Amióta léteznek többfelhasználós számítógépes rendszerek, azóta van elektronikus posta is. Az Internetet ugyan sok kritika éri, de azzal majdnem mindenki egyetért, hogy az egyik leghasznosabb szolgáltatása az elektronikus levelezés (e-mail). Ha valaki intézményi szinten rajta van a hálózaton vagy előfizet az Internetre, akkor minden bizonnyal rendelkezik egy elektronikus postafiókkal is, amelynek a címe - sok más e-mail címhez hasonlóan - név@gép-név.domain-név felépítésű. A név legtöbbször a felhasználó login-neve, majd az "at" (@) karakter után annak a számítógépnek a neve következik, ahol a postafiókunk van. A domain-névben általában az intézmény, egyetem vagy cég neve vagy rövidítése szerepel, és az utolsó betűsorozat - a fő-domain - mindig az adott ország azonosító jele (pl. Magyarországon belül a .hu) Kivételek természetesen vannak, így pl. a .com, .net, .org nevek nem kötődnek országhoz, viszont az USA-n belül több fő-domain név is létezik. E-mail levelünket útnak indítva az gyakran 1-2 perc alatt a címzetthez érkezik, függetlenül attól, hogy a világ mely részére küldtük. Ezek után nem kétséges, miért is terjedt el annyira gyorsan az Internetnek ez a szolgáltatása is. Az egyes számítógépes rendszerek típusától függően más-más levelező programok léteznek. Unix rendszereknél a Pine, Novell Netware-nél a Pegazus Mail, Macintosh számítógépeken és Windows alatt leginkább az Eudora illetve az MS Mail program terjedt el. Aki ennél többre kíváncsi, az számos más kiadványban találhat részletes ismertetéseket az Internet szolgáltatásairól. (Érdemes körülnézni például a Magyar Elektronikus Könyvtár könyvespolcain).

Ha valaki már régóta használja az e-mailt, bizonyára hallott a levelezési listákról (mailing lists). Több ezer olyan vitacsoport létezik az Interneten, melyek levelezési listákat használnak. Ezekre a listákra bárki szabadon feliratkozhat, akinek van saját e-mail címe. Mindig egy központi számítógép tartja nyilván, hogy kik a lista tagjai, és ha valaki üzenetet küld ennek a számítógépnek (a lista e-mail címére), azt a levelet minden, a listára feliratkozott személy megkapja. Gyakran ez a folyamat automatikusan megy végbe, azaz emberi beavatkozás nélkül. Ha viszont a postázás előtt egy személy (moderátor) átnézi a listára küldött üzeneteket, akkor moderált listáról beszélünk. Vigyáznunk kell azonban ezekkel a levelezési listákkal, mert könnyen akár napi több száz e-mail levelet is kaphatunk! Ne felejtsük el, hogy a legtöbb levelezési listának létezik Weben elérhető archívuma, melyen keresztül ugyanúgy nyomon tudunk követni egy vitafórumot.

A legtöbb vitacsoport azonban nem levelezési listákat használ, hanem ún. hírcsoportokat (Usenet newsgroups). A hírcsoportok olyan elektronikus hirdetőtáblát jelentenek, ahova bárki elküldheti az üzenetét és ezt az üzenetet bárki elolvashatja. Ehhez csupán megfelelő programmal és news szerver hozzáféréssel kell rendelkezni. A "hírolvasó" program (news reader) lehet egy önálló szoftver, de gyakran része az e-mail (pl. Pine) vagy a Web-böngésző programoknak is (pl. Netscape Navigator). A hírcsoportok rendszerét Usenet-nek hívják, jelenleg több mint 10 ezer különböző hírcsoport létezik, közöttük sok orvosi témájú is. Egy hírcsoport neve mindig az adott téma rövidítéseiből tevődik össze: pl. az AIDS-el foglalkozó hírcsoport a sci.med.aids, melyen belül a sci a science, a med a medicine szavak rövidítése.

Hogyan találhatunk meg egy hírcsoportot? Számos hely létezik az Interneten, ahol a hírcsoportokat katalogizálják. Egy ezek közül az Oxford University-n található, s a következő Web címen érhető el:

http://www.lib.ox.ac.uk/internet/news/

További tudnivalókhoz a hírcsoportokkal kapcsolatban más forrásokat ajánlunk (ld. a MEK egyéb dokumentumait).