VI. Kőszeg és vidéke.

a) Kőszeg város reformációja.

Kőszeg városát 1260 körül Németújvári (Güssingi) Henrik bán és ennek fia János nádor alapította. Zsigmond király idejében 1392. Gara Miklós bán fiai, Miklós és János bírták, amikor a vár és város tartozékai voltak Gencs, Doroszló, Asszonyfalva, Alsó- és Felsőszakony, Tömörd és Locsmánd. III. Frigyes német császár 1445. ostrommal vette be Kőszeg városát és 80 polgár kivégeztetésével foglalta el osztrák birtoknak. Hunyady János 1454. és Mátyás király 1482. egy rövid időre visszafoglalták ugyan, de a tehetetlen II. Ulászló 1491. már szerződésileg engedte át Ausztriának Kőszeget is Borostyánkő, Rohonc, Kabold, Kismarton és Fraknó várakkal együtt. De Kőszeg egyházi tekintetben továbbra is Magyarországtól függött. Ez az egyházi hovatartozás az osztrák szerződésben is biztosítva volt.[420]

Kőszegnek így a középkorban több külföldi ura is volt. Ilyen a karinthiai Weisbriachból származott Weiszpriach Zsigmond, ki egymásután vette zálogba Kőszeg, Lánzsér és Kabold várát, 1471-ben pedig Sopront is. A locsmándiakat már 1466. szerződésileg kötelezte, hogy minden adójukat Kőszegre fizessék. III. Frigyes császár pedig 1492. Prueschenk Zsigmond és Henrik testvéreknek adományozta Kőszeg várt és várost. A mohácsi vész után I. Ferdinánd rendelkezett felette. A zengi születésű Jurisics Miklós várkapítány 1532. aug. havában 25 napig védte vitézül a várat Szolimán török szultán serege ellen. S éppen ezen érdeméért I. Ferdinánd 1537. Jurisicsnak adta Kőszeg várát és városát minden tartozékával együtt örök birtokul. A török elvonulásakor a kőszegiek meghuzatták a harangokat s a szerencsés szabadulás emlékére azóta a katolikusok Kőszegen ma is harangoznak. Bizonyára az evangelikusok is megtették, míg harangjaik voltak.[421]

Jurisics felesége Dersffy Potenciána volt, Szerdahelyi Dersffy János leánya, kitől Ádám és Anna nevű gyermekei születtek, de már atyjok előtt elhaltak. Jurisics halála után 1544. Weiszpriach János kaboldi báró, Sopronmegye főispánja kapta zálogba Kőszeget. Felesége Lunay Borbála I. Ferdinánd udvarában főudvarmesterné s a királyi gyermekek nevelője volt. Lányaik közül Esztert Polheim Miksa, Juditot Khreig Lipót és Zsuzsannát Krotendorfi Teufel Kristóf vette feleségül. Ez utóbbi mint császári kapitány 1550. körül volt Kőszeg ura. Majd pedig hamarosan az elhalt hős unokaöccsei Jurisics Miklós és János kapták meg a várat. Ezek után ismét Schönnach Ferencé volt úgy 1570. körül. De ott találjuk Kőszeg régi urai közt Devecseri Choron János soproni főispánt is, tovább mint hét évig. († 1584.) Leányai közül Margitot 1563. Nádasdy Kristóf (Tamás nádor öccse) vette feleségül. Igy jutott Kőszeg a Nádasdyak birtokába. Özvegy Nádasdy Kristófné Choron Margit a XVII. század elején szerecsen foglyai által még tevéket őriztetett a kőszegi várkertben. Fia Nádasdy Tamás (neje Gersei Petheő Zsuzsanna) 1616-ig bírta Kőszeget, amely évben II. Mátyás a várost és ennek urodalmát Payerndorf és Neudorf faluk kivételével Rimaszécsi Széchy Tamásnak adományozta. III. Ferdinánd pedig 1649. Tamás fiának, gróf Széchy Dénesnek adta Kőszeget a hozzátartozó Nagybarom, Frankó, Locsmánd, Kiszsidány, Alsó- és Felsőszakony, Tömörd, Asszonyfalva, Gencs, Ludasd, Pöse, Doroszló és Lukácsháza falvakkal. Széchy Dénesnek (neje Draskovich Sára) már 1650. bekövetkezett halála után mindezeket fia gr. Széchy Péter örökölte. Ez utóbbi 1684. magtalanúl halván el, nővérével Széchy Juliannával a kaboldi Kéry grófok kapták meg Kőszeget, 1695. pedig csere utján Esterházy Pál hercegre szállott.[422]

Faut Márk soproni krónikája szerint a reformáció 1531-ben kezdett Kőszegen feltünedezni.[XI] A korai reformációt itt nagyon természetesnek is fogjuk találni, ha tudjuk, hogy Kőszeg a borkereskedés révén Ausztriával és Németországgal, különösen pedig Szászországgal élénk összeköttetésben állott, valamint Sopronnal is üzleti ügyekben sürűn érintkezett. És Kőszeg urai már igen korán a reformációhoz csatlakoztak. Nem lehetetlen, hogy már Jurisics is együtt érzett az evangelikusokkal. Stájerországban legalább több evang. Jurisicsot találunk a lelkészek és világiak között. Jurisics Miklós utóda († 1544), Weiszpriach János kaboldi báró pedig már határozottan evangelikus volt, mert Polheim Zsigmond Lajossal és Königsberg Ehrenreich osztrák főurakkal ő is aláírta az evang. rendek kérvényét, melyet 1541. adtak be I. Ferdinándhoz. Evang. volt Weiszpriach veje, Krotendorfi Teufel Kristóf császári kapítány is, ki 1550. vette át ipától Kőszeg városát, valamint Kőszeg többi urai is.[423]

Első evang. igehirdetőit nem ismerjük. De annyi bizonyos, hogy Álts Mihály plebánus, ki már 1532. a török ostrom idején is kőszegi pap volt, 1554-ben kénytelen volt a várost elhagyni, mert hívei a reformációhoz csatlakoztak. Ezt az adatot nemcsak a jezsuiták naplója bizonyítja, hanem a kőszegi evangelikusok 1671. évi kérvénye is, melyben azt mondják, hogy a templomot 117 évvel ezelőtt nem erőszakkal vették el a katholikusoktól, hanem papjaik önként távoztak el s csak miután ez pusztán hagyatott, akkor hoztak be a városba lutheránus lelkipásztort. E nyílt szinvallásra a kőszegieket az előző 1553. évi soproni országgyűlés is felbátorította, melyen az evang. rendek már oly nagy számban voltak, hogy bár I. Ferdinánd a két fiával maga is megjelent, még sem tudott oly értelmű határozatot kierőszakolni, hogy a protestánsok a római egyházba visszatérjenek, vagy hogy protestáns könyvek kinyomatása megtiltassék.[424]

Kőszegnek első ismert nevű és pedig magyar lelkésze Semlyén Simon volt, aki már Teufel Kristóf várkapitány idejében, tehát 1550. körül itt szolgált s itt maradt egészen Schönnach Ferenc koráig. Ő maga vallotta ezt egy 1578. évi kihallgatás alkalmával, melynek jegyzőkönyvében a következőket olvassuk: "Venerabilis Simos presbyter concionator in Wyker (Ujkér), qui anno 1550. tempore videlicet quondam Christophori Ewrdegh (Teufel) possessoris et domini arcis Kewseg ad officium concionatoris venisset et usque magnificum dominum Franciscum de Schönnach ibidem mansisset." Semlyén valószinüleg 1570-ben távozott el Kőszegről és ment Ujkérre, mert fennmaradt levele és Sopron város számadó könyve szerint 1570-ben a soproni magyar lelkészi állomásra pályázott. Ez évi aug. 25. néhány barátjának buzdítására a soproni Szentlélek-templomban próbabeszédet mondott s okt. 12. tudakolta, hogy milyen szándékkal vannak iránta. Soproni pályázata azonban nem sikerült s az ujkériek meghivását fogadta el. Semlyén idejében már külön német papja is volt Kőszegnek, akiről mint parochusról szól s akinek betegeskedése miatt nem hagyhatja el gyülekezetét. E miatt nem mondhatott Sopronban több próbabeszédet.[425]

Kőszegnek Rudolf király idejében is megvolt a vallásgyakorlata, nem jártak úgy, mint a soproniak. Faut Márk soproni krónikás szerint a kőszegiek okosabbak voltak. Elfogadták az új naptárt és Draskovich György győri püspököt aranyrúddal is megpuhították. ("Gleichwohl haben sie den Bischof Draskovits mit der Goldstangen ziemlich geschlagen, wir aber habens unterlassen gehabt.") Így Kőszegnek 1584-1596. is volt Báthay István nevű magyar papja. Talán ugyanaz a Balhay (Balkay), aki 1570. dec. 21. Veszprémből írt levelet Batthány Boldizsárnak. Ez a Báthay 1586. flaciánizmus miatt vádolta be Hübner Simon kőszegi német papot, akinek emiatt távoznia is kellett. Báthay 1591. mint kőszegi lelkész írta alá a csepregi kollokvium jegyzőkönyvét s az erre következő hitvitákban a református Beythe István pártján volt. Beythe András 1597. mint tiszteletre méltó öreget védi őt a csepregi lutheránus lelkészekkel szemben s ő maga is 1597. márc. 18. Rohoncról igen goromba levelet írt, melyben Thokoics György csepregi lelkészt szakállas ördögnek nevezi. Báthay 1596. már Rohoncra, Batthyány Boldizsár birtokára ment át és 1596. elején követségben volt Beythe Imrénél. Kanizsai Pálfi János feljegyzése szerint 1599-ben halt meg. Bizonyára Rohoncon, de Kanizsai "senior, minister Ginziensis" szavakkal még a régebbi állomáshelyét említi. 1596 óta már Kincses Pál volt a kőszegi magyar lelkész.[426]

1596 óta Thesaurarius Kincses (Kentzes) Pál a kőszegi magyar lelkész, ki a sopronmegyei Szilből jött ide. Miként elődje, Kincses is Beythe Istvánnal tartott és nem akarta szimbolikus könyveinkeit aláirni. Attól sem riadt vissza, hogy Reczés pártja esetleg az állásától is el fogja mozdítani. Körmendi János asszonyfai predikátor 1596. febr. 16. irja neki: "Mint vagyon dolga a Beliállal? Míg kegyelmedet meg nem mozdítják, addig nem félek semmit is." Kincsesnek ezekben a hitvitákban igen nagy szerepe volt. Több lelkésszel levelezett. 1596. márc. 11-én írja példáúl Reczés János csepregi esperesnek, hogy tudja ellene való haragját, holott ő mindenkor kész a békességre és szolgálatra. A könyv (Liber Concordiae) alá való subscribálásra nem kényszeríthet senki, még Nádasdy Ferenc sem. Ha ezt nem teszik, nem lett volna scissió közöttük. Egy hét múlva, márc. 18-án pedig Soós János lozsi lelkész értesíti Kincses Pált, hogy Reczés és társai kiindultak Csepregből egyházakat látogatni. Először is Budaeus Andráshoz mennek Újkérre. Téthényi Imre czenki és Téthényi Dániel peresztegi lelkészek igen bánják, hogy az írást tették a quaestiók alá. Ő is megpirongatta őket.[427]

Még e hónapban 1596. márc. 29. pedig Kincses írja Soósnak Lozsra, hogy Vidos (Fitos) Lénárdnak Zrinyi uram ispánjához intézett levele szerint ő neki is pribék hírét költötték. De bizalma van hozzá, amíg nem subscribál. (Csalódott benne.) S Kincses egyszersmind egy a csepregi zsinatot kigunyoló és kárhoztató hosszú verset is küld Soósnak. "Én nékem is úgy hozták" - írja. Beythének valamelyik barátja írhatta.

Április 5-én, úgy látszik, Soós Jánostól felbátorítva, Kincses ismét Reczés főesperesnek ír, de most már felette sértő és gúnyos hangon. E szerint Reczés Kőszegre is vizitálni akart jönni. Erről asszonya őnagyságát (Nádasdy Kristóf özvegyét, Choron Margitot) és a városi tanácsot is értesítette, illetve engedelmüket kikérte. Éppen csak a lelkészt nem tudósította. Ápr. 2-ikára volt kitűzve az egyházlátogatás, de Reczés mégis mást gondolt, nem jött el. Kincses azzal gyanusítja meg, hogy Kőhalmon talán lerészegedtek és elfeledték a terminust. Erősen kárhoztatja Reczést az elmaradása miatt, mert asszonya őnagysága a várban az ő nagyságos és tekintetes fiaival (Nádasdy Tamással és Lászlóval), valamint a városi tanács is szívesen fogadta volna őket. Bár utal arra is, hogy máskor volt a várból ily válasz is: poteris abire, amint Zrinyi (György) uram őnagysága is (Monyorókeréken vagy Vépen) adott ily választ (Vidos) Lénárt és (Thokoics) György uramnak: potestis abire.

Holnaptól, virágvasárnapjától kezdve - írja tovább Kincses - a 35. zsoltárt fogja énekeltetni a templomban, (amelyben ugyancsak kemény beszédeket mond Dávid az ő ellenségeiről). "Te Reczés János eleitől fogva avval fenyegettél, hogy kisubscribálsz engem Kőszegről." Felhányja tovább Kincses Reczésnek, hogy Szilben távollétében még az almáriomját is feltörték, hogy lássák, milyen könyvei vannak. Elismeri, hogy a kőszegi eklézsia neki érdemén felül jutott. De viszont Reczés sem érdemel oly gazdag jövődelmű helyet, mint Csepreg. Hivatkozik a meszleni synoduson végeztetett VI. kánonra. Különben kijelenti, hogy a békességre való tekintettel ő is subscribál és pedig jó lelkiismerettel, nem úgy mint némelyek Reczés hívei közül. És elvárja, hogy Reczés eljön az egyházlátogatásra.[428]

Öt nappal később ápr. 10-én azonban, úgy látszik, a városi tanács vagy pedig földesasszonya által megintve meghunyászkodó alázatos hangon ír ismét Reczésnek. Igen fájlalja az egyházban támadt pártütést, melynek csak a pápisták örülhetnek. Ha Reczés eljött volna a kitűzött napra s látta volna, ki miképpen subscribált, ő is ahhoz tudta volna magát tartani. Mert ő rajta el nem mult volna és ezután sem mulik el. Et quod differtur, non aufertur. Így azután Kincses is megigéri az aláírást és kész bocsánatot kérni és megkövetni Reczést, a vele tartó papokat és Nádasdy Ferenc őnagyságát. Korábbi goromba és engedetlen levele miatt igen megrémült s el van készülve arra is, hogy saját nyomorult fejét, feleségét és gyermekét is elveszíti. Úgy látszik, lelkészi állásának elvesztése miatt félt ennyire. Ő, aki öt nappal előbb oly büszkén beszélt Reczéssel, most az aláírásban "szegény alázatos szolgájának és káplánjának" mondja magát. Ez bizony csunya meghátrálás és nagy következetlenség volt. De Kőszegen mégsem maradhatott már sokáig. Nem tudjuk, meghalt-e, vagy elbocsátották. Öreg még alig lehetett. Sem az aláírók között, sem másutt nem találjuk. (Adattár VII. 59-62.)

A következő 1597. évben Kőszegi Rusa Mihály személyében már más magyar lelkésze volt a városnak. Talán öccse vagy fia Rusa Imrének, ki 1571. csepregi lelkész volt. Rusa Mihály kőszegi születésű és nagy készséggel tette meg azt, amitől elődje vonakodott. Az 1597. évben a Concordia könyvét e szavakkal írta alá: "Ego Michaël Rusa de Keöszegh, Minister Ecclesiae Christi apud Keöszeghienses 17-a die Junii Anno 97 verae ac catholicae Ecclesiae, quam Augustanam vocant, pia mente, sincero corde, pacataque conscientia subscripsi." 1586 óta volt már lelkész, de nem tudjuk, honnan jött Kőszegre. Öt évi lelkészkedése után Rusának is kemény összeütközése volt az egyházkerülettel, közelebbről pedig Kőszegi Ros Balázs csepregi esperessel. Úgy látszik, a kőszegi papok nehezen tűrték a kerülettől való függést s hatalmas patrónusaikban bizakodva, önállóságra törekedtek. Kőszeg ura ekkor Nádasdy Tamás volt, aki anyjával, Choron Margittal és a kőszegi tanáccsal együtt Rusa lelkészt a csepregi zsinattal szemben védelmébe vette. (Eht. Eml. 36. 56. 153.)

Rusa Mihály 1602. jan. 24-én kelt s a csepregi zsinathoz intézett levelében kemény vádakkal illeti Ros Balázs csepregi esperest, akivel pedig egy városból való, gyermekségükben együtt nevelkedtek fel és egy iskolában tanultak. Ros Balázs is kőszegi születésű volt. Ez az esperes - mint Rusa panaszolja - 1601-ben Kőszegre jött vizitálni. De már előzetesen "erősen pökte a markát, hogy - úgymond - elmegyek az kőszegi predikátorra megvisitálni, mert rút hireket hallok az rosz ember felől". Az esperes azután nem is a paplakon kereste fel, hanem az akkori bírónak, Gazdag Gergelynek házához hivatta Rusát "mintegy puábját". Természetes, hogy ezután emiatt egyenetlen beszéd is esett köztük. Majd a bíró házából kijövén, az esperes oly beszédeket hallatott a nép előtt, hogy levonatja Rusáról a papságot, csép, kapa a kezibe való; ha olyan helyen volna, hol a város és a földesúr nem védené, bizony megfogatná és kötözve vitetné Sárvárra az olajos házba. (Jól ismerte a helyet, mert előbb sárvári pap volt.) Már a kufárok és az asszonyok is az esperesnek ilyféle szavait adták az utcán szájról-szájra.

De ezzel sem érte be az esperes, hanem szept. 27-én a szakonyi predikátor társaságában felkereste Nádasdy Tamást és ennek anyját s bevádolta Rusát, hogy azért nem engedte megvizsgáltatni a gyülekezetet, mivel bűneit és rossz hirét akarta továbbra is elfedni, valamint kálvinizmusát és hamis dögleletes tudományát, melyet a gyülekezetben hinteget. Nádasdy azután, aki jóakaró patrónusa, ezt mind el is mondta neki. Az esperesnek ilyenféle dolgai miatt nem ment ő el a tavali zsinatra. Már a meghivóból látta, hogy az egész coetus haragszik reá, már pedig pörösei és törvénytevői egy személyben ők nem lehetnek. De azért nem szakadt ő el tőlök, bocsánatot kér s el is megy a zsinatra, csak az esperessel szemben szolgáltassanak neki igazságot. Hamis tant sem hirdet. "Anabaptista - úgymond - flaciánus, ariánus, calvinista nem vagyok, de az közönséges Egyességről írt könyvnek szeretője."

Rusa lelkész védelmére egyidejűleg a város birája és a tanács is levelet intézett 1602. jan. 24. a csepregi zsinathoz, melyben biztosítják a szeniorokat és egyéb tisztelendő atyákat, hogy "ők sem afféle hitetlen emberek, hogy olyan tanítót, ki oly czégeres bünökkel volna, közöttük megtartanának". De ők ekkoráig semmi oly vétket felőle nem tudnak. S felpanaszolják, hogy a zsinat vezetői sem a lelkésznek, sem a városnak nem irtak, hanem Nádasdiné (Kristófné vagy Tamásné) asszony ő nagyságát keresték meg, hogy ez kényszerítse papjokat a zsinat elé.

Többet Rusa Mihály működéséről sem tudunk. Ros Balázs esperes azonban egyik vezető embere maradt a kerületnek továbbra is, mert Hutter Lénárd wittenbergi tanár még 1609. nov. 30-án is mint ilyent említi őt levelében. (Eht. Eml. 151. 154. 164.)

Későbbi magyar lelkészek voltak Kőszegen Sárvári János 1615., Malaceni István 1622., Fejér János 1625-30., Teutonides János 1630-32., Kálmáncsei Balázs 1633., Nodificis István 1641., Lethenyey István 1643-53., Csukha Márton 1646., Godi Imre 1650-61., Fisztrovics György 1662-69., Sz. Fekete István 1666-73.[429]

Német lelkészei is korán voltak Kőszegnek. Így már Semlyén Simon is említi 1570. a német paróchusát. Az első ismert nevű német lelkésze Hübner Simon, ki 1584. jún. 10. folyamodott Kőszegre s 1586. ápr. 24-ig volt itt hivatalban. Korábban az osztrák Pottenbrunnban volt lelkész, honnan flacianizmusa miatt 1580. a földesura Grabner Simon űzte el. 1581-82. Sommerein (St. Marein) községben működött, a Repetitio című flaciánus iratot mint sommereini lelkész irta alá. Báthay István magyar lelkész a kőszegi tanács előtt is mint flaciánust vádolta be s ezért kellett eltávoznia. (Payr, Fláciánus lelk. 34.)

Buschen (Buphen) Amandus kőszegi lelkész jelen volt a csepregi kollokviumon s mint egyik hitelesítő irta alá a jegyzőkönyvet. Hannenreuther Rafael 1595., Walther János 1602. volt. kőszegi lelkész. A tübingeni Hartlieb György magiszter és borostyánkoszorus költő 1610-12. volt kőszegi lelkész. 1600 óta tartózkodott hazánkban. 1604. mint lánzséri lelkész Nádasdy Ferenc halálára irt verseket, 1610. pedig a soproni szenátorok erényeit énekelte meg latin versekben. A későbbi német lelkészek sorából Grünberger András 1614., a remlingeni Obstner Kristóf 1628., Rulich Gottfried † 1630., a kryptokalvinizmusa miatt elüzött Schwarzenbach János 1630-31., a soproni Khern Ferdinánd 1631-34., a znaimi Müller Mátyás 1634-59., a selmecbányai Danielis János József magiszter 1659. óta, Baier Mihály, az iglói Klesch Dániel 1659-62., a besztercebányai Löhner Kristóf 1662-66. és a selmecbányai Gärtner Menyhért 1663-1671. ismeretesek.[430]

Iskolája is jeles volt Kőszegnek már a XVI. században. Együtt tanultak ebben, mint fentebb láttuk, Rusa Mihály és Ros Balázs kőszegi ifjak. Ismert nevű első rektora Turóczi János, akit Klanicza szerint 1592. ordináltak Wittenbergben. Utódai közül irodalmi hírnevet is szerzett Sármelléki Nagy Benedek, aki 1603. tanult Wittenbergben, 1605-15. volt kőszegi rektor. Zvonarics Imre csepregi esperes "Szentirásbeli hítünk ágai" című műve elé 1614. előszót irt s Zvonariccsal együtt adták ki 1615. "Pázmány Péter pironsági" című munkájokat, melyben a tudós főpapot nagy erővel támadják. Nagy Benedek ellen Balásfi Tamás, a durva boszniai püspök is sikra szállott "Epinicia Benedicto Nagy" című iratában (Pozsony 1616. 20 levél). A bátor és tudós kőszegi rektor Balásfi püspökkel személyesen is találkozott. Erre célozva mondja róla Balásfi: "Valami iskola por sóczé (socius), kinek tetemes, temérdek és haspókteste állapotjához képest vak tudatlanságát, két vagy három izben vele beszélgetvén, csudáltam". (Igazság győzödelme. Pázmány művei V. 107.) Kanizsai Pálfi János, a türelmetlen kálvinista püspök is 1605-07. Nagy Benedek tanítványa volt Kőszegen.[431]

Ismert rektorai még Kőszegnek: Sárvári Draganosits György 1626. aki 1631. szergényi, 1642. szécsényi és 1646. nemescsói lelkész volt, Piscatoris János 1629. Soproni Miklós 1635. (Tanítványa Deselvics István.) Vajda György 1650. Hodik György 1652. (a fil. és teol. tanára, 1671. városbíró), Perennyey Bálint kőszegi fi, ki 1652. járt Wittenbergben, 1653-61. a szakonyi Ensel János, 1663. Szenczi Fekete István, M. Richter Kristóf, a későbbi kukméri lelkész 1660. körül és végül Ivánkovics Dániel.[432]

A Szent Jakabról nevezett templomot 1554. a magyarok vették használatba, de 1560. átengedték a németeknek. Majd a magyarok 1615-ben külön templomot kezdtek építeni. Még az adakozók jegyzéke is fennmaradt ezen a címen: "Memorialia Anno 1615. 17. May. Az magyar szentegyháznak épületére az kik a Kőszögi Kostádban költséget adtának, azoknak Jegyzése." (Fabó András [Garády] közölte. Valószinűleg az Új Magyar Múzeumban.) A templom 1620-ra készült el. A külpárkányzat kacskaringós lombozatai között Chernel Kálmán szerint Luther, Melanchthon és más reformátorok domborművű arcképei láthatók.[433]

Kőszeg sorsa iránt Batthyány Ferenc özvegye, Poppel Éva is melegen érdeklődött. 1630-ban a kőszegi tanácshoz intézett levelében részvétét fejezte ki Rühlich Gottfried német lelkészüknek halála felett és Aufschlager Menyhért (talán menekült) lelkészt ajánlotta annak helyére. A kőszegi anyakönyv a Felsőausztriából evang. hite miatt kiűzött Sára asszonyról is emlékezik, aki férjével együtt volt kénytelen hazáját elhagyni. Mint özvegy Szalonakra került az öreg Batthyányné grófné mellé, akinek több évig állott a szolgálatában (etlich Jahr Hofmeisterin gewesen). 1655-ben jött Kőszegre s öt év múlva itt halt meg.[434]

 

b) A régi kőszegi esperesség.

Doroszló. Régi község, Durisley néven már a XIII. században Kőszeg várához tartozott. A Németújváriak és Garayak után Palóczi Simon és Országh Mihály, később pedig a Széchyek voltak a földesurai. A birtokosok közt volt 1633. Hera Benedek, kinek Rajky Orsolya volt a felesége. Doroszló 1633-ig Pösének volt a filiája, ekkor azonban Széchy István földesúr beleegyezésével anyásították magukat. Lelkészei közül ismeretesek Fabricius Mátyás 1636. Hidegh Mihály 1646. 1648-ban Telekesi Benedek volt a lelkészük, akit botrányos élete miatt az acsádi és locsmándi zsinaton megbüntettek és elmozdítással is megfenyegettek. 1649-1651. a kőszegi Szép János, 1656-58. Gall János és 1666. Nozdrovicenus Pál volt a lelkészük. 1650. jan. 11. és 1666. dec. 14. zsinatot is tartottak Doroszlóban.[435]

Pöse. (Nagy- és Kispöse). Már 1596. a vépi születésű Chiki András volt a lelkésze, ki a legelsők közt írta alá szimbolikus könyveinket. Az 1628. évi csepregi zsinaton Gudor János lelkész képviselte a pősei gyülekezetet, akit 1609. meszleni lelkésznek avattak fel. 1631-ben Musich Pál, 1632-ben Horváth János, 1635-ben a sárvári születésű Német György, 1641-től 1646-ig Tóth István, 1650-ben Aács Ferenc volt a pösei lelkész. Talán ez utóbbi volt atyja a jeles Aáchs Mihály énekírónak. Tóth István felavatásakor Pöse mint a kőszegi provinciához tartozó említtetik. Doroszló 1633-ig a filiája volt. 1661-ben a jeles Perennyei Bálint kőszegi rektort hívták meg lelkésznek Pösére. 1661. nov. 1. s 1666. febr. 17. és szept. 17. kerületi kisgyűlések is voltak Pősén lelkészavatások céljából.[436]

Nemescsó. Vasmegyének egyik legrégibb községe. Már a XIII. században is Choui Márton volt a földesura. Pusztacsótól való megkülönböztetésül nevezik a XVI. század óta Nemescsónak s a régi földesúri családját is 1578 óta Nemes Chouinak. Ez évben egy kőszegi kihallgatáson jelen voltak Nemescsóról N. Choy Bálint, Albert, Pál és Ferenc és Pusztacsóról nemes Pathy András.

Első ismert evang. lelkésze Nigri András, akit 1647. Répceszentgyörgyön avattak fel ide. Az utóda Molitoris Péter volt 1650 óta. 1652-ben a ládonyi születésű Tóth János a nemescsói lelkész. 1662-ben Mag. Légrádi Istvánt hívták meg Nemescsóra, akit már 1650-ben Felsőszeliben Pozsony megyében avattak fel. Miként Besenyei Balázs záloglevelén levő aláirása mutatja, még 1668. sőt 1670. is Nemescsón volt lelkész. (1681-ben Egyházashollóson is lakott egy Légrádi István nevű licentiatus a feleségével Szombathelyi Dóricával.)

Szenczi Fekete István püspök 1670. az asszonyfai zsinaton Hazuka Illést avatta fel Nemescsóra. Musay püspök 1661-ben a kőszegi esperességhez tartozó gyülekezetek közé sorozza. Nagyobb jelentőségre 1681 után jutott mint artikuláris hely. A budakeszi Weöreös család, mely Sopron megyéből származik s a XVIII. század elején Kemény-Egerszegre és Urai-Újfaluba költözött, 1720-ban Nemescsón kapott donációt.[437]

Perenye. Földesurai a Batthyányak voltak. Innen származott a jeles Perennyey Bálint kőszegi rektor. Lelkésze 1663. a meszleni Soós Pál, 1669-ben pedig Odor János volt. Musay püspök 1661. anyagyülekezetnek mondja s a kőszegi esperességhez sorozza. (Eht. Eml. 94. 98. 146.)

Németgencs. Régi magyar község a Gyöngyös folyó mellett. Földesurai a Széchyek voltak. 1596-ban Kazdagh Márton volt a lelkésze, aki valószínűleg Kőszegről származott. 1598 után Pankaszi Márton volt a gencsi rektor, aki lelkésszé avattatván, később 1628. Szilvágyon is lelkészkedett. 1601-ben is egy oly rektora volt Gencsnek, aki miatt Rusa Mihály kőszegi lelkész tett szemrehányást Kőszegi Ros Balázs esperesnek. 1622-ben Magyarbéli György, 1628-1646-ig Telekesy Benedek a lelkész, aki innen Doroszlóra ment át. A linci békekötés után az volt a panaszuk, hogy Széchy Dénes gróf elfoglalta a lelkész malomjövödelmét. 1647-ben Fisztrovics György, a későbbi püspök, mint "exul natus" avattatott fel ide lelkésznek. Ő volt itt még 1650. márc. 22. is, midőn Musay püspök tartott itt egyházlátogatást nagy kísérettel. A Szent Jakabról nevezett templom a piacon állott. A lelkészlak mellett volt iskolaház is. A lelkésznek 36 hold földje volt s a két malom jövödelméből a földesúron kívül a lelkész és a tanító is részesült. Utódát, Zvonarics Sámuel lelkészt 1653. el akarták bocsátani a gencsiek. "Mivelhogy asszonyunk őnagysága (Széchy Dénesné Draskovich Sára) darabonti előtt azt mondotta: hogyha egyszer elűzhetnek bennünket az Ur dolgára, tehát egy hétig se bocsássanak haza.". 1657-ben Paulini János, 1662-ben Semptei Benedek volt a gencsi lelkész. 1655. nov. 25-én kerületi gyűlés is volt Németgencsen.[438]

Paty. (Nagy- és Kispaty.) 1628-ban a gencsi születésű Soldos János volt a lelkésze, 1632-ben a szakonyi születésű Ódor István, 1637-ben Luther György, 1647-ben Pap István, 1651-ben Nigri András és 1663-ban ismét Pap István.[439]

Bucsu. Rohonc közelében. Régi templomának alapja a XIV. századból való. A régi adójegyzék szerint már 1601. evang. lelkésze volt. 1628-ban Lakosi Gergely volt a lelkésze, ki 1622. Bükön, 1646. pedig Kovácsiban hirdette az igét. Lakosit az egyházkerület 1633. Bucsuról Kapuvárra rendelte. 1646-tól 1651-ig a galgóci születésű Nagy Jánost találjuk Bucsun, akit 1631. Ságra avatták fel. Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közé sorolja s 1663. Donsa Mátyás volt a bucsui lelkész.[440]

Szécsény. Régi kastélya a XVI. században épült. Földesura az Enyingi Török család volt. Az 1601. évi adójegyzék szerint már protestáns lelkésze volt, aki 2 forint évi adót fizetett. Enyingi Török István idejében református volt a gyülekezet s a tudós és tekintélyes, de már öreg Alsólendvai Gaál János lelkész állott az élén. Pathay János püspök 1613. nov. 11-ére zsinatot is hivott össze Szécsénybe, ahol Müller Jakab rohonci és Mumenius Dániel kukméri lelkészekkel az urvacsorai ostya használata felett vitatkoztak. Szenczi Molnár Albert 1614. ápr. 7. itt Szécsényben látogatta meg E. Török Istvánt. Gaál János 1616. nov. 22. Németújváron halt meg, Imre nevű jeles fiát (veszprémi lelkész) hagyván maga után. Ezután nem is volt több református lelkész Szécsényben.

Enyingi Török István halála után (1618) ugyanis ennek evang. vallású özvegye, Gersei Petheő Margit (muliercula ubiquisticae factionis, mint Kanizsai mondja), a szintén evang. Telekesi Török Jánoshoz ment feleségül s a szécsényi, acsádi, jánosházi és somlyói urodalmakat vitte magával hozományúl. A tisztán evang. házaspár most már nagy buzgósággal támogatta a gyülekezetet. Fiaikat Pozsonyban taníttatták, hol az iglói Klesch Dániel, a későbbi tudós soproni tanár és kőszegi lelkész volt a házi tanítójok.

Szécsénynek az első ismert evang. lelkésze Mattyus János volt, ki 1628. febr. 9. már mint alesperes szerepelt a nagytőtősi Majsa János házassági perében s a szécsényi tanítóval együtt jelen volt ez évben a csepregi zsinaton is; 1631-ben répceszentgyörgyi, 1633. pedig már ikervári lelkész volt. Mattyus utóda Szécsényben 1630-31. Regini Márton volt, akit 1622. Hegyfalun avattak fel s 1628. Acsádon volt lelkész. 1639-ben Horváth Andrást avatták fel szécsényi lelkésznek, akit 1646. Czirákon találunk.

Ennek utóda Sárvári (aliter Draganosics) György volt, akit Kis Bertalan püspök 1631. szergényi lelkésznek avatott fel. Szécsényben 1642-ben találkozunk vele. Szenvedélyes pere volt az itteni tanítóval Leporini Andrással, ki azt hiresztelte róla, hogy Bárdos filiában a földesurát és feleségét Achábhak és és Jezabelnek, udvarukat pedig Sodomának predikálta ki a szószékről. Törökék ily vádra nem adtak okot s a lelkész sem feledkezhetett meg ennyire magáról. A tanító rossz akaratból hiresztelt ilyen dolgokat. A szécsényiek és bárdosiak a püspökhöz is folyamodtak lelkészük érdekében. De Sárvári lelkésznek mégis távoznia kellett.

Az utóda Győrváry Miklós volt, aki Egyházasfalváról jött ide és Szécsényben mint új lelkész szerepel az 1642. évi egyházlátogatás alkalmával. Július 20-án járt itt Kis Bertalan püspök Musay Gergely lövői esperes-lelkész kiséretében. A földesúron és nején kívül jelenvolt Bozzai Albert is Vasmegye táblabirája és Szeremlyei Mózes. A templomot csak most építtette a maga költségén T. Török János és neje Petheő Margit. Új helyre épült a kastélytól délre. Az urvacsorai kehely ezüstből való és aranyozott. A tálacskán Török János cimere van. Az egyik kehelytakarón Isten báránya van kiábrázolva, a másikat, mely tiszta selyemből való, az egyházlátogatás napjára Petheő Margit ajándékozta. Az oltáron való ékesség (kép) a három királyok tisztelgését ábrázolja. Az oltárra való egyik abrosz reczés és a négy evangélistát ábrázolja "az prófétálások szerint". Van egy vörös pamukkal szőtt vesszős abrosz is, mely volt az régi nagyságos Ország Borbála asszonyé. A kathedrában aranyos bőrkárpit van s fölötte egy reczés fejér abrosz. A kereszteléshez van egy jókora rézmedence. Van szent biblia is Molnár Albert fordításában.

A mostani predikátori ház a piacon van a harangláb előtt, a földesúr konferálta a templomhoz 25 hold földdel együtt, valamint 4 kaszaalja rétet is az Egeraljon. A lelkésznek a patrónustól évi 45 frtja, egy verő ártány és 16 köböl buzája van. A községben pedig minden helyes polgártól egy köböl buza vagy rozs és egy szekér fa. Földjeit megszántják, bevetik, rétjeit lekaszálják. Az iskolaházat is a patrónus rendelte a malomház szeriben a Gyöngyös parton a predikátorházzal átellenben. A tanító fizetése a patrónustól 5 frt., 5 köböl buza és 5 rőf seplő posztó. Minden háztól egy fertály gabona és 4 dénár, ha harangoz, 8 dénár. Temetésért 12 dénár. Ha halottasháznál nappal énekel, 25 dénár; ha nappal és éjjel is, akkor 50 dénár. A gyermekek a tanításért egy kántorra 25 dénárt fizetnek. A községhez két filia tartozik: Csaszt és Bárdos. A jegyzőkönyvet Marosvásárhelyi Szabó István, Molitorisz János és Szeremley Mózes, valamint a patrónus és neje is aláírták.

Még ezen 1642. évi nov. 12. Kis Bertalan püspök a guari zsinaton kénytelen volt Győrvári lelkészt perbe idézni, mert az egyházasfalviakkal titokban megegyezett, hogy egy év mulva visszamegy hozzájok Szécsényből. 1646-ban ismét Regini Márton volt a szécsényi lelkész, aki mint főesperes szolgált itt hosszú ideig. Jelen volt az 1651. és 1655. évi zsinatokon és csak 1660. ment át Répceszentgyörgyre, hol továbbra is főesperes maradt. Jelen volt Regini Szécsényben annak a leltárnak felvételénél, amellyel Cziráki László és Egervári Mihály ingó vagyonukat Török János házában hagyták mint hű kézben. Az utóda 1660. Odor István ker. jegyző volt, 1669-ben pedig Perennyei Bálint, a volt jeles kőszegi rektor és most kerületi főjegyző.

T. Török János az 1654. év elején már nincs életben, mert Pethő Margitot mint özvegy sobori földesasszonyt említi az egyházlátogatási jegyzőkönyv. Két fiuk maradt: Imre és István és 3 leányuk. Ez utóbbiak közül Török Anna, Rátky Menyhértné 1669. egy érdekes levelet írt Acsádról Sz. Fekete István püspöknek a jánosházai lelkész ügyében. Török István hasonló nevű fia, a kuruc huszárezredes egyik legbuzgóbb patrónusa lett egyházunknak a nehéz időkben. (A család többi tagjait lásd: Payr, T. Török István 6. l.)[441]

Vát. Régi magyar község egy pálos kolostor romjaival. 1329-ben Lukafalvi Zárka Miklós volt a földesura, később pedig a Nádasdyak. 1610-ben Havas (Hajas) Miklós a lelkésze, 1614. Hollósi János, 1628-ban a vépi születésű Veörös Benedek, 1631-ben Újkéri Mihály, 1646-ban Nagy Albert, 1647-ben Becsehely Balázs és 1663. Balika Benedek, a kerület jegyzője. Hogy ezek közül az elsőknek egyike vagy másika nem volt-e Külsővath (Veszprém m.) lelkésze, azt ma már nem állapíthatjuk meg,[442]

Szilvágy. (Alsó- és Felsőszilvágy). Igen régi templommal. Földesura a Tallián család volt. 1628-31. Pankaszi Márton volt az első ismeretes lelkészük. 1641-ben az ú. n. "pap erdeje" miatt pereskedtek s a kerület úgy döntött, hogy annak jövödelmét a templom építésére fordítsák. 1646-ban Latos Mátyás, 1647-51. Sárosi Sándor, 1663. Szily Ferenc esperes s 1666. Kondoray Mihály volt a lelkésze. 1667. júl. 4-én és 1673. jún. 6-án a legsúlyosabb időben voltak itt egyházkerületi gyűléseink.[443]

Söpte. Régi magyar község, melynek földesurai a Noszlopyak, Jánossyak, Csontosok és Hodászyak voltak. 1628-34. Somogyi Péter volt a lelkésze. 1634-ben Conopaeus Mártont rendelte ide a kerület, de mégis Hrabovszky Fülöp fertőszentmiklósi rektort avatták fel söptei lelkésznek. 1646-1651. Szemenyei Benedek volt a lelkésze. Ennek utódát, Mód Benedeket 1655. alesperesnek választották meg Godi Imre kőszegi főesperes mellé. 1666. febr. 17. itt gyűlést is tartott az egyházkerület.[444]

Asszonyfa. (Nagy- és Kisasszonyfa). Régi nemesi község Acsád közelében. Körmendi János nevű lelkésze Beythe István pártján volt. 1596. febr. 16. írta Kincses Pál kőszegi lelkésznek: "Míg kegyelmedet meg nem mozdítják, addig nem félek semmit is". De még ebben az évben ő is aláírta a Concordia könyvét. A reformátusok ezt a gyülekezetet Acsáddal együtt még 1618-ban is a magukénak tartották, de Kamondi Gáspár asszonyfai lelkész már ekkor sem ment el gyűlésükre. Ezért mondja róla a jegyzőkönyvük, hogy gyermekkora óta a lábával s néhány év óta az elméjével is sántítani szokott. Ellenben az evang. gyűlésekre eljárt, 1628. is ott volt Csepregen. Szimbolikus könyveinket (Casp. Kamondi de Kisasszonyfalva) már 1621. aláírta s 1631. is Asszonyfán volt. 1647-ben az Alsópulyán született Gubanóczi Tamás volt a lelkésze, akit 1651. Tephtonides János váltott fel. De Gubanóczi 1654. ismét Asszonyfán volt s ekkor Musay püspök azzal vádolta, hogy a csémi és pusztaszentmihályi gyülekezeteket a veszedelem idején hagyta el. A földesurok Széchy Dénes lehetett, akinek özvegye, Draskovich Sára 1658. egy házassági perben említtetik. 1652. jún. 4. és 1670. jún. 10. egyházkerületi gyűlések is voltak itt.[445]

Acsád. Az Enyingi Török család birtoka volt. Egy ideig Bakyt Pál utódai is bitorolták, de Martonfalvai Imre deák 1544. visszaszerezte a családnak. Az Enyingi Törökök kihalta után ez is a Telekesi Törökökre szállott. Rátky Menyhért felesége Telekesi Török Anna még 1670 körül is Acsádon lakott s innen egy bizalmas hangú levelet írt Sz. Fekete István püspöknek. Az 1599. évi adójegyzék szerint már protestáns lelkésze volt, ki évi 2 forint adót fizetett. E. Török István idejében a reformátusok a maguk gyülekezetének tartották s 1618. még a körmendi esperességhez számították. Első ismert lelkészük Körmendi János, ki előbb Asszonyfán volt s bár nem szivesen, de mégis aláírta 1596. a Concordia könyvét. Acsádon a hívei elégedetlenek voltak vele s a pápai zsinat 1618. jan. 17. meghagyta neki, hogy menjen el Acsádról, mert a hívek meg nem tűrik. Ez évi nov. 1-én a Gyöngyös melletti Szentlőrincen még jelen volt a reformátusok között. De E. Török István halála és az utóbbi zsinat után ismét áttért az evangelikusokhoz. A református jegyzőkönyvben Kanizsai Pálfi ingatag jellemű, perlekedő és összeférhetlen embernek mondja, ("Ioannes Körmendi Acsadiensis, aetate senex, mente puer, homo quavis rota figulari versatilior, quem ad deficiendum non veritas doctrinae ubiquisticae, sed ira, furor, injuria stimularunt, eo quod Acsadienses ipsum ut futilem vitilitigatorem, cum quovis facili de causa rixari solitum, ultra apud se tolerare nulla ratione voluerint".) Feltünő, hogy vele egyidőben tértek át hozzánk a kálvinistáktól Kamondi Gáspár asszonyfalvai és Fejéregyházi Miklós cseszneki lelkészek is. Körmendi János azután Rábakovácsiban kapott új állomást, még 1628. is ott volt. Körmendi távozásával azonban Acsád is elveszett a reformátusokra nézve. Valószínűleg Gersei Petheő Margittal és a Telekesi Törökökkel lettek itt is úrrá az evangelikusok.

1628-ban Regini Márton volt az acsádi lelkész, akit 1622. Hegyfalun avattak fel s később Szécsénybe ment át. 1631-ben Gudor János volt az utóda, ki Pöséről jött ide és 1632. kerületi presbyternek, 1635. pedig rábaközi esperesnek is megválasztották. 1646-ban a vépi születésű Vörös Benedek az acsádi lelkész, ki 1628. még Váton volt. 1648-ban Musay püspök Czompos Tamást avatta fel Acsádra. 1649-ben pedig Kis Andrást találjuk itt. 1661-ben Vajda György volt az acsádi lelkész, ki előbb kőszegi rektor, majd pedig Lövőn Erdődy Bálint gróf özvegyének volt az udvari papja. A büki zsinaton 1661. jún. 21. Vajda predikált s ugyanitt egy esketésnél elkövetett szabálytalanság miatt kérdőre is vonták. 1648. máj. 18. és 1663. jún. 5. kerületi gyülések is voltak Acsádon.[446]

Meszlen. Régi magyar község. A Meszlényi család innen vette nevét. 1578-ban egy kőszegi kihallgatáson Feyr István, Ágoston Péter és Marton Bálint nemesek voltak jelen Meszlenből. 1596. és 1599. itt tartották a megyegyüléseket. Az 1667. évi jegyzőkönyv is nemes községnek (pagus nobilis) mondja Meszlent. Evang. lelkésze már a XVI. században volt, ki az 1601. évi jegyzék szerint 1 forint évi adót fizetett. A hítviták és a szervezkedés idején igen fontos gyülések voltak itt Meszlenben.

Itt készült például 1595. szept. 12. az úgynevezett Meszleni Concordia, mely az urvacsorai tanban akarta a két protestáns felekezetet összeegyeztetni az Augustana alapján egy közös hitvallás által s a keresztyén név használata mellett megtiltotta, hogy lutheránusoknak vagy kálvinistáknak nevezzék magukat. E Concordiára ugyan még az 1630. évi csepregi zsinat is hivatkozik, de az egyesülés nem sikerült.

Úgy látszik, itt Meszlenben ugyanekkor fogadták el a dunántúli törvénykönyvet is, amelynek 6-ik kánonára Kincses Pál kőszegi lelkész már 1596. ápr. 5. hivatkozik. Reczés János csepregi esperesnek irja ugyanis: "Úgy nézz azért ama Meszleny Synodusban végeztetett VI. Cánonra, hogy ha megegyesülhetünk Isten által, minémű helyt érdemel, talám mindennek olyan adatik". És Beythe István püspök is tartott 1598. Meszlenben zsinatot, mert Soós János lozsi lelkész ez évi aug. 25. mentegeti magát Klaszekovics István fertőszentmiklósi esperes előtt, hogy "Meszlenyben obiter találkozván, bement volt Beythe uram gyülésébe, de még nem adta oda azzal magát, ha beszélgetni közikbe ment".

Első lelkészeit nem ismerjük. Egy névtelen meszleni lelkész 1599. a lozsiaknak ajánlotta magát, de ezek nem ismervén őt, Reczés János csepregi esperest kérték meg, hogy vizsgálja meg a meszleni lelkészt vallása és tudománya felől, mert kálvinista papot nem akarnának. Az iváni zsinat 1603. Muraközy György és Kőszegi Balázs espereseket Pythyraeus Gergely lelkésszel küldte ki Meszlen vizitációjára, de egyházlátogatási jegyzőkönyv nem maradt fenn róla. Gudor János mint meszleni lelkész 1609-ben irta alá szimbolikus könyveinket s még 1612. jan. 27. is Meszlenben volt, de 1628. már Pösén s 1631. Acsádon találjuk. Meszlent a csepregi zsinaton 1628. Várnai Zelink János lelkészük képviselte s még 1631. is ez volt náluk. 1646-ban Fábri János volt a meszleni lelkész, kit 1644. Koltára avattak fel. 1649-ben Gudor Pál, 1650. és 1651. Balika Benedek, 1656. Tóth István a meszleni lelkész, ez utóbbi 1640. Pösén volt hivatalban. 1663-ban Zvonarics Sámuel esperes is volt itt lelkész. A nagy üldöztetés előtt pedig a szakonyi születésű Ensel János (1667-73) volt az utolsó lelkészük. Kerületi gyülések később is voltak Meszlenben 1646. jún. 12. (kisgyülés), 1650. jún. 14., 1666. máj. 25., 1667. márc. 15. és 1672. máj. 18. Különösen az első volt ezek közül nevezetes, ahol az esperesek a Nádasdy által számüzött Kis Bertalan halála után püspökválasztó gyülésre hívták össze a lelkészeket s a kiválóbb evang. patrónusokat az üldöztetés akkori gyászos idejében névszerint is összeirták és felkérték az egyház védelmére.[447]

Musay püspök 1661. a fentieken kívül a kőszegi esperességhez számította még Csém, Dozmat, Bük, Szakony, Locsmánd, Csepreg és Őrisziget anyaegyházakat is, melyekről már fentebb szóltunk.

 

VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaiban.

A vendek főpatrónusai a Széchyek voltak. Legtekintélyesebb ősi gyülekezetük Felsőlendva és Muraszombat. A Széchy család a XIV. században a felsőlendvai és a rimaszécsi ágra szakadt szét. Az egyik Dunántúl, a másik Gömörben és Abaujban lakott. Felsőlendvai Széchy Tamás Vasmegye főispánja a mohácsi csatatéren esett el. Neje Székely Magdolna utóbb Thurzó Elekhez ment nőül. A felsőlendvai ág férfi ágon Széchy Istvánban 1535. kihalt s később a rimaszécsiek voltak örökösök a Dunántúl is.

Az elhalt Széchy Istvánnak (mások szerint Tamásnak) leánya volt Széchy Margit limbachi grófné, előbb Salm Miklós, később pedig Archo Pyrrhus felesége, aki egyéb birtokai (Trencsén, Dobra, Szentgotthárd) mellett Felsőlendvát is birta. A szentgotthárdi apátságot 1557. fegyveres erővel foglalta el, Vörösvárt pedig 1567. Zrinyi Györgytől vette zálogba. Zrinyi György 1568. jan. 11-én Muraszombaton kelt egybe Archo Pyrrhus és Széchy Margit leányával. Már Széchy Margit is bizonyára a reformáció hive volt. Leányáról, Salm Magdolnáról, aki Lobkovitz Poppel Lászlóhoz ment nőül, ezt bizonyosan tudjuk. Szalaszegi György muraszombati lelkész a magyar imádságos könyvét (Lövő 1593) neki ajánlotta.

Széchy Margitnak 1570. bekövetkezett halála után a dunántúli Széchy-urodalmat a másik ágból való Széchy Tamás vette birtokába. Az új patrónus 1555. született, 1577. Perényi Borbálát, 1592. ápr. 19-én Batthyány Katát (Boldizsár leányát), harmadszor pedig Forgách Margitot, Forgách Ferenc, a biboros esztergomi érsek nővérét, vette feleségül. A vizlendvaiak még 1627. is az idvezült Forgách Margit rendeletére hivatkoztak. Széchy Tamás vitéz katona volt, aki részt vett 1597. Győr ostromában és 1605. Bocskay felkelésében. 1610 óta főasztalnok. Mint jó vagyonszerző magához váltotta 1606. Kőszeg várát, 1609. pedig Murány várát is. Leányát, Magdolnát ifjabb Zrinyi Györgynek, a költő atyjának, adta feleségül. Batthyányi Ferenc 1616. máj. 5. irta már Thurzó Györgynek, hogy Széchy az ifjut, akinek még tanulni kellett volna (18 éves volt) "erővel, hitegetéssel és nagy sok pénz igéretével" vette reá az eljegyzésre. De az egybekelés csak Széchy halála után 1619. máj. 19. volt meg Muraszombaton. Pozsony városát Forgách Margit már mint özvegy hívta meg a lakodalomra.[448]

Thurzó György halála után 1617. Széchy Tamás is a kormányzóság tagja volt és részt vett Bicsén a reformáció első százados ünnepén. 1618. febr. 9-én halt meg, holttestét a felsőlendvai templom sírboltjába helyezték. Végrendeletében Dénes és Magdolna nevű gyermekeinek meghagyta, hogy a felsőlendvai családi sirboltot kőfallal keríttessék körül, a helységben iskolát alapítsanak s a lelkészről is kellőleg gondoskodjanak. Protestáns érzületét nem titkolta el, egyes r. kath. papokat el is bocsátott, de a főpapsággal jó viszonyban állott. Eleinte ágostai hitvallású volt, de második neje és a Batthyányak őt is áttérítették a kálvinistákhoz. Udvari lelkésze Szilágyi István, Szenczi Molnár Albert sógora, Muraszombatban református volt. Szilágyi 1614-ben Bécsben is predikált Széchy udvara előtt. Széchy Tamás asztalához is meghívta és Szilágyi által "az ő udvara mellett tanítói tiszttel is megkinálta" Szenczi Molnár Albertet.[449]

Tamás fia, Széchy György 1577. született, nagy testi erejü, szenvedélyes, erőszakos és kapzsi természetű férfiu. Ő már inkább a Felvidéken Murányban tartózkodott. 1605-ben Bocskay udvarában volt. 1608-ban a Homonnay György ungi főispán leányát, a művelt és buzgó lutheránus Homonnay Drugeth Máriát vette feleségül. Korán Bethlenhez állott s 1619. Thurzó Imrével Sopron ellen vonultak, amelyet nov. 30. a fejedelem bevonulása után meg is szállottak. A martyánciak 1627. még jól emlékeztek reá, mikor az atyjától elválván Baloghba (Gömör megyébe) ment, mert az eklézsiának 228 forintját vitte magával. A fehérhegyi csata után Széchy György sietve tért vissza II. Ferdinánd pártjához, 1621. ápr. 11. Murányban irta alá a nyilatkozatot. Jelen volt a két soproni országgyülésen is 1622. és 1625., hol a nádorságra pályázott. 1625. aug. 31-én a saját szolgái orvúl lőtték le. Neje Murányban temettette el. Egyházának hítbuzgó fia volt. Több lelkészt, mint példáúl a lébényszentmiklósi Deselvics Istvánt, Dunántúlról hívtak Murányba. Özvegye később is levelezett a dunántúli püspökkel. Négy fia korán elhalt, öt lánya közt volt a hirhedt nevű Széchy Mária is, ki férje kedvéért elhagyta hitét.[450]

Tamás másik fia és György öccse lehetett az a Széchy Mihály, aki 1605-ben mint Bocskay híve küldött be fenyegető levelet a kőszegieknek. És valószinüleg ennek fiai voltak a fiatal Széchy Miklós, Mihály és István testvérek, akik ág. hitv. evang-ok voltak s urodalmukban is ilyen lelkészeket hívtak a reformátusok helyébe. Az 1623. évi szentlőrinci zsinat Pathay István püspököt és Kanizsai Pálfi Jánost követekül küldte a nevezett három Széchy testvérhez Muraszombatba, mivel ezek Briccius Bereczki Péter vizlendvaszentgyörgyi esperes-lelkészt udvari papjuk, Szvetics Gergely vádoskodására elűztek és evang. lelkészt hívtak a helyébe. A református jegyzőkönyv a három Széchy testvért balga, majdnem gyerek és a lutheránusoknak kedvező patrónusoknak (patroni stulti et fere pueri, fratres Szétsi ubiquistas faventes) mondja. Szécsy Tamás halála (1618) után Muraszombaton, Felsőlendván és Szécsiszigeten csakugyan evang. lelkészeket találunk csakhamar. E fordulatban valószinüleg Széchy Györgynek is része volt.[451]

Felsőlendva 1627. évi egyházlátogatásakor Széchy György, Miklós, Mihály, Tamás, Dénes és István említtetnek mint földesurak. Ezek közül Széchy Mihálynak Muraszombaton külön udvari lelkésze volt 1627. az evang. Szvetics személyében, 1631-ben pedig, ami nagyon is feltünő, a református Kanizsai Pálfi Jánost hívta meg udvari lelkészének. Utóbb a testvérek közül Széchy Dénes, Széchy Tamás és Forgách Margit fia, játszott nagyobb szerepet, ki 1645-ben III. Ferdinándtól 250.000 forint zálogösszegben Kőszeg várát és urodalmát is megkapta. Ez azonban már Pázmány idejében, tehát 1637 előtt a többi főurak példája szerint elhagyta evang. hitét s özvegye Draskovich Sára és fia Széchy Péter kegyetlen üldözői voltak a protestánsoknak.[452]

A vend gyülekezetekben, melyek már korán csatlakoztak a dunántúli kerülethez, Kis Bertalan püspök megbizásából 1627. július havában Lethenyei István csepregi esperes, Zvonarics István cenki és Terbócs János felsőlendvai lelkészek kiséretében tartott gondos egyházlátogatást (Visitatio generális Ecclesiarum Schlavo-vendorum). Ennek jegyzőkönyve ad rólok bővebb értesítést. (Eht. Eml. 102-128 l.)

Muraszombat. Gót stilusú régi szép temploma még a XIV. században épült. Bocskay hadai 1605. felgyujtották és porrá égették a községet s lakói ezután más helyre a mai Szapáry-kastély köré telepedtek át. A XVI. század közepén Széchy Margit volt Muraszombat úrnője, aki egyik leányát 1568. innen adta feleségül Zrinyi Györgynek. Első ismert nevű lelkésze Szalaszegi György volt, aki 1593. Habermann Avenarius János imakönyvét lefordította és Széchy Margit lányának, Salm Margitnak, Poppel László feleségének ajánlotta. Az előszóban mondja Szalaszegi, hogy a Poppelné által Prágából küldött posztillát is lefordítja s a fiának Poppel Ádámnak fogja ajánlani. Az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint is Muraszombatnak ekkor már evang. lelkésze volt, aki 2 forint évi adót fizetett. 1612-ben Szalaszegi János, valószinűleg az előbbinek fia volt a muraszombati lelkész. 1614-18. a református Szilágyi István, Szenczi Molnár Albert sógora volt Széchy Tamás udvari lelkésze Muraszombaton, ki 1614-ben a Széchy család és Szenczi Molnár jelenlétében Bécsben is predikált. Úgy látszik nyomban Széchy Tamás halála után elhagyta Muraszombatot, mert 1619-ben már Csáktornya-Szentmihályon a Muraközben volt Zrinyi György gróf udvari lelkésze, 1623-ban pedig a sopronmegyei Bő községben esperes.[453]

Az udvari lelkész mellett azonban a községnek is volt külön lelkésze, csak így történhetett, hogy Szilágyi idejében Brehóczi Ambrust is 1616. muraszombati (bizonyára vend) lelkésznek (minister ecclesiae Mura Szombathiensis) avatta fel Klaszekovics István püspök.

Széchy Mihálynak 1623-ban már Szvetics Gergely volt az udvari lelkésze. Pathay ref. püspök és Kanizsai Pálfi János ezt vádolták, hogy Briccius Péter református esperest eltávolította Vízlendvaszentgyörgyről. Szvetics volt itt az udvari lelkész az 1627. évi egyházlátogatáskor is s az 1628. évi csepregi zsinaton is mint muraszombati lelkész vett részt. Mint udvari predikátornak a fizetése 80 rajnai forint volt s 10 köböl buza, ugyanennyi rozs és zab, 10 akó bor, 2 ártány, tüzelő fa, amennyi kell és 8 rőf posztó; tisztességes asztala őnagyságánál (Széchy Mihálynál) volt minden nap s ha be nem akart menni, akkor is megkapta ebédre és vacsorára való cipóját és borát. Szvetics Gergelyt az egyházkerület 1639. Légrádra rendelte a kiközösített Ládonyi Ferenc utódául s midőn 1643. Semptei Benedeket küldték oda, ugyanakkor Szveticsnek is irtak levelet. Szvetics nevű családot később Kőszegen találunk. Majdnem hihetetlen, hogy Széchy Mihály 1631. a református Kanizsait hívta volna meg udvari papjának. (Eht. Eml. 107. 129.)

Szvetics udvari lelkész mellett Muraszombaton 1627. a városi pap (minister oppidanus ad templum S. Nicolai) Gederóci János volt (bizonyára vend), akit 1616. Csepregen a muraközi Stridóra avattak fel. Az egyházi szántóföldek, rétek és szőlők jövödelmét ez élvezte. A városi hívek egy-egy ekével 12 közt szántottak neki. Szent Gál napján a városi helyes polgárok egy-egy kappant adtak, a ludfiak dézsmája is kijárt, valamint stóla még az egyházkelőktől és gyónó betegektől is. Hat kelyhe volt a gyülekezetnek a hozzátartozó tányérokkal és egy monstrantia is. A rektornak az iskolás gyermekek az 1. és 2. esztendőben minden kántorra 32 dénárt, a következő években pedig 50 dénárt fizettek. Ezen kívül minden gyermek tartozott még egy-egy szekér fával, Szent Gál napján egy kakassal vagy kappannal, minden vásárkor hozott minden gyermek egy hüvel kést vagy ehelyett 3 garast. Szabó Gyurkó és Moravcsák Mihály voltak a céhmesterek. Idetartozó községek: Rakicsán (Poppel Éva birtoka), Borhida, Csernadóc, Vesica, Polona, Csernec, Szvetahóc, Barkóc, Korong Buzine, Lukasóc.

A muraszombati lelkészek közül ismeretes még Krisán Tamás, aki 1626. avattatott fel Szenttrinitásra, 1646. vízlendvaszentgyörgyi lelkész volt, 1651-61. pedig Muraszombaton esperes. Kanizsai P. János 1631. egy Deli János nevű gazdag birtokost is említ Muraszombaton, akinek minden vagyonát a református Nádasdy Imre szerezte meg a házassága révén.[454]

Felsőlendva. Régi gótikus templommal és régi várral. Fel van sorolva 15 más községgel az 1599. és 1601. évi dikális összeirásokban, mint Hertelendy Mihály főbíró járásához tartozó község. Már evang. lelkésze volt ekkor is, ki 1 forint évi adót fizetett. Felsőlendvát a reformátusok soha sem vallották a magukénak. Első ismert lelkésze Terbócs János, akit Klaszekovics István püspök 1616. május 5. avatott fel Felsőlendván. Még 1627. is az egyházlátogatáskor itt volt s ekkor már esperes.

Itt a parochiához már jobbágyok és zsellérek is tartoztak külön-külön megállapított szolgálmányokkal és pedig Széchy György, Miklós, Tamás, Dénes, István és Mihály jobbágyai voltak ezek. Tehát sokan voltak a Széchy testvérek mint földesurak. A jobbágyok akkor is külön segítséggel tartoztak a lelkésznek, ha ennek családjában esküvő vagy keresztelő fordult elő. Stólát még a házasulandók kihirdetése után is fizettek, 4 dénárt. Két filiája volt Kozmadombja és Szentlénárd. Ez utóbbi helyen, mikor "pametuvát jár" a lelkész, az egész fárában minden háznál egy disznóláb, egy cipó kenyér, egy tál zab, egy marok szösz és egy pénz jár neki. Három kehely és egy ezüst kereszt volt a mostani Terbocs lelkész kezelése alatt, de ezeket egy barát ellopta. Terbocs két ezüst kelyhet vett helyettük. A rektor itt is annyi fizetést kap, mint a többi gyülekezetben s ezenfelül harangozásért "contra tempestates" minden szőlős embertől egy-egy pint zavaros mustot.

Terbocs még 1646-ban is esperes-lelkész volt Felsőlendván, 1651-55. azonban már Geöde György az utóda, akit 1632. Dolincra avattak fel. 1671-ben még Széchy Dénes özvegye, a türelmetlen Draskovich Sára levelez Felsőlendváról és vádolja be a szenttrinitási papot. Fia Széchy Péter 1672. űzte el innen az evang. lelkészt.[455]

Vízlendva-Szentgyörgy. Gótikus temploma a XV. századból való. Széchy Tamás idejében itt még református gyülekezet, sőt külön vízlendvai református esperesség is volt Szenttrinitas, Szentbenedek, Lak, Velemér, Szentgyörgyvölgye, Turnisce (a Muraközben), Martyánc, Szécsisziget, Muraszombat (orthodoxa) és Hodos gyülekezetekkel. Szentgyörgyön 1612-1616. Perlaki Márton ref. esperes volt a lelkész s utódjának, Bereczky Péternek 1619-ben kellett innen eltávoznia. De a református mellett már 1599 óta evang. lelkészek is voltak itt, kik az adójegyzékek szerint szokatlan nagy adót, évi 5 forintot fizettek. Evang. lelkésznek ide 1612. Kanizsai Jánost avatták fel, aki még 1627. is itt volt. (Ennek öccse vagy fia Kanizsai Farkas János szenttrinitási lelkész 1625 óta.) 1646-ban Krisán Tamás, a későbbi muraszombati esperes, 1652-ben pedig Rakicsány István volt a szentgyörgyi lelkész.

A lelkészi járandóságokat itt még Széchy Tamás harmadik felesége, Forgách Margit állapította meg. A füxlinci hegyi szőlőkről quindecima járt a lelkésznek. Kelyhük kettő volt. Akit a templomba temettek, azért egy ezüst tallért fizettek. A rektornak 20 köböl gabonája volt. Ahol a lelkésznek a gabonából quindecima járt, ott neki "ex bene placito adtak quisque pro suo velle", bort pedig minden szőlőtől egy pintet.[456]

Szentilona. Vízlendvához közel, a stájer határon. Vecseszlavec, Rapocsa, Fükszlinc, Kramaróc, Ocsinia helységek tartoztak hozzá. (Musay Dobrához közel is említ egy Szentilonát, de a kettő valószínűleg ugyanaz.) Rhau Fülöp a soproni születésű lelkész, aki "Sempronium carmine heroico descriptum" című latin verset adott ki (Keresztur 1615) s aki lakóhelyét "de Diva Helena in confiniis Slavoniae et Stiriae" szavakkal jelöli, valószinűleg itt volt lelkész és nem Csáktornya mellett a Zrinyiek birtokán, miként Schwartner Márton véli.

A gyülekezet itt a vendek között is német ajkú lehetett. Az 1627. évi egyházlátogatáskor Gerber Gergely a szentilonai lelkész, ki a meisseni Lichtensteinből való s előbb Pergelinben (Pilgersdorf) volt, ahová 1617. avatták fel. (Később egy Gerber Sámuel nevű lelkészt 1666. Királyfalvára avattak fel.) Szentilona csak kisebb gyülekezet lehetett, de a templomába itt is temetkeztek. Vecseszlavecon volt egy zsellérház, melytől a predikátornak évenként két pint vajat és két kappant fizettek.

Az 1646. évi büki zsinaton a szentilonai német lelkész (Germanicus minister) mint távollevő említtetik. 1654-ben a pozsonyi születésű Techlick György lelkészt, 1661. pedig a soproni Schultz Kristóf Jánost avatták fel ide. (S. Helenae in finibus Styriae.)[457]

Tissina. Már az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint volt itt ekkor evang. lelkész, aki évi 4 forint adót, tehát aránylag nagy összeget fizetett. 1601-ben a lelkész mellett Ferenc nevű (r. kath.) káplán is említtetik, kinek 1 forint volt a külön adója. Innen származott bizonyára Tissinai György, aki 1616. incédi lelkész volt. A XVII. század elején egy Barnabás nevű predikátora volt Tissinának, ki a gyülekezetnek egy szentbenedeki szőlejét eladta s egy 40 forint értékű ezűst kereszt is Barnabás predikátor fiánál, Márton deáknál maradt. Az 1627. évi egyházlátogatáskor a muraszombati születésű Allodiator Mihály volt Tissina lelkésze, akit már 1616. avattak fel ugyanide. Ezeken kívül 1630-ban Krizsán Tamás és 1651-ben Baisz György lelkészéket találjuk Tissinán. Szenczi Fekete István püspök még 1670. nov. 14-én is kisebb kerületi gyűlést tartott Tissinán, ahol Dolencre és Lakra avatott fel lelkészeket.

Tissinához is sok falu tartozott: Tropóc, Gradisa, Alsó-, Közép- és Felsőpetánc, Petróc, Szadisinc, Göderóc, Polánc, Skalóc, Kupsinc, Krajna, Frankóc, Vancsavesz. Volt 1627. egy aranyozott ezüstkelyhök tányérral. Akik a templomba temetkeztek, azok 1 rajnai forintot és 20 denárt fizettek a céhmesterek kezébe. A gyermekek a rektornak az 1. és 2. évben minden kántorra 25 denárt, a 3. és 4. évben 32 denárt, azután 50 denárt fizettek. Szent Gálkor egy-egy kappant, sokodalomkor (vásárkor) egy 12 pénzes kést vagy 3 garast.[458]

Petáncz. (Ma Széchenyikút). A stájer evangelikusok üldöztetése idején nagyobb jelentőséget is nyert. Ez a község, miként Szent Benedek is, a XVI. században Nádasdy Tamás és Kristóf testvéreké, majd pedig ezek fiaié Ferencé, ifjabb Tamásé és Lászlóé volt. A stájer evang. rendek kérésére a Nádasdyak itt a határszélen szivesen adtak menedékhelyet az elüzött lelkészeknek, különösen pedig a szomszédos radkesburgiaknak. Így ifj. Nádasdy Tamás 1598. okt 9. irta már Herberstorf Károly regedei birtokosnak, hogy "udvarában az elüzött lelkészek számára néhány szobát elkészített, mert ezzel keresztyén hítének tartozik". Az evang. rendek Grácból 1598. okt. 12. mondanak köszönetet Nádasdy Ferencnek, hogy az elüzött lelkészeknek és tanítóknak szállást adott. A regedei papok 1598. végén Nádasdynak szóló ajánló levéllel Petáncra mentek, ahol csak egy mérföldnyire voltak elhagyott lakásuktól s a regedei és judenburgi papok felváltva predikáltak Petáncon. Mátyás főherceg már 1599. elején megparancsolta Nádasdynak, hogy az exulans lelkészeket küldje el Petáncról. Osius, volt gráci lelkésznek lisztet és fát küldtek a hívei Petáncra. Tehát ez is ide menekült. 1599. jún. 17-én a stájer rendek két kandidátus tanulót is küldtek Petáncra felavatás végett s a regedei Herberstorf Károlyt kérték fel, hogy az ünnepély emelése céljából legyen jelen.[459]

Már ez év végén is nagy lehetett a veszedelem Petáncon is, mert Osius és a többi lelkészek számára Széchy Tamástól és Lobkovitz Poppel Lászlónétól is menedékhelyet kértek. 1600 elején Müller Mihály regedei tanító menekült Petáncra. Crainerius magisztert is, ki Wittenbergből jött, Petáncon vagy Olsnicon akarták alkalmazni. Herberstorf 1601. jún. 14. irja, hogy Walter János lelkész nem Petáncra való. Poppel Lászlónét kérik, hogy vegye magához. "Kár volna, ha a petánci szószék üresen maradna, mert az ünnepeken Laibachból és Karinthiából is özönlik a nép, még öregek is jönnek s a lelkész alig győzi őket gyóntatni." Gaepner János lelkész 1603. elején már veszedelemben forog Petáncon s kollegájával Walterrel más helyet kér. A császár parancsolatot küldött Nádasdynak s e miatt eltávolították a petánci kastélyból. Széchyhez, Poppelnéhoz sem mehet, ki saját papját is kénytelen volt elküldeni. Majd Batthyány Ferenctől Szalonakon kértek Walter számára menedékhelyet. Rudolf király 1603. okt. 8. ujabb parancsot küld Nádasdy Tamás, és László testvéreknek, hogy a kiüzött lelkészeket be ne fogadják, de most is vannak náluk. 1604. szept. 21-én Kőszegről irt levelében viszont Nádasdy Tamás kéri a stájer rendeket, hogy ajánlják őt a szász választó fejedelemnek arra az esetre, ha el kellene hagyni hazáját, mert már egész birtoka, Ugod, Somlyó, Devecser, Jánosháza és Egervár úgy el van pusztítva, hogy csak a puszta falak állanak, Walther János lelkész is, ki 1583. óta szolgált Stájerországban, Kőszegről 1606. febr. 21. irt levelében kér bizonyítványt a stájer rendektől s úgy látja, hogy a vallásra nézve minden reménység megszünt. Walthert a kőszegiek rendes rendes lelkészüknek is megválasztották.[460]

Mártonhely. (Martyánc.) Virágzó község volt már a XIII. század közepén. Később mint mezőváros (oppidum) említtetik. Érdekes gótikus temploma a szentély déli oldalán levő gót betüs egykorú felirat szerint 1392-ben épült. A szentély ép részén Aquila János híres középkori festő freskói láthatók, akinek Veleméren és Tótlakon vannak még falfestményei. (Vasm. mon. 65. 105. 114. 281.)

Martyáncnak is már az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint evang. lelkésze volt, aki 4 forint 50 denár évi adót fizetett. Földesurai a Batthyányak voltak, de az ide tartozó sok faluban a Széchyeknek is voltak birtokaik. A XVI. században a martyánciak is evangelikusok voltak. Mint volt evang. lelkészüket említik 1627-ben Szalaszeghi Jánost és Jagonics Jánost. Ezek még 1612. előtt lelkészkedtek Martyáncon. Brezóc, Lihomér és Strukóc falvakban "egy nemi-nemű pápista pap" is szolgált. De Pathay István püspök Batthyány Ferenc oltalma alatt 1612. nov. 11. a köveskúti zsinaton Domjáni Mihályt református lelkésznek avatta fel Martyáncra. Ez azonban az evang. hívekre való tekintettel kétszinüen viselkedett. Eljárt a református zsinatokra, az esperességi egyház tanácsosságot is elfogadta, de viszont az úrvacsorát ostyával szolgáltatta ki és felekezeti álláspontját a predikálásával sem árulta el. (Adattár VII. 104. 106. 120.)

Midőn Lethenyei István csepregi esperes-lelkész, Zvonarics István cenki lelkész és Terbócs János felsőlendvai lelkész, 1627. júl. 13. Martyáncon egyházlátogatást tartottak, Domjáni velük szemben mint evang. lelkész viselkedett, részletesen bevallotta az egyházi vagyont és egyéb adatokat, mintha az ág. h. evang. egyházkerületet ismerné el hatóságának. Sőt a jegyzőkönyvbe ugyanekkor egy adománylevelét is felvétette, mely szerint a mihalóci hegyen való szőlejét, melynek öt pint volt a hegyváma, a martyánci paróchiának adományozta felesége és gyermeke nevében is oly feltétellel, hogy a gyülekezet csak az ő távozása vagy elhalálozása után lép annak birtokába.

Martyánchoz az 1627. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint igen sok falu tartozott, u. m.: Mladetinc, Morác, Szembiborc, Pucinc, Gorica, Predanóc, Brezóc, Lihomér, Strukóc, Szentsebestyén, Salamonc, Pücsoroc, Vanecsa, Moszna, Donkóc, Macskóc, Norsinc, Nemsóc. Mint a török alatt elpusztult falvak említtetnek: Hegonc, Tessanóc, Krisanc, Obrancsakóc, Bukovnica. Most ezek puszták, de azért a falubeliek a hegyeken szerteszét már ismét házakat csináltak maguknak.

Volt a gyülekezetnek 3 tábla földje, melybe 40 köböl buzát lehetett elvetni, volt egy kicsiny tölgyfaerdeje, halastava és szőleje. Temetési predikációért és kíséretért a külső fárabeliek egy tallért vagy egy köböl buzát vagy egy kas méhet fizettek. Ha processió nélkül csak a sír felett énekelt a predikátor mesterével és diákjaival, ezért 20 denár járt s ebből egy garas a mesteré.

A templomnak két aranyozott ezüst kelyhe volt tányérokkal. Kamatra kiadott pénzük 63 rajnai forint volt s minden forintra 10 denár az interes. Széchy György, mikor az atyjától elválván, Baloghba (Gömör megyébe) ment, 228 rajnai forint templompénzt vitt el és sub juramento fogadta, hogy megadja. A vizitálók elrendelték, hogy az asszonyt (özvegyét Homonnai Druget Máriát) kell requirálni, ha pedig meg nem akarná adni, törvény szerint is keresni kell tőle. (Eht. Eml. 110-112.)

Lelkészük Domjáni Mihály 36 évi szolgálat után elöregedett vagy meg is halt, mert az evangelikusok 1648. júl. 22. a locsmándi zsinaton Sinkoch Jánost avatták fel martyánci lelkésznek, a reformátusok ellenben 1649. szept. 14. Pápán az elhaltnak hasonló nevű fiát ifj. Domjáni Mihályt rendelték ugyanide, aki azonban csak 3 évig maradt, mert 1652. máj. 24. a reformátusok Kajdon már ismét Rakicsányi Jánost ordinálták Martyáncra. Ez is csak 1654-ig maradt itt, ez évben Polyánba költözött s ekkor az evangelikusoké lett a templom. (Thury E. Ehk. tört. 313. Payr, Eht. Eml. 84.)

Domjáni halála után nagy per keletkezett a gyülekezetben. 1652-ben ugyanis 14-18 községi polgár a vármegye pecsétes levelével a kanizsai török agák elé vitte a panaszát. És ezek jún. 29. kelt levelükben úgy itéltek, hogy a kálvinisták és lutheránusok külön predikátort tartsanak s csak a magokét fizessék; egyébként pedig békességben éljenek, ha fejöket vétetni nem akarják. Ugyanezen a napon Muszel martyánci ispánja pedig az egyik papot, valószinüleg Rakicsányit "aki ide s tova járt és a polgárokat kergette", kiparancsolta Martyáncból, meghagyván neki: "Az én falumban pedig ne lakjál, mert bizony mindjárt odamegyek és a házadat meggyujtom."

Egyidejüleg a pozsonyi országgyülés követei is foglalkoztak a martyánciak peres ügyével s az evang. státus vegyes bizottsága 1655. máj. 1-én Pozsonyban Musay Gergely püspök és Wittnyédy István ügyvéd jelenlétében úgy itélt, hogy az evang. lelkész távozzék el Martyáncból, de a két filia, Szentsebestyén és Mindszent (Szeszveta), a hozzátartozó jövedelmekkel a lutheránusoké legyen. Ezt a határozatot azonban Musay püspök nem tudta végrehajtani. Az evangelikusok, kik különösen a filiákban voltak nagy számmal, tiltakoztak ellene s a földesurat, az áttért Batthyány Ádám grófot is megnyerték a maguk részére. Ez utóbbi 1655. jún. 6. kelt levelében megirta nekik, hogy a szuperintendens parancsoljon rendet a maga sajátjából, de ő az anyaeklézsiát nem engedi a kálvinistáknak. (Thury i. h. 320.)

A szakonyi zsinat is jún. 9. hiában szólította fel a martyánciakat a templom és paplak átengedésére. Az átvételre megjelent reformátusokat az evang. lelkész (Sinkoch János) és a hívek kemény szavakkal utasították vissza. Musay püspök ismételt felszólítására a lelkész ugyan kiköltözködött a martyánci paróchiából és félévnél tovább lakott egy más faluban, de most "az egész martyánci lutheránus hallgatóság" tiltakozott a lelkész elmozdítása és a templom átadása ellen. Okt. 31-én Musay püspökhöz irott felterjesztésükben mondják, hogy a pozsonyi bizottságnak nem volt joga a templomot az egyik féltől elvenni és a másiknak adni; a templom a lutheránusoké is volt, kik különösen a filiákban voltak nagy számmal; néhai Domjáni predikátor előtt és után más papok is voltak az eklézsiában, "kik nem voltak olyan szinezők, mint ő, tettetvén magát lutheránusnak, de alattomban helvét hitvallású volt s úgy gyóntatott mégis, mint lutheránus minister"; ha kálvinistaságát világosságra vitte volna, sem akkori jó emlékezetű földesuraik, sem ők el nem szenvedték volna; mindezt megbizonyították volna Pozsonyban, de Nádasdy Boldizsár alispán oda küldött követeiket szidta, fenyegette, (tehát ez is református volt) s így ezeket nem hallgatták meg. (Thury i. m. 323.)

