Az EU döntéshozó szervei, bizottságai és jogalkotása

Európai Tanács (EiT)

A tagországok kormányfőinek évente kétszer ülésező testülete, a Közösség legfőbb döntéshozó szerve. Nem rendelkezik formális jogosítvánnyal, döntései nem képezik részét az EU jogrendszerének. Az integráció legfontosabb stratégiai kérdéseit mégis ez a testület dönti el. Az EiT dönt a közösség fejlődését érintő alapvető kérdésekben, meghatározza a fejlesztés fő szempontjait, a Közösség külpolitikai irányát.

Tanács

Az EU legfelső törvényhozó szerve. A Tanács a tagországok külügyminisztereinek testülete. Az elnöki tisztet egy-egy külügyminiszter hat hónapig tölti be. A testületet Általános Ügyek Tanácsaként is nevezik, megkülönböztetésként a Szektorális Tanácstól, amely szakminiszterek testülete. A Tanács az EU legfontosabb, általános érvényű ügyeiben dönt. Döntéseit egyedül hozza meg. Döntést csak a Bizottság előterjesztése alapján hozhat. A testület a tagállamok érdekeinek legmagasabb szintű EU-beli képviselete. A nemzeti érdekek rendkívül erőteljesen meghatározzák az EU politikáját, sőt elsőbbséget elveznek a közösségi érdekekkel szemben. A Tanács hatásköre, "ereje" egyre csökken, mert folyamatosan vesz át feladatokat, jogokat a Bizottság és az Európai Parlament.

Bizottság

A tényleges végrehajtó hatalmat gyakorló testület tagjai az EU-hoz a tagállamok által delegált állandó képviselők. A Bizottság húsz tagból áll (nagyobb országok 2-2 főt, a kisebbek 1-1 főt küldenek), a megbízatás 5 évre szól. A Bizottság testületet és egyben hivatalnoki apparátust is jelent, ez utóbbi 20 ezer főből áll. A Bizottság tagjai nemzeti kormányuktól függetlenül működnek. A Bizottság egyértelműen közös európai érdekeket érvényesít, ilyen értelemben ellenpólusa az elsősorban nemzeti érdekeket előtérbe helyező Tanácsnak. Rendkívül szerteágazó, bonyolult feladatkörét három fő terület köré csoportosíthatjuk: intézkedéseket kezdeményez, szerződéseket ellenőriz és az EU végrehajtó testülete.

A végrehajtó hatalmat gyakorló feladat ellátásaként a Bizottság irányítja a közös politika megvalósítását, illetve ellenőrzi annak betartását. További fontos szerepe a közösségi alapok és a segélyprogramok (lásd PHARE) kezelése és a közös költségvetés megvalósítása. A Bizottság mint hivatali szervezet 23 főigazgatóság keretében működik, e szervezeteket a tartalmi megnevezés mellett római számmal és DG-vel jelölik (pl. DG-VI. - mezőgazdaság). A főigazgatóságok létszáma és tagozódása változó, igazgatóságok és osztályok szerint szerveződnek.

Európai Parlament

Képviselőit a tagországok polgárai választják, politikai csoportok szerint működnek a frakciók. Évente 12-szer üléseznek, üléseik - kivételként az EU szerveiben - nyilvánosak. A képviselők munkájukat bizottságokban végzik.

Az EP fő feladata a politikai ellenőrzés, ezt a jogot elsősorban a bizottsági tisztviselők beszámoltatása útján gyakorolják. Legfontosabb szerepük a Közösség költségvetésének és zárszámadásának jóváhagyása. Vétójoggal rendelkezik a nemzetközi szerződésekkel, az új tagállamok felvételével és az új, egységes belső piaccal kapcsolatban. Jelentős jog az EP működési mechanizmusában, hogy a nemzeti parlamentekhez hasonlóan rendelkezik a bizalmatlansági indítvány jogával.

Az EP nem igazi jogalkotó szerv, de jogköre folyamatosan bővült az elmúlt években, a véleményezési jogtól haladva az együttműködési jogig.

