A XVIII. század végén és a XIX. század elején nagyon nehéz elválasztani a fordított és eredeti regényeket. A legtöbb esetben átdolgozásokkal állunk szemben s ezért itt nem sorolhatjuk külön csoportba a fordításokat, mint a többi fejezetben tettük.
Az első regény, amelyről meg kell emlékeznünk Mészáros Ignác Kártigámja, amely 1772-ben jelent meg Pozsonyban. Ez a regény egyike volt a legolvasottabbaknak [1] és még a XVIII. században több kiadást ért (Pozsony és Kassa, 1780., Pozsony, 1795., Kolozsvár 1778.).[2] Németországban, ahol az eredeti munka megjelent, úgy látszik, nem hagyott nyomot, mert nem tud róla egy irodalomtörténet sem. A német munka címe, amely után Mészáros dolgozott: Der unvergleichlich schönen Türkin wundersame Lebens- und Liebes Geschichte. Zur Angenehmen Durchlesung aufgezeichnet von Menander zu finden in der Frankfurter und Leipziger Messe, 1723. A címlap mellett egy török nő képe. A német munka is valószínűleg francia után készült.
Mészáros meglepő pontossággal követte a német regényt, alig egy-két helyen engedett meg magának nagyobb szabadságot.
A regényben egy török pasa leányának, Kártigámnak és testvérbátyjának, Akmetnek történetét olvassuk, míg végre sok kaland után a leány Sándor herceg felesége lesz. A török ruha valóban csak ruha a szereplőkön, mert, amint kiderül róluk, keresztény származásúak. A kalandok között szerepelnek afrikai történetek is, amelyek a kalandosság és érdekesség fokozását szolgálják.
A regény szerzőjének a Keletről csak homályos érzései vannak, inkább csak egy mesés világot jelentett nála. Több keleti kelléket szerepeltet, ilyenek a ruhák az iskátulya is, amelyet Akmet ad át hugának, indiai fekete fából, elefántcsont berakással, ékes aranymunkával, arábiai betűkkel ráírva: Ibraim Berlerbég Natóliában. Mészáros kéziratban levő munkái között (Nemzeti Múz.) is találunk keleties elbeszéléseket: Három Napkeleti Történetek, melyeket "némely régi töredékekből és versszerzőknek hagyományaiból egybeszedvén magyar nyelven kibocsátott." A három történet címei: A megbosszullott Osiris, A szeretetnek temploma avagy Zeletis és Zophire, A szeretetnek győzedelme avagy Arsanes és Sophia.[3] Érzelgős szerelmi történetek keleties keretben.
A francia heroikus regényt Báróczi Sándor[4] vezette be irodalmunkba Calprenède Kasszandrájának fordításával (1774.). Inkább átdolgozás, mint fordítás (10 francia - 7 magyar kötet). A cselekmény háttere a perzsa birodalom bukása és nagy szerepet játszanak benne a szkíták. Mivel ebben az időben a szkítákban a magyarok őseit látták, a regény sikerének egyik okát is ebben a körülményben kell keresnünk. Báróczi is erre hivatkozik előszavában: "de kinek is ajánlhatnám nagyobb igazsággal sok napkeleti szentelt Vitézeknek, a többi közt pedig egy Scythiai Herczeg és Herczegasszony szép történeteit, mint ugyan azon Nemes Nemzetnek, melly a scytháknak vérekből származott maradékja és vitézségének is törvény szerint való örököse."
A Kártigámhoz hasonló kalandos regényekben, amelyek egész korszakát töltik ki a magyar regényirodalomnak, számtalan keleties elemet találunk, amelyeknek céljuk a kalandosság s ez által az érdeklődés fokozása volt. E regények majdnem kivétel nélkül fordítások, vagy átdolgozások. Bécs közvetítésével jutnak el hozzánk és a legtöbb a Téli és Nyári könyvtár (13 drb) és Rózsaszínű gyűjtemény (9 drb) c. vállalatokban jelent meg.[5]
Gróf Bellafont, avagy Az Afrikai Leányka, Kassa, 1799. (Rózsaszínű gyűjt. IV.-V.). Német eredetijének szerzője ismeretlen: Graf Bellafont, oder das Mädchen aus Afrika, Wien, 1797.
Lyzara az abessziniai Amazon: Magyarosítá Sz. S. (Szabó Sámuel) Pozsony és Pest, 1806. (Téli és Nyári knyt. V.).
A német eredeti szerzője ismeretlen: Lysara, Die Amazone von Habyssinien. Leipzig 1805. Második kiadása Pozsony és Pest, 1814. Hol elbeszélő, hol dialogikus formában viszi előre a történetet. Tele van keleti nevekkel: Mahmud, Jusszuf, Azamor, Zaira stb. A neveken kívül nincs is más keleti benne.
A harmadik az ismeretlen német szerző után készült Zorinda, vagy Anikónak a Szerályból lett kilopattatása Sz. S. (Szabó Sámuel) által. Pozsony és Pest, 1813. (Téli és Nyári knyt. XII.) Német eredetije: Nettchens Entführung aus dem Serail. Wien, 1803. E Bornschein német könyvkereskedő regényét, Albano Zindi der Zigeunerfürst, Csery Péter fordította le 1821-ben. Második kiadása 1831-ben, Budán (Heckenast 1837-i jegyzéke szerint) jelent meg.
Ugyancsak Szabó Sámuel fordította Zoriada, vagy a nagy Mogol Leánya Tsudás történeteit. Pozsony és Pest, 1805., 1808. (Téli és Nyári knyt. II. drb.) A német eredeti címe: Zoriade, oder Abentheuer d. Tochter des Gross Moguls, Leipzig, 1803. Szinnyei József szerint a Zoriada magyar fordítója Kozma Gergely.[6]
Sajdár és Rurik, avagy a Margareta szigete Bachich József fordításában jelent meg. Pozsony és Pest, 1808. (Téli és Nyári knyt. IX.) Német eredetije: Die Margarethen Insel zwischen Ofen und Pesth, Pest, 1805. Második kiadása: Die Edlen aus Ungarn. Leipzig, 1808. "A regény cselekményét, a címben megnevezett két ifjúnak szerelmét Margareta magyar leányba, a tatárjárás hátterébe állította be a német író"[7] és tatár figurákat is szerepeltet benne. Ebből a regényből drámát írt Bárány Boldizsár[8] ugyanezen címen [9] 1812-ben. Megjelenésétől kezdve 1867-ig több előadást ért meg. Az utóbbi időben Fáncsy Lajos átdolgozásában játszották.
Keleties kalandokat találunk, bár az egész munkának nincs keleties jellege, abban a regényben is, amely a Téli és Nyári Könyvtár III. köteteként jelent meg: Báró de Manx lengyel-orosz confed. generálisnak a tengeren és szárazon tett utazásai és tsudálatra méltó történetei. Összve szedettek és magyar nyelven ki adattak hív unokája által. Pozsony és Pest, 1805. Manx báró kalandozásai közben Konstantinápolyt, Ázsiát, Egyiptomot és Afrikát is bejárja. A Rózsaszínű gyűjtemény III. darabja: A világnak Háromrészeiben Bujdosó avagy egy Spanyolnak viszontagságai. Kassa, 1798. Keleti kalandos történet keleties nevekkel (Zaide, Abdallah, Ibrahim). Formája hol elbeszélő, hol dialogikus.
Landerer 1804-i Katalógusa hirdet egy Ganem és Fernák című napkeleti történetet, amely Pesten jelent meg 1796-ban.
A könyv többször előfordul árjegyzékekben, utoljára Ellinger kassai katalógusában találkozunk vele 1838-ban. A munkára, amely valószínűleg fordítás, nem sikerült ráakadni.
Egy névtelen francia író regényét, melynek címe Le Bacha de Bude (harmadik kiadása 1765) fordította le Aranka György A budai basa, Bécs 1791.[10] címen. Ennek a magyar vonatkozású törökös témának több német feldolgozásáról is tudunk. Caroline Pichler Die Wiedereroberung von Ofen, 1829. c. regényében dolgozta fel. A regényt Agárdi György fordította magyarra 1829-ben.[11] Aranka magyar fordítása Jakab Elek szerint[12] Kazinczy simító kezén ment keresztül, bár erre semmi pozitív adatunk nincsen.
Haller Albert báró regényei közül lefordít egyet F. Őri Fülep Gábor. Haller [13] többek között három tanító államregényt írt, amelyekben a deszpotikus, monarchikus és arisztokratikus államformákat tárgyalta regényes mese keretében. Ezek: 1. Usong, Bern 1771., 2. Alfred, 1773. és 3. Fabius und Cato, 1774. Usong, amelyet Haller a Holstein Gottorpi hercegnek ajánl, magyarul a következő cím alatt jelent meg: Uzong, napkeleti történet. Készítette Haller Albert. Magyarul kiadta F. Őri Fülep Gábor P. P. Pozsonyban Weber Simon Betűivel, 1792. Sándor Lipót főhercegnek ajánlva.[14] Fülep Gábor arra hivatkozik, hogy "Haller is a Holstein Gottorpi hertzegnek és Norvégiai örökös fejedelemnek kívánta volt ezen könyvetskét ajánlani; Uzongban nem egyebet, hanem egy közjóra született és emberszerető dícséretes fejedelemnek eleven képét szándékozván lerajzolni."[15]
Haller német előszavában azt írja, hogy barátai unszolására egy régi kézirat után dolgozott, amelynek szerzője ismeretlen. Ez ugyanolyan divatos fogás volt, mint az Indiai bölts címében elmondott misztifikáció. A magyar fordító ezzel tisztában volt, amint jegyzetei alapján megállapítható és Haller írói leleménynek tartotta. Uzong alakja azonban mégsem kitalált, mert ő valóban élő perzsa uralkodó volt és 1488-ban halt meg.[16]
Kotzebuenak nemcsak drámáit fordítgatták e korban, hanem Zaid c. keleties regényének is akadt magyar átültetője. A magyar fordítás címe: Zaid, vagy Negyedik Muhamed Török Tsászárnak Szerentsétlen szerelme. Igaz történeten Épült Román. Kotzebue után Magyarul. Pest. Kiss János könyvárusnál, 1803. Petrik szerint Kiss fordította.[17] A regénynek magyar vonatkozásai is vannak, amit a fordító megemlít előszavában: "Kotzebue az a Német Játékszínnek dísze és az emberi szív belső rejtekeinek remek festője ezen Románban a szerelem erejét igen látszatósan rajzolja. De egyszersmind a Magyarok dicsőségét s vitézségét eleven színekkel festi, midőn ezen történetekbe helyesen beelegyíti I. Leopold alatt vett diadalmakat."
Wieland keleties műveinek fordításaival mindjárt a század legelején találkozunk. Bővebben foglakozik Wieland keleties műveivel Almási Balogh Sámuel A románokról c. értekezésében (Tud. Gy. 1824. IV.) a tündéries regényekkel kapcsolatban, bizonyságát adva egyúttal annak is, hogy a tündéries képzetkör ebben a korban egyenesen Keletre utalt.
"A gyermeki kort élő emberi nemzet minden bokorban tündéreket, hatalmas szellemeket látott s keresett és ez a hit apránként mély gyökeret vert. Különösen tudták ezeket a tüzes képzelődésű Napkeletiek kombinálni, öltöztetni és a mulattatás színe alatt, ezerféle tanuságoknak és gyönyörű s hasznos maximáknak kútfejévé tenni. Keletnek tündér regéit elragadtatva fogadá a tudós világ a franciáktól, kik azokkal bennünket megismertettek; kapva kapták s olvasták a legszebb elmék is. Itt egy nagytudományú orvos gyönyörködött bennek, amott Wieland táplálgatta velek mennyei képzelődéseit. - A mi literatúránk a keleti tündér regéket nem ismeri és e nemben alig ismer egyebet a Wieland Biribinkerjénél (Fellegváritól) és Téli regéjénél (Bozókitól). Örömmel említjük itt is A repülő szekért Kazinczytól, valamint a Wieland Salamandrinjét is, melly ha nem éppen tündértörténet is, de legalább keleti rege s annálfogva az ő mágiájokkal el van öntve. A személyek ugyan Egyiptombul vannak véve, de Arábiai szellemmel.
