[1] A Boston melletti Worcester város (Massachussetts állam) egyeteme, a
Clark University 1909 szeptemberében ünnepelte alapításának huszadik
évfordulóját, s ebből az alkalomból a pszichológus G. Stanley Hall, az
egyetem akkori rektora Freudot is meghívta, hogy előadás-sorozatot
tartson az ott összesereglett tudósok előtt Freud kezdetben - az
útjára őt elkísérő Jung javaslatára - az álmokról akart értekezni,
majd abból a meggondolásból, hogy az amerikaiak esetleg
"gyakorlatiatlannak" tekinthetik az álmok problémáját, hosszas
latolgatás után úgy döntött: általánosan a pszichoanalízist fogja
ismertetni. Előadásait szabad fogalmazásban, német nyelven tartotta.
[2] Dr. Josef Breuer (1842-1925) - a fiatal Freud barátja és több mint tíz
éven keresztül munkatársa. Jó nevű bécsi orvos, korának komoly
tudományos szaktekintélye az osztrák császári tudományos akadémia
levelező tagja volt.
[3] Studien über Hysterie - Tanulmányok a hisztériáról; 1895-ben jelent
meg először, tartalmazott egy Breuerrel közösen írt tanulmányt, öt
esettanulmányt (ebből négyet Freud ismertetett), egy elméleti cikket
Breuertől és a Freud által írt zárófejezetet a pszichoterápiáról; ez
utóbbit tekintik általában a pszichoanalitikus módszer kezdetének.
[4] Freud mindig fontosnak tartotta a pszichoanalízis tételeinek minél
szélesebb körű népszerűsítését, erre ő maga is minden alkalmat
felhasznált, műveinek jelentős része ezt a célt szolgálta (
Az álomról,
A pszichoanalízis rövid vázlata, A mindennapi élet pszichopatológiája,
Önéletrajz, A lélekelemzés legújabb eredményei stb.).
[5] Deliráló - a delírium állapotában félrebeszélő, fantáziáló. A
delírium
ködös tudatállapot, amelyben megszűnik a kapcsolat a külvilággal külső
ingerek nem váltanak ki reakciókat, tömeges hallucinációk lépnek fel,
gyakran régi emlékek, beidegződések jönnek elő (például öregeknél
gyermekkorban tanult versek egyes sorai), az érzelmek is ködösek,
gyorsan változóak; mindez kusza, zavart, összefüggéstelen beszédben,
értelmetlen, heves vagy lassú, megfeszített mozdulatokban nyilvánul
meg. A delíriumnak számos formája ismeretes.
[6] Az ókori görög orvosok a hisztériát sajátosan női betegségnek
tartották, az anyaméh (görögül: hüszteria) megbetegedésének
tulajdonították.
[7] Talking cure: csevegési kúra;
chimney sweeping: kéményseprés. Breuer
katartikus kezelésének, a beteg egyfajta önhipnózisának mint
eljárásnak ötlete a szóban forgó lánytól származott.
[8] Az idézet a
Tanulmányok a hisztériáról című kötetből, Breuer
esettanulmányából van.
[9] Patogén - kórokozó, betegséget kiváltó, előidéző.
[10] Anna - a lányt Bertha Anna Pappenheimnak hívták (1859-1936), "igen
értelmes, de amellett még rendkívül csinos külsejű, vonzó személyiség
is volt [...] Németország első védőnője lett, de a világon is a
legelsők közé tartozott. Folyóiratot alapított és több intézetet, ahol
fiatalokat képeztek ki erre a pályára. Életének jelentős részét a női
egyenjogúsítás ügyének szentelte, de nagyon sokat tett a gyermekekért
is. Több ízben küldöttségek élén utazott Olaszországba,
Lengyelországba, Romániába, hogy kimentse onnan pogromokban megölt
szülők gyermekeit" - írja róla Ernest Jones, Freud életrajzírója.
(
Sigmund Freud élete és munkássága. Európa Kiadó 1973. 209. old.)
[11] Valójában az eredeti emlékoszlop későbbi időből származó másolatáról
van szó.
[12] Katartikus gyógykezelés - Breuer és Freud elgondolása szerint, ha a
beteg tudatosítja és elmondja, "kibeszéli magából" kellemetlen
élményeit, miáltal az ezekkel kapcsolatos, "lelke mélyén" megrekedt
érzelmeit is felszínre hozza - megtisztul a tüneteket okozó
feszültségektől. A katartikus kifejezés Arisztotelész
drámafelfogására,
katarzis-elméletére utal, miszerint a néző a dráma
hőseivel való azonosulás révén megtisztul a drámai történés keltette
érzelmi feszültségektől.
