Kéri Katalin: Kislexikon a középkori muszlim civilizáció tanulmányozásához (folyamatosan bővül)
KISLEXIKON

A KÖZÉPKORI MUSZLIM
CIVILIZÁCIÓ TANULMÁNYOZÁSÁHOZ


Összeállítja: Kéri Katalin
(kerikata@ajk.pte.hu - http://nostromo.pte.hu/~carry)



A     B     C     D     E     F     G     H     I     J     K     L     M     N     O     P     Q     R     S     T     U     V     W     Z


cAbbászidák
muszlim uralkodói dinasztia, mely 750 és 1258 között volt hatalmon Irakban, s amely magát a
próféta nagybátyjától, Abbásztól származtatta. Az cAbbászidák az Omajjádákat követték, és az előző dinasztia arab monopóliumával szemben az újonnan muszlim hitre tért népeket is bevonták a hatalom gyakorlásába és a birodalom igazgatásába. Uralkodásukat a kereskedelem, a városi élet és a kultúra, az oktatásügy fejlődése és virágzása jellemezte. A muszlim közösség különböző származású tagjai asszimilálódtak, és létrejött így a muszlim társadalom. Nem sikerült azonban kialakítani az új társadalom működéséhez a megfelelő politikai intézményrendszert, és ez olyan törést okozott, amely végül instabilitáshoz vezetett. 1258 és 1517 között a dinasztia egyik elmenekült tagjának leszármazottai lettek Kairóban a kalifák, akik azonban a mameluk szultánok ellenőrzése alatt álltak.

cabd
szolgáló. Ezt a kifejezést köznapi értelemben és vallásos vonatkozásban ("Isten szolgálója") is használták. Többes számú alakja az előbbi esetben cabíd, az utóbbi esetben cibád.

adhan
imára hívás. A müezzin a
minaret tornyából szólítja imára a hívőket. A szunniták körében hét imára hívó formula ismeretes: 1. Alláhu akbar (Isten a legnagyobb) 2. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csakis Allah 3. És Mohamed az ő küldötte 4. Jöjjetek imára 5. Jöjjetek a boldogságra (az üdvözülésre) 6. Nincs más isten, csakis Allah 7. (a reggeli ima esetén) Az ima jobb, mint az álom. A siíták az 5. és 6. formula közé betoldottak egyet: "Jöjjetek minden munkák legkiválóbbikára". Ezt kétszer ismétlik meg, ugyanúgy, mint azt, hogy "Tanúsítom, hogy cAlí Allah barátja".

cadzsam
barbárok, külföldiek, perzsák megnevezésére szolgáló kifejezés az arabban. Ez a szó jelöli azokat az embereket, akiknek az arabok számára érthetetlen a beszédje. Az arabok számára a görögökhöz hasonlóan a perzsák számítottak "barbárnak". Az adzsam szót az
arab antonímájaként használták.

cadzsanijja
nem arab nyelvű, de arab betűkkel készült írás. Ezzel a szóval jelölték az Ibériai-félszigeten élő muszlimok az északi keresztények nyelveit.

ahl al-dimmí
A muszlimok területén élő, velük szerződést kötött személyek összefoglaló neve (
dimma). A bíróságokon helyzetük hasonlított a rabszolgákéhoz vagy a muszlim nőkéhez: tanúságtételük felét érte, mint egy szabad muszlim férfié. A közéletben elméletileg nem vehettek részt, mert az a muszlimok számára fenntartott jog volt. Adminisztratív, politikai és katonai posztokat nem foglalhattak el, felvonulásaik és vallásos összejöveteleik korlátozottak voltak.

ahl al-kitáb
a "könyv népe": keresztényekre, szabeusokra és zsidókra vonatkozó muszlim megnevezés, azoknak a hívőknek az összefoglaló neve, akik egyistenhívők, és kinyilatkoztatott könyvek (Tóra, Evangéliumok, Ószövetség) követői. A muszlimok terjeszkedése során olykor a mazdaistákat, a hindukat és a buddhistákat is e csoportba sorolták. Más (politeista) vallások követőihez képest a muszlimok kedvezőben bántak a ahl al-kitábhoz tartozó emberekkel, ám jogi értelemben sohasem tekintették őket magukkal egyenlőeknek.

ája
al-ája (jel, csoda). A
Korán szúráit alkotó bekezdések vagy szakaszok neve, melyek hossza változó. Számuk meghaladja a 6230-at.

Ajubbidák
a kurd származású Szaláh al-Dín ben Ajjúb (Szaladin) által alapított dinasztia, mely 1169-től a 13. század közepéig uralkodott Egyiptomban, Szíriában, Jemenben és Felső-Mezopotámiában, ahol egyes tagjai még a 14-15. században is hatalmon voltak. Az Ajubbidák a szunnitizmus hívei voltak, uralmuk elején kurd, török és arab harcosokat vezettek szent háborúra, és jelentős győzelmeket arattak a keresztények felett. Szaladin utódai békésebb kapcsolatokat tartottak fenn európaiakkal, aminek egyik jele volt az, amikor al-Kámil Jeruzsálemet átadta II. Frigyesnek. A dinasztia ezt követően fénykorát élte, nagy gazdasági sikereik voltak, ők ellenőrizték a Közel-Kelet térségét. Al-Kámil halála (1238) után családi viszálykodás kezdődött a hatalomért, és a dinasztia által korábban létrehozott, mamelukokból álló elithadsereg vette át a hatalmat a legfontosabb területek felett.

akhirah
az
Utolsó Ítélet napja.

alapfokú tananyag
Az alapiskolákban a Korán olvasását, az arab írást és a szövegek memorizálását tanították.

calím
tanult ember, főként a muszlim jog és vallástudomány ismerőjét nevezik így. A kifejezés többes számú alakja:
culemá.

Alláh
Isten, az egyedüli Istenség, a Teremtő, az
Utolsó Ítélet napjának Ura megnevezése az iszlámban. Alláh végtelen hatalmába és tudásába, az isteni törvényekbe vetett hit alapvető része a muszlim vallásnak. Az iszlám tanításai szerint Alláh nem közömbös a világ dolgaival szemben, tudását és hatalmát minden időben gyakorolja. Az alábbi szúra-részlet jól érzékelteti Isten és ember felelősségét a világ iránt: "Bármi jó ér téged, az Allahtól van, és bármi rossz ér, az saját magadtól van." (Korán 4:79) A muszlimok szerint az ember szabadsága és hatalma véges, egyedül az isteni erő az, melynek kiterjedése korlátlan.

Almohádák (al-Muwahhidún)
muszlim uralkodói dinasztia, mely az Ibn Túmart vezette vallásos reform-mozgalomból született. A reformerek
Allah egységét hirdették. Az Almohádák 1146 és 1269 között uralkodtak Maghrebben, majd Andalúziában, és egészen Líbiáig terjesztették ki fennhatóságukat. A dinasztia első képviselői a Magas-Atlasz vidékéről származtak, és berberek voltak. Nyugaton az Almohádák fénykorában virágzottak a művészetek, fejlődtek a települések és a tudományok, a maghrebi népesség egyesítette az arab és a berber kulturális eredmények színe-javát. Ez a kulturális egység még a dinasztia bukását is túlélte. A hanyatlás negyedik kalifájuk idején kezdődött, a birodalom különböző területein újabb dinasztiák vették át a hatalmat.

Almorávidák (al-Murábitún)
berber dinasztia, mely a muszlim vallás szigorításának igényével fellépő mozgalomból növekedett ki; első követői a szaharai nomádok közül kerültek ki, akik 1056-1147 között Kelet-Maghrebben uralkodtak, majd később Andalúziában is. Uralkodásuk alatt mindvégig szerették volna egy nagyobb politikai egység részét képezni, így elismerték a bagdadi Abbászida
kalifákat, cserében a dinasztia vezető személyiségei használták a "muszlimok emírje" címet.

amálí
Az iskolákban a diákok által, tanári diktálás (
imlá) alapján rögzített szöveg, amelyet lejegyzés után a tanár hitelesített, és ezt tanítványának később így jogában állt felhasználni saját oktatói munkája során. Ezeket a kéziratokat az iszlám első századaiban nevezték amálínak, és nagy tudományos értékkel bírtak, tanítóik Mohamed próféta követőinek láncolatába kerültek.

amszár
a
miszr szó többes számú alakja: katonai táborok, melyeket az arab katonai seregek számára létesítettek az első muszlim hódítások idején, s amelyek sok esetben önálló városokká fejlődtek.

anbar
ámbra

Andalúsz, al-
földrajzi kifejezés, mellyel a középkorban az Ibériai-félsziget muszlim fennhatóság alatt álló részeit illették az iszlám világában. Ez a név a vandálok nevéből alakult ki (al-andalis). Velük ellentétben a félszigeten élő keresztények a teljes területre vonatkozóan használták a Spania vagy Hispania elnevezést.

andalúziaiak
al-Andalúsz lakossága, amely különböző népek keveredéséből alakult ki a középkorban: hispániaiak, berberek, arabok, szlávok (szaqáliba) és kevés szudáni, akiket különböző időszakokban hoztak az Ibériai-félszigetre.

angyal
A
Koránban több utalás történik Allah angyalaira, akiknek a tisztán szellemi létezésében való hit a muszlim vallás egyik alaptanítása. Az iszlám szerint számos, érzékszerveinkkel fel nem fogható angyal létezik, és mindegyiknek meghatározott feladata van. Nincs részük viszont Allah istenségében, teljesen tőle függenek, az ő akaratának alárendeltek, utasításai szerint igazgatják a világegyetemet. A muszlim felfogás fontos része, hogy az angyalokat nem tartják jogosultnak az emberekért való közbenjárás elvégzésére, így nem imádkoznak hozzájuk és nem kérik a segítségüket.

anszár, al-
a
próféta védelmezői, segítői, a medinaiak.

arab írás
Az arab írás a délnyugati sémi írások csoportjába tartozó, jobbról balra haladó írás. Bár már a keresztény időszámítás kezdete előtti századokban is létezett az ún. dél-arab (musznad vagy "alátámasztott" írás), a később kialakult és máig használatos arab írás nem ebből, hanem az arámi írások közé tartozó nabati (nabateus) írásból fejlődött ki. Kialakulása hosszabb folyamat volt, valamikor a 3. század közepe és 6. század vége között történt, több lépcsőben. Az első, számosabb mennyiségben fennmaradt arab írások az iszlám születésének századából, a 7. századból valók. Az akkoriban használt írásjegyek együttese azonban nem volt képes hűen visszaadni az arab beszédhangokat, így további mássalhangzókkal bővítették a betűkészletet, és - valószínűleg szír hatásra - használatba hozták a diakritikus jeleket (pontok és rövid vonások a betűk alatt, illetve felett). Az arab írás formálódása ezt követően is hosszú időn át tartott, éppen ezért
Mohamed életében és halálát követően a Korán szövegét biztonságképpen szóban is továbbhagyományozták, és emellett készültek - eleinte különböző és egymás mellett létező - írott szövegváltozatok is. A harmadik kalifa, Oszmán idejében egy általa felállított bizottság foglalkozott a végleges és hiteles változat kialakításával. Az arab írás fejlődése szempontjából nem csupán ez a munka, hanem az a közigazgatási reformsorozat is döntő volt, amelynek az elrendelése az omajjáda cAbd al-Malik kalifa uralkodásának idején (685-687) történt, akinek birodalmában az addig jobbára görög nyelvű ügyintézés helyét mindenütt az arab vette át, ezért fontos lett a jól olvasható, egyértelmű íráskép. A 8. század második felében nagyjából már létezett a ma is használatos jelölési rendszer, jóllehet, a betűk sorrendje az ábécén belül csak ezt követően, a 9. század elejére rögzült. (Az első nyelvtani szótárak nem a ma ismert sorrendben rendezték el a betűket, hanem - valószínűleg a szanszkrit ábécé mintájára - hangképzési helyük szerint állították sorrendbe azokat, torokhangoktól az ajakhangokig.) Az iszlám terjedése nyomán minden meghódított területen az arab írás lett az uralkodó, ami azonban gyakran kiegészült az írásjegy-készletet az adott ország nyelvéhez igazító néhány betűvel.

arab nyelv
Az arab nyelv a sémi nyelvcsalád délnyugati ágához tartozik. Amikor arab nyelvről beszélünk, hangsúlyoznunk kell a különbséget az írott nyelv és a beszélt nyelvjárások között, mely különbség jellemző volt már a középkorban is, és mind a mai napig fennáll.
Mohamed fellépésének idején belső Arábia beduin törzsei csak egyetlen művészeti ággal foglalkoztak: a szóban hagyományozott költészettel. Ezek tekinthetők a klasszikus arab nyelv első (szóbeli) emlékeinek, amely nyelv a Korán szövegének rögzítése nyomán az írott (irodalmi) arabban őrződött meg. Ez, a klasszikus arab nyelv vált a középkorban a vallásos tanítások, tudományos értekezések és irodalmi művek nyelvévé (ma ezt használják továbbá az arab nyelvű tömegtájékoztatási eszközök munkájában, illetve különböző ünnepélyes alkalmakkor is). A beszélt arab nyelvjárások nem az irodalmi arabból alakultak ki, hanem a klasszikus arabbal egyidős régi nyelvjárásokból. A beszélt köznyelv írásbeli használata nem terjedt el, így az arab nyelv tulajdonképpen "kettészakadt": rögzített, pontos szabályokon nyugvó irodalmi, illetve földrajzi területenként, időszakonként változó nyelvjárások alkották (alkotják).

arab
Az arab szerzők által írott krónikákban az arab terminus szinte mindig nomádot vagy beduint jelöl. Már
Mohamed és kortársai számára is az arab ebben az értelemben használatos szó volt, a Koránban is így fordul elő. Soha nem használták az arab elnevezést a mekkaiakra, a medinaiakra vagy más városlakókra. Írásban különbség van az carab és az acrab között, ez utóbbi jelölte a beduinokat, az előbbi pedig tágabb értelmű. Manapság az arab kifejezés annyira kiterjedt értelemben használatos, hogy már nem is korlátozódik az Arab-félsziget lakóinak megnevezésére. Mindazokra használják, akik felvették az arab nyelvet. Észak-Afrika országait például igen jelentős számban berberek lakják, akiket gyakran hívnak araboknak, vagy például Szomália az Arab Liga tagja, jóllehet, sem nyelvi, sem etnikai értelemben véve nem arab, Szudánt is gyakran nevezik "arab országnak", bár lakóinak kb. fele se nem arab, se nem arab nyelvű, de még csak nem is muszlim.

card
becsület

ascarita iskola
A 9. században a
muctazila iskola helyét és szerepét átvették Abú l-Haszán al-Ascarí (874-935) és követői, akik a vallástudományt az ortodox tudósok által elismert és tanulmányozott tudományággá tették. Az irányzat névadója, a baszrai tudós eleinte a mucataliziták közé tartozott, al-Dzsubbá'í tanítványa volt. Az előző iskola tanításain alapuló nézeteik szerint az isteni akarat abszolút, tagadták az ember szabadságát. A 10. századtól gyakorlatilag napjainkig létező, az iszlám világának számos oktatási intézményében is jelenlévő vallási iskola tanításait gyakorta "vallási fatalizmus"-ként foglalják össze a vallásfilozófia kutatói. Al-Ascarí a bigott vallásosság helyére állította az érvelő, vitatkozó megközelítési módot, beépítve a görög dialektika módszereit. A nagy vallásjogi irányzatok közül a sáfíiták és a malikiták (különösen ez utóbbiak a 12. században) valójában al-Ascarí tanainak követői és alkalmazói voltak. Az irányzat tanításait a vallásmagyarázó iskola vezetőjének halála után foglalták össze, Kitáb al-irszád címmel.

aszháb
Mohamed követői, általánosságban minden muszlim, aki ismerte őt (kb. 12.000 regisztrált név létezik, de ez a szám akár 120.000 is lehet). Az ő tanúságtételeik adják a szunna alapját.

aszmá'n l-huszná
Az Istenség,
Allah legszebb nevei, melyekben a muszlimok szerint kifejezésre jutnak legfőbb attribútumai. A hívők 99 nevét ismerik Allahnak, e nevek egy része azonban vitákra ad okot az iszlám egyes irányzatai között.

caszr
délutáni ima.

asztrolábium
fontos csillagászati műszer, melyet a középkori muszlimok jelentős mértékben fejlesztettek, így alkalmassá vált a fokmagasság mérésére és a nap óráinak meghatározására. A gyűrű segítségével felfüggeszthető, kör alakú műszer egy központi tengely körül forgatható, több korongból álló szerkezet volt, amelyek közül a forgó rész (ankabút) jelenítette meg a nyugalomban lévő Föld körüli állócsillagok égboltját, míg az alidad nevű egyenes vonalzó a sinus-, cosinus-, tangens- és cotangens-szögek meghatározására szolgált.