Európai Bíróság

A Bíróság az EU szerződéseinek és közösségi jogrendszer megvalósításának, betartatásának legfőbb szerve. Az EU leginkább nemzetek feletti, független szerve. A tagállamok mindegyike 1-1 főt jelöl a Bíróságba, a Miniszterek Tanácsa nevezi ki a bírókat 6 évre. Tevékenysége szinte valamennyi jogágat felöleli, betölt: alkotmánybírósági, közigazgatási , polgári, döntőbírósági és nemzetközi bírósági szerepet is.

Számvevőszék

A Maastrichti Szerződés rendelkezése alapján került az EU fő szervei közé. Feladata a közös költségvetés végrehajtásának ellenőrzése, jelentései alapján dönt az EP az előző évi költségvetés elfogadásáról. Tagországonként 1-1 főt küldenek a Számvevőszékbe, a tagokat a Tanács nevezi ki 6 évre.

Gazdasági és Szociális Bizottság

A Tanács és Bizottság számára ad segítséget gazdasági és társadalmi kérdések véleményezésével. Érdekképviseleti (munkavállalók, munkáltatók és egyéb) csoportok tagjaiból tevődik össze a tanácsadó testület, tagjainak száma 222 fő. Jelentősége a Parlament erősödésével egyre csökken.

Régiók Bizottsága

Tanácsadó szerv, melyet döntései előtt meg kell hallgatnia a Tanácsnak, ill. a Bizottságnak, regionális politika, képzés, kultúrpolitika, transzeurópai hálózatok kérdéseiben. A Bizottság 222 tagját 4 évre a tagállamok önkormányzatainak képviselői közül 4 évre nevezi ki a Tanács.

Európai Beruházási Bank

Általános feladata a tagországok gazdasági fejlődésének segítése. A bank alaptőkéjét a tagországok adják össze. Nem profitorientált intézmény, ezért rendkívül alacsony kamattal ad hitelt állami és magánvállalatoknak. A kölcsön feltétele, hogy a Bizottság és a hitelt kérő ország kormánya tanúsítsa, hogy a hitel nemzeti és közösségi célokat egyaránt szolgál.

Az EU jogrendszere

Az EU jogrendszere sajátos és bonyolult szerkezetű. A jogszabályok három nagy csoportra oszthatók:

Elsődleges jog: azok a jogszabályok tartoznak ide, amelyeket a tagországok kormányai írnak alá. (Pl. belépési okmányok, Európai Uniós Szerződés.)

Másodlagos jog: rendeletek, irányelvek, határozatok és állásfoglalások közel 100 ezer oldalt betöltő rendszere. Ezeket a jogszabályokat az érintett államok kormánya mellett az állampolgároknak és a vállalatoknak is be kell tartaniuk.

Egyéb jogalkotás: az Európai Bíróság ítéletei, alkalmazott jogelvei, valamint azok a nemzetközi szerződések tartoznak ide, amelyeket a Közösség valamelyik intézménye köt meg a Közösség nevében.

Az EU jogrendszerének legfontosabb szabálya az, hogy közvetlen hatályú és a nemzeti joggal szemben elsődleges, ez azt jelenti, hogy a tagállamok akkor is elfogadják és érvényesítik az EU jogszabályait, ha az nemzeti jogukkal ellentétes. A jogharmonizáció megvalósítása érdekében a nemzeti jogrendszereket a tagállamok folyamatosan igazítják az EU jogszabályaihoz megőrizve nemzeti sajátosságaikat.
 
 

Időrendi táblázat az EU kialakulásáról

(Főbb előzmények, állomások)

1946: Sir Winston Churchill javasolja az Európai Egyesült Államok létrehozását.

1948: Benelux vámunióról szóló szerződés életbe lépése.

1949: Európa Tanács megalapítása (az EU-tól független intézmény, bár tagja mindegyik EU-ország).

1950: Schumann-terv (Franciaország és Nyugat-Németország acél- és széniparának integrációs javaslata, az európai egyesülési folyamat születési okmányának tekinthető).

1951: ESZAK (Európai Szén- és Acélközösség, más néven MONTÁNUNIÓ) létrehozása, hat nyugat-európai ország - NSZK, Franciaország, Olaszország, Benelux államok - részvételével, az európai integráció első alapvető intézménye.