[13] Double conscience - kettős tudat.
[14] A tudattalannal való foglalkozásnak már Freud előtt voltak hagyományai
a német filozófiában és filozófiai lélektanban [Carl Gustav Carus
(1789-1869), Eduard von Hartmann (1842-1906) stb.], de az önálló
tudomány igényével jelentkező pszichológia számára Freud állította
előtérbe a pszichikum nem tudatos aspektusait Freud felfogásában a
tudattalan csak egyik formája a nem tudatosnak; itt: nem tudatos lelki
tartalmakról van szó. (A magyar nyelvű lélektani szakirodalomban
Ferenczi Sándor honosította meg a német "Unbewusste" megfelelőjeként a
tudattalan kifejezést.)
[15] Charcot mester - Jean Martin Charcot (1825-1893) francia idegorvos,
nagy tekintélyű orvosprofesszor, a párizsi pszichoneurológiai iskola
vezető egyénisége. A hipnózis és hisztéria tanulmányozásával
foglalkozott; azt tartotta, hogy hipnózisnak csak hisztériára hajlamos
személyek vethetők alá; a hisztériát neuroszomatikus megbetegedésnek,
a hipnózist fiziopatológiai jelenségnek tekintette.
[16] Freudot ebben az időszakban az agyanatómiai kutatások érdekelték,
egyetemi tanulmányai elvégzése után ösztöndíjjal Párizsba utazik
Charcothoz, hogy a Salpêtrière idegklinika laboratóriumában a
gyermekkori agybénulásokat meg a gerincagy degenerálódását
tanulmányozza, Charcot előadásait látogassa. Charcot nagy hatással
volt Freudra és nagymértékben közrejátszott abban, hogy kialakult
érdeklődése a pszichopatológia iránt.
[17] P. Janet - Pierre-Marie-Félix Janet (1859-1947) tanítványa volt
Charcotnak, majd annak halála után pszichológus-neurológus utóda; az
automatizmusokkal, a személyiség struktúrájával, a tudat és tudattalan
viszonyával, a viselkedést szabályozó tényezők szerepével stb.
foglalkozott. Munkássága értékes hozzájárulás a pszichológia
fejlődéséhez.
[18] A Charcot irányította párizsi pszichoneurológiai iskola mellett másik
jelentős (a salpêtrière-ivel szemben álló) iskola Nancyban volt;
vezetői Ambroise-Auguste Liebault (1823-1904), majd Hippolyte-Marie
Bernheim (1840-1919). A nancyi irányzat a hisztériás tüneteket, az
érzékszervi vagy mozgási képességek szervi sérülések nélküli
megbénulását szuggesztióval, illetve önszuggesztióval magyarázta.
Freud 1889 nyarán több hetet töltött Nancyban, hogy hipnózis-
technikáját az ott folyó klinikai gyakorlatban tökéletesítse.
[19] Elfojtás - A német "Verdrängung"-nak szó szerint megfelelő
kiszorítás,
félretolás helyett Ferenczi Sándor a folyamat lényegét jobban
megközelítő
elfojtás kifejezést választotta, s ez így honosodott meg
magyarul. Más nyelvekben is az elfojtás értelmét fedő, ezzel
egyenértékű szavakkal jelölik a folyamatot. A pszichoanalízis mai
képviselői közül sokan inkább
gátlásról beszélnek. (Freud maga is
használja a gátlás - "Hemmung" - kifejezést; 1926-ban könyvet is írt
Hemmung, Symptom und Angst (
Gátlás, tünet és szorongás) címmel.
[20] Disszociáció - szétválasztás, elkülönítés; itt: tudat szétesés. (Nem a
szkizofrénia értelmében vett tudathasadásról van szó, hanem a
pszichikum tudatos és nem tudatos törekvései és tartalmai közötti
merev elkülönülésről és a köztük rögzült feszültségről.)
[21] dr. Stanley Hall - Granville Stanley Hall (1844-1924) az amerikai
kísérleti pszichológia és pedagógiai lélektan egyik első úttörője.
Munkásságát Wilhelm Wundt (1832-1920) lipcsei laboratóriumában kezdte,
hazatérve az Egyesült Államokba főleg pedagógiai lélektannal
foglalkozott. Legnagyobb és legjelentősebb műve az
Adolescence (
Az
ifjúság - 1904). Nézetei széles körű vitákra adtak alkalmat
szakkörökben. A pszichoanalízis tisztelője, majd híve, kezdetben
fenntartás nélkül elfogadta Freud tanait, a későbbiekben Adler
individuál-pszichológiai irányzatának követője lett.