A Kónyi János tündérmeséji (Sármánt Király - Bellebelle - Kárpilló) csupán fonói mulatságra valók, valamint Argirus, Stilfried és Brunszvik csak azoknak, kiknek kezöken forog. Ellenben Beaumont Asszony Kisdedek Tárházának fordításában lévő tündér mesék valamint sokkal elmésebbek, úgy fontosabbak is."
Wielandnak igen sok regénye játszódik Keleten, "de a görög, vagy keleti világnak, noha kitűnően ismerte, hű rajza sohasem volt célja; nem akart történeti, sem archeológiai regényeket írni: csak kényelmes keretül használta ez idegen világokat, hogy benne a modern viszonyokat annál bátrabban rajzolhassa."[18]
Wieland keleties regényei és elbeszélései közül a következők jelentek meg magyarul: Araspes és Panthea, egy erköltsös történet beszélgetések sorjában. Irta német nyelven C. M. Wieland dr. Magyarra fordíttatott Pxxxx által. Kolozsvárott, 1794. Ez a dialogikus formában írott történet nem volt az első Wieland-fordítás. Csak az addigiak nem keleti tárgyúak. Az Araspes és Panthea egy részletének fordítását Molnár Andrástól megtaláljuk a Haszonnal Mulattató Könyvtár első kötetében is: Erköltsi rajzolatok a nevezetesebb írók munkáiból, fordította Molnár András, Kassa, 1818. Ennek 14. elbeszélése: A szerelem, Wielandnak Araspes és Panthea nevű munkájából. Együttbeszélő személyek Zelisz, Gülhindi, Serisztane.
A Wintermärchent Bozóky Mihály ülteti át magyarra: Téli rege Wielandtól, Pozsony, 1804. Fellegvári Ágoston lefordítja Wieland Biribinkerjét: Herczeg Piripionak tündértörténete címen, Pozsony, 1804.[19] Kazinczy Ferenc pedig A szalamandrin és a képszobor c. keleties regét (K. F. M. 1814-16. VIII.). Később is találkozunk Wieland egy keleties novellájának fordításával: Oláh János: A vasgyertyatartó (Koszorú, 1834.). Az Abederitákat pedig Erdélyi Károly fordította la 1834-ben (Pozsonyban).[20]
Keleti kalandok vannak Verseghy Ferenc regényében is, amelynek címe: Gróf Kaczaifalvi László, avagy a természetes ember. Pest, 1808. A regény eredetije a német A. H. Lafontaine munkája: Der Naturmensch. 1791.[21] Kaczaifalvi gróf Indiába kerül és feleségül veszi egy páriának a leányát. A munkán különben nagyon erősen érezhető Rousseau hatása és megerősíti azt a gondolatot, hogy a természetesség keresése is Kelet felé fordította a figyelmet, mert Kelet népeiben primitív népeket láttak.
A magyar romantikának igen jellemző vonása, hogy nagy mohóságában a nyugati klasszicizmus alkotásait is bevonja érdeklődési körébe. Az irodalomnak nemzetivé tétele és százados mulasztások pótlása érdekében mindent felszív, ami útjába kerül. Erre legjobb példa két utazási regénycsoportnak a magyar romantikában való szerepe. Ezek az Anacharsis és a Chariklea regények.
Az Anarcharsis regények[22] a XVIII. század végének francia hellenizmusából bukkantak elő, s a magyar romantikában is szíves fogadtatásra találtak. Barthelémy híres regénye, a Voyage du Jeune Anacharsis (1788) teljesen át van hatva klasszicista kultúrával, a tudós apát beleszorította "toute la civilisation grecque, telle que la science du temps la restituée, vie publique et vie privée, religion et philosophie, poésie et art, monument et paysages."[23] Mégis ez a görögség már tele van romantikus elemekkel, mert az egész klasszicizmus is már romantikus szellemmel van átitatva. Rousseau-nak az antik görögség iránti érdeklődése már nem a klasszikus kultúrnépnek szól, hanem a "primitív" népnek, amely közel áll a természethez. A romantikus ember érzelmi látása ez éppen úgy, mint Byronnál, akit szintén érzelmi momentumok visznek Görögországba. Utazásának indítéka a romantikus szabadság-gondolat, amelyért életét áldozta.
A romantikus színezet főleg az Anacharsis-utánzatokon látszik meg. Antenor és Polyklétus utazásai kerültek át a sok Anacharsis-utánzat közül a magyar irodalomba az eredeti Barthelémy-féle Anacharsis-szal együtt.
Fordításaik: Az ifjú Anacharsis Utazása Görögországban. Barthelémy után franciából ford. Deáki Filep Sámuel. Kolozsvár, 1820-21. 7 kötet. Részleteket fordított már Kis János: A Boldogságról, ifjabbik Anacharsis utazásából (Sebbe való könyv, Pozsony, 1797), Polykrates Barthelémyből (Kalendárium és Sebbe való könyv, Pozsony, 1799) és Solymosi Dániel is: A Délusi Filoklesnek A Boldogságról való beszélgetése. Pozsony, 1816.
Jellemző Deáki Filepre, hogy, mint az Ezeregy nap perzsa regék fordításánál, itt is magyar vonatkozást keres munkájának indoklására és dicsérettel említi, hogy Barthelémy egy szkítával beszélteti el Görögország történetét. "Méltóbb tisztelethódolást az én nemzetemnek nem tehetek, mint midőn ezen Schyta utazó hagyományát azok törvényes tulajdonosának - Schyták maradékainak - idegen kézből visszaadom." Mintha Báróczi előszavát olvasnánk Kasszandra fordításához.
A két Anacharsis utánzat: Polyklétus utazása, vagy Római levelek (F. M. M. 1826-tól 1835-ig) Kis János fordítása A. E. Guillaume de Théis francia eredetijéből: Voyage de Polyclète ou Lettres Romaines. Paris, 1821.[24]
A másik már keleti utazási kalandokat is tartalmaz. E. F. de Lantier (1734-1826) Voyage d'Antenor en Grèce et en Asie (1798) c. műve, amelyet erotikus tartalma miatt Anacharsis des Boudoirs-nak is neveztek. Antenor Lantiernál épp olyan költött figura, mint Anacharsis Barthelémynél, bár eredetileg mindkét alak az ókorból való (Antenor görög szobrász, Anacharsis pedig legendás ókori bölcs, aki beutazta Görögországot). Magyar fordítása: Antenor utazása Görögországban és Ázsiában. Egyiptomról való értekezéssel. Herculanumban talált görög kéziratból. Frantzia nyelvre fordította és némelly jegyzetekkel kiadta Gyula Fejérvári Farkas Sándor. 3. k. Nagy Enyed, 1831-33.
Az itt említett utazási regények szoros összefüggésben vannak az utazókkal, nemcsak azért, mert végeredményben mindkét jelenség ugyanabból a lelki szükségletből fakad, hanem azért is, mert e regények legtöbbször forrásként kezelték az útleírásokat és felhasználták adataikat.
Jelentékeny szerepet játszik a magyar irodalomban Heliodorus Aethiopica című regénye, amely Egyiptom vidékein játszódik, Theagenes és Charliklea történetéről szól, akik hosszú kalandok után egymáséi lesznek. A regény Kr. u. az V. században keletkezett és a reneszánsz idején nevezetessé lett egész Európában. 1526-ban egy török katona rabolta el Buda feldúlásakor Mátyás király könyvtárából, s innen került Németországba Vincentius Opsopoeus kezébe, aki 1534-ben Bázelben kiadta. 1596-ban Hieronymus Commelinus Heidelbergben újra kiadta latin fordítással, s azóta sok kiadás látott napvilágot.[25] A romantikus kor igen nagy érdeklődést tanúsít e kalandos görög regény iránt s a magyar romantikában is több átdolgozásával találkozunk. Magának az eredeti Aethiopikának kivonatos fordítása is megjelent: Fabriczky Sámuel: Chariklea. Ógörög regény. Heliodor után kivonatban (Társalkodó, 1837. I.).
A magyar irodalomban már régóta otthon volt a Chariklea. Enyedi György latinra fordítja 1592-ben: Heliodor Aethiopicae libri decem, valószínűleg Amyot francia fordítása nyomán (1547.). 1600 körül Czobor Mihály[26] magyar versekben fordítja le Zschorn német kiadása után. Ennek a töredékét őrizte meg Zrínyi Miklós könyvtára s ez volt az az "elrongyolt írás", amelyet Gyöngyösi használt az Új életre hozott Chariclia írásakor, midőn Andrássy Péter kedvéért rendbe szedte (1700.).[27] Laskay János (1627 körül) pedig ifjú Bethlen Istvánhoz írt verses levelében adja a Theagenes és Chariclea történetét.[28],[29]
A romantikus kor kezdetén egy újabb feldolgozással találkozunk, s ez Dugonics András: Szerecsenek c. regénye. Pozsony, 1798. Dugonics figyelmét Gyöngyösi Charicliája hívta föl erre a regényre, midőn Gyöngyösi munkáit 1796-ban kiadta. Előintésében megemlékezik a Charicliáról s már jelzi saját munkájának a megjelenését is: "Meg fogja a Magyar világ látni: hogy, ha én Heliodorus szerint ki fogom adni és Gyöngyösi Istvánnak Charicliájánál újabb életre hozni az én Karikleámat (ezen könyvet már készen tartom, és egy két esztendő után kiadom), minő különbség lészen Kariklea és Chariklia között."
Jeligének Andrássy Péter mondatát használta, amely Gyöngyösi munkájának is indítéka volt: "Kár, hogy olyan rendetlenül vagyon a Chariclea históriája és nem veszi azt valaki igazításba." Dugonics regénye nem fordítás, hanem átdolgozás, amelyben a cselekmények szálait az érdekesség kedvéért még jobban összezavarta. "Röndbe szödtem (tudni illik) azokat az elrongyollott történetöket, melyekben Karikleának fényessége egészen elhomályosodott; és mostanában őtet, Heliodorusnak nyomdoki szerént, úgy felékesítöttem, amint tsak töllem ki telhetött." Dugonics munkájához az 1596-i Commelinus-féle párhuzamos latin-görög kiadást használta: "Kezemnél vagyon a deák fordítás, melly egy Varseviczki Staniszló lengyel által fordíttatott,[30] kinyomattatott pedig Commelinus Hieronimus által. A regény két részre oszlik: Első könyv: Európai esetek és Második könyv: Afrikai esetek. Az első Egyiptom, a második Szerecsenország térképével. Ezeken belül pedig a kalandok végtelen sora, amelyeknek az egzotikus vidékek még kalandosabb színezetet igyekeznek adni."
Nemsokára Dugonics Szerecsenjei után egy feldolgozása jelenik mag az Aethiopicának a magyar könyvpiacon, s ez Pálffy Sámuel Erbia c. regénye.[31] Első kiadása 1805-ben jelent meg, azóta több kiadása ismeretes. Szemere és Kazinczy beszélnek egy 1811-i kiadásról (Kaz. Lev. VII. 252., 276.) és Debrecenben még 1867-ben is jelent meg egy kiadása. A meglévő 1867-es kiadás teljes címe: Erbia vagy Abules és Agetás szívreható története.
A történet Perzsiában és Arábiában játszik. Abules és Agétas fiatal hercegek szeretik Erbiát, aki a perzsa király fogságába kerül. Sok kaland után kiderül, hogy hárman testvérek és az afrikai király gyermekei. A két fiú most a perzsa király két nővérét Elpiát és Kleát veszi el feleségül, akik már régóta szeretik őket. Erbia pedig a perzsa király felesége lesz és így hárman boldogan uralkodnak Afrika, Arábia és Perzsia trónján.
