Bevezető
Az Európai Unió mezőgazdasági területének közel felét (128 millió hektárból 62 millió hektárt) közvetlenül az állattenyésztés érdekében hasznosítanak, vagy állandó legelő és kaszáló formájában, vagy takarmánynövények vetésterületeként. Ezen felül a gabonatermelés 50%-át takarmányozásra fordítják. Ráadásul az élelmiszeripar által feldolgozott termények melléktermékei is visszakerülnek az ágazatba takarmányozásra. 1995-ben az ágazat 207 Mrd ECU teljes termelési értékéből 52%-ot (108 Mrd ECU-t) az állattenyésztésben állítottak elő.
Az EU-ban - és a legtöbb tagországban is - a tejtermelés a legfontosabb mezőgazdasági tevékenység. A teljes termelési értéknek a 18,4%-át a tejtermelés adja. Ez a mutató a szarvasmarha ágazat esetében 30,3% (tej 18,4% + hús 11,9%). Az EU a világelső a tejtermelés és a tejtermékek exportjában is. A világ össz-tejtermelésének 24%-át az Európai Unióban állítják elő. A világkereskedelemből pedig 45%-os (31,3 millió tonna) a részesedése. Ebből az import csupán 1 tonna. Ezek az adatok már jelzik, hogy a tejtermelési mérleg többletet mutat és a feleslegek kezelése az egyik fontos feladat.
Az EU-ban a tejkvóta rendszer 1984-es bevezetése óta a tejtermelés 130 millió tonnáról 121 millió tonnára csökkent (1995), ami 6,5%-os visszaesést jelent. Viszont a tejpiac, a tejtermelés és fogyasztás, ha nagy költségvetési segítséggel is, de egyensúlyban van, és az ágazat rendületlenül tartja a mezőgazdasági termelésben betöltött szerepét és nincs a piaci egyensúly erőteljes ingadozása miatti feszültségek és kényszer-cselekvések, amelyek nagyon károsak lehetnek az ágazat sajátosságai miatt.
A tejtermelő tehenek száma igen jelentősen, tizenhárom év alatt 24,3%-kal csökkent. Ez a csökkenés egyrészt azonban a teljes tehénállomány szintjén nem jelentkezik ilyen nagy arányban, mert igen nagy mennyiségben nőtt közben a húshasznosítási tehénállomány mérete. Az EU összes szarvasmarha-állománya 1996-ban 84,450 millió volt és ebből 22,5 millió a tejhasznosítású tehenek száma.
Az egy tehénre jutó éves tejtermelés rendkívül látványosan és egyenletesen emelkedik. A kvóta időszak alatt az 1985. évi 4 360 kg/tehén/év átlag tejtermelés 1996-ra 5 400 kg/tehén/évre növekedett. A megtermelt tej 93-94%-át elszállítják a feldolgozáshoz. A maradék 6-7%-a "saját" fogyasztás, vagy közvetlenül értékesítik. Az egy főre jutó tejfogyasztás az 1970-es évekbeli 360 kg/főről csökkent és az utóbbi 9 évben stabilan a 300 kg/fő mennyiségen alakul. Az önellátás 109%-os.
A tej- és tejtermékek közös piaci szervezete (Common Market Organisation, CMO) 1968. július 29-étől működik. Az alaprendelkezéseket a 804/68 tanácsi rendelet tartalmazza. E rendelet utolsó módosítása 1995-ben volt, amelyet a 2931/95. számú rendeletben tettek közzé.
A tej- és tejtermékek piaci szervezetének a következő fontosabb elemei vannak:
Export-import szabályozás
Az EU az export támogatásával fedezi a tejtermékek belső és világpiaci árai között fennálló különbséget. A támogatás mértéke minden tagállamban megegyezik, azonban egyes termékek esetében függhet a célországtól is. A támogatás összegét rendszeresen (havonta) felülvizsgálják az aktuális piaci helyzetnek megfelelően.