Így tehát Domjáni Mihály volt az, aki álnoksággal akarta a martyánciakat a kálvinistákhoz átvinni, pedig 1627. az evang. egyházlátogatókat is szivesen fogadta, mintha hozzájuk tartoznék. Ezt az álnokságot és a martyánci gyülekezet igazi helyzetét végül a püspök és az egyházkerület is belátta és 1655. nov. 25-én a németgencsi zsinatukon óvatosságból hozták meg azt a határozatot, hogy minden lelkész évenként saját esperesétől vegye az urvacsorát, hogy senki az ágostai hitvallás szine alatt a kálvinistaság magvát ne hintse el és hallgatóit az ellenkező vallással fertőztesse meg, miként ezt eddig Alvinczi Péter Kassán cselekedte és Domjáni Mihály Martyáncon. A vallásháborítók 600 forintos büntetésétől félve az evang. lelkészt ugyan nem merték még visszarendelni, de Domjáni és a kálvinisták eljárását ezzel elég keményen elitélték.[461]

A földesurak is, Batthyány Ádám, Széchyné, Forgáchné, Meszlényi Benedek és Tipits Márton is az evangelikusok mellett foglaltak állást s így történt, hogy az evang. lelkész (Sinkoch János) egy félesztendő mulva ismét visszatérhetett Martyáncba, sőt magok a kálvinista részről való céhmesterek vitték vissza a közeli faluból a parochiára. Musay püspök, (kinek a martyánciak azt is irták, hogy "kicsoda az, aki hatalommal kálvinistát tukmál rájuk, bizony futva szalad, akárki lesz"), feladta előbbi álláspontját és 1661. évi jegyzékében Martyáncot már az evang. anyaegyházak közé sorozta. (Payr, Eht. Eml. 84. 100. 110. 112. 148. 371.)

Szentbenedek. Hajdan itt bencésrendű apátság volt. A XVI. században azonban már evang. volt a lelkésze. Nádasdy Kristóf, Tamás nádor öccse és Egervár ura, az akkori szentbenedeki lelkész halála után átvette a gyülekezetnek egy szőlőjét, melyet Martalócz Gáspár borbély s akkori céhmester Bokrácson ajánlott fel neki. Ezt a szőlőt aztán per successionem az egervári urodalommal együtt Nádasdy Pál, a nádor unokája örökölte. Az egyházlátogatók 1627. mondják ki jegyzőkönyvükben, hogy vissza kell tőle kérni. Ime egy véletlen adat, mely mutatja, hogy már a XVI. században is voltak evang. gyülekezeteink.

A reformátusok Széchy Tamás idejében 1618. már ezt is a vizlendvai esperességhez számították s Pernyárd Mihály volt a lelkésze, aki 1623-ban azonban már nem volt itt. 1626-tól 1651-ig ismét evang. lelkésze volt Rakicsány Mihály személyében, akit Kis Bertalan püspök 1626-ben Újkéren avatott fel s 1646. a büki zsinatokon is mint szentbenedeki lelkész volt jelen. Ez a Rakicsány volt már itt az 1627. évi egyházlátogatáskor is.

Három darab földje volt a gyülekezetnek közel a templomhoz, melyet összesen 14 köböl gabonával lehetett bevetni. Volt egy szőlő is a lelkész használatában, mely azonban "az Nádasdiakhoz elidegenedett". Prosznyák Jánosné asszony és Petrovcon lakó Ezpetei Farkas nemes személyek a gyülekezet rétjéből egy-egy darabot elfoglaltak. Szentkereszt volt a filiája és sok falu tartozott hozzá u. m. Ivanoc, Andrec, Kernec, Bokrecs, Kancsóc, Ratkóc, Monosóc, Kucsecskidol, Panenc, Dolena. Volt egy kelyhük és ezüst keresztjük is. Heti vásárkor a helypénzt a templom részére szedték. A lelkész a "pumetuvát" itt is járta és 1 cipó kenyeret, 1 disznólábat, 1 tál zabot, 1 marok szöszt és 1 pénzt kapott minden háztól.

1655. nov. 25. a németgencsi gyülésen Nagy Istvánt avatták fel szentbenedeki lelkésznek. Musay püspök 1661. is az anyaegyházak közé sorozza s még 1733-ban is 12 faluból álló tót eklézsia volt.[462]

Lak. (Ma Vaslak). Templomát Szent Miklósról nevezték. Az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint már ekkor evang. lelkésze volt, ki 1 forint évi adót fizetett. Első ismert nevű lelkésze Bossáni Martini György az evang. hítben nevelkedett ugyan, de Pathay István püspök Pápán 1625. jún. 24. mégis református lelkésznek avatta fel. A kálvinisták ugyanis 1618. Lakot is a vizlendvai, később pedig a németújvári esperességükhöz számították. Bossáni 1627. és 1629. már elmaradt a körmendi és németújvári kálvinista zsinatokról és 1627. júl. 14-én az evang. egyházlátogatókat fogadta, mint törvényes elöljáróit. 1630. június 5-én pedig szimbolikus könyveinket is aláirta, saját szavai szerint: "bucsut mondva minden kálvinista eretnekségnek és megismerve az igaz és tiszta Ágostai Hitvallást, melyet gyermekkorától fogva vallott, s amelyet, amíg csak él, követni fog, amint ezt esküvel is fogadta". Itt is mint "minister verbi Dei apud Lakienses" irta alá nevét. Az egyházkerület a fentebbi gyülésén ünnepélyes jellegü bizonyítványt is állított ki számára, hogy ezután mindenki ágostai hitvallásunak tekintse. Úgylátszik, csak kényszerült helyzetben tért át rövid időre a reformátusokhoz. Ha ingatag volt is, de nem oly kétszinű, mint Domjáni Mihály, a martyánci lelkész.

Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a templom mellett két tábla földjük volt, összesen 10 holdnyi. A törököktől való félelem miatt a predikátor erdejét sem lehetett rendesen vágatni, néha csak az urak vágatták. Falu 4 tartozott Lakhoz u. m. Proszenyákfalva, Csekefalva, Falkóc és Habronak. Kelyhe nem volt a templomnak. A laki malom minden hónapban másfél hétig a predikátor számára forgott. A buzát csapva, vagy helyette a rozsot fölmérve adták a lelkésznek. Esketésért 1 cipó, 1 pint bor, 1 pecsenye, a menyasszonytól 1 keszkenőcske s a menyasszony introductiójától is 1 cipó járt.

Szenci Fekete István püspök még 1670. is tissinai gyülésen Halec Istvánt Lakra ordinálta lelkésznek. És egy 1733. évi emlékirat is Lakot még 5-6 faluból álló tót és magyar lutheránus eklézsiának mondja.[463]

Dolinc vagy Dolenic. Templomát Szent Miklósról nevezték. A gyülekezet már 1587. is fennállott, mert az 1627. évi egyházlátogatáskor olyan adósságról is szólanak, mellyel már ötven év óta tartoznak neki. Első lelkésze csak 1627-ből ismeretes és ez Ivánkovics Balázs volt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Sal, Büdinc és Ritkaróc faluk tartoztak a gyülekezethez. Dolincnak rézkelyhe Regedén volt az ötvösnél csináltatni. Salnak ezüst kelyhe volt. A sali kápolnának 463 forint künnlevő követelése volt s némelyik adósuk már 50 év óta tartozik vele. Az Urak (Széchyek) ereje által akarják az adósokat fizetésre kényszeríteni.

A lelkésznek Dolincon a parochia mellett egy zsellérje is volt, kit a földesurak engedtek neki. A zsellér a lelkésznek Szent Györgytől Szent Mihályig hetenként 2-2 napot szolgált, telet szaka pedig csak 1-1 napot; karácson adójában egy kappannal tartozott a predikátornak. Volt testamentumban hagyott szőleje is a gyülekezetnek. Régente a saliak 1 köböl gabonát adtak a lelkésznek, de mióta a város (Sall, oppidum) a törökök rablása miatt hódoltságra jutott, azóta minden helyes polgár fél köböl buzát csapva vagy rozsot felmérve ad. Minden dolinci és büdinci polgár Szent Miklós napjára egy tyukkal, vagy egy pecsenyével és egy cipóval tartozott a lelkésznek.

1632-ben Geöde Györgyöt avatták fel dolinci lelkésznek, 1646-ban pedig Beysz (Bajsz) György volt a papjok, ki innen Tissinára távozott. 1649-ben Bakony Ádámot, 1654. Benczák Mátyást és 1670. nov. 14-én a Tissinán tartott kis gyülésen pedig Bückesi Istvánt avatták fel Dolincra. A lelkészváltozások igen gyakoriak voltak.[464]

Szenttrinitás. Földesurai a Széchyek voltak. Az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint már ekkor evang. lelkésze volt, ki évi 2 forint adót fizetett. És Bocskay idejében is fennállott az eklézsia. A gyülekezethez 9 falu tartozott, ú. m. Petróc, Stanyóc, Ottóc, Odreánc, Lucova, Neradnóc, Borecsa, Sülink, Gyanavla, Peszkóc. A Szentháromságról nevezett templom, melyről a gyülekezetet nevezték, valószinüleg Petrócon, a mai Péterhegyen épült, mert ez van első helyen említve s ennek van már a XVI. századból való temploma s itt van mai nap is az evang. anyagyülekezet.

Lelkészei közül az első ismert nevű Meskó Pál, kit a hívek 1627. említenek s aki 1614. mint varsányi lelkész irta alá szimbolikus könyveinket. Egy Gombosi nevű lelkészt is említenek, akinek fia Gombosi János 1627. még magánál tartotta az ostya sütővasat. 1625-ben Kanizsai Farkas János volt a szenttrinitási lelkész. 1626-ban pedig az újkéri zsinaton Krizsán Tamást avatták fel ide. Ez volt itt 1627. az egyházlátogatás idején s a csepregi zsinaton 1628. is ez képviselte a gyülekezetet. 1637-ben távozott el, 1646-ban szentgyörgyi, később pedig muraszombati lelkész volt.

Az egyházlátogatás idején 1627. Széchy Mihályt említik, mint a gyülekezet egyik földesurát. A parochiának 3 zsellérhelye volt, melyet most idegen jobbágyok élnek. Az egyházlátogatók elrendelik, hogy a földesurakat és a vármegyét kell megkeresni, hogy a jobbágyokat vagy a parochiának engedjék át, vagy pedig hányassák ki a parochia földéről. Itt is a predikátor számára Szent Györgytől Szent Mihályig hetenként 2-2 napot szolgált mindegyik, azután pedig 1-1 napot. Voltak földjei, rétjei, szőlei. Kondoray György a szőlője után "Bocskay hadaitól fogva semmi dézsmát nem adott, azért requirálni kell tőle."

A fentebbi 9 falun kívül Szent Anna filiális is említtetik. Ennek is van temploma s a gyanavlai hegyen egy szőleje, melynek hasznát a templomra költik. Neradnóc és több falúból a temetésért a papnak, akár predikál, akár nem, 1 köböl buza, vagy 1 forint, vagy 1 esztendős disznó jár. Ebből a mesteré 20 denár. Stanyóc falúban, ha a papnak a patakon át kell menni, 1 köböl buza a stóla, ha nem kell átmenni, csak 80 denár. Itt is van "pametuva" disznólábbal és egy marok szösszel. Peszkócon a mesternek is az egész helyes egész köblöt, a fél helyes fél köblöt fizet, mint a predikátornak. Este, reggel imádságra és a felhők ellen is harangoz, ezért minden szőlős embertől bő terméskor 5 pint, szük időben 2 pint must jár. Mikor mester nincs (többször lehetett rá eset), Peszkócról a gabonát a predikátor szedi be, a bort pedig az, aki harangoz.

Szenttrinitás templomának 2 kelyhe van és 3 könyve is, ú. m. Biblia Hieronymi, szakadozott, Spangenberg János német posztillája in dominicas et festa és Lutheri Postilla Domestica Carniolica. A templomra költik egy szőlő hasznát is "sed frequentius némelyek megisszák ingyen." Aki a templomba temetkezik, az 1 r. forintot fizet, aki "az sátorban" (talán előcsarnok), 80 denárt.

Az egyházlátogatás után 1637. Halec Miklóst avatták fel szenttrinitási (apud Sclavos) lelkésznek, 1651-ben Blasevics György, 1671. pedig Suták Miklós volt a lelkész, akit Széchy Dénes özvegye panaszolt be Szenczi Fekete püspök előtt. 1733-ban is mint ellenszegülő vend (tót) lutheránus gyülekezet említtetik Szenttrinitás, melyhez több mint 13 falu tartozik. Ugyanekkor német katonaság szállta meg a vidéket és Kortsmayer Mihály szenttrinitási lelkészt, ki már 1725. is itt volt, Petrócon elfogták, Pozsonyba vitték, ahol közel 3 évet töltött szigorú fogságban s többé nem is térhetett vissza Petrócba.[465]

Felsőszölnök. (Ma Péterhegy filiája.) Már a XVI. században volt itt gyülekezet. Ekkor Poppel Lászlóné Salm Margit birtoka volt, kit 1627-ben mint öreg Poppelné ő nagyságát emlegetnek. Ennek idejében Vitus nevű volt itt a predikátor. Az egyházlátogatás idején pedig Batthyány Ferenc özvegye, Lobkovitz Poppel Éva volt a földesasszonyuk. Ugyanekkor Medvedovics (Medvicenus) Mihály a felsőszölnöki lelkész, aki mint ilyen volt jelen 1628. a csepregi zsinaton. Volt tanítójuk és iskolájuk is. 1646-1651. Donkóczi Miklós lelkészkedett itt, akit Kis Bertalan püspök 1635. avatott fel. Musay püspök 1661. még az anyagyülekezetek közt említi.

1627-ben Szölnök, Martinya és Türké falukból állott a gyülekezet. A parochiához 5 zsellér tartozott, kik minden héten barommal fél napig, gyalogosan pedig 1-1 napig szolgáltak a predikátornak, akinek földje, rétje és szőleje is volt. A céhmester ekkor Fincz Tamás, a gyülekezeti tagok közt pedig Horváth, Szukits, Metlitz, Gecsék, Czigüt, Gubics és Hampó neveket találunk. A hegyvámot a szőlőkről Vitus predikátor az öreg Poppelné nagysága kezébe bocsátotta s azóta Dobróchoz szedik. De Batthyányné vissza tartozik engedni, mondják az egyházlátogatók.

Gabonát az egész helyes 2-2 korcot, a fél helyes fél korcot ad. A rektornak a predikátor adott minden évben a maga jövödelméből 3 köböl gabonát. Ezen kívül a mesternek mind a 3 faluból minden háztól 1-1 kenyérrel tartoztak. Temetéstől járt neki 1 pint bor, 1 cipó kenyér, 1 pecsenye s midőn halottnak harangoz, 4 denár. A templomnak volt egy ezüst kelyhe, ostyasütője s egy kevés pénze is, melyről a céhmestertől kellett számot venni.[466]

Csöpincz. Szent Mártonról nevezett templomában szintén volt időnként lelkész, de most Szölnökhöz volt fárás. Kérdéses lehet, hogy az a Dravecz Ferenc, aki 1615. irta alá szimbolikus könyveinket, itt volt-e szentmártoni lelkész, vagy pedig Rábaszentmártonban, Csöpinczen is annyi volt a parochiális föld, amennyit 20 köböl gabonával lehetett bevetni. Volt rétje és gyümölcsös kertje is a lelkésznek. A szőlősgazdák szüretkor 5 pint mustot adtak. A pametuvát járó predikátornak itt is kijárt a disznóláb, 1 tál zab, 1 marok len vagy kenderfej. A csöpinczi templomnak is 2 aranyozott ezüst kelyhe, ezüst kis keresztje, ostyasütője és kevés pénze volt, melyről a céhmester számolt. (Eht. Eml. 128.)

Kardonfalva. Ez és Gyarmat s a zalamegyei Bagonya és Resznek Musay püspök 1661. évi jegyzéke szerint ekkor szintén anyagyülekezetek voltak és Krisán Tamás muraszombati esperességéhez tartoztak. Kardonfalvának már az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint evang. lelkésze volt. Batthyány Ferenc idejében a reformátusok németújvári esperességéhez tartozott s 1619-1628. Samarjai Máté volt a lelkésze, akit 1625. a részegsége miatt már hivatalvesztéssel is megfenyegettek s ekkor nálunk keresvén hivatalt, 1626. a Concordia könyvét is aláirta. Kardonfalva 1646-ban Poppel Éva vejének, Csáky Lászlónak volt a birtoka Gyarmattal együtt. Musay ekkor az elfoglalt gyülekezetek közt említi. 1648-ban pedig Lovenyák Mihályt avatta fel Musay kardonfalvai evang. lelkésznek.[467]

Rábagyarmat. A Batthyányaknak s majd vejüknek, Csáky Lászlónak birtoka volt. Első ismert nevű lelkésze Jászkay Péter, aki 1618. május 23-án irta alá szimbolikus könyveinket, de azután 1620-26. mint a németújvári esperességhez tartozó református lelkész látogatta a református zsinatokat, 1628-ban pedig ismét nálunk volt bogyoszlói lelkész. 1626-ban a reformátusok Lonchaeus Pált avatták fel gyarmati lelkésznek. Kupay György 1639., Lőrincfi Pál 1646. és Fövenyesy János 1649. már evang. lelkészek voltak a vasmegyei Gyarmaton. Kertész Gergelyt is 1652. ide avatták fel. A linci békekötés idejében Csáky László innen is elüzte a lelkészt, de Musay 1661. ismét anyagyülekezetnek mondja. Sz. Fekete István püspök 1671. Fábri Mátét Pusztagyarmatra avatta fel. Ez azonban valószinüleg a győrmegyei Gyarmat volt.[468]

Bagonya. (Zala megye). 1646-ban Csernyevich (Csernyadics) István volt a lelkésze, kit a büki zsinaton avatott fel Musay püspök s még 1651. is itt lelkészkedett. 1661-ben Bagonya is a muraszombati esperességhez tartozott. (Eht. Eml. 81. 135. Ker. jkv. 360.)

Resznek. (Szintén Zala megyében, ma Alsólendva szórványhelye.) 1646. a büki zsinaton Borsos Istvánt avatták fel ide lelkésznek. Musay püspök 1661. ezt is a muraszombati esperességhez számította. (Eht. Eml. 81. 135.)

 

VIII. A hegyháti és rábamenti gyülekezetek Vasmegyében.

Nádasd. Régi földesurai a Darabos család, a Nádasdyak és Batthyányak voltak. A nádasdi Darabosok birtokai az úgynevezett Hegyháton terültek el. 1629-ben Bartholomaei Pál avattatott fel ide lelkésznek, aki 1646-ban is még mint nádasdi lelkész volt jelen a büki zsinaton. (Gergel Ilonával kötött házasságát az egyházi törvényszék 1647. a nő erkölcstelen élete miatt felbontotta.) 1659-ben Szmodics Mihály volt a nádasdi lelkész, akit 1658. Csémre avattak fel. Szmodics a kőszegi gyülekezetnek ez évi február 5. tartott számadása szerint Zvonarics püspök Posztillájának ára fejében egy tallérral tartozott. (Ezeket a posztillákat a kerület árulta s a lelkészek többször vásároltak belőle.) 1663-ban pedig Csernóczi János lelkészt találjuk Nádasdon, aki Koltán és Kopácson járt mint kiküldött. 1706-ban Csákány Pál a tanítója. A XVIII. században mint 4 faluból álló lutheránus eklézsia említtetik. 1725-ben Ács Ferenc a lelkésze, akit a templom elfoglalásával a vasmegyei főispán 1732. üzött el innen s még 1740. után is mint magános ember élt Karakószörcsökön.[469]

Szarvaskend. Anyagyülekezetként csak a XVII. század végén szerepel. Régi földesura a szarvaskendi Sibrik család, amelynek őse Sibrik Péter, Mátyás király kapitánya volt. Sibrik Osvald felesége Káldy Kata 1531. szept. 25. irta Nádasdy Tamásnak, hogy férjének egy süvegét küldi számára, melyet, midőn éjjel vagy hajnalban a kanonika órákra felkel s áhitatosságát végzi, jobban használhat a hideg ellen, mint azon fekete sisakot, melyet eddig ily alkalommal használni szokott. Sibrik Benedek 1532. Nádasdy kapitánya volt és egy Sibrik asszony 1559. is tartózkodott Nádasdy udvarában. A Sibrik család is evang. volt. Ostffy Tamás felesége Sibrik Regina volt, ki 1633. dec. 1. tett végrendeletet. Sibrik István 1646. egyik legkiválóbb patrónusa volt a kerületnek. Bozsokon is voltak birtokaik.[470]

Mint anyaegyházról csak későn van róla tudomásunk. 1674-ben Légrádi István volt a szarvaskendi lelkész, akit 1662. Nemescsón találunk. 1706-ban Zsirai Mihály volt a tanítója. 1725-ben Suhajda István a lelkésze, aki 1732. üzetett el innen s mint magános ember Gércén élt Miskei Ádám esperes kuriális házában. Mint 3 faluból álló lutheránus eklézsia emlittetik, de nem volt templomuk. Mizdó és Hegyhát-Hodász voltak a filiái. (Eht. Eml. 270. 284. 295. 370.)

Szőcze. A nádasdi Darabos család birtoka volt. (In ditione Gener. Dnorum Darabos.) Kis Bertalan püspök 1632. nov. 24. Raphanides Torma Jánost avatta fel ide lelkésznek. Tanuképen Gróff Balázs magyarósdi és Bedők András szőcsei hívek jöttek el vele. Magyarósd tehát Szőcze filiája volt. Musay püspök 1661. anyaegyháznak veszi és Regini Márton répceszentgyörgyi esperes egyházmegyéjéhez sorozza. 1706-ban Horváth András volt a tanítója, 1725-ben Ratkóczi Balázs a lelkésze, akit 1732. elűztek. A templom kulcsát kénytelenek voltak átadni s maga a földesúr fia, Esterházy László vezette be a plebánust. Az emlékirat mint 3 faluból álló lutheránus eklézsiát említi. (Eht. Eml. 73. 148. 284. 370. Ker. jkv. 60.)

Szentjakab. 1706-ban Szakonyi Horváth György volt a tanítója. 1732-ben puszta volt a templomuk, ezért nem is vehették el. (Eht. Eml. 271. 285.)

Magyarósd. 1632-ben mint Szőcze filiája említtetik. Később az üldöztetések idején 1732. kerül ismét szóba. A templomkulcsokat ekkor ők is átadták az alispánnak. Ma Magyarósd szórványhelyei: Szőcze, Viszák, Szentjakab, Rábagyarmat, Háshágy, Vaspör és Egyházasozmánbük. (Ker. jkv. 60. Eht. Eml. 285.)

Háshágy és Vaspör. Ez a két zalamegyei község is ehhez az esperességhez volt csatolva. Kis Bertalan püspök 1644. Mesteri Pált avatta fel háshágyi lelkésznek. Háshágy másik lelkésze, Dömötör János pedig 1647. irta alá hitvallási iratainkat. Musay püspök 1661. Háshágyot is az anyagyülekezetek közé sorozza. Vaspörön eklézsiai ("az kápolnához tartozó") földek voltak már a XVII. században. Az alispán által kiküldött Vaspöri András ezeket 1705-ben "az egyházi urak kezébe assignálta". 1706-ban Csákányi György volt a vaspöri tanító. Lénárt Benedek kemenesalji esperes 1708. tartott itt egyházlátogatást. (Eht. Eml. 82. 148. 270. 275. Ker. jkv. 232.)

Monyorókerék. Ez az ősrégi község is, mely jelenleg Körmend szórványhelye, egykor nagyobb szerepet játszott egyházunk történetében. Ősi várát az Ellerbach család építtette 1400-ban. (Képe látható Vasmegye mon. 68., 193. és 201. lapjain.) A község főutcáján még fennáll a pellengér, mint a régi pallosjog emléke. Mai r. kath. temploma 1600 körül épült. A község és vár Körmenddel együtt már a XIV. század közepén Ellerbach Bertold birtoka volt. Ellerbach Jánostól pedig Erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsek (a szatmármegyei Erdődön egy kerékgyártó fia) vásárolta meg 1496. A primás Monyorókeréket Körmend, Vörösvár, Vép, Somlyó és Várasd urodalmaival együtt unokaöccsének, Bakócz Péternek adományozta, ki a Monyorókeréki Erdődy nevet vette fel, 1526. jelen volt bátyjával, Erdődy Simon zágrábi püspökkel († 1543.) a mohácsi ütközetben és 1545. körül halt meg. A primás testvére, Bálint titeli prépost volt. A fentebbi Erdődy Péter leánya volt az az Erdődy Anna, kit a király fiusított s kit a vasvári káptalan 1551. Monyorókerék, Körmend és Vörösvár úrnőjének mond. Ezt az Erdődy Annát Zrinyi Györgynek, a szigetvári hős fiának már kiskorában eljegyezték, de a házasság (talán korai halála miatt) nem jött létre.

Az első Erdődy Péter halála után nyomban egy második, ifjabb Erdődy Péter (az előbbinek valószinüleg unokaöccse) lesz Monyorókerék ura, aki Zrinyi Miklós után 1561-66. horvát bán volt s az evang. egyháznak buzgó híve. Nem áll tehát, amit Zsilinszky képes egyháztörténete (377. l.) mond, hogy ez a család soha sem hagyta el a római hitet. Erdődy Péter neje még 1554. tavaszán is Itáliába, Lorettóba zarándokútra készült és Szegedi Fraxinus Gáspárt, Nádasdy Tamás udvari orvosát hívta magával, de maga a férj, akinek gyomorbaját Szlavóniában 1556. szintén Fraxinus kezelte, kevéssel ezután már a reformációhoz pártolt. Erdődyék igen jó barátságban éltek Nádasdyékkal. Erdődy nővére Nádasdy udvarában tartózkodott és Fraxinus orvos a leányát, Bogumilát ezzel akarta neveltetni. Ez az Erdődy Péter 1546. elzálogosította Vörösvárt Nádasdy Tamásnak, 1549-ben pedig vendvidéki birtokai miatt volt pere a Széchy családdal, Monyorókeréket a hozzátartozó 33 faluval együtt már 1553. Zrinyi Miklós, a szigetvári hős szerezte meg. Emiatt kezdődött a félszázados birtokper az Erdődy és Zrinyi család között. S ez időtől kezdve hol a Zrinyiek, hol pedig az Erdődyék említtetnek mint Monyorókerék urai.

Szegedi István, a bécsújhelyi pálosok vikáriusa 1558. febr. 5. a vasvári káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Zrinyi Miklós a Monyorókerék melletti zárdát lerombolja és elfoglalja. 1559. aug. 14-én pedig Tamás, a pálosok főpriorja már a lutheránus haeresis miatt szenvedett károkról szól és felpanaszolja, hogy Zrinyi Miklós és Erdődy Péter a monyorókeréki zárdát lerombolták, javait elvették, Tamást pedig halálos fenyegetéssel kényszerítették rá a lemondásra.[471]

Zrinyi Miklós Kata leányának Thurzó Ferenccel, a volt nyitrai püspökkel való lakodalmát 1562. jún. 21. itt Monyorókeréken tartotta s ezt a maga várának (in arce nostra) mondja. Valamint a szigetvári hős maga is második házasságát Rosenberg Jób leányával, Évával (ritu divino, nincs a r. kath. ritus említve) 1564. szept. 3. itt kötötte meg. S utóbb az elsőszülött fia is, Zrinyi György (1549-1603), akinek az első felesége Archo Anna grófnő (Pyrrhus ab Archo leánya, egybekeltek 1568. jan. 11.), a második pedig Stubenberg Zsófia grófnő volt, rendszerint Monyorókeréken lakott. Vérthesy György 1564. erőszakos támadást intézett Monyorókerék ellen.[472]

Erdődy Péter, a horvát bán, miként Zrinyi Miklós, a szigetvári hős és ennek fiai is, már buzgó evangelikusok voltak. Truber Primus horvát lelkész 1562. júl. 19-én irja a Stájerországból Württembergbe menekült Ungnad Jánosnak, az evang. híte miatt kegyvesztett buzgó főúrnak: "Der Herr Peter freyherr von Ebraw (Monyorókerék) und Khaisersperg (Stájerban), der wan (a bán) ist guet evangelisch, helt sich gantz christlich mit den evangelischen crobatischen briester, hat den herrn in Crain von ihret wegen gantz christlich geschrieben, wil sie versorgen". Truber mellékli is Erdődy levelét és Zrinyi Miklós grófnak is bekötött, horvát evang. könyveket küldött. És 1562. okt. 22. ismét Laibachból irja Truber Ungnadnak: "Die Kirche überall, Christo sei lob, nimmt stark zu auch der ban zu unserer confession ist getreten". Erdődy Péter pedig 1563. dec. 10. Szluinból irt Ungnadnak, mint sógorának, hogy csak küldjön evang. horvát könyveket, majd elterjesztik a nép között; az ajánlott Drenotzy Györgynek is állást fog adni, de aggódik, hogy az új zágrábi püspök (Draskovics György 1563. óta) szokása szerint majd erősen üldözi az ilyeneket. Vlahovich Gergely posztóst és buzgó evang. predikátort, aki mindenfelé járt és predikált, Erdődy Péter bán kegyesen fogadta és Zágrábba hívta, de ez továbbra is körüljárt mindenfelé és keze munkájával tartotta fenn magát. Ezek az adatok Erdődynek evang. buzgalma mellett azt is mutatják, hogy mint horvát bán már nem Monyorókeréken, hanem inkább Horvátországban tartózkodott, de igényét a vasmegyei urodalmakhoz a Zrinyiekkel szemben fenntartotta. 1566. már meghalt. Fia Tamás szintén bán volt s egy Péter nevű fiát is ismerjük. Leánya Erdődy Anna pedig Dersffy Miklósnak s később Illésházy Istvánnak volt az első felesége.[473]

A későbbi Erdődyek azonban korán megtagadták evang. hitüket. Péter fia, Erdődy Tamás 1558. született. A török ellen való háborukban hat izben aratott fényes diadalt s 1584. óta ő is horvát bán volt. Felesége Ungnad Mária, Ungnad János leánya, tehát buzgó evang. nő volt. Evang. nevelőt tartottak a házukban. Pusczini Tsebenich György 1598-ban mint "magister vei paedagogus Generosi Egregii Domini Erdődy de Monyorókerék" írta alá hitvallási iratainkat a dunántúli lelkészek sorában. 1606-ban a bécsi béke okmányát a királyi párt részéről ő is aláirta, 1607-ben megkapta a varasdi örökös főispánságot. De a sok kitüntetésért a fanatikus zágrábi püspökök kivánságára evang. hitét áldozatúl hozta. Az 1608. évi országgyülésen Illésházyval és Thurzóval szemben r. kath részről a klérus már őt és Forgách Zsigmondot jelölte és nagyban korteskedett mellette. Midőn arról volt szó, hogy a protestáns vallásgyakorlat Horvátországban is megengedtessék, Erdődy Tamás bán nagy haraggal kivont karddal és e szavakkal fordult a rendek felé: "Ezzel a vassal, ha másként nem lehetne, irtandjuk ki közülünk ezt a mételyt. Három folyamunk vagyon: Dráva, Száva és Kulpa, ezek egyikét adjuk nektek ivásra".[474]

A Zrinyiekkel szemben 1613. ő nyerte meg a nagy pert s Monyorókeréket és Vépet ő szerezte vissza ismét az Erdődyek számára. 1616. ő lett a tárnokmester, 1624-ben halt meg. Öccse Erdődy Péter azonban evang. maradt. Ő még Zrinyi Miklóssal, György fiával, 1606-ban ellene mondott a zágrábi országgyülés azon határozatának, hogy a Stájerból számüzött predikátorokat Osailba vagy Horvátországban más helyekre be ne fogadják. Ennek az özvegyét 1614-ben térítgették, de egy evang. pap, akit özvegy Gregoriáncné tartott Mokrik várában, megtartotta őt hitében.[475]

Evang. volt Erdődy Kristóf is, Tamás öccse vagy unokaöccse, Bocskay idejében Rudolf egyik biztosa, aki 1612-ben Thurzó György leányát, Borbálát vette feleségül. Lakodalmukon jelen volt Szenczi Molnár Albert is. Várasd főispánja volt ez is és Monoszló grófja. 1621-ben halt meg és Nagyszombatban a káptalan öreg templomába temették. Tehát ez is elhagyta hítét. Özvegye Thurzó Borbála Szomolyánból küldte szét a gyászjelentéseket. Anyósa a buzgó Czobor Erzsébet nádorasszony unokáinak, Erdődy Györgynek és Gábornak tanítására 1625. a szász Bornemann János magisztert hívta meg tanítónak. Később ezek is elhagyták hitüket.[476]

Monyorókerék várát Zrinyi Miklós halála után ennek legidősebb fia, Zrinyi György birta, aki szintén buzgó protestáns volt. 1574-ben már dunántúli főkapitány és kanizsai várnagy, utóbb tárnokmester. (1603. máj. 4. Vépen halt meg, de Csáktornya mellett Szent Ilona templomában temették el.) Két fia maradt Miklós és György. Az 1582. évi dikális adóösszeírás szerint Zrinyi György volt Monyorókerék és Vép ura s 76 porta volt a birtokában. S az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint Monyorókeréken evang. lelkész volt, akiknek Zrinyi György volt a patrónusa és nem Erdődy Tamás, miként a zárójelben tévesen mondatik. (Vasm. mon. 554. Adattár VII. 104. 106.)

Zrinyi György idejében működött Monyorókeréken 1587-92. Manlius János vándor nyomdája is. Ez a Laibachból hazánkba menekült s 1582-84 Németújvárott a Batthyányaknál 1586. és 1587-ben pedig Varasdon működött (hol Erasmus leveleit nyomatta ki latin nyelven) könyvnyomtató 1587-ben jött Monyorókerékre s itt 5 év alatt több egyházi és világi művet bocsátott napvilágra. Ilyenek: Frankovith Gergely soproni orvos első magyar orvosi és theologiai műve 1588. Az Evangeliomok és Epistolák 1589. és Dragonus Gáspár pasztorális műve: Speculum Theologicum 1591; továbbá: Neue Zeitung aus Ungarn 1587. Salamon királynak Markalffal való tréfabeszédek 1591. Aesopus élete Laskai Jánostól 1592. Historia Tancredus király leányáról, Enyedi Györgytől 1592. és Tinódi Sebestyén műve Buda városának veszedelméről és Török Bálint fogságáról 1592. Manlius innen azután még Sopronlövőre költözött át. (Oestr. Jahrb. XXIV. 183. Szabó K. Rmk. I. és II.)

Erdődy Tamás horvát bán 1613. Monyorókeréket is visszaszerezvén a Zrinyiektől, végett vetett itt az evang. vallásgyakorlatnak. De azért mindig voltak még Monyorókeréken evangelikusok. Idevaló példáúl az a Vinniczay János, kit 1620. avattak Muraszerdahelyre lelkésznek. Tudjuk az Erdődyekről, hogy Vépen üldözték az evangelikusokat. Hasonló módon bántak velük bizonyára Monyorókeréken is. Pázmány térítette át közülök a fentebbi Erdődy Kristófot, valamint ennek fiát, Györgyöt és Erdődy Zsuzsannát is, ki Thurzó Kristófnak († 1614.), Szaniszló öccsének volt az özvegye. A pozsonyszentgyörgyiek is 1628. Erdődy Gáspárnak voltak kénytelenek templomukat Pázmány és II. Ferdinánd parancsára átadni.[477]

Ezen 1628-ik évben azonban Monyorókerékre ismét egy buzgó evang. nő került gróf Erdődy Bálint hitvesének, Révay Zsófia bárónőnek (Révay Péter koronaőr leányának, gróf Nádasdy Pálné hugának) a személyében. Férje Erdődy Bálint is még evang. lehetett, mert a buzgó Révay család vegyes házasságra nem adta volna a leányát. Révay Zsófia, akit 1624. még Czobor Erzsébet nádorasszony intett meg, hogy ne legényember öccsénél, hanem inkább nénjénél, Nádasdynénál lakjék, 1628. okt. 18-án már Monyorókerékről ir öccsének Révay Pálnak s számon kéri tőle azt a negyedfél ezer forintot, melyet "menyegzőjére szedtek a jobbágyakon". Férje korán elhalt, de ő Monyorókeréken maradt s mint özvegy akkor is buzgó pártfogója maradt evang. egyházának, mikor nénje Révay Judit, Nádasdy Pál özvegye egy ujabb házasságért áttért. Lethenyey István kőszegi esperes lelkész 1648. egy értékes könyvvel (Cassai András műve: Az özvegység sanyarú állapotjáról, Bártfa 1644) kedveskedett Erdődynének, mint jóltevőjének. Az 1649. évi országgyülésre Wittnyédy Istvánt, a buzgó evang. ügyvédet választotta képviselőjének, aki a protestánsok sérelmeinek 3. pontjába fel is vétette a linci békekötés alapján: "Minthogy paptartás nélkül nem gyakorolható a vallás, kivánják, hogy Erdődy Bálint özvegye tarthasson Monyorókeréken udvari papot". Utolsó éveit Sopronlövőn töltötte, hol Vajda György volt az udvari papja.[478]

Erdődy György, Kristóf fia, ki mellé Czobor Erzsébet 1625. evang. tanítót rendelt, Pázmány rábeszélésére hagyta el hitét. A vépi kálvinisták már 1626. jún. 26. külön reverzálissal kötelezték magukat, hogy papjukat miként eddig földesuraik, az Erdődyek ellen megoltalmazzák, úgy "a mostani egy bizonyos uruknak is kedvét fogják keresni lelki tanítójuk felől". De már az 1638. utáni sérelmek közt olvasható, hogy Erdődy György a vépi reformátusoktól nem csak a templomot, hanem 1642. azt a házat is elvette, melyet imaház céljára vásároltak s ugyanekkor papjukat is elűzte. Az 1655. évi országgyűlésen is panaszkodnak a vépiek, hogy Erdődy György az 1647. évi bizottság határozata ellenére üldözi őket. És az 1662. évi sérelmek szerint is Pécelen és Vépen kegyetlenül bánt velük. 1680 körül Erdődy Sándor volt Vasmegye főispánja, akinek udvarában volt joggyakorlaton Telekesi Török István. A főispán özvegye Csáky Krisztina 1695. is Vépen lakott s Telekesi Török Pál és neje jó barátságban voltak vele. Erdődy György kamarai elnök 1723. Galgócon üldözte nagy kegyetlenséggel az evangelikusokat s ennek fivére, Erdődy Gábor egri püspök is mint igazi flagellum haereticorum (aminek ő a helytartótanácsot nevezte) akarta őket teljesen kipusztítani. Így az Erdődyek közül csak kevés patrónusa, de annál több kegyetlen üldözője volt a protestantizmusnak.[479]

Szentkirály. Szombathely közelében a Gyöngyös mellett. Ez a gyülekezet is átmenetileg a reformátusoké volt. A szentkirályi evang. lelkész már 1599-ben 1 forint és 50 denár adót fizetett. Pathay ref. püspök Szécsényben 1613. Seober Jánost avatta fel Szentkirályra. 1618. és 1619-ben a körmendi esperességükhöz számították. E két évben Jászkai Péter volt a lelkészük, aki azonban áttért hozzánk s már 1618. aláírta szimbolikus könyveinket. Később 1628. Bogyoszlón volt evang. lelkész. Ref. lelkész volt Szentkirályon még 1624. is Latinides Jakab. Ezután azonban á. h. evang. lelkészek következtek. Musay püspök Szentkirályt a hegyháti és rábamenti egyházak esperességéhez számította.

1626-ban Kis Bertalan püspök Légrádi Gergelyt avatta fel Szentkirályra. 1645. nov. 14-én pedig, mivel a Sárvárról számkivetett püspök beteg vagy talán már halott is volt, az esperesek avatták fel Szentkirályra Horváth Györgyöt. 1648-ban már Musay püspök avatta fel ugyanide Büki, alias Miskolczi Mihályt, 1659-ben pedig Borhidai Miklóst. Musay 1661-ben mint még létező anyagyülekezetet említi.[480]

Rábahidvég. Régi várát a törökök 1532. pusztították el A XVI. században mint város említtetik. Budának elfoglalása után az ország bajainak orvoslása végett a dunántúli rendek 1547. itt gyűlést tartottak, hol Vas vármegyét Chernel Ambrus képviselte. Bocskay idejében 1605. a császáriak táboroztak itt s Rábahidvég két ütközetnek is szemtanuja volt. Batthyány Ferenc és Königsberg Lajos, Borostyánkő várának ura, ekkor verték meg itt a hajdukat. Régi földesurai a Polányiak voltak, akik mellett kisebb köznemesek védték az egyházat. Nádasdy hitehagyása után a kerület 1646. nemes Polányi György oltalmát is kérte. (Vasm. mon. 86. 196. Ker. jkv. 235.)

1572-ben már magyar lelkésze volt, aki ez év elején jött a városi számadókönyv szerint Sopronba. Valószínűleg Dragonus Gáspár volt ez, aki először csak rövid ideig tartózkodott Sopronban és csak 1576. telepedett meg ott hosszabb időre. Monyorókeréken 1591. kiadott művében (Speculum theologicum) állomáshelyeit ugyanis e szavakkal jelöli: "Olim in ecclesia Telepontana (Hidvég), quae est verbo vitae collecta, nunc vero Rohoncziana". Mivel itt oly kiváló állomáshelyeit is, mint Sopron és Körmend, elhagyja, ebből azt következtetjük, hogy rövidség kedvéért csak az első és utolsó papi állomáshelyeit említette meg s így az 1572-ben Rábahidvégről Sopronba költözött névtelen magyar lelkész valószínűleg Dragonus volt. (Sopron eht. 131.)

Az 1601. évi adójegyzék szerint is Rábahidvégnek ekkor evang. lelkésze volt, ki évi 2 forint adót fizetett. 1630-ban Győrvári Lukács volt a hidvégi lelkész, ki Pinnyére igérkezett, de nem állotta szavát s az okozott költségek miatt a márc. 20. Kereszturott tartott zsinaton a pinnyeiek be is vádolták. (Adattár VII. 107. Kér. jkv. II. 12.)

Kis Bertalan püspök 1633. évi ápr. 19. tartott egyházlátogatást Hidvégen. A lelkész ekkor Krumholtz Sámuel volt, aki fiatalon, talán tanító korában még a Liber Concordiae nyomtatott példányát írta alá 1596 és 1598 között. A bíró Böythe István, a patrónusok pedig Horváth János, Nádasdy István, Csányi Imre, Eszéki István, Mikolich Tamás, Pethő János özvegye, Ivánczi Zsófia voltak. Kelyhük a templomban nincs, de pünkösdre vesznek, valamint oltári ékességet is. Papi öltözetek is voltak, de a háborúban elvesztek. Az ostyasütő egyik felén Mária képe van. A templomnak 63 hold földje van, melyet a céhmester gondoz s jövödelméről számot ad. A registrum párja a predikátornál van. A paplak (plebániaház) a nemes urak közönséges földjén van, melyet a hozzátartozó 44 hold földdel együtt "régi kegyes eleik ex pio zelo ex communi conferáltak". Három jobbágya is van a lelkésznek a szokott szolgálmányokkal. Az egész város 20 forint készpénzt ad a lelkésznek, melyet a dékánok szednek be; s a nemesek is adnak udvarházuktól 3-4 forintot, s a nemes kúriákhoz való földekről decimát. Iskolaházhely nincs, nem is volt a memoria hominum, hanem a patrónus urak és a keresztyén hallgatóság igérik, hogy felépítik. A harangozót az "egész vela" tartja. (Eht. Eml. 57. Adattár VI. 140.)

1646-ban a büki szinaton Dan Miklós avattatott fel Rábahidvégre lelkésznek, ki még 1649. is itt volt és Csepregen szőlőt vásárolt. 1649-1651. Kis András, 1656-ban pedig Fliszár István volt itt a lelkész. 1663-ban a bogyoszlói születésű Kola Istvánt találjuk Rábahidvégen, ki ekkor a koltai és kopácsi gyülekezetek ügyében volt kiküldve. Kolát 1635. Sajtóskálra avatták fel, 1646-ban Niczken volt lelkész. A rábahidvégiek még 1673. febr. 12. is más "emberséges" predikátort kértek Fekete István püspöktől.[481]

Szenttamás. Az 1603. évi iváni zsinat határozatából Magyari István esperes és Cziczak János ker. jegyző itt már egyházlátogatást tartottak. 1622-ben Joó János volt a lelkésze, aki 1628. mint ollári lelkész említtetik. 1628-ban Verbói Sztaniszlai Mátyás a szenttamási lelkész, akit 1633-ban Kopácson s 1646-ban Szemerén találunk.

Kis Bertalan püspök 1633. ápr. 20. tartott itt egyházlátogatást, amikor Meszlényi János volt a lelkész s a tekintélyesebb nemesek és patrónusok Babos Balázs táblabiró (megyei esküdt), Szayki (Rayki) Péter, Babos Imre, Péchy János, Bernáth Bálint és Molnáriból Jakabffy Ferenc. A gyülekezet két filiája Molnári és Püspöki. A lelkész felpanaszolta, hogy "Molnáriban sok hajduság vagyon, kik az lélekkel való szitkot igen continuálják." A kelyhük Babos Gáspár céhmester gondatlansága miatt veszett el. De Molnári filiában két kehely is van. Az egyiknek fenekén egy püspöki mitra van ábrázolva, a másiknak fenekén pedig "a négy evangelisták ábráztatása vagyon az Ezechiel próféciája szerint." Itt is temetkeztek a templomba. A parochiának itt is vannak földjei és rétjei úgy Szenttamásban, mint Molnáriban is. A harangozót itt is az egész "vela" tartja. Püspökin a falubeliek örökösképpen nem Szent Tamáshoz volnának fárások, hanem Szent Iván templomához (a püspöki határban, mely most puszta). Mindazáltal a memória modernorum hominum ide hallgatóztanak.

1637-ben Vilechani (Kolaczani) László volt a lelkész. 1646-ban a büki zsinaton Nagy Mihályt avatták fel ide. 1655-ben a liptói születésű Ternóczi Jánost találjuk itt, 1665. Magyar Mihály mórichidai lelkész igérkezett ide, de nem akart eljönni. 1668. pedig Czvetán Mihály a lelkészük. A gyászos évtizedben 1680. is volt itt evang. tanító, ki előbb Rábaszentmiklóson lakott. 1681 után újra feléledt, 1725-ben mint anyaegyház említtetik Molnári és Püspöki filiákkal.[482]

Szentlénárd. Régi földesurai a Póka és Bertha család voltak. Az 1601. évi adójegyzék szerint már evang. lelkésze volt, ki 50 dénár évi adót fizetett.

Kis Bertalan püspök itt 1633. ápr. 18. tartott egyházlátogatást, amikor a lelkészi állás éppen üresedésben volt. A gondnok az anyagyülekezetben Tóti György, Dömötöri filiában Zalay György, Kisfalud filiában pedig Bejczi Mihály volt. A nemes patrónusok közül jelen voltak Hollósy Gáspár, Dömötöry Gáspár és Ferenc, Vadas István s Bagoly Menyhért és Mátyás György vármegyei esküdtek. Lelkész nem létében is kijelentették a hívek, hogy hitükben készek mind végig megállani. Kehely és ostyasütő nem volt a templomban, de megigérték, hogy beszerzik. A templomban csak azok temetkezhettek, akiknek a patrónus urak megengedték, 1 forintot fizettek érte, a cimeteriumon kívül pedig 50 dénárt. A templom és a paplak a szentlénárdiak és a dömötöriek közös földjén épült. A paplaknak jó két holdnyi kertje s ebben gyümölcsöse is volt. Ezenkívül földje, rétje és erdeje. A püspök Ságodi Gergely esperessel 1635. júl. 28. is kijött Szentlénárdra s jegyzőkönyvbe vétette, hogy a tarródi határban közel 6 holdnyi más erdeje is van a gyülekezetnek, melyet emberemlékezet óta pap erdejének hínak s most Polyányi Lőrinc uram birja: "inquirendum erit, quo jure." Iskolaház nem volt, hanem a predikátor tartott maga segedelmére (tanítót) a "plebániaházban". Dömötöri és Kisfalud mellett Janófalva (Gyanófalva) is mint filiális említtetik. "Ez falu nem örökösképpen az templomhoz való volt volna ab initio, hanem Zent Iván templomához az püspöki határban, mely most puszta. De a memoria modernorum hominum ide hallgatóztak és temetkeztek". Dömötöri filiából származik Dömötöri György eperjesi tanár, ki mint Wittnyédy István alumnusa tanult 1662. Tübingenben, 1664. Zrinyi Miklós a költő, 1670. pedig Wittnyédy halálára irt szép magyar verseket.

1636-ban szentgróti Orsich Györgyöt avatták fel Szentlénárdra, 1641-ben pedig szentivánfalvai Horváth Benedeket. 1646-ban már Lasnár Gergely volt itt a lelkész, ki előbb Egervárott, később pedig Kopácson, Csepregen és Saáron szolgált. 1650-ben Győrvári Istvánt avatták fel Szentlénárdra. 1663-ban pedig Szenczy György itt a lelkész, akinek idejében Szily Ferenc szilvágyi esperes-lelkész és Balika Benedek kerületi aljegyző vezetése alatt bizottság jött ki Szentlénárdra s megállapította, hogy itt úgy az egész eke barmú, mint a fél eke barmú emberek is egy köböl gabonát fizetnek a lelkésznek. Ha ezt megtagadnák, a lelkész pro cathedra egyszer-kétszer megintvén őket, ne szolgáljon nekik juxta vigorem Canonis 27. 1706-ban Nyisnyay András volt a szentlénárdi tanító. 1725. mint anyaegyház említtetik Dömötöri és Kisfalud filiákkal.[483]

Csempeszkopács. Kopács és Csempeszháza két régi külön faluból alakult. Kopácsnak ősrégi temploma a XIV. század első feléből való, Szent Mihálynak volt szentelve s a magyar-román építészet egyik érdekes, csak ujabban méltányolt emléke. Vasmegye monográfiája két képben is bemutatja (28. 293. 294. l.). Kolta előbb filiája volt Kopácsnak, de később ő fejlődött anyaegyházzá. A csempeszházi nemesek a kopácsiakkal együtt voltak a gyülekezet patrónusai.

Kopács már a XVI. században is evang. gyülekezet volt, mert Bocskay hadai előtt egy Balázs nevű predikátoruk volt (talán Tömpör, Kőszegi vagy Frank Balázs, a felesége Gutaházi Bozzai Balázs leánya), aki 3 forintnyi követelése fejében elvitte magával az ezüstös és aranyos kelyhüket. 1628-30. Szeli Gergely volt a kopácsi lelkész, aki 1623. irta alá hitvallási iratainkat.

Az 1633. évi márc. 16. Kis Bertalan püspök tartott egyházlátogatást Kopácson. Lelkészük ekkor Verbói Sztaniszlai Mátyás volt, aki 1628. Szenttamáson, 1631. óta itt, 1646. pedig Szemerén lelkészkedett. Kopács birája ekkor Beréndi Gergely nemes, gondnoka Dávid János nemes volt, Kolta filiában pedig Koltai Bálint nemes a biró és Pető Ferenc nemes a gondnok. A többi nemes patrónus közül jelen volt még Kondorai Pál, Szentgyörgyvölgyi Gergely és Tamás, Takó János, Koltai Tamás és János, Vidos János megyei esküdt, Béri Pál, Pető István stb.

A lelkész főként azt kifogásolta híveiben, hogy nem gyakorolják a gyónást. A szép ősrégi templomból Balázs predikátor a kelyhet elvivén, azt határozták, hogy a maradékain kell azt megvenni. A kopácsi parochiális házat a nemes Botka familia konferálta ex pietate egy holdnyi belsőséggel. 10 hold erdő tartozott hozzá a hosszú erdő végében és 24 hold föld. Rétje 3 kasza alja. Nemes és nemtelen egy-egy köböl gabonát fizetett a lelkésznek, a zsellérek és "rokkán ülők" 10 denárt vagy egy napi munkát. A harangozót az egész "velál" tartotta.

Kolta az 1633. évben még csak mint filia szerepel és a kopácsi paplak építéséhez nem járultak mással, mint hogy Verbói Mátyás lelkész kértére a koltaiak is átjöttek "egy darab kertet fonni". Kolta már 1633. is erősen versenyzett Kopáccsal. A jegyzőkönyv már ekkor mondja róla: "Ez magán való phara lehet". Verbói Mátyás lelkésznek 1637. valami pere volt a kopácsiakkal, de elhalasztották. 1641-ben pedig Büki Mihályt avatták fel Kopácsra. Közös lelkészeik közül a szili születésű Fábri János, kit a koltai kisgyülésen 1644. még Kis Bertalan püspök avatott fel, már "koltai és kopácsi" lelkésznek irja magát. Az 1647-ben felavatott Skultéti György (asszonyfai születésű) pedig már csak koltai lelkésznek nevezi magát. A 70 éves Bárdosi János koltai nemes vallomása szerint Gergely predikátort (Lasnár Gergelyt 1647. után) Szentlénárdról ők koltaiak és kopácsiak közösen hozták Kopácsba "az anyai fárába". 1663-ban a kopácsi parochia már elpusztult s a későbbi lelkészek nem Kopácsról, hanem Koltáról nevezik magukat.[484]

Kolta. Mint fentebb láttuk, előbb csak Kopács filiája volt, de később ez lett anyaegyházzá. Régi község ez is. A Koltay, Vidos és Domján családok ettől vették nemesi előnevüket. A mult század elején Vidos János csinos kastélyt épített benne. Régi lakói közül figyelmet érdemel a 70 éves Bárdosi János, ki 1663. vallja: "Minthogy én hütves feleségemmel, mint más kegyes ember, nem éltem az házasságban (Koltay vagy Vidos lány lehetett a felesége) és nem alkudhattam, hanem imitt-amott hol Kiskomáromban, hol dunántúl az hadakban forgottam, azért nem emlékezem reá, hogy kótai uraim az kopácsi parochián építettek volna."

Kolta az 1633. évi egyházlátogatáskor ugyan még filia volt, de már akkor is kimondták róla: "Ez magán való phara lehet". Valószínűleg nagyobb falu is volt Kopácsnál. Külön temploma is volt: "in hac filiali templum habetur Martino dicatum". A kehely Pető Balázs dékán idejében veszett el, nem tudják, hova lett, de szereznek helyette. A hütös emberek 1633-ban vallották, hogy "Kótai Tamás rontotta el a templomban az oltárt és a sanctuarium fele boltozását durungokkal rontatván le, kéményt rakatott belőle, melyet Isten elrontatott csudálatosképpen". Az egyházlátogatók kimondták, hogy újjá kell építeniök a jövendő nemzedék számára. Paplak ekkor még nem volt Koltán, de megvolt ennek a helye a falu déli részén kertekkel és gyümölcsössel, ahol két diófa a parochiális kert kerítéséhez közel még most is állott. 12 hold föld is tartozott hozzá a parochiális kert végében, erdő is a szántóföldek végében közel 8 hold, ugyanott gyümölcsös is és rét a Sorok patak mellett. Fizetés és szolgálmány a lelkész számára ugyanannyi, mint Kopácson. Harangozót a vela itt is tartott. Tanítót is (mestram) említenek, aki másfél hold földet bir, de iskolaházat nem.

A templomhoz tartozó hagyományföldekből azonban három család: Béri Pál, Vidos János és a Koltai család többet elidegenített. Részletes tanuvallomások után az egyházlátogatók elrendelték ezek visszaadását. És a Vester familiából való Béri Pál és Takó János (Illés Máté unokája), az Oriákéból való Vidos ág képviselője, Vidos János megyei esküdt és a Koltayak is "szabad akaratjok szerint irrevocabiliter sub poena nobilitatis seu homagii fl. 100. visszaengedték az templomhoz az fölebb megirott (Vidos 10 holdat, Koltayak 15 1/2 holdat) földeket. A Bériek 15 1/2 holdat oly feltétellel engedtek vissza, hogy minden familia maga birhassa a földeket, de a templom épületére járjon a census róla (minden hold után fél köböl gabona)".

A koltai filia így jelentékeny vagyonnal rendelkezett s nem csoda, hogy Kopács helyett ők akartak anyaegyházzá lenni. 1644. jún. 8-án már kerületi kis gyűlés volt Koltán s az itt felavatott Fábri János koltai és kopácsi lelkésznek nevezi magát, Skultéti György 1647. már csak koltainak. (Itt volt még 1651. is.) Losnár Gergely lakása 1647 után még Kopácson volt ugyan, de már Koltának lelkésze ő is. Musay Gergely püspök 1661. évi jegyzékében Koltát mondja anyaegyháznak és nem Kopácsot. Gaál János is, ki 1658. Doroszlón volt lelkész, 1670. koltai lelkésznek mondja magát. S a nagy üldöztetés után is Kolta az anya-, Kopács a leányegyház.

1663-ban a koltaiak új paplakot építettek az elpusztult helyébe s ekkor perük volt a kopácsiakkal és csempeszháziakkal. Az acsádi zsinat határozatából 1663. jún. 4. Szily Ferenc szilvágyi esperes, Balika Benedek váti lelkész, kerületi aljegyző, Kola István rábahidvégi, Péczeli János sennyei és Csernóczi János nádasdi lelkészek táplánfai Cseytei János vármegyei esküdt kiséretében Szentlénárdra jöttek ki hivatalos vizsgálat céljából. A koltaiak azt akarták, hogy a kopácsiak és csempészháziak is segítsenek nekik paplakot építeni. Ezek viszont bebizonyították, hogy hasonló esetben a koltaiak sem segítettek nekik semmit egy kis kertsövényfonáson kívül, amit Verbói Mátyás kedvéért tettek meg szivességből. A bizottság tehát úgy itélt, hogy a kopácsiak nem tartoznak a koltai parochiát építeni, hanem építsék meg Kopácson a maguk elpusztult parochiáját, hogy közös lelkészük mind a kettőt használhassa. A lelkész tehát 1663. már Koltán lakott.

1706-ban Osztyánszky Ferenc volt a koltai preceptor. 1714. márc. 27. Hegyfalusy György lelkész Szergényből írta Vidos Jánosnak Koltára, hogy a kemenesalji esperességben 115 anya- és leányegyház van. Az 1725. évi jegyzék szerint is Kolta volt az anyaegyház és Kopács a filia.[485]

Sennye. (Ma Nagy-Zsennye.) Rábamenti község, régi gótikus kastéllyal, mely eredetileg (Vasmegye monográfiája szerint 72. és 571. l.) a templomosok kolostorának készült s a Sennyeyek után a Bezerédyek és Békássyak lakták. Az első Sennyeyek Nádasdy Tamás nádor szolgálatában állottak. Sennyey Ferenc (1549-60) és Sennyey Pál mint lékai, sárvári és kapuvári várkapitányok játszottak nagyobb szerepet. Sennyey Pált Nádasdy huga, Mayláth Istvánné 1550. prókátorának vallotta. Szegedi Fraxinus Gáspár, Nádasdy orvosa a könyveit Sennyey Ferencre bízta s együtt tudósítják a nádort Ferkó fiának állapotáról. Nádasdynét is betegségében Sennyey Anna és Orsola ápolta. Az első Sennyeyek, miként Nádasdyék, protestánsok voltak. Sennyének az 1599. évi adójegyzék szerint evang. lelkésze volt, ki évi 2 forint adót fizetett.[486]

A fentebbi Ferenc és Pál után Pongrác és Gáspár testvérek voltak Sennye földesurai. Sennyei Pongrác Kissennyéről kivándorolt Erdélybe, ott 1593. Báthori Zsigmond főudvarmestere és Bocskay ellen Rudolf királynak egyik hadvezére volt. Mint ilyen korán a r. kath. hitre tért, fiát, Istvánt 1604. a bécsi jezsuiták kollégiumába járatta s 1606-ban a báróságot is megkapta. Fivére Gáspár Kissennyén s valószinűleg evang. hitében is megmaradt. 1619-ben mint Bethlen Gábor vezére vonult be Sopronba s 1629. is mint kapitány szerepel. Pongrác fia, Sennyey István fényes egyházi pályát futott. Mint bécsi deák még az evang. Megyeri Imre fiát is meglátogatta Széplakon, valamint nagybátyját, Gáspárt is Kissennyén. 1621-23. Sopronban volt plebánus és jóindulatot mutatott a protestánsok iránt. Bethlen Gábor bizalmát is bírta, 1626. Kassán Bethlen lakodalmán mint a császár követe táncolt Brandenburgi Katalinnal, akit később mint győri püspök (1630-35.) áttérített. Hasonló nevű unokaöccse veszprémi püspök volt (1659-87.), aki a hitehagyott Nádasdy Ferenc hitvese, Eszterházy Julia felett mondta Lékán 1669. a halotti beszédet. A protestáns ősök ivadékait így később a főpapok sorában találjuk. A család főága a múlt század közepéig megmaradt Sennye birtokában.

Sennye lelkészeit névszerint csak a XVII. századból ismerjük. 1628-ban Geregyei Gergely volt a sennyei lelkész, akit 1621-ben Ostffyasszonyfára avattak fel, 1630-31-ben pedig Győrvári Lukács. 1646-ban Kupai Györgyöt találjuk Sennyén, aki 1639 óta a győrmegyei Gyarmaton szolgált az Úrnak. 1651-ben Németi István volt a lelkésze. 1653-ban Miholics Balázs mint Nagy-Sennye lelkésze irta alá hitvallási könyveinket. Musay püspök Sennyét 1661. az anyaegyházak közé és Regini Márton répceszentgyörgyi lelkész esperessége alá sorozza. 1659-1663. Péczeli János a sennyei lelkész, aki 1659. a büki zsinaton irta alá az Egyesség Könyvét és 1663. Szentlénárdon járt egyházi kiküldetésben. 1666-ban végül Czvetán András a sennyei lelkész. A sennyei lelkész 1680-ban Hetyén lakott, de Dömölky György vallomása szerint a tisztét nem gyakorolta.[487]

Rábakovácsi. Régi temploma Cosmas és Damiánus szenteknek volt szentelve s plébániája már 1329. fennállott. Az 1633. évi egyházlátogatáskor az öreg "hitös emberek" még emlékeztek a régi plebániaházra, mely a templom mellett alszélről épült és Sziget elveszésekor (1566) pusztult el s melyben Mihály és Péter nevű papok laktak. Szigetvár pusztulása után a faluban az egyházi emberek egyik jobbágyházát, melyben akkori időben Domokos Imre papi jobbágy és dékán lakott, tették meg predikátori házzá. Iskolaház is volt a templomnál, a templom kelyhei, kincsei és ostyasütő vasa is Sziget pusztulásakor Domokos János dékánságában magával együtt veszett el. Rábakovácsi tehát már a XVI. században a reformációhoz pártolt. Az említett Mihály és Péter pap is valószinüleg már protestáns volt.

Már az iváni zsinat 1603. Magyari István főesperest és Cziczak János jegyzőt küldte ki Kovácsiba egyházat látogatni. 1604-ben dec. 10. pedig kerületi kisgyülés volt itt Zopori Kristóf nevű lelkészüknek peres ügyében. Zopori Németkereszturott volt rektor. 1602-ben az esperesek Nádasdy Ferencet levélben kérték, hogy Zopori illetményét fizettesse ki a kereszturi számtartóval. 1603-ban már Rábakovácsiban lehetett, mert az iváni zsinaton megintették, hogy nem szolgáltathatja ki a sakramentumokat, ha előbb a főszenior (Magyari István) fel nem avatja. Beteges hajlamú lelkész lehetett, ki a ráimádkozástól és kuruzslástól sem riadt vissza. A vizsgáló bizottság előtt maga vallotta, hogy ő a békétlen házasokat össze tudja békíteni "az fejekre és talpokra imádságot mondván." A magtalanoknak fejére és hátára is imádságot mondott, hogy gyermekük legyen. Sőt saját szavai szerint arra is volt tudománya "hogy a felhők és kőesők havasokra, kietlenekre, vadon erdőkre menjenek és az keresztyéneknek határibúl eltávozzanak". Balosai Tót Máténé, Balosai István deákné és Kósa Mihályné vallomása szerint az egyháztól való kibocsátást is megbotránkoztató módon végezte. A kisgyűlés Zoporit ezen "a saeculis omnibus inauditum" vétkei miatt vasba verette és a főszenior rabságában tartotta, míg a nagygyűlés fog felette itélni; addig is "az fő városokon, Sárvárott, Csepregen, Kőszegen, Pulyán, Szentmiklóson, Czenken, Ujkéren, mikor szék szolgáltatik", poenitentiát tartva Istenhez és az emberekhez kellett könyörögnie. (Ker. jkv. I. 52. 70.)

Az 1633. évi ápr. 21. tartott egyházlátogatáskor Körmendi János volt a lelkészük, aki 1628 óta szolgált már itt. A község birája ekkor Réti Pál, a gondnokok Vitaris Péter és Guliach Tamás voltak az anyagyülekezetben, Biró Mihály és Kosa Józsua pedig Csomaháza és Balosay filiákban. A földesurakat tisztjeik képviselték az egyházlátogatáson, és pedig Szentgyörgyvölgyi Bakách Farkas özvegyét Kovács Márton, Pygrányi János özvegyét Küszöghi Miklós, Vásonkői Horváth Zsigmondot Sárga Mátyás, Gersei Peteő György özvegyét Szőrös János; Terjék György, Gutta Imre és más nemesek pedig személyesen voltak jelen.

Körmendi János lelkész tanítása felől a hívek mindenben megnyugodtak volna "hanem szivbeli fájdalommal szenvedték, hogy nehéz erkölcsös." Már Acsádon is ilyennek találták a hívek. 1596. aláirta hitvallási könyveinket, de azután a reformátusokkal tartott s majd ismét visszatért. Kis Bertalan püspök meg is intette, hogy kánonszerű büntetéssel fog lakolni, ha meg nem javul. A lelkész is panaszkodott, de nem mindenek felől. Olyan földjeik nem voltak "kiknek fructusa az templom épületire szedetett volna, hanem az kik vágynak, az egyházi emberek táplálására voltak rendeltetve." Harminckét ilyen holdnak kellene lenni, de már nem mind volt meg. A puszta parochiának igen sok földjét számlálják elő, volt pap rétje, pap erdeje is, de nem mondják, hogy ezeket most is a lelkész élvezi-e. Régente a papnak 11 jobbágya volt a templom körül, de ezeknek helyei most puszták. Az elpusztult iskolaháznak most sem fekvését, sem egyéb jószágát nem ismerik. Most nincs iskolaházuk és nincs harangozójuk sem. A papjuk ezekből az adatokból csakugyan "nehéz erkölcsűnek" látszik. A 3 filiában Csomaháza (ma puszta), Megyes és Balosay (ma Balozsamegyes) úgy fizették a gabonát és a stólákat, mint a principális fárában.

Papjukon a papmarasztás idején, úgy látszik, hamar túl is adtak. A következő 1634. évben már Czura István volt a lelkészük. 1646-51. pedig Lakosi Gergelyt találjuk Rábakovácsin, aki 1622. Bükön, 1628. Bucsun lelkészkedett, 1646-ban pedig Csénye gondozását is reá bízták. Musay püspök 1661. is az anyagyülekezetek közé sorozza.[488]

Peczöl. (Régi forrásokban: Peczel, Petzel és Pechel.) Régi község a Gyöngyös mellett. A középkorban benedekrendi apátság volt itt, mely 1532 előtt a jáki apátsággal volt egyesítve, de ekkor a törökök elpusztították. A kegyuraságot V. László 1457 Monyorókeréki Ellerbach Bertoldnak ajándékozta s a pusztulás után a peczöli apátság is az Ellerbach s ezek utódja, az Erdődy család birtokába került. Ez utóbbi alapította azután a jelenleg is meglevő (de talán csak címzetes) és a "Kisasszonyról, az angyalok királynéjáról nevezett" peczöli apátságot. 1633. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvünk is említi Peczöl filiájáról Megyehidáról, hogy itt "a kápolnákhoz apátosság földei" vannak, két dülőben közel 70 hold és akkor Nagyfalusi Gergely pap birta ezeket. S a másik filiáról, Füztőről is említve van, hogy itt 55 hold "a hagyomány föld, kikről Szombathelyre szedik a kepét és nem ide Peczelhez." (Vasm. mon. 80 281. Adattár VI. 129.)

Itt is már a XVI. században volt evang. gyülekezet. Az egyik kelyhet Bocskay idejében veszítették el. Takács Gergely dékán vermét ugyanis felverte az ellenség és a kelyhet elvitte. Pécseli Király Imre szülőhelyét az életirója, Vasáry Dániel ide teszi, de valószinűbb, hogy ez a jeles énekirónk a zalamegyei Nemespécselyen született, mert a reformátusoknak ott volt virágzó gyülekezetük. (Vasáry D. Péczeli K. Imre 5. l.)

Az első ismert peczöli evang. lelkész Csepreghy János volt, ki 1604. az esperesek és Cziczak János lelkész társaságában itélkezett Csepregen és Sárvárott mezőszegedi Nyeregjártó Tót Máté házassági perében. A második ismert peczöli lelkész Geresdi Balázs, akit 1613. avattak fel s még 1628. és 1630. is Peczölön lelkészkedett. A hivek mint "szegény Balázs predikátorról" emlékeznek róla, akit Magyar Balázs megbántott s e miatt 6 denárt kellett a templomra fizetnie. 1633-ban Vörös Benedek a lelkészük, akit 1646-ban Acsádon találunk. (Ker. jkv. I. 60. II. 21. 33.)

Kis Bertalan püspök 1633. márc. 15-én tartott itt egyházlátogatást. Templomuk Kisboldogasszonynak volt egykor szentelve. Mint földesurat, Erdődy Miklós grófot és Káldy Ferencet említi a jegyzőkönyv. Tar István és Kopácsi Imre esküdtek voltak a gondnokok (aeditui, quos hic decanos appellant). A hivekre az a panasz, hogy részben resten és tunyán hallgatják Isten igéjét és a sakramentommal nem élnek. Templomukat mostanában építették fel s az ebbe való temetkezést nem engedték meg, hogy el ne romoljék. Volt harangjuk is. Egy jó öreg kelyhe volt a templomnak, ezüst, de aranyozott, alúl a karimáján ezzel a felirattal: Scostella Giluvice. Ezt a peczöli hallgatók vették a megyehidiakkal és fűztűiekkel közösen, ehhez a felsőfárabelieknek nincsen semmi közük. A templomnak a megyehidi földön 2 szántóföldje volt. A megyehidi mezőn is van templom, aki ennek földeit bevetette, az egy-egy köböllel tartozott róla. A parochiaházhoz 45 hold föld és 16 kaszaalja rét tartozott. Volt a lelkésznek 3 jobbágy háza is, melyeket a plebániaházhoz való kertből szakasztottak ki. Akinek vonó marhája volt, az egy-egy köböl gabonát fizetett a lelkésznek. Iskola azelőtt nem volt, ilyent külön intésre csak 1632. építettek. Volt mester is, akinek 16 köböl buzát és 16 frt készpénzt fizettek, a tandij 25 denár volt.

A lelkész a filiákban is predikált s ilyenkor a dékán adott neki ebédet. Peczölnek több filiája is volt u. m. az alsó fárának nevezett Megyehida és Fűztű és a felső fárának nevezett Bögöt (van más Bögöte Jánosháza mellett is) a három Porpáccal (Pór-, Kis- és Darázs-Porpác). Megyehidán Erdődy Miklós gróf a földesúr. Fűztűn Majsa István és Fűztűi Pál nemesek; Bögötön Tomka Mihály és Korodi Ferenc, Porpácon Gorup János és Darás Pál nemesek említtetnek. Fűztűn csak az apátságnak voltak földei, a hivek úgy fizettek a lelkésznek, mint Peczölön. Megyehidán volt némi földbirtok és templom is a mezőn. A bögöti földön volt egy fából csinált kápolna, de semmi örökség sincs hozzá "mert csak a temettetésre rendelték a szegények kedvére." Volt a bögötieknek egy ezüstkelyhük is, melyet a peczöliektől pörrel nyertek el. Ezt a perüket 1643. Csepregen tárgyalta a kerület. A lelkésznek úgy fizettek, mint az anyagyülekezetben. (Adattár VI. 126. Ker. jkv. II. 229.)

Musay Püspök is Peczölt 1646. az Erlődyek urodalmának mondja, akik ezt a gyülekezetünket a kir. biztosoknak átadott jegyzék szerint 1644. febr. 3. és 1645. nov. 30. között foglalták el. 1646-ban csak a második bizottság ítélte vissza. Ennek jelentése szerint nov. 9. Peczölre hivták össze Darásporpác, Kisporpác, Poórporpác, Bögöth, Füztő, Zughó és Megyehida lakóit s a plébánost eltávolítva, a templomot, paplakot 3 jobbágyával, az iskolát, továbbá a kelyhet, ostyatálat, takarókendőt, templomkulcsot minden parochialis jövedelemmel együtt, melyet az elmult zavaros időkben a lutheránusoktól erőszakosan elfoglaltak s az előbbi kir. biztosok vissza nem adtak, instructiójuk értelmében visszarendelték. (Hist. Dipl. App. 68.)

Erről Musay püspök is megemlékezik 1646. évi Itinerariumában. Szerinte nov. 8. Szentivánfáról jöttek Peczölre s a templomban istentiszteletet tartván és a plebánust a paplakból kiküldvén, a bögötei lelkészt, Podriánics Mátét helyezte ide, akit 1631-ben Pinnyére avattak fel. 1651-ben Gotthard Miklós volt a peczöliek lelkésze. Az utolsó peczöli lelkészt Erdődy György gróf űzette el. Az 1662. évi sérelmek jegyzéke szerint Peczölön Erdődy György gróf szolgái a régi plebánussal az evang. paplakba fegyveresen bementek s az éppen hazajövő papot kegyetlenül megverték s mindenéből kifosztva elűzték.[489]

Bögötön tehát 1646 óta külön lelkész volt. 1669. júl. 8-án is Fábri György büki lelkész irt Fekete püspöknek a bögöteiek és Péczeli Lénárd összeférhetlen lelkész ügyében. A gyászos évtizedben is volt lelkész és tanító. Sándor István mondta Bögötön 1680. hogy ők mindenek ellenére is megtartják a predikátort. 1681 után, úgylátszik, Bögöt filia lett az anyagyülekezet, mert az 1725. évi jegyzékben a bögöti gyülekezet Darásporpác, Pórporpác és Csókakő filiákkal, mint a plébános által elfoglalt említtetik. A kuruc világban 1706. Darásporpácnak Doctoris Mihály volt a tanítója. Bögöte tanítója pedig 1706. Fodor Pál.[490]

Felsőpaty. Régi neve már az 1601 évi adójegyzék szerint is Károly-Paty, de nevezték Nemes-Patynak is. Régi földesurai a Károlyak voltak, kik később Magyargencsre költöztek át. Már a XIV. században volt plébániája. Templomát Kisboldogasszonynak szentelték. Ennek reformációja is bizonyára már a XVI. században történt. 1601-ben evang. lelkésze volt, aki évi 50 denár adót fizetett. Az iváni 1603. évi zsinat határozata szerint Magyari István főesperes és Cziczak János kerületi jegyző Patyon is egyházlátogatást tartottak. 1616-ban Klaszekovics István püspök látogatta meg a gyülekezetet s ekkor a gyülekezet vagyonáról a következők tettek vallomást: Darás Bálint nemes 79 éves, Tóth János nemes, Györgybiró Miklós, Ördög Simon uram jobbágya, 87 éves, Székes Mihály, Ördög Györgyné jobbágya, és Bogyoszlóról való Pető Deák nemes. Ezek vallását pedig rekognoskálták: Darás János nemes s Patty Gergely, Farkas Mihály, Györgybiró János jobbágyok sat.

1633-ban Kis Bertalan püspök járt Patyon egyházat látogatni, de ebben meggátolta őket "a felfuvalkodás és a hazugság atyjának több vakmerő gonoszsága". A rövid jegyzőkönyv szerint az egyházi javak vizsgálatában nem járhattak el úgy, amint kellett volna "mivel az főnemesek s kiváltképpen Megyeri Jakab és Farkas Mihály kezénél találtathattak volna meg (az egyházi javak) nagy része". Az egyházlátogatók tehát az 1616. évi vizitációra hivatkoztak s jegyzőkönyvbe vették azok neveit, kik akkor az egyház javairól vallást tettek. (Adattár VI. 149.)

A gyülekezetnek 1628. Némethi János és 1630. Soldos János volt a lelkésze. 1632-ben pedig a felsőszakonyi születésű Odor Istvánt avatták fel ide. Ez volt itt az 1633. évi egyházlátogatáskor is, akit 1646-ban már Ivánon találunk. Károly-Patyon 1646-ban Németh György volt a lelkész s Musay püspök ez évi november hó elején Csatlós György patyi lelkészt bizta meg a saári gyülekezet gondozásával is. Németh és Csatlós valószinűleg ugyanazon lelkésznek volt a kettős neve. 1647-ben Harkán Pap Istvánt avatták fel Károly-Patyra, aki jelen volt 1651. a népes szakonyi zsinaton s 1663. is mint patyi lelkész predikált az acsádi kerületi gyülésen.

A nagy üldöztetés idején Paty is egyike volt az első áldozatoknak. Tulok Boldizsár és Horváth Mihály esküdtek Károly-Patyon 1671. dec. 4. bizonyítják, hogy az elfoglalt patyi templom visszaadása előttük megtagadtatott és Őlbei János esküdt is Károly-Patyon 1671. dec. 24. bizonyítja, hogy a visszaadás másodszor is megtagadtatott. Dömölky György még 1673. ápr. 28. is predikátort kért Patyra Fekete István püspöktől. A gyászos évtizedben is volt Károlypatyon lelkész és tanító. 1680-ban vallják, hogy Terestyénfalváról jár ide a lelkész. A tanító pedig itt lakik, s ha a lelkészt nem kaphatják, ez jár a templomba könyörgésre.

Az 1681. évi országgyűlésen a károlypatyi templom elfoglalását is felpanaszolták, de ujra feléledt és 1695. Asbóth János nemeskéri esperes már egyházlátogatást tartott benne. A lelkésze Horváth György (neje Gaál Éva) volt, ki még 1706. is itt szolgált, a tanítója Dedinszky András. A két filiája Alsópaty és Bogyoszló. 1706-ban Tót Mihály volt a tanítója s még 1725. is mint anyagyülekezet említtetik.[491]

Terestyénfa. Régi rábamenti község, melynek már a középkorban nagyobbszabású temploma volt. A nép monostornak nevezte, Szent Mihálynak volt szentelve és 1529. a török pusztította el. Elpusztult a mellette levő régi parochia is. Az 1633. évi egyházlátogatáskor mondják, hogy az itt való monostor avagy templom száz és négy esztendeje, hogy pusztán áll. Régi földesurai a Jaák törzsből származó Kemény és a Szelestey család voltak. A reformációt Terestyénfa is bizonyára már a XVI. században elfogadta.

Első ismert lelkésze Transsylvanus Ferenc, akit Klaszekovics püspök 1615. a lövői zsinaton Lethenyei Istvánnal együtt avatott fel. Ez volt a lelkész Terestyénfán 1616-ban is, midőn Zvonarics Mihály főesperes ez évi május 25-én itt egyházlátogatást tartott. Ez alkalommal a hivek a Pereszteg vizre dülő 13 hold földet, mely jure perennali a parochiához való volt, az elpusztult templom felépítésére deputálták, és a bérlők tizedet adtak róla a templomhoz.

1628-30. Vidos József és 1631. Pastoris József volt a terestyénfai lelkész. 1633-ban Kis Bertalan püspök egyházlátogatása idején a sárvári születésű Sartoris Szabó Gergely lelkészkedett itt, akit 1632. a niczki templomban avattak fel. Jelen voltak az egyházlátogatáson a régi patrónusok közül Kemény János és Szelestey György is. A gondnok Pazinkás Horváth Péter, a biró Flasics Varga György volt. S megjelentek még a nemesek közül Hetesi (Hetyési) János, Horváth Miklós, Berendi Mihály, Ambrus János, Kapocsi Péter, Sebeházi Boldizsár, a jobbágyok közül Belovich Kovács György stb. A templomi kehely fenekén a figura resurrectionis volt látható. Ostyasütő vasat Kemény János úr adott. Hetesy János úr is igért egy új kelyhet és 100 magyar forintot ajánlott fel a templomépítésre, mihelyt hozzákezdenek. A templomhoz tartozó földeket, 29 holdat, melyek közül 16 hold a monostoron alul a kövesdi utban feküdt, a hallgatóság használta, de tizedet fizetett róla a templomhoz. A régi parochia, miként a Kövesden lakó Farczi Márton száz esztendős embertől hallották, a templomon felül épült, de most elpusztult s a helye tövises és bokros. "A mostani parochia Gyakfalva (Jakfa) végén, napesetről az három hold föld végén vagyon." Ennek összesen 32 1/2 hold földje volt, legtöbb "a monostornál avagy templomnál". A rétje 25 kaszaalja is volna, ha tiszta volna. A vonó marhás emberek egy köböl gabonát adtak a lelkésznek, a marhátlanok fél köblöt.

Az egyik filiája Kemény-Egerszeg (nevezték másként Kis-Egerszegnek is), mely az ősi Kemény családtól vette nevét. Ebben kápolna épület sem volt, de volt 12 hold földje az Agyagverem helyen, melyekről köblöt adtak a terestyénfalvai templom épületére, s a lelkésznek annyit fizettek, mint az anyaegyházbeliek. A XVIII. században a Wittnyédyeknek volt itt szép kastélya. A nagy Wittnyédy István (családi levéltárukban levő szerződés szerint) 1663. szept. 5. vitézlő Militenszky Istvántól és nejétől Szántóházy Annától vett itt birtokot 1050 magyar forintért, melyet öccsének Pálnak († 1665) adott át. Utóbb öccsének, vagy pedig saját Pál nevű fiának az örökösei kapták K. Egerszeget. A kurucvilágban szerepelt Wittnyédy Ferenc egerszegi földesúr. Ennek Rajky Orsolyától született fia volt Wittnyédy János (1702-81), a kiváló műveltségű jogtudós és nagybirtokos, a dunántúli kerület második felügyelője (1753-81). Az 1753. évi febr. 20-án Wittnyédy János itt vette észre, hogy a hozzá betérő fogaton Ostffy Mihály kerületi felügyelő holtan fekszik. Hegyfalu és Keményegerszeg között a kocsin érte szélütés. Az ősi kastély a szép parkkal legutóbb Kis Gyulának, Kis János püspök unokájának volt a tulajdona. Terestyénfa másik filiájában Rábakövesden szintén nem volt kápolna épület. Itt is úgy fizettek, mint az anyaegyházban,

1642-ben Nagy János volt a terestyénfai lelkész, akinek a patyiak még tartoztak a járandóságával. 1646-ban Szili Ferenc lett ennek az utóda, aki 1635. avattatott fel s 1650-53. Ujkéren lelkészkedett, 1663-ban pedig Szilvágyon volt esperes. 1649-ben Farkas Pál, 1651-ben pedig Nagy Pál volt Terestyénfa lelkésze. A kerületi gyűlés Nagygeresden 1657. úgy határozott a terestyénfai lelkészről, hogy minden harmadik vasárnapon régi szokás szerint Keményegerszegen predikáljon, de korán végezze ezt, hogy még délelőtt, ha kivántatik, nemzetes és vitézlő Perneszi Ferenc özvegyénél, nemzetes Bakucsa Orsik asszonyunknál is predikálhasson. Azt is kimondták itt a terestyénfai lelkészről, hogy mikor a hivek nála dolgoznak, nem tartozik őket élelmezni "mert illetlen dolog volna, hogy amit fáráúl fizetnek, azt ismét a minisztertől megegyék és igyák." (Ker. jkv. 205. 328. 359. 462.)

A gyászos évtizedben is volt itt lelkész és tanító. 1680-ban vallják, hogy Izdenczy Mihálynál lakik a lutheránus lelkész, aki ipa házából jár ki mindennap a két Patyra, Bogyoszlóra, Rábakövesdre és egyéb helyekre, nem tartván senkitől semmit. 1681 után ez a gyülekezetünk is feléledt. 1695-ben Asbóth János kemenesalji esperes járt itt egyházlátogatóban, lelkészük 1693. halt meg, tanítójuk pedig Blázi András volt, kit 1697. lelkésznek is felavattattak. 1706-ban Holéczi Ádám volt a tanítójuk s 1725. is még anyaegyház volt.[492]

Guar. Régi község a Répce mellett, a Guaryak ősi fészke, akiknek itt és Felsőszelestén voltak birtokaik. A család a Szelesteyekből vált ki. Őseik a Nádasdyaknak állottak szolgálatában és evangelikusok voltak. Guary Miklós például 1631. a nemeskéri egyházlátogatáson is Nádasdy Pál megbizottja volt. De egyéb nemesi családok is voltak birtokosok a községben.

A reformáció itt is bizonyára már a XVI. században megvolt. Az iváni zsinat 1603. Magyari Istvánt és Cziczak Jánost ide is egyházlátogatásra küldte ki. Első ismert lelkésze Szeli Gergely volt, aki ellen Ságodi Gergely esperes 1633. jan. 5. vizsgálatot tartott s azonnal eltávolította innen, mivel "részeges, kereskedő, kompolár, verekedő és hivatalában rest volt". Az 1633. febr. 28. tartott egyházlátogatáson jelen voltak Kis Bertalan püspökön kivül Ságodi Gergely hegyfalui esperes, Szemenyei György répceszentgyörgyi lelkész és Nádasdy Pál gróf megbizásából, aki szomszéd birtokos volt, Ferenczfi Péter és Jánossy Miklós nemesek s a helybeli nemes birtokosok közül Guary Lajos, Jármán Borbála, Meszlényi Ferenc özvegye, Megyery Mihály, Keszi István, Borbély György stb. A kihallgatott tanuk közt szerepelnek Guary Miklós jobbágyai is. A biró Farkas Péter, a gondnokok Balogh Péter és Berthold Péter voltak, a lelkész pedig a sárvári születésű Martinovics Gergely, akit csak az előző évben avattak fel. Templomukat a szent keresztről nevezték, de ennek semmi más öröksége és jószága nem volt, mint egy ezüst kelyhe és ostyasütő vasa. A predikáló székre való fehér szőnyeget néhai Guari Bálintné hagyta testamentum szerint, az oltárra való, kék és vörös pamukkal szőtt abroszt pedig Rusa Andrásné, Meszlényi Ferencné jobbágy asszonya. De a parochiának már volt 31 hold földje és rétje is két táblában, az egyik Szelestei György malomrétje mellett feküdt. A helyes ember egy köböl buzát, a zsellérek felet adtak évenként. A patrónus urak járulékai kimaradtak a jegyzőkönyvből. A stóla annyi, mint másutt, tanítójuk nem volt, csak harangozójuk.

1640-ben a részeges Banszki András volt a guari lelkész (előbb lócsi), aki már Szombathelyen, Sopronban, Pozsonyban és Nyitrán is járt, hogy a barátok vagy papok közé meneküljön. Még egyszer megbocsátottak neki, de 1647. mint vönöcki lelkészt végleg elmozdították.

1646-ban a banovici születésű Hlinka László volt a guari lelkész, kit ez évben a büki zsinaton esperesnek is megválasztottak. Hlinkát 1621. avatták fel s 1628. büki lelkész volt. 1651. Thomanides János volt a guari lelkész.

Guari születésű több dunántúli lelkészünk is volt, igy az 1632. felavatott Molitoris György ki a zalamegyei Lenti várában lelkészkedett, az 1649. felavatott Farkas Pál és az 1666. felavatott Leckovics Sámuel. 1642. nov. 12-én kerületi gyülés is volt Guaron. Musay püspök 1661-ben az anyaegyházak közé sorozza. Guary Gergely 1670. nov. 24. Fekete István püspökhöz intézett levélben támogatja a gyülekezet kérelmét, hogy lelkészük hagyassék meg náluk. 1681 után ez is feléledt, mert 1706. Famelius György volt a tanítója, de 1725-ben már nem találjuk az anyaegyházak között.[493]

Répczeszentgyörgy. Régi község, már a XIV. században volt plébániája. Innen vették nevüket a Szentgyörgyi Horváthok. Innen származhatott Szentgyörgyi Gábor deák is, Nádasdy Tamás bizalmasa, ki irott emléket is hagyott maga után, 1587-ben jelen volt a hegyfalui gyülésen s 1591-ben a csepregi kollokviumon Nádasdy Ferenc megnyitója után a latin beszédet ő mondta. (Dörfelben 1587. birtoka volt. Sárkány Antal már 1562. őt tette meg végrendelete végrehajtójának; a bátyja, Szentgyörgyi István még borsmonostori apát volt.) Idevaló lehetett az a szentgyörgyi Tzuchius Márton is, aki lébenyszentmiklósi Deselvics István műve elé irt magyar verset (Lőcse 1639) s akinek gyors távozása miatt (Murányból) panaszkodik 1641. Lethenyey Istvánnak Széchy György özvegye, Homonnay Mária. (Eht. Eml. 194. Payr, Prot. volt-e Nádasdy T. 30.)

Répceszentgyörgy is már a XVI. században elfogadta a reformációt. Az 1599. és 1601. évi adójegyzék szerint evang. lelkésze volt, aki 2 forint adót fizetett. Az iváni zsinat 1603. már ide is egyházlátogatókat küldött. És ez mondta ki, hogy a szentgyörgyiek pásztora (ismeretlen nevű) lupus rapax (ragadozó farkas), hamis tudományú és férges lölkiismeretű, ha a hivek el nem bocsátják, akkor a szeniorok a főmagisztrátus által távolítsák el. Lelkészei között nehéz eligazodnunk, mert ezen kivül Zalaszentgyörgy, Pozsonyszentgyörgy, Vízlendvaszentgyörgy, Szentgyörgyvára és még Sopronmegyében és Muraközben is találunk ilyen nevű községeket. Az 1612. évből két szentgyörgyi lelkészt is ismerünk. Ezek közül Makrocs Sebestyén lehetett répceszentgyörgyi. 1627-ben Eőri Péter volt a szentgyörgyi lelkész, aki részt vett Mesteriben okt. 15. az intai parochia és ennek filiái, Simonyi, Tokorcs és Mesteri ügyében tartott vizsgálaton. 1630-1632-ben Mátyus Jánost találjuk itt, aki 1628-ban még Szécsényben lelkészkedett. 1633-ban Szemenyei György a lelkész, aki 1619. avattatott fel, 1628. Söjtörön és 1631-ben még Széplakon volt lelkész. Részt vett 1633. jan. 5. a guari lelkész Szeli György ellen való kiküldetésben. S a következő 1634. évben már ismét Hlinka László a szentgyörgyiek papja. (Ker. jkv. I. 49. 52. 133. II. 20. 33. 65. 83.)

A gyülekezetben, úgylátszik, zavarok voltak. A lelkészek, akik jeles emberek és egyszersmind kerületi egyháztanácsosok is voltak, sűrűen váltakoznak. És Kis Bertalan püspök rendes egyházlátogatást sem tarthatott a gyülekezetben. A birtokos nemességet, úgylátszik, külön kellett erre rávenni. Az eredeti egyházlátogató jegyzőkönyvben, melyben az üresen maradt helyeken minden időrend nélkül sokféle bejegyzést találunk, Guar vizitációja után 1633. ezek a sorok olvashatók: "Én Szánthóházy Jósef a szentgyörgyi szent eklézsiának jövendőbeli törvény szerint való visitatiójának subscribálok m. p. Én Kerthy Ferencz, a Czernel György uram gondviselője, az én uram képében a szentgyörgyi ecclesiának jövendőbeli, törvény szerint való visitatiójának subscribálok m. p." Megvolt-e azután ez a kegyesen engedélyezett egyházlátogatás, annak a jegyzőkönyvben semmi nyoma. Mint fentebb Felsőpatynál láttuk, ott szokta "a felfuvalkodás és a hazugság atyja" ezt meggátolni, ahol a nemesek az egyházi vagyont elidegenítették. Szemenyei György lelkész a guari vizitáción 1633. febr. 28. résztvett, de a maga gyülekezetében, úgylátszik, már nem volt egyházlátogatás. (Adattár VI. 93. és 149.)

Kis Bertalan püspök Sárvárról 1643. karácsony táján a hitehagyott Nádasdy Ferenc által elüzetvén, Répceszentgyörgyön talált menedékhelyet (minister Szt. Györgyiensis et Superintendens exulans) s itt halt meg az 1646. év nyarán. Utána még ebben az évben Ujkéri Mihály volt a szentgyörgyi lelkész, akire Musay nov. 10. a lelkész nélkül maradt Hegyfalu gondozását is reábizta, (Eht. Eml. 130. 132. 139. Ker. jkv. 250.)

1647. évi nov. 12. kerületi kisgyülést is tartottak a dunántuliak Répceszentgyörgyön, ahol Zvonarics Sámuelt avatták fel szentgyörgyi lelkésznek. 1649-ben Deák Sámuel (nem Zvonarics?) a lelkész, aki május 25. Csepregen Berkes István rámokhegyi szőlejét megvette. 1651-ben valami Fülöp nevű (Philippus N.) lelkészük volt a szentgyörgyieknek. Ez évi jun. 20. a szakonyi zsinaton Chernel Miklós és Szilágyi István nemes urak a szentgyörgyiek nevében - mivel gyülekezetük Guar és Balosháza elszakadása s a vallásukon levő fő és alacsony rendek megfogyatkozása miatt annyira meggyengült, hogy lelkészt is alig tarthatnak - azt kérelmezték, hogy a kerület csatolja hozzájok Pósfalvát. Ez ellen azonban Hegyfalu anyagyülekezet nevében Daan Mihály lelkész tiltakozott s kárpótlásúl Zsédenyt sem fogadta el. A kerület nem teljesítette a kérelmet, hanem azt kivánta, hogy a szentgyörgyiek az eddiginél többet fizessenek, ha lelkészüket megtartani akarják. (Ker. jkv. 352. 360. Farkas, Csepreg tört. 192.)

1652-ben Rakicsányi Istvánt avatták fel Szentgyörgyre. 1660-ban pedig Regini Márton esperes itt a lelkész, ki Szécsényből jött át Szentgyörgyre. Musay püspök 1661. az anyaegyházak közé számlálja. 1670 körül Kereszturi György volt a tanítója, akiről tanítványa, a Hegyfalun született Asboth János emlékezik.[494]

Alsó-Szeleste. E községtől vette nevét Vasmegye egyik legrégibb családja, a Szelesteyek, akiknek törzséből váltak ki a XVI. században a Guaryak és a Gosztonyiak. Még a XVI. században élt itt Szelestey Bernát. Özvegyének, Derseny Ruzsinkának végrendeletét Reczés János 1570. márc. 14. mint hegyfalui lelkész irta alá. Szelestey Ádám már 1605. alispán volt s úgy itt, mint a vidéken több buzgó evangelikust találunk a Szelesteyek között (például Szelestey Ferenc özvegyét Guaron, Szelestey István özvegyét, Koroknai Zsuzsannát Hegyfalun, Szelestey Györgyöt Terestyénfán), de lelkészei közül keveset ismerünk.[495]

Kis Bertalan püspök Lethenyey István, és Musay Gergely esperesek kiséretében 1641. márc. 12. tartott itt egyházlátogatást, de a jegyzőkönyv hiányosnak látszik. Még az sincs benne, hogy volt-e ekkor lelkészük és ki volt az. Különben a világiak közül jelen voltak Szelestey György, Tokos György, szentgyörgyvári kapitány, Darás Gergely szolgabiró, Farkas Mihály vármegyei esküdt, Asbót Jakab községi biró s Csepregi Balázs és Bak Tamás esküdtek. Mint földesurak említtetnek még Szelestey András, Pataki Ádám és Perneszi uram. Gondnok (aedituus) sem volt, őt a biró helyettesitette.

A két esküdt és a bíró vallotta, hogy a szelestei templomocskát Szent Lénárd templomának nevezik. Régente a plébániaház a templom átellenében volt, melyben most Szelestey György jobbágya lakik. A többi parochiális jobbágy telkeken is Szelestey György és András és Perneszi uram jobbágyai laknak. Földje is 36 hold van a parochiának. A szőlejét Szelestey György birja. Közép-Szeleste is idevaló filiális volt s a falu határában a rét, melyet pap rétének hívnak, az itt való plebánusé volt, de most Pataki Ádám uram birja. Az egyházi öltözetet Bocskay hadakor az balonakok (vallonok) vitték el. Az ezüst kelyhet Szelestey György restituálta, tehát ez is nála volt. A lelkész fizetésének csak az eleje van felsorolva s ezzel a jegyzőkönyv aláirások nélkül félbenmaradt. (Adattár VI. 118.)

Itt is, hogy az egyházlátogatás nem 1631. vagy 1633-ban, hanem soron kívül 1641-ben volt; hogy nincs lelkész és az egyház ingatlanait a nemes patrónusok foglalták el arra mutat, hogy az egyház ügyei rendezetlenek voltak s a világiak itt sem akarták az egyházlátogatást. A félbeszakadt jegyzőkönyvből is az látszik, hogy a püspök vizitációja nem járt sikerrel, a földesurak nem voltak hajlandók a földeket visszaadni és lelkészt hívni. Szelestén ez alkalommal 1641. márc. 12. kisebb kerületi gyűlés is volt, mert Kis Bertalan itt és e napról keltezte (excongregatione nostra) azt a szép körlevelet, melyben a híveket a csepregi iskola újjaepítésére és kibővítésére hívja fel. (Adattár V. 49. l.)

Az első ismert nevű szelestei lelkész Vadeni Ferenc 1651. volt itt, akit 1635. Bakonytamásiba avattak fel s 1646. Mérgesben volt lelkész. Szintén szelestei lelkész volt Horváth Ferenc, aki Felsőszelestéről 1655. márc. 15. ír Musay Gergely püspöknek s arra kéri, hogy tájékoztassa Wittnyédy Istvánt helyesen a martyánci vitás egyház állapotáról. És az 1662. évi országgyűlési sérelmek közt találkozunk ismét Alsószeleste nevével. Az itteni evang. nemesek templomát Horváth István, Nádasdy Ferenc gróf embere, a magával vitt lovasokkal és muskétásokkal, Szelestey Ferenc ellenállása miatt első izben el nem foglalhatván, másnap bizonyos ölbői licenciátus a sárvári lakatossal s néhány gyalog katonával a községbe lopództak, a templomajtót felnyitották, a harangot meghuzták, éjjelre pedig egy jezsuita és Vasdinnyei Sándor, Nádasdynak lékai kapitánya magukkal vitt poroszlókkal az erdőből, hol elrejtőzve valának, kirohantak és a templomot elfoglalták. A gyászos évtizedben is, miként 1680. vallják, volt itt evang. tanító.

Az 1681. évi országgyűlésen is előfordul a sérelmek között Szeleste elvett temploma. Feléledéséről csak annyit tudunk, hogy a kuruc világban 1706. Alsószelestének is volt egy Pacsicza András nevű tanítója.[496]

Zsédeny. Temploma a katholikus világban Szent Mártonnak volt szentelve. Régi földesurai a Chernel és Tar család voltak. A Chernelek 1575. és 1610. nyertek Zsédenyre ismételten is adománylevelet, ahol a családnak mai nap is van birtoka. A reformációt ez a község is már korán elfogadta. 1600 előtt Reczés és Thokoics esperesek idejében Hegyfalu filiája volt. De 1602. Hegedüs Pál idegen lelkész végzett köztük egyházi szolgálatot, akit ettől Magyari István és Kőszegi Balázs esperesek az újkéri zsinatról 1602. máj. 13. írt levélben tiltottak el. 1628-ban Jeszenszky Miklós volt a lelkésze, akit 1626. avattak fel.

Kis Bertalan püspök 1633. tartott itt egyházlátogatást, mely azonban vagy félben maradt, vagy pedig csak a jegyzőkönyve maradt reánk hiányosan. A lelkész akkor Desericzki Bachó Márton volt, akit 1632. avattak fel. A bíró Heringh Imre, a gondnok Káldi István. Zsédenyi birtokos ekkor Chernel Pál volt, de nem jelent meg. Ott voltak azonban Thulyok (aliter Tömördi de Possafalva) Miklós, Sághi Ferenc nemesek és a jobbágyok közül Lukách János, Bedök Márton, Fábián János stb. Több adatot a jegyzőkönyvből, melynek csak az eleje van meg, nem tudunk.

Zsédenyben született 1630 körül (vagy legalább a családja volt innen való) Zsédenyi István, a gályarab lelkész, akit 1656. Varsányba avattak fel s mint dörgicsei lelkészt hurcoltak el Nápolyba. Csudálatos menekülése után Wittenbergben egy szép emlékverset is írt rabtársa Mazari Dániel halálára. 1681 után ismét Dörgicsén s 1696. Kővágóőrsön lelkészkedett. 1700 körül halt meg.[497]

1635-ben a turóci születésű Rudnai Imre avattatott fel a zsédenyi egyházba és 1638-ban Martini György, aki még 1646-ban is Zsédenyben volt, s aki valószinűleg egy személy a bossányi születésű Bossányi Martini Györggyel, ki a kálvinistáktól tért át hozzánk és Vaslakon volt lelkész. Az üldöztetés idején hanslikfalvai Vadeni Ferenc volt a zsédenyi lelkész, akit 1635. Bakonytamásira avattak fel s 1646. Mérgesben találunk. Vadeni Zsédenyből 1660. máj. 26. panaszolja Musay Gergely püspöknek, hogy őt és társait Csepregen való átutazásukban az ottani plebánus, Szakonyi János és ennek öt cinkostársa lesből megtámadta, a szekérről lerántotta, földhöz vágta és csaknem halálra verte és pedig csak azért, mivel azok szerint neki a polgármester vagy plebánus tudta nélkül nem szabad a városba jönnie. Hogy meddig maradhatott Vadeni Zsédenyben, azt nem tudjuk. Egy időre el is hagyhatta Zsédenyt, mert 1651. Fodor János volt itt a lelkész.[498]

1681 után Zsédeny is feléledt, de lelkésze már nem volt. Asbóth János esperes 1695. évi látogatásakor csak Füztüi Benedek tanítót találta ott, aki 1698. Dömölkön s 1706. Kissomlyón vezette az iskolát. Az 1725. évi jegyzékben Zsédeny még az anyaegyházak közt szerepel.

Szentivánfa. A Palásthyak ősi birtoka. Régi kastélyát, melyet újabban Bezerédj Dénes alakított át, még Palásthy István, I. Lipót egyik hadvezére építette a XVII. század első felében. Több régi nemesi kúria is van a faluban a Palásthyak idejéből. A Palásthyak buzgó evangelikusok voltak, Palásthy János és Péter 1646. aug. 13. a büki püspökválasztó gyűlésen is jelen volt a Telekesi Török, Sibrik, Rátky, Franchich, Balogh, Horváth, Saly, Chernel, Tevely, Jánossy és Szilágyi családok képviselőivel együtt. A Palásthyaknak Uraiújfalúban is voltak birtokaik. A Bezerédyek ősei is protestánsok voltak, így Bezerédj Anna, Wittnyédy János második felesége († 1643). Bezerédj György sopronmegyei alispán (1656-59), Wittnyédy István rokona azonban már valószinüleg áttért.

Régi templomát Keresztelő (Nyakavágó) Szent Jánosról nevezték. A XVI. században már evang. anyagyülekezet volt, mert egyik filiája "Győr veszése ideje táján" (1594) szakadt el tőle. Az 1603. évi iváni zsinat határozatából Magyari István esperes és Cziczak János ker. jegyző már itt is egyházlátogatást tartottak. Első ismert nevű lelkésze Báthi Pál volt, akit 1621. avattak fel Szentivánfára. A második Tarabol Jakab, aki 1630-ig volt itt. A harmadik a bogyoszlói születésű Balogh Miklós, akit 1631. jún. 24. ugyanide avattak fel és az 1633. márc. 7-én tartott egyházlátogatás idején is még ő volt a szentivánfai lelkész.

Kis Bertalan vizitációján jelen voltak a nemes patrónusok közül Palásthy János, Palásthy Sándor, Bicherdi Pál és Vésey István. A gondnok Herenkovith János, a biró Simoliák András volt. A birtokosok közt szerepel még Drinóczi Balázs nemes, Kanasi Pál özvegye és Pataki Miklós; a jobbágyok között Vida Ambrus, Koczor Bálint, Dömötör Tamás, Hidó Mátyás.

A templomnak igen szép aranyozott ezüstkelyhe volt, a közepén gombos és hólyagos. Volt egy "viaszos rété" is, melynek jövödelméből gyertyára viaszt kellett vásárolni. Akik a templomba temetkeztek, azok az egyháznak 300, a predikátornak pedig 100 "becset" fizettek. A paplak a falu szeriben épült Simoliák András és Hrenkovich János háza között. Ehhez 11 hold föld van "az pap szeriben", 5 hold pedig másutt. Akiknek házuk van, azok fél-fél köböl buzát, rozsot és zabot adnak a lelkésznek úgy az anyagyülekezetben, mint a filiában; a zsellérek egynapi szolgálattal tartoznak. A három főünnepnapon offertórium van a lelkész számára. Esketésért az ifjak 12 dénárt, 1 font hust és egy meszely bort, két özvegy egy abroszt vagy 1 frtot adtak. Kereszteléstől egy kappan és egy kenyér járt, beteggyóntatástól 4 denár, 1 kenyér s 1 viaszgyertya; temetéstől 13 denár, egy cipó, egy pecsenye s egy meszely bor.

Állandó iskolaház és tanító nincsen. Ilyennek tartását csak igérik. Harangozót akkor tart a község, mikor iskolamester nincs. Filiája kettő van: Urai-Újfalú és Iván-Egerszeg.

Urai-Újfalú az előnevét onnan vette, hogy ezt a földet, melyet 1221. az ősi Jak vagy Gyák nemzetség kapott birtokúl s melyen később egy új falú épült, Uraj földjének nevezték. Régi jegyzőkönyveink csak Újfalúnak nevezik előnév nélkül. A falu közepén, "ahol most az levélszín és harangláb vagyon", egy régi elpusztult kápolna fundamentuma volt látható. Itt is volt a papnak 6 hold földje és rétje is 6 kaszaalja. A budakeszi Weörös család, mely Sopron megyéből származik, a XVIII. század elején ide és Keményegerszegre költözött át. (Vasm. mon. 576.)

Iván-Egerszeg, melyet az 1695. évi jegyzőkönyv Nagy vagy Kastélyos-Egerszegnek mond (a másik Kis- vagy Kemény-Egerszeggel szemben). Neve szerint régi kastélyának kellett lenni. És gótikus temploma is van a XVII. századból. Emberemlékezet óta mint filia Szentivánfához tartozott, "csak Győr veszése ideje táján (1594) a templom épületire való fizetést neheztelvén, szakadtának el innen." De az egyházlátogatók 1633. visszacsatolták az anyaegyházhoz s kötelezték, hogy ennek költségeihez is hozzájáruljon.

Balogh Miklós lelkész Szentivánfáról Rábakeresztúrra távozott. Az utóda 1634. Dvornicenus Márton volt, akit 1619. avattak fel s mint bodonhelyi lelkészt 1632. egyháztanácsos presbyternek választottak meg Körösi Imre rábaközi esperes mellé. Egerszegi János ikervári lelkész 1634. máj. 23. bepanaszolta, hogy Péterfalva filiában az ő tudta és engedelme nélkül keresztelt s a stólát is megtartotta. Büntetésül ezt kétszeresen kellett a kerületi pénztárba befizetnie. Más vétsége is lehetett, mert 1635. sajátkezűleg irta bele a kerületi jegyzőkönyvbe, hogy ezután engedelmeskedni fog elöljáróinak.

1637-ben már Szemenyei Jánost, 1641-ben pedig Horváth Benedeket avatták fel Szentivánfára s Horváth itt volt 1646-ban is, amikor Musay püspök az ikervári egyház gondozását is reábízta. 1653-ban végre iskolát is építettek. A röjtöki ker. gyűlés (1653. nov. 12.) határozatából s a szentivánfai és újfalúi nemes és nemtelen ker. hallgatóság egyező akaratából Palásthy Sándor az egyházlátogatási jegyzőkönyvbe iratta "hogy az minemű scholaházat most ujonnan Ujfalu felé az falu végén szabad földön építenek, fárául, azt in perpetuum az közönséges hallgatóságnak engedték az patrónusok és senki el ne vehesse; ha pedig olykor scholamesterük nem lenne és más rendbeli embert szállítanának az házba, az háznak jövödelme az templomra fordíttassék". Állandó tanítóra tehát ekkor sem mertek számítani.

Lelkészét bizonyára 1674. vesztette el, de a nagy üldöztetés után Szentivánfa is a két filiájával feléledt. 1695-ben Vida István volt a lelkésze és Deweka András a tanítója. Az 1725. évi jegyzékben is még mint anyaegyház szerepel.[499]

Vámoscsalád. A régi jegyzőkönyvekben csak Család vagy Pusztacsalád néven említve. Már a XIV. században volt plébániája. Régi templomát Szent Mártonról nevezték. Nádasdy Tamás nádort és nejét a vasvári káptalan 1558. vezette be Puszta-Chalád birtokába, aminek dénesfalvi Cziráky Miklós ellene is mondott. Földesurai a reformáció korában így a Nádasdyak voltak. Musay püspök is az elfoglalt templomok 1646. évi jegyzékében Vámoscsaládot a sárvári urodalomhoz számítja.

Az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint Vámoscsaládnak már evang. lelkésze volt, ki 2 forint évi adót fizetett. A hívek 1633-ban "boldog emlékezetű öreg urainkról" szólnak. Magyari István esperes és Cziczak János ker. jegyző 1603. már itt egyházlátogatást tartottak. 1605-beri Füzi Péter volt Vámoscsaládnak első ismert nevű lelkésze, akinek idejében szintén vizitáció volt s aki már a Repcén levő malomból megkapta a 44 köböl gabonát. Utána Kola János volt a lelkész, aki 1596. mint niczki lelkész irta alá hitvallási iratainkat, azután Horpácson s 1608. Szentandráson lelkészkedett. Vámoscsaládon 1610. körül lehetett. Harmadik ismert lelkészük Pankaszi Márton, aki 1598. mint gencsi rektor irta alá az Egyesség Könyvét s 1628. szilvágyi lelkész volt. Vámoscsaládon tehát 1620. körül lehetett papi állása. 1630-ban Lakosi Gergely volt a családi lelkész, miként ez az újfalui Kiskoos Magdolna házassági peréből kitünik. Ismerjük végül Kelemen Mátyás nevű lelkészüket is, aki Káldon 1614-ben, Lócson 1628-ban és 1631-1640-ig Vámoscsaládon szolgált az Urnak.

Ez utóbbi lelkész idejében 1633. márc. 5. volt az egyházlátogatás Kis Bertalan püspök, Ságodi Gergely hegyfalui esperes, Szemenyei György répceszentgyörgyi lelkész és Nádasdy Pál követeinek Ferenczfi Péternek és Jánossy Miklósnak jelenlétében. Földesuruk, Nádasdy ekkor még életben volt, de ez évi október 15-én váratlanul és fiatalon elhalt, özvegye Révay Judit pedig 1638. Forgách Ádámhoz ment nőül és áttért. Jelen voltak még Dékán János és Cseh Imre gondnokok és Bögöthi Mihály biró. Mint tanuvallomást tevők Nádasdy jobbágyai (coloni Illustrissimi Domini Magistratus) és Szombathelyi Ferenc özvegyének jobbágya, Keszei Mihály említtetnek.

Kelemen lelkész elhanyagolta a hétköznapi könyörgéseket és viszálykodott a hallgatóival, emiatt meg is intették. Ő meg viszont a gyónásban való restséggel vádolta hiveit. A templomnak ingatlanai nem voltak, csak két aranyozott rézkelyhe patinával és egy selyemmel varrott keszkenyő, melyet a mostani predikátorné adott rá. Papházról a hívek egy régiről is emlékeznek. A mostani predikátorház egész hely és még 2 hely járul hozzá, melyekhez 75 hold föld tartozik, mert itt minden polgárhelyhez 25 hold föld jár. S ezenkívül táblánként 83 holdat számlálnak fel, melyből a kerületi gyülés 20 holdat 1640. a templom építésére rendelt.

A Repcén való malomból, melyet 1633. Czimber Jánosné asszonyom bírt, a lelkésznek már 1605. előtt is 44 köböl gabona járt. De Pankaszi Márton lelkész "néminemű vendégségben Madarász Miklósnak (a Nádasdyak emberének, ki Csapodon is megcsonkította a lelkészfizetést) gratifikálni akarván, négyet megengedett". Míg itt lakott megtehette, mondják a vizsgálók, de a jövendő lelkészek kárára nem engedhette el. Menyegzőkben a lakodalmasok a lelkészt itt is "czéhes társuknak tartották", de a vizsgálók ezt megtiltották, mert illetlen dolog.

Az iskolaházra már nem is emlékeznek a hívek. Úgy hallották, a predikátor háza mellett való puszta lett volna a helye, de házat rajta soha nem tudnak. Mestert mindazáltal tartottak "hol együtt, hol másutt". Volt elég szerény fizetése és három kasza alja rétje az "Sytterben".

1640. márc. 7. Kis Bertalan püspök, Ságodi Gergely esperessel és Kola István niczki lelkésszel jött Vámoscsaládra, hogy Sándor Péter és Cseh Imre céhmesterek számadását megvizsgálja. Némi pénzzel és gabonával adósok is voltak, de ennek egy részét is elengedte a gyülekezet "mivel igen híven forgolódtak a templom építésében, sőt a magukéból is költöttek a mesteremberekre". E szerint 1633. és 1640. között templomot építettek, vagy legalább is javítottak.

Nádasdy Ferenc hitehagyása után Vámoscsaládról is elűzte a lelkészt s a hívek a linci békekötés után nagyon csufosan viselkedtek. 1646. nov. 11-én ugyanis, mikor Cziráky Ádám vezetése alatt a kir. küldöttség náluk járt, ennek kérdésére azt felelték, hogy már az első küldöttség visszaitélte nekik a templomot, de ők továbbra is ott tartották a plebánust, időközben áttértek s továbbra is r. katholikusok akarnak maradni. Erre a bizottság meghagyta náluk a plebánust minden egyházi jövödelemmel együtt.[500]

Niczk. Régi község a Rába mellett, amelytől itt válik külön a Kis-Rába. Plébániája a XIV. századból való. Neve már 1328. mint "Egházas Nyck" fordul elő. Templomát Szent Miklósról nevezték. Innen vette nevét az ősi Niczky család, mely a Jaák nemzetség Ebed ágából vált ki. Ebed fiainak IV. Béla már 1267. adományozta Niczket. A Niczky nevet János mester 1395. vette fel. A község régi földesurai tehát a Niczkyek, kik a reformáció korában szintén protestánsok voltak. De a Kisfaludyaknak és Rajkyaknak is voltak itt birtokaik, akik szintén evangelikusok. Rajky László 1595. bérbe vette nővérétől, Rajky Annától, Ostffy Mihály özvegyétől, ennek Niczken levő birtokát; s ugyanő Niczken épült nemesi kuriáját 1626. eladta Niczky Ferencnek. Niczky Ferenc és Eőry Zsigmond Bethlen Gábor idejében 1620. Kőszeget 3 hétig tartották megszállva. Niczky Benedek és Boldizsár 1631. Sajtoskálon is patrónusok voltak. 1663-ban Niczky Gáspár és Akács Péter a török ellen vezették a nemesi felkelést. Niczky Kristóf hétszemélynök majd országbiró, 1765. grófi rangot kapott.

1596-ban Kola János volt a niczki lelkész, ki az elsők közt írta alá a Liber Concordiae iratait s Horpácson, 1608. Szentandráson, 1610. után Vámoscsaládon lelkészkedett. 1603-ban Koszorus Mihály volt a niczki lelkész, kit az iváni zsinat távolmaradása miatt 3 magyar forint birsággal büntetett. A csepregi zsinat 1602. bizonyára ezt a niczki lelkészt ajánlotta Sopron megyébe a lövőieknek, akik azonban nem fogadták el. Az 1603. évi iváni zsinat határozatából Magyari István esperes és Cziczak János ker. jegyző Niczken is tartottak egyházlátogatást. A niczkiek emlékeznek egy Farkas nevű papjukról is, akinek idejében veszett el az ostyasütőjük. Talán Bársony Farkas volt ez, aki Hegyfalun is lelkészkedett. 1628-33-ig Győrvári Ferenc volt a lelkészük. 1632-ben a niczki templomban avatta fel Kis Bertalan püspök a sárvári születésű Sartoris Gergelyt, aki 1633. Terestyénfán volt lelkész. Az egyházkerület 1634. Rudnai Imre lelkészt rendelte Niczkre. 1640-1646-ig Kola István volt a niczki lelkész, akit 1654. Beleden és 1663. Rábahidvégen találunk. Niczknek 1646 után nem ismerjük több lelkészét.

Kis Bertalan püspök 1633. évi márc. 8-án tartott egyházlátogatást. A lelkész ekkor Győrvári Ferenc, a gondnok Tóth Balázs, a bíró Fábry György volt. Megjelentek a patrónusok közül is Kisfaludy Pál, Mihály és Gáspár, Keczer János, Niczky László és Rajky László. A filiában Répczelakon is Kisfaludy Mihály és Kisfaludy Ezékiel voltak a patrónusok.

A templomnak más ingatlana nincs, mint az a rét, melyről a vizsgálók in gravaminibus emlékeznek, mivel azt most Niczky László használja. De van két aranyozott rézkelyhe patinával és 4 keszkenyővel. Ezek közül egy igen régi, selyemmel varrott és már szakadozott, boldog emlékezetű Niczky György adománya, a másik keszkenő fekete patyolat, selyemmel varrott, Kisfaludy Mihályné Spékei Zsuzsanna ajándéka. Ugyanaz adott az oltárra is egy igen szép recés felső abroszt. A harmadik patyolat selyem kendőt, néhai Bánffi Zsófia Kisfaludy Balázsné adta, a negyedik "gallos fekete selyemmel aranyozott keszkenőt" Niczky Lászlóné. Az oltárra való ékességet pedig - középen crucifixum, felül a resurrectio - Kisfaludy Pál építtette a maga költségén. A templomban most már "az boltoktól" (sirboltok miatt) benn nem lehet temetkezni.

A parochiához 7 zsellérház volt, melyekhez azonban nem volt sem szántóföld, sem rét, hanem a predikátor a maga földeiből szakasztott nekik két-két holdat és rétet. A zsellérek minden héten egy napot szolgáltak étel nélkül. Szántóföldje a lelkésznek 20 hold volt és rétje 30 kasza alja. "Az patrónus uraktól egyéb fizetése nem volt, hanem jóakaratjokból, az mire az kegyesség vitte, táplálták az minisztert." A Rábán levő háromkerekű malomból is az egyik kerék haszna szombaton uzsonnakortól fogva vasárnap uzsonnakorig a lelkésznek járt. S a szenesek is tartoztak úgy korcot adni, mint a polgárság. A helyes polgárok egy köböl buzát és egy köböl zabot adtak. Temetés után, úgy látszik, a torba is eljárt a lelkész.

Az iskolaház, mely régente a plébánia kúriából volt kiszakítva, most puszta volt, de a patrónusok és a hallgatóság megigérték, hogy felépítik. Mikor iskolamester nem volt, harangozót tartottak. Borsos István jobbágy a tanító amúgy is szegényes fizetése miatt nagy zenebonát támasztott.

Répczelak. A XVII. században Niczk filiája, régi község. A mostani Radó-kastély Mátyás korabeli építmény s egy másik régi kastély is volt a községben. Midőn Nádasdy Tamást 1558. a sárvári és egervári urodalmakba beiktatták, Lakra, Geősfalvára és Hegyfalúra nézve mezőlaki Zámbó Tóbiás és László ellenmondottak. Lakon és Csánigon volt birtokos az a Csombord Mátyás is, akit Répczelakon 1565. az ablakon át lőttek le, midőn ott nejével, Szentandrási Monthor Magdolnával vacsorált. A nőnek Debreczeny György (eredeti neve Dávidházi Dávid György) diákkal volt ismeretsége s őket gyanúsították meg a gyilkossággal. Elfogatása előtt a nő 1566. elején méreggel megölte magát. A diák később Zrinyi György titkára volt Monyorókeréken. Répczelak földesurai is a Kisfaludyak s később a Barthodeiszkyak és Radók voltak.

Az 1633. évi egyházlátogatás szerint volt itt régebben egy fából csinált kápolnácska a falu közepén, hol akkor a harang volt, de már csak a helye látszott. Ehhez régtől fogva harmadfél hold föld is tartozott, de a földesurak bírták, akik készek voltak róla censust adni. A lelkésznek úgy fizettek, mint a niczkiek.[501]

Csánig. (Chanig, Chanik.) Régi község, melyet már II. Endre adományozott a XIII. század elején Urai-Újfalú, Geresd és Vámoscsalád községekkel együtt a Jaák nemzetségnek. Régi templomát Mindenszentekről nevezték. 1565-ben itt is a meggyilkolt Csombord Mátyás volt birtokos. Régi földesurai a Kisfaludy, Niczky, Vidos, Guary és Radó családok voltak. (Vasm. mon. 28. 178.)

Már a XVI. században elfogadta Csánig is a reformációt. Reczés János csepregi főesperes 1591 után itt lelkészeket is avatott. Erre nézve mondják a hívek és egyházlátogatók, hogy a csánigiak "perpetuo magán fárások" voltak s ennek bizonyságáúl említik: "Ez fárában szenteltettenek is egyházi emberek Reczés János idejében, László Benedek attyafiát és Joannes Rubert." És Schmal A. Vita Superint. művében ezt olvassuk: "Joannes Retzes, qui circa 1590. visitabat ecclesias Trans-Danubianas et Ministros ordinabat, et speciatim Benedictum Laszlay et Johannem Rubrum in ecclesia Csanigiensi." Beythe István visszavonulása után tényleg az esperesek is ordináltak, miként ezt a régi agendai formula is bizonyítja. Ruber János Széplakon volt 1596. lelkész. És a csánigiak 1633. a templomnak egy olyan régi kelyhéről emlékeznek, melyet már Győr veszése (1594) előtt tulajdonított el Zeles András nevű polgártársuk, aki ezt állítólag marha árában adta a Rábán túl lakóknak s így került Vaszarra. (Fabó, Mon. I. 83. Eht. Eml. 54.)

Csánig régi lelkészeit nem ismerjük. 1633-ban úgy látszik, ezt is a niczki lelkész gondozta, mert ennek egyházlátogató jegyzőkönyvét is a niczki patrónusok, Kisfaludy Pál, Mihály és Gáspár, Keczer János és Niczky László irták alá. A gondnok Molnár János, a bíró Gömböcz István, az esküdtek Zeles Miklós, Tömböl György és Bertalan voltak. Lelkészük most azért nincs, mivel maguk elégtelenek annak eltartására "hanem tempore mikor elegendők lennének tarthatnak, mint perpetuo magán való fárások". A parochiális ház a többi házak rendiben a templommal átellenben volt, 12 hold föld és 8 kasza alja rét tartozott hozzá. A helyes polgárok itt is egy köböl buzát adtak. Temetés után a lelkész - amint mondják - "ha az torban megyen, lakjék jól". (Adattár VI. 109.)

A niczki gyülekezet megszünte után Csánig lett anyaegyházzá. Musay Gergely püspök Répceszemerén 1659. jan. 28-án Horeczki Istvánt már Csánigra avatta fel lelkésznek. 1668-ban pedig Draszta György volt Csánig lelkésze. S a nagy üldözés után új életre kelve 1695. Iványi Mihály volt a lelkésze és temetőt valamint parochialis telket igért a gyülekezetnek. 1706-ban Cseh György volt a csánigi és laki lelkész és Boros Mihály a csánigi tanító. 1725-ben már Répcelak az anyagyülekezet és Csánig a filia.[502]

 

IX. Kemenesalja.

Kemenesaljáról, melynek a dunántúli evang. egyházkerület történetében oly kiváló szerepe volt, forrásaink aránylag későn és csak keveset szólanak. Egyházlátogatási jegyzőkönyvünk Kemenesaljáról az első időszakból nem maradt fenn. Csak az iváni zsinat 1603-ban említi külön e néven ("ecclesiae Kemenesallyenses") kemenesalji gyülekezeteinket s Magyari Istvánt, a jeles főesperest és Cziczak János egyházkerületi jegyzőt küldte ki ezeknek meglátogatására. De már az sem bizonyos, hogy ez a vizitáció tényleg megtörtént-e. Csak Miskéről tudjuk, hogy 1605. az esperes látogatta itt az egyházat, mert püspöke nem volt akkor a kerületnek. A fiatal és e téren oly buzgó Kis Bertalan püspök sem vizsgálta meg Kemenesalját. Legalább jegyzőkönyv vagy más feljegyzés nem maradt róla. Így csak a Concordia könyvét aláírt lelkészek jegyzékéből és az eleinte oly szűkszavú kerületi jegyzőkönyvből vehetünk némi tudomást Kemenesaljáról.

Az első püspök, akinek 1660. évi kemenesalji egyházlátogatásáról tudomásunk van, a már öreg Musay Gergely volt. Alig lehet feltételeznünk, hogy már korábban is ne jártak volna itt ily célból püspökeink vagy az esperesek. De jegyzőkönyveink erről nincsenek. Megengedjük, hogy a püspöki felügyelettel és ellenőrzéssel szemben - különösen ott, ahol nem jól gazdálkodtak - volt bizonyos idegenkedés a lelkészekben és a patrónusokban, amint ennek nyomaival a közeli gyülekezetekben is (Felső- vagy Károlypatyon, Répceszentgyörgyön és Alsószelestén) találkozunk, de azért a kerület alaptörvényei által elrendelt egyházlátogatások mégsem maradhattak el. Püspökeink a csepregi kollokvium óta Kemenesalja számára is avattak fel lelkészeket. És az egyházkerületi törvényszék kemenesalji lelkészek felett is itélt, amint ezt Lindvai György sitkei lelkész esete már 1600. mutatja.

Az egyházmegyei illetőség dolgában is igen változatos Kemenesalja története. Az 1603. évi iváni zsinat határozata szerint a sárvári főesperesnek (senior primarius) volt alárendelve. Később pedig a rábaközi esperességhez (melynek ez a hivatalos egyházi neve régi keletű) tartozott. De feltünő, hogy Csepregen az 1625. évi püspökválasztó gyűlésen, melyen Kis Bertalant Brunswick Tóbiás dunáninneni püspök iktatta be hivatalába, aránylag kevés kemenesalji lelkész és patrónus volt jelen. 1628-ban is csak Mesteri s 1631-ben is csak Alsóság idegen származású lelkészei (Zdanensis és Banovicenus) vettek részt a kerületi gyűlésen. Igaz, hogy 1630-ban a csepregi zsinaton már tizenegy volt a megjelentek száma. Nagyobb szerephez csak akkor jutottak a kerületben a kemenesaljiak, midőn Kőrösi Imre szili esperes-lelkész halála után 1635. Baranyai Máté miskei lelkészt választották meg "rábaközi" főesperesnek, aki mellett Ferrarius András bogyoszlói lelkész segédkezett mint alesperes. Csak a linci békekötés után 1646-ban kapott Kemenesalja (trans Rabum, a Rábán túl) Rábaköztől elválva külön esperest Ujvári András ostffyasszonyfai lelkész személyében. Ennek halála után 1649. jún. 15. Szentivánfalvai Benedek ikervári lelkészt választották meg kemenesalji főesperesnek. 1652-ben már ismét csak alesperese volt Kemenesaljának (Bejczi György alsósági lelkész), akinek Horváth Benedek volt a főesperese Sáron (Sárvár mellett). Ez utóbbinak halála után és ennek helyébe pedig 1657. jún. 12-én Zvonarics Sámuel szentivánfai lelkészt választották meg kemenesalji főesperesnek (in seniorem primarium Ecclarum in Kemenesallya existentium). Zvonarics mellett Joós György vázsonyi lelkész volt az alesperes, akit Musay püspök 1657. a kemenesalji egyházak látogatására küldött ki. Joós így volt Simonyiban és útjáról jegyzőkönyvet vett fel, mely azonban elveszett. 1661-ben is Zvonarics mint már nemesládonyi lelkész állott az egyházmegye élén és ekkor (1657 óta) Rábaköz helyett a veszprémi és zalai gyülekezetek tartoztak Kemenesaljához. Ebből is látni, mily ingadozók voltak akkor az esperességek határai. Az pedig ismeretes, hogy 1681 után csak három, a győri, kemenesalji és az új tolna-baranyai esperességre szorult össze az egész egyházkerület. (Ker. jkv. 325. 458. 485.)

Lelkes buzgó köznemesség lakott Kemenesalján, mely az Ostffyakkal együtt bizonyára már a XVI. században korán elfogadta a reformációt s a hitehagyott mágnások üldöző keze ide nem hatott el. A pórdömölki régi bencés apátság is, mely az ellenreformáció fészke lehetett volna, a XVI. és XVII. században, mint egy élőhalott tétlenségre volt kárhoztatva. Ludberg Pétert, ki 1556. mint kinevezett dömölki apát, az apátság jövödelmét élvezte, a már valószinüleg evang. Sennyey Bernát és Magassy Miklós nemesek is pénzzel segélyezték tanulmányaiban. (Több eset van reá, hogy már tanuló ifjak is élvezték egyes apátságok jövödelmét és a valláskülönbség eleinte még nem mindig szolgált akadályúl a segélyezésben.) Csak az 1674. évi nagy üldöztetés vetett véget Kemenesalján is a virágzó egyházi életnek.

Az egész vidék egyházi központja Ostffyasszonyfa volt az Ostffyak ősi várával és templomával. De a többi községekben is lelkes áldozatkész nemesség, a Deömölkyek, Magassyak, Niczkyek, Sitkeyek, Káldyak, Károlyiak, Vidosok, Berzsenyiek, Radók, Mankóbüki Horváthok, Mesterházyak, Ajkayak, Rajkyak, Tevelyek, Kisfaludyak, budakeszi Weöresök, dukai Takáchok, Bárdossyak, Noszlopyak, a Babay, Győrffy, Lórántffy, Hajas, Porkoláb, Miskey család sat. védték az evangeliom ügyét. Az Ostffyak példája szerint a legtöbben készek voltak hitükért vagyonukat, sőt életüket is feláldozni. Itt a nemesség még Thököly és II. Rákóczy Ferenc idejében is fegyvert fogott a vallásszabadság oltalmára. Az ellenreformáció itt csak későn és nehezen tudott zöld ágra vergődni. Az egyházlátogató Kuzmich Péter győri kanonok nyilatkozata szerint a kemenesalji 50 faluban még 1680-ban sem volt egynek sem plebániája.[503]

Ostffyasszonyfa. A kemenesalji gyülekezetek közt ennek, mint az Ostffyak ősi fészkének van legnagyobb históriai multja. A család kún-besenyő eredetű. Pór Antalnak (Turul 1890) a szláv származásról és az Osl név eredetéről szóló mesterkélt fejtegetését legkiválóbb nyelvészeink és genealógusaink ma már megmosolyogják. Sokkal érthetőbb Nagy Gézának a Turul 1892. évfolyamában (Az Oslu nemzetség eredete 75. l.) közölt értekezése, melyben határozottan a kún-besenyő származás mellett foglal állást. Ez bizonyítja az is, hogy középkori oklevelekben több Osl neve mellett ott a jelző: "dictus Kun", aki kunnak mondatik. (Nagy Imre, Sopron m. oklt. I. 389. l.)

Nagy Géza a család első ősét Gyula kun fejedelemnek a cserhalmi ütközetből ismeretes Oslu nevű vezérében ismeri fel, kiről régi középkori forrásaink közül a Képes Krónika és a Budai Krónika is megemlékeznek. Ez utóbbiban olvassuk: "Princeps milicie paganorum nomine Oslu, qui fuit serviens Gyule, ducis Kunorum". (Cron. Budense, 128 l.)

Gombocz Zoltán dr. kiváló nyelvészünk is, miként Jakubovich, Pais, Nagy Géza és más historikusok, elfogadja, hogy a család őse nemcsak név hanem személy szerint is azonos a cserhalmi kun vezérrel. Gombocz a név eredetét a kún vezér török nevében (Aslu vagy Asly) találja meg, melynek jelentése "gabona". Olyanféle török személynév ez tehát, mint "Árpa", melyből a magyar Árpád származott. A török (kún) Aslu s a régi magyar Oslu között olyan viszony van, mint a török Alup s az Anonymusnál található Olup (ma Alap) között. (Lásd: Gombocz, Árpádkori török személyneveink. Magyar Nyelv X-XI. évf.)[504]

A család eredetét tehát így egészen Salamon királyig, a megtért magyaroknak a pogány kunokkal való harcáig, vagyis 1070-ig lehet felvinni. Ezt a pogány kún harcost, az Ostffyak ősét, Vörösmarty Mihály is megénekelte "Cserhalom" című hőskölteményében:

Cserhalom, a te tetőd diadalnak büszke tetője,
Merre
Ozul, haragos kúnok fejedelme hadaddal?

S később ismét róla szól a költő:

Már hegyen ül terhes felhőként népe Ozulnak.
Sátor alatt pihen ő hímes szőnyegre terülve,
Lábainál buzogánya hever, hadi kürtje fejénél.

Első történeti szereplésében ősi pogány hitéért harcol Oslu, a család őse. Utódai pedig, az Oslok (Osliak, Ostfiak) megtérésük után a középkori keresztyénségnek lesznek hitbuzgó, áldozatkész hívei. Jellemzően mondja erről a családi verses krónika:

Cserhalmon tüne mint első ős Oslu vezér fel,
Harcolván dacosan kún Hadur isteneért.
Egyezer és hetvent írt akkor a krisztusi vallás.
Százévvel ezután szent hitű már az utód:
Szentegyházat emel Csornán s melléje monostort,
"Oslonis convent" hirdeti büszke nevét.

A reformáció korában pedig az evangeliomi hitben ismervén fel az igaz keresztyénséget, ág. hitv. evang. egyházunknak lett az ősi Ostffy család rendíthetetlen oszlopa. A lelkes utód kész volt érte asszonyfai ősi várát porrá lövetni, minden vagyonával életét is kockára vetni, Pozsonyban fogságot, börtönt szenvedni és a Carolina Resolutio után az új, nehéz hivatalt, a dunántúli felügyelőséget sok mellőzés és üldöztetés árán elvállalni és példás áldozatkészséggel viselni. Míg sok ujabb keletű mágnás család, ezek a "tegnap gyúrt urak" (miként az evang. Thurzó Imre gróf mondá Esterházyról), hitehagyással vetették meg emelkedésüknek és mai fényüknek alapját: addig az Ostffyak régi országos szereplésüket és főrangú állásukat a mohácsi vész után éppen evangelikus hitük miatt vesztették el. És ezt az evang. hithűségűket - ami ritka, talán egyetlen példa hazánkban - oly tisztán és szigorúan őrizték meg, hogy az Ostffyak egészen a mai legutóbbi nemzedékig még csak vegyes házasság kötésére sem voltak hajlandók. Családjukban nem volt eddig vegyes házasság. Lehetetlen a család tradiciójában ezt az erős evangeliomi protestáns, vallásos és egyházias jellemvonást észre nem venni és történetirói értékeléssel fel nem jegyezni.

A családnak oklevélszerűen kimutatható őse, akitől a szakadatlan leszármazás kiindul, az 1150 körül élt Oslu comes. Az első értesítést róla (az országos levéltárban) egy szelet iróhártya adja a XII. század második feléből. Erre Oslu comes emlékezet okáért jegyezte fel birtokait. A két Farádon, úgymond, van három ekényi földje, Külső-Zaáron (Szárföldön) 20 hijján 800 holdja, meg három ekéje; néhány cselédje és szolgája 80 telken, melyek mind egyike 20 holdas. (Árpádkori új Okmtár. VI. 222. Kubinyi, Oklt. I. 9. Pór A. Az Osl nemzetség tört. 4. l.)

Asszonyfán a családi levéltárnak legrégibb adata egy 1214. kelt oklevélnek 1236. évi másolata, mely szerint Osl fia, Miklós, megvette Kereki Pousa ispántól 31 márkáért a Rábaközben a Tóttelek nevű földet, mely határos Oslival és Zaharral (Szárfölddel). Legrégibb eredeti oklevele pedig II. Endre királynak 1222. kelt adománylevele, mellyel Maglóczát Oslu comes fiainak Belydnek és Oslunak adja. Osli sopronmegyei falut a XIII. században már az Osl család alapította s a falu a nevét is ettől vette.

I. Osl comes alapította a XII. század második felében Szent Mihály főangyal tiszteletére s magának temetkező helyül premontrei szerzetesekkel a csornai templomot és kolostort. A konvent régi pecsétjén, melyet 1393. Zsigmond király adott, midőn a legrégibb, hasonló feliratú pecsét elveszett, ma is ez olvasható Conventus de Chorna Oslonis. Osl Móric is 1281. a mórichidai várat, malmot és földeket csornai Szent Mihály monostorának hagyta. Eleinte Csorna volt a család temetkezési helye, Oslfi Miklós is 1332. kelt végrendeletében azt kivánja, hogy testét Csornán temessék el s pénzt hagyományoz, hogy Páliban és Vasvár faluban misét szolgáltassanak, különösen azért, hogy életében egy barátot megvert. A buzgó Osl női ágból való Osli Margit, Őrsi Miske ispán felesége (I. Osl leánya vagy unokája), ki a felsőörsi prépostság templomában Szent Mihálynak a maga költségén oltárt állíttatván, ezt Bertalan veszprémi püspökkel (1226-1244) szenteltette föl s ez alkalommal "Buhna" nevű rabszolgálót az őrsi egyháznak adományozta.[505]

I. Osl comes a Fertő vidékén telepedett le s első birtokai a Rábaközben Osli, Beled (Belud), Csorna (Súr, Surna), Farád (Frád) sat. voltak. II. Osl, az elsőnek fia már szörényi bán volt, ki 1230. a csornai monostornak még bővebb adományokat juttatott. Ennek fivérei, Herbord és Benedek IV. Béla királynak saját szavai szerint vele együtt "a királyi udvarban (II. Endre udvarában) nevelkedtek".[506] Ezek közül Benedek váradi s majd győri püspök volt († 1245). Herbord pedig dicsőséggel harcolt Oroszországban, a tatárjáráskor IV. Bélát nagy hűséggel a tengerpartig Dalmáciába kísérte és vitézűl harcolt Babenberg Frigyes osztrák herceg ellen is, kitől Kőszeg várát visszafoglalta.

III. Osl (1230-62) a csornai egyháznak egy viczai malmot adományozott. Felesége Nagymartoni Bertalan leánya volt. Ez az első Osl, akinek birtokában találjuk már Asszonyfát. IV. Osl fiai közül a két macsói bán: Miklós 1335. és utána Domokos 1340. válik ki, mindketten a rácok rémei. Nagy Lajos 1345. a sopronmegyei Sárkányt és a vasmegyei Hőgyészt adta az utóbbinak. Domokos bán fia 1392. már Johannes Osl de Azzunfalva néven említtetik. Ekkor tehát már Asszonyfáról nevezik magukat. Asszonyfa III. András óta (1290-1301) lesz törzsfészke a családnak s a XVI. század óta kezdik a helyet Ostffyasszonyfának nevezni, amelynek régi vára is volt. (Ostffy-levéltár.)

Először az asszonyfai és csöngei határok közt a Rába és Lanka patak kiöntéseitől származó mocsarak közepén épült a Kigyókő nevű vár. Ez állott már Ostffy Ferenc sopron- és vasmegyei főispán idejében, aki Domokos macsói bán unokája volt s 1425 körül halt meg. De Garai Miklós nádor hadai ezt az első várat Ostffy Ferencnek Zsigmond ellen való fellázadása és Nápolyi Lászlóhoz való pártolása miatt lerombolták. Ennek a felkelésnek az élén maga a primás, Kanizsay János állott. (Ostffy-levéltár.)

Ezen I. Ferenc fia volt Ostffy Miklós hazafias és tudós humanista főpap, akihez Georgius Augustinus Zagabriensis humanista 1465 körül magasztaló és köszönő levelet irt. Ekkor esztergomi nagyprépost és még 1489-93. is Nicolaus Hosthfy mint praepositus ecclesiae s. Crucis de Lelesz említtetik. V. László király ennek kedvéért engedte meg, hogy az Ostffyak a lerombolt kigyókői vár helyett Asszonyfán és pedig most már fenn a dombon ("fönt a Cseren") új várat építhettek.[507] 1484-ben ellenmondott Bálint nagyváradi püspöknek, ki a premontreiek helyébe a cistercitákat akarta behozni.[508]

Miklós fivére, II. Ferenc (1434-67) a Zsigmond utáni zavarokban más magyar főurakkal, kik a nyugattal való kapcsolatot keresték, az osztrák párthoz csatlakozott. Sőt 1459-ben 25 más magyar főúrral (Kanizsay László, Garai László, Ujlaki Miklós, Frangepán István és Márton, Paumkirchner András pozsonyi gróf, Gravenecker Ulrik stb.) részt vett a fiatal Mátyás király ellen való lázadásban is. Ismeretes, hogy Mátyás ellen később a főpapság is, élén Vitéz János primással, pártot ütött. (Vasm. mon. 188. l. Pór A. i. h.)

III. Ferenc, az előbbinek fia 1485. Beatrix királyné apródja volt. II. Ulászló 1504-ben Osliban és Damonyán birtokot adományozott neki, 1506-ban pedig Sopron megye főispánjának nevezte ki. 1519-ben II. Lajos híve és hadi pénztáros (dicator pecuniarum exercitualium) Vasmegyében. Még Mária királynénak is udvari vitéze volt. Neje alsólendvai Bánffy Petronella, aki Glogaui Margit német hercegnő leánya volt.[509]

A középkori Ostffyak történetéből még meg kell említenünk, hogy az Osl nemzetségből vált ki a Kanizsaiak és Viczaiak ága is. Amabból született Magyarország egyik legkiválóbb főpapja, Kanizsay János esztergomi érsek, ki 1395. kapta Rómától a prímási és született pápai követ címét, mint ilyen ő volt az első magyar prímás († 1418.) A prímás maga még nem a Kanizsai, hanem az eredeti Osl nevet használta (Johannes, filius Johannis de genere Osl). A prímások történetirója is megemlíti róla, hogy Osliban a Rábaközben, nemzetsége bölcsőjében máig is nagy nevét és bőkezüségét hirdeti az ottani egyház". (Borovszky, Esztergom m. mon. 317. l.) Kanizsay Miklós tárnokmesternek (1388) budai háza mai napig is áll a Mátyás-templom átellenében és emléktáblával van megjelölve. Kanizsai Dorottya, mint Perényi Imre nádor özvegye gyászba öltözve szedette össze és temettette el a mohácsi harcmezőn a szerteszét heverő holttesteket. Kanizsay Orsolya pedig már az evang. Nádasdy Tamás nádornak volt nemeslelkű és hitbuzgó hitvese.

A Viczay család is I. Oslnak Belud fiától származik. Az unoka, Thomas de Vicza vette fel ezt a nevet. Viczán, Beled filiájában és Lozson voltak birtokaik. A reformáció korában ez a család is evangelikus. A fentebb (Csesznek és Pápa történetében) említett Wathay Ferenc hős katona és költő 1599. Lozsról vette feleségül néhai vitézlő Viczay István özvegyét, Ládonyi Annát, kinek Lozson, Ládonyban, Mihályiban és Vágón voltak birtokai. Az 1631. évi egyházlátogatáskor a lozsiak néhai Viczay György földesurat említik, ki Fábián pappal úgy alkudott meg, hogy tiz akó bor járjon a predikátorsághoz. Viczay Ádám is (dom. magnificus), akinek birtoka volt Ebergőc is, 1643-ban még evang. volt. Fiát Semptei Benedek, a későbbi légrádi lelkész nevelte. De ifj. Nádasdy Ferenccel egy időben ez is elhagyta hitét s mint fentebb láttuk, kegyetlenül üldözte az evangelikusokat. A grófi rangot a hitehagyás jutalmáúl, bizonyára már ő kapta meg. Az árpádkori főranguságot így cserélte fel újkeletű grófsággal. De a Viczay-ágnak utolsó sarja is, Viczay Héder gróf, volt győri főispán, a törzsrokoni kapcsolatot az evang. hitben megmaradt Ostffyakkal (Pál kuriai biró és István orsz. képviselővel) igen élénk figyelemben tartotta.[510]

Amily buzgó patrónusokat és jeles főpapokat találunk az Ostffyak közt a középkorban, éppen oly lelkes áldozatkész hívei lesznek ők a reformációnak is. A családi levéltár adataiból azt lehet következtetni, hogy III. Ostffy Ferenc Mária királyné környezetében már Lutherhez pártolt. És bizonyos, hogy Nádasdy Tamás nádor evang. udvarkörében már két Ostffyt találunk, akik urokkal együtt elfogadták a reformációt. Ezeknek testvéreit, illetve fiait is már evangelikusoknak vehetjük.

Így evangelikusok voltak már a most említett III. Ferenc fivérei: László és Bálint, valamint Lászlónak a fia is, Ostffy Jakab. Az utóbbi Jakabbal együtt említik okleveleink 1558-ban ennek testvérét vagy unokatestvérét, Ostffy Tamást. És Nádasdy korábban élt Ostffy Domokos is (III. Ferenc fia), akinek 1558. már csak az özvegye, Zántói Bothka Veronika élt s gazdatisztjei által mondott ellene, hogy Nádasdyt Sótony és Nyögér birtokába beiktassák.[511]

A reformáció korában élt Ostffy László Nádasdy Tamás és Batthyány Ferenc mellett kiváló politikai szerepet játszott. Egész fiatal korában ő is ott volt az elégedetlen vasmegyei urak között, kik Mátyás halála után 1490. a magyar trónra pályázó Miksa császár mellé állottak. (Vasm. mon. 191.) A XVI. század főurainak lobbanékony, erőszakos természetére mutat, hogy testvérét, Bálintot ismeretlen okból véresre verte. II. Lajos 1524. jún. 22. kelt rendeletével ezért minden birtokát el akarta tőle venni és Felsőlendvai Széchy Tamásnak adományozni. Ez azonban nem történt meg, legalább sem az Ostffyak, sem a Széchyek birtokviszonyaiban semmi nyoma. E rendelet szerint Ostffy László birtokai voltak ekkor Vasmegyében (Asszonyfán kívül) Mihályfa, Csehi, Mindszent, Csönge, Pápócz, Und, Högyész; Sopron megyében Keresztúr, Vásárosfalu, Sárkány, Farád, Beled, Sarlód; Győr megyében Téth, Mérges, Réti; Veszprém megyében Iszkáz. (Vasm. m. 191. Sopr. mon. II. 622.)

A papsággal ez az Ostffy alig lehetett jó viszonyban. 1529-ben, midőn a török császár Bécset ostromolta, négy és fél mázsa ércet vett át a vasvári káptalantól, hogy belőle harangot öntet. Ezt azonban többszöri sürgetésre sem tette meg. Halála után 1543-ban még az örököseit is perelték e miatt. A harangércből valószinüleg ágyut öntetett az asszonyfai vár védelmére. Az 1532. évi pozsonyi gyülésen Vasmegyét Sibrik Gergellyel ő képviselte. 1538-ban Nádasdy Tamással a pozsonyi országgyülésre ment és innen Ferdinánd királyhoz követül (Batthyányi Ferenc horvát bán társaságában) őt küldték ki. Nádasdy Tamással sűrű levelezésben állott. 1539. nov. 16. Sitkéról irja neki, hogy Török Bálint és Fráter György Gesztesen találkoztak s ipjáról is megemlíti, hogy testi és lelki erőinek teljes kimerülése miatt nem jöhetett vele. Tíz nappal később pedig Nyőgérről tudósítja Nádasdyt az egervári bucsuról, ahol majd mindenki részeg volt s ő maga is kénytelen volt velük komédiázni. Még ezen 1539. évben Ferdinánd is követségbe küldte őt Esztergomba János király embereihez. Asszonyfai Ostffy László ezután nem sokára meghalt, mert 1543. már az örököseit perlik a harangérc miatt.[512]

Lászlónak testvéréről, Ostffy Bálintról csak a fentebbi kir. rendeletből van tudomásunk. De többet tudunk László fiáról, Ostffy Jakabról, akit fiatal korában szintén Nádasdy Tamás közelében találunk. A nádor feleségének, Kanizsay Orsolyának ezt a rokonát a donációknál sok kedvezményben részesítette. Ostffy Jakab a fivéreivel 1538. és 1571. az asszonyfai vár (arx, castellum, fortalitium lapideum) fenntartása és őrsége ügyében egyezkedett. Nádasdy nádornak 1557-ben az udvari orvosa, Körösi Gáspár Ostffy Jakab által küldött Bécsbe levelet. 1565-ben 100 forintot adott Szentábrahámi Jakab deáknak, ki subsidiumot szedett Zrinyi Miklós számára. Ostffy hitére mondja, hogy ezt is a magáéból adta. Csányi Akácius végrendeletének 1572. ő volt az egyik végrehajtója (a másik Szentgyörgyi Gábor, Nádasdy titkára) és a Csányi fiuk gyámja. Ostffy Jakab 1563-76. Sopron megye alispánja volt s mint ilyent Gamauf az evangelikusok közé számlálja. A felesége Essegváry Adviga volt. Egyik nővérét, Erzsébetet, Hosszutóthy Farkas, Sárát pedig a mérgesi Poky Miklós vette feleségül. Az asszonyfai kastélyban betegen 1583. Szombathelyi Márton protonotarius előtt tett végrendeletet. A sarródi filia hívei még 1631-ben is emlékeznek Ostffy Jakabról. Ő használta ugyanis "vármegyebeli viceispán" korában a sarródi templomföldeket s holdja után 10-10 krajcárt fizetett. Utána Megyeri Imre alispán és széplaki birtokos vette át a földeket.[513]

Volt Jakabnak egy Tamás nevű fivére is, a veszprémi alispán, ki már 1561-ben jótállott rokonáért, a Sárvárott bebörtönzött Hosszutóthi Ambrusért, hogy Nádasdy Tamás nádor kivánságára bármikor előállítja. 1571-ben egyezkedett ez Jakabbal az asszonyfai castellum kijavítása és őrizete ügyében. Ebben a kastélyban 1563. Jánossy Imre volt a provisor s az özvegye Biry Dorottya. Tamásnak Farádon is volt birtoka. 1574-ben itt egy elhagyott jobbágy sessiót nemesi kuriának s még más 4 sessiót minden tartozékával együtt szabad tetszésből egy török lóért adott és inskribált örök időkre mérgesi Poki Lázárnak. Ostffy Jakab és Mihály, ez ellen azonban tiltakoztak. Szintén Tamás mint veszprémi alispán indított pert 1574. a Mórocz, aliter Eörsi de Kővágó-Eőrs családnak egyik tagja ellen. (Ostffy-levt.)

Ostffy Domokosról, III. Ferenc fiáról, akinek 1558. már csak az özvegyét, Zántói Bothka Veronikát említik okleveleink, közelebbi adataink nincsenek. A családdal együtt bizonyára már ő is lutheránus volt. Nővérét, Annát Zichy György vasm. alispán vette feleségül. Domokosnak fia volt Ostffy Mihály veszprémi főispán, kinek neve az 1588. és 1604. években fordul elő. Kétszer is nősült, Rávonyi Orsolya volt az első és Rajky Anna (György leánya, László nővére) a második felesége. Ez utóbbi 1595. már mint özvegy említtetik. Ostffy Mihály idejében 1582. az Ostffyak Högyészen és Mindszenten 40 porta után fizettek adót. (Vasm. mon. 554.)

Ennek az Ostffy Mihálynak, Domonkos fiának volt pere 1571-ben Bethlenfalvi Thurzó Erzsébettel, ki előbb Pernstein Jaroszláv, azután Ungnad Ádám, végül pedig Salm Gyula felesége volt. Pere volt 1588. Nádasdy Kristóf özvegyével, Choron Margittal is s hogy a viszálynak véget vessen, határt vonatott Högyész és Szergény között, ahol szintén volt birtoka. Nádasdy Ferenc, a törökverő hős és a csepregi kollokvium elnöke 1590. Ostffy Mihályt Sárvárra hívta magához, hogy vele a Szergény és Mihályfa közt felmerült differenciáról beszéljen. Ezek az esetek is mutatják a családnak a magasabb körökkel való összeköttetését. Még 1602-ben is Ostffy Mihály, Sibrik Osvald, Sennyey Gáspár, Deomölky Pál és más asszonyfai és csöngei földesurak bizonyítják, hogy e két község emberemlékezet óta készpénzben fizette a győri püspöknek a dézsmát. (Ostffy-levt.)

Ostffy Mihálynak, aki e néven első volt a protestáns Ostffyak között, két fia maradt, ú. m. János és Tamás. Ostffy János 1614. felszólította a győri püspököt, hogy a csöngei dézsmát vegye fel. (Csal. levt.) Ő, úgylátszik, a családnak sopronmegyei birtokait örökölte s többek közt Sarródon voltak birtokai. Buzgó védője lehetett egyháza jogainak. 1628-ban Széplakon Megyeri Zsigmondtól ő követelte vissza a sarródi templomföldeket és Élő Ferenc sarródi biró házában azt monda, hogy a falu képében ő perel még ezekért a földekért. A felesége 1633. Jobbágyi Mária volt. (Adattár VI. 22. 23.)

Mihálynak másik fiát, Ostffy Tamást Asszonyfán találjuk, aki 1620-ban Nádasdy Orsolyát (ifjabb Tamás, László vagy Imre leányát) vette feleségül. Második felesége pedig Sibrik Regina volt (Kristóf huga), aki 1633. dec. 1. Nagy Pál szanyi plebánus, Kőrösi Imre szili predikátor és Koczor Gergely jelenlétében tett végrendeletet. Az atyja által Nádasdy Pál gróftól vett jószágot és a peresznyei hegyen két szőlőt férjére hagyta. Tamásnak így Vas-, Sopron-, Győr-, Veszprém- és Zalamegyében nagy birtokai voltak. Bethlen Gábor dunántúli harcaiban bizonyára neki is része volt, bár Eszterházy Miklós 1619. évi feljegyzésében a Bethlent behívó nemesek közt Nádasdy Lászlót igen, de Ostffy Tamást nem említi. Batthyány Ádám gróf 1635. újszülött fiának keresztelőjére hívja mint "primarium familiarem suum." A családi levéltárból tudjuk, hogy Draskovich György győri püspöktől 1639. az asszonyfai dézsmát bérbe vette. Az 1660. évi egyházlátogatáson még jelen volt. Farádon is volt birtoka. Itt egy puszta telket 1662. zálogba adott Kelemen Tamásnak. Egyházi buzgalmának emléke, hogy az asszonyfai templom számára harangot öntetett. Ostffy Mihály első kerületi felügyelőnk mondja később Vági Mihály kenyeri plebánusnak az asszonyfai harangról: "A jób apám, Ostffy Tamás öntette, mivelhogy az neve is rajta volt." Ez a harang a legújabb időkig megvolt Asszonyfán, ez is a világháborúnak esett áldozatúl. A felirat szerint Ostffy Tamás 1633. öntette. Ostffy Mihály felügyelő és az örökösök pedig 1753. újjáöntették és pedig Sopronban. Felirata négy sorban a jegyzőkönyv szerint ez volt: W. 1. C. 43 3/4 Pf. † Verbum Domini manet in aeternum. Fus. 1633. † Mich. Ostffy 1753. Refus. per Haered. † J. PM. in OEDP. A harangot eredetileg is már Sopronban önthették. Ostffy Miklós 1688. is Pichler János soproni asztalossal dolgoztatott.[514]

Tamásnak is Nádasdy Orsolyától két derék fia volt: László és Miklós, akik, úgylátszik, közösen bírták Asszonyfát. Ostffy László Asszonyfáról 1666. ápr. 3. nagy tisztelettel és szeretettel írt Fisztrovics György dunántúli püspöknek, mint lelki atyjának. S 1671. június 29. is Szenczi Fekete István püspöktől ő kért másik lelkészt Asszonyfára, mivel az eddigi Büki György alaptalan neheztelés miatt Szentmártonba távozott. Levelében Feketét "kedvesivel együtt" üdvözli. Meghalt 1676. márc. 27. A felesége Oroszi Erzsébet, Ádám leánya volt. A másik testvér, Ostffy Miklós jelen volt 1669. jún. 27. a büki püspökválasztó zsinaton. S a két testvér 1669. aug. 29. Asszonyfán az akkor díszesen renovált régi vártemplomban (templum hujus loci situm e regione Arcis) fogadta egyházlátogató körútján Szenczi Fekete Istvánt, az új püspököt. Hogy Ostffy Miklós később mily nagy áldozatot hozott egyházáért s a méltatlan Feketéért, az eléggé ismeretes. Az inséges 1680. évben Mesterházy Istvánnal volt együtt és leányát, Katát később Mesterházy Pálnak adta feleségűl.[515]

Az Ostffyak a reformáció korában több buzgó evang. családdal voltak rokonságban, akik közül többen Asszonyfán is birtokosok voltak. Ilyenek a Dömölky, Rajky, Mankóbüki Horváth, Tevely, Ajkay, Mesterházy,[XII] Francsics, Wittnyédy, Zmeskál, Vidos, Véssey, s később a Csáfordi Tóth, Karcsay, Perlaky, Ferenczy, Guoth sat. családok. Ezek közül mint kevésbé ismertet, a Francsics családot kell megemlítenem. Ostffy Zsuzsanna 1646-53. Francsics Péter, Ostffy Éva pedig 1672. Francsics Zsigmond felesége volt. Felsőőr és vidéke volt a Francsicsok ősi fészke. Péter 1591. Tarcsán egy jobbágytelket vett és 1596. németújvári prefektus volt (első neje Lehmann Kordula). Fiai is, Ferenc István, János és Gáspár a Batthyányak szolgálatában állottak. A fentebbi Francsics Péter, mint Nádasdy hitehagyása után a dunántúliak egyik kiváló patrónusa jelent meg 1646. a büki püspökválasztó zsinaton. Szilsárkányban 1654. az egyházlátogatáskor nemcsak az Ostffy familia udvarházát, hanem Francsicsné asszonyom (Ostffy Zsuzsanna) puszta házhelyét is emlegetik. 1651. már özvegy volt. Francsics János Pusztaszentmihályról irt több levelet 1669-73. Sz. Fekete István püspökhöz lelkészük, Stork János ügyében. Francsics Ádám, Batthyány Kristóf gróf generálisnak volt főkapitánya, és Wittnyédy Istvánnak is jó barátja. Ez utóbbi 1663. Francsicstól kért szállást gyermekei számára Borostyánkőn, mert ő a táborba készült Zrinyi Miklós mellé. Szenczi Fekete megválasztásakor 1669. a büki gyülésen jelenvolt Francsics János pusztaszentmihályi földesúr és Francsics Ádám (D. Comitis Christophori de Battyán Aulae Dux). Ez utóbbi 1670. a dozmati lelkésznek hirtelen való lemondásáról értesíté a püspököt. Mikor az asszonyfai vár feldulatása után Ostffy Miklós Kollonics parancsára 1680. Pozsonyba ment, a sógora Francsics Zsigmond s ennek bátyja Ádám szintén ott jártak s visszafelé Kőszegen szállván meg, Hérics Tamás megkérdezte őket, hogy mi jó hirrel jöttek? Zsigmond erre csak azt felelte: "Saeculorum nihil!" Ádám Sopronban az országgyülésen is jelenvolt s 1681. jún. 26. itt halt meg hirtelen. Másnap maga Batthyány és udvara, a követek és nagy népsokaság kisérte ki a Pócsi-kapun. Itt Barth Konrád soproni lelkész mondott felette igen szép beszédet: "Nem tudjátok-e, hogy fejedelem esett ma el az Izrael népe közül?" (II. Sám. 3, 38.) Azután kocsira tették a koporsót, a második kocsin a testvérek és rokonok, a harmadik kocsin pedig a gyászoló özvegy ült. Serpilius János soproni városbiró is naplójában nagy dicsérettel szól Francsicsról.[516]

Az Ostffyak mellett több más főrangú és köznemes patrónusa is volt Asszonyfán az egyháznak. Így lakott itt 1618-ban Tevely Péter nemes, Ostffy Katának, Mihály lányának a férje, akihez a pápai református zsinat Tolnai Istvánt küldötte Sztárai Krapinai Mihály téthi lelkész ügyében. (Adattár VIII. 8.) És az 1646. évi büki zsinaton is volt jelen egy Teveli István nevű patrónusunk. (Eht. Eml. 131.) Ezeknek, valamint a lelki tanítóknak neveit azonban már nehezebb kikutatni. Pálfy József a dunántúli evang. egyházkerület rövid történeti rajzában (az 1853. évi névtár elején) azt mondja, hogy az Ostffy család már 1522-ben az evangéliumi tudományt vallotta. A különben jeles férfiu ezt az állítását alig tudta volna bebizonyítani. Asszonyfának és Csöngének legrégibb egyházi emléke egy aranyozott díszes kehely, talapzatán a négy evangelista képeivel (szárnyas ember s ugyanilyen oroszlán, bika és sas), közepén Mária Jézussal s ezzel a cseh felirattal: "Jan * Sin, Waclawa, Mlinarze * Zssiroki, Ulice". Évszám nincs rajta, valószinüleg még a huszita háboruk idejéből való. Ostffy László, Ferenc fia, udvari vitéz (1420-50) korában Tábor városánál a husziták ellenes harcolt Ezen alapul az a feltevés, hogy a kelyhet még Ostffy László hozta magával a huszitáktól. (Pór A. i. m. Nagy Imre II. 246.)

Sally György, a szomszédos Kenyeri plebánusa a XVIII. században jegyezte fel anyakönyvükbe, hogy Csatári, az asszonyfai plebánus néhány hívével együtt, kik a protestánsokhoz áttérni nem akartak, 1548-ban az eretnekek által megöletett. S Hutter Zsigmond csöngei lelkész közlése szerint a szájhagyomány is megerősíti Csatári plebánus agyonveretését. De bizonyára más oka lehetett ennek, mert a reformáció nem szorult ily erőszakos eszközökre és nem is használt ilyeneket. R. kath. forrás tehát 1548-re teszi Asszonyfán a reformáció kezdetét. Mi ezt egy-két évtizeddel előbbre tesszük. Asszonyfán is Sárvárral egy időben 1535-ben jelenhettek meg az evangeliom hirnökei.

A levéltári adatok a XVI. században majdnem kivétel nélkül csak donációkra és vagyoni ügyekre vonatkoznak. A közönséges leveleket és hiradásokat, melyekben egyházi személyek dolgaival is találkozhatnánk, nem őrizték meg. Asszonyfa lelkészei közül az első ismert nevű Somogyi János, ki 1596-ban irta alá a Concordia könyvét. Mellette egy másik asszonyfai lelkésznek, Körmendi Jánosnak nevét is olvashatjuk ugyanott. De mivel ez utóbbi az Acsád melletti Nagyasszonyfán lelkészkedett, tehát az elsőt kell ostffyasszonyfainak tekintenünk. Jelen volt Somogyi 1625. a csepregi püspökválasztó zsinaton is, de ekkor már nem volt asszonyfai lelkész. Hogy egy személy volt-e ez azzal a Somogyi Jánossal, aki bizonyos gyanusítások miatt 1630-ban Kis Bertalan püspök és Lethenyei István esperes előtt ujra aláirta hitvallásainkat, azt nem tudjuk, de alig is hihetjük. Az 1630. és 1631. évi zsinatokon nem volt jelen. (Eht. Eml. 55. 71. Vilfinger i. m. 17.)

Másik ismert nevű lelkészük 1621. óta, ki már határozottan ostffyasszonyfalvainak irja magát, Geregyei Gergely. Ez 1621-ben avattatott fel Zvonarics Mihály püspök által s 1628-ban már Sennyén, 1630-ban pedig Köcskön lelkészkedett. Kamondi Gáspár, aki Kisasszonyfalván született, 1628-ban nem itt, hanem Nagyasszonyfalván volt lelkész. (Eht. Eml. 67. 129.)

1633-ban az idegen származású (talán felvidéki) Zdáni Mihály volt az asszonyfai lelkész. Mint volt sárvári rektort avatta fel Kis Bertalan püspök 1626. Mesteribe. 1628. a csepregi zsinaton is mint Mesteri lelkésze vett részt. Szimbolikus könyveinknek mint "Michaël Michaëlides Zdanensis" irta alá nevét, de jegyzőkönyveink csak Zdanensis néven emlegetik. 1630-ban már Rábaszentmihályon lelkészkedett. Innen került Asszonyfára. Ezt és Bejczy György saári lelkészt a püspök bizonyos gunyolódó írások miatt (propter scopticos quosdam stilos) 1633. május 31-én a csepregi zsinaton bevádolta. S a kerület úgy határozott, hogy a lelkész, ha sértve érzi is magát, ne irjon túlságos hevességében a püspöke és esperese ellen, hanem terjessze ügyét a consistorium elé. Hasonlóképpen járjon el a püspök is. A gorombán írók lakolni fognak. A két vádlott pedig kövesse meg a püspököt. Zdáni lelkészt 1634. Bükre hívták meg s először el is igérkezett, de azután még sem ment el. E miatt a 31-ik kánon értelmében 2 forint birságot kellett fizetnie. 1635-ben már Ujkéren volt lelkész. (Ker. jkv. 68. 83. l.)

Ostffyasszonyfán az utóda Ujvári András volt, kit 1622-ben Zvonarics Mihály püspök avatott fel Hegyfaluban. 1631-ben Ságon Sopronmegyében lelkészkedett, hol "mind tudománya s mind abban való eljárása felöl dicséretet teszen a hallgatóság". Mint asszonyfai lelkész is nagy tiszteletben állhatott, mert 1646. a büki zsinaton őt választották meg a különvált kemenesalji egyházmegye első esperesének. De új hivatalát csak 3 évig viselte. Már 1649. elhalt. 1651-ben a dubovai Benedicti Tamás volt az asszonyfai lelkész, akit 1633. Nagyköcskre avattak fel és 1646. Mihályfán lelkészkedett. Így tehát jól ismerték Kemenesalján. Az ő idejében Ostffy Tamás volt a gyülekezet főpatrónusa.[517]

1654-ben a szakonyi zsinaton Sárosi Istvánt avatták fel Ostffyasszonyfára, aki határozottan idevalónak mondja magát. Az utódja Makoviczki Tamás, akit 1640. Pusztafödémesre avattak fel lelkésznek. Ez Asszonyfán volt 1666-ban, midőn tanuként irta alá Srainer (Schreiner) György jobbágy levelét, aki firól-fira lekötötte magát Ostffy uraméknak, Lászlónak és Miklósnak. 1660-ban Musay püspök egyházlátogatást tartott Asszonyfán, melyen még Ostffy Tamás is jelenvolt.[518]

Az 1666-ban felavatott Horváth György inkább nagyasszonyfai lelkész lehetett. 1669-ben Szenczi Fekete István egyházlátogatásakor Büki György volt a lelkész, akit 1647-ben Egyházasfalvára avattak fel s aki 1671-ben egy alaptalan neheztelés miatt Kemenesszentmártonba távozott. Ostffy László Feketétől kért a helyébe utódot. Kovács János lehetett ez, kit 1674. innen idéztek Pozsonyba a rendkivüli törvényszék elé. 1669-ben Kelemen Benedek volt a tanító, aki később 1695. Nagyszőlősön s 1706. Alásonyban mint lelkész szolgált.[519]

Ostffyasszonyfa templomát is a nagy üldözéskor 1674. vették el. A szerencsétlen Szenczi Fekete István püspök németországi számüzetéséből visszatérvén, az 1679. év végén ide menekült Ostffy Miklós oltalma alá. Itt predikált, tanított sőt lelkészeket is avatott fel. Az öreg Bors Mihály kajári esperest saját bemondása és a győri káptalan egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint Fekete Asszonyfán avatta fel lelkésznek. 1680-ban elkezdtek Asszonyfán iskolát is építeni. Illés György németi lakos beszélte a szanyi plébánosnak, hogy "a rábaköziek is segítséggel lesznek Asszonyfalvára az oskola megcsinálásában". És volt is itt egy különben ismeretlen Sárvári János nevű tanító, aki 1680. augusztus havában a császári hadsereg közeledtének hirére együtt menekült el Fekete püspökkel, Bécsben is a Pöllerthor alatti börtönben vele szenvedett s Pozsonyban Fekete hitehagyása után egy héttel tért át ő is. (Payr, Sz. Fekete 76. 89. 90. 96.)

1681 után Asszonyfa is feléledt. Asbóth János kemenesalji esperes 1695. Csönge filiával mint anyaegyházat említi s még ez évben egyházlátogatást is tartott itt. Nagy András volt ekkor a lelkész, akit 1655. Vaszarra avattak fel. A tanító pedig Szilágyi György, ki 1706. Magasiban volt lelkész. Az esperes ekkor megintette a patrónusokat, hogy régi szokás szerint fizessék meg a lelkésznek a 12 forintot és adják meg a 12 köböl buzát. 1706-ban Iványi Mihály a lelkész, ki 1695. már Csánigon fejtett ki igen buzgó munkásságot. 1725-ben Iványi Sándor vezette az asszonyfai nyájat, akit ez évben alesperesnek is megválasztottak. 1732-ben kir. rendeletre kellett Asszonyfát elhagynia a többi kemenesalji lelkésszel együtt. Ostffy Mihály Vidos Miklóssal Pozsonyban és Bécsben is járt gyülekezeteik megmentése érdekében, de hűtlenségi perrel fenyegették meg. Maga Ostffy volt kénytelen Rosty István alispánnak a templom kulcsait átadni. Iványi innen Kapolcsra s majd Kővágóőrsre távozott s az alesperességről 1743. lemondva késő vénségben halt meg. A türelmi rendelet után Asszonyfa már csak Csöngének volt a filiája. Ostffy Mihályt dunántúli kerületünk első felügyelőjét őseinek sírjából is kizárták, az artikuláris Nemesdömölkön kellett eltemetni. Az asszonyfai vár és gyülekezet pusztulásáról a II. kötetben szólunk bővebben.[520]

Csönge. II. Lajosnak 1524. évi rendelete szerint Ostffy Lászlónak itt is volt birtoka. Az Ostffyak és a velök rokonságban álló családok voltak Csöngén is a földesurak. 1602-ben Ostffy Mihály, Sibrik Osvald, Sennyey Gáspár és Dömölky Pál mondják magukat asszonyfai és csöngei földesuraknak. Tevely Péternek, Ostffy Kata férjének, valamint fiuknak, Jánosnak 1628. voltak Csöngén is birtokai. Hutter Zsigmond lelkész az Ostffy-levéltárban talált levéllel ezt is anyagyülekezetnek akarja megtenni. Szerinte a XVII. század első felében egy Pastenholen (talán Kastenholz) nevű lelkésze volt, kiről a hőgyészi Ivánkovics György irta Ostffy Mihálynak, hogy a csöngei pap kiszólíttatott az árnyékvilágból. Ez azonban tévedés, azt hiszem. Mert Csönge mindig Asszonyfa filiája volt, még 1695. 1725. és 1732-ben is. De volt külön iskolaháza és 1706. Horváth András nevű tanítója, akit még ez évben Szőcsére avatott fel Pilarik István püspök. 1732-ben a csöngei asszonyok ganajba mártott permettel üzték ki az iskolaházat elfoglalni akaró prépostot. Musay Gergely püspök 1661. évi jegyzéke sem sorolja Csöngét az anyaegyházak közé. És igy meglepő, hogy a pozsonyi rendkivüli törvényszék jegyzőkönyve szerint 1674-ben Deák Pált, mint csöngei lelkészt idézték meg Pozsonyba. Csöngét vagy Csengét mindig igen könnyű volt Csénye nevű gyülekezetünkkel összetéveszteni. Lehetséges, hogy 1681 után a csöngei nemesek egyes száműzött lelkészeknek időnként menedékhelyet adtak. De az 1673. Kőszegről elűzött Ivánkovics Dániel, akit Hrabovszky György említ (Presbyterologia I. 266.) 1696-ban nem Csengén volt lelkész, hanem Csényén s később Osgyánban.[521]

Kenyeri. Plébániája Vasmegye monográfiája szerint már 1548. virágzott. De igen valószinű, hogy ekkor már itt is evang. volt a gyülekezet. Régi patrónusai az Enyingi Törökök voltak. Az Ostffy-levéltár szerint 1590. E. Török Istvánnak volt itt birtoka. Régi földesurai a Czirákyak is, kik eleinte szintén evangelikusok lehettek, de korán elpártoltak. Ősi fészkükben Czirákon, mint fentebb láttuk, virágzó evang. gyülekezet volt. Kenyeri első ismert nevü lelkésze Mosoni János volt, ki 1630. mint tanú szerepelt gyömörei Gencsi Ilona és Poros Bálint házassági perében. Utóda Albini Márton 1634-ben, aki 1646-ban már Bobán volt. 1651-ben Szőlőskei Miklós és 1653-ban Nicolaides Márton volt a kenyeri lelkész, ki 1674-ben Magasinak volt a papja s mint ilyen a pozsonyi törvényszék előtt Dimiakovics Péter simonyi lelkésszel együtt az elsők között irt alá reverzálist. 1665-ben Laki János volt Kenyeri papja. 1674-ben pedig Fördös István. Még 1695. is anyagyülekezet volt Kecskéd filiával. Lelkészük ekkor nem volt, hanem Jugovics Mihály tanító olvasott fel nekik predikációkat. Ez a Jugovics Felsőlendván született s 1673. Ivánkovics Dániel rektor keze alatt Kőszegen tanult. A templom és iskola elfoglalása után Lovenyák Mihály lelkészhez menekült Meszlenbe, innen hívták meg Kenyeribe. 1707-ben Záborszky János volt a lelkészük, ki elüzetése után Magasiban talált menedéket. Templomukat a r. katholikusok 1716. vették el s ekkor a Czirákyak restauráltatták. Az 1725. évi jegyzék ezt a gyülekezetet már mint a plebánus által elfoglaltat említi. (Vasm. mon. 51. Beiträge zur Gesch. des Prot. I. 57. Eht. Eml. 74. 88. 96. 132. 247. 282. 371. Ker. jkv. 15. 21. 359. Hrabovszky, Presbyt. I. 225.)

Kecskéd. Szintén a Czirákyak birtoka volt. De az Ostffy-levéltár szerint 1590. Nádasdy Ferencnek, a nádor fiának is volt itt birtoka. 1616-ból Terebesi Miklós, 1630-ból pedig Magyarbéli György nevű lelkészét ismerjük. Ez utóbbit 1622. Gencsre avatták fel. Musay Gergely püspök 1646. az elfoglalt gyülekezetek közt sorolja fel ezt is és feltünő, hogy Kenyerit a filiájának mondja. 1695-ben mint Kenyeri filiája említtetik. (Eht. Eml. 61. 68. 137. 245. 247. Ker. jkv. 21.)

Magyargencs. A Károlyi, Radó, Háczky, Hertelendy, Kisfaludy és Gömbös családoknak volt itt birtoka. Lelkészeit nehéz a Gyöngyös melletti Németgencs lelkészeitől megkülönböztetni, amelynek virágzó egyházi élete volt. Gencsi Ferenc lelkész, ki már 1596. aláirta a Concordia könyvét, valószinüleg innen származik. Forrásainkból a következő gencsi lelkészeket ismerjük: Kazdagh Márton 1596. Pankaszi Márton rektor 1598. Magyarbéli György 1622. Telekesi Benedek 1628-46. Fisztrovics György 1647. Homoki János 1649. Szabó István 1652. Zvonarics Sámuel 1651-53. Paulini János 1657. Semptei Benedek 1662. Ezek közül csak Magyarbéli Györgyről valószinű, hogy Magyargencsen lelkészkedett, mert 1630. a közeli Kecskédre választották meg. Szabó Istvánról pedig bizonyosan tudjuk, hogy magyargencsi lelkész volt, mert 1652. évi felavatásakor a jegyzőkönyv szerint "Gencs penes Marcal" volt az állomáshelye. Paulini János testvére lehetett a Csepregről elüzött Paulini Jeremiás árvamegyei diáknak, ki 1643. után Sopron városához folyamodott. (Társa, a szintén elüzött Fülöp Philippi Mátyás (Comitatus Arvensis) 1649-54. nagygeresdi lelkész volt. Példa arra, hogy a tót diákok nálunk hogyan magyarosodtak meg.)

Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közé számítja. 1674-ben Fekete György lelkészt idézték innen Pozsonyba. 1695-ben Rajki János a lelkésze, kit 1706. Magasiban találunk. 1697-ben Miskei Sándor nevű tanítójukat avatták fel, aki még 1706. is lelkész volt itt. Majd 1725-32. Holéci Ádám az utolsó papjuk, ki előbb terestyénfalvai tanító volt és 1706. avatta fel Pilarik István püspök. Holéci 1732. a paplakból kiüzetvén, a plebánus engedelmével az iskolaházba költözött át és hosszú betegeskedés után itt halt meg. Gencs ma Kemeneshőgyész filiája.[522]

Kemeneshőgyész. E falut 1345. Nagy Lajos király adományozta Osl Domokos macsói bánnak s a reformáció korában is az Ostffyak voltak földesurai. Ostffy Lászlónak Vas megyében 1524. Asszonyfán kívül Mihályfa, Csehi, Mindszent, Csönge, Pápócz és Hőgyész voltak a birtokai. Ostffy Mihály 1588. határt vonatott Hőgyész és Szergény között, hogy Nádasdy Kristóf özvegyével, Choron Margittal való peres ügyének véget vessen. Első ismert nevű lelkésze Szentmihálfalvai János, akit 1629. Hosztótra Zalamegyébe avattak fel s aki 1646. mint hőgyészi lelkész volt jelen a büki zsinaton. A következő 1647. évben pedig már Fodor Jánost avatták fel ugyanide. Musay püspök 1661. is az anyagyülekezetek közé számítja. 1674-ben Egri Márton volt a hőgyészi evang. lelkész s 1680. is volt lelkésze és tanítója. 1681 után ez is feléledt s 1695-1706. Jeszenszky Pál volt a lelkésze, kiben kifogásolták, hogy csak esperes és nem püspök avatta fel. A XVII. vagy talán inkább a XVIII. század elején Ivánkovics György (lelkész, tanító vagy gondnok) írt Hőgyészről Asszonyfára Ostffy Mihálynak, hogy segélyezzék a gyülekezetüket s karácsonykor a szószékről is hívják fel erre a híveket. 1725-ben Bokányi Józsiás volt a hőgyészi lelkész, ki 1706. még Jánosházán volt tanító. 1732-ben a gyülekezet elfoglalásakor pedig Csurgó György, aki 1706-ban Simonyiban hirdette az igét. Hőgyészről való elüzetése után Alsómesteriben feleségének kuriális házában halt meg. (Ostffy-levt. Nagy J. Sopron m. mon. II. 622. Eht. Eml. 70. 82. 133. 147. 245. 252. 270. 271. 284. 294. 371.)

Szergény. A Nádasdyaknak és Ostffyaknak volt itt is birtoka. Nádasdy Ferenc Ostffy Mihályt 1590. Sárvárra hívta, hogy vele a Szergény és Mihályfa közt támadt differenciákról beszéljen. Anyagyülekezet volt már a XVI. században is. Első ismert nevű lelkésze 1631-ben Sárvári Draganosics György volt, aki 1642. Szécsényben és 1646. Nemescsóban lelkészkedett. Az 1646. évi büki zsinaton a szergényi lelkész mint távollevő említtetik. 1649-ben Vöröskői Györgyöt avatták fel szergényi lelkésznek, aki később Dabronyban és Tésen igen rendetlen életet élt. 1654. hivatalától is megfosztották. (Lásd fentebb.) Musay püspök is 1661-ben mint anyagyülekezetet említi Szergényt. 1674-ben a pozsonyi idéztetés idején a szergényiek eltitkolták lelkészük nevét.

1695-ben csak tanítójuk volt, Benedikti János, akit 1696-ban lelkészüknek is felavattattak. 1706-ban Dénes István volt a lelkészük, akit 1695. Bobán találunk mint tanítót. 1711. márc. 5-én esperességi gyűlés volt Szergényben. 1713-ben Lénárt Benedek esperes volt a szergényi lelkész, aki negyedszer is házasságot kötvén, Szakmári pápai református lelkésznek az özvegyét vette el s mivel ennek vejét, egy református papot, a szergényi templom szószékére felbocsátott, esperesi hivatalától megfosztották. Nemsokára azután itt halt meg. Utóda M. Hegyfalusi György, az előbbi rozsnyói és devecseri lelkész is szerencsétlenül járt Szergényben, hol öt évig szolgált. Egy nővel való viszonya miatt ugyanis őt is elmozdították esperesi hivatalából. Hegyfalusi idejében 1715. és 1716-ban a jeles Miskei Ádám volt a szergényiek tanítója. 1725-ben Varju István volt a szergényi lelkész, 1732-ben a gyülekezet elfoglalásakor pedig Perlaky János, aki 1730. még Karakószörcsökön tanítóskodott s elüzetése után Gergelyiben talált új állomást.[523]

Magasi. R. kath. temploma nagyon régi. A Magassy, Berzsenyi és Guoth családok voltak régi földesurai. Első ismert lelkésze Pápai János, aki jelen volt 1630. a csepregi zsinaton. Michovini Jakab nevű lelkészével 1646. a büki zsinaton találkozunk. 1649-ben Iváncy Györgyöt avatták fel magasi lelkészének, ki még 1651. is itt volt. 1654-ben Wégh Gergelyt hivták meg a magasiak papjuknak. A nagy üldöztetés idején 1674. a kassai születésű Nicolaides Márton volt lelkész Magasiban, akit 1653. Kenyeribe avattak fel. Nicolaides a pozsonyi törvényszék elé megidéztetvén, ott meg is jelent, de Dimiakovics Péter simonyi lelkésszel együtt ők voltak az elsők, kik a reverzálist aláirtak. A gyászos évtizedben is az 1680. évi tanúvallás szerint volt lelkésze. 1681 után újra feléledt. 1695-ben csak Dolgos András nevű tanítójuk volt, de lelkészt is kivántak. Az ez évi egyházlátogatáson Magassy Miklós szolgabiró és Börsöni Benedek kiérdeműlt szolgabiró is jelen voltak. 1706 elején még Rajki János, ez évi aug. havában pedig már Sziládi György volt a lelkészük. 1725-ben Csép György, 1732-ben pedig Záborszky János volt a gyülekezet lelkipásztora. Ez utóbbi 1707. Kenyeriben hirdette az igét, Magasiból való elűzetése után pedig Nagyalásonyban kapott új állomáshelyet.[524]

Kemenesszentmárton. Régi község. Ettől szokták rendszerint a Radók nemesi előnevét származtatni, amint hogy a család később itt is kapott donációt. De a Radók őseit a genealógusok sokkal messzebb viszik fel: az I. András és I. Béla király idejében élt Radó nádorig. A családnak 1502. a győrmegyei Szentmártonban is voltak szőlei és korcsmáltatási joga az újabb időkig. S a szentmártoni előnév már innen ered és 1502 óta használják. A XVI. században Győr, Sopron és Veszprém megyében voltak birtokaik. Radó Péter (neje Tánczos Kata) 1619-ben II. Ferdinándtól kapott cimerlevelet. Ennek fia volt az a Radó János (neje Erdélyi Ágota), aki jegyzőkönyveinkben mint Vadosfa filiának gondnoka tünik fel 1654. és még 1668. is életben volt. A családnak ezóta Vadosfán van kuriája. A régi artikuláris templomban a legutóbbi időkig is megvolt a szép faragványos templomszék a család címerével és "Johannes Radó 1719." felirattal. János fia volt István (neje Mankóbüki Horváth Mária), aki 1725. Kemenesszentmártonra is kapott donációt s ezzel a családot Vasmegyébe is áttelepítette. E réven is megilleti tehát a Szentmártoni előnév. István fia, nemes és vitézlő Radó László azonban továbbra is Vadosfán maradt és Fábri Gergely püspök idejében volt igen buzgó patrónusa egyházunknak. Mikor Zichy Ferenc gróf, győri püspök 1748. egyházlátogatást tartott az evang. faluban, Radó László házához szállott. A vadosfai vallási zavargásnak is 1751. egyik fő oka az volt, hogy Grofft János mihályi plebánus Radó László kertjében akart misézni, ami ellen Radó fia, István erélyesen tiltakozott. E miatt nemcsak Fábri püspököt itélték hivatalvesztésre, hanem Radó Lászlót is nagy igazságtalansággal 400 forint bírsággal és két évi börtönnel, fiát Istvánt pedig 200 forinttal s hetenként kétszeri böjttel súlyosbított egy évi börtönnel büntették. Az ifjabb Radó a vizsgálat ideje alatt katonáskodni ment Olaszországba, az öreg Radó László azonban félévet töltött a kapuvári börtönben s csak neje, Koltai Vidos Éva közbenjárására és 200 forint váltságdíj lefizetése után bocsátották szabadon. Szenvedéseit csak kevéssel élte túl. Ennek a Radó Lászlónak unokáitól, Zsigmondtól (neje Koltai Vidos Zsuzsanna) és Józseftől (neje Mankóbüki Horváth Anna) származik a mostani Radóknak sömjéni és répcelaki két ága.[525]

Bizonyára a többi kemenesalji gyülekezettel egy időben fogadta el Szentmárton is a reformációt, de első lelkészeit nem ismerjük. 1648-ban Benkovics Márton volt Szentmártonnak és filiáinak (cum filialibus) a lelkésze, ki mint ilyen volt jelen 1651. is a szakonyi zsinaton. Musay püspök 1661-ben az anyagyülekezetek közé sorolja. 1665-ben Albini Lénárt a lelkészük, kit 1652. avattak fel Dörgicsére. Albinit a szentmártoniak és vönöckiek együtt vádolták be Fisztrovics György püspök előtt, hogy a templom kerítésének kapuját szétszedette és nem akarja megcsináltatni. Utána Laki János volt a lelkész, akit csak 1665. avattak fel Kenyéribe s akit Potyondiné és a szentmártoniak megrágalmaztak, de a vönöckiek védelmükbe vették. Még 1671-ben Büki Györgynek, a volt ostffyasszonyfai papnak engedte át helyét Szentmártonban. 1695-ben Nemesapátiban lelkészkedett Laki János. 1669-ben a szentmártoniak azt kérték a consistoriumtól, hogy oldja fel őket az ige elvonásától s terjessze ki csak arra a pár személyre, akik engedetlenkedtek. Az 1674. évi idézéskor is volt lelkészük, de eltagadták a nevét s volt lelkészük 1680. is. Innen származik két kiváló dunántúli papunk, idősb és ifjabb Aáchs Mihály. Az utóbbi strassburgi értekezésében 1699. világosan kiírja: "Szentmártonyiensis de Kemenesalla."

1695-ben Asbóth János volt a szentmártoni lelkész, aki márc. 14-én innen irt levelet a győri esperességnek, de nov. 1-én az egyházlátogatáskor már Király Mátét találjuk itt, aki Armpruster János, Benkő Imre, Potyondi Ádám és Ferenc, Jánossy György stb. nemesek jelenlétében adott számot a gyülekezetről. Vönöck ekkor mint Szentmárton filiája említtetik és 1706-ban csak neki volt Farkas Mátyás nevű tanítója, akit lelkésznek avattak fel. 1725-ben Vönöck ismét Szentmárton filiája és a lelkészük Horváth Mihály, ki előbb Bogyoszlón volt tanító. 1729-ben pedig a jeles Miskei Ádám alsósági tanítót avattatták fel maguknak lelkésznek Miaván Krman Dániel püspök által. 1732. Szentmártonból elűzetvén, a következő évben Nemesdömölkre hivatott meg. A türelmi rendelet után Vönöck éledt fel anyagyülekezetté.[526]

Vönöczk. Régi földesura a Horváth család volt. Szentmárton mellett majd mint társgyülekezet, majd pedig mint filia említettik. Első ismert lelkésze Aranyadi Mihály 1630. akit 1619. avattak fel. A büki zsinat jegyzőkönyve szerint 1646. Banszky András volt a vönöczki lelkész. Ez 1631. Lócson Sopron megyében, 1640. pedig Guarban szolgált. Eleinte dicsérték lócsi hívei, de Guarban már részeges volt. A sok feddésre már menekülni is akart tőlünk. Állítólag, miként Lázi György tétényi lelkész beszélte, Szombathelyen, Sopronban, Pozsonyban és Nyitrán már a r. kath. papok és barátok közt is keresett volna menedéket. Folyamodására a csepregi zsinaton 1641. próbaidőt engedték neki. Időközben Vönöczkre helyezték át, de nem tudott szenvedélyén uralkodni. 1647. jún. 25. a nemesládonyi zsinaton véglegesen is elmozdították lelkészi állásából.

Musay Gergely püspök 1661. évi jegyzékében Szentmárton mellett Vönöczköt is anyagyülekezetnek veszi, pedig neki ismernie kellett a viszonyokat. 1665 és 1671 között a két községnek közös lelkésze volt s együttesen leveleztek a püspökkel. 1671. aug. 29. Fekete püspök a vönönczki tanító sérelmi ügyében irt Dimiakovics Péter simonyi alesperesnek. 1680. is volt lelkész Vönöczkön és a tilalom ellenére is végezte a papi cselekvényeket. 1695-től 1732-ig Szentmárton filiája volt, de 1729-ben Miskei Ádám lelkész idejében is mint társgyülekezetet mind a két faluról nevezték el. Csak 1706. volt Farkas Mátyás nevű külön tanítója.[527]

Kemenesmihályfa. Régi magyar község. Az Ostffyaknak már 1549. Teveli Péternek és Jánosnak pedig 1628. volt itt birtoka. A Vidos családnak, mely előnevét Koltától vette, ez is ősi fészke. Vidos Zsigmond itt kastélyt épített s a család levéltárát itt őrzik. Eredetét a Vidos család a Zsörkön lakó vasvári várjobbágytól, Vidustól vette, akit 1272-ben IV. vagy Kún László nemesített. Egyházi jegyzőkönyveinkben Kopács és Kolta egyházlátogatásakor 1633. találkozunk Vidos János vármegyei esküdttel és földesúrral. (Lásd fentebb.) Utódai Kisfaludon, Kemenesmihályfán és Csehiben voltak birtokosok. Vidos Istvánnak 1647. már Kisfaludon volt birtoka. És ifjabb Vidos János 1693. szintén a vármegye esküdtje. Nemesi birtoklevelük 1697. átiratott Vidos Zsigmond és János részére.

A családból később sok buzgó patrónusa került ki egyházunknak. A családi fészekben Koltán megmaradt Vidos Jánostól, ki a r. kath. Tallián Juliannát vette feleségül, Mária Terézia 1754. erőszakkal vetette el gyermekeit, az apát perbe fogatta s legidősebb fiát a nagyszombati konviktusban neveltette. Így lett a családnak egy ujabb r. kath. ága is. A reformáció korában lelkészeink is voltak Vidos nevűek. Így Vidos Lénárd, ki azonban a Samarjai előnevet használja. 1586-ban Semptén Salm Gyula gróf birtokán volt lelkész. A csepregi kollokvium jegyzőkönyvét 1591. már mint sárvári lelkész irta alá. Sárvárott volt lelkész és esperes 1596. és valószinüleg még 1599. is. Vidos József pedig 1625-30. terestyénfalvai lelkész volt.[528]

Mihályfa is mint Asszonyfa mellett egyik legkiválóbb kemenesalji község, bizonyára már 1550 előtt befogadta a reformációi, de lelkészeit csak a későbbi időkből ismerjük. 1630. Szeredi István volt a mihályfai lelkész, aki 1628. még Beleden szolgált. 1646-ban a dubovai születésű Benedikti Tamás volt a lelkésze, akit 1633. Nagyköcskre avattak fel és 1651. Ostffyasszonyfán lelkészkedett. 1656-ban Soldos Ferenc volt Mihályfa lelkésze, aki ellen rendetlen élete miatt a büki zsinaton vizsgálatot rendeltek el. 1657. szept. 16. kerületi kisgyülés is volt Mihályfán Musay püspök, Zvonarics Sámuel főesperes és Mód Benedek alesperes jelenlétében. Musay jegyzéke szerint 1661-ben is anyagyülekezet volt. 1669-ben Dimiakovics Péter simonyi lelkész és alesperes járt itt Fekete püspök megbizásából. A mihályfaiak megigérték az évi illetményeket, a sömjéniek azonban megtagadták és fenyegetődztek, ezért az alesperes megvonta tőlük az egyházi cselekvényeket. 1674-ben Vince Ferenc volt a mihályfai lelkész. A gyászos évtizedben is volt itt lelkész az 1680. évi vallomás szerint, de nem a parochiális házban lakott.

1695. okt. 9-én itt szervezkedett ujjá a kemenesalji esperesség, Asbóth Jánost választván meg esperesnek, ki már okt. 31. egyházlátogatást tartott Mihályfán is. Kemenessömjén ekkor mint filia tartozott hozzá. A lelkésze Szakonyi Mátyás volt, akit még 1666-ban Sitkére avattak fel. A tanítójuk pedig Bacho János. 1696. márc. 7-én a naggyá nőtt esperesség ismét Mihályfán a templomban tartá gyülését, hol az esperes az egyházlátogatás eredményéről számolt be. 1706. jan. 27-re Bercsényi Miklós a szolgabirák által Mihályfára hívta össze a lelkészeket és tanítókat, hogy aláirásukkal II. Rákóczi Ferencnek fogadjanak hűséget. Ez alkalommal egyházi gyűlést is tartottak és Aáchs Mihály devecseri lelkészt választották meg esperesüknek.

1704-06. Lénárt Benedek alesperes volt a lelkészük és 1706-ban Fábri István a lelkész és Musay István a tanítójok. 1725-ben ismét itt volt az esperességi gyülés, amelyen Csereli Mihályt választották meg esperesüknek. A mihályfai lelkész 1725-32-ig Farkas Mátyás volt, akit elüzetése után Nagyalásonyba hívtak meg. 1732-ben a templomfoglalókat a mihályfaiak, kik a templomkerítésén belül foglaltak állást, dorongokkal, fegyverekkel és kaszákkal háromszor is visszakergették.[529]

Kemenessömjén. Mihályfa filiája volt. Régi földesura a Kamondy család volt. 1630-ban Dömölky Pálné Ostffy Zsuzsannának volt itt birtoka. Később a Berzsenyi és Radó családok telepedtek ide. Csak mint Mihályfa filiája ismeretes. Musay sem mondja Sömjént anyagyülekezetnek. A jegyzőkönyvekben említett sömjéni lelkészek mind rábasömjéniek voltak. 1669-ben a sömjéniek "a Kemenes alatt egész falustól" kétszer is bepanaszolták lelkészüket (a mihályfait) Fekete püspök előtt. 1695-ben a papi földeket elvonták a lelkésztől. 1725-ben Büki Ferenc nevű külön lelkésze és 1732-ben Nyirő János nevű predikáló, de fel nem avatott tanítója volt. A kemenesalji gyülekezetek feldulásakor 1732. a sömjéni asszonyok is pemetekkel, lapátokkal és szénvonókkal lasnakolták meg a templomfoglalókat.[530]

Simonyi. Tardy Ambrus családjának kihalta után 1541. Ostffy László kérte Simonyit Thurzó Elek kir. helytartótól. Későbbi földesurai a Jánossy, Hajas, Hetyei és Vidos családok voltak. 1627-ben mint Simonyi és a filiák, Tokorcs és a két Mesteri földesurai irták alá nevüket: Jánossy Miklós szolgabiró, Békássy Imre, ki a mesterieket képviselte, Deömeölky Pál, Tylay György, Gérczey Pál, Forentos Miklós vármegyei esküdtek, Burián Tamás viceszolgabiró, Keöchky György, Balla József, Tedey Pál, Szabó Bálint, Hajas Pál, István és Péter nemesek, Virágh István simonyi, Fejér Imre mesteri és Kontor Imre tokorcsi biró. A négy községnek 1627. ugyanis nagy peres ügye volt, amelynek elintézése végett hívta össze Kis Bertalan püspök okt. 15-re Mesteribe kerületi kisgyülésre a fenti nemes urakat és Ságody Gergely hegyfalui esperest és Eöri Péter répceszentgyörgyi lelkészt. A fenti négy község régebben ugyanis az intai templomhoz és parochiához tartozott. "Parochia Intaiensis, olim sic dicta, Inta nevű templomhoz való filiálisok". (Inta ma talán elpusztult falu vagy puszta. Nem azonos-e Felsőmesteri határában Zenta pusztával, melyen régi kastély van?) Ezek 1626. a sárvári rektort, Zdáni Mihályt avattatták fel (a csepregi alsótemplomban) lelkészüknek, aki ekkor nem is Simonyit, hanem Mesterit mondta be állomáshelyének. Ennek számára akartak most új paplakot építeni és a predikálás rendjét is meg kellett állapítani. Hosszabb tanácskozás után, melyben a simonyiakat és tokorcsiakat Jánossy Miklós, a mesterieket pedig Békássy Imre képviselte, (tehát a Békássyak is evangelikusok voltak), úgy állapodtak meg, hogy a paplak Simonyiban épüljön s a lelkész először reggel Simonyiban predikáljon, azután Mesteriben, a délutáni órákban pedig Tokorcson. Így lett Mesteri és Tokorcs Simonyi filiája, míg előbb Simonyi is mint "principalis filia" tartozott az intai egyházhoz. Ugyanekkor Zdani lelkész fizetését is, akinek esztendeje advent első vasárnapjával kezdődött, jegyzőkönyvbe vették.

Ezt a díjlevelet, mely Kemenesaljáról egyetlen és legkorábbi, szószerint is közlöm: I. Minden helytartó ember vasvári félköböl buzát ád és készpénzt 15 denárt. Szántanak 3 holdat simonyiak, bevetik, megaratják és behordják. Rétjét megkaszálják, behordják. Minden marhás ember egy-egy szekér fát ad. Ifjak eskettetésétől jár d. 25, egy meszely bor, egy pecsenye és egy czipó kenyér. Két özvegy esküdtetésétől egy egész abrosz, avagy den. 80. Fél özvegytől fél annyi. Kereszteléstől egy kappan és egy kenyér. Komapénz egy-egy pénz, beavatástól d. 4 és egy kenyér. Temetéstől, ha predikál d. 25, hacsak énekel d. 12 és egy pecsenye, egy kenyér és egy meszely bor. Háznál való gyóntatástól d. 4 és egy kenyér. Közönséges gyóntatástúl, kinek-kinek az ő conscientiája mit akar adni. II. Zsellérek, akik nem szántnak és másnál laknak, adnak d. 15; kaszálásban, aratásban ezek is tartoznak segíteni. Özvegyasszonyok, kik rokkájokkal keresik életeket, adnak d. 7, avagy egy napi munkát. III. Mesteri uraim is, mivelhogy egyenlők az szolgálat elvételben in omnibus punctis azon szerént tartoznak mind korczot adni, szántani, aratni, takarni, kaszálni, fát hordani, mint a simonyi uraimék és a personalis accidentiákat is azon megirt állapottal praestálni. IV. Tokorcsi filialisban is minden házi ember vasvári félköböl buzát és d. 15 ád és egy-egy szekér fát; két holdat szántani, bevetni, megaratni, behordani; reájok jutó rétet is megkaszálni, felgyűjteni és behordani; azonkívül minden accidentiákat az szerént, mint a simonyiak és mesteriek, fizetni. V. Tavaszinak Simonyi és Mesteri két-két holdat, tokorcsiak egy holdat tartoznak megszántani és bevetni, de a Minister maga megaratni és behordani.

Zdáni lelkésznek így elég szép jövödelme volt. 1630-ban mégis már Rábaszentmihályon és 1633. Ostffyasszonyfán, 1635. Ujkéren találjuk. 1646-ban Soldos Ferenc volt Simonyiban a lelkész, akit 1635. avattak fel a veszprémmegyei Külsővathra s ez még 1651. is itt volt. Simonyi igen szerencsétlen volt a következő lelkészeivel, 1652-ben Galli György jött ide Csényéről, aki feleségét, Eöri Erzsébetet, a szili alesperes leányát elűzte magától (hűtlenség gyanuja miatt) s egy Anna nevű leánnyal kötött ujabb házasságot. A kerület őt emiatt 1653. a püspök és Godar Péter ügyvéd vádjára örök időkre megfosztotta lelkészi hivatalától és Vöröskői György dabronyi lelkészt is, ki őket összeeskette, súlyosan megbüntette.

Ilyen erkölcstelen életű volt egy másik lelkészük, Losi András is. Ez előbb református volt s csak 1651. tért át hozzánk. Eleitől fogva gyanus szemmel nézték s előre is megintették, hogy evang. lelkészhez méltó legyen a tanítása és élete. Ily reménységben helyezték ki Ugodra. De panasz volt ellene. Szeli György pápai ref. lelkész már 1652. gyalázta őt Magasy István ugodi hadnagyhoz irt levelében. Ugodról Simonyiba helyezték át s a sok panasz itt is megújult. Ezeket Joos György vázsonyi lelkész, mint kemenesalji alesperes vette jegyzőkönyvbe, aki 1657. Musay püspök megbizásából látogatta az itteni gyülekezeteket, Losi lelkész kivánságára Zvonarics Sámuel főesperest is kiküldték Simonyiba, ki a vádakat szintén igazaknak találta. Losi András 1659. mentegető levelet irt a püspökhöz, melyben az ugodi vádakat is rágalomnak mondja. De mind hiába, az 1659. évi büki gyülés mint volt kálvinistát, akit különben is csak feltételesen fogadtak be, örökre kizárta egyházunkból.

1668-74-ig Dimiakovics Péter volt lelkész és alesperes Simonyiban, akit 1650. Széplakra avattak fel. Nikolaides Márton magasi lelkésszel együtt ők voltak az elsők, kik 1674. a pozsonyi törvényszék előtt a hivatalukról lemondó reverzálist aláirtak. A gyászos évtizedben 1680. itt is volt lelkész. Az 1695. évi egyházlátogatás szerint Mesteri és Tokorcs volt Simonyinak a filiája, Bognár Miklós a lelkésze és Bajnok Mihály a tanítója. A mesteriek ekkor megtagadták a gabona járandóságot. 1696-ban Sziládi Györgyöt hívták meg lelkészüknek, ki Ostffyasszonyfán volt tanító. 1706-ban Csurgó György volt a lelkészük és Bánovszky István a tanítójuk. 1706. febr. 7-én esperességi gyülés volt Simonyiban, hol Aáchs Mihály esperes lelkes beszédet mondott a II. Rákóczy Ferencnek való meghódolásról és Telekesi Török István szenátor felhivására 20 tanítót mutatott be, mint a lelkészi hivatalra felavatandó kandidátusokat. Csurgó lelkésznek Kővágóőrsre kellett volna mennie, de később mégis Bobán és Hőgyészben találjuk. A helyére Simonyiba Aáchs Mihály esperes jött ezután és pedig "a szent congregatió által ide rendelve". Aáchs és fia már Csurgó idejében predikáltak itt nemes és vitézlő Tulok András temetésén. De Aáchs alig tovább egy évnél lelkészkedett csak Simonyiban, Nemescsóba költözvén át, ott már 1708. meghalt. 1725-ben Záborszky János volt Simonyi lelkésze (ki 1706-ban Kenyériben volt tanító). Ekkor Tokorcsot már elvették tőle s csak Alsó- és Felső-Mesteri volt a filiája. Simonyiból is 1732. űzték el Bognár György nevű lelkészét, ki azután Nagyszőlősben kapott új állomáshelyet. Simonyiban és Sitkén 1731-37-ig Mátéffy Lőrinc erdélyi unitáriusból lett plebánus térített nagy buzgalommal, ki 1716-ban Röjtökön majd Ládonyban, Geresden, Patyon, később pedig Devecserben, Hetyén, Káldon és Kissomlyón működött mint térítő plebánus.[531]

Tokorcs. Földesurai a Marisch, Batthyány és Nedeczky családok voltak. Mesterivel együtt, mint fentebb láttuk, Simonyi filiája volt. Az anyagyülekezethez való viszonyát, az évi járulékokkal és szolgálmányokkal együtt fentebb ismertettük. 1681 után is Simonyi filiája maradt. 1706. Laki Ádám, 1707. Dolgos István volt a tanítója. 1725-ben már mint a plebánus által elfoglalt filia említtetik. (Eht. Eml. 245. 248. 271. 371.)

Mesteri. (Alsó és Felső.) Földesurai a Mesteryek, a Békássyak és Batthyányak voltak. A fentebbi 1627. évi egyezkedésben Mesterit Békássy Imre mint földesúr képviselte. 1628-ban Zdanensis Mihály mint Mesteri lelkésze említtetik, de mint fentebb láttuk, ez a régi intai parochia lelkésze volt s mint ilyen közös papja Simonyinak és Tokorcsnak is. 1628-ban valószinüleg Mesteriben volt a lakása. Dömölki György vallomása szerint 1680. itt is volt evang. lelkész, de a tisztét csak titokban gyakorolta. Mesteri 1681. után is Simonyi filiája volt, mint ilyen 1695. megtagadta a gabonajárulékot. 1706-ban Szekó János volt a tanítója. 1725. is mint Simonyi filiája említtetik. A vallásgyakorlat itt is 1732. szünt meg.[532]

Nagysitke. Régi kastéllyal. Temploma 1636. tehát bizonyára a protestáns világban épült. Nagy- és Kissitke között a török világból maradt oszlop áll, mely ma határjelzőül szolgál. Régi földesura az evang. Sitkey család volt. Ennek kiváló tagja, ki egyházi jegyzőkönyveinkben is szerepel, Sitkey György. Már a XVI. század végén Vas megye követe, Sitkey Gergely pedig alispán volt. A család már a XVII. század végén kihalt. Lelkésze is volt már Sitkének 1600 előtt. Az éleseszü, a jogászi fogásokban is jártas Lindvai György, aki azonban erkölcsi életében nem volt kifogástalan.

Az említett nemes és nemzetes Sitkey György az egész sitkei lakosság nevében Hőke János (prókátor vagy tiszttartó) által panaszolta őt be paráznaság miatt. A régi cölibátus vétkei nálunk is éreztették hatásukat. Lindvai állítólag hivatalát és feleségét elhagyva más feleségével akart megszökni. De Sitkey, a földesúr (juris justitiaeque Christianae studiosus) Pap János nevű jobbágyát fej- és jószágvesztés terhe alatt bizta meg, hogy vigyázzon reájok. És Sitkey szolgái a szökevényeket utól is érték, a nőt Ikervár mellett Lindvai szekerén letartóztatták és visszavezették, bűntársát pedig, aki elfutott, később Sótony faluban Nádasdy Ferenc szolgái fogták el és Sárvárott börtönbe vetették. 1600-ban állott birái, Magyari István és a többi esperes előtt. A jegyző Cziczak János lelkész volt. Lindvai tagadta, hogy Sitkeynek joga volna őt bevádolni, mert hiszen nem szenvedett tőle sérelmet. De Hőke megfelelt: a volt lelkész Sitkey, mint főpatrónus birtokán ingatta és botránkoztatta meg a gyülekezetet. Arra a vádra, hogy szerelmi viszonyát a nőhöz irt levele is elárulja, Lindvai azt felelte, hogy csak a szándék (inientio) volt meg, de nem a bűntény. (Quia sine effectu, nihil ad rem). Az itélet az volt, hogy lelkészi hivatalát örökre elveszti, de az egyház közbenjár Nádasdynál, hogy ne végeztesse ki, hanem bocsássa szabadon, hogy bűneit megbánva megjavulhasson.

Lindvainak nagy esze és sok pártfogója lehetett, mert, amit az egyház enyhébb esetekben sem szokott megtenni, neki megkegyelmezett. A csepregi zsinaton 1601. febr. 21. történt ez ilyen megokolással: "Mivel hogy sokan kivánják az ő ministeriomát még olyak is, kik fő tudós emberek és igen is törekesznek érette s az Magistratus is nem vádolja, sem bünteti: itéljük, hogy Isten nélkül nincsen ez az ő vocaciója. Azért az Ecclesia helyen hagyván az előbbeni törvénynek vigorát, nem törvény szerint, hanem per indulgentiam beveszi és az ministeriumot neki megengedi, de ez okkal, hogy Istenét emez helyeken, Sárvárott, Sitkén, Pattyban megkövesse és az ott való Ecclesiákat. Ez kívül kötést tegyen, hogy sem pápistává, sem sacramentáriussá nem leszen, (ennek mindig nagy sulya volt), sem efféle vétekben élni nem akar, ha pedig ez ellen cselekednék valaha, az előbbeni törvény szerint minden ok vetetlen büntettessék, erről levelet adjon, habitussát, öltözetét ez rendhez illendőképpen szabja."

Lindvai, ha megkegyelmeztek is neki, Sitkére vissza nem térhetett. Utódai közül Csőszi Jánost ismerjük, akit 1629. ide avattak fel s mint sitkei lelkész volt jelen 1630. a csepregi, 1646. a büki és 1651. a szakonyi zsinaton. 1666-ban pedig Szakonyi Mátyást avatták fel Sitkére, akit 1674-ben is innen idéztek meg Pozsonyba s aki 1695. Mihályfán lelkészkedett. A gyászos évtizedben is volt itt lelkész, aki Csernatony Miklós győri kanonok engedelméből a parochiában lakott s csak 1680. költözködött ki onnan. 1681 után Sitke is feléledt, de 1695-ben csak Cseh György nevű tanítója volt. 1696-ben Gauder Jánost hívták meg lelkésznek, aki előbb devecseri tanító volt, 1706. pedig szentgróti lelkész. A sitkei tanító 1706. Blasius András volt, akit már 1697. Terestyénfára hívtak meg lelkésznek, de csak később avattak fel. 1725-ben már ez is mint a plebánus által elfoglalt említtetik. Kis-Sitke volt a filiája. 1731-37-ig itt is a fentebbi Mátéffy Lőrinc plebánus volt a térítő.[533]

Gércze. Adataink csak később vannak róla s hol a káldi, hol pedig a miskei gyülekezettel találjuk egyesülve. 1642-ben péntekfalvi Pallér Annának házassági pere volt elszökött férjével, gérczei Nagy Mihállyal s a nő kivánságára el is választották őket. Kelemenecz Tamást 1654. gércei és káldi lelkésznek avatták fel. Musay püspök 1661-ben nem említi az anyagyülekezetek között, míg Káldot és Miskét igen. A gyászos évtizedben az 1680. évi tanuvallomás szerint volt evang. lelkész Gércén is. 1695-ben Asbóth János esperes külön gyülekezetnek mondja, de 1696-ban mégis Miskével közösen akarnak lelkészt hívni s azon vitatkoznak, hogy melyik faluban legyen a lelkész lakása. 1696-ban Horváth György volt a tanítója s 1725. Horváth Ferenc a lelkésze. Ezt is 1732. foglalták el s lelkészük Horváth Ferenc, aki ekkor Miskén lakott, Nemescsóra költözött, hol saját házában halt meg. A szintén elüzött gércei tanító ekkor Lacsni Famelici Márton volt.[534]

Miske. A régi tekintélyes Miskei család ősi fészke. Földesurai az Erdődyek voltak. 1612-ben Bakony Márton volt a lelkésze. 1632-ben pedig Győrvári Ferenc. Ez évben jún. 16. kerületi kisgyülés is volt Miskén. (A régi jegyzőkönyvekben: Michke.) Itt itéltek a lelkésznek Bech Kelemen hallgatójával való perében, akik kölcsönösen szidalmazták egymást s ezért bocsánatkérésre itélték mindkettőt. A perben szó van Ketszer János, Baka Péter és Micski Ferenc miskei nemesekről, valamint a Miskén 1605. tartott egyházlátogatásról. 1635-ben Baranyai Máté volt a miskei lelkész, aki Faradról jött ide és itt esperesnek is megválasztották. Öregségében a farádiak két hold földet adtak neki. 1646-ban a büki zsinaton a miskei lelkész mint távollevő említtetik. 1648-ban Rusti Jakab volt a miskei lelkész, kit 1647. a győrmegyei Gyömörére avattak fel és 1648. Miskén a gércei Eperjesi István leányát eskette össze Balog Istvánnal. A nagy üldözés után 1680. Miskén is volt lelkész és tanító. 1696-ban a gérceiekkel közösen akar lelkészt választani, de azon vitatkoznak, hogy melyik faluban lakjék. A tanítója ekkor Baglyos Gergely volt. Az 1706. évben két tanítója is említtetik, Gazdag Ferenc és Horvát György. Az utóbbi bizonyára Gércén tanított most is. 1725-ben Bajnok Mihály volt a lelkésze, 1732-ben pedig Petánczi Mihály, akit elűzetése után Surdra Somogy megyébe hívtak meg.[535]

Káld. A Káldyak ősi fészke és donációs birtoka. Az ősi kastély elpusztult. Temploma 1635. tehát protestáns világban épült. Itt született Armpruszter Mihály is, az 1741. évi insurrectio egyik hős kapitánya. Káldot V. István 1259. adományozta a Káldy családnak, mely a Herény nemzetségből származik. A mohácsi vész után is az 1548. évi összeírás szerint tekintélyes birtokos család volt a Káldyaké. Nemcsak Vas, hanem Sopron megyében is voltak Káldyak. Felsőkáldi Káldy Demeter már 1569 előtt több évvel Sopronban lakott és pedig rokonának és barátnőjének, Ladislavith Katalinnak, Vadosfalvi Dávid szenátor özvegyének a kértére. Káldy Demeter háztulajdonos és csapatvezető volt a belvárosban és reverzálissal kötelezte magát a városi terhek hordozására. Valószinűleg egy személy volt azzal a Káldy Demeterrel, aki 1631-ben mint 85 éves öreg nemes tesz vallomást Ajkai Péterrel együtt a szemerei (Sopron m.) evang. gyülekezet érdekében. Demeter fivére, Káldy Péter már nem akarta a soproni reverzálist aláirni, mert ez nemesi szabadságával ellenkezik. A bor behozatala miatt is sok baja volt Sopron városával. 1582-ben Fejérkövi István veszprémi püspök ajánlja őt, mint a "reverendus locumtenens" szolgáját Sopron városának, ahol házat akar venni, mert fivére, akivel eddig együtt lakott, most megnősült. A város 1595. megtiltotta neki, hogy a bormérő cégért kitűzze. Káldy János (valószinűleg soproni) 1643. prókátora volt hegykői Horvát Pálnak, akit jegyese, szentmiklósi Szijártó Anna perbe idézett. Locsmándon Káldy György volt Wittnyédy István jó barátja. 1663-ban Káldy házában találkozott Zrinyi Miklóssal. 1664-ben pedig Káldynak, mint Zrinyi vitéz katonájának ír, hogy urokra jól vigyázzanak. A Káldy családnak Sopronban a Szent György utcában háza is volt, a káptalan melletti kétemeletes kis ház, melyen ma is olvasható az 1644. évszám. Később Erdődy György gróf özvegye, Batthyány Erzsébet szerezte meg s 1674. a dominikánusoknak ajándékozta.[536]

Vasmegyében kiválóbb tagjai voltak a családnak Káldy Ambrus, 1630. alispán és országgyülési követ, Káldy Ferenc 1635-47 és Káldy Péter 1649-56. szintén országgyülési követek. Ez utóbbi az 1680. évi kihallgatáson is mint 68 éves öreg nemes úr szerepel, ki a vati kastélyban lakik s azt vallja, hogy Kemenesalján és Rábaközben majd minden helyen van predikátor. (Adattár III. 2. 16. Vasm. mon. 566.) Evang. egyházunknak buzgó tagjai voltak a legújabb időkig.

Káld első ismeretes lelkésze Kelemen Mátyás 1614-ben, aki 1628. lócsi és 1633-40. vámoscsaládi lelkész volt. 1632-ben Kopcsáni János volt a káldi lelkész, akit Skriba János ládonyi lelkész a csepregi zsinaton bepanaszolt. 1654-ben Kelemenecz Tamás mint Gérce és Káld közös lelkésze avattatott fel a szakonyi zsinaton. Feltünő, hogy Musay püspök 1661. Gérce mellett nem említi Káldot mint külön anyagyülekezetet. Még 1666. is Fördös István avattatott fel káldi lelkésznek. 1674-ben pedig Kovács Mihály volt a lelkésze.

Az 1695. évi jegyzék szerint Káld ismét külön gyülekezet, de az 1696. évi egyházlátogatáskor lelkésze nincs. Tanítójának Szeko Jánosnak pedig igen sok a panasza. Bizonyos Nagy Pál, midőn a tanító egy lakodalomban régi szokás szerint valakinek kértére énekelni akart, e szavakra fakadt: "Adta teremtette, nem jöttem én ide éneket hallgatni, hanem sipszót." Később is csak tanítót tartott (erat locus rectoris). 1706-ban Niznyai János volt a tanítója. 1725-ben már mint a plebánus által elfoglalt gyülekezet említtetik. Később a fentebbi Mátéffy plebánus térített itt is.[537]

Kissomlyó. Régi földesurai az Erdődyek és Somogyiak voltak. 1612-ben Jaurinus Győri János, 1630. pedig Rumi István volt a lelkésze. Az utóbbit még 1614. avatták fel. A büki zsinaton 1646. mint távollevőről van szó a kissomlyói lelkészről. 1665-ben Egri Mártont avatták fel ide s a nagy üldöztetés után ismét visszafogadták. Fekete püspök idejében 1669. után tiltakoztak egyik filiájuk (Borgáta vagy Hetye) elszakadása ellen, mivel az maga nem bir papot tartani. 1674-ben Magyari Mihály volt a kissomlyói lelkész és 1680-ban is titokban ott volt még. Pacher Donát, a dömölki apátság történetirója mondja, hogy Magyar Mihály kissomlyói lelkész a pincében rejtőzött el, tiz évig élt ott s Kozári István gondoskodott róla.

1695-ben mint Borgátával egyesült gyülekezet említtetik. Lelkésze most ismét Egri Márton, ki azonban öregkori bágyadtság miatt alkalmatlan már az egyházi beszédre s a borital is erőt vett rajta. Tanítójuk ekkor Hoycsi János volt, ki Borgátán lakott. 1706-ban Fűztői Benedek volt a kissomlyói tanító, aki 1698. Dömölkön tanított. 1725-ben Csurgó György a lelkészük, 1732-ben pedig Horváth Mihály, aki elüzetése után Szentmártonban házat épített, később pedig Lovászpatonán kapott lelkészi állást.[538]

Borgáta. Az előbbi filiája, majd társgyülekezete. 1695. Hoycsi János volt a tanítója, 1706. pedig Sartorius Gergely. 1725-ben már mint a plebánus által elfoglalt gyülekezet említtetik.

Egyházashetye. Berzsenyi Dániel szülőhelye. Régi földesurai a XV. században az Egerváryak voltak, s a Hetyei családnak is ősi fészke. Régi kath. templomában egy érdekes művű ezüst huszita kelyhet őriznek. A Berzsenyi család 1559. május 19. Miksától, mint I. Ferdinánd helytartójától kapott adománylevelet a veszprémmegyei Egyházas-Nagy-Börzsönyre és az egerszegi és csáfordi javakra. Vasmegyébe Hetyére, Nemesmagasiba és Kemenessömjénbe, utóbb pedig Somogy megyébe is átköltöztek. Egyházi jegyzőkönyveink szerint 1695. Berzsenyi Benedek már Magasiban, Berzsenyi János nemes pedig Hetyén lakott. Vasmegye monográfiája szerint Hetyének a XVII. században virágzó evang. gyülekezete volt, de forrásaink csak későn szólanak róla. 1680-ban a sennyei lelkész volt Hetyén, aki itt egyházi cselekvényeket is végzett. 1695-ben külön gyülekezet, de lelkésze nincs. Tanítója Hegedüs János. Az egyházlátogatáson jelen voltak Hetyei Zsigmond, Tomsics János, Berzsenyi János (Johannes Borson) nemesek. 1706-ban Gazdag István a tanítója. 1725-ben már mint a plebánus által elfoglalt gyülekezet említtetik. (Eht. Eml. 244. 245. 261. 270. 371.)

Duka. Dukai Takách Judit szülőhelye. Földesurai a Takách, Széli és Vidos családok voltak. A türelmi rendelet után Dukai Takách Ferenc volt Vasvármegye első protestáns tisztviselője. Duka jelenleg Kissomlyó filiája. Régi egyházi forrásaink, sajnos, nem szólnak róla. (Vasm. mon. 31.)

Hosszúpereszteg. Határában egy kolostor alapfalai láthatók, mely a mohácsi vész alatt pusztult el. A XVI. században már evang. gyülekezete volt. R. kath. temploma 1690. épült. 1598-ban Miskolczi Gergely, 1614. pedig Zalai Márton volt Hosszúpereszteg lelkésze. Az utóbbit a hívei bevádolták a csepregi zsinaton hivatalának, különösen pedig a beteggyóntatásnak elhanyagolása miatt. 1615-ben már Zólyomi Pált, 1630. pedig Bejczi Györgyöt találjuk itt a lelkészi hivatalban, ki később Alsóságon volt alesperes. A büki zsinaton 1646-ban Szerdahelyi Mátyás képviselte Pereszteget, akit 1622. avattak fel. De erről nem tudjuk, vajon nem a sopronmegyei Peresztegen lelkészkedett-e. 1651-ben Sárvári Horváth Pál volt H. Pereszteg lelkésze, akit 1646. a veszprémmegyei Varsányba avattak fel. 1653-ban pedig a rendetlen életű Dobronay Gábor lelkész volt itt, ki Nagyölbőről a püspök tilalma ellenére Horváth Benedek főesperes megtévesztésével jött ide. Musay püspök nem akarta Peresztegen megtürni, de a kerületi jegyzőkönyvbe sajátkezüleg beirt reverzálissal javulást és engedelmességet igért s így még 1657. is Peresztegen volt. Musay Gergely 1661-ben az anyagyülekezetek közé sorolja ezt is s 1666. Nigrini Györgyöt avatták fel Peresztegre. 1674-ben pedig Paulini János volt a peresztegi lelkész.

1681. után újra feléledt s Hosszúfalu és Sz. Ódorfa (mely ma puszta) volt a filiája. Papjuk nem volt, csupán Fábri Mihály nevű licenciátusuk, ki ellen az volt a panasz, hogy a predikálás elhanyagolásával a barmokat őrzi. 1706-ban Galambos István volt a lelkészük, ez azonban r. kath. nőt vevén feleségül egy Rajki nevű tanítójával együtt áttért a római egyházba és gyülekezetét is 1717. körül átcsábította magával. 1725-ben már mint a plebánus által elfoglalt gyülekezet említtetik.[539]

Hosszúfalu. Hajagosy Gáspár által épített vára volt, melynek alapjából is ma már csak kevés látható. Földesurai az Erdődyek voltak. 1695-ben Pereszteg filiája volt Sz. Odorfa faluval együtt. Az egyházlátogatás idején mindkettőben oly tanítókat találtak, kik alkalmatlanok voltak hivatalukra. (Eht. Eml. 263.)

Bögöte. Földesurai az Erdődyek. Lakói német telepesek voltak, kik teljesen megmagyarosodtak. 1706. Fodor Pál volt a tanítója. De lehet, hogy Fodor a Pecöl melletti Bögötön tanított. (Eht. Eml. 271. 370.)

Jánosháza. Vasmegye monográfiája szerint Varsányi Ormuzd János 1396. építtette az ősi várát s tőle vette nevét is. Erdődi Bakócz Tamás biboros állítólag ezt is az Erdődyekre hagyta örökségül. Határában a szentpéteri dülőben a pálosoknak zárdája volt, melynek ma csak az alapfalai vannak meg. A mohácsi vész után az egész mezőváros elpusztult, de újra felépült. 1707-ben is a kurucokat üldöző császáriak felégették. Ifjabb Nádasdy Tamást Zvonarics Imre és Nagy Benedek "Pázmány Pironsági" cimű művüknek ajánló levelében 1615-ben Ugod, Somlyó, Pecsenyéd s egyszersmind Jánosháza urának is mondják. Telekesi Török János pedig Enyingi Török István († 1618) özvegyét Gersei Petheő Margitot nőül vevén, vele Jánosházát is hozományúl kapta. Ily buzgó patrónusok oltalma alatt bizonyára korán alakult itt is evang. gyülekezet. De lelkészei közül csak keveset ismerünk. 1651-ben Angyal György volt Jánosháza lelkésze, kivel a szakonyi zsinaton találkozunk. 1652-ben a Trencsénmegyéből való Egyházfalvi Mihályt avatták fel Jánosházára lelkésznek, ki még 1656. is itt volt, de élete nem volt papi tisztéhez méltó s ezért a büki zsinaton vizsgálatot rendeltek el ellene. Musay Gergely 1661-ben a kemenesalji anyagyülekezetek közé sorolja. És Rátky Menyhértné Telekesi Török Anna 1670 körül Acsádról irt levelében Fekete István püspöktől egy jó predikátort kér Jánosházára, mert az ott levőt, ki "a korcsma fölött predikál s e miatt a pápisták korcsma hitüeknek gunyolják őket" nem tűrheti. Rakicsányi Istvánt kivánta volna Jánosházára, akit 1652. Répceszentgyörgyre avattak fel s akit a buzgó nő ebédre és vacsorára a maga asztalához is fogadott volna. 1674-ben Miskolczi Mihály volt a Jánosházai lelkész s még 1680. is volt papjuk, aki titkon egyházi cselekvényeket végzett.

1681 után újra feléledt a gyülekezet s 1695-ben Jánosháza és Pálfalva közös néven említtetik. Lelkészük ekkor Rissányi György volt, akit még 1657. Nagygeresden avattak fel és 1696. Mihályfán az esperességi gyűlésen ő mondta az egyházi beszédet. 1706-ban Bokányi Józsiás volt a tanítója, aki 1725. Hőgyészben lelkészkedett. 1725-ben Pálfa filiával együtt már mint a plebánus által elfoglalt gyülekezet említtetik.[540]

Boba. (Egyházi jegyzőkönyveinkben: Baba.) A régi Babay család származási helye, mely már 1418. Zsigmond királytól kapta nemesi levelét. Ennek törzséből származtak a szintén bobai Győrffy, Loránthffy és Porkoláb családok is. Az Ajkayak nemzedékrendjén is van egy Babay s a Berzsenyiek családfáján is egy bobai Lorántffy leány. Első lelkésze 1608-ban Maróthy Menyhért volt. Belusi Pál (Belusinus) nevű lelkészét Kis Bertalan püspök Sopronlövőn 1631. okt. 22. Dobronai Gábor ölbői lelkésszel együtt avatta fel. Belusi Pál 1646. Kisgörbőn volt lelkész. Jánosházának ugyanekkor 1646. Albini Fejér Márton volt a lelkésze, akit 1634. Kenyéribe avattak fel s még 1651-ben is itt Bobán találjuk. Musay püspök 1661. évi jegyzékében Kocs-Boba egyesült gyülekezetet említ és már 1658-ban Pápai Istvánt Kocsra (Vasm.) avatta fel. Bobát a jegyzőkönyv itt nem említi. Kocs tehát legalább is egyenlőrangú volt Bobával. Kocson a parragi dűlőben (a Parraghyak elpusztult faluja helyén) egy kis harangot találtak szántás közben, melyen állítólag az 1606. évszám volt látható. A gyászos évtizedben itt is volt lelkész az 1680. évi tanúvallomás szerint.

1681 után Boba újra feléledt, lelkészük 1694. halt meg, de igen kérnek másikat. 1695-ben Kocs a filiája. Tanítójuk ekkor Dénes István. 1696-ra Solnai Sámuelt hívták meg lelkészüknek, akit Asbóth János esperes 1695. Bártfára Zabler Jakab püspökhöz küldött felavatás végett s aki 1711-ben Felpécen volt lelkész. 1706-ban Csurgó György volt a lelkészük, ki Simonyiból jött ide. 1725-től 1732-ig Hörcsöki Miklós volt a bobai lelkész, ki elüzetése után Kocson az elhagyott kuriáján házat építvén, néhány évig itt élt és 1742. itt halt meg.[541]

Varsány. Elpusztult vasmegyei község. De a XVII. században még fennállott Jánosháza és Kissomlyó közelében. Musay püspök 1661. még mint anyaegyházat említi a kemenesaljiak között. A régi Varsányi család származási helye. 1637-ben Telekesi Török János és Lippay Gáspár volt a földesura, akiknek Alsóságon is voltak birtokaik. A falu a török dúlásnak esett áldozatúl.

Lelkészeit alig lehet a veszprémmegyei Varsány lelki vezéreitől megkülönböztetni. Forrásaink igen szűkszavúak. Varsányi lelkészek voltak: a szörcsöki Frank Balázs 1596., Szentmihályfalvai Miklós 1607., Csepreghi Pál 1610., Meskó Pál 1614., Nórápi István 1616., ismét Meskó Pál 1630., Sárvári Pál 1646., Ferrari Sámuel 1651., Sédeni István 1656., Bognár Miklós 1667. Ezek közül Meskó Pál, ki felavatásakor a vathi és káldi lelkészek után és 1630. a csepregi zsinaton is Sennye és Szenttamás lelkészei mellett említtetik, itt a vasmegyei Varsányban lehetett lelkész. Sárvári Pál határozottan veszprémmegyei. Ferrari Sámuel ellenben, kinek neve a csepregi zsinaton vasmegyei lelkészek közé van jegyezve, idevaló lehetett. Sédenit a felavatási jegyzőkönyv szerint Veszprém megyébe hívták meg. A falú s vele a gyülekezet bizonyára 1683. pusztult el.[542]

Köcsk. (Kis és Nagy.) A Köcsky család ősi fészke, mely már a XIII. században virágzott. A Káldy és Gersei Petheő családdal voltak rokonságban. Köcsky Ádám 1595. élt, Tamás pedig 1598-1601. volt Vas megye szolgabirája. Az ikervári egyházlátogatáskor 1634. Köcsky Gábor főporkoláb nevével találkozunk a sárvári polgármester Lőrinc deák, Szeli Gáspár számtartó és Thuri Benedek viceudvarbiró társaságában. Kisköcskön később az Ajkayak voltak birtokosok. Nagyköcsknek már a XVI. században volt evang. gyülekezete. 1596-ban Hegedüs Pál volt a köcski lelkész, ki mint "licentiatus minister Verbi Dei in pago Keöczk" irta alá szimbolikus könyveinket. 1602-ben az a panasz volt ellene, hogy patrónusa, Megyery Pál protonotárius (itélőmester) és megyei főjegyző kegyében elbizakodva, vagy ennek kedvéért Köcskön Telegdi Miklós pécsi püspök posztilláját, más gyülekezetekben pedig Kulcsár György művét használja. Az újkéri zsinatról 1602. máj. 13. Magyari István és Kőszegi Balázs esperesek, valamint Cziczak János (sedis Apostolicae notarius) komoly intő levelet irtak neki, hogy ezt többé ne tegye. (Scis autem te non farinae pontificiae, sed piae et orthodoxae religionis Concionatorem esse constitutum.) Zsédenybe is át szokott járni predikálni, ahol valószinűleg Megyerynek volt birtoka. De innen is kitiltották, mivel Zsédeny Hegyfalu filiája.

1615-ben Német Jánost avatták fel Köcskre, aki 1628-ban felsőpatyi, 1633-ban rábasömjéni lelkész volt; de alig lehetett egy személy a Némethi János nevű hegymagasi lelkésszel, aki 1646. véletlenül, egy katonával való összetüzés és vagdalkozás közben saját édesanyját sebesítette meg halálosan s mint matricidát fosztották meg lelkészi állásától. 1621-ben Ságodi Istvánt avatták fel Nagyköcskre. 1630-ban Geregyei Gergely a köcski lelkész, akit 1621. Ostffyasszonyfára avattak fel s 1628. Sennyén is lelkészkedett. 1632-ben Köcsknek Borgáta és Kápolna filiákkal a harang miatt volt peres ügye s erre nézve a kerület az 1627. évi peresztegi határozatot tartotta fenn. 1633-ban a dubovai születésű Benedikti Tamás volt a lelkész, akit 1646-ban Mihályfán s 1651. Ostffyasszonyfán találunk. 1646-ban ismét Csepregi István a köcski lelkész, akit 1640. avattak fel. Musay püspök 1661-ben is az anyagyülekezetek közé sorolja.

1681. után Kemeneskápolnával egyesülve éledt fel. 1696-ban az egyházlátogatás idején nem volt lelkésze, de a tanítója Milochovszky András, akit a hallgatói korhely embernek jellemeznek. 1706-ban Lövei János volt a tanítója. 1725-ben úgy említtetik Köcsk, mint amelynek csak tanítója volt s a plebánus már elfoglalta. Kápolnának ugyanekkor még volt tanítója.[543]

Alsóság. Az őskortól fogva lakott hely a Sághegy tövében, amelyen egy római castrum nyomai láthatók. A XVII. században evang. temploma volt. Földesurai Kéry János gróf, Chernel János, később pedig az Erdődy és Somogyi grófok voltak. Ismert nevű lelkészei: 1626-ban a beckói születésű Csapur János. (Szálai Márton 1628. valószinűleg felsősági lelkész volt Sopron megyében); 1630-ban Ságodi István, 1631. Banovicenus András s majd a galgóci születésű Nagy János volt alsósági lelkész (a jegyzőkönyv ezt vasmegyeinek mondja), akit 1646. Bucsun találunk. 1646-tól 1656-ig Beyczi György volt Alsóság lelkésze, akit még 1618. Klaszekovics István püspök avatott fel és 1630. Hosszúperesztegen, 1633. pedig Saáron volt lelkész. Bizonyos gunyolódó irások miatt Zdáni ostffyasszonyfai lelkésszel együtt már ekkor elitélték. Lehet, hogy Beyczi már 1646. előtt is Ságon volt. Itt mint idősebb lelkészt kemenesalji alesperesnek is megválasztották, de hivatalos állásában is többször adott okot panaszra. Így 1652. jún. 4. maga Musay püspök vádolta be, hogy Vég Gergely beledi tanító jegyesét, Szücs Ilonát, akit sági Pöcze István éjjeli időben rabolt el Beledről a szüleitől, kihirdetés nélkül összeesküdtette. Beyczi azzal védte magát, hogy őt megtévesztették, mert neki eskü alatt azt mondták, hogy a leányt Szentmiklósfalván lakó Csiszár Balázs akarja elragadni husz lóval. Ugyanekkor Vég Gergely is öt forintot fizetett birságúl a kerület pénztárába (in fiscum Ecclesiae), mivel jegyesének szüleitől a törvényszék tudta nélkül fogadott el 15 forintot költségeinek megtérítésére. 1656-ban pedig magát Beyczi alesperest itélték el 8 forint birságra, mivel nem gondolván hivatalos kötelességével, a törvénykezés napját borozással töltötte el és távolmaradt. Ha ezt a birságot Horváth Benedek főesperes kezébe 15 nap alatt le nem fizeti, hivatalából is kiteszik. 1666-ban Zábrák (Zabrági) Jánost hívták meg alsósági lelkésznek, akit 1674-ben is még innen idéztek meg a pozsonyi törvényszék elé. A gyászos évtizedben is az 1680. évi tanuvallomás szerint volt lelkész Ságon.

1681. után Ság és Izsákfalva (Sákfalva) mint egyesült gyülekezet éledt fel ujra. 1695-ben Lénárt Benedek a lelkészük és Szakonyi István a tanítójuk. Lénárt 1706. Mihályfán volt s alesperesnek is megválasztották, jóllehet iskoláit az idők viszontagságai miatt csak a syntaxisig végezhette el. De a gyakorlati téren tovább tanult s ősz hajával és hosszú szakállával tekintélyes alak volt. 1697-re Hoycsi János nevű tanítójukat kandidálták és avattatták fel lelkészüknek, ki előbb Kissomlyón volt tanító. 1707-ben Bajnok Mihály volt a sági lelkész és Cziráki Márton a tanító, akiknek idejében Aáchs Mihály esperes a rakoncátlan Rózsa Benedek ügyében keményhangú levelet irt a községnek. Bajnok még ez évben Nemescsóra került. 1722-29-ig Miskei Ádám volt a sági rektor, akit ekkor Szentmártonba és Vönöckre hívtak meg lelkésznek. 1732-ben a gyülekezet elfoglalásakor Baráth István volt a tanító. 1733-ban 1000 evang. mellett (a dömölki apátság történetirója szerint) már 304 volt itt a r. katholikusok száma.[544]

Izsákfa. (Sákfalva.) Földesurai a Somogyi grófok voltak. Eleitől fogva Alsóság filiája lehetett. 1674-ben mégis külön lelkésze volt Ivánczi György, akit már 1649. avattak fel. 1681. után Alsósággal egyesült s 1706-ban külön tanítója volt Tulok András, 1725-ben Doktorics Mihály, 1732-ben pedig Fodor Mihály. (Eht. Eml. 245. 270. 284. 371.)

Nemesdömölk. Régi oklevelekben Demunk, de Münk, Demenk, Demeulch és Dömölk neveken szerepel. Egyházi jelentőséget a Merse család által IV. Béla idejében alapított pórdömölki bencés apátság által nyert, melynek Jakab nevű apátja már 1252. egyességet kötött Merse fiával, Fábiánnal, mint a monostor kegyurával. Ily módon tették feleslegessé a párbajt. Mert középkori szokás szerint a vitás egyházi ügyeket is a felek küzdő vitézei párbajjal döntötték el. Virágkorát az apátság a XIV. században élte, amikor hiteles hely is volt. Birtokai zömét Pórdömölk (Villányi Szaniszló szerint máskép Kis- vagy Egyházasdömölk) alkotta. (Pacher D. szerint ellenben Kisdömölk a mai Nemesdömölknek volt a neve.) S innen egész Kocsig és Körmendig terjedtek az apátság birtokai. A XV. században az apátság védőurai közt voltak az Ostffyak is. A XV. és XVI. században az apátságnak hosszú pere volt a Kocson és Kisdömölkön lakó apátsági nemesekkel a tized- és hadpénz fizetésének megtagadása miatt. Az 1459. évi egyességgel az apátság győzött, de a XVII. században felujult pert 1643. elveszítette. Ez a viszály és a XV. században a commendator-apátok intézménye volt oka a hanyatlásnak és segítette elő a reformációt. Bálint apát 1538. már csak egy fráterrel lakott a zárdában. 1556-ban Ludbreg Péter volt az apát. 1595. csak maga az apát lakott a zárdában. A többi bencés apátsággal együtt Dömölk is szemlátomást hanyatlott. 1611 óta Köntös János az apát, egy csepregi mészáros fia, ki 1602. vasvári s majd győri kanonok, 1606. magyaróvári, 1612-20 pedig soproni plébános volt s így nem lakott Dömölkön.

A régi apátsági templom a XIV. században épült. Szentélyében az Annuntiatiót ábrázoló freskókép egy része még ma is látható. A szalmával fedett régi templom romjait ma pajtának használják. 1698-ban még fatoronnyal volt ellátva s boltives hajója fölött több cella épült, melyeket még 1731. is lakóhelyiségül használtak. A templomban 1787 óta már nem tartanak istentiszteletet. A cellákat és boltiveket 1860. szedették le s ekkor fedték be szalmával. (Képét l. a Vasm. Mon. 290 l.) A templom északi szomszédságában épült emeletes zárda már a XVIII. század elején romhalom volt, melynek anyagát a kiscelli kolostor építéséhez használták fel.[545]

Innen származik az egykor oly tekintélyes és buzgó evang. Deömeölky család, mely a Choron és Ostffy családdal volt rokonságban. Dömölky György 1598. bődi birtokos. Ugyanebben az évben Dömölky János protestál testvérei, Márton és István ellen, kik a neki eladott rábaszentmihályi szessziót újra el akarták adni Nádasdy Tamásnak és Lászlónak, Ugod és Jánosháza urainak. Dömölky István felesége Zámbó Krisztina volt, aki Rábaszentmihályon örökölt. Dömölky Pál is 1599 óta szerepel, kinek az első felesége 1620. Virginás Zsuzsanna, a második pedig 1630. Ostffy Zsuzsanna volt. Utóbbinak Sömjénben is van birtoka. Pállal már 1602. találkozunk, mint asszonyfai és csöngei birtokossal. 1614-ben a győri püspököt inté, hogy vegye fel a csöngei dézsma után járó haszonbért. Dömölky András 1646. főszolgabíró volt, kit az egyházkerület mint előkelő patrónust szólított fel az egyház védelmére. Ez lehet az a 68 éves idősb Dömölky András, akit a kemenesalji zendülés ügyében 1680. Dömölkön hallgattak ki s aki többször járt Asszonyfára Ostffy Miklóssal és Sz. Fekete püspökkel tanácsot tartani. Ifjabb Dömölky Pál 1681 óta szerepel s 1695-ben a dömölki kis kápolna építésére 15 forintot adott. Dömölky Gergely 1747. még Dömölkön lakott s a nemesdömölki lakóház s az ostffyasszonyfai és mihályfai részbirtokok miatt volt pere Nagy Ferenccel.[546]

Dömölk a reformáció korában nem volt anyagyülekezet. Musay Gergely püspök sem említi. Jegyzőkönyveink hallgatnak róla. Népessége csak csekély lehetett s mint ilyen bizonyára Alsósághoz tartozott, amint ezt Edvi Illés Pál mondja a dömölki ev. templom évszázados ünnepének leírásában (Pápa 1844). Az első dömölki evang. lelkész nevét, Laki Jánost az 1674. évi pozsonyi törvényszék jegyzőkönyvében olvasom, akit 1666. Kenyéribe avattak fel lelkésznek. Anyásítása tehát (mivel 1674. Alsóságnak is külön lelkésze volt) a XVII. század második felére esik. A gyászos évtizedben is titokban volt lelkész Dömölkön a 68 éves Dömölky András és más nemes patrónusok oltalma alatt. Igy tudjuk az 1680. évi kihallgatás jegyzőkönyvéből, hogy ekkor Posgay Márton végzett itt lelkészi teendőket, akit Dömölky András látott el tűzifával és egyebekkel. Posgayt még 1654. avatták fel Nagygeresdre, tehát már idősebb lelkész volt. Eleinte a parókiában lakott, de Széchenyi György győri püspök parancsára kénytelen volt abból kiköltözni. Továbbra is Dömölkön lakott s ha hinni lehet a tanuknak, több gyermeket azóta nem keresztelt. (Spataki Füz. 1863. 553. Adattár III. 15.)

Az 1681. évi soproni országgyülésen Dömölköt bizonyára mint kicsiny jelentéktelen helyet tették meg (valamint Vadosfát is) artikuláris gyülekezetnek. A régi pórdömölki apátsági templom mellett Nemesdömölknek külön evang. temploma sem volt. Még 1698-ban is Kazó győri kanonok egyházlátogatása szerint Nemesdömölkön összesen csak 283 volt a lélekszám s ebből 30 r. katholikus, a többi lutheránus. Pórdömölkön pedig csak 50 lelket talált s ezek közül csak 5 volt lutheránus. Thökölyi idejében Posgay Béla s utána Miskolczy Bernát volt a dömölki apát, kik szegénységük miatt panaszkodnak. Az evangelikusok is kevesen voltak ahhoz, hogy mint artikuláris hely nyomban lelkészt hívhattak volna, 1695-ben Dömölk mint Mersével egyesült gyülekezet említtetik s közösen tartottak tanítót. Az 1696. évi mihályfai esperességi gyülésen gondoltak először arra, hogy mivel Nemesdömölk a király jóvoltából artikuláris hellyé lett, temploma pedig nincs, tehát ott valami kis kápolnát építsenek. S a patrónusok közül Noszlopi Ferenc 100, Martonfalvay György 10, Dömölki Pál 15, mihályfai Horváth György 5, Szenes János 5, szentmártoni Horváth István 2, Boros Zsigmond 1 és Péczeli Pál szintén 1, összesen 139 forintot ajánlottak fel nyomban a szent célra. 1698-ban a Kazó-féle jegyzőkönyv szerint Dömölknek már külön tanítója volt, a 48 éves Füztői Benedek, ki 1695-ben Zsédenyben, 1706-ban pedig Kissomlyón tanított. A nevezett canonica visitatio szerint: "Ipse vero ludirector est Benedictus Füztőy, confessionis augustanae et natione hungarus, legendi peritus." Az apátság székhelyén tehát csak lutheránus tanító volt. 1706-ban Petánczi István a dömölki tanító, 1707-ben pedig Istenes János ennek az utóda, kit az esperesség oly intéssel küldött ide, hogy az eredmény megfeleljen a nevének. Boros György, dömölki tanító pedig 1711-ben a szergényi gyülésen azt a szép ajánlatot tette, hogy Isten iránt való kegyes buzgalomból a saját költségén építtet Dömölkön egy fakápolnát, ha a dömölkiek az építéshez a fát odaszállítják.

1716 után a Szentgrótról elüzött Király Máté esperes menekült Nemesdömölkre s templom nélkül is bizonyára búzgón predikált a híveknek 1725-ben bekövetkezett haláláig, mely őt egyházlátogatási körútján érte utól, de a nemesdömölki temetőben helyezték nyugalomra. Még ez évben Szeli Andrást hívták meg a helyébe, aki 1706-ban Nemesládonyban volt lelkész. A kemenesalji egyházak elfoglalásakor 1732-ben Tóth Sipkovits Istvánt hívták meg a dömölkiek, aki 1706. Füztőn volt tanító s csak most avatták fel. A mind népesebbé vált artikuláris egyház vezetésére azonban egymaga elégtelen lévén, 1733-ban a Szentmártonból elüzött Miskei Ádámot hívták meg, aki hosszú ideig mint esperes is nagy áldással működött itt. Tóth István 1737. Bödögére távozván, 1743-45-ig a németül is predikáló Kis Zsigmond segédkezett Miskei mellett, aki most jött meg Wittenbergből.

Az 1732. évi nagy üldöztetés után az egész Kemenesalja Nemesdömölkre volt utalva, ahol templom nem lévén, a paplak udvarán két sátorban, nagy ünnepeken pedig az elég tágas temetőben tartották istentiszteletüket. 1736-ban nagyobb telket kértek templomépítésre a vármegyétől, Ostffy Mihály Bécsben a királynál is járt ez ügyben, de mindhiában. Végre is kénytelenek voltak 1743-ban a régi parochiális telken építeni Vidos Miklós, Horváth András, Csiba Mihály, Káldy György és Vecsey Mihály vezetése alatt. Kiváló része volt a munkában Miskei lelkésznek is, akinek beszédével 1743. máj. 7. tették le a templom alapkövét. Szeptember havában azonban, midőn már a falak is tetőmagasságig emelkedtek, a szomszédos bencés barátok azzal akarták a szent munkát megakasztani, hogy a helytartótanácsnál feljelentették őket, mintha a parochiális telken túlmentek volna a földesúr telkére és ki az országútra. A tiltó rendelet meg is érkezett, Ostffy újra Bécsben járt s három hónapra szünetelt a munka. De a tél elmúltával a következő, 1744. év november havára mégis elkészült az új templom s ádvent 2. vasárnapján, dec. 6-án Sipkovits Tóth János püspök felavatta, Perlaky József nemeskéri lelkész mondván benne az első beszédet. Harangot az új templom számára Ostffy Mihály öntetett.

Az evangelikusok szervezkedését a pórdömölki bencések sem nézték tétlenül. Már 1732-ben is Csatay Jeromos apát és Maracskó Anzelm, Lancsics Bonifác, Mákóczy Imre bencések voltak azok, akik kir. rendelettel 16 szomszédos evang. egyházat foglaltak el "a halálos fenyegetések közt ellenálló protestánsoktól". A cseh származású Koptik Odo dömölki apát pedig (1739-50), ki előbb a stájer Máriacellben és Salzburgban működött, babonás kultusszal, kuruzslással, a nemesek hiúságának hizelgő térítő társasággal és nemesi akadémiával, (melynek azonban csak a terve készült el), akarta Kemenesalján a r. katholicizmust az evangelikusok rovására megerősíteni. Miskei szerint a pórdömölki mezőn, a Szentmártonból Ságra vezető út mellett 1739. fakápolnát épített s ebben helyezte el a máriacelli csudatevő szobornak fából készített másolatát, mely szerinte hatásban (csudagyógyításokban) majdnem az eredetit is felülmulta. Nem átallotta Koptik leveleiben még azt is hiresztelni, hogy a szobor csudás hatása alatt még Miskey Ádám esperes is áttért a feleségével együtt. Túlzásai és függetlenségi törekvései miatt Mária Terézia a pannonhalmi főapát javaslatára 1750. megfosztotta az apátságtól és a gottweigi zárdába küldte Ausztriába, ahol 1755. halt meg. Az 1774-ben épült új apátsági templom s a csudaképhez való zarándoklások adtak lételt Kiscell (Cellae Marianae) virágzó mezővárosnak, mely 1744 előtt még csak mezőség volt s II. Lipót csak 1790. ismerte el Kiscell nevén mezővárosnak. A celli zárda 1760-74 között épült. A dömölki artikuláris templomnak tehát veszedelmes szomszédai voltak a XVIII. században, akik nem sikertelenül űzték a térítést. Bárány János püspökünk beiktatása 1756. már a dömölki templomban történt s Miskei szerint több plebánus s néhány bencés barát is volt jelen. Dömölk földesurai 1750-ben Felsőbüki Nagy Ferenc, a Noszlopy s más nemesi családok voltak.[547]

Merse-Belsővat. A Marcal-csatorna mellett. Az ősi Merse család fészke. Régi földesurai a Káldyak és Vidosok voltak. A 68 éves Káldy Pétert 1680-ban a vati kastélyban hallgatták ki. Egyházi jegyzőkönyveinkben csak 1681. után tünik fel. 1695-ben mint Dömölkkel egyesült gyülekezet említtetik. Nov. 1-én volt itt az egyházlátogatás, de lelkészük ekkor nem volt. Azelőtt Külsővattal közösen tartottak lelkészt, de most a dömölkiek csatlakoztak hozzájuk s együtt tartották Gazdag István nevű tanítójukat. 1725-ben mint olyan gyülekezet említtetik, amelynek csak tanítója van. (Eht. Eml. 245. 250. 371. Vasm. mon. 65.)

 

X. Győr és a győrmegyei gyülekezetek.

a) Győr város reformációja.

Győr ősi püspöki székhely. De a mohácsi vész után a püspökség gyenge volt arra, hogy a reformációnak utjába álljon. Más felől pedig a császári hadseregeknek több igen buzgó evang. parancsnoka volt itt, kik a lelkészeket védelmükbe fogadták, és Győrnek mint végvárnak magyar őrsége is már a XVI. században is lutheránus lelkészt és tanítót tartott, akiknek rendes katonai zsoldjuk volt. Volt továbbá lelkes művelt polgárság is, mely az evangeliumot kivánta hallgatni. Nem csak német, hanem csakhamar magyar nyelven is megindult az igehirdetés, mely elé csak a későbbi püspökök tudtak gátat emelni.

Paksi Balázs győri püspök a mohácsi vészben esett el és I. Ferdinánd a püspökség javadalmait német kincstárnokának, 1530-ban pedig a szerb származású és erőszakos Bakics Pálnak adományozta, aki ezeket az 1535. kinevezett Ujlaki Ferenc püspöknek sem volt hajlandó átengedni. Bakics halála (1537) után pedig ennek testvérei, Péter és Mihály tartották kezükben a püspökség birtokait. Utóbb pedig Bakics Pál veje, Czobor Imre, majd Enyingi Török Bálint s ennek fia Török Ferenc fosztogatták a püspöki javakat. Ez utóbbi annyira engedte magát ragadtatni, hogy a királyhoz küldött 1557. évi jelentés szerint Győrött Szent Ferenc napján a r. kath. szertartások kigúnyolására udvari bolondját barát csuhába öltöztetve a franciskánusok templomába küldte, aki itt az istentiszteletet botrányosan meg is zavarta. (Győri kápt. levtár. Borovszky, Győrm. mon. 312.)

Az evangeliom tanait, ha korábban nem, bizonyára hirdették már itt azok a német lelkészek, akiket II. Joachim brandenburgi választófejedelem és Móric szász herceg 1542. évi hadjáratával Luther és Melanchthon küldtek hazánkba. Joachim a bécsi táborból kiindulva Győrött is megállapodott. Innen irt levelet júl. 29. Batthyány Ferenc horvát bánnak. A kiséretében levő lelkészek, Agricola János, Steinbach Gáspár és Aman Theobald, bizonyára Győrött is felhasználták az alkalmat, hogy az ottani várőrséggel és a németajkú polgárokkal a reformáció tanait megismertessék. Melanchthon legalább külön utasításban hagyta meg nekik, hogy a tábori szolgálaton és a hadjárat történetének megirásán kivül szélesebb körben is igyekezzenek Magyarországban a reformációt terjeszteni és megerősíteni. (Instructio pro Casparo Steinbach ministro verbi Divini ad expeditionem Turcicam. Mel. levelei IV. 824.) Agricola éppen július havában, amikor Győrött voltak, irt haza Melanchthonnak örvendetes dolgokat Pannoniából ("Ex Pannonia laeta scribit Islebius." Mel. lev. 1542. júl. 21.) s levelezésben állott Stöckel Lénárddal is, aki korábban Eislebenben, Agricola szülőhelyén volt tanító. Szintén Győrött volt július havában 10.000 magyar lovassal Ungnad János, a buzgó evangelikus stájer főkapitány, akivel bizonyára evang. lelkészek is voltak.[548]

De a németek mellett korán hirdették az evangeliomot Győrött a magyarok is. A győri káptalan számadó könyvei szerint 1544 tavaszán a pápai iskola lutheránus rektora (talán a fentebb említett Gizdavics Péter) járt át Győrré és itt a szentek tisztelete és a papi rend ellen predikált. A káptalan külön levélben értesítette erről a Pozsonyban tartózkodó püspököt, Ujlaki Ferencet, aki felelt is nekik. (Eodem die [1544. ápr. 12] cuidam adolescenti, servitori domini Marci praepositi Sancti Adalberti [Velykei Márk] eo, quod literas capituli portavit Posonium ad dominum rev. praelatum nostrum, ratione cuiusdam Martini Lutheri, rectoris scholae de Papa, qui tunc Jaurini concionabatur contra venerationes Sanctorum et contra honores et dignitates sacerdotales etc. pro expensis dedimus denarios] XL.)[549]

Nevezetes szerepe volt Győr reformációjában az itteni magyar őrségnek is, mely úgy itt, mint másutt, nagy tisztelettel és szeretettel ragaszkodott evang. lelki vezéreihez. Érsekújvárott 1576. az egész őrség (universi milites praesidii) a megfeszített Jézus nevére kér lutheránus predikátort a többi végházak példájára. És ilyenek Komáromban, Győrött és más végházakban is voltak. Takáts Sándor szerint a XVI. századi mustralajstromok és a végbeli őrségek levelei bizonyítják, hogy katonáink mennyire kivánták és kérték a kormányszékektől a predikátort vagy mestert, aki tanítaná őket. A győri őrségnek 1577. egy Lukács deák nevű ilyen mestere volt, aki aug. 4. a török ellen való kirohanásban esett el Kálmán, Márton és György deákkal együtt. Czelting Károly, a győri generális csúfosan visszavonúlt, cserbenhagyva a magyarokat. A győri katonáknak még 1660-ban is volt mesterük és orgonistájuk, akik rendes katonai fizetést kaptak. Sok példa van arra, hogy az őrség mennyire ragaszkodott egyházi embereihez. Kótyavetye alkalmával a portyázó csapatok a zsákmányból előbb kihasítottak egy részt a papjuk és mesterük számára (néha a szegény diákok számára is) s csak azután osztották fel maguk között a többit.[550]

1543-ban, a protestáns Nádasdy Tamás vezette Győrött a várerődítési munkálatokat s többször járt itt. 1552-ben ismét a protestáns Móric szász választófejedelem táborozott Győr alatt 11.000 főnyi hadsereggel. Khunigsperg Lajos 1551. és Loosdorfi Gál Ádám 1556. győri várkapitányok is már bizonyára evangelikusok voltak. És protestánsok voltak még a Győrött állomásozó hadvezérek közül Horváth Márk lovassági százados, ki szintén 1552. volt itt s még Nádasdy környezetében barátkozott meg a reformációval; továbbá 1564-től 1566-ig a nagy buzgalmú Rueber János osztrák főnemes és a győri német lovasok kapitánya, később a nagysárosi vár ura; s 1566-tól 1575-ig Salm Egon, aki egész családjával szintén protestáns volt. Ruebernek az arcképe is fennmaradt. A cimerében répa van levelekkel (eine beblätterte Rübe).[551]

Ilyen patrónusok oltalma alatt azután a kiválóbb igehirdetők is szóhoz jutottak. Az első ismert nevű magyar reformátor, ki Győrött az evangeliom tanait hirdette, Huszár Gál volt. Ez a mióta 1555-ben az óvári templomban a győri és pozsonyi káptalan négy tagjával vitázott és a hallgatóság neki itélte a diadalt, a várőrség meghivására Győrött is többször megjelent és predikált. Próbálták eltiltani, de mind hiába, ő továbbra is bátran eljárt Győrbe. 1558. évi ápr. 18-ikára a győri szent szék elé is megidézték, de maga a magyaróvári kapitány, Voniczky Zakariás és Miksa főherceg tartották őt vissza a megjelenéstől, mert nem merték őt biztosítani a Győrben történendők felől. Egészen 1560-ig, ameddig Huszár Óvárott tartózkodott, a győri híveket sem hagyta gondozatlanul bizonyára. Később pedig Komáromból kisérte figyelemmel a győri evangelikusok sorsát is.[552]

Kevéssel utóbb pedig egy rendes német lelkésze volt már Győrnek, aki állandóan hirdette itt az igét. Magdeburgi Joakim volt ez, a brandenburgi fejedelemségből származott és számüzött flaciánus lelkész, akit sok hányattatás után a mansfeldi grófok ajánlatára végre Rueber János hivott meg 1564. Győrré a német fekete lovasok tábori lelkészéül s mint ilyent az osztrák főnemesek fizették. Magdeburgius idejében Gregoriáncz Pál (1554-65) és Delphini Zakariás (1565-1573) voltak a győri püspökök, akik igen lanyhán vették az egyház dolgát és sem ezek, sem a káptalan nem tudták megakadályozni a hevesvérű flaciánus lelkész munkáját. 1567-ben kiadott Hitvallásában mondja, hogy ő nem zúgpredikátor (Winkelprediger), hanem nyiltan végzi a dolgát, "ami abból is kitünik, hogy jóllehet Győrött az ő urának, Rueber ezredesnek házában kell a felsőség tudtával predikálnia, de minden alkalommal nyolc helyen fuvatja meg a városban a trombitát, hogy ezzel a népet predikációra hívja és néha az utcán és szabad mezőn is predikál. És ezen felül urának a háza, amelyben predikál, a nyilt piacon épült (a mai Széchenyi-téren), ahol mindig sok vevő és eladó gyülekezik össze, úgy hogy ott sem predikálni, sem zsoltárt énekelni, sem a szentségeket kiszolgáltatni, sem rendes istentiszteletet végezni nem lehet anélkül, hogy a piacon sokan ne hallanák."[553]

Ime így predikált Győrött a német tábori pap a trombitaszóval összehivott gyülekezet előtt magánházban és a szabadban. Templomot akkor még nem engedtek át nekik. Magdeburgius nagy irodalmi munkásságot is fejtett ki. Győrött 1566. máj. 15. kelt Vermahnung J. Magdeburgii című műve és szintén Győrött 1566. aug. 29. Widerlegung des papist. Irrthums c. vitairata. Tőle való a "Wer Gott vertraut, hat wohl gebaut" kezdetű ének, melyet magyar énekíróink is lefordítottak (Aki bizik, ragaszkodik. Új, Zeng. M. Kar. 292. Új dtúli énekes 366.) Magdeburgius legalább is három évet töltött Győrött, mert fentebbi magánhitvallását is 1567. mint "bestalter Prediger der deutschen Reuter in Ungarn" írta alá.

1567-ben azonban már nem csak ez az egy, hanem a városi telekkönyv tanúsága szerint három lelkésze is volt Győrnek. A német lovasok predikátorán, Magdeburgi Joakimon kívül, kinek az Uri-utcában (a mai Király-utcában) volt háza, Ábrahám urat, a német gyalogosok predikátorát említi a telekkönyv, ki fent a hegyen, a mai káptalandombon lakott. És szó van itt Kálmán deák magyar predikátorról is, kinek az Új-utcában, a prépost lefoglalt házában (a mai megyeház környékén) volt lakása. Erről az első magyar győri lelkészről, kit némelyek (mivel a préposttal közös háza volt) még r. kath. hitszónoknak (praedicator) tartanak, sajnos, nincsen bővebb tudomásunk. Ábrahám, második német predikátor neve után még "a predikátor urnak egy leégett épülete" is említtetik. A fentebbi telekkönyv szerint sok német katona lakott Győrött és Rueber házán kívül Salm grófnak is voltak Győrött házai és tisztjei. Chytraeus Dávid, a jeles rostocki theológus, kit az evang. agenda ügyében Miksa király hivott meg Ausztriába, 1569-ben megnézte Győr városát is és megemlíti, hogy Salm Eccius várparancsnok szivesen fogadta s van a városnak evang. lelkésze is.[554]

Magdeburgius utóda Győrött 1570 körül a rostocki Schubart János volt, ki azután Tatára ment tovább, 1580-ban pedig Reuter Lénárd volt a győri német lovasok predikátora és fizetését szintén Ausztriából kapta. Ez utóbbi mint flaciánus azonban korán elvesztette állását, mert Flaciusnak "Wiederholung und Formula veritatis" című munkáját 1581-ben már mint exuláns írta alá. 1584-től 1586-ig egy Mag. Ammon András nevű német tanítója is volt Győrnek, ki frank földön Staffelsteinban született s Wittenbergben már 1576. elnyerte a magiszteri grádust. 1580-ban Nezsiderbe került, ahol 4 évig tanított s a pápisták által elüzetve ekkor került Győrbe, hol nem csak az iskolát vezette, hanem a predikálásban is gyakorolta magát. Két évi tanítóskodás után a győri őrség főkapitánya, Teuffel András báró felavatás végett Wittenbergbe küldte, ami itt 1586. okt. 16. meg is történt. Visszatérte után is bizonyára egy ideig még Győrnek volt lelkésze. Győrött és Kassán volt német lelkész Schwerter Hartmann is, ki 1589. feleségével és 12 gyermekével menekült ki Württembergbe s ott 70 éves korában 1598. újra jelentkezett segélyadományokért.[555]

Az utóbbi német lelkészek már Győrnek Szent Istvánról nevezett templomában is predikálhattak, mely a mai megyeház helyén állott. Villányi Szaniszló szerint ez a templom 1592-94. a német evangelikusok birtokában volt s rólok nevezték német templomnak. Állítólag Győr szerencsétlen várparancsnoka, Hardegg Nándor gróf is evang. lett volna s ez engedte át felekezetének ezt a templomot, melyet 1607. után a buzgó pápista Breuner János főkapitány és Náprágyi Demeter püspök (1607-19) foglaltak vissza. Ekkor a ferencrendűek kapták meg, akik zárdát is építettek mellette s ezek birták 1786-ig, amikor a templomot raktárúl, a zárdát katonanevelő intézetűl használták, majd pedig vármegyeházzá alakították át. Az 1669. évi egyházlátogatáskor is azt mondották a győri evangelikusok, hogy templomuk már 80 év előtt is, tehát 1589. is volt. Ez az adat Villányi mellett szól.[556]

De nemcsak német pap és tanító volt Győrött a XVI. században, hanem Huszár Gál és Kálmán deák magyar papoknak és az 1577. évi csatában elesett magyar tanítónak, Lukács deáknak is méltó utódja volt itt Sibolti Demeter, a Felső-Dunamellék közös protestáns püspöke. Sibolti korábban Csepregen volt tanító és Nádasdy Ferkó nevelője Bécsben. A nádor fia nagy hálával viseltetett iránta s a dunántúli hitviták idejében is meghívta őt ide birónak. Beythe István mint a szigorú lutheránizmus képviselőjéről szól róla. Siboltit 1570. körül még Salm Gyula hívta lelkésznek Szenczre, ahol 1574. Molnár Albertnek volt a keresztapja. Később Nagyszombatban és 1579. Semptén lelkészkedett, 1582 után pedig Győrré hívták. Bornemissza Péter halála után 1585. a még szét nem vált protestánsok püspöknek választották s így Győrnek a r. kath. mellett protestáns püspöke is volt. 1586-ban kétségtelen, hogy ő volt a győri lelkész s bizonyára itt is maradt 1589. febr. 17. bekövetkezett haláláig. Sz. Molnár Albert említi naplójában, hogy midőn tanulmányainak folytatása céljából 1586. febr. 3. Győrré érkezett, itt Sibolti Demeter volt a lelkész, aki, mivel atyjának komája volt, gyakran segélyezte. És Szenczi Molnár 1604. kiadott latin-magyar szótárának előszavában is megemlékszik Siboltiról. Hazájából, irja, először Győrbe ment s ott Sibolti nem csak legnagyobb jóltevője volt, de annak magyar műveit is (Vigasztaló könyvecske és Lelki harcz, Galgócz 1584.) szorgalmasan olvasta s predikációit figyelemmel hallgatta.[557]

Ha Szenczi Molnár Albert szülőhelyéről tanulni jött Győrré, akkor itt már jó hírnevű iskolának kellett ekkor lenni. S a csatában elesett Lukács deák után a második ismert nevű magyar segédtanító éppen az a Szabó Farkas volt, aki előbb Szenczen tanította Molnárt s most 1586. is ő hozta ide ezt a gyermekifjut magával. Szabó különben mint nyugtalan vérű vándortanító (scholaris vagans) csak öt hónapig maradt meg győri állásában. Az első ismert győri diák ime oly kiváló tudós volt, mint Szenczi Molnár.

A püspöki székhelyen a német és magyar nyelvű gyülekezet így szép növekedésnek indult. Püspökei Draskovich felléptéig valami erősebb ellenreformációt nem fejtettek ki. 1567-1573-ig Delphini Zakariás biboros pápai követ, egy előkelő olasz pap volt a győri püspök, aki ritkán, vagy talán soha nem is volt a székhelyén, hanem mások által kormányoztatta az egyházmegyéjét. Utána 1572-2578. pedig Liszti János, a kir. kancellár volt győri püspök, ki fiatal titkár korában Bullinger svájci reformátort is üdvözölte s később mint kir. tanácsos Oláh Miklós primás nővérét Oláh Lukréciát vette feleségül. Ettől két fia is született, Liszti János és István, kiket Blotz Hugó nevű protestáns tudóssal neveltetett Páduában. Liszti csak neje halála után lépett egyházi pályára s mint püspök is legnagyobb tisztelet és bizalom hangján levelez a protestáns nevelővel. Nem tőle félti szeretett János fiát, hanem a szabad gondolkodó Schwendi Lázárnak szintén Páduában tanuló fiától. Az ilyen püspök, aki távol Bécsben élt mint kancellár s fiát is protestáns nevelőre bízta, bizonyára türelmes volt az alakuló győri gyülekezet iránt is. Az ő idejében 1576. alakult meg a dunántúli evang. egyházkerület is, Szegedi Mátét választván meg első püspökének.[558]

Liszti utóda a tudós, de türelmetlen és erőszakos Draskovich György volt (1578-87), egyszersmind kalocsai érsek, kir. kancellár és helytartó, aki 1579. Szombathelyen zsinatot tartván, a legnagyobb eréllyel állott az ellenreformáció élére. Ernő és Mátyás főhercegek segítségével neki sikerült Sopronból is elűzni a lelkészeket és tanítókat. Győrött azonban az ő idejében volt lelkész Sibolti Demeter, akit úgylátszik e fontos véghelyen a magyar őrség tudott, a hatalmas püspökkel szemben is megvédeni s aki mint kancellár s később kir. helytartó szintén csak kevés időt tölthetett a székhelyén. Utóda Heresinczi Péter (1587-90) békésebb indulatú püspök volt. Kutasi János püspök pedig (1593-97) Győr várának a török által 1594. történt elfoglalásakor Pozsonyba menekült. Ugyanekkor az egész káptalan Sopron városába költözött át s ott maradt egészen Bocskay koráig 1594-1605. jóllehet Pálffy és Schwarzenberg Győrt már 1598. visszafoglalták. A török a győri templomokat mecsetekké, a régi székesegyházat pedig az ablakokig földdel feltöltvén, erőddé alakította át. Hogy e gyászos időben volt-e és ki volt Győrnek evang. papja, arról nincs tudomásunk. (Payr, Sopron eht. 125. 169. 171. Mohl A. Győr eleste 16.)

Az erőszakos és kapzsi Pethe Márton győri püspök (1598-1605) is inkább csak Pozsonyban és a Sopron melletti Rákoson töltötte idejét, de azért már Győrött is nagy erővel kezdte meg az ellenreformációt éppen úgy, mint a Szepességben. Bocskay hadai elől Szombathelyre, Németújvárra s végre Bécsbe menekült, ahol 1605. okt. 3. halt meg. A bécsi béke Győrnek is vallásszabadságot biztosított. Az új püspök, Náprágyi Demeter (1607-1619) azonban, ki az egész békekötésnek ellene mondott, Győrött sem tűrte meg az evang. lelkészt. Bocskay felkelése idején nem is volt ilyen, de nyomban a békekötés után hívtak evang. lelkészt a győriek is. Mátyás főherceg már 1606. júl. 29. irja Bécsből Rudolf királynak, hogy a béke káros következményeképpen a nem katholikusok Győrött és Komáromban új nyilvános, nem kath. vallásgyakorlatot kezdettek. És Mátyás a győri magyar őrség predikátorát már augusztusban kitiltotta a városból. 1607. dec. 28-án az Ináncsra összehivott gyülésen a hajduk már felpanaszolták, hogy Nagygyőrött, midőn a vallásszabadság értelmében akartak eljárni, a protestáns lelkésznek nem volt szabad a városba bemenni. Az 1608. évi törvény alapján a magyar őrség ujra predikátort akart behozni, de a káptalan most mint a belváros egy részének, az úgynevezett Káptalan-Győrnek (ma a Ferenc József-városrész) földesura tiltakozott ez ellen. Hű segítőtársra talált a klérus a vakbuzgó Breuner (Preiner) János báró várkapitányban s Forgách Ferenc primás és Placidus de Marra pápai követ is támogatta őket. Kollonics Ernő győri alkapitány evang. volt, de ez nem tudta hitrokonait megvédeni. A király előtt ezt is bepanaszolták.[559]

A magyar katonák Breuner zaklatásaival szemben a szabad vallásgyakorlatért Illésházy István nádorhoz folyamodtak, aki 1608. dec. 17. kelt levelében azzal vigasztalta őket, hogy "az ördög mindig ellensége volt az evangeliomnak s ellensége is lesz a világ végéig, de nem fog ártani Krisztusnak". Náprágyi püspök Bécsben is megmozgatott mindent. A hadi tanácsból is Pallér Jeromos a káptalan kérelmére 1608. dec. 31-én szigorúan meghagyta Breuner Jánosnak, hogy minél nagyobb vigyázással akadályozza meg Győrött az eretnek predikátor bebocsátását. A klérus és a várkapitány nagy erővel is működött. A pápai követ II. Mátyás oldala mellől az 1608. évi országgyűlés befejezése után azt jelentette Rómába, hogy Győrben egy nevezetesebb prot. predikátor s utána egy nagy tekintélyű magyar ezredes a katholikus vallásra tért. Hogy kik lehettek ezek, nem tudjuk. Nagy tekintélyüek alig, mert ennek hire ment volna. Az 1609. évi országgyülés elé is hasztalanúl folyamodtak a győriek. A vallásszabadságra vonatkozó javaslatot a király Forgách primás és a pápai követ tanácsára visszavetette. Breuner várkapitány becsületszavára fogadta meg a pápai követnek, hogy ha csak legkisebb írásbeli utasítást kap is a királytól, bármint mennydörögne is Thurzó nádor, a predikátort nem fogja beereszteni. És a rendeletet II. Mátyástól ilyen értelemben ápr. 30. meg is kapta. Thurzó György már 1610. elején figyelmeztette a királyt a győri prot. lelkész kiüzetésének jogtalan voltára s 1610. nov. 3. ismét kérte, hogy a győri véghelyre ág. hitv. evang. lelkészt vihessenek be. De ő felsége azt követelte, hogy ettől a kérésétől álljon el.[560]

Az 1613. évi pozsonyi országgyülésen is felpanaszolták a győri evang. katonák nevében, hogy papjokat, aki egy ideig szabadon predikált az őrségnek és katonaságnak, kiüzték a városból s most a véghelybeli katonaságnak a Dunán átkelve, életük és vagyonuk veszélyeztetésével kell Pataházára kimenniök predikációt hallgatni.[561]

A katonaság mellett lelkes buzgó patrónusai voltak egyházunknak a győri polgárság körében is. Ezek közül különösen a régi győri Torkos család válik ki, amely sok buzgó és jeles egyháztagot nevelt a dunántúli kerületnek később is. Torkos János, aki 1587. Rudolf királytól kapott nemességet, evang. létére is városbiró volt a püspöki városban már 1588. Unokaöccse, Torkos Péter szintén városbiró és 1612. Győr megye szolgabirája volt. Kecskeméti Szana Máté, a győri sereg ref. papja Pataházán 1611. előtte tett végrendeletet. Ennek fia, ifj. Torkos Péter († 1655) szintén Győr megye szolgabirája. Ennek hasonló nevű unokája lett 1699. a győri konvent első inspektora. Az első Torkos János fivérének, Istvánnak dédunokája volt Torkos András, a tudós győri pap († 1737), akit püspöknek is megválasztottak. És ennek fiai: József, a nagytudományu soproni lelkész és Mihály, a dunáninneni püspök Modorban. Győrrévfaluban még mai nap is megvan a Torkos-kert és Karsay püspök idejében még itt élt Torkos Éli (Illés) nyug. lelkész. Hasonló a polgárság köréből kiemelkedett győri család lesz később a Matkovichoké, akik a XVIII. századtól kezdve fognak egyházunkban nagyobb szerepet játszani. (Horváth M. Harangszó 1923. 137.)

A bécsi béke után Győrnek első ismert lelkésze az öreg Szana Máté volt, akit Szenczi Molnár naplója szerint 1609. Révfalúban, 1613-ban pedig Pataházán találunk. A napló szerint még 1610-ben sem bocsátották be Győrré a predikátort a misések. Szana református volt s éppen e miatt nem akarta az evang. többség tűrni, mely saját hitén valót kivánt a helyébe. Dobronoki Miklós dunamelléki ref. püspök, Kanizsai Pálfi János pápai lelkész s több jeles egyházi ember 1613. júl. 13-án éppen azért jelent meg Pataházán, hogy Győr számára, mely most is közös protestáns gyülekezet volt, továbbra is kálvinista papot választassanak. A református elöljárók felajánlották az állást Suri Orvos Mihálynak, de ez azért nem fogadta el, mivel az úrvacsorát nem akarta esküje ellenére ostyával kiszolgáltatni, e nélkül pedig nem türték volna meg Győrben. A kálvinistáknak annyira szivükön feküdt ez az ügy, hogy Pathay István püspök szalonaki lelkész aug. 1-én a maga papi szolgálatát ajánlotta fel a győrieknek és pedig egy félévre minden fizetés nélkül csak azért, hogy a református pap elbocsátásával lutheránus ne kerüljön a helyébe. De a győriek nem fogadták el s mivel az evangelikusok voltak többségben, ilyen vallású papot hívtak. A győri állapotokra nézve jellemző, hogy Pathay István ref. püspök és K. Pálfi János 1614. jún. 20. Győrré jövén, Földes István nemeshez szálltak, akinek esti szürkületkor, midőn a város kapui már zárva voltak, Balásfi Tamás, a durva győri kanonok és boszniai püspök az egész káptalan nevében megüzente, hogy bocsássa el vendégeit s így még éjjeli nyugalmuk sem volt. Szenczi Molnár Albert midőn 1614. júl. 30. Győrben járt, már naplójába irja, hogy "az imposztor Laskay István predikált, aki kálvinistából lutheránussá lett" s máskor is nagy haraggal emlékezik róla. Az öreg Szana 1617. tápi lelkész volt. Már 1611-ben tett végrendeletet Pataházán Torkos Péter városbíró előtt, melyben 60 évesnek mondja magát.[562]

A most említett Laskay Bató István hányatott életű, izgága ember volt, ily nehéz időkben nem a győri gyülekezetbe való. A baranyamegyei Laskóról származott, a hitehagyott Veresmarty Mihály komjáti pappal tanult együtt Tolnán, 1590-ben pedig a nagygyőri Szegedi Jánossal és Dániellel Debrecenben. A reformátusokat elhagyva hozzánk tért át. 1614. júl. 9-én a felsőszelii zsinaton az ágostai hitvallás követésére kötelezvén magát, mint "minister ecclesiae Jaurini collectae in aug. confessione" irta nevét a kerület jegyzőkönyvébe. Valószinűleg már 1613. megválasztották. Jelenvolt 1614. az ujlaki zsinaton is, ahol Pálházi Göncz Miklós püspök felhivására a protestáns unióról tanácskoztak. 1616. okt. 13. a püspöki meghivó levélen "Ste-phanus a Laszko, pastor ac senior Jaurinensis" szavakkal irta alá nevét. Ekkor tehát már esperes is volt. Vele egy időben 1614. óta a szenczi származású Gerely György volt a győri tanító, ki 1615-ben mint "rector scholae orthodoxae Jaurinensis" irta alá nevét. A győri őrségtől és polgárságtól kapták fizetésüket, de Pataházán predikáltak és tanítottak.[563]

Laskai nem sokáig maradt Győrött. Már 1616. Pálházi Göncz Miklóst, a jeles irót és dunáninneni püspököt hívta meg a még mindig közös protestáns gyülekezet. Göncz Miklós Pálházán Zala megyében született, 1601-ben Magyari István mellett Sárvárott volt tanító, Csepregen 1607. avatták fel hegyfalui lelkésznek, 1610-ben Kollonics Szigfrid oltalma alatt Érsekújvárott volt lelkész, 1612-ben Léva várában, 1613. Szereden, amely évben püspöknek is megválasztották s innen hívták 1616. Pataházára "Győr alatt egy nyomorúlt falucskába", mint maga irja 1618. évi Mindszentek napja estvélin. 1618-ban megyei határozattal tiltották ki pataházai lakásából, de a várőrség védelmébe vette. Több munkát is irt: Az Úrvacsorájáról az igaz Aug. Conf. szerint készíttetett kézi könyvecske, Keresztúr 1613. A gyermekecskék credoja Rhaw György után németből, Keresztúr 1615. A római Babylonnak kőfalai, Keresztúr 1619. Az utóbbi művének kéziratát maga vitte el Sopronkeresztúrra, s mig itt a korrekturát végezte, egyszersmind a Concordia-könyv első magyar fordításán is dolgozott. Itt munka közben váratlanúl érte utol a halál 1619. febr. 17-én. Özvegye, Bakó Margit, ki télviz idején sietett férje holt teteméhez, megható szavakkal hívta meg a temetésre febr. 24-re a soproni tanácsot is. Győr tehát éppen Bethlen Gábor felkelésének évében maradt ismét evang. lelkész nélkül.[564]

Győr városából kitiltatván, a protestáns őrség még Bethlen háborúja előtt Pataházán a Duna balpartján szerzett telket istentiszteleti célra. Ezt a telket Alsoki Márton szolgabíró zálogosította el Szalay alias Péchy Györgynek, ez pedig - mivel Alsoki a szegénysége miatt kiváltani nem tudta - eladta a győri evang. őrségnek, amelynek részéről mint vevő Pázmány Ferenc, a magyar gyalogság fővajdája (1632-ben 76 éves) szerepelt. Igy lett tehát imaházuk, de elég kényelmetlen és veszedelmes dolog volt a városi lakosságra és az őrségre nézve télviz idején, hogy a Duna túlsó partjára járjanak istentiszteletre egy nyomorúlt falucskába. Fel is panaszolták helyzetüket a király és az országgyűlés előtt többször is.

Jóltevői is korán voltak már a gyülekezetnek. Nemes Kis Starsics Farkas győri alkapitány a tanuló ifjúság számára 2000 forintot hagyott végrendeletileg s ehhez Bay Mihály is, kinél a pénzt elhelyezték, még 1000 forintot adott szintén a testamentumában. Ezt a pénzt Keglevich Miklós nagyságos úr azonban eltulajdonította s mivel többszöri felszólításra sem adta vissza, a református lelkészek ez ügyben 1619. a pozsonyi országgyűlésen Bethlen Gáborhoz folyamodtak.[565]

Már az 1618. évi országgyülésen is ott szerepelt a protestánsok sérelmei között, hogy a győri erősségben a protestáns katonáknak az 1608. évi I. t. cikk ellenére nem engedtetik meg a szabad vallásgyakorlat, hanem a várfalakon kívül szabad ég alatt kénytelenek istentiszteletüket végezni. Ebből azt látjuk, hogy a várőrség nem mindig ment át a Dunán Pataházára, hanem a belvároson kívül valahol a szabadban gyülekezett össze, olyanformán, mint Magdeburgi Joakim idejében a trombitaszóra. Az 1619. évi országgyűlésen is felpanaszolták, hogy míg a zsidóknak, rácoknak, anabaptistáknak és másnak mindenkinek valláskülönbség nélkül szabad Győr várába (praesidium) bemenni: ezt a szabadságot egyedül az evang. lelkésznek tagadják meg s emiatt gyakran a csecsemők keresztség nélkül, az öregek és betegek Isten igéjének vigasztalása és az uri szent vacsora nélkül halnak meg. Az 1620. évi beszterczebányai országgyülés megengedte ugyan, hogy a győri német és magyar katonai őrség szabadon vezethessen be a falakon belül is evang. lelkészt, és ebben sem a kapitányok, se más meg ne akadályozza, de II. Ferdinánd ezt érvénytelennek nyilvánította.[566]

Szana, Laskai és Pálházi idejében a káptalan mindenképp üldözte és keserítette az evangelikusokat. A káptalani számadások szerint a nagyprépost 1615. egy győri külvárosi polgárt 10 forintra büntetett, mivel predikátort hivatott a betegéhez. 1616-ban egy polgárral ismét 6 tallért fizettettek, mivel eretnek predikátor által eskettette magát. 1623-ban egy másik ismét 12 forintot fizetett, mivel a lányát Pataházán predikátorral eskettette. Az ilyen pénzeket a kanonok maguk között osztották fel s ez rendes jövödelmük volt. Már 1621-ben a győri káptalan Mézes István és Szombat Szabó Mártont 10-10 forintra büntette, mivel leányukat a pataházi lelkész eskette össze a jegyesével. Szintén 1621. Thorkos alias Züch (Szücs) Imre 5 tallért adott át a káptalannak, melyet Bajusz György özvegye fizetett birságúl azért, hogy leányát a komáromi predikátorral eskettette. Eleinte még csak megtürték az evang. városbirókat, de később már nem. 1628-ban Szombat Szabó Mártont választották városbirónak, de a káptalan nem erősítette meg s Benkovich István lett helyette a biró. Ez évben nyiltan is kijelentette a káptalan, hogy csak katholikusok viselhetnek városi tisztséget, ezért más vallásút a tanács ne kandidáljon és ne válasszon. (Kápt. szám. III. k. 73. 76. 109. 132. l. Győr v. jkve I. k. 249. l.)

A nikolsburgi béke (1621. dec. 31.) megkötése után is a győriek nem sok bizodalommal voltak a vakbuzgó II. Ferdinánd iránt. A pápai, veszprémi, vázsonyi stb. végházbeliek már 1622 elején irták a békepontokat végrehajtó kir. biztosoknak: "Azt kivánjuk, mivelhogy most mindnyájan Győrött vannak és onnét ide jövendők, annak bizonyságára, hogy az ő felsége részéről az szent békesség állhatatosan véghez ment, vigyék be Győrré az predikátort. Így mi is elhisszük, hogy szent az békesség; de a nélkül nem tudjuk, mint bízhassunk az békességnek állandó voltához és addig az commissariusok eljövetelét nem láthatjuk szivesen." S további kivánságuk: "Hogy az végbeli predikátorok, kik ez háboruságban velünk együtt szenvedtenek, kikre, az mint értjük, sokan fogat fennek, se személyekben, se tisztekben, se marhájokban, sem titkon, sem nyilván soha senkitől meg nem háboríttatnak: mert mi azokkal együtt akarunk élni, halni." De erre a biztosok febr. 20. Pápáról azt felelték: "Az Győrré való predikátor bevitele, sem az egyéb közönséges gravamináknak eligazítása minket nem illet."[567]

S nyomban a békekötés után az ujabb sérelmek közt, melyek Bethlent ismételten is fegyveres felkelésre kényszerítették, ott voltak ismét a győriek panaszai: "Győrből - úgymond - a protestáns papokat és kereskedőket elűzték, az őrségnek pedig II. Ferdinánd azt üzente, hogy ha át nem tér, a véghelyet r. kath. katonákra fogja bízni." Püspök és várkapitány összefogott ismét a protestantizmus elnyomására. Ezért követelték 1622. a soproni országgyülésen is, hogy a király a komáromi fő- és a győri alkapitányt, mint idegeneket mozdítsa el s az általuk okozott sérelmek orvosoltassanak.[568]

Ily nehéz idők előtt halt el Pálházi Göncz Miklós, a jeles győri püspök lelkész és jobbnak hiányában ismét Laskai Bató Istvánt hívták vissza. Bethlen idejében ez az országgyülés alkalmával Pozsonyban járt, hol földijével, az áttért Veresmarty Mihály préposttal is találkozott, ki őt térítgette. "Édes földim, monda neki Veresmarty, mikor kálvinistából lutherré lettél, csak lőcsből pocsba léptél, fürdőből posványba estél." S a maga példájára utalt, aki a mennyországba (prépostságba, apátságba) emelkedett azonnal. Laskay tréfás feleletekkel tért ki a csábítás elől. Valószinűleg már Laskaira vonatkozik az 1619. évi országgyűlésen a r. katholikuoknak az a panasza, hogy a pataházi predikátor a győri káptalant tudatlansággal, erkölcstelenséggel és hamissággal vádolta. (Canonicos totidem boves ac aliquem ex illis meretricis filium non est veritus vocare; delegatum capituli sub hac diaeta in hac ipsa civitate injuriosis verbis affecit, ipsumque totum capitulum veritati adversans ausus est dicere.) De sok baja volt az evang. püspökkel is. Ő ugyanis mint magyar ember, nem akarta Brunswick Tóbiást, a tót (dunáninneni) püspököt elismerni, az általa összehivott zsinatokra nem ment el s nem akarta tűrni, hogy a magyarnak idegen nemzetség szabjon törvényt. Utóbb más panaszok is merültek fel ellene. 1623-ban részegeskedése, káromkodása és a püspök gyalázása miatt Sempte várába zárták és csak azután, hogy megjavulásáról reverzálist adott, bocsátották szabadon. Győrnek ily nehéz időben bizonyára higgadtabb és erkölcsi tekintetben is kifogástalanabb lelkészre lett volna szüksége. A reformátusok is, mivel tőlük tért át hozzánk, Győrött nem jó szemmel nézhették.[569]

Győrött ugyanis a két protestáns felekezet közös gazdálkodása most is fennállott, a különválás még nem történt meg. A viszonyokat jól ismerő Kanizsai Pálfi János püspök 1629. dec. 1-én irta erre vonatkozólag: "A győri evangelikus vitézlő sereg között való evangelika eklézsia rész szerint augustána, rész szerint helvetica confessión levő tagokból áll, mindazonáltal, holott az augustána confessio ott előbb való és gyökeresebb, a helveticusok az augustanusokkal, az augustána confessión levő predikátor tartásban consentiálnak és egyiránt fizetnek és a predikációra bejárnak, noha máshová járnak communicálni." Ilyen vegyes volt a gyülekezet Pápán is. (Prot. Szemle 1903. 440. és 1905. 295.)

A két felekezetnek összefogva is nehéz volt vallásgyakorlatát most a Pázmány Péter által vezetett ellenreformáció korában megmenteni. A győri püspökök: Lépes Bálint (1619-23), Dallos Miklós (1624-30), Sennyey István (1630-35), Pázmány céljainak voltak eszközei. Dallos Miklós a káptalan akarata ellenére Pázmány segítségével vitte be Győrbe már 1626. a jezsuitákat. A primás 1626. okt. 26. irta Dallos püspöknek: "Nem tudom én, ha az páterek ugyan ott akarják-e az Collegiumot és nem ott, ahol én javallom vala, Kőszegben. De ha ugyan Győrött akarják, én nem ellenzem, sem improbálom". II. Ferdinánd 1627. három szomszédos házat vásárolt számukra a főpiacon és az ügyes kezű Dobronoki György páter vitte be rendtársait. Sennyey püspök 10.000 forint alapítványt biztosított számukra s erre Forró György páter már 18 rendtagot hozott ide. Templomukat 1634. kezdték építeni és 1641. fejezték be. Ez valamint rendházuk és iskolájuk a mai bencés zárda helyén volt. A tanítást már 1627. megkezdték. Sok evang. és ref. fiu is járt hozzájuk, bár ezeket a poétika és retorika felsőbb osztályaiba már, ha át nem tértek, nem vették fel. 1642-ben a parvisták között 41 lutheránus volt s ezek közül 14-et áttérítettek. Böjthe kanonoknak Lamormain páterhez intézett levele szerint 1627. a belváros lakosságának már csak ötödrésze volt nem katholikus.[570]

A jezsuiták vezetése alatt megujult erővel folyt tovább az ellenreformáció. A térítések és a protestánsok elnyomása napirenden voltak. Evang. birót hiában választottak a polgárok, a káptalan az ilyenek ellen protestált. Az 1639. évi Attestatio szerint némely esztendőben a káptalan "nem akarván Luther hiten valót", a kandidált 4 polgár közül nem a legtöbb szavazatot nyert evang., hanem az a kath. lett a biró, kire a lutheránus után legtöbb szavazat esett. Káldy Mihály győri nagyprépost 1640. a káptalan elé idézte "a tavali városbirót, hogy az nemes káptalan hire és praesentálása nélkül egynéhány Luthert és Calvinistát vett be a polgárság közé". A város ismételten is panaszkodik a káptalan ellen, hogy a protestánsokat nem veszik be "hanem csak válogatva az kik kedveket keresik" (fizetéssel vagy áttéréssel). Az ilyen fel nem vett evangelikusok azután "regementesek" lettek, vagyis a katonaság, a seregbiró hatósága alá adták magukat, amiből a városi rendnek nagy kára volt. Házat is Győrött csak az ilyen regementes lutheránus vásárolhatott, a többi nem. A káptalan maga az oka, panaszolják a polgárok 1648., hogy a regementesek szaporodnak s ezzel a város jogköre és jövedelme is megfogyatkozik. 1678-ban a heretikus Nemes György birót csak oly reményben erősítette meg a káptalan, hogy a hatalmas Isten megvilágosítja annak szivét usque ad conversionem (annyira, hogy áttér).[571]

Beköltözésük után a jezsuiták nem nyugodtak addig, míg a protestánsoktól a pataházi imaházat is el nem vették. 1632-ben az egész pataházi birtokot azzal az ürüggyel akarták kezükre keríteni, hogy az eladó Szálai Péchy György az elsőbbségi igénnyel biró Baboti Ferencet és Alsoki Györgyöt, vagy ennek örököseit nem szólította fel a jószág kiváltására és így ennek elmulasztásával jogtalanúl került a lutheránusok birtokába. Erre nézve tanukihallgatást is rendelt el a győri káptalan, mely azonban kedvezően végződött az evangelikusokra nézve. (Liszkay J. i. m. 158.)

A következő 1633. évben Baboti Ferenc esztergomi kanonok örökösei "mint triumphans felek" a pataházi birtokra nézve már executiót is kértek a győri véghely ág. hitv. őrserege ellen s e célból Dallos János alispán a főszolgabiróval és esküdtekkel ki is ment a helyszinére, de "midőn ezen executiót peragálni kezdették volna, Laky Miklós, az őrsereg egyik tisztje félig kivont karddal (evaginato ad medium gladio) és ünnepélyes protestatióval repulsiot tett", vagyis a végrehajtásnak ellenállott s az ellen is protestált, hogy az ajtót, mivelhogy bekötözték volt, bemetszették. "Elvégezvén az executiót - teszi hozzá még a jegyzőkönyv - azon is solenniter protestáltak (az evang. őrsereg), hogy az pénzt, az kin ők az exequáltatott jószágot megvették volt, ki nem vittük és azzal ott őket meg nem kináltuk". (Liszkay J. i. m. 159. l.)

Ezt a harcot ily álnokúl és erőszakosan a győri evangelikusok ellen Sennyey püspök támogatásával már a jezsuiták intézték, akiknek sikerült is a pataházi imaházat hamarosan elfoglalni. Erre nézve a pozsonyi 1637/8. évi országgyülésen a protestáns rendek már így adták elő a győriek sérelmét: "Felségednek a győri végvárban levő katonái nem csak a városban és külvárosban nem kaphatnak a r. katholikusoktól templomhelyet, hanem még a vallásgyakorlat céljára általuk közös költségen Pataházán vett imaházat is hatóságilag elvették tőlük és ezt most az evang. őrseregnek nagy sérelmével a jezsuita páterokra ruházták át. Ezen felül lelkészeiket is a városba való rendes bejárástól és szent kötelességeiknek teljesítésétől eltiltják. Ha valaki az evangelikusok közül elhalálozik, lelkészeiknek csak a legszigorúbb őrizet alatt szabad a városon átmenniök, hogy ilyenkor patrónusaik házaiba is be ne térjenek. Nem különben a győri káptalan is minden városi lakosnak, nemesnek és nem nemesnek (az őrség katonáin kívül) 12 arany forint büntetésnek terhe alatt tiltotta meg, hogy keresztelések, esketések és más szent cselekvények alkalmával az evang. lelkészek szolgálatát vegyék igénybe. Szintén ily módon a mostani győri püspök (ifj. Draskovich György) két nemesi kuriális fundust Pataházán, melyeket törvényes tulajdonosuk - mivel őt az őrségbeli katonák közös segedelmükkel szabadították ki a török fogságból - végrendeletileg hagyott az evang. vallásgyakorlat céljaira, a szomszédjog ürügye alatt a nevezett evang. őrségtől elvenni és a vallásgyakorlatot betiltani törekszik. Sziget és Révfalu lakóit pedig (akiknek földesura volt), az ottani vallásgyakorlattól tényleg el is tiltja. (Hist. Dipl. App. 18. Zsilinszky, i. m. II. 387.)

Ebből látjuk, hogy a pataházi templom a jezsuiták birtokába került. Ez már az erőszakos kapzsi és türelmetlen ifj. Draskovich György püspök (1635-50) idejében történt, ki egy új kollégiumot (a sopronit) igért a pátereknek, ha a győri püspökséget megszerzik neki s e mellett oly fukar volt, hogy a reparációk elmulasztása miatt nem is a püspökvárban, hanem egy bérelt viskóban lakott. De az "eretnekek" ellen nagy erővel tusakodott úgy Győrött, mint Sopronban. Az országgyűlésen sok a panasz az akkori győri püspök ellen. Egyik forrás szerint a pataházi templomot le is romboltatta volna (templum in eadem Pataháza exstructum dirui et disjici fecit), de más adat ezt nem bizonyítja. És el akarta venni Draskovich Pataházán azt a két kuriális fundust is, melyet a török fogságból kiszabadított, ismeretlen nevű gyülekezeti tag hagyott istentiszteleti célra. E birtok miatt a gyülekezetnek hosszú pere volt Draskovich ellen. Még az 1647. évi egyezményben is a győri két protestáns felekezet kiköti egymással szemben, hogy "a pataházi jószágról való levelekhez egy ládácska, két pléhű, két kulccsal csináltassák s a győri püspök ellen folytatott perben a költség és fáradtság, valamint a nyereség és veszteség is közös legyen."[572]

Végül a linci békekötést megerősítő 1646/7. évi országgyűlés biztosított az evangelikusoknak Győrött, éspedig a város falain belül is szabad vallásgyakorlatot. A visszakövetelt templomok dolgában folyt tárgyalások idején 1647. febr. 14. irják a protestáns rendek: "Majdnem könnyezve kell megemlékeznünk a győri véghelyen levő evangelikusoknak sorsáról, akik drága hazánkért és főként eme véghelynek megmaradásáért éjjel és nappal őrt állva, sem vérüket, sem javaikat nem kimélték és mind eddig még sem volt szabadságuk arra, hogy Győr városának falain belül, vagyis saját otthonukban vallásukat gyakorolhassák és templomot építhessenek, sőt arra sem, hogy az ő hitükön levő lelkész Győr városába bemehessen. És ugyanazon véghelybelieknek, mikor Pataházán épült templomukat még el nem foglalták, viharos időkben nagy veszedelmek közt kellett Isten igéjének hallgatása végett a Dunán átkelni s életüket nemcsak a hajótörés, hanem a gyakori török beütés miatt is kockára tenni. Minthogy pedig a bécsi békekötésben és a később hozott törvényekben a véghelyeken levő magyar katonáknak is szabad vallásgyakorlat engedtetett; ennélfogva a győri ág. hitv. evangelikusoknak is legyen szabad a város falain belül templomokat, paplakokat és iskolákat (a két prot. felekezetre gondoltak) építeni, saját hitükön levő lelkészeket tartani és vallásukat szabadon gyakorolni.[573]

A r. katholikusok erre ugyan most is azt felelték, hogy csak Pataházán legyen szabad istentiszteletük, ott építsenek templomot és lelkészeik is onnan járhassanak be szabadon a városba, mert nincs veszedelem Pataházán, hogy a töröktől kellene félniök. De az 1647. évi IX. törvénycikk mégis bebocsátotta őket Győr városába is. "A győri véghelyen - mondja a törvény - a templomépítés az Újvárosban megengedtetik, a szabad vallásgyakorlat pedig úgy a véghelynek falain belűl, mint azokon kivűl; és az evang. vallású lelkész az említett véghely falain belűl lakhatik és házában predikálhat is." (Hist. Dipl. 46. 47. Zsilinszky, i. h. 414.)

E nehéz időkben a sok kifogás alá eső Laskay István után a győri őrsereg Zvonarics Istvánt, a püspök fiát hívta meg papjának, de ezt ekkor már Nádasdy Pál gróf választotta udvari lelkésznek és nem bocsátotta el. 1630. szept. 9. kelt levelében Nádasdy hálásan vette a soproniaktól, hogy ezek az ő kértére a maguk papját, Kőszegi Szekér Mátyást engedték át a győri seregnek. Ime egy magyar mágnás itt a távolban gondoskodott arról, hogy a győrieknek méltó papjuk legyen. Kőszegi Szekér Mátyás az előneve szerint kőszegi születésű volt. Még Sármelléki Nagy Benedek, a jeles kőszegi rektor küldötte őt 1612. tanítónak Sopronba. Mint tanító itt predikált is és 1617-ben a soproniak avattatták fel lelkészüknek s csak 13 évi hű munkásság után 1630. okt. 1. bocsátották el Pataházára. A kipróbált férfiu a győrieknek is 10 évig szolgált s itt Sennyey és Draskovich püspökök idejében nehéz volt a helyzete, neki kellett megérnie a pataházi imaház elfoglalását. 1638-ban még Pataházán volt, de 1642. már özvegye említtetik. Fiatal korában epigrammokat is nyomatott ki (Keresztúr 1613.) és sok levele van a soproni levéltárban. Valószinüleg 1642. halt meg. Mint dunántúli ember Kőszegi Szekér Mátyás készítette elő a győri gyülekezetnek, mely kezdetben a dunáninneni kerülethez tartozott, Dunántúlhoz való csatlakozását. (Payr, Eht. Eml. 187. Sopron eht. 242/3.)

Utódja, Wagner Bognár György 1636-1642. Tétényben, Moson megyében volt tanító és ebben az évben Csepregen máj. 20. ugyanide avatták fel lelkésznek. Tétényből hívták meg Győrré. 1646-ban már mint pataházi lelkész (Georgius Wagnerus Patahaziensis) volt jelen a büki püspökválasztó zsinaton, ahová a győri őrsereg követeit is (Legati Exercitus Jaurinensis) magával vitte. Fontos esemény volt ez, mert ezzel a győri gyülekezet hivatalos formában is a dunántúli kerülethez csatlakozott. Eddig ugyanis a dunáninnenihez tartozott. Lelkészei Sibolti és Pálházi Göncz még dunáninneni püspökök voltak. Az 1625. évi népes és tekintélyes püspökválasztó zsinaton Csepregen Győr képviselői még nem vettek részt. Musay püspök 1661. évi jegyzéke szerint Győr is a veszprémi és győrmegyei gyülekezetekkel együtt a rábaközi esperességbe, Szentmiklósi János kajári esperes-lelkész egyházmegyéjébe volt beosztva. Győr az ilyen alárendeltségtől ekkor még nem idegenkedett, mert csak 1743. lett szab. kir. várossá.[574]

Az 1647. évi országgyüléstől nyert engedély alapján Bognár idejében szerzett a győri két prot. felekezet a belvárosban egy házat, melyet a "kamara eltörésével" nagyobb költségen ki is bővítettek Schaltner uram háza formája szerint, hogy mind a két lelkésznek legyen benne lakása s ebben végezhessék istentiszteletüket is. Hol és melyik volt ez a ház, annak ma már semmi nyoma. Egyidejüleg az Ujvárosban is építettek egy közös templomot (a mai József-templom helyén a Kossuth utcában) és pedig azon a telken, melyet ilyen célra már 1600-ban megvásároltak s ugyanitt az iskolaépítéshez is megtették a készületeket. Az 1669. évi egyházlátogatás szerint ez a templom a Szerecsenyfej utcában Boros Márton és Bogárdi Mihály szomszédok háza között épült a külvárosban s ennek szószékéről predikált még ekkor a kálvinista pap is. (Liszkay J. 13. Payr, Sz. Fekete Istv. 40.)

A vagyonközösség ugyanis több tekintetben még ekkor is fennállott, jóllehet a reformátusok külön lelkésszel újabban már különváltak. Kanizsai Pálfi ref. püspök is elismerte, mint fentebb láttuk, még 1629. is, hogy "az augustana confessio ott előbb való és gyökeresebb." A reformátusok pedig 1647. is mint "ifjú állapotban levő gyenge" eklézsiáról beszélnek a magukéról. De 1647-ben Botka Ferenc és Wittnyédy István közvetítésével, a júl. 17. aláirt szerződéssel mégis megtörtént a különválás. A reformátusok a fiatal Gál Istvánt, a veszprémi ref. püspök fiát hívták meg papjuknak, ki a belvárosi házban együtt lakott Bognár Györggyel s a két lelkész felváltva tartott istentiszteletet egyik héten a belvárosi házban, a másikban pedig az újvárosi templomban. Félreértés ezután is volt köztük. A reformátusok már 1648. panaszkodtak mezőlaki gyűlésükön a győri lutheránusoktól s különösen Bognár György lelkésztől szenvedett jogtalanságok miatt. De az evangelikusok is megfeleltek, ezek nevében Torkos István, Fenth János és Sömbörger Máté egyháztagok Wittnyédy Istvánnak még 1655. is azt írják: "Mi Istennek kegyelméből öt vagy hat annyi is vagyunk, mint ők."[575]

Bognár lelkésznek tehát nemcsak a pápistákkal, hanem a reformátusokkal is elég sok küzdelme volt. Hosszú ideig nagy hűséggel szolgálta a győri egyházat. A tétényi gyülekezetnek, amelyben előbb szolgált az 1651. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint már mint győri várbeli lelkész ajándékozott egy veres és zöld selyemmel varrott fátyol-keszkenőt. Az 1671. évi kihallgatáson 52 évesnek vallotta magát. Tehát elég fiatalon került Győrré s késő vénségéig megbecsülték. Egy győri mészáros leánya volt a felesége. Pilárik István beczkói lelkészt menekülése közben Győrött 1663. a legszivesebben fogadta. Sírva borult nyakába, az álruhát, melyben jött, levettette vele, papi talárt és cobolykalpagot ajándékozott neki s a legszivesebb vendéglátás után saját ipával vitette el Magyaróvárra. 1669-ben püspöknek is jelölték, ennek azonban a győri őrsereg nevében Sömberger Mihály erélyesen ellenmondott. Tarnóczy püspök mint elnök ily megokolással kérte a mellőzését: "Bognár lelkész úr is méltó volna a püspökségre, de mégis több akadálya lehet a reá való szavazásnak. Ilyenek, hogy a győri őrség gyülekezetét veszedelem érheti, ha Bognár lelkészt onnan elvesszük, nincs olyan minőségű lelkészünk, akivel őt pótolhatnánk, a lába is köszvényes és más hasonló bajok is vannak." Bognár idejében 1669. szept. 9. volt Győrött a "prima eaque generalis visitatio", melyet Szenczi Fekete István püspök tartott. A győri tanító ekkor a jeles fiatal Aáchs Mihály volt, mint a gyülekezet képviselői pedig Semberger Mihály, Szappanosy István, Trestyán András és Tamássy János postamester jelentek meg a püspök előtt. Harangjok az újvárosi közös templomban sem volt. Aáchs Mihály iskolája a belvárosban az istentiszteletre rendelt ház mellett (loco cultui destinato adhaerens) volt. A lelkésznek Pataházán 10 hold földje, 12 szekér szénája és 200 forintja volt. (A régi örökség maradványa.) S a lelkész számára mindig önkéntes volt az adakozás.[576]

Bognár lelkész Aáchs Mihály rektorral együtt, ki ekkor 25 éves volt, 1671. febr. 21. a Wesselényi-féle összeesküvés ügyében kihallgattatván, még ez évben kiüzetett. Széchenyi György, a finom lelkű győri püspök, elfogatásukat látva, a püspöki palota ablakából kiáltott le: "Ne hozzátok ide az ebeket, hanem az pusztai kapura vigyétek ki". Más néven a fehérvári kapu volt ez, amelyen túl állott a vesztőhely. 1671. nov. 24. Bognárt már a kőszegiek hívták meg Szenczi Fekete püspök mellé segítségül, de csak ideiglenesen fogadta el a hivást, mert remélte, hogy visszatérhet Győrbe. Bognár 1673. jún. 6. az utolsó kerületi gyülésen Szilvágyon predikált mint számüzött s azután a török hódoltságba menekült egész Belgrádig. Aáchsot pedig Fekete szintén a szilvágyi gyülésen Farádra avatta fel lelkésznek. Bognárt a gyülekezet 1681. visszahivta s még egy évig itt szolgált.[577]

Bognár elüzetésekor a győri protestánsok belvárosi házát a püspök és a kanonokok szolgái fejszékkel törték be és elfoglalták. Ez a sorsa lett újvárosi templomuknak is. De a gyülekezetnek 1681-ben való feléledése után Lövei Balázs lelkész két évig (1682-84) ismét a belvárosban lakott s a püspök csak fegyveres német milicia által tudta őt a külvárosba kiszorítani. De azután is bejárhatott a belvárosba beteget látogatni és temetni. A konvent 1699. alakult meg, amikor inspektornak Torkos Pétert, Torkos Andrásnak, a tudós győri lelkésznek bátyját, választották meg. Újvárosi templomuk és iskolájuk 1713. égett le. Egy ismeretlen poéta erről szép éneket irt. Templomukat s vallásszabadságukat ismét elvették 1749. Mária Terézia korában.[578]

 

b) A győrmegyei gyülekezetek.

Győr várát a császári hadseregek legalább addig, ameddig tudták, megvédték. A vidék azonban teljesen ki volt szolgáltatva a török dulásnak. Biztos maradása a föld népének itt a falvakban nem volt. A török elől menekülve a nép elhagyja lakóhelyeit, melyek egymás után lesznek hosszabb-rövidebb időre pusztává. A folytonos háborúskodás tehát itt nagy akadálya volt az egyházi élet megszilárdulásának.

Győr megyének is a mohácsi vész után több protestáns földesura van, akiknek oltalma alatt megkezdődhetett Isten igéjének hirdetése. Ilyenek voltak Thurzó Elek kincstartó, Enyingi Török Bálint, Nádasdy Tamás, ki a Kanizsayak birtokait örökölte és ennek öccse Nádasdy Kristóf. Az Ostffyaknak is Mórichidán, Téthen, Rétiben, Mérgesen, Kónyon stb. voltak birtokaik. Fehér Ipoly apát, Győr megye monográfusa evangelikusnak mondja a szerb származású Bakics Pált is, ki a püspökség birtokait 1530-37-ig bírta s ennek testvéreit és örököseit Bakics Pétert és Mihályt is. Bizonyosan ezekről csak azt tudjuk, hogy az egyházi javakat fosztogatták és kegyetlenül bántak a káptalannal, de ebből még éppen nem következik, hogy protestánsok voltak. Itt találjuk később a Telekesi Törököket is, mint az Enyingi Törökök örököseit. Az 1671. évi megyei jegyzőkönyv szerint a hódoltsági részen a protestánsoknak a nyuli és nyalkai licentiatuson kívül még 17 predikátoruk volt u. m. Kisbaráti, Ság, Pázmánd, Mindszent, Táp, Örs, Szentiván, Gyömöre, Tápszentmiklós, Fölpécz, Kajár, Szerecsen, Téth, Gyarmat, Malomsok, Mórichida és Rábaszentmihály községekben. (Ráth K. A győrmegyei hódoltságról. Tört. Tár. VII. 87. 90.)

Győr megye 1685 körül annyira elpusztult, "hogy az egész praesidiumon kívül levő processusokban alig találtassék egynéhány otthon lakó szegény ember (nemes), akik is nagyobb részről már koldulásukkal keresik kenyerüket." "Csallóközben mind pedig Szigetközben egynéhány házban és kunyhóban lakik még a szegénység. 1686-ban a pusztai és sokorói járásokban összesen csak 17 lakott hely volt." (Szilágyi S. M. N. Tört. VII. 456.)

Győr és a győrmegyei gyülekezetek eleinte a dunáninneni egyházkerülethez tartoztak. Hiszen a Pataházán lakó győri lelkész, Sibolti D. és P. Göncz Miklós püspökei is voltak a dunáninneni kerületnek. De a vármegye déli részén levő sokoróalji egyházközségek, azt hiszem, már eredetileg is a közelebb eső Dunántúlhoz csatlakoztak. És a többiek is lassanként dunántúli kerületünkhöz pártoltak át. Ezt a folyamatot maga Pálházi püspök sem akadályozta meg. Hiszen ő is dunántúli, zalamegyei volt s korábban a sárvári iskolában tanított. Műveit Sopronkereszturon nyomatta, ahol maga személyesen végezte a korrekturát s váratlanul itt is halt meg munkaközben 1619. Kereszturon temették is el a dunáninneni püspököt.

Győr-Pataháza, Hédervár, Öttevény, Sövényháza maradtak meg legtovább a dunáninneni kötelékben, de a győri véghely magyar őrsége is mind jobban vonzódott a tisztább magyarsága dunántúliakhoz. 1600 után már több győrmegyei lelkészt is a dunántúli püspökök avatnak fel. Az 1622. évi semptei konzistorium hatása alatt, mely egy kissé szorosabbra vonta a köteléket, az 1625. és 1628. évi csepregi zsinatokon ugyan még nem találunk győrmegyei lelkészeket. De 1630-ban már megjelentek Csepregen a kajári, mórichidai, felpéci, gyömörei és csikvándi lelkészek. Ez évben a győri magyar őrsereg már Zvonarics Istvánt, a dunántúli püspök fiát hivta meg lelkészének, de Nádasdy Pál gróf ezt nem bocsátotta el, és a soproni magyar papot, Kőszegi Szekér Mátyást küldötte el nekik. Ezóta lett nagyobb a barátság. 1631-ben a csepregi zsinaton már feltünő nagy számmal, tizen voltak jelen Győr megyéből u. m. a koroncói, rábaszentmihályi, kisbaráti, kajári, fölpéci, gyömörei, gyarmati, csikvándi, malomsoki és mórichidai lelkészek. Ezeket akkor már Körösi Imre szili esperes keze alá a rábaközi egyházmegyébe sorozták. Az 1646. évi püspökválasztó büki zsinaton pedig már Bognár György, győri lelkész is megjelent a győri őrség küldötteivel s ezzel a csatlakozás be volt tetőzve.

Enyingi Török Bálint fiainak oltalma alatt átmenetileg egy ideig több gyülekezetben református lelkész volt. De ezeket csakhamar ág. hitv. evangelikusok váltották fel, amint a földesurak változtak. Mert a nép hű maradt hitéhez. A II. korszak történetében feltünő lesz, hogy az 1674. évi pozsonyi törvényszék előtt mily nagy számmal jelentek meg lelkészeink Győr megyéből. Ennek nem csupán a közelség volt az oka.

Hédervár. Ősi magyar község a nagy és kis Duna között. Alapítói a Géza vezér idejében bejött Volfger és Hedrich lovagok, az utóbbi a Héderváryak őse, ki Gézától az egész Szigetközt adományúl kapta. Hédervári Ferenc nándorfehérvári kapitány e vár hűtlen elhagyása miatt 1521. minden jószágától megfosztatván, II. Lajos azokat Laki Bakics Pálnak adományozta. Héderváry István győrmegyei alispánt, Ferenc öccsét, I. Ferdinánd fosztotta meg birtokaitól s szintén Bakics Pálnak, nejének és testvéreinek adományozta. E birtokhoz tartozott akkor Héderváron kívül Ásvány, Nagy- és Kis-Medve, Ujfalu, Zámoly, Sziget, Öttevény, Remete sat. is. Ferdinánd később visszaadta birtokaikat a Héderváryaknak, de Bakics Pál és fivére Péter ellenszegültek a birtokbavételnek. Utóbb e birtok Bakics Margitra (Balassa Menyhértné) és Bakics Angelikára (Révayné), majd Czobor Imre feleségére szállott. De több kuriális nemesnek is volt itt birtoka. Ilyenek voltak 1609. a Szávay, Szabó és Alapy családok, amikor a Héderváry-urodalom Héderváry István, Czobor Imre és Márton s Révay Péter között oszlott meg. (Borovszky, Győr m. mon. 34.)

