Előszó

Az iskoláról és a könyvtárról

A szakirodalmi hagyomány és néhány elszórt adat ugyan mindig megemlékezik arról, hogy már a XVIII. századot megelőzően működött protestáns iskola az alföldi mezővárosban, de iskolánknak, mint középfokú tanintézetnek alapító dátumaként biztosan 1723-at állíthatjuk. Ez év januárjában szerkesztették meg az iskola latin nyelvű törvényeit, és ettől kezdve mondható folyamatosnak az iskola működése. Ebben az évben emeltek új iskolaépületet és szervezték meg a kisgimnáziumot, valamint a Debrecenből ide átirányított kezdő teológus nagydiákok tagozatát. Ezek a diákok aláírásukkal fogadták el az iskola szabályzatát. Az iskolát a rektor vezette, ő tanította a nagydiákokat, akik közül a legjobbak a kisgimnáziumi és elemi osztályok tanulóit. A XIX. század  fontos eseményei közé tartozik az, hogy felépítették az új épületet (1822), amit később kibővítettek, majd felépült a gimnázium jelenlegi épülete (1896). Az 1822/23-as tanévtől ismerjük pontosan a tanulók névsorát, létszámát és a részletes tananyagot. A reformkor számunkra egyik legfontosabb törekvése a nyilvánossági jog megszerzése volt, melyet az iskola 1845-ben meg is kapott. Ennek következtében gimnáziumunk tekintélye nagy mértékben megnőtt. 1826-tól kezdődően már két állandó tanára volt a gimnáziumnak (Szikszay Benjámin úgynevezett "első professzor" lett), ami azt is jelentette, hogy megszűnt a Debrecennel való szoros kapcsolat, a hagyományos partikula rendszer. Az 1848. évi forradalom és szabadságharc idején az iskola egy ideig hadikórház volt (1849. január 14-től), majd a Szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején megszűnt a magyar közoktatási minisztérium, hatáskörét a bécsi vette át. 1850-ben új oktatási rendet vezetett be (Entwurf der Organisation). Ez azt is jelentette, hogy az iskola négy osztályos algimnázium lett, tehát ismét kérvényezni kellett a nyilvánossági jogot. Ezt csak 1854-ben kapta vissza. Az osztrák minisztérium bevezette az érettségit is (az elsőt 1864-ben tartották meg). 1873-tól iskolánk hivatalos elnevezése a főgimnázium lett. Az előrelépés előzményéhez tartozik az, hogy 1863-ban iskolánk két kiváló tanára, Garzó Imre és Kis Gusztáv megteremtette a természettani és természetrajzi múzeumot. A gimnázium igazgatói közül ki kell emelni Futó Mihályt (1877-1904), akinek működése alatt új épületet emeltek az iskola számára, jelentősen gyarapodott a könyvtár állománya, megírta a gimnázium történetét, 1896-ban régiséggyűjteményt, történetfilológiai szertárat hozott létre, valamint sportkör és új ifjúsági zenekar alakult. A XX. században az iskola több alkalommal ismét hadikórházként funkcionált (1914/1915 és 1944). 1909-ben vették fel az első leánytanulót iskolánkba. A leányok, akik csak magántanulók lehettek, részt vehettek ugyan az órákon, de a szünetekben női felügyelet mellett egy külön szobában kellett tartózkodniuk. Az országos középiskola-reform keretében humán, majd egységes gimnáziummá vált az iskola. 1930-ban vette fel a Bethlen Gábor nevet. Létrejött a Tanyai Tanulók Otthona (névváltozatai: Cseresnyés Kollégium - Népi Kollégium - Szántó Kovács János Kollégium), melynek célja az volt, hogy szegény, tehetséges tanyai gyerekeknek biztosítsa a tanulást; 1945 - 1948 között gimnáziumunk tanára volt Németh László. 1948-ban az államosítás során az iskola új neve Állami Bethlen Gábor Gimnázium, majd Bethlen Gábor Gimnázium. Létrejött az Irodalmi Színpad és az énekkör, amelyek máig nagy sikerrel működnek. A nappali oktatás mellett az esti és a levelező tagozat is beindult. Ismét bővült az iskola, elindították a nyelvi laboratóriumot, megtörtént a fakultáció bevezetése, létrejött az UNESCO-kör. Magas színvonalú nyelvi labor és a számítógépterem segíti a diákokat a tanulásban. Az iskola 1990-ben bekapcsolódott az Informatika és Infrastruktúra Fejlesztési Programba (IIFP), így hálózati végpontunkon keresztül szinte az egész világ elérhető. Szoros kapcsolatokat épített ki gimnáziumunk más iskolákkal: holland testvériskolánk a Herbert Vissers College, Erdélyben a nagyenyedi Bethlen Gábor Líceum, és Kárpátalján az aknaszlatinai iskola.

A hódmezővásárhelyi gimnázium 1994. augusztus elsejével került vissza a vásárhelyi református egyházközség kezelésébe, s neve Bethlen Gábor Református Gimnázium lett.

