Országút, mellette fa. Este.

Estragon a földön ül, s azon igyekszik, hogy a cipőjét levegye. Két kézzel dolgozik, lihegve. Kimerül, abbahagyja, zihálva pihen, újra kezdi. A játék ismétlődik.

Megjelenik Vladimir

ESTRAGON
(megint abbahagyja) Hiába, nem megy.

VLADIMIR
(szétvetett lábbal, apró, merev léptekkel közeledik) Magam is azt hiszem. (Megáll, mozdulatlanul) Sokáig nem tudtam beletörődni a gondolatba, légy észnél, Vladimir, mondtam, még nem próbáltál meg mindent. Én elölről kezdtem a küzdelmet. (Eltűnődik, a küzdelemre gondol. Estragonhoz) Szóval újra itt vagy!

ESTRAGON
Azt hiszed?

VLADIMIR
Örülök, hogy újra látlak. Már azt hittem, örökre elmentél.

ESTRAGON
Én is.

VLADIMIR
Mivel ünnepeljük meg a találkozásunkat? (Gondolkodik) Állj fel, hadd öleljelek meg! (Kezét nyújtja Estragonnak)

ESTRAGON
(ingerülten) Majd később! Majd később!

Csend

VLADIMIR
(megbántva, hidegen) Megtudhatnám, hogy uraságod hol töltötte az éjszakát?

ESTRAGON
Az árokban.

VLADIMIR
(meglepetten) Árokban? És hol?

ESTRAGON
(nem mutatja) Valahol arra.

VLADIMIR
És nem vertek meg?

ESTRAGON
Megvertek... De nem nagyon.

VLADIMIR
Ugyanazok?

ESTRAGON
Hogy ugyanazok-e? Nem tudom.

Csend

VLADIMIR
Ha jól meggondolom... ezt kérdem magamtól... azóta... nélkülem... mi?... (Határozottan) Kétségtelenül már csak egy rakás csont volnál.

ESTRAGON
(felszisszen) No és aztán?

VLADIMIR
(gondterhelten) Sok ez egy embernek. (Szünet. Majd élénken) Másrészt mi haszna - kérdem én - most elcsüggedni? Régebben kellett volna erre gondolni, egy örökkévalósággal ezelőtt, 1900 körül.

ESTRAGON
Elég volt! Segítsd lehúzni ezt a vacakot a lábamról!

VLADIMIR
Kéz a kézben leugrottunk volna az Eiffel-toronyról, az elsők közt. Akkor még voltunk valakik. Most már késő. Föl se engednének.

Mit csinálsz?

ESTRAGON
Lehúzom a cipőmet. Veled sose történt ilyesmi?

VLADIMIR
Mióta ismétlem neked, hogy a cipőt mindennap le kell húzni. Ha volna eszed, hallgatnál rám.

ESTRAGON
(gyönge hangon) Segíts!

VLADIMIR
Fáj?

ESTRAGON
Hogy fáj?! Azt kérdi, hogy fáj-e!

VLADIMIR
(hevesen) Mert a világon senki sem szenved, csak te! Én nem számítok. Kíváncsi volnék, mit tennél az én helyemben. És mit mondanál.

ESTRAGON
Neked is fájt valami?

VLADIMIR
Hogy fájt-e? Azt kérdi, hogy fájt-e!

ESTRAGON
(kimereszti a mutatóujját) Ettől azért begombolkozhatnál.

VLADIMIR
(lehajol) Csakugyan. (Begombolja a nadrágját) Az apró dolgokban kerülni kell a hanyagságot.

ESTRAGON
Mit feleljek? Te mindig az utolsó pillanatig vársz.

VLADIMIR
(tűnődőn) Az utolsó pillanat... (Elrévedőn) Sokára lesz, de jó lesz. Ki is mondta ezt?

ESTRAGON
Nem akarsz segíteni?

VLADIMIR
Néha azt hiszem, hogy mégiscsak bekövetkezik. Ilyenkor nagyon furcsán érzem magam. (Leveszi a kalapját, belenéz, belülről végigsimítja, megrázza, visszateszi a fejére) Hogy is mondjam? Egyfelől a megkönnyebbülés, másfelől... (Keresi a szót) a rémület. (Nyomatékosan) a RÉ-MÜ-LET. (Ismét leveszi a kalapját, belenéz) Nohát! (Rácsap, hogy ami benne van, kiessen, ismét beletekint, visszateszi a fejére) Végtére...

No?

ESTRAGON
Semmi.

VLADIMIR
Hadd lám!

ESTRAGON
Nincs mit nézni rajta.

VLADIMIR
Próbáld meg ismét felhúzni!

ESTRAGON
(miután a lábát megvizsgálta) Hagyom, hadd szellőzzék egy kicsit.

VLADIMIR
Ilyen az ember. A cipőt hibáztatja, holott a lába a hibás. (Megint leveszi a kalapját, belenéz, belenyúl, megrázza, rácsap, belefúj, visszateszi a fejére) Ez most már kezd nyugtalanító lenni.

Az egyik lator üdvözült.

Nem rossz százalék.

Gogó...

ESTRAGON
Mi az?

VLADIMIR
Mi lenne, ha bűnbánatot tartanánk?

ESTRAGON
Mit bánjunk meg?

VLADIMIR
Mit is... (Keresi a szót) Ne részletezzük!

ESTRAGON
Azt, hogy megszülettünk?

Vladimir egészséges kacagásban tör ki, de rögtön el is nyomja, kezét az ágyékához szorítja, arca eltorzul

VLADIMIR
Már kacagni sem merünk.

ESTRAGON
Ettől is megfosztottak.

VLADIMIR
Csak a mosolygás maradt meg. (Arcán óriási mosoly nyílik, megmerevedik, egy ideig tart, majd hirtelen megszűnik) Csakhogy ez nem ugyanaz. Végtére is...

Gogó...

ESTRAGON
(ingerülten) Mit akarsz?

VLADIMIR
Olvastad a bibliát?

ESTRAGON
A bibliát?... (Utánagondol) Belelapoztam, ha jól emlékszem.

VLADIMIR
(meglepetten) Abban az istentelen iskolában?

ESTRAGON
Honnan tudhatnám, hogy az az iskola istenes volt-e vagy istentelen?

VLADIMIR
A sitiben olvashattad.

ESTRAGON
Lehet. A Szentföld térképére emlékszem. Színes térkép volt, nagyon szép. A Holt-tengert halványkékre festették. Csak ránéztem, elfogott a szomjúság. Elhatároztam, hogy a mézesheteket ott töltöm. Úszunk, és boldogok leszünk.

VLADIMIR
Úgy látszik, valamikor költő voltál.

ESTRAGON
Az hát. (A rongyaira mutat) Kitalálhattad volna.

VLADIMIR
Mit is mondtam?... A lábad hogy van?

ESTRAGON
Dagad.

VLADIMIR
Igen, igen, tudom, a latrokról beszéltem. Emlékszel?

ESTRAGON
Nem.

VLADIMIR
Akarod, hogy elmondjam?

ESTRAGON
Nem.

VLADIMIR
Gyorsabban múlik az idő.

Azt a két tolvajt a Megváltóval együtt feszítették keresztre.

ESTRAGON
Kicsodával?

VLADIMIR
A Megváltóval, két tolvajt. Azt beszélik, hogy az egyik megmenekült, a másik viszont... (Keresi a megmenekült ellentétét) elkárhozott.

ESTRAGON
Mitől menekült meg?

VLADIMIR
A pokoltól.

ESTRAGON
No, én megyek. (Nem mozdul)

VLADIMIR
És mégis...

Hogy lehet az... Remélem, nem untatlak!

ESTRAGON
Nem figyelek oda.

VLADIMIR
Hogy lehet az, hogy a négy evangélista közül csak egy beszéli el így a történetet? Holott mind a négyen jelen voltak - vagyis a közelben. És mégis csak egy tud a latorról, aki üdvözült.

No de Gogó, néha azért vissza kell ütni a labdát.

ESTRAGON
Figyelek.

VLADIMIR
Csak egy a négy közül. A másik háromból kettő semmit sem tud az egész ügyről, a harmadik pedig azt állítja, hogy azok ketten alaposan lehordták.

ESTRAGON
Kik?

VLADIMIR
Micsoda?

ESTRAGON
Egy szót sem értek...

Kit hordtak le?

VLADIMIR
A Megváltót.

ESTRAGON
Miért?

VLADIMIR
Mert nem akarta megmenteni őket.

ESTRAGON
A pokoltól?

VLADIMIR
Ugyan... A haláltól.

ESTRAGON
No és aztán?

VLADIMIR
Feltehetően mind a ketten elkárhoztak.

ESTRAGON
És azután?

VLADIMIR
De az evangélista azt mondja, hogy az egyik lator üdvözült.

ESTRAGON
No és? Nem egyezik a véleményük, ennyi az egész.

VLADIMIR
De mind a négyen ott voltak. És csak az egyik beszél üdvözült latorról. Miért higgyünk inkább neki, mint a többieknek?

ESTRAGON
Ki hisz neki?

VLADIMIR
Mindenki. Csak ez a változat ismeretes.

ESTRAGON
Az emberek hülyék. (Kínlódva felemelkedik, sántikálva a bal oldali díszlethez megy, a távolba néz, kezét ernyőként szeme elé tartja, megfordul, átmegy a jobb oldali díszlethez, a távolba néz. Vladimir követi a tekintetével, aztán felemeli a cipőt, belenéz, és sietve elereszti)

VLADIMIR
Fujj! (Kiköp)

Estragon visszamegy a színpad közepéig, s a hátteret nézi

ESTRAGON
Gyönyörű vidék. (Megfordul, a színpad széléig megy, s a közönségre tekint) Mosolygó táj. (Vladimirhoz fordul) Menjünk innét!

VLADIMIR
Nem mehetünk.

ESTRAGON
Miért?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze.

Bizonyos vagy benne, hogy itt van?

VLADIMIR
Micsoda?

ESTRAGON
Az a hely, ahol várakoznunk kell.

VLADIMIR
Azt mondta, a fa előtt várjuk. (Szemügyre veszi a fát) Látsz más fát is?

ESTRAGON
Milyen fa ez?

VLADIMIR
Azt hiszem, szomorúfűz.

ESTRAGON
És miért nincs levele?

VLADIMIR
Kiszáradt.

ESTRAGON
Vége a szomorúságnak.

VLADIMIR
Ha csak nem az évszak az oka.

ESTRAGON
Szerintem ez inkább cserje.

VLADIMIR
Bokor.

ESTRAGON
Cserje.

VLADIMIR
Bo... (Meggondolja) Csak nem arra célzol, hogy rossz helyen várakozunk?

ESTRAGON
Már itt kellene lennie.

VLADIMIR
Nem mondta biztosra, hogy jön.

ESTRAGON
És ha nem jön?

VLADIMIR
Akkor holnap megint eljövünk.

ESTRAGON
És holnapután is.

VLADIMIR
Esetleg.

ESTRAGON
És így tovább.

VLADIMIR
Azaz, hogy...

ESTRAGON
Amíg el nem jön.

VLADIMIR
Könyörtelen vagy.

ESTRAGON
Tegnap is itt voltunk.

VLADIMIR
Ah, dehogy, becsapod magad.

ESTRAGON
Mit is csináltunk tegnap?

VLADIMIR
Hogy tegnap mit csináltunk?

ESTRAGON
Igen, mit?

VLADIMIR
Hát... (Megsértődik) Kételkedni, azt aztán tudsz.

ESTRAGON
Miért? Szerintem tegnap is itt voltunk.

VLADIMIR
(körbehordozza a tekintetét) A környék ismerős?

ESTRAGON
Azt nem állítom.

VLADIMIR
És akkor?

ESTRAGON
Ettől még...

VLADIMIR
No de mégis... ez a fa... (A közönség felé fordul) s ez a tőzegláp.

ESTRAGON
Bizonyos vagy benne, hogy ma estére mondta?

VLADIMIR
Mit?

ESTRAGON
Hogy várjuk.

VLADIMIR
Szombatot mondott.

Úgy rémlik.

ESTRAGON
Meló után.

VLADIMIR
Feljegyeztem valahová. (Kotorászik mindenféle mocsokkal dagadtra tömött zsebeiben)

ESTRAGON
És melyik szombatot mondta? És szombat van-e ma? Nem inkább vasárnap? Vagy hétfő? Vagy péntek?

VLADIMIR
(izgatottan néz körül, mintha a tájban felfedezhetné az időpontot) Nem! Lehetetlen!

ESTRAGON
Vagy csütörtök.

VLADIMIR
Mit tegyünk?

ESTRAGON
Ha tegnap hiába jött el, ma semmi esetre se fog jönni.

VLADIMIR
De hiszen te azt állítod, hogy tegnap este itt voltunk.

ESTRAGON
Én is tévedhetek.

Hallgassunk egy kicsit. Jó?

VLADIMIR
(erőtlenül) Nem bánom.

Gogó...

Gogó...

GOGÓ!

ESTRAGON
(hirtelen felriad; ráeszmél helyzete borzalmasságára) Aludtam. (Szemrehányóan) Miért nem hagysz soha aludni?

VLADIMIR
Nagyon egyedül éreztem magam.

ESTRAGON
Álmodtam.

VLADIMIR
Ne mondd el!

ESTRAGON
Azt álmodtam, hogy...

VLADIMIR
Ne mondd el!

ESTRAGON
(mintegy a világegyetemre céloz) Az elég neked?

Nem vagy kedves, Didi. Kinek beszéljem el a magam lidércnyomásait, ha nem neked?

VLADIMIR
Tartsd meg őket magadnak! Tudod, hogy nem bírom az ilyesmit.

ESTRAGON
(hidegen) Vannak pillanatok, mikor arra gondolok, hogy okosabb volna, ha elválnánk egymástól.

VLADIMIR
Nem jutnál messzire.

ESTRAGON
Ez aztán valóban nagyon kellemetlen volna.

Nem igaz, Didi? Nagyon kellemetlen volna.

Tekintettel az út szépségére.

És az útitársak jóságára. (Szünet. Hízelgőn) Nem igaz, Didi?

VLADIMIR
Nyugalom.

ESTRAGON
(kéjesen) Nyugalom... Nyugalom... (Elrévedve) Az angolok ezt úgy mondanák: njugalom, njugalom. A gyerekek bájosak.

Ismered annak az angolnak a történetét, aki kuplerájba ment?

VLADIMIR
Ismerem.

ESTRAGON
Mondd el!

VLADIMIR
Nem mondom.

ESTRAGON
Egy részeg angol beállít a kuplerájba. A kuplerájosné megkérdi tőle, milyen nőt akar, szőkét, barnát, vöröset? Folytasd!

VLADIMIR
Elég volt. (Kimegy)

Estragon fölkel, egészen a színpad oldaláig követi, s olyanszerű mozdulatot végez, mint az ökölvívók küzdelmét követő szurkolók. Vladimir visszatér, elhalad Estragon előtt, átvág a színen, a padlóra néz. Estragon néhány lépést tesz feléje, megáll

ESTRAGON
(szelíden) Akartál valamit mondani?

Valamit közölni akartál velem? (Csend. Megint előrelép) Mondd, Didi...

VLADIMIR
(meg sem fordul) Nincs semmi mondanivalóm.

ESTRAGON
(előbbre lép) Megharagudtál? (Csend. Újabb lépés előre) Bocsáss meg! (Csend. Lépés előre. Megérinti Vladimir vállát) Ide hallgass, Didi!

Add a kezed!

Ölelj meg!

Hagyd, hogy megöleljelek!

Fokhagymaszagod van.

VLADIMIR
A vesémet gyógyítom fokhagymával.

Most mit csinálunk?

ESTRAGON
Várunk.

VLADIMIR
Igen, igen, de várás közben mit csinálunk?

ESTRAGON
Kössük fel magunkat?

VLADIMIR
Legalább feláll.

ESTRAGON
(izgatottan) Feláll?

VLADIMIR
Meg ami azután következik. Ahova hull, ott nadragulya nő. Ezért sír a nadragulya, ha kitépik a földből. Ugye, nem tudtad?

ESTRAGON
Akasszuk fel magunkat most rögtön!

VLADIMIR
Egy ágra?

Nem bízom a sikerben.

ESTRAGON
Attól még megpróbálhatjuk.

VLADIMIR
Rajta!

ESTRAGON
Majd utánad.

VLADIMIR
Nem, előbb te.

ESTRAGON
Miért én?

VLADIMIR
Mert könnyebb vagy nálam.

ESTRAGON
Épp azért te.

VLADIMIR
Nem értem.

ESTRAGON
Gondolkozz egy kicsit, hadd lám!

VLADIMIR
(gondolkozik, majd végül) Nem értem.

ESTRAGON
Megmagyarázom. (Töpreng) Az ág... a faág... (Dühösen) Miért nem próbálod megérteni?

VLADIMIR
Minden bizalmam benned van.

ESTRAGON
(erőlködve) Gogó könnyű - az ág nem törik el - Gogó meghal. Didi nehéz - az ág eltörik - Didi egyedül.

Viszont, ha... (Keresi a megfelelő kifejezést)

VLADIMIR
Erre nem gondoltam.

ESTRAGON
(miután megtalálta, amit keresett) Aki többre képes, az kevesebbre is képes.

VLADIMIR
De vajon súlyosabb vagyok-e nálad?

ESTRAGON
Te mondtad. Én nem tudom. A valószínűség egy az egyhez. Vagy majdnem.

VLADIMIR
Ezek szerint mihez fogjunk?

ESTRAGON
Ne csináljunk semmit. Az a legokosabb.