Valamennyi tejtermék exportja engedélyhez kötött. Az export engedélyeket meghatározott mennyiségre és teljesítési határidőre adják ki pályázat útján, letét ellenében. Az engedélyeken szerepel a termékek pontos meghatározása, valamint a támogatások mértékének különbségei miatt feltüntetik a célországot is.
A GATT Megállapodás 1995. július 1-jei hatályba lépéséig változó mértékű lefölözéseket vetettek ki az importra, kivéve azokat a termékeket, amelyekre a Közösség kétoldalú megállapodást kötött a kívülálló országokkal. 1995. július 1-jén eltörölték a tejtermékek importjára vonatkozó küszöbárat, s a változó mértékű lefölözéseket előre meghatározott vámtarifák váltották fel. (Ez az intézkedés is - pontosabban kötelezettség - általános érvényű. Más termékek esetében is végre kellett hajtani!)
Az ár és intervenciós rendszer
A Tanács minden évre egyszerre két árat határoz meg. Az egyik az irányár a 3,7%-os zsírtartalmú tejre. Nagysága az 1997/98. évre 309,8 ECU/to (megegyezik az előző évivel). A másik az intervenciós ár a vajra és a sovány tejporra. Az intervenciós ár az az ár, amelyen az intervenciós ügynökségek kötelesek felvásárolni az intervenciós időszak alatt a vajat, illetve a sovány tejport. Jelenleg a vaj intervenciós ára 3 282 ECU/to, a sovány tejporé pedig 2 055,2 ECU/to.
Az intervenciós rendszer célja tehát a tej piaci árának stabilizálása. A tej romlandó jellege miatt közvetlenül nem alkalmas intervenciós felvásárlásra.
Néhány speciális intézkedés
A tej- és tejtermék fogyasztás ösztönzése, illetve a diákok táplálkozásának javítása érdekében vezették be 1977-ben az iskolatej támogatását. Jelenleg a támogatás mértéke teljes tejnél a tejirányárának 95%-a, s ennek forrása teljes mértékben a FEOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap, amely a mezőgazdaságnak és bizonyos mértékig a vidékfejlesztésre nyújtott EU támogatások finanszírozását szolgálja) biztosítja. Az egy tanulóra eső támogatott mennyiség nem haladhatja meg a napi 0,25 liter tejet.
Említésre érdemes még a fölözött tej (folyadéktej, tejpor vagy író formájában) állati takarmányként való felhasználásának támogatása. Ezek a támogatások elsősorban azáltal szolgálják a felhasználás ösztönzését, hogy csökkentik a kérdéses takarmány alapanyagának árát, s ezáltal növelik versenyképességét például a növényi fehérjékkel szemben.
Tejkvóta rendszer
Az EU tejpiaci szabályozásának tejtermelőket közvetlenül érintő legfontosabb eleme a kvótarendszer, ugyanis ez határozza meg a szankciók nélkül értékesíthető tej mennyiségét.
A növekvő feleslegek miatt az EU Tanácsa 1984-től bevezette a tejkvóta rendszert, azaz az addig korlátlan mennyiségre vonatkozó árgaranciát (s a kapcsolódó kötelező intervenciót) meghatározott mennyiségű kvótára korlátozta. A kvótarendszer érvényét a Közös Agrárpolitika (CAP) 1992-es reformja keretében a mennyiségek évenkénti meghatározása mellett kiterjesztették 2000. március 31-ig. A Bizottság az Agenda 2000-ben javaslatot tett a rendszer 2006-ig történő meghosszabbítására.
A kvótarendszert a körülmények változásaival összhangban folyamatosan módosították, s a jelenlegi rendszer a Tanács 3950/92. számú rendelete alapján működik, míg részletes szabályozását a Bizottság 536/93. számú rendelete tartalmazza. A kvótaév, a tej gazdasági évtől eltérően április 1-jétől március 31-ig tart.
Az Európai Unió a világon a második a marha- és borjúhús (továbbiakban marhahús) előállításában. Az EU-ban az utóbbi években a marhahús termelés közel 8 millió tonna volt évente. Ez a mezőgazdasági teljes termelési értékének a 11,9%-át adja (1995-ös adat). Minden mezőgazdasági terméket figyelembe véve a tej után a második a rangsorban. A marhahús fogyasztás - a BSE krízis előtt stabilan - 20 kg/fő volt.
