A versek címe mellett feltüntettük hogy szerepelnek-e abban a válogatásban, amelyet maga a költő az Őszi fecske (1959-ŐF) majd az Áldás (1963-Áld) című kötetben közreadott, illetőleg A kettős végtelen (1969-KV) című gyűjteményben amelyet Rónay György szerkesztett. 1962-ben Kardos Klára harminc lapos följegyzés-sorozatban rögzítette az életművére visszatekintő költőnek egy-egy költeményével kapcsolatos rövid megjegyzéseit. Ezek nemcsak a kutató, hanem az olvasó számára is értékesek, ezért - néhol megrövidítve, néhol az élőszó esetlegességéből kissé kiemelve - itt közöljük őket.
Szembe a Nappal Phaëton Kiáltás a kapuból A fehér koszorúk titka Sötét folyosó Holdsugár Vonat a mezőn Virág a tengeren Tűnődés Ködös vizek fölött A tó lelke A Vág ritmusai Ketten a Mesterrel Véreső esik De profundis Síró testvérnek Dal A tornyos ház Hollók Este az ablakban A napos hegy A torony kürtöse Liliput Királyok igrice A mécses Fehér mezők A beteg siránkozik Mint gyenge harmat a napon Tavasz csengettyűje Ballada a szépség szomorúságáról Dal Fehér rózsák a Dunán Regős ének "Az Isten küld..." Énekszó a magasságból Jeremiád Egy magányos magyar A magvető Jó nekem, Uram Odysseus A bánya Júdás Nem igaz! Júdás zárd el a füled! Júdás, Júdás, - a végső pillanat: Tenger Hamvazás Erdő Hegyek A folyó Szonett Esti dal Gyöngyvirág Csengettyűszó Jani Novemberi utazás Fáklya Követek Meditációk A hatvanéves Prohászkának Tépett világok (ŐF) Búzavirág (ŐF) Lombzúgás Herkulesfürdői emlék Szonett egy palack forrásvízre Beszélgetés Falusi reggel Alszik a sátor (ŐF) Isten lánca Csigabiga (ŐF) Kis csibék (ŐF) Tűzvész Angyal Fiúk Két imádság Sarlósboldogasszony (KV) Nyári zsongás (ŐF, KV) Hullámmoraj (ŐF, KV) Antenna Éjjel a tengeren (KV) A kis gomba dicsérete Angelus (KV) Gyerekek az utcán (ŐF) Könnyek Bűbáj Mondtam magamban (ŐF) Kilenc gödör (KV) Hová rohantok? A pátriárka A Dioskurok temploma (ŐF, KV) A római holdhoz (ŐF, KV) Tengerparti ének Alagút (KV) Régimódi vers az isaszegi országútról (KV). Egy karéj fekete kenyeret Rapszódia Intermezzo Kupolaterem Primicia Dunapart és cella A köldöknéző Csillag S. O. S. Íme mily édes és gyönyörűséges... Kéz kézben Kézszorítás Gregórián Nehéz poggyászú katonák vagyunk Asszonyok (ŐF) Gyalogjáró ember éneke Az autó éneke (ŐF) Ribiszke Virrasztó Az acélember Máglyafüst Világítótorony (KV) Lelkecskék (ŐF, KV) Kaszálók (ŐF, KV) Lány, kötéssel Apácák Ibolyák (ŐF) Tojás (ŐF) Cserfa a fenyvesben Októberi rózsák (ŐF, KV) Szürke dal Encián Sirály Bárányfelhők (ŐF) Kakasszó Pirongató Szénaillat Túl a borókán (ŐF) A magányosság toronyablakából Vízválasztó Hetes fogat Cinege (ŐF, KV) Csitt! Csemete-ákác lombon át (KV) Pocsolya (ŐF) Tiszavirág (ŐF) Fakereszt (ŐF) Rikkant a rigó (ŐF) Megy a hajó a tavon Hegyorom és fátyolfű (KV) Vakáció Doromb Rudolf Czinege (ŐF, KV) Az Isten fiatal Állj meg, fölemelt kéz Szentkirály szólongatása A szívemet jártatom Mit láttam! Elkésett hold (ŐF) Szikrazápor Négy fiú a tóparton Apja fia A messze húzott zivatar nyomában (ŐF) Elomlott testtel Az Isten ölében Présház (ŐF, KV) Újévi reménykedés Ó milyen szabaddá (KV) Szellősuttogás Légoltalom Nem én, Uram! Óda egy nyúlhoz (ŐF) Galambok Váltott gyerek Dalolj, ne félj! (ŐF) Fázó csillag Egy fiatal német katonához (KV) "Kraft durch Freude" (KV) Ázott kövön Éjszaka 1943-ban (ŐF, KV) Pilóta (KV) Köszönjük meg a mái kenyerünket (KV) Messze nézzen, aki élni akar Fecskét látok (ŐF, KV) A Csíki Székházban Székely pap Valaki a hegyen kiált (ŐF) Lajtorjás szekér (ŐF, KV) Az Egyeskő A havason Máriaszem (ŐF) Rutafa Sütkérezés a hangyával Katicabogár (ŐF) Tizenkét bükkfa A magam módján (ŐF) A hegy derekán Szénaboglya (ŐF, KV) Mit mondanál? (ŐF, KV) Embertelenül ember (KV) Fűzfa az árvízben Tavalyi fű (KV) A Kék Forrás Mindazonáltal (KV) Erdő szélén estvéledtem (ŐF, KV) A marcali Szűzmária A keresztúton (ŐF, Áld, KV) Örvénynek az örvény (ŐF, KV) Ezeréves dallam (ŐF) Tera néni (ŐF) Csak a furulyát (ŐF) Tavaszi szél vizet áraszt (ŐF) Fanyar tavasz (Márciusi szél címen az Áldás kötetben) Isten áprilisa (ŐF) A fordított Jónás próféta (Áld, KV) Érett nád (ŐF) Jézus a Mátrában (Áld, KV) Invokáció egy szőrös hernyóhoz (ŐF) A Dunáról fúj a szél Ablakomba, ablakomba... Mária és Márta (Áld) Hej, voltam én is fiatal (Áld) Mint egy fáradt csiga (ŐF) Hajnali kertész (Áld) Béke, béke... (Áld) Bizonytalanság Szél a Pilisen (ŐF, KV) Tücsökszó (ŐF) Töredékek temetés után (Áld) Legyen jobb a világ Ujjak (ŐF) A fák, a szelíd óriások (ŐF, KV) Mancus vagy az állhatatosság (ŐF) Levél Rómába (Áld) Elégia egy hernyó-rágta tölgyesben (Áld) Szőlőhegyi szemlélődés (ŐF) Hőscincér (ŐF) Megint csak a napot lesem (Áld, KV) Mendegélünk föl a Kopaszra (ŐF, KV) Megyen már a hajnalcsillag (ŐF, KV) Hat szonett a csodálkozásról.(ŐF) Játékszer (ŐF) Öregasszonyok (ŐF) Halotti beszéd a mezei virágokhoz (Áld) Lilaszegélyes orgonasoron (Áld, KV) Múladozóban már a zivatar (Áld) Kérdések felelet nélkül (Áld, KV) Emlékezés egy néhai ökörfarkkóróra (Áld)
Szembe a nappal (1910)
Egy orosz regény volt akkor erkölcsi vita tárgya, Szanin című. Ennek a végén van egy szép kép: a hős szembenéz a nappal és elindul. Ez a kép föl-fölmerült bennem, és mikor ez a mondanivaló formát keresett, valahogy ez a kép fogta meg.
"Görögizáló." Olyan, mintha metrikus volna, de valójában magyar hangsúlyok. Inkább formailag izgatott.
Eléggé sokszor feltűnő motívum. Tárgytalan líra még az elején.
Maeterlinck-hatás.
Ez a régi piarista háznak a folyosója.
Ez is Maeterlinck-hatás. Élményi alapja azért van ezeknek az első holdas verseknek: nyaranként, mikor otthon voltam Gödöllőn, nagyon szerettünk anyámmal meg a testvéreimmel vacsora után kisétálni az isaszegi országútra. Több vers is szól erről, pl. a Porban és éjszakában.
A mi házunk kertjének a végén mentek a vasúti sínek, a pesti vasúti vonal. Ez az éjszakában vágtató vonat, kivilágított ablakaival egyik leggyakoribb élményem. "Mezőn" azért, mert a mi házunk volt az utolsó a faluban.
Azok közül a versek közül való, amelyeket a Nyugatnak beküldtem.
Egészen fiatal kispap koromból.
Ezt is beküldtem a Nyugatnak
Az isaszegi országúton volt a Malomtó, messze kint. Ha messzire akartunk sétálni, odáig mentünk. Ezt a verset akkor nagyon szerettem és becsültem, az átlagnál jobban.
A Nyugat nem felelt jelentkezésemre. A kesernyés hangulatot azonban hamarosan feloldotta egy váratlan siker: a Petőfi-társaság Vigyázó-díjának elnyerése. Sem a Petőfi társaságnak, sem a pályázatoknak nem volt nagy tekintélye akkoriban, mégis megragadott az a lehetőség, hogy minden feltétel és megkötöttség nélkül egyszerűen lírai költeménnyel vagy költeményekkel pályázhatom. Akkoriban készült el az a versciklusom, amelyet a harmadéves bölcsészkorom vakációjában átélt, több mint két hetes vági tutajkirándulás élményeiből írtam és amelyről úgy éreztem, hogy a legjobb, ami telik tőlem. Beküldtem hát a ciklust, s a kísérletet egészen váratlan siker követte. A bíráló bizottság döntő tagja Harsányi Kálmán volt, a kitűnő költő és nagyszerű ember, akinél különb versbírálót abban az időben aligha lehetett volna találni a magyar irodalomban. H. el volt ragadtatva a versektől. A sikernek volt némi hatása további írói pályámra, megerősítette írói öntudatomat, hogy amit jónak és eredetinek érzek verseimben, az nem öncsalás. És megszerezte nekem Harsányi Kálmán barátságát, amely ennek a kivételes embernek haláláig csak melegebbé és mélyebbé vált.
Ez átérzett vers, de azért valahogy mégis csak formailag nem tetszik nekem igaznak. Egyike azoknak amelyek a legtöbb embernek voltak élmény: alkalmas arra, hogy beleélje magát egy hívő olvasó.