Ez a Heliodorus átdolgozás rendkívül népszerű volt a múlt század első felében. Dérynének (1. naplóját), Aranynak és Jókainak is kedvelt olvasmánya volt.
Pálffy Sámuel, aki már az Erbia megjelenése előtt írt egy regényt Hunyadiról, amelyet azonban nem ismerünk (az Erbia elején álló versezet utal rá), két évtized múlva egy hasonló kalandos regénnyel jelenik meg a közönség előtt, s már az Erbia sikerére támaszkodva így írja alá magát: P. S., az Erbia szerzője. A regény címe Zomilla. Pest, 1824.[32] (Ismertetése a Tud. Gyűjt. 1825. VIII. k.-ben.)
Ennek a regénynek már nincs köze a Aethiopichához, de mégis hasonló kalandokkal van tele. Mincg Hasszán afrikai császárnak van két gyermeke: Hasszán és Mizippa. Morád török császárnak pedig két fogadott gyermeke: Achmet és Zomilla. Mizippát és Zomillát elrabolják és tarka kalandok után összekerülnek mindnyájan az öreg Mechmetnél, akivel Hasszán Egyiptomban találkozott. Itt aztán kiderül, hogy az öreg Mechmet magyar és a mohácsi vész után került Törökországba és apja Achmetnek és Zomillának. A két pár összekerül és boldogok lesznek.
Ezeknek a regényeknek keletisége csak külsőségekben, egyes nevekben és kellékekben van meg. A színhely keletisége és így ismeretlensége csak a kalandoknak még kalandosabbá tevését szolgálja. Egyébként romantikus történetek, rablásokkal, álnevekkel, felismerésekkel, csak keleti köntösbe vannak bujtatva.
Ugyanez a külsőséges keletiség jellemzi Dugonics Andrásnak egy másik regényét, amelynek címe Cserei, egy honvári herczeg. Szeged, 1808. A regény Voltaire keleties regényének, a Zadignak magyarosítása, amelyet Dugonics, mivel franciául nem tudott, valószínüleg német kiadásban olvasott.[33] Cserei Takson haragja elől két szerecsen szolgával menekül a Dunán. Elhagyva hazáját Mekkába (Szerecsenországba) igyekszik, ahonnan sok kalandon, gyilkosságon és rabszolgaságon keresztül ismét hazakerül.
Egzotikus, sokszor keleties elemeket találunk a Robinzonádokban is, amely különös műfajnak különböző romantikus indítékai között ott szerepel az ismeretlen, egzotikus világok utáni vágy is. Ezért vezetik az egyes írók Robinzonjaikat afrikai és ázsiai népek közé, nem csupán a primitív társadalmak bemutatása kedvéért. A Robinson-fordítások és Robinzonádok a XVIII. század végén lépnek fel a magyar irodalomban. Defoe Robinzonjának (1719) nem akadt magyar fordítója. Campe átdolgozását azonban hárman is lefordították. Az első fordító Gelei József: Az ifjabbik Robinson, Pozsony, 1787. Bírálta Kazinczy a Magyar Múzeumban (1788). A második Gyarmathy Sámuel neve alatt jelent meg Kolozsvárott 1794-ben. Egypár lényegtelen eltéréssel Gelei fordítását adja.[34] A harmadik fordító Vajda Péter, aki 1836-ban adja ki fordítását.
A Robinzonádok közül egyet fordítottak le magyarra. Robert Péter született anglus élete és különös történetei. Ford. Sz. Szent Iványi László, Pozsony és Pest, 1797. A keletindiai hajóra csalt Péter hajótörést szenved, egy magányos szigetre jut, ahol később kedvesével találkozik. Egy török kalózhajó hozza meg végre a szabadulást. Ugyancsak Szent Iványi fordította le e munka folytatását is: Róbert Péter második utazása. 1802.
E fordítások mellett van egy eredeti Robinzonunk is, Szekér Joákim cisztercita pap regénye: Magyar Robinzon, vagyis Újvári és Miskei magyar vitézeknek viszontagságai és azoknak a világ különféle részeiben csodálatos esetei. Két kötet, Pest, 1808-1809. Újvári kapitány és káplárja 1716-ban török fogságba estek, majd szerecsen rabságon és számtalan afrikai kalandon keresztül hazaérnek Triesztbe.[35]
Szekér Joakim regényében a magyar-török háborút használja fel annak a motiválására, hogy két hőse Keletre kerül. Így a hazájuktól való elszakadás nagyon természetes és hihetővé válik s egyúttal szorosabb kapcsolatot teremt a magyar föld és a regény cselekménye között. Kétségkívül hatottak Szekér regényére a magyar Robinzonoknak, Jelky Andrásnak és Jetting Károlynak sokat forgatott útleírásai is.
Pálóczi Horváth Ádámnak van egy eredeti regénye 1819-ből, amely azonban kéziratban maradt.[36] Címe: Barragóné és Zalád, vagy a Földi Világ Felső Három fő részének összve házasodása. Egy hun király özvegyének és fiának bolyongásairól szól, akik egymást keresve bejárják Indiát, Ceylont, Sziámot, Arábiát, Egyiptomot, míg végre a véletlen összehozza őket s ott mindkettő nemcsak szerető párra, hanem az elvesztett Szkítia helyett új hazára és új koronára talál.[37]
A sok mellékcselekmény által bonyolulttá tett regényben a hun birodalom a Keleti tengertől Kínáig terjed és hunokkal van tele az egész világ. Pálóczi Horváth az őstörténetet a regényesség kedvéért átszövi egzotikus elemekkel, akárcsak Dugonics András. Mindketten felelőtlen keretet találnak az ismeretlen Keleten fiktív történeteik számára.
Keleti tárgyú regényfordítások a későbbi korban is akadnak. Deáky Fülöp Sámuel lefordítja Hugo fiatalkori regényét, a Bug Jargalt. Kolozsvár, 1837. A külföldi regénytár I. kötete. Jósika pedig Mügge Tivadar regényét, Egy néger szabadsághőst. Cervantes keleti tárgyú regényét A bőkezű szerető címén Lukács Móric fordítja le spanyolból. Külföldi regénytár, 1843. Prosper Mérimée Colombáját, amely már egzotikumot képvisel a francia regényirodalomban, Szenvey fordítja az Athenaeumban (1840. II.).
Morier híres angol regényíró egyik keleties regényéből, a Hajji baba Angliában címűből fordít részleteket Petrichevich Horváth Lázár (Ath. 1837. I., II.). Bevezetésében kritizálja az orientalista mozgalmat, az angol keleties irodalomtól azonban el van ragadtatva. Példaként a következő munkákat sorolja fel: Moore Tamás Verseit és Epicureus c. regényét, Byron munkáit és végül Morier regényeit: Zorab, Hajji Baba az ispaháni, Hajji baba Angliában, Aysha a Kazsi szűz és Morier keleti utazását.
A tanulmány után izelítőül adja a Hajji baba néhány részletét. P. Horváth Lázár a magyar byronizmusnak volt kiváló képviselője, s byron keleties műveiből is fordított egynéhányat.
A keleties regény éppen úgy, mint a keleties novella végül Jókai Mór munkásságába torkollik, amely azonban már kívül esik az általunk tárgyalt koron. Jókainál már teljesen összeolvad az egzotikus és történeti tárgykeresés s ezért történeti regényeinek tárgyát legszívesebben a török korból meríti (Erdély aranykora, 1852, Törökvilág Magyarországon, 1853, A janicsárok végnapjai, 1854, Fehér rózsa). E témák kedvelése Vajda Péter és Byron erős befolyását mutatják, eltekintve attól, hogy fantáziagazdagsága is egzotikus tárgyak számára diszponálta érdeklődését.[38]
[1] Kazinczy: Pályám emlékezete.
[2] Kártigám. Heinrich G. kiadása és bevezetése. Olcsó K.
[3] Beöthy Zs.: A m. szépprózai elb. 1887. II.
[4] Beöthy Zs.: id. m. - Horváth János: Báróczi Sándor. Bp. Szemle 1901. - Császár E.: A magy. regény tört. 1922.
[5] György Lajos: Egy fejezet regényirodalmunk történetéből. E. Ph. K. 1913. - György Lajos: Adalékok regényirodalmunk történetéhez. E. Ph. K.. 1915.
[8] Bayer József: Bárány Boldizsár életrajzához. E. Ph. K. 1912.
[9] György Lajos: Adatok regény- és drámairodalmunk történetéhez. E. Ph. K. 1913.
[10] Beöthy Zs.: A magy. szépprózai elb. II.
[11] György Lajos: Adatok regényirod. tört.-hez. E. Ph. K. 1915. - A német irodalomban való szerepéről lásd: Tolnai Vilmos: A budai basa történetéhez. E. Ph. K. 1916. - Trostler József: A budai basa a német irodalomban. E. Ph. K. 1916.
[13] Zimmermann: Das Leben des von Haller A.
[14] Radó Antal: A magyar műfordítás történetében (1883) kétszer is tévesen idézi: 1. Fülep Gábor: Uzong Haller Alberttől, Pozsony 1752.(!) és Zimmermann János: (!) Uzong napkeleti történet, írta Haller 1792., pedig Sándor István pontos adatokat ad és a munka is megvan a Nemz. Muz. könyvtárában.
[15] Uzong francia fordítása 1772-ben jelent meg Párizsban.
[18] Heinrich G.: Wieland munkái. Egyet. Irod. tört. III.
[19] Geschichte des Prinzen Biribinker a Don Sylvio von Rosalva c. regény egy önálló epizódja.
[20] Heinrich Gusztáv: Wieland hazánkban. E. Ph. K. 1900. - Dr. Johann Koszó: Über Wielands Beliebtheit in Ungarn. Deutsch-Ung. Heimatsblätter. I. H. 3. 1929.
[21] György Lajos: Verseghy F. Természetes Emberének forrása. Irod. tört. 1912.
[22] Dr. György Lajos: A francia hellenizmus hullámai az erdélyi magyar szellemi életben. Erd. Tud. Füzetek. 1930. 22.
[23] Lanson: Hist. D. L. Lit. Fr. p. 846.
[24] Német fordítása Weimárban 1822-23. J. W. Benickentől.
[25] Zlinszky Aladár: Heliodorus a magy. irod.-ban. Bpest, 1887.
[26] Zsák J.: Czobor Mihály. Irod. tört. Közl. 1901. XI.
[27] Rédei Kornél: Gyöngyösi Charicliája. Kassa, 1912.
[28] Kiadta Dézsi Lajos: Laskai J. verses levele ifj. rg. Bethlen Istvánhoz, Bpest, 1908.
[29] Rajka László: Heliodoros Aethiopikájának átdolgozásai a magy. irodalomban. Kolozsvár 1917.
[30] Stanislaus Warszaviczki: Historia Aethiophica. Első kiadása Bázel, 1551.
[31] Heinrich Gusztáv: Erbia és Zomilla. E. Ph. K. 1901.
[32] Heinrich G.: Erbia és Zomilla. E. Ph. K. 1901
[33] A részletes összevetést I. Horváth János: Dugonics Csereijének forrása c. értekezésében. E. Ph. K. 1907.
[34] Beöthy Zsolt: Szekér Joakim és a magyar Robinzon. Századok, 1887. U. a.: A magyar szépprózai elb. II.
[35] Beöthy Zs. id. m. - Czapáry László: Joakim élete és művei. Székesfehérvári ciszt. főgimn. ért. 1888.
[36] Nemzeti múz. Quart. Hung, 915.
[37] Császár Elemér: A magyar regény tört. 1922.
[38] Zsigmond F.: Jókai. 1924.
