Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása minden idők legnagyobb kihívását jelenti a magyar agrárágazat számára. A Földművelésügyi Minisztérium 1997-ben elkészítette hosszútávú ágazati koncepcióját, amelyben megfogalmazásra kerültek az ezredfordulóig és azt követően megvalósítandó feladatok. Az Agrárprogram részanyagaként elkészült a csatlakozási agrárstratégia is, amely támpontot hivatott nyújtani az agrárgazdaság cél- és eszközrendszerének az előttünk álló konkrét feladatoknak megfelelő átalakításához. A koncepció az agrárgazdaság jogi és intézményi harmonizációja terén már elért eredményekkel számot vetve, az Európai Unió Bizottsága által 1997. Július 16-án nyilvánosságra hozott AGENDA 2000 elnevezésű javaslat-csomag ajánlásaira tekintettel készült.
Az Agrárprogram a századforduló kihívásainak igyekszik megfelelni - tudatában annak, hogy az agrárgazdaság a nemzetgazdaság kiemelt jelentőségű ágazata, hiszen a mező- és erdőgazdaság az élelmiszeriparral együtt a bruttó hazai összterméknek 11,3%-át, míg az exportnak mintegy 15%-át adja. Az agrártermékek egynegyede külpiacokon értékesül, sőt a hazai családi háztartások kiadásainak is átlagosan 30%-ában jelennek meg. Az agrárgazdasági tevékenységből származó jövedelem még ma is meghatározó az ország területének több mint a felén elhelyezkedő vidéki településeken élő lakosság szempontjából.
Az Agrárprogram társadalmi vitája során kiérlelt rendező elvek szerint többcélú agrárgazdaság megteremtése a célunk. A mezőgazdaság dinamikus fejlesztése és új pályára állítása, mint az agrárprogram alapvető feladata fogalmazódik meg. A program célkitűzései között egyenlő súllyal jelenik meg a termelés versenyképességének javítása, a termelékenység növelése; a természeti és gazdasági erőforrások ésszerű kihasználása, a humán erőforrásokkal történő okszerű gazdálkodás, az esélyegyenlőség biztosítása az ágazatban foglalkoztatott munkaerő számára; a termelő tevékenység és a természeti környezet összhangjának fenntartása; az agrárinnováció elősegítése.
A program a magántulajdon és a piacgazdaság elveire épül. Célkitűzése, hogy a mezőgazdaságot az általános gazdasági- és agrárpolitika eszközeivel, kereskedelem-, támogatás-, adó-, hitel- és árpolitikával olyan helyzetbe hozza, hogy a gazdaság más területeivel szemben fennálló, természettől függő és egyéb hátrányok kiegyenlítődjenek, és a termelékenység emelkedjen. A vegyes üzemgazdasági viszonyokon nyugvó mezőgazdaság valamennyi szereplője részére megteremtődjenek piacgazdasági viszonyok között a versenysemlegesség feltételei. Ugyanakkor segíteni kívánja azokat a kedvezőtlen piaci és regionális körülmények között működő hátrányos helyzetben élő termelőket is, akik számára a mezőgazdaság az egyetlen tevékenység társadalmi fennmaradásuk biztosítására.
Az Agrárprogram, illetve az elmúlt évben megszületett és az agrárágazat jövőjét keret jelleggel, nagy vonalakban meghatározó Agrártörvény a magyar élelmiszergazdaság növekedési pályára állításának lehetőségeit, illetve a hozzárendelendő eszközrendszert elsősorban a piaci kereslet függvényében közelíti. Elsődleges feladat a hazai fogyasztás megfelelő mennyiségben, minőségben és áron történő kielégítése. A feleslegek exportpiacokon való értékesítése pedig a termelők növekvő árbevételhez juttatását hivatott biztosítani.
