Ébredés az intenzív osztályon

A műtőből a betegek az intenzív osztályra kerülnek, ahol az első órákban a légzést lélegeztetőgép biztosítja. Erre azért van szükség, mert a beteg önálló lélegzésre - az altatás elhúzódó hatása miatt - az első időben nem képes. Ébredéskor, amikor a beteg "félálomban" van, kellemetlenséget okoz a légcsőbe helyezett cső (tubus). Amíg a tubus a légcsőben van, addig a beteg nem tud beszélni, ill. folyadékot fogyasztani. A legtöbb beteget ébredéskor kínzó szomjúság gyötri. A tubus eltávolítása akkor lehetséges, ha a beteg ismételt próbálkozások során bebizonyítja, hogy nem felejt el lélegezni, és a vér oxigéntartalma önálló lélegzés esetén is kielégítő. A tubus legtöbbször a műtét befejezését követő 10-12 órával kerül eltávolításra.

A lélegeztető tubus eltávolítása után is számos cső marad a beteg testében, amelyek a következők:

1. Gyomorszonda: az orron keresztül a gyomorba vezetett cső, amely megakadályozza a gyomortartalom okozta feszülést és hányást;
2. Hólyagkatéter, amely a műtét alatt, ill. az intenzív megfigyelés első óráiban alkalmas a vizeletmennyiség pontos mérésére. Ébredés után a hólyagban lévő katéter vizelési ingert okoz. Eltávolítása általában 24-48 órával a műtétet követően lehetséges.
3. Mellkasi szívócső (drain): a mellkasban a leggondosabb műtéti technika mellett is kismennyiségű véres folyadék képződik, amelynek kivezetésére mellkasi szívócsövet használunk. Amikor a folyadék újraképződése megszűnik - általában a műtét második vagy harmadik napján -, a szívócsövet, kis kellemetlenség kíséretében, egy határozott mozdulattal eltávolítják.
4. Artériás, ill. vénás katéter: mind az artériába, mind a vénába juttatott katéter biztosítja, hogy a betegtől artériás, ill. vénás vért bármely időpillanatban könnyen és fájdalommentesén nyerhessünk, illetve vénába adandó gyógyszert vagy vérátömlesztést adhassunk. Az állapot stabilizálása - egy-két nap - után a legtöbb ilyen katéter eltávolítható.