Ez egy Prohászka-elmélkedés versbe tétele, amelyet nagyon szerettem. Természetesen ott van mögötte a liturgia is, az a sok alkalom, amikor ez így szokott lenni.
Gondolom, a legépebb versek egyike ezek között a régiek között.
Egy barátomnak meghalt egy közeli hozzátartozója: szóval tényleges haláleset alkalmából íródott.
A forma fogott meg. Persze a formákra sok külföldi, főleg francia befolyás is. hatott ebben az időben; pl. ez a vers azt gondolom, nem született volna meg a Cyrano versikéi nélkül. Olvasgattam akkor erősen a kétkötetes modern francia antológiát, és innen vettem sok minden formát.
Abban az időben ezt tartottam a legjobb versemnek. Ennek minden sora igaz. Itt persze javítva van. A Szembe a Nappal kötetben sokkal gyöngébb.
Ezt is nagyon értékeltem annak idején.
Nagyon zeneinek éreztem. Ennek is megvan az élményi alapja: Gödöllőn Ilma néném házában az utcára néző kétablakos szobában volt a zongora. A családnak hol ez, hol az a nőtagja ült hozzá, én a ház előtt padon üldögéltem vacsora után és hallgattam az ákáclombokon keresztül. Akkor is szerettem már, azóta is a zongoraszót messziről.
Ez teljesen kigondolt kép.
Ez már amolyan harcos vers akart lenni, a Zászlónk körének gondolata. Egy temesvári versolvasó estén Kosztolányi azzal fordult hozzám, hogy ebben a versben, amelyet utolsónak olvastam fel, úgy sikerült kifejeznem a "keresztény éberséget" mint még soha senkinek. Ma azt hiszem, hogy csak azért mondta ezt, mert valami kedveset akart mondani. Akkor azonban a kezdő költőnek, akinek még könyve sem jelent meg akkor a már országos hírű író részéről ugyancsak jól esett ez az elismerés.
Voltaképp a Nyugatnak szólt, s ezt meg is érezte Karinthy: írt róla és kigúnyolta. Persze nem magammal hasonlítottam én össze őket, ha a versben úgy van is, hanem inkább a Prohászka-féle világgal. És persze később aztán nagyon röstelltem én ezt.
A Prohászka-féle gondolatvilág.
A belülvalók mécse (1912)
Erre a ciklusra hatott egy és más az előbb említett franciák közül: elsősorban Maeterlinck. Aztán még Rilke Stundenbuchja és Kosztolányi hangulatversei. Akkoriban volt legmelegebb az a barátság, amely Radványi Kálmánhoz fűzött, ő is jelen van a versek hátterében. Egyébként a nagyon fiatal papi léleknek - nem is problémáit - inkább hangulatait próbáltam kifejezni.
Olga húgom lefordította németre, és nagyon tetszett nekünk, a vers is, a fordítás is.
Tényleg valami influenza-félében feküdtem hosszabb ideig.
Ezt nagyon tiszteltem akkoriban Nagyon boldog voltam, hogy ilyen egészen rövid dalokat tudok írni. Csak persze ezek mögött nincs igazi átélés.
A Zászlónk szellemének kicsendülése. Valaki észrevette, hogy Babits hatott rá. Valóban: a versformára.
Ezt nagyon átéltem, Radványi-féle közös élmény volt. Ballada francia értelemben: a forma.
A Verlaine-féle dallamos versek is erősen hatottak rám. Húsz évvel ezelőtt még el tudtam volna mondani azt a verset, amelynek dallama érződik ezen.
Sokszoros élmény: a régi piarista ház a Dunaparton volt, és régen tisztességes telek voltak, amelyeken jégdarabok jártak a Dunán. Most egy pár éve nem járnak.
Olga megzenésítette, és karácsonyeste ma is énekelni szoktuk az első és az utolsó versszakát.
Költemények (1916)
Legtöbbet emlegetett soraim. Nem is költői, hanem papi élmény.
Ezt kifejezetten előszónak írtam. Sokkal hosszabb, mint kívánatos. A stanzát örömmel írtam.
Akkor nagy elemi csapások voltak, úgyhogy ennek is reális élmény az alapja. (Jegyzet a 24. sorhoz: "a kecskeméti földrengés"; a 28.-hoz: "az 1913-i nagy áradások".)
Az első külföldi utam első tanári évem után.
Egy kép alá írtam a Zászlónk-nak, ahol egy csontváz veti a magot.
A tábori lelkészség első heteinek fő élménye volt.
Ezek míves versek. Szerettem volna sokkal többet, de aztán meguntam.
A Zászlónk, ill. az Élet, amelynek akkor már Izsóf volt a szerkesztője én meg a segédszerkesztő-féléje, irodalmi estre ment Selmecbányára. Ott töltöttünk egy napot és rám igen nagy hatást tett, mikor lementünk a bányába. Akkor írtam ezt a verset. Persze itt is minden meg van nagyítva.
A költő később két versszakkal kiegészítette ezt a költeményt:
Egy a valóság: áll a Feszület.
A Feszület, melyen a Megfeszített
Igazságot s irgalmat egyesített.