1957: A Római Szerződéssel a MONTÁNUNIÓ tagjai megalapítják az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Fő cél a teljes körű integráció.

1960: Létrejön az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az EFTA, tagjai nem azonosak az EGK-val, lényege laza tömörülés, nem érinti a tagországok külső kereskedelempolitikáját.

1961: Nagy-Britannia, Írország, Dánia felvételi kérelmet nyújt be az EGK-hoz, 1962-ben Norvégia is, a csatlakozási kísérletek nem járnak sikerrel.

1963: Francia-Nyugatnémet Barátsági Szerződés aláírása, Párizs-Bonn tengely megszületése (Charles de Gaulle megvétózza Nagy-Britannia felvételét).

1964-1965: Az EGK-ban kiéleződnek az érdekellentétek, különösen a mezőgazdasági politika, a közös agrárárakkal kapcsolatban. A konfliktusok másik fő forrása, hogy Franciaország ragaszkodva saját atom-ütőerő kiépítéséhez, 1966-ban kilép a NATO katonai szervezetéből. Éleződnek a döntéshozatali folyamattal kapcsolatos ellentétek, Franciaország ragaszkodik az egyhangú döntéshozatalhoz, elutasítja a minősített többséget.

1967: Az EGK Minisztertanácsa elfogadja az első ötéves gazdasági programot és a hozzáadott értékadó bevezetését. Egyesítik a Hatok integrációs szerveinek az Európai Szén- és Acélközösségnek, az Európai Gazdasági Közösségnek és az Európai Atomközösségnek az intézményeit, döntéshozó szerveit. Ezután együttesen Európai Közösségek-nek (EK) nevezik őket.

1968. Megvalósul a vámunió, a tagországok között a kereskedelem a vámoktól és a mennyiségi korlátozásoktól mentessé válik.

1968: Kiépül az EK közös agrárpolitikája, a Common Agricultural Policy (CAP) rendszere.

1969: EK állam- és kormányfői csúcstalálkozó, amelyen elhatározzák az integráció továbbfejlesztését és a gazdasági és valutáris unió kialakítását.

1970: Júniusban elhatározza az EK, hogy megkezdik a felvételi tárgyalásokat Nagy-Britanniával, Írországgal, Dániával és Norvégiával.
Októberben az EK külügyminiszterei Luxemburgban elfogadják a Davignon-jelentést, amely az Európai Politikai Együttműködés létrehozását javasolja.

1971: Életbe léptetik a fejlődő országokkal való kereskedelemben az Általános Preferencia Rendszert, amely az általuk az EK-ba exportált ipari termékek túlnyomó részére vámmentességet, ill. vámkedvezményt nyújt. Ugyanez érvényes a közös agrárrendtartás hatálya alá nem eső mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre is.

1972: Együttműködést hoznak létre a valutaárfolyamok ingadozásának mérséklésére, ez 1977-ig működik, 1979-től ezt felváltja az Európai Monetáris Rendszer.

1973: Nagy-Britanniát, Írországot és Dániát felveszik az EK-ba, így kilenc tagúvá válik a közösség.
Létrehozzák a pénzügyi együttműködési alapot.

1974: Az EK állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján döntenek az Európa Tanács létrehozásáról, évenkénti háromszori üléséről.
Eldöntik az Európa Parlament választásának módját.

1975: A Lomei Egyezmény megkötése, amelyet az EK és az ACP (afrikai, Karib-tengeri, csendes-óceáni) országok írnak alá. Az egyezmény a világ legtöbb tagra kiterjedő kereskedelempolitikai egyezménye, ötévenként újítják meg, jelenleg 70 fejlődő országgal van érvényben.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap létrehozása.
Görögország benyújtja az EK-hoz csatlakozási kérelmét.

1976: Az Európa Tanács hágai ülésén nyilatkozatot fogadnak el az európai unióról.

1977: Megnyílik a Szakmai Képzés Fejlesztésének Európai Központja (CEDEFOP) Berlinben.
Spanyolország és Portugália beterjeszti az EK-hoz csatlakozási kérelmét. Befejeződik a vámhatárok lebontása a régi és az új EK-tagok között, megszűnnek az ipari termékek vámjai az EK és az EFTA-tagországok között, így egész Nyugat-Európa szabadkereskedelmi övezetté válik.

