EPILÓGUS


A nádori kripta helyreállítási munkálatai 1987. májusára elkészültek. 1987. május 30-án jelent meg a Magyar Nemzetben az örvendetes hír: Új nevezetessége lesz a budai várpalotának; Megnyitják a nádori kriptát. Hadd idézzünk ebből a cikkből:

"Már az azonosítás során felmerült az a gondolat, hogy a palota egyedüli épen maradt eredeti részét be kellene mutatni a nagyközönségnek. A gondolatot tett követte, és dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója vállalta a sírbolt üzemeltetését is. A restaurálás 3,5 millió forintos költségvetéssel 1985-ben indult meg. A munkálatokat a Kommunális Beruházó Vállalat igazgatójának, Szanyi Józsefnek felügyeletével végzik.

Néhány hete jártam ismét a kriptában - írja a cikk szerzője. - Bálint István és Kisterenyei Ervin festők, valamint Pikler István szobrász végezte a restaurálás még hátralevő részét. Elmondták, hogy a műmárványozást a századfordulón készíthette - a mintázat alapján ítélve - egy olasz mester. A beázások miatt a felület mintegy 30 százaléka károsodott, ezt kellett pótolni. A freskókat már korábban rendbe hozták, Illés János festő-restaurátor irányításával. A ravatalozó mennyezetének közel 60 százalékát kellett pótolni a megmaradt mintázat analógiája alapján.

A Zala György-, Stróbl Alajos- és Sennyei Károly-szobrok kiegészítése, valamint a szarkofágok lepattant széleinek pótlása most folyik. Visszakerülnek a szépen rendbehozott kovácsoltvas ablakrácsok, új, korabeli kandelábereket is készítettek... A nádori kripta művészettörténeti szempontból egyedülálló építészeti, festészeti és szobrászati alkotásai bizonyára örömet szereznek majd a látogatóknak."

Ezután már gyorsan peregtek az események. Mivel a nádori kriptát 1973. október 3-án nyitottuk ki és kezdtük el részben a halottak azonosítását, részben a helyreállítást, kézenfekvő dátumnak adódott az 1987. október 3-a az átadásra. Hivatalos megkeresésünkre 1987. július 27-én kaptunk választ Villangó Istvántól, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjétől a következő szöveggel: "Tájékoztatom, hogy a Külügyminisztérium nem emel kifogást a Habsburg család tagjainak beutazásával szemben. Egyetértenek továbbá azzal is, hogy a beszentelés szűk családi körben történjék meg. Javasoljuk, hogy Kiszely professzor hívja fel a család tagjainak figyelmét, hogy vízumaikat a magyar nagykövetségeken felvehetik s ezzel a határon való várakozásuk megrövidülne".

Az 1987. október 3-i átadásról a sajtó (Magyar Nemzet, 1987. október 6.) így tájékoztat: "Adósságunkból törlesztettünk valamit október 3-án délelőtt 11 órakor, amikor felgyulladtak a kandeláberek a csodálatosan restaurált és helyreállított nádori sírboltban. Akik tíz évvel ezelőtt lent jártak a kriptában a vandál pusztítás után, nem igen hittek benne, hogy szebb lesz mint valaha.

A mintegy 7-8 millió forint ráfordítással a Kommunális Beruházó Vállalat Szanyi József főigazgató és Bene László osztályvezető felügyeletével példamutató munkát végzett. A falak műmárvány borítása hibátlanul csillog, a csillagos égboltot idéző mennyezet mélykékje alatt méltóságteljesen ereszkedik féltérdre József nádor, Zala György szoborkompozíciójában. A család többi elhunyt tagjának fehér mészkőszarkofágjait Stróbl Alajos, Zala György és Sennyei Károly domborművei és szobrai díszítik. Új, korabeli kandelábereket készítettek a régiek helyett és visszakerültek a restaurált kovácsoltvas ablakrácsok is.

A nádor hivatalosan hazánkban tartózkodó egyenesági leszármazottai - tizenegyen - gyűltek össze ezen a délelőttön a sírbolt előtti kápolnában, hogy bensőséges keretek között emlékezzenek meg elhunyt családtagjaikról. A gyászmisét dr. Fábián János őrkanonok, budavári plébános celebrálta.

A Magyar Nemzeti Galéria nevében Csorba Géza főigazgató-helyettes üdvözölte a megjelenteket és keresetlen, őszinte szavakkal adta át az intézmény - bátran állítható - legszebb részét. A családtagok nevében Erba Odescalchi Sándor herceg meghatódott hangon mondott köszönetet mindazoknak, akik részt vállaltak a sírbolt helyreállításának munkálataiból."