Tereád várnak a kereszt alatt.
"Barátom" - hív a Jézus csókja, - mit vársz?
Most lebben át a mennyországba Dizmász.
Talán ez a legcsináltabb a lelkiéleti, vallási élmény körbe tartozó versek közül. Azok a hatások, amelyeket a Belülvalók mécsével kapcsolatban felsoroltam, itt is érvényre jutnak.
Maga az élmény valóban a Gellért-szobor: azt vettem egyszer észre, és kiugrott bennem ilyen óriássá. Forma: Poe Hollója.
Etelka nagynéném színésznő volt, aztán mint magántanítónő a galántai cukorgyár magániskolájában tanított. Egyszer meglátogattam ott töltöttem néhány napot. Onnan kirándultunk egy erdőbe, arról szól a vers. Még kispap voltam.
Stílusgyakorlat.
Talán az első nagy szabadversem. Persze azért olyan magamféle: dallamos.
Sokaknak nagyon tetszett. Szintén Maeterlinck-hatás
A ház előtti pad esti élménye
Ez is a dalok közül való, amelyeket szerettem. A vonaton, Selmecbányáról hazafelé velünk volt Berzeviczy Mária énekesnő az Operaház tagja. Nagyon szépen énekelt, nagyon csinos volt, láttam, mennyire csodálták a társaim, és akkor írtam ezt.
Ez konkrétabb, mint a Tavasz csengettyűje.
Csőre János nevű tanítványom. Akkor voltam az első osztályban Pesten osztályfőnök. Úgy mondja el a vers ahogy megtörtént. Jani azután elvégezte az iskolát, nem érettségizett, mert rossz tanuló volt, de hozzám el-eljött még egynéhányszor.
Stílusgyakorlat.
A váci időből való, amikor a Maeterlinck-Verhaeren-Verlaine, szóval a nyugati félig-meddig vallásos költők hatása érvényesült.
Súlyos vers és egészen konkrét témája van. A katolikus tanítóegyesület lapjában egy egészen csúnya támadás jelent meg ellenem. Panteista vagyok, szabadszerelmet hirdetek: ez volt a két legfeltűnőbb vád. Amikor utóbb a Magyar Kultúrában két számra terjedő hatalmas tanulmány jelent meg a költészetemről Várdai Béla tollából akkor P. Bangha, a szerkesztő kifejezetten személyesen megmondta nekem, hogy az expiáció akar lenni azért a tanítók lapjabeli támadásért. Ezt a szót használta: expiáció
Hát akkor még elmélkedtem is néha. Abban az értelemben, hogy akkor tudtam, most már nem. Akkor még nem tudtam, hogy nem tudok.
Maradék magyarok (1919)
Voltaképpen inkább értekezés, mint költemény, de átélt.
Csend (1924)
A mottó már a kötethez készült. Ennek a kötetnek jó része Balatonlellén született. Nagyon beteg volt a torkom, az orvos egy hónapi teljes hallgatást rendelt. Édesanyámmal lementem Lellére, meg is gyógyultam és bőven írtam a verseket.
Ez meg az `Akácvirágzás` még gödöllőiek.
Egyszer, még a húszas években Károlyi J. gróf erdejében táboroztunk a Bakonyban, egy fölséges szép tisztáson, ahol egy forrás is volt. Megszerettem a helyet s megkértem, maradhassak még néhány hétig egy erdészházban. Onnan való ez a vers.
Emögött egy nyári utazás van a háború alatt. De eléggé csinált vers ez.
Ez is azzal függ össze. Herkulesfürdői vendéglátóm küldött később egy kis üveget forrásvízzel.
Szép sorokat is tartalmazó, de csinált vers. Egy van közte, amelyik nagyon mélyről jött és nagyon állandó: az utolsó. Jogos, hogy sokat idézik, mert valóban központi gondolatot fejez ki.
Ezt a verset, azt hiszem, Szemesen írtam, ahol egyik kedves tanítványom családjának volt, talán még most is van, nyaralója és vitorlása. Ott is táboroztunk a cserkészekkel.
A Garam partján is táboroztunk, eléggé fiatal koromban. Ez a vers rengeteg élményből tevődik össze.
Ez egy gyónómnak, ill. egy gyónómról szól.
A csigabigával Fehérvárcsurgón találkoztam a Károlyi J. féle parkban, amikor ott jártunk megbeszélni a táborozásunkat. Egy napot ott töltöttem, és a parkban szó szerint megtörtént ez az esemény.
Nagykanizsai rendtársaimnak tartottam lelkigyakorlatot, s közben legtöbbször a kertben sétáltam. Annak folytatása volt a gazdasági udvar: ott spacíroztak el a tyúkanyóval ezek a kis csibék.
Ennek két ihletője van. Az egyik maga a tény a téma. Sokat gyóntattam akkoriban, és sok nehéz esetem volt. A másik élmény egy tényleges tűzvész emléke. Egy kirándulásunkon a Nagykevélyen szálltunk meg, késő este nagyon messziről valami tüzet vettünk észre. Gyerünk oltani. Szentendrén égett egy faház, mikor odaértünk a tulajdonos meg a lakója veszekedett, melyik a felelős, kinek kell oltania. Úgy rájuk rivalltam hogy elszégyellték magukat. Cserkészeim addigra hozzáfogtak az oltáshoz magam is fölmásztam a háztetőre, együtt csináltuk. Életmentő kitüntetést is kaptam ezért. Ez adta hát a képet.