[22] Átszellemítés - A latin eredetű német "Sublimierung"-nak megfelelő
átszellemítés helyett magyarul ma is inkább a
szublimálás kifejezés
használatos.
[23] C. G. Jung - Carl Gustav Jung (1875-1961) a zürichi
pszichoanalitikusok iskolájának fő képviselője. 1906-1910 között Freud
egyik leglelkesebb híve, de fokozatosan szembekerül a freudi
nézetekkel. 1914-től önálló irányzatot teremt a pszichoanalízisen
belül. Saját szemléletét analitikai lélektannak, később komplex
lélektannak nevezte. Az
Über die Psychologie des Unbewussten
(
Bevezetés a tudattalan pszichológiájába - Európa 1993) című művében
fogalmazza meg 1906-ban a kollektív tudattalanról és a gondolkodás
őstípusairól (archetípusairól) szóló elméletét; a kollektív tudattalan
örökletes struktúra, amelyben mintegy rétegeződve megtalálhatjuk az
emberiség ősi tapasztalatait. Személyiség-tipológiájában Jung kétféle
személyiségtípust különböztet meg:
introvertáltat (befelé, magába
fordulót) és
extrovertáltat (kifelé, a világ felé fordulót); további
altípusokat is meghatároz, de a két fő típus elválasztása bizonyult
máig használhatónak a pszichológiában és a pszichiátriában.
[24] Freud egész gondolkodását áthatották a korabeli tudományos
szemléletben uralkodó és akkoriban a Helmholtz-iskola által
erőteljesen hangsúlyozott determinizmus elvei, amelyekkel Freud
orvostanhallgatóként ismerkedett meg. Azt tartotta, hogy a lelki élet
területén is kölcsönös ok-okozati összefüggésekkel és törvényszerű
folyamatokkal kell számolnunk, a pszichikumban semmi sem történik
véletlenül, minden lelki jelenségnek oka, eredete, története van és
egy törvényszerű folyamatba illeszthető.
[25] Der Witz und seine Beziehungzum Unbewussten (
A vicc és viszonya a
tudattalanhoz. In:
Esszék. Gondolat 1982. 23-251. old.) című 1903-ban
Bécsben megjelent könyvében elemzi Freud a humor - vicc, élc,
szellemesség - lélektani mechanizmusát és hangsúlyozza jelentőségét a
pszichológiai megismerés számára.
[26] Komplexus - A fordításban szereplő
komplexum kifejezés helyett
mindenütt
komplexus szerepel, mivel ez egyértelműen
lelki komplexumot
jelent, míg a komplexum szónak tágabb jelentése van.
[27] Ezek a kísérletek azon a feltételezésen alapultak, hogy az embereknek
valamivel kapcsolatos gondolatai, képzeletei, érzelmei nem
véletlenszerűen, spontánul és előzmények nélkül jelentkeznek, hanem
belső lelki összefüggéseiknek, elrendezettségüknek megfelelően, így az
eszme-(vagy képzet-)társítások (asszociációk) során feltárul az egyén
lelkivilága. Jung és tanítványai főleg az
irányított eszmetársítással
kísérleteztek, Freud a
szabad asszociáció módszerét dolgozta ki és
alkalmazta; ennek során hagyta hogy a páciens mindent elmondjon ami
eszébe jut, s minden gondolatához, felmerült képzetéhez újabb és újabb
ötleteket, eszméket társítson, ezáltal mintegy feltérképezte a beteg
gondolati, érzelmi, indulati struktúráját. Freud és Jung szemléletét a
múlt század végén kialakult asszociációs lélektani irányzat
befolyásolta, amelynek leghíresebb képviselői Hermann Ebbinghaus
(1850-1909), Georg Elias Müller (1850-1934), Theodor Ziehen
(1862-1950) voltak. Az asszociációs módszerek ma is alkalmazott
eljárások a pszichológia különböző ágaiban és a pszichiátriában.
[28] Freud
Traumdeutung (
Álomfejtés. Helikon 1993.) című alapvető művéről
van szó.
[29] A magyar nyelvű szakirodalomban egyaránt használatosak a
manifeszt,
illetve
nyilvánvaló álomtartalom és a
latens, illetve
lappangó
álomgondolat kifejezések.