A drámában két okból is nagyon kedveltek voltak a keleti tárgyak. Az első az egzotikus dekoráció és kosztüm lehetősége. Csak a romantikus dráma kezdi feloldani a klasszikus színpad általános lokalitását, és a drámai hatás egy részét a drámai alakokat környező külsőségekbe (dekoráció, kosztüm) helyezi. A kötött lokalitásban pittoreszk hatásokat, látványosságokat is keres. A másik ok a fiktív, keleti jellemeknek vad szenvedélyessége, ösztönössége, erőszakossága, bosszúszomja stb. Mindezeket a tulajdonságokat sűrítette össze a romantika a keleti ember lelkében s amikor a drámákon belül ezeket a lelki megmozdulásokat motiválni akarják, akkor legtöbbször egy keleti alakot ruháznak fel velük, akinél a keletiség már hihetővé teszi a szélsőségeket. Az orientalizmus tehát itt kettős, színpadi és drámai ürügy. Nagyon ritkán lírai és filozófiai alkalmakat is keresnek a keleti tárgyban (Nelzor és Amida, - Leona), legtöbbször pedig összefolyik a történeti törekvés a keleti elemekkel (magyar-török témák), s így legtöbb keleties darabunk történeti dráma, ahol a keletiesség a törököknek túlzott hangsúlyozása által nyilvánul meg.
Kezdetben inkább fordításokkal találkozunk, az eredeti darabok csak 1800 felé kezdenek feltűnni. A keleties dráma első képviselője nálunk Voltaire volt. Zayr (Zaïre) 1784-ben jelent meg magyarul Győrben, "melly frantzia versekből ugyanannyi számú versekbe foglaltatott Pétzely József által". Ugyancsak ő fordította le Alzirt (Alzire), melyet egzotikus perui milieu-je miatt veszünk ide (Komárom, 1790.). Később Jakab István újra lefordítja. Zechenter Antal Voltairenek Mahomet ou le fanatisme c. drámáját fordította le: A hitető Mahomet avagy a fanatizmus, Pozsony, 1779. Bessenyei György előszavával. Először egy műkedvelő társaság adta elő Pesten 1785-ben.[1] E darabok kapóra jöttek az ébredező magyar színművészetnek is, amely felvette műsorába őket.[2]
A színészet érdekeit szolgálta Endrődy Magyar Játékszíne is, amely első játékszín-gyűjteményünk (4 kötet). Kazinczy Ferenc Lanassza fordítása ebben jelenik meg[3] (IV. k. 1.). Lanasszát Le Mierre francia író írta, Kazinczy azonban német fordítás után készítette a magáét. A darab Malabári indiai városban játszik s egy fiatal indiai özvegyről szól, akit a fanatikus braminok a tűzhalálba akarnak hajszolni, de az utolsó pillanatban megmenti őt a máglyáról Montalban angol tábornok.
Ugyancsak az Endrődy-féle Játékszínben jelent meg Metastasi egyik keleties darabjának fordítása Egervári Ignáctól: Artaxerxes. Ezt a Szuzában, a perzsiai királyok lakóhelyén játszó szomorújátékot, amelyet érzelmes énekbetétek szakítanak meg, a magyar fordító az olasz eredetiből fordította.
Schikaneder darabjai (operaszövegek és énekes vígjátékok) nagyon hamar megtalálták útjukat Magyarország felé. Mozart híres operája, a Varázsfuvola, amelyhez Schikaneder írt szöveget, volt az első, amelyet lefordítottak. Ezt egyiptomi milieu-je miatt sorozzuk a keleties darabok közé. Bécsben 1891-ben játszották, szövegkönyve 1792-ben jelent meg és 1794-ben már Csokonai kiadandó munkái közt olvassuk a fordítás címét (Magyar Hírmondó, 1794. nov. 7.). Csokonai 1797-ben újra említi kéziratban levő munkái közt. A Varázssíp, majd a Boszorkány-síp címet adja neki. A fordítás csak legújabban került elő[4] és nincs teljesen befejezve. Csokonai előbb prózába fordította és csak azután szedte versbe a szöveget. A fordításban még sok prózában maradt rész van.
A Zauberflötének nemsokára egy újabb fordításával találkozunk: Tündérsíp. Egy nagy daljáték két felvonásban. Magyarra tette Sebestyén László Vátzon, 1804 (v. ö. Annalen, Wien, 1805. Ismertetés). Ezenkívül még egy névtelen fordításról is tudunk. Végre 1832-ben egy negyedik fordítása jelenik meg Kassán Pály Elektől Varázssíp címen.
E teljes fordítások mellett Verseghy Ferenc is lefordított 9 éneket a Varázsfuvolából. Csakhogy míg Csokonai a bizarr, játékos mesét kereste benne, Verseghyt más szempontok vezették. A Varázsfuvolában u. i. szabadkőművességet pártoló tendencia van. Mozart és Schikaneder szabadkőművesek voltak és azt akarták bebizonyítani a támadásokkal szemben, hogy a szabadkőművességnek nincsenek politikai céljai [5] Verseghy, aki szintén szabadkőműves volt, ezért sietett a Varázsfuvolából egyes részeket lefordítani.
Schikanedernek egy másik keleties énekes játékát is lefordították A jó tévő szarándok címen. Nemzeti játékszínre alkalmaztatta Szerelemhegyi András 1795-ben. Szerelemhegyi (igazi nevén Liebenberger) az első magyar színésztársaság tagja volt 1792-től. Ezt a kétfelvonásos énekes játékot 1794-ben fordította le, 1795. jún. 9-én már színre is került és ebben az évben még négyszer játszották. Török milieu-ben játszik szerecsen szolgákkal, janicsárokkal, török zenével. Szerepel benne egy halász és a felesége, akik kb. ugyanazt a szerepet viszik, mint Balga és Ilma a Csongor és Tündében.[6] A halász bűvszere a csörgősapka, amelyet ha megráz, 12 zarándok jelenik meg és teljesíti a parancsát. A cselekmény egyébként Szofránó szerelme és Zenomida gonosz tündér cselszövényei.[7] A tündéri elemek keverednek itt keletiekkel, s mivel mind a két témakör nagyon kedvelt volt, ez volt egyik oka a darab nagy sikerének.[8] A kolozsvári színészek számára is lefordította egy ismeretlen fordító: A jól tévő szarándok, vagyis a Tsörgő sapka. Sikánder után. Kolozsvár, 1805. Pály Elek későbbi fordítása kéziratban maradt.[9]
Kelemen László is fordított színészei számára egy keleties darabot, amely azonban kéziratban maradt; címe: Zaide. 1793-ban készült és 1794-ben már többször adták.[10] Az eredeti mű szerzője Henszler Fr., a német darab címe: Zaide oder das Weib in ihrer wahren Schönheit. Ein Lustspiel in 3 Akten, 1793. Törökországban játszódik és egy nagyon erényes asszonyról szól, aki hűségesen kitart nyomorúságba jutott öreg férje mellett, s a végén elveszi jutalmát. A darabot török muzsika zárja be.
A legtovább élő keleties fordítás a Pikko hertzeg és Jutka-Perzsi volt, egy szomorú-víg opera, amely németből magyarra alkalmaztatott S. A. által. Pest, 1793. A német munka szerzője Haffner. Fordítójának régebben Szalkay Antalt gondolták, Sándor István Könyvesházában is Szalkay van megnevezve, újabban azonban[11] az S. A. kezdőbetűk mögött Szerelemhegyi Andrást sejtik.
Külön csoportot képeznek Kotzebue keleties darabjainak fordításai. Ezek a magyar színpad legkedveltebb darabjai közé tartoztak úgy, hogy valóságos Kotzebue kultuszról beszélhetünk.[12] Verseghy Ferenc lefordítja szabadon A formantérai remete c. darabját, amely Endrődy Magyar Játékszínében jelent meg (1793. IV. k. II. darab) név nélkül. Sultan Wampun oder die Wünsche, Ein orientalisches Scherzspiel 1794. c. darabját átülteti egy ismeretlen fordító.[13]
Die Negersklaven Szeretsen rabok címen jelent meg Kozma Gergely fordításában (1802). A magyar fordító felsorolja a tudósításban Kotzebue forrásait: "Raynalnak Histoire philosophique-je, Selle-nek a Szeretsen vásárról, írt Történet könyve, Sprengel a Szeretsen vásárlásról, Isertnek Gvineába tett utazása, a híres Code noir s némely folyóírásokban található Rajzolatok adták nékie a tárgyat".[14] A darabot műkedvelő társaság többször előadta Kolozsvárott. Pesten 1809. febr. 24-én adták, Székesfehérvárott pedig Gályarabok címen 1814-ben.
A fiatal szerző Kazinczynak kedveskedett ezzel a fordítással és Kazinczy nagyon dicséri dolgozatát - Kaz. lev. 1802. dec. 19.), akkor még nem ért meg benne a Kotzebue gyűlölet. Kozma később megköszöni Kazinczy elismerését (Kaz. lev. 1803. jan. 10.). A Szerecsen rabokat Ernyi Mihály[15] és egy ismeretlen is lefordították.
A Sonnenjungfrau-nak A Nap szűze címen jelent meg fordítása Kassán, 1835-ben Kotzebue drámáinak gyűjteményes kiadásában. Ezen kívül Károly Ferenc (Mérey följegyzése)[16] és több ismeretlen is lefordította.
Minden valószínűség szerint fordítás Ernyi Mihály darabja: A tündéralma, vagy Nádir és Nádiné boszorkányos története. Énekes, tündéries vígjáték három felvonásban. Kolozsvár, 1803.[17]
Eredetijét nem ismerjük ugyan, de népköltészetünkben semmi nyoma sincs meséjének. Motívumai: a szarvassá változtatott leány, az almából előtermő tündér, a tőr, amelyet csak a szerető húzhat ki a halott szívéből, az utazókat vezető lángocska, mind idegen meseelemek. Miletz János Katona József kiadatlan drámájának gondolta,[18] de Bayer József megtalálta Ernyi Mihály 1803-ban kiadott munkáját[19] és ezzel megdőlt Miletz véleménye, amelyet arra alapított, hogy A tündéralma Katona kéziratai között, Katona kezeírásával maradt fenn. Utalnunk kell arra a szembetűnő egyezésre, amelyet A tündéralma alakjai a Csongor és Tündével mutatnak. Mindkét darabban ugyanazon kettős csoportokkal találkozunk (Nádir-Nádine - Csongor-Tünde; - Hali-Fatime - Balga-Ilma). Egymáshoz való viszonyuk és a darabban való szerepük is körülbelül ugyanaz.[20] A jótévő Zarándok alakjaiban hasonlóképpen megtaláljuk a rokonságot, amelyről már megemlékeztünk. Mindkét darab a tündéries tárgyaknak a Kelettel való szoros összefüggésére is utal.
Gorove László Jetzid és Hába,[21] avagy a féltés és meghasonlás c. öt felvonásos szomorújátéka Weidmann után készült, aki (1740-1810) a bécsi népies színpad kedvelt alakja volt. Az előbeszédben rendkívül jellemző dolgokat mond el Gorove arra vonatkozólag, hogy mik voltak szempontjai a fordítandó darab kiválasztásánál. "Jelenvaló szomorújátékomnak tárgya és foglalattya Weidman Pálnál nékem megtetszvén, azt magyar játszó színre azért alkalmaztam, mert abban a napkeletieknek különös szokásaik, hajlandóságaik, érzéseik, főképpen pedig a Mahomet vallásának mivolta kitetszik, nem különben az akkori igazgatásnak formája és az uralkodó hatalmának mekkorasága abban előfordul. Reménylem nem kedvetlen dolgot tselekszem, midőn a darabot tollam alá vettem, mert az illyen különös esetek inkább magokra vonnyák a néző figyelmét, mint a hazabéli mindennapi történetek." Mind tartalmi szempont, ami őt megragadja. A romantikus ember látása ez, akit a téma kuriózuma és morális tanító célzata jobban érdekel, mint a formai mozzanatok.