Az Agrárprogramon belül a csatlakozásig terjedő, illetve az azt követő időhorizontra vonatkozólag fogalmazódnak meg a teendők. Az első, a felkészülés szakaszát fokozatos alkalmazkodási stratégia jellemzi. A második szakaszt az Európai Unióhoz történő csatlakozás tényleges időpontjától számítjuk, amikor a magyar termékek mind a hazai, mind a többi tagország piacán az új, egységes belső piac követelményeivel találkoznak, megszűnik az exportszubvenció, melynek súlya már ma is jelentősen csökkent, ugyanakkor megszűnnek a még meglévő, kedvezményes vámok is. A kiéleződő versenyben a termékek között a költségek alakulása, a minőség és nem utolsó sorban a marketing munka tesz majd különbséget.
Az Európai Unió a belépő tagországoktól az 1958. óta kialakult közösségi vívmányok (acquis communaitaire) teljeskörű átvételét követeli meg. Magyarország agrárgazdasága a csatlakozás tervezett időpontjában reményeink szerint képes lesz a teljes tagsággal járó követelményeknek eleget tenni, eltérési kérelmet (derogációt) csak viszonylag szűk körben és átmeneti időtartammal látunk szükségesnek igénybe venni. A teljes jogú tagsággal járó várható előnyök az előzetes számítások szerint meghaladhatják a hátrányokat.
A magyar belső fogyasztást alapvetően az életszínvonal alakulása határozza meg, ami egy sor, az ágazattól független kérdés eredőjeként alakul. A hivatalos gazdaságprognózisok az ezredfordulóig évi 2%-os, azt követően mérsékelten emelkedő fogyasztásbővüléssel számolnak. Hazai piaci kitekintések szerint egyes zöldség és gyümölcskonzerv- féleségek, hűtőipari termékek, majd 2000. után inkább a friss áruk iránt várható fokozottabb piaci érdeklődés. Az állati termékek belföldi fogyasztása 3-4%-os ütemben bővülhet, különösen a sertéshús, baromfihús és húskészítmény tekintetében. A tej és tejtermékek fogyasztása az életszínvonal stabilizálódása esetén megalapozottan növekedhet. EU-s belpiaci kilátásaink a korábbi 45-50%-os részarányt valószínűsítik, a CEFTA országok felé szerényebb, míg a FÁK országokba korábbi piacaink célzott támogatással történő preferálása mellett markánsabb növekedés is elérhető.
A
termelési szerkezet változásai
A várható piaci tendenciák az agrártermelés struktúrájának módosítását igénylik. Az Agrárprogram a szántóföldi kultúrák esetében a terület 4-5%-os (180-220 ezer ha) csökkentésével számol, a kedvezőtlen talajadottságú területek gyepesítése, illetve erdősítése nyomán. A termelési szerkezeti arányok tehát kismértékben, de tartósan módosulnak. A termelési szerkezet belső, megbomlott egyensúlyát mielőbb helyre kell állítani az állattenyésztés dinamikus növelésével. Ezen keresztül biztosítani kell az alapanyagtermelés és az élelmiszerfeldolgozás jobb összhangját is.
Gabonafélét a terület 58-60%-án kívánatos termelni, döntően búza és kukorica cca. 50-50%-os megoszlása mellett, korszerű fajták és technológia alkalmazásával. Ezáltal a gabonatermelés változatlanul a magyar mezőgazdaság meghatározó, fontos ágazata marad. Markáns növekedéssel, mintegy kétszeresére növelt vetésterülettel és növekvő hozamokkal számolunk az abrakhüvelyesek esetében, felismerve ezek szerepét a takarmányozásban, az exportban és az import kiváltásában, valamint a talajállapotra gyakorolt pozitív hatásában. A takarmánytermő terület meghatározásánál az állatállomány igényei mindenkor a meghatározóak. A jelenlegi alacsony termelési színvonal növelése a silókukorica és lucerna esetében az állattenyésztés fejlődésével arányosan, mintegy 20-25%-os mértékben emelkedő hozamokkal kívánatos. Gyepterületünk 1,15 millió hektár körül alakul, melynek mintegy 60%-a alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, míg a többi talaj- és természetvédelmi célokat szolgál.
