éksarok: a lágyékrész
alá beérő, esetleg azt végig alátámasztó sarok.
élezés: alkatrészek szélmegmunkálási művelete,
amelynek során az anyagot a szél felé elvékonyítják. Az élezés profilját
metszetének alakja határozza meg. Van párhuzamos és ék alakú
élezés. Egyéb jellemzőit az élezési paraméterek
írják le. Felsőrészeken és belső alkatrészeken az élezéshez az egyenletes
átmenetek biztosítására szükséges, harangkéses
élezőgépen végzik. Az alkatrészt megfelelően kialakított negatív formába helyezve
szalagkéses hasítógépen, a vastagságegyenlítéssel
együtt is elvégezhető.
élezési paraméterek: az élezés
műveletére vonatkozó előírások az élezés profilja, szélessége és a maradó
élvastagság (az élszög ezek függvénye).
élszög:
élezési paraméterek.
kiütőkés, csákozókés
élének metszetén mérhető jellemző adat.
élvonal: a kaptafa
talpi részét határoló él, amely a fára
foglalás után a talphely kerületét jelzi.
épített sarok: keménybőrből vagy rost műbőrből
több, alsó és egy felsőfoltból
álló, különböző magasságú és típusú sarok.
érzékszervi bőrvizsgálatok: a bőrminőségi
vizsgálatoknak laboratóriumi eszközök nélkül elvégezhető része.
Fontosabbak:
fogás vizsgálata: tenyérbe fogjuk a bőrt úgy, hogy az a hüvelykujjunk
és a másik négy ujjunk között legyen. A bőrt ujjaink között nyomkodva érzékeljük,
hogy a célnak megfelelő puhaságú-e.
barkalazaság: hasonlóan végezhetjük, mint a fogás vizsgálatát, de nyomkodás
helyett a hüvelykujjunkkal benyomjuk a bőrt és nézzük, hogy a barkaréteg
felemelkedik-e, ill. milyen mértékben. A szabvány szerint (MSZ 5460-53)
a bőrt színoldalával befelé 180° alatt (nehezebb, vastagabb készbőrféleségeknél
az egyes - vonatkozó - szabványokban előírt átmérőjű hengeren) áthajlítva,
a bőr barkája az alatta levő rétegről ráncok alakjában felemelkedik, és
a ráncok a visszahajlítás után sem simulnak ki.
barkaérzékenység vizsgálata puhabőrökön
célszerű a bőr természettől fogva barkaérzékenységre hajló tükörrészén ( bőrtopográfia) vizsgálni. A bőrt 4-5 cm
hosszan vonal mentén élesen behajtjuk, úgy, hogy a színoldal
legyen kifelé, majd a vonal közepe táján mindkét kezünk mutató- és hüvelykujjával
keresztben is behajlítva a bőrt, csúcsot képezünk, úgy, hogy ujjaink 10
mm-re legyenek a csúcstól. Ha a bőr színe eközben megreped, a bőr az adott
helyen barkaérzékeny. Az egész bőr minősítéséhez a vizsgálatot a szabvány
szerint (MSZ 5460-53) több helyen kell elvégezni. Szegezési talpkrupon bőrt
az átlagvastagság tizenötszörösének megfelelő átmérőjű hengeren a színoldalával
kifelé 180°-kal áthajlítva a bőr barkarétegén
repedések keletkezése nem megengedett, de a bőr csípőcsont részén a felszínnel
éles szöget alkotó zsindelyszerű repedés nem számít hibának (MSZ 862-71).
dörzsállóság, színtartósság: puhabőrökön vizsgálják. Az előírások szerint
(MSZ 5983-59 stb.), ha a bőr színoldalát száraz, ill. nedvesített impregnálatlan,
ujjunkra csavart fehér pamutszövettel enyhe nyomással dörzsöljük, a pamutszövet
legfeljebb enyhén színeződhet. Ha a bőrnek ez a része megszáradt, száraz
ronggyal dörzsölve kell, hogy visszakapja színét és fényét.
fedőréteg vagy barkanyílás (kulcspróba): a bőr húsoldalán a bőrre ferdén
tartva meglehetősen erős nyomással (a bőr vastagságától függően) végighúzunk
egy tompavégű fémtárgyat (pl. kulcs végét vagy speciális fémszerszámot),
és nézzük, hogy a húzás nyomán a színoldalon nem reped-e meg a bőr, nem
nyílik-e ki a kikészítő réteg
vágási felület: a talpbőrt a felszínnel bezárt tompaszög alatt éles késsel
átmetszve, a vágási felület egyenletes színű legyen. Ha a metszet közepén
a széleknél világosabb sáv látszik, akkor a bőrt átcserzettségre, ha pedig
a széleken világosa sáv mutatkozik, mint ami a barkaréteg
nagyobb fokú tömöttsége miatt indokolt volna, akkor a bőrt a halványítás
ellenőrzése végett felületi pH-ra kell vizsgálni stb.
|