Farkas Edit kapott ajándékba egy gyönyörű gobelint, amely egy angyalt ábrázol: az ihlette a verset.
A szegedi gimnáziumunk kétszáz éves fennállásának jubileumára írtam.
Igazán nem tudom, miért éppen ezt írtam meg. Többször gondoltam hogy meg kellene a testvéreiket is írni, de hát nem kerülközött.
Sarlósboldogasszony (1928)
A kötetcímet Schütz Antal ihlette. Mondtam neki hogy valami olyat szeretnék címnek ami kifejezi az élet delét. Ő mindjárt erre a szép ünnepre figyelmeztetett. Nagyon kedvemre volt s a szóhoz, a címhez írtam a verset.
Voltaképpen ez az alapgondolata ennek a kötetnek.
Akkor egy évet Olaszországban töltöttem s annak húsvétjára utánam hozták Harangi Lacit. Visszafelé meghűlt, Firenzéből a tengerpartra kellett kivinni. Így töltöttünk egy hetet Viareggioban s ott írtam ezt a verset.
Amikor először éltem át a rádió nagy élményét. Még akkor fülhallgatós készülékről volt szó.
Nápolyból mentem Szicíliába a 4. osztályon, utazó katonák közt, a tengeri hajó legalsó emeletén.
A szociális testvérek Tömösön szoktak nyaralni: sokan, az útkaparó házában. Egyszer nekem is szereztek ott nyári lakhelyet: benn az erdőben, egy kis vízimalom épületében. Több versem való onnan.
Egy bakonyi vers.
Egy sokszor ismétlődő pesti élmény.
Ez sokkal korábbi a kötetben szereplő többi versnél. Majdhogynem a korai, retorikus zsengék közül való.
Ennek kalandos sorsa van. A Csend című kötetben kellett volna megjelennie, mert ez is a bakonyi versek közül való de az egyházi cenzor kihagyatta velem, mert pantheizmust vélt felcsillanni benne. A következő kötet kiadásakor újra próbálkoztam vele, s akkor már engedték. A pantheizmus és a panentheizmus művészi megjelenésében annyira hasonló, hogy egy versben nem is lehet megkülönböztetni, a költő egész életművében igen.
Rómában írtam. A piaristák vizitátora és maga az egyetemes rendfőnök fölvetették azt a gondolatot, hogy maradjak Rómában a generális titkáraként. Megrémültem ettől, megkérdezték szívesen maradnék-e, s nemet mondtam. Akkor már sokminden fűzött Pesthez: környezetem, hivatásom lelki összeköttetések. Édesanyámat sem szerettem volna öregkorában messze tudni. Belátták, s nem erőltették a dolgot.
Tömös: Kilenc valóságos sírgödör.
A dátum megmondja a keletkezés alkalmát: a budaörsi csata éjjelén írtam.
Zimányi Gyula: nélküle vagy pap nem volnék, vagy költő.
A pirosbóbitás kislányok Várady professzor lányai, akik feleségével együtt szintén ott voltak.
A Szent Pantaleonnak, római anyaházunknak tetején. Szerettem oda följárni: Róma tetői fölött elnézhetett az ember, látta a Szent Pétert, a legszebb dolgokat.
Szicília. Két nagy élmény fűződik hozzá: az Etna és Taormina.
Amikor Rómából Firenzébe jöttem vissza vonaton.
Fekete kenyér (1931)
Az első néhány vers bevezetésnek született a kötethez. A többi közül sokat egy Imst nevű tiroli faluban írtam.
E két utóbbi csinált vers, amit a műfaj kívánt.
Ez voltaképpen a Köldöknézőből való.
Akkor még nem sejtettem hogy, egyszer én is előadok majd ott. A dráma történetéről és a regényről. Az Élet szerkesztette azt a sorozatot, kijárták, hogy ott lehessen. Pénzért volt, egy ciklus tíz vagy húsz előadás. Azért vállaltam ezeket, mert anyámat kellett eltartanom.
Valaki mondta később, hogy ő valóban hallotta a biztatást a manuduktortól. Így keletkeznek a legendák. Nyilván annyira beleélte magát a versbe, hogy visszavetítette a valóságba. Én egy kicsit hűvösen nézem ezt a verset mert magasabb hangon szól, mint az élmény. Nem azt akarom mondani, hogy nem igaz, de misztikusabb a valóságos élménynél. Én nem vagyok misztikus.
Vác. Van egy korzó a Dunaparton, ahol hétköznap senki sem jár, ott szoktam sétálni.
Ez egy nagy filozófiai versnek indult, de aztán nem tudtam megcsinálni, hát a meglevő részeket összeállítottam, s egy néhányat máshol alkalmaztam. Azt gondolom, Rilke-hatás.
Azt hiszem, ez fontos vers.
Alszeghynek írtam: nagyon búskomor lélek, nagyon sötéten látott mindig.
