SZAMÁRDIÁK

 


1          

Rajtad ülök, Calibán, "ösmersz-e halálodat, engem?"
     Azt hitted, hogy már nem vagyok, és vigadál?
Most majd én vigadok; de te készűlj: utra menendesz!
     A Helicon vár - én rajtad ügetni fogok.

2          

Meg ne botolj, mackó, botlásodat éri ütésem
     Egy, kettő, három - s hát te örökre botolsz?
A sas verjen meg! már én nem győzlek ütéssel:
     Vond le magas füledet, még az is egyre boszont.

3          

"Mért ütögetsz gazdám, lásd már nem botlom utamban."
     Hogy tehenet loptál, pára te, ütlek azért.

4          

"Mért bántasz gazdám, nem botlom hű lovad immár."
     Gondolatot loptál, szolga te, bántlak azért.

5          

"Mért vagdalsz uram, ím nyögök, és nem botlom az úton."
     Lelkeket árúltál, bűn fia, váglak azért.

6          

"Mért gyilkolsz, gazdám, fejedelmem? lám! hogy iramlom."
     A haza szent, te döféd híveit, öllek azért.

7          

"Jaj nekem! elveszek ily sok ütéstől." Fogsz-e javulni?
     "Jaj nekem! elhaltam." Fogsz-e javulni? "halok!"

8          

Költő vagy te is, és velem a Heliconra sovárgasz?
     Jól van! menni fogunk, én lovag, és te lovam.

9          

Lelkedet add ide? nincs. Párádat? az itt van. - Elég rosz,
     Régi lopott jószág, nézd, szamaramnak adom,
Hegyre szamárló kell, és az vagy, el is hiszem ekként,
     Én lovag és te lovam, hogy Heliconra jutunk.

1829-1834


(CALIBÁN)

 


1

Szólni akarsz? hagyd el, csak káromkodni tanultál:
     A szent természet borzad, ha tégedet hall.

2

Mégsem csillapodol? mit látsz közeledni, mi zendít?
     Fénylő csendes az éj, kelj tova: holdat ugatsz.

3

Koncot adok, gazdád, táplálód, és te morogsz rám?
     Rajta! morogni neked, de nekem ütni szabad.

1829-1834


UGRIRA

 

Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már ma
     Mentlek, Ugri! csaló nem te vagy: a hited az.

1829-1834


EGY "MAGYAR POESIS" ÍRÓJÁNAK

 

Énekidet, kérded, hova mérjed? mérd füleidhez,
     Úgy leszen éneked is, mint füled, égbe ható.

1829-1834


(TURKAI)

 


1          

Harcoltam veled, és hátadra fölirtam ez alkut:
     Én ütök, és te szaladj, vagy te szaladj, ütök én.
S ím én vég nélkül puhogatva törélek azóta;
     De te hitetlen vagy, Turkai: hasra esél.

2          

AZ EPIGRAMMAI MUSA, AZ ÍRÓKHOZ

Bántani jámbort bűn, de gonoszt nem bántani bűnebb:
     Mért üldözlek agyon, Turkai, érted-e már.

H...ÁNYI PÁLNAK

Láttalak a Helicon tetején mászkálni, s türélek,
     Gondoltam, neked ott mászni, legelni szabad.

1829-1834


(LIBORCZI)

 

Ellenségemnek tartod magad, árva Liborczi:
     Ellenségben szív, s elme sugárzata kell.
Elméd volna; de nincs, szivedet megtörte az óság:
     Csak játékom vagy, bábu te, porba veled.

1829-1834


ZALÁN

 


1          

Már csak futna Zalán, de magad, mázlója, mikor futsz?
     Vackorral hajigál, s kerget a Múzsa sereg.

2          

Asszonyaid k... ák; daliáid párducok és juh.
     Hát te, ugyan mondd meg, szörnyek irója, mi vagy?

1829-1834


SZ...RNEK

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Almanach író,
     Gyártata képeket is, nézz oda, honnfi, s szaladj.

1829-1834


(BOJSZI)

 

Bojszi te, mit mívelsz? versekről értekezést irsz?
     Jobb, irj verset, ha tudsz; vagy ha nem, ütve se szólj.