Az 1996 márciusában nyilvánosságra került BSE-nek (Bovine Spongiform Encephalopathy) hatása azonnal jelentkezett a fogyasztás csökkenésében. 18,6 kg/fő-re csökkent a marhahús fogyasztás 1996-ban. A Bizottság előrejelzése szerint a marhahús fogyasztása és termelése a jövő évezred elejére visszatér a hosszú távú trendnek megfelelő 19 kg/fő-re.
A marhahús közös piaci szervezetének a létrehozását 1964. novemberében kezdeményezték. A közös szabályozás 1968. július 29. óta érvényes. A rendtartás alapjait a 805/68. számú Tanácsi rendelet tartalmazza. Azóta az alaprendeletet, s így a szabályozást többször módosították. A legutóbbi módosításokat a 2222/96. számú Tanácsi rendelet tartalmazza. A piaci év július 1-jétől június 30-áig tart.
A szabályozás alapelve - itt is, mint a tej ágazat esetében - az, hogy a magas belső piaci árakkal és olyan külső védelmi intézkedések alkalmazásával (amelyek megakadályozzák az olcsóbb importtermékek árcsökkentő hatását), illetve az export értékesítéshez kapcsolódó támogatással a termelők jövedelmének biztonsága és életszínvonaluk növekedése biztosítva legyen.
A marhahús közös piaci szervezetének tehát a következő fontosabb eszközei vannak:
Export-import megállapodások
A világpiacon a marhahús árak általában alacsonyabbak, mint az EU belső árai, ezért az árkülönbséget a marhahúst exportálók számára "visszatérítik". Az összeg azonos az Unión belül, azonban időszakosan változik és módosíthatják egy-egy tagország kívánságának megfelelően, ha az indokolt. Változik az importáló országtól és a különböző húsrészektől függően is.
Ár és intervenciós rendszer
Az ár és intervenciós rendszer célja, mint a többi piacszabályozás alá vont termékek esetében, a piac stabilitásának és a megfelelő árszinttel a termelők jövedelmének biztosítása. A Tanács a piacot befolyásoló tényezőket értékelve minden évben megállapítja az intervenciós árat. 1992, a CAP reformja óta az intervenciós árat 3x5%-kal csökkentették és 1997. évre 347,5 ECU/100 kg vágott súly.
Az Unióban - egységesen minden tagállamban - kötelező a vágottállat-minősítési rendszer működtetése és az árjelentési rendszer, amely nélkülözhetetlen a piaci helyzet folyamatos értékeléséhez és a beavatkozások eldöntéséhez, vagyis a piac szabályozásához. Az árjelentés tartalmát és heti gyakoriságát kötelezően előírják.
Az intervenció a közösségi, nemzeti vagy regionális piacon jelentkező marhahús többlet felvásárlását, piacról való átmeneti kivonását jelenti. Az intervenciót egy tagországban vagy egy tagország valamely régiójában akkor indítják be, ha az alábbi két feltétel egy időben jelen van két egymást követő héten keresztül:
A fenti, "közönséges" intervención túl lehetséges még egy ún. biztonsági intervenció is az esetben, ha az alábbi két feltétel egy időben jelen van két egymást követő héten keresztül:
Termelőknek fizetett támogatások (prémiumok)
A marhahús termeléshez kapcsolódóan 1993-tól az intervenciós árak csökkentéséből következő termelői jövedelem csökkenés kompenzálására egy komplex - a költségvetési keretszámokat bemutató táblázatban egyenként nevesített - támogatási (premizálási) rendszer működik. A rendszerhez kapcsolódó egyes támogatások korábban is éltek, de a jelenlegi rendszer ilyen formában 1993. január 1-jétől érvényes.