Bajt al-cilm (a Tudomány Háza)
Kairói tudományos kutatóközpont, melyet a fatimida al-Hakim kalifa építtetett 1005-ben.

bajt al-harám
szentély, imahely, a vallásos rítus gyakorlásának színhelye. (
mecset)

Bajt al-Hikma (a Bölcsesség Háza)
al-Ma'mún kalifa által a 9. században alapított bagdadi tudományos kutatóintézet, mely a gondishapúri iskola mintájára szerveződött. Az intézmény jelentős fordítóközpont is volt.

bajtulláh
"Isten háza"; mecset.

barakat
szentség, isteni kegy.

beduinok
törzsi szervezetben élő, pásztorkodással foglalkozó, arab eredetű nomádok.

beludzsok
törzsekbe szerveződött iráni nomádok, akik nem hódoltak meg az araboknak.

berberek
Az egyiptomi Szíva oázistól az Atlanti-óceánig húzódó észak-afrikai partvidék sokféle nyelvjárást beszélő, számos törzsre tagolódó bennszülött lakossága.

bint
lánya valakinek

biszmilá
Ez a betűszó (Biszmi ‘lláhi al-rahmáni al-rahím) az "irgalmas és könyörületes Alláh nevében" formula kezdete, ez nyitja a
Korán szövegét. Valamennyi szúra elején ez olvasható, ezt minden muszlimnak valamennyi imádság elején ki kell ejtenie, és kísérője ez a mindennapok különböző cselekedeteinek: például az evés megkezdésekor, állat leölésekor stb. is mondják.

bűn
A bűnről szóló fontos tanítás - mely az igen pozitív muszlim gyermekszemléletnek is alapja -, hogy mindenki ártatlan lényként születik, és csakis a saját cselekedeteiért és gondolataiért felelős, tehát senkinek sem kell mások vétkei miatt bűnhődnie (beleértve az első emberpárt is). Az iszlámban tehát nem létezik az eredendő bűn fogalma.

csador
"sátor", fátyol, amit az iráni nők viselnek.

darra
társfeleség

dabirisztán
muszlim alapfokú iskola elnevezése Perzsiában. (
maktab, kuttáb, mahdar)

dawah
az iszlám üzenetének terjesztése.

dár al-harb
elvben minden olyan terület, amely nem tartozik az iszlám földjéhez (
dár al-iszlám).

Dár al-Hikma
a Tudás Palotája, melyet 1005-ben al-Hákim szervezett meg Kairóban, ami tulajdonképpen egy 600.000 kötetes könyvtár volt, és számos bolt, épület, vendéglő, raktár és ház tartozott ehhez az intézményhez. Egy idő után ez lett helyszíne az iszmaílita tanok átadásának, számos külföldi utazó is tanult ebben a képzési központban.

dár al-iszlám
az a terület, ahol az iszlám jogrendszere van érvényben.

dervís
a
szúfík közös elnevezése, tekintet nélkül arra, hogy melyik muszlim vallási irányzathoz tartoznak, bár főként a vándorló szúfíkat nevezték így, akik nem tartoztak az általánosan elfogadott rendek közé.

diákok fegyelmezése
A muszlim alapfokú iskolákban (
maktab, mahdar, kuttáb, dabirisztán) a legkülönbözőbb módszerekkel történt a diákok fegyelmezése, akár gyermekenként is változott, hogy milyen rendreutasítást alkalmazott a tanító. Egyes diákoknak elegendő volt szemöldökráncolással jelezni, hogy viselkedésüket a tanító helyteleníti. Másokat megdorgáltak, és nem volt ismeretlen a testi fenyítés sem. A botot és a palavesszőt azonban nem csupán a testi büntetés eszközeként, hanem a bátorság kialakítása végett is forgatták a tanítók, hogy a diákok megtanulják elviselni az efféle próbatételeket. Tilos volt viszont az arcra és a fejre mérni ütéseket, és azt is tiltották, hogy a tanító haragból, hirtelen felindultságból ütlegelje tanítványait. Több forrás is tanúsítja, hogy a tíz évnél ifjabb gyermekeket nem volt szabad az iskolában megverni, vagy ha mégis, akkor a nagyobbacska fiúknál kevesebb, legfeljebb három ütést kaphattak, általában a talpukra.

diákok jutalmazása
Az iskolákban a tanítók igyekeztek megjutalmazni a legjobban teljesítő, legszorgalmasabb és legügyesebb diákokat. Nem csupán a rossz cselekedetek és a lustaság büntetése (
diákok fegyelmezése), hanem a jó tettek és a helyes magaviselet elismerése is hozzátartozott a gyerekek mindennapjaihoz. Ezzel kapcsolatosan többféle módszert is ismertek az egykori tanárok és szülők, és azzal is pontosan tisztában voltak, hogy a dicséret és jutalom milyen fontos bátorító erő a diákok életében, és ezért milyen hasznos további előmenetelük szempontjából. Széles körben alkalmazták a versenyeztetés módszerét, ami egyébként magának a muszlim tudományos életnek is állandó velejárója volt. A diákok többsége már gyermekkorában hozzászokott ahhoz a szemlélethez, hogy minél többet tud valaki és minél szorgalmasabb, annál több elismerésre számíthat a közösség részéről.

dikka
az a dobogó, amelyről a
mecset müezzinje elismétli és felerősítve tovább adja az imám szavait a gyülekezet tagjainak.

dimma
Védelmi megállapodás, melyet a muszlimok kötöttek a "könyv népeivel" (
ahl al-kitáb). A megállapodás értelmében a muszlim fennhatóságú területen élő, egyistenhívő nem muszlimok kisebb megszorításokkal megtarthatták szokásaikat, muszlim részről pártfogás és védelem alá kerültek javaikkal egyetemben (ahl al-dimmí). Cserében adófizetésre kötelezték őket (dzsizjá), és az általuk birtokolt földterületekért is fizetniük kellett bizonyos "hozzájárulást" (kharadzs).

dínár
a középkori iszlám világában használt aranypénz. A legrégebbi dínárokat az
Omajjádák alatt verték, bizánci mintára. cAbd al-Málik 699-es pénzreformja teremtette meg a 96-98 százaléknyi aranyat tartalmazó, változatlan súlyú, szabványos, feliratos dínár típust, mely komolyabb minőségrontás nélkül a 11. századig fennmaradt.

dirhem
a középkori iszlám világában használt ezüstpénz, mely már a vallás kialakulásától kezdve forgalomban volt.

díwán
perzsa szó, mely a közigazgatási hivatalok együttesét jelöli. Külön díwánja volt a pénzügyi, katonai, politikai ügyeknek; és ez a kifejezés jelzi különböző dolgok (például dalok, költemények) együttesét, gyűjteményét is. Minden díwánnak volt saját oklevéltára, ám ezek közül csak kevés őrződött meg.

dzsahilijja, -al
a "tudatlanság kora' kifejezés tulajdonképpen az iszlám előtti időkre utal, amikor az arabok még nem ismerték a kinyilatkoztatást.

dzsámi
a nagymecset megnevezése a
Fátimidák korától. Előtte minbarnak, mazsdzsidnak hívták. Ez az a helyszín, ahol a pénteki khutbát elmondják.

dzsannah
Paradicsom, mennyország.

Dzsibríl
Gábriel arkangyal arab neve.
Mohamed negyven éves kora körül egy Mekka környékén lévő barlangba vonult elmélkedni, ahol - szokásához híven - eltöltött néhány napot. A muszlim források szerint ezalatt Mohamednek látomásai voltak: Dzsibríl arkangyal buzdította őt Allah nevében az igehirdetésre, mégpedig három ízben, a Korán 96. szúrájának soraival.

dzsihád
az iszlámban fontos közösségi követelmény erőfeszítéseket tenni a muszlim tanítások védelme és terjesztése érdekében. Az erre utaló, a
Koránban gyakran szereplő kifejezés a dzsihád, amit Nyugaton tévesen fordítanak "szent háborúnak", mivel ez az irodalmi arab nyelvből vett kifejezés konkrét és átvitt értelemben vett "erőfeszítést" jelent, míg a háború arabul harb. Az iszlám szerint valamennyi muszlim számára a legszebb és legnemesebb cél az iszlám törvényeinek elterjesztése és megerősítése az egész világon. A hagyományok szerint Mohamed több ízben hangsúlyozta, hogy a fizikai erőfeszítéseknél, harcoknál (kis dzsihád) sokkalta fontosabb és értékesebb a belső, lelki küzdelem (nagy dzsihád), s azt is erősítette, hogy a háború csak védekező jellegű lehet, ebből következően igazságos.

dzsizjá
fejadó, amit a muszlim területeken élő, velük szerződésre lépő lakosok fizettek (
dimma)

emír
az emír, vagy arabul: amír címet a kiemelkedő katonai parancsnokoknak adományozták.

fajr
kora hajnali ima

faqíh
a vallástörvény (
fiqh) emberei, akik leginkább magánjogi kérdésekkel foglalkoztak.

Fátiha
a
Korán nyitó szúrája, mely a muszlim imádságok központi eleme.

Fátimidák
térítő munkát végző
iszmáelita ellenkalifátus Észak-Afrikában (909-1170), melynek tagjai cAlítól és Mohamed leányától, Fatimától származtatták magukat. A Fátimidák a művészetek és az építészet támogatói voltak, főként Egyiptomban.

fatwa
a
muftí vagy a madrasza legfőbb jogtudósainak hivatalos állásfoglalása valamely kérdésben, például peres ügyben.

fiqh
vallástörvény

fitna
viszály, csábítás, rendetlenség, az iszlámot magát veszélybe sodró polgárháború. Nagy fitna (al-fitna al-kubrá) volt az, az iszlám közösségén, az
ummán belül keletkezett első szakadás, mely a 7. században cAlí hatalomra kerülése után alakult ki.

fordítóiskolák
A 8-12. században, miután rögzült az arab irodalmi nyelv (
arab nyelv), Keleten és Nyugaton több neves fordítóiskola is működött, ahol legnagyobbrészt arabra fordították a görög csillagászati, matematikai, orvosi és földrajzi tudományos irodalmat, és számos új, a korabeli muszlim tudományosság nóvumnak számító eredményeit is felvonultató kötet született. A 9. században al-Ma'mún uralkodása alatt különösen szárnyra kaptak a fordítói munkák, s az általa létesített bagdadi "Bölcsesség Háza" (Bajt al-Hikma) kiemelt helyszínévé vált az effajta tevékenységnek. A 8-9. században főleg szír nyelvről készültek fordítások a görög művekről. Mivel a szír nyelv széles körben ismert volt (például Irakban), könnyűszerrel lehetett olyan embereket találni, akik a szír és arab nyelvet egyaránt ismerték. Az arab nyelvre történő fordítások készítőinek eleinte az volt a legnagyobb problémájuk, hogy saját nyelvükön csak elvétve léteztek tudományos tárgyú művek, és így valóságos úttörő munkát kellett végezniük annak érdekében, hogy a szükséges szókincset megteremtsék. Miután megjelentek az első arab nyelvű könyvek, a tudományos nyelv fokozatosan és folyamatosan fejlődött. Ez lehetővé tette a korábbi (számos görög kifejezést változatlan formában hagyó, ezért zavaros és érthetetlen) fordítások felülvizsgálatát és korrigálását. A fordítómunka ezen időszakában, főként a 10-11. században vették ki részüket a feladatokból a dél-itáliai és spanyolországi muszlimok, zsidók és keresztények, akik gyakran egymás mellett, sőt együtt dolgoztak tudományos műhelyeikben, illetve fordítóiskoláikban.

fundúq
szállás, fogadó. Ide érkeztek azok a vidéki kereskedők, akik a városban kívánták eladni portékájukat. Ezek az épületek szolgáltak elárusító-helyként is.

Gábriel arkangyal (Dzsibríl)

gyermekjátékok
Nagyon kevés forrásrészlet vall arról, hogy mit vagy mivel játszadoztak a középkorban a muszlim családok gyermekei. A kislányok babáztak, apró edényekkel játszottak, a fiúk labdáztak, homokból építkeztek, papír- és agyagfigurákkal szórakoztak.

gyermekszemlélet
Az iszlám középkori világában nagy értéknek számított a gyermek. Megölését bűnnek tartották. Az egyes családokban sok gyermek nevelkedett, és létezésük még a családi vagyonnál is értékesebb volt. A
Korán elítélően ír a gyermek- (leány)gyilkosságokról. Ha egy muszlim nő ikreket szült, arról úgy tartották a középkorban, hogy Allah kegyeltje. Jutalomnak vélték az ikerpárt, és úgy vélték, akkor születik egyszerre több gyermek, ha a szülők mindegyike nagyon erősen és egyszerre vágyakozik kisgyermek után. (törvényes gyermek)

haddzs
mekkai zarándoklat, melyet minden muszlimnak, aki testileg-lelkileg ép, legalább egyszer az életben meg kell tennie.

hadísz
elbeszélés, hír, hagyomány: e fogalom alatt értjük azokat a közléseket, elbeszéléseket, amelyek főként a vallási, de akár egyéb, például történeti tárgykörből véve, eleinte szóban, majd lejegyezve adtak tovább a muszlimok. A hadísz minden esetben egy, a régi muszlim közösségben érvényben lévő hagyományt örökít meg (
szunna). A hadíszok Mohameddel, a próféta cselekedeteivel és mondásaival kapcsolatos rövid történetek, anekdoták, melyeket azok hagyományoztak tovább, akik személyesen ismerték őt. A hadísz-gyűjtemények az iszlám terjedésének első időszakában jelentős számúak voltak, és úgy terjedtek, hogy minden történet esetében megjelölték a továbbhagyományozó(k) nevét (isznád, szilszila, matn). A későbbi időszakban egyes tudósok rendszerezték a korábban összegyűjtött hadíszokat, és hat jelentős, perzsa tudósok által szerkesztett gyűjtemény alakult ki. Al-Bukharí (megh. 870) egymaga mintegy 60.000 hadíszt tanulmányozott át, és közülük kb. 7000-t talált hitelesnek. Az al-Muszlim nevű tudós (megh. 875) gyűjteménye is fontos a muszlimok számára, szinte a Koránnal egyenértékű a jelentősége. Kiemelkedő továbbá Ibn Madzsá (megh. 886), Abú Dáwúd (megh. 888), at-Tirmidí (megh. 892) és an-Naszácí (megh. 915) hadísz-gyűjteménye, bár ezekkel kapcsolatosan megjegyzendő, hogy saját korukban nem kanonizálták őket. Ez a hat könyv csak a 11-12. század fordulójától alkotott egy együttest (al-kutub asz-szittá), és vált a Koránnal együtt a tradicionális muszlim jog alapjává. Természetesen a muszlimok mindig hangsúlyozták, hogy a hadíszok nem isteni kinyilatkoztatások, hanem prófétikus (Mohamednek tulajdonítható), ezért emberi mondások és tettek leírásai. Mindez, a hadíszokkal kapcsolatos információ a szunniták véleményét tükrözi. A síiták azonban nem így gondolkodnak, a hadísz kifejezés helyett az ahbárt (kijelentések, információk) használják. Tagadják az előbb említett hat könyv érvényességét, és kialakították a saját gyűjteményeiket, melyeket a "három Mohamed" állított össze, négy könyvben: Muhammad b. Jacqúb al-Kulayní (megh. 939), Muhammad b. cAlí al-Bábújja (megh. 991) és Muhammad b. al-Haszan at-Tuszí (megh. 1067. Vannak még további, a síiták szerint említést érdemlő gyűjtemények is, köztük modernek. Ezekben nem csupán Mohamed próféta cselekedetei és mondásai szerepelnek, hanem imámjainak megfogalmazott gondolatai is.