A könyvtár

A debreceni anyaiskola könyvtára a hódmezővásárhelyi középfokú filia létrehozásakor az ország egyik legnagyobb gyűjteménye volt. Természetes tehát, hogy a nagy jövő előtt álló iskola is központi feladatnak tekintette a bibliotéka gyarapítását.

Könyvtörténeti szempontból az első adatunk 1727-ből való. Eszerint az akkori rektor, Erdélyi P. Sámuel négy könyvet adományozott az iskolának, így őt az első adományozóként tartjuk számon (a könyvek bölcseleti, logikai munkák voltak). Az 1758-1799 közti időszakból több könyvjegyzéket is ismerünk. Bármiféle történeti ismertető előtt le kell szögezni azt a tényt, hogy a könyvanyag tematikus összetételét illetve frissességét tekintve, egy valóban modern könyvtárról beszélhetünk.

Az első összeírást Thuri Dániel készítette 1758-ban. Az akkor még szerény méretű  gyűjtemény kizárólag olyan könyveket tartalmazott, amelyeket az oktatásban közvetlenül lehetett használni. A tanároknak feltehetően saját magánkönyvtáruk volt.

Az iskolai bibliotéka anyagának tartalmi vizsgálata során a következő csoportokat lehet elkülöníteni: az antik szerzők egy olyan országban, ahol a hivatalos nyelv 1844-ig a latin volt, természetes módon képezték az első idegen nyelv, továbbá a grammatikai, a poétikai és a retorikai oktatás alapját. Cicero, Cornelius Nepos, Vergilius, Julius Caesar, Phaedrus, Curtius Rufus, Plinius és más latin szerzők művei ezért sorolhatóak a XVIII. században is a modern ismeretanyag körébe. Fontos tudnivaló ezekkel az antik auktorokkal kapcsolatban az, hogy szemben az ország átlagos magánkönyvtáraiban fellelhető kiadásokkal Hódmezővásárhelyen ezek modern, friss kiadásban voltak meg. Ez egyben a legfrissebb filológiai eredmények recepcióját is jelentette, például a németalföldi egyetemek professzorainak ismeretét. Ugyanez mondható el a könyvtárban volt Biblia-kiadásokról, illetve a bibliai hermeneutika körébe tartozó munkákról is. Feltűnően sok a filozófiai (tehát nem teológiai), a természettudományi és a földrajzi tárgyú könyv. Ezt óvatosan a felvilágosodás itteni hatásának is lehet interpretálni. Megjegyzendő azonban, hogy a magyarországi helyzetnek megfelelően a felvilágosodás befogadásában ez az iskolai könyvtár is a francia gondolatok német, illetve németalföldi közvetítőinek (Christian Wolff, Samuel Puffendorf, G. H. Nieuport stb.) hangsúlyos jelenlétét mutatja.

Mint már fent megjegyeztük, igen kevés a teológiai jellegű könyv, de az ekkor a teológiára ható természettudományi (fiziko-teologiai irányzat) könyvek jelen vannak (Henrich Sander: Az Istennek jósága és bölcsessége a Természetben; Johannes Sultzer: A természet szépségéről való beszélgetések stb.). A teológiai racionalizmus - a  Bibliai filológián  kívül - elméleti művekkel is képviselteti magát.

Szépirodalmi művek alig voltak a könyvtárban, Balassi Bálint és Rimai János verseinek megléte érdekességnek mondható. Általában a magyar nyelvű munkák kicsiny száma a jellemző (a többi korabeli iskolai, és tegyük hozzá, magángyűjteményhez hasonlóan). A magyar szerzők - elsősorban debreceni professzorok (Maróti György, Hatvani István) - is latin nyelven publikálták tudós műveiket.

Az 1799. évi összeírás már több mint 300 kötet meglétét dokumentálja. Tartalmi jellemzéséhez az eddigiek ismétlése szükségeltetne. A könyvanyag frissessége, naprakészsége örvendetesen megmaradt.

A XIX. században adományozók sora gazdagította a könyvtár gyűjteményét: Szikszay Benjámin, az iskola első professzora; Szőnyi Benjámin vásárhelyi lelkész; a Szél Sámuel vezette Olvasó Társaság (649 kötet); Nagy Ferenc vármegyei főügyész örökösei (375 kötet); Szikszay Károly gimnáziumi tanár (206 kötet); Gaál Dániel lelkész (300 kötet); Szomor Imre ügyvéd; Bene József főispáni helytartó (350 kötet); Szél Sámuel örökösei (202 kötet); Vajda Sámuel lelkész örökösei (269 kötet); Dobossy Lajos (335 kötet). Ezek az adományok nem csupán azt jelentették, hogy a könyvtár kötetszámban gyarapodott, s nem is csupán azt, hogy a Magyarországon hozzáférhető könyvek az iskola szűkös anyagi lehetőségei dacára bekerültek a bibliotéka polcaira, hanem azt is, hogy a magánkönyvtárak sora intézményi gyűjteménnyé vált. A magánember olvasmányízlése formálta egy iskola tanárainak, s diákjainak műveltségét. Ez szükségszerűen a könyvanyag heterogenitásának növekedését, s ezzel együtt a könyvtárat használók látókörének bővülését eredményezte. 1853-ra iskolánk könyvtárának állománya elérte az 1326 kötetet.