VLADIMIR
Várjunk, hadd lám, mit mond.

ESTRAGON
Ki?

VLADIMIR
Godot.

ESTRAGON
Aha!

VLADIMIR
Először lássuk, miről van szó.

ESTRAGON
Másfelől az csak jó, ha az ember addig veri a vasat, amíg még meleg.

VLADIMIR
Kíváncsi vagyok, mit mond. Az még nem kötelez bennünket semmire.

ESTRAGON
Tulajdonképpen mit kértünk tőle?

VLADIMIR
Nem voltál ott?

ESTRAGON
Nem figyeltem oda.

VLADIMIR
Nos hát... Tulajdonképpen semmi határozottat.

ESTRAGON
Kérelemmel járultunk elébe.

VLADIMIR
Úgy van.

ESTRAGON
Bizonytalan felterjesztéssel.

VLADIMIR
Így is mondhatjuk.

ESTRAGON
És mit válaszolt?

VLADIMIR
Hogy majd meglátja.

ESTRAGON
Azaz nem ígérhet semmit.

VLADIMIR
Mert meg kell hánynia-vetnie az ügyet.

ESTRAGON
Pihent aggyal.

VLADIMIR
Megbeszélni a családjával.

ESTRAGON
A barátaival.

VLADIMIR
Az ügynökeivel.

ESTRAGON
Az üzlettársaival.

VLADIMIR
Betekint az üzleti könyveibe.

ESTRAGON
A csekkszámlájába.

VLADIMIR
S csak akkor nyilatkozhat.

ESTRAGON
Ez így van rendjén.

VLADIMIR
No, ugye?

ESTRAGON
Szerintem.

VLADIMIR
Szerintem is.

Szünet

ESTRAGON
(nyugtalanul) És nekünk?

VLADIMIR
Tessék?

ESTRAGON
Kérdem, hogy nekünk?

VLADIMIR
Nem értem.

ESTRAGON
Nekünk mi a szerepünk az egészben?

VLADIMIR
A szerepünk?

ESTRAGON
Ne siesd el a választ!

VLADIMIR
A szerepünk? A kérvényezőé.

ESTRAGON
Hát itt tartunk?

VLADIMIR
Uraságod talán érvényesíteni akarja a jogait?

ESTRAGON
Nincsenek többé jogaink?

Vladimir kacag s éppoly hirtelen hagyja abba, mint előző alkalommal. Ugyanaz a játék, de nem mosolyog

VLADIMIR
Ha szabad volna, most kacagnék.

ESTRAGON
Elvesztettük a jogainkat?

VLADIMIR
(élesen) Elbaltáztuk a jogainkat.

Csend. Mozdulatlanul állnak, roggyant térddel, lelógó karral, mellükre ejtett állal

ESTRAGON
(félénken) Ugye nem vagyunk hozzákötve?

Hallod?

VLADIMIR
(felemeli a karját) Figyelj!

Groteszkül megmeredve figyelnek

ESTRAGON
Semmit sem hallok.

VLADIMIR
Psszt!

Én sem hallok semmit.

Megkönnyebbült sóhajtások. A feszültség enged. Eltávolodnak egymástól

ESTRAGON
Megijesztettél.

VLADIMIR
Azt hittem, ő az.

ESTRAGON
Ki?

VLADIMIR
Godot.

ESTRAGON
Ugyan. A szél a nádasban.

VLADIMIR
Esküdni mertem volna, hogy ő kiáltott.

ESTRAGON
Miért kiáltott volna.

VLADIMIR
A lovát szólította.

ESTRAGON
Menjünk innét.

VLADIMIR
Hová?

Meglehet, hogy ma este nála alszunk, teli hassal, a száraz, meleg szalmán. Ez csak megéri a várakozást? Nem igaz?

ESTRAGON
Egész éjjel várakozzunk?

VLADIMIR
Még nappal van.

Csend

ESTRAGON
Éhes vagyok.

VLADIMIR
Akarsz egy sárgarépát?

ESTRAGON
Más nincs?

VLADIMIR
Fehérrépám is van.

ESTRAGON
Adj egy sárgarépát!

Köszönöm. (Beleharap; siránkozó hangon) Ez fehérrépa.

VLADIMIR
Ezer bocsánat! Meg mertem volna esküdni rá, hogy sárgarépa. (Ismét a zsebeiben turkál, de nem talál mást, mint fehérrépát) Csak fehérrépa. (Tovább kutat) Te etted meg az utolsót. (Tovább keres) Nézd csak, mégis találtam egyet. (Végül talál egy sárgarépát, s odaadja Estragonnak) Parancsolj, barátom!

A fehérrépát add vissza.

Lassan edd, több nincs!

ESTRAGON
(evés közben) Kérdeztem tőled valamit.

VLADIMIR
Csakugyan?

ESTRAGON
Válaszoltál már?

VLADIMIR
Jó a sárgarépa?

ESTRAGON
Édes.

VLADIMIR
Remek! Remek!

Mit is akartál tudni?

ESTRAGON
Már nem emlékszem. (Rágcsálás közben) S ez bosszantó. (Szakértői szemmel vizsgálja a sárgarépát, ujjai között megforgatja a levegőben) Pompás sárgarépa. (Eltűnődve szopogatja a végét) Várj csak, mindjárt eszembe jut! (Leharap belőle egy falásnyit)

VLADIMIR
Tehát?

ESTRAGON
(teli szájjal, szórakozottan) Ugye, nem vagyunk hozzákötve?

VLADIMIR
Egy szót sem értek.

ESTRAGON
(rág, nyel) Azt kérdem, hozzá vagyunk-e kötve.

VLADIMIR
Kötve?

ESTRAGON
Kötve.

VLADIMIR
Hogyhogy kötve?

ESTRAGON
Egész testünkkel.

VLADIMIR
Kihez? Ki kötött meg?

ESTRAGON
A te pacákodhoz.

VLADIMIR
Godot-hoz? Godot-hoz vagyunk kötve? Micsoda gondolat! Hát erről szó sincs!

Azaz, hogy még nem.

ESTRAGON
Godot-nak hívják?

VLADIMIR
Azt hiszem.

ESTRAGON
Furcsa! (A levelénél fogva felemeli a sárgarépa maradékát, megforgatja a szeme előtt) Furcsa, minél tovább csinálja az ember, annál kevésbé jó.

VLADIMIR
Nálam fordítva van.

ESTRAGON
Vagyis?

VLADIMIR
Én lassan kapok hozzá kedvet.

ESTRAGON
(miután hosszan tűnődött) Ez volna a fordítottja?

VLADIMIR
Vérmérséklet dolga.

ESTRAGON
Jellem dolga.

VLADIMIR
Semmit sem lehet tenni.

ESTRAGON
Hiába lázong az ember.

VLADIMIR
Mindenki olyan marad, amilyen.

ESTRAGON
A bőrünkből nem bújhatunk ki.

VLADIMIR
Mert az alap nem változik.

ESTRAGON
Bele kell nyugodni. (A sárgarépa maradékát Vladimirnak kínálja) Megeszed?

Színre lép Pozzo és Lucky. Az utóbbinak kötél van a nyakán, a gazdája ennek segítségével irányítja, a póráz hosszú, úgyhogy mire Lucky a szín közepére ér, Pozzo akkor tűnik elő a díszlet mögül. Lucky súlyos utazótáskát cipel, összehajtható széket, kosarat élelemmel, s a karján köpenyt; Pozzo kezében ostor

POZZO
(a díszlet mögött) Gyorsabban!

Hátra arc!

Zuhanás zaja, Lucky, csomagokkal a vállán, elesett. Vladimir és Estragon nézi, tanácstalanok, szeretnének segíteni rajta; de nem akarnak olyasmibe avatkozni, ami nem tartozik rájuk. Vladimir közelebb megy Luckyhoz, Estragon a kabátja ujjánál fogva visszatartja

VLADIMIR
Engedj el!

ESTRAGON
Maradj nyugton!

POZZO
Vigyázat!

Idegenekre veszélyes.

ESTRAGON
(halkan) Ő az?

VLADIMIR
Kicsoda?

ESTRAGON
Ki lenne...

VLADIMIR
Godot?

ESTRAGON
Ő?

POZZO
Bemutatkozom: Pozzo vagyok.

VLADIMIR
Dehogyis ő.

ESTRAGON
Godot-t mondott.

VLADIMIR
Tévedsz.

ESTRAGON
(Pozzóhoz) Uram, ön nem Godot úr?

POZZO
(félelmetes hangon) Pozzo vagyok!

A nevem nem mond önöknek semmit?

Kérdem, a nevem nem mond semmit önöknek?

Vladimir és Estragon kérdőn néz össze

ESTRAGON
(úgy tesz, mintha emlékezne) Bozzo... Bozzo...

VLADIMIR
(ugyanúgy) Pozzo...

POZZO
(erélyesen) PPPPOZZO!

ESTRAGON
Ahá, Pozzo... persze... Pozzo...

VLADIMIR
Pozzo vagy Bozzo?

ESTRAGON
Pozzo... Már magam sem tudom.

VLADIMIR
(békülékenyen) Ismertem egy Gozzo családot. Az asszony hímzéssel foglalkozott.

Pozzo fenyegetőn közeledik

ESTRAGON
(élénken) Uram, mi nem idevalósiak vagyunk.

POZZO
(megáll) Önök emberszabású lények. (Felteszi a szemüvegét) Legalábbis úgy látom. (Leveszi a szemüvegét) Ugyanahhoz a fajtához tartoznak, mint én. (Harsány kacagásban tör ki) A Pozzo fajtájához! Isten teremtményei önök is!

VLADIMIR
Azazhogy...

POZZO
(a szavába vág) Ki az a Godot?

ESTRAGON
Godot?

POZZO
Összetévesztett vele.

VLADIMIR
Szó sincs róla, uram, egyetlen pillanatra sem, uram.

POZZO
Ki az?

VLADIMIR
Nos hát, egy... egy ismerősünk.

ESTRAGON
Tulajdonképpen alig ismerjük.

VLADIMIR
Valóban nem nagyon ismerjük... mindamellett...

ESTRAGON
Ami engem illet, ha találkoznék vele, nem tudnám, hogy ő az.

POZZO
Mégis összetévesztett vele.

ESTRAGON
Vagyis hát... a homály... a kimerültség... a gyöngeség... a várakozás... bevallom... hogy egy pillanatig... azt hittem...

VLADIMIR
Ne hallgasson rá, uram, ne hallgasson rá!

POZZO
Várakozás? Ezek szerint önök vártak rá?

VLADIMIR
Azazhogy...

POZZO
Itt? Az én birtokomon?

VLADIMIR
Nem akartunk rosszat.

ESTRAGON
A legjobb szándékkal voltunk.

POZZO
Az országút mindenkié.

VLADIMIR
Mi is így gondoltuk.

POZZO
Szégyenletes dolog, de így van.

ESTRAGON
Nem tehetünk semmit ellene.

POZZO
(széles mozdulattal) Ne beszéljünk többet róla. (Megrántja a pórázt) Felállni!

Ha elesik, mindjárt elalszik. (Megrántja a kötelet) Állj fel, disznó!

(Megrántja a kötelet) Közelebb!

Állj!

Fordulj!

(Vladimirhoz és Estragonhoz nyájasan) Barátaim, nagyon örvendek, hogy találkoztunk. (Amazok hitetlenkedő arckifejezése láttán) De, de, őszintén örülök. (Megrántja a kötelet) Közelebb!

Állj!

(Vladimirhoz és Estragonhoz) Mert hát az idő lassan múlik, ha az ember egyedül utazik... (Megnézi az óráját)... egyedül utazik... (Számítgatja) hat órán át, igen, hat órán át, anélkül hogy bárki emberfiával találkozna. (Luckyhoz) A köpenyt!

Fogd!

Köpenyt!

A levegő már meglehetősen hűvös. (Végig begombolja köpenyét, lehajolva szemügyre veszi magát, kiegyenesedik) Az ostort!

A helyzet az, barátaim, hogy nehezemre esik, ha hosszú időn át nélkülözöm a hozzám hasonlók társaságát. (Végigméri a két hozzá hasonlót) Még az esetben is, ha a hasonlóság tökéletlen. (Luckyhoz) A széket!

Közelebb!

Hátrább!

Még hátrább!

Állj!

(Vladimirhoz és Estragonhoz) Ezért, ha megengedik, néhány percet önökkel töltök, s csak aztán folytatom viszontagságos utamat. (Luckyhoz) A kosarat!

Szabad levegőn megnő az étvágy. (Belenyúl a kosárba, egy darab sült csirkét, karéj kenyeret s egy palack bort vesz elő. Luckyhoz) A kosarat!

Hátrább!

Ott jó lesz!

Bűzlik. (Iszik egy kortyot az üvegből) Egészségünkre. (Leteszi a palackot, hozzálát a falatozáshoz)

Csend. Estragon és Vladimir lassanként felbátorodik, körüljárják Luckyt, minden oldalról megszemlélik. Pozzo mohón eszi a sült csirkét, s a csontokat, miután leszopta őket, félredobja. Lucky lassan összegörnyed, de amikor a bőrönd a földhöz ér, hirtelen kiegyenesedik, majd ismét görnyedni kezd. Ugyanaz az ütem, mint az állva alvóké

ESTRAGON
Mi leli?

VLADIMIR
Fáradtnak látszik.

ESTRAGON
Miért nem teszi a földre a csomagokat?

VLADIMIR
Honnan tudjam?

Vigyázat!

ESTRAGON
Mi lenne, ha megszólítanánk?

VLADIMIR
Nézd csak!

ESTRAGON
Mit nézzek?

VLADIMIR
(mutatja) A nyakát.

ESTRAGON
(nézi a nyakát) Semmit sem látok rajta.

VLADIMIR
Állj ide.

ESTRAGON
(Vladimir helyére áll) Csakugyan.

VLADIMIR
A húsába vág.

ESTRAGON
A kötél miatt.

VLADIMIR
Kidörzsölte.

ESTRAGON
Úgy van.

VLADIMIR
A hurok.

ESTRAGON
Mit tehetünk?

Tovább vizsgálódnak, s megállapodnak az arcon

VLADIMIR
Nem csúnya.

ESTRAGON
(fintorogva megrántja a vállát) Úgy találod?

VLADIMIR
Kissé nőies.

ESTRAGON
Nyáladzik.

VLADIMIR
Mi mást tehetne?

ESTRAGON
Habzik a szája.

VLADIMIR
Szerintem hülye.

ESTRAGON
Agyalágyult.

VLADIMIR
(fejét előrenyújtja) Úgy veszem észre, golyvás.

ESTRAGON
(ugyanúgy) Nem okvetlenül.

VLADIMIR
Zihál.

ESTRAGON
Mi mást tehetne?

VLADIMIR
És a szeme!

ESTRAGON
Mi van a szemével?

VLADIMIR
Kiguvad.

ESTRAGON
Szerintem a végét járja.

VLADIMIR
Nem föltétlenül.

Kérdezz tőle valamit!

ESTRAGON
Kérdezzek?

VLADIMIR
Nem kockáztatsz semmit.

ESTRAGON
(félénken) Uram...

VLADIMIR
Hangosabban.

ESTRAGON
(hangosabban) Uram...

POZZO
Hagyja a fenébe!

Nem látják, hogy pihenni akar? (Előveszi a pipáját, s hozzálát, hogy megtömje)

A kosarat!

A kosarat!

Ez tudniillik, nem az ő dolga. (Szippant egyet, lábát kinyújtja) No, most már jobban érzem magam.

ESTRAGON
(félénken) Uram...

POZZO
No, mi az, fiacskám?

ESTRAGON
Ühm... ön nem eszi meg... khm... önnek már nincs szüksége... a csontokra, uram?

VLADIMIR
(megbotránkozva) Várhattál volna!

POZZO
Miért várt volna? Természetes kérdés. Hogy szükségem van-e a csontokra? (Az ostor nyelével megpiszkálja a csontokat) Személy szerint nincsen rájuk szükségem.

Csakhogy...

Csakhogy az az elv, hogy a csontok a trógert illetik. Tehát őt kell megkérdezni.

Kérdezze meg, kérdezze meg egész nyugodtan, ne féljen, majd válaszol.

Estragon Lucky felé megy, megáll előtte

ESTRAGON
Uram... bocsásson meg, uram...

Lucky nem mozdul. Pozzo pattint az ostorral. Lucky felemeli a fejét

POZZO
Szóltak hozzád, disznó! Felelj! (Estragonhoz) Rajta!

ESTRAGON
Bocsásson meg, uram, igényt tart-e a csontokra?

Lucky hosszan nézi Estragont

POZZO
(ámuldozva) Uram?!

Felelj! Akarod-e a csontokat vagy sem?

A csont öné.

Furcsa. Ez az első alkalom, hogy lemond a csontjáról. (Nyugtalanul méregeti Luckyt) Remélem, nem csinál rossz viccet, s nem betegszik meg. (Szívja a pipáját)

VLADIMIR
(kitör) Szégyen, gyalázat!

Csend. A megdöbbent Estragon abbahagyja a rágcsálást, s felváltva néz Pozzóra és Vladimirra. Pozzo nagyon nyugodt. Vladimir egyre inkább zavarba jön

POZZO
(Vladimirhoz) Valami konkrét dologra céloz?

VLADIMIR
(határozottan, de zavartan) Így bánni egy emberrel (Luckyra mutat), ilyen modorban... szerintem ez... egy emberi lénnyel... ez gyalázat!

