• éksarok: a  lágyékrész alá beérő, esetleg azt végig alátámasztó  sarok.

  • élezés: alkatrészek szélmegmunkálási művelete, amelynek során az anyagot a szél felé elvékonyítják. Az élezés profilját metszetének alakja határozza meg. Van párhuzamos és ék alakú élezés. Egyéb jellemzőit az  élezési paraméterek írják le. Felsőrészeken és belső alkatrészeken az élezéshez az egyenletes átmenetek biztosítására szükséges,  harangkéses élezőgépen végzik. Az alkatrészt megfelelően kialakított negatív formába helyezve  szalagkéses hasítógépen, a  vastagságegyenlítéssel együtt is elvégezhető.

  • élezési paraméterek: az  élezés műveletére vonatkozó előírások az élezés profilja, szélessége és a maradó élvastagság (az élszög ezek függvénye).

  • élszög:

    1.  élezési paraméterek.

    2.  kiütőkés,  csákozókés élének metszetén mérhető jellemző adat.

  • élvonal: a  kaptafa  talpi részét határoló él, amely a fára foglalás után a talphely kerületét jelzi.

  • épített sarok: keménybőrből vagy rost műbőrből több,  alsó és egy  felsőfoltból álló, különböző magasságú és típusú  sarok.

  • érzékszervi bőrvizsgálatok: a  bőrminőségi vizsgálatoknak laboratóriumi eszközök nélkül elvégezhető része.
    Fontosabbak:

    1. fogás vizsgálata: tenyérbe fogjuk a bőrt úgy, hogy az a hüvelykujjunk és a másik négy ujjunk között legyen. A bőrt ujjaink között nyomkodva érzékeljük, hogy a célnak megfelelő puhaságú-e.

    2. barkalazaság: hasonlóan végezhetjük, mint a fogás vizsgálatát, de nyomkodás helyett a hüvelykujjunkkal benyomjuk a bőrt és nézzük, hogy a  barkaréteg felemelkedik-e, ill. milyen mértékben. A szabvány szerint (MSZ 5460-53) a bőrt színoldalával befelé 180° alatt (nehezebb, vastagabb készbőrféleségeknél az egyes - vonatkozó - szabványokban előírt átmérőjű hengeren) áthajlítva, a bőr barkája az alatta levő rétegről ráncok alakjában felemelkedik, és a ráncok a visszahajlítás után sem simulnak ki.

    3. barkaérzékenység vizsgálata  puhabőrökön célszerű a bőr természettől fogva barkaérzékenységre hajló tükörrészén ( bőrtopográfia) vizsgálni. A bőrt 4-5 cm hosszan vonal mentén élesen behajtjuk, úgy, hogy a  színoldal legyen kifelé, majd a vonal közepe táján mindkét kezünk mutató- és hüvelykujjával keresztben is behajlítva a bőrt, csúcsot képezünk, úgy, hogy ujjaink 10 mm-re legyenek a csúcstól. Ha a bőr színe eközben megreped, a bőr az adott helyen barkaérzékeny. Az egész bőr minősítéséhez a vizsgálatot a szabvány szerint (MSZ 5460-53) több helyen kell elvégezni. Szegezési talpkrupon bőrt az átlagvastagság tizenötszörösének megfelelő átmérőjű hengeren a színoldalával kifelé 180°-kal áthajlítva a bőr  barkarétegén repedések keletkezése nem megengedett, de a bőr csípőcsont részén a felszínnel éles szöget alkotó zsindelyszerű repedés nem számít hibának (MSZ 862-71).

    4. dörzsállóság, színtartósság: puhabőrökön vizsgálják. Az előírások szerint (MSZ 5983-59 stb.), ha a bőr színoldalát száraz, ill. nedvesített impregnálatlan, ujjunkra csavart fehér pamutszövettel enyhe nyomással dörzsöljük, a pamutszövet legfeljebb enyhén színeződhet. Ha a bőrnek ez a része megszáradt, száraz ronggyal dörzsölve kell, hogy visszakapja színét és fényét.

    5. fedőréteg vagy barkanyílás (kulcspróba): a bőr húsoldalán a bőrre ferdén tartva meglehetősen erős nyomással (a bőr vastagságától függően) végighúzunk egy tompavégű fémtárgyat (pl. kulcs végét vagy speciális fémszerszámot), és nézzük, hogy a húzás nyomán a színoldalon nem reped-e meg a bőr, nem nyílik-e ki a kikészítő réteg

    6. vágási felület: a talpbőrt a felszínnel bezárt tompaszög alatt éles késsel átmetszve, a vágási felület egyenletes színű legyen. Ha a metszet közepén a széleknél világosabb sáv látszik, akkor a bőrt átcserzettségre, ha pedig a széleken világosa sáv mutatkozik, mint ami a  barkaréteg nagyobb fokú tömöttsége miatt indokolt volna, akkor a bőrt a  halványítás ellenőrzése végett felületi pH-ra kell vizsgálni stb.