hádzsísz
függöny

hakím
kimagasló tudású, számos tudományhoz értő, polihisztornak tekinthető orvos neve.

halál utáni élet
A halál utáni életbe vetett hitet a muszlimok az emberi élet legfontosabb és legmeghatározóbb tényezőjének tartják, melynek elfogadása vagy tagadása meghatározza az emberek egész életmódját és viselkedését. Véleményük szerint ha valaki ebben nem hisz, akkor csakis az evilági sikert tartja szem előtt, ebből következően pedig cselekedeteit és gondolatait másként irányítja, olyasmit cselekszik, amitől előnyöket remél, és nem óvja meg semmi a rossz cselekedetektől és a tanulás mellőzésétől, mindezzel azonban csak rövid és múlandó dicsőséget ér el.

halal
törvényes, engedélyezett.

halqá
A kifejezés azt jelöli, hogy a muszlim iskolákban a diákok és a tanórákon résztvevő egyéb személyek körben vagy félkörben helyezkedtek el a tanár körül. Az ismétlőtanárok, illetve a magasrangú látogatók a tanárhoz legközelebb eső helyeket foglalták el. A tanár rendes, mindennap jelenlévő diákjai ültek legelől; mögöttük azok helyezkedtek el félkörívben, akik frissen csatlakoztak a tanulókörhöz. A diákok mindig hagytak helyet (általában hátul) az alkalmi látogatóknak, akik pillanatnyi érdeklődésüktől vezérelve tértek be az iskolába, illetve távolabbi helyszínekről érkezve megszakították útjukat néhány napra vagy órára.

hammám
fürdő

hanafita iskola
A
négy jogi iskola közül az iszlámban elsőként alakult ki a hanafita iskola. Abú Hanifa (697-767) munkássága nyomán, aki Kúfában és Bagdadban tevékenykedett, a történelemnek egy igencsak viharos korszakában. Szívélyes, ékesszóló és igen tudós ember hírében állott, aki először selyem-kereskedőként dolgozott Kúfában. Ezt követően ment Bagdadba, ahol bölcsességéről, okos jogi döntéseiről, erényességéről és érdemeiről legendákat zengtek. Számos tanítványa volt, akik gondolatait és hírét messze földre elvitték. Nem hagyta magát a hatalmasságok által befolyásolni, döntéseit a lehető legkörültekintőbb vizsgálódás és igen szilárd jogi tudás birtokában hozta meg. Nem elégedett meg a vallásos források felhasználásával, hanem - a nomád Arábia gyakorlatából merítve ötletét - bevezette a jogban az analógia fogalmát azokra az esetekre nézve, amikor a Korán és a hadíszok nem nyújtanak útmutatást. Tanítványai könyveket állítottak össze tanításai és döntései kapcsán. Rendszerét átvették Törökországban, Indiában és Közép-Ázsiában.

hanbalita iskola
A negyedik vallásjogi iskolát Ahmad Ibn Hanbal (780-855) alapította, aki al-Sáficí tanítványa volt, de tanárától teljesen elfordult. A hanbalita iskola létrejöttétől fogva harcolt kora racionalizmusa ellen, s teljes mértékben ragaszkodott a
Korán minden egyes betűjéhez. Mintegy harmincezer olyan hadíszt gyűjtött össze, amelyekre alapozta jogi véleményét. Fő műve az Al-Musznád címet viseli. A hanbalita iskola folytatói között találjuk a középkorban Ibn Tajmíját (meghalt 1326-ban) és később Muhammad Ibn cAbd al-Wahhábot (1703-1787), és ezen iskola törvényei uralkodnak ma is Szaúd-Arábiában.

hangszerek
A muszlim zeneiskolákban nagy hangsúlyt fordítottak a hangszeres képzésre. Készítettek qánún-t (a zongora őse) és megépítették az orgona elődjét. Ismerték továbbá a lantot, a citerát, a hárfát és más pengetősöket, használtak bariton fuvolát, sípokat és egyéb fúvósokat, és számtalan dobfajta is muzsikált a kezeik alatt. (
zenei képzés)

harám
törvénytelen, tilos.

hárem
(helyesen harím) női lakrész, a lakóépületek, házaknak (sátraknak) azon része, ahol a nők és a gyermekek élnek.

hidzsáb
"eltakarás"; fátyol.

Hidzsáz
Az Arab-félsziget északnyugati része a Vörös-tenger partján, mely magában foglalja Mekka és Medina szent városokat is.

hidzsra
egyik helyről a másikra menni, elvonulni;
Mohamed 622. július 16-án Mekkából Medinába ment, ez a muszlim időszámítás kezdete.

iblisz
ördög

idzsáza
Az ismeretek továbbadására jogosító bizonyítvány, melyet a
madraszákban szóbeli vizsga nyomán adományoztak, amely során - hasonlóan a mai doktori védésekhez - a jelöltnek eredeti téziseket kellett felállítania, és azokat tudományos vitában megvédeni. Eltérően a későbbi, európai egyetemeken adományozott fokozatoktól, az iszlám világában semmiféle bizonyítvánnyal nem érezhette tanulmányait lezártnak egy diák. Inkább ellenkezőleg, az idzsáza elnyerése után gyakorta még intenzívebb és kiterjedtebb tanulmányok következtek, hogy az egyén olyan kitűntető címeket nyerjen el, mint például "a vitatkozás lovagja" (fárisz al-munázara), a "bírák bírája" (qádi'l-qudát), a "tudósok tudósa" (cálim al-culamá'), a "jogtudósok legkiválóbbja" (faqíh al-fuqahá') stb. Az idzsáza adományozásával egy tanár tulajdonképpen azt ismerte el, hogy a dokumentumot elnyerő diákja teljesen elsajátította az általa tanított könyvet (tananyagot), és képessé vált annak tanítására. E dokumentumnak több egyszerű és részletes változata alakult ki, legteljesebb formájában feltüntették a diák és tanár pontos nevét, a vizsga helyszínét és időpontját, a diák elért eredményeivel, szorgalmával kapcsolatos megjegyzéseket, a megtanult könyv szerzőjét, címét, esetleg fontosabb adatait (például azt, hogy másolat-e vagy eredeti kézirata alkotójának), végezetül pedig azt, hogy kik voltak a bizonyítvány tulajdonosának diáktársai. (idzsáza cámma, idzsázat al-tadrísz)

idzsázat al-tadrísz
engedély a tanításra, az oktatói munkához szükséges bizonyítvány neve. Ez a kifejezés a klasszikus arabban része volt csupán a wa'l-iftá' fogalmának, ami annyit tett: engedély jogi vélemény kibocsátására. (
idzsáza)

idzsáza cámma
Olyan bizonyítvány, melyben a tanár azt engedélyezte valamely diákjának, hogy az általa írott könyvet tanítsa. (
idzsáza)

iftár
könnyű étel, melyet a muszlimok böjtkor, napnyugta után fogyasztanak.

ihszán
Allah jó cselekedetekkel való szolgálata.

imádkozás
Az iszlám alappilléreihez hozzátartozik a valamennyi muszlimra nézve kötelező napi ötszöri ima (
szalát), előírások szerint és rituális tisztálkodással kiegészítve. Az ima legfőbb fajtái a 1. kötelező imák: napi öt imádság és péntek déli istentisztelet (a férfiaknak kötelező!); 2. a kötelességen felüli imák: az istentiszteletet kísérő ima és a nagy ünnepeken végzett imák; 3. szabadon választott imák. A napi ötszöri imádság időpontja kötött, és mindig megmosdva, tiszta ruhában, tiszta talajon, Mekka felé fordulva kell azokat elvégezni: kora reggeli ima (szalát al-fadzsr) hajnal után, de még napfelkelte előtt; déli ima (szalát al-zuhr), melyet akkor kell elkezdeni, amikor a Nap hanyatlani kezd a zenitről. Mikor a nap éppen delelőn van, muszlimok számára tilos az imádkozás. A délutáni ima (szalát al-caszr) a déli ima után, még naplemente előtt; napnyugtakor mondott ima (szalát al-maghrib); esti imádság (szalát al-ciszá') az alkonyattól éjfélig tartó időszakban.

imám
az ima vezetője; muszlim kalifa.

imámiták
a
síita irányzaton belül működő jogi iskola, amely elveti a dzsihádot.

imán
hit, vallás.

imlá
diktálás, annak az oktatási módszernek a megnevezése, amikor a tanár felolvas a saját jegyzeteiből és könyveiből, a diákok pedig lejegyezik azt. A diktálás módszerét maga a klasszikus arab nyelv tette szükségessé, amely a diákok számára részben idegenül hangzott. A diktálás útján rögzített szöveg sokkal jelentősebb volt a tanulás eredményessége szempontjából, mint egy adott, már leírt szöveg egyszerű másolása. Az írott, csak mássalhangzókból álló szöveg ugyanis "élettelen" volt, azt éppen a hangsúlyos és kifejező felolvasás töltötte meg élettel és tette érthetővé. A klasszikus arab szavakat csakis az tudta helyesen megtanulni, aki hallotta azok kiejtését is.

iqtá
nem örökölhető hűbérbirtok a középkori iszlámban.

írástanítás
Az írástanítás Keleten általában arra specializálódott tanár vezetésével folyt. Minden egyes betűt külön, nagy gonddal tanultak. Így az ottani területeken kiváló kalligráfusok nevelődtek. Az al-andalúszi iskolákban az írástanításra általában kevesebb időt és gondot fordítottak. Leggyakrabban egész szavak, mondatok másolásával vezették be a gyerekeket az írás gyakorlatába, így az egyes betűk szép megformálására kevésbé figyeltek. Bár al-Andalúszban kevesebb volt a kiemelkedő írásművész, mint Keleten, többen voltak azok, akik jobban tudtak írni, hiszen a nyelvtani szabályokat is tanulták az írás-gyakorlással párhuzamosan.

íróeszközök
Az írásművészet szempontjából nem csupán a papír minősége és színe számított, hanem fontos volt az íróeszközök milyensége és a kalligráfus felkészültsége, beleértve még a helyes ülésmódot és testtartást is. Az írótoll (
kalam) kemény, kihegyezett nád volt, lehetőleg Babilónia árterületeiről való. Az al-Qurtubí nevű szerző szerint (10. század) háromféle toll van: az első toll Allah tolla, a második az angyaloké, a harmadik pedig az embereké. A kalligráfusok tollaikat tolltartókban tartották, amikben kések, tintatartók, késélesítők, hegyezők, ollók és vonalzók, írópapírok is voltak. Az írás másik elengedhetetlenül fontos kelléke volt a tinta, amelynek szintén több változata ismeretes volt a muszlim világ írásmű- és könyvkészítői között (tintakészítés). Egy-egy kalligráfusnak a tolltartó mellett elengedhetetlen munkaeszköze volt a tintatartó, amely készülhetett rézből, cserépből vagy porcelánból, és mindig ott lógott az írnok övén.

iskolai szünetek
A muszlim diákok szinte minden héten kaptak szünetet: csütörtök délután és pénteken. Természetesen az ünnepnapokon is otthon maradhattak, és a forró évszak heteiben is.

iszlám
engedelmesség, alávetettség (Istennek).

ciszhá
késő esti ima.

iszmáeliták
síita csoport, amely a 765-ben meghalt hatodik imám, Dzsacfar al-Szádik fiát, Iszmáelt tekinti Messiásnak.

isznád
A
hadíszokban a hagyományozói lánc (szilszila) tagjainak nevei szerepelnek első helyen, ezt a hadíszrészt jelöli az isznád kifejezés.

isztiszhán
a méltányosság egyetemes elve, mely a jognak a bírák egyéni értelmezésén nyugvó tartalmában nyilvánul meg, főként a
hanafitáknál.

isztiszláh
az a fajta, főként a
málikíták által kedvelt jogértelmezés, amelynek indoklása a muszlim társadalom alapvető érdekeire hivatkozva történik.

íwán
nyitott előcsarnok, rendszerint egy csúcsíves, dongaboltozatú kupolás terem.

jogi iskolák
A jogi iskolák működésének legfőbb színterei a
madraszák voltak. Az iskolák diákjai megismerték és megtanulták értelmezni a legfontosabb jogi előírásokat, a muszlim életvitel gyakorlati szabályait. Az étkezés, öltözködés, családjog, örökösödési rend, a bűncselekmények elkövetőinek megbüntetése és más területek alkották a jogi tanulmányok alapját. A jogtudomány tanulása az egyik legfáradtságosabb, legnehezebb és leghosszadalmasabb tevékenysége volt a muszlim diákoknak. A vallás legfőbb forrásainak beható ismerete mellett ez megkívánta az arab nyelv kiváló ismeretét és szabatos használatát, az érvelési technikák elsajátítását, az egyes vitás jogi kérdésekhez kapcsolódó esetleírások és lehetséges megoldási módok tanulmányozását, és nem utolsósorban mérhetetlen szorgalmat és kitartást követelt a növendékektől. A jogi tanulmányokat számos könyv segítette, melyek lehetővé tették az összevető vizsgálódást is. A könnyebb eligazodás és az egyszerűbb tanulás érdekében a hadíszokhoz hasonlóan a jogi tudnivalókat is csoportosították a korabeli szerzők.

kába-kő
a muszlimok szent tárgya Mekkában, a zarándoklatok egyik fő célpontja.

kádi
főleg vallási kérdésekben illetékes muszlim bíró.

kafir
hitetlen.

kajszarijja
az értékes árucikkek (finom kelmék, ékszerek, fűszerek) árusítására és raktározására szolgáló, lezárható piac.

kalam
írótoll (
íróeszközök).

kalám
kalám: toll (írószerszám).

kalifa
az arab nyelvben a khalífa szó jelentése: helyettes, örökös, utód, tulajdonképpen a muszlim közösség legfőbb vezetőjét (imámját) nevezték így. Az
Omajjádák idején a kalifát világi fejedelemnek tekintették, az cAbbászidák alatt azonban hangsúlyozták szellemi fensőbbrendűségüket, bár az isteni reveláció sosem járt együtt e címmel, hiszen a kinyilatkoztatás Mohameddel befejeződött.

kalifátus
muszlim állam.

kátib
a középkori művelt hivatalnokréteghez tartozó írnokok, különböző tisztviselők, titkárok megnevezése.

kegyes adomány
a muszlim iskolák alapítása gyakran kegyes adományon (
waqf) nyugodott. Ennek a típusú vallási alapítványnak kiemelkedő szerepe volt a középkorban, mert a nem örökölhető hűbérbirtokkal (iqtá) szemben ennek esetében a vagyon, maga az ingatlan az alapító saját tulajdonát képezte. A menhelyek, iskolák, árvaházak, kórházak alapítására és fenntartására tett adomány örökös fennmaradását törvényesen hitelesített okiratok (waqfijja) szavatolták, amelyeket külön levéltárakban őriztek, és amelyek apró részletességgel meghatározták az alapítvány szabályait és kereteit, az alapítványi kötelezettségeket és a várható jövedelem nagyságát.

khádim
szolgálók, akik a tanárok és gazdag diákok munkáját nagyban segítették, és akik nem ritkán a szegényebb tanulók közül kerültek ki.

