TARTALOM
CSURRAN A CSILLAG
BELEP A GŐZ
Piros abroszon sárga birsalmák - Ne félj a téltől, ha nincs tüzelőd! Szeszektől földúlt, cefrés orcával s kacagásunktól élénk az égbolt: |
GOLYÓT FOG
Éji órán Börtönömmé Hiányoddal Hiányodnak Hazám ez a Akit még nem Terepszínű Éji órán |
VESZTŐHELYÜNK, ARAD
Kő kövön megmarad! nem vész el, se a múlt: tetves zsibvásárrá. Pusztába kiáltott homokként peregnek. betyár sorsunk átka Megtöretésünkből méregzöld nedveket. "Hagyd békén azt, mi volt: Holtaké a szégyen Habzik a hideg ser. ha hóhérral koccint. kő kövön megmarad, |
NÉZI MAGÁT A VÉTEK
A disznó körmének enyves tökélyét, levelekkel kacérkodik az udvar megkopasztott halálfélelem, emlék tükrében bámulja magát a vétek: |
POKOLSARAS DISZTICHON
Tollasodó hadigazdagokért áll sorba a ringyó, |
VILLÁMLÓ VILLANELLA
Rosszkedvű a Teremtő: Vad csattogást teremt Ő! fegyverével kerengő, Sűrűsödik a felhő, mint a fekete kendő Ó, pergőtüzet termő |
SISTEREG A SZÜLŐFÖLD ZSIRADÉKA
Füstölögnek a szappanfőző üstök, Majd visszatértek ti valamennyien, Csak a nótákból kiszorult nyavalygás Szappanvágó madzagba kapaszkodva |
CSURRAN A CSILLAG
Gyöngyöző, párás, e világi arcél - Suttogásod, mint az eső, szemerkél; Kéjesen ringó, deli szenvedélynél Összeköt minket ma a test: levélnyél, bájital-csillám, olajos dióbél Lüktető mámor ez a cifra erkély - Köldököd szédít, szakadéka lettél ámulok csak, hisz puha, fényes napszél |
SOKASODNAK
Szaporodnak körülöttem, |
LÁTSZATMEGOLDÁSOK KORA
Az összedrótozott kezek árvaságát az elszorult torkú haza akkor éjjel... Ó, mekkorára nőhet a szenvedés itt, és szájakat bénít - e parázna fintor - |
ZÖRGÉSÉBE FAGY
A sűrű |
NÉZD A NASPOLYÁT!
A fortyogó fazék fölötti pára Vigasztalanságban zihál a kába Ne duzzogj, Szívem, nézd a naspolyát! vénülőnek reményt hozó barát, |
TÖBB SÖTÉTSÉGET!
Hatvanwattos kiégett villanykörte Azt mondod: "Vérlázító kerti törpe most húroz föl üvegen zörgő körme. Ittlétünk agyonmosott zokniját |
A RÖGTÖNZÉSEK ÓLJAINÁL
Egy messze zakatoló vonat |
ÁRAMSZÜNET
BALLADA A VÉRSZOMJAS BÉKÉRŐL
Garai Lászlónak Leszáll a köd, a minékünk való, Érdemrendben részesül a lopó! Túl harsányak az alakoskodó, Ajánlás Régtől fogva, mint a dögcédulán, |
ZSÍRSZOBRÁSZKÉNT
Szeretem Szeretem Szeretem Szeretem Szeretem |
ÁRAMSZÜNET
Áramszünet van, és sötétség nyalja már az őseimtől; azt a kősót, mely madár szikrázik és marasztal arcának szikár gyémántja - nem fürkészi azt lélekkufár a dér. Vicsorgó gyűlölet, méregpohár bajok dühöngő asztalán a fénysugár Áramszünet van, és sötétség nyalja már az őseimtől; azt a kősót, mely madár és lüktető sebként beszűkült szemhatár. végigfolyó faggyú, a megfagyott bazár, Mint egy titokban éldegélő, rőt bogár: harctérre tuszkolt népem. Orgazdák sivár |
HAZÁT KIMARNI
Morzsás terítőn terjed a révület: Nyeglén gomolygó ördögi szürkület A szélmalomharc korcs szamarán üget, Vattába fullad itt a vörös, süket Sokáig eltart még e szutyok-szüret. Heródesként tombol a sors-küret, Csúszdán a létünk: fényesedő ülep akár egy ünnep. Krákog a köd-sziget, Párállik, ásít - mint huhogó üreg - |
HOVA?
