NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA – AZ ISZLÁM
VII. RÉSZ: SZLÁVOK
L. Az elbei szlávok           LII. A morva szlávok

LI. FEJEZET.
A cseh szlávok.

A csehek őstörténete is, mint a lengyeleké, a mondák homályába vész el. A Visztula mellékeiről alighanem akkor vonultak le a bójok egykori hazájába, Bojohemumba, mikor a longobárdok onnan a Közép-Duna vidékére tették át szállásaikat. Erőt vettek az ott lakó markomann néptöredékeken s csakhamar alattvalóivá vagy legalább adófizetőivé lettek az avaroknak, kik a 600. év körül már Csehországon át intézték rablóhadjárataikat a frankok ellen.


Frank harczosok.
Elefántcsont tábla a IX. századból, a párisi Louvre-ban.

Ők is törzsekre voltak szakadozva s főnökeik bizonyos függetlenségben uralkodtak egyes vidékek fölött. Az avarok igáját egy Samo nevű frank kalandor vezetése alatt sikerült lerázniok, ki a közös czél elérésére egyesítette a cseh és morva törzseket s 627-ben szlávjai unszolására királyi czimet vett föl. Azonban a tőle alkotott rövid életű szláv állam 662-ben bekövetkezett halála után teljesen szétfoszlott.

A VIII. század közepe táján a csehek körében újra törzsfőnökök merűlnek fel, kik között legnagyobb nevezetességre Hosztivit emelkedett, és pedig azért, mert atyja volt az első keresztyén törzsfőnek, Borzivojnak. Nagy Károly ideje óta azután a történelmi kútfők is foglalkozni kezdenek a csehekkel. E nagy uralkodó, miután az avarok hatalmát egészen porba döntötte, le akart számolni az avar szláv alattvalóival is, kik uraik bukását a maguk függetlenítésére törekedtek felhasználni. 805-ben három erős sereget indított a császár Csehország ellen, melynek törzseit negyvennapi pusztítás után inkább megfélemlítette, semmint leigázta. A csehek vitézül ellenállottak s a következő évi hadjárat sem vezetett eredményre. Mindazáltal némi nyomok arra látszanak mutatni, hogy Nagy Károly utolsó éveiben a csehek a frankok adófizetői voltak. Alighanem hódoltságban maradtak később is, mert követeik 822-ben megjelentek a császár udvarában.

Kétségkívül a császári birodalom suprematiájára mutat az, hogy a 844. év végén Regensburgban, hol akkor Német Lajos udvarát tartotta, megjelent tizennégy cseh főnök (lech volt a nevük) s fölvették a keresztséget. Ennek következménye lett, hogy a császár egyházkormányzati tekintetben Csehországot a regensburgi püspökség alá rendelte. De a csehek nagy része megmaradt a pogányhiten s függetleníteni igyekezett magát a császári befolyás alól. Erre alkalmat is találtak 846-ban, midőn Lajos a morvák felett győzelmet aratva, minden elővigyázat mellőzésével vezette át hadait Csehországon; váratlanul megtámadták, seregét széjjelverték s kicsi híja, hogy őt is el nem fogták. Ezt megbosszulandó, a német király hatalmas hadsereggel ment a csehekre, de a tűzzel-vassal folyt hadjáratban a csehek lettek a győztesek. A király kénytelen volt békét kötni s a cseheknek engedményeket tenni. Azonban még 857-ben is elveszi egy hűtlen főnök birtokait s oda ajándékozza egyik hívének.


Német Lajos pénze.

A németek uralmának a csehek fölött 863 körül a morva Rasztiszláv vetett véget, kinek sikerült a rokon népet szövetségébe vonnia. Megújította a szövetséget Szvatopluk is, ki Borzivoj fejedelem leányát feleségül vette s ettőlfogva a csehek neki is hűséges társai voltak minden vállalatában. Természetesen Német Lajos ezt a szövetséget nem nézhette tétlenül s 872-ben Luitbrecht mainzi érsek válogatott sereggel hirtelen Csehországban termett s Borzivojt a többi cseh főnökökkel együtt kegyetlenül megverte. A német hadak óriási zsákmányt ejtettek, de a várakba menekült cseheket, minthogy Szvatopluk győztesen előnyomult, nem tartották tanácsosnak üldözőbe venni. Ettőlfogva hosszú időn át a béke éveit élvezték a csehek s lassanként a keresztyénség is megkezdte náluk hódítását.

Úgy látszik, a morvák fejedelmének, Szvatopluknak volt a műve, hogy Borzivoj, feleségével együtt, 871-ben megkeresztelkedett. Az egykorú kútfők szerint a keresztség szentségében Methodius érsek részesítette őket s példájokat csakhamar követték az ország előkelői és többi lakosai is. Az első templomok Leutomšelben, Hradeczben és a Prága melletti Vyehradban épültek sz. Kelemen tiszteletére, mint a mely szentnek a morva apostolok nagy tisztelői voltak. Nem csoda ennélfogva, ha a csehek körében is kezdetben a szláv liturgia honosodott meg, melyet azután 936-tól fogva, midőn a németekkel szövetkezett testvérgyilkos Boleszláv a szláv papokat kiűzte, lassanként kiszorított a római szertartás.

Borzivoj 894 körül halt meg s egy évvel rá fiai, Spitihnyev és Vratiszláv országuk nagyjaival megjelentek a regensburgi birodalmi gyűlésen s önként alávetették magukat a német császárnak. Már 900-ban a csehek a bajorokkal szövetkezve pusztítják Morvaországot és ekként segítő kezet nyujtanak a magyaroknak rokonaik megsemmisítésére. A morva birodalom bukásából a csehek is hasznot húznak; némely szomszédos területekkel gazdagítják országukat. De a nyert előny fejében tűrniük kellett, hogy a magyarok 906. és 908-ban országukon át törjenek Szászországba.

Vratiszláv fia és utóda volt a vértanúvá lett szent Venczeszláv (925–936), kit I. Henrik császár adófizetésre kényszerített. Ezt az adót a csehek még a XI. században is fizették. Venczeszlávot öcscse, Boleszláv (936–967) taszította le a trónról, s minthogy a német császár felsőbbségét nem akarta elismerni, I. Ottó fegyverrel volt kénytelen a császári hatalomnak tekintélyt szerezni. Később azután Boleszláv hadai is résztvettek az augsburgi ütközetben, mely a magyar sereg megsemmisülésével végződött. Boleszláv leánya, Dobrava a lengyel Meskónak volt a felesége; fia pedig, II. Boleszláv (967–973) követte őt a trónon. Ez Krakkó vidékének elfoglalásával terjesztette országa határait s 973-ban alapította a prágai püspökséget. Fia, III. Boleszláv (999–1002) alatt apja hódításai veszendőbe mentek s gyenge kormányát a szomszédok arra használták fel, hogy Csehországot mindenfelől pusztították.

I. Brzetiszláv (1025–1055) hatalmas karjára volt szükség, hogy Csehországot a hanyatlás meredékén feltartóztassa.