A mohácsi vész után a Héderváryak is evangelikusok voltak. Héderváry Istvánt 1630 körül azonban Pázmány Péter áttérítette. Első neje Károlyi Zsuzsanna, a második Andrássy Kata volt. A fia, Héderváry János, 1660 körül már zirci apát és skópiai püspök, az unokája, János, pozsonyi kanonok volt. Héderváry István győrmegyei alispán leányát, Katát, Lósi Viczay János vette feleségül s igy került az urodalom az Osl Belud nemzetségbeli Viczayak birtokába. 1660 körül Mikos Péternek, Dely Ferencnek, Káldy Györgynének (Nebojszai Szép Anna) és Jakusich Imrének is volt itt birtoka, melyeket azonban a Héderváryak és Viczayak összevásároltak. Dely Judit részét 1697. Viczay Ádám báró vette meg. A család utolsó férfitagja, Héderváry-Viczay Héder gróf főispán, ki az ősi rokonságot az evang. Ostffyakkal is fenntartotta, 1873. dec. 23. halt meg s unokaöccse gróf Khuen-Héderváry Károly lett az örököse.[579]

A Héderváryaknak igen értékes régi könyv- és levéltáruk van. Hédervár temploma 300 év előtt épült. A reformációt már igen korán elfogadták. A levéltár aktái (IX. csomag 23/1703) szerint itt Mérey Mihály 1544. már evang. lelkész, sőt szuperintendens (bizonyára csak esperes) volt. 1556. márc. 1-én pedig a jeles Beythe István jött ide (bizonyára tanítónak). Chronologia című könyvébe irt sajátkezű bejegyzése szerint: "Anno 1556. Hedervarum veni 1. mart." 1614-ben Baáni Jodoczi Simon volt a hédervári iskola rektora, ki mint ilyen irta alá nevét a júl. 9. Felsőszeliben tartott zsinaton. A dunáninneni kerület ekkor, Pálházi Göncz Miklós püspök idejében "a lacu Fertő et in partibus cisdanubianis usque ad fluvium Tibiscum" szavakkal jelölte meg határait s a mosoni, győri és komárommegyei gyülekezeteket is magához számította. Csak később csatlakoztak Dunántúlhoz. Ezek is aláirásukkal kötelezték magukat az ágostai hitvallás szigoru követésére, mint a dunántúliak. 1615. előtt egy névtelen lelkésze is volt Hédervárnak, mert Pálházi püspök ez évi jún. 17. kelt meghivó levelében említi, hogy itt a lelkésznek a hívekkel valami nagy viszálya volt "amelynek sebhelyeit még most is érzi az egész papi testület".[580]

Az ellenreformáció 1630. után kezdődött meg Hédervárott. A fentebbi ifjabb Héderváry István Pázmány csábító szavára Batthyány Ádámmal egy időben hagyta el apáinak hitét s nyomban áttérése után megkezdte a protestánsok üldözését. Az 1634. év nyarán (júl. 13-15.) a szigetközi evangelikusok mindnyájuk nevében folyamodnak evang. földesurukhoz, Czobor Imréhez, hogy Héderváry István erőszakos üldözésével szemben vegye őket oltalmába. Igazán szivhez szólóan mondják panaszlevelükben: "Nagyságodnak mint kegyelmes urunknak könyörgünk, mivelhogy Héderváry uram ő maga immár öt templomot vett el, melyben ennek előtte praedicatorok voltának, ugymint a hédervárit, remeteit, lipótit, ásványit, szentpálit." Sőt már az öttevényit és az egyházasmedveit is el akarja venni. "Nagyságodnak, irják tovább, mint kegyelmes urunknak könyörgünk alázatosan mind fejenként, hogy Ngod legyen oltalmunk Isten után, mert hogy ha Ngod segítségünk s oltalmunk nem leszen egyáltalán fogva minden jószágunkat elhagyjuk és az hódultságra megyünk az pogány alá." Ime így rejtett magában a vallási türelmetlenség akkor is nemzeti veszedelmet. Czobor Imre 1634. júl. 16. Esterházy Miklós nádortól kért oltalmat a jobbágyai számára. "Ember emlékezetítől fogva, irja, az mely öt szentegyházat (Héderváry) elvett hatalmasúl, mindenkor lutheránus praedikátorok birták. Most immár a hatodikat is elveszi, a hetediket és nyolczadikat is el fogja venni, így végre egy sem marad". Esterházy Kismartonból 1634. júl. 28. irt is Hédervárynak, a panaszleveleket megküldte neki, de hiszen a nádor is hasonlóképpen cselekedett a maga urodalmaiban, tőle ugyan hiában vártak oltalmat. Hédervárott és az egész Szigetközben ez a hitehagyott Héderváry nyomta el tehát a protestantizmust. Czobor Imre és a többi evang. köznemes vele szemben nem voltak eléggé erősek. A veszprémmegyei Tésre ordinált Fejér Miklós evang. lelkész még 1649. is hédervárinak irja magát. Tehát később is voltak itt még evangelikusok.[581]

Öttevény. 1379-ben már a Héderváryak birtoka volt. Nevét állítólag a kis Duna és a Rábca kiöntéseiből keletkezett öntevénytől vette. 1619-ben az egész falu leégett. 1623-ban egy birtokfoglalás kapcsán a bakonybéli apátság is birtokos lett itt. Ebben az időben sokat szenvedett a német katonaságtól. 1658-ban a Héderváryaknak itt vámjok is volt. 1683-ban a Bécs ostromára indult törökök dulták fel és lakosait felkoncolták. A török kiüzése után Széchenyi György érsek szerezte meg. 1704-ben németek települtek ide. A Héderváryak után a Viczay grófok is birtokosok voltak itt, akiknek megmaradt birtokrészét 1862. özv. Földváry Miklósné szerezte meg.

Öttevényben is a Héderváryak oltalma alatt bizonyára korán indult meg a reformáció. Eleinte a dunáninneni kerülethez tartozott ez is, csak később csatlakozott Dunántúlhoz. 1614-ben a szenczi születésű Szitás István és két év múlva az illavai születésű Ferrarius András volt a lelkésze, akit 1616. nov. 24. a szenczi zsinaton avattak fel s 1625. már a csepregi püspökválasztó zsinaton volt jelen. 1628-ban ujkéri lelkész volt. 1625-ben Csemeghi János volt az öttevényi lelkész, akit Brunswick Tóbiás püspök ez évben máj. 9. Szereden avatott fel. Úgy látszik, Ferrarius egyengette az öttevényiek utját Dunántúl felé, mert 1629. okt. 23. Kövesden már Kis Bertalan püspök avatta fel a csepregi születésű Witkovics Jánost öttevényi lelkésznek. Ennek idejében kezdte meg Héderváry István itt is az erőszakos ellenreformációt. A szigetközi evangelikusok 1632. julius közepén irják róla Czobor Imrének: "ezt is nem tudjuk mi okbúl az öttevényi templomnak cinteriumjában papjával (a plebánussal) és szolgáival bement és ott kíredzett, hogy bebocsássák az templomban. És mentették az öttevényiek azzal magukat, hogy az egyházfia nem volt otthon, az kulcsot elvitte vele, az mint úgy volt... az úr önönmaga parancsolta, hogy hozzanak lajtorját és onnét is behágjanak és annak utánna azt is parancsolta, hogy dorongokat hozzanak és úgy is betörjék az ajtót. Találkozott egy az szolgái közül, az mely intette arra, hogy ne cselekedje, mert ugyan megcselekedte volna". Végletekig menni Héderváry ekkor még, úgylátszik, mégsem mert, de mint hatalmas földesúr bizonyára már ekkor véget vetett az öttevényiek vallásgyakorlatának. Ennek kell tulajdonítanunk, hogy lelkészüket Witkovics Jánost a fertőszentmiklósi zsinat 1632. aug. 11-én igen szép ajánló levéllel küldte el Illésházy Gáspár gróf kértére ennek leánya, Bethlen Péterné grófnő mellé udvari lelkésznek.

Tanítói közül Magyarbéli György ismeretes, aki még Pálházi Göncz Miklós püspök hatósága alatt 1614. irta alá szimbolikus könyveinket. Zvonarics Mihály püspök Hegyfaluban 1622. már Dunántúlra, Gencsre avatta fel lelkésznek és 1646. az edvi gyülekezet lelkésze volt. Musay Gergely püspök 1646. évi jegyzékében Öttevényt mint a hédervári urodalomhoz tartozó olyan gyülekezetet említi, amelynek templomát, iskoláját és egyéb javait elfoglalták. 1670 körül az erdélyi Krizbai Mihály volt öttevényi ev. tanító, akit a mecsériek papjuknak hívtak meg s Mecsérről idézték meg 1674. Pozsonyba.

1674. ápr. 29-én, tehát a nagy üldözés idején járt itt Kasza Ferenc főesperes és apát egyházat látogatni. E szerint már r. kath. a templom, van plebánus és tanító. Abda, Öttevénysziget és Börcs a filiák. A lakosok magyarok, horvátok és németek, akiknek alig a harmad része kath., hanem mind eretnek, akiket át kellene terelni. 1680. május. 6. pedig Kuzmics Péter főesperes és soproni beneficiátus járt itt. E szerint a lakosok már mind katholikusok, akiknek legtöbbjét ő és a plebánus térítette át, de még gyengék és ingadozók, igehirdetéssel és példaadással kell őket megszilárdítani, amit ajánlott is a plebánusnak és a földesuraknak.

A filiák közül Öttevényszigetről 1680. május 6. azt mondja Kuzmics r. k. főesperes, hogy itt kevés a katholikus. Ujabban a legtöbben áttértek, de az elmult télen titokban predikátort vezetvén be, visszatértek (miként az eb) az ő okádásukra. (Ad priorem vomitum relapsi.) A plebánus zelusával és a földesurak segítségével kell őket visszahajtani.[582]

Börcs. Győr közelében a Rábca partján. Már a XIII. században ismeretes, a Szentgyörgyi grófoknak volt itt várkastélya. A zirci apátnak is volt itt birtoka, melyet 1489. a győri püspökkel elcserélt. A vármegye 1588. itt a templom mellé védelmi célból kerek őrtornyot (Rundenthurm) építtetett, melyet a német telepesek Rolhenthurmnak neveztek. 1590-ban német csapatok égették fel a községet. 1609-ben a töröknek behódolt és lakosaitól elhagyott község volt. Földesura a győri püspökség volt. (Győrm. mon. 22.)

Mint Öttevény filiája bizonyára ezzel egy időben már jó korán fogadta el a reformációt. Lakói még az 1674. évi egyházlátogatáskor is majd nem mind állhatatos, makacs evangelikusok voltak, kik Kasza Ferenc apátnak azt mondták: inkább elhagyják lakóhelyüket, mint sem hogy áttérjenek. Katholikus csak 20 volt, akiknek üdve és jóléte a püspöktől függött, Kuzmics főesperes 1680. már ujonnan megtért katholikusoknak mondja őket. De Lacza János kanonok és főesperes 1698. évi vizitációja szerint még akkor is 140 evang. és 60 r. kath. lélek lakott benne. Elhamarkodott volt az előbbi jelentés. (Ehlát. jkvek.)

Bőny. 1240-ben már a mosoni várjobbányok, a XV. században a Bőnyi család birtoka volt, melyet később E. Török Bálint foglalt el. Ennek idejében vert itt gyökeret a reformáció. 1609-ben ez is behódolt a töröknek és lakói elhagyták. Későbbi birtokosai közül Iványos Miklós válik ki, akinek fiától és hat lányától származik az egyesített bőnyi, alapi és örkényi közbirtokosság osztályos hét ága, u. m. az Iványos, Saáry, Lossonczi, Győry, Kenessey, Nagy és Roboz családok.

A bőnyiek jobbára reformátusok voltak, akiknek a XIII. századból való igen becses urvacsorai kelyhük van. Alsó-Bőnyt 1635. Esterházy Miklós nádor Szapári Andrásnak és Valticher Mártonnak, Pálffy Pál nádor pedig 1649. Halászy István pannonhalmi várnagynak adományozta. A község nagy része azonban Szeghy János alispáné volt, akitől Iványos Miklós vásárolt nagyobb területeket. XVI. és XVII. századbeli egyháztörténetéről a ref. jegyzőkönyvek sem szólanak. Kollonics Lipót győri püspök és főispán 1683. megakadályozta az elpusztult egyházi épületek felépítését. A ref. istentiszteletet a nagytekintélyű Iványos Miklós halála után tiltotta meg egy megyei határozat. Ezután a bőnyi reformátusok a banai sövénytemplomba jártak. A r. kath. egyházlátogatási jegyzőkönyvek sem szólnak Bőnyről. Az evangelikusok mint filia 1787. szervezkedtek s ekkor Nagybarátihoz tartoztak, 1791-ben pedig anyagyülekezetté alakultak.[583]

Sövényháza. Rábamenti kisközség. Már a XIII. század elején a Sövényházi nemzetség, azután pedig a Bán család birtoka. Ettől 1489. az Enyingi Török család kapta meg. E. Török János 1585. is földesura volt a falunak. 1609-ben Hatos Bálint, 1619-ben pedig Pázmán Ferenc szerepelnek itt mint birtokosok, 1673-ban pedich Jagosich Mihály és a győri jezsuiták. 1704-ben már ez utóbbiak voltak az egyedüli urai. A kuruc háborukban a rácok és németek felgyújtották és kifosztották. 1715-ben néptelen puszta volt, ekkor a jezsuiták németeket telepítettek ide. Később a Neuhold, Fricke és Purgly családok voltak itt birtokosok.

A reformáció itt is az Enyingi Törökök idejében szilárdult meg. A mai r. kath. templom a XVI. század vége felé, tehát a protestáns világban épült. Evang. lelkészei közül csak az egy Eőri Nicolai György nevét ismerjük, akit Szereden, 1628. okt. 28. még lébényi lelkésznek avattak fel. Innen jött át Sövényházára, ahol 1635-ig hirdette az igét. Ez évben a sopronmegyei Szilbe lelkésznek és máj. 14. a csepregi zsinaton, hol szimbolikus könyveinket ismételten is aláirta, egyházkerületi presbyternek is megválasztották; 1646-ban Szentandráson volt lelkész. Később is volt még Sövényházának evang. lelkésze, akiről az 1646. évi büki zsinat jegyzőkönyve mint távollevőről emlékezik meg. Musay püspök 1661. Sövényházát is anyagyülekezetnek mondja és a rábaközi esperességhez számítja. A jezsuiták mint földesurak, ha előbb nem, bizonyára 1674. űzték el az evang. lelkészt. Az 1698. évi r. kath. egyházlátogatás szerint is Sövényháza a győri jezsuita rendházé. A hivők száma 144 evang., 15 r. kath. és 1 ref. Török Jakab nevű 60 éves evang. tanítójuk volt ekkor, akinek házat építettek és ez szolgál imaházul is. Gyermekeiket Lébénybe vagy Fehértóra viszik kereszteltetni a plebánushoz.[584]

Bezi. Első megszállói besenyők (Bisseni, Bessi, innen a név is) voltak. Földesura a középkorban a Bezy-család. 1481-ben Bezy Lőrincnek magva szakadván, birtokait Mátyás király Rathibozeni Trinka Jánosnak s Poky Antalnak és Mihálynak adományozta. 1579-ben Márffy László, 1592. Poky Ambrus alispán itt a birtokos. Bezi határába olvadt bele Utthal (Altthal) régi elpusztult hely, melyben 1459. a Laki Koczoroknak s 1544. az Ostffyaknak is volt részük. Evang. lelkésze és tanítója a Pokyak és Ostffyak oltalma alatt bizonyára volt már a XVI. században is. Az Ostffyak később is földesurai voltak. Lelkésze 1608-ban, ha ugyan a helynevet jól olvassuk, Telekesy Benedek volt. De Musay 1661. nem említi az anyaegyházak között. Lehet, hogy csak Sövényháza filiája volt. Lacza János győri kanonok 1698. évi egyházlátogatása szerint ekkor Löwenburgné gróf Thököly Kata (Imre nővére, sz. 1655. ápr. 18. első férje gr. Esterházy Ferenc † 1688, a második gr. Jörger Miksa † 1698, a harmadik Löwenburg János Jakab) volt az egyik birtokos Bezin, a másik kettő pedig Bezerédy István pápai várkapitány és Ostffy István. Az evang. tanítójuk Csepregi György volt, ki a győri jezsuitáknál, mint színleges áttért, három osztályt végzett, de azután visszatért az evangelikusokhoz. A könyörgéseket és a tanítást a rektor a maga lakásában tartotta. A lélekszám 200 volt, ezek közül 24 kath., a többi evang.[585]

Réti. Magyar község volt eleitől fogva a Rábca mentén. 1210. már Póth nádor kapott itt adományt, Móric comes (Osl) pedig itteni majorságát 1251. a mórichidai premontrei prépostságnak ajándékozta. 1372. a Pokyak voltak itt is birtokosok. 1544-ben Ostffy László és a Pokyak. Az 1609. évi összeírás szerint is ez a két család szerepel. 1610. már Gyapay György és 1613. Zánthó István. A reformáció itt is az Ostffyak és Pokyak védelme alatt szilárdult meg. 1641-ben a hegyfalui zsinaton Transalpini Dánielt avatták fel Rétibe lelkésznek. A büki zsinaton 1646. a réti lelkészt mint távollevőt említik. 1651-ben Havasi Dániel volt Réti lelkésze, ki mint ilyen vett részt a szakonyi népes zsinaton. Musay püspök 1661. is anyagyülekezetnek mondja Rétit. 1674-ben Horváth Dániel volt a lelkésze, kit a pozsonyi törvényszék elé idéztek. Az 1698. évi egyházlátogatáskor Lacza János győri kanonok azt mondja: itt majdnem annyi az uraság, mint a lakos. De a birtokosok közül mégis kiemeli Bezerédy István pápai várkapitányt, Farkas Mihály győri postamestert és Ostffy Istvánt. Templomuk és lelkészük ekkor nem volt. Evang. tanítójuk a szláv eredetű Alumnides György, ki 36 éves és a gimnáziumot Pozsonyban végezte. Az egyházlátogatás után ezt elzavarták innen s egy "kóbor szökevényt" hoztak a helyébe, ki a mocsarak közt lakik s a rétiek keresztelés és házasságkötés céljából eljárnak hozzá. A lélekszám 1698-ban csak 56 volt, akik közül 7 r. katholikus.[586]

Kapi. Régi község a Rábca mellett. Mint győri várföld már 1209. "terra Capi" néven van említve. 1251-ben Móric mester nyitrai főispánnak van itt birtoka, ki ezt a mórichidai prépostságnak adta. 1314-ben a Kapy család itt a birtokos, kik tiltakoztak a mórichidai prépost foglalásai ellen. Kapit és Mórichidát 1540 körül Martonfalvay Imre deák vette el az apácáktól s az Enyingi Török család pápai várbirtokához csatolta. A prépostság birtoka 1544-1554. a budai apácáké volt, kik mellett a móri apácák is birtokosok. Az 1609. évi összeirás szerint csak a nagyszombati klarisszáknak volt itt birtoka, mely később a vallásalapé lett. 1850 körül gróf Creneville volt itt a földesúr. Most nincs nagyobb birtokos. A községhez tartozó Jend nevű dombon rommaradványok láthatók.

Eleitől fogva Réti filiája lehetett. Forrásaink nem szólnak róla. Az 1698. évi r. kath. egyházlátogatás szerint temploma ekkor nem volt. De volt tanítója, Gurabi Márton, ki ekkor 50 éves volt s a vizitáló győri kanonokkal nem akarván találkozni, elment hazulról. Magánházban hol itt, hol ott szoktak istentiszteletre összegyülekezni. A felnőttek száma csak 55, a házaspároké 14 volt; r. kath. 5 és ref. 1. Földesuraság akkor is a nagyszombati klarisszák voltak. Az egyházlátogató r. kath. főesperes szerint 1698. Markotabödögén köralaku kápolna volt, melyet előbb az "eretnekek" foglaltak el. Fehértóhoz tartozott, mely r. kath. község 23 házzal és 32 házaspárral. A kapiak 1764. igazolván régi vallásgyakorlatukat, engedélyt kaptak a vármegyétől, hogy templomot építhetnek, de torony nélkül. (Fehér Ip. és Borovszky i. m. 36. Pápa v. mon. 49.)

Kóny. (Villa Cohn, Coun). II. Endre 1228 után a templáriusok rendjének adományozta. 1531-ben a rhodusi keresztes barátok (egyházi lovagrend) birtoka, 1544. pedig a győri káptalané. 1555-ben az evang. Nádasdy Kristóf, Tamás nádor öccse volt Kóny ura. 1609-ben a kir. kamara birtoka volt. 1641-ben ifjabb Nádasdy Ferenc katonái dulták fel és fosztották ki. A Nádasdyak idejében bizonyára itt is voltak evangelikusok. (Fejér Ip. és Borovszky i. m. 38.)

Mérges. Régi magyar község a Rába mentén, melynek már 1372. óta a Pokyak és a Mérges család az urai. Mérges Miklós részét 1458. Koczor György vette meg. 1509-ben a Pokyak birtokát Nádasdy Ferenc, Tamás Nádor atyja, foglalta el. Később ismét a Pokyak és Ostffyak itt a birtokosok, akik rokonságban is állhattak. Ostffy Tamás Farádon 1574. egy elhagyott jobbágytelket adott el mérgesi Poky Lázárnak. Vára és hidja is volt a Rábán. A vármegye 1582. itt váracsot épített a török ellen. Az evang. templom egyik harangját a Rábából halászták ki s a régi vár harangjának tartották.

Első ismert lelkészük a trencséni Vadini András volt, aki előbb tanító volt náluk. 1634. máj. 23-án Patka István és Kis Gergely mérgesi hívek "az egész sereg képében" megjelentek a csepregi zsinaton s ott Vadinit lelkészüknek kérték, aki az eskü letétele után ott nyomban felhatalmazást is nyert a szentségek kiszolgáltatására, de a felavatása csak a következő évben történt meg s Vadini még 1646. is a mérgesiek lelkésze volt. De Holéczy M. 1834. évi névtára szerint "egy selyemmel varrott keszkenő" (templomba való) azt bizonyítja, hogy már 1632. is állott a gyülekezet. Vadini utódát Edvi Illés Gergelyt 1649. avatták fel mérgesi lelkésznek, aki az 1651. évi népes szakonyi zsinaton is ezt a gyülekezetet képviselte. Harmadik ismert nevű lelkésze Szentmiklósi Mihály volt, akit 1644. Malomsokra avattak fel s még 1646. is itt volt. Nevét a házassági peréből ismerjük. Felesége, Somogyi Erzsébet ellen hűtlen elhagyás és paráznaság miatt már 1653. pert indított, de a világi biróság elé utasították. 1657. megismétli keresetét, mert a nőt azóta Győrött kétszer is elfogták és a profósz a városból kivezette s hasonló módon bántak vele ez évben Téthen is. De mivel a lelkésznek hatósági bizonyítványa nem volt, házasságát most sem bontották fel. Musay püspök Mérgest 1661. az anyagyülekezetek közzé sorozza. Nem tartozott a hódoltsághoz, azért az 1671. évi jegyzékben nem is említtetik. 1674-ben Nagyczenki István volt a lelkésze, aki innen ment fel Pozsonyba a rendkívüli törvényszék elé. Az 1698. évi r. kath. egyházlátogatás szerint templomuk már száz év óta romokban hever s a predikátorok egy tágasabb magánházban tartottak istentiszteletet. Ekkor csak tanítójuk volt, a szláv eredetű Zathureczky István. Összesen csak 83 lélek, 22 házaspár lakott a faluban. A 41 felnőtt között 26 evang., 10 kath. és 5 ref., 42 volt a kiskoru.[587]

Rábaszentmihály. (Győr megyében.) II. Endre már 1204. Puk comesnek adományozta. Későbbi birtokosai a Kanizsayak, majd a Nádasdyak voltak. 1609-ben behódolt hely volt és Nádasdy Pál birtoka. A közeli Homoród elpusztult faluban 1609. a Pokyak mellett Osttfy János is birtokos volt. Szentmihálynak 1627-ben evang. lelkésze és temploma volt, de ez évben a török elől menekülve pusztán hagyták a falut. Sem Musay sem a református jegyzőkönyvek nem szólnak róla. Ezek csak a vasmegyei hasonló nevű községet említik. Pedig az 1671. évi 17 evang. gyülekezet között ez is ott van.

Első ismert nevű evang. lelkésze Szeredi Mihály, akit még 1612. Tétényre avattak fel s 1628-ban a rábaközi Mihályiban volt lelkész. Az 1631. évben volt Rábaszentmihályon s ekkor Körösi Imre rábaközi esperes egyházmegyéjébe sorozták. Lehetséges, hogy az 1645. Szentkirályra felavatott s 1651. a bodonhelyi lelkész mellett említett Horváth György is, itt és nem Vasmegyében volt szentmihályi lelkész. Az 1698. évi egyházlátogatás szerint templomuk nincs, de a 60 éves Csuka János biró még látta a régi templom romjaiból a falakat. A lakosok csak predikátorokra emlékeznek most is, plebánusokra nem. Most csak iskolájuk van. Tanítójok Zolnay Pál csekély latinságú, egy lelkész fia, kit az atyja csak otthon tanítgatott. A lélekszám 194, a lakóház 25, egy házaspár ref., 9 kath., a többi mind evang.[588]

Rábapatona. Ősrégi besenyő telep. 1368. óta a győri káptalan birtoka. Jellemző, hogy ily egyházi birtokra is behatolt a reformáció. A győri káptalan 1616. jan. 21. összejövetelén két rábapatonai evang. jobbágyot 3 forint és 60 denár bírsággal büntetett, mivel karácsony ünnepén "eretnek" predikátort fogadtak házukba, hogy ott predikáljon nekik. (Kápt. szám. III. k. 76. l.)

Kisbabot. Villa Babuth néven már 1222. óta ismeretes. A reformáció korában a Nádasdyaké volt. 1547-ben Cseszneky György volt a földesura, akitől Poky Gáspár vette meg. Az 1619. évi összeirás szerint elpusztult hely. A törökök égették fel. Újra betelepült, de 1636. német zsoldosok rabolták ki és égették fel. Evang. templomuk 1637. pusztult el. Jegyzőkönyveink és Musay nem szólnak róla. A 17 evang. győrmegyei gyülekezet között sem említik 1671-ben, mert nem volt hódoltságbeli. Valamely közeli anyagyülekezetnek, talán Rábaszentmihálynak lehetett a filiája. Az 1698. évi egyházlátogatás irataiban sem fordul elő. 1737-ben új templomot építettek, mely a lelkész mostani pajtája helyén állott. (Fehér és Borovszky 36. l.)

Kajár. (Sokorókajár.) Győr megyének egyik legrégibb helysége és a reformáció korában is tekintélyes anyagyülekezet. Már Szent László egyik oklevele 1086. Socorou-Quaar néven említi. Eleitől fogva a bakonybéli apátságé volt, melynek most is van itt nagyobb birtoka. Az apátság urai távol lévén, úgylátszik, inkább a török uralma alatt szilárdult meg itt a reformáció. Kajár a fejérvári szandsákhoz tartozott. Lakói 1542. még a plebánus számára tesznek szolgálatot. 1549. a török pusztítás elől elmenekültek és üresen hagyták a falut. Az 1566. évi hadjárat is tönkre tette, csak két év mulva épült fel ujra. 1572-ben behódolt a töröknek. 1593-ban még lakják, de Győr elfoglalása után elmenekült a lakosság. Győr visszavétele után csak nehezen népesült be ujra, mert 1605. is hat évi immunitást adtak azoknak, akik Kajáron megtelepültek. A XVII. században török felsőség alatt állandóan lakták a falut. 1622-ben Halil aga után Izmail örökölte Kajárt.

Eleitől fogva a dunántúli kerülethez tartozott. Első ismert lelkésze Jaurinensis Győri István 1609. irta alá szimbolikus könyveinket, ("Minister ecclae Kajáriensis manu propria absque omni fuco subscribo.") 1630. és 1631. Hodik János volt a kajári lelkész, ki mint ilyen a rábaközi esperesség tagjai között vett részt a két csepregi zsinaton. A miskei kisgyülés 1632. jún. 16. Báthi Jánost rendelte Kajárra, akit 1630. koroncói lelkésznek avattak fel; 1635-ben kerületi presbyternek is megválasztották. Fennmaradt 1637. nov. 2. kelt levele, melyben már kajári és kispéci lelkésznek irja és mentegeti magát Kis Bertalan püspök előtt, hogy egy más elhalaszthatlan utazása miatt a Szent Márton napjára Csepregre összehivott gyülésen nem lehet jelen. 1641-ben már mint esperessel találkozunk vele, Thury Etele az 1640. évre Perlaki Márkust is kajári lelkésznek mondja, ki jelen volt a köveskuti zsinaton, de ez nem Sokorókajár lehetett. Báthi idejében Kispéc már Kajárral egyesült. A török veszedelem miatt gyülekezetével együtt sokat szenvedett. A bakonybéli apátság feljegyzéseiben is 1639. már "az uj hit" tanulógyermekeiről van szó. A kajáriak 1642. panaszolják Győr vármegye előtt: "az iskolabéli diákokat négyet vittek el (a törökök), egyiket 400 tallér sarcon bocsátották ki, az ketteje most is oda vagyon az negyedik kiszabadult; hozzánk való diákok voltak".

1645-ben a szili születésű Fábri János volt a kajári lelkész, akit 1644. Koltára és Kopácsra avattak fel. Fábrit a büki zsinaton 1646., midőn a kemenesalji és rábaközi esperességet különválasztották, az utóbbinak élére (in insula Rábaköz) esperesnek választották. De nem sokáig viselhette hivatalát (talán a török hurcolta el), mert 1648. szováti Asbót Lőrinc és Berkes Orsolya házassági perében már Szentmiklósi János szerepel mint sokorókajári lelkész és esperes. Ezt Kövesdre 1637. avatták fel. 1650-ben mint esperes ő vezette el a hozzánk áttérő Örményi Miklós kálvinista lelkészt Nemeskérre Musay püspökhöz s a lébényi templomban (ahová talán lelkésznek hívták) ő eskette fel szimbolikus könyveink megtartására. 1653-ban a mihályiak hívták Rábaközbe, de a kajáriak ekkor még vissza tudták tartani. Az év végén azonban mégis elment Mihályiba, talán a török is szorongatta. 1654-ben egy végrendelet szerint már Szakonyi Miklós a kajári lelkész, akit ide még 1653. nov. 11. Röjtökön avattak fel.

1664. Mendel Tamás volt a kajári lelkész, aki mint ilyen irta nevét július 19-én Kántor Mihályné végrendeletére. Mendel Téthre ment át, 1669-ben már itt volt és innen ment 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé. Szentmiklósi János pedig visszajött Kajárra s mint 70 éves öreget innen idézték 1674. Pozsonyba. Különös kegyelemből I. Lipót 1676. ápr. 1. kibocsátotta a lipótvári börtönből. S hívei közé visszatérve, 1680. már mint kajári lelkész irta alá Kántor Mihály végrendeletét, ki Mendel Tamásnak is tartozott, Lovászpatonára. Mendel tehát ide menekülhetett. A már mintegy 90 éves Szentmiklósi végre is szomorú halállal múlt ki. "Egynéhány esztendők elforgása után (1680 és 1690 között) a pogány rácz ezt a darab országot ellenségesképpen rablott és akit utolért, levágott, aminthogy Szentmiklósit is az kajári Horogba levágott." Utána Szántó Mihály lett a predikátor. 1690. febr. havában nem volt lelkészük, mert Kántor Mihályné, ki a kajári templomra hat tallért rendelt, csak a kajári mesternek hagyott 1 frtot és a felpéci lelkésznek.

1692-ben Bors Mihály jött ide lelkésznek. Az 1698. évi egyházlátogatás szerint a sárosi és bányavárosi iskolákból került ki, hol a retorikát, filozófiát és teológiát tanította. Lelkésznek Sz. Fekete István püspök avatta fel, ki akkor (1679-80) Asszonyfán volt. Győrből jött Kajárra, melynek Kispéc a filiája. 79 éves és 20 év óta lelkész. Nem tudja, hogy ez a hely is exemtus (kivételes-e) 1681 után, mint a győri. A tanító ekkor Bödő György, ki a győri iskolának rétor növendéke volt. 10-12 tanítványa van. Templomukat most (1698) nyitották meg, magas helyen épült, mellette kőtorony van. Régi kelyhüket 1638. a kispéci Bödne (Bödecs) Ferenc ajándékozta. A lélekszám ekkor 1594 volt, 1518 evang., 39 kath., 30 ref. és 7 rácz görög keleti. Bors Mihály a győri egyházmegye esperese is volt. A vizitáló kanonok szerint szelid, udvarias. Karner Egyed pannonhalmi főapát 1700. júl. 11. kiüzte Kajárról s ekkor Kispécre költözött át. Bors esperes 1711-ben 112 éves korában halt meg. (Széchenyi György esztergomi érsek 1695. halt meg 103 éves korában.) Borsot karjainál fogva kellett a predikáló székre felvezetni. Dernóczi János mestert adták mellé, aki keresztelt és esketett is. Borsnak az utódja is, Károly István (1711-37) kiváló lelkész és esperes volt Kispécen, ahova a kajáriak a nagy tilalom ellenére is átjártak.[589]

Kispécz. A XV. században tünik fel mint a Péczyek ősi birtoka, de a Marczaltőieknek is volt benne részük. 1609-ben a töröknek behatolt községek közt találjuk s ekkor a birtokosai között van Chabi Mihály, Darabos János, Saffarich Mihály, Matthisy György, Vechey Sándor, Lohoray János, Sitkey György. Ez utóbbiról bizonyosan tudjuk, hogy evang. volt. 1667-ben lakosaitól elhagyott puszta falu, mely azonban csakhamar újra betelepült. 1729-ben már népes hely. Későbbi birtokosai a Matkovichok voltak.

Egyháztörténete Kajáréval van szoros összefüggésben, melynek társgyülekezete volt. Báthi János 1637. már kispéczi lelkésznek is irja magát. Bödecs Ferenc, ki 1638. a gyülekezetnek egy kelyhet adott, mint fentebb láttuk, kispéczi volt. Kispécznek is volt külön temploma a temetőben a falun kívül, ezt azonban a török lerombolta s ezután a faluban építettek egy kis oratóriumot. A lelkész felváltva predikált Kajáron és Kispéczen. Az 1698. évi egyházlátogatás szerint is volt imaházuk, de mint filiának külön tanítója sem volt. A lélekszám ekkor: 134 evang., 25 ref., és 5 kath. Bors Mihály esperes Kajárról való elüzetése után 1700. ide tette át a lakását. És most itt volt az istentisztelet és pedig zavartalanúl. A kisebbik harang, a kehely és más apparamentomok Kajáron maradtak, pedig a kispéczieknek is volt joguk hozzá, aminthogy a nemes vármegye a harangot akkor nekik adjudikálta. Kajárról most az evangelikusok és kálvinisták Kispéczre jártak át, bár ez szigoruan meg volt tiltva és Barbocsy Márton r. kath. licentiatus, valamint Mákóczi P. Imre sokat megzálogolt és megbirságolt közülök. Bors Mihály mellett 1709-11. Dernóczi János evang. licentiatus mester is Kispéczen segédkezett. Borsnak az utódai Károly István esperes (1711-37), Kajári István (1737-40) és Kutsán István (1740-73) voltak. Ez utóbbi irta meg a kispécz-kajári lelkészek rövid életrajzát. (Győrm. mon. 38. Eht. Eml. 342.)

Felpécz. Még a honfoglaló Pécz vagy Pech nemzetségtől vette a nevét. 1538-ban Thurzó Elek volt itt I. Ferdinánd megbizottja, mert felpéczi Jármán György javait ez adományozta Jármán Boldizsárnak és fiainak. A gyülekezetnek ma is van úrvacsorai kannája 1565. és keresztelő kannája 1566. évszámmal. Eredetét tehát már a XVI. században kell keresnünk. 1609-ben Felpécz is a töröknek behódolt községek közt van említve. Ekkor Marczaltői Miklós, Saffarich Mihály, Sitkey György (evang.) és Rhumby (Rumy) Mihály voltak a földesurai. A török világban elpusztult, de 1621. újra benépesült és gyarapodott. Első ismert evang. lelkésze Kajári Miklós, aki 1609. okt. 4. irta alá dunántúli szokás szerint szimbolikus könyveinket. A turóci születésű Turóci Palla Györgyöt 1629. jún. avatta fel Felpéczre Kis Bertalan püspök. Soszóczai Maróczi Györgyöt pedig 1632. máj. 12-én, aki még 1646. is felpéczi lelkész volt, mint ilyen vett részt a büki zsinaton. 1651-ben Bellusi Pál volt a felpéczi lelkész, akit 1646. Kisgörbőn találunk.[590]

A felpéci evangelikusoknak a XVII. század elején is volt egy kelyhük "Herr Dein Wordt Is Mir Feil Leiber Dan Feil Dovsend Stuck Gold oder Sivlber" felirattal, melyet valószinüleg 1632-ig használtak. Van egy kicsiny, a betegek gyóntatásánál használt ezüst kelyhük is e felirattal: "A felpéczi egész falu csináltatta 1632". És egy régi harangjok is, melyet Sódos György biró és társai öntettek 1631. (Madár M. i. m. 7. l.)

A török dulás idején templomuk is elpusztult. A vármegye 1652. megengedte, hogy újra felépítsék, de csak oly feltétellel, hogy ők se akadályozzák meg r. kath. templom építését. Lelkészük és templomuk volt 1667-ben is és Kéry Balázs nevű lelkészük (a hivatalos jegyzék Tumisczai Balázsnak mondja) ott volt 1674. a pozsonyi rendkivüli törvényszék előtt. Krizbai Mihály (erdélyi) 1676. csak nagy titokban lehetett lelkészük. Az 1698. évi r. k. főesperesi egyházlátogatás szerint a temploma leégett, most azonban megújították. Lelkészük Solnay János (53 éves), ki már 10 év óta működik itt, a poétikát végezte. Tanítójuk Vinkovics János, a győri iskolából kikerült szintakszista. Lélekszámuk 200 ev., 23 ref. és 30 r. kath.

Felpécen egy ideig átmenetileg református lelkész és gyülekezet is volt. A vasmegyei Szécsényben Enyingi Török István birtokán 1613. nov. 11. avatták fel felpéci ref. lelkésznek Németi Mihályt, aki ellen iszákossága miatt később sok volt a panasz. Így megintették 1619. majd 1625. fel is függesztették s 1627-ben Körmenden Csengeri Istvánt avatták fel a helyébe. A Gyöngyös melletti Szentlőrincen tartott református zsinat 1618. nov. 1. Felpécet Szemere, Mórichida, Téth és Szerecsen helységekkel együtt a pápai református egyházmegyébe osztotta be. De 1625. után már csak evang. lelkészei voltak.[591]

Téth. Ősi besenyőtelep volt már IV. Béla idejében, ki a besenyők itteni földét 1269. Poky Ferencnek adományozta. A helység egy részéi Besenyő-Téthnek is nevezték. 1565-ben az evang. Ostffy Jakab sopronmegyei alispán volt itt birtokos, akinek jószágát a későbbi Ostffyak is örökölték. A reformáció itt is már bizonyára megindult a XVI. század első felében. A törököktől Téth is sokat szenvedett. Az 1609. évi összeirásban a behódolt helységek közt említtetik s az Ostffyakon és Pokyakon kívül több kurialista nemes is volt a faluban. A XVI. században a téthiek Győrtől Olaszország felé nagy marhakereskedést űztek s ekkor itt nagy örmény telep is volt. 1619-ben annyira elpusztult, hogy csak 3 porta után adózott. A megyei jegyzőkönyvek szerint a lakosok még 1627. is szökdöstek a zaklatások elől. 1641-ben az Ostffyakon kívül Jagasich Péter, Syey János és özv. Marczaltői Miklósné voltak itt a birtokosok. Jagasich panaszkodott a megyegyülésen, hogy a lakosok mind elszökdöstek. 1646-ig elhagyatott volt a falu, ekkor kezdtek visszatérni, de még ezután is sokat szenvedtek. A régi templom romjai a falun kívül a dombon, a mostani r. kath. temető helyén voltak láthatók.[592]

Első ismert á. h. evang. lelkésze a rozsnyói Urbani Gábor, akit 1637. Csepregen avattak fel ide. Wagner Bognár György nem itt, hanem Tétényben volt tanító és lelkész. (Hornyánszky ebben tévedett.) 1658-ban Locsmándon pedig Tonsoris Miklóst avatták fel téthi lelkésznek. Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közé sorolta. 1669-ben Szenczi Fekete István püspök egyházlátogatásakor Mendel Tamás volt a téthi lelkész, aki Kajárról jött ide s 1674. innen ment Pozsonyba a rendkívüli törvényszék elé. Az 1671. évi megyei jegyzőkönyv szerint is volt itt még ekkor evang. lelkész. (Ehker. jkv. II. 141. 206. 466.)

Az evangelikus mellett egy ideig átmenetileg Téthen is volt református lelkész, aki a pápai egyházmegyébe volt bekeblezve. Így a pápai ref. zsinaton jelenvolt 1618. jún. 8. Krapinai Sztáray Mihály téthi lelkész, akinek itt valamely ügyét tárgyalták is, mert ennek elintézése végett küldték el Tolnai István bői lelkészt Ostffyasszonyfalvára Teveli Péterhez, aki mint Ostffy veje Téthen is birtokos és patrónus volt. 1621-ben Krapinai Eőrsre távozott s ugyanekkor Nemes Mihályt avatták fel Téthre a helyébe, akit 1622. a pápai zsinaton törvénytelen esketéssel és kuruzslással vádoltak. Több községben a földesurak változása szerint találunk majd evang. majd pedig ref. lelkészt. Így lehetett ez Téthen is. (Adattár VIII. 8. 13. 21. 30. 42. 58. 78. 84. 86. 91.)

Lacza János győri kanonok 1698. évi egyházlátogatásakor csak 171 evang., 71 r. kath. és 17 ref. lakosa volt. A földesuraik ekkor Bezerédy István, Farkas Mihály és az evang. Ostffy István és Karcsay Mihály. A lakosok magyarok. A lelkész Tatay István 36 éves, Sopronból kikerült rhetor, kit a bártfai püspök (Zabler Jakab) avatott fel. Volt imaházuk is. Tanítójuk a trencséni grammatikai osztályból kikerült Zahorák Ferenc volt. A tanulók száma 12 fiú, 13 leány. Ekkori plebánusuk Széchenyi Pál veszprémi püspök udvarából került ide. Téthet 1690. a Leslie-féle ezred pusztította el. 1704. jún. 15-én pedig a koroncói csata után Heiszter győzelmes tábora égette fel. 1710-ben német települők szállottak meg Téthet, Wieland, Macher, Tirringer, Zechmeister stb. nevűek. 1711-37. Göndör Gergely volt a téthi lelkész s utána Tóth Sipkovits János következett. (Horváth S. i. m. 14.)

Móriczhida. Az Osl nemzetségnek volt ősi birtoka. Hajdan vára is volt, melyet Osl Móric 1281. a csomai konventnek adományozott. Poki Móric itt 1250 körül premontrei prépostságot alapított, mely a csomai prépostsággal állott összeköttetésben, de a barátok a török elől 1543. elmenekültek. A premontrei apácák települtek ide, de E. Török Bálint fiai János és Ferenc, akik atyjukkal együtt 1536. itt is donációt nyertek, elűzték az apácákat. A reformáció itt már valószinűleg E. Török idejében vette kezdetét. Győr várának 1594. évi bevételekor ezt a helyet is feldulták a törökök. Nyáry Pálnétól, E. Török Zsuzsannától az evang. Telekesi Török család vette át a birtokot. T. Török Jánosnak pere volt az apácákkal s 1633. csak kilenc telket nyert meg. 1641-ben gróf Csáky Lászlónak is volt itt birtoka, utóbb pedig az Esterházyak szerezték meg.[593]

Evang. lelkészei közül Ujkéri Miklós ismeretes, aki 1607. máj. 9. irta alá a Concordia könyvét. 1629-ben Völcsei István, 1631. Beczkói Jakab, 1637. Losonczi János, 1646. Csorba Jakab, 1651-59. Simonides Jakab (akit 1655. alesperesnek is megválasztottak) volt a móriczhidai lelkész. Ezek 1631 óta már rendesen látogatták a dunántúli zsinatokat és a többi győrmegyei gyülekezettel együtt a rábaközi esperességhez tartoztak. Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közé számítja s ekkor Szentmiklósi János kajári főesperes alá tartozott. 1665. Magyar Mihály és az 1669. évi egyházlátogatáskor Stephanides Sámuel volt Móriczhida lelkésze, aki 1666. mint dőri lelkész irta alá hitvallásainkat. (Dőr 1648. Barbacs filiája.) 1671. máj. 16. a móriczhidai és árpási gyülekezet, lelkészére panaszkodva Sz. Fekete István püspöktől más lelkészt kért. 1674. Stephanides is megjelent Pozsonyban a rendkívüli törvényszék előtt. 1681 után ez a gyülekezet is feléledt. A lelkészük 1698. Szemerey Márton volt, ki a jezsuita iskola 4 osztályát végezte. Előbb tanító volt s felavatás végett Breznoviába ment. A paplak szolgált imaházúl is. Szemerey 1698. levelet irt Magasy János egyedi tanítónak egy bujdosó lelkész ügyében. A pannonhalmi főapát nem engedte a lelkészt elűzni, hogy az evang. jobbágyok el ne széledjenek, de 1700. mégis elűzték Szemereyt. 1711. Kerman János volt a lelkészük, kit a győri szolgabirák és lovasnémetek 1712. megkötözve hurcoltak börtönbe s ezzel vége lett vallásgyakorlatuknak.[594]

Átmenetileg Enyingi Török Ferenc idejében Móriczhidának református lelkésze is volt s ekkor a pápai ref. egyházmegyéhez tartozott. Református lelkésze volt 1618. Szenczi András és 1619. Szely Gergely. (Prot. Adattár VIII. 14. 21. 42.)

Csikvánd. Régi magyar kisközség a Bakonyér mellett. Már 1270 óta a Csitvándiak a földesurai. 1565-ben Kaposy Pál az ura. Már az első török beütések alkalmával elpusztult, de újra felépült. 1609-ben a behódolt községek között szerepel. Ekkor Szily Gergely és Kisfaludy Balázs a birtokosai. 1611-ben már Cziráky Mózesnek, Egerszeghy Istvánnak és Tulok Ferencnek is van itt birtoka.

1630-ban Magyar János, 1631-ben pedig Lévai György volt a lelkésze. 1646-ban a büki zsinaton egy Jakab nevű lelkészét, mint távollevőt említik. 1669-ben Sz. Fekete István püspök Lendvai Jánost avatta fel Csikvándra, aki 1674. a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt is megjelent. 1698-ban tiltakoztak a r. kath. főesperes egyházlátogatása ellen. Ekkor építették a templomot. Lelkészük a Turócból származott Molitoris András volt, ki r. katholikusnak született s csak később tért át hozzánk.[595]

Ó- és Újmalomsok. 1325-ben van első nyoma. A Marczaltői s 1589. a Hathalmi és Amadé családnak is volt itt birtoka. Győr ostromakor elpusztult s 1609-ben a behódolt községek közt találjuk. 1683-ban a Bécs felé vonuló török újra feldulta. Lakói ekkor települtek át Újmalomsokra. Az utolsó török dulás után, mint Győr városába és a megye egyéb helyeire, ide is németek települtek, kik később elmagyarosodtak. Lelkészei közül Suklyósi Mártont ismerjük, ki 1621 óta volt itt s ekkor irta alá a Concordia könyvét. 1631-ben Körmendi János volt Malomsok lelkésze. Marcaltői István, kinek Telekesi Török Erzsébet volt az édesanyja, 1635. márc. 5. panaszolta be rokonánál, Amadé Lénárdnál ennek ispánját, Nagy Jánost, hogy "éjjel többen magával az én szeremre Praedicator házára jött és Praedicatort kivonatta és vonta volna Nagyságod részére." 1644-ben pedig Szentmiklósy Mihály volt a malomsoki lelkész, ki megjelent jún. 8. a koltai zsinaton s még 1646. is itt találjuk. 1651-ben Urbani Gábor volt az utóda. Ott volt a hódoltsági részen 1671. felszámlált 17 győrmegyei prot. gyülekezet között. Itt volt lelkész az ismeretes gályarab, Edvi Illés Gergely is, kit 1649. Mérgesbe avattak fel s innen jött 1651 után Malomsokra. Edvi Illést mint aggastyánt idézlek 1674. a pozsonyi törvényszék elé s utközben 1675. ápr. 29. Capra Cotta mellett a szamár hátáról lebukva szörnyet halt. Holttestét temetetlenül hagyták az uton. Matusek Antal tehát tévesen irja róla ("Győri Közlöny" 1859. 25. sz.) "Győr megye téthi járása" cim alatt a következőket: "1682-ben a Bécset megszálló török elől az evang. pap, Illés Gergely népével együtt a Rábán túl fekvő keszői várba vonult, de leányát a török elkapta és Pápáig el is vitte, honnan azonban az atyja szerencsésen visszahozta. A nevezett predikátor egyike volt azon győrmegyei prot. papoknak, kik 1673. Leopold várába idéztettek, de még a török hadjárat előtt hazaszabadult." Illés Gergely sajnos, nem szabadult ki, hanem olasz földön halt meg. Ha a fentebbieknek históriai alapja van, akkor a lelkész más nevű volt.

1698-ban Malomsoknak sem papja, sem tanítója nem volt. Templomuk romokban hevert. A földesuruk ekkor Amadé Ádám volt. A lélekszám: 113 evang., 8 ref. és 18 kath.[596]

Gyömöre. I. Ferdinánd 1536. E. Török Bálintnak adományozta. 1565-ben E. Török Ferenc, 1609-ben E. Török István volt a földesura. 1594-ben a török ezt a községet is elpusztította. Török István fiu nélkül halván el, lányára, Nyári Pálnéra szállt a falu. Később pedig Csáky László és az Esterházyak voltak itt a birtokosok. Bizonyára a XVI. század közepe előtt volt már itt is evang. gyülekezet. 1630-31. Molitoris Zakariás volt a lelkész, aki Poros Bálint és Gencsi Ilona házassági perében volt tanu. 1647-ben Ruszti Jakab volt Gyömöre lelkésze, aki 1648. már Miskén volt hivatalban. Halasi András nevű lelkészüket 1674. a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték. Musay püspök is 1661. az anyagyülekezetek közé sorolja és 1671. ott van a 17 győrmegyei egyház között. Lelkészük 1698. a szláv eredetű Bresnovicz András volt, ki ekkor 35 éves. A felnőttek közt 108 evang., 85 r. kath. és 13 ref. (Eht. Eml. 83. 148. Ehker. jkv. 15. 21. 33. 295. 419.)

Gyarmat. Már 1157. van nyoma. 1271. a Poky, 1380. a Keczer család tulajdona. 1399. a Kanizsay család kezén volt, kik ekkor valami más birtokért a csomai prépostságnak adták. A török világban sokat szenvedtek, lakói többször elmenekültek. 1631-ben Ludányi György, 1639. Kupay György, 1646-ban Lőrincfi Pál, 1649-ben Fövenyesi János volt a lelkésze. Musay 1661. az anyagyülekezetek közé sorozza és 1671. a hódoltság 17 prot. gyülekezete között is ott szerepel. Sz. Fekete István püspök 1671. Fábri Mátét avatta fel gyarmati lelkésznek. Ekkor Puszta-Gyarmat volt a község neve. Fábri 1674. a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt is megjelent. Az 1698. évi egyházlátogatáskor már r. kath. plebánus és tanító volt a faluban. A lakosok németek, csak néhány magyar. A vizitáló r. kath. főesperes mondja, hogy a volt predikátor leánya (talán Fábri lánya) Pápára ment férjhez. Apja a templom okleveleit erre hagyta, tehát ezt kellene megkérdezni. Nem tévesztendő össze a vasmegyei Rábagyarmattal, melynek 1626. Lonchaeus Pál (később a Zrinyiek papja) volt a ref. lelkésze.[597]

Szerecseny. 1536. E. Török Bálint, 1565. Török Ferenc birtoka. 1609. behódolt. 1619-ben Nyári Pálé, 1642. Csáky Lászlóé s azután az Esterházyaké. A reformátusok 1618. a pápai esperességhez számítják. 1617-19. Körmendi György, 1621. Ludányi György, 1623. Szily János, 1628. Körmendi Péter volt a ref. lelkész. Hasonló nevű lelkészek nálunk is voltak. Musay és evang. jegyzőkönyveink nem szólnak róla. 1698-ben a 40 éves Komáromi András itt a ref. lelkész. A lélekszám: 119 ref., 20 evang. és 17 r. kath. (Adattár VIII. 21.)

Szemere. A Héderváry, Jármán, Rhumy stb, családok voltak itt birtokosok. 1609-ben behódolt község, 1683. a Bécs felé vonuló török ezt is elpusztította. A XVII. századból csak református lelkészeit ismerjük. Az evangelikusok Felpécre vagy Téthre jártak templomba. Egy 1646-ból való értékes kelyhük van, mely a magyaróvári ref. egyházból került ide. A 17 győrmegyei prot. egyház között ez is ott van. 1613. nov. 11-én Szécsényben Fejes Pált avatták fel ide lelkésznek, aki német származású volt, de teljesen megmagyarosodott s itt szolgált 1626. jan. 5. bekövetkezett haláláig. 1698-ban 125 ref., 90 ev. és 87 r. kath. volt a faluban. A ref. lelkész Szikszai Mihály, szikszói születésű. Anyagyülekezetet itt 1807. Matkovich Pál kerületi felügyelőnk alapított. (Borovszky, 57. Adattár VII. 142. IX. 83.)

Koronczó. Neve már III. Ince pápa 1206. évi bullájában előfordul. A Koronczói család birtoka volt, melynek utolsó tagját, Menyhértet 1585. Noszlopynak is nevezték. A Bezy, Poky és Trinka családnak is volt itt birtoka. 1609. behódolt a töröknek és elpusztult. 1629-ben a győri káptalan mellett Mesterházy Boldizsár özv. Syey Jánosné szül, Vragovich Katalin és Magassy László voltak itt birtokosok, (Győrm. mon. 40.)

1615-ben Csepreghy Mihály volt az evang. lelkésze, ki a lövői zsinaton máj. 20. irta alá szimbolikus könyveinket. 1625. pedig Kopcsányi János a koroncói lelkész, ki jelen volt a csepregi püspökválasztó zsinaton. 1630. jún. 5. Báthi Jánost avatták fel ide, aki csakhamar Kajárra távozott. 1639. nov. 22. a bozsoki zsinaton Kis Bertalan püspök Ambrosiades Andrást avatta fel koroncói lelkésznek. 1654 előtt Lázi György volt Koroncón, aki ekkor már Vágra költözködött át. Lázi ellen 1654. jan. 27. a kereszturi zsinaton (Rábaközben) Mészáros Márton és Ihász István esküdt polgárok Koroncó nevében vádat emeltek, hogy "különféle mód nélkül való cselekedetei miatt" kiadtak rajta s Győrben a fiánál lakott, aratáskor mégis a gabona részét követelte s Pápán 4 f. 5 d. aratási s 2 f. 5 d. borköltséget hajtatott be hivein. Lázi azonkívül a paplakon bort is méretett (korcsmáltatott), jóllehet a falu megüzente neki, hogy ő kegyelmét nem korcsmárosnak, hanem predikátornak fogadták. "Más az, hogy mi holdult (hódolt) helyen lakunk - panaszolják a hívek - és az katonák és hajduk föl s alá járván, az ő kegyelme borárultatása mellett faluúl nem kicsiny kárt vallunk." Ilyen okok miatt kellett Vágra mennie, ahol Keglevicsné földesasszony vette őt pártfogásába. A kerület el is itélte s a fentebbi összegek megtérítésére kötelezte. (Ker. jkv. 411.)

Sz. Fekete István püspök 1672. máj. 18. a meszleni zsinaton Gábor Mátyást avatta fel Koroncóra lelkésznek, aki 1674. innen ment Pozsonyba a rendkívüli törvényszék elé. 1698-ban a győri káptalan, Eölbey György és más nemesek voltak itt a földesurak. 1704. jún. 13-án e község határában Heister császári fővezér döntő csatát nyert Forgách Simon kuruc tábornok seregei felett. Több mint kétezer kurucot, Rákóczinak legjobb gyalogságát lekaszabolták itt és Koroncó is elpusztult.[598]

Kisbaráti. 1261-ben van első nyoma. A Péchy, Héderváry és Nádasdy családok voltak itt birtokosok. A török 1549. Győrrel és Pápával együtt feldulta s ekkor Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsolya kapott I. Ferdinándtól szabadalomlevelet, hogy új lakosokat telepítsen ide, 1611-ben behódolt a töröknek, 1619. puszta hely volt. Ekkor Czobor Márton is a földesura volt. Később ismét a Héderváryak és Viczayak bírták. (Fehér Ip. Borovszky 36.)

Első ismert lelkésze a beczkói Csapur János, akit 1626. Ságra avattak fel s 1631. mint kisbaráti lelkész volt jelen a csepregi zsinaton. 1634. máj. 23. Soós (Joós) Györgyöt avatták fel kisbaráti lelkésznek. 1646-ben pedig Bali (Baliensis) András volt a lelkészük. Musay püspök 1661. Kisbarátit is, mint a rábaközi esperességhez tartozó anyaegyházat említi s 1671. ez is a 17 győrmegyei község között említtetik, melyeknek prot. temploma és lelkésze van. 1698. Viczay Ádám volt a földesura és volt plebániaház, melyben (régebben) a predikátor lakott. A r. kath. esperes Nagybaráti filiájának mondja. A lélekszám 146 evang., 42 kath. és 8 ref. (Ehk. jkv. 33. 246. Eht. Eml. 74. 133.)

Nagybaráti. Már 1200. a királyi udvarnokok lakóhelye volt. 1387-ben a gesztesi vár tartozéka és Zsigmond király Kanizsay Istvánnak adományozta. Kanizsay János esztergomi érsek és testvérei itteni birtokaikat 1399. elcserélték más birtokért. 1619. a szentmártoni apátságé volt, de a csomai prépostságnak is volt itt birtoka. Eleinte Kisbaráti filiája volt, de később (1681 után) ez lett az anyagyülekezet. 1698-ban evang. tanítójok volt, kit a győri iskolából hívtak meg és Kisbarátiban is ez tanított. A lélekszám: 103 evang., 96 r. kath. és 4 ref. A földesurak ekkor Jany Ferenc csomai prépost és Lendvay Placid szentmártoni apát voltak. (Győrm. mon. Ehlát. jkv.)

Kismegyer. Ma Szentivánhoz tartozó puszta. Már IV. Béla idejében falu volt. I. Ferdinánd 1536. ujabb donációt adott itt a szentmártoni apátságnak. Győr ostroma idején elpusztult, de újra benépesült. A mostani majorság mellett a kis dombon erősség épült, melyet lapos alakjáról Tarisznyavárnak neveztek. 1638. igy nevezték a falut is. Később az erősség helyére kápolna épült. János főherceg 1809. ebből vezette a franciák ellen az ütközetet. Musay Gergely püspök 1659. jun. 18. a győrmegyei Kismegyerre avatta fel evang. lelkésznek Czirkos Istvánt. Több egyházi adatunk nincs róla. (Győrm. mon. 32. Ehker. jkv. 477.)

Mindszent. Ma Mezőőrshöz tartozó puszta. Már 1235. falu és a Mindszenthiek fészke volt. A XV-XVI. században az Ispán, Eölbey, Szapáry és Szombathelyi családok voltak az urai. A török világban 1529 tájt elpusztult. 1609. az elhagyott helyek közt említik, de újra benépesült. 1617. még az ősi temploma is fennállott, de ez is a török rombolásnak esett áldozatúl. 1649. kezdett ujra felépülni, de régi nagyságát többé nem nyerte vissza. (Győrm. mon. 43.)

1656. jun. 20. Musay Gergely püspök Radisics Mihályt avatta fel evang. lelkésznek a győrmegyei Mindszentre. Ugyanekkor szimbolikus könyveinket is aláirta. 1659. jun. 18-án pedig a kismegyeri lelkésszel együtt Balogh Ferencet avatták fel mindszenti lelkésznek, aki szintén aláirta a Concordia könyvét. Az 1698. évi egyházlátogatás szerint Mindszent ekkor több nemes úr birtoka volt. A templom romokban hevert. Egyházi József nevű 65 éves lelkészük volt, aki Kispécről jött ide s most jegyzősködött is. A faluban 25 ház volt és 195 lélek. Ezek közül 97 r. kath., 63 ref. és 35 evang. A reformátusok a közeli Mezőőrsről jöhettek ide, ahol régebben virágzó anyaegyházuk volt. (Ehker. jkv. 450. 477. Eht. Eml. 90.)

 

XI. A zalamegyei gyülekezetek.

Zala megyében a XVI. és XVII. században csak szétszórtan találunk egyes ág. hitv. evang. gyülekezeteket, melyek eleinte a hozzájuk legközelebb eső (többnyire vasmegyei) esperességekbe voltak beosztva. Rendszerint az egyes urodalmak központjain, a várakban és városokban alakultak virágzó gyülekezetek s a vidéki egyházak is e központok körül csoportosulnak.

Ilyen központok:

1. Alsólendva, a Bánffyak birtoka, amelynek köréhez Dobronok, Turnisca, Szécsisziget, Bagonya, Resznek, Zebeczke, Tófej és Lenti községeket számíthatjuk.

2. Muraközben a Zrinyiek birtokán a következő községekben voltak evang. gyülekezetek és lelkészek: Csáktornya, Stridó, Szobotica (Kisszabadka), Muraszerdahely (Murszko-Srediscse), Szelnica vagy Zelinca, Turnisca, Nedőce (Nedelic), Vinice, Mura-Szentmárton (Podmurje), Szent Mária, Szent Vid, Csáktornya-Szentmihály, Belica, Perlak, Tüskeszentgyörgy, Kottori, Légrád.

3. Nagykanizsa és vidéke: Nagykanizsa, Eszterény, Becsehely, Letenye, Szepetnek, Gelse, Rajk, Hahót, Sárkánysziget, Söjtör, Pusztaszentlászló, Bollahida, Pacsa, Nemes- vagy Zalaapáti, Szentgyörgyvár.

4. Szentgrót és vidéke: Szentgrót, Kisgörbő, Nagygörbő, Ukk, Rigács, Kosztot, Galsa, Szegvár, Szalaszeg, Aranyod, Véged, Zalaistvánd, Zalakoppány, Ollár, Vaspör, Háshágy, Zalaszentgyörgy.

5 A Balaton mellékén: Tihany, Kővágóőrs, Szepezd, Alsó-, Felső- és Kis-Dörgicse, Akali, Vászoly, Szentantalfa, Zánka, Kapolcs, Petend, Eöcs, Taliándörögd, Hegymagas.

Zalamegyében korán alakultak evang. gyülekezetek s ezek korán is csatlakoztak a dunántúli kerülethez, mert ennek legrégibb hivatalos cimében Vas és Sopron mellett csupán Zala megye említtetik mint harmadik. De közülök sok igen korán el is pusztult már a török háboruk idején, miként ezt Sárkánysziget példája mutatja. Egyházlátogatási jegyzőkönyveink Zala megyéből az 1. időszakból nem maradtak s így csak keveset tudunk az itteni egyházközségekről. Sárvártól és Csepregtől, a dunántúli központoktól messze estek. Lelkészeik csak ritkán jelentek meg a gyüléseken. De püspökeink is csak kevéssé ismerték az Egerváron túl eső egyházakat. Musay Gergely 1646. évi jegyzékében mondja: "Nomina Ecclarum circa arces Egervár et Szentgyörgyvár propter locorum longinquitatem nobis incognita". A balatonmelléki gyülekezeteket Kemenesaljához csatolták, Kanizsa vidékén pedig a hódoltság számára (in ditione Turcica) 1632. Csillagh Dávid gelsei lelkészt választották meg alesperesnek. 1642 óta Semptei Benedek légrádi, 1650 óta pedig Deselvics István szintén légrádi lelkész volt a zalai és a somogyi gyülekezeteknek külön esperese. (Ehker. jkv. 33. Eht. Eml. 132. 148.)

 

a) Alsólendva és vidéke. Az evang. Bánffyak.

Alsólendva. E kies szép helyen, melynek régi vára van, a Bánffyak oltalma alatt szilárdult meg a reformáció. Az Alsólendvai Bánffy család a Thüringiából Wartburg vidékéről bevándorolt Hahold nemzetségből vált ki a XIV. században. I. Ulászló idejéből Bánffy Pált ismerjük, aki 1441. Pápa városát kapta királyi adományúl és részt vett 1459. a Mátyás király ellen intézett fegyveres felkelésben is. (Pápa v. mon. 64. Vasm. mon. 188. 545.)

A mohácsi vész idejéből három Bánffy testvért ismerünk: Miklós főajtónállót, akinek leányát, Sárát Monyorókeréki Erdődy Péter vette feleségül (második neje Pucheim Borbála volt); Ferencet, Ráskay Gáspár sógorát, akinek László nevű fia és János nevű unokája volt és Jánost, ki II. Ulászló és II. Lajos idejében főpohárnok, János király országában pedig nádor is volt.[599]

Ezek közül Bánffy János családját ismerjük közelebbről. Ennek fia, István és unokája, Miklós voltak Lendván a reformáció első pártfogói. Korán beszerezte a család Éber Pál wittenbergi tanárnak 1551. megjelent történeti naptárát (Calendarium Historicum) s ebbe irták bele családi feljegyzéseiket, melyek több érdekes adatot mentettek meg számunkra.[600]

Ennek alapján ismerjük Bánffy János családját is. Az apa Ormosdi Székely Magdolnát vette feleségül. Második neje pedig Henning Margit volt, akit 1534. jan. 30. bekövetkezett halálával özvegyül hagyott maga után. Gyermekei közül ismerjük Zsigmondot, aki II. Lajos udvari embere (familiáris) volt. Másik fia István volt, aki még csak 1522. febr. 9. született. Leányát, Annát pedig Désházi Szilágyi István vette feleségül.[601]

Bánffy István 1543. jan. 22. még "ritu sanctae Romanae ecclesiae" tárta esküvőjét Guthi Ország Magdolnával, Ország Imre főajtónálló és Homonnai Drugeth Ágnes leányával. Lehet azonban, hogy ez a latin kifejezés csak gondatlanságból maradt benne a régi szokásos formulában, mert 1544. febr. 28. született Anna nevű leányuknak már az evang. Orbonai Rácz György magiszter volt a keresztapja. Miklós fiuk 1547. jan. 25. született, Gáspár pedig 1551. dec. 21-én. Az apa 1568. jan. 22. halt meg. Rácz Györgyön kívül Zuhodolyi András deák és Szentgyörgyvölgyi Bakács Farkas is nevelői voltak a gyermekeknek. Miklós fiukat már 9 éves korában 1556. febr. 22. Grácba küldték német szóra. Eddigi pedagógusán, Rácz Györgyön kívül még két más mester is elkisérte. 1558-ban jan. 10-én pedig Archo Pyrrhus gróf neje, Széchy Margit (első férje Salm Miklós volt) vitte el a fiut Bécsbe, hol a királyi udvarban tanult, miként Nádasdy Ferkó és több magyar ifju. Leányukat, Annát 1561. szept. 14. Révay János (Mihály és Ferenc fivére) vette el feleségül.

Édes anyjuk, Ország Magdolna igen művelt, jószívű, vallásos, munkás és takarékos nő volt, miként ez fennmaradt leveleiből is kitünik. Takáts Sándor piarista történetíró igen szép vonzó képet fest róla, csak azt nem említi, hogy protestáns volt. 1584. febr. 5. halt meg. Bánffy István fiatal korában mint katona sokat volt távol Pécsett és Pápán, többnyire unokatestvérével, Bánffy Lászlóval harcolt együtt. Később azonban erős viszály dúlt köztük, melyet a rokonok sem tudtak eloszlatni.[602]

Bánffy István idejéből ismeretes Alsólendvának első evang. lelkésze, Tőke Ferenc, aki fennmaradt irodalmi műveit itt 1553 és 1556 között irta. Rácz György pedagógusról nem tudjuk, hogy lelkésznek is felavatták volna. Tőke, aki bizonyára már 1553 előtt is Lendván volt, papi működéséről csak annyit mond, hogy "mind predikációval, mind hegedűszóval és énekléssel" intette megtérésre a tévelygőket s "visszavonó néppel volt vesződése." Spira Ferencről szóló históriás énekét e sorokkal fejezi be:

Ezerötszáz után az ötvenháromban,
Az kárhozandókról való bánatjában,
Tőke Ferencz szerzé ezt Lindván versekben
Visszavonó néppel való vesződésben.

E visszavonásnak lehettek vallási okai vagy pedig a zalamegyei népnek a civakodásra való hajlandósága. Mert ha rossz hire volt a somogyi bicskásnak, nem különben följegyzé a somogymegyei Melius Juhász Péter is, hogy "a szalaiak a zsebben hordozzák a sós kenyérbélt, mert tudják, hogy a korcsomán betörik a fejét, avagy arcúl vágják."[603]

Tőke Ferenc udvari lelkészi állásában sem feledkezett meg gyülekezetéről. Első ismert históriás énekét is "a kárhozandókról való bánatjában" irta és azoknak elrettentő példájára, akik a hitet megismervén, megtagadják vagy eltitkolják, "Az Istennek röttenetes haragjáról" cime ennek az éneknek és Spiera Ferenc páduai jogtudós esetét tárgyalja, aki 1542-ben evangelikussá lett, de öt év múlva megtagadta hitét s 1548. afelett való kétségbeesésben halt meg, hogy a Szentlélek ellen való bűnt követett el. Halála nagy hatással volt Vergerius Péter Pál pápai követre is, ki ez évben tért át hozzánk, s később mint tübingeni tanár halt meg. Tőke művének forrása: Francisci Spirae história a quatuor summis viris summa fide conscripta. E négy férfiú Vergerius P. Pál, Gribaldi Máté, Scotus Henrik és Gelous (vagyis Gyalui Torda) Zsigmond, későbbi eperjesi tanár, Melanchthon jó barátja. Vergerius mint szemtanú szól a munkában. (Szilády Á. VI. 338.)

Tőke Ferenc másik éneke Szigetvárnak 1556. évi ostromát mondja el (Historia obsidionis Insulae Sziget 1556.) Ezt "a szigeti hősökhöz való szerelmében irta, kik véreket érettünk kihullatták" s benne hazaszeretetre int. Szilády Tinódinál is jobb verselőnek tartja Tőkét. E művének kézirata Tinódi Sebestyén 1551. évi krónikájához kötve b. Révay Ferenc könyvtárában maradt fenn és a Nemzeti Muzeumba került. (Bp. Hirlap 1916. aug. 19.)

A két éneken kívül Tőke epitafiumot is írt Istvánfi Pál halálára, mely Bécsben 1553. jelent meg Zimmermann Mihály nyomdájában. Összeköttetésben állott Tőke a protestáns hitvitákból ismeretes Szentgyörgyi Gáborral, Nádasdy Tamás titkárával is, ki szintén irt verseket e kiadványba. Az epitafiumból azt következtethetjük, hogy Istvánffy Pál baranyamegyei, kisasszonyfalvi birtokos és kir. tanácsos is protestáns volt, valamint ekkor már Szentgyörgyi Gábor is.[604]

Tőkével egy időben egy más világi lantos is élt Bánffyék udvarában Alsólendván. Ez a családnak vendége és rokona, Ráskay Gáspár nógrádi, majd temesi főispán és kincstartó (Ráskay Balázs budai várnagy fia, ki Paduában tanult) volt, aki 1552. Alsólendván irta a Vitéz Francescoról szóló históriáját. Ennek az éneknek versfőiben ez a jó kivánság foglaltatik: "Éljen Bánfi István ez Alsó Lindvában ő házastársával, Ország Magdolnával, míg Isten akarja az ő kis fiával, jó Bánfi Miklóssal és Bánfi Annával." Bánfi Miklós még csak öt éves volt, mikor a vers készült.[605]

Tőke után nem sok időre jött Lendvára s lehet, hogy Tőkével még együtt is szolgált Beythe István, aki 1559. Szent Mihály napja körül Szakolcáról került ide tanítónak. Őt tehát még az apa, Bánffy István hívta meg s Beythe mintegy öt évet töltött itt, hol annyira megkedvelték, hogy Sárvárra való távozása s ottani rövid tanítóskodása után már 1565. Lendvára hívták vissza lelkésznek. S most a még fiatal erejében levő Beythe Ferenc évet töltött itt, azután pedig Sopronba ment magyar lelkésznek. Első nejét Pozancsics Margitot 1558. még Szakolcán, a másodikat Czypon Zsófiát 1561. Alsólendván vette feleségül. Beythét a soproniak már 1573-ban meghívták, de Lendván jun. 27. kelt levele szerint urai, a Bánffyak ekkor még nem bocsátották el véglegesen. Butorait Kocsi Benedek és Söntés Benedek magyar fuvarosok 1574. ápr. 11-én szállították Alsólendváról Sopronba.[606]

Alsólendva másik földesura Istvánnal egy időben ennek unokatestvére, Bánffy László volt, Ferencnek, Ráskay sógorának a fia. Ez is vitéz katona, jókedvű elmés férfiu. Első neje Keglevich Anna 1542. évi végrendeletében még misealapítványt tett gyóntatója, Mihály letenyei plebánus előtt. A várnagy ekkor Loránth Péter volt. De Bánffy László már nem volt jó barátja a klérusnak. Az 1543. év őszén a jobbágyait Sopronczai Antal dobronoki plebánus (később vasvári kanonok) parochiájára küldötte s ennek minden ingóságát elraboltatta, sőt a templom és sekrestye ajtait is feltörette s az ott őrizett pénzt elvitette. Második felesége, Somi Borbála, azonban már buzgó evangelikus volt. Bornemissza Péter evang. püspök "Evangeliomok magyarázatai" című művének I. részében (Sempte 1573) a Salm Gyula nejéhez, Thurzó Erzsébethez intézett ajánló levélben mondja: "Az több főasszonyok között pedig, kiknek jó példaadásokat és ájtatos tanúságokat én magam láttam, méltán nevezhetem egyiket Nagyságodat, másikat Bánfi László uramné asszonyomat, az N. Somi Borbála asszonyt, és Dobó István uramné asszonyomat, az N. Sulyok Sára asszonyt, kik engem is mind intésekkel, mind segítségekkel siettettenek ez könyvnek kinyomtatására. Ezek mellett az ő kegyelme nénje is, Balassi János uramné, az N. Sulyok Anna asszony csudálatos ájtatos vala az Isten igéjének tanulásában." A mű II. részét pedig már Bánfi Lászlónak és feleségének ajánlotta Semptén 1574-ben.[607]

Bánffy László zalamegyei főispán és a felesége különösen Nádasdy Tamás nádorékkal élt jó barátságban. Fiuk, János Nádasdy birtokán Kapuvárott tanult s 1550. jún. 5. egy szép levélben kérte Nádasdyt, hogy hozza meg neki Bécsből Erasmusnak Colloquia és Apophthegmata című műveit, mivel könyvek nélkül nem tanulhatnak. Néhány nappal később Nádasdy László kapuvári tanuló pedig egy bibliát kért tőle. Bánffy László tehát 1550. már evang. iskolába küldte a fiát s így bizonyára maga is evang. volt, miként Nádasdy. (Bunyitay V. 361. 369.)

A Nádasdyékkal való barátságnak egyéb bizonyságai, hogy Bánffy László 1553. Grácban volt együtt Nádasdyval, 1559-ben pedig Sárvárott voltak Bánffyék Nádasdy nevelt leányának, Szluny Annának Oláh Császár Miklóssal való esküvőjén. 1561-ben Bánffy Nádasdyval jött Bécsből s Németkereszturon hozzászállt. Nádasdy nevelt fia, Mayláth Gábor 1561. Bánffy László leányát vette feleségül, aki Miksa cseh királynak és magyar trónörökösnek volt az udvarhölgye. 1567-ben is, midőn Bánffy László egy másik leányát házasította ki, Bánffyék Nádasdy özvegyétől kértek kölcsön ezüstevőeszközöket. A Nádasdyékkal való barátság is bizonyára fokozta Bánffyék protestáns buzgalmát. (Nádasdy csal. lev. 7. 51. 104. 171. 238.)

Hogy Bánffy Lászlónak mennyi része volt Lendván a reformáció megszilárdításában, azt részletesen nem tudjuk, de Bornemissza püspök jó bizonyságot tesz mellette. Nagy kár azonban, hogy unokatestvérével, Bánffy Istvánnal később nagy viszálykodásban élt s barátaik sem tudták kibékíteni. Nagy hátrányára volt ez bizonyára a reformáció ügyének is, (Takáts S. Régi magy. asszonyok. 21.)

Bánffy István még Beythe papsága idején halt el 1568. jan. 22. Egy özvegy Bánffyné 1582. említtetik Regede közelében. Fia, Bánffy Miklós pedig 1570. vette feleségül Zrinyi Orsolyát, a szigetvári hős legfiatalabb leányát, Perényi Gábor özvegyét, aki buzgó evangelikus volt. Menyegzőjükön nővére, Zrinyi Dóricza s ennek férje Batthyány Boldizsár voltak a főgazdák. 1571-ben egy fiú gyermekük született, 1573. márc. 21. Katalin nevű leányuk, 1574. szept. 16. György nevű fiuk és 1577. márc. 12. Kristóf nevü fiuk.[608]

Katalin nevű leányukat 1573. még Beythe keresztelte és a keresztszülők között már egy új egyházi ember is szerepel, Kulcsár György tanító, aki Posztillájában alsólendvainak mondja magát s első művét számüzetésben (in meo exilio) irta. "Az egyházak, úgymond, nagy szorongattatásban vannak. Az igaz tannak kegyes tanítóit és hitvallóit bebörtönzik, számüzik, némelyeket máglyára hurcolnak vagy a halál más nemével ölnek meg." Ilyen nehéz időkben jött Kulcsár Bánffy Miklós oltalma alá, aki az ő kedvéért még Hofhalter Rudolf könyvnyomtatót is Lendvára hívta. Kulcsár három művet irt és adott ki itt. Az első: "Az Halálra való készületről", melyet Bánffy Miklósnak ajánlott (1573. 8. r. 65 levél). A második: "Az Ördögnek a penitencia tartó bünössel való vetekedése" (1573. 8. r. 48 levél), melyet Zrinyi Györgynek, Kristófnak és Miklósnak ajánlott. Az előszó szerint Urbánus Regius irt egy ily című munkát s bizonyára Kulcsár is őt követte. A harmadik műve volt Postillája (Alsólendva 1574. 4. r. 561 levél) melyet már mint predikátor Bánffy Miklós zalai főispánnak és Miksa király pohárnokának dedikált. Tehát ebben az évben lépett elő a lelkészi állásra. Kulcsár azonban nem sokáig működött Alsólendván, mert Kanizsai Pálfi János feljegyzése szerint már 1577. jún. 11. meghalt. Postillája Bártfán 1579. és 1597. újabb kiadásokban is megjelent és sokan használták. (Szabó K. Rmk. I. 96. 97. 114. Adattár IX. 92.)

Kulcsár utódai közül még csak Beythe Ferenc nevét ismerjük, aki Kanizsai Pálfi János feljegyzése szerint 1595. ápr. 3. halt meg mint alsólendvai lelkész. (Adattár IX. 93. l.)

A protestáns világ Alsólendván Esterházy Miklós ideköltözésével kezdett felbomolni. Ez ugyanis 1612. november 22-én nőül vevén a gazdag Dersffy Orsolyát, Mágócsy Ferenc evang. özvegyét, a mézeshetekre ennek alsólendvai birtokára vonult vissza s nejének megtérítése céljából magával hozta ide Hajnal Mátyás jezsuitát is, aki nem csak Esterházynét, hanem Bánffy Kristófot is áttérítette. A jeles családnak ez az utolsó, hitehagyott tagja 1577. született, Bocskay és Bethlen szabadságharcában is királypárti maradt, ezért a főpohárnokságot és tárnokságot is elnyerte. Első felesége Mérey Anna, a második a buzgó kath. Trakostyini Draskovich Eleonóra volt. Bánffy Kristóf leányát, Évát 1614. már Hajnal Mátyás páter keresztelte. A gyermek keresztapja Nádasdy György volt. Bánffy tehát ekkor már elhagyta evang. hitét. Hajnal Mátyást Esterházy egyenesen a térítések céljából kérte ki Grácból Lendvára. Bánffy Kristóf és Esterházy között jó volt a viszony. Esterházy 300 vagy 400 forintot jövedelmező birtokát később Bánffynak engedte át. Bánffy második leányának, Franciskának 1617. dec. 24. a keresztapja is Jeckel Zakariás plebánus volt. 1621. márc. 2. született Erzsébet nevű leányát pedig Kaposi János plebánus keresztelte Sennyei István püspök képében. Az evang. lelkészeket Alsólendváról, Dobronok, Turnisca, Belatinc és más helyekről csak 1624. és 1625. üzte el. Ugyanekkor az evang. népet is sanyargatta s a templomokat, iskolákat, paplakokat és egyházi jövedelmeket is elfoglalta. A hitehagyás azonban nem hozott áldást Bánffyra. Gyermekei korán elhaltak s vele a Bánffy család alsólendvai ága is kihalt 1644-ben.[609]

Dobronok. A fentebbiek szerint ez is anyagyülekezet volt. Dobronoki Miklós dunáninneni ref. püspöknek és Dobronoki György kiváló jezsuitának "a kapós aranyembernek és a diplomatikus számításban páratlan páternek" származási helye. A nagyszombati születésű Csillagh Dávid dobronoki lelkész 1631. jún. 25. a csepregi zsinaton tért át a kálvinistáktól evang. egyházunkba, amelyben született. Őt ekkor gelsei lelkésznek s a somogyiak kérelmére a hódoltságban levő (in ditione Turcica) somogyi és zalai gyülekezetek alesperesének is megválasztotta a kerület és igen szép megbízó levelet állított ki számára. Musay Gergely püspök is 1661. évi jegyzékében megemlékezik Dobronokról, mint volt evang. gyülekezetről. (Eht. Eml. 72. 150. Ker. jkv. II. 33.)

