Eredeti kép

NAVARRAI MARGIT
(1492-1549)

Régi vita, eldönthetetlen vita, hogy miért volt és van az irodalom világában kevesebb író-költő nő, miért sokkal több az írás mesterei közt a férfi. Van, aki úgy véli, hogy a nők lelkialkata kevésbé alkalmas az írásművészetre, a vers, a széppróza vagy éppen a dráma férfias önkifejezési lehetőség. Mások szerint a nők társadalmi helyzete alárendelt a férfiuralomnak, a nőknek csak ritkán volt alkalmuk a szellemi alkotómunkára. Akármi is az igazság, akármilyen sok írónő, költőnő volt és van, létszámuk mindig sokkal kisebb a férfiakénál. Világirodalmi jelentőségű nő pedig arányaiban ennél is kevesebb akad. Az ókorban is élt egynéhány költő asszony, de az egyetlen Szapphó kivételével egyikük sem él az olvasók köztudatában. Szapphó hatása viszont Horatiustól Ady Endréig terjed. Utána jó kétezer évig nincs olyan írni tudó nő, aki igazán jó költő és hatással lenne kortársaira is, utódaira is. A spanyol Ávilai Szent Teréz a XVI. században olyan nyomot hagy a barokk stílusú katolikus vallásos költészetben, mint a messze múltban Szapphó a szerelmi lírában. Majd az újkorban és a legújabb korban akadnak igen híres, olykor divatos írónők. Igazán nagy jelentőségű, jelentékeny hatású írónő vagy költőnő elég kevés van, de Navarrai Margit a XVI. századból ilyen. A XIX. században férfi álnéven író George Sandnak az élete műveinél is izgalmasabb, romantikus regényeinél is romantikusabb. Legalább annyira tartozik a botránykrónikákba, mint az irodalomtörténetbe. Persze őt sem lehet, nem is szabad elfelejteni. Navarrai Margit azonban igazi kultúrtörténeti nagyság, a nagyszerű francia reneszánsz egyik fontos szellemi irányítója. Ugyanolyan fontos alak a lelkiismereti szabadság harcosai között, mint az önmagával küzdő lélek lírikusainak körében, és talán az a leglátványosabb irodalmi szerepe, hogy Boccaccio után ő a novellairodalom következő fejezete. A legszűkebb irodalmi arcképcsarnok is hiányos volna nélküle.

A legmagasabb körök világába tartozott. Hercegnő volt, királyné lett, majd egyeduralkodóként királynője volt az egykori Pireneus környéki, Spanyol- és Franciaország közt elterülő Navarrának. Innét az ismert neve, mert amikor született, amíg csak királylány, királyi hercegnő volt, addig Marguerite d'Angoulême a neve. A reneszánsz uralkodói szellemet megtestesítő francia királynak, I. Ferencnek a húga, olykor az eszmei küzdelmekben harcostársak is voltak. Amikor azután férjhez ment a navarrai királyhoz, írói névnek maga választotta a jelzőnek is alkalmas Navarrai családnevet. Ez nem férje családneve volt, a navarrai uralkodócsaládot Bourbonnak hívták. Idővel francia királyok lettek. Amikor a szokatlanul nagy műveltségű fenséges-felséges asszony különböző tartalmú könyvei megjelentek, szerzőként a címlapon már Navarrai Margit (Marguerite de Navarre) állt.

A kor eszmei és vallási küzdelmek időszaka volt. A reneszánsz szabad szellem és a tételes vallásokon is túltekintő miszticizmus párhuzamosan érvényesült a gondolkodó elmékben. Németföld felől már beszivárgott a reformáció, majd megjelent a francia hitújító, Jean Chovin; nevének latinosított formája Johannes Calvinus (minálunk Kálvin János). Hitújító eszméi hamarosan hitfelekezetté szerveződtek és szembekerültek az egyházzal. Egyik legelső francia igehirdetőjüket Hugónak hívták, az ő nevéből alakult a reformált hit franciaországi "hugenotta" elnevezése. Az eszmei zűrzavar és a vallási szakadás nemzedékeken át izgatott gyilkos háborúkra. Navarrai Margit úgy szólalt meg ebben a káoszban, mint az eszmék, hitvallások békítője, aki megérti és meg akarja értetni az eszmék összeférhetőségét. Első könyve a misztikus élmények szépségéről szólt. Ugyanakkor azonban pártfogásába vette, udvarába is hívta a reneszánsz szabad szellem képviselőit. Sokak közt Rabelais-t, aki természettudós orvos volt és az újkori regény első remekírója, és Clement Marot-t, aki erotikus versek után kálvinista és híres zsoltárfordító lett. Navarrai Margit egyformán kedvelte az erotikus szonetteket is, az Ótestamentum zsoltárait is. A mi Szenczi Molnár Albertünket is Marot csiszolt zsoltárai ihlették a szent költemények magyar fordítására. Mellettük pártolta az üldözött hugenottákat, egy ízben magát Kálvint is.