Az ipari növények a jövőben is meghatározó fontosságúak lesznek, vetésterületük változatlanul 800 000 ha körül alakul. Az ipari növények termesztését alapvetően a termeltető-feldolgozó ipar igényei fogják meghatározni. A lakosság ellátásában fontos szerepet játszó élelmem, a burgonya esetében a hozamok növelése mellett a vetésterület arányosan csökkenthető. Vetőgumóból teljes önellátással továbbra sem számolhatunk. Egyébként a szántóterületnek jelenleg is mintegy 4%-án folyó vetőmagtermesztésünk alapján Európa vetőmag- és szaporítóanyag-előállításában jelentős szerepet játszhatunk a jövőben is, kedvező klimatikus adottságainknak köszönhetően a mérsékelt égövben termeszthető fajták vetőmagellátó országa lehetünk. Az ágazat hazai és export lehetőségei arra ösztönöznek, hogy megfelelő műszaki és szellemi kapacitásokkal megerősítve bővítsük a termelést.
A kertészeti ágazatok a mezőgazdasági össztermésnek mintegy 15%-át adják, termékeik 25-35%-a exportra kerül. A jövőben is számos termékünkkel, mint például a bor, a fűszerpaprika, a bogyós gyümölcsök, a hagymás dísznövények, az örökzöld faiskolák, piacképesek lehetünk, hisz kiváló természeti adottságokkal, világszínvonalú termelési kultúrával és tradíciókkal rendelkezünk e téren.
A zöldségtermesztésben a szántóföldi területen a szinten tartás, míg a fóliás termesztés esetében a dinamikus, mintegy 6 000 hektárra felfuttatott területen primőr termék előállítását biztosító fejlesztés kívánatos. A hazai fajtaválaszték bővítésével a szezonális hiányok kiküszöbölése a cél, ezáltal az indokolatlan import mérsékelhető.
A gyümölcstermesztésben sürgős fajtaváltás és az ültetvények megújítása a feladat. A jelenlegi dimenzió fenntartása mellett, a termelési teljesítményeket megőrizni, esetleg mérsékelten fokozni célszerű a piaci keresleti viszonyok figyelembevételével. A fajta és technológiaváltásnak elsősorban az étkezési minőségű termékek arányának határozott növelése és biztonságos előállítása a célja. A friss fogyasztást és a feldolgozóipar igényét hazai termelésből kell kielégíteni mind a zöldség, mind a gyümölcs ágazatokban.
A szőlő és bor ágazatban a minőségi palackos borok, pezsgők arányának növelése, a műszaki technológiai színvonal emelése kívánatos. A hagyományos borvidékek termelése kielégíti a hazai borfogyasztók igényeit és közel 1,0 millió hektoliter exportot tesz lehetővé. Ehhez azonban minőségorientált, szabályozott, eredetgarantált termelés és forgalmazás szükséges.
A jövőben figyelmünket azokra a termékekre is célszerű irányítani, amelyek előállításában komparatív előnyünk van. Ennek szellemében ki kell aknázni a fűszer- és gyógynövény termesztésben rejlő lehetőségeket is a tájkörzetek társadalmi és gazdasági szerepének stabilizálásában, a vidék és térségfejlesztési programok kialakításakor.
Az állattenyésztés a mezőgazdaság bruttó termelésének 48%-át képviseli, még az évtized első éveiben történt drasztikus visszaesés dacára is. A termelési cél a lakosság hazai élelmiszer-alapanyagból történő ellátása, illetve az export lehetőségek maximális kihasználása. A szarvasmarha ágazatban a lakosság tejfogyasztásának kielégítése, illetve elsősorban a vágómarha előállítás területén az exportbevételek növelése a feladat. Ez a tényadatokból kiindulva 2000-ig az állatállomány szinten tartásával, majd 2005-ig mintegy 2,0-2,5%-os növelésével biztosítható, természetesen kedvező közgazdasági feltételek esetén. Az ágazatfejlesztési támogatásokat a biológiai alapok fejlesztésére, a technológiai és takarmányozási feltételek javítására összpontosítjuk.