1829-1834


(TOLDY S FENYÉRY)

 

Toldy s Fenyéry ti csak firkáltok hetet-havat össze:
     Végre mivé lesztek? por, hamu, - könyvetek is.

1829-1834


(METŐFI)

 

Baltával jött fel Pindus tetejére Metőfi,
     Valljon hány szónak szegte ma bárdja nyakát?

1829-1834


EPIGRAMMÁK

 


1          

Hogy gránátosnak szűlt a természet, örülhetsz:
     Járom alatt férjed sorvadoz, nem te, Vicám.
Hogy magyar íróvá tett a boldogtalan ötlet,
     Sírj; mert ím rád jő szöszke Apollo, s megüt.

2          

Éva szivem! nekitürköztél s ifjakra hadakszol.
     Nincsen nadrágod, féltelek, Éva szivem.

3          

Vén Amazon vagy már, harcod kezd válni futásra,
     Egy menedéked van; küldd ide lányaidat.

4          

Mily édes neked a boszuállás, Éva! de megvan:
     Könyvet nyomtattál, és ez örökre elég!

1829-1834


(ARANYOS)

 

Tűzbe veled, te nagyon aranyos, tán tiszta arany vagy?
     S tűz kísér aranyat s hát arany-úrfi, megégsz?
Kár érted, de sebaj, hamudat széthordi az alszél,
     S a fölszél, lelked béllete, égbe röpül.

1829-1834


(MÚZSA NE NÉZZ IDE...)

 

Múzsa ne nézz ide, itt úrszéket tart az igazság;
     Bottal mér igazat, s jajgat az, ki veszen.

1829-1834


CHL

 

Régi ruhában jársz, s új szókat mondasz, iróci.
     Súgok egyet: vigyázz: béfal a mód-i fiú.

1829-1834


(T)

 

Rosz fődért remegél, s lábszáron üttelek,
Majd lábadat féltéd, s jól agyba vertelek.
Csodálkozol miért? nagyon szerettelek.

1829-1834


(HOGY MEG NE SÁNTULNÁL...)

 

Hogy meg ne sántulnál, nyakon ütöttelek,
S te meg sem köszönöd? - Csodállak, s megvetlek.

1829-1834


... VÁRY

 

Marconglod fejedet s bámulsz, hogy semmire sem mégy?
     "Ahol nincs, ne keress" régi s mi drága tanács.

1829-1834


(FÁY ANDRÁSRA)

 


1          

Senkit sem bántasz, hogy senki se bántson, azonban
     Mintha nem is böknél, fát, füvet összemesélsz.
S ez nem nagy vétek; de hogy a gáncsokra elájúlsz,
     Jól tudom, és ez már - mondjam-e? - légyszivüség.

2          

Látom, alatt búkálsz, s örömest ha lehetne, kitérnél
     Tarka meséid közt, hogy menedékre találj,
Nem könyörülhetek: a sanyarú sor hozza magával,
     Állj ki te is magadért, s halljad itéletedet.

3          

Ökreid és szamarid sok jót adnak ki magában,
     Egy nagy kár bennök: nyelvök igen hebegő.

4          

Színjáték haladást kíván, s ez nálad is így van:
     Vígjátékod mász, s hátra megy a szomorú.

1829-1834


ZÓDONYI ÁGNES ÍRÓJÁNAK

 

Balga te, a szintől, jobb volna, ha messze maradnál,
     Ólomeszed nem bír futni az élet után.

1829-1834


UGYANANNAK

 

Történet maga is történik, színre mi szükség
     Hurcolnod, tettet vígy oda, vagy takarodj.

1829-1834


DÖBI

 

Ólommadár vagy, és röpülni vágynál?

1829-1834


D...G...-RA

 

Ködben emelkedtél s a köd nimbusz vala fődnek:
     Szállj-le, verőfény van - s hajdani nimbus, oszolj!

1829-1834


(EGY KÖNYVNYOMTATÓRA)

 


(1)          

Könyvnyomóvá lettél, oh drága barátom, ügyészből,
     S most te szivattyú vagy és satu - kétfejü szörny.

(2)          

Piszkos az intézet, a műhely régi; de jobb szó.
     Áry! bolondjában nem szabad adni nevet.