ESTRAGON
(aki nem akar elmaradni Vladimir mögött) Botrány! (Tovább rágcsál)

POZZO
Önök nagyon szigorúak. (Vladimirhoz) Ha nem veszi tapintatlanságnak, hány éves ön?

Hatvan?... Hetven?... (Estragonhoz) Mit gondol, hány éves lehet?

ESTRAGON
Tőle kérdezze!

POZZO
Tapintatlanságot követtem el. (Pipáját az ostornyélhez ütögeti, úgy üríti ki; feláll) Távozom. Köszönet a társaságért. (Tűnődik) Bár meglehet, hogy még egy pipát elszívok a társaságukban. Mit szólnának hozzá?

Nem vagyok nagy dohányos, szerény dohányos vagyok, egészen szerény, nem szokásom két tömést elszívni egymás után, mert ilyenkor (Kezét a szívére teszi) gyorsabban ver a szívem.

A nikotin a bűnös, bármennyire vigyáz az ember, csak nyel belőle. (Sóhajt) Ez már így van.

Önök talán nem is dohányoznak? Igen? Nem? Végül is ez részletkérdés.

Most úgy kellene leülnöm, mintha egészen természetes volna, de mivel felálltam, ez nagyon nehéz igaz? Nem szeretném, ha úgy festene, mintha - hogy is mondjam - meghátrálnék. (Vladimirhoz) Mit mondott?

Talán meg sem szólalt?

Lényegtelen. Végtére is... (Eltűnődik)

ESTRAGON
Ó, most már jobban érzem magam! (Eldobja a csontokat)

VLADIMIR
Induljunk!

ESTRAGON
Máris?

POZZO
Egy pillanat! (Megrántja a kötelet) A széket! (Az ostorral a székre mutat)

Még arrébb! Ott jó! (Ismét leül)

Nohát, ismét elhelyezkedtem! (Hozzálát, hogy a pipáját megtömje)

VLADIMIR
Induljunk!

POZZO
Remélem, hogy nem miattam készülnek elhagyni ezt a helyet. Maradjanak még egy kicsit, nem bánják meg!

ESTRAGON
(alamizsnát szimatol) Ráérünk!

POZZO
(miután pipára gyújtott) A második sohasem olyan ízletes (Kiveszi szájából a pipát, nézegeti), mint az első, ezt akartam mondani. (Visszateszi a szájába a pipát) De mindenképpen jólesik.

VLADIMIR
Én elmegyek.

POZZO
Nem bírja elviselni a jelenlétemet. Nem vagyok éppen emberséges ember, de hát ez csak nem ok? (Vladimirhoz) Fontolja meg, mielőtt meggondolatlanságot követ el! Tegyük föl, hogy ön útnak indul, most, hogy még világos van, mert hát még mindenképpen világos van...

Nohát, ebben az esetben... (Kiveszi szájából a pipát, szemügyre veszi) kialudt... (Ismét meggyújtja a pipát) ebben az esetben... ebben az esetben az önök találkája azzal a Godet-vel... Godot-val... Godinnel... füstbe megy...

...értik, mire akarok kilyukadni, ettől függ a jövőjük.

...vagyis a közvetlen jövőjük.

ESTRAGON
Igaza van.

VLADIMIR
Honnan tudja?

POZZO
Tessék, ismét szóra méltat! A végén még összebarátkozunk.

ESTRAGON
Miért nem teszi a földre a csomagokat?

POZZO
Magam is örömmel találkoznék vele. Minél több emberrel ismerkedem meg, annál boldogabb vagyok. Az ember a legnyomorultabb ismeretség révén is tanul, gyarapszik, s többre értékeli a tulajdon boldogságát. Önök maguk is (Figyelmesen szemügyre veszi egyiket a másik után, hogy tudják, róluk van szó), önök maguk is gyarapítottak talán engem valamivel, ki tudja.

ESTRAGON
Miért nem teszi a földre a csomagokat?

VLADIMIR
Bár ez meglepne.

VLADIMIR
Valamit kérdeztek öntől.

POZZO
(elragadtatva) Kérdeztek? Ki kérdezett? És mit?

Az előbb még reszketve uraztak, most meg kérdezősködnek. Ennek rossz vége lesz.

VLADIMIR
(Estragonhoz) Azt hiszem, most meghallgat.

ESTRAGON
(aki időközben ismét Lucky körül keringett) Mi?

VLADIMIR
Most kérdezhetsz tőle. Figyelmeztettem.

ESTRAGON
Mit kérdezzek tőle?

VLADIMIR
Hogy miért nem teszi a földre a csomagokat.

ESTRAGON
Magam is kíváncsi volnék rá.

VLADIMIR
Rajta, kérdezd meg tőle!

POZZO
(aki szorongó figyelemmel követi a szóváltást, mintha attól tartana, hogy a kérdés elvész) Önök azt kérdik tőlem, hogy Lucky miért nem teszi a földre a csomagokat, ahogy önök mondják.

VLADIMIR
Úgy van.

POZZO
(Estragonhoz) Egyetért a megfogalmazással?

ESTRAGON
(tovább járkál Lucky körül) Úgy szuszog, mint egy fóka.

POZZO
Válaszolok. (Estragonhoz) De maradjon nyugton, könyörgök, idegesít!

VLADIMIR
Ide gyere!

ESTRAGON
Mit akarsz?

VLADIMIR
Válaszolni fog.

Szorosan egymás mellett, mozdulatlanul várnak

POZZO
Helyes. Mindenki itt van? Mindenki rám néz? (Luckyra pillant, megrántja a kötelet)

Nézz rám, disznó!

Helyes. (Pipáját zsebre vágja, elővesz egy apró parfümszórót, bepermetezi a torkát, a szórót zsebre teszi, torkát köszörüli, köp, ismét előveszi a szórót, ismét bepermetezi a torkát, és ismét zsebre teszi a szórót) Kész vagyok. Mindenki figyel? (Luckyra pillant, megrántja a kötelet) Közelebb!

Ott!

Mindenki készen van? (Sorra ránéz mind a háromra, utolsónak Luckyra; megrántja a kötelet) Mi lesz?

Nem szeretek a levegőbe beszélni. Helyes. Tehát lássuk csak! (Tűnődik)

ESTRAGON
Én megyek.

POZZO
Tulajdonképpen mit is kérdezett tőlem?

VLADIMIR
Azt, hogy miért...

POZZO
(dühösen) Ne vágjon a szavamba!

Nyugodtabban. Ha mindannyian egyszerre beszélünk, sehová sem jutunk.

Mit is mondtam? (Szünet. Hangosabban) Mit is mondtam?

ESTRAGON
(határozottan) Csomagok! (Luckyra mutat) Miért? Miért tartja mindig? (Megjátssza, hogy zihálva összerogy) Miért nem teszi soha le? (Széttárja a karját, s megkönnyebbülten fölemelkedik) Miért?

POZZO
Ahá, már értem. Hamarabb is megmondhatták volna. Tehát, hogy miért nem teszi magát kényelembe? Vizsgáljuk meg a kérdést. Nincs joga rá? Van. Vagy azért, mert nem akarja? Ez már ésszerű magyarázat. És miért nem akarja?

Uraim, elárulom önöknek.

VLADIMIR
Figyelem!

POZZO
Azért, hogy meghatódjam, s megtartsam szolgálatomban.

ESTRAGON
Hogy mondja?

POZZO
Talán nem fejeztem ki magam jól. Igyekszik könyörületet kelteni bennem, hogy ne akarjak megválni tőle. Bár nem egészen így van.

VLADIMIR
Meg akar szabadulni tőle?

POZZO
Be akar csapni, csak hát én nem megyek lépre.

VLADIMIR
Meg akar szabadulni tőle?

POZZO
Azt képzeli, hogy ha jól trógerkodik, kísértésbe jövök, hogy továbbra is vele dolgoztassak.

ESTRAGON
Túl akar adni rajta?

POZZO
Valójában úgy dolgozik, mint egy disznó. Nem ez a szakmája.

VLADIMIR
Meg akar szabadulni tőle?

POZZO
Azt képzeli, hogy ha fáradhatatlannak látom, megváltoztatom az elhatározásomat. Nyomorúságos számítás. Mintha szűkében volnék trógeroknak!

Atlasz, Jupiter fia!

Tessék, azt hiszem, feleltem a kérdésükre. Akarnak még kérdezni valamit? (Az előbbi játék a parfümszóróval)

VLADIMIR
Meg akar szabadulni tőle?

POZZO
Vegye figyelembe, hogy én kerülhettem volna az ő helyébe, ő meg az enyémbe. Ha a véletlen nem így hozza. Kinek mi dukál.

VLADIMIR
Meg akar szabadulni tőle?

POZZO
Mit mond?

VLADIMIR
Meg akar szabadulni tőle?

POZZO
Meg. Ám ahelyett, hogy egyszerűen kidobnám az ajtón, kidobnám seggberúgások kíséretében, jóságosan kihajtom a Megváltóról elnevezett piacra, s ott eladom, hogy valami hasznom is legyen belőle. Az igazat megvallva, az ilyenféle szerzeteket elűzni lehetetlenség. Tulajdonképpen meg kellene ölni őket.

Lucky sírva fakad

ESTRAGON
Sír.

POZZO
Egy kivénhedt kutyában is több a méltóság. (Zsebkendőjét Estragon felé nyújtja) Vigasztalja meg, ha már annyira sajnálja...

Törülje meg a szemét! Hadd érezze, hogy törődnek vele!

Estragon még mindig habozik

VLADIMIR
Add ide, majd én!

Estragon nem akarja odaadni a zsebkendőt, s ezt gyerekes mozdulatokkal jelzi

POZZO
Siessen, már nem sokáig sír!

A zsebkendőt!

Lucky földre helyezi a bőröndöt és a kosarat, felveszi a zsebkendőt, előrejön, átadja Pozzónak, visszahátrál, ismét felveszi a bőröndöt és a kosarat

ESTRAGON
Gazember! Állat! (Felhúzza a nadrágját) Megnyomorított!

POZZO
Figyelmeztettem, hogy az idegeneket nem szereti.

VLADIMIR
(Estragonhoz) Mutasd!

(Pozzóhoz haragosan) Vérzik!

POZZO
Kedvező jel.

ESTRAGON
(sebesült lábát a magasba tartva) Vége, többé nem tudok járni!

VLADIMIR
(gyöngéden) Én majd viszlek.

Ha muszáj.

POZZO
Már nem sír. (Estragonhoz) Ön bizonyos tekintetben átvette Lucky szerepét. (Elrévedőn) A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is. (Nevet) Ne ócsároljuk hát korunkat, hiszen nem rosszabb a régebbi koroknál.

Természetesen ne is dicsérjük.

Ne beszéljünk egyáltalán róla.

Annyi bizonyos, hogy nagy a népszaporulat.

VLADIMIR
Próbálj járni!

Estragon nekiindul, sántikálva, megáll Lucky előtt, leköpi, majd odaül, ahol a függöny felgördülése idején ült

POZZO
Tudják-e, ki tanított ezekre a gyönyörű gondolatokra? (Szünet, majd ujját Luckyra szegezi) Ő!

VLADIMIR
(az égre pillant) Sohasem lesz éjszaka?

POZZO
Nélküle csak a mesterségemmel kapcsolatos aljas érzések és gondolatok foglalkoztattak volna - hogy mi a mesterségem... nem fontos. A szépség, a báj, a nagy igazságok - úgy véltem, ezekhez nem értek. És akkor beszereztem egy knokkot.

VLADIMIR
(önkéntelenül abbahagyja az ég fürkészését) Knokkot?

POZZO
Idestova hatvan éve tart ez így... (Fejében számol) igen, rövidesen hatvan éve. (Büszkén kihúzza magát) Ki mondaná, hogy ilyen idős vagyok, ugye senki?

Mellette fiatal embernek látszom, nem igaz? (Szünet, Luckyhoz) A kalapot!

Most nézzenek meg engem! (Leveszi a kalapját. Tökéletesen kopasz. Visszateszi a kalapját)* Látták?

VLADIMIR
Mi az a knokk?

POZZO
Meglátszik önön, hogy nem idevaló. És mintha nem is korunkban élne. Régebben bolondot tartott az ember, most knokkot tart. Mármint, aki megengedheti magának.

VLADIMIR
És ön most túlad öreg, hűséges szolgáján?

ESTRAGON
Gané!

Pozzo egyre izgatottabb lesz

VLADIMIR
Miután kiszedte az erőt, az életet belőle, elhajítja... (Keresi a szót) mint egy banánhéjat. Vallja meg, hogy...

POZZO
(nyögve kapkod a fejéhez) Nem bírom tovább... nem bírom elviselni... amit művel... önök nem tudhatják... borzalmas... mennie kell (Karját lengeti), megtébolyodom... (Összeomlik, feje két karja között) Nem bírom tovább... nem bírom...

Csend. Mindannyian Pozzót nézik. Lucky megremeg

VLADIMIR
Nem bírja tovább.

ESTRAGON
Borzasztó.

VLADIMIR
Megőrül.

ESTRAGON
Undorító.

VLADIMIR
(Luckyhoz) Hogyan merészel így viselkedni? Szégyen! Ennyi szenvedést okozni szerető gazdájának! Annyi év után.

POZZO
(zokogva) Régebben... kedves volt... segített... szórakoztatott... jobban lettem mellette... most viszont... megöl.

ESTRAGON
(Vladimirhoz) Mással akarja helyettesíteni?

VLADIMIR
Mit mondasz?

ESTRAGON
Nem értem: másvalakit akar a helyébe, vagy többé senkit?

VLADIMIR
Nem tudom.

ESTRAGON
Kérdezzük meg.

POZZO
(megnyugodva) Uraim, nem tudom, mi történt velem. Bocsánatukat kérem! Felejtsék el a történteket! (Egyre inkább erőt vesz magán) Nem emlékszem egészen pontosan, hogy mit mondtam, de afelől bizonyosak lehetnek, hogy egy árva szó sem igaz. (Feláll, a mellére üt) Hát olyan embernek látszom én, akinek szenvedést lehet okozni? Mi?! (A zsebében kutat) Hova a nyavalyába raktam a pipámat?

VLADIMIR
Kellemes este.

ESTRAGON
Felejthetetlen este.

VLADIMIR
És még nem értünk a végére.

ESTRAGON
Valóban, úgy látszik.

VLADIMIR
Még csak most kezdődik.

ESTRAGON
Rettenetes.

VLADIMIR
Mintha színházban volnánk.

ESTRAGON
Cirkuszban.

VLADIMIR
Orfeumban.

ESTRAGON
Cirkuszban.

POZZO
Mi az ördögöt csináltam a pipámmal?

ESTRAGON
Marha jó! Elvesztette a szipákolóját! (Hangosan kacag)

VLADIMIR
Mindjárt jövök. (A díszlet felé indul)

ESTRAGON
A folyosó végén balra.

VLADIMIR
Vigyázz a helyemre! (El)

POZZO
Elvesztettem az Abdullámat!

ESTRAGON
Meg kell veszni! (Hajladozik kacagtában)

POZZO
(felnéz) Nem látta véletlenül? (Ráeszmél, hogy Vladimir nincs ott, elkedvetlenedik) Ó, hát elment!... Annyit sem mondott, hogy a viszontlátásra! Nem szép! Vissza kellett volna tartani.

ESTRAGON
Egyedül is sikerült neki visszatartania.

POZZO
Ja!

Szerencsére!

ESTRAGON
Jöjjön csak ide!

POZZO
Miért?

ESTRAGON
Majd meglátja.

POZZO
Keljek föl?

ESTRAGON
Jöjjön... jöjjön... gyorsan.

Nézze csak!

POZZO
Ó, la, la! (Kacag)

ESTRAGON
Elvégezte.

Vladimir komoran jön vissza, meglöki Luckyt, felrúgja a széket, ingerülten járkál fel és alá

POZZO
Valami bántja?

ESTRAGON
Remek dolgokat mulasztottál, sajnálhatod.

Vladimir megáll, felállítja a széket, nyugodtabban járkál fel-alá

POZZO
Megnyugodott. (Körülnéz) Egyébként úgy látom, minden elcsöndesül. Békesség száll alá az égből. Figyeljék! (Felemeli a kezét) Pán alszik.

VLADIMIR
(megáll) Sohasem lesz már éjszaka?

Mindhárman az eget kémlelik

POZZO
Természetesen nem akarnak éjszaka előtt távozni.

ESTRAGON
Azaz, hogy... hiszen érti...

POZZO
Természetes, nagyon is természetes. Magam is, ha az önök helyében nekem volna találkám azzal a Godin-nel... Godet-vel... Godot-val... szóval azt akarom mondani, hogy addig nem tágítanék, amíg a sötét éjszaka le nem szállt. (A székre pillant) Szívesen leülnék, de nem tudom, hogy fogjak hozzá.

ESTRAGON
Segíthetek?

POZZO
Például azzal, ha megkérne rá.

ESTRAGON
Mire?

POZZO
Ha megkérne, hogy üljek le.

ESTRAGON
Az segítene?

POZZO
Az a benyomásom.

ESTRAGON
Rendben van. Foglaljon helyet, uram, kérem, foglaljon helyet!

POZZO
Ó, nem, nem, köszönöm, igazán nem. (Szünet után, halkan) Erőszakoskodjék!

ESTRAGON
No de nézzük csak, ne álldogáljon, a végén még meghűl.

POZZO
Azt hiszi?

ESTRAGON
Tökéletesen bizonyos vagyok benne.

POZZO
Kétségkívül igaza van. (Leül) Köszönöm, kedves barátom. Ismét kényelmesen ülök. (Az órájára néz) De most már ideje, hogy elbúcsúzzunk, különben elkésem.