A továbbiakban álljanak itt az ő szavai:

"Mélyen meg vagyok rendülve ebben a szent és történelmi órában, amikor a királyi család magyar ágának tagjai negyvenhárom év után, a háború óta először találkoznak magyar földön, hogy őseik sírjánál imádkozzanak. Ezek a családtagok, kik szétszórtan élnek messze idegenben, ott is magyarok, sőt idegenben született gyermekeik is magyarnak érzik és vallják magukat még akkor is, ha az idegen környezet és szegénység miatt nem kaphatták meg a legnagyobb kincsüket, a magyar nyelvet. Feleségem, az angyali Margit főhercegnő, ki az itt jelen levő testvérkör legidősebb tagja volt, már csak a Mennyországból láthatja ezt a felemelő ünnepet, de a család engem kért meg, hogy érzelmeinket kifejezzem.

József főherceg nádor és családjának kirabolt és vandalizált sírboltja újból rendbe hozva van előttünk, és az ősök kiszórt tetemei kegyelettel összegyűjtve szarkofágjaikban tovább alusszák örök álmukat, tizenhatan. Ez elsősorban a három nagy magyar tudósnak köszönhető: néhai Zolnay Lászlónak, a királyi vár ásatásai egyik vezetőjének, ki megtalálta a középkori palota szobrait, és kinek történelmi és kultúrtörténeti könyveit a középkorról az egész nemzet ünnepelte és élvezte, és a Kiszely házaspárnak, Kiszely Istvánnak, az Európa-hírű antropológusnak és feleségének, Hankó Ildikó antropológusnak, kik a csontokat összegyűjtötték, tudományosan megvizsgálták és újra helyükre tették. E hárman önzetlenül dolgoztak több mint tíz éven át azért, amit ma magunk körül látunk, amiért a nemzet és a mi hálánk elsősorban őket illeti.

Köszönetet mondunk dr. Fábián János őrkanonok úrnak, ki a prímási szék üresedése idején az esztergomi főegyházmegye apostoli kormányzója volt, hogy anyaszentegyházunk szent szokása szerint gyászmisét mondott a család elhunyt tagjainak lelkéért és újra beszentelte ezt a sírboltot. Köszönet jár Szanyi József, a Kommunális Beruházó Vállalat főigazgatójának, aki a rendbehozáshoz szükséges anyagiakat kiutalta és mindazoknak, kik tudással vagy kezük munkájával ezt a szent helyet újra ilyen széppé tették. Köszönet jár a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettesének, Csorba Gézának meleg, üdvözlő szavaiért; múzeuma alatt terül el a sírbolt és szavaiból érezzük, hogy méltón fogják őrizni ezt a helyet, amely a budai királyi palota egyetlen, a második világháború pusztításai között épen maradt része.

Csak egy család, egy-két barát és egy-két tanú - és mégis ez egy történelmi óra; mert a történelem szakadatlanul folyik a csendben is, mint a viharban. És a jövőről semmi mást nem mond, csak azt, hogy minden mindig változik! Mert

»Csak törpe nép felejti el nagyságát,
Csak elfajult kor hős elődeit;
A lelkes eljár ősei sírlakához
És gyújt fénynél új szövétneket«

(Garay János)"





IRODALOM


Az irodalomjegyzékben nem annyira a felhasznált irodalom szerepel, hanem elsősorban az, amelyet az olvasó is elérhet, ha e témában további információra van szüksége.

Áldor I. (1867): István főherczeg. Magyarország és a Nagy Világ. 1867/9. pp. 1-2.

Anders, J. (1968): Stephan Victor Erzherzog von Österreich. Sein Leben, Wirken und sein Tod. Wiesbaden. W. Kreidel's Verlag. p. 356.

Asztalos M. - Pethő, S. (1933): A magyar Nemzet története. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. I. kötet.

Baján M. (1896): László főherceg élete és halála. Szent István Társulat.

Bedő R. (1954): Alexandra Pavlovna magyarországi arcképe és egyéb képmásai. Művészettörténeti Értesítő. pp.140-147.

Bindel, G. (1848): An seine Kaiserliche Hoheit den Erzherzog Reichspalatin, Königlichen Statthalter. Wien. Druck Gerold. p. 16.

Bronyevszkij, V (1810): Utazás Magyarországon. Budapest, (1947). p. 125.

Czagány I. (1966): A Budavári palota és a Szent György téri épületek. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. pp. 26-29.

Domanovszky S. (1944): József nádor élete. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Első kötet. Első rész és második rész. Magyar Történelmi Társulat. Budapest. pp. 466-558.