(3)          

Könyvsatuvá lettél, oh drága barátom, ügyészből,
     S ami gonoszt beszivál, rosz satu, most kiadod.

(4)          

Intézetté lett a könyvek műhelye? - honnan?
     Papja bolondúlt meg, s most neve szinte bolond.

(5)          

Csibekorodban is már jól ösmertelek,
     S most elefánt volnál? nem félsz, hogy megütlek?

(6)          

Intézet más, azt ország állítja, s nemes cél,
     Vagy te is ország vagy, s célod is úgy-e nemes?

1829-1834


(AZ EMBERSZÍV ÖRVÉNYEI)

 

Szívörvényeidet jobban mondhatni gödörnek:
     Benne dicső elméd fénye temetve vagyon.

1829-1834


KOVACSÓCZY

 

Ösmerlek ki, mi vagy, hernyóból pille madár vagy
     Ártatlan jószág vagy, de haszontalan is.

1829-1834


(UGROTTÁL; DE AZÉRT...)

 

Ugrottál; de azért ne itéld, hogy saskeselyű vagy,
     Lábaid nem szárnyak, s pitvarod öble nem Ég.

1829-1834


(GŐTHE-UTÁNZÓ)

 


1          

Gőthének szereted magadat mondatni? Legyen hát!
     Csakhogy meg ne feledd: német az, és te magyar.

2          

Gőthe magából irt, holmit te utána leirtál.
     Szólj igazat kérlek, Gőthe, vagy árnya - mi vagy?

3          

Árnyék sem vagy egész, csak lába vagy és feje már nem,
     Egy vagyon, ami tied, s mindened, a lipeszárny.

1829-1834


(CZINKÉRE)

 


1          

Egy hiba van benned; de igen nagy, Cz...ke barátom:
     Ami vagy, az nem vagy, s a haza szenved ezért.

2          

Gőzei közt fejedet főnek gondoltam: azonban
     Tök vala, s benne kicsin, kék fejü cinke magolt.

3          

Medvét táncoltatsz ősz vénségedre, Bohósdi?
     Úgy van! bodzasipod tárogat, és te forogsz.

4          

Elcsábúlt Irokéz, ha leszen rend gondolatidban?
     "Majd ha nem ír többé szél megütötte kezem."

1829-1834


Y ALGEBRA

 


1          

Y árva betű, régóta gyanús vagy előttem,
     Ösmeretlen szám vagy sok kivonások után.

2          

A kivonás megvan = kevesebb mint semmi kilenccel.
     Y elvesztél, lelked örökre adós.

3          

Elsőnek szereted magadat nézetni: mi vadság!
     A betürend nyilván ellened adja szovát.

4          

Tán visszájáról vagy az első; sánta vagy ott is,
     Eltördöste szegény lábodat a sok esés.

5          

Annyi esésid után nyughatnál végre, de nem tudsz,
     Régi szokásod már, s kedves az, ami szokott.

6          

Nem bántlak többé, csak ez egy kérdésre felelj meg:
     Amiket állítasz, valld meg, ugyan hiszed-e?

1829-1834


KOLMÁR

 


1          

Kolmár, súgok egyet; de ne mondd meg senkinek: a nyelv
     Nem vadkörte, ne vedd görbe fogadra, majom.

2          

Pénzedet elviheted, kifizettek, hogy soha nyelvünk
     Szent törvényeiről állatok apja ne szólj.

1829-1834


(FELPÉNZELT ERDÉLY...)

 

Felpénzelt Erdély s nem szolgálsz érte; te ment vagy
Szándékod régen volna; de nincsen erőd.

1829-1834


(TERHES)

 

Terhes, meg voltál terhelve; de már kiürültél,
     Mennykövid elhulltak, s most magad omlol alá.

1829-1834


... VARDYNAK

 


1          

Vardy te, két dolgot bámúlok rajtad erősen,
     Elméd vég nélkül füstölög, és tüze nincs.

2          

Irt szavaid, mint a mondottuk zagyva beszédek,
     Itt fülsértő vagy, Jankui! ott szemet ölsz.

1829-1834


Y

 

Holt betüket szaporítsz magad élő ép betű: mondd el
Oly sok idétlent hogy szülhet egy édesanya.

