Vissza a kezdőlapra


ÉRDEKESSÉGEK
Részlet Dallos Sándor regényéből
Munkácsy sajátos festőtechnikája
A bitumen
Köpülő nő a művészetben
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM



Dallos Sándor: Aranyecset
(részlet)


Búcsúzkodás, 1873, Olaj, fa, 83X69,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria [Paál László] odament a képekhez.

- Ide nézz! Ennek a két vénasszonynak a kezéből mindenáron a Siralomház döbbenetét akarod kicsikarni. De hát hol a Teremtőben van annyi döbbenet két vénasszony kezében, mint egy siralomházban ülő betyárban, akit holnap akasztanak?

- Lehet - mondta konokul Miska. - Ez két szegény asszony. Egész életükben dolgoztak, szültek, törték magukat, és mit értek el vele? Semmit. Én ezt már az aradi erdőben elmeséltem neked. "Egész életük körforgás volt a szegénység körül." Hát nem elég döbbenet ez neked?

- Dehogynem! - kiáltott fel Laci. - Hanem akkor tessék ezt a döbbenetet megfesteni, és ne a Siralomház-ét, az Istenit! Mert ez egy egészen másfajta döbbenet, mint az! Tessék ezt kinyalogatni ennek a két siratni való némbernek a lelkéből, s ezt kifejezni a te mai színeiddel, az ehhez a témához való színekkel, a te melegségeddel, a te eredetiségeddel és a te szíveddel, s bizony megdöbbenve állnak meg az emberek az előtt a két kopott kéz előtt, és bizony, újra remeket alkottál! Persze hogy nem a Siralomház-at! Hanem egy újat! Intimebbet! Meghittebbet, amely előtt többet kell állni és elgondolkozni, mint Lacza Bálint előtt, aki ordítja a tragédiát, és ordítja a "Nem!"-et. Míg ez a két pár csontos kéz némán hordozza magában és némán mutatja meg mindazt, ami Lacza Bálintot Lacza Bálinttá: betyárrá nyomta vagy emelte.

A másik képhez ment, a Köpülő-höz.

- Ez is nagyszerű kép! - lelkendezett. - Sőt, különlegesen nagyszerű, mert két lelket mutat be egy naivat és egy megfáradottat. Mert fogd össze a két figurát, hozd egymással vonatkozásba, mint ahogy abban is van, s akkor kérdem: Mit csinál az az öreg cselédasszony? Tanítja a kislányt köpülni, és az annyi figyelemmel, annyi gyermeki derűvel figyeli az öregasszonyt, mintha a legszebb játékot mutatná neki. Holott eljövendő sorsát mutatja neki, abba akarja beletanítani. Mert magának köpül az anyó? Nem, hanem az uraságnak, hiszen egy hatalmas uradalmi köpülővel dolgozik. Mikor volt őnála annyi tejfel, amennyi ebbe a köpülőbe belemegy? Soha az életben. Így hát mindig, de mindig az uraságnak köpült. S ez lesz a sorsa a kislánynak is, csak még nem tudja. Még játéknak nézi a robotot, hát nevet. S mindezt nem hasból mondom, hanem ott van a képeden, arról olvasom le. Nem öntöttek téged kétféle anyagból, pajtás! Önmagaddal azonos figura vagy te, ne lógasd az orrod! Vagy menjek a többi képedhez is, s azokról is tartsak magyarázatot?

Miska megrázta a fejét, aztán hálásan csókolta meg Laci arcát.

- Köszönöm, hogy eljöttél, koma! - mondta vidáman. - Ez hiányzik nekem: egy-egy ilyen jó beszélgetés veled. Most már legalább tudom, mi a baj. Világosan látom is. De míg levetem a Siralomház igáját, s a lélek átalakul bennem szabad, rugalmas és többé le nem fogható lélekké, az még egy kis idő, Laci!

- Természetesen! De addig se hagyd, hogy új kátyúba kerülj!

Forrás: Dallos Sándor: Aranyecset, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1967, 38-39. oldal



Munkácsy sajátos festőtechnikája


...Düsseldorfban alakult ki sajátos festőtechnikája is, amelynek lényege a bitumennel való alapozás. Ez a 19. század elején szokásos fehér alapra való festéssel szemben látszólag a régi mesterek színes, un. bolusz alapozásához való visszatérést jelentené. A festők azonban túlzásba vitték ezt a technikát, mert nem csupán az alapozáshoz használtak bitument, hanem a palettájukon is feltornyoztak egy fehérrel kevert bitumenmennyiséget. A vászonra felvinni szándékolt színhez ebből a masszából egy kis részt mindig hozzákevertek. A bitumen összefogta a színeket, mondhatni automatikus színharmóniát és tónusegységet idézett elő. Az egyes színek hamar beszáradnak, de a bitumen mint szerves anyag tovább dolgozik és idők folyamán elnyeli a rá festett és vele összekevert színeket. Munkácsy ezt még azzal tetézte, hogy képei többségének felvázolásakor a bitumenes vödörből gyakran kézzel rakta fel a masszát, mely mind a mai napig képlékeny maradt. Így aztán nem csak a színelnyelés, de a festékfelület felpuhulása következtében előálló lecsúszás lehetősége is veszélyezteti a Munkácsy-műveket. Ennek megakadályozására az ilyen technikával készült műveit hűtött óriás tárlókban, frizsiderekben kell őriznünk. Mégis, a gondos kezelés ellenére a képek egyre sötétebbé válnak.

Forrás: Végvári Lajos: Munkácsy Mihály 1844-1900, Képzőművészeti Kiadó, 1983, Düsseldorf c. fejezet, 32-43. oldal



A bitumen


Az aszfalt vagy bitumen szerves anyagokból álló, terpentinben oldható szurokfajta, amelyet természetes előfordulási helyeken bányásztak. Barnásfekete tónusa jól kiemeli a ráfestett színeket, és sokáig nedvesen maradó anyaga olajos fényt ad a festéknek. Mivel azonban soha nem szárad meg teljesen, és melegedésnél mindig újra felolvad, állandó mozgásban van, idővel magába szívja és elfeketíti a színeket, és ráfolyhat a fölötte levő olajfestékre is. A bitumennel való aláfestés a XIX. században terjedt el.

Forrás: Perneczky Géza: Munkácsy, Corvina Kiadó, 1970, 46. oldal



A köpülő nő ábrázolása a művészetben


Jean-François Millet: Köpülő nő
1855-56
Shakespeare-illusztráció Vincent van Gogh
Vajat köpülő asszony, 1881
Radha vajat köpül (India) Krishna és az anyja, Yashoda
vajat köpül (India)
Vajköpülés
(perzsa könyv-illusztráció)
Asmundur Sveinsson (Izland)
Vajat köpülő asszony, 1934
Köpülő asszony (Peru) Vajköpülés (India)




Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére