A tagországok többségében a mezőgazdasági termelői érdekképviselet rendszere - a kapcsolódó szervezetekkel együtt - jóval az európai integráció létrejötte előtt kialakult. Az ágazat EU szintű szabályozási gyakorlatához alkalmazkodva az érdekeltek megteremtették a termelői érdekek feltárásának, egyeztetésének, tagországi és EU szintű képviseletének demokratikus alapokon nyugvó, hatékonyan működő rendszerét. Munkájukat az is segíti, hogy a döntéshozók - az ágazat politikai érzékenysége miatt - sokszor a makrogazdaságilag indokoltnál nagyobb engedményeket tesznek az agrárlobbynak. A hatékony érdekképviselet bizonyítéka az, hogy a szabályozás a termelők jó részét megfelelően, illetve az ágazat az EU támogatások legnagyobb felhasználója. A mezőgazdasági termelők, illetve érdekképviseleti szerveik közvetlenül nem vehetnek részt az uniós döntéshozatalban. Több ponton van azonban lehetőségük annak jelentős mértékű befolyásolására.
Érdekérvényesítés
nemzeti szinten
A tagországokban a CAP működtetéséért, a továbbfejlesztésre vonatkozó nemzeti álláspont kidolgozásáért a mezőgazdasági tárca a felelős. Az érdekképviseletek célja ezért a szakminisztérium döntéseinek számukra kedvező befolyásolása.
A politikai, közigazgatási rendszertől, a mezőgazdaság súlyától, a termelők szervezettségétől függően eltérő az érdekérvényesítés rendszere és gyakorlata. Hagyományosan a farmerszövetségek a termelői képviselet elsődleges fórumai. Társadalmi és politikai súlyuk, befolyásuk azonban eltérő. Számos tagországban léteznek agrárkamarák, amelyekben általában kötelező a termelők tagsága. Több tagországban működnek terméktanácsok, illetve termelői értékesítési szervezetek, akik az érdekképviseletben, illetve a piacrendtartások működtetésében egyaránt szerepet vállalnak.
Az érdekképviseleteknek folyamatosan szembe kell nézniük azzal, hogy jelentős ellentétek vannak a különböző termelői csoportok, az eltérő feltételrendszerben gazdálkodók érdekei között. Mivel a nemzeti vagy európai fórumokon az egységes, demokratikus módon kialakított, szakmai érvekkel alátámasztott álláspont védhető csak, minden szervezet törekszik ennek kialakítására.
Minden tagországban működik országos agrárfórum, amelynek feladata a termelői, feldolgozói, kereskedelmi, fogyasztói szféra érdekeinek egyeztetése. A feldolgozói-kereskedelmi szféra liberalizációs törekvései sok esetben ellentétesek a termelők értékesítési és árbiztonsági elképzeléseivel. Legtöbbször a kormányzatnak kell ellátni a döntőbíró szerepét. A tagországok többségében a farmerszervezetek befolyásosabbak, mint a termékpálya többi szereplője, így a nemzeti álláspontban jórészt az alaptevékenységet végzők érdekei tükröződnek.
Érdekérvényesítés
uniós szinten
A termelői érdekérvényesítés meghatározó területe az Európai Unió döntéshozó testületeinek befolyásolása. Az uniós döntéseket leghatékonyabban a javaslattételi, illetve előkészítési fázisban tudják befolyásolni.
A tagországok farmer-, illetve szakmai szervezetei önálló brüsszeli képviseletekkel rendelkeznek. Emellett létrehozták EU-szintű szövetségeiket is, amelyek közül legfontosabb a Mezőgazdaság Szakmai Szervezetek Közösségi Szövetsége (COPA), a Mezőgazdasági Szövetkezetek Közösségi Szervezete (COGECA), és a Fiatal Európai Farmerek Szervezete (CESA). Az élelmiszer feldolgozók, kereskedők, és a fogyasztói szervezetek is rendelkeznek EU szintű szövetségekkel.
