Azon szívbetegek, akiknek olyan szívbetegségük van, amely rövidebb-hosszabb ideig lehetetlenné teszi eredeti tevékenységük folytatását, rehabilitációra szorulnak. A mindennapi gyakorlatban leginkább szívinfarktust, szívműtétet követően merül fel a rehabilitáció szükségessége, de angioplasztika után is hasznos.
A rehabilitáció első formája a fizikai rehabilitáció volt, és a fizikai tréning manapság is a legelterjedtebb módja az ilyen irányú tevékenységnek, a beteg rehabilitációjának. A fizikai tréningen túlmenően a pszichés rehabilitáció is segítheti a betegeket eredeti tevékenységük visszaállításában, ill. a nagyobb beavatkozásokat (pl. szívműtét) követő szorongás oldásában. Az általános pszichotherápián túlmenően speciális pszichológiai beavatkozás csak azon betegeknél indokolt, akiknél ennek szükségszerűsége a megkezdett rehabilitációs tevékenység során felmerül.
Tágabb értelemben a rehabilitáció fogalmába tartozik - mint másodlagos megelőzés - az egészséges életvitel alapelveinek megismertetése, valamint az egyén veszélyeztető tényezőinek befolyásolása (dohányzás, egészségtelen táplálkozás stb.) is.
A rehabilitáció eredményessége mérhető egy betegcsoport életkilátásainak javulásával, az újabb szívinfarktusok számának csökkenésével. Az egyén szempontjából a program hatékonysága a fizikai terhelhetőség növekedésével, az életminőség javulásával jellemezhető, és akkor tekinthető teljesnek, ha a program befejezése után a beteg eredeti tevékenységét folytatja, beleértve eredeti munkakörének betöltését is.
Összefoglalóan elmondható: a szívbetegek rehabilitációja abból a terápiás gyakorlatból alakult ki, hogy a klinikai tapasztalat igazolta a szívinfarktusos betegek korai mobilizálásának ártalmatlanságát. Hosszú évek alatt alakult ki a rehabilitáció mai gyakorlata, amelyről - a legutóbbi években - egyértelműen beigazolódott, hogy javítja a szívinfarktusos betegek túlélési esélyeit, terhelhetőségét és életminőségét. A betegség prognózisának javulása, a szövődmények előfordulásának csökkenése közgazdasági értelemben is hasznosnak minősíti a rehabilitációs programokat.
A szívbetegségből meggyógyult beteget akkor tekintjük eredményesen rehabilitáltnak, ha vissza jutott arra a pontra, ahonnan a betegség kezdetén "elindult". Az eredeti állapot helyreállása a fizikai. a pszichés és a munkaköri rehabilitáció együttes megvalósulását jelenti.