1829-1834


A "KÜLÖNC" FORDÍTÓJÁNAK

 

Mimili

Honnom, a hálátlan rég sírba taszíta, s nyugodtam,
     Mért fordítál meg, balga te, szörnyü magyar?

1829-1834


(POSZESZTI)

 

Legjobb költőnek méltán mondhatni Poszesztit.
Ő hétszámra, ha kell, meg sem akadva hazud.

1829-1834


CALIBÁN. FELELET

 

Calibán

Tisztelj csak titkon: nyilván ha teended, irígyek
     Kelnek föl, s szivemet megkeseríti dühök.

Felelet


1          

Félsz Calibán, hogy majd fölkelnek irígyeid? Egy sincs:
     Aki gyülöl, bünödet gyűlöli, s az nem irígy.

2          

Vagy tán gondolnád, hogy van mit irígyleni rajtad?
     Gondolatod sem jobb, mint magad: égni való.

3          

Lelki tehetséged, véled, hogy volna? Gonoszra
     Van, véljük mink is, s ott is az ostor elér.

4          

Úgyde talán híred méltó, hogy irígye szülessék?
     Megvan! híredet a tolvaj irígyli, nem én.

5          

És neved? Oh attól jött marhadög árva hazánkra,
     Emberek is hulltak: átkokat érzi neved.

6          

S így mindössze MAGAD vagy irígylés tárgya? ha volnál,
     Sem vagy már magadé: ördögök étele vagy.

7          

"Hah hát szánakodó sem fog síromra borulni?"
     Gyűlöltünk; halj meg! s akkor - utálni fogunk.

1829-1834


(TÁRNOK)

 

Kecske lovat hajtál, s magadon jöttél ide, Tárnok.
     Tűrünk, szökdelhetsz; tétova, csak ne mekegj.

1829-1834


(ASPÁZIA)

 

Jókor elért a sors, gyönyörű Aspázia, téged,
     Halni mernél önként, s az felakaszta előbb.

1829-1834


(GÖDÖR JÓZSEF)

 


1          

Élve halál vagy már gödrök szörnyebbike, József,
     Két Laurát nyeltél, s most fuladozva hörögsz.

2          

Mese, mese, mi az? tégy hozzá, kisebb lesz,
Mese, mese, mi az? végy tőle, nagyobb lesz.
     Felelet, az gödör, magában semmiség:
     Levegővel torkig megtöltött üresség.

3          

Felszedted Helicon szemetét, nagy száju gödör te,
     Már nem vagy; de szemétdomb marad emlekedűl.

1829-1834


(ÖKLELGETSZ, BOCIKÁM...)

 

Öklelgetsz, bocikám, kis tülköd hány napi valljon?
     "Szarvam előbb született, mint magam, olyan öreg."

1829-1834


(A BUTASÁG NEKED...)

 

A butaság neked oh széljós, felséges ajándék,
     Ön - nem - tudva botolsz, s ütve nem érzesz ütést.

1829-1834


(JÓ ÜTI-KOS LENNÉL...)

 

Jó üti-kos lennél, van hozzá szarvad elég nagy,
     Kedved szinte nagyobb, - nagy baj, hogy agg ürü vagy.

1829-1834


(BOTLOL, SZÜRKE...)

 

Botlol, szürke, ne tudd, üt gazdád érte, ne érezd,
     Mindenből kisegít örököd - a butaság.

1829-1834


(SZÓKÖNYV-ÍRÓ)

 


1          

Váraszendítő, te harangok gyáva huzója,
     Szókönyvet faragál, s tudsz-e beszélni magad?

2          

Cukmist, és mismást keverél a honni szavakhoz,
     Számkivetésbe, szavak! pórkalodába, paraszt.

1829-1834


KENYÉRMEZEI DIADAL IRÓJÁNAK

 


1          

Bors, ha Kenyérmezejére botolsz, s még kedves az élet:
     Meg ne maradj színén bátorok hamva fölött;
Ellened ott minden sírjával feldobog a föld,
     S rád villámlik az ég, gyáva, szivetlen iró!

2          

Mint bizonyos dolgot, látom szép végedet, oh bors,
     Bors vagy, megtörnek, s tokba vetend az inas.
Ott valamely tátos német tévedve beszippant,
     S roppant sírhalomod rengeteg orra leszen.