A sertéságazat termelése - a statisztikai adatokból kiolvasható látszólagos csökkenés ellenére - 117,0%-os önellátási szinten mozog. Az állománynövelés reális célja a 2005. körüli időpontra a jelenlegi 5 millió darabbal szemben a 6,5-7,0 milliós létszám elérése lehet. Az állomány fajtaszerkezete a nagyüzemi tartóknál lehetővé teszi a világpiacon versenyképes minőségű vágóállat és termék előállítását. A vágóállat előállításában mintegy 50%-os arányban résztvevő kistermelői szféra esetében tapasztalható és döntően genetikai, illetve takarmányozási okokra visszavezethető minőségi problémák kiküszöbölése viszont a szabályozás, szaktanácsadás feladata lesz. E körben a termelő, feldolgozó, értékesítő típusú szövetkezést elősegítő, projekt jellegű támogatás jelenthet pozitív irányú változást, illetve megoldást.
A juh ágazat termelése a fentiekkel ellentétben elsősorban export érdekeket szolgál, a hazai fogyasztási szokások következtében inkább szociálpolitikai, illetve foglalkoztatási jelentőséggel bír. Az európai piaci tendenciákat figyelembe véve intenzív fejlesztése indokolt, korszerű biológiai alapok, hatékony és minőségi termék előállítást biztosító tartástechnológiák alkalmazásának elősegítésével.
A vágóbaromfi előállítás az állattenyésztés egyik legnagyobb ágazata, rugalmas és jól alkalmazkodó jellege, korszerű műszaki színvonala mind hazai, mind export piacokon jelentős szerepre predesztinálja a jövőben is. Az évi átlagos 3-4%-os tervezett fejlesztési ütem az ágazat jelenleg csupán 65-75%-os genetikai potenciáljának további kiaknázása nyomán reálisnak tekinthető.
Az erdészet, vadászat és halászat többféle igény kielégítésében játszik szerepet, gazdasági hasznán túl környezetvédelmi és szerteágazó szociális jelentőséggel is bír. Az egyes ágazatok termékei, szolgáltatásai korszerű fogyasztói igényeket elégítenek ki, jelentősek az ökológiai adottságok ésszerű kihasználása, a vidék összehangolt fejlesztése, a környezet ápolása és védelme szempontjából egyaránt.
A korszerű piacgazdaságok mezőgazdaságának fontos ismérve a mezőgazdasági termékek transzformációjának magas foka. A fejlett gazdaságokban az élelmiszeripari termelés hármas szerepet tölt be: a mezőgazdasági termékek döntő hányadának felvevője, a belföldi élelmiszer szükséglet kielégítője, a nemzetgazdaság külpiaci kapcsolatainak fontos tényezője. A magyar élelmiszeripar napjainkban a hazai össztermék 4,5%-át, a teljes export bevétel 12-13%-át adja, a nemzetgazdaságban használt állóeszköz állomány 6-7%-ának birtokában, az aktív keresők 4,0-4,5%-ának foglalkoztatása révén. A kilencvenes évek közepétől a termelékenységi mutatók lassú, pozitív irányú elmozdulása mellett eléri a 2,0 Md USD nettó export árbevételt.
Az élelmiszeripar fejlesztésének legfontosabb feladata napjaink egyre erősödő import versenyében a hazai élelmiszerek pozíciójának megerősítése a belföldi ellátásban, versenyképes, hazai alapanyagra alapozott élelmiszerek előállításával. Másik fontos szempont a biztonságos élelmiszerellátás minőségi követelményeinek teljesítése.
Az élelmiszeripar főbb ágazatai a kilencvenes években lezajlott privatizációs folyamatok hatására dinamikus fejlődésnek indultak. Az átalakítás néhány perspektivikus, s középtávon már stratégiai fontosságú szakágazatban (hús-, tej-, baromfi-, malom-, takarmányipar, zöldség- és gyümölcs feldolgozás) a külföldi tőke szerényebb érdeklődése következtében nehezebben indult. Elmaradások vannak a kis- és középvállalkozások, illetve az elmaradott térségekben működő üzemek átalakítása, korszerűsítése terén is, ahol a nagymértékű beruházási deficit felszámolása sürgető feladat. Ezek a vállalatok nagytömegű mezőgazdasági nyersanyagot dolgoznak fel, tehát meghatározó szereppel rendelkeznek a velük kapcsolatban álló mezőgazdasági termelők gazdasági, társadalmi pozíciójának alakulásában is. Központi ösztönzéssel segíteni kell kedvező befektetői környezet kialakítását - speciális hitelfelvételi lehetőségek biztosításával, beruházásösztönző adóelemek alkalmazásával és a marketing tevékenység erősítésével.