A borjastehén prémiumot még 1980-ban vezették be azért, hogy a marhahús termelést támogassák a tejtermelő gazdák jövedelmének növelése nélkül. Azon termelők, akik tejet termelnek, csak abban az esetben kaphatják meg ezt a támogatást, ha az éves tejkvótájuk nem haladja meg a 120 000 kg-ot. A támogatás mértéke 144,9 ECU/borjastehén 1997-ben.
A borjastehénre fizetett kiegészítő prémiumot az egyes tagországok adhatják a hátrányos adottságú területeken tartott húshasznú állományok támogatására. Közösségi szinten a támogatható tehénlétszám 4 millióban maximálva van és az egy tehénre kifizethető támogatás nem lehet több, mint 30,19 ECU/év.
Speciális húsmarha támogatás csak növendékbikára és tinóra fizethető. Egy egyed életében maximum kétszer részesülhet prémiumban. Először 10 hónapos kor betöltése, másodszor pedig a 22 hónapos kor elérése után. Az ellenőrzési okokból támogatás igényléséhez feltétel, hogy a termelőnek vállalni kell két hónapos kötelező tartást a támogatási kérelem napjától számítva. A támogatás mértéke 1997-re 108,7 ECU/tinó és 135 ECU/növendékbika.
A szezonalitást csökkentő támogatás a speciális húsmarha támogatáshoz kapcsolt támogatási forma. Elsősorban azon tagállamokban van jelentősége, ahol extenzív tartással folyik a húsmarha tartás. A támogatás célja, hogy a legelőről egyszerre lekerülő állatok vágását időben elhúzódottabbá tegye. Azon gazdák vehetik igénybe ezt a támogatást, akik speciális húsmarha prémiumra is jogosultak. A támogatás összege 72,45 ECU/növendékbika volt 1997-ben.
Az extenzifikációs prémium célja az extenzív állattartás ösztönzése. Azok a termelők jogosultak az igénybevételére, akik már részesültek speciális húsmarha vagy borjastehén prémiumban és az adott naptári évben az extenzifikációs prémium állatsűrűségi kritériumait teljesíteni tudják. Amennyiben a gazdaság állatsűrűségi mutatója kevesebb, mint 1,4 nagyállat-egység/hektár, a gazda további 36 ECU támogatást kaphat egyedenként, ha 1 nagyállat-egység/hektárnál is alacsonyabb az állatsűrűség, akkor 52 ECU a támogatás.
Az EU-ban közel 94 millió juhot - a világ juhállományának a 8%-a - és 12 millió kecskét tartanak. Ennél nagyobb juhállománnyal csak Kína rendelkezik a világon. A világ juh- és kecskehús termelése FAO becslések szerint 10 millió tonna (1995). Ebből az EU részesedése 1,18 millió tonna. Ezzel az EU Kína után a második legnagyobb juh- és kecskehús előállító a világon. A juh és kecske közös piaci szervezete a többi állattenyésztési ágazatokhoz képest viszonylag későn kezdett működni. A közös szabályozás Nagy-Britannia csatlakozása (1973) után és a déli kibővülés (1980 októbere) előtt jött létre. Erre azért volt szükség - mint azt korában már ismertettük - mert ezekre az újonnan csatlakozott tagállamokra jelentős juhhús termelés és fogyasztás jellemző.
Később, 1990. január elsejétől új rendszert vezettek be, amelyet a 3013/89. Tanácsi rendeletben fektettek le. Ez a rendelet hatályon kívül helyezte a korábbit (1837/80) és a mai napig juh- és kecskehús közös piaci szervezetének az "alaprendelete". Két fontos eleme van:
Az EU azért, hogy ilyen jelentős import igény mellett is fenn tudja tartani a piaci egyensúlyt az exportőr országokkal, több évre érvényes ún. önkéntes export korlátozási szerződéseket vagy ehhez hasonló automatikus megállapodásokat kötött.
Magyarországgal 1992 óta van ilyen megállapodás érvényben. 1998-ban 1 550 tonna juh- és kecskehúst, valamint 26 193 tonna nettó élősúlynak megfelelő mennyiségű élőállatot (ez több mint egy millió bárány!) szállíthatunk az EU-ba ezen az alapon. Ténylegesen soha nem tudtuk kihasználni lehetőségeinket árualap hiánya, vagy az EU egyéb korlátozó intézkedése (pl. állategészségügy) miatt.