3          

Embereid, mint a fűszál, elhullnak a harcon,
     Kár értök: kétszer halni mi szörnyü halál.

1829-1834


(EDVI)

 

Edvi, komor sanyarú múzsád jobb volna bagolynak,
Már régóta huhog, s senki sem áldja szovát.

1829-1834


PÖRKEZDŐ

 

Híres nagy pörnek te valál kezdője, Holéczy.
Tudnillik: magas a tölgyfa, s te makkja valál.

1829-1834


(FOJNI)

 

Fojni Fehérvárról hírdettél, földi, egy írást,
Hadd folyjon, ha mocs-ár, sárvizetekbe való.

1829-1834


TÜNDÉRVÖLGY

 

Ilyen verseket a nem igen bölcs kántor is irhat:
Nem mindig jobb a régi, ha zrínyies is.

1829-1834


(KIS SAMU)

 

Nagy ajtón Kis Samu megy a palotába,
Egy rozzant bőgőben megbotlik a lába,
Nagyot jajdúl hozzá, s kész a magyar ének.
Szabadság istene Árpád nemzetének.

1829-1834


VÁSÁRHELYI

 

Magadat nem érted, s mások értenének?
Semmi! ezért tetszél egy öreg müvésznek.

1829-1834


MÁRÉ VÁRA

 

Máré vára, dagadsz, szólj, ily iszonyúra mi pöffeszt?
"A tengernyi pityer s a zivatarnyi sohaj."

1829-1834


(HÁT TE DEÁKÚL IRSZ...)

 

Hát te deákúl irsz, Cicero szolgája, s dicsekszel,
     Hogy híretlenből hirre viszed honodat?
Nem te vagy a kezdő, már jobban, s mennyi! matyó szólt:
     Rajtad, olajt vesztett a haza, - kába madár.

1829-1834


HÍRES MAGYAR - NÉMET KÖLTŐ

 

Merre van a te hazád, vendég szózatnak irója?
     Kedves-e áldozatod és kik az isteneid?
Bujdosol és nem fogsz, boldogtalan, érni hazába;
     Akit imádsz bálvány, füstbe megy áldozatod.

1829-1834


(THEWREWK VIRÁGRÓL)

 


1          

"Van neked is hydrád" így szólsz hizelegve Virághoz.
     Van! Te vagy az sziszegő, ostoba, tökfejü szörny.

2          

Hogy mered a tisztes nyelvhőst illetni, Virágot?
     Sári szarándok vagy, menj tova, borjut imádj.

1829-1834


SALAMON

 


1          

Egy Salamont irtál, s kettő lett végre belőle,
     Első a békekötő, második a szaladó.

2          

Mint a jó öregek, játszíni személyeid, olyak:
     Tenni nem érnek rá a szavak árja miatt.

1829-1834


(MÉG IFJÚT, S SZABADOT...)

 

Még ifjút, s szabadot szeretett egy furcsa leányka,
Muzsád volt, s amit súg vala, kedvemelő,
Most pör gondja sötétít el, s a furcsa leányka
     Futva fut, oh Verbőcz közkatonája, tüled.

1829-1834


CALIBÁN A FESTETŐ

 


1          

Mint urat és szolgát egyiránt beköp a csunya légyfi,
     Úgy te határ nélkül fösteted emberidet.
Engem is, oh gyávát! le tudál festetni, s azóta
     Képem, a kárhozatos máz, hazajárva ijeszt.

2          

Festettél, most majd én foglak festeni: ülj meg.
     Érdemet is tettél, s a munka kölcsön esik.
Itt szemed, itt orrod, füleid, két barna vitorlák.
     Itt szád, mint barlang tátogat, és tüzet ád,
S gyomrodban forr a rágalmak mérge; de ím itt
     Szarvad is, ördög vagy Turkai; én szaladok.

1829-1834


GONDOLATOK A NAP ALATT

 

"Gondolat a nap alatt" munkádnak címe. - Ne tréfálj.
     Bujj pad alá vele, s lesz gondolat a pad alatt.