VLADIMIR
Az idő megállt.

POZZO
(óráját a füléhez szorítja) Ne higgye, uram, ne higgye. (Zsebre vágja az órát) Mindent, amit csak óhajt, de ezt ne mondja!

ESTRAGON
(Pozzóhoz) Ma mindent feketén lát.

POZZO
Kivéve az égboltot. (Nevet, tetszik neki a tulajdon szellemessége) Türelem, az éjszaka is eljön. Tudom, mi a baj, önök nem idevalósiak, nem tudják, milyen nálunk az alkonyat. Ha akarják, elmondom. Jó?

Figyeljenek, kérem!

Mi esett ebbe az ostorba?! (Feláll, több erővel cserdíti meg, végül is sikerül csattintania)

Ez az ostor sem ér már semmit. (Szemügyre veszi hallgatóságát) Mit is mondtam?

VLADIMIR
Induljunk!

ESTRAGON
Ne álldogáljon így, a végén még felfordul.

POZZO
Igaza van. (Ismét leül. Estragonhoz) Mi a neve?

ESTRAGON
(találomra) Catullus.

POZZO
(nem figyel oda) Igen, igen, az éjszakáról volt szó. (Felemeli a fejét) De figyeljenek valamivel jobban, különben semmire sem megyünk. (Az égre néz) Nézzék!

Te is az égre nézz, disznó!

Helyes, ennyi elég.

Mi az, ami ennyire rendkívüli rajta? Mármint az égen? Halvány is, fényes is, mint a világ bármely ege a napnak ebben a szakában.

Ugyanezen a szélességi fokon.

Ha szép idő van. (Éneklőn beszél) Egy órája már... (Megnézi a karóráját, hanglejtése prózai) körülbelül egy órája... (Ismétli lírai hangon) hogy miután délelőtt tíz órától kezdve (Habozik, hangja halkul) elárasztott bennünket (Hangja kitejesedik) a fehér és vörös fény záporával, lassan veszteni kezd ragyogásából, elhalványul (Két kezével leszálló fokokat jelez), egyre jobban elhalványul, egészen addig, amíg... (Drámai szünet, a látóhatárt körülölelő mozdulat, két karral) egyszerre vége, nincs többé!

Csakhogy... (Intő mozdulattal felemeli fél karját) Csakhogy a szelídségnek és a nyugalomnak fátyola mögött (Tekintetét az égnek emeli, a többiek, Lucky kivételével, követik példáját) ott vágtat az éjszaka (Hangja egyre inkább átforrósodik), és ránk veti magát (Ujjaival csettint), klatty! szóval így (Az ihlet cserbenhagyja), épp, amikor legkevésbé várjuk. (Csend, majd kongó hangon) Így történik ez, bizony, ezen a kurva földön.

Hosszú csend

ESTRAGON
Ha az ember előre tudja.

VLADIMIR
Türelemmel várhatunk.

ESTRAGON
Tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat.

VLADIMIR
Nincs ok a nyugtalanságra.

ESTRAGON
Csak várni kell.

VLADIMIR
Megszoktuk. (Felveszi kalapját, belenéz, megrázza, fejére teszi)

POZZO
És milyennek találtak?

Jónak? Közepesnek? Tűrhetőnek? Jelentéktelennek? Kimondottan rossznak?

VLADIMIR
(elsőül ő érti meg) Ó, kitűnő volt, egészen kitűnő!

POZZO
(Estragonhoz) Önnek mi a véleménye, uram?

ESTRAGON
(angolos hanglejtéssel) Nagyon jó volt, nagyon, nagyon, nagyon jó.

POZZO
(lendületesen) Köszönöm, uraim.

Nagy szükségem van bátorításra. (Gondolkozik) A végén már nem győztem erővel. Nem vették észre?

VLADIMIR
Egy kissé mintha gyöngült volna - de egészen kicsikét.

ESTRAGON
Én azt hittem, készakarva csinálja.

POZZO
Az emlékezetem, sajnos, néha kihagy.

Csend

ESTRAGON
Várjunk, és közben nem történik semmi.

POZZO
(sajnálkozva) Ön unatkozik?

ESTRAGON
Többnyire.

POZZO
(Vladimirhoz) És ön, uram?

VLADIMIR
Jobban is mulattam már.

Csend

POZZO
(nagy lelki tusa után) Uraim, önök nagyon... (Keresi a szót) megfelelő módon bántak velem.

ESTRAGON
Szó sincs róla!

VLADIMIR
Micsoda gondolat!

POZZO
De, de, önök kifogástalanul viselkedtek. Olyannyira, hogy nem is tudom... Mit tehetnék a magam részéről, hogy ezek a derék fickók ne unatkozzanak?

ESTRAGON
Ha egy napóleont ad, azt is szívesen vesszük.

VLADIMIR
Nem vagyunk kéregetők.

POZZO
Mit tehetnék, látják, ezen tűnődöm, mit tehetnék, hogy ne érezzék olyan lassúnak az idő múlását? Adtam nekik csontot, beszéltem erről, beszéltem arról, megmagyaráztam az esti szürkületet, rendben van. De vajon ez elég-e, ezen kínlódom, elég-e?

ESTRAGON
Egy ötfrankos is jó lesz.

VLADIMIR
Hallgass már!

ESTRAGON
Kevesebbet el se fogadnék.

POZZO
Elég ennyi? Kétségkívül elég. Csak hát én nagylelkű vagyok. Ilyen a természetem. Mármint ma este. Annyi baj legyen. (Megrántja a kötelet, Lucky ránéz) Szenvedni fogok, ez elkerülhetetlen. (Lehajol székében, és fölveszi a földről az ostort) Mit óhajtanak? Hogy táncoljon, énekeljen, gondolkozzék vagy...

ESTRAGON
Ki?

POZZO
Ki? Önök talán tudnak gondolkozni?

VLADIMIR
És ő tud?

POZZO
Kifogástalanul. Fennhangon. Sőt, régebben nagyon érdekesen gondolkozott, órák hosszat elhallgattam. Most már... (Megborzong) Annál rosszabb. Egyszóval, óhajtják, hogy gondoljon nekünk valamit?

ESTRAGON
Jobb szeretném, ha táncolna, az vidámabb.

POZZO
Nem föltétlenül.

ESTRAGON
Didi, hát nem igaz, hogy mulatságosabb volna?

VLADIMIR
Én szívesebben hallanám gondolkozni.

ESTRAGON
Talán azt is meg lehetne csinálni, hogy előbb táncol, és aztán gondolkozik? Vagy ennyit már nem kívánhatunk tőle?

VLADIMIR
(Pozzóhoz) Lehetséges volna?

POZZO
Természetesen, mi sem egyszerűbb. Egyébiránt is ez a természetes sorrend. (Kurtán fölnevet)

VLADIMIR
Akkor táncoljon!

Csend

POZZO
(Luckyhoz) Hallod?

ESTRAGON
Mindig engedelmeskedik?

POZZO
Ezt majd később magyarázom meg. (Luckyhoz) Táncolj, koszfej!

Lucky földre teszi a bőröndöt és a kosarat, néhány lépéssel közelebb jön a színpad széléhez, szembefordul Pozzóval. Estragon feláll, hogy jobban láthassa. Lucky táncol. Abbahagyja

ESTRAGON
Ennyi az egész?

POZZO
Tovább!

Lucky elismétli ugyanazokat a mozdulatokat, abbahagyja

ESTRAGON
No, te disznó, mást nem tudsz?! (Utánozza Lucky mozdulatait) Ezt én is meg tudom csinálni. (Utánozza, kevés híján felbukik) Némi edzés után.

VLADIMIR
Fáradtnak látszik.

POZZO
Régebben hány táncot tudott, a farandole-t, az almée-t, a körtáncot, a dzsigget, a fandangót, sőt a hornpipe-ot is. Szökdécselt. Most már csak ennyit tud. Tudják, hogy hívja ezt a táncot?

ESTRAGON
A lámpagyújtó halála.

VLADIMIR
A rákos aggastyán.

POZZO
Hálótáncnak. Mintha hálóba gabalyodott volna.

VLADIMIR
(egy esztéta fontoskodásával) Van benne valami...

Lucky vissza akar menni csomagjaihoz

POZZO
(mint ahogy egy lóra kiáltanak) Nyehóóó!

Lucky megáll

ESTRAGON
Mindig engedelmeskedik?

POZZO
Majd megmagyarázom. (A zsebeiben kutat) Várjanak csak. (Kutat) Mit csináltam a körtémmel. (Kutat) Nohát! (Megrökönyödötten néz föl. Elhaló hangon) Elvesztettem a parfümszórómat!

ESTRAGON
(elhaló hangon) A bal tüdőm nagyon gyönge. (Halkan köhög. Harsogó hangon) De a jobb tüdőm kifogástalan.

Lucky ismétli ugyanazokat a mozdulatokat, abbahagyja

POZZO
(szokott hangján) Egye fene, megleszek nélküle is. Mit is mondtam? (Elgondolkozik) Várjanak csak! (Tűnődik) Nohát! (Fölemeli a fejét) Segítsenek!

ESTRAGON
Igyekszem!

VLADIMIR
Én is.

POZZO
Várjanak csak!

Egyszerre mindhárman leveszik a kalapjukat, szabad kezükkel homlokukat érintik, görcsösen koncentrálnak. Hosszú csend

ESTRAGON
(diadalmasan) Á!

VLADIMIR
Ő már tudja.

POZZO
(türelmetlenül) No és ha tudja.

ESTRAGON
Miért nem teszi a földre a csomagjait?

VLADIMIR
Nem erről volt szó!

POZZO
Bizonyos benne?

VLADIMIR
De hiszen már meg is magyarázta nekünk.

POZZO
Megmagyaráztam?

VLADIMIR
Másfelől már le is rakta a csomagokat.

ESTRAGON
(Luckyra pillant) Csakugyan. És aztán?

VLADIMIR
Minthogy a csomagokat a földre rakta, semmiképpen sem kérdezhetjük, miért nem rakja a csomagokat a földre.

POZZO
Hibátlan okfejtés!

ESTRAGON
És miért rakta le a csomagokat?

POZZO
Ez a kérdés.

VLADIMIR
Mert táncolt.

ESTRAGON
Milyen igaz.

POZZO
(fölemeli a kezét) Várjanak csak!

Ne mondjanak semmit!

Megvan. (Fejére teszi a kalapját) Most már tudom.

Estragon és Vladimir fejére teszi a kalapját

VLADIMIR
Rátalált.

POZZO
Szóval a következőképpen megy végbe.

ESTRAGON
Miről van szó?

POZZO
Majd meglátják. De nem könnyű elmondani.

VLADIMIR
Ne mondja el!

POZZO
Ne aggódjanak, sikerülni fog. Rövid akarok lenni, mert késő van. De még nem tudom, mi a módja annak, hogy egyszerre legyek rövid is, világos is. Hadd gondolkozzam!

VLADIMIR
Beszéljen hosszan, az rövidebb ideig fog tartani.

POZZO
(miután gondolkozott) Fog az menni. Két dolog közül vagy az egyik, vagy a másik.

ESTRAGON
Meg kell őrülni.

POZZO
Vagy kérek tőle valamit, hogy táncoljon, énekeljen, gondolkozzék...

VLADIMIR
Helyes, helyes, ezt már értjük.

POZZO
Vagy nem kérek tőle semmit. Rendben van. De ne szakítsanak félbe! Arra kérem, hogy táncoljon - tegyük fel - például. Ez esetben mi történik?

ESTRAGON
Fütyülni kezd.

POZZO
(megsértődik) Vége, többet nem mondok.

VLADIMIR
Kérem, folytassa!

POZZO
Állandóan félbeszakítanak.

VLADIMIR
Folytassa, folytassa, szenvedélyesen érdekel!

POZZO
Erőszakoskodjék egy kicsit!

ESTRAGON
(összekulcsolja két kezét) Könyörgök, uram, folytassa beszámolóját!

POZZO
Hol is tartottam?

VLADIMIR
Arra kérte, hogy táncoljon.

ESTRAGON
Hogy énekeljen.

POZZO
Ez az. Szólok, hogy énekeljen. Mi történik ilyenkor? Vagy énekel, mert arra kértem, vagy ének helyett - pedig arra kértem - táncolni kezd, például, vagy gondolkozni, vagy...

VLADIMIR
Teljesen világos, folytassa!

ESTRAGON
Elég!

VLADIMIR
Ma este mindent megtett, amit csak kért tőle.

POZZO
Hogy elérzékenyítsen, és ne bocsássam el.

ESTRAGON
Mindez csak mese.

VLADIMIR
Nem biztos.

ESTRAGON
Mindjárt azt mondja, hogy egyetlen szó sem igaz az egészből.

VLADIMIR
(Pozzóhoz) Nem tiltakozik?

POZZO
Fáradt vagyok.

Csend

ESTRAGON
Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el - borzalmas.

VLADIMIR
(Pozzóhoz) Szóljon neki, hogy gondolkozzék!

POZZO
Adják oda neki a kalapját!

VLADIMIR
A kalapját?

POZZO
Kalap nélkül képtelen gondolkozni.

VLADIMIR
(Estragonhoz) Add oda a kalapját!

ESTRAGON
Én?! Azután, hogy belém rúgott?! (Nem mozdul)

VLADIMIR
Majd odaadom én. (Nem mozdul)

ESTRAGON
Keresse meg ő maga!

POZZO
Okosabb, ha odaadjuk neki.

VLADIMIR
Majd én odaadom. (Fölveszi a földről a kalapot, s távolról Lucky felé nyújtja)

Lucky nem mozdul

POZZO
Tegye a fejére!

ESTRAGON
(Pozzónak) Szóljon, hogy vegye el!

POZZO
Jobb, ha ő teszi a fejére.

VLADIMIR
A fejére teszem. (Óvatosan megkerüli Luckyt, hátulról halkan megközelíti, fejére teszi a kalapot, gyorsan visszahúzódik)

Lucky nem mozdul. Csend

ESTRAGON
Mire vár?

POZZO
Távolodjanak el tőle!

Gondolkozz, disznó!

Állj!

Közelebb!

Állj!

Gondolkozz!

Szünet

LUCKY
Másfelől, már ami a...

POZZO
Állj!

Hátrább!

Állj!

Nyehó!

Gondolkozz!

LUCKY
(teljesen egyhangúan) Adva lévén mint ahogy Poinçon és Wattmann nemrég közzétett műveiből kiderül egy személyes isten léte kvakvakvakva fehér szakállal kvakva kívül téren és időn s aki isteni apátiája isteni athambiája isteni aphaziája magasságából szerfölött szeret mindannyiunkat néhány kivétellel nem tudni miért de majd megtudjuk és szenved akárcsak az isteni Miranda együtt azokkal akik nem tudni miért léteznek időnk azonban van a gyötrelemben és a tűzben melynek lángjai és izzása ha csak még egy kicsit tartanak s ebben ugyan ki kételkedhet

végezetül a mennyezetet is tűzbe borítják azaz a poklot föl viszik a fellegek közé melyek olykor manapság is oly kékek és nyugalmasak s noha nyugalmuk intermittál mégis örömmel fogadjuk de ne siessük el a következtetést tekintettel arra hogy másfelől a még be nem fejezett kutatások következtében de ne vágjunk a dolgok elébe Heret és Façard be nem fejezett kutatásait díjjal tüntette ki a Berne en Bresse-i Antropopopometriai Akakakadémia s megállapítást nyert minden tévedés lehetőségét kizárón ugyanakkor számolva az emberi számításokkal együtt járó tévedésekkel hogy Heret és Façard még be nem fejezett kutatásai következtében megállapítást nyert állapítást nyert pítást nyert amint következik amint következik következőleg vagyis ne siessük el az ítéletet mert nem tudni miért

Poinçon és Wattmann munkássága nyomán világosság derült rá mégpedig oly világosság hogy Fingov és Buffen be nem fejezett be nem fejezett munkái tanúságaként nem tudni miért Heret és Façard be nem fejezett be nem fejezett következtében igazolódik hogy az ember ellentétben az ellentétes felfogással hogy a bresse-i Heret és Façard embere vagyis röviden az ember azaz a rövid ember a táplálkozás fejlődése a szemét elhordása ellenére is soványodik s ugyanakkor párhuzamosan nem tudni milyen okból a testi kultúra és a sportok gyakorlása ellenére amilyenek amilyenek a tenisz a futball a futás a kerékpározás az úszás a lovaglás a repülés a fenekezés a tenisz a karmaokázás a görkorcsolyázás a korcsolyázás a repülés a sportok

a téli sportok a nyáriak az ősziek a gyeptenisz a tenisz a fenyők tetején és döngölt földön a repülés a tenisz a hoki földön és tengeren és levegőben a penicillin és az erzaccok hogy rövid legyek folytatom egyszerre és párhuzamosan zsugorodnak nem tudni mi okból a tenisz ellenére folytatom a repülés ellenére s a golf ellenére kilenc lyukkal vagy tizennyolc lyukkal a jégtenisz ellenére röviden nem tudni mi okból Seine megyében Seine-et-Oise megyében Seine-et-Marne megyében Marne-et-Oise megyében egyszerre és párhuzamosan nem tudni mi okból soványodnak és zsugorodnak folytatom Oise Marne röviden minthogy a tiszta veszteség pacákonként Voltaire halála óta két ujj és száz gramm pacákonként átlagos hozzávetőleg szék kerek számban élősúlyban Normandiában nem tudni mi okból hogy rövid legyek a tények beszélnek de ha másfelől tekintetbe vesszük ami még súlyosabban esik a latba hogy Steinweg és Petermann abbahagyott kísérletei fényénél fényénél ebből következően még súlyosabban esik latba Steinweg és Petermann abbahagyott kísérletei fényénél

hogy a síkságon a hegységekben a tenger partján a patakok partján a tűz partján a levegő és a föld mindig ugyanaz vagyis a levegő és a föld a nagy hidegekben a levegő és a szárazföld a kövek számára a nagy hidegekben sajnos időszámításunk hetedik százada óta az éter a szárazföld a tenger a köveknek a nagy birtokokon és a nagy hidegekben tengeren és szárazföldön és levegőben jutányosan folytatom nem tudni mi okból a tenisz ellenére a tények beszélnek nem tudni mi okból folytatom röviden a következőkben végtére sajnos a következőkben a köveknek kétségnek nincs helye de ne vágjunk a dolgok elébe folytatom fejenként egyazon időben párhuzamosan nem tudni mi okból a tenisz ellenére a következőkben a szakáll a lángok a könnyek a nagyon kék és nagyon nyugodt kövek sajnos a fejek a fejek a fejek a fejek Normandiában a tenisz ellenére az abbahagyott munkák befejezetlenül s ami még súlyosabb a kövek röviden folytatom sajnos az abbahagyott befejezetlenségek Normandiában a fejek a tenisz ellenére sajnos a kövek Façard Façard...