Üzemi
struktúra, tulajdonviszonyok
Az Agrárprogram vegyes méretű üzemi rendszerre épül és fogalmaz meg feladatokat. Azonban úgy ítéljük meg, hogy a magántulajdonon alapuló gazdálkodás elsődlegességén túl kívánatos a történelmi fejlődés nyomán kialakult és jól működő üzemi struktúrák megtartása is. Hazánkban a mező- és erdőgazdálkodásban, illetve a halászatban 1997. májusában 37 851 nyilvántartott vállalkozás működött a statisztikai adatok tanúsága szerint. Ezen belül 22 881 egyéni vállalkozás mintegy fele folytatott főfoglalkozásban mezőgazdasági termelést. Becslések alapján 50-60 ezerre tehető azon egyéni vállalkozások száma, amelyek képesek biztosítani egy család megélhetését. A mezőgazdaságban működő társaságok 95%-a korlátolt felelősségű társaság, amelyekben 33 000 fő foglalkoztatása történik. Az 1800 körüli szövetkezetben kereken 90 000 foglalkoztatottnak nyújtottak munkahelyet. A 194 működő részvénytársaságból 28 részben tartós állami tulajdonnal gazdálkodik. Utóbbiak jelentősége még ma is meghatározó, hiszen az összes kibocsátás 12-13%-át adják és több mint 24 000 fő foglalkoztatását biztosítják.
A gazdaságok célszerű méretének alakulása szempontjából álláspontunk szerint a hatékonyság, a vidék kiegyensúlyozott fejlődése, a táj és a környezet megóvása a döntő (a művelt terület, a termelési szerkezet és termelési érték figyelembevételével), amely adott gazdasági és földrajzi környezetben differenciáltan érvényesülhet. Más társadalmi rétegek jövedelmi viszonyaival arányban álló megélhetést, indokolt mértékű fejlesztést és tartalékképzést, továbbá a közterhek viselésében való szerepvállalást is lehetővé tesz.
Az
Európai Unióhoz történő csatlakozás várható hatása, feltételei
Az 1998-ban megkezdődő csatlakozási tárgyalások kezdetén szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy tagságunk kezdetétől teljes mértékben részeseivé kívánunk válni az egységes belső piacnak, vállaljuk a határellenőrzés nélküli forgalom bevezetésével járó összes kockázatot. Magyarország a KAP által meghatározott valamennyi kötelezettségnek aláveti magát ugyanakkor elvárja, hogy a közös agrárpolitika keretében biztosított jogok és kedvezmények hazánkra is korlátozás nélkül érvényesüljenek. Igényt tartunk továbbá valamennyi termékhez, illetve termeléshez kapcsolódó támogatásra is. A tárgyalások egyik súlypontját megítélésünk szerint az egyes termékpályákra vonatkozó szabályok, kötelezettségvállalások, valamint a betartásukra vonatkozó kormányzati garanciák kérdése fogja képezni. A tárgyalások során el kell fogadtatnunk a magyar termelés- és piacpolitikai koncepciót a legfontosabb agrártermékeinkre, valamint hatósági garanciákat kell tudnunk adni az EU minőségi szabványainak történő megfelelést illetően is.
