Nincsenek kétségeink afelől, hogy az Európai Unió kiszámítható időn belül tagjai közé sorolja Magyarországot. Annak viszont megvannak a valós veszélyei, hogy még csatlakozásunk idejére sem leszünk megfelelően felkészülve a tagságra. A felkészülés voltaképpen folyik, cikkezik róla a sajtó, szól róla a rádió, televízió és oktatják az egyetemeken is. Ez a könyv azt tűzte ki célul, hogy a szakmabeliek - termelők, szakmunkástanulók, technikusjelöltek, tanáraik - valamint minden érdeklődő kapjon rövid, de célirányos tájékoztatást az unió gyakorlatáról.

Saját szakterületének helyzetét és teendőit mindenki maga ismerheti legjobban, így mindenki csak egyénileg tud felkészülni a csatlakozásra. A felkészülés érdekében meg kell ragadni minden információforrást és segédanyagot, nem elegendő baráti beszélgetéseket folytatni vagy felszínesen megismerni a kínálkozó érdekesebb információkat. Az unió kőkemény üzleti szervezet, nem sok köze van a szociális juttatásokhoz már ma sem - és mire mi új belépő tagok leszünk, még ennyi sem lesz. Az utóbbi években is nagyon sokat kellett okulni saját kárunkon, most itt az ideje, hogy áttekintsük a helyzetet és nagyon tudatosan készüljünk fel a tagságra.

Intő példa, hogy még nem volt olyan tagállam, aki belépése során tökéletesen elégedett lehetett volna - de a másik oldalról nézve az is igaz, hogy csak az olajban dúskáló Norvégia és a bankjairól híres Svájc engedheti meg magának, hogy (egyelőre) kívül maradjon az unión.

A magyar gazdálkodó sok nehéz időszakot átvészelt már, és talán nincs is olyan rugalmasan alkalmazkodni tudó ágazata nemzetgazdaságunknak, mint a mezőgazdasági termelés, ahol generációk adták kézről-kézre a megszerzett tudást és tapasztalatot. Ezért nézhetünk elébe bizakodva a csatlakozásnak.