khán
karavánszeráj, az utazó kereskedők szálláshelye; a törököknél ez a szó uralkodót jelölt.

kharadzs
a muszlim területek nem muszlim lakói által a földterületek használata fejében fizetett összeg. (
dimma)

kharidzsiták
a 7. századi vallási vitákban és harcokban 3. utat járó "kivonulók", akik sem a szunnitákkal, sem a
siítákkal nem vállaltak közösséget. Közülük került ki 661-ben az a férfi, aki a kúfai mecset előtt meggyilkolta cAlít.

khatíb
azok a személyek, akik a pénteki szentbeszédet (
khutbá) tartották.

khil'a
a megbecsülés díszruhája, amit középkori uralkodók adományoztak jóindulatuk jeléül
emíreknek és követeknek.

khizanát
kincsestár.

khutba
péntek délutáni szentbeszéd, melyet a települések nagymecsetjében tartanak.

koiné
Ez az a költői nyelv, amelyen a
Korán megfogalmazást nyert. A koiné a beduin költészet nyelve volt, melyet valamennyi arab törzs megértett, ám egyik sem beszélt; tulajdonképpen mesterséges nyelvnek tekinthető, mely hosszabb folyamat során alakult ki. Az arabok a Korán nyelvéről azt tartják, hogy a legszebb nyelv a világon, hiszen Allah ezen a nyelven szólott az emberiséghez. Számukra szent könyvük nyelvének tökéletessége, szókincse, ritmusa, dallamossága már önmagában is bizonyíték arra, hogy e szöveget nem alkothatta meg ember, csakis isteni eredetű lehet. A Korán nehezen értelmezhető, prózában megírt költemény, muszlim és nem muszlim tudósok szerint is lefordíthatatlan a maga teljességében, mert bármily kitűnő fordítást is készítsen valaki, sohasem lesz képes visszaadni a szúrák eredeti nyelvezetét, stílusát és hangzását. A világ muszlimjai ezért minden (többnyire nem arab nyelvű) országban eredetiben tanulmányozzák szent könyvüket és arab nyelven imádkoznak, ettől soha nem térhetnek el.

könyvárusítás
A 9. században, az
cAbbászidák uralkodásának elején jelentek meg az első könyvesboltok a bagdadi bazárban. E század végére már száz fölött volt a könyvkereskedők száma csak ebben a városban. A papír (papírkészítés) elterjedésével kialakult egy külön szakma, a warráq mestersége, aki egy személyben volt könyv- és papírkereskedő, sőt, akár könyvmásoló és író is. Legtöbb idejét ez a férfiú a bazár porától távol eső kis boltjában (esetleg a mecsethez illesztett kis bódéban) töltötte, ahol vendégül látott másolókat és vevőket, és ahol az árusításon és másoláson kívül tudományos viták is folytak a művelt tudósok és tanítványaik között. Több középkori városban külön helyet foglalt el a könyvárusok piaca (szúq al-warráqín).

könyvek ára
A könyvek árának alakulása koronként és helyszínenként természetesen változott, és nagyon sok függött attól is, hogy milyen volt egy-egy mű iránti kereslet, hogy mennyire volt ritka vagy kivételesen szép kivitelezésű egy könyv. Emelte egy adott kötet árát az, ha maga a szerző készítette, hiszen ő azonnal ellenőrizni is tudta a szöveget. Számított, hogy milyen anyagra és milyen színű, minőségű tintával írták. Nagyon jelentős volt, hogy a könyvmásoló mennyire volt a kalligráfia mestere, alkalmazott-e érdekes, művészi értékű díszítéseket a könyv elkészítése során. Egyes esetekben a munka gyorsaságát is meg kellett fizetni. A 9. századi Bukharában például 50 és 1000 dínár között mozgott a könyvek ára, amely adat önmagában is mutatja a rendkívüli eltéréseket. (
könyvárusítás, könyvek szeretete)

könyvek szeretete
Az iszlám világában a
Korán első példányai voltak a legelső könyvek. A tudás utáni vágy és a könyvek szeretete azonban nem az iszlámmal jelent meg, a muszlimok körében csak kiteljesedett az, ami már korábban is jellemezte a fentebb már említett, jelentős fordítómunkát végző szír, perzsa és más tudományos központokat. A muszlimok olyan szeretettel szóltak a könyvekről, mint testvéreikről vagy barátaikról.

könyvtár
A középkori muszlim világban számos, kiválóan szervezett és gazdag állománnyal bíró magán- és nyilvános könyvtár szerveződött. A könyvtár vagy a mecseten belül volt vagy az uralkodói palotában, ez utóbbi legszebb, legtágasabb termében. Ha külön helyiség(ek)ben tartották a könyveket, akkor azok raktárak és olvasótermek is voltak egyben, sőt, tudományos viták lefolytatására szolgáló termek. Minden helyiség gazdagon és kényelmesen berendezett volt. Az ajtórések függönnyel záródtak, a bejárati ajtót különösen nehéz függöny takarta, hogy ne jöjjön be kintről a hideg (vagy a meleg). A padlón szőnyegeket vagy gyékényt helyeztek el, ezeken ülhettek keleti módon, keresztbe tett lábakkal a tanulással foglalatoskodók, az olvasók vagy másolók. A falakat általában egyszerűen lemeszelték, és a falnak támasztva tartották a fából készült szekrényeket vagy ládákat. Az értékes könyveket (pl. a
Korán egy-egy remekbe szabott példányát) kiemelték a helyükről, és speciális vitrinekben állították ki. Minden szekrényhez vagy ládához tartozott egy katalóguslap, amelyre rávezették, hogy milyen könyvek találhatóak benne. A katalógust a polcok vagy ládák oldalára ragasztották. A nagyobb könyvtárakban rendezőelvként próbálták figyelembe venni a könyvek témáját, és egy helyre tették az azonos tudományághoz vagy ugyanahhoz a szerzőhöz tartozó műveket. Ez azonban kicsit nehézkes volt mindenütt, mert a könyvek sokféle mérete bonyolította az ésszerű pakolást. Külön rekeszekben, fekvő helyzetben gyűjtötték például a nagyobb méretű köteteket. A szekrények és polcok elrendezésénél azt is figyelembe vették, hogy a tudományok hierarchiáját alapul véve melyik mű a fontosabb. Mindig a legértékesebb művek voltak felül. Így például a Korán mindig legfelül volt, és csakis alatta helyezkedhettek el a hadísz-szövegek, azok alatt pedig más művek. A könyvtárakban nem csupán helyben való olvasásra, illetve könyvmásolásra nyílott lehetőség, hanem könyvkölcsönzésre is. Alapszabály volt azonban, hogy csak akkor kölcsönözhet valaki könyvet, ha ezzel más olvasókat nem károsít meg.

Korán-tanítás módszere
A tanár előolvasta a
Koránból vett szöveget, a gyerekek utánamondták kórusban, azután pedig egyenként. A tanulótermek hangosak voltak a szövegek kántálásától, a diákok kissé előre hajlongva ismételgették a ritmikailag szervezett szövegegységeket. Az olvasás is kórusban folyt, amíg az egyes tanulók biztonságot nem szereztek a betűk felismerését és összekapcsolását illetően. Némelyik tanár megpróbálta rávezetni a diákjait arra, hogy hozzászokjanak a csendes tanuláshoz, ahhoz, hogy a szövegeket magukban mondogassák. Ennek érdekében megpróbálták a diákokat rávenni arra, hogy ajkaikat ne mozgassák; voltak iskolák, ahol a gyerekeknek szövegtanulás közben vizet kellett tartaniuk a szájukban.

Korán
A Korán (Qurán) arab szó, jelentése "olvasmány", "kinyilatkoztatás" vagy "prédikáció". A mű
Mohamed negyvenéves korától fogva átélt látomásainak isteni ihletként való kinyilatkoztatásait tartalmazza. A Korán az iszlám törvénykönyve, minden hit és tudás ebből fakad a hívők számára. A benne található olvasmányok segítségével szemlélik és értelmezik az egész történelmet, az ember és Isten közötti kapcsolatot, illetve az emberi együttélés jelenségeit. A próféta által kinyilvánított szövegek lejegyzésére zömmel csak halála után került sor, hiszen amíg ő és tanítványai éltek, a szóban történő hagyományozás elsőbbséget élvezett az írásbelivel szemben. A szöveg részleteit ekkor még pálmalevelekre, sima csontokra, ritkán pergamenre írták. A harmadik kalifa, Oszmán volt az, aki 652-ben elrendelte a kinyilatkoztatásnak tartott és akként továbbhagyományozott szövegek lejegyzését, és a Korán első teljes, írott változatait szétküldte a muszlim birodalom valamennyi sarkába. A Korán végleges változatának kialakítása csak a 10. századra fejeződött be. A Korán 6226 verssorból (ája) áll, amelyek 114 szúrába elrendezetten találhatóak a szent könyvben. A szúrák elrendezése nem keletkezésük időrendjében történt, hanem terjedelmük szerint: a Korán elejére kerültek a hosszabb, végére pedig a rövidebb szakaszok, kivéve a Fátiha című nyitó szakaszt, mely a muszlim imádkozás központi eleme. A Korán alapja a beduin költészetben használt emelkedett nyelv, a koiné.

kórház
A középkori muszlim világ területén nagy gondot fordítottak a közegészségügyre és a betegségek gyógyítására. Csodálatos eredményeket produkált az orvostudomány, számos kiválóan szervezett és felszerelt kórház, magánrendelő, patika és fürdő működött, elsősorban a nagyvárosokban. Abban az időben, amikor a keresztény Európában ismeretlen volt a kórház, az iszlám világában már széles körben elterjedt volt a gyógyításnak ezen központja, mely oktatási funkciókat is ellátott és különböző típusai léteztek. Az intézmény középkori arab megnevezése (márisztán) a perzsa "bímárisztán" szóból eredeztethető, mely annyit tesz: a betegség helye (bímár: betegség, sztán: hely). Létesítettek általános, a városok területén belül elhelyezett kórházakat, valamint teveháton utaztatott "mozgó" kórházakat, amelyek akár a legkisebb településekre is eljuttatták az orvosi segítséget, illetve az úton levők rendelkezésére álltak. Voltak emellett hadi kórházak a muszlim katonák számára, sőt hadifoglyoknak létesítettek is. Léteztek továbbá olyan "elsősegély-helyek", amelyek a főbb gyülekezési helyszíneken várták a rászorulókat (mecset, piac, fürdő). A muszlim kórházakban már a 9-10. századtól kezdve elkülönítették a betegeket, nemük és betegségük fajtája szerint is, teljesen hasonlóan a mai kórházak osztályaihoz. Ez az "orvostanhallgatóknak" lehetővé tette az egyes betegségekre vonatkozó tünetek és gyógymódok pontosabb megismerését és könnyebb megtanulását. A kórházak bárki előtt nyitva álltak, szegény és gazdag, helyi lakos vagy idegen, közember vagy előkelő nemesúr is kérhetett segítséget, ha rászorult. A betegek az idő alatt, amíg kórházban voltak, minden élelmet és gyógyszert teljesen ingyen kaptak. A kórházakon belül működtek gyógyszertárak, és a kórház mindenkori igazgatójának személyes felelőssége volt felügyelni az elkészített gyógyszerek minőségére és gondoskodni a kifogyott gyógyszerek pótlásáról. Sok kórházhoz olyan botanikus kert is tartozott, ahol a szükséges növények egy részét az alkalmazottak maguk termelték meg. Minden kórház teljes működését egy, a kórházügyekkel megbízott állami tisztviselő felügyelte.

körülmetélés
Az iszlám világának egyes területein szokásos volt a fiúk (esetenként a lányok) körülmetélése. E művelet elvégzésére általában a kisgyermekkor végén, 7-8 éves korban (esetleg később) került sor. A fiúk körülmetélése napján a gazdag családok nagy ünnepségeket rendeztek. A középkor folyamán a muszlim birodalom valamennyi részében szokássá vált, hogy ezen bankettek alkalmából a tehetős apák saját fiúgyermekükkel hasonló korú szegény fiúkat is összegyűjtöttek, és a gyerekeken egyszerre végezték el a műveletet. A lakoma költségeit ilyenkor teljes egészében a gazdag atya fizette, kegyességével emlékezetessé téve számos fiú és család számára a muszlim férfiak életének első jelentős eseményét.

kúfí
A legkorábbi Korán-példányok és muszlim emlékek feliratainál használt írás. Nevét az iraki Kúfa városáról kapta, mely fontos tudományos központ volt. A kúfí írás betűi jellegzetesen szögletes formájúak, melyek díszítésre is alkalmasak.

kuhl
a szem körülrajzolására használt fekete festék

kunja
becenév

kurszí
a mecsetben a
Koránt tartó pulpitus neve.

kuttáb
muszlim alapfokú iskola arab elnevezése, mely az írás tevékenységére utal. (
maktab, mahdar, dabirisztán)

lánynevelés
A középkori iszlámban a lányok is részesülhettek tudományos képzésben, a
háremben lévő tanítónők vagy az őket függöny mögül oktató tanítók által. A muszlim családokban a lányok is elsajátították a vallás alapjait, megismerkedtek a Korán szövegeivel. Édesanyjuktól és a nőrokonoktól megtanulták a helyes viselkedés szabályait, az öltözködés és szépségápolás fortélyait, és bevezetést nyertek a házi munkák és a csecsemőgondozás, illetve a gyermeknevelés teendőibe is. Az iszlám tanításainak valódiságát alátámasztó, a tanítványi láncolatokat leíró életrajzi lexikonok adatai között több nagy tudású, a vallás- és egyéb tudományokban is jeleskedő nő biográfiáját lelhetjük fel. Több helyszínen a középkori muszlim nők a Korán-értelmező olvasmányokon, vallástudományon, jogi ismereteken és gyógyászaton kívül olyasmiket is tanultak, amiknek a gyakorlati életben is hasznát vették. Például költészetet, grammatikát, éneklést, zenét és szépírást, amelyek ismerete biztosította számukra a munkavállalás lehetőségét is. Az cAbbászida kalifátus korában különösen fontosnak tartották a rableányok nevelését, akiket kislány koruktól kezdve gazdag és művelt férfiak szórakoztatására készítettek elő, megtanították őket arra, hogy a tudományokat és művészeteket illetően leendő uruk méltó (beszélgető)partnerei legyenek.

madrasza
A madrasza a mecsetben (
maszdzsid) működő jogi iskola és a khán elnevezésű, diákszállásként szolgáló intézmény nyomán formálódott ki, és a 11. századtól indult igazi fejlődésnek. Az iskolatípus neve az "olvas", "tanul" (darasza) szóból alakult ki, a madrasza többes számú alakja: madárisz. Noha a madrasza a mecsettől függetlenül jött létre, gyakran voltak átfedések a két intézmény működésében, a madraszák megjelenése nem vetett véget a fejlődéstörténetileg "elődnek" tekinthető mecset-khán iskolák működésének sem. A legtöbb madrasza tulajdonképpen nem volt más, mint egy tanár és 20-30 diák közös munkálkodásának helyszíne, a hanafita, hanbalita, sáfííta vagy málikita irányzat szellemében. A madraszák többsége tehát "szakosított" volt, vagyis csak egy meghatározott vallásjogi iskolához (madzhab) tartozó tanulók számára tartották fenn őket. Léteztek ún. "kétszeres" és "háromszoros" madraszák is, melyeken belül több jogi iskola is működött, két vagy három tanárral, akiknek a diákjai egymástól elkülönülten tanultak. A madraszák gyakran lakószobákat is magukban foglaltak, ahol a messziről jött tanulók, illetve a tanárok éltek. A diákszobák lakói nemzetenként ún. riwák-okba rendeződtek, és valamennyi ilyen egységnek volt egy sejkje.

madrasza nahwijjá
1207-ben Bagdadban létrehozott iskola, mely kifejezetten az
arab nyelv magasszintű tanulmányozására szerveződött.