Régóta vágyódsz | oda, hol |
koromfekete | s hófehér |
foltokból, | kemény acéltoll |
percegtette | vonalakból, |
hajszálerek | gubancából, |
lomhán szuszogó | tubusok |
testes | festék-kukacának |
késő esti | fényeiből |
áll össze az | igazság, mely |
érdes, mint az | állatinak |
mondott ragaszkodás | nyelve, |
mely arcon nyalja a | papírt - |
s akár kislányod, | időnként |
próbálná róla | fölszedni |
mindazt, amit | rárajzoltál. |
MELEGÍT AZ UNDOR
"Sötét volt, mint egy fasírtban." (Hajnóczy P.) Ahonnan betonba öntött nyomával Ahogyan összegyűrtem a papírt, Forró sütőben sülő csecsemő, |
A REMÉNYSÉG ELŐCSAHOSAKÉNT
Már a hidegháborús nyerészkedés |
GOMOLYGÓ FÜST VATTACSOMÓIVAL
Levert zománcú tál, melyet kinyal vette körül kéregként az ital Koszos, vastag hanglemezek fakó forog surrogva: másnapos hajó. |
TÉL VÉGI CSURGÁS
Szellőzte- |
SZŐRT VÁLOGATTUNK
Szőrt válogattunk, vonóba való szőrt, erőt ad a leigázottakért vékony szálon fejünk fölött a pók Vonók és ecsetek simogatása, Fűzfák hajával színesedsz a parton, |
KEREPELVE
NAGYRA NŐNÉNEK
Jaj, édes Istenem, de renyhe volt ez E hasmenéses sors, e gyatra hentes Bódultan bontja szirmait a méreg, pazarlás - mindig is az volt! - a lét. |
POROL
Porol, Dől az Porol, Mímelt Porol, |
TORKOLATTŰZ
Angyalbőrbe öltözve, |
LAPOS
Lapos, lapos ez a vidék, ahol élek, Szülőföldem kiálló része vagyok, Lapos, lapos ez a vidék, ahol élek, Vékony falú lisztes pohárral szaggattam |
KITERÜLNEK A MINTÁK
A férc fonalférgein A nagyolló sem töri Gépfegyverként zakatol Kiterülnek a minták. |
ELŐTTÜNK A MÚLT
Ott ültem vacsoraidőben, |
KEREPELVE
A harangok ma Rómába mentek. Kislányunk is oda akart menni; A harangok ma Rómába mentek. Turisztikai attrakcióvá, |
ARANYVESSZŐBŐL ÁLLT
Körösztöket fakaszt a tavasz: |
LILÁN HABZIK
Felhőkkel úszó grimasz Duzzadva nyirbál igaz zsong és lilán habzik az |
LÁNGOLVA SZÁLL
A megváltással járó lobbanás, Zörög, mint ürülő gyufásdoboz, Mert nem ártatlan az, ki szavakat |
INGÉN ÁTÜT
Lóbálja már ernyőjét Puskát farigcsálsz ismét? Hiába görnyedsz kétrét, bodzabél-könnyű lettél, Kócdugót durrantó lét kilőtted magad innét, Ingén átüt, golyóként, |
A KÖZELÍTŐ NYÁR
A KÖZELÍTŐ NYÁR
Nem nyílik ligetünk, mert a vadóc az úr! Felhők rongya a szó, abba kapaszkodom; Harsány gyilkosokat éltet a háború. Sebként sajdul a zöld, mintha a bűnöket Kostökben van az én sárga dohányom is; Nem nékünk jön a nyár. Mások nyarán a sor. |
SOHA ENNYI MADÁR
(Glossza)
Soha ennyi madár nem esengett még Katonát fal a zöld valahol - mondom. Fiatalkori képed akadt nemrég Mi maradt? A remény kilukadt kondom, Fütyülő lövedéket edző kékség, Odakinn, hol a lég kivesző ózon, |
KEZDŐDHET AZ ARATÁS
Kezdődhet az aratás, |
A SZABAD RABLÁS ORSZÁGÁBAN
Kifekszem a napra, Kifekszem a napra, Kifekszem a napra, Kifekszem a napra, |
A ROMLÁS OSZLOPFŐINÉL
Meglebben a bánat haja. |
ZÚGASD A SZÓT!
Jer közénk, Műanyag |
VALAKIK MINDIG
Valakik mindig eltakarítják |
ÖRÖMÖK SZÁLA
Mennyi félénkség, félszegség és Bevert szájakat simogató futó alkalom lüktetése |
KAMASZ POKLOK
Hajába akadó suszterbogarak piheszőrein; légszomját feltépi susogásokkal hajladozó nádszál, a szó-legyek ékkő-fénye, dongása... Megmásszák a hold meztelen csigái rikoltásoktól harmatos varjúmák, |
MÁRIA NEVÉRE
B. B. nótájára
Még a zsúfolt kis kert zivatarból kikelt Áradozom halkan: te legyél a paplan Ringatása fölkavar, levegőm mily hamar Integet már neki a nyüzsgő tengeri Allelujás lázak zúgó áramának |
VÉREBÉT SÉTÁLTATÓ DÁMA
Veszettségük |
ANGYALI HAJNAL
Madarak ricsajával jő a hajnal, ég lassan. És foszforeszkáló, kancsal kit zúgó vére bujaságra sarkall. gyomrából szabaduló fényes orca. |