• zsírcserzés:  szémiscserzés.

  • zsírozás: elsődleges feladata biztosítani, hogy a bőrrostok könnyebben mozduljanak el egymáson. A zsírtartalom növelésével a bőr egy bizonyos határig fokozatosan lágyabbá és simulékonyabbá válik. Szilárd zsírok, ill. zsírszerű anyagok (faggyú, paraffin stb.) használata esetén bizonyos fokú  vízhatlanítás is elérhető. Több módja ismeretes:

    1. likkerezés: olajak vizes emulziójával végzett kezelés. Leggyakoribb zsírozási mód.  Lábbeli felsőbőröket,  ruházati bőröket,  bélésbőröket gyakorlatilag mindig, a  díszműbőröket leggyakrabban, a  műszaki bőröket pedig igen gyakran lakkerezéssel zsírozzák (általában a  krómos bőröket likkerezik).

    2. zsírványolás: a krémszerű zsírkeveréket meleg (40-80 °C) levegő befúvatásával  hordóban forgatva viszik be a bőrbe. Így zsírozzák a  növényi cserzésű felsőbőröket stb.

    3. beégetés: megolvasztott kemény zsírkeverékbe mártják az előzőleg jól kiszárított bőröket. Ritkán használt (egyes  gépszíjtípusok gyártásánál) zsírozási mód. A zsír elsősorban puhítja a bőrt, bizonyos fokig javítja a szakítószilárdságot, fokozza a maradó nyúlást ( laboratóriumi bőrvizsgálatok). Csökkenti a bőr lég- és vízgőzáteresztő képességét. Csökkenti a ragaszthatóságot. Ezért  lábbeli felsőbőröknél  direkt vulkanizálással végzett talpfelerősítés esetén 7,0% zsírtartalom a felső határ. Ragasztás esetében ez a használt ragasztóanyagtól függ. A szakirodalom szerint: az egykomponensű polikloroprén ragasztó esetében max. 9%, kétkomponensű polikloroprén esetében max. 14% a határ. Poliuretán ragasztók pedig 18% zsírtartalomig használhatók.

  • zsírszövet: zsírsejtekből és kevés sejtközi állományból állá módosult  kötőszövet. A zsírsejtek alakja gömbölyded, belsejüket zsírcsepp tölti ki.

  • zsírtalanítás: egyes nyersbőrféleségben (sertés, juh stb.) a nagy természetes zsírtartalom zavarja a bőrgyártási technológiák végrehajtását (festést stb.), tehát zsírtalanításuk szükséges. Ezt rendszerint vizes flottában mosószerekkel végzik. Egyes esetekben zsíroldó szereket (petróleumot, metilénkloridot stb. is adagolnak). Sok esetben a zsírt magába szívó porózus anyagot (lisztet stb.) adagolva a mosószerek mellé, jelentősen javítható a bőrök festhetősége.

  • zsugorított bőr: erősen  adsztringens  növényi cserzőanyagokkal (vagy e célra kifejlesztett  műcserzőanyagokkal) a bőrt az eredeti felületének 75-80%-ára lehet összehúzni, amikor jellegzetes zsugorított  barkakép alakul ki. A zsugorított barkaképet  préseléssel is ki lehet alakítani, a zsugorított bőr puha és telt fogása azonban így nem jelentkezik, és a rajzolat  fára foglaláskor könnyebben kihúzódik.

  • zsugorodáspont (zs. p.): az a hőmérséklet, amelyen a bőrből kivágott próbacsík (pl. 3 X 60 mm-es) vizes közegben melegítve zsugorodni kezd. A zs. p.  cserzőanyagok hatására növekszik, mert azok a párhuzamos polipeptid láncokat ( fehérjék) egymással összekapcsolva a fibrilláris szerkezetet erősítik. A cserzőanyagok hatására következő zs. p. emelkedés cserzőanyagonként változik. Melegítés hatására a bőr szilárdsági értékei már jóval a zsugorodáspont elérése előtt romlanak, ezért a bőröket vizes flottában nem lehet a zs. p.-ig melegíteni. Ennek figyelembevétele a bőrgyártás vezetésénél fontos. Fontosabb zs. p., ill. károsodási hőmérsékleteket a táblázat tartalmazza.

    Anyag Zsugorodás pont,
    °C    		 Károsodási hőmérséklet,
    °C
     nyersbőr 65 37
     pőre 40-60 37
     szémisbőr
    növényi cserzésű    		 60-70 40
     bőr 70-85 45
     krómosbőr 100 60

    A zs. p. megállapítása felhasználható a kicserzettség vizsgálatára. Egyes esetekben ezt a szabvány is előírja (pl. a verőszíjra vonatkozó KIP. MSZ. 30/35-70  laboratóriumi bőrvizsgálatok).