1866-ban a szegény tanulók számára külön könyvtárat alapítottak, 1878-ban pedig egy diákszervezet, a Petőfi Sándorról elnevezett Önképző Kör állított fel magának egy külön gyűjteményt (ezeknek az anyaga ma az úgynevezett tanári könyvtár része).

Az iskola könyvtárának XX. századi történetéből két fontos eseményt kell kiemelnünk. 1938-ban Baranyi Elek orvos 2329 kötetes könyvtárát a gyűjtő húga, Baranyi Irén a gimnáziumnak adományozta. Baranyi Elek igen olvasott ember volt, könyveinek jegyzéke széles érdeklődési kört tükröz. Külön kiemelhető a nagyszámú helytörténeti munka: olyan könyvek és folyóiratok, amelyek városunkban jelentek meg, vásárhelyi személy műve, vagy Hódmezővásárhelyről szól. Ezzel iskolánk fontos helytörténeti kutatóhellyé lett. Baranyi külön hangsúlyt fektetett arra, hogy minél nagyobb számú  hungarikum legyen könyvtárában. Olyan könyvek tehát, amelyek valamely módon Magyarországról szólnak. A magyar történelem valamennyi korszaka tanulmányozható  könyvtárában. Szórakoztató jellegű olvasmányainak körében gyakorlatilag mindenfajta könyv megtalálható: a magyar- és világirodalom remekei, irodalomtörténeti összefoglalások, a földrajzi felfedezések és nagy utazások története, országleírások (Észak-Amerika, Új-Zéland Oroszország, Moldávia, Albánia, Macedonia, Afrika), nagy zeneszerzők élete stb. Zeneértő lévén, gyűjtötte a kottákat is. Szép gyűjteménye volt naptárakból, kiállítási katalógusokból, fegyvertani munkákból is. A  zsidóság és a cigányok történetéről különösen szívesen olvasott. Orvosként kiemelten a patológia, az anatómia, az impotencia, a gyógyszerészet, a szemészet, az egészségügy szervezete és a higiéniai problémák érdekelték. Ezzel szoros összefüggésben a természettudományi munkákat is úgy válogatta ki, hogy azok a botanikával, az ásványtannal és a hévizekkel foglalkozzanak. A prostitúció is, mint társadalmi, orvosi probléma foglalkoztatta. Miután a könyvtárában 13 nyelven írt könyvek voltak, természetesnek mondható a nagyszámú szótár jelenléte is.

Könyvtárunk másik századunkbéli jótevője, városunk  és a magyar irodalomtörténet  kiemelkedő alakja, az ugyancsak orvos, író Németh László, aki 1957-ben Kossuth-díjának (az akkori legmagasabb állami kitüntetés) összegét ajánlotta fel könyvvásárlásra.

A leírások szerkezete

A kötetek, művek feldolgozásánál igyekeztünk a legteljesebb leírást megadni, melynél figyelembe vettük a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárának és az Országos Széchényi Könyvtár antikva katalógusának szempontjait.

A katalógus alfabetikus rendjében csak a szerzők nevei szerepelnek, az egyéb közreműködők a névmutatóban találhatóak - neveiket latinos alakban adtuk meg, kivéve, ha az adott mű nem latin nyelven íródott. Ekkor a szerző neve nemzeti nyelven szerepel (pl. Lazaro Soranzo).

A címleírásokat betűhíven közöljük, tehát jelöltük a kurzív írást, megadjuk a sormetszetet, a rövidítéseket feloldottuk. Ha kolligátumról van szó, azt mindig jelöltük a leírás után, s annak tételszámára is utaltunk. Külön egységnek akkor vettünk egy művet, ha az külön címlappal szerepel, azon pedig fel van tüntetve a szerző, a cím, a kiadás helye és éve. A nyomtatásra vonatkozó adatokat (a nyomtatás helye, a nyomdász) és a terjedelmi adatokat új sorba írtuk.

A címlap leírása után időrendben közöljük a possessor-bejegyzéseket, a kötés típusát, állapotát, a kötetben szereplő pecséteket, majd az esetleg szükséges egyéb megjegyzéseket. Legvégül az azonosítók szerepelnek. Az azonosításnál a nyomdahelyből, a szerző, a nyomdász nevéből és a témából indultunk ki. Tehát, ha németországi a mű, akkor a VD/16-ot használtuk elsőként, ha egy Erasmus kötetről van szó, akkor a Bezzelt, ha pedig a 16. században oly népszerű török tárgyú, akkor pl. a Göllnert.

Igyekeztünk minél több mutatót összeállítani, hogy ezek alapján is lehessen tájékozódni a gimnázium könyvtárában fellelhető kötetekről. A mutatókban a tételszámokra utalunk.

A katalógus elkészítéséhez nyújtott segítségükért, tanácsaikért köszönetet mondunk Monok Istvánnak, Keveházi Katalinnak, Velencei Katalinnak és Czeglédi Sándornak.




Kezdőlap Előre