A fenti célok megvalósítása érdekében fokozatosan meg kell teremteni a szükséges jogi, pénzügyi, személyi és szervezeti feltételeket. A hatékonyabb piacszabályozásban a szakmai érdekképviseleti, köztestületi és civil szervezetek szerepét erősíteni kell. A piacszabályozásnak elsősorban az árutermelő tevékenységre specializálódott termelők értékesítési, gazdálkodási körülményeinek biztonságosabbá tételét kell szolgálnia, különösen a meghatározó termékek esetében az értékesítési és jövedelembiztonságot erősítő eszközök alkalmazásával, mint amilyen az irányár vagy garantált ár. Vizsgáljuk az EU gyakorlatnak megfelelően az intervenciós ár meghirdetésének és működtetésének lehetőségét is.
Az export ösztönzés terén a csatlakozásig a közvetlen támogatások helyett a piaconként és időszakonként eltérő, pályázatos elbíráláson alapuló rendszer bevezetését szorgalmazzuk, melynek nyomán lehetővé válhat a piaci környezet változásainak rugalmas követése. A mezőgazdasági termékek kül- és belpiaci stabilitásának fokozása érdekében olyan új, eddig nem alkalmazott eszközöket alkalmazunk már 1998-tól, mint az állat- és növényegészségügyi szolgáltatások költségeihez történő hozzájárulás; a hulladékmentesítés költségtérítése; vagy a termékcsoportos marketingtámogatások. Új szemléletet tükröznek piacszabályozási eszköztárunkban az olyan elemek is, mint a minőségi felár, a szakirányú tanácsadás, a kutatás- fejlesztés ösztönzése, illetve a készletezés, vagy az éves takarmány szükséglet állattartók általi felvásárlásának kamatpreferenciával történő támogatása.
Alapvető szempont, hogy az egyes támogatási formák összehangoltan működjenek és átláthatóak, illetve ellenőrizhetőek legyenek. A teljes tagság elérésének időpontjától az agrár-piacszabályozás is - néhány, esetleg fenntartható nemzeti elemet kivéve - az EU egységes elveinek, a KAP szabályainak megfelelően történik.
Az agrártámogatások jelenlegi rendszere már szintén a várható csatlakozásra történő ágazati ráhangolódás jegyeit viseli magán. A rendszer jellemzője, hogy tevékenységhez kötődik, szektorsemleges és a támogatáshoz jutás feltételeként bizonyos gazdasági teljesítmény elérését, illetve statisztikai adatszolgáltatásnak történő alávetési kötelezettséget ír elő. Összhangban van a nemzetközi normákkal, bár néhány támogatási elem esetében a WTO még további csökkentést ír elő.
Az agrártámogatási rendszernek biztosítania kell az ágazat szereplőinek fejlesztési, piacrajutási és jövedelembiztonsági feltételeit és egyre fokozódó mértékben hozzá kell járulnia a versenyképesség növelése mellett a vidék népességeltartó-képességének fokozásához is.
Az agrártámogatások költségvetésen belüli nagyságrendjét az Agrárprogram irányelveinek megfelelően és az Agrártörvényben deklaráltan a GDP növekedésének mértékében növelheti a mindenkori kormányzat. Az ágazat számára hasznosítható összeg jelenleg több minisztérium fejezeti előirányzatánál jelentkező tételekből tevődik össze, a földművelésügyi tárcánál előirányzott forrásokat kiegészíti a foglalkoztatási, környezetvédelmi, területfejlesztési, gazdaságfejlesztési stb. célokat szolgáló programok ágazatunk területéről elnyerhető és felhasználható összege.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás révén hazánk bekerül egy mintegy 400-450 millió fős, egységes belső piacra, amely jelentős kereslettel, vásárlóerővel rendelkezik. A külső versenytársaktól védett belső piacon előreláthatólag még mindig magasabbak lesznek a támogatások, mint a magyar megfelelőik, így javulhatnak a harmadik országbeli értékesítés feltételei. Az EU átalakuló agrárpolitikai rendszere feltételezhetően továbbra is fog tartalmazni olyan stabilitást biztosító elemeket, amelyek javítják termékeink versenyképességét. Az EU vidékfejlesztési politikája sokkal fejlettebb és átfogóbb a hazainál, tehát ez szintén pozitív hatását vetíti előre - csakúgy, mint a hozzáférés a tekintélyes kutatás-fejlesztési programokhoz.