madzhab
vallásjogi iskola. A
szunnita iszlámban négy főbb madzhab létezik: a sáfiita, a hanafita, a málikita és a hanbalita; a síitáknál pedig az imámita és az iszmáelita.

madzsálisz
magántanulók csoportja a középkori iszlám világban, akik tudósok vagy mecénásaik házában gyűltek össze, hogy teológiai, jogi vagy orvosi tanulmányokat folytassanak.

madzslisz
tudományos társalgás (
udvari szalonok).

maghrib
az alkonyi ima elnevezése; a szó tulajdonképpen azt jelenti, hogy Nyugat.

mahdar
muszlim alapfokú iskola elnevezése Córdobában. (
maktab, kuttáb, dabirisztán)

mahr
jegyajándék, hozomány

majdán
nyílt térség, városi tér.

makszúra
a mecseteken belüli elkülönített terület, mely az uralkodót vagy az
imámot védelmezte támadás esetén.

maktab
muszlim alapfokú iskola arab elnevezése, mely az írás helyszínére utal. (
kuttáb, mahdar, dabirisztán)

málikita iskola
A málikita iskolát Málik Ibn Anász (715-795) hozta létre Medinában, aki olyan ájtatosan élt, hogy ezzel mindenkit ámulatba ejtett. Igen népszerű tudós volt, részt vett politikai természetű vitákban is. "Al-Muwatta" című műve az első átfogó muszlim jogi munka. A
Korán és a hadíszok pontos betartása mellett szerinte figyelembe kell venni a közösség megegyezésén alapuló jogi döntéseket is. Ez volt az egyetlen olyan vallásjogi iskola, melyet Észak-Afrika és Andalúzia területén is elismertek.

mamelukok
két, felszabadított rabszolgákból lett dinasztia. A mamlúk szó azt jelentette eredetileg, hogy valaki által birtokolt fehér rabszolga. Egyiptomban és Szíriában uralkodtak, a Bahri mamelukok 1250 és 1382 között, a Burdzsi (vagy Cserkesz) mamelukok pedig 1382 és 1517 között.

marisztán (perzsa arab)
(tan)kórház, ahol a középkori muzulmán orvosok és diákjaik tudományos megfigyeléseket végeztek.

marszad
obszervatórium, ahol a középkori muszlim tudósok, illetve a tanárok és diákok matematikai és csillagászati megfigyeléseket végeztek.

masrik
A keleti kalifátus országai; a szó eredeti jelentése: Kelet.

maszdzsid
mecset; imahely. A szó eredeti jelentése: az imádkozás, a földre borulás helye.

maszháb
tanár a középkori iszlám madraszákban és más felsőfokú iskolákban.

maszhád
az a hely, ahol egy vértanú meghalt, főként a
síita kegyhelyeket nevezték így.

matn
A
hadíszokban a hagyományozói lánc (szilszila) tagjainak nevei szerepelnek első helyen, ezt a hadíszrészt (isznád) követi maga az egykori mondásokat, történetet elbeszélő szöveg, melynek megnevezése a matn kifejezés.

máturidíta iskola
A szamarkandi al-Máturídí (meghalt 944-ben) és követői - akik sohasem tudtak más
vallástudományi iskolák szerepéhez hasonlót betölteni - a "megváltás bizonyosságát" tanították, a kinyilatkoztatás és az értelem között megpróbáltak még közelebbi kapcsolatot teremteni, mint az előző irányzat hívei. Egy máturidíta ezt mondhatja: "Igazán hívő vagyok", míg egy ascárita így fogalmazna ugyanerről: "Hívő vagyok, ha Isten is úgy akarja".

mawálí
Az
cAbbászidák uralkodása alatt a muszlim birodalomban központi helyre kerülő, saját vallási hagyományokkal rendelkező művelt perzsák csoportjának megnevezése, akik hitük elemeit átfordították az iszlám tanításaira, vallásos lelkületüket és ismereteiket is felhasználták az iszlám megerősítésére.

mecset
A mecsetalapítás szokása több szálra vezethető vissza a muszlimok körében. Az araboknak az iszlám előtti időkben is voltak már "szent házaik" (
bajt al-harám), ahová gyakorta elzarándokoltak, és ott gyakorolták vallásos rítusaikat. Ezen régi vallásos építmények mellett bizonyára befolyásolta Mohamed követőit az a tény is, hogy a környezetükben élő zsidók és keresztények is templomokat és kolostorokat emeltek, s ezek a helyszínek vallásgyakorlásuk szempontjából kiemelkedő jelentőségűek voltak. A muszlimok körében maga Mohamed volt az első mecsetalapító, és az első muszlim gyülekezési helyek nyomán az iszlám világában mindenütt gombamód nőttek ki a földből az újabb és újabb, szebbnél szebb és hatalmas, illetve teljesen egyszerű, aprócska mecsetek. Ezek nem csupán vallási központok voltak, ahol péntekenként imára gyűltek össze a muszlimok, hanem politikai centrumként, az igazságszolgáltatás helyszíneként is szolgáltak, és oktatási funkciók is kötődtek hozzájuk.

mecsetiskola
A
mecsetek, különösen a gigantikus méretűek, több szempontból is ideális helyszínnek bizonyultak a tanításhoz. Egyrészt amiatt, mert a pénteki közös imát kivéve épületük általában gyéren látogatott volt, ugyanakkor mindenki számára jól megközelíthető helyen állott. A mecsetek falai, tetőszerkezete óvták a látogatókat a melegtől és a hidegtől, belső terük többféle lehetőséget kínált a (tanuló)csoportok elkülönülésére. A mecsetek méretéből fakadó jelentős befogadóképesség kifejezetten ösztönözte oktatási színhelyként való felhasználásukat. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ezen építmények esztétikai és lelki értelemben is hatást gyakoroltak a betérőkre. A mecsetek oktatásban betöltött kiemelkedő szerepe a középkor során elsősorban a közép- és felsőfokú képzéshez köthető. Bár vannak források, amelyek a mecsetekben folyó alapszintű oktatásról szólnak, a Korán szövegeivel való ismerkedés, az írás-olvasás tanulása gyakran nem ezen intézmények falai között folyt. A mecsetiskolában nem voltak tantermek, egyik vagy másik oszlopcsarnok-rész, épületsarok vagy udvar-szöglet szolgált oktatási térként.

medinat al-nabí
"a
próféta városa", röviden Medina. A város eredeti neve Jászrib, és csak Mohamed miatt kapta ezt az elnevezést.

mihráb
Mekka irányát (
qibla) jelző falbemélyedés a mecsetben. Az iránnyal ellentétben maga a mihráb nem szent, de minden mecsetnek ez a központja.

minaret
magas, vékony torony, ahonnan naponta ötször felhangzik a muszlimokat imára szólító kiáltás. A minaret a mecset lényeges részlete, és az idők során szokássá vált minarettel kiegészíteni egyéb építményeket is. A kifejezés az arab nár (tűz) szóból származtatható, így valószínű, hogy az iszlám előtti korban jeladásra használt tűztornyoktól ered.

minbar
szószék a
mecsetben, ahonnan a pénteki szentbeszédet, a khutbát elmondják.

miszr
(t. sz.: amszár) a muszlim hódítások időszakában, az elfoglalt területeken létesített katonai táborhelyek.

mizár
rövid, pelerinszerű női kabát

Mohamed (helyesen: Mohammad)
a muszlimok szerint Mohamed volt az a férfi, aki
Allah kinyilatkoztatásait közvetítette az araboknak. Mohamed 570 körül született, a kereskedelemben és Mekka felvirágoztatásában fontos szerepet játszó Qurajs törzs egyik elszegényedett mellékágából. Az iszlám vallás születése szorosan és szervesen összefügg Mohamed személyével, akit a muszlimok utolsó prófétájának, a "próféták pecsétjének" tartanak. Mohamed élettörténetének legfőbb forrása maga a Korán és a hadíszok. Küzdelmes és sanyarú gyermekkora volt, azt követően tevehajcsár lett, és élete csak akkor fordult jobbra, amikor 25 évesen feleségül vette a Qurajs törzs Aszad nemzetségéből származó 40 éves gazdag özvegyasszonyt, Khadídzsát. A főként szíriai kereskedelemben érdekelt nő vállalkozásait Mohamed sikeresen vezette, feleségétől 7 gyermeke született, akik közül azonban csak négy lány maradt életben (köztük Fátima, cAlí későbbi felesége is). Egyes feltevések szerint útjai során Mohamed gyakran találkozott vallásos személyekkel, zarándokokkal és szerzetesekkel. A próféta, miként maga az arabság is, hosszú időn keresztül élt különböző vallású népek mellett, ismerte és tisztelte például a Koránban a "könyv népének" (ahl al-kitáb) nevezett zsidókat és keresztényeket. Mohamed ismeretei hatására magába forduló, sokat meditáló emberré vált, és egyre intenzívebben foglalkozott vallásos kérdésekkel. Negyven éves kora körül egy Mekka környékén lévő barlangba vonult elmélkedni, ahol - szokásához híven - eltöltött néhány napot. A muszlim források szerint ezalatt Mohamednek látomásai voltak: Gábriel (Dzsibríl) arkangyal buzdította őt Allah nevében az igehirdetésre, mégpedig három ízben, a Korán 96. szúrájának soraival, Mohamed ezt követően otthonába tért, és felesége, Khadídzsa, valamint egyik unokatestvére is megerősítették abbéli hitében, hogy isteni kinyilatkoztatásban volt része. Ezt követően a próféta egészen haláláig folyamatosan átélt hasonló élményeket, és mind több és több alkalommal mondta el a számára kinyilatkoztatott szövegeket Mekka lakóinak, akik kezdetben megmosolyogták és kigúnyolták. (Az első kinyilatkoztatás után érzett prófétai elhivatottság (nubuwwa) és a nyilvános igehirdetés (riszála) között a muszlimok különbséget tesznek. 12 év is eltelt azonban s Mohamednek nem akadt számottevő követője a mekkaiak között, és azt vetették szemére a városi előkelők, hogy tanításai nagyban eltérnek az ősök szokásaitól, értékeitől. 619-ben meghalt Mohamed felesége, Khadídzsa, és felnevelője, nagybátyja, Abú Tálib, aki ugyan nem tért át a muszlim vallásra, de unokaöccse legfőbb támogatói közé tartozott. A próféta helyzetét végképp megnehezítette az, hogy a mekkaiak egész nemzetségével megszakították a kapcsolatot, jóllehet rokonai nem fogadták el tanításait. Mohamednek így új támogatókra volt szüksége, akiket 620 körül meg is talált az egymással viszálykodó medinaiak között. (Medina városának eredeti neve Jászrib, és csak később, éppen Mohamed miatt kapta a "Próféta városa" (medinat al-nabí) nevet.) 622-ben Mohamed átköltözött (tehát nem menekült) Medinába híveivel együtt, és ezt a mindenképpen kényszerű átvonulást nevezik hidzsrának az iszlámban, ami a muszlim időszámítás kezdete (622. július 16.). Ezt követően haláláig mintegy hetven kisebb-nagyobb csatát vívtak a muszlimok, egyrészt a mekkaiakkal, másrészt különböző arab törzsekkel és csoportokkal, és kereskedői karavánokon ütöttek rajta. 624-ben a badri csatában a próféta néhány száz követőjével győzedelmeskedett mintegy ezer mekkai előkelőn. E győzelem hírét a vesztes cuhudi ütközet (625) sem feledtette, és végül 630-ban Mohamed híveivel Mekkát is elnyerte. A Kába szentélyét Mohamed és követői megtisztították a bálványoktól, és megtartották az iszlám vallás szent zarándokhelyének. Mohamed életének utolsó éveire a korábban ellenségeskedő, Qurajs törzshöz tartozó előkelők közül kerültek ki a próféta legharcosabb védelmezői. Mohamed visszatért Medinába, és még megérte, hogy több arab törzs küldöttei keresték fel, hogy bejelentsék csatlakozásukat az iszlámhoz. Ezekkel a törzsekkel szerződéseket kötött, amelyek tulajdonképpen körvonalazták egy muszlim társadalom és állam szervezetét. (Behódolási szerződéseket kötött továbbá egyes zsidó és keresztény közösségekkel is, hasonlóan, mint később követői más, nem muszlim népekkel.) Sikerein felbuzdulva 629-ben felhívásokat intézett a bizánci császárhoz, a perzsa királyhoz és más fejedelmekhez, mert szerette volna elismertetni velük, hogy ő Allah, az egyetlen igaz istenség küldötte, ám ez az igyekezete nem hozott eredményt. Az iszlám horizontja tehát már Mohamed életében túlnőtt Arábián, bár ez akkor még nem valóságos, pusztán virtuális terjeszkedés volt. Az arabság körében ugyanakkor a próféta még életében megtapasztalhatta annak a vallásos, szellemi értelemben vett egységnek a kialakulását, mely az iszlám követőit nyelvüktől, földrajzi helyzetüktől és vagyoni hátterüktől függetlenül máig egybefogja. A próféta a nagy erkölcsi és gazdasági siker ellenére haláláig (632) egyszerű körülmények között élt. Az általa közvetített isteni kinyilatkoztatások minden addigi ismeretnél fontosabb hatást gyakoroltak az arab törzsek gondolkodására, hiszen hitük szerint saját nyelvükön szóltak hozzájuk Allah szavai. Ez a hatás természetesen fokozatosan bontakozott ki és terjedt el; Mohamed halálakor azonban az iszlám körvonalai már világosan kirajzolódtak.

moriszkók
Először a granadai királyság azon muszlim lakóit nevezték így, akiket az 1501-es Albaicín-i felkelés után köteleztek arra, hogy felvegyék a keresztény hitet. Később más spanyol királyságokban is megfigyelhető volt ez, vagyis a mudéhárok megkeresztelkedése kényszer hatására.

mórok
A szó eredeti alakja, melyet valószínűleg a főníciaiak használtak először és a rómaiak is átvettek, a maurus volt. Ezt - a Mauritániából való és a berber emberek megnevezésére szolgáló kifejezést - vették át a hispániaiak, és ezzel a szóval illettek minden arabot, perzsát és berbert, aki Európa földjére lépett. Gyakran e szót a "muszlim" szinonímájaként is használták, pejoratív jelentéstartalommal, függetlenül a megnevezett személy vagy népcsoport nemzetiségi hovatartozásától.

mozarabok
Azokat a keresztényeket nevezték mozaraboknak, akik a középkori al-Andalúsz (Spanyolország) területén éltek, de nem lettek muszlimokká. Saját vezetőjük volt (comes), s templomaikban szabadon gyakorolhatták gót rítusokon alapuló vallásukat. A keresztény és muszlim világ közötti kulturális közvetítő szerepük jelentős volt.

mucaddib
házitanító.

mucallim
az alapiskolák (
kuttáb, maktáb, dabirisztán, mahdar) tanárainak megnevezése.

mucárid (muqábil)

mudéhárok
Azokat a spanyolországi muszlimokat nevezték így, akik a katolikus királyok rekonkvisztája (1492) után is megmaradhattak lakóhelyükön a középkori al-Andalúszban, és szerződésben rögzített kötelezettségeik voltak (például adófizetés).

mucíd
a szövegek ismétlését, begyakorlását segítő tanerő volt a nagyobb
madraszákban, aki egyidejűleg egy kisebb iskolában vezető jogtanár is lehetett.