1978: Európa Tanács brémai ülése, ahol döntés született az Európai Pénzügyi Rendszer (EMS) kidolgozásáról.

1979: Az Európai Monetáris Rendszer (EMS) létrejöttével a monetáris együttműködés új szakasza kezdődik az EK-ban, bevezetik az ECU-t, a közös elszámolási egységet.
Megtartják az Európa Parlament első közvetlen választását.

1981: Az EK felveszi Görögországot 10. tagállamként.

1983: Európa Tanács ülése Stuttgartban, aláírják az Európai Unió létrehozásáról szóló ünnepélyes nyilatkozatot.

1984: Az Európa Parlament megszavazza az EU megalapításáról szóló szerződés tervezetét.

1985: A Schengeni Egyezmény megkötése; a résztvevő országok államhatárán a közös ellenőrzést, egymás határain pedig szabad határátlépést határoznak el. (Az eredeti terv szerint az egyezmény 1990-ben lép életbe, valójában csak 1995-ben került erre sor.)

1986: Spanyolország és Portugália az EK tagjává válik, így a tagok száma 12-re növekedik.
Aláírják az Egységes Európai Okmányt (SEA), ami 1987-ben lép életbe. Az okmányba beépítik az integrációs fejlődés legfontosabb eredményeit, a továbbfejlesztés főbb szempontjait.

1988: Cecchini-jelentés; az egységes belső piac előnyeit számszerűsíti.

1989: PHARE-program (Lengyelország és Magyarország számára segélyprogram a gazdasági szerkezet átalakítására).

1990: A Maastrichti szerződés előkészítése.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) létrehozása.
Német egyesülési szerződés aláírása.
Magyarország felvétele az Európa Tanácsba. EK csúcstalálkozó, az évezred végéig kialakítandó integráció fő vonalainak elfogadása.
Az EK Külügyminiszteri Tanácsa jóváhagyja a Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehszlovákiával kidolgozandó társulási szerződés mandátumának tervezetét.

1991: "Európai Megállapodás", a magyar, csehszlovák, lengyel szerződés aláírása, legfontosabb eleme, hogy tízéves időszakon belül szabadkereskedelmet hoznak létre az ipari termékekre.

1992: A Maastrichti Szerződés aláírása az Európai Unióról.

1993: Hatályba lép az Európai Uniós Szerződés.

1994: Magyarország és Lengyelország felvételét kéri az Európai Unióba.

1995: Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási egyezménye.

1995: Életbe lép a Schengeni Egyezmény, a tagországok közös határain megszűnik az EU állampolgárok ellenőrzése.
Bulgária, Románia, Szlovákia a teljes jogú tagságra nyújt be kérelmet.

1996: Kormányközi konferencia a Maastrichti Szerződés felülvizsgálatáról.
 
 

A fontosabb rövidítések magyarázata

ACE: Action for Cooperation in the Field of Economics = gazdasági együttműködési program

ACP: African, Caribbean and Pacific Countries = afrikai, karibi és csendes-óceáni országok

BIS: Bank for International Settlements = Nemzetközi Fizetések Bankja

CAP: Common Agricultural Policy = közös agrárpolitika

CEC: Commission of the European Communities = az EK Bizottsága

CEECs: Central and Eastern European countries = közép-kelet-európai országok

CEFTA: Central European Free Trade Association = Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás

CELEX: a közösség jogtára

CEN: Comité Européen de Normalisation = Európai Szabványügyi Bizottság

CENELEC: Comité Européen de Normalisation Éléctrotechnique = Európai Elektronikai Szabványügyi Bizottság

CFSP: Common Foreign and Security Policy = közös kül- és biztonságpolitika

CIET: Centre for Infromation on Education Techniques = Oktatási Technikák Információs Központja

COREPER: Comité des Representants Permanents = Állandó Képviselők Bizottsága

CPI: Consumer price index = fogyasztói árindex

EAGGF: European Agricultural Guidance and Guarantee Fund = Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap

EBRD: European Bank for Reconstruction and Development = Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank

EC: European Community = Európai Közösség(ek)

ECB: European Central Bank = Európai Központi Bank

ECS: Economic and Social Commitee = Gazdasági és Társadalmi Bizottság

ECSC: European Coal and Steel Community = Európai Szén- és Acélközösség

ECU: European Currency Unit = európai valutaegység

EDC: European Defence Community = Európai Védelmi Közösség

EDF: European Development Fund = Európai Fejlesztési Alap

EEA: European Economic Area = Európai Gazdasági Térség

EEC: European Economic Community = Európai Gazdasági Közösség

EFTA: European Free Trade Association = Európai Szabadkereskedelmi Társulás

EIB: European Investment Bank = Európai Beruházási Bank

EIF: European Investment Fund = Európai Beruházási Alap

EMCF:European Monetary Cooperation Fund = Európai Monetáris Együttműködési Alap

EMI: European Monetary Istitute = Európai Monetáris Intézet

EMS: European Regional System = Európai Monetáris Rendszer

EMU: Economic and Monetary Union = Gazdasági és Monetáris Unió

EP: European Parliament = Európai Parlament

EPC: European Political Cooperation = Európai Politikai Együttműködés

ERDF: European Regional Development Fund = Európai Regionális Fejlesztési Alap

ERM: Exchange Rate Mechanism = árfolyamrendszer

ESCB: European System of Central Banks = Központi Bankok Európai Rendszere

ESF: European Social Fund = Európai Szociális Alap

EU: European Union = Európai Unió

EUREKA: European Research Coordination Agency = Európai Kutatási Koordinációs Ügynökség

EUROSTAT: Statistical Office of the European Communities = Az Európai Közösségek statisztikai hivatala

GATT: General Agreement on Tariffs and Trade = Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény

GDP: Gross Domestic Product = bruttó hazai termék

GNP: Gross National Product = bruttó nemzeti termék

GSP: General System of Preferences = Általános Preferenciarendszer

IBRD: International Bank for Reconstruction and Development = Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank)

IMF: International Monetary Fund = Nemzetközi Valuta Alap

OECD: Organisation for Economic Cooperation and Development = Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

PHARE: Poland-Hungary Assistance for Restructuring the Economy = támogatás Lengyelország és Magyarország gazdaságának átalakításához

SEA: Single European Act = Egységes Európai Okmány

TEMPUS: Trans-European Cooperation Scheme for Higher Education = Európai Felsőoktatási Együttműködési Hálózat

TEN: Trans-European Networks = transeurópai hálózatok

WTO: World Trade Organisation = Világkereskedelmi Szervezet
 
 

A Bizottság hivatali szervei: főigazgatóságok

DG-I. külgazdasági és külkapcsolatok

DG-II. gazdasági és pénzügyek

DG-III. ipari ügyek

DG-IV. versenypolitika

DG-V. foglalkoztatás, ipari kapcsolatok és szociális ügyek

DG-VI. mezőgazdaság

DG-VII. szállítás

DG-VIII. fejlesztés

DG-IX. személyzeti ügyek és adminisztráció

DG-X. információ, kommunikáció, kultúra és audiovizuális média

DG-XI. környezet, nukleáris biztonság és polgári védelem

DG-XII. tudomány, kutatás és fejlesztés

DG-XIII. távközlés, információs piac és a kutatások hasznosítása

DG-XIV. halászat

DG-XV. belső piac és pénzügyi szolgáltatások

DG-XVI. regionális politika és kohézió

DG-XVII. energetika

DG-XVIII. hitel és beruházások

DG-XIX. költségvetés

DG-XX. pénzügyi ellenőrzés

DG-XXI. vámok és közvetett adók

DG-XXII. oktatás, képzés és ifjúság

DG-XXIII. vállalatpolitika, nagykereskedelem, idegenforgalom
és szövetkezetek.
 

¹ A belgiumi adatok a luxemburgi adatokat is magukba foglalják ott, ahol nincs külön luxemburgi adat.
 

¹ Görögország, Írország és Portugália támogatottsága alapján