A koszorúerek ballonos tágításának (angioplasztika, PTCA) lehetőségét 1977-ben fedezte fel Andras Grüntzig, Zürichben. A felfedezés óriási jelentőségét egyszerűsége adja, ma már a fejlett egészségüggyel bíró országokban több koszorúér-angioplasztika történik évente, mint bypass műtét.
Az eljárás lényege, hogy a szívkatéterezéseknél megismert módon katétert vezetnek a koszorúérbe. A katéter jelen esetben speciálisan kiképzett, a végén egy felfújható ballon található. Amikor a katéter eléri a koszorúér-szűkületet, akkor a ballont nagy nyomással felfújják. A felfújt ballon által közvetített nagy nyomás a koszorúér-szűkületet okozó ún. plaque-ot (Plaque = az érbe bedomborodó, szűkületet okozó lerakódás) szétroncsolja anélkül, hogy a koszorúér fala komolyabban sérülne. A beavatkozás után az esetek 90%-ában az áramlási akadály megszűnik vagy csökken, és a koszorúér-keringés normalizálódik.
A beavatkozás szövődményei miatt néhány százalékban (5-10%) sürgős szívműtétre kerülhet sor. Az angioplasztikával kezelt betegek hosszútávú kilátásai jók. A tágított érszakasz újbóli beszűkülése 30% körül van. Ezen betegeknél ismételt értágítás, ill. bypass műtét végezhető.
Az angioplasztika óriási előnye. hogy a beteg számára minimális kényelmetlenséget okozva lehet a "csővezeték" szűkületét kijavítani. A sikeresen kezelt beteg néhány nap múlva munkaképes.