1829-1834


BÚSTELEKYRE

 

Hát te magadka vagy itt illat s szín nélkül az ormon?
     Hervadj el, nem kér senki is, árva virág!

1829-1834


HANDABASA

 


1          

     Handabasa
Kinek nyavalyás az hasa,
Annak jó az Handabasa. (Pon. Thewrewk)

     (A magyar gazdasszony Thewrewkhez:)

Étellel kínálsz, s azt mondod: jó nyavalyásnak.
     Éh vagyok, és nem kór: edd agyon étkeidet.

2          

Költőt gondoltam benned lappangni: azonban
     Kontár orvos vagy: verseid Handabasák.

3          

Elméd elrontád sok idétlen gondolatokkal:
     Vondd el az írástól, s adj neki handabasát.

4          

Vaj nagyon eltévedt, aki téged monda baromnak,
     Négykezü állat vagy s ős nevezetre majom.

1829-1834


(EBIHAL)

 

Hal nem vagy, lábaid vannak, nem béka is: a fark
     Mást mutat, oh ebihal! úgy-e hogy az vagy? ugass.

1829-1834


(CSÉPLŐ)

 

Cséplő, csépelhetsz; de ha meggyujt lángja dühömnek,
Lelkedet, a k... át megsütöm: óva mozogj.

1829-1834


Y

 


(1)          

Pört vesztél magyarúl, most kárálsz benne deákúl
     S páva kiáltással töltöd el a levegőt.
Ujat mondasz-e? nem; de valót tán s ékesen? ah nem.
     Hát mi bajod? halljad Bernola, vén kofa vagy.

(2)         

Hát külföldre szaladsz s ott koldúlsz végre deákul
     S amit vesztél itt, megnyered, úgy hiszed, ott?
Vert fi vagy, a külföld, hogy győztél, nem hiszi, kékes
     Hátadon irva van a krónika: tudja ki vagy.

1829-1834


HANDABASÁK

 

Handabasát neki a nyavalyásnak: régi betegség
     Bántja fejét, s gyomrát, vess neki handabasát!
Handabasát neki, hogy zavaros feje ostobaságtól,
     S hogy szive megromlott, adj neki handabasát!
Handabasát neki hogy mérgében szinte megőrűl,
     Hogy nem tud, bár kész, ártani: handabasát!
Handabasát neki hogy nem szégyenl verseket írni.
     S hogy cudarok minden versei: handabasát!
Handabasát neki, hogy minden jámborra haragszik,
     S hogy minden rosznak pártosa: handabasát!
Handabasát neki, hogy némuljon örökre s a szégyen
     Ölje meg őt s minden bűneit, handabasát.

1829-1834


(MAGYAR KÖLTŐK)

 

Firkáltunk, bár senki magát nem törte nevünkért,
     S váratlan belepénk verssel az ősi hazát.
Pénzen vett szerelem gyönyörünk most s pénzen adott bor,
     S árához képest ez fanyar, az keserű.
Tudnillik szűken fizetett a nemzeti múzsa:
     Oh kétségbeesés, hol marad a te torod?

1829-1834


AJÁNDÉKOK SZEMERE PÁLNAK

 

Muzárion. Új folyam. I. füz. 411-461.

Amin rég vajudál, nagy kín közt végre kinyögted,
     Szíved alatt hordott szófia gyermekedet;
Béna, vak, és koldús minden tagjára szegényke;
     De te örülsz, neked ő szép, deli, mert a tiéd.

Muzárion loco citato

Zűr vala gondolatod, de leírtad s mely csoda! most már
     Benne külön látunk: szárazat és vizeket.

Hová tavasz, te szép korunk vezére...?

Megfoganál, dagadott a bérc s már szinte nevettünk,
     Cirmos egér, rajtad, s árva te! - benn rekedél.

Megint Muzárion

Muzárion magtár, nyelvünk magtára, de benne
     Búza, vadóc, konkoly, gyér sürü rosta alatt!
Értetlen kasznár! minek a gazt hordani tárba?
     Tisztát gyüjts csak, amazt szórd ki, szemétre való.

Az ostor beszél

Most ez elég, vedd jó néven, ha megostorozálak;
     Elkoptam, de nyelem megmarad, óva örülj.