Mucizijja
Az első fontos indiai muszlim felsőoktatási központ, mely Dihlíben nyílt meg a 13. század elején, s melyet valószínűleg az 1211-1236 között uralkodó Iltutmis alapított.

muctazila iskola
A baszrai eredetű muctazila iskola a görög filozófiai racionalizmus módszereit használta fel teológiai kérdések kifejtéséhez. Véleményük szerint a
Koránt az értelem segítségével meg kell tisztítani a köréje rakódott antropomorf és leegyszerűsítő elképzelésektől. Tanaik főbb pontjai az alábbiak voltak: a szilárd egyistenhitbe vetett bizonyosságuk; ők Allahot teljes mértékben spirituális lényként tételezték, minden anyagi fölött álló transzcendenciaként. A neki tulajdonított jelzőkről (attribútumokról) azt gondolták, hogy azok túlságosan emberi kifejezések, így az Istenre nézve nem használhatóak. A Koránról úgy tartották, hogy Allah teremtő munkájának utolsó eredménye, és nem eleve teremtett valami, miként az Isten. (Ez a nézet különösen sok vitát váltott ki az ortodox tudósok körében.) Mivel náluk az értelem mint az igazság kritériuma jelent meg, nem fogadták el a hagyományokat és azok átadásának módját, sem az idzsmát, vagyis a közösségi konszenzust. Tagadták a "bűnt elkövető hívő" létét, szerintük aki bűnt követ el, nem igazi muszlim, átmenet hívő és nem hívő között nincs. A jó elrendezése és a rossz tiltása, valamint az attól való tartózkodás szerintük minden muszlimnak kötelessége. A muctaziliták, bár racionalisták voltak, toleránsak nem. Tanításaik és intézkedéseik népszerűtlennek bizonyultak, működésük legszélsőségesebb eredményeként 827-ben bevezették a mihna intézményét, mely az inkvizícióhoz hasonlítható ítélőszék volt, és sok, hagyományosan gondolkodó tudóst vontak felelősségre. Végül 848-ban ők maguk is ezen intézmény áldozataivá lettek, amikor al-Mutawwakkil (uralk. 842-861) kegyeit elveszítették.

mudarrisz
a jog tanára a
madraszákban.

mufíd (mucíd)

mufti
a vallástudomány tanára a
madraszákban.

muhaddisz
a hagyományok magyarázója.

muhádzsirún
a
Mohameddel Medinába érkező medinai emigránsok.

muhtaszib
a közrendre és a gazdasági életre felügyelő (például a piacok életét szemmel tartó és javítgató) személy.

mumlí
az iskolákban szöveget diktáló személy neve (
imlá).

munazarát
tudományos viták a középkori muszlim tanárok és diákok körében.

muqábil
az eredeti és másolt szövegek egybevetői.

muqri'
a Korán-olvasást irányító tanár megnevezése.

muruvva
az iszlám előtti idők legfőbb erkölcsi értéke az arabok körében. A kifejezés magában foglalta a bátorság, a férfiasság, a nagylelkűség és a vendégszeretet fogalmát.

muszahhih
a kézirat-másolatok javítói.

muszallá
szabadtéri imahely a 14-15. századi Perzsiában, ahol a muszlim év két nagy ünnepén a városok egész lakossága részt vett a pénteki imákon.

muszlim emberkép
Fontos tanítás az iszlámban az, hogy az ember lehetőségein belül felelős sorsa alakulásáért, terveivel és cselekedeteivel hozzá kell járulnia a teremtett világ javításához. A muszlimok szerint az isteni teremtésnek értelme van, az emberi életnek pedig az anyagi léten túlmutató, magasabbrendű célja. Ez nem más, mint
Allah imádása, csodálatos művének megismerése és élvezete. Az emberi lények az iszlám szerint az összes ismert létező között a legmagasabb szintű teremtmények, ezért kötelességük megismerni és megóvni Allah világát. Az ember tehát nem csupán egy születésre és halálra kárhoztatott lény, hanem fontos szerepe van a hatalmas isteni tervek beteljesítésében. A muszlimok szerint valójában minden egyes ember muszlimként születik a világra, vagyis Isten akarata szerint, bűn nélkül és felruházva azzal a képességgel, hogy Allahnak engedelmeskedjen, tehát kettős értelemben szabad: mentes a bűntől és szabadságában áll eldönteni, követi-e az egy és igaz Isten tanításait. Ebből következik az iszlám vallás azon alaptanítása, hogy a hívő muszlimnak saját magának kell üdvözülésén fáradoznia élete végéig, ezt pedig csak akkor tudja megtenni, ha Allahba vetett hite mindennapi cselekedeteiben és gondolataiban is megnyilvánul. Valamennyi embernek egyéni utat kell járnia az erkölcsi tökéletesedés és tanulás érdekében, amely során - ez az iszlámban nagyon fontos - a közösség tagjai természetesen segítik. A muszlim ember az örökkévalóság és a mindenség távlataiban mozog, nem hisz a relatív erkölcsben, nem a világi mérce szerint mér, hanem az isteni törvényekhez igazodik, minduntalan azoknak akar megfelelni. A muszlim emberkép olyan hívőt állít a közösség tagjai elé ideálként, aki magát mindenben aláveti Allahnak, aki teljesíti a fentebb kifejtett kötelezettségeket, és minden pillanatában törekszik a jóra, még akkor is, ha az nem hoz számára evilági hasznot.

muszlim világkép
A muszlimok világképére jellemző, hogy földi és földöntúli világot tételeznek.
Allah, a világegyetemen uralkodó, mindent teremtő és átfogó hatalmas Istenség a legfőbb számukra, a világot szerintük egy mindenek felett álló törvény igazgatja. Tökéletes, Allah által létrehozott és működtetett rendszernek tartják tehát magát a természetet, az univerzum minden jelenségét és objektumát. Tagadják, hogy mindez véletlenszerűen létrejött, kaotikus halmaz volna csupán, és azt is, hogy magától jött létre vagy hogy valaha befejeződhet.

muszlim
Alláh engedelmes szolgája, az iszlám vallás követője.

musztamlí
az iskolákban a szöveg diktálását végző személy segítője (
mumlí, imlá).

musztanlí
a
muhaddisz segítője, aki a lediktált hadíszokat gyakoroltatta a diákokkal.

Musztanszirijja
1227-ben alapított bagdadi
madrasza, melyet al-Musztanszír kalifa építtetett fel a Tigris folyó bal partján; az építkezés 1234-ben fejeződött be. A Musztanszirijja rövid időn belül számos tudomány tanításának felsőfokú központjává vált. Az iskola 4 nagy épületből állt, amelyekben tantermek és lakószobák, valamint konyha, fürdők, raktárak és kórház tartoztak az intézményhez. Jelentőségét alapterületének méretei is mutatják: 106 x 48 méter volt. Helyet kapott benne valamennyi vallásjogi iskola, összesen 308 diákkal. Mindegyik vallásjogi irányzatnak volt egy-egy külön előadóterme, ahol 62-62 tanulót tanítottak, valamint további ösztöndíjasokat a Korán, a hadíszok és az orvostudomány tanulmányozására. A Musztanszirijjában oktatott tananyag felölelte továbbá az alábbi tudományágakat: matematikát, nyelveket, gyógyszerészetet, csillagászatot és más természettudományokat. Az iskolába pályázat útján lehetett bekerülni, és elvégzése után a tanulókra a legragyogóbb pályák vártak (például bírói, követi vagy vezíri állás). Az 1258-as mongol invázió során az iskolát részben lerombolták, ám a hódítók újjászervezték. A középkori muszlim utazók virágzó oktatásról tudósítanak a Musztanszirijja kapcsán.

mutatabbib
a képzettség nélküli, csak tapasztalataikra hagyatkozó, orvoslással foglalkozó személyek neve.

müezzin
arabul: mu'addzin, az a tisztségviselő a
mecsetben, akinek feladata, hogy naponta ötször imára szólítsa a hívőket.

cib
másodrendű, segéd-jogtanár, akit a mudarrisz alkalmazott a
madraszákban.

nahwí
az arab grammatika és irodalom tanára a
madraszákban.

naqába
tanárok szakmai egyesülete.

nászikh
kéziratmásolók megnevezése.

négy jogi iskola (hanafita, málikita, sáfíita, hanbalita)

nem muszlimok megítélése
Az iszlám tanításai szerint minden ember a világon muszlimnak születik. A emberek között azonban nagyon sok olyan van, aki úgy éli le az életét, hogy nem találkozik az iszlámmal. A velük kapcsolatos muszlim álláspont az, hogy nem büntethetőek olyasmi miatt, amit nem tudnak, tehát nem felelősek azért, ha nem a kinyilatkoztatások szerint élnek. A felelősség inkább a muszlimokat terheli, ha nem tettek meg mindent ezeknek az embereknek a tanításáért, felvilágosításáért, ha életvitelükkel nem mutattak vonzó és követendő példát. Az iszlám szerint azonban senkire sem szabad ráerőltetni a muszlim hitet, mert az csak szabad választás után lehet igazán szilárd. Az iszlám tehát biztosítja a vallási szabadságot.

névadás
A gyermekek születéskor saját nevet kaptak, melyet a szülők választottak. A fiúk közül sokan viselték a
Mohamed, cAli, Omar, Ahmed vagy Haszan nevet, kislányok pedig gyakran kapták a próféta valamely nőrokonának nevét: Ámina, Khadídzsa, cÁisa, Fátima, Zajnab. Az iszlám társadalmaiban is nagyban befolyásolta a névválasztást a divat, a családi vagy helyi szokások. A nevek sokasága mindenki számára ismerős jelentéssel bíró kifejezés volt: például Lajla ("éjszaka") vagy Abdulláh ("Allah szolgája"). A gyermekek általában valamilyen becenevet is kaptak (kunja), és sokszor ezt a nevüket használták, nehogy a valódi név rontást hozzon rájuk. A családi nevek már az iszlám előtti időkben is léteztek, használatuk azonban csak a 10. századtól vált általánossá. A lányok esetében ez gyakran azt jelentette, hogy személynevükhöz hozzátették a "valakinek a lánya" (bint) kifejezést, megnevezve az apját; a fiúknál pedig a "valakinek a fia" előtag vagy szóvégződés szerepelt (arab területeken ibn vagy abú, Kelet-Iránban az -án, párszi földön pedig a -waihi végződés). A családnév gyakran a gyermek egyik ősének foglalkozására utalt (például: Zajját, vagyis olajkereskedő), és magában foglalhatta annak a városnak vagy országnak a nevét is, ahonnan a személy származott (például: al-Bagdadi, vagyis Bagdadból való). Ragadvány- és gúnynevek is bőséges számban előfordultak az iszlám történelme során, külső vagy belső sajátosságok, testi hibák vagy jellembeli tulajdonságok jelenthették ezek alapját (például: al-Rasíd: kiváló, Rukn al-Daula: a birodalom oszlopa stb). (gyermekszemlélet)

Nizámijja (arab)
1065-ben Nizám al-Mulk kulturális miniszter által Bagdadban alapított medresze, mely 1067-ben nyitotta meg kapuit. Az iskola négyszög alapú, kolosszális méretű oktatási és tudományos központ volt. Tartozott hozzá egy kert, számos előadóterem, könyvtár, boltok, raktárak, konyha és fürdő. A tudósok részére magán-lakrészeket alakítottak ki benne. A tanárok kinevezése miniszteri kinevezés alapján történt. Székfoglaló beszédük általában magas méltóságok jelenlétében hangzott el, és a tanárjelöltek a kalifa előtt, nyilvános vitán is számot adtak tudásukról. Az intézmény, mely hosszú időn keresztül az iszlám világ egyik legkiemelkedőbb oktatási központja volt, a 15. század végéig fennállt.

nubuwwa
Mohamed prófétai elhivatottsága, amit az első kinyilatkoztatás után érzett. A nubuwwa különbözik a tulajdonképpeni nyilvános igehirdetéstől, melynek a neve riszála.

nura
a test szőrtelenítéséhez használt ragacsos krém

Núrijja al-Kubrá
Núr al-Dín ibn Zendzsí által, a 12. századi Damaszkuszban alapított felsőfokú
madrasza neve. Az alapító nem csak az iskolát működtette, hanem a fenntartás költségeinek fedezése mellett a diákoknak és tanároknak ösztöndíjakat is folyósított, egyes maghrebi diákok például évi 500 dínár jövedelmet is élveztek. Két lisztesmalom, hét gyümölcsöskert, földbirtok, fürdők, két bolt is tartozott a madraszához.

okra
agyag-szerű anyag, amit kozmetikai pakolásként használtak

Omajjádák
Két muszlim uralkodói dinasztiát ismer ezen a néven a történelem. Az első (661-750) Damaszkusz központtal uralkodott, és nevéhez fűződött az iszlám hódításainak első jelentős hulláma, az Ibériai félszigettől egészen Indiáig. A dinasztia uralkodásának kezdeti időszakában a központi kérdést az jelentette, hogy hogyan lehet egységes muszlim közösséggé kovácsolni az
arab törzseket, és hogyan lehet kiépíteni a muszlim állam működtetéséhez szükséges intézményrendszert. A második szakasz fő problémájává az vált, hogy miként lehet megtartani az arab dominanciát az egyre univerzálisabbá váló iszlámon belül, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a hívőket a nem muszlimoktól. A dinasztia végül nem tudott megbirkózni a birodalomépítés hatalmas feladataival, és helyét Keleten átvette az cAbbaszida dinasztia. Az Omajjádák egyik hercege azonban nyugatra menekült, és Córdobában uralomra került (756-1031); előbb emírek, majd kalifák váltak a dinasztia európai leszármazottaiból. Uralkodásuk al-Andalúsz legragyogóbb fénykorát hozta el.

orvosi vizsgák
A különböző, konkrét vagy átvitt értelemben "orvosi iskolának" nevezett képzési helyszínen tanuló orvos-jelölteknek tanulmányaik végeztével egyes területeken vagy korszakokban orvosi vizsgát kellett tenniük ahhoz, hogy képzettségükről tanúsítványt szerezzenek, jóllehet, ez nem volt korántsem annyira általános, mint a jogot tanulók körében (
idzsáza). A záróvizsga elméleti és gyakorlati részből állt. A diák először írásbeli értekezést készített saját jegyzetei és tudós orvosok könyveinek felhasználásával. Ez a dolgozat alapvetően kétféle lehetett: az orvosjelölt benyújthatott egy traktátust saját megfigyelései alapján valamely orvosi témáról, illetve lehetősége volt arra is, hogy bármely elődje orvostudományi művéhez kommentárt vagy jegyzeteket írjon. Ha tanárai elfogadták értekezését, akkor szóbeli próbatétel következett: több orvos jelenlétében különböző kérdéseket kapott a jelölt, amelyekre ott helyben, azonnal kellett felelnie. Ha egészében sikeres volt a vizsga, akkor megkapta bizonyítványát.

orvosképzés
A fontos oktatási feladatokat is ellátó
kórházakban az "orvostanhallgatók" elméletben és gyakorlatban is felkészülhettek leendő pályájukra. Diákéveik alatt megismerték az orvosi (kórházi munka) valamennyi fázisát, fokozatosan eljutva az egyszerű feladatok elvégzésétől a nehéz, komoly elméleti tudást és szakértelmet kívánó gyógyítási műveletekig. Neves orvosok köré csoportosulva megismerkedhettek mestereik hosszú évtizedek alatt felgyülemlett orvosi tapasztalataival, kiegészítve ezeket napi gyakorlati vizsgálódásokkal és vitákkal. A vezető orvos-tanárok mindegyike törekedett arra, hogy tudása legjavát nyújtsa, és hogy olyan oktatási módszereket alakítson ki, amelyek eltérnek más iskolák, tudós testületek metódusaitól. Ennek köszönhetően jól felismerhetően elkülönült egymástól a különböző helyszíneken és korszakokban működő iskolák tananyaga és módszertana, az alkalmazott gyógyászati eljárások és gyógyanyagok készítése. Sok orvos azért állított össze könyve(ke)t jegyzeteiből, fordításaiból, hogy így adja tovább tudását diákjainak. Az orvosok tanítványaik számára gyakran tartottak elméleti jellegű előadásokat, és ezen kurzusaik után mindig figyelmet fordítottak arra, hogy diákjaik előadásokon készített jegyzeteit ellenőrizzék, javítsák, hogy valóban a helyes tudás hagyományozódjon a fiatalabb nemzedékre. Az orvosképzésben is követték azt, a középkori muszlim felsőoktatás keretei között legjobbnak tartott előadási módszert, hogy a tanári felolvasást a témához kapcsolódó magyarázat, illetve vita követte. A tanítványoknak tehát minden esetben tág teret biztosítottak a kérdezésre, véleményük kifejtésére, tudásuk tesztelésére és összevetésére, továbbá nagy jelentőséget tulajdonítottak az egyéni (tanulói) öntevékenységnek, kísérletezésnek, tapasztalatszerzésnek és felfedezéseknek. A betegségekről hallott ismereteket így kiegészítette a betegség közvetlen megfigyelése, jegyzetek készítése, a betegség összehasonlítása más kórokkal, korábbi ismeretek állandó kritikai vizsgálata és korrigálása stb. A kórházakban az orvosok vizit után megbeszéléseket tartottak, itt és az operációk során is jelen lehettek a diákok, csakúgy, mint a kórházba érkező betegek felvételénél. Az orvosképzéssel kapcsolatosan megemlítendő érdekesség, hogy az előadásokat gyakran nyelvészek is látogatták, akiknek az volt a feladatuk, hogy javítgassák a más nyelvekről átfordított szövegeket, hogy segítsék a szövegértelmezést, és jó kiejtésre ösztönözzenek.