Hanem amikor a Genfben hatalomra került hitújító vallási szabályai ugyanolyan kemény dogmákká merevedtek, mint a katolikus egyház szabályai, akkor a türelmet hirdető királyné eltávolodott a kálvinizmustól. Lelkében vívták csatáikat az ellentétes eszmék. Ezek az olykor gyötrő ellentétek kaptak hangot verseiben. A formaművész Clement Marot pártfogójaként maga is nyelvileg, verstanilag csiszolódott. Verseskönyve olyan lelki problémákat fejez ki, amilyenek majd a modern költészetben folytatódnak. A lírai kötet címe: "Margaréták". - Ez Margit nevét is jelenti, de latinul a margaréta gyöngyöt jelent. A francia formában is női név és gyöngy. Margit kedvtelve játszik el ezzel a kettős jelentéssel. - A költők és a vájt fülű olvasók elragadottan olvassák, de nem tetszik sem a buzgó vallásosoknak - sem a katolikusoknak, sem a hugenottáknak -, de a misztikus tanok híveinek sem. A világias gondolkodású reneszánsz szelleműek pedig a misztikus-áhítatos hangú verseitől idegenkedtek. A mindenkit megértő Margittal alig-alig értett bárki is egyet. Ráadásul a hivatalos tudomány, a Sorbonne egyetem doktorainak kara megvitatta és eretnek tanításoknak nyilvánította a királyasszony teológiai tárgyú tanulmányait. Ekkor már nem fordulhatott az egykor kedvelt Kálvin felé, mert akkor már Genf dogmatikus, ugyanolyan riasztó volt a számára, mint Róma és a párizsi Sorbonne igéi. Ebben az időben már bátyjának, az annyira reneszánsz szellemű I. Ferencnek is döntenie kellett egyház és reformáció között. És a katolikus többségű Franciaország királya, aki egyébként is hívő katolikus volt, politikai okokból se fordulhatott szembe országa népének javával. Amíg a trónon Ferenc ült, még nem került sor a fegyveres összeütközésre, de már nagyon kitörőben volt a gyilkos vallásháború, amely évtizedeken át árasztotta el vérrel-jajjal egész Franciaországot. A sokáig tevékenyen közéleti Margit pontosan tudta, hogy ha a már nyílt ellenfelek között az egyik pártjára áll, okvetlenül ellenség lesz a másik táborban. - Elvonult hát navarrai birtokára. Ha kellett, királynő volt a navarrai trónon, életét azonban az irodalom töltötte be. Több vallási vagy filozófiai tárgyú könyvet nem írt. Verset is csak olykor-olykor. Közeledett az ötvenedik esztendejéhez. Szerelmes költeményei már főleg emlékekről szóltak. Volt azonban egy nagy megvalósítandó terve.

Novellával azelőtt is próbálkozott. Ifjúkora óta ismerte Boccaccio nagy novellagyűjteményét, a Dekameront. Olaszul persze ugyanúgy tudott, mint latinul vagy spanyolul. (A latin az értelmiség nyelve volt egész Európában, Navarra lakossága pedig kétnyelvű volt: francia és spanyol.) Boccaccióval a reneszánsz szabad szellemű szépirodalma kezdődött. Ez ihlette a nagy tervet: írni újabb száz novellát az élet valóságáról, főleg a legvalódibb jelenről: a szerelemről. A boldog szerelem lehetőségeit akarta bemutatni száz helyzetben, a szerelmesek más-más arculatával. Úgy tervezte, hogy könyvének "Szerencsés szerelmek" lesz a címe. Ebben is - akárcsak példaképének Dekameronjában - tíz fiatal férfi és nő éjszakáról éjszakára egy-egy történettel szórakoztatja a többit. Itt tehát nem járványos betegség elől menekülők, hanem egy utazásban fennakadt társaság üti agyon a kényszerű semmittevést. Tudatosan Boccacciót utánozza, amikor éppen tíz fiatal, éppen tíz éjszakán keresztül mesélget. Itt azonban kizárólag jól végződő szerelmes történetek követik egymást. A nagy gyűjtemény a boldogság iskolájának készült. - Ami elkészült, azt a felséges szerző baráti körben felolvasta, úgy mérte le a hatásukat. De nem készülhetett el, csak 72 novellát írt meg. 57 éves korában meghalt. Írástudó köre rendezte a novellákat sajtó alá. A címét is ők adták, Boccaccio mintájára. Az olasz író művének azóta is közismert címe: "Dekameron". Ez így nemzeti nyelvekhez torzított formája a görög "Dekameróné" szónak, ami tíz éjszakát jelent. Margit csak a 72. történethez jutott el, tehát körülbelül hét éjszakára telik belőle. Hét éjszaka pedig görögül: "Hepta meróné". Ezt torzították a nemzetközi formájú "Heptameron"-ra. És ahogy a Dekameron se homályosult el a múló évszázadok alatt, Navarrai Margit "Heptameron"-ja is győztesen állja a múló időt.

A felejthetetlen asszony költőként a francia reneszánsz klasszikusa. Alakja, egyénisége a kultúrtörténet kiválóságai közt tartja számon. Ámde mint novellista a prózairodalomnak mindig aktuális, élő szerzője. A XVIII. század felvilágosodottjai, a XIX. század első felének romantikusai, második felének realistái, a mostani izmusok novellistái Boccaccio után, illetve mellett őt tudják a kezdetnek, az elődnek, a mintaképnek. Európában nincs olyan élő nyelv, amelyen a Heptameron ne volna olvasható.


TARTALOM