Éble G. (1912): József és Károly főherceg Pesten. Budapest.

Erzherzog Stephans Briefe an W. Haidinger. (1897). Wien.

Farkas B. (1847): Örömfűzés cs. kir. István (nádor) király helytartójának tiszteletére, midőn Szabadka... Bittermann Könyvkiadó.

Ferdős D. (1815): Császári királyi főherczeg József Magyarország nádorispánjának és Hermine Anhalt Bernburg-Schaumburgi fejedelmi herczegasszonyának lakodalmakon való öröm. Pest. Trattner János Nyomdája.

Gabányi J. (1931): József főherceg tábornagy. Budapest. Gutenberg Könyvkiadó R. T., p. 318.

Gaiger; I. (1868): Ungarns letzter Palatin. Historischer Roman. 1 Bd. Wien. p. 166.

Garay J. (1865): Pályaképek József nádor életéből. In: Horváth Mihály szerk: Nádor-Emlék. Pest Heckenast G. pp. 134-196.

Hankó I. (1987): Megnyitják a nádori kriptát. Magyar Nemzet. 1987. május 30. p. 10.

Hankó I. (1987): Helyreállították a budavári nádori sírboltot. Magyar Nemzet, 1987. október 6. p. 4.

Hankó I. (1987): Restaurierte Historie. Das Grabgewölbe des Palatins. Budapester Rundschau. 1987. november 9. p. 7.

Hauszmann A. (1919 körül): A Magyar Királyi Vár. Budapest.

Horváth M. (1865): Nádor-Emlék. József cs. k. főherceg Magyarország félszázados nádorának élete. Pest. Heckenast Gusztáv Nyomdája. p. 133.

Horváth M. (1886): Huszonöt év Magyarország történelméből. 3. kiadás. p. 286.

István főherczeg (1867): Magyarország néhai nádorának élete és halála. Pest. Poldini Nyomda. p. 7.

Kaczián G. (1933): István nádor szerepe a szabadságharcban és világtörténelmi jelentősége. Tanulmányok a hamisítatlan magyar történetírás mezejéről. Makkay Zoltán Könyvkiadó-vállalata. Budapest. p. 51.

Katona T. (1978): Töprengések a nádori kriptáról. Magyar Nemzet. 1978. december 20. p. 9.

Kiss K. (1977): A múzeumalapító. Magyar Nemzet. 1977. nov. 25.

Korosztyin, A. - Szmirnova, E. (1952): A XVIII. századi orosz metszetek (oroszul). Moszkva.

Lestyán S. (1943): József nádor. Egy alkotó élete írásban és képben. Budapest. Posner grafikai műintézet. R. T., p. 56.

Lontainé Szantora Zs. - Susa É. - Varga T (1979): A több mint százéves ruhadarab vérgyanús szennyeződésének vizsgálatáról. Belügyi Szemle XVII. évf. 5. sz. (1979. május) pp. 112-115.

Mérei Gy. - Vörös K. szerk. (1980): Magyarország története 1790-1848-ig. I-II. Akadémiai Kiadó. Budapest. p. 1456.

Ortenburg, H. (1860): Üröm, és az ürömi sírkápolna ő császári fenségének, Alexandra Pavlovna fő- és nagyhercegnőnek, József főherceg Magyarország nádora hitvesének utolsó nyughelye. Pest. Geibel Ármin nyomdája. p. 15.

Örömüdvözlet István főherczeg ő cs. kir. felségének, midőn 1847 évi nyárutóban, mint Magyarország helytartója Budára érkezett.

Örömünnepi beszédek, melyek István Ferencz Viktor cs. kir. fhg. Őfelségének Pest m. főispáni székébe végre királyi biztosul kineveztetett. Pest. 1847. Trattner Nyomdája.

Radnai L. (1980): A Szépítő Bizottság elnöke: József nádor. Budapest. 1980/XII. pp. 38-41.

Schiller F. (1847): Gyászemlék, mellyet József Antal János Cs. Kir. Örökös Herczegnek, Ausztriai Főherczegnek, Magyarország nádorának örök hálából emelt Schiller Frigyes sz. kir. Buda fővárosi Polgár, és őrmester. Szakmáry nyomda. Buda. p. 35.

Sebestyén E. (1940): József nádor és Pavlovna Alexandra bevonulása és ünneplése 1800-ban. Haydn és Beethoven hangversenye. Budapest. Tanulmányok Budapest Múltjából. VII.

Siklóssy L. (1933): Alexandra Pavlovna, József nádor első felesége. A Pesti Hírlap Vasárnapja. 1933. XI. 26.

