MATTEO BANDELLO
(1485-1561)

Az a rövid, kerek, rendszerint csattanóra kiélezett történet, amelyet Boccaccio óta novellának neveznek, valójában már sokkal régebben megjelent mind a nyugati, mind a keleti irodalmakban. A görög és római történetírók pletykákat és anekdotákat megörökítő bekezdései, vagy a perzsa és arab világban felhalmozódó mesék, amelyekből az "Ezeregyéjszaka" gyűjteménye állt össze, műfajilag a novella előzményei és előkészítői. De önálló műfajjá kristályosodása Boccaccio "Dekameron"-jával keltezhető. Ettől kezdve már a műfaj közhasználatú neve: novella. És Boccaccio XIV. százada után, a XV. században kivirágzó reneszánsz kultúrában ez az európai széppróza legáltalánosabb műfaja. A számos kortárs között elegendő, ha a legművészibb és legnépszerűbb szerzőt és könyvét, Navarrai Margit "Heptameron"-ját említjük. A novella széles körben kedvelt olvasmány. Terjedését, a példányszám soha nem látott növekedését teszi lehetővé, hogy a XV. század derekán Gutenberg feltalálja a nyomdát és a könyvnyomtatást. A XIV. és XV. század egész hagyománytömege ösztönzi a XVI. században, főleg Itáliában a novellairodalmat és a növekedő igény folytán a novellák sokasodását. Ennek a XVI. századbeli olasz novellának legfőbb és legnagyobb hatású mestere Bandello. 214 novellájának utóéletére felettébb jellemző, hogy Shakespeare innét vette a "Rómeo és Júlia" történetét, s hogy Mikes Kelemennél is újra meg újra felbukkannak Bandello-témák. És a mi századunkban Heltai Jenő Bandellótól kapta "A néma levente" témáját. Nem túlzás tehát, amikor jó néhány esztéta és irodalomtörténész azt állítja, hogy Boccaccio után Bandello a legfontosabb ösztönző példakép az azóta eltelt idők novellaáradásában.

Életútja jellegzetes reneszánsz értelmiségi pályafutás a magasabbnál magasabb címek és rangok világában. Ifjúkorában Domonkos-rendi szerzetes, és a kolostori iskolában igen jó műveltségre tesz szert. Már ifjú társai közül kitűnik jó verselési képességével, képzelőerejével és szórakoztató meseszövésével. Szerzetesi életet azonban egy pillanatig sem él. Nagyúri családok szolgálatába áll, afféle házi írástudónak, nem utolsósorban a vendégek szórakoztatójának. Jóképű, okos, művelt, szellemes. Lelkesedik a nőkért, a nők is őérte. A reneszánsz kor életvidám papjainak papi létük biztonságot ad, hogy nem kell - nem is lehet - feleségül venni a meghódított asszonyokat. Vonatkozik ez odalent a káplánokra és plébánosokra, tőlük pedig fel a püspökökig, olykor a pápáig is. Bandello egész életében derűs, világi életet él, mindig bőkezű urakat szolgál. Az urak és úrhölgyek pedig büszkélkedhetnek, milyen okos, tehetséges, szórakoztató házi írástudójuk van.

Könnyedén ír mulatságos verseket is, de főleg érdekes elbeszéléseket. Ezeket Boccaccio ihletésére "novellák"-nak nevezi, és nem kis részben éppen ő teszi divatossá a "novella" műfajelnevezést.

Egy ideig Milánó fejedelmét szolgálja, kíséri útjain. Okiratok szerkesztésére ugyanolyan alkalmas, mint a feljegyezni való tettek megírására. A legfontosabb azonban számára is, kenyéradói számára is az a novellaáradat, amellyel hallgatóit, majd hamarosan olvasóit elgyönyörködteti. A történelem közeledik már a XVI. század derekához. Ez a reneszánsz kultúra fénykora nemcsak Itáliában, hanem már Európa-szerte. Gutenberg találmánya divatot és kereskedelmet teremt a könyvkészítés és könyvterjesztés szolgálatára is. Bandello novelláinak kisebb-nagyobb gyűjteményeit kapkodja az olvasóközönség. Ezekből a változatos, mozgalmas, izgalmas történetekből, ha nem tudnák, ki nem találnák, hogy a szerző pap, sőt dominikánus szerzetes. Áradatukban nemcsak az erotikus témák gyakoriak, de újra meg újra felbukkannak bennük álszent, léha, csalafinta papok is. Gyakran maga a vallás is gúny tárgya. A papok egy része fel is háborodik, de ők is nevetnek a fura történeteken. A világiak fel se háborodnak, csak nevetnek. Vagy ha tragikus a téma, mint Rómeó és Júlia történetében, akkor az érzékeny lelkű olvasók, főleg az asszonyok maguk is könnyeket ontanak.

Milánó után Mantovában a nagy hírű, művelt úrnő, Isabelle Gonsaga szolgálatában áll. Majd fontos fordulat életében, hogy Cesare Fregoso, egy nagy tekintélyű zsoldoskapitány hívja meg magához, fényes udvartartásába. A zsoldosvezér I. Ferenc francia király helytartója azokon az itáliai vidékeken, amelyek francia uralom alatt állnak. A helytartó uralkodói pompában él. Felesége szép és életvidám asszony, s Bandello alázatos hódolója az úrnőnek. - A nagyurat azonban hamarosan bérgyilkosok megölik. A szomorú özvegy számára nincs alkalmasabb vigasztaló, mint Bandello főtisztelendő úr. Amikor hazaköltözik Franciaországba, magával viszi tehetséges hódolóját. Ott azután a nagy befolyású asszony azt is kijárja az egyháziaknál, hogy a már ott is népszerű novellaírót püspökké emeljék.

Franciaországban, 1544-ben az előző szórványos kiadások után ő maga állítja össze novelláinak gyűjteményét. Ez a 214 mű a "Novellák" című vastag könyv tartalma, amelynek hatása mindmáig nyomon követhető a világ novella- és drámairodalmában.

Szakít azzal a gyakorlattal, hogy Boccaccio és Navarrai Margit példájára valamiféle keretbe zárja a történeteket. Ezek külön-külön művek, komolyak, vidámak, kalandosak, szerelmesek, erotikusak, csúfolódók. Nem egynek a meséje olyan közismert lett, hogy már el is felejtették, kitől is származik. Van olyan témája is, amelyet előzőleg versben írt meg. Rómeó és Júlia szomorú szerelmi történetét előbb már összefoglalta egy tömör, művészi szonettben. Ez is múlhatatlan darabja az olasz költészet antológiáinak.

Élete végső évtizedeit gondtalanul, nagyúri pompában, püspöknek kijáró tiszteletben élte. Mindig sikeres volt fejedelmi udvarokban is, olvasóinak körében is, asszonyok között is. 67 éves korában halt meg.