A darab romantikus sablonok sorozata és Palesztinában történik. Két testvér (Jetzid és Hessiám) kétszer is egy nőbe szeret. Az első esetben Hessiám félreáll és Hába Jetzid felesége lesz, a másik esetben is hajlandó félreállni bátyja útjából, de különböző véletlenek folytán Hába megöli saját férjét s e feletti kétségbeesésében öngyilkos lesz.
Jetzid és Hábát először Kolozsvárott adták 1807. jan. 12-én, később Pesten 1808. aug. 17. és 1811. márc. 17. Kolozsvári sikeréről kimerítő tudósítást ad a Külföldi és Hazai Tudósítások (1807.). Ez a siker ösztönzi további írásra Gorovét (l. Az Érdemes Kalmár c. darabjának előszavát, 1807.), aki 20 éves korában fordította le a Jetzid és Hábát.
1810 felé már ritkulnak a fordítások és eredeti darabok kezdenek helyükbe lépni. Színlapok révén van még tudomásunk fordításokról, de szövegüket nem ismerjük.
Egy nevezetes fordításról azonban meg kell még emlékeznünk, s ez Theodor Körner Zrínyije. A német darab keletkezése összefügg Kisfaludy Károlynak Körnerrel való ismeretségével, Kisfaludy adja ugyanis neki a Zrínyi-dráma gondolatát.[22] Első fordítójának, Szemere Pálnak a figyelmét is valószínűleg Kisfaludy hívta fel a darabra. Szemere 1818-ban egész röviden értesíti Kazinczyt. "Körnernek Zrínyijét kell fordítanom" (Szemere Levelezése III. 208.).
A fordítást először előkelő műkedvelők (pesti nőegyesület) játszották. Nyomtatásban csak 1826-ban jelent meg (Élet és Literatura). Ugyanitt jelent meg Kölcsey híres bírálata is, aki a színházban magyarul és németül is megnézi a darabot és a kettőt összehasonlítja. Már ő is rámutatott bírálatában arra, hogy a hangsúly indokolás nélkül Szolimánon és a törökökön van. "Az ember csodálkozik, hogy a játékszíni cédulán a Zrínyi és nem a Szolimán címet pillantja meg", mert a negyedik felvonás közepéig a nagyobb figyelem mindig a török tábort illeti.
Egy évvel Szemere Pál fordítása urán Petrichevich Horváth Dániel is lefordítja Körner Zrínyijét a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitására. Nyomtatásban 1819-ben jelent meg Kolozsvárott. Először adták 1821-ben ugyanott.[23] Megemlíthetjük még, hogy a Turandot, amelyet Schiller Gozzi után dolgozott át, szintén megtalálta az utat a magyar közönséghez Gáthy János fordításán keresztül (1835.).
E fontosabb fordításokon, illetőleg átdolgozásokon kívül még igen sok adatot találhatunk egykori színlapokon, amelyek olyan darabokról is tudósítanak, amelyeknek szövegét nem ismerjük, sőt egyes pantomimek rövid tartalmát is közlik.[24]
A pesti játékszínben szereplő Nemzeti Játszó Társaság egyik színlapja (1808. aug. 22.) egy Inkle és Járikó vagy az Arany idő c. 3 felvonásos énekes játékról emlékezik meg, amelyhez P. Gáspár írt zenét. "Történik egy amerikai sivatag szigetben a tenger partján." Ezt az amerikai sivatagot azonban, úgy látszik, egészen keletiesnek fogta fel a szerző, ezt bizonyítják a szereplők nevei is: Alli, egy amerikai világtalan öreg, Azor, Zerima, Járikó stb.
Ugyancsak a Nemzeti Játszó Társaság műsorán szerepelt Lang Ádám színjátszónak Zaid c. fordítása, amint azt Benke Magyar Játékszíni Almanachjából megállapíthatjuk. Pest, 1910.
A Nemzeti Színész Társaság színlapjai két keleties zenés pantomimról emlékeznek meg. Egyik a Nagyidai lakodalom, amely cigányoknak festői csoportját vitte színre, minden népies vonatkozástól függetlenül, csak az egzotikus látványos hatást tartva szem előtt. A tartalmát meglehetős részletesen közli a színlap (1834. Szept. 7.). A másik: Pervonte a Lámpás szigeten vagy China és Anglia. Nagy, új, tündéries táncjáték 2 szakaszban. Champilli után szerkesztette és betanította Kaczér úr táncmester. Zene, Ellinger. (1834. szept. 29.).
A Fáncsi-féle színlapok közt is találunk egy keleties pantomimet: A vérpohár, "egy pompás néma ábrázolat, Tableau 7 szakaszban, ének kísérettel", amelynek valamennyi szereplője török. Játszották Sátoraljaújhelyen 1830. júl. 8-án.
A pesti magyar színházak nagysikerű darabja volt Birch-Pfeiffer Karolina török-magyar tárgyú fércmunkája: Szapáry Péter, Komlósi fordításában. Másik darabját, Zulimát (A bársonycipő előjátéka), amelyet Pichler Karolina regéje után írt, Deáky Fülöp Sámuel fordította le. Szintén nagyon sokszor adták. Keleties darab volt még a Lázadás a Szerailban, amelyet 1840. dec. 7-én mutattak be.[25]
E darabokat elsősorban a pesti német színház közvetítette éppen úgy, mint azt a sok keleties operát is, amelyet aztán magyar szöveggel Pesten és vidéken is játszottak[26] (Rossini, Auber, Weber stb.). A magyarországi német színészetnek különben minden tekintetben döntő befolyása volt a magyar színészet és a magyar dráma fejlődésére.
Megemlíthetjük még, hogy 1840. szept. 9-29-ig beduinok szerepeltek a Nemzeti Színházban: Rhigus és Abdallah bűvésztársulata és igen nagy sikert arattak.
Első eredeti keletieskedő színdarabunk, amely már romantikus fantázia szülötte: Dugonics András Etelka Karjelben című drámája. Megjelent Jeles történetek nevű színdarabgyűjteményének I. kötetében (1794-95). A színhely megválasztása szoros összefüggésben van Sajnovics Demonstrációjával.[27] Itt még csak a keretben találjuk meg a fiktív keletiséget, mert Karjelt Dugonics valami ragyogó, napsugaras, távoli vidéknek képzeli el, akárcsak a későbbi orientalisták, s ennek a keletiségnek csak a mese érdekessé tétele a célja. Még nem tükröződik vissza a karakterekben, még mint dekoráció játszik bele a drámába, amint az a későbbi romantikus drámában tapasztalható. A cselekménynek helyben és időben való eltávolítása a Mának konkrét valóságától, érdekességet kölcsönöz a történetnek és az író fantáziáját is felelőtlenebbül engedi működni. Így a távolság, a keletiség ürügye alatt szabadabban vezetheti kalandos, romantikus meséjének szálait, akárcsak regényeiben. Hősei magyar hazafiak és honleányok s akármelyik Dugonics-regényben feltaláljuk őket, de drámailag semmi közük sincs a kerethez.
A század elején már van két magyar történelmi tárgyat feldolgozó színdarabunk, amelyekben a török az aktív fél s a milieu hangulatát is a török alakok adják meg.
Az első Babótsay István: Vígkedvű Mihály, szomorú játék négy felvonásban. Nagy Váradon 1806. Babótsai nem ragaszkodik szigorúan a történeti tényekhez s így menti magát, amiért költött dolgok is vannak darabjában: "Én itt nem Históriát, hanem tsak játékot akartam írni. Poétai mesterség ez, melyben minden szabad."
Vígkedvű Mihály debreceni bíró Szemán Váradi basa fogságában van, mert az áruló Szabadházi révén tudomására jutott a töröknek, hogy élelmet küldött a németeknek. Szemán basa meg akarja menteni a bírót, előbb ugyan csak Krisztina, a fogságban levő magyar leány szerelme árán, később azonban látva ennek ellenállását, önzetlenül is, a török tanács tagjai azonban ellene fordulnak és tudta nélkül kivégeztetik Vígkedvűt.
Jellemző a darabban, hogy Szemán basa dühében törökül káromkodik. A couleur locale törekvésnek ez a megnyilatkozása nem különálló jelenség. Hasonló tendenciát találunk a francia Pixerecournál,[28] aki Cristophe Colombe-jában az amerikai vadakat egzotikus nyelvükön szólaltatja meg. Bevezetésében meg is okolja, miért: "Le public pensera sans doute, comme moi qu'il eut été complétement ridicule de préter notre langage à des hommes qui voient pour la première fois des Européens." Hasonló gondolat vezethette Babótsait is, aki bár magyarul beszélteti a basát, de önfeledt indulatkitörésekor mégis török káromkodást ad a szájába. Babótsainak e drámája azért is fontos, mert ő hozza először színre a törököket, mint a magyarság elnyomóit.[29]
Ugyancsak a törökök aktivitása s így a keleti alakok előtérbe lépése jellemzi Vedres István darabját: A haza szeretete, avagy Nemes Szeged városának a törököktől való elvétele, 4 részből álló vitézi játék. Szeged, 1809. A darab már hat évvel kiadatása előtt készen volt és az erdélyi színészek elő is adták Szegeden 1803. okt. 3-án.[30]
Heder bég, Szeged török parancsnoka, beleszeret Vedrődi leányába, aki Tóth Mihály jegyese. Heder bég meg akarja szöktetni Rózát szolgájával, Szemirrel, de ez félvén a veszedelmes vállalkozástól, Achmetet bízza meg ezzel, aki éppen követségben jön a nagybecskereki basától. Achmetról azonban kiderül, hogy Vedrődi elveszett fia, akit törökké neveltek. Így az apa megtalálja fiát, Tóth Mihály pedig a felmentő sereggel visszafoglalja Szegedet és megmenti jegyesét.
A romantikus drámának kedvelt motívuma: a felismerés[31] török témákban igen gyakori, mert az elraboltatás és janicsárrá nevelés, mint megokoló előzmény szerepelhetett. A legtöbb törökös elbeszélésben és drámában megtaláljuk (Chariklea-regények, Czuczor: A megvigasztalt atya). Sokszor későn jön a felismerés és külsőséges eszköz lesz tragédiák felidézésére. (Voltaire: Hitető Mahomet, Pataky: A gyermekgyilkos, Eötvös: A bosszú, Vörösmarty: Marót bán.)
Kéziratban maradt Katona József két drámája, amelyek közül az elsőt sokáig elvitatták tőle. Ennek címe Jolánta, a Jeruzsálemi Királyné, szomorújáték négy felvonásban. Ziegler után fordította Katona József országos ügyész. (Kézirata a Nemz. Színház könyvtárában). Ezt a Jeruzsálemben játszódó, de egyébként semmi keletit nem tartalmazó darabot Bayer szerint nem Katona írta, mert az 1911. Évi Játékszíni Almanachban fordítóként Murányi Zsigmond szerepel s ezt az 1830-as évek színlapjai is megerősítik.[32] Újabban azonban rámutattak arra, hogy ez nem döntő bizonyíték, mert az egyes színtársulatok gyakran játszották különböző fordításokban ugyanazt a darabot.[33] Valószínűleg itt is ezzel az esettel állunk szemben.
E fordítás, vagy inkább átdolgozás mellett van Katonának egy eredeti zsidó tárgyú színdarabja, amely kiemelkedik a Bánk bánt megelőző művei közül: Jeruzsálem pusztulása. Eredeti vitézi szomorújáték (1814.). A keletiség itt a dekorációban és főleg a karakterekben van. A kéjvágyó, buja, jeruzsálemi királynő, a kapzsi és gonosz Florus és a jeruzsálemi zsidók képviselik a keleties elemet. Berenice cselekvései mind ebben a forró, szenvedélyes, szélsőséges keleti jellemben gyökereznek s így a keletiség formailag erősen bele van építve a drámába. A darab tárgyát Katona Josephus Flaviustól, a zsidó történetírótól vette.