Rendi körökben sokszor idézik. Schütz és Zimányi körül volt egy kisebb csoport, amelyik összegyűlt rekreációra. Nagyobb terem nem volt, ahol mindenki együtt lehetett volna.
Ilminek.
Harangi Lacinak.
Frida néninek szól. Mindig azt hittük, én vagyok az idősebb, egyszer aztán kiderült, hogy néhány héttel ő. Egy alkalommal együtt ünnepeltük a születésnapunkat.
Akkoriban ilyen pszichológiai-morális témákkal voltam tele.
Ezek tudatosan a Fekete kenyér koncepciójába születtek bele.
Két szomszédos osztrák falucskában töltöttünk néhány hetet anyám barátnőivel meg én. A két falu közt sokszor ide-odajártam, akkor találkoztam ezzel az autóval.
Az előző ellendarabja: nem akartam a technikai fejlődés ellenségének látszani. Egyébként konkrét alkalom szülte: volt diákjaim hívtak autókirándulásra.
Ez is lelkigyakorlatos vers, mint a Kis csibék. A váci rendház kertjében húzódott a kerítés mellett egy sor ribizlibokor.
Magányos virrasztó (1936)
Ezt a verset nagyon korhoz illőnek gondoltam akkor, s ma is azt hiszem, igazam volt. A kötetnek csak azért nem lett egyszerűen "Virrasztó" a címe, mert akkoriban megjelent más szerzőtől egy ilyen című kötet.
Háromszor találkoztam vele: Belgiumban, Ausztriában s végül valahol Pomáz táján. Próbálták azonosítani, kikre gondoltam. Nem vettem célba névszerint egyet-egyet, minden pap, minden író, minden másokért felelős ember.
Megjelent akkor egy forradalmi jellegű antológia, amelyet Radnóti Miklós szerkesztett, abban jött a Máglyafüst. Aztán a második kiadásra is sor került, s szomorúan jött Miklós mondani, hogy ezt a verset nem engedik vagy nemigen engednék. Kicseréltük a Rudolf Czinegével.
A lindaui világítótorony. Mellette egy oroszlán áll a vízben.
Antwerpenben kapott meg a téma, útközben írtam meg, de nem voltam megelégedve vele, kivéve azt a négy strófás kis betétet, amelyet egyik legjobb versemnek érzek, és a szószékről is nemegyszer felolvastam.
Itt van a legmerészebb formai ötlet: az ötsoros refrén.
Ez Olga húgom.
Az Isteni Szeretet Leányainak nem messze Máriacelltől volt egy nagy mintagazdaságuk. Azon a nyáron ott volt a húgom, én is ott töltöttem vagy két hetet.
Régibb a többieknél. Bécs mellett nyaraltunk Ilmi húgommal, s divatos volt akkor egy sláger, valami giccses ibolya-nóta. A húgom sokat dúdolta. Egyszer fölértünk egy olyan fennsíkra, amely telisteli volt ibolyával. "No, mondtam, most fújhatod!"
Kedves eset fűződik hozzá. A Mátyás templomban kellett prédikálnom, közvetítette a rádió. Szegedről a hajnali gyorssal akartam fölutazni, de elromlott a vekkerem, elaludtam, taxival kellett megtennem az utat, nagy izgalomban, fölérek-e. Mire beértem a sekrestyébe, már olvasták az evangéliumot. A sekrestyésfiú meg öltöztetés közben fölnézett rám: "Tisztelendő úr írta azt a tojás-verset? Mert az kérem egy jó vers". Így indultam a szószékre.
Azt gondolják róla, hogy szimbólum. Azzá lett, de valóban láttam.
Szeged, Újszeged, liget. Ott volt akkoriban egy nagyon szép rózsáskert, a legszebb hely Szegeden, sűrűn jártam oda.
Az Ardennek szürke, vasszínű hegyek. Nyomasztó érzés járni köztük.
Radnóti Miklós szerette. Idézi is az ötvenéves születésnapomra írt versében.
Teleki Pállal jöttünk haza Stockholmból, és ezt a tengeren írtam Dánia és Németország között.
Ez is pontos kép egy látványról. Kétszer tartottam hallgatóimmal esztétikai teszteket az egyetemen, az egyiken ez volt az irodalmi példa.
Egy jámbor kakas a társszerző.
A másik esztétikai kísérlet és tárgya.
Bregenz fölött a hegyoldalon keletkezett.
Ezt a verset akkor nagyon szerettem.
Ezek azok a versek, amelyekben megpróbáltam megfogalmazni azt, amiben azt hiszem, hogy saját vallásos élményem különbözik a másokétól.
Ez is ilyen. Van ezekben egy nagyon távoli Kierkegaard-hatás. Az az alapbeállítás, hogy Isten minden, és az ember semmi. Persze nálam nem egészen ugyanaz, de ha nem olvasom Kierkegaardot, akkor aligha ebben a formában születik meg.
Nem szokás ennyire mélyen magába ásnia egy poétának. Ezek a nagyobb terjedelmű és igényű istenversek egy mondanivalónak ábrázolásai. Majd minden évben van egy.
Az isten fiatal (1940)
Egyszer sétán az előttem haladók énekelték azt a műdalt.
A dalok közül való, ezeket nagyon szeretem.
A Bodeni-tó partján született.