Minden évre a Tanács rögzíti az ún. alapárat a friss, hűtött vagy fagyasztott juhhúsra. Ez az egész közösségen belül azonos 1997-ben, hasonlóan az 1996. évihez 5 040,7 ECU/tonna. A piac szezonalitását figyelembe véve az alapárat módosítják. Nagyon sok tényezőt vesznek figyelembe az alapár megállapításánál. Így pl.: az adott év piaci helyzetét, a következő év várható piaci tényezőit, a juhhús előállítás költségvonzatát, az egyéb állattenyésztési ágazatok, különösen a marha- és borjúhús tendenciáit.
A magántárolás támogatásokra intézkedéseket, akkor kezdeményeznek, ha szükség van a piac- és árstabilitás érdekében beavatkozni. A következő két eljárást alkalmazhatják:
A "nem a juh- és kecskehús tárolásához kapcsolódó beavatkozás" az ú.n. anyajuh prémium, amely a juh- és kecskehús közös piacszervezésének egyik alapeleme, és amely a juhhús termelők jövedelemkiesésének kompenzálására szolgál.
Kétféle anyajuh prémium számítás van érvényben. Az egyik Észak-Európában szokásos ún. nehézbárányra, a másik pedig a Dél-Európában általános ún. könnyűbárányra vonatkozik. A könnyűbárányra számított anyajuh prémiumot a nehézbárányra számított prémium érték 80%-ában határozták meg.
Az éves anyajuh támogatásban részesülhet az Unió minden olyan termelője, aki a juh tartására szakosodott, egyéni gazdálkodó és legalább 10 anyajuhot tart, vagy a gazdálkodók azon csoportja, akik eszközeiket közösen használják és szintén legalább 10 anyajuhot tartanak. A jogosultságnál azt a nőivarú juhot lehet figyelembe venni, amely legalább egyszer már ellett, továbbá azt a jerkét, amely a tartási ciklus végére eléri az éves kort és teljesíti a 100 napos kötelező birtokontartási időszakot.
Az elmaradott és hegyvidéki területeken kiegészítő prémiumot igényelhetnek az anyajuh és -kecsketartók. E támogatásnak azért van jelentősége, mert a juh- és a kecsketartás leginkább az elmaradott területekre koncentrálódik az Unióban is. Az 1992/93 piaci évtől a nehézbárányok kategóriájú termelők 6,641 ECU/anyajuh és -kecske, a könnyűbárány esetében pedig 4,589 ECU/anyajuh és -kecske támogatás kapható évente.
Az EU Kína után a világ második legnagyobb sertéshús termelője. Az EU sertésállománya 12,5%-ot, a vágósertés termelése pedig cca. 20%-ot képvisel a világ összállományából, illetve az összes vágósertés kibocsátásából.
A sertéshús közös piaci szervezetének alapvető szabályozását a Tanács 2795175. számú rendelete tartalmazza. A legutolsó módosítás a Tanács 3290/94. számú rendelete. A piaci év július 1-jétől június 30-áig tart.
A sertéshús piaci szervezetének a lényege szintén a külső védelem és az intervenció, mint azt már a tej és a marhahúsnál megismerhettük. Azonban sokkal egyszerűbb. Mondják úgy is, hogy "könnyű típusú szabályozás", szemben a tej, a marhahús (és a gabona, cukor stb.) "szigorúbban szabályozott" piaci rendtartásokkal.
A piaci szervezetnek három eleme van:
Az export támogatása ez esetben is a világpiaci és az EU belső árak közti különbség miatt szükséges. Termékenként fix összeg és az Unió egész területére egységes. Azért, hogy kézben tarthassák az export visszatérítéseket, az export támogatás csak előzetes, szigorú szabályokhoz kötött export engedélykérelmek benyújtása és annak jóváhagyása, majd a teljesülés igazolása után nyerhető el.