Turnisca. Előbb a Bánffyak, majd a Zrinyiek birtoka volt. A régiek ezt is Muraközhöz számították. Azért mi is a muraközi gyülekezetek között szólunk róla. (Lásd alább.)

Szécsisziget. A XVI. század derekán Széchy Margitnak, István leányának birtoka volt, aki előbb Salm Miklóshoz, később pedig Archo Pyrrhus grófhoz ment feleségül. 1570-ben elhalálozván, a Széchy-urodalmat a másik ágból való Széchy Tamás vette birtokba, akit második neje, Batthyány Kata és sógorai áttérítettek a reformátusokhoz. Így Szécsiszigeten is 1618. Szentvölgyi János református lelkész volt s a gyülekezet Hódos, Martyánc, Muraszombat, Szentbenedek, Szenttrinitás, Turnisca, Velemér sat. községekkel a vizlendvai ref. esperességhez tartozott. 1619-ben azonban már az evang. Farkasdy Márton volt a szécsiszigeti lelkész, aki 1607 előtt Szakonyban, 1610 előtt Hegyfaluban, 1610-1615-ig pedig Sopronban lelkészkedett. A reformátusok 1619. évi körmendi zsinatán nem volt jelen s későbbi sorsát nem ismerjük. 1627-ben Smidelius Andrást, 1631-ben pedig Sinka Györgyöt avatták fel Szécsiszigetre evang. lelkésznek.[610]

Bagonya. 1646-ban Csernyevich (Csernadics) István volt a lelkésze, kit a büki zsinaton avatott fel Musay püspök és az 1651. évi szakonyi zsinaton is mint bagonyai lelkész volt jelen. 1661-ben a muraszombati esperességhez tartozott. Ezért már fentebb szóltunk róla. (Eht. Eml. 81. 135. Ker. jkv. 360.)

Resznek. (Ma Alsólendva szórványa.) 1646-ban a büki zsinaton Borsos Istvánt avatták fel ide lelkésznek. Musay püspök 1661. ezt is a muraszombati esperességhez számította. (Eht. Eml. 81. 135.)

Lenti. Szintén anyagyülekezet volt. Kis Bertalan püspök 1632. május 12-én a guari születésű Molitoris Györgyöt avatta fel lelkésznek Lenti várába. (Eht. Eml. 73.)

Zebeczke. (Novai járás.) A reformáció korában itt is alakult evang. gyülekezet. De csak egyetlen adatunk van róla. Kis Bertalan püspök 1636. május 28. a sárvári zsinaton a zalamegyei Zebeczkére avatta fel Kanizsai Györgyöt lelkésznek. (Ker. jkv. II. 139. Eht. Eml. 76.)

Tófej. (Novai járás, vasúti állomás.) Erről is csak azt az egyetlen adatot tudjuk, hogy Kis Bertalan püspök 1630. jún. 5. a csepregi zsinaton Tófej nevű zalamegyei faluba Csököli Istvánt lelkésznek avatta fel. Tehát anyagyülekezet volt. De keletkezését és pusztulását nem ismerjük. Ma Pusztaszentlászló szórványhelye. (Ker. jkv. II. 14.)

 

b) Muraköz és a Zrinyiek.

Muraközben a Zrinyiek voltak a reformáció pártfogói, akik közt már a szigetvári hőst is ott találjuk. Az első nagy Zrinyi Miklós 1510. született. 1543-ban vette nőül Frangepán Katalint, második nejét Rosenberg Évát, Rosenberg Vilmos császári tanácsosnak és Csehország főkamarásának nővérét pedig kevéssel hősi halála előtt 1564. szept. 21. Ez a neje már evang. volt. Esküvőjük cseh irók szerint Neuhausban már szept. 10. volt. Nádasdy Tamással Sárvárott 1549. okt. 22. kötöttek egymás védelmére örök barátságot és szövetséget. Többi barátai is, Horváth Márk, Erdődy Péter, Batthyány Boldizsár, Bánffy István és László, Ungnad János sat. majd mind evang. voltak.

Csáktornyán kívül Zrinyi birtoka volt a vasmegyei Monyorókerék is. És Szegedi István bécsújhelyi pálos vikárius 1558. a vasvári káptalan előtt protestált az ellen, hogy Zrinyi a Monyorókerék melletti zárdát és ennek javait elfoglalja. Tamás, a pálosok főpriorja, midőn 1559. a lutherana haeresis ellen panaszkodik, megvádolja Zrinyi Miklóst és Erdődy Pétert, hogy a monyorókeréki zárdát lerombolták és kifosztották. És sok baja volt a zágrábi káptalannal is.

Barátjának, az evang. hite miatt Württembergbe menekült Ungnad János stájer kapitánynak kértére 1558. és 1561. megengedte, hogy birtokain horvát protestáns könyveket terjesszenek. Truber Primus horvát lelkész 1562. több protestáns könyvet köttetett be Zrinyi számára. Fröhlich Sebestyén bécsi protestáns könyvárus 1563. több szépen kötött könyvet küldött Zrinyinek, de midőn Raid Kristóffal felkeresték őt (Pozsonyban) és a könyvek árát kérték, Zrinyinek régi magyar főúri szokás szerint pénze nem lévén, goromba választ adott nekik (Ungrische Antwort er deswegen schimpflich gegeben). Ez évben kir. biztosok is jártak Bécsben Fröhlichnél, aki főként protestáns könyvekkel kereskedett és megkérdezték; hány könyvet küldött Zrinyi grófnak.[611]

Zrinyi Miklós protestáns voltát bizonyítja az a nagy tisztelet is, mellyel prot. lelkészek az ő hősi haláláról emlékeznek és Krisztus ügye iránt való buzgalmát emlegetik. Így Schesaeus Keresztély segesvári evang. lelkész "De Capto Zigetho Historia (Wittenberg, 1571.) cimű hosszabb verses művében mondja:

Effuso tibi dum Christi pro plebe cruore
Dona feret Christus sangvinolenta suo.

S az egyik veje, Forgách Imre trencséni főispán (Zrinyi Kata második férje) által kiadott munkában: De Sigetho Hungariae propugnaculo (Wittenberg 1577), Siklósi Miklós nagymarosi lelkész, aki maga is jelen volt Sziget ostrománál, Ilovczi Mátyás, Miskolczi Puah Pál, Cibrádi Mihály ceglédi rektor, Szikszai Hellopaeus Bálint egri s 1574 óta debreczeni lelkész, Csanádi János, Forgách Imre alumnusa, Budai János, Debreceni Csorba István, Sartorius Jeremiás alumnus, Batizi Miklós és Sommer János irnak verseket és emléksorokat, melyeknek hangjából a hitrokoni szeretet is kiérzik. Szikszai Hellopaeus irja például Zrinyiről: "Primis cura fuit Christum cognoscere annis... Ecclesia, cujus amore - Intrepidus sua fata subivit." Ifjabb Perlaky Márton lévai lelkész is, akinek udvari apja lendvaszentgyörgyi lelkész volt, 1646-ban irott levelében Zrinyi Miklóst és ennek György fiát is, akinek lelkésze Lonchaeus Pál 1646. halt meg, reformátusoknak mondja. (Révész, Figyelmező 1872. 112.)

"Milyen vallású volt a szigetvári hős?" cimen röviden tárgyaltam e kérdést. (Harangszó 1920. 167.) Azóta cseh történetirók adatait is megismerhettem. Ezek mint kétségtelen dolgot említik, hogy Zrinyi evang. volt s e miatt kellett Rosenberg Évának is áttérni. Szigetvár ostromakor Zrinyi a nejét és családját medvevári birtokára küldte. A 25 éves Éva asszony, aki igen vidám és könnyen élő nő volt, János nevű fiuval s egy kis leánykával ajándékozta meg férjét. A hősnek halála után visszament gyermekeivel Csehországba. 1578-ban a bécsi udvar kegyencével, Gassoldo Pál olasszal lépett második házasságra. Mantuában visszatért a római egyházba s 1591. halt meg. Éva fia, Zrinyi János császári pohárnok lett, Csehországban élt, Kolowrát Mária volt a felesége s a hohenfurti templomba temették 1612. Rosenberg Éva a mostoha gyermekeivel rossz viszonyban élt és korán elszakadt tőlök.[612]

Zrinyi Miklósnak első nejétől való fiai, leányai és vejei mind protestánsok voltak. Három fiának, Györgynek, Kristófnak és Miklósnak ajánlotta Kulcsár György 1573. a fentebbi második munkáját. György 1549. április 13. született, Kristóf 1551. aug. 10. Mikor apja 1566. végrendeletet tett, Kristóf Hispániában volt Miksa király fiai mellett s korán meghalt. Miklós 1560. febr. 9. született és szintén ifjan halt meg. (Barabás, Zrinyi-levelek II. 482.)

Leányai közül Ilona 1546. született, kinek az első férje Országh Kristóf, a második Balassa István volt, akitől született hirhedtté vált fia, Balassa Menyhért. Katalin 1548. született, az első férje Thurzó Ferenc, a lemondott nyitrai püspök, a második Forgách Imre, a buzgó trencséni főispán volt. Dorottya 1550. született s Batthány Boldizsárnak volt a kedves és művelt felesége. Orsolya 1552. született, első férje Perényi János, a második Bánffy Miklós volt. Borbálát, ki 1554. született, Thurzó Elek vette nőül. Margit 1555. született s Homonnai Drugeth Miklósnak volt a felesége. Magdolna 1561. született s először Telekessy Istvánhoz, azután pedig Turri grófhoz ment nőül. (Barabás, Zrinyi-levelek II. 162.)

A szigetvári hős halála után fia, Zrinyi György lett a család feje s a protestáns gyülekezetek patrónusa. Két öccse Kristóf és Miklós korán elhalt. György 1549. ápr. 13. született s már bizonyára protestáns nevelésben részesült. Esküvőjét Muraszombaton 1568. jan. 11-én tartá Arco Pyrrhus gróf és Széchy Margit leányával, Arco Annával. Második felesége pedig Stubenberg Zsófia volt. 1566-ban ott volt Győrött, midőn atyjának fejét a budai basa a győri evang. várparancsnoknak, Salm Egonnak megküldte. Az ünnepélyen megjelent Miksa király is, ki a hős fiának itt megigérte, hogy pártfogásába veszi. Zrinyi Györgynek hosszú pere volt mostohaanyjával, Rosenberg Évával. Már 1574. dunántúli főkapitány és kanizsai várparancsnok volt, később pedig tárnokmester. (Takáts S. Zrinyi M. nev. anyja 6.)

Horvát történetirók szerint 1569-ben husz éves korában lépett fel nyiltan mint protestáns patrónus és b. Malakóczi Miklós tanácsára a r. kath. papokat elűzte, a templomokat a protestánsoknak adta, a képeket kihányatta. Az egész Muraköz meghódolt a reformációnak a Szent Ilonáról nevezett csáktornyai pálos zárda kivételével, melyet 1580-ban szintén feldúlt. Simon perjelt bezáratta, megkinoztatta, aki állítólag börtönében halt is meg. Rudolf király a vasvári káptalant bizta meg a vizsgálattal. De ezek a tudósítások bizonyára túlzottak.[613]

Zrinyi György és neje nemcsak a magyar, hanem a stájer menekült lelkészeket is a legszivesebben fogadták és támogatták. Snolscheck János az 1598. száműzött sanktkanziani lelkész példáúl, kit a stájer rendek Bagliardics Péter osayli várgrófnak és Zrinyi Györgynek ajánlottak, szept. 20-án Varasdról irja, hogy őt Zrinyi és Herberstein János Zsigmond oltalmába vette. Csáktornyán azonban Zrinyinél az ott uralkodó kálvinizmus miatt nem akart maradni s mivel lázas betegség is grasszált ott, azért jött Varasdra. 1598. dec. 5-én ismét Osaylból irja, hogy Zrinyinél jó ellátása van. Egy év múlva 1599. okt. 1-én pedig arról tudósít, hogy hat hét előtt Zrinyiné Stubenberg Zsófia őt lelkésznek hivatta s a rendek el is bocsátották. A grófné elutazása miatt Csáktornyára ment s Nedelicen akart letelepedni, de az urodalmi tisztek egészen a kálvinizmusba vannak fulladva, azért jóllehet a gróf és grófné legjobb indulattal vannak is iránta, lemondott és Alsó-Krajnába fog menni. A fentiekből az is kitetszik, amit Perlaky Márton is ir a levelében, hogy Zrinyi a kálvinistákhoz pártolt, Truber Felician laibachi lelkészt, Snollscheck sógorát, Wurics magiszter exulans lelkészt még 1598-ban, Sitarics Gergely tábori lelkészt pedig 1600-ban szintén Zrinyi Györgynek ajánlották. A soproni evangelikusok érdekében is Vépen 1595. szept. 19. kelt levelet irt Mátyás főherceghez.[614]

Nagy pártolója volt György gróf az irodalomnak is. Hofhalter Rudolf nyomdászt, a bécsi Hofhalter Rafael fiát, ki evang. hite miatt Debrecenbe volt kénytelen menekülni, 1574-ben Alsólendváról Nedelicbe hivta és Bucsics Mihály vaskai esperes horvát nyelvű protestáns műveit vele nyomatta ki, melyek azonban elvesztek. A nedelici nyomdát 1586. Varasdra helyezte át s midőn Hofhalter Rudolf Nagyváradra költözött, a laibachi Manlius János jött a helyébe, ki azonban az Erdődyek hívására már 1587. Monyorókerékre költözött. Bonfini németre fordított Ungarische Chronika cimű művének 1581. évi frankfurti kiadása Zrinyi Györgynek van ajánlva, ennek lovas képével a cimlapon. A kiadó protestáns volt, mert az előszó Luthert, Melanchthont és Spangenberget dicséri, Kultsár György Zrinyi Györgynek ajánlott művében az előszóban nagy dicsérettel szól róla. A Zrinyieket mint Isten anyaszentegyházának és pásztorinak jó dajkáit magasztalja. "E kicsiny munka mind e világ végéig bizonysága leszen, ugymond, hogy Nagyságtok segítője volt az Krisztus anyaszentegyházának, őrízője, megtartója az ő drága igéjének, sőt az Istenhez hallgató népnek és annak lelkipásztorinak is oltalmazója és táplálója." Perlaky Márton szerint az 1646. elhalt Lonchaeus Pál még ennek a Zrinyi Györgynek udvari papja lett volna. Meghalt Zrinyi Vépen 1603. május 4-én. (Figyelmező 1870. 315.)

Nagy patrónusa volt a protestantizmusnak Muraközben Zrinyi György barátja és bizalmasa id. Mallekóczy Miklós bajcsavári főkapitány is, kinek Muraszentmártonban volt birtoka és családi sírboltja, amelybe 1603. temettetett el. Buzgó prot. volt ennek fia, ifjabb Mallekóczy Miklós is, ki 1614. bárói rangot kapott. 1625. után Zrinyi Miklós özvegyét, Széchy Erzsébetet vette feleségül s a zágrábi püspökök még 1635. és 1641. is javainak elkobzásával fenyegették, ha vissza nem tér a r. kath. hitre.[615]

Két fia maradt Zrinyi Györgynek: Miklós, kinek első neje Nádasdy Anna, Ferenc leánya, a második pedig Széchy Erzsébet, Széchy Tamás ifjabbik leánya volt. Magtalanúl halt el 1625. márc. 25. A kisebbik fia György pedig Széchy Tamás idősebb leányát, Magdolnát vette nőül. Esküvőjük Muraszombatban 1619. évi május 19-én volt. Az eljegyzés azonban már 1616. megtörtént, tehát igen korán, amikor az ifjúnak Batthyány Ferenc levele szerint még tanulni kellett volna. Perlaky Márton 1646. évi levelében az atyjokat reformátusnak mondja, de a fiuk közül Miklós a felesége kedvéért áttért a lutheránusokhoz. Györgynek pedig Thurzó György nádor lévén a tútora, ez a saját Imre fiával őt is lutheránusnak nevelte. (Századok 1919. 211. Figyelmező 1872. 112.)

A szigetvári hős unokái közül tehát az idősebbik Miklós mint evangelikus 1625. magtalanúl halt el, az ifjabbik György azonban Perlaky levele szerint "a császár udvarába menvén, ott pápistává lett." Az utóbbi 1598. született s így atyját már öt éves korában elveszítette. Eleinte a tehetséges Thurzó Imrével tanúlt, de beteges lévén, nem tudott vele haladni. Gyámjának, Thurzó Györgynek halála után Bécsbe az udvarba került s ott Pázmány már korán megnyerte a római egyház számára. 1618-ban még protestált a horvát országgyülés végzése ellen, mellyel a protestáns lelkészeket kitiltották. A katholikusok 1619. évi panaszlevele szerint ő és fivére 12 frt. büntetés terhe alatt tiltották meg jobbágyaiknak, hogy a szentilonai pálosok templomát látogassák. És 1620-ban még a református Szilágyi István volt az udvari lelkésze Csáktornyának Szetmihályról nevezett templomában. De 1622. már áttért. Pázmány térítési munkáját Bakich János csáktornyai pálos prior fejezte be. Zrinyi a tridenti hitvallást a csáktornyai templomban tette le s ennek emlékére száz arany ajándékot adott az oltárra. Áttérésére bizonyára hatással volt a fehérhegyi csatavesztés s a csehek példájától való félelem.[616]

Hitehagyása után ő is üldözte a protestánsokat. Caraffa pápai követ irja 1622. körül, hogy Zrinyi György több mint húsz eretnek lelkész helyébe tett plebánust. 1626-ban pedig már ő maga irja: "Mostan a haereticus predikátorokat is többet tiznél kikergettem s Isten kegyelmességéből csak az egy igaz katholica religio hirdettetik". S mivel Németországba indult hadakozni, fiait és urodalmait Pázmány Péter oltalmába ajánlotta. Musay püspök szerint a Zrinyi György által 1625. körül elfoglalt gyülekezetek ezek voltak: Stridó, Szobotica (Kisszabadka), Szelnice, Muraszerdahely, Perlak, Tüskeszentgyörgy, Turniscse, Szentmihály, Nedőce (Nedelic), Vinica, Szentmárton, Belica, Szentmária, Szentvid.[617]

Mint ilyen áttért főúr, Zrinyi György II. Ferdinándnak kedves embere maradt mind végig. Hitehagyását azonban nem sokkal élte túl. Bethlen Gábor szabadságharcában is királypárti volt. A harmincéves háboruban Wallenstein csapatai között küzdött ő is. Lázas betegséget hozott haza magával s Pozsonyban a prímás palotájában halt meg 1626-ban december végén. Két fia maradt, Miklós és Péter, a nagyobbik is csak nyolc éves volt. A gyermekek kiskorúsága idején Batthyány Ferenc egerszegi kapitány (nem a németújvári), ki r. kath. maradt és Bethlen ellen harcolt, üldözte mint gyám Zrinyi birtokain a protestánsokat. Egyes elűzött predikátorok visszatértek, mások Ausztriából és Stájerból menekültek ide. Pázmány 1628-ban jan. 6. ezeknek patrónusaira nézve azt tanácsolja II. Ferdinándnak, hogy az engedetleneknek vissza kell adni a bérösszeget és a bérletből kizárni s a gyámoknak legyen joguk megtiltani a király nevében, hogy a bérlők ő felsége más országaiból kitiltott nyugtalan elméjű predikátorokat be ne fogadjanak.[618]

Haller Jenő szerint Zrinyi György özvegye továbbra is protestáns maradt s gyermekeit is Luther szellemében nevelvén, II. Ferdinánd elrendelte, hogy a két Zrinyi fiú nevelését a jezsuitákra kell bízni. Ugyanezen levelében a király állítólag Zrinyiné egyik lelkészének eltávolítását is sürgette. Zrinyi özvegyét Haller szerint Szelegovich Mátyás perjelhelyettes csak 1646. térítette volna át. De feltünő, hogy a két Zrinyi fiú anyjáról Takáts Sándor jeles történetiró, ki nevelőanyjukról bő életrajzot írt, semmit sem tud. A fiuknak anyjukhoz, Széchy Magdolnához írt egyetlen levele sem ismeretes, holott sok levelet írtak. Talán az özvegynek evang. hite miatt tiltották volna el tőle gyermekeit? De hiszen nevelőanyjuk is evang. volt.[619]

A hitehagyott Zrinyinek fia, a második nagy Zrinyi Miklós, a hős hadvezér, a bölcs államférfiú és babérkoszorús költő, a protestánsoknak egyik legjobb barátja volt. Atyja ugyan II. Ferdinándot, Pázmány Pétert és a fentebbi r. kath. Batthyány Ferencet rendelte gyámokúl, de igazi nevelő anyja Lobkovicz Poppel Éva, az evang. Batthyány Ferenc özvegye, egy buzgó lutheránus, igen művelt és nemesszívű nagyasszony volt. Zrinyi Miklós ennek közelében tanulta megbecsülni a protestánsokat. Amit Batthányné a szívébe csepegtetett, azt később Pázmány és a jezsuiták sem tudták belőle kioltani. Lippay György primásnak és az akkori főpapságnak önzését és türelmetlenségét megismerve, sokszor keményen kifakadt ellenük. Az őt személyesen ismerő Klobusiczky írja Zrinyiről: "Az érseket szidja, felette igen disgustatus, németnek, érseknek, papoknak, jezsuitáknak nem barátja." Korának türelmetlenségét e szavakkal jellemzi: "A mostani világ amikor színt akar adni a hadakozásának, religiót obtendál. De hun vagyon Krisztus urunk tanításában, hogy fegyverrel kell eretneket, törököt a mi hitünkre hoznunk? Sehol... A mostani világ papjai zelusnak neve alatt lutheránusok és kálvinisták ellen declamálnak. Ezekre hadakoznak és kiáltanak gyűlölséggel s ha őtölük lehetne, tüzzel-vassal. Nem isteni zelus ez, hanem lábak alól felszedett ambició, kivel magok javát s nem az Isten dicsőségét keresik. Krisztus urunk fundációját, a testamentumot elrontják."

Abban a türelmetlen korban ő volt az egyetlen felvilágosúlt római katholikus főúr, ki a protestánsokat pártfogásába vette. Prókátorának, titkárának és bizalmas barátjának Wittnyédy Istvánt, a nagy lutheránus soproni prókátort választotta. Erről mondotta: "Wittnyédyt jó embernek ismerem és a jó lelkiismeretű lutheránust többre becsülöm, mint a rossz lelkiismeretű katholikust." Tőle való a másik szép és igaz mondás is: "A protestánsok szabadsága és az ország szabadsága egy alapon sarkallik." És Zrinyi volt az, ki a soproni evangelikusok érdekében egy peres ügyből kifolyólag hét levelet írt a királynak, nádornak és más főuraknak. Az 1659. évi országgyűlésen dühös bolondságnak monda a protestánsok üldözését és nagy dicsérettel emlékezett meg a légrádi evangelikusok vitézségéről. Az 1662. évi országgyűlésen pedig Pozsonyban a tőle búcsuzó Szepessy Pálnak és a többi evang. követeknek monda: "Én más vallású vagyok, de kegyelmetek szabadsága az én szabadságom, a kegyelmeteken ejtett sérelem rajtam ejtett sérelem. Volna bár százezer pápista mellett százezer lutheránus és százezer kálvinista vitéze a fejedelemnek: ők megmentenék együtt a hazát."[620]

Ily szabadelvű földesúrnak oltalma alatt természetes volt tehát, hogy a Zrinyiek urodalmaiban ott, ahol még volt evang. gyülekezet, mint példáúl Légrádon, bántódás nélkül élhettek az evangelikusok. Öccse, Zrinyi Péter már nem volt ily szabadelvű. Az 1649. évi országgyűlésen panasz volt ellene, hogy Turniscán az evang. lelkészt elüzte s a templomot elfoglalta. (Ker. jkv. 324.)

Csáktornya. A Zrinyiek székhelyén valószinüleg már a szigetvári hős idején is volt udvari lelkész. Horvát források szerint Zrinyi György 1570. foglalta el Csáktornyán Szent Mihály templomát az evangelikusok számára. De ugyanitt a pálosok szentilonai zárdája, amelynek templomába Zrinyi Miklóst 1566. temették, még 1577. és épségben volt, amint ezt Mikulich Sándor zágrábi püspök irta Rosenberg gróf miniszternek. Csak 1580. dulta fel Zrinyi György állítólag ezt is és Simon perjelt börtönbe vetette. Zajc János, a pálosok provinciálisa Rudolf királytól kért oltalmat, ki a vizsgálatot a vasvári káptalanra bízta. A pálosok azonban hamarosan visszatérhettek. Csáktornyáról 1587. aug. 9-ről keltezte Zrinyi György titkára, Pöckl Erhard azt a röpívet (Neue Zeitung aus Ungern), melyben a Sárkányszigetnél aratott diadalt irja le.[621]

Muraközi egyházi mondák több formában szólanak Luther Mártonról. Ezek szerint egy vándorló (vandravec) beszélt Luther születéséről, akinek vallása Krajnában és Muraközben is elterjedt. Krajnából két lutheránus jött át a hagyomány szerint Csáktornyára, akiket itt Zrinyi György és nagy embertömeg hallgatott. Igen szivesen fogadták a lutheránus jövevényeket. Zrinyi György a monda szerint azonnal áttért hozzájuk s maga is utnak eredt, hogy az "új vallásnak" híveket toborozzon. A gróf az áttérőknek állítólag pénzt is adott s másokat erőszakkal kényszerített.[622]

A mondának annyi históriai alapja tényleg van, hogy Zrinyi György a Stájerországból és Krajnából menekült lutheránus lelkészeket pártfogásába vette, a stájer főurak ez ügyben sokszor fordultak hozzá levélben. Snollscheck János krajnai lelkész példáúl 1598-ban Csáktornyán volt, de az itt uralkodó kálvinizmus miatt nem akart maradni. A következő évben ismét Zrinyiné Stubenberg Zsófia hívta magához lelkésznek. El is jött Csáktornyára és Nedelicen akart megtelepedni, de most sem maradt, mert "az urodalmi tisztek (Herrschaftskommissäre) a kálvinizmusba fuladtak", ezért lemondott hivataláról s inkább visszament Alsó-Krajnába. Truber Felicián laibachi lelkészt a stájer rendek 1598. szintén Csáktornyára Zrinyinek ajánlották. (Loserth J. i. m. II. 419. 509.)

Snollscheck és Perlaky Márton tudósítása szerint lehetséges, hogy Zrinyi György a reformátusokkal tartott, de bizonyos, hogy a lutheránusokat is szivesen látta. Kultsár György alsólendvai evang. lelkész alig ajánlotta volna művét 1573. a szigetvári hős fiainak, köztük Györgynek is, ha ezt valami nagy kálvinistának ismerte volna. 1610-ben pedig Simkó Mátyás, Nádasdy Ferenc alumnusa (kit 1602. egyszerre hívtak Németkeresztúrra rektornak és Németlövőre lelkésznek) volt a csáktornyaiak papja, ki ez évi szept. 10. kér Zvonarics Mihály sárvári lelkésztől egy alkalmas tanítót Csáktornyára. (Eht. Eml. 100. Egyet. levtár Ia 7, 33.) De viszont Szilágyi Istvánt, ki 1618-ban még Széchy Tamás lelkésze volt Muraszombaton, Kanizsai Pálfi István 1620-ban már mint ifjabb Zrinyi György udvari lelkészét hívja a reformátusok gyülésére. A jegyzőkönyv Szilágyit 1619-ben muraköz szentmihályinak, Kanizsai Pálfi pedig 1620-ban csáktornya-szentmihályi lelkésznek írja. Szentmihály (Mihovlán) ugyanis Csáktornyához egészen közel egy dombon épült, mely ma is temetőhelyül szolgál. Szilágyi Zrinyinek udvari lelkésze volt, Kanizsai aulicus concionatornak címezi. Elüzetése után 1631. Vépen találjuk mint református esperest.[623]

Evangelikusok és reformátusok egyaránt voltak Csáktornyán. Csáktornyai Miklóst a reformátusok 1614. a vasmegyei Bucsura küldték lelkésznek. És Lossics István is, ki 1614. Wittenbergben Disputatio Logica cimű füzetet adott ki, Nádasdy Pálnak, Zvonarics Mihály esperesnek és Mock Jakabnak, Nádasdy udvari preceptorának ajánlva, s akit 1619-ben nálunk avattak fel lelkésznek, csáktornyai volt.[624]

Ifjabb Zrinyi György 1623. a tridenti hitvallást letevén, elhagyta apáinak hitét, udvari lelkészét Csáktornyáról, valamint urodalmainak legtöbb községéből is a lelkészeket elűzte. Szinte meglep, hogy Bucar szerint 1670-ben Csáktornyán az ott állomásozó német ezredparancsnok oltalma alatt protestáns lelkész is lett volna, kit Zrinyi Zsófia Borkovich Márton zágrábi püspök felhivására sem tudott kiutasítani. S állítólag 1688-ban árverezték el Csáktornyán a lutheránus pap házát. (Bucar, Prilozi. Haller J. i. h. 436. l.)

Siridó. Hieronymus jeles egyházi atyának születési helye, miként ezt Márki Sándor kiváló történetirónk kimutatta. (Századok 1903. 38. l.) Ugyanezt bizonyítja Bedekovich Z. horvát iró is "Natale solum Sancti Hieronymi" cimű művében. Temploma felett 1738-ig, amikor lerombolták, ott állott a felirat: Hic natus est S. Hieronymus ecclesiae doctor." Pápai bulla is ezt a helyet említi Hieronymus szülőhelyének. Ime Szent Márton mellett, ki Szombathelyen (Sabaria) született, a második egyházi atya az ókorból, ki Pannónia régi földjén pillantotta meg a napvilágot.

Ezen az ősi nevezetes helyen is már a Zrinyiek korában gyökeret vert a reformáció. És a Muraközben egyházi monda is füződik Stridó nevéhez. Eszerint egy öreg stridói paraszt a szőlőhegyről hazajővén, István plebánus présházában a papon kívül a vincellért és egy szakállas idegent talált. Ez utóbbi predikált nekik. A plebánus több kérdést intézett hozzá s mindenkor Luther Mártonnak szólította. Az öreg paraszt így tudta meg, hogy ki az idegen. Másnap az öreg a templom előtt nagy sokaságot talált, akik előtt Luther, a tegnapi idegen, magyarázta az új vallást s ekkor már István plebánus is lutheránus volt. (Haller J. i. h. 443.)

E mondának csak annyi történeti magja van, hogy Stridón már igen korán voltak Luthernek hívei s az első evang. lelkész István nevű lehetett. Igen mondaszerűen hangzik, bár Haller Jenő történeti adatnak veszi, hogy Stridón a templomot a XVI. században a lutheránusok rongálták meg s papjuknak a tehenét és sertését tartották benne. Az evangelikusok nem így szoktak bánni a templomokkal. Horvát források szerint Zrinyi György a stridói templomot 1571. adta át az evangelikusoknak. (Haller J. i. h. 258. és 435. l.)

Bizonyosan csak azt tudjuk, hogy Stridó is evang. anyagyülekezet volt s 1612. Forgách Mátyást, 1616-ban pedig Gederocinus Jánost avatták fel stridói lutheránus lelkésznek. Ha a Zrinyiek oly határozott kálvinisták lettek volna, akkor a papjaikat alig küldték volna felavatás végett a lutheránusokhoz. Stridón még 1649-ben is csak néhány áttért neocatholicus volt. (Eht. Eml. 62. 64. 149. Haller J. i. h. 435. l.)

Muraszentmárton. (Podmurje.) A fentebb említett két Mallekóczy Miklós magyar nemes testvérpár birtoka volt s ezek pártfogása alatt szilárdúlt meg itt a reformáció. Az idősebb Mallekóczyt 1603. febr. 10. itt temették el. Barátai és fia művészi síremlékkel örökítették meg nevét és alakját. Sírkövén életnagyságú dombormű látható. Az alak a XVI. században divatos páncélruhát viseli, a fő fedetlen, állat dús körszakáll borítja, jobbjában buzogány van, balkeze hatalmas görbe fringia markolatát szorongatja. A latinnyelvű körirat így hangzik: "Hic jacet Generosus Dominus Nicolaus Mallekóczy Serenissimi Archiducis Caroli Supremus Capitaneus in Baychavár et Spectabilis ac Magnifici Domini Georgii Comitis a Zrinio Consiliarius intimus, qui obiit in Domino 1603. 10. Februarii, aetatis suae vero 55." Vinkovich Benedek zágrábi püspök 1642-ben, miként Erdődy Tamásnak írja, Zagorjéból jövet Stubicán betért az ifjabbik Mallekóczyhoz és hittani kérdésekről vitatkozott vele, de nem tudta meggyőzni, sem fenyegetéssel megfélemlíteni. A püspök egy jómodorú és elmés pápista papot akart hozzá, küldeni térítés céljából. Mallekóczy tehát még 1642. is protestáns volt.

Az első ismert lelkésze a muraközi Szentmártonnak Fabricius Péter volt. Dravecz Ferencet pedig 1615-ben avatták fel ugyanide. Horvát források szerint 1640-ben Szentmártonban is találkozott egy Bruchák Miklós nevű neocatholicus magiszter. Még 1649-ben is sok volt itt a protestáns és Perepatich Gáspárné férjehagyott kikapós asszonyt állítólag a lutheránus pap eskette össze kedvesével. Ha előbb nem, Mallekóczy halálával itt is megszünt a gyülekezeti élet.[625]

Muraszerdahely. Mezőváros (oppidum) volt már a XVI. században is. Reöytöki András szerdahelyi lelkész volt már 1596., midőn hitvallási könyveinket aláírta. Muraközi György, a jeles soproni tanár, majd pulyai és pinnyei lelkész is Haller szerint muraszerdahelyi születésű volt. 1620-ban a monyorókeréki Vinniczay Jánost avatták fel ide lelkésznek. 1628-ban pedig Musich Pál volt a szerdahelyi lelkész, kit 1612. Szent Andrásra avattak fel s 1618. is mint szentandrási lelkész volt a reformátusok pápai gyűlésén.[626]

Szelince. (Zelinca, Szelencze.) Szintén anyagyülekezet volt a Muraközben. Templomát Szent Márknak szentelték (apud S. Marcum in Zelincza). A lelkésze 1612-ben Janits Mihály, 1615-ben pedig Vokits György volt. Ennek templomát is ifjabb Zrinyi György foglalta el 1626-ban. Még 1649. is több evang. volt itt, mint r. kath. és 1657. is még 20 eretnek családról emlékezik az egyházlátogatási jegyzőkönyv. (Eht. Eml. 62. 64. 149. Haller J. 436.)

Turnisca. Ezt a községet is (pencs Muram) a régiek Muraközhöz számították. Előbb a Széchyek és Batthyányak, utóbb pedig a Zrinyiek birtoka volt. Az első lelkészei bizonyára lutheránusok voltak, de 1618-ban már a reformátusok a vízlendvai esperességükhöz számították és Hidegkuti Szílavecz András volt a lelkészük hosszabb ideig. E gyülekezetről írja Kanizsai Pálfi János 1631. Pathay István ref. püspöknek: "A Muraközben, valamint a lutheránusoknak volt egy egyházuk Légrádon, úgy nekünk is volt egy eklézsiánk Turnisczán, de ezt lelkészének, tiszt. Hidegkuti Andrásnak elhalálozásával az én úrnőm (Batthyány Ferenc özvegye Lobkovicz Poppel Éva) a maga oltalmába vette és ő maga volt előmozdítója annak, hogy azt a lutheránus lelkipásztor elfoglalta és így az egész sziget a pápások és lutheránusok kezébe esett. Még ugyan vannak a hallgatók között, akik a hitegységnek kötelékét, mellyel előbb velünk táplálkoztak, még egészen nem szakították el, de ugyanazon női zsarnokság alatt nyögnek."[627]

Hogy ki volt ez az evang. lelkész, akit Batthyányné helyezett be Turniscára, nem tudjuk. A község ezután nemsokára a Zrinyiek birtokába ment át. Vinkovich Benedek zágrábi püspök 1641. szept. 14. már a Zrinyi fivéreknek ír, hogy ne tűrjék meg a Turniscán tartózkodó predikátort, ki nemcsak a lutheránusokat, hanem a reformátusokat is meg akarja hitükben erősíteni. Musay püspök 1646. évi naplójában Turniscát már mint a Zrinyi grófok birtokában levő s templomától és egyéb egyházi javaitól megfosztott gyülekezetet említi. A kir. biztosok 1647. visszarendelték ezt a gyülekezetet is templomával és minden javaival, de a földesúr rnár a következő évben visszavette és a r. kath. papnak adta. Az 1649. évi országgyűlésen panaszolták az evangelikusok, hogy Zrinyi Péter 1648. dec. 6. Turniscáról az evang. lelkészt elmozdította, a templom kulcsát elvette és szerzetest vitt be, akivel most misét mondat. Matota János turniscai plebánusnak Petretich Péter zágrábi püspökhöz küldött jelentése szerint az evang. gyülekezet itt még 1678. is annyira virágzott, hogy külön lelkészt tartottak.[628]

Szentmihály. (Mihalovec). Egészen Csáktornya tövében egy dombon, melyen ma is temető van. Ezt nevezte Kanizsai Pálfi Csáktornya-Szentmihálynak s itt volt udvari lelkész 1620-ban Szilágyi István. Korábban, 1612-ben azonban Kottár Mihály volt itt az evang. lelkész, akit nálunk avattak fel. (Adattár VIII. 72. Eht. Eml. 63.)

Nedelic. (Magyarúl Nedőce, ma Drávavásárhely.) Szintén a Zrinyiek ősi birtoka, mezőváros (oppidum) Csáktornya közelében. Zrinyi György, a szigetvári hős fia Hofhalter Rudolf bécsi nyomdászt Alsólendváról a Bánffyak birtokáról 1574. ide hívta át s Hofhalter itt Nedelicen nyomtatta ki a Buchich Mihály belicai lelkész által horvát nyelvre fordított műveket, ú. m. 1. Katekizmus ili kerstianski navuk (Káté, azaz keresztyén tanítás). 2. Novi zakon (Új testamentum). 3. Contra realem praesentiam Corporis Christi in Eucharistiae sacramento. E három műnek minden példányát sikerült elpusztítani, ma egy példányuk sem ismeretes. De Nedelicen jelent meg Verbőczy István Hármas könyvének horvát fordítása is, melyet Veres Balázs magyar fordításából Pergossich János varasdi jegyző fordított le "Trojstranchni Pizmotvor" címen. Ez a mű Nedelicen 1574. jelent meg s a fordító Zrinyi Györgynek ajánlotta. Ennek egy-egy példánya már a Nemzeti Múzeum és az Egyetem könyvtárában is megvan. (Szabó K. Rmk. II. 133-136. Haller J. i. h. 372.)

Nedelicen akart letelepedni 1599. Snollscheck János elüzött krajnai lelkész is, akit Zrinyi neje, Stubenberg Zsófia hivott ide, de az urodalmi tisztek nagy kálvinizmusa miatt inkább visszament Alsó-Krajnába. Ez a kálvinizmus azonban mégsem lehetett itt oly nagy és erős, mert 1615-ben már Gederóczi Harczán Mátyást, 1620-ban pedig a trencséni születésű Dubinszki Imrét avatták fel Nedőczére lutheránus lelkésznek. Ezt a gyülekezetet is bizonyára ifjabb Zrinyi György foglalta el 1626-ban.[629]

Szobotica. (Kisszabadka.) Csáktornya közelében ez is anyagyülekezet volt. Musay püspök a Zrinyi György által 1626. elfoglalt egyházak közé sorolja. (Eht. Eml. 149.)

Belicza. Némelyek szerint az evang. Beliczay család származási helye. De ők magok a nyitramegyei Beiktől származtatják nevüket s a jeskófalvi előnevet is használják. Első ismert lelkésze a jeles Buchich Mihály, akinek két rokona, Buchich György és Miklós Zágrábban volt kanonok. Buchich Németországban ismerkedett meg a reformáció tanaival. Előbb Stenjevecen Zágráb mellett volt lelkész. A fentebbi három művét, a kátét, újtestamentumot és az úrvacsoráról szóló vitairatot, melyeket Hofhalter Rudolf nyomatott ki Nedelicen, már mint belicai lelkész fordította le horvát nyelvre. Verhovec zágrábi püspök mondja őt (Constit. synodales ecclae Zagr.) e művek fordítójának. Ezek miatt a zágrábi zsinat 1574. ki is közösítette a római egyházból. Belicza későbbi lelkészei közül csak Suttak Mátyást ismerjük, akit Klaszekovich István püspök 1612. avatott fel. Itt is bizonyára 1626. szünt meg az evang. vallásgyakorlat. (Haller J. i. h. 372. Eht. Eml. 62. 150.)

Perlak. Régi mezőváros (oppidum), a Perlaky család ősi fészke, amelynek tagjai közül Perlaky Dávid a hagyomány szerint 1475-ben Mátyás király főajtónálló mestere volt. Állítólag maga a mezőváros is a Perlaky család tulajdona volt, melyet egy pusztító dögvész alkalmával a Zrinyiek elődei (talán Keglevich Péter bán) erőszakosan foglaltak el tőlök s a családot ősi birtokuk elhagyására kényszerítették.[630]

Bedekovich Z. horvát iró "Natale Solum S. Hieronymi" című műve szerint a fellázított nép 1571. a perlaki plebániatemplomot lerombolta volna s az evangelikusok az épségben maradt Szentháromság-kápolnában végezték istentiszteletüket a Zrinyi György által hozzájuk küldött predikátor vezetésével. És Horvát R. Povjest Medjumurja műve szerint is Zrinyi György 1570-ben rombolta volna le a perlaki templomot. Ebből azonban történeti valóságnak csak annyit fogadhatunk el, hogy a reformáció Perlakon Zrinyi György pártfogása alatt 1570 körül szilárdult meg, mert az evangelikusok templomokat rombolni nem szoktak, ezt elvégezte helyettük a török.[631]

Perlak későbbi lelkészei közül csak Keysznik (Küsznich) Tamás nevét ismerjük, akit 1612. avattak fel és Baláskovich Tamásét, aki 1615. irta alá hitvallási irataink gyűjteményét. Musay püspök feljegyzése szerint ezt az egyházunkat is 1626. ifjabb Zrinyi György foglalta el. (Eht. Eml. 62. 64. 150.)

Szentgyörgy. (Viziszentgyörgy Csáktornya közelében vagy Tüskeszentgyörgy Perlak közelében.) Csak Makrocs Sebestyén nevű lelkésze ismeretes, akit 1612. avattak fel. Ezt az egyházat is Zrinyi György foglalta el 1626. (Eht. Eml. 62. 150.)

Kotori. Zalamegye délkeleti határán a Mura mellett. Első ismert lelkésze Lenthi Imre, kit 1616. Csepregen avattak fel. Kotorin volt lelkész Horváth János is, aki 1620. áttért hozzánk s aláirta a Concordiakönyvet, de később visszatért a római egyházba. (Eht. Eml. 64. 66.)

Szentmária. Itt is 1570. körül Zrinyi György idejében volt evang. lelkész és ifjabb Zrinyi György foglalta el az egyházat 1626. (Haller, Légrád tört. 105. Eht. Eml. 150.)

Szentvid. Lelkésze, Jansa Ambrus 1616-ból ismeretes. Ez a gyülekezet is 1626-ig állott fenn. (Eht. Eml. 64. 150.)

Vinnicza. Neve szintén az 1626. elfoglalt gyülekezetek közt szerepel. Innen származik a Vinniczay család, amelynek egyik tagja Vinniczay János Monyorókeréken, tehát szintén Zrinyi-birtokon született és 1620. Muraszerdahelyen volt lelkész. (Egyht. Eml. 66. 130. 150.)

Légrád. A rómaiak idejében Carrodunum, később Lewgrád. 1163-ban a templomos lovagrendnek volt itt zárdája, amikor 16 más faluval együtt a somogymegyei Csurgóhoz tartozott. Itt állott már 1230 előtt a híres szentháromsági bazilika is. (Terra, super quam Basilica sanctae Trinitatis esset fundata). A középkorban a Panith, Hahóti, Kanizsai, Himfi, Hampó és Ernuszt családok voltak a birtokosai. 1541-46. Keglevich Péter horvát bán birta, 1546-ban pedig Zrinyi Miklós kapta meg, ki itt 1551. építette ujjá a légrádi várat. Első kapitánya Csányi László volt. Zrinyi csurgói és szigetvári birtokáról telepített ide magyar vitézeket. Légrádon is a Csorba, Gerendai, Novak, Pápai, Somogyi, Szokoly, Gadányi és Poklostói családneveket találjuk, amelyek egy 1550. évi jegyzék szerint Szigetvárott szerepeltek és a légrádi nyelvjárás megegyezik a szigetvárival.[632]

Ezek a Szigetvár vidékéről ide telepített magyar vitézek voltak itt a reformáció uttörői, de lehet, hogy Szeremlyéni Mihály kanizsai evang. lelkész már 1544. körül is megkezdte itt az igehirdetést. Horvát történetírók szerint Zrinyi György Légrádon is 1570. körül fogott hozzá nagyobb erővel a reformálás munkájához. Horvát R. Povjest Medjumurja c. műve szerint Zrinyi buzgalmának esett martalékúl 1571. a csáktornyai, légrádi és perlaki templom. Bedekovich szerint is 1571. már támadólag léptek fel az evangelikusok és lerombolták a légrádi és perlaki r. kath. templomokat. A XVI. század végéről alig valami adatunk van Légrád történetéhez. 1577. és 1600-ban a török hatalmába került Légrád, adataink e miatt is oly hiányosak.

Az eddig ismert első légrádi lelkész az Erdélyből Tordáról ide származott Serényi György, ki előbb szombathelyi parochus és kanonok volt és hozzánk áttérvén, 1620-ban mint légrádi lelkész Dubinszki nedőcei, Vinniczay muraszerdahelyi és Horváth kotori lelkészekkel együtt irta alá hitvallási könyveinket. Serényi ekkor légrádi, 1631-től kezdve pedig kövesdi lelkész és kerületi jegyző volt, mint ilyen résztvett 1633. a nemeskéri egyházlátogatáson és 1638. a nemesládonyi kiküldetésen, 1636-ban pedig Letenyei és Musay esperesekkel együtt mint cenki lelkész javítgatta a 13 éves Nádasdy Ferencnek latinból való (Fidelis Admonitio) fordítását. Hogy Légrádon meddig lelkészkedett, azt nem tudjuk. (Eht. Eml. 66. 212. Adattár VI. 39. 78. 79.)

1624-től 1639. bekövetkezett haláláig Ládonyi Ferenc volt lelkész és esperes Légrádon, kit 1610-ben Röjtökre avattak fel. 1624-ben a nagybajomi evang. hivek Somogyból folyamodtak hozzá azzal a panasszal, hogy predikátorukat a (kis-)komáromi református püspök elmozdította, mivel az reformátusból lett evangelikussá. Ládonyi a kerület tudta nélkül Lozsról ment el Légrádra. Magaviseletével a várost megbotránkoztatta. A kerületi gyűlésen idézésre sem jelent meg, hanem a légrádi nótáriussal a város pecsétje alatt hamis és rágalmazó levelet iratott. E bűnei miatt exkommunikálták, de mint ilyen is tovább végezte az egyházi cselekvényeket. Végre is mint az egyházból kirekesztett halt meg 1639. A légrádiak is vétkeztek, hogy ilyen embert megtűrtek maguk közt, de Terbócs János esperes által megkövették az eklézsiát és most más lelkészt kértek a kerülettől. Szvetics Gergely muraszombati lelkészt igérték nekik. De ez vagy nem ment el, vagy csak rövid ideig volt náluk. (Egyet. levt. Ia 7, 49. Ker. jkv. 178.)

Zrinyi György 1626. évi ellenreformációja után Muraközben már csak Légrád és Turniscza maradt evang. gyülekezet. Kanizsai Pálfi János 1631. évi levelében említi, hogy "valamint a lutheránusoknak egy egyházuk volt Légrádon" úgy nekik is volt egy Turnisczán, de Batthyány Ferencné ide is lutheránus papot hozott s így az egész sziget (Muraköz) a pápások és lutheránusok kezébe esett. Légrádon a helyőrség, a végbeli magyar vitézek nem engedték papjukat elűzetni. Légrádi születésű volt Kálmáncsei Vazul is, ki 1627 óta csepregi rektor s 1632. avatták fel lelkésznek. (Thury E. i. m. 209. Eht. Eml. 73. Farkas S. Csepreg tört. 421.)

1640-ben ismét egy érdekes személyiség került Légrádra lelkésznek. A veszprémi születésű Godi Imre volt szanyi plebánus és győri kanonok s esperes (archidiakonus) volt ez, aki, miként maga irja, lemondván cimeiről, gazdaságáról, de egyúttal a dögvészes pápista hitcikkekről is, az ágostai hitvallás keblére tért vissza önként és a Concordia-könyvet Sárvárott 1640. aláirta. Még ez évben a hazájától távoleső Légrádon kapott lelkészi állást. De a türelmetlen zágrábi püspök, Vinkovich Benedek itt sem hagyta békében. Ő is valamely rokona, Vinkovich András személyében új plebánust rendelt Légrádra, s 1641. szept. 14. kelt levelében felkéri Zrinyi Miklóst és Pétert, mint földesurakat és patrónusokat, hogy a plebánust vagy személyesen vagy tisztjeik által vezessék be s a kálvinisták és lutheránusok esetleges támadásával szemben védelmezzék meg. A vallás szabad gyakorlásáról szóló törvénycikk (1608) úgymond, a katholikusokat is feljogosítja lelkész tartására. "Az új protestáns lelkészt - irja tovább a püspök - boldogabb és alkalmatosabb idő bekövetkeztéig csak hagyják meg Nagyságtok állásában." (Eht. Eml. 77. Haller, Pr. Szemle 1917. 433.)

Ez a Vinkovich volt az, akit - mivel tiltakozott, hogy "örök időkre" biztosíttassák a vallásszabadság, - a soproni országgyűlésen 1625. az ablakon akartak kidobni, s akit ököllel vertek s haját, szakállát is megtépték. Ezért kapta jutalmúl a pécsi s majd a zágrábi püspökséget. El lehet gondolni, hogy ily türelmetlen férfiú milyen szemekkel nézett a kanonokból kivetkőzött lutheránus predikátorra. Godi Imre nem is maradhatott sokáig Légrádon, még az 1641. évben átköltözött Csepregre, ahol kedves papja volt a még át nem tért Nádasdy Ferencnek, Csepregről való távozása után pedig Kőszegen volt magyar lelkész. A légrádiak nem feledték el. A végbeli vitézek még 1650. nov. 28. is levelet irtak néki Kőszegre.[633]

1643 nyarán a légrádiak Szvetics Gergely muraszombati lelkész által ismét lelkészt kértek s a kerület Semptei Benedeket, Viczay Ádám fiainak nevelőjét rendelte ide, akit Kis Bertalan püspök 1644. január 14-én avatott fel Légrádra. Semptei 1645. jún. 14-én már mint a légrádi helyőrség predikátora irt levelet Terbócs János felsőlendvai esperesnek Pandur György vajda megfenyítése és Kovács Mihálynak parázna feleségétől való elválasztása ügyében. Légrád ekkor, úgylátszik, a vend vidékhez tartozott egyházilag. A büki zsinaton 1646. aug. 13. Semptei a légrádi őrsereg követeivel volt jelen (legati exercitus praesidii Legradiensis) s itt már mint esperes (valószinűleg Terbócs utóda) szerepel. Légrádot bizonyára 1650-ben hagyta el, mert az itteni helyőrség 1650. aug. 22. kér Musay Gergely püspöktől predikátort, egy hónap múlva szept. 27-én pedig tanítót is kértek Musaytól. Az 1660. évi egyházkerületi meghivó levél szerint Semptei gencsi lelkész és esperes volt. (Eht. Eml. 80. 131. 132. Egyet, levtár. Ia. 7, 65. 67. 68. Ker. jkv. 222.)

Semptei Benedek után Perlaky György is volt lelkész Légrádon és pedig valószinűleg 1650-ben csak rövid ideig. Perlakyt 1646. a büki zsinaton surdi lelkésznek avatták fel s még 1656. aug. 16. is a surdi parochialis házban irta fennmaradt és nyomtatásban is megjelent predikációját. Szalóky Elek, a surdi gyülekezet monografusa szerint Perlaky még 1659. is Surdon volt. Igy tehát Perlaky csak surdi működését megszakítva rövidebb ideig lelkészkedhetett a közeli Légrádon. Schmal és Hrabovszky történetirók szerint Perlaky György a légrádi véghelyen is (in confinio Légrád) volt lelkész, sőt Dávid nevű fia is itt született, akiről megbizható részletesebb adatokat is tudnak.[634]

Perlaky után a lébényszentmiklósi születésű Deselvics István személyében ismét kiváló lelkészük volt a légrádiaknak. Deselvics Győrött, Kőszegen s 1636. Wittenbergben tanult, hol mások művei elé több üdvözlő verset irt. Letenyei István esperes ajánlatára, Széchy György özvegye Homonnai Drugeth Mária Munkácsra hívta meg udvari lelkésznek. E minőségében kijavította és 1639. Lőcsén és Bártfán (egy évben két helyen is) kiadta Kegelius Fülöp latin elmélkedéseinek (Tizenkét idvességes elmélkedések) Debreceni Péter leydeni theol. hallgató által készített magyar fordítását, amelyre őt úrnője kérte fel. Deselvics azonban nem sokáig maradt Murányban, "búcsuvétlen félreállott". Széchyné 1641. ápr. 16. Letenyei István espereshez irt levelében hálátlansággal vádolja őt s barátját és kollégáját szentgyörgyi Tzuchius Mártont. Deselvics visszajött Dunántúlra. 1646-ban Szentgróton volt lelkész s részt vett 1650. márc. 22. a Németgencsen tartott egyházlátogatáson. Légrádon 1651-ben találkozunk vele először s itt csakhamar esperesnek is megválasztották. Hogy mikor foglalta el lelkészi állását, nem tudjuk. Musay 1660. évi püspöki meghivója szerint is ekkor Légrádon volt esperes és Musay 1661. évi jegyzéke szerint is ő a somogyi és zalai maradékgyülekezetek esperese.[635]

Már Deselvics idejére esett s ennek jelenlétében történt, hogy a légrádi születésű Ivánko Pétert Nemeskéren 1654. felavatták Taranyra (Somogy m.) lelkésznek. Ezen a zsinaton Deselvics mint légrádi lelkész terjeszté elő Pipo István hajdunak (stipendiarius pedestris) panaszát, akinek felesége törökké lett s férjét hűtlenűl elhagyta. Deselvics idejében mondta Zrinyi Miklós a költő 1659. a pozsonyi országgyűlésen azt a szép dicséretet a légrádiakra: "Tudjátok meg, uraim, igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságomban is egyitek sem halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy én példának okáért az én légrádi evangelikus vitézeimet és ott való praesidiáriusimat helyükből kiűzzem? Bizony akiket ismerek pápista katonákat, tiz törökre se mernék kimenni velük. De ha az evangelikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valamikor harcra megyek, soha nyereség nélkül meg nem térek."[636]

Deselvicset a kortársak tudós és kegyeslelkű egyházi embernek ismerték. Fekete István, midőn püspökválaszláskor a szavazatát ráadja, azt irja: "Az jámborság nem hogy excusálná ő kegyelmét ezen tiszttül, de sőt inkább egyik az, a mely érdemessé teszi". És Dömötöri György theologus is Tübingenben a győri jezsuitákkal vitatkozva, midőn ezek a Németországból behozott német ruhát és topánt is szemükre vetették a lutheránus papoknak, azt feleli nekik: "Menjenek el Sopronba, Kőszegre és Croatia szélén Légrádba, ha annyira nem tetszik nekik a német ruha viselése és vizsgálják meg, hogy akármelyik tudós evang. férfiunak lett-e valami fogyatkozása a német ruha és topán viseléséből? Vannak, Istennek hála, egyházainknak nem kevés olyan vezetői, kik egykor ilyenféle ruhát viseltek, kik most tudományukkal és erkölcseikkel tündökölnek". Ezek közé számítja a légrádi lelkészt is. Hogy diákjaink külföldön német ruhát viselnek: Cum fueris Romae, Romano vivito more - mondja mentségükre Dömötöri.[637]

Deselvics 1664. hagyta el Légrádot, hol Zrinyi Miklós korában Új Zrinyivár közelében a már öreg férfiut örökös török veszedelem fenyegette és Egyházasfalvára költözött Sopron megyébe, ahol szintén esperes volt. Fekete 1665. febr. 10. már mint ilyenre adta püspökválasztó szavazatát. Mint egyházasfalui lelkész és esperes volt jelen Deselvics Bükön 1669. jún. 21. az ujabb püspökválasztó zsinaton. (Eht. Eml. 203. Adattár V. 64. l.)

1664 óta Rakicsányi István volt a légrádiak lelkésze, akit 1652. Szentgyörgyre avattak fel, most pedig Nemesládonyból jött ide. A légrádi hívek ugyanis 1664. évi nov. 22. irtak Fisztrovics György kőszegi és Szentmiklósi János sokorókajári esperesnek, hogy a nekik ajánlott ládonyi predikátort, Rakicsányi Istvánt elfogadják s ebben valamint egyéb ügyeikben Rab Gergelyt, városuk biráját és Szabó Benedeket küldik hozzájuk. Rakicsányi nehéz időkben szolgált Légrádon tovább mint hat évig. A légrádi őrség 1670. aug. 3. panaszolja Fekete István püspöknek, hogy császári parancsolatra el kell bocsátaniok és többé nem tarthatnak predikátort; ez ügyben követeket küldenek a császárhoz s kérik a püspököt, hogy folyamodvánnyal és utasítással lássa el őket. Ez évi szept. 26. pedig maga Rakicsányi lelkész kéri Fekete püspököt, hogy látogasson el Légrádra. (Eht. Eml. 87. Egyet. levtár. Ia 7, 95. 142. és 147. sz.)

Zrinyi Péter elfogatása és kivégeztetése után ugyanis Légrádot és a többi Zrinyi-javakat a kir. fiskus foglalta le. I. Lipót Kaiserstein György Jánost küldte ide parancsnokúl és Borkovics Márton zágrábi püspök, akinek dioecesise alá tartozott már ekkor is az egész Muraköz, elérkezettnek látta az időt, hogy e vidékről az utolsó evang. lelkészt is elüzze. Az ő sürgetésére adta ki a pozsonyi kamara a fentebbi rendeletet, melyet azonban az őrsereg fellázadásától tartva, nem mertek végrehajtani. 1671. évi okt. 4. Borkovich püspök Csáktornyán járt, hogy a Zrinyi-javakat a Grácból ide rendelt Kálóczy kir. biztos társaságában leltározza és megbecsülje. Ezt az alkalmat használta fel a püspök, hogy I. Lipóthoz Csáktornyáról egy újabb kérvényt intézzen. Ebben irja, hogy a zágrábi dioecesis alá tartozó Muraközben már csak egyetlen lutheránus lelkész van, a légrádi (unicum inveniri Lutheranae nefandae haeresis praedicantem in praesidio Legradiensi), aki itt a lelkeknek nagy veszedelmére működik; s arra kéri a királyt, hogy Kaiserstein légrádi parancsnok által minden haladék nélkül üzesse el ezt a lelkészt. És Rakicsányinak ekkor, midőn I. Lipót uralma alatt mindenünnen elüzték a lelkészeket, bizonyára távoznia is kellett Légrádról. Rátky Menyhértné Telekesi Török Anna mint számüzöttet Jánosházára hívta őt. Ekkor irta ugyanis Fekete Istvánnak: "Rakicsányi urammal megelégednék".[638]

A gyászos évtizedben 1675-ben azonban, míg a gályarab lelkészek Nápolyban sínylődtek, váratlan öröm érte a végbeli evang. vitézeket és így a légrádiakat is. Kardos Pál körmöci (vagy talán inkább bödögei) lelkész 1675. febr. 11. arról értesítette nemes Fejes István légrádi vicekapitányt és Chepeli György uramat, hogy Lipót király megengedte a véghelyeken való szabad vallásgyakorlatot. S ez úgy is volt. Bécsben 1675. jan. 13-án kelt I. Lipótnak az a rendelete, mellyel a vázsonyi, pápai és légrádi s bizonyára még egyéb véghelyi vitézeknek is a török háborúkban szerzett érdemeikre való tekintettel megengedi és pedig úgy a helvét, mint az ágostai hitvallásuaknak, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák s ebben a felsőség által is megoltalmaztassanak. A vázsonyiakhoz és pápaiakhoz intézett, megegyező szövegű rendeleteket ismerjük, ilyen volt bizonyára a légrádiaké is. (Haller i. h. 380.)[639]

A légrádiak is bizonyára éltek tehát ezen jogukkal és nyomban predikátort hívtak, Rakicsányit-e, vagy más valakit a sok bújdosó és száműzött közül, azt nem tudjuk. 1677. évi február 26-án Iharosberényből hoztak az evangelikusok egy új predikátort s ez alkalommal a fellázadt nép állítólag berontott a r. kath. templomba, azt feldúlta s a toronyból három harangot is elvitt. Bizonyára a tőlök elvett templom és harangok lehettek ezek, mert miként nyúlhattak volna idegen vagyonhoz I. Lipót korában. (Haller, Muraközi ref. tört. i. h. 381.)

Ugyanezen 1677. évben panaszolja Pekvárich Balázs légrádi plebánus Borkovich Márton zágrábi püspöknek, hogy Darabos várkapitány őt félrevezette, azt állítván, hogy a helyőrségben egyáltalán nincs már lutheránus. Holott ő kikutatta, hogy igenis van s a lutheránusok részint Kovács János gazda lakásán, részint pedig más három helyen végzik istentiszteletüket; előbb csak pitymallatkor jöttek össze, de újabban már fényes nappal a délutáni időkben is. Darabos kapitány nem akarja ezeket az összejöveteleket betiltani, hanem azt feleli, hogy addig nem intézkedik, míg erre Kollonich érsektől vagy Batthyány Kristóf tábornoktól parancsolatot nem kap. Hiszen Lipót 1675. évi rendelete védte a protestánsokat, Darabos tehát nem is léphetett fel ellenük. Pekvárich plebánus azután megtiltotta, hogy böjti napokon és pénteken húst áruljanak a várban. A lutheránusok pedig bevádolták a plebánust, hogy a temetésért és házasságkötésért igen nagy stólákat kér. (Haller i. h. 381.)

A légrádi levéltárban őrzött jegyzőkönyv szerint Draskovich Miklós gróf horvát bán 1678. egy Karuffa nevű lutheránus papot üzött el Légrádról. Ugyanebben van feljegyezve, hogy az evangelikusok első templomát a megdagadt Dráva hullámai döntötték romba, emiatt az istentiszteletet jóideig egy öblös hombárban tartották. Második imaházuk pedig tűzi veszedelem martaléka lett s ebben az időben kálvinista lelkész is járt hozzájuk. Az 1681. évi soproni országgyűlésen a protestánsok sérelmei között Légrádot is felemlítik, amelynek templomát a paplakkal, iskolával és más járulékokkal együtt elvették. Ez bizonyára még 1671-ben a nagy üldözés elején történt. (Haller i. h. 382. Zsilinszky M. III. 499.)

Az 1681. évi vallásügyi törvény Légrádot név szerint nem említi meg, míg Szentgrótot, Tihanyt, Vázsonyt, Pápát, Veszprémet igen. A légrádiak azért 1682. mégis protestáns lelkészt hívtak, aki ellen a zágrábi püspök nyomban a király előtt emelt panaszt. S az udvartól Stellinger Kristóf, a püspök bizalmasa kapta azt a választ, hogy Légrádon nincs helye protestáns lelkésznek, mert Légrádnak az új törvény nem biztosít vallásszabadságot. Ugyanezen évben Vinczy Márton légrádi plebánus is arra kéri Borkovich püspököt, hogy a papi cselekvényeket is végző lutheránus levita-tanítót távolítsa el Légrádról. (Haller i. h. 382.)

1684-ben kir. bizottság jött Légrádra, mely a gyülekezet s ennek tanítója előtt kijelentette, hogy sem az ágostai, sem a helvét hitvallásuak Légrádra lelkészt nem hozhatnak, vallásukat sem nyilvánosan, sem magánosan nem gyakorolhatják, iskolát nem tarthatnak és gyüléseket sem hívhatnak össze. Ugyanekkor Nagy Györgynek, a muraszigeti kamarai javak adminisztrátorának és Szőkey János vicekapitánynak azt is meghagyták, hogy az áriánusokat (unitáriusokat) is távolítsák el a várból. (Haller 383.)

Légrádnak 1671. óta osztrák parancsnokai voltak (Breiner, Diepenthal, Wildenstein) s 1685-ben az osztrák kormány nevezte ki Muraköz és Légrád parancsnokának Zrinyi Ádám grófot (1662-1691), a költő fiát is, akit Bécsben osztrák szellemben neveltek. A protestánsok ennek idejében sem nyerhettek vallásszabadságot. Borkovich püspök 1685. éppen Zrinyi Ádámot hívta fel, hogy üzze ki az áriánusokat. 1686-ban ismét felperzselték a lutheránus templomot s a három harangot visszavették tőlök. 1687-ben egy Barakonyi Ádám nevű új predikátor jött Légrádra, de ennek még ebben az évben távoznia kellett. Szalóky Elek szerint 1687. egy Rajczi (Rajky) András nevű lelkészt is elűztek Légrádról, aki 1682. surdi lelkész volt. 1688 után fokozott erővel indult meg a térítés s különösen Berke Péter plebánus dicsekedhetett nagyobb eredményekkel. De 1792-ben mégis új életre kelt az evang. Légrád, midőn Artner Mihályt hívták meg levita-tanítónak.[640]

 

c) Nagykanizsa és vidéke.

Nagykanizsa. Az Osl nemzettségből kivált Kanizsay család ettől vette nevét. Kanizsát 1322. Osl Lőrinc zalai ispán foglalta el a Németújváriaktól s I. Károly a várat az urodalommal együtt Lőrincnek adományozta. A család legkiválóbb tagja a középkorban Kanizsay János 1384. egri püspök és 1387 óta esztergomi érsek és főkancellár, Magyarország első primása. E családból való Kanizsay Orsolya, Kanizsay László és Bélteki Drágffy Anna leánya, Nádasdy Tamás nádor neje, a reformáció buzgó pártfogója.

Nagykanizsa a XVI. század első felében Nádasdyék birtoka volt, a nádor és neje többször meglátogatták ezt a török által folyton fenyegetett urodalmukat is. Nádasdy példáúl 1556. betegen is a Kanizsa melletti táborban időzött. A buzgó nádorcsalád oltalma alatt szilárdult meg a reformáció ezen a véghelyen, hol hű pártfogókra talált a kanizsai várnagyokban és tiszttartókban is. Hassághi Dénes kanizsai tiszttartó, Kanizsay Orsolya keresztapja és gyámja már a fiát, Ferencet 1536-ban Wittenbergbe küldte. Dévay Biró Mátyás a külföldön találkozott vele s pénzt is kapott tőle. Hassághi Ferenc 1536. mint nobilis Hungarus iratkozott be az egyetemre és Dévayval levelezett, aki ismételten is pénzt kért Hassághi számára az apjától. Özv. Hassághi Dénesnétől és Ferenc nevű fiától Nádasdy Tamás zalavári kommendátor 1542. jan. 3. vette vissza Zalavárvárat (arcem). Hassághi Imrének (talán Dénes másik fia) botrányos pöre volt 1568. Mezőlaki Ferenc zalavári apát hagyatéka miatt. A későbbi kanizsai tisztviselők, Lóránt Miklós 1538., Nagy Máté 1549., Terjék Tamás 1550., Szele Jakab 1557., Csányi Ákos 1559., Bakó András 1560., Thury György 1568. bizonyára protestánsok voltak. Szele Jakab kanizsai tiszttartó 1558-ban irja: "Én még a pápa kosztján vagyok, de az uraim már nem hajlandók a martyromságra."[641]

1544-ben Szeremlyéni Mihály volt Kanizsa magyar lelkésze, ki ez évben mint pap bánatjában irt egy éneket "Egyptomból kijövéséről Izraelnek". Ily tárgyú és kidolgozású énekeink - mondja Szilády Áron - a XVI. század első feléből mind a reformáció papjaitól származnak s ezért Szeremlyénit még akkor is ezek közé kellene számítanunk, ha énekét nem Bornemissza Péter Énekeskönyve tartotta volna fenn. Szeremlyéni később 1551 és 1565 között Sopronban volt magyar lelkész. Levelében a városi tanácsos urak szegény káplánjának mondja magát s a király (I. Ferdinánd) parancsolatára hivatkozva állítja, hogy gonosz cselekedete vagy eretneksége miatt őt sehonnan sem üzték el, hanem esztendejének kitelte után jött el Sopronba, itt sem hallottak tőle eretnekséget és itt is feddhetetlen életet élt; bizalommal kéri a soproniakat, hogy igazságában ne hagyják el, hanem inkább támadjanak mellette.[642]

Teryék Tamás kanizsai várparancsnok is 1550-ben már bizonyára evang. volt, mert Szegedi Máté kálmáncsei evang. lelkész márc. 9. bizodalommal fordul hozzá s kéri, ajánlja őt Nádasdy Tamásnak, mint Isten igéjének hirdetőjét. Kedves lesz, úgymond, Isten előtt, ha az ő igéje Nádasdy urodalmában szállásra fog találni. Szegedinek ez az ajánlkozása nem is maradt eredménytelen, mert Nádasdy őt később Sárvárra hívta s ő lett a dunántúliak első evang. püspöke. Lehetséges, hogy előbb Teryék oltalma alatt már Kanizsán is hirdette az igét. (Eht. Eml. 23.)

Nádasdy özvegye, Kanizsay Orsolya Kanizsát 1568. jan. 24. Miksa királynak cserébe adta a borsmonostori apátságért. Az átadás után evang. tábori lelkész volt itt a boroszlói születésű Hosius János, aki Lipcsében felavattatván 1573. Komáromban, 1574-ben pedig Kanizsán volt lelkész. 1580-ban pedig a flaciánus Hohenberger Farkast találjuk Kanizsán, aki mint ilyen irta alá a flaciánus kiadványokat.[643]

Kanizsán született 1585. körül evang. szülőktől a dunántúli reformátusok hírneves püspöke, Kanizsai Pálfi János, ki 1600. a török elől menekülve az evangelikusok iskoláiban járt Fertőszentmiklóson 1602. Kopácsi József, Csepregen 1603. Andreades Mihály és Kőszegen 1605. Sármelléki Nagy Benedek rektorok idejében. Csak később pártolt át a kálvinistákhoz. (Eht. Eml. 159-161.)

Az 1599. évi adójegyzék szerint is Kanizsának ekkor még evang. lelkésze volt, aki évi 2 forint adót fizetett. De az ellenreformáció erősebb megindulásával Rudolf korában itt is megszünt az evang. vallásgyakorlat. (Adattár VII. 105.)

Eszterény. (Ma Eszteregnye.) Musay püspök 1652. jún. 5. az előbb r. kath. Szegi Gergelyt avatta fel ide lelkésznek s Eszterényt 1661. is anyagyülekezeteink közé számítja. (Ker. jkv. 363. Eht. Eml. 87. 149.)

Becsehely. (Becse) Musay püspök 1661. ily nevű anyaegyházat is említ a zalai és somogyi esperesség területén. Más adatunk nincs róla. Az ily helyek mutatják, hogy mennyi egyházunk pusztult el Zalában. (Eht. Eml. 149.)

Szepetnek. Ilyen nevű egyházat János veszprémi püspök 1185. körül egy márka évi jövödelemmel a káptalannak adományozott. Szepetnek Zala megyében 1557-ben Nádasdy Tamás birtoka volt és Szele Jakab tiszttartó Nagykanizsáról viselte gondját. Ugyanekkor Bük Ágoston volt itt birtokos. De evang. lelkészét a reformáció korából eddig még nem ismerjük.[644]

Letenye. Lethenyey Istvánnak, a csepregi és kőszegi esperesnek és kiváló irónak származási helye. Egyetlen adatunk van róla. A nemesládonyi zsinaton 1647. jún. 25. Köveskuti Gergelyt Letenyére, Zala megyébe avatták fel lelkésznek. Ilyen helyeken kell sajnálnunk, hogy forrásaink oly hiányosak. (Ker. jkv. II. 282.)

Gelse. 1338 óta a Kanizsay család birtoka. 1557-ben is Nádasdy Tamás emberei forgolódnak itt. 1333-ban István 1334. Tamás, 1472. Péter s még 1512. is egy ismeretlen nevű plebánusa volt. Plebániai egyházát 1433. júl. 13. Szent László király tiszteletére avatták fel. Gelse, Rajk és Pacsa a zalavári apát hatósága alá tartoztak s neki fizettek tizedet. János zalavári apát 1413. rendezte az elnyomott jobbágyság viszonyait. A faluk választhattak birót, de eretnekség dolgában nem ez, hanem az apátság világi tisztje itélt. Thurzó Gergely zalavári apát idejében 1508-12. Gelse és Rajk megtagadta az engedelmességet.[645]

Mint Kanizsához tartozó Nádasdy birtokon a reformáció korában bizonyára lutheránus volt az egyház itt is, de Kanizsának Borsmonostorral való elcserélése után felváltva hol evangelikusokat, hol pedig reformátusokat találunk Gelsén is. Kanizsai Pálfi János 1612. évi jegyzékében nem sorolja Gelsét a református egyházak közé. Még az 1618. évi szentlőrinci ref. zsinaton sem szerepel. Gelse tehát a század elején lutheránus gyülekezet volt. De 1624-ben a körmendi zsinaton Jobbágyi Istvánt Gelsére már református lelkésznek avatták fel, kit 1634. már Böhönyén találunk. (Adattár IX. 59. Thury, Ref. ehker. tört. 283. 285.)

Jobbágyi után a fiatal, szinte még gyermek számba menő Horváth Pál volt a gelsei lelkész 1634-ig. Horváth a sógorát, Csillagh Dávid volt dobronoki lelkészt tartotta maga helyett Gelsén, a fizetést pedig maga szedte fel. Horváth 1634. jún. 7. jelenvolt a kiskomáromi zsinaton, itt azonban áthelyezték Szentára Somogy megyébe s a közeli Fider Mihály csurgói lelkész felügyelete alá helyezték. A püspök a predikálást megengedte neki, de a keresztelést már nem s erre nem is kap addig szabadságot, "míg a haját illendőképpen nem neveli". Fentebbi sógora Csillagh Dávid nagyszombati születésű s 1627-1631-ig dobronoki lelkész volt, de 1631. Csepregen visszatért ág. hitv. evang. egyházunkba, amelyben gyermekéveiben is neveltetett. Valószinű, hogy 1634. után is ez a Csillagh Dávid maradt Gelsén, Thury Etele az 1634. évi kiskomáromi református zsinatról szólva az evangelikusok által elfoglalt egyházak közt említi Marcali, Söjtör és Hahót mellett Gelsét is. Csillagh iránt az egyházkerület nagy bizalommal volt, mert a csepregi zsinaton 1631. jún. 24-én mint gelsei lelkészt a hódoltságbeli (in ditione Turcica) somogyi és zalamegyei gyülekezetek alesperesének is megválasztották a muraszombati vagy légrádi főesperes mellé és erről a somogyi hívek kivánságára hivatalos megbizólevelet is állítottak ki számára.[646]

1648-ban Vajda János ismét lutheránus lelkész volt Gelsén, akinek János nevű fiát júl. 28. Briccius Bereczki Dániel református esperes keresztelte Kiskomáromban. Musay püspök "Gerse" néven 1661. még az evang. anyagyülekezetek közé sorolja Gelsét. 1651-ben is Németi János "Gerseniensis" ha nem görzsönyi (Veszprém m.) akkor gelsei lelkész lehetett. És még 1706. is volt Gelsén tanító Rossiár Dániel, kinek előbb 1696. még Jánosházán volt tanítói állása.[647]

Rajk. (Alsó- és Felsőrajk). Mind a kettőnek egyháza, sőt az egyiknek, Békefi szerint, Alsórajknak premontrei prépostsága is volt már a XIII. században. Az egyik Rajk templomát 1247. Szent Erzsébet, a másikét pedig Szent Márton tiszteletére avatták fel. Az utóbbinak kegyuri joga Rajki Miklós családját illette meg. Időközben azonban ez a jog kisiklott a kezükből s másé lett. Hahóti Miklós és Jakab a rajki egyház kegyuraságát 1367-ben visszabocsátották az ősi birtokos Rajky család kezére.

Az egyik Rajk parochiás egyháza 1400. dec. 23. Szent Erzsébet, kápolnája pedig Szent László tiszteletére avattatott fel és IX. Bonifácius pápa ezen évben mind a két templom részére öt éves és kétszáz napos, illetőleg száz napos bucsut engedélyezett. Lőrinc nevű rajki pap 1333-ban 37 dénárt fizetett pápai tized fejében. 1472-ben Alsórajknak Péter, Felsőrajknak pedig Illés nevű plebánusa van. S a zalavári apátság történetében 1512. is találkozunk a rajki parochiás egyház papjával. (Békefi, Balatonmellék egyházai és várai 171. 172.)