Tenisz... Kövek... Nyugodt kövek!... Façard... Befejezetlenül!...

POZZO
A kalapját!

Vladimir lekapja Lucky kalapját, mire amaz elnémul, és összeesik. Mély csönd. A győztesek zihálnak

ESTRAGON
A bosszú megtörtént.

Vladimir szemügyre veszi Lucky kalapját, belenéz

POZZO
Adja csak ide! (Kitépi a kalapot Vladimir kezéből, földhöz csapja, rátipor) Most már nem gondolkozhat többé!

VLADIMIR
No de hogyan fog akkor tájékozódni?

POZZO
Majd én irányítom. (Több ízben belerúg Luckyba) Talpra, disznó!

ESTRAGON
Talán már nem is él!

VLADIMIR
Vigyázzon, megöli!

POZZO
Állj fel, te dög! (Megrántja a kötelet. Lucky megmozdul. Estragonhoz és Vladimirhoz) Segítsenek!

VLADIMIR
Hogy segítsünk?

POZZO
Emeljék fel!

Estragon és Vladimir talpra állítják Luckyt, néhány percig támogatják, aztán elengedik. Lucky ismét összeesik

ESTRAGON
Szándékosan csinálja.

POZZO
Támogatni kell.

Rajta, állítsák talpra!

ESTRAGON
Én már unom az egészet.

VLADIMIR
Gyerünk, próbáljuk meg még egyszer.

ESTRAGON
Kinek néz ez minket?

VLADIMIR
Gyerünk!

Talpra állítják Luckyt, és támogatják

POZZO
El ne eresszék!

Ne mozduljanak! (Pozzo elmegy a bőröndért meg a kosárért, s odaadja Luckynak) Tartsák erősen! (A bőröndöt Lucky kezébe nyomja, amaz rögtön elereszti) El ne eresszék! (Elölről kezdi a próbálkozást. A bőrönd érintése lassanként magához téríti Luckyt, ujjai végül megszorítják a fogantyút) Ne eresszék el! (Ugyanaz a játék ezúttal a kosárral) Most már nem kell tartani!

Közelebb!

Hátrább!

Fordulj!

Minden rendben van, a fickó menetkész. (Estragonhoz és Vladimirhoz fordul) Köszönöm, uraim, és engedjék meg... (Kutat a zsebeiben) hogy önöknek... (Tovább kutat) a legjobb kívánságaimat... (Tovább kotorászik) de hova a fenébe tehettem az órámat? (Kotorászik) Nohát! (Feltekint, arca dúlt) Kincset érő óra. Másodpercmutatóval. A mucikámtól kaptam. (Kotorászik) Talán a földre esett. (Vladimirral és Estragonnal együtt a földön keresi. Pozzo a lábával megforgatja Lucky kalapjának maradványait) Hallatlan!

VLADIMIR
Talán a nadrágjában van, az órazsebben.

POZZO
Hadd lám. (Lehajol, fejét a hasához közelíti, úgy figyel) Semmit sem hallok! (Int a másik kettőnek, hogy közeledjenek) Jöjjenek csak!

Az a benyomásom, hogy a ketyegést hallanunk kellene.

VLADIMIR
Csend.

Mindhárman figyelnek, lehajolva

ESTRAGON
Én hallok valamit.

POZZO
Hol?

VLADIMIR
Az a szív.

POZZO
(csalódottan) A nyavalya törje ki!

VLADIMIR
Csend.

Figyelnek

ESTRAGON
Az is lehet, hogy az óra megállt.

Felegyenesednek

POZZO
Melyikük bűzlik olyan borzalmasan?

ESTRAGON
Neki a szája büdös, nekem a lábam.

POZZO
Akkor elbúcsúzunk.

ESTRAGON
És mi lesz a kronométerrel?

POZZO
Azt hiszem, a kastélyomban hagytam.

ESTRAGON
Isten vele.

POZZO
Isten velük.

VLADIMIR
Isten vele.

Isten vele

POZZO
Isten velük.

ESTRAGON
Isten vele.

Csend

POZZO
És köszönet.

VLADIMIR
Mi tartozunk köszönettel.

POZZO
Szóra sem érdemes.

ESTRAGON
De nagyon is.

POZZO
De nem.

VLADIMIR
De igen.

ESTRAGON
De igen.

Csend

POZZO
Sehogyan sem sikerül... (Habozik) elindulnom.

ESTRAGON
Az élet ilyen.

Pozzo megfordul, a díszlet felé megy Luckytól távolodóban, a pórázt a megfelelő mértékben lazítja

VLADIMIR
Rossz irányba megy.

POZZO
Lendületet akarok venni. (Mikor a kötélnek a végére ért, s már a díszletben van, megáll, megfordul, s ezt kiáltja) Álljanak félre!

Indulj!

Lucky nem mozdul

ESTRAGON
Előre!

VLADIMIR
Előre!

Ostorpattogás. Lucky megindul

POZZO
Gyorsabban! (Kijön a díszlet mögül, s Lucky mögött átvág a színen)

Gyorsabban! Gyorsabban! (Mielőtt maga is kívül jutna a színen, Pozzo megáll, visszafordul. A póráz megfeszül. Zaj hallatszik, Lucky elesett) A széket!

Isten velük!

ESTRAGON és VLADIMIR (integetnek) Isten vele! Isten vele!

POZZO
Talpra! Disznó!

Indulj! (Pozzo kimegy a színről. Ostorpattogtatás) Rajta! Isten velük! Gyorsabban! Disznó. Gyi-há! Isten velük!

Csend

VLADIMIR
Gyorsabban múlt az idő.

ESTRAGON
Nélküle is elmúlt volna.

VLADIMIR
Igaz, csakhogy lassabban.

Szünet

ESTRAGON
Most mit csinálunk?

VLADIMIR
Nem tudom.

ESTRAGON
Menjünk el!

VLADIMIR
Nem lehet.

ESTRAGON
Miért nem?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze, persze.

Szünet

VLADIMIR
Nagyon megváltoztak.

ESTRAGON
Kik?

VLADIMIR
Ők ketten.

ESTRAGON
Ez az, beszélgessünk egy kicsit!

VLADIMIR
Ugye, nagyon megváltoztak?

ESTRAGON
Valószínűleg. Csak mi nem változunk.

VLADIMIR
Valószínűleg? Kétségtelenül. Hiszen láthattad.

ESTRAGON
Látni láttam, de nem ismerem őket.

VLADIMIR
Már hogyne ismernéd.

ESTRAGON
De nem.

VLADIMIR
Hidd el, ismerjük őket! De te mindent elfelejtesz!

Kivéve, ha csakugyan nem ugyanazok.

ESTRAGON
Nem azok, különben ők is fölismertek volna.

VLADIMIR
Ez semmit sem jelent. Én is úgy tettem, mintha nem ismerném fel őket. Ami pedig minket illet, minket senki sem ismer meg.

ESTRAGON
Hagyd már! Tudod, mire volna szükségünk... Jaj!

Jaj!

VLADIMIR
Mert hát lehet, hogy nem ugyanazok.

ESTRAGON
Didi! Most a másik lábam fáj! (Sántikálva ahhoz a helyhez megy, ahol a függöny felgördülése idején ült)

Hang a díszlet mögött: "Uram!"

Minden elölről kezdődik.

VLADIMIR
Gyere közelebb, fiacskám!

Kisfiú lép be, félénken megáll

FIÚ
Albert úr?

VLADIMIR
Én vagyok az.

ESTRAGON
Mit akarsz?

VLADIMIR
Gyere közelebb!

A fiú nem mozdul

ESTRAGON
(erélyesen) Gyere közelebb, nem hallod?

A fiú félénken közeledik, megáll

VLADIMIR
No, mi újság?

FIÚ
Godot úr küldött (Elhallgat)

VLADIMIR
Természetesen.

Gyere közelebb!

A fiú nem mozdul

ESTRAGON
(erélyesen) Nem hallod? Gyere közelebb!

Miért ilyen későn jössz?

VLADIMIR
Üzenetet hoztál Godot úrtól?

FIÚ
Igen, uram.

VLADIMIR
Halljuk!

ESTRAGON
Miért ilyen későn jössz!

A fiú hol az egyikre, hol a másikra néz, nem tudja, melyiknek válaszoljon

VLADIMIR
(Estragonhoz) Hagyd békén.

ESTRAGON
(Vladimirhoz) Fogd be a pofád! (A fiú felé közeledik) Tudod-e, hány óra van?

FIÚ
(hátrál) Nem az én hibám, uram.

ESTRAGON
Talán az enyém?

FIÚ
Féltem, uram.

ESTRAGON
Féltél? Tőlünk?

Válaszolj!

VLADIMIR
Már értem. Azoktól félt.

ESTRAGON
Hadd lám, mióta vagy itt?

FIÚ
Csak egy perce, uram.

VLADIMIR
Megijedtél az ostortól?

FIÚ
Megijedtem, uram.

VLADIMIR
A kiáltásoktól?

FIÚ
Azoktól is, uram.

VLADIMIR
Attól a két úrtól?

FIÚ
Attól, uram.

VLADIMIR
Ismered őket?

FIÚ
Nem, uram.

VLADIMIR
Idevaló vagy?

FIÚ
Idevaló, uram.

ESTRAGON
Mindez szemenszedett hazugság! (Karon ragadja a fiút, s megrázza) Mondd meg az igazságot!

FIÚ
(reszketve) Az igazságot mondtam, uram.

VLADIMIR
Hagyd már békén. Mi ütött beléd?

Mi bajod van?

ESTRAGON
Boldogtalan vagyok.

VLADIMIR
Ne mondd! Ugyan mióta?

ESTRAGON
Elfelejtettem.

VLADIMIR
Az emlékezet néha csúfot űz belőlünk.

(A fiúhoz) Szóval?

FIÚ
Godot úr...

VLADIMIR
(félbeszakítja) Ugye már találkoztam veled?

FIÚ
Nem tudom, uram.

VLADIMIR
Nem ismersz?

FIÚ
Nem, uram.

VLADIMIR
Tegnap nem voltál itt?

FIÚ
Nem, uram.

VLADIMIR
Most vagy itt először?

FIÚ
Először, uram.

VLADIMIR
Ezt szokás mondani.

No, folytasd!

FIÚ
(hirtelen) Godot úr megbízásából közlöm, hogy ma este nem jöhet, de holnap feltétlenül eljön.

VLADIMIR
Ez minden?

FIÚ
Ez minden, uram.

VLADIMIR
Godot úrnál dolgozol?

FIÚ
Nála, uram.

VLADIMIR
És mit csinálsz?

FIÚ
A kecskéket őrzöm.

VLADIMIR
Kedves hozzád?

FIÚ
Kedves, uram.

VLADIMIR
Nem szokott megverni?

FIÚ
Nem, uram, engem nem.

VLADIMIR
Kit ver meg?

FIÚ
A testvéremet, uram.

VLADIMIR
Á, szóval van testvéred?

FIÚ
Van, uram.

VLADIMIR
És mi a foglalkozása?

FIÚ
A juhokat őrzi.

VLADIMIR
És téged miért nem ver Godot úr?

FIÚ
Nem tudom, uram.

VLADIMIR
Bizonyára szeret.

FIÚ
Nem tudom, uram.

VLADIMIR
Eleget eszel nála?

Jól tart?

FIÚ
Elég jól, uram.

VLADIMIR
És nem vagy boldogtalan?

Érted a kérdést?

FIÚ
Értem, uram.

VLADIMIR
Szóval?

FIÚ
Nem tudom, uram.

VLADIMIR
Nem tudod, hogy boldogtalan vagy-e vagy sem?

FIÚ
Nem tudom, uram.

VLADIMIR
Akárcsak én.

Hol alszol?

FIÚ
A padláson, uram.

VLADIMIR
A testvéreddel?

FIÚ
Vele, uram.

VLADIMIR
Szénában?

FIÚ
Abban, uram.

Szünet

VLADIMIR
Helyes, elmehetsz.

FIÚ
Mit mondjak Godot úrnak, uram?

VLADIMIR
Mondd neki... (Habozik) Mondd, hogy láttál bennünket.

Mert ugye láttál bennünket?

FIÚ
Igen, uram. (Hátrahúzódik, habozik, megfordul, és futva távozik)

A világosság hirtelen eltűnik. Egy pillanat, s már éjszaka van. A háttérben felkél a hold, felkúszik az égre, megáll, s a színt ezüstös fénnyel szórja be

VLADIMIR
Végre!

Mit csinálsz?

ESTRAGON
Amit te, nézem azt a fényhólyagot.

VLADIMIR
A cipőddel mit csinálsz?

ESTRAGON
A cipőmet itt hagyom.

Majd jön valaki... aki éppolyan... olyan... mint én, de a lába kisebb, s boldog lesz a cipőmmel.

VLADIMIR
Nem járhatsz mezítláb.

ESTRAGON
Jézus is úgy járt.

VLADIMIR
Jézus! Mi közöd neked Jézushoz? Csak nem hasonlítod hozzá magad?

ESTRAGON
Egész életemben őhozzá hasonlítottam magam.

VLADIMIR
Az más, ott meleg volt, jó élet.

ESTRAGON
Igen. S az embert egykettőre keresztre feszítették.

Csend

VLADIMIR
Itt most már semmi keresnivalónk nincs.

ESTRAGON
Másutt sincs.

VLADIMIR
Gogó, Gogó, ne légy már ilyen. Holnap minden jobb lesz.

ESTRAGON
Ugyan miért lenne?

VLADIMIR
Nem hallottad, a kölyök mit mondott?

ESTRAGON
Nem hallottam.

VLADIMIR
Azt, hogy Godot holnap föltétlenül eljön.

Mit szólsz hozzá?

ESTRAGON
Azt, hogy akkor várjuk meg itt.

VLADIMIR
Hülye vagy?! Fedél után kell néznünk. (Karon ragadja Estragont) Gyere! (Magával húzza)

Estragon eleinte enged, később ellenáll. Megállnak mindketten

ESTRAGON
(a fára néz) Milyen kár, hogy nincs egy darab kötelünk.

VLADIMIR
Gyere! Kezd hideg lenni. (Húzza. Az előbbi játék)

ESTRAGON
Holnap juttasd eszembe, hogy hozzak kötelet.

VLADIMIR
Jó, jó, de gyere. (Húzza. Az előbbi játék)

ESTRAGON
Mióta is, hogy éjjel-nappal együtt vagyunk?

VLADIMIR
Nem tudom. Talán ötven éve.

ESTRAGON
Emlékszel, mikor a Szajnába ugrottam?

VLADIMIR
Szüretidő volt.

ESTRAGON
Kihalásztál.

VLADIMIR
Réges-régen elfeledtem az egészet.

ESTRAGON
A ruhámat a napon szárítottuk meg.

VLADIMIR
Ne gondolj rá! Gyere!

Az előbbi játék

ESTRAGON
Várj!

VLADIMIR
Fázom.

ESTRAGON
Azon gondolkozom, vajon nem lett volna-e okosabb, ha ki-ki maga marad, s éli a maga életét.

Nem vagyunk egymáshoz valók.

VLADIMIR
(sértődés nélkül) Nem biztos.

ESTRAGON
Úgy van, semmi sem biztos.

VLADIMIR
S ha azt hiszed, hogy úgy jobb, bármikor elválhatunk.

ESTRAGON
Most már nem érdemes.

Csend

VLADIMIR
Úgy van, most már nem érdemes.

Csend

ESTRAGON
Megyünk?

VLADIMIR
Menjünk.