A fenti szervezetek folyamatosan figyelemmel kísérik az EU döntéshozatali munkáját. Igyekeznek az előkészítés minél korábbi fázisában információt szerezni a tervezetekről, hogy az azzal kapcsolatos nemzeti és EU szintű állásfoglalásokat időben kialakíthassák. Sok esetben megpróbálják elérni, hogy kezdeményezéseik hivatalos EU javaslatként jelenjenek meg. A különböző EU testületeknél, az azokban dolgozó személyeknél folytatott erőteljes lobbyzással megpróbálják a számukra kedvező irányba befolyásolni a döntéshozókat. A fontosabb tervezetekről hivatalos véleményt is formálnak. Az EU döntéshozók gyakorlatilag nem tehetik meg azt, hogy e véleményt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják. Munkájuk további fontos területe a CAP végrehajtásának folyamatos figyelemmel kisérése, a szabályozási gyakorlat, a végrehajtó szervezetek munkájának értékelése. Ez alapján megalapozott javaslatokat tudnak megfogalmazni a szükséges változtatásokra.
Az érdekérvényesítés az egyes EU testületek munkájában- azok eltérő jellege miatt - különbözőképpen valósul meg. Az Európai Parlamenti képviselőinek jelentős hányada komoly mezőgazdasági szavazó bázissal rendelkezik, így megkülönböztetett figyelmet szentel az agrárkérdéseknek. A nemzeti, illetve uniós érdekképviseletek szoros kapcsolatot alakítottak ki az Európai Parlament frakcióival, a mezőgazdasági kötődésű képviselőkkel. Céljuk az, hogy a parlamenti döntésekben, állásfoglalásokban jelenjenek meg a termelői érdekek. Emellett a parlamenti képviselők segítségét eredményesen fel tudják használni a különböző EU testületeknél folyó lobbizásban is.
Az állam és kormányfőkből álló Európai Tanács, az Agrárminiszterek Tanácsa, illetve az ezek üléseit előkészítő bizottságok (állandó képviselők - COREPER, mezőgazdasági képviselők - SAC) munkáját az érdekképviseletek nem tudják közvetlenül befolyásolni. A jelenlevők ugyanis a küldő ország által jóváhagyott mandátumot kötelesek képviselni, illetve a felvetésre kerülő témakörök többségében az előkészítő fórumokon már egyezség született, amit csak meg kell erősíteni a felső vezetőknek.
Az érdekérvényesítés fontos fórumát jelenthetik viszont a szakértői bizottságok. Ezek keretében tárgyalják meg azokat a javaslatokat, amelyeket később döntéshozatalra felsőbb EU fórumok elé terjesztenek. A tagországok a bizottságokba a szakminisztérium illetékese mellett általában szakértőként delegálják az adott ágazatban meghatározó szerepet játszó termelői szervezet képviselőjét is. Amennyiben az általuk képviselt álláspont szakmailag megalapozott, jó esély van az érvényesítésére.
A közös agrárpolitika döntéshozatali mechanizmusából adódóan formális és informális egyeztetések hosszú sorára van szükség a kompromisszum kialakításához. Az érdekképviseletek igyekeznek bekapcsolódni e folyamatba, saját kormányuk mellett megpróbálják meggyőzni a más véleményen levő tagországokat is. A fontosabb kérdésekben tagországi és EU szinten érvanyaggal részletesen alátámasztott állásfoglalásokat adnak ki. Bizonyos esetekben abban is segítséget tudnak nyújtani, hogy egy tagország, kisebbségben levő álláspontjához más országokból támogatókat szerezzen. Erőteljes lobbizással megnyerhetnek egy, vagy több nagy tagországot és így kialakulhat a számukra kedvezőtlen döntést megakadályozó "blokkoló kisebbség".
Az érdekérvényesítés lehetséges csatornáit és gyakorlatát a következő ábra szemlélteti.