[30] Ellenhatási vagy: reakció-képződmények (Reaktionsbildungen). Freud a
kultúraellenes ösztönökkel ellentétes irányba ható, ezekkel szemben
kifejlődött és túlhajtott kompenzálási folyamatokat, beállítódásokat
nevezi így; ilyen reakció-képződmények például az alázatosság (szemben
az agresszivitással), a szemérem vagy undor (szemben a szexuális
féltékenységgel) stb. A reakció-képződmények szublimálás útján is
létrejöhetnek; az akadályozott, ezért ki nem elégíthető és kínt okozó
ösztönrezdülések célt és irányt változtatnak és létrehozzák a kínérzet
elnyomására alkalmas képződményeket; erre az alapra épülhet rá aztán a
kultúra és az erkölcs.
[31] Zur Psychopathologie des Alltagslebens (
A mindennapi élet
pszichopatológiája. Cserépfalvi 1994.) című könyvében elemzi Freud a
tévcselekmények és esetleges cselekmények jelentését, magyarázza
létrejöttüket és hangsúlyozza lélektani és pszichiátriai
jelentőségüket.
[32] Etiológia - kóroktan.
[33] Az egyesült államokbeli szaklapok közül ez a Stanley Hall
szerkesztette
American Journal of Psychology és a Morton Prince
szerkesztésében megjelenő
Journal of Abnormal Psychology biztosított
állandó teret a pszichoanalitikusok írásainak.
[34] Előtanulmány a nemek közti szerelmi emócióról.
[35] Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie - Három értekezés a szexualitás
elméletéről (1905); magyarul Ferenczi Sándor fordításában 1915-ben
jelent meg először az 1914-es bővített harmadik német kiadás alapján.
A három értekezés: I.
A nemiség tévútjai, II.
A gyermeki szexualitás,
III.
A serdülőkori átalakulás.
[36] Eugen Bleuler (1857-1939) - svájci pszichiáter; kezdettől fogva
rokonszenvezett a pszichoanalizissel (Jung tanársegédként dolgozott
mellette), Freuddal együtt irányították a Jung szerkesztette
Jahrbuch
für psychoanalytische und psychopatologische Forschungent
(Pszichoanalitikai és pszichopatológiai kutatások évkönyve), amelyet
1908-ban indítottak és rendszeresen megjelentettek az első világháború
kitöréséig. Bleuler mindvégig nagyra becsülte Freudot, bár nem mindig
értett egyet nézeteivel.
[37] Egyik korabeli tanulmányában Bleuler a gyermek szexuális
abnormitásairól értekezett.
[38] Havelock Ellis (1859-1939) - tekintélyes angol ideggyógyász,
szexuálpszichológus, kapcsolatot tartott fenn a
pszichoanalitikusokkal, érdeklődéssel figyelte elméleteiket, de nem
csatlakozott egyik irányzathoz sem, később bírálólag fordult szembe
velük.
[39] Szadizmus, mazochizmus - A kifejezéseket Freud Krafft-Ebingtől vette
át
Richard von Krafft-Ebing (1840-1920) - neves ideggyógyász, a Bécsi
Neurológiai Társaság elnöke volt; támogatta Freud kinevezését egyetemi
rendkívüli tanárrá.
[40] Ennek a hajlamnak patologikus formáját, amikor a magamutogatás
kéjérzettel jár,
exhibicionizmusnak nevezzük.
[41] "Ha a perverzió nem a normális nemiség (nemi cél és tárgy)
mellett lép
fel, hanem úgy, hogy az a rendes nemiséget minden körülmények között
kiszorítja és helyettesíti, akkor van jogunk a perverziót kórosnak
ítélni. A
kizárólagosság és a
rögzítettség adja meg tehát a
perverziónak a kóros jellegét" (Freud:
Három értekezés a szexualitás
elméletéről. Budapest 1919. 24. old.)
[42] Ferenczi Sándor (1873-1933) - magyar idegorvos, pszichoanalitikus.
Freud közeli barátja és munkatársa, a magyarországi pszichoanalízis
korai szervezője, vezéralakja. Széleskörűen hozzájárult a
pszichoanalízis gondolatrendszerének kialakításához. Főbb művei:
Lelki
problémák a pszichoanalízis megvilágításában (1912),
Lélekelemzés,
(Értekezések a pszichoanalízis köréből - 1910),
Ideges tünetek
keletkezése, eltűnése és egyéb értekezések a pszichoanalízis köréből
(1914),
Katasztrófák a nemi működés fejlődésében (1928),
A
pszichoanalízis haladása (1919).