Függöny

Másnap. Ugyanabban az időben. Ugyanott. Estragon cipője a színpad szélén, a sarkok összeérnek, a cipők orra kifelé néz. Lucky kalapja ugyanott. A fa lombot hajtott. Belép Vladimir. Élénk. Megáll, és hosszasan szemléli a fát. Hirtelen járkálni kezd a színen összevissza. A cipők előtt mozdulatlanul megáll, lehajol, az egyiket fölemeli, megvizsgálja, beleszagol, gondosan visszateszi a helyére. Folytatja a gyors járkálást. Megáll a jobb oldali díszlet mellett, kezével ellenzőt csinál szeme elé, hosszan néz a távolba. Ismét jön-megy. Megáll a bal oldali díszlet előtt; ugyanaz a játék. Jön-megy. Hirtelen megáll, kezét összekulcsolja mellén, fejét hátraveti, és teli torokból énekelni kezd

VLADIMIR
Egy kutya a konyhában... (Minthogy mélyen kezdte, abbahagyja, köhécsel, s elölről kezdi magasabban)

Egy kutya a konyhában
A kolbászt megette,
A szakács merőkanállal
Agyon is ütötte.
A többi kutya ezt látta,
Sírt ásott hát neki,

(Abbahagyja, utánagondol, majd elölről kezdi)

A többi kutya ezt látta,
Sírt ásott hát neki,
A fejfáján van egy tábla,
Amely azt hirdeti:
Egy kutya a konyhában
A kolbászt megette,
A szakács a merőkanállal
Agyon is ütötte.
A többi kutya ezt látta,
Sírt ásott hát neki...

(Abbahagyja. Az előbbi játék)

A többi kutya ezt látta,
Sírt ásott hát neki...

(Abbahagyja. Az előbbi játék. Halkan)

A többi kutya mit csinált?
Sírt ásott hát neki...

(Elhallgat, egy pillanatig mozdulatlan marad, aztán ismét lázasan járkálni kezd a színpadon, összevissza. Ismét megáll a fa előtt; fel-alá járkál, megáll a cipők előtt, fel-alá járkál, a bal oldali díszlethez fut, a távolba néz, majd a jobb oldalihoz siet, s újra a távolba néz. Ebben a pillanatban megjelenik Estragon a bal oldali díszlet felől, mezítláb, lehajtott fejjel, lassan átvág a színen. Vladimir megfordul, és észreveszi) Ismét itt vagy!

Hadd öleljelek meg!

ESTRAGON
Ne nyúlj hozzám!

Vladimir sértődötten megtorpan. Csend

VLADIMIR
Ha kívánod, elmegyek.

Gogó! (Szünet, Vladimir figyelmesen szemléli) Megvertek?

Gogó!

Hol töltötted az éjszakát? (Csend, Vladimir közelebb megy hozzá)

ESTRAGON
Ne nyúlj hozzám! Ne kérdezz semmit! Ne, mondj semmit! Maradj velem!

VLADIMIR
Elhagytalak én valaha?

ESTRAGON
De hagytad, hogy elmenjek.

VLADIMIR
Nézz rám!

(Harsogó hangon) Nézz rám! Hallod?

Estragon felemeli a fejét. Hosszan nézik egymást, mint a műtárgyakat szokás, hol hátralépve, hol előre, néha lehajolva, egyre erősebben remegnek egymás láttán, aztán hirtelen összeölelkeznek, s egymás hátára csapkodnak. Az ölelkezésnek vége. Estragon, hogy nincs kibe kapaszkodnia, kevés híján elesik

ESTRAGON
Micsoda nap!

VLADIMIR
Jól megvertek? Hadd hallom, hogy történt.

ESTRAGON
Megint vége egy napnak.

VLADIMIR
Még nincs vége.

ESTRAGON
Az én számomra vége, bármi is történjék még, akkor is.

Az előbb énekeltél. Hallottam.

VLADIMIR
Úgy van. Emlékszem.

ESTRAGON
Rosszul esett. Arra gondoltam, egyedül van, azt hiszi, hogy én örökre elmentem, és mégis énekel.

VLADIMIR
A jóvedvünknek nem tudunk parancsolni. Egész nap remek formában éreztem magam.

Éjszaka egyetlenegyszer sem mentem ki.

ESTRAGON
(búsan) Látod, ha nem vagyok itt, a pisálással sincs baj.

VLADIMIR
Hiányoztál - de ugyanakkor remekül éreztem magam. Ugye furcsa?

ESTRAGON
(megbántva) Remekül?

VLADIMIR
(némi gondolkodás után) Talán nem ez a megfelelő szó.

ESTRAGON
És most?

VLADIMIR
(fontolgatás után) Most... (Vidáman) Visszajöttél... (Semlegesen) együtt vagyunk... (Búsan) Itt vagyok.

ESTRAGON
Láthatod, ha itt vagyok, mindjárt nem érzed magad olyan jól. Én is jobban éreztem magam egyedül.

VLADIMIR
(megbántva) Akkor minek kezdjük elölről?

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
De én igen, én tudom. Te képtelen vagy megvédeni magad. Ha veled vagyok, nem vernek meg.

ESTRAGON
Te se tudtad volna megakadályozni.

VLADIMIR
Miért nem?

ESTRAGON
Mert tízen voltak.

VLADIMIR
Úgy értem, megakadályozhattam volna, hogy olyan helyzetbe kerülj.

ESTRAGON
Semmit sem követtem el.

VLADIMIR
Akkor miért vertek meg?

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
Mégis, hidd el, Gogó, vannak dolgok, amiket te nem értesz meg, én viszont megértek. Ezt nyilván tudod.

ESTRAGON
Mondtam már, hogy nem követtem el semmit.

VLADIMIR
Talán nem, talán mégis. Ha az ember félti a bőrét, úgy viselkedik, hogy ne essék baja. De mindegy, ne beszéljünk többet erről. Visszajöttél, s ennek nagyon örülök.

ESTRAGON
Tízen voltak.

VLADIMIR
Valld be, hogy a lelked mélyén te is örülsz.

ESTRAGON
Minek örülök?

VLADIMIR
Hogy ismét együtt vagyunk.

ESTRAGON
Azt hiszed?

VLADIMIR
Mondd, hogy így van, még ha nem úgy gondolod is.

ESTRAGON
Mit mondjak?

VLADIMIR
Így mondd: nagyon örülök.

ESTRAGON
Nagyon örülök.

VLADIMIR
Én is.

ESTRAGON
Én is.

VLADIMIR
Mindketten örülünk.

ESTRAGON
Mindketten örülünk.

Rendben van, örülünk; de mit csinálunk?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze, persze.

Csend

VLADIMIR
Tegnap óta nagy változás történt itt.

ESTRAGON
És ha nem jön?

VLADIMIR
(egy pillanatnyi értetlenség után) Majd meglátjuk.

Szóval tegnap óta nagy változás történt itt.

ESTRAGON
Minden nedves.

VLADIMIR
A fára nézz!

ESTRAGON
Az ember nem lép kétszer ugyanabba a szarba.

VLADIMIR
A fáról beszélek, nézz a fára!

Estragon a fára néz

ESTRAGON
Tegnap nem volt itt?

VLADIMIR
De itt volt. Nem emlékszel? Egy hajszálon múlt, hogy nem kötöttük fel magunkat rá. (Tűnődik) Igen, így van, kis híján felkötöttük (Szótagolva) ma-gun-kat. Te nem akartad. Nem emlékszel?

ESTRAGON
Álmodtad az egészet.

VLADIMIR
Csakugyan elfelejtetted?

ESTRAGON
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.

VLADIMIR
Elfelejtetted Pozzót is, Luckyt is?

ESTRAGON
Pozzót és Lukyt?

VLADIMIR
Mindent elfelejtett!

ESTRAGON
Arra a dilinósra emlékszem, aki rugdosott, aztán hülyült.

VLADIMIR
Az volt Lucky!

ESTRAGON
Most már emlékszem. Mikor történt?

VLADIMIR
És a másikra, aki pórázon tartotta, arra nem emlékszel?

ESTRAGON
Csontot adott.

VLADIMIR
Az volt Pozzo.

ESTRAGON
És azt állítod, hogy mindez tegnap történt?

VLADIMIR
Gondolj csak utána, mikor történt volna?

ESTRAGON
És ugyanitt?

VLADIMIR
Persze hogy itt! Nem ismerős a környék?

ESTRAGON
(hirtelen dühvel) Hogy ismerős-e! Mi legyen ismerős? Ebben a sivárságban töltöttem az egész kurva életet. Ki figyel ilyenkor az árnyalatokra! (Körülnéz) Nézd ezt a förtelmet! Sohasem mozdultam ki innét!

VLADIMIR
Nyugalom, nyugalom.

ESTRAGON
Te hagyj nyugton az ismerős környékeiddel! Arról pofázz, hogy a föld alatt mi van!

VLADIMIR
Csak nem azt akarod bebeszélni nekem, hogy (Mozdulat) ez itt olyan, mint a Francia-középhegység? A különbség óriási.

ESTRAGON
A Középhegység? Ki beszél a Középhegységről?

VLADIMIR
De hiszen voltál a Középhegységben!

ESTRAGON
Nem voltam, sohasem voltam a Középhegységben! Az egész hugyos életemet itt csorgattam el, ahogy mondom, itt! A Szarhegységben.

VLADIMIR
Én pedig a tűzbe teszem a kezem, hogy voltunk a Középhegységben, együtt. Mégpedig szüreten egy kis faluban. Roussillonban, bizonyos Bonellynél.

ESTRAGON
(nyugodtabban) Lehet. De nem vettem észre.

VLADIMIR
De hiszen ott vörösek az erdők.

ESTRAGON
(kimerülten) Mondom, nem vettem észre!

Csend. Vladimir mély lélegzetet vesz

VLADIMIR
Nehéz veled az élet, Gogo.

ESTRAGON
Ki-ki kövesse a maga útját.

VLADIMIR
Mindig ezt hajtogatod, s mindig visszajössz.

Csend

ESTRAGON
A legjobb volna, ha engem is megölnének, mint azt.

VLADIMIR
Miféle azt?

Miféle azt?

ESTRAGON
Mint azt a többi milliót meg milliót.

VLADIMIR
(szentenciaképpen) Mindenkinek megvan a maga kis keresztje. (Sóhaj) Amíg meg nem hal, és gyorsan el nem felejtik.

ESTRAGON
Addig is iparkodjunk izgalom nélkül beszélgetni, ha már képtelenek vagyunk arra, hogy hallgassunk.

VLADIMIR
Úgy van, sohasem áll be a szánk.

ESTRAGON
Mert nem akarunk gondolkozni.

VLADIMIR
Megvan rá a mentség.

ESTRAGON
Mert nem akarjuk hallani.

VLADIMIR
Megvan rá az okunk.

ESTRAGON
A holtak hangját.

VLADIMIR
Ami olyan, mint a szárnyak csattogása.

ESTRAGON
Levélzizegés.

VLADIMIR
Homokcsikorgás.

ESTRAGON
Levélzizegés.

Csend

VLADIMIR
Mind egyszerre beszélnek.

ESTRAGON
És mindegyik csak a magáét mondja.

Csend

VLADIMIR
Susognak.

ESTRAGON
Mormolnak.

VLADIMIR
Zajonganak.

ESTRAGON
Mormolnak.

Csend

VLADIMIR
Mit mondanak?

ESTRAGON
Az életükről beszélnek.

VLADIMIR
Hát nem elég, hogy éltek?

ESTRAGON
Beszélniök kell róla.

VLADIMIR
Hát nem elég, hogy meghaltak?

ESTRAGON
Nem, nem elég.

Csend

VLADIMIR
Az egész olyan, mint mikor a toll suhog.

ESTRAGON
A levelek suhognak.

VLADIMIR
A hamu.

ESTRAGON
A levelek.

Hosszú csend

VLADIMIR
Mondj valamit!

ESTRAGON
Várj, míg eszembe jut.

Hosszú csend

VLADIMIR
(szorongva) Mondj bármit!

ESTRAGON
Mit is csinálunk most?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze, persze.

Csend

VLADIMIR
Borzalmas nehéz így!

ESTRAGON
Énekelj!

VLADIMIR
Nem, nem. (Tűnődik) Kezdjük az egészet elölről!

ESTRAGON
Csakugyan. Gondolom, nem is lesz nehéz.

VLADIMIR
Elindulni, az nehéz.

ESTRAGON
Bárhonnan elindulhat az ember.

VLADIMIR
De el kell határozni.

ESTRAGON
Persze, persze.

Csend

VLADIMIR
Segíts rajtam!

ESTRAGON
Igyekszem.

Csend

VLADIMIR
Aki igyekszik, az megérti.

ESTRAGON
Persze, persze.

VLADIMIR
És akkor már nem találhat semmit.

ESTRAGON
Úgy van.

VLADIMIR
Már nem tud gondolkozni.

ESTRAGON
De azért csak gondolkozik.

VLADIMIR
De nem, az lehetetlen.

ESTRAGON
Helyes, mondjunk ellent egymásnak.

VLADIMIR
Az is lehetetlen.

ESTRAGON
Azt hiszed?

VLADIMIR
Mi már sohasem fogunk gondolkozni.

ESTRAGON
Akkor mi a bajunk?

VLADIMIR
Nem a gondolkodás a legrosszabb.

ESTRAGON
Természetesen, természetesen. Mindamellett az.

VLADIMIR
Hogyhogy mindamellett az?

ESTRAGON
Helyes, kérdezzük egymást.

VLADIMIR
Mit akartál azzal mondani, hogy mindamellett az?

ESTRAGON
Hogy mindamellett az már rossz!

VLADIMIR
Ahogy mondod.

ESTRAGON
Mi lenne, ha kijelentenénk, hogy boldogok vagyunk?

VLADIMIR
A rettenetes az, hogy már gondolkozunk.

ESTRAGON
Tényleg? Gondolkoztunk volna?

VLADIMIR
S az a tömérdek hulla, az honnét származik?

ESTRAGON
A csontvázak?

VLADIMIR
Azok.

ESTRAGON
Ahogy mondod.

VLADIMIR
Mert valamikor egy kicsit gondolkoztunk.

ESTRAGON
Egészen az elején.

VLADIMIR
Hullaház a lelkünk. Tetemnéző.

ESTRAGON
Ne nézzünk bele!

VLADIMIR
Vonzza a szemet.

ESTRAGON
Persze, persze.

VLADIMIR
Bármit is határoztunk.

ESTRAGON
Mit mondtál?

VLADIMIR
Bármit is határoztunk.

ESTRAGON
A természet felé kell fordulnunk.

VLADIMIR
Már megpróbáltuk.

ESTRAGON
Persze, persze.

VLADIMIR
Nem ez a legrosszabb, annyi biztos.

ESTRAGON
Mármint mi?

VLADIMIR
Hogy gondolkoztunk.

ESTRAGON
Ahogy mondod.

VLADIMIR
De könnyen meglehettünk volna nélküle.

ESTRAGON
No és aztán!

VLADIMIR
Tudom, tudom.

Csend

ESTRAGON
Bemelegítőnek nem is volt rossz.

VLADIMIR
Igen, de most már valami mást kell találnunk.

ESTRAGON
Nézzük csak!

VLADIMIR
Nézzük!

ESTRAGON
Nézzük!

Töprengenek

VLADIMIR
Mit is mondtam? Onnét elölről kezdhetnénk.

ESTRAGON
Honnét?

VLADIMIR
Egészen az elejétől.

ESTRAGON
Minek az elejétől?

VLADIMIR
Ma este... Mondtam... mondtam...

ESTRAGON
Rám ne számíts, én nem emlékszem.

VLADIMIR
Várj csak... megöleltük egymást... örülünk... örültünk... és hogy mit csinálunk most, hogy örültünk... várunk... Hadd lám... mindjárt eszembe jut... várunk... most... hogy örülünk... várunk... hadd lám... Megvan! A fa!

ESTRAGON
A fa?

VLADIMIR
Hát nem emlékszel?

ESTRAGON
Fáradt vagyok.

VLADIMIR
Nézd a fát!

Estragon nézi a fát

ESTRAGON
Semmit sem látok.

VLADIMIR
Tegnap este még kopasz volt, mint egy csontváz! Mára kihajtottak a levelei.

ESTRAGON
A levelei?

VLADIMIR
Egyetlen éjszaka alatt!

ESTRAGON
Nyilván tavasz van.

VLADIMIR
De egyetlen éjszaka alatt!

ESTRAGON
Mondtam már, hogy tegnap este nem voltunk itt. Álmodtad az egészet.

VLADIMIR
És szerinted hol voltunk tegnap este?

ESTRAGON
Nem tudom. Máshol. Ürességben itt nincs hiány.

VLADIMIR
(mint aki bizonyos a dolgában) Helyes. Nem voltunk itt tegnap este. Hadd hallom, mit csináltunk tegnap este?

ESTRAGON
Hogy mit csináltunk?

VLADIMIR
Próbálj visszaemlékezni!

ESTRAGON
Hát... hát... nyilván fecsegtünk.

VLADIMIR
(uralkodik magán) Miről fecsegtünk?

ESTRAGON
Hát összevissza fecsegtünk, semmiségekről fecsegtünk. (Határozottan) Igen, emlékszem, tegnap este semmiségekről fecsegtünk. Fél százada ezt csináljuk.

VLADIMIR
Valami tényre, valami jellemző körülményre nem emlékszel?

ESTRAGON
(unottan) Ne izgasd magad, Didi!

VLADIMIR
A napra? A holdra? Egyikre sem emlékszel?

ESTRAGON
Nyilván ott voltak, a szokásos helyükön.

VLADIMIR
És semmi szokatlant nem figyeltél meg?

ESTRAGON
Sajnálom.

VLADIMIR
És Pozzót? És Luckyt?

ESTRAGON
Pozzo?

VLADIMIR
A csontok.

ESTRAGON
Mintha nem is csont, hanem halszálka lett volna.

VLADIMIR
Pozzótól kaptad.

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
És a rúgás?

ESTRAGON
A rúgás? Persze, persze, belém rúgtak néhányszor.

VLADIMIR
Lucky rúgott beléd.

ESTRAGON
És mindez tegnap este történt?