Mivel a Bizottság feladata a CAP továbbfejlesztésére, a működtetésre vonatkozó javaslatok megtétele, illetve a végrehajtás bizonyos formáinak felügyelete az érdekképviseletek megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak a Bizottsággal történő kapcsolattartásnak. Erőteljes lobbyzást folytatnak annak érdekében, hogy elképzeléseik bizottsági javaslatként jelenhessenek meg, illetve, a bizottsági kezdeményezések a lehető legteljesebb mértékben tükrözzék álláspontjukat. Figyelemmel kísérik a Bizottság tevékenységét, igyekeznek a hivatalos beterjesztésnél korábban megszerezni a javaslatokat, hogy elegendő idejük legyen a megalapozott állásfoglalás kialakítására, a kedvezőtlen megoldások érvényesülésének megakadályozására. A Bizottság legkülönbözőbb szintű funkcionáriusaival személyes, illetve félhivatalos kapcsolatokat alakítanak ki, amely meghatározó információs csatornákat jelent számukra. A fontosabb bizottsági elképzelésekről, tervezetekről érvekkel részletesen alátámasztott önálló állásfoglalást alakítanak ki, amelyet a lehető legszélesebb körben népszerűsítnek. Az érdekképviseletek erőteljesen lobbiznak annak érdekében is, hogy a Bizottság szükség esetén az ő általuk delegált, vagy hozzájuk közel álló szakértőket kérje fel bizonyos megalapozó háttértanulmányok, illetve szakértői állásfoglalások kialakítására.
Az
érdekképviseletek szerepe a CAP működtetésében
Az érdekképviseletek a CAP végrehajtásában is tudnak bizonyos szerepet vállalni annak ellenére, hogy a piacrendtartási szervezeteket a tagországok többségében az állam működteti. Széleskörű felvilágosító munkát végezve ismertetik a termelőkkel CAP rendszabályokat, a gyakorlati alkalmazás, a kedvezmények teljes körű kiaknázásának módját. Emellett folyamatosan figyelemmel kísérik a piacrendtartások működését, felmérik a tapasztalatokat, adatokat gyűjtenek a megalapozott állásfoglalások kialakítása érdekében.
Külön meg kell említenünk a termelői értékesítő szervezeteket. A friss zöldség- és gyümölcs piacrendtartás működtetését az EU a tagországokban létrehozott termelői értékesítő szervezetekre bízza, tevékenységüket jelentős anyagi támogatással segíti. Mivel ezek nem állami szervezetek, kialakításukban, működtetésükben az érdekképviseleteknek meghatározó szerep jut.
Az érdekérvényesítés gyakorlata néhány fontosabb tagországban
A tagországok között jelentős eltérések vannak a termelői szervezetek felépítésében és működésében. Valamennyi rendszer biztosítja azonban a farmerek megfelelő képviseletét mind nemzeti, mind uniós szinten. Jellemző példaként két nagy és egy kis ország gyakorlatát mutatjuk be.
A francia termelői érdekképviselet a közigazgatáshoz hasonlóan bürokratikus sokszintű, erőteljesen központosított rendszerben működik. Az érdekérvényesítés legfőbb fóruma a Francia Mezőgazdasági Tanács (CAF). Helyet foglal benne a Farmerszervezetek Nemzeti Szövetsége, a Fiatal Gazdák Országos Szervezete, az Agrárkamarák Országos Szövetsége, a Mezőgazdasági Önsegélyző Szervezetek Szövetsége, a Francia Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Mezőgazdasági Hitelintézetek Szövetsége. A Tanács vertikálisan és horizontálisan egyaránt átfogja az ágazatot, biztosítja a különböző csoportok érdekeinek demokratikus egyeztetését, a mindenki által támogatott és végsőkig védhető állásfoglalás kialakítását. A kormány a Mezőgazdasági Tanácsot tekinti elsőrendű partnerének az ágazatot érintő kormányzati döntésekben.
A Farmerszervezetek Nemzeti Szövetsége (FNSEA) megyékben működő farmerszervezetek országos szövetsége. A megyei, illetve helyi szervezetek az illetékességi körükbe tartozó közigazgatási fórumokon képviselik termelők érdekeit. Megyei és országos szinten egyaránt számos termékhez, termékpályához kapcsolódó bizottságot, szaktanácsadó testületet működtetnek. Az ezek által kialakított, gyakran eltérő álláspontokat az FNSEA testületei a demokratikus elvek szerint értékelik. Annak ellenére, hogy az FNSEA csak egyike a Mezőgazdasági Tanács tagjainak, a kormányzat a mezőgazdasági alaptevékenységre vonatkozó kérdésekben őket tekinti meghatározó partnernek. Az FNSEA ereje és szervezettsége alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország mindig is meghatározó szerepet játszott a CAP formálásában.