A rajki premontrei (a bold. Szűzről nevezett) prépostság, Balics Lajos szerint, a XIII. században keletkezett s alapítói valószinűleg a Bánffyak voltak. Első oklevele 1272-ből való, mely évben Péter rajki prépost tiltakozott kegyuraik, a Nádasd falun osztozkodó Chák testvérek ellen. A kegyurasága Bánffy családról rokonság révén származhatott át Chák bán, Chák Dénes, Buzád, Miklós és Frigyes nevű fiaira. Ezek azonban annyira nyomorgatták a prépostságot, hogy majdnem tönkre ment, már istentiszteletet is alig lehetett tartani. Péter panaszára 1275. átadták ezek a kegyuraságot Tristán ispán fiának, Mihálynak a Kanisa folyón fekvő szigettel együtt, később pedig, mivel ez se viselte gondját, 1289. rokonukra, Atyusz (Ochuz) ispánra bízták a prépostság védelmét. Összeköttetésben volt ez a csornai prépostsággal is, mert Atyusz ispán Péter prépost halála után Benedek csomai préposttól kért tanácsot az utódra vonatkozólag és Benedek Walter nevű rendtársát küldte Rajkra, hogy ott erélyes kézzel szüntesse meg a becsuszott visszaéléseket. A prépostságnak Rajkon kívül Szentgyörgyön (a Mura mellett) is volt birtoka, melyet Pál prépost idejében 1370. szerzett.[648]

Rajktól vette nevét és Rajkról származott a tekintélyes Rajky zalamegyei család, mely a reformációt korán elfogadta, tagjai közül több Rajky volt buzgó evang. patrónus s még a XVIII. században is az evang. Rajky leányok közül vettek feleséget az Ostffyak, Wittnyédyek és más evang. oszlopférfiak. Az első Rajkyak a XVI. században Enyingi Török Bálint, Nádasdy Tamás és más evang. főurak udvarában forgolódtak, mint "főember szolgái." Rajky István 1545. E. Török Bálintné Pemflinger Kata körében Csurgón van s ő irja, hogy egy török kém ágostonrendi barát ruhában miként jött a férje fogságát sirató nőhöz és miként hozott néki hamis híreket. Rajky István, János és Gábor Nádasdy Tamás nádornak voltak főtisztjei és bizalmas emberei. Mayláth Istvánné Nádasdy Anna 1548. azt kéri, hogy egyebek közt Rajky János is jöjjön el érte Erdélybe Fogarasba s kisérje őt Dunántúlra a bátyjához. Rajky Jánossal 1547. mint adószedővel is találkozunk Vasvárott. Rajky Gábor is Nádasdyt mondja urának, 1547-ben Ákosházi Sárkány Bernát és Dömölky Tamás társaságában panaszolta fel, hogy néhai Jurisics Miklós elfoglalta a Kőszeg várához tartozó Bulcsuszeb falut. 1550-ben Sárkányszigetről ir Nádasdynak egy alsórajki jobbágya ügyében s 1568. ő is ott volt azok között, akik a Mezőlaki Ferenc zalavári apát peres ügyében fogva tartott Hassághi Imréért jótállani akartak. Ezt a Rajki Gábort 1580. megidéztette Rajky György a nemesi kuriájában Felsőrajkon elkövetett erőszakosságok miatt. György neje, Anna, Ostffy Mihály veszprémi főispánnak volt a leánya, aki 1595. már mint özvegy említtetik és 1597. bérbe adta öccsének, Lászlónak Ligvánd, Bottka, Pakod, Rajk, Petréte, Pórládony, Niczk és Kövesd falvakban levő birtokait évi 50 forintért, 1595-ből még egy Rajky Albert is ismeretes Vasmegyéből.[649]

A XVII. században is sűrűen találkozunk evang. Rajkyakkal. Rajky Éva 1621-ben Czobor Erzsébetnek, Thurzó György nádor özvegyének ir. Megbotránkozott Nyáry Krisztina (előbb Thurzó Imre gróf, azután Esterházy Miklós neje) második házasságán: "Mennyit esküdt az az asszony mielőttünk s mit irt palatinusné (Thurzó Szaniszlóné) asszonyomnak is, ha megleszen, bizony nagy botránkozást szerez az jó asszony. Bánja is mind, ki az igaz ágostai valláson van, nemcsak Czobor Erzsébet miatt, de az Isten igéjéért is, az kit azután kergetni fognak." E levélből is kitetszik, hogy Rajky Éva buzgó evang. volt, aki ismeri Esterházy Miklóst és egyházunk sorsát tőle félti. Rajky Imre pedig 1627. Batthyány özvegyének, a buzgó evang. Lobkovicz Poppel Évának volt familiáris belső embere, aki által érintkeztek vele a reformátusok. Ez a Rajky Imre 1635. Vasmegye alispánja volt. Egyházlátogatási jegyzőkönyveinkben is találkozunk a Rajkyakkal. Rajky István, ki 1629. az Ostffyakkal is összeköttetésben állott, 1631. Sajtoskálon volt birtokos. Rajky László, aki 1626. nemesi kuriáját Niczken eladta Niczky Ferencnek, itt volt birtokos és jelen volt Niczken 1633. az egyházlátogatáson is, midőn Kis Bertalan püspök járt itt. Voltak a Rajkyak közt szegény sorsuak is. Rajky Orsolyát példáúl a férje Hera Benedek doroszlói lakos 1633. a csepregi zsinaton azért panaszolta be, hogy hűtlenül elhagyta és Széchy István nagyságos úrnak a szakácsával megszökött. Volt azután egy Rajky Gáspár nevű pozsonyi jezsuita is. I. Rákóczy György ezt gyanusította meg a Lórántffy Zsuzsanna ellen írt mocskos és lovagiatlan gúnyirat szerzőségével. (Csak újabban derült ki, hogy gróf Széchenyi György, a későbbi primás írta.)[650]

Még a XVII. század végén is oly buzgó evang. patrónus, mint Wittnyédy Ferenc, a kuruc világban Rajky Orsolyát vette feleségül. Ezek házasságából született Wittnyédy János, kemény-egerszegi földbirtokos és kiváló jogtudós, a dunántúli kerületnek 28 éven át (1753-81) igen erélyes felügyelője. Miként a Vidos, úgy a Rajky családból is voltak Dunántúlnak lelkészei is. Rajky András 1687. légrádi lelkész volt, ki előbb 1682. Surdon szolgált az Urnak. Rajky János is 1695. Magyargencsen, 1706. pedig Magasiban volt lelkész. A család tehetősebb tagjai bizonyára Mária Terézia korában hagyták el evang. hitüket. Az üldöztetés idején Egyedre Telekesi Török István oltalma alá is költöztek át a szegényebb Rajkyak közül. Rajky Pál volt egyik vezetője azoknak a tolnamegyei Zombáról való evangelikusoknak is, akik Dőry Ádám földesúr üldözése elől 1744. Békés megyébe vándoroltak ki s ott Orosháza tekintélyes evang. gyülekezetét alapították. A Harangszó olvasói közül Rajki István Magyargencsen, Rajki Ferenc Celldömölkön ma is evangelikusok.[651]

Rajkon a XVI. században a Rajkyakon kívül Nádasdy Tamásnak és Csányi Ákosnak is volt birtoka. A premontrei prépostság és a régi rajki vár a török háborúkban pusztult el, melyek sokat ártottak a reformációnak is. A régi kastély Felsőrajkon a mai Várhely nevű téren állott. Rajknak valamint a hozzátartozó Muraszentgyörgynek gazdasági ügyeit Kanizsáról intézték. A Rajkyak a Nádasdyakkal egy időben fogadták el a reformációt. Ennek idejéből ma már csak két fontosabb adat áll rendelkezésünkre. Az országos levéltárban fennmaradt zalamegyei dikális összeirás (adójegyzék) szerint ugyanis tudjuk, hogy Rajknak 1599. evang. lelkésze volt, ki évi 50 denár adót fizetett. A másik adat pedig a XVII. századból egy volt evang. rajki lelkész neve. Doktorics István volt ez, aki mint rajki lelkész irta alá hitvallási könyveinket. (Hrabovszky György kiváló történetirónk is rajkinak olvassa a gyülekezet nevét). És a Csepregen 1643. jún. 24. tartott kerületi gyűlés szűkszavú jegyzőkönyve két somogyi lelkésznek, Károly Ferenc surdi és Czeglédi György udvarhelyi lelkésznek felavatása után Doktoricsról annyit mond, hogy eddig kálvinista lelkész volt, de tévelygését megismervén, szimbolikus könyveinkre ünnepélyesen esküt tett s így lelkészi hivatalában megerősíttetett. Több egyházi adatunk nincs róla. Török háború, vallási üldöztetés vetett véget Rajkon is a protestáns világnak. A felsőrajki temetőben a kis templom mellett, mely bizonyára a régi helyén épült, van egy hatalmas nagy és vastag szilfa, mely szakértők szerint több mint 300 éves lehet. Ez a fa tehát még látta a régi protestáns világot, ennek árnyékába még protestáns Rajkyak temetkeztek. Áttérése után a család újabb nemzedéke igen buzgó katholikusnak mutatkozott. Rajky Lajos sirkővére († 1901) a legpápásabb intézmény, az 50 és 100 napi búcsu (vagyis a purgatoriumból ennyi napi leengedés) van rávésve azok számára, kik a sírkövön olvasható rövid fohászokat elmondják. Ime, a régi rajki búcsu felújítása, amilyent IX. Bonifácius pápa ötszáz év előtt adományozott a rajki templomnak.[652]

De a történeti igazságszolgáltatás a másik részen sem maradt el. A régi protestáns világnak is volt Rajkon valami újabb feltámadása. Az 1868. évben Bakó Samu és neje Rádóczi Gyarmathy Eszter, nagygeresdi birtokosok, akiket Haubner Máté, Pálfy József és Trsztyenszky Gyula nagy papoknak barátsága és komasága nevelt buzgó evangelikusokká, eladván vagyonkájukat, felkerekedtek s messze idegen vidéken Zalában, Felsőrajkon a régi Rajkyak birtokának vették meg egy részét. Ábrahámnak hitével mintha csak isteni szózatot vettek volna: "Eredj ki a te földedről a te rokonságid közül, a te atyádnak házából a földre, melyet mutatandok néked." A legkisebb, alig két éves gyermeket, Bakó Emmát karon vitték magukkal az új hazába. S mikor az Isten fáradságos munkájukat megáldotta, az idegen környezetben evang. egyházukról sem feledkeztek meg. Pusztaszentlászlón Bojtos János személyében találtak lelkes buzgó papot, ki őket megértette. Úgy 1886 óta ennek segítségével honosították meg Felsőrajkon, az egykori evang. fészekben, a régi Rajkyak nagy ebédlőszobájában az évenkénti szórványistentiszteletet. Összegyűjtötték hitünknek cselédeit, úri és szolga nemből valókat messze vidékről, hogy a nagy szórványban évenként legalább egyszer evang. lelkészt lássanak és evang. igehirdetést halljanak. Özvegy Bakó Samuné magyar vendégszeretettel ültette ilyenkor asztalaihoz a több mint száz főnyi sokaságot. Ő nevelt az ősi rajki kúrián kis leányából is olyan példás jellemű, nemesszivű papnét, amilyent Isten csak különös kegyelméből adhat az egyháznak és a családnak. Ott pihen immár áldott munkás élete után ő is az ősi rajki temetőn a háromszázados szilfa árnyékában. Legyenek áldottak hamvai. Szelleme, emléke itt él közöttünk.[653]

A Bakó család után Véssey László, majd a Grunner és Manninger evang. családok települtek Rajkra. A szórványistentisztelet felváltva más és más helyen immár rendszeresítve van s külön pénztárával és tisztikarával erősségére szolgál a pusztaszentlászlói gyülekezetnek. A rajki kúria nagy ebédlője házasságkötéseknél is többször pótolta már azóta az imaházat. Mintha a régi protestáns világból támadt volna valami új életre Rajkon is.

Hahót. Rajktól délnyugatra. Benedekrendi monostorát Szent Margit tiszteletére a Hahóti nemzetségből való Buzád fia Arnold még 1234. előtt alapította, a monostort is ő építette. 1234-ben már Domokos a perjele. 1234-ben már Hahóton és Rajkon is volt birtoka s a Zala vizén Henye közelében egy 4 kerékre és 4 pár kőre járó malma. Az alapító Hahóti család volt a kegyúr s az egész család ide temetkezett.

Volt Hahótnak Szűz Máriáról nevezett parochiás egyháza is, de ez a somogyi Szent Egyed bencés monostortól függött. Az apátság Hahóton egy szerzetest tartott a lelkészi teendők végzésére. Ezenkívül volt egy örökös helyettes, ki a lelkészség anyagi gondjait intézte. Ezek gondatlansága miatt azonban a plebána jövödelme igen megfogyott, még kelyhek s egyéb szent tárgyak is eltüntek. Debrentei Tamás zágrábi püspök és testvére, mint a hahóti plebána kegyurai ezek láttára 1464. jan. 10. a római szentszéktől kértek vizsgáló biztosokat, kik a hahóti plebánát elválasztották a somogyi apátságtól. (Békefi i. m. 141.)

A hahóti apátság is 1479. a somogyi Szent Egyed apátság fiókmonostora volt s az is maradt a plebána elszakadása után is. Ezen viszony alapján értesítette Mihály somogyi apát 1529. május 25. Ákosházi Sárkány Bernátot és Hahóti Jánost, mint a hahóti apátság kegyurait, hogy a hahóti apátot maga elé idézte s felszólította, hogy mondjon le és huzódjék vissza a somogyi konventbe. (Békefi i. m. 213.)

Már előzőleg 1508. Máté apát idejében is bajok mutatkoztak Hahóton. Ez évi márc. 11. ugyanis Thurzó Gergely zalavári és Miklós báttai apát, mint vizsgáló biztosok azt tapasztalták Hahóton, hogy egy fölszentelt világi pap plebánusként viselkedik, aki a templom kulcsait magához vette s Máté apátot csak akkor bocsátja be a templomba, mikor akarja. A biztosok a kegyurak beleegyeztével ezt a papot eltávolították és a templom kulcsait az apátnak adták át. De az apát erkölcsi életére nézve is igen gyanus hírek hallatszottak. A hahóti monostor is a középkorban hiteles hely volt. (Békefi, i. m. 214.)

A reformáció korában a Hahótiak közül csak Hahóti Brigittát, Nagyváthi és Mágocsi Porkoláb Márton özvegyét ismerjük, ki az evang. szigetvári parancsnoknak, Horváth Markónak volt az anyósa. Horváth ennek leányát, Krisztinát vette feleségül, ki 1559. márc. 25. halt meg. Fiuk Horváth Stansith Gergely, ki 1558. aug. 1. Körmenden született, a naplójában az édesanyját mégis nem Porkoláb, hanem Hahóti Krisztinának nevezi. Nagyanyja Hahóti Brigitta 1556. még életben volt.[654]

Protestáns lelkészeit csak a XVII. századból ismerjük. 1623-ban Pápai Gergely volt a református lelkésze, ki azonban Söjtörre ment át s még ebben az évben Laky Gergelyt avatták fel Hahótra, aki még 1627. is itt volt. 1631-ben a csepregi zsinaton pedig már Károly István evang. lelkész irta alá hitvallási könyveinket e szavakkal: "Ego Stephanus Károly, Christi discipulus, manere volo in hoc officio pastorali in pago Hahót". Thury Etele az 1634. évi kiskomáromi zsinatról szólva, Hahótot is az evangelikusok által elfoglalt egyházak közé sorolja. Úgyde Hahót 1612-ben sem fordult elő a református egyházak között, amint azokat Kanizsai Pálfi János felsorolja. 1651-ben Thomas István volt a hahóti evang. lelkész, ki mint ilyen részt vett a szakonyi zsinaton. Musay püskök 1661. még az evang. anyaegyházak közt említi Hahótot.[655]

Sárkánysziget. Ma puszta Hahót határában, a régi neve Buzádsziget volt. Vára már 1292. előtt felépült. 1483-ig a Buzádszigeti Sárkány család birtoka volt, ekkor azonban Mátyás király Buzádszigeti Sárkány János és Miklós fiait hűtlenségük miatt megfosztotta az itteni kastélyuktól s egyéb zalai és vasmegyei birtokaiktól s mind ezeket Lendvai Bánfi Miklós pozsonyi főispánnak és Batthyány Boldizsár kőszegi kapitánynak adta. A családból, mely javait később visszakapta s későbbi előnevüket a zalamegyei Ákosházától vették, különösen Ákosházi Sárkány Ambrus zászlós úr, zalai majd pozsonyi főispán vált ki, aki már II. Ulászlónak is kedves embere volt. (Békefi i. m. 275.)

Sárkány Ambrus 1511. óta Ólnod szabad ura és báró, kinek Budán is a várban háza volt. 1516-ban Rómában járt feleségével Zabláthi Zsófiával. 1519. jelenvolt Balbi Jeromossal V. Károly megkoronáztatásán Aachenben. II. Lajosnak Habsburg Máriával való procurationalis házasságánál ő volt az egyik felhatalmazott s jelen volt mint királyi követ Ferdinánd és Anna egybekelésénél is Lincben 1521. Ugyanezen évben Wormsban is járt követségben. Hazatérte után végrendelkezett. Érden az általa istápolt Szent Márk templomban akart pihenni. 1522-ben még Varsóban volt Zsigmond lengyel király és Sforza Bona egybekelésén. Ez évben kapta a Balaton mellett Hegyesd várát, 1524-ben Gosztonyi János győri püspökkel Nürnbergben volt segítséget kérni, II. Lajos utolsó útjában Érden 1526. július végén Sárkány Ambrus házában szállt meg két napra s maga Sárkány is a mohácsi csatatéren esett el 1526.[656]

Sárkány Ambrus nagy vagyonszerző volt. Családi jogon öt Sárkánynak u. m. Bernát, Tamás, Ferenc, János és Benedeknek vette át birtokát. Több testvére és unokaöccse volt. Testvére volt Sárkány János, akinek Margit nevű leányát Mezőlaky Ferenc, a későbbi zalavári apát vette el feleségül. Sárkány Bernáttal fentebb mint hahóti patrónussal találkoztunk. Ezen Sárkányok valamelyikének fia volt Ákosházi Sárkány Antal, Nádasdy Tamás rokona, főtisztje és belső bizalmas embere.[657]

Sárkány Antal fiatal korában még Dévay Mátyással is bizalmas viszonyban volt a sárvári udvarban. De egy illetlen és meggondolatlan tettével nagyon megharagította a magyar Luthert. Sárkány ugyanis Bécsből Dietrich Vida nürnbergi lelkésztől leveleket hozott Dévaynak és ezek közül egyet folbontott, melyet az udvarbeliek félreértettek s az a hír terjedt el Sárvárott, még Nádasdy apja is úgy beszélte, hogy Dévay maga sem tudja mit predikál s ebben az ügyben ment ki Bajorországba. Sárkányról, ki a felbontott levelet nem is adta vissza, Dévay emiatt nagy haraggal szól Nádasdyhoz 1536. dec. 1. Nürnbergből irt levelében. "Csudálkozom - ugymond - Antalnak a haszontalanságán, aki mivel sem nem keresztyén, sem nem pogány, hanem ebből a kettőből összefujt kölyök és bitang, azért merészel más vetésébe belegázolni és emberségéről annyira megfeledkezett, hogy a hűségére bizott levelet nem csak hogy vissza nem adta, hanem feltörve másoknak szolgáltatta ki. Róla jelenleg nem akarok többet irni."[658]

Dévaynak ez a haragjában mondott itélete a fiatal Sárkányról túl szigorú volt. Ő rokona is volt Nádasdynak és a család teljes bizalmát élvezte és ki is érdemelte. Bevásárlási és legkényesebb pénzügyeiket Bécsben és Velencében reá bizták. Leveleiben Nádasdyval szemben is nagyon önérzetesen nyilatkozik. 1544-62-ig soproni lakos volt, hol a városházzal szemben igen szép házat szerzett. Sárkány 1554-ben is eladott egy házat Sopronban Nádasdy udvari orvosának, Szegedi Fraxinus Gáspárnak, (melyet ettől 1563. Oláh Miklós primás vett meg 1400 frtért a nővére Oláh Ilona számára), de ez Sárkánynak nem a fentebbi nagy háza volt. Az 1555. év nyarán Nádasdynak neje, a jó reménységben levő Kanizsay Orsolya is Sopronban Sárkány Antal külső kertjében keresett üdülést. Végrendeletében is a nádornénak elengedte férje adósságát s ezenfelül még 100 arany forintot és aranygyűrűt hagyott nyolc hegyes gyémánttal s Nádasdy Ferkónak is 100 arany forintot.[659]

Dévay véleményétől eltérően Sárkány Antal az egyházi és emberbaráti intézmények iránt is melegen érdeklődött. Így 1557. május 25-én Bécsből egy kitünő tanerőt ajánl Csepregre, ki "akkor is ott vala Olaszországban Páduában, amikor mi ott valánk" s kéreti a csepregi urakat, hogy mást ne fogadjanak. Végrendeletében pedig éppen családi fészkükről Sárkányszigetről, emlékezett meg igen szépen. Ebben ugyanis 2500 forintot hagyott oly célra, hogy "evvel az pénzzel, akár az jövedelemmel Sárkány Szigethében az Catechismust predikáltassák és ad pios usus convertálják. Ha pedig az török miatt Sárkány Szigetében nem praedicalhatnának, ahul keresztyének lesznek, ott praedicáltassák." Ugyanitt Szegedi Máté mester sárvári predikátornak, kit végrendelete egyik végrehajtójáúl is választott, 50 forintot, Sárvári Pál papnak 25 magyar forintot hagyott s az árvákról és özvegyekről is megemlékezett. Hagyatékában egy magyar imádságos könyv is (bizonyára irott) volt s azt kivánta, hogy Sopronban "az Szent Mihály egyházánál" temessék el a többi jámbor keresztyének szokások szerint. Második felesége Pálfalvi Magdolna volt, akinek 1000 magyar forintot hagyott s míg nevét viseli, az ő soproni házában maradhatott.[660]

Sárkányszigetet, ahonnan Rajki Gábor, Nádasdy embere 1550. keltezte egyik levelét, nem ok nélkül féltette Sárkány Antal a török dulástól. 1578-ben ez a vidék véres háború szinhelye volt, amelynek leirását Pöckl Erhard, Zrinyi György titkára egy Csáktornyán 1587. aug. 19. kelt ily címü nyomtatványban tette közé: "Neue Zeitung aus Ungern, Auch gründlicher und wahrhafter bericht: Welcher masser der Saswár Basa von Siget, samt andern dreyen Beegen den 9. Augusti dises 1587. Jars über die Fünf Tausendt strach herausgefallen und bey Sibentzehn Dörfer verbrennet und verheret, auch ein gute antzal Christen aufgehebt, gefenglichen mit sich gefürt, aber in irem zurückziehen bei Sarkan Zigethe, ungefähr zwo Meyl wegs von Kanischa, von den unsern angetroffen und vermittels Göttlicher hülf Ritterlicher seind erlegt worden, mit allen circumstantiis auf fleissigst beschrieben. Gedruckt zu Eberau (Monyorókerék) in Ungarn durch Hansen Manuel. Anno 1587. (4 r. 10 levél. Szabó K. Rmk II. 197.)

Ha most győztek is itt a magyarok, de Sárkánysziget később mégis a török dulásnak eshetett áldozatúl, egyháztörténeti forrásaink nem szólnak róla. Ma a hely csak puszta. A Sárkányféle jószágok Sopronban a Festetich családra szállottak. Festetich Kristófnak 1765. évi végrendelete szerint Sárkányszigetben is volt porciója és Sárkány Krisztinát, Jankovics István feleségét mint "nénémasszonyt" említi. Lehet tehát, hogy rokonság révén is szállott át a birtok. (Tört. Tár. 1906. 572. 579.)

Sárkánysziget jóltevőjének, Sárkány Antalnak nem maradt fia. Soproni házát testvére, Sárkány János örökölte. Ennek érdekében Gregoriáncz Pál győri püspök irt Bécsből 1563. máj. 5. a soproni tanácsnak s kéri, hogy vegyék fel városi polgárnak, mert bátyja Antal is jó polgár volt, akinek nagy költséggel épült háza lett az övé. Ezt a Sárkányt találjuk az 1565. meggyilkolt Csombord Mátyás barátai között is. Sárkány György "Az idvességes kimuláshoz való készület" címü munkát fordított németből, melyet Vidos Lénárd galgóci predikátor javított és Sibolti Demeter "Lelki harc" cimü munkájával jelent meg 1584. Galgócon. Ákosházi Sárkány Miklós Hosszufaluban a Vág mellett tett végrendelet 1593.[661]

A soproni családiházat Sárkány István örökölte, aki valószinüleg Jánosnak fia és Kiskomárom vicekapitánya volt. Sárkány István soproni házát Bocskay hadainak támadásakor 1605. Dorn Farkas császári kapitány dulta fel. Feleségül Davoli Bakó Farkas kiskomáromi főkapitány és Pálfi Anna leányát, Bakó Zsófiát vette el és soproni házát 1612. márc. 9-én a városi jegyzőkönyv szerint ipának adta el.[662]

Sárkány István az ipa után a főkapitányságot is elnyerte Kiskomáromban s egyik legbuzgóbb patrónusa volt az ottani református gyülekezetnek. Pathay István püspök 1618. neki ír, hogy az ostyát elhagyva, kenyérrel osszák ki az Úrvacsorát, s midőn Pathay Kiskomáromból 1626. jun. 6. Pápára költözött lelkésznek, Sárkány is elkisérte. Kanizsai Pálfi János 1631. is mint a ref. egyház kedves és kiváló pártfogójáról emlékezik róla. Halálára valamelyik lelkész 1636. igen szép gyászéneket írt.[663]

Ákosházi Sárkány János (talán István fia) mint bozsoki földesúr 1667. már csak évi 20 forintért engedte meg Bozsokon a rohonciaknak evang. vallásuk gyakorlását. Így bizonyára már ő is hitet cserélt, 1670-ben egerszegi parancsnok s a Kanizsa elleni végek alkapitánya volt. Feleségét, Toros Katalint, ki 14 évig volt Batthyány Kristóf főkapitány kedvese, megölte s emiatt Zrinyi Péterhez menekült, így lett ez a buzgó protestáns család is hitehagyottá.[664]

Söjtör. (Alsó és Felső, ma már összeépülve, Pusztaszentlászló közelében. Deák Ferenc házával.) 1356-ban Szent Adorján tiszteletére szentelt temploma volt, földesura a Hahóti család. A reformáció korában első lelkészei bizonyára lutheránusok voltak. De 1627. Pápai Gergely nevű református lelkészt találunk itt. Thury Etele 1634-ben az evangelikusok által elfoglalt egyházak közé sorolja. Kis Bertalan püspök a csepregi zsinaton 1635-ben Hercegszöllösi Jánost a Kanizsa melletti Söjtörre lelkésznek avatta fel. Szedenics Jánost 1647. azonban már nem a zalai, hanem a sopronmegyei Söjtörre avatták fel. Musay püspök a zalamegyei Söjtört még 1661-ben is, két helyen is az anyagyülekezetek közé sorolja.[665]

Pusztaszentlászló és Bollahida XVI. és XVII. századbeli emlékeinkben még nem fordul elő. Egy zalai Szentlászlón 1599. evang. lelkész volt, de hogy melyik ez a sok közül, nem tudjuk. (Adattár VII. 105.)

Pacsa. Rajk mellett. Szent Györgyről nevezett temploma már 1312. említtetik. Két kápolna tartozott hozzá Dusnokon és Isaboron. A Dusnok földön lakó dusnokok felett 1290. Benedek veszprémi püspök bíráskodott. Musay püspök 1661. az anyaegyházak között említi. (Békefi 170. 182. Eht. Eml. 149.)

Nemesapáti. (Búcsuszentlászló és Zalaegerszeg közelében.) Valószinűleg ez szerepel az 1599. évi zalamegyei adójegyzékben, mely szerint Apátinak evang. lelkésze volt és 50 denár évi adót fizetett. Régi jegyzőkönyveink nem említik. Musay 1661-ben az anyagyülekezetek közé sorolta. Anyagyülekezet volt még 1695-ben is. A következő 1696. évi márc. 5-én Asbóth János itt egyházlátogatást tartott. Lelkészük ekkor Laki János volt s a hivek kérték, hogy továbbra is maradhasson. Lakit még 1666-ban avatták fel Kenyéribe. Anyagyülekezet volt Nemesapáti még 1725-ben is. (Adattár VII. 105. Eht. Eml. 96. 149. 245. 265. 372.)

Szentgyörgyvár. Más néven Békavár, Keszthely és Zalaapáti között. Ennek urodalmához tartoztak Gerse, Hidvég, Istvánd, Kedhida, Miháld, Szenicze, Szentgyörgy, Szentiván, Szentlászló, Szentmihály sat. 1445-ben Marczali György és István birta. 1461. Kanizsai László és Miklós zálogosította el Keményfalvi Török Ambrusnak. Mátyás király 1479. a hűtlen Lothombergi Swampek Györgytől elvette és a Báthoryaknak adta. 1483-ban Báthory Istváné volt. 1514-ben pedig Báthory Györgyé és Istváné. Gersei Pető János és György hajósai 1483. a Szentföldre igyekvő zarándokokat akartak átszállítani a Balatonon, de Báthory István emberei fegyveresen a hajókra támadtak s a zarándokokat kövekkel is megdobálták, azután pedig a maguk hajóira helyezvén át, ők szállították át őket a Balatonon. (Békefi i. m. 291.)

A reformáció korában Szentgyörgyvárott is volt evang. gyülekezet. Tokos György, Szentgyörgyvár kapitánya 1641. márc. 12. jelen volt Alsószelestén az egyházlátogatáson. Musay Gergely püspök 1646. évi naplójában azt mondja, hogy az Egervár és Szentgyörgyvár körül levő egyházak nevei a nagy távolság miatt ismeretlenek előttük. De magát Szentgyörgyvárát még 1661-ben is a zalai anyagyülekezetek közé számítja. Más forrásunk, sajnos, nem szól róla. (Eht. Eml. 138. 147. Adattár VI. 118.)

 

d) Szentgrót és vidéke.

Szentgrót. (Szentgerolth, Szentgyrolth, de Sancto Gerardo.) Régi vára már 1300. fennállott s a Szentgróti Hagymássy család bírta, Ulászló hűtlenségük miatt 1491. elvette a Hagymássyaktól s Lendvai Bánffy Miklósnak és Jakabnak adta, de később ismét visszakapták. I. Ferdinánd 1556. a vár negyedrészét Hagymássy Kristóftól, ki Izabellához és János Zsigmondhoz pártolt át, ismét elvette s Macedóniai Péter ajtónállónak és Pécsy Gáspár udvarnoknak adta. A török világban mint véghelyen császári katonaság tartózkodott itt. Horvát Márton szalaszegi lakos válóperében 1653. Somogyi György mint "szentgróthi végházban gyalog renden Császár ő Felsége hütös szolgája" szerepel tanúképen. Békefi Remig a szentgróti várnak 1686-ból való szép képét is közli. (Balatonmelléki egyh. és várak 291. Ker. jkv. 397.)

A türjei premontrei prépostságot is, mely 1247-ben már fennállott, a Türje nemzetségbeli Szentgróti Dénes alapította s e szerint Szentgrót már a XIII. század elején is jelentékeny hely volt. 1333-ban András és Péter nevű papja volt Szentgrótnak, kik pápai tizedet fizettek. A XIV. században már ferences kolostora is volt, mely még 1531-ben is fennállott. (Békefi i. m. 225. 233. 291.)

A reformáció itt bizonyára még a XVI. században a Hagymássyak oltalma alatt indult meg s az evangelikusok mellett korán vannak itt reformátusok is. Első ismert lelkészei reformátusok, kik előbb a németújvári, később pedig a kiskomáromi esperességhez tartoztak. 1615-ben Nagy Gáspár volt a szentgróti ref. lelkész, ki Pathay István püspököt azzal gyanúsítá, hogy miatta kellett Veszprémből eljönnie s ez évben a köveskuti zsinaton békült ki vele. Nagy Gáspár Szentgróton már kovászos kenyérrel osztotta ki az úrvacsorát. 1618-ban Kiskomáromba távozott, de késő öregségében mégis Szentgrótra vonult nyugalomba s itt halt meg 1627. márc. 6-án. A templom sirboltja alá temették. Egy hét múlva a felesége is követte.[666]

1618. már Homoki Lukács, 1626-28. pedig Paksi István volt Szentgróton a ref. lelkész. De a kálvinista jegyzőkönyv szerint 1626-ban á. h. evang. lelkész is lakott Szentgróton, ki a maga egyházának tanait terjeszté a hallgatók között. (Ubi autem minister ubiquitarius habitaverat, auditoresque ubiquismo infecerat.) A kálvinisták mellett ugyanis ezen a véghelyen mindig voltak evangelikusok is. Példáúl Szentgróti Benedek, kit 1623. avattak fel koppányi lelkésznek. És szentgróti születésű volt Orsich György is, kit 1636. Szentlénárdra avattak fel és 1646. szilsárkányi lelkész volt.[667]

Az első á. h. evang. egyházi ember, akiről eddig tudomásunk van, Laczkovics Szücs Gergely mester, akinek becsületességéről és jámborságáról a Szentgróti elöljáróság 1629. máj. 29. állított ki bizonyítványt. (Egyet, levtár. Ia 7, 52.)

Beregszói Hagymássy Kristóf, Szentgrót ura, ki 1605. az elsők között csatlakozott Bocskay hadaihoz s aki június 11-én Sopron külvárosát is felgyujtotta, református volt. Istvánfy szerint már régóta vágyott Sümeg birtokára és most a nyilt felkeléstől várta vágyainak teljesülését. A kálvinisták egyik legkiválóbb patrónusuknak tartották. Paksi István lelkészt Felsőőrből 1626. Hagymássy védelme alá rendelték Szentgrótra. 1629-ben külön szólították fel, hogy szavazatát a püspökválasztásra levélben vagy megbizottja által küldje be a németújvári zsinatra. Kanizsai Pálfi János is 1631. Pathay Istvánhoz irt levelében e szavakkal emlékszik meg róla:

"A szentgróti eklézsia kegyura, mindkettőnknek második atyja és mindegyikőnknek legjobb akarója, Beregszói Hagymási Kristóf az utálatos feldagasztó vizibetegségnek gyalázatos szennye által megfojtatván, koporsóba téve palotájában fekszik, de még nem temettetett el. Így fosztatunk meg naponként, néhányat kivéve, legjobb pártfogóinktól, akik itt lételed ideje alatt még mind éltek! Ezt az eklézsiát a kolostorszerű lutheránusokból Krisztus igaz híveivé igyekszik átalakítani Tisztelendő Maráczi Nagy Balázs, kinek munkáját tegye szerencséssé a mennyei Szentháromság." (Thury E. 213.)

Ha Kristóf református volt, Hagymássy Miklós (talán a fivére) ellenben buzgó evangelikus. Ez már 1614. Zvonarics Mihály sárvári főesperessel levelezett s ennek irta, hogy az aranyodi fárára kommendált predikátor nem felelt meg a várakozásnak. Ennek a fiai vagy unokái mellett 1633. már á. h. evang. nevelőt találunk. Cassai András volt ez, akinek iskoláztatására Csepregen 1630. a lelkészek egyenkint 1 forintot, a rektorok pedig 50 denárt fizettek. Később Tárkány Istvánnak és Kőszegi Mátyás kassai birónak volt az alumnusa. Majd újfalui lelkész lett Kassa mellett, ki itt 17 éven át predikált "juxta invariatam Aug. Confessionem" és 1644. Bártfán "Az özvegység sanyarú állapotáról" szóló predikációt s ugyanekkor "Kettő-hián Száz Keresztyén Kérdések Jézus Christusnak szenvedéséről és haláláról" című művet is adott ki (Bártfa 1644) Nagytárkányi Tárkányi Istvánnak ajánlva. Cassai 1634. máj. 5. Szentgrótról irja Kőszegi Mátyásnak, hogy Szent György napján kijővén Grácból a Hagymássy fiukkal, Sopronban is volt Andrássi János evang. városi tanácsosnál. Növendékeiről, a Hagymássy fiukról irja: "Haza hoztam őket az graeci kollégiumból, kitelvén esztendejek, nem remélem, hogy tovább mellettek töltsem időmet. Hála Isten szárnyokra eresztettem és az ottbenn való sárból is fertőzés nélkül kihoztam őket, még talán két esztendeig is édes szülei tovább benne tanulni szenvedték volna".[668]

A Hagymássy fiukat bizonyára szüleiknek hiúsága vitte el ama kornak félszeg szokása szerint a jezsuiták gráci kollégiumába. Voltak protestánsok is, miként a győri példák is mutatják, akiket megtévesztett a külsőségekre sokat adó jezsuita nevelés. De érdekes, hogy a fiuk mellett Grácban is evang. házi nevelő volt, aki örül, hogy növendékeit nem térítették át, mert "a sárból fertőzés nélkül hozta ki őket", sőt a szülőket is rávette, hogy többé ne küldjék oda fiaikat. A fiuknak bizonyára az édesanyjuk lehetett buzgó evangelikus s ily módon került az evang. Cassai a Hagymássyak házába nevelőnek.

A Kanizsai Pálfi által említett Maráczi Nagy Balázs, ki a szentgróti lutheránusokat kálvinistákká akarta átformálni, még 1643-ban a csöglei zsinaton is mint szentgróti ref. lelkész szerepel. De a református mellett, úgy látszik, mindig volt itt evang. lelkész és tanító is. Ebből az időből Bálint Balázs szentgróti polgár ismeretes. Leánya Bálint Kata 1637. válópört indított férje, keszthelyi Hermán Mihály ellen, aki egy vén asszonnyal (kit nénjének tartott) megszökött s már hat év óta nincs hír rólok. (Ker. jkv. 141.)

1646-ban a lébényszentmiklósi születésű Deselvics István volt a szentgróti evang. lelkész, ki 1639. mint Széchy Györgyné Homonnay Mária murányi lelkésze Kegel Fülöp elmélkedéseit lefordította és kiadta Lőcsén és Bártfán. Deselvics már valószinűleg 1641. elfoglalta szentgróti állását. A gráci jezsuitáknál tanult valamelyik Hagymássy időközben, úgylátszik, áttért s elfoglalta az egyik szentgróti templomot, mert ezt az evang. és r. kath. rendek 1647-ben már febr. 12. felvették a 90 visszaadandó templom közé s az országgyülés a VI. t. c. 13. §-ában csakugyan vissza is rendelte. (Zsilinszky, A linci béke 408. és 448. Eht. Eml. 132.)

A református Hagymássyak mellett egy buzgó evang. nő, Hagymássy Miklós özvegye, Maróthy Zsuzsanna volt az, aki Szentgróton egyházunkat védelmébe vette s fiait és unokáit is evangelikusoknak nevelte. Bizonyára ő volt az, ki az evang. Kassai Andrást a Hagymássy fiuk mellé nevelőnek fogadta. A dunántúliak meszleni gyülésükön 1646. Récsey Bálintné és gróf Erdődy Bálintné buzgó özvegyek mellett Hagymássy Miklós özvegyét is külön felkérték, hogy Nádasdy Ferenc hitehagyása után egyházunkat oltalmába vegye. Neve Ostffy Tamásé mellett van említve, akinek rokona is volt. Egyik leányát valamelyik Ostffynak adta feleségül, mert ettől való unokáját, Ostffy Katát ő nevelte Szentgróton, aki mellé 1650 körül Ách Jánost fogadta házába preceptorúl. Ez a későbbi rábapordányi rektor volt oly merész, hogy növendékét, Ostffy Katát 1652. feleségül kérte s a buzgó özvegy neki is igérte, sőt gyűrűváltással és keszkenőadással Miskolczi Mihály szentgróti lelkész és Laskói János seregvajda kérőknek jelenlétében az eljegyzési lakomát is megtartották. Csak később (talán mások kényszerítő hatása alatt) kosarazta ki Hagymássyné a nagyratörő tanítót, midőn Beszprémi György és a szentgróti predikátor voltak nála követségben s az úgy 1654. egyházi törvényszék elé is került. De ez az eset is (legalább a kezdetén) az özvegynek az egyházi emberek iránt való hajlandóságára mutat.

Hagymássyné idejében evang. lelkészei voltak Szentgrótnak, 1651 tavaszán a kőszegi kisgyülés a szentgrótiak kértére Galli György csényei lelkészt rendelte számukra. Galli elment próbabeszédet tartani s meg is egyezett a szentgrótiakkal s ezek patronaasszonyával, Hagymássynéval, a konvencionális levelet el is fogadta tőlök. De azután mást gondolt s a csényeiek is fegyverrel fenyegetőztek szentgróti uraimék ellen, akik szekerekkel jöttek Csényére, hogy papjokat elvigyék. Így hát a lócsi lelkészt, Miskolczi Mihályt hívták meg 1651. aki Ách Ferenc fentebbi ügyében mint kérő szerepelt. (Ehker. jkv. 236. 357. 412.)

Musay püspök Szentgrótot 1661. mint anyaegyházat sorolja a kemenesalji és zalai gyülekezetek közé. Az 1662. évi országgyülésen az evang. rendek ismét felpanaszolták, hogy Szentgróton a templomot, paplakot és az egyházi jövedelmeket elvették tőlök. 1667. szept. 2-án a szentgróti ág. hitv. evang. sereg Fisztrovich püspöktől az akkori összeférhetetlen lelkésze helyett Büki Györgyöt kéri "aki jobb volna ilyen három vallású helyen". 1669. aug. 5-én Szenczy György, a szentgróti lelkész, akit 1659-ben avattak fel, más gyülekezetet kér Fekete István püspöktől, de még 1671-ben is Szentgróton van, mert jan. 24. tisztázza magát egy vád alól és pedig azzal, hogy minden zavarnak a kálvinista mester az oka.[669]

A gyászos évtizedben 1675. jan. 13-án a szentgróti őrsereg is, miként a nagyvázsonyi, pápai és légrádi véghelyek, valószinűleg vallásszabadságot nyert Lipóttól. Csak így érthető, hogy neki már 1680 előtt lelkésze és tanítója volt. Sárosy András, a volt kőszegi rektor, Szenczi Fekete István mostoha leányának, Csór Erzsébetnek a férje, hirdette ekkor az igét a szentgróti vitézeknek. Az 1680. évi tanúvallomás szerint Sárosy nevű szentgróti predikátor vitt bort Fekete püspöknek Asszonyfára, a szentgróti oskolamester pedig Jánosházáról puskaport vitt ugyanoda. És 1681. július 1-én Sárosy a szentgróti sereg és városi elöljárók hivatalos átiratával mondott ellen a Feketével kötendő szerződésnek, akivel újat vont.[670]

A kemenesalji egyházmegye újjászervezésekor is 1695. Szentgrót anyagyülekezet volt. Asbóth János esperes 1696. márc. 4. tartott itt egyházlátogatást. Lelkészük ekkor nem volt. Bokányi Józsiást szerették volna felavattatni, de az esperes nem engedte meg, mert Bokányi még 1706. is Jánosházán volt tanító. De Kis István nevű tanítójok volt már 1696. is, kit a hivek igen dicsértek s a kinek neve az 1697. felavatandók között is szerepel. 1706-ban Gauder János volt a szentgróti lelkész és Francisci Péter a tanító. Gauder 1695. Devecserben volt rektor. 1696. a sitkeiek igértek neki meghivót s 1706. ő volt az esperesség jegyzője. 1708-ban már Király Máté a szentgróti lelkész, akit ekkor alesperesnek is megválasztottak. Még 1725. is anyagyülekezet volt (Eht. Eml. 245. 264. 268. 271. 290. 372.)

Nagygörbő. Parochiás papja 1419. Domokos fia Illés volt. Zsigmond király idejében 1430. Pölöske várához tartozott. A reformációt bizonyára ez is már a XVI. században elfogadta. 1628-ban Pápay János volt a lelkésze, ki részt vett a csepregi zsinaton. 1646-ban a büki zsinaton a nagygörbői lelkész, mint távollevő említtetik. Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közé számítja. 1696. márc. 5-én Asbóth János kemenesalji esperes tartott itt egyházlátogatást. A hallgatókat az ismeretlen nevű rektorral együtt Szentgrótra hivatta be, de csak az utóbbi jelent meg s vizsgálat közben erről is kitünt, hogy jogtalanúl bitorolja a licenciát. Mig a bizottság más küldöttségekkel is foglalkozott, a rektor kiment és elszökött. Igy a vizitációt tehát nem is fejezhették be. Másoktól tudták meg, hogy a lakosság nagyobb része átpártolt a pápistákhoz, de azért néhány evangelikus is van köztük.[671]

Kisgörbő. Ez is külön anyaegyház volt. A XVII. század elején a reformátusoké volt és a kiskomáromi esperességhez tartozott. 1618-ban Tőtösi György volt a ref. lelkész, 1622-ben pedig Szántói István, ki ellen a pápai zsinaton az volt a vád, hogy két világi embert karddal megsebesített s mivel nem jelent meg, katonák által való elővezetését rendelték el. Kisgörbő többé nem szerepel a református jegyzőkönyvekben. Ezután á. h. evang. lelkészek vannak itt. 1646-ban Bellusi Pál volt a kisgörbői lelkész, ki mint ilyen volt jelen a büki püspökválasztó zsinaton. Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közé sorolja. 1696. márc. 4. Asbóth János kemenesalji esperes tartott itt egyházlátogatást. Lelkészük ekkor nem volt, de kértek, ha nem is rendeset, de legalább egy licenciátust, hogy ellenfeleiknél ne kelljen a gyermekeiket kereszteltetni. Tanítójuk Mensatoris Mátyás volt, kiről az Odor és Cseh család tagjai vallják, hogy hivataloskodása ellen nincs panasz és a bort sem issza annyira, hogy másokat megbotránkoztatna vele. A hivek 16 házban csak kevesen vannak. Eljárnak a templomba s mikor lehet, az úrvacsorájával is élnek. 1706-ban Pusztai Pál volt a tanítójok, ki utóbb mint licenciátus tért át a pápistákhoz. A kemenesaljiak még 1725. is az anyagyülekezetek közé számították. Hetyei András görbői lelkész (kis- vagy nagygörbői) 1674. megjelent a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt.[672]

Ukk. Musay püspök 1661. évi jegyzéke szerint ez is anyagyülekezet lett volna, de más adatot nem ismerünk róla. (Eht. Eml. 147.)

Hosztót. (Eredetileg Hosszutót, Jánosházától délkeletre.) Tamás nevű papja 1333. pápai tizedet (30 széles denárt) fizetett s 1455. parochiás egyháza volt Keresztelő János tiszteletére.

1616-ban Szepsi István volt a lelkésze. 1629-ben Szentmihálfai János avattatott fel Hosztótra, ki 1630. a csepregi zsinaton azt panaszolta "hogy mikoron praedicállott volna, szintén in medio concionis egy Péter Miklós nevű ember elől szökött és az praedicatiót félben hagyatván vele, gyalázatos szókkal illette; mondván az praedicátornak: Ha hétszer születtetnél is az anyád méhéből, de még sem lennél olyan praedicátor, mint az előbbeni." Tehát az elődje is predikátor és nem misés pap volt. Szentmihálfai 1646-ban kemeneshőgyészi lelkész volt. 1637-ben Vajda Jánost avatták fel hosztóti lelkésznek. 1646-ban a büki zsinaton Szalai Sutoris János mint hosztóti lelkész volt jelen, akit 1634. Nyőgérre avattak fel. Musay püspök Hosztótot még 1661. is az anyagyülekezetek közé számítja.[673]

Galsa és Rigács. Nevük csak a kuruc háborukban fordul elő jegyzőkönyveinkben először. 1706-ban Maczkó János volt a tanító, aki mint ilyen résztvett a mihályfai gyűlésen. 1725-ben a kemenesalji lelkészek Rigács és Garsa közös anyagyülekezetről szólanak. 1786-ban Galsát mint anyagyülekezetet a felső veszprémi esperességhez csatolták. (Eht. Eml. 270. 372. 380.)

Szegvár. Mint véghely (praesidium) és anyagyülekezet jegyzőkönyveinkben csak 1695. említtetik. De az, Ostffy Miklós és Fekete István ügyében 1680-ban tartott vizsgálaton a jánosházai Sibrik György nemes már azt vallotta, "hogy Szegvárott predikátor vagyon és innét Jánosházáról is körösztölnyi odavittek". És a zendülés alkalmával Szegvárról is jöttek dobokkal és zászlókkal Fekete István püspök védelmére Asszonyfára. Asboth János kemenesalji esperes 1695. nov. 9-én tartott itt egyházlátogatást, melyen Polgár István táblabiró és Salamon Mihály nemes is jelen volt. A lelkész ekkor Kerman János volt, akit Zabler Jakab bártfai püspök-lelkész 1692. avatott fel a kapolcsiak meghivó levelével. Asboth esperes 1695. irja Zabler püspöknek, hogy Kerman dicséretesen szolgált a kapolcsi gyülekezetben s most magasabb helyre, Szegvárra hívták meg. A hallgatók csak azt kivánták, hogy a tizparancsolatot magyarázza szorgalmasan. A szegvári tanító ugyanekkor Reguli András volt, akit mindenben dicsértek s a mihályfai gyűlésen fel is vették az 1697. felavatandó kandidátusok közé. Az 1725. évi kimutatás szerint Szegvár azonban már úgy szerepel, mint amelyet a körüle levő falvakkal együtt elfoglaltak a pápisták.[674]

Szalaszeg. (Aranyod és Szentgrót vidékén.) Péter nevű papja már 1334. pápai tizedet fizetett. Szalaszegi János muraszombati lelkész származási helye. Dömötöri Gergely nevű lelkészét ismerjük, aki Horvát Márton szalaszegi lakos házassági perében tanuskodott 1653. s hol szalaszegi, hol pedig aranyodi lelkésznek mondatik. Lehet, hogy Szalaszeg csak filiája volt Aranyodnak. (Békefi 185. Ker. jkv. 396.)

Aranyod. Lelkésze 1611-ben Szálai Márton volt, akit 1628-ban Ságon találunk hivatalban. 1614-ben ápr. 9-én Hagymássy Miklós irta Zvonarics Mihály sárvári főesperesnek, hogy "az aranyodi fárára commendált predikátor nem felelt meg a várakozásnak". 1630-ban Szentgróthi Benedek volt az aranyodi lelkész. Az 1646. évi büki zsinaton az aranyodi lelkész mint távollevő említtetik. 1647-ben jún. 25. Hajgathó Gergelyt avatták fel Aranyodra. A fentebbi válóper szerint pedig 1653. Dömötöri Gergely volt nemcsak Szalaszeg, hanem Aranyod lelkésze is. Musay püspök 1661-ben is még az anyagyülekezetek közé számítja. Az 1619-ben felavatott lelkészek közt egy Aranyadi Mihály nevűt is találunk, ki 1630. Vönöckön volt lelkész.[675]

Zalakoppány. 1419-ben Lőrinc nevű paróchiás papja volt. 1623-ban Szentgróthi Benedeket, 1659. pedig Lendvai Mihályt avatták fel ide püspökeink evang. lelkésznek. (Eht. Eml. 68. 93. Ker. jkv. 477. 487. Békefi 150.)

Véged. Zalabértől északra. 1247-ben kápolnája volt Szent György tiszteletére. Pál nevű papja 1333. tizennégy denárt fizetett pápai tized fejében s 1419. Demeter fia Péter volt a végedi paróchiás pap. Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közé számítja. (Békefi R. i. m. 184. Eht. Eml. 147.)

Zalaistvánd. Szentgróttól délnyugatra. Lénárd nevű papja 1333. ötven széles denárt fizetett pápai tized fejében. Régi jegyzőkönyveink nem szólnak róla. A közeli Ollár filiája lehetett. 1786-ban mint anyagyülekezetet a zalai esperességbe osztották be. (Békefi 143. Eht. Eml. 380.)

Ollár. Zalaegerszegtől északkeletre. Papjai közül József 1333. Miklós 1419. és Mátyás 1439. pápai tizedet fizettek. A reformáció korában Ollár is Luther mellé állott, 1628-ban Joó János volt a lelkésze, akit 1622. Rábaszenttamásra avattak fel. Az utóda 1630. Fartagh János lett, aki Fajertagh (Feiertag) János néven jelen volt Csepregen is 1625. a püspökválasztó zsinaton. 1635-ben a kerület Textoris alias Rohonczi Mátyás lelkészt rendelte Ollárra, aki ekkor tért át hozzánk a kálvinistáktól. Musay püspök 1661. az anyagyülekezetek közt említi.[676]

Háshágy és Vaspör zalamegyei gyülekezeteket, melyek a hegyháti és rábamenti esperességhez voltak csatolva, lásd fentebb.

Zalaszentgyörgy. Ez a község 1618. máj. 20-án oly kéréssel fordult Fertőszentmiklósra Klaszekovics István püspökhöz és a tanácskozásra összegyült esperesekhez és lelkészekhez, hogy Dömötöri Istvánt, aki előbb r. kath. lelkész volt, de áttért, avassák fel, illetve saját lelkészüknek ismerjék el. A kérelmet a zsinat teljesítette is, mert Dömötöri már három nap mulva 1618. máj. 23. aláirta hitvallási könyveinket. Musay Zalaszentgyörgyöt még 1661. is az anyagyülekezetek közé számítja. Több lelkészét nem ismerjük. Répceszentgyörgy felsorolt lelkészei között is lehet olyan, aki talán itt Zalaszentgyörgyön lelkészkedett. (Lásd fentebb. Egyet. levéltár. Ia 7, 47. Ehtört. Eml. 65. 148.)

 

e) A Balaton melléke.

Tihany. Bencés apátságát még I. Endre király (1047-61) alapította, ki itt is van eltemetve. Az altemplom még a XI. században épült, de a mostani templom és zárda a XVIII. századból valók. Az egykori Oroszkő egyháza helyén ma is remetelakások (öt sziklabarlang) vannak. A középkorban hiteles hely volt s birtokai között találjuk Arácsot és Dörgicsét. 1508-ban Thurzó Gergely zalavári apát tartott itt vizsgálatot, mely szerint a kommendátor jó karban tartotta a monostort. Akkor ebben csak négy szerzetes lakott. Tihany várát 1527. és 1534. a Ferdinánd-párti Csórón András, a veszprémi püspök várnagya foglalta el, ettől fogva Tihany királyi vár volt II. Rákóczi Ferenc koráig. 1537-ban Kecseti Márton veszprémi püspök kapott Tihanyról adománylevelet, az apátság ekkor tehát a püspök kezére jutott. 1560-ban a Rátóti nemzetségből való Gyulafy László volt a tihanyi várkapitány, akinek Takaró Mihály ekkor adta át a vár ingóságait. Gyulafy 1560. a felsőőrsi prépostságot is elfoglalta és Csányi Bernát kinevezett prépostot nem eresztette be jószágaiba, bár 1564. Miksa király erre szigorú rendelettel hívta fel. 1568-ban Miksától János Zsigmondhoz pártolt át s később Erdélyben találjuk a Gyulafyakat.[677]

Thury Etele szerint Gyulafy már 1535. is tihanyi várkapitány lett volna, őt még Dévay Mátyás nyerte meg a reformáció számára s Kádárta reformációja már Gyulafy védelme alatt történt volna. Az első lelkészek itt is bizonyára lutheránusok voltak. 1608. nov. 15-én Radics Pál tihanyi vajda Zvonarics Mihály sárvári esperesnek irt Tihany várából levelet Egressy Mátyás házasságkötése ügyében. És 1611. okt. 21-én Saffarics Mihály tihanyi várkapitány és Zvonarics Mihályt kéri, hogy küldjön hozzájuk evang. lelkészt. 1621-ben pedig Szeli Gergely már református lelkész volt Tihanyban, ki jul. 1. jelenvolt a veszprémi zsinaton.[678]

Kővágóőrs. Ez volt a neve a középkorban Felsőőrs és Alsóőrs zalamegyei községeknek is. Ezen a kővel bővelkedő vidéken ugyanis különösen a tatárjárás után, midőn az ujra épülő várak és templomok építéséhez sok faragott kőre volt szükség, nagyban folyt a kőfaragás. De a kőfaragók már 1522 előtt a Köveskálla mellett levő Nagyboldogasszonyőrsre költöztek át, s magukkal vitték a Kővágó elnevezést is, mely helység azt ma kizárólagosan használja. (Thury, Pr. Szemle 1903. 292.)

Felsőőrsnek Mária Magdolnáról nevezett prépostsága is volt, mely már a XIII. század legelején fennállott, mert a templom oltárát Őrsi Miske ispán felesége, Osli Margit, Bertalan veszprémi püspökkel 1226 és 1244 között szenteltette fel s ugyanekkor Buhna nevű rabszolgálót ajándékozott az egyháznak. A felsőőrsi patrónusok közt volt Kővágóőrsi György is, kit Kis Györgynek is hívtak, s akinek Zsigmond király 1397. a fehérmegyei Battyánt adományozta. Ettől fogva nevezték őt Batthyány Kis Györgynek s tőle származnak a Batthyányak. Statileo János felsőőrsi prépostot, ki királyi titkár is volt, II. Lajos 1525. követül küldte Krakkóba a reformáció ügyében. (Békefi i. m. 157. 162. 168.)

A mai Kövágóőrsnek Cziprián-Őrs és Szentlászló-Őrs volt a legrégibb neve. Egyházát 1263. Szent László tiszteletére avatták fel. Ugyanekkor Őrsi Jakab volt a parochiás papja, ki egy zsoltáros könyvet (psalterium) vett a templom részére. 1333-ban Barnabás, 1357-ben pedig Mátyás nevű papja volt, kik pápai tizedet fizettek. A középkor végén már Boldogasszonyőrsnek nevezték. (Békefi i. m. 169.)

A reformációt a kővágóőrsiek Luther szerint fogadták el. A gyülekezet levéltárában levő 1774. évi okmány szerint itt 1555-1605-ig rendesen volt evang. istentisztelet az ősrégi templomban. A megmaradt 50-60 r. kath. léleknek is ebben miséztek. A jó békesség azonban később felbomlott. Amit Sági János "A Balaton irásban és képben" címü művében mond Soós Mihályról, mint Kővágóőrs első reformátoráról, annak semmi históriai alapja sincs. A XVII. század elején Kővágóőrsöt is miként Dörgicsét, a reformátusok foglalták el. Pathay István püspök már 1613. évi nov. 5-én levelet irt nekik s Kanizsai Pálfi János pápai esperest is felszólította, hogy a kővágóőrsi lelkipásztort, aki még nincs felavatva, idézzék a zsinat elé. 1614. jul. 14. pedig, midőn több kővágóőrsi nemes a papjukat részegséggel vádolta, Pathay katonákkal akarta őt magához Veszprémbe kisértetni. De a barátai azzal az állítással, hogy fel van avatva, megvédelmezték. Pathay szerint a kővágóőrsi lelkipásztor ekkor már áttért a lutheránusokhoz s ezért a püspök kemény szavakkal fakadt ki az "ubiquitárius harpiák" ellen. 1614. aug. 20. panaszkodott ismét Pathay, hogy a dörgicsei lelkész az ő akarata ellenére megmarad a helyén, sőt a szomszédos papokat is, miként Kővágóőrsön történt, a lutheránusokhoz való áttérésre buzdítja. A kővágóőrsieknek ez az első ismert nevű evang. lelkésze a kassai születésű Huszár András (talán Huszár Gál rokona) volt, ki az 1614. évi nov. 5. tartott csepregi zsinaton irta alá a Concordia könyvét mint "minister ecclesiae ad lacum Balaton nobilis oppidi Bódogh Asszony, aliter Keővágó Eőrs". Később újra aláirta Sopronlövőn, 1638. dec. 8. s ezzel talán azt akarta bizonyítani, hogy a kálvinisták közé ékelve a messze távolban is megmaradt lutheránusnak. Mintegy negyedszázadig volt kővágóőrsi lelkész. Ez a kassai Huszár András semmiképpen sem egy személy a fentebbi Cassai András kassaújfalui lelkésszel, ki Szentgróton és Grácban volt a Hagymássy fiuk nevelője.[679]

1646-ban a büki zsinaton a kővágóeőrsi lelkész mint távollevő említtetik s egy későbbi bejegyzés a nevét Joós Györgynek mondja, akit 1634-ben Kisbarátiba avattak fel. Ez a Joós György, mint kővágóőrsi lelkész tett jelentést 1646. Némethi János hegymagasi lelkész szerencsétlen esetéről, ki véletlenségből saját édesanyját sebezte meg halálosan. Az 1774. évi okmány szerint 1647-ben Dvornicenus Márton volt a lelkész, aki 1619. avattatott fel; 1650-ben Joós György, 1653-ban Kürti Gergely. E jegyzék évszámai azonban nem megbizhatók. Joós Györgyről hitelesen tudjuk, hogy 1657. Vázsonynak, mint végvárnak volt lelkésze s mint kemenesalji alesperes ez évben Simonyiban egyházlátogatást tartott. 1661-ben Musay Gergely Kővágóőrsöt az anyagyülekezetek közt említi. 1666-ban ismét Joós György a lelkész, ki még 1674. is itt volt s mint kővágóeőrsi lelkész jelent meg a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt Zsédenyi István dörgicsei és Hetyei András görbői lelkészek társaságában. A soproni országgyülés után 1681. ismét Joós György került vissza Kővágóőrsre, kit a zalavári apát megveretett és katonaság által elüzetett, de visszakerült és még 1689-ig maradt hivatalában.[680]

1692-ig a fentebbi jegyzék szerint Czvetán András (nem Czuktrán) volt a lelkész, akit még 1666. máj. 26. avattak fel Sennyére. Asbóth János kemenesalji esperes 1695-ben az anyagyülekezetek közt említi, de egyházlátogatást itt nem tartott. Az 1696. évi vizitációkor Zsédenyi István volt a lelkészük, akit 1674. mint dörgicsei lelkészt hurcoltak el a nápolyi gályákra. Hívei az esperes előtt szép bizonyságot tettek tudományáról, kegyességéről és szorgalmáról. 1706. év elejéig Király Máté volt a kővágóőrsi lelkész, akit 1695. Zabler Jakab bártfai püspök-lelkész avatott fel Kemenesszentmártonba és később Szentgrótra távozott. 1706. március havában Csurgó György simonyi lelkészt rendelték Kővágóőrsre, ki később Kemeneshőgyészben lelkészkedett. 1719-25. Temlin Balázs lelkészt találjuk Kővágóőrsön, aki 1706. még Nagyvázsonyban volt rektor s mint ilyent avatták fel még ez évben. Temlin valószinüleg már 1719. előtt is lelkészkedett Kővágóőrsön, de időközben megszakította az itteni hivataloskodását. (Eht. Eml. 96. 240. 245. 250. 270. 290. 294. 372.)

Anyakönyvei az 1741. évtől vannak meg s a következő lelkészek vezették: Iványi Sándor, a volt ostffyasszonyfai és kapolcsi öreg lelkész 1741-49. Szentgróti Mihály 1749-56. Ratkóczi Temlin Miklós 1756-65. Szalay Ferenc 1765-72. Murmann Mihály 1772-83. Buzás István 1784-87. Murmann Mihály 1787-1799. Kis János, a későbbi püspök 1799-1802. Síkos István 1802-10.

Fábri Gergely püspök feljegyzése szerint 1750. Szentgróti Mihály lelkész idejében a Bárány, Diskay és más nemesi családok voltak a patrónusok. A régi templom most is az evangelikusok birtokában van, de a veszprémi püspök (talán Biró Márton) Mária Terézia korában közvetlenül az evang. templom elé építtetett egy hatalmas r. kath. templomot. (Eht. Eml. 377. A zalai ehm. múltja 52.)

Szepezd. A Balaton partján Kővágóőrstől 3/4 órányi távolságban. Már 1333. Miklós nevű papja volt, ki 30 denár pápai tizedet fizetett. 1358-ban a somogyvári Szent Egyed apátságnak is volt itt birtoka. A reformáció korában bizonyára Kővágóőrs filiája volt. Fábri Gergely püspök 1750. évi feljegyzése szerint ekkor magyarajkú gyülekezet, kinek Omoszta nevű tanítója volt s földesurai a veszprémi püspök, Diskay és más (Szepezdi Nagy Pál) nemesek voltak. Ujabb temploma 1830. körül épült. (Békefi i. m. 181. 201. Eht. Eml. 377. Zalai ehm. múltja 57.)

Alsódörgicse (régi neve Boldogasszony-Dörgicse, vagy Ság-Dörgicse) és Felsődörgicse (régi neve Szent Péter-Dörgicse és Hokuli-Dörgicse) egyesült gyülekezet. Alsódörgicsének a XIII. századból való, még romjaiban is impozáns temploma a falun kívül az ügynevezett gernyei hegyen épült. Rajzát közli Békefi Balatonmelléki egyházak című művének 129. és 130. lapján. 1334-ben Péter nevű papja volt, ki 30 kis denár pápai tizedet fizetett. Felsődörgicsének is román stilusú temploma volt, melynek romjai szintén láthatók még mai nap is. (Békefi 128. és 129. l.) 1312-ben a tihanyi apát és a felsődörgicsei nemesek közösen voltak a kegyurak. Balázs nevű papja 1334-ben 55 kis denár pápai tizedet fizetett.

Bárány György dörgicsei lelkésznek, a későbbi jeles tolnai esperesnek és pedagógusnak 1726. évi anyakönyvi feljegyzése szerint "a gyülekezet már közel két századdal vagy elébb is gyakorolta szabadságát". És az 1769. évvel kezdődő számadókönyv első lapján olvasható feljegyzés szerint: "A dörgicsei evang. eklésia legelső kezdetét vette 1565-ben Maximilián magyar király uralkodása alatt". E két adat is bizonyítja, hogy itt korán megvolt a reformáció és pedig Alsódörgicsén az egész község meghódolt annak, mert a gernyei hegyen romokban heverő templom egészen 1754-ig az evangelikusok birtokában volt, amikor a kiküldött katonaság foglalta el. (A zalai ehmegye múltja 19. l.)

Első ismert nevű evang. lelkésze Márfy György, kit 1616-ban avattak fel. Pathay István református püspöknek a dörgicsei papról mondott fentebbi megjegyzése tehát, hogy az ő akarata ellenére megmarad a helyén s a szomszédos papokat is a lutheránusokhoz való áttérésre buzdítja, valószinüleg erre vonatkozik s a dörgicsei lelkészek is a XVII. század elején a református zsinatokra jártak el. Az 1646. évi büki zsinaton a dörgicsei lelkész mint távollevő említtetik. 1651-ben Szentmihálfalvai János volt Dörgicse lelkésze, akit 1629. Hosztótra avattak fel s 1646. Kemeneshőgyészen szolgált. 1652-ben pedig Albini Lénárdot avatták fel dörgicsei lelkésznek. Musay Gergely püspök 1661. Dörgicsét az anyagyülekezetek között említi. 1674-ben Zsédenyi István volt a dörgicsei lelkész, akit Musay püspök már 1656-ban avatott fel a veszprémmegyei Varsányba. A pozsonyi rendkivüli törvényszék előtt Zsolnai István nagyvázsonyi és Joós György kővágóőrsi lelkészek társaságában jelent meg. Őt is halálra, illetve gályarabságra itélték. Tiz hónapig Komárom, azután pedig Lipótvár börtönében sinylődött. 1675 tavaszán Nápolyba s innen Szicilia szigetére Palermo és Milazzo hadi kikötőibe vitték. A gályákon evezés közben agyhártyagyuladás érte s már majdnem a tengerbe vetették. Velencén, Zürichen, Wittenbergán és Szilézián át tért vissza hazájába 1677-ben. Mazari Dániel tamásfalvi gályarab lelkész halálára, ki Szirakuzában halt el, szép magyar emlékverset irt. A dörgicseiek szivesen fogadták vissza, egy ideig csak titkon, de 1681. után már nyiltan végezte lelkészi munkáját. 1696-ig maradt Dörgicsén, ekkor Kővágóőrsre költözött át s valószinűleg itt is halt meg.[681]

1706-ban két tanítója volt Dörgicsének, Lucae János és Rotharides Sámuel, kik febr. 7-én Simonyiban mindketten egyházi beszédet mondottak lelkészi felavatás céljából. Lucae 1725. nagyszöllősi, Rotharides pedig kertai lelkész volt. Dörgicsének 1726-ig Garcsek György volt a lelkésze. Ez évben pedig a jeles Szeniczei Bárány György jött ide Sárszentlőrincről, kit Tolnamegyéből a pécsi püspök és a vármegye űzött el, de már három év múlva visszament előbbi állomására. (Eht. Eml. 270. 275. 369. 372.)

1729-46. Szentgróti Mihály volt a dörgicsei lelkész, akihez Bárány György 1731. polemikus levelet irt a lelkészavatás tárgyában, s akit 1743-ban esperesnek kandidáltak. 1746-48-ig Hajéri István, 1748-50. Horváth István, 1750-69-ig Tóth Mihály volt a dörgicsei lelkész, akit 1706. mint rektort Patyon találunk, 1735-ben pedig mint lelkészt helyezték át Bakonytamásiból Várpalotára. Szita Péter lelkész idejében 1771-ben építettek Alsódörgicsén az elfoglalt régi templom helyett újat, de eleinte csak egészen fából valót sövénybe sározott falakkal; 1794-ben ezt széthányták és kőből építettek mást a helyébe. Tornyos temploma van Felsődörgicsének is, mely 1800 körül épült. A gyülekezet vezetői között szerepel az ősi Rumi család is. Felsődörgicsén 1909-ben is a presbyterek közt találjuk Rumi Károlyt.

Kisdörgicse. (Régente Fired-Dörgicse néven is). Egy negyedórányira az anyagyülekezettől. Ősi templomának romjai ma is láthatók. (Békefi 131. l.) János nevű papja 1333-ban 50 kis denár pápai tizedet fizetett. Régi evang. imaházuk Bolla Jánosé volt. 1834-ben építettek templomot. Kisdörgicse ma csak filia és az volt a multban is.

Akali. Egy régi okmány szerint Bocskay és a bécsi békekötés idején 1606. már fennállott. Fábri Gergely 1750. évi feljegyzése szerint ekkor Gyurcsek János nevű tanítója volt, ki már 1706. is Devecserben tanított. Földesura a székesfehérvári őrkanonok volt. (Zalai ehm. múltja 28. Eht. Eml. 271. 377.)

Vászoly. Temploma a Szent Kereszt tiszteletére volt felavatva. Bartha nevű papja 1333. negyven denár pápai tizedet fizetett. 1419-23. Gál nevű volt a vászolyi plebánus. Imaházát 1827. építette, ma oly kicsiny filia, hogy 1884 óta a kálvinistákkal együtt tartanak fenn közös tanítót és "egyesült protestáns" iskolát. (Békefi 184. Zalai ehm. m. 31.)

Szentantalfa. Határában Csicsó felé egy régi templom romjai láthatók, melyet Békefi a 177. lapon képben is bemutat. 1471-ben egy György nevű plebánusa volt s 1523-ban is említtetik egy peres ügyben a szentantalfalvai plebánus. (Békefi i. m. 178. Bunyitay, Eht. Eml. I. 79.)

Jegyzőkönyveink a XVII. sz.-ban nem említik, Alsódörgicsének volt a filiája. A reformátusok Szentantalfán 1659-ig viszik vissza egyházuk történetét. A kuruc háborúk idején (1704-1711) a község teljesen elpusztult. De már ezt megelőzőleg evangelikusok és reformátusok közösen szereztek egy harangot, mely miatt később pereskedtek. A harangnak "valameddig a revolutio alatt Szentantalfa puszta volt," a Sólyom család viselte gondját. Az 1720. évi tanúkihallgatás szerint egy Joós György nevű ev. lelkész néhány évig itt egyaránt szolgált 1720 előtt a lutheránusoknak és kálvinistáknak. Volt 1720 körül egy Németh Mihály nevű tanítójok is, ki innen Akaliba távozott. A kemenesalji esperesség 1725. évi hivatalos jegyzékében azonban Szentantalfa még nem szerepel mint anyagyülekezet. Az oratóriumot a két protestáns felekezet közösen építette 1729. és 1759-ben, de csak 1768-ig használhatták, amikor a csicsói plebánus a vármegye segítségével elfoglalta. 1751-ben tanítót hivtak. 1754-ben Kövesi Pál volt a tanítójok s 1776-89-ig Pelárgus József. Anyagyülekezetté 1784. alakult s 1785. Urszini Mihályt hivták meg első lelkészüknek. (A zalai ehm. múltja 64. l.)

Zánka. A XIII. századból való román stílusban épített temploma volt, melyet átalakítva ma a reformátusok és evangelikusok közösen használnak. 1333-ban Miklós nevű papja volt, aki pápai tizedet fizetett. A reformátusok később itt anyagyülekezetet alapítottak. Az 1651-ben felavatott Vincze Ferenc nevű evang. lelkész nem Zánkának, hanem a tévesen Zalamegyéhez számított Zákánynak volt a lelkésze, mely utóbbi 1661-ben is az anyagyülekezetek közt szerepel. A mai zánkai leányházat Németországból 1734. bevándorolt német telepesek alapították. Külön tanítójok csak 1794 óta van. (Békefi i. m. 185. Eht. Eml. 86. 148. Zalai ehm. múltja 78.)

Kapolcs. Nagyvázsonytól délnyugatra. 1333-ban Pál nevű papja volt, aki 50 széles és 43 kis denár pápai tizedet fizetett. Hogy a reformáció itt mikor vette kezdetét, azt nem tudjuk. Musay Gergely püspök 1661. az anyagyülekezetek közt említi. 1640-ben Verbói János volt a kapolcsi lelkész, ki részt vett jún. 19. a reformátusok köveskuti zsinatán. Lehetséges, hogy ez evang. lelkész volt, mert Verbói Mártont és Verbói Mátyást mint evang. lelkészeket ismerjük, Musay püspök 1657. Nováki Jánost avatta fel kapolcsi lelkésznek. (Kapucs, Comitatus Szaladiensis). (Thury E. 293. Ker. jkv. 458. Eht. Eml. 70. 77. 129. 133. 147.)

1692-ben a kapolcsiak Kerman Jánost hívták meg lelkészüknek és Bártfán Zabler Jakab püspök által avattatták fel, de 1695-ben már Szegvárott találjuk s Kapolcs ekkor lelkész nélkül maradt. 1695. nov. 8-án Asboth János kemenesalji esperes tartott itt egyházlátogatást Domokos András, Ferencz Lőrinc, Kapolcsi Péter és más nemesek jelenlétében. Lelkészük ekkor nem volt, csak Fábri István nevű tanítójok. Az esperes templomépítésre buzdította őket. Petend már ekkor, valamint 1725. is mint a filiája említtetik.

1706. a kuruc világban Reguli András volt a lelkészük, akinek utódai Rotarides Sámuel és Gyurcsek János. 1725-ben a hányatott életű Hegyfalusi György magisztert találjuk itt, ki előbb Devecserben, Szergényben, Dörgicsén, Mencshelyen s végűl Nagyvázsonyban lelkészkedett. 1734-ben a két évvel előbb Ostffyasszonyfáról elűzött Iványi Sándor volt a kapolcsi lelkész. 1741-ben, amely évtől fogva vannak anyakönyvei, Horváth István lelkészkedett itt, 1750-ben pedig Szalay Ferenc. Imaházukat 1771. megújították és kibővítették. Petend filiát, melynek Gazdag Ferenc volt a tanítója, Esterházy Ferenc gróf földesúr 1749. foglalta el az evangelikusoktól.[682]

Eörs és Taliándörögd filiák a XVI. és XVII. század jegyzőkönyveiben még nem szerepelnek.

Hegymagas. (Más néven Apáti.) Tapolcától délre. A pannonhalmi apát 1245 előtt itt kápolnát építtetett, mely miatt Zeandus veszprémi püspök őt bepanaszolta, mivel az építés a megyéspüspök tudtán kívül történt. Határában 1274. a Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolna állott. 1333-ban Balázs nevű papja volt, ki pápai tizedet fizetett. Hegymagas 1453. az Ujlaki Miklós birtokában levő Szigliget várának volt tartozékát. (Békefi i. m. 141. 295.)

A reformáció korában itt is evang. anyagyülekezet alakult. 1635-ben az iváni születésű Sartoris Miklóst avatták fel ide lelkésznek. 1646-ban pedig Némethi János volt a hegymagasi lelkész, akit 1642. nov. 12. a guari kisgyűlésen avatott fel ide Kis Bertalan püspök s akit a jegyzőkönyv régi másolata (a N. Múzeumban) "matricida, degradatus, peritus" (anyagyilkos, letétetett, elveszett) jelzőkkel illet. Ez tehát nem volt egy személy azzal a Németh János lelkésszel, aki 1615. Köcskre avattatott fel s 1628. felsőpatyi, 1633. pedig rábasömjéni lelkész volt. Némethi hegymagasi lelkésznek igen szomorú emléke maradt fenn. 1646-ban ugyanis Joós György kővágóőrsi lelkész, mint kezes küldött jelentést róla, hogy ez évben Szent Margit napja (jún. 10.) körül átment bizonyos Jósa nevű rokonához, akinél ott Hegymagasban társaság volt együtt. "És ez megnevezett Jósának akarván gazdálkodni, néminemű azon helységben levő katonával öszvő háborodott és akarván ellene való vakmerő gonosz haragját kitölteni, véletlenűl és tudatlanúl, midőn az katonát akarná kardjával fejbe vágni, az katona helyett az maga tulajdon szülőanyját találta volna halálra fejbe vágni, mely vágás miatt ugyan meg is holt. Igy lévén a dolog, melyet maga sem tagad, ennek okáért a szent gyülekezet (ker. gyűlés) ez mai napon (1646. aug. 13) minden egyházi tisztnek részeitől tilalmazza és megfosztja és az egyházi társaságból eliminálja, mint ilyen nyilvánvaló matricidát. Mely cselekedetinek külső büntetése, mivel nem az egyházi széket illeti, transinittitur ad forum seculare." (A világi bíróságnak adatik át.) Hogy mi lett a szerencsétlen ember vége, nem tudjuk. Ilyen távolabb eső gyülekezetekben, sajnos, egyes lelkészek is nagyon elvilágiasodtak. Musay Gergely püspök 1661. még a zalamegyei anyagyülekezetek közt említi Hegymagast.[683]


Jegyzetek

420. Chernel K. Kőszeg tört. II. 1. 17. 21. 22. Szalay M. tört. III. 198. [VISSZA]

421. Fiedler K. A locsmándi ehközs. tört. 6. 15. Chernel i. m. 26. 41. Vasm. mon. 144. [VISSZA]

422. Chernel i. m. I. 111. 113. II. 43. 54. 56. 80. 88. 135. Payr, Sopron Eht. 73. 147. 164. Lásd fentebb: Kabold, Veperd 41. l. [VISSZA]

423. Bauhofer, Gesch. der ev. Kirche 84. Payr, Sopron eht. 73. [VISSZA]

424. Bauhofer i. h. Diarium Jesuitarum, Günsii in parochia asservatum. Chernel i. m. 52. 94. Zsilinszky i. m. I. 56-61. [VISSZA]

425. Chernel i. m. II. 54. 55. Payr, Eht. Eml. 24. 34. Sopron eht. 111. [VISSZA]

426. Payr, Sopron Eht. 155. Eht. Eml. 45. Takáts S. Budai basák. Tört Szemle 1912. 57. Payr, Fláciánus lelkészek 34. Wilfinger, Dunántúli Superint. 17. Adattár IX. 93. [VISSZA]

427. Fabó, Beythe A. 61. WiHinger i. m. 17. Adattár VII. 40. 41. 43. [VISSZA]

428. Chernel i. m. 112. 113. Fabó, Beythe Istv. 56-62. l. [VISSZA]

429. Fejér J. 1630. Csepregen predikált és más lelk. állást keresett. Teutonidest és Kálmáncseit lásd fentebb a 83. és 84. lapon, Nodificis 1634. mint újkéri lelkész aljegyző, 1641. főjegyző. Ker. jkv. 45. 59. 66. 82. 193. [VISSZA]

430. Chernel i. m. I. 108. Payr, Eht. Eml. 46. Sopron eht. 225. l. [VISSZA]

431. Hrabovszky, Presbyterologia. Franki V. Pázmány P. és kora I. 149. 158. [VISSZA]

432. Payr, Eht. Eml. 72. 133. Klein S. Nachrichten I. 351. Rezik-Matthaeides Gymnasiologia. Sz. Fekete 1663. az acsádi papi vizsgálaton mint elnök igen érdekes tételeket tűzött ki. Ker. jkv. 383. 517. [VISSZA]

433. Chernel i. m. II. 58. Jezsuita évkönyvek, Chernel I. 103. [VISSZA]

434. Seregély B. Gesch. des obereisenb. ev. Seniorates. Ev. Glocken 1919. 33. [VISSZA]

435. Payr, Eht. Eml. 85. 91. 97. 133. 146. Ehker. jkv. 77. 139. 308. 328. 360. 456. [VISSZA]

436. Eht. Eml. 55. 60. 74. 75. 78. 86. 93. 96. 129. 133. Mokos i. m. 123. Ker. jkv