VLADIMIR
Mutasd a lábad!

ESTRAGON
Melyiket?

VLADIMIR
Mind a kettőt. Húzd fel a nadrágod!

Húzd fel a nadrágodat!

ESTRAGON
(tántorog) Nem bírom.

Vladimir felhúzza a nadrágot, szemügyre veszi Estragon lábát, elereszti. Estragon kis híján felbukik

VLADIMIR
A másikat.

A másikat. Nem hallod?

Tessék, itt a seb, már gennyed.

ESTRAGON
És aztán?

VLADIMIR
Hol a cipőd?

ESTRAGON
Nyilván eldobtam.

VLADIMIR
Mikor?

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
Miért?

ESTRAGON
Nem emlékszem.

VLADIMIR
Majd én megmondom, miért dobtad el.

ESTRAGON
Fájt a lábam.

VLADIMIR
(a cipőre mutat) Ott van a cipőd.

Ugyanott, ahova tegnap este tetted.

Estragon odamegy, lehajol, s közelebbről vizsgálja a cipőt

ESTRAGON
Nem az én cipőm.

VLADIMIR
Nem a tied?!

ESTRAGON
Az én cipőm fekete volt, ez sárga.

VLADIMIR
Biztos vagy benne, hogy fekete volt?

ESTRAGON
Nem is fekete, hanem szürke.

VLADIMIR
És ez még sárga? Hadd lám.

ESTRAGON
(felemeli az egyik cipőt) Tulajdonképpen zöldes.

VLADIMIR
(közelebb megy) Hadd lám!

A teremtésit!

ESTRAGON
Láthatod, hogy ez itt...

VLADIMIR
Tudom, mi történt. Igenis tudom, mi történt.

ESTRAGON
Mert hát ez itt...

VLADIMIR
Egyszerű, mint a pofon. Valaki erre járt, felhúzta a cipődet, és itt hagyta a magáét.

ESTRAGON
Miért?

VLADIMIR
A saját cipője nem volt jó, elvette a tiedet.

ESTRAGON
De az én cipőm kicsi volt.

VLADIMIR
Kicsi neked, de nem neki.

ESTRAGON
Fáradt vagyok.

Menjünk innét!

VLADIMIR
Nem mehetünk.

ESTRAGON
Miért?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze, persze.

Akkor mit csinálunk?

VLADIMIR
Semmit. Nincs mit csinálni.

ESTRAGON
De én nem bírom tovább.

VLADIMIR
Akarsz egy retket?

ESTRAGON
Más nincs?

VLADIMIR
Van retek, és van fehérrépa.

ESTRAGON
Sárgarépa nincs?

VLADIMIR
Nincs. Különben is túlzás, hogy mindig sárgarépát akarsz.

ESTRAGON
Akkor adj egy retket!

Fekete!

VLADIMIR
De retek.

ESTRAGON
Tudhatnád, hogy csak a piros retket szeretem.

VLADIMIR
Nem akarod?

ESTRAGON
Én csak a piros retket szeretem.

VLADIMIR
Akkor add vissza!

Estragon visszaadja

ESTRAGON
Megyek, keresek egy sárgarépát. (Nem mozdul)

VLADIMIR
Mindennek egyre kevesebb a jelentősége.

ESTRAGON
Még nem eléggé kevés.

Csend

VLADIMIR
Próbáld fel!

ESTRAGON
Már mindent megpróbáltam.

VLADIMIR
A cipőt.

ESTRAGON
Próbáljam fel?

VLADIMIR
Azzal is múlik az idő.

Hidd el, mulatságos lesz!

ESTRAGON
Pihentető!

VLADIMIR
Mulatságos.

ESTRAGON
Pihentető.

VLADIMIR
Rajta!

ESTRAGON
Segítsz?

VLADIMIR
Természetesen.

ESTRAGON
Minden sikerül, ha együtt csináljuk, ugye, Didi?

VLADIMIR
De még mennyire, de még mennyire. Rajta, először a bal lábadra húzzuk föl!

ESTRAGON
Látod, Didi, mindig akad valami, ami elhiteti velünk, hogy élünk.

VLADIMIR
(türelmetlenül) Úgy van, úgy van, varázslók vagyunk. De ne térjünk el az elhatározásunktól. (Felveszi az egyik cipőt) Rajta, nyújtsd a lábad!

A másikat, disznó!

Magasabbra!

Hadd lám, tudsz-e járni benne!

No?

ESTRAGON
Jó!

VLADIMIR
(madzagot vesz elő a zsebéből) Befűzzük.

ESTRAGON
(hevesen) Nem, nem, fűző nem kell, nem kell!

VLADIMIR
Nincs igazad. Próbáljuk fel a másikat is.

No?

ESTRAGON
Ez is jó.

VLADIMIR
Nem szorít?

ESTRAGON
(súlyosabb léptekkel próbája ki a cipőt) Még nem.

VLADIMIR
Ezek szerint megtartod.

ESTRAGON
Nagyon nagy ez a cipő.

VLADIMIR
Nézd, lehet, hogy egyszer zoknid is lesz.

ESTRAGON
Igazad van.

VLADIMIR
Tehát megtartod?

ESTRAGON
A cipőről már épp eleget beszéltünk.

VLADIMIR
Igen, csakhogy...

ESTRAGON
Elég!

Mégis leülök. (Körülnéz, hogy hova üljön, majd oda ül, ahol az első felvonás elején ült)

VLADIMIR
Tegnap este is ott ültél.

Csend

ESTRAGON
Bár tudnék aludni!

VLADIMIR
Tegnap este aludtál.

ESTRAGON
Megpróbálom. (Fejét a lába közé ejti, olyan helyzetet ölt, mint a magzat a méhben)

VLADIMIR
Várj! (Közelebb megy Estragonhoz, és erős hangon énekelni kezd) Do do do do...

ESTRAGON
(felemeli a fejét) Ne olyan hangosan!

VLADIMIR
(halkabban)
Do do do do
Do do do do
Do do do do
Do do...

No... no... itt vagyok... Ne félj!

ESTRAGON
Ó!

VLADIMIR
No... no... Vége.

ESTRAGON
Zuhantam.

VLADIMIR
Vége. Ne gondolj rá!

ESTRAGON
Fent voltam egy...

VLADIMIR
Nem, nem, ne mondj semmit! Gyere, sétálunk egy kicsit! (Karonfogja Estragont, s addig sétáltatja fel és alá a színen, míg Estragon fel nem lázad)

ESTRAGON
Elég! Elfáradtam!

VLADIMIR
Jobb szeretsz ott ücsörögni, s nem csinálni semmit?

ESTRAGON
Jobban.

VLADIMIR
Kérlek. (Elereszti Estragont, felveszi a földről a kabátját és felölti)

ESTRAGON
Menjünk innét!

VLADIMIR
Nem mehetünk.

ESTRAGON
Miért nem?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze, persze.

Miért nem maradsz nyugton?

VLADIMIR
Fázom.

ESTRAGON
Korán jöttünk.

VLADIMIR
Mindig az éjszaka beköszönte előtt jövünk.

ESTRAGON
De az éjszaka nem köszönt be.

VLADIMIR
Hirtelen lesz éjszaka, mint tegnap is.

ESTRAGON
Sötét éjszaka lesz.

VLADIMIR
És akkor elmehetünk.

ESTRAGON
Aztán nappal lesz.

Mit tegyünk, mit csináljunk?

VLADIMIR
(abbahagyja a járkálást, hevesen) Abbahagyod végre a panaszkodást? Torkig vagyok az örökös nyögdécseléseddel!

ESTRAGON
Elmegyek.

VLADIMIR
(megpillantja Lucky kalapját) Nézd csak!

ESTRAGON
Isten veled.

VLADIMIR
Lucky kalapja! (Odamegy) Egy órája itt vagyok, s nem vettem észre! (Elégedetten) Remek!

ESTRAGON
Soha többet nem látsz.

VLADIMIR
A helyet tehát nem tévesztettem el. Most már nyugodtak lehetünk. (Felveszi a földről Lucky kalapját, megszemléli, helyresimítja) Szép kalap lehetett. (A fejére teszi, saját kalapját Estragonnak nyújtja) Fogd!

ESTRAGON
Mit?

VLADIMIR
Tartsd egy kicsit!

Jól áll?

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
No, hát nem nézek ki jól? (Kacéran jobbra-balra hajtja a fejét, s úgy mozog, mint egy manöken)

ESTRAGON
Borzalmasan.

VLADIMIR
De nem borzalmasabban, mint általában?

ESTRAGON
Ugyanúgy.

VLADIMIR
Akkor megtartom, az én kalapom ugyanis megfájdította a fejemet.

Hogy is mondjam?

Mintha vakart volna.

ESTRAGON
Elmegyek.

VLADIMIR
Nem akarsz játszani?

ESTRAGON
Mit játszunk?

VLADIMIR
Például Pozzót és Luckyt.

ESTRAGON
Nem tudom, mi az.

VLADIMIR
Én játszom Luckyt, te Pozzót. (Utánozza Luckyt, amint rogyadozik a csomagok súlya alatt. Estragon döbbenten nézi) Rajta!

ESTRAGON
Mit kell tennem?

VLADIMIR
Hordj le!

ESTRAGON
Gazember!

VLADIMIR
Jobban!

ESTRAGON
Trágyadomb! Gané!

Vladimir előrejön, hátrál, mindvégig görnyedten

VLADIMIR
Szólj rám, hogy gondolkozzam!

ESTRAGON
Mi?

VLADIMIR
Mondd, hogy: gondolkozz, disznó!

ESTRAGON
Gondolkozz, disznó!

Csend

VLADIMIR
Nem tudok.

ESTRAGON
Elég volt.

VLADIMIR
Mondd, hogy táncoljak!

ESTRAGON
Elmegyek.

VLADIMIR
Táncolj, disznó! (Egy helyben állva riszálja magát)

Nem megy. (Felnéz, észreveszi, hogy Estragon nincs ott, fájdalmasan felkiált) Gogó! (Csend. Csaknem futva fel-alá jár a színen. Estragon rohanva, lélegzetéből kifogyva visszatér, és Vladimir felé rohan. Egymástól néhány lépésnyire megállnak) Végre ismét látlak.

ESTRAGON
(zihálva) Átok üldöz.

VLADIMIR
Hol voltál? Azt hittem, örökre elmentél.

ESTRAGON
El is jutottam a meredek széléig. Jönnek.

VLADIMIR
Kik?

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
Hányan?

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
(diadalmasan) Godot jön! Végre! (Lelkendezve öleli meg Estragont) Gogó barátom, megjött Godot! Megmenekültünk! Menjünk elébe! Gyere! (A díszlet irányába húzza Estragont, Estragon ellenáll, kiszabadítja magát, s átfut a szín másik oldalára) Gyere vissza, Gogó!

Szóval megint csak itt vagy!

ESTRAGON
A kárhozat üldöz.

VLADIMIR
Mennyire jutottál?

ESTRAGON
A meredek széléig.

VLADIMIR
Fennsíkon vagyunk, csakugyan. Nincs vita, ez itt fennsík.

ESTRAGON
Onnan is jönnek.

VLADIMIR
Be vagyunk kerítve!

Hülye! Arrafelé nincs kijárás. (Odamegy, talpra segíti, és a színpad szélére vezeti. A közönség felé mutat) Errefelé senki sincsen. Erre menekülj! No, rajta, indulj! (Meglöki Estragont, az rémülten hőköl vissza a mélység előtt) Nem tetszik? Az igazat megvallva, semmi csodálatos nincs benne. (Tűnődik) Más nem marad hátra, mint hogy elbújj.

ESTRAGON
De hova?

VLADIMIR
A fa mögé.

Gyorsan! A fa mögé!

Ne mozdulj!

Ennek a fának csakugyan nem sok hasznát vesszük. (Estragonhoz) Becsavarodtál?

ESTRAGON
(nyugodtabban) Elvesztettem a fejemet. (Restelkedve lehajtja a fejét) Bocsáss meg! (Büszkén felszegi a fejét) Vége! Majd meglátod. Hadd halljam, mit csináljak?

VLADIMIR
Nincs mit csinálni.

ESTRAGON
Te itt őrködsz. (Vladimirt a bal oldali díszlethez vezeti, s a színpadnak háttal helyezi el) Maradj itt, ne mozdulj, és nyisd ki a szemed! (Az átelleni díszlethez fut. Vladimir a válla fölött szemmel kíséri. Estragon megáll, a távolba néz, hátrapillant. Válluk fölött nézik egymást) Egymás oldalán, mint a régi jó időkben!

Senki sem közeledik?

VLADIMIR
(feléje fordul) Mit mondasz?

ESTRAGON
(hangosabban) Nem látsz senkit?

VLADIMIR
Senkit.

ESTRAGON
Én sem.

Tovább kémlelődnek. Hosszú csend

VLADIMIR
Úgy látszik, tévedtél.

ESTRAGON
(arrafelé fordul) Mit mondasz?

VLADIMIR
(hangosabban) Az előbb tévedtél.

ESTRAGON
Ne kiabálj!

Tovább kémlelődnek. Hosszú csend

VLADIMIR és ESTRAGON
(egyszerre fordulnak egymás felé)
Szóval...

VLADIMIR
Bocsáss meg!

ESTRAGON
Mondd!

VLADIMIR
Nem, nem!

ESTRAGON
De igen!

VLADIMIR
A szavadba vágtam.

ESTRAGON
Én vágtam a szavadba.

Dühösen méregetik egymást

VLADIMIR
Csak nem fogunk udvariaskodni?

ESTRAGON
Te ne makacskodj!

VLADIMIR
(erélyesen) Fejezd be a mondatot, ha mondom!

ESTRAGON
(ugyanúgy) Fejezd be te a tiedet!

Csend. Elindulnak egymás felé. Megállnak

VLADIMIR
Nyomorult!

ESTRAGON
Remek ötlet! Hordjuk le egymást a sárga földig.

Most pedig béküljünk ki.

VLADIMIR
Gogó!

ESTRAGON
Didi!

VLADIMIR
Add a kezed!

ESTRAGON
Itt a kezem!

VLADIMIR
Gyere a karjaimba!

ESTRAGON
A karjaidba?

VLADIMIR
(kitárja a karját) Ide!

ESTRAGON
Megyek.

Ölelkezés. Csend

VLADIMIR
Milyen gyorsan múlik az idő, ha az ember jól szórakozik!

Csend

ESTRAGON
És most mit csináljunk?

VLADIMIR
Várakozás közben?

ESTRAGON
Várakozás közben.

Csend

VLADIMIR
Mi lenne, ha tornásznánk egy kicsit?

ESTRAGON
Hogy mozogjunk?

VLADIMIR
Hogy rugalmasak legyünk.

ESTRAGON
Lazák.

VLADIMIR
Könnyedek.

ESTRAGON
Lazák.

VLADIMIR
Hogy felmelegedjünk.

ESTRAGON
Megnyugodjunk.

VLADIMIR
Rajta. (Szökdécselni kezd. Estragon utánozza)

ESTRAGON
(abbahagyja) Elég. Elfáradtam.

VLADIMIR
(Ő is megáll) Nem vagyunk a legjobb formában. Azért csinálhatnánk néhány légzőgyakorlatot.

ESTRAGON
Nem akarok többé lélegezni.

VLADIMIR
Igazad van.

Álljunk tótágast, hadd lám, hogy megy az egyensúlyozás.

ESTRAGON
Tótágast?

Vladimir bizonytalanul tótágast áll

VLADIMIR
(miután végzett) Rajtad a sor.

Estragon bizonytalanul tótágast áll

ESTRAGON
Mit gondolsz, az Úristen lát?

VLADIMIR
Csukd be a szemed!

Estragon becsukja a szemét, még bizonytalanabb

ESTRAGON
(abbahagyja, öklét rázva, teli torokból) Könyörülj rajtam, Istenem!

VLADIMIR
(megbántva) És rajtam ne?

ESTRAGON
(mint előbb) Rajtam! Rajtam! Könyörülj rajtam!

Megjelenik Pozzo és Lucky. Pozzo megvakult. Lucky ugyanazokat a csomagokat hordja, mint az első felvonásban. Póráz, akárcsak az első felvonásban, de sokkal rövidebb, hogy Pozzo könnyebben követhesse Luckyt; ez utóbbinak új kalapja van. Vladimir és Estragon láttára Lucky megáll. Pozzo továbbmegy, míg bele nem ütközik Luckyba. Vladimir és Estragon hátrább lép

POZZO
(Luckyba kapaszkodik, aki az újabb megterhelésre megtántorodik) Mi történt? Ki kiáltozott?

Lucky mindent elereszt, a földre bukik, magával rántja Pozzót. A csomagok között feküsznek elnyúlva, mozdulatlanul

ESTRAGON
Ez Godot?

VLADIMIR
Legfőbb ideje volt! (Hozzájuk megy, Estragon követi) Végre erősítést kaptunk.

POZZO
(elhaló hangon) Segítség!

ESTRAGON
Ez Godot?

VLADIMIR
Már-már meginogtunk. Most már megvan a program estére.

POZZO
Hozzám!

ESTRAGON
Segítségért kiált.

VLADIMIR
Most már nem magunk vagyunk, nem egyedül várjuk az éjszakát, Godot-t - nem egyedül várunk, várunk. Egész este a magunk szerény eszközeivel küzdöttünk. Ennek vége. Már holnap van.

ESTRAGON
De hiszen továbbmennek.

POZZO
Hozzám!

VLADIMIR
Az idő folyása tökéletesen megváltozott. A nap lemegy, a hold fölkel, mi pedig elmegyünk innét.