palotai nevelés
Az iszlámban a vagyonos emberek (uralkodók, magasrangú állami hivatalnokok) palotáiban és díszes házaiban már a 7-8. századtól kibontakozott az ún. "palotai nevelés" (az
Omajjáda, cAbbászida, Fátimida dinasztia alatt). Az előkelő atyák fiaik mellé azok 5-6, másutt 7-8 éves korában tanítót fogadtak. Az alapszintű ismeretek mellett fontos tananyag volt az előkelő (uralkodói) családokban az illendő viselkedés, a művelt világ elvárásainak megismerése, a szép, kifinomult beszéd és vitakészség, a költészet ismerete és művelése, történelmi, etikai tanulmányok, a test edzése és ápolása, s természetesen a kormányzati teendőkre történő felkészülés.

papír színe
Az iszlám középkori világában a papír színének is szimbolikus jelentősége volt, csakúgy, mint az egyes ruhadaraboknak. A kék szín a gyászt fejezte ki, a piros és a rózsaszínű az öröm és a hatalom szimbólumai voltak. Csak a legmagasabb méltóságok viselői írhattak ilyen színű papírra, illetve a kalifákhoz intézett folyamodványok kerülhettek ezekre. A sárga színű - sáfránnyal megfestett - papírokra Córdobában a művelt és előkelő hölgyek írták leveleiket.

papírkészítés
A muszlimok a 8. század során ismerkedtek meg a kínai papírkészítés titkával. Bár a papírgyártást már a 2. században feltalálta egy Ts'ai Lun nevű kínai mandarin, 600 évig sikerült titokban tartani ezen íráshordozó anyag készítésének folyamatát. A muszlimok 751-ben, Szamarkand városát elfoglalva, az ott ejtett hadifoglyoktól tanulták el a papírgyártást. Még ugyanebben az évszázadban Bagdadban is létesítettek papírmalmokat, és Hárún al-Rasíd bagdadi
kalifa vezírje, bizonyos Dzsacfar a 8. században a hivatalokban is kötelezővé tette a papír használatát a pergamen helyett. (A papír elterjedése és olcsósága nagyban hozzájárult magának a hivatali szervezetnek a kiépüléséhez.) Más muszlim városokban szintén papírmalmok létesültek, és a selyemhez hasonló vékonyságú, viszonylag olcsón és könnyen előállítható papír világhódító útjára indult. A papírhasználat terjedését valószínűleg az is elősegítette, hogy az erre az anyagra írott Korán-szövegekbe nem lehetett belejavítani, mivel az meglátszott (szemben a pergamenről kivakart, kimetszett és megmásított szövegekkel). Az arabok különböző újításokat kísérleteztek ki a papírkészítés során, és pontos középkori leírások maradtak fenn a technológiát illetően.

próféták
Az egy és oszthatatlan Istenben való hit megvallása (
saháda) mellett a muszlim vallás másik alaptanítása a feltétlen hit Allah küldötteiben, a prófétákban. A muszlimok szerint Mohamed előtt már számos próféta élt a világ különböző helyszínein, akiket Isten azért választott ki, hogy hirdessék kinyilatkoztatásait és tanítsák az emberiséget. A Koránban 25 prófétáról esik szó, ám közöttük öt olyan volt, akiket az iszlám világában máig kiemelt tisztelet övez: Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és természetesen az arab próféta, Mohamed, akit a muszlimok utolsónak hisznek. A Korán 21. szúrája A próféták címet viseli.

qári' al-kurszí
népies szónokok.

qárúra
henger formájú tartó, amelyben a középkori muszlim diákok hordták az iskolában tanulmányozandó kéziratokat.

qibla
az az irány, amerre imádkozás közben arcukkal fordulnak a muszlimok: a mekkai Kába kő felé

qirá'a
a szép olvasás, a helyes hanglejtés tudománya. A muszlim iskolákban - ha a megtanulandó szöveg a diákok számára könnyen beszerezhető volt - idősebb, szépen olvasó növendékek olvasták elő a szöveget, e módszer neve a qirá'a.

rakcat
az imádkozásokhoz előírt mozdulatok, illetve "meghajlások" sorozata.

Ramadán
a muszlim kalendárium szerinti 9. holdhónap, a nagyböjt időszaka. Ebben az időszakban napkeltétől napnyugtáig a muszlimok számára tilos az evés, ivás (kivéve a gyengék, öregek, betegek, terhes vagy szoptatós anyák, gyerekek és úton lévők), tartózkodniuk kell a dohányzástól és a házasélettől. A hívőknek a böjti napok folyamán többször is imádkozniuk kell, és napnyugtától napkeltéig megtörhetik a böjtöt.

ribát
a kifejezés szó szerinti jelentése: az a hely, ahová a lovakat bekötik. Először azokat a bódékat nevezték így, ahol a muszlim katonák megszálltak, majd Iránban a vidéki karavánszerájok neve lett, végül pedig Egyiptomban és Szíriában a jeruzsálemi zarándokok számára létesített menhelyeket hívták így, illetve az árváknak és özvegyeknek emelt házakat.

riszála
Mohamed az első kinyilatkoztatás után prófétai elhivatottságot érzett (nubuwwa), ám csak bizonyos tépelődés után kezdett a nyilvános prófétáláshoz, melynek a megnevezése ez a kifejezés.

riwák
a diákszállások lakóinak nemzetenként való elkülönülése. (
madrasza)

sáfíita iskola
A sáfíita iskola alapítója al-Sáficí (767/?/-820) volt, ifjan Málik Ibn Anász (
málikita iskola) tanítványa. Tanulmányait befejezve mesterétől szellemileg és térbelileg is eltávolodott, és Bagdadban dolgozta ki a közmegegyezés (idzsmá') koncepcióját, és személyes véleménynek is helyt adott jogi ügyekben. Idős korában mind gyakrabban hangsúlyozta a Korán és a hagyományok jelentőségét. Egyiptomban (ahol élete utolsó öt évét töltötte), Szíriában, Dél-Indiában, Malajziában és Indonéziában fogadták el leginkább rendszerét. Az általa összeállított terjedelmes törvénykönyv Kitáb al-Umm címmel jelent meg.

saháda
hitvallás, a muszlimok számára az iszlám alapvető tanítása: "Nincs más Isten, csak
Allah (lá iláha illá-lláh), és Mohamed az ő küldötte (wa Muhammad raszulu-lláh)." Ha valaki megvallja ezt a kijelentést, az iszlám közösségének tagjává válik.

sahinsah
perzsa uralkodói cím, jelentése: királyok királya.

Sáhnáme
"Királyok könyve", az iráni Firdauszí nagyszabású irodalmi alkotása a perzsa történelemről.

sarí'a
isteni törvény az iszlámban.

síita
azoknak az iszlámon belüli csoportoknak az összefoglaló elnevezése, akik a hagyományos,
szunnita véleménnyel szemben kitartanak amellett, hogy cAlí törvényes leszármazottja Mohamednek, így ő a kalifa. Kezdetben Irakban alakultak ki e csoportok, és Iránnal való szoros kapcsolatukat a Szafavidák 16. századi győzelme alapozta meg.

sportok
A muszlimok nagyon kedvelték a különböző sportjátékokat, például a dzserid nevű harci játékot, amely során lovasok vívtak meg egymással, illetve a lovaspólót. Külön erre a célra épített versenypályákon játszottak, és mindig lelkes nézősereg bíztatta a játékosokat. Voltak nyitott és zárt stadionok, külön küzdőtereket építettek a lovasversenyek, az íjász-küzdelmek, a futóbajnokságok és a birkózók számára, még a falvakban is. A muszlim orvosok úgy vélték, a fiatal fiúknak különösen jót tesz a birkózás, ezért a görög gymnaszionokra emlékeztető, szászánida eredetű, frahangisztán nevű létesítményekben edzettek a nap szinte bármely szakában.

suhúd
a jogi eljárások szabályosságát felügyelő tanúk.

surta
a bűnözők üldözését és a bírói döntések végrehajtását végző, kormányzók alá tartozó személyek a középkorban.

suúbijja
nemzeti érzés, mely az iszlám korai időszakában különbséget tett származás és vallási hovatartozás között. A suúbijja Perzsiában volt a legerősebb, ahol a 9. századtól egyre fokozottabban a perzsa lett a kancellária és az irodalom nyelve, az
arab nyelv használata pedig a Koránra és a vallástudományra korlátozódott.

szabíl
szökőkút, friss vizű nyilvános kút.

szákija
horizontális vízkerék, amelyet bivaly vagy szamár hajtott. Egy vagy több vertikális vízkerékkel összekapcsolva alkalmazták, hogy a vizet elég magasra emelje a kellő nyomás elérése érdekében. Valószínűleg egyiptomi találmány; ugyanezen az elven működtek az olajütők és cukormalmok is.

szakképzés
Azok a muszlim fiatalok, akik egy-egy szakma valamely mestere mellé kerültek, az európai inasokhoz hasonlóan gyakorlatban sajátították el a szakma fortélyait. Eleinte a könnyű, majd egyre nehezebb munkafogásokkal ismerkedtek, míg végül - több évnyi tanulás után - maguk is képessé váltak önálló tevékenykedésre.

szalát
imádság. Az iszlám öt alappillére közül az egyik.

szamr
érdekességek megbeszélése (
udvari szalonok).

szaum
böjt.

szilszila
hagyományozói láncolat az iszlámban. Valamennyi
hadísz két részből áll: azoknak a személyeknek a felsorolásával kezdődik, akik szóban egymásnak továbbadták a megőrzött szöveget, vagyis a szilszila tagjainak nevei szerepelnek első helyen (isznád), s ezt követi maga a szöveg (matn).

szoptatás
Az iszlám világában fontosnak tartották, hogy a kisgyermeket édesanyja tejével táplálja és hogy az első években ő nevelje. A kívánatos szoptatási idő a
Korán szerint két év, amit még akkor is igyekeztek betartani, ha időközben a gyermek szülei elváltak. (Korán 2:233) Ha az anya nem tudta újszülött gyermekét szoptatni, akkor dajkát fogadtak mellé, vagy valamely rokonhoz adták. (gyermekszemlélet)

szultán
politikai rang, jelentése: egy terület független uralkodója. Az elnevezés a 11. századtól ismert, akkor adományozták az
cAbbászidák a nagyszeldzsukoknak.

szunna
hagyomány: azokat a szokásokat nevezzük így, amelyek a régi muszlim közösségben érvényben voltak, tekintet nélkül arra, hogy azokat
hadíszba foglalták-e, vagy sem. Ha valamire vonatkozóan a Korán nem ad eligazítást, a szunna jelenti a muszlimok számára a segítséget. Olykor - helytelenül - a szunna kifejezést a hadísz szóval szinonímaként használják, pedig a két fogalom nem feltétlenül jelenti ugyanazt. A szunna kapcsán hangsúlyozandó, hogy minden további nélkül elképzelhető, hogy nem létezik rá nézve szóbeli úton közölt hagyomány, nem ismertek a továbbhagyományozói, csak maga a szokás van érvényben.

szunnita
az iszlám ortodox irányzata; tanait a
Koránra és a hadíszokra, továbbá a négy jogi iskola tanításaira alapozza.

szurma
a szemhéj kihúzására való festék Perzsiában

szúfí
a szó eredeti jelentése az arabban gyapjú, gyapjas, mely a gyapjúcsuhával is kifejezett aszkétikus életre utal; átvitt értelemben a szúfí misztikus vagy aszkétikus szerzetesrendek elnevezése.

szúfizmus
Miszticizmus az iszlámban, mely az isteni szférával való közvetlen kapcsolatra törekszik. Ennek során azonban a hívőnek eleget kell tennie a vallásjog (
kalám) előírásainak.

szúq
piac

szúq al-warráqín
könyvesek piaca. (
könyvárusítás, warráq)

szúra
A
Korán fejezetei. 114 szúrából áll a muszlimok szent könyve, melyek nem logikai vagy kronológiai rendben követik egymást, hanem - az első szúra kivételével - hosszúság szerint kerültek elrendezésre. A Korán elején találhatóak a leghosszabb részek, a vége felé pedig a legrövidebbek. Megkönnyíti azonban az eligazodást annak tanulmányozása, hogy melyik szúra mikor került kinyilatkoztatásra. Megkülönböztethetünk keletkezésük szerint mekkai és medinai szúrákat. Az előbbi csoportba tartoznak azok a részek, amelyek Mohamed 612 és 622 közötti életszakaszában hangzottak el, s amelyek kifejezetten a monoteisztikus vallás megerősítését szolgálták, felelevenítve a Bibliából ismert történeteket (változataikat). 622 után, amikor Mohamed Medinába ment (hidzsra), ő lett a muszlim közösség feje, a formálódó vallás vezetője. A medinai szúrák a köz- és magánszféra kapcsán előírt kötelezettségeket, a muszlim életvitel alapszabályait tartalmazzák. Meg kell azonban jegyezni, hogy a muszlimok szerint a Korán szúráinak efféle elemzése, csoportosítása nem követendő módszer, hiszen hitük szerint a szúrákat Allah nyilatkoztatta ki, és nem emberi "megfontolás" döntette el keletkezésük időpontját.

szülés utáni szertartások
A születést követően a gyermeket többször is lemosták, utoljára virágokkal felfőzött vízben, és a bábaasszony tüzet rakott a bölcső közelében, és a kettő között három napon és éjen át senki sem mehetett át. Hittek a tűz "démonűző" szerepében, többek között ezzel próbálták védeni az anyát és gyermekét. Más, egészségvédő szertartásokat is végeztek: tömjént égettek, a bölcső fölé talizmánt akasztottak (például üveggyöngyökkel körberakott, kiszárított birkaszemet), és a gyermek szemét körülhúzták egy
kuhl nevű antimon-tartalmú szemfestékkel. (gyermekszemlélet)

tabíb
megfelelő képzettséggel bíró orvos neve.

taclíqa
Azoknak a köteteknek a neve, melyeket tanulmányaik ideje alatt a
madraszák joghallgatói a tanári előadások alapján készített jegyzeteikből és más írások kivonatolása alapján állítottak össze, s amelyeket később mindennapi munkájuk, illetve saját tanári pályájuk során használtak. Akár egy tucatnyi kötetet is kitett egy-egy, szinte az egész élet során szerkesztett ilyen mű.

tadsvid
a
Korán felolvasási módja.

tafszír
a
Korán szövegének magyarázata, amely kifejezetten a Mohamednek tulajdonított hagyományokon (hadísz) alapul.

tajlaszán
a bagdadi
Nizámijja tanárainak fejére csavart és csuklyaszerűen elrendezett, kék színű ruhadarab.

tálib
diák, tanuló.