Bolyai Farkas színművei Öt szomorújáték címen jelentek meg Szebenben 1817-ben. A darabok az Erdélyi Múzeum (1814. I. füzet) pályázatára készültek, de Bolyai nem tudta bevárni a döntést és "Egy hazafi" neve alatt kiadta darabjait. Az orientalizmus szempontjából igen figyelemre méltók. Első darabja a Pausanias Bizantium körül és Spártában játszódik. Xerxész, a perzsák királya, Szelima, a leánya és Fatima, ennek nevelőnője a keletieskedő drámák határozatlan alakjai, de keletiségük csak nevükben jut kifejezésre. Kemény Simonban is szerepeltet keleties személyeket (Mezetes, a Mufti, Török katonaság), míg Kisfaludy a törökök kikapcsolásával oldja meg a kérdést.
Legjelentősebb darabja II. Mohamed vagy a ditsőség győzelme a szerelmen. Szomorújáték 3 felvonásban. Ebben Bolyai az Iréne-témát dolgozza fel, amely Európában nagyon el volt terjedve,[34] és a romantikus irodalomban többször is feltalálható.[35] A magyar irodalomban felbukkan már a romantikus kor előtt, Ákosi Benedek kéziratban maradt Imádságos könyvében (1660) mint tanulságos példát említi.[36] Mikes Kelemen Törökországi leveleiben, a 63. levélben, találkozunk Iréne történetével. Bolyai ismerhette Mikes leveleit, amelyeket 1796-ban adtak ki, de ismerhette Ayrenhoff osztrák altábornagy Iréne drámáját is, amelyet először 1781-ben játszottak Bécsben és amely 1814-ben összes munkáinak első kötetében jelent meg. Riedl Frigyes szerint Bolyai forrása Hammer Purgstall József Geschichte des Osmanischen Reiches c. munkája volt (I. 573.), ahol a híres orientalista Iréne történetét Spandugino olasz chronista alapján említi és történeti adomának nevezi.[37]
Bolyait elsősorban a tárgy drámaisága késztette Mohamed megírására, de a tárgy egzotikuma is felkelthette figyelmét, bár jellemeiben még az a fiktív keletiesség sincs meg, amit a kor drámaírói a keleti drámákban keresnek (ellentétes érzelmek, szélsőséges jellemvonások stb.). Hősei sokat filozofálnak s általában jóindulatú, érzelmes emberek,[38] csak nevük utal keleti származásukra.
Az Iréne tárgy Bolyai után is visszatér a magyar irodalomban. Kisfaludy felhasználja Mohamedet Iréne c. darabjának írásakor, rövid novellaszerű feldolgozásban pedig még a Fillértár 1835. Évfolyamában is felbukkan ez a téma Szép Iréne címen, de itt Iréne hódító, büszke nő, aki tudatában van szépségének és a szultán emberei is megalázkodnak előtte.
Jellemző a korra, hogy Bolyai darabjainak bírálója is keleties hasonlatot használ a darabok jellemzésére: "A mi véleményünk szerint tehát ezen játékok füzetlen orientál gyöngyök" (Erd. Múz. 1818. 10).
Kisfaludy Károly írói működésének több orientalista mozzanata van. Gyűjt keleti közmondásokat, lefordítja Gaal Régi szokás megmarad című "perzsa regéjét", allegóriái között keleties képeket találunk (Pálma és Ciprus, 1822, Vándor és Sphinx), de a keleti témák mégis leginkább drámai munkáiban érvényesülnek.
Már a Tatárok Magyarországon c. színművében felbukkannak a keletieskedés nyomai. A darab régóta készen volt, amikor a székesfehérvári színészek először színrehozták 1819. ápr. 18-án. Pesti vendégszereplésüket pedig ezzel a darabbal kezdték meg 1819. máj. 3-án. A darab óriási lelkesedést keltett.[39] A szereplő tatárok már a romantikusan látott Kelet alakjai, szélsőséges romantikus karakterrel s csak neveik és ruháik keletiesek. Különösen szembetűnő ez Zelmiránál, akit neve is a keleties nőalakok bizonytalanul rajzolt, érzelmes és ködös figurái közé utal.
A darabban előforduló Orangzeb nevet Kisfaludy valószínűleg a Hazai és Külföldi Tudósításokból vette (1810. I. 27. számhoz mellékelt Neuwidi újság), ahol idegen forrás nyomán Aureng Zeb történetét közölte a kiadó. Megemlíthetjük még, hogy a Sajdár és Rurikban is szerepel egy nemes lelkű tatár, akárcsak a Tatárok Magyarországonban. A regényt, amely 1808-ban jelent meg, Kisfaludy kétségkívül ismerte.
Sokkal erősebben jelentkezik az orientalizmus Irénében, 1820. A darab elején megemlíti Kisfaludy, hogy ezt a tárgyat előtte már "egy lelkes hazafi" kidolgozta. Kisfaludy Irénét Bolyai darabja és Fessler nyomán írta meg. Prém József szerint Voltaire Zaïre-ja után készült.[40] Ez az állítás alaptalan, bár bizonyos mozzanatok azt igazolják, hogy hatott Kisfaludy darabjára (Leo és Nerestan egyező szerepe, Mohamed és Orozmán féltékenysége).[41] Bolyain és Fessleren kívül Kisfaludy valószínűleg ismerte Mikes levelét is. Talán más Iréne feldolgozások is kezébe jutottak és ezekhez hozzájárult az a sok keleties darab, amelyeket a pesti német színházban láthatott.
A legvalószínűbb indok azonban, amiért Kisfaludy az Iréne-témához nyúlt, nem annyira a téma egzotikumában, keletiségében van, mint inkább erős drámaiságában, amelyet Kisfaludy jó drámaírói szeme észrevett.
A darabban a neveken és milieu-n kívül kevés a keleti, még a török karakterek sincsenek kihasználva. Mohamedben alig van keleti vonás. Irénével való szerelme "éppenséggel nem keleti fajjellemre és erkölcsökre, hanem a színpad convencionalis Törökországában játszik, ahol Mohamed ezen bujálkodó, vérben fürdő fenevad, úgy beszél, mint egy múltszázadbeli német ifjú Werther korából".[42]
Irénének van egy töredékben maradt első kidolgozása is, amelynek címe: Konstantinápoly veszedelme (1820.). A főszereplők itt is ugyanazok, mint Irénében, csak a mellékszereplők számát növelte Kisfaludy végleges kidolgozásában több keleti alakkal (Ibrahim, Fatime, Zulima). Az első kidolgozásból csak az expozíció egy része maradt meg és ez teljesen eltér az Iréne első felvonásától. Ott még az ostrom közben és az elfoglalás órájában látjuk a várost, itt már a dolgok közepébe kerül a néző. Az első külsőséges, látványos, a második drámaibb megoldás.
Van Kisfaludynak még egy keleties drámája: Nelzor és Amida, amely 1821-ben készült (Auróra, 1822.). Amida, egy pálmaligetben, az öreg Harun gondjaira bízva él, akiről azt hiszi, hogy atyja. Beleszeret egy ifjúba, aki eljár hozzá a ligetbe. De az igazi apa, a király eljön leányáért, hogy magával vigye. Az ifjú Nelzorról pedig kiderül, hogy az öreg szolgának, Harunnak a fia, s így a szerelmesek elválnak egymástól. Ezzel a drámával áldozott Kisfaludy leginkább a kor keletieskedő divatjának. Meséje drámaiatlan, inkább novellisztikus, alakjai határozatlan, ködös figurák. Kelet csak külsőség benne.
Ismeretlen írótól van egy törököket szerepeltető darabunk, amelyet Kolozsvárott játszottak. A Kolozsvári Nemzeti Játszó Társaság egyik színlapja ugyanis (1820. márc. 4.) egy négyfelvonásos eredeti szomorújátékról tudósít, amelynek címe: Báthori Mihály Kolozsvári bíró. A színlap szerint majdnem valamennyi szereplője török, tehát valószínűleg egy, a Vígkedvű Mihályhoz hasonló darabbal állunk szemben. A szomorújáték szövegét nem ismerjük.[43]
Bonyhádi Perczell Imre: Atala, vagy a két Indus szerelme a Luizianiai pusztákon, Pest, 1821. címen Chateaubriand Ataláját dolgozta át színdarabbá, talán egy német színpadi átdolgozás segítségével.[44] De magyarul is kezébe juthatott az Atala, mert már 1803-ban lefordította nyelvünkre B(ozóky) I(stván): Atala vagy két indus szerelme a luizianiai pusztákon. 1803.[45]
Az Atala magyarországi szereplésére vonatkozóan fontos egy magyarországi francianyelvű kiadása, amely a magyar fordítással egy időben jelent meg Belnaynál Pozsonyban. Atala ou les amours de deux sauvages dans le désert par F. A. Chateaubriand D'après la cinquième Edition. A Paris et se trouve - Presbourg chez George Aloys Belnay 1803. Az elején található Belnay francia nyelvű ajánlása, amelyben választását, hogy éppen ezt a könyvet ajánlja Szapáry grófnőnek, az élet és erkölcsök egyszerűségével, a vad természet költészetével okolja meg, amelyek ebben a könyvben olvashatók.
Perczell átdolgozása irodalmilag teljesen értéktelen, csak jellemző példa arra, hogy az ilyen egzotikus témák is kedveltek voltak irodalmunkban.
A törökös témakörhöz visznek vissza Szommer József drámái. Első darabja: Zombori, vagy a titok, Pest, 1821., az asszonyi megbízhatatlanságról és bosszúállásról szól. Zombori felesége feljelenti saját férjét a basánál, hogy annak kedvenc solymát ellopta és megette. A végén derül ki, hogy minden csak az asszony megpróbálása végett történt, aki ezt a próbát nem állotta ki. Az asszony férjét majdnem az akasztófára juttatja, de hamarabb bebizonyosodik Zombori ártatlansága. Itt a törökös milieu a török karakterek indokolására, a török karakterek pedig a hirtelen düh, az állhatatlan barátság, bosszúvágy, vérszomjas kegyetlenség és alattomos besúgások motiválására szolgálnak.
Szommer másik darabja: Scander bég, vagy a haza szabadítója, Eredeti vitézi játék 4 felvonásban. Pest, 1822. Szkender bég története ismeretes volt egész Európában és nagy irodalom foglalkozott vele.[46] Szereplésének ideje összeesett Hunyadi János harcaival,[47] amire Szommer darabjában is találunk utalást.
Szkender bég a régi magyar irodalomban is ismeretes volt. Bogáti Fazekas Miklós: A nagy Castriot Györgynek históriája, kit a török Szkender bégnek hívott stb. Kolozsvár, 1592. Két kiadása jelent meg e verses munkának, amelyet a Marino Barlette-féle latin életrajz nyomán írt meg a szerző. A téma népszerűségéről tanúskodik egy mulattató könyv címe is, amely Serédi Benedek 1678-i könyvlajstromában található: Scander bég.[48]
Szkender bég, albán származású török vezér, győzelmei miatt nagy kegyben áll a szultánnál, de ellenfele, Ali basa folyton áskálódik ellene és a szultán bizalmát is sikerül megingatnia. Ali basa többször meg akarja öletni, de sikertelenül. Egy ilyen meghiúsult gyilkossági kísérlet után jönnek hozzá albán hívei, elmondják, hogy anyjával és húgával megalázóan bánt a török, népét pedig elnyomják. Felszólítják, hogy jöjjön haza a szabadságért harcolni. Szkender bég hajlandó is rá, Hunyadival való csatája alkalmával megvereti magát és ő maga híveivel átkel az albán határon. Itt csellel elfoglalja Croja városát, anyját és húgát megszabadítja s magát királlyá kiáltatja ki.