Dél-Tirolban egy magányos szállodában voltam akkor.
Ez végre szegedi vers.
Ez is Fieből való, ott az erdő közepén laktam.
Szegedi. Mikor ötvenedik születésnapomat ünnepelték a Dugonics-társaságban, akkor olvastam föl, mint legfrissebbet, amely akkor reggel született.
Ez belekerült Keresztúry Dezső balatoni antológiájába.
Egyike azoknak, amelyeket Radnóti Miklós nagyon szeretett.
Ezt Rudnokon írtam, Jászó mellett. Ott látogatott meg minket Mécs László. Húgommal voltam ott, neki akkor nagy bánata volt.
Azt gondolom ebben van valami abból, hogy elkülönítem magamat Mécs Lacitól.
Fiéből hazajövet a Dolomitok közt mentünk végig autóbusszal. Egy turistahotelban szálltunk meg, reggel korán fölébredtem, kimentem, s ott volt egy katonatemető.
Akkor már kezdett sötétedni a világ fölött az égbolt.
Ez gondolom már a spanyol polgárháború idejére esik: nagy történelmi élmény.
Alkalmi vers. A váci székesegyházzal szemben volt egy nagy, országos Szent István ünnepség, Hóman mondott beszédet, én ezt a verset olvastam föl.
Ez mintegy magyarázata annak, hogy utazások közben írtam verseket.
Szó szerint ezt láttam, és sikerült néhány sorban rögzítenem. Úgy érzem, élet és halál benne van.
Ezt nagyon szerettem. Elég soká dolgoztam rajta, és a Rudolf Czinege-féle állomásról lefelé jövet a Dolomitok közt lefelé robogó buszon fejeztem be.
Harangi Laci temetése.
Fiei emlék: megtörtént, amint meg van írva.
Szórul szóra így történt.
Amikor kivették a mandulámat.
Ez a lényegen kívül érdekes próbálkozás a négyes rím modernizálására.
Ez szimbólum, nem igazi présházról van szó.
Új versek (1941)
Ez már a háború.
Ez a magyar fasizmus visszhangja.
Erdély, Marosfő. Ezt kevésbé kedvelem.
Rudnokon született. Ilmi húgommal sok szociális nővér is nyaralt ott. Egyikük eltörte a lábát, nagy nehezen Kassára vittem be.
Esztétikai tanszéket szerveztek Pesten, és egy professzor buzdított, hogy azt én pályázzam meg. Ez lett a veszte az Esztétikámnak, mert akik attól féltek, hogy csakugyan én találok odakerülni, kivitték, hogy egy-két lerántáson kívül nem írtak róla. Csak egy tárgyilagos bírálatot kapott: Halasy Nagy Józsefét.
A legsötétebb fasizmus napjaiban volt ez
Rudnokon írtam Auguszta nővérnek, aki azon a nyáron eltörte a lábát.
Rudnokon az erdőben volt egy csodálatos faképződmény, amely messziről olyan volt, mint egy öreg varázsló, ez a régi Panci-Manci mesét juttatta eszembe. De azért a versen rajta van a fasiszta idők hatása is.
Reményik S. nagyon kedvelte. Igen-igen szomorú ember volt
Győzöd-e még? (1945)
Van itt egymás után vagy húsz vers, amiről egyszerűen azt lehetne mondani, hogy a történelem tükrözései. Nem kívánok olyan kifejezést használni, hogy antifasiszta, de lehetne.
Marosfőn. Mi még nem voltunk benn a háborúban, de a német katonavonatok ott haladtak át. A szociális testvérek háza a sínek mellett volt, ha kiléptem a kápolnából, láttam őket.
Egy óriási arányú sportszervezet volt, nyilvánvaló háborús célzatú. A vers abból az évből való, amelyben utoljára kinn voltam Németországban.
Egy kicsit hosszú. Három nyarat töltöttem Marosfőn.
Szeged, a gyerekklinika mellett. Ezt nagyon szerettem a verseim közül.
Marosfőn fordítottam egy sereg himnuszt, akkor két hónapot töltöttem ott.
Balatonzamárdi: a fővárosi egyházközségek a bombázások elől vitték oda a gyerekeket.
A háború után jöttem föl másodszor Szegedről Pestre. Ez a vers utazás közben íródott.
Csíksomlyón a barátok mellett volt egy szülőotthon, a szociális testvérek tartották fönn, ott töltöttem egy éjszakát. A megyeházát alakították át szülőotthonná, s annak ott Székház a neve.
A csíkszentdomokosi plébános, akivel jóban voltunk.
Ez ott gyakori. Egyszercsak hallatszik valakinek a neve: "...jöjjön haza, mert beteg a felesége".
A történet is, a mondás is hiteles.
Ezt Voinovich nagyon szerette. Fölolvastam a Kisfaludy Társaságban.
Azon a nyáron augusztus utolsó hetében lelkigyakorlatot tartottam és utána még visszamentem egy hétre. Akkor leesett a hó a havason. Szerettem ezt a verset, talán a zenéje miatt.
Máriaszemnek hívnak egy encián-fajta kék virágot; hegyvidéken terem; ha leszakítják, összecsukódik.
Ősi népdal, valószínűleg messze honfoglalás előtti időből. A rutát istenfának is nevezik.