ESTRAGON
De hiszen továbbmennek.

VLADIMIR
Ennyi elég.

POZZO
Irgalom!

VLADIMIR
Szegény Pozzo.

ESTRAGON
Tudtam, hogy ő az.

VLADIMIR
Ki?

ESTRAGON
Godot.

VLADIMIR
De hiszen nem Godot.

ESTRAGON
Nem Godot?

VLADIMIR
Nem Godot.

ESTRAGON
Akkor hát kicsoda?

VLADIMIR
Pozzo.

POZZO
Én vagyok az! Én vagyok az! Segítsenek föl!

VLADIMIR
Nem bír fölkelni.

ESTRAGON
Menjünk innét!

VLADIMIR
Nem mehetünk.

ESTRAGON
Miért nem?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze, persze.

VLADIMIR
Lehet, hogy van néhány csontja a részedre.

ESTRAGON
Csontja?

VLADIMIR
Csirkecsont. Nem emlékszel?

ESTRAGON
Ő adta?

VLADIMIR
Ő.

ESTRAGON
Kérj még tőle!

VLADIMIR
Előbb talán segítsünk rajta.

ESTRAGON
Minek?

VLADIMIR
Állítsuk talpra!

ESTRAGON
Egyedül nem bír felállni?

VLADIMIR
Fel akar állni.

ESTRAGON
Akkor álljon fel!

VLADIMIR
De nem bír.

ESTRAGON
Mi baja?

VLADIMIR
Nem tudom.

Pozzo vonaglik, nyög, öklével a földet veri

ESTRAGON
Előbb kérjünk tőle csontot! Ha nem ad, itt hagyjuk.

VLADIMIR
Úgy érted, hogy ki van szolgáltatva nekünk?

ESTRAGON
Úgy.

VLADIMIR
Vagyis hogy bizonyos feltételekhez kössük a segítségünket?

ESTRAGON
Úgy gondolom.

VLADIMIR
Ésszerűnek látszik, de van valami, amitől félek.

ESTRAGON
Mi az?

VLADIMIR
Hogy Lucky hirtelen magához tér. Akkor aztán nyakig leszünk a pácban.

ESTRAGON
Lucky?

VLADIMIR
Ő támadt rád tegnap.

ESTRAGON
Mondtam, hogy tízen voltak.

VLADIMIR
Az más, arról beszélek, aki beléd rúgott.

ESTRAGON
Itt van?

VLADIMIR
Nézz oda! (Mozdulat) Pillanatnyilag békés, de bármelyik pillanatban megvadulhat.

ESTRAGON
Mi lenne, ha alaposan helybenhagynánk?

VLADIMIR
Úgy gondolod, hogy mialatt alszik, vessük rá magunkat?

ESTRAGON
Úgy.

VLADIMIR
Nem rossz gondolat. De van-e erőnk hozzá? S vajon csakugyan alszik-e?

Nem, nem, legokosabb, ha kihasználjuk az alkalmat, segítünk Pozzón, s a hálájára bízzuk magunkat.

ESTRAGON
Már nem könyörög.

VLADIMIR
Elvesztette a reménységét.

ESTRAGON
Lehet, de mégis...

VLADIMIR
Ne vesztegessük az időt meddő vitákkal! (Szünet; hevesen) Addig csináljunk valamit, amíg alkalmunk van rá! Nincs mindennap szükség ránk. Ha utánagondolok, tulajdonképpen nincs is szükség ránk, mások éppúgy megtennék, amit mi, ha nem jobban. Az előbbi könyörgés valójában az egész emberiséghez szólt. De ebben a pillanatban ezen a helyen az emberiség mi vagyunk, akár tetszik, akár nem. Ragadjuk meg az alkalmat, amíg nem késő. Legalább egyszer legyünk méltó képviselői ennek a fajzatnak, ha már szerencsétlen sorsunk közéjük vetett. Mit szólsz hozzá?

ESTRAGON
Nem figyeltem oda.

VLADIMIR
Noha az is igaz, hogy ha összefont karral latolgatjuk, mi szól mellette, mi szól ellene ennek vagy annak, az emberi méltóságnak akkor is eleget teszünk. A tigris megfontolás nélkül rohan a tigristestvére segítségére. Vagy elbújik a legsűrűbb bozótba. A kérdés nem ez, hanem az, hogy valójában mi dolgunk van itt. Szerencsére tudjuk. A világ iszonyatos zűrzavarában egyetlen tény világos: Várjuk, hogy megérkezzék Godot.

ESTRAGON
Persze, persze.

VLADIMIR
Vagy hogy leszálljon az éjszaka.

Találkozónk van, ennyi az egész. Nem vagyunk szentek, de várakozunk a találkozónk helyén. Hány ember van, aki ezt elmondhatja magáról?

ESTRAGON
Milliók!

VLADIMIR
Azt hiszed?

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
Meglehet.

POZZO
Segítség!

VLADIMIR
Bizonyos csak az, hogy ilyen körülmények között az idő lassan múlik, tehát azon igyekszünk, hogy megtöltsük cselekvésekkel, ezek eleinte ésszerűnek hatnak, aztán szokássá válnak. Te persze azt mondod, hogy így óvjuk értelmünket a megháborodástól. Természetesen. Néha azonban megfordul a fejemben, vajon az értelmünk nem tévedt-e régen el az éjszaka végtelen térein? Követed a gondolatot?

ESTRAGON
Őrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak.

POZZO
Segítség, megfizetem önöket.

ESTRAGON
Mennyit fizet?

POZZO
Száz frankot.

ESTRAGON
Nem elég.

VLADIMIR
Idáig én nem mennék el.

ESTRAGON
Szerinted elég?

VLADIMIR
Vagyis odáig nem mennék el, hogy amikor megszülettem, észnél voltam. De nem is ez a kérdés.

POZZO
Kétszáz.

VLADIMIR
Várakozunk. Unatkozunk. (Felemeli karját) Nem, ne tiltakozz, állatian unatkozunk, nincs vita. Nohát. Jelentkezik az alkalom a szórakozásra, s mi mit teszünk? Hagyjuk megrohadni. Gyerünk, munkára! (Pozzóhoz közeledik. Megáll) Még egy pillanat, minden eloszlik, s mi ismét egyedül leszünk a magány végtelenségében. (Eltűnődik)

POZZO
Kétszáz!

VLADIMIR
Itt a segítség. (Igyekszik lábra állítani Pozzót, de nem sikerül, megkettőzi erőfeszítését, megbotlik a csomagokban, maga is elvágódik, megpróbál lábra állni, de nem megy)

ESTRAGON
Mi ütött belétek?

VLADIMIR
Segítség!

ESTRAGON
Elmegyek innét.

VLADIMIR
Ne hagyj cserben! Megölnek!

POZZO
Hol vagyok?

VLADIMIR
Gogó!

POZZO
Hozzám!

VLADIMIR
Segíts!

ESTRAGON
Elmegyek.

VLADIMIR
Előbb segíts. Aztán együtt megyünk.

ESTRAGON
Megígéred?

VLADIMIR
Esküszöm!

ESTRAGON
És nem jövünk vissza soha többé?

VLADIMIR
Soha!

ESTRAGON
A Pireneusokba utazunk.

VLADIMIR
Ahova akarod.

POZZO
Háromszáz! Négyszáz!

ESTRAGON
Mindig szerettem volna egy kicsit körülnézni a Pireneusokban.

VLADIMIR
Majd körülnézel.

ESTRAGON
Ki szellentett?

VLADIMIR
Pozzo.

POZZO
Én voltam az! Én! Irgalom!

ESTRAGON
Undorító.

VLADIMIR
Siess! Siess! Add a kezed!

ESTRAGON
Elmegyek. (Szünet; hangosabban) Elmegyek.

VLADIMIR
Végtére csak sikerül lábra állnom egyedül. (Megpróbálja, visszaesik) Előbb-utóbb.

ESTRAGON
Mi bajod?

VLADIMIR
Menj a nyavalyába!

ESTRAGON
Itt maradsz?

VLADIMIR
Egyelőre.

ESTRAGON
Kelj fel már, a végén betaknyolsz!

VLADIMIR
Ne törődj velem!

ESTRAGON
Didi, térj észhez, ne makacskodj! (Kezét nyújtja Vladimirnak, az sietve megragadja) Rajta! Állj fel!

VLADIMIR
Húzz!

Estragon húzza, meginog, földre bukik. Hosszú csend

POZZO
Hozzám!

VLADIMIR
Itt vagyunk.

POZZO
Önök kik?

VLADIMIR
Emberek.

Csend

ESTRAGON
Milyen jó a földön!

VLADIMIR
Fel tudnál kelni!

ESTRAGON
Nem tudom.

VLADIMIR
Próbáld meg!

ESTRAGON
Majd később, később.

Csend

POZZO
Mi történt?

VLADIMIR
(erélyesen) Befogod végre a szádat, mi? Te pestis! Csak magára gondol!

ESTRAGON
Próbáljunk meg aludni!

VLADIMIR
Hallottad? Tudni akarja, hogy mi történt.

ESTRAGON
Hagyd a fenébe! Aludj!

Csend

POZZO
Irgalom! Irgalom!

ESTRAGON
(felriad) Micsoda? Mi történt?

VLADIMIR
Aludtál?

ESTRAGON
Azt hiszem.

VLADIMIR
Megint az a szaros Pozzo volt.

ESTRAGON
Szólj rá, hogy fogja be a pofáját! Vágd szájon!

VLADIMIR
(üti Pozzót) Befogod a pofád? Elhallgatsz már? Féreg!

Elmenekült!

Leesett.

ESTRAGON
Tehát felkelt?

VLADIMIR
Nem kelt fel.

ESTRAGON
Akkor miért mondod, hogy leesett?

VLADIMIR
Térden kúszott.

Nem a legszebben bántunk vele.

ESTRAGON
Ilyesmi ritkán esik meg velünk.

VLADIMIR
Könyörgött, hogy segítsünk rajta. Mintha nem is hallanánk. Tovább könyörgött. Erre megvertük.

ESTRAGON
Csakugyan.

VLADIMIR
Meg se moccan. Talán már halott.

ESTRAGON
Most azért vagyunk bajban, mert segíteni akartunk rajta.

VLADIMIR
Ez is igaz.

ESTRAGON
Nagyon erősen megütötted?

VLADIMIR
Jól behúztam neki.

ESTRAGON
Nem lett volna szabad.

VLADIMIR
Te követelted.

ESTRAGON
Persze, persze.

Most mit csináljunk?

VLADIMIR
Megpróbálok hozzákúszni.

ESTRAGON
Ne hagyj itt!

VLADIMIR
Kiáltok neki.

ESTRAGON
Ez az, kiálts!

VLADIMIR
Pozzo!

Pozzo!

Nem válaszol.

ESTRAGON
Kiáltsunk együtt!

VLADIMIR és ESTRAGON
Pozzo! Pozzo!

VLADIMIR
Megmozdult.

ESTRAGON
Biztos vagy benne, hogy Pozzónak hívják?

VLADIMIR
(szorongva) Pozzo úr! Jöjjön vissza! Nem bántjuk.

Csend

ESTRAGON
Próbálkozzunk más nevekkel.

VLADIMIR
Félek, hogy komolyan megsérült.

ESTRAGON
Állati mulatságos lenne.

VLADIMIR
Mi lenne mulatságos?

ESTRAGON
Ha különböző nevekkel próbálkoznánk, egyikkel a másik után. Gyorsabban múlna az idő. Végül biztosan ráhibáznánk a jó névre.

VLADIMIR
Mondom, hogy Pozzónak hívják.

ESTRAGON
Majd meglátjuk. Nézzük csak. (Tűnődik) Ábel! Ábel!

POZZO
Itt vagyok!

ESTRAGON
No látod!

VLADIMIR
Ez a téma már untat.

ESTRAGON
Az is lehet, hogy Káinnak hívják. (Kiált) Káin! Káin!

POZZO
Itt vagyok!

ESTRAGON
Ebben az egész emberiség benne van.

Nézd csak azt a felhőcskét!

VLADIMIR
(tekintetével keresi) Melyiket?

ESTRAGON
Azt ott, a zeniten.

VLADIMIR
No és?

Mi rendkívüli van benne?

ESTRAGON
Most csináljunk valami mást, jó?

VLADIMIR
Épp indítványozni akartam.

ESTRAGON
De mit?

VLADIMIR
Ez a kérdés!

Csend

ESTRAGON
Kezdetnek álljunk fel!

VLADIMIR
Próbáljuk meg!

Felállnak

ESTRAGON
Nem is volt nehéz.

VLADIMIR
Akarat dolga minden.

ESTRAGON
No és most?

POZZO
Segítség!

ESTRAGON
Menjünk innét!

VLADIMIR
Nem mehetünk.

ESTRAGON
Miért nem?

VLADIMIR
Godot-ra várunk.

ESTRAGON
Persze, persze.

Mit csináljunk?

POZZO
Segítség!

VLADIMIR
Segítsük meg?

ESTRAGON
Miben segítsük?

VLADIMIR
Lábra szeretne állni.

ESTRAGON
És azután?

VLADIMIR
Segítsük lábra állni, ezt akarja.

ESTRAGON
Hát akkor segítsünk. Mire várunk?

Felsegítik Pozzót, eltávolodnak tőle, ismét elbukik

VLADIMIR
Támogatni kell.

Idő kell hozzá, hogy megszokja a két lábon állást. (Pozzóhoz) Jobban érzi magát?

POZZO
Önök kik?

VLADIMIR
Nem ismer fel bennünket?

POZZO
Megvakultam.

Csend

ESTRAGON
Lehet, hogy a jövőt világosan látja.

VLADIMIR
(Pozzóhoz) Mióta vak?

POZZO
Kitűnő látásom volt - de mondják csak, barátok-e önök?

ESTRAGON
(harsányan kacag) Azt kérdi, hogy barátok vagyunk-e?

VLADIMIR
Nem. Azt szeretné tudni, hogy neki barátai vagyunk-e?

ESTRAGON
És aztán?

VLADIMIR
Ezt már bebizonyítottuk azzal, hogy segítettünk rajta.

ESTRAGON
Ahá! És ha nem vagyunk a barátai, akkor nem segítettünk volna rajta?

VLADIMIR
Esetleg akkor is.

ESTRAGON
No látod!

VLADIMIR
Hagyjuk, ne vacakoljunk!

POZZO
Önök rablók?

ESTRAGON
Rablók?! Hová tette a szemét?

VLADIMIR
Ne vacakolj, hiszen vak!

ESTRAGON
Csakugyan.

Mit mond?

POZZO
Ne hagyjanak itt!

VLADIMIR
Szó sincs róla, maradunk.

ESTRAGON
Egyelőre.

POZZO
Hány óra?

ESTRAGON
(az eget vizsgálja) Hadd lám...

VLADIMIR
Hét óra? Nyolc óra?

ESTRAGON
Az évszaktól függ.

POZZO
Este van?

Csend. Estragon és Vladimir a lemenő napot szemléli

ESTRAGON
Mintha most kelne fel.

VLADIMIR
Lehetetlen.

ESTRAGON
Hajnal is lehetne.

VLADIMIR
Ne beszélj hülyeségeket! Az ott nyugat.

ESTRAGON
Honnét tudod?

POZZO
(szorongva) Már beesteledett?

VLADIMIR
Egyébként nem is mozog.

ESTRAGON
Hidd el, most kel föl.

POZZO
Miért nem válaszolnak?

ESTRAGON
Nem akarunk marhaságot mondani.

VLADIMIR
(megnyugtatóan) Este van, uram, lassan beesteledett. Barátom kételyeket iparkodott támasztani bennem, s be kell vallanom, egy pillanatig meginogtam. De hát nemhiába éltem végig a mai lassan múló napot, amely - biztosíthatom önt - már a végére ért műsorának.

Függetlenül mindentől, hogy érzi magát uram?

ESTRAGON
Meddig tartjuk még ezt a pacákot?

Elvégre nem vagyunk kariatidák.

VLADIMIR
Ha jól hallottam, az előbb azt említette, hogy régebben kitűnő látása volt?

POZZO
Igen, kitűnő látásom volt.

Csend

ESTRAGON
(ingerülten) Folytassa! Magyarázza meg!

VLADIMIR
Hagyd békén! Nem látod, hogy elveszett boldogságát siratja vissza?

Memoria praeteritorum bonorum - Fájdalmas lehet.

POZZO
Kitűnő volt.

VLADIMIR
És egészen váratlanul történt?

POZZO
Kitűnő volt.

VLADIMIR
Azt kérdeztem, hogy váratlanul érte a csapás?

POZZO
Egy nap vakon ébredtem, olyan vakon, mint a sors.

Néha eltűnődöm, vajon nem alszom-e még.

VLADIMIR
Mikor történt?

POZZO
Nem tudom.

VLADIMIR
Semmi esetre sem korábban, mint tegnap...

POZZO
Ne faggassanak! A vakoknak nincsen időérzékük.

Semmit sem látnak, ami az idővel függ össze.

VLADIMIR
Érdekes! Az ellenkezőjét gondoltam volna.

ESTRAGON
Megyek.

POZZO
Hol vagyunk?

VLADIMIR
Nem tudom.

POZZO
Nem az úgynevezett Deszkán vagyunk?

VLADIMIR
Nem ismerem azt a helyet.

POZZO
Mégis, hogy fest?

VLADIMIR
(körülpillant) Nem tudnám leírni. Nem hasonlít semmihez. Sehol semmi. Csak egy fa.