A darab elején Szommer az albán és török ruhákra vonatkozólag ad utasításokat. A Tudományos Gyűjteményben (1822. XI. 122. l.) még több darabot is ígért, de ezek nem jelentek meg.
1825-ben két törökös tárgyú darab jelenik meg a könyvpiacon s mindkettő ugyanazt a magyar történeti tárgyat dolgozza fel. Az egyik Budafalvi Bors Sámuel: Kenyérmezei viadal, vagy a hasonlíthatatlan vitézség. Énekes vitézi játék 4 felvonásban, Pest, 1825. Az egész darabban mindössze két rövid jelenet alatt mutatja a török tábort, a hangsúly teljesen a hazafias tendencián van.
A gyöngén felépített darabot a Tud. Gyűjt. keményen megkritizálta (1825. VIII.), viszont Kulcsár dicsérte (H. és K. Tud. 1825. I. 18. sz.).
Egészen másképp kezeli ugyanezt a témát Nemes Tóthi Szabó Pál: A kenyérmezei diadal című 3 felvonásos játékában. Nagy Károly, 1825. Itt a hangsúly inkább a törökök oldalára esik, s megnyilatkozik azáltal is, hogy a szerelmi bonyodalom a törökök felé hajlítja az érdeklődést. Ilkát elrabolják a törökök s Ali vezér meg a fia beleszeretnek. Ezt a motívumot azonban nem tudta drámailag kifejleszteni az író.[49] A török és magyar tábor felváltva szerepelnek.
Szabó Pál megnevezi forrását is a bevezetésben: "Ezen történet előadásában leginkább Döbrentei Gábor urat követtem, ki e tárgyról legbővebben írt." Döbrentei ugyanis A kenyérmezei diadal címen öt énekes prózai eposzt írt osszianista stílusban (Auróra, 1822.). Később Mailáth János németre is lefordította Döbrentei munkáját. Megjelent a Magyarische Sagen, Märchen u. Erzählungen 1837. kiadásában: Die Sieger von Kenyérmező.
Magyarosi Szőke Józsefnek már költeményeiben is találunk keleti elemeket. (Poétai munkái I.-III. k. Marosvásárhely, 1830.) A klasszikus mitológia képei mellett emlegeti a Persa császárt (Pünköst hava), Nanking tornyát (Az egyenes bíró), Mekkát és Kaábát (Természeti vallás), az Ispaháni lakodalomban pedig egy keleti mennyegzőt ír le.
Epikus munkái tárgyául előszeretettel válogatja ki a török-magyar harcokat. Dobó István, Zrínyi Miklós, Báthory István és Kinizsi Pál, Pálfy Miklós és Hunyadi János c. elbeszélő verseiben a törökökön erős hangsúly van. Magyarországot egy helyen "Pompás Ázsia virágának" nevezi. (IV. Béla, vagy Rógér keserve.)
Tisztán keleti tárgyú azonban színdarabja: Iba és Szelima, amely Poetai munkáinak IV. kötetében jelent meg Marosvásárhelyen 1831-ben. Keletiségében semmi magyar elem nincs. Valószínűleg idegen minták után dolgoz fel egy keleti történetet.
Szelima, Mámonn bagdadi kalifa felesége és Iba testőrkapitány rokonszenvvel vannak egymás iránt. Egy gyűrű és egy zsidó révén kiderül, hogy testvérek, akiket szüleik gyermekkorukban kitettek és akiket egy öreg halász nevelt fel. Ez nem tudván eltartani őket, eladja a két testvért a szultánnak. Iba és Szelima anyja titkos viszonyt folytat Miflivel s hogy férjétől, Alitól megszabaduljon, a kalifa elleni lázadással vádolja. Az igazság azonban kiderül és Ali felismeri gyermekeit. Iba megöli szörnyeteg anyját (Oresztész-motívum), Szolima pedig Miflit, az udvarlót. A kalifa húga, Mikóza, aki eddig szerette Ibát, megundorodik tőle, mióta anyagyilkos lett. Ibát sem hagyja nyugodni lelkiismerete és megőrül.
Az ilyen fiktív keretbe helyezett egészen fiktív mesék ritkák a magyar drámában, ahol a történeti törekvés igen erősen nyilvánult meg s így a keleties témájú drámák is legnagyobb részt történetiek.
Magyar történeti elemekkel kevert török motívumot használt fel Klestinsznky László: Bosszúló kard vagy a méregkeverő c. szomorújátékában, amely a szerző előszava szerint 1832-ben készült, de csak 1836-ban jelent meg Kassán, eredeti színjátékainak első kötetében. Revistyei magyar várúr megszökteti Hazán lévai basa húgát. A basa párbajra hívja Revistyeit, de már a párbaj előtt megmérgezik. Revistyei páncéljában Zelmira áll ki a basával s így Hazán saját húgát öli meg. Kétségbeesésében a Zuniga nevű karddal öngyilkos lesz. A darab meséjét Klestinszky a már említett Mailáth-féle novellából vette, amelynek szintén Bosszúló kard a címe Kazinczy fordításában. A drámaíró nagyon híven ragaszkodik a novellához és minden mozzanatát beleviszi a darabba is. A látványosságra való törekvés egész naivul jelentkezik az írónál abban a megjegyzésben, amit a darabhoz fűz: "Óhajtandó volna azonban, hogy az mindig lovakkal előadódna, melly mind a nézőkre, mind pedig az egész játék tartalmára nézve nagyobb bényomással van és az Egésznek egy tetsző jelenetet ad." Bírálója Tóth Lőrinc (Figyelmező, 1837.) megrója ezért a nevetséges kívánságért, rámutat a darab gyöngéire és megnevezi forrását is. ("A novella valamelyik Hébében jelent meg.")
Báró Eötvös Józsefnek van egy szépen gördülő jambusokban írt, fiatalkori szomorújátéka, a Bosszú (Pest, 1834.). Egyetlen egyszer adták Debrecenben 1836. ápr. 21-én. Ez az öt felvonásos tragédia egyetlen munkája Eötvösnek, amelyben korának keletieskedése feltűnik. Határozatlan alakok mozognak határozatlan környezetben. "Még a darab korát is bajos meghatározni, csak a nevekből látjuk, hogy magyarok és törökök lennének. Még furcsább, hogy rabul ejtett törökök a rokonszenvesek (különben a keresztények között az egyik főalak volt muzulmán), lágy, epedő, légies alakok, legkevésbé sem törökök, azonban keletiek, keleties a nyelvük színpompája és ábrándozók, csapongó képzeletűek."[50] A legkeletiesebben rajzolt alak Leila, aki körül az intrika által mozgatott romantikus darab mozog és aki áldozata Hárun (Begler) bosszújának. A kor darabjaiban a női alakok legnagyobb részt e keleties típus képviselői. Erotikus lágyságuk, kizárólag a szerelmi érzés által érvényesülő egyéniségük, határozatlan körvonalaik és passzív beállítottságuk adják ezt a keleties benyomást. A romantikus női ideál nagyon hasonló a keleti háremek nőalakjaihoz s ezért öltöztetik olyan szívesen török ruhába.
Vörösmarty Mihály a keleti karakterbe képzelt szélsőséges szenvedélyességet és az ösztönből előburjánzó kegyetlen tetterőt használja fel a Marót bán motivációjához, amely, akárcsak Eötvös darabja, a romantikus bosszú képzetére épült. A cselekmény vonalában is van némi rokonság. A bosszúló mindkettőben (Hasszán, Begler) hozzátartozójáért (egyik családjáért, másik szerelméért) esküszik bosszút, s bosszújának eszköze ellenfelének (Marót, Török) legkedvesebb családtagja (Marót öccse, Leila, Török leánya). A bosszú gondolata mindkét esetben a keleti karakterből sarjad ki és szinte állati kegyetlenséggel van végrehajtva. E pathologikus bosszúszomj indokolásául használja fel Vörösmarty itt a török karaktert, amelyben felelőtlenül vetíthette ki romantikus képzeteit. A török elemet itt történeti szempont nem indokolja. A mű címe eredetileg Erdődi bán volt s az Atheneum ilyen címen közli mutatványul az egész harmadik felvonást (1838. l.). A cenzúra nyomására változtatta meg Vörösmarty a címet. Először külön kiadásban jelent meg (Budán, 1838.) és megnyerte az akadémiai nagyjutalom felét. Először adták a nemzeti színpadon 1838. máj. 18-án.
A Marót bánhoz egy plágiumvád is fűződik, amellyel Kunoss Természet c. lapja és a Rajzolatok illették Vörösmartyt, hogy a vasember motívumát Hazucha Párviadalából vette. E darabban Zolt páncélruhában hallgatódzik, akárcsak Marót bán a III. felvonásban. Vörösmarty "Vas ember. Eredetiség" címen felel a vádra (Figyelmező, 1838.) és kijelenti, hogy gondolatok és ötletek találkozása még nem jelent plágiumot.
Az áldozat című drámájának (1839) kiindulópontja az őshaza, amelyet Vörösmarty a Kaukázus tövében helyez el. Innen érkezik Szabolcs a mai Magyarországba. A cselekmény egyébként Magyarországon játszódik s az őshaza-motívum nem tér többet vissza.
Az őshazában játszódik Vajda Péter Joguza, amely 1836-ban jelent meg. Ez a keletre plántált romantikus mese csak külső történések drámaiatlan sorozata, amelyeket az intrika szálai tartanak össze, az alakok belső, lelki eseményvonala nincs megkomponálva. "A cselekmény helye Kaukázia, különösen Lesghia a Kaspi tenger partján." Lesghia népét elnyomja Csapabdi ozmán basa. A nép két részre oszlik, az egyik el akarja hagyni a hazát Joguz vezetésével, a másik otthon akar küzdeni a szabadságért. Joguzt csak kedvesének, Kegyelnének távolléte késlelteti. Érte küldi barátját, Rabolcot, de az elrabolja a leányt és Joguz ellen fordul. Joguz legyőzi az áruló barátot és megbocsát neki. Kegyelnét azonban golyó (!) találja és meghal. Joguzt semmi sem köti többé az őshazához és népével elindul szerencsétlen földjéről nyugat felé új hazát keresni.
Vajda Péter nyelvében is igyekezett keleties lenni, amint ezt már a Figyelmező kritikusa is észrevette (I. 1837.). "Nyelve napkeleti virágokkal gazdagon hímezve." Példát is hoz e keletieskedő kifejezésmódra: "Hasszánt úgy harmatozza körül az áldás, mint a szép küpreszfát a tavasz langyos esője." (Joguz, 113. I.) "Igazán keleti szellemben vannak dolgozva", mondja a bíráló, pedig ez a nyelvbeli keletiesség is csak olyan külsőség, mint a nevek tömege és a dekoráció.
A Joguzban elképzelt keleti őshazához hasonló kép tárul elénk Garay János Az utolsó magyar khán című darabjában is, amely "történik Közép Ázsiában az Aral tó partján, Kr. u. 53-ban." Ez az 5 felvonásos szomorújáték pályaműnek készült, dicséretet is nyert, de kéziratban maradt. (Első kiad. Ferenczy József: G. J. Munkái. 1886. IV. k.) Joguz s Az utolsó magyar khán is jellemző példái az őshaza tudatából származó magyar orientalizmusnak.
Az elnyomó rómaiak ellen küzd Csaba és megöli Crassus római konzult, aki anyjának jegyese. A khánné ezért nem tud megbocsájtani. Vilát, Csaba menyasszonyát, megvakítják a rómaiak, a khánnét pedig saját népe öli meg.
A keleti milieu az utasításokon kívül sehol sem érezhető, mert drámailag semmi szerepe nincs. Tisztán csak keret egy hazafias téma előadásához.