A francia agrárkamara szerepe a klasszikus termelői érdekképviseletben, a nemzeti és az uniós agrárpolitika befolyásolásában mérsékeltebb. Tevékenységük a szakoktatásra, a szaktanácsadásra, illetve a közösségi piacrendtartások működtetésére koncentrálódik. Franciaországban is működnek terméktanácsok, amelyek az egyes termékpályák szereplőinek tevékenységét koordináló fórumok. Fő feladatuk a termékpályához kapcsolódó vertikális egyeztetés, illetve szerepet vállalnak bizonyos piacrendtartások működtetésében is.
A szövetségi berendezkedésű Németországban a tartományok szerepe a közigazgatásban és a döntéshozatalban meghatározó. Ehhez kapcsolódóan az érdekképviseletek is tartományi és szövetségi szinten szerveződnek.
A Német Parasztszövetség (DBV) az ország egyik legnagyobb, legbefolyásosabb érdekképviseleti szervezete. Alapegységei a körzeti parasztszövetségek, amelynek a termelők közvetlenül, vagy helyi szervezeteik által lehetnek tagjai. A körzeti szervezetek tartományonként szövetségeket hoztak létre. Ezek választott képviselői alkotják a Német Parasztszövetséget. A tartományi parasztszövetségek szakbizottságokat működtetnek, amelyek valamennyi a parasztságot érintő kérdésben állást foglalnak. A termelőket szolgálja áttételesen az is, hogy a tartományi parasztszövetségek tevékeny részt vállalnak a szaktanácsadásban, a jogi tanácsadásában, a szakképzésben. A Német Parasztszövetség hatalmas befolyással rendelkezik a szövetségi törvényhozás és közigazgatás valamennyi fórumán. Számos bizottságot, tanácsadó testületet működtet. Ezek egyrészt szakmai segítséget nyújtanak a szervezet álláspontjának kialakításához, másrészt megfelelően képviselik a termelők érdekeit a különböző nemzeti és EU fórumokon.
Egyes német tartományokban működik agrárkamara is, amely a termelői önigazgatás fontos szerve. A kötelező tagságból eredően illetékességük a tartomány valamennyi termelőjére kiterjed. Jogosultak tagjaik érdekképviseletére a különböző tartományi és országos fórumokon. Emellett az államigazgatástól bizonyos feladatokat is kaptak a CAP végrehajtásában. Elsősorban a termelési, termelői információ gyűjtésében működnek közre.
A tagországok közül talán Hollandiában folyik a legintenzívebb mezőgazdasági termelés, az ország az Unió második legnagyobb mezőgazdasági termék és élelmiszer exportőre, Az ágazat sikereihez a hatékony érdekképviseleti munka is hozzájárult.
A Mezőgazdasági és Kertészeti Szervezetek Országos Szövetsége (Farmerszövetség) a mezőgazdaságban működő három (katolikus, protestáns, illetve valláshoz nem kötődő), valamint egy kertészeti szövetséget fog össze. A tagszervezetek kiterjedt országos hálózattal rendelkeznek, a farmerek több mint kilencven százalékát tagjaik közt tudhatják. A nagyarányú képviselet és a demokratikus szervezeti keretek lehetővé teszik a farmertársadalom érdekeit teljes mértékben tükröző állásfoglalások kialakítását. A Farmerszövetséget a kormányzat közvetlen partnerének tekinti.
Hollandiában a terméktanácsok jelentős szerepet töltenek be az érdekképviseletben, a CAP működtetésében. A tanácsokba képviselőt küld valamennyi, a termékpályához kapcsolódó termelői-, feldolgozói-, kereskedelmi, munkaadói és munkavállalói szervezet. A terméktanács demokratikus fórumot teremt a szektor összes szereplője számára, kiváló lehetőséget biztosít az érdekegyeztetésére. Mivel a terméktanácsok a szektorban érintettek teljes körét képviselik, a holland állam hatósági feladatok ellátásával is megbízta őket. A CAP szabályozás működtetéséhez szükséges információk gyűjtése mellett ők foglalkoznak a támogatások szétosztásával, az import-export engedélyek kiadásával is.