tananyag a madraszákban
A tananyag a madraszákban az alábbi módon szerveződött: I. csoport: arab nyelv (al-lugha al-carabijja), a nyelvtan (al-nahw), a retorika (al-balágha vagy al-baján), az irodalom (al-adab), a Korán-olvasás (al-qirá'át), a
Korán szövegeinek magyarázata (al-tafszír), a hagyományok (al-hadísz), a jog (al-fiqh), a jog forrásai és alapelvei (uszúl al-fiqh), vallástudomány (at-tauhíd, al-kalám vagy uszúl al-dín). II. csoport: matematika (al-rijádiját), az örökösödési jog (al-fará'id) és a logika (al-mantiq).

tanár
A legelső muszlim közösségeken belül tulajdonképpen minden művelt ember tanárnak számított, azok a hívők, akik szóban - esetleg írásban - folyamatosan tanították hittestvéreiket. A muszlim diákok eleinte egyáltalán nem könyvekből, hanem tudós emberek elmondásai alapján nyerték képzésüket. Később, az újonnan meghódított népekhez nagy számban kellett tudósokat és vallásmagyarázókat küldeni, akik folyamatosan és fáradhatatlanul terjesztették az iszlám tanításait. Az ő állásuk azonban még nem nevezhető valódi tanári állásnak, a seregekkel együtt mozogva csak a főbb központokba jutottak el, hogy előmozdítsák a muszlim vallás megismerését. A tanári szakma kialakulása természetes módon kapcsolódott az iskolahálózat kiépítéséhez. Az uralkodók és jómódú muszlimok által létrehozott alsó- és középfokú iskolákban, valamint a legmagasabb szintű oktatási-tudományos intézményekben a kegyes adományozók különböző szintű tanári állásokat létesítettek. Ez annyit tett, hogy az alapító (vagy a diákok szülei) szabályos időközönként vagy meghatározott feladat elvégzése után a tanítást végző személynek fizetséget adtak. Meghatározták az oktatás tartalmát, megegyeztek a főbb módszerekről, és természetbeni juttatásokkal is próbálták a tanárt az iskolában megtartani. Az oktatás különböző szintjein tehát eltérő felkészültségű és műveltségű emberek tanítottak, akik szülőföldjük tanítómesterein kívül általában keleti tudósok iskoláit is felkeresték - ha máskor nem, mekkai zarándoklatuk során. Az alap-, közép- és felső szint tanárai feladatkörük tekintetében és megnevezésükben is különböztek egymástól. (
mucaddib, mucallim, mudarrisz, mufti, cib, mucíd, mufíd, muhaddisz, muqri', musztanlí, nahwí, ciz)

tanári öltözék
a középkori tanárok törekedtek rá, hogy öltözetük mindig tiszta legyen és az iszlám előírásainak megfelelő. Sokan közülük a fehér színű ruhát részesítették előnyben, így emlékezvén
Mohamed prófétára. Egyes iskolák tanárai egyenruha-szerű öltözetet viseltek, például a bagdadi Nizámijja oktatói fekete-tengerészkék összeállítást. (uhbá, tarha, tajlaszán)

tanulás
A muszlim tanítások részletesen kifejtik azt, hogy senki nem élhet példamutató, hithű életet, ha kétségek gyötrik vallásával kapcsolatosan. Ezért a folyamatos tanulásra, keresésre és kérdezésre buzdít a
Korán több részlete is, és a hit megerősítésének fontos eszköze az iszlámban - a szent írások tanulmányozása mellett - az Allah által teremtett világ minél alaposabb megismerése. Az embernek maximálisan használnia kell értelmét, képességeit, egész élete során kutatnia kell az igazságot. Megjegyzendő, hogy az iszlámban a racionális megközelítés mellett elfogadott a lelki-szellemi megközelítés is (szúfizmus).

tanulási módszerek
Az eredményes memorizálás nagy mennyiségű szöveg esetében elképzelhetetlen lett volna segédletek nélkül. A diákok (és tanárok) legfőbb segédeszközeit azok a könyvek jelentették, melyekben úgy foglalták össze egyes tudományok, tudományágak "lényegét", hogy megkönnyítsék a memorizálást. Olyan sajátos didaktikai irodalom jött így létre az arabok körében, mely ugyan az ókortól napjainkig minden népnél fellelhető, de amelynek az iszlám világában tapasztalható változatossága és elterjedtsége egészen sajátos. A könnyebb megtanulhatóság érdekében az arab szerzők irodalmi formákban írták meg tudományos mondandójukat. Az aforizma-gyűjtemények, az ókori és muszlim szerzők műveiről készült kivonatok, szinopszisok, a katekizmus-szerű összefoglalások, a fa-formát utánzó (ágrajz) alakú táblázatok és a didaktikus tanköltemények az oktatás minden szintjét áthatották. A memória élénkítésére különböző "csodaszereket" is használtak, gyógyitalokat és gyógynövényeket.

tanulmányi utazás
A muszlim vallás kialakulásának kezdeti időszakában a tanulmányi utazásoknak határozott és pontos céljuk volt.
Mohamed próféta követőinek első generációja kiemelkedően fontosnak tartotta azoknak a cselekedetekben és mondásokban megnyilvánuló gondolatoknak az összegyűjtését, amelyek autentikus átadására a próféta halála után csakis az életében vele kapcsolatban álló, a hitbeli tanításokat tőle halló személyek voltak képesek. Az első muszlim diákok (leggyakrabban felnőtt korú férfiak) tehát óriási szorgalommal gyűjtögették az iszlám vallásával összefüggő tudáselemeket. Gyakran jelentős távolságokat tettek meg, teveháton vagy gyalogosan, és a cél érdekében sokszor még az alapvető kényelemről is lemondtak a tudás nyomában járó zarándokok. Általánosan tapasztalható jelenség volt az, hogy az újonnan meghódított területekről azokra a helyszínekre utaztak, ahol egykor Mohamed járt és tanított, illetve felkeresték élete legfontosabb színhelyeit. Az utazók mozgása elsősorban Nyugatról Keletre irányuló volt, például az Andalúzia területén élő muszlim (és nem muszlim!) tudósok, diákok córdobai tanulmányaikat gyakorta megfejelték mekkai, medinai, s egyéb, iraki, egyiptomi helyszíneken tett ismeretszerzéssel. Ebben az időben a Földközi-tengeren közlekedő hajók a kereskedők mellett a peregrinus diákokat is szállították. A tanulmányi utazások az iszlám kialakulásának kezdetén nagyban hozzájárultak az új vallás gyors terjedéséhez, a muszlim tanítások kikristályosodásához és megszilárdulásához. A tanulmányi utazások másik típusát azok az utazások jelentették az iszlám első négyszáz évében, amelyek fő célja más népek tudományos eredményeinek, írott emlékeinek összegyűjtése volt. Amikor aztán a 9-10. században kezdett széles körben intézményesültté válni az oktatás, a területenként és korszakonként igen változatos képet mutató iskolák is egycsapásra az utazgató diákok fontos célpontjaivá váltak. Tanulók és neves tudósok vándoroltak városról városra, országról országra, gyakran eljutva a muszlim világon túlra is (ázsiai és európai iskolákba). Egyes tanároknak, illetve iskoláknak, könyvtáraknak, (tan)kórházaknak olyan jó hírük volt, hogy nagy vonzerőt gyakoroltak a távolabb élőkre. A diákokkal együtt fontos gondolatok és könyvek kerültek át egyik helyről a másikra, s ez a folyamat az iszlám világának minden pontján segítette a tudományok fejlődését. Különösen kedvelt úticél volt Bagdad és Kairó, de a tudást kereső ifjak és idősebbek (akik között esetenként nők is akadtak!) képesek voltak a legeldugottabb falut is felkeresni, ha legalább egy nagy tudású ember élt ott. A hosszú utat megtett diákok gyakran szoros kapcsolatba kerültek az őket fogadó tudós-tanárokkal és diáktársaikkal. Azok az utazók, akik nem ritkán több száz kilométert tettek meg, hogy egy-egy híres tanárhoz eljussanak, mindenütt hasonlóképpen élvezhették vagyonos vagy teljesen egyszerű körülmények között élő emberek vendégszeretetét és támogatását. A tágas karavánszerájok és több emeletes vendégfogadók sokszor ingyen is befogadták a vándorokat, a tanulmányi célból utazók pedig különösen kedvező fogadtatásra számíthattak. A tudás megszerzésén fáradozókra ugyanis mindenütt úgy tekintettek, mint jövendőbeli tanárokra, akik a muszlim vallás és tudományosság őrzői, átmentői.

tarha
a bagdadi
Nizámijja tanárainak fejére tekert kék sál.

tauhid
az egyistenhit, a monoteizmus megvallása.

testi nevelés
A középkori muszlim források közül csak igen kis számú szól a gyermekek testi neveléséről. Ránkmaradt azonban néhány, jeles emberek fiaikhoz írt tanácsait tartalmazó szövegrészlet, melyek mutatják, hogy a fizikai erőnlétnek, az edzettségnek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ezekben szerepel, hogy mennyire fontosnak tartották az úszni tudást és a lovaglást. Az iszlám birodalmának számos helyszínén megtanulták továbbá a vadászat csínját-bínját, ügyesen tudtak lovat ugratni és fegyverekkel bánni.

tikka
öv

tiltott dolgok
A preventív vagy tiltó jellegű előírások az iszlám világában főként a hívők viselkedési és étkezési szokásaira, szórakozási formáira, gazdasági tevékenységére irányulnak. Tilos például muszlimok számára a sertéshús, illetve ragadozó állatok (tigris, farkas, sólyom, keselyű stb.) húsának fogyasztása, illetve olyan élőlény élelemként való felhasználása, melyet nem megfelelő módon vágtak le (például nem folyatták ki a vérét). Muszlimok számára tiltott az alkoholfogyasztás és más, toxikus anyagok élvezete. Tilos az illetlen, szerénytelen, csábító viselkedés, a dicsekvés és a kihívó öltözködés. Igen kemény megítélés alá esik az iszlámban a házasságon kívül fenntartott szexuális kapcsolat. Tilos továbbá a szerencsejáték, a nyerészkedés, és kölcsönadott pénz után kamatot kérni.

tintakészítés
A madad nevű tintát mézzel és gumival elkevert koromból készítették, míg a hibr a fák oldalán található, rovarpetéket tartalmazó gubacsokból, makkokból, tamariszkusz bogyókból készült. A tintakészítés során használtak még tojásfehérjét, birkagyapjút és homokot is, mint adalékanyagokat, valamint színezékeket a sárga, vörös, arany, ezüst, kék, zöld és egyéb színű tinták előállításához.

tiráz
a finom kelmék elkészítésére szolgáló muszlim állami szövödék neve. A tirázokban készült textíliákba beleszőtték az uralkodó nevét, ami azért volt fontos, mert ezeket az anyagokat elsősorban díszruhák és egyenruhák varrásakor használták fel. (
khil'a)

törvényes gyermek
Az iszlámban elsősorban a hagyományokon nyugvó volt a törvényi szabályozás arra vonatkozóan, hogy a megszületett gyermek törvényes-e vagy sem. A
hadíszokból következően a világra jött csecsemő mindenképpen az anya férjéhez tartozó volt. Bár az apának jogában állt megtagadni az apaságot, ilyen esetben bizonyítania kellett felesége házasságtörését. Az anya személyét illetően a szülésnél segédkezők voltak a tanúk. (gyermekszemlélet)

udvari szalonok
A művelt emberek házai csakis akkor szolgálhattak oktatási-művelődési helyszínként, ha azt a házigazda megengedte. Azoknak a diákoknak és tudósoknak, akik ily módon bebocsátást nyertek, feltétlenül alkalmazkodniuk kellett a háziak szokásaihoz, illedelmesen és csendesen kellett viselkedniük. Azokon a helyszíneken, ahol nem voltak mecsetek és iskolák, a magánházak váltak az oktatás és művelődés fő helyszíneivé. Számos művelt muszlim férfiúról és hölgyről maradt fenn az, hogy saját otthonát rendszeresen felhasználta tudományos beszélgetések, irodalmi estek megrendezésére. Az
cAbbászidák uralkodása idején például, külföldi mintára megszaporodtak a palotákban rendezett irodalmi szalonok, a kalifák egymást túlszárnyalva rendeztek összejöveteleket tudós férfiúknak, sőt ez a szellemi pezsgés érezhető volt a háremek világában is, ahol természetesen csakis nők találkozhattak.

uhbá
a bagdadi
Nizámijja tanárainak fekete köpenye.

culema
muszlim tudós testület (
calím).

umm
anyja valakinek

umma
muszlim nemzet vagy vallásos közösség.

cumrah
(kis) zarándoklat.

urf
szokásjog.

cusztáza
tanítónő

utolsó ítélet napja
az iszlám követői hisznek az utolsó ítélet napjának eljövetelében, amikor majd mindenki megítéltetik cselekedetei és gondolatai alapján, s értékei szerint a mennyországba vagy a pokolba kerül. (
Mohamed már legelső mekkai prédikációi során is beszélt erről a kérdésről.) Ez a tanítás ösztönöz az erkölcsös életvitelre, segít elviselni a nehézségeket.

vallástudományi iskolák (muctazila iskola, ascarita iskola, máturidíta iskola)

vezír
első miniszter, miniszterelnök (arabul: vazír) az
cAbbászidák alatt, a szeldzsukok, mongolok és oszmánok idejében pedig de facto az uralkodó helyettesei.

ciz
azok a tanárok, akik a hitszónoklás művészetére, szép, míves és tartalmas beszédre tanították növendékeiket.

waqf
kegyes adomány, örökre szólóan átengedett földtulajdon vagy más ingatlan.

waqfijja
kegyes adományokról szóló, azokat hitelesítő és azok részleteit tartalmazó okiratok a középkorban.

warráq
Könyv- és papírkereskedők megnevezése, akik sokszor írók és kézirat- vagy könyvmásolók is voltak. (
könyvárusítás, szúq al-warráqín)

wasijja
Annak a középkori szokásnak a megnevezése, mikor egy-egy neves tanár halála közeledtével vagy egy nagyobb utazás előtt legjobb diákjának átadta jegyzeteit (például a
hadíszokból feljegyzett szövegeket), és a tanítványt megbízta az ismeretek továbbadásával.

wigháda
A diák jogot nyert valamely szöveg közvetítésére, ha meglelte az adott ismeretanyag legutolsó közvetítőjének kéziratát. A vallásmagyarázók azonban ezt nem fogadták el hiteles közvetítésnek, hiszen éppen a
hadísz valóságtartalmát igazoló személy vagy bizonyítvány hiányzott e folyamatból.

zaffat al-hammám
menyasszonyi menet (szó szerint: esküvő előtti fürdő-ünnep)

zakát
Fő vallásos kötelesség a muszlimok számára a vallási adó vagy szegényadó fizetése, hogy a rászorulók (akikről részletesen ír a
Korán) mindig részesülhessenek támogatásban.

záwija (perzsa)
Perzsiában így nevezték a madraszát. Észak-Afrikában is alapítottak ilyen nevű intézményeket a középkor során. Jelölhet a szó továbbá
khánt, menhelyet (ribát) is.

zenei képzés
zenei képzésben a muszlim férfiak és nők sokasága is részesült. Az iszlám kialakulásának kezdetén főként Medina emelkedett ki, mint a zeneoktatás fővárosa. Az arab, perzsa, török, indiai muzsikától, Nyugaton pedig a berber és ibériai népzenétől átitatott, görög gyökerekbe is kapaszkodó muszlim zeneművészet képes volt csodálatos egységgé ötvözni a számos hatást. A zenei képzés felölelte a zeneelmélet, valamint az éneklés és hangszeres játék tanulását is. Keleten és Nyugaton is kiváló zeneiskolák szerveződtek.


A     B     C     D     E     F     G     H     I     J     K     L     M     N     O     P     Q     R     S     T     U     V     W     Z


Felhasznált irodalom




Hátra Kezdőlap Előre