Bibliai témát dolgoz fel dr. Zima János (Télfy Iván) Ruth c. 3 felvonásos drámájában. (Pest, 1841.) Szigorúan ragaszkodik a bibliai hagyományhoz. Ruth elindul Noémivel Moab földjéről Palesztinába. Atyja, Akan utána megy és Booztól kéri vissza öregsége támaszát. Valami vallási indíték is vegyül a darabba; mintha a moabiták és izraeliták más istent imádnának és ettől a csábítástól akarnák a szülők leányukat megmenteni.[51] Szerelmi félreértések, gyilkosság, motiválatlan járás-kelés, dagályos tirádák sorozata az egész darab. A végén kiderülnek a tévedések, Booz leveti álruháját és a zavaros történet jól végződik, mert a szerelmes párok egymáséi lesznek. A nyelv dagályosságával talán bibliai kenetességet akart adni az író a beszédnek.
A bosszúállás egész orgiáit láthatjuk Pataky Mihály A gyermekgyilkos c. négyfelvonásos szomorújátékában (Eredeti színművei, Kolozsvár, 1842.). A darab Indiában játszódik valószínűleg a sok feketelelkű ember kedvéért. Pataky ismeretlen, titokzatos világrészbe vitte alakjait, hogy elhitesse közönségével azokat a szörnyűségeket, amelyekkel rémdrámája telítve van. Minden cselekedetet bosszúval motivál, amely képzet igen erős lehetett Patakynál, mert másik darabja, a Bosszú, ugyanezen a motívumon épült. (Ez nem keleti tárgyú és Vörösmarty Orlayja után készült.)
Aly mysorei rájah halálosan gyűlöli ellenfelét, a legyőzött királyt, Ahmetet, mert győzelme egymillió katonájába került. Manahor tanácsos ki akarja békíteni őket, de Dzsókó, az intrikus néger, bosszúból vérpadra viteti Manahort, akiről utóbb kiderül, hogy a király fia volt. Aly azután tudtán kívül még saját leányát is megöli, míg őt az alattomos Dzsókó küldi a másvilágra. A darab emellett tele van komplikált szerelmi szövevényekkel és szinte lexikona a romantikus közhelyeknek: titkok, gyilkolások, elcserélt gyerekek, bosszú, szerelem nagy rendetlenségben kavarodnak össze-vissza s Indiából csak a nevek maradnak meg. A Manahor nevet valószínűleg Vajdától vette.
Meghatározhatatlan helyen játszódik Zeyk János Balduina, Libanoni Dryas-hölgy c. eredeti ős-regényes színműve (5 szakaszban), amely színműveinek első kötetében jelent meg Kolozsvárott 1842-ben.
Zeyk írt egy Krisztusról szóló eposzt: Krisztus a földön és egy Bátori-Kinizsi c. hőskölteményt is, amelyben jellemző részletességgel dolgozta ki a törökök képét. Drámája a magyar előidőkből veszi tárgyát, ahol azonban Szkitia és Libanon homályosan egymásba folynak. "Balduina nem más - mondja róla Bayer József [52] - mint korcsszülötte egyrészt a negyvenes évek divatos romanticizmusának, másrészt annak a másik romanticizmusnak, mely a magyarok ősi hazája fölkutatásának gondolatát hozta napirendre..." Zádor szittya fejedelem Delphiben vett jóslata teljesedik be a darabban. Feleségül veszi Balduinát, akit apja egy félreeső várban őriz, hogy Fézár, a nagy mogul rá nem találhasson. Míg Zádor távol van, Fézár rátalál a várra és ostrom alá fogja. Az utolsó pillanatban ér vissza Zádor és megvív Fézárral. De megjelenik Kédra libanoni tündérnő és Balduin volt feleségének árnyéka és kibékítik a feleket.
Az őshaza témája egészen elsatnyul a sok kaland között. A darabot már korában sem fogadták kedvezően. (V. ö. Honderű, 1843. I. 453. és 1844. I. 344.)
Czakó Zsigmond Leonája az orientalizmusnak egészen különös megnyilatkozása. Első hírt a Pesti Hírlap ad róla (1846. máj. 21.), színpadra pedig augusztus 17-én kerül. Keletisége nem tárgyában és jellemeiben van, hanem filozófiájában. Czakó nagy szeretettel foglalkozott keleti írókkal[53] és magába szítta a brahmanizmus és buddhizmus tanait. Nála a pesszimisztikus hajlam volt az az érzelmi kapocs, amely a hindu filozófiák gondolatait lelkéhez láncolta úgy, mint Schopenhauernél, akit szintén pesszimizmusa érlelt arra, hogy keleti hatásokat fogadjon magába. Czakó egyedüli megnyugvást az enyészet gondolatában talált, s ez a sötét pesszimizmus tükröződik a Leona hosszadalmas bölcselkedésében is. A másik érzelmi indíték, amely a keleti pantheizmus felé hajtotta őt, természetérzéke volt, amely a Leonában valóságos természetimádássá fokozódik. "A nagy sugárzó napot az istenség jelképeül üdvözli, mint valaha Zoroaster, vagy mint a magyar irodalom másik ábrándozója és kortársa: Vajda Péter,[54] aki különben erősen hatott rá.[55]
Erast és Leona története különben romantikus mese, amely bosszúra, intrikára épült. A kísérteties, romantikus figurák lesznek szócsövei a keleti eszmékből táplálkozó pesszimizmusnak.
Kócsi Horváth Zsigmond Zuelma című drámája kéziratban maradt.[56] Zuelma, a szép maronita hölgy, és Kalem bég libanoni alvezér szerelméről szól. A végén Zuelma puszta gyanúra megöli szerelmesét, Kalemot. Petrichevich Horváth Lázár első előadása alkalmával (Tavaszhó 14. 1846.) bírálta meg a Honderűben (1846. I. 318-19.). "Az egész Zuelma - írja, - nem annyira dráma, semmint egy dialogizált kicsin epizódocskája a török maronita zavaroknak." "A sok allah szolgája, meg a fülsértő diszharmónia még nem teszi keletiessé költeményünket, ha a szellem, melly alakjainak jellemét, tetteit és gondolatatit kellene, hogy át meg át hassa, nem keleties, nem belsőleg sajátos."
Az egyes keleties drámákon kívül több darabban találunk keleties alakokat. Így Kuthy Lajos Fehér és Fekete c. darabjának főhőse egy idealizált néger. (Nagy I. Színműtára, III. 1839.) A vadember, a természetes erkölcs képviselője van szembeállítva a civilizáció romlott társadalmával. Kuthynál egy Vatáb nevű néger áll szemben a fehérek társadalmával. Szigligeti Romildájában (Nagy I. Színműtára. IV. 1840.) az intrikus szerepét egy Abdul nevű arab jós játssza, akit egyik szereplő "sárga bőrű(!) rém"-nek nevez. Sokszor minden indokolás nélkül keleties nevű alakok szerepelnek egyes darabokban, ahol sem a cselekmény, sem a karakterek nem keletiesek. Ilyen keleties neveket (Otmár, Olima stb.) találunk abban a 4 darabot tartalmazó gyűjteményben is, melynek címe: Eredeti Játékszín. Írta egy asszonyság. Pozsony, 1836.
[1] Bayer: A m. drámairod. tört.
[2] L. Kelemen Lajstroma (1790-96.) Bayer J.: A m. drámairod. tört. Függelék.
[3] V. ö. Magyar Hírmondó 1793.
[4] Harsányi-Gulyás Cs. Ö. M. III. k.
[5] Császár Elemér: Verseghy F. költeményei. R. M. K.
[6] L. Vörösmarty c. fejezetet
[7] Tóth Béla: Magyar Anekdotakincs. II. k. 250-251.
[8] A német darab: Der wohltätige Wanderer, a pesti német színház állandó műsordarabja volt.
[10] Bayer József: Kelemen László Zaide fordítása. E. Ph. K. XV.
[11] Bayer J: A magy. drámairod. tört.
[12] Bayaer: A Kotzebue kultusz történetéhez. A m. drámairod. tört. Függelék.
[13] Könyvesnél nincs megnevezve.
[14] Ez a tudósítás az eredetiben is megvan.
[16] Magyar játékszíni színdarabok lajstroma. Pest 1796. Bayer: A m. dr. tört. Függelék.
[17] Újra Miletz János: Katona József és családja, élete és ismeretlen munkái. 1886.
[19] Bayer József: Katona József írta-e a Tündéralmát. Erd. Múz. 1893.
[20] L. Vörösmarty c. fejezetet.
[21] Bayer J.: Gorove drámái, I. Jetzid és Hába. E. Ph. K. 1888.
[22] Bayer J.: A magy. dr. tört.
[23] Gedeon Alajos: Körner Zrínyijének fordításai. E. Ph. K. 1902.
[24] A Nemzeti Múzeum színlapgyűjteménye és színházi zsebkönyvek után.
[25] Nemzeti Színházi Zsebkönyv. 1841.
[26] Kádár Jolán: A budai és pesti német színház története. 1913. - A vidéki német színészetre vonatkozó művek: Flórián Kata: A kassai német színészet története 1816-ig. 1927. - Vatter Ilona: A soproni német színészet története 1841-ig. 1829.
[27] Halász Ignác: Sajnovics hatása a magyar költészetre. Budapesti Szemle. 1880.
[28] Brunetière: Les époques du théâtre français. (1736-1850.)
[29] Bayer: A magy. drámairod. tört.
[31] Danielisz Sándor: A felismerés motívuma a magyar romantikus drámairodalomban. Sümeg, 1913.
[32] Bayer József, E. Ph. K. 1892.
[33] Waldapfel József: Katona drámái és kéziratai. Irod. tört. Közl. 1930. III.
[34] L. Heinrich Gusztáv: Bevezetés, Bolyai: Mohamed, kiad. R. M. K., Klimko K.: Az Iréne mondához. E. Ph. K. 1910. - Bakonyi Emil is felsorol több Iréne drámát. E. Ph. K. 1880. Király György: Mikes törökországi leveleinek forrásaihoz. 1909. Itt szól az Iréne feldolgozásokról is.
[35] Heinrich Gusztáv: Német Iréne regény. E. Ph. K. 1899.
[36] Kanyaró Ferenc: Iréne első magyar feldolgozása. E. Ph. K. 1908.
[37] Riedl Frigyes bírálata Prém József Iréne tanulmányáról. E. Ph. K. 1880.
[38] Bayer J.: A magy. drámairod. tört.
[39] Lábán Antal: A tatárok Magyarországon és a bécsi Polizei Hofstelle. Irod. tört. 1917.
[40] Prém József: Kisfaludy Károly és Irénéje. Budapest, 1880.
[41] Szilasi Móricz: Mikes, Bolyai, Kisfaludy Károly és Irénéje. Budapest, 1880.
[42] Riedl Frigyes bírálata Prém József könyvéről. E. Ph. K. 1880.
[43] A Nemz. Múz. Színlapgyűjteménye.
[44] Bayer J.: A magy. drámairod. tört.
[45] Zolnai B.: Adalékok Chateaubriand hatásához, E. Ph. K. 1915.
[46] Rocha Pietro: Historia del signor Georgio Castrioto, detto Scander beg. Venetia, 1580. - Funccius Th.: Scander beg. Magdeburg, 1606. - Duponcet: Histoire de Scander beg Roy d'Albanie. Paris, 1609. - Scander beg ou les Avantures du Prince d'Albanie. Paris, 1732.
[47] Szkender bég 1467-ben halt meg.
[48] Szabó Károly R. M. K. és Beőthy Zs.: A magy. szépprózai elb.
[49] Bayer: A magy. drámairod. tört.
[50] Vértesy J.: A magyar romantikus dráma. 1917. 229. l.
[51] Bayer: A magy. drámairod. tört.
[53] Ferenczy József: Czakó Zs. összes művei. Nemzeti könyvtár.
[54] Vértesy J.: A magy. romantikus dráma.
[55] Alszeghy Zs. A 19. sz. magyar irodalma. 1923.
[56] Szinnyei tévesen Petrichevich Horváth Dánielnek tulajdonítja. (M. I.)