Az ellátáshoz nem szükséges import, hiszen az önellátás 105,4%-os. Mégis fontos része a piaci egyensúly biztosításának az import szabályozása. Egyrészt itt is különféle megállapodások részeként (pl. Európai Megállapodások, Balti és ACP (Asia Caribien Pacific) országokkal kötött kvóták) meghatározzák az import termékek volumenét. Másrészt itt is fenntartanak egy speciális védő záradékot. Ezt az esetben léptetik életbe, ha az import nagyobb mennyiségben és alacsony áron érkezik az EU-ba.
Ár- és intervenciós rendszer
A piacszabályozáshoz két árat állapítanak meg. Minden évre a Tanács meghatározza az alapárat. Elvben - mint minden alapár - ez azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa az árak stabilitását és a piac egyensúlyát. A valóságban egyetlen funkciója az, hogy kiváltsa a magántárolásra történő intervenciós felvásárlást, mivel állami intervenció 1971 óta nem volt. Egyébként intervenciós intézkedést akkor kezdeményeznek a sertéshús esetében, ha a piaci ár minden tagország reprezentatív piacain az alapár 103%-a alá csökken és várhatóan ott is marad. Az alapár 1509,39 ECU/tonna és az E minőségi osztályú vágott testre vonatkozik.
A másik ár a maximális felvásárlási ár, amelyet közvetlenül az alapárból állapítanak meg. A Bizottság döntése alapján ez az ár az alapár 78-92%-a közé esik. Ha intervenciós felvásárlások történnek, az intervenciós ügynökségek ezen az áron vásárolják fel a felajánlott vágott sertéseket. Különleges piactámogató intézkedéseket akkor kezdeményeznek és tartanak életben, ha valamilyen járványszerű megbetegedést kell felszámolni és az onnan származó hús emberi fogyasztásra nem alkalmas, illetve fogyasztása nem ajánlott.
A tojástermelésben az EU a világon Kína után a második. A termelés az 1980-as évekre jellemző 4,7-5,0 millió tonnáról 1996-ra 5,2 millió tonnára nőtt. Az EU erősen nettó exportőr. Az 1 főre jutó fogyasztás 13 kg, a teljes éves fogyasztás pedig 4,7 millió tonna (1995). Az önellátás 103,7%.
A baromfihús termelésben is az EU a világon a második, de ez esetben az USA után. Az évről-évre egyenletesen növekvő baromfihús termelés 1996-ban elérte a 7,995 ezer tonnát. A teljes éves elfogyasztott baromfihús mennyiség 7,1 millió tonna, az 1 főre jutó fogyasztás pedig 19 kg/fő. Az 1 főre jutó fogyasztás érdekessége, hogy 1996-ban az akkori EGK-ban még csak 4,8 kg/fő volt. Az önellátás 109%-os.
E fogyasztásnövekedés mögött igen imponáló és kiegyensúlyozott fejlődés figyelhető meg. Az 1960-as években a termelés 10%-kal, az 1970-es és 1980-as években 5%-kal és az 1990-es években 3%-kal nőtt évente. Ez a kedvező - mindkét termékre vonatkoztatható - gazdasági szituáció jelenleg is fennáll.
A baromfihús és tojás közös piaci szervezet kialakítására is hatással voltak a fentiekben vázolt kedvező ágazati kondíciók. Mivel nem volt sok "probléma" az ágazatban, ezért így nem is volt szükség "bonyolult, probléma-megoldó" piacszabályozási intézkedésekre, hiszen ezek nélkül is mindenki számára kedvezőek az ágazatban zajló feladatok. Nincs szükség garantált, (mesterségesen magasabb szinten tartott) árakra és intervenciós beavatkozásokra. Csupán néhány olyan intézkedést, eszközöket alkalmaznak, amelyek a termelés és feldolgozás szervezettségét, valamint a minőség növelését segítik elő.
A baromfihúsra és tojásra vonatkozó
piaci rendtartás alaprendelete a Tanács 2771/75. és a 2777/75. számú rendelete.
Az utolsó módosítást a Tanács 2916/95. rendelete tartalmazza.
Számonkérő
kérdések