Érdekérvényesítés
a CAP keretein túlmenően
A CAP piacszabályozó, illetve termelői jövedelem befolyásoló szerepe több ágazatban mérsékeltebb (pl. kertészeti termesztés). A termelői érdekérvényesítés emiatt nem korlátozódhat csak arra, hogy megpróbálja számára kedvező módon befolyásolni az EU döntéshozókat.
Az EU mezőgazdasági termelői egyre jobban kénytelenek a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek értékesítési csatornái folyamatosan koncentrálódnak. Növekszik a nagyméretű feldolgozó üzemek, illetve a multinacionális nagy- és kiskereskedelmi hálózatok szerepe. Gazdasági súlyukkal részben közömbösíteni tudják a CAP szabályzók hatását. Tetszés szerint válogatnak a beszállítók között. Folyamatosan, nagy mennyiségű, egységes, kiváló minőségű árut igényelnek, szigorú szállítási feltételekkel. Áraik emellett nyomottak. Követelményeiket csak a leghatékonyabban termelők tudják kielégíteni.
A termelők számos tagországban rájöttek arra, érdekeiket jobban szolgálja erejük egyesítése, mint a nemzeti, vagy az uniós agrárpolitika döntéseinek befolyásolása érdekében végzett lobbizás. A szövetkezeti mozgalom - elsősorban a kisméretű, exportorientált mezőgazdasággal rendelkező országokban - hosszú ideje eredményesen működik. (Hollandia, Dánia). A nyugati típusú szövetkezetekben a farmer, illetve gazdasága önálló marad. A termelő szabadon dönthet a be- és kilépésről, a demokrácia szabályai szerint befolyásolhatja a szövetkezet tevékenységét. Ha a tagság mellett dönt, maradéktalanul vállalnia kell a megszabott feltételeket. A szövetkezetek szerepe elsősorban a termékek értékesítésében, a termeléshez szükséges anyagok beszerzésében meghatározó.
A termelői érdekképviseletek a tagországok többségében felismerték a szövetkezés előnyeit. Tagországi és EU szinten szorgalmazzák a szövetkezetek létrehozásának, tartós működésének támogatását.
A csatlakozási folyamatot, a magyar agrárgazdaság számára legkedvezőbb pozíció kialakítását a magyar érdekképviseletek több módon segíthetik. Az agrárszféra érdekeinek pontos felmérésével és rangsorolásával hozzájárulhatnak a csatlakozási fórumokon biztosan képviselhető nemzeti álláspont kialakításához. Annak érvényre juttatását pedig azzal segíthetik, ha szoros kapcsolatokat építenek ki a tagországokban működő társszerveikkel, illetve bekapcsolódnak az európai érdekképviseletek munkájába. E fórumokon ismertetni tudják az elképzeléseket, illetve eredményesen lobbizhatnak annak érvényesülése, egy számunkra előnyös csatlakozási alku létrejötte érdekében.
A tagságra való felkészülésünk fontos eleme az agrárgazdaság továbbfejlesztése és átalakítása olyan módon, hogy meg tudja állni helyét az egységes piac, illetve a CAP rendszerében. Az egyre szigorodó piaci feltételekhez történő alkalmazkodás leginkább az érintettek összefogásával (termelői szervezetek szerepének növelése, szövetkezés, termelési integrációk) lehetséges. Az érdekképviseleteknek a versenyszféra mellett foglalkozniuk kell a nagyszámú, kistermelővel, kényszervállalkozóval is. Mindent el kell követniük annak érdekében, hogy e szféra ne legyen a csatlakozás vesztese.
Magyarország alapvető érdeke, hogy
a csatlakozásig teremtődjön meg hazánkban is az EU gyakorlatának megfelelő,
az agrárgazdaság valamennyi szereplőjét átfogó, demokratikus, hatékony
érdekképviseleti rendszer. Csak ez ad garanciát arra, hogy az EU rendszerében
megfelelően képviselve legyenek a magyar agrárszféra szereplőinek érdekei.