
Bálint György emlékére
TÖREDÉK Drága barátom, hogy dideregtem e vers hidegétől, 1943. november 21. |
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944. január 17. |
Már mozdulatlanul lapult az indián, 1944. január 25. |
Dési Huber István emlékére
Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő s az bírta volna még. De megszökött a test, árván maradt világod és világunk, A sorsod ellenére voltál mester a dolgozók nehézkes népe feldobott, - S ha megtanult, úgy látja majd, ahogy te, "Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: 1944. február 29. |
Ó, régi börtönök nyugalma, szép Mi lesz most azzal, aki míg csak él, S tanítna még. De minden szétesett. 1944. március 27. |
Zsivajgó pálmafán Tudós majmok körében tanulnám dallamuk És óriás nap égne a majmok értenének, 1944. április 5. |
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, 1944. április 30. |
Az ablakból egy hegyre látok, 1944. május 9. |
A hangraforgó zeng a fű között, Egy lányka térdrehull, lemezt cserél, Fiúk guggolnak és parázslanak, Lehetnének talán még emberek, 1944. május 10. |
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, 1944. május 19. |
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, |
A mélyben néma, hallgató világok, Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? csodákban hittem s napjuk elfeledtem, s országok útjait; bíbor parázson, Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, |
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, Bor, 1944. szeptember 15. |
1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, 1944. augusztus 30. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek Cservenka, 1944. október 6. 3 Az ökrök száján véres nyál csorog, Mohács, 1944. október 24. 4 Mellézuhantam, átfordult a teste Szentkirályszabadja, 1944. október 31. |