Szőts I. (1980): Az utolsó levél, István nádor "megöletése". Historia. II/2. pp. 13-15.

Sztelleckij, Ny.: Protoierej A. A. Szamborszkij, zakonoucsityel imperatora Alekszandra I. Trudi kijevszkoj Duhovnoj Akagyemii, 1986. pp. 182-202., 342-363., 486-526.

Tardy L. (1979): Alexandra Pavlovna hirtelen halála és az akkori közvélemény. Kézirat. p. 19.

Tardy L. (1978): A "budai orosz könyvtár" és az ürömi mauzóleum orosz leírói. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. pp. 429-445.

Thewrewk I. (1893): József főherceg. Franklin Társulat.

Thewrewk I. (1896): József főherceg életéből. Franklin Társulat.

Thewrewk I. (1897): Aus dem Leben des Erzherzogs Ladislaus. Berlin.

Váradi-Sternberg J. (1981): Melyik Muravjov járt Pest-Budán 1801-ben? Budapest. XI. pp. 38-39.

Vértes, J. (1925): Az utolsó magyar nádorispánok. Lampel Róbert R. T. Budapest p. 127.

Wertheimer E. (1881): Ausztria-Magyarország a XIX. század első felében. Budapesti Szemle.

Zombory L. (1847): István főherceg őfensége nádori elválasztása ünnepélyére. Óda. Pozsony. Schmid-Busch Nyomdája.




Habsburg Mihály főherceg köszönőlevele az 1987. október 3-i kripta-átadás után







MELLÉKLETEK


Táviratmásolat, amelyben Metternich, párizsi osztrák nagykövet megkérdezi az udvartól,
hogy ő, vagy Schwarz utazzon le István nádor halála alkalmából Mentoneba



A magyar belügyminiszter, Wenckheim báró parancsára készített lista, amely kb.
negyedóránként jelentést ad annak a vonatnak az útjáról, amely István nádor holttestét
hozta Magyarországra. A különvonat pontosan 0 órakor érkezett be a Déli Vaspályára.





Mentone város, Alpes Maritimes tartomány, halotti anyakönyvi kivonata

Polgármesteri Hivatal, Mentone

Nizzai kerület

Ezernyolcszázhatvanhét évi február huszonegyedikén reggel tíz órakor

Ő császári Fensége, István, Ferenc, Viktor osztrák főherceg halotti bizonyítványa. Meghalt február tizenkilencedikén, esti három órakor. Negyvenkilenc éves. Budán született (Magyarország). Schaumburgi lakos, Németország. Atyja: Ő császári Fensége József Antal osztrák főherceg, Magyarország nádora. Édesanyja: Őfensége Armande Amália Mária, Anhalt-Bernburg-Schaumbiug-i Nagyhercegnő.

Mindezt előttünk tanúsították: Wratislaw-Mitrovič Rudolf (gróf) úr, ötvenhat éves, schaumburgi lakos, aki bevallása szerint belső tanácsosa az elhunytnak. Én Viktor Dongois úr, harmincegy éves, mentone-i lakos, foglalkozására nézve temetkezési vállalkozó. Akik kijelentették, hogy meggyőződtek az elhunyt elhalálozásáról.

Miután megállapítottam, hogy a fenti kijelentések a törvény előírásai szerint történtek, - én, Joseph de Monléon, mentonei segédpolgármester, az anyakönyvi hivatal vezetője, meggyőződtem a halálesetről, felolvastam jelen ügyiratot, átadtam azt a vallomást tevőknek aláírásra.

Aláírták: Wratislaw Rudolf, Mitrovič grófja, - Dongois, - Joseph de Monléon.

Az irat hitelesítéséül

Mentone, 1867. február 22.

Alpolgármester, az anyakönyvi hivatal
tisztviselője

J. de Monléon








ISTVÁN NÁDOR HALOTTI ANYAKÖNYVI KIVONATÁNAK HÁTOLDALA

HITELESÍTÉSEK

Én, mint békebíró (juge de paix) láttam és hitelesítettem e város alpolgármesterének, Joseph de Monléon úrnak aláírását

Mentone, 1867. febr. 22.

Vérani békebíró .........
Írnok olvashatatlan aláírás

Fenti Mentone-i (Alpes-Maritimes) békebíró aláírásának hitelesítésére

Mentone, 1867. február 22.

A rendkívüli és legmagasabb megbízatásából személyesen jelenlevő Nagykövet Úr előtt

Cs. és Kir. kirendelt követségi titkár,

Münch báró

Vörös viaszpecsét:

L'AMBASSADE DE L'AUTRICHE
(A párizsi osztrák nagykövet pecsétje)




Hátra Kezdőlap