Ez lehet, hogy egy József Attila versnek - nem hatása -, de emléke alatt született.
Ebben együtt van a történelem is meg a nyár is.
A Fekete Rez oldalában volt egy ilyen bükkfaliget egy kicsit följebb attól a nyaralótól amelyikben laktam. Szentgyörgyi Albert is ott nyaralt akkor, annyira megszerette azt a telket, hogy aztán megvette.
Újabb kísérlet a négyes rímmel. De itt ez a rejtett humor fátyola. Pesten írtam.
Ezt szürkének érzem. Nem hódította meg a szívemet.
Ez is a Rez oldalában játszódik.
Ez a házsongárdi temetőből való.
Hát az az embertelenség idején íródott
Szegeden volt akkor olyan nagy víz: a Tisza bolondult meg.
Ezt szerettem. A Balaton mellett írtam, az utolsó KLOSZ-kurzuson voltam ott, talán húsvéti szünetben volt.
Ott volt, ahová fürdeni jártunk, nagyon kedves hely volt. Szerettem ezt a verset.
Ez egyik fő verse ennek az időnek.
Tizenkétcsillagú korona (1947)
A bevezető négy vers és még egy a kötetből meg magának a kötetnek a terve is Marcaliban született. Annyit zaklattak katolikus bírálóim, hogy nem írok Mária-verseket; akkor szentév volt és én beleadtam magam egészen, írtam egy könyvecskére valót.
Az Áldás c. kötetben A keresztút IV. stációja.
Évről évre (1946)
Ehhez a vershez kapcsolódik Radnóti Miklós özvegyének néhány sora: "nem is tudom kellőképpen megköszönni csak a nagyon melegítő örömről és büszkeségről írhatok... Nekem legszebb az első négy strófája és az egésznek a mondanivalóhoz simuló lejtése, csak a »szuverén« szót érzem kicsit elütőnek... éppen a Hang... mellett... nagyon is földi reális jelzőnek. Bocsánatát kérem, hogy ilyenformán beleszólok, de olyan nagyon jólesik annyi idő után újból egyszer vershez szólni; Miklóssal megszoktam ezt régen, és minden vers születése ünnep volt nekem, amint azt jelenti most, kietlen életemben Professzor Úr verse is."
Ez még egy KLOSZ-kurzus volt a Balatonnál.
1947.
Mindkettő Marcaliból
Megírtam, és szépen kifundáltam, hogy nyugdíjba megyek, és csak az irodalomnak élek. Aztán kiderült, hogy nyugdíjba mehetek, de provinciálisnak kell lennem.
A marcali szőlőben hallottam ezt énekelni, tovább csengett bennem, így született a vers.
1948.
A pesti Duna-parton írtam, a ritka pestiek egyike.
Egyszer nagyon el voltam keseredve mint újdonsült provinciális. Akkor született.
Vonaton írtam, amikor kánoni vizitációra utaztam a kanizsai házunkba.
Téli áhitat (Áld)
1949.
Ez volt az első Mátrában írott versem.
Voltaképpen Illyés Gyulának szántam, de aztán mégsem küldtem el.
Szándékos dolog volt: népi formákkal, ihletekkel kísérleteztem akkor.
Kísérlet, de aztán nem voltam vele megelégedve, hát nem folytattam.
A Vízkeresztben Shakespeare-nél van egy sanzon-féle, annak a formájára és annak a hangulatából íródott.
1950.
Valahova mentem lelki napot tartani.
1951.
Pilisligetről.
Pilis: a hegyoldalban ültem, ott írtam.
Hegyeken túl is - innen is (Áld)
1952.
Mátrai vers, de akárhol írhattam volna.
Ezt nagyon nagyra becsültem.
Szegény Kornisnak elküldtem, ő nagyon szerette. Nagyon beteg volt már akkor.
1953.
Schütz Antal halálakor. Nagyon foglalkoztatott.
Ez sötét vers de mégis optimista.
1954.
Ott született a svábhegyi kis maradék hajlékunkban.
1955.
A Teréziánum egyik szobájában laktunk a generálissal és ott tervezgettünk nem gondolván messzebb Magyarországnál. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ő kimegy Rómába egyetemes rendfőnöknek.
1956.
Számomra nagyon érdekes ez a vers, mert azt hiszem, a misztikus élményt ragadja meg, pedig én nem vagyok misztikus.
Frida néni kedvence volt: azt szokta róla mondani, hogy a gyakori gyónókról szól. Nem mondom, hogy nincs benne az is.
1957.
A Pilisen születtek. Nem tudom mikor támadt a ciklus gondolata.
1958.
A "Suscipe..." nagyon kedves imádságom, naponta többször elmondom, s egyszer észrevettem, hogy ez kész líra. A két vers eredetileg nem tartozott össze. De a második nem született volna meg az első nélkül.
Terkának mátraszentimrei háziasszonyunknak anyja öreg tót asszony volt, mellettünk lakott, sokszor láttuk. Egyszer ragyogó arccal jött: "Jön az én fiam, kivándorolt Szlovákiába, és most jön látogatni az anyját!" Úgy megszépült az az öregasszony az örömben!
1959.
1960.
1961.
1962.
1963.