Sz...P...K

Élnél vagy halnál, jó volna; de közbe szorultál,
     S most tested teng még: lelked örökre kihalt.

1829-1834


B...... PÁLNAK

 


1          

A balkéz embert szokták volt híni balognak,
     Névre s egész ember súlynyira vagy te balog.

2          

Felfúttad magadat s dudaszóval járod az útcát,
     Jaj ha kezemre kerűlsz, gőg duda, jaj teneked.
Addig nyeggetlek, tudom azt, hogy a krími tatár is
     Szánni fog ordítót, vagy kacagásra fakad,
Végre lókadtan fogsz mint hitvány bőrke heverni.
     S hátlapodat Berei szántja be verseivel.

3          

Nem keserű galacsot, porló tejcukrot ajánlok
     S benne kicsiny gyógyszert, a beteg észre hatót.
Nyeld be s ha gőgödből harmincad napra kigyógyúlsz,
     Mondd el apádnak, hogy díszlik az új tudomány.

1829-1834


TÍZCSAPÁS IRÓJÁNAK

 

És te csapást költél? te csapás magad, a legerősbik,
     Melyet nemzetnek küld boszujában az ég.
Itt pénzért a hiút, ott ingyen fested a jámbort,
     S képe helyett eladod, bűn katonája, magát.
Végre pedig - könyörülj Musák szent istene - verselsz!
     S rettentő roszak versid - o mennyi csapás!

1829-1834


UGYANANNAK

 

Sáska, legyek bánták, szunyogoknak serge, sötétség
     A Farahó népét s békahad, éji gyilok;
Sáska, legyek, s a többi veszély, éjfélnyi sötétség
     Vagy te az országon csak magad ennyi csapás.
Menjetek, ah, valamerre lehet, költözni, zsidónép!
     Csak vigye tőlünk e szörnyet el angyalotok.

1829-1834


RUMYNAK

 

Mit tótúl gondolsz, elmondasz konyhadiákúl,
     Rosz német nyelven végre lenyomtatod azt:
Tartson meg tova is bölcs szándékodban Apollon,
     Tőled egy új Bábelt várhat az emberi nem.

1829-1834


A HONTALANNAK

 

Még egyszer te nekünk nem kellesz, nagy nevü író,
     Nem vagy az isteneké, nem vagy az embereké;
Embereké nem, mert nincs honnod semmi hazában:
     Isteneké nem, mert két szivü, két hitü vagy.

1829-1834


CSAPLOVICSNAK

 

Gázoltál szent hamvain a nemes éltü VIRÁGNAK,
     S nagy szavait törpén, törpe, hazudtad elénk.
Élni fogandsz, de gyalázatodúl, a lelkes öreggel;
     Tiszta virág volt ő, s ronda te, pókja levél.

1829-1834


SZEPYRE

 

Elhajlál s a hazát kész volt megsérteni nyelved,
     Mellyel imént buzgó s jó akarója valál.
Várd el díjaidat! keserűn fogsz érte lakolni:
     Főpap az ember előtt, ember az isten előtt.

1829-1834


PAPP GYÖTRELME

 


1          

Hagyjátok színjátékot firkálni az embert,
     Ah szomorúbb az, mint kellene, sőt nyomorú.
S hagyjátok visszhangzani őt: buta és siket a kő,
     Visszafelel, bár nem tudja, nem értheti mit.

2          

Viszhangot bámulsz? ne csodáld, még a kutyabőr is
     Visszadobog, ha verik s holta után is ugat.
Aki dobolni tanúl, jőjön döngetni az ekhót,
     Jól pereg és hangos, csak veresége legyen!

1829-1834


T......Y

 

Mikre nem ád isten költőnek semmi hatalmat?
     Pénzre s ha bőven van, józanon élni vele.
Ezt te tudod, s mégis kinevetsz, ha jogunkra vigyázok,
     Fát vágsz, jó lélek, ten kicsi fészked alatt.

1829-1834


ÉLET, UDVARDYTÓL

 

Sok jó van benned, ki tagadná? sok vagyon új is:
     Ám koszorúd nem tölgy, petrezselemke-füzér.
Bámulsz? jól érts meg: Munkádban mind ami új, rosz,
     S mind ami jó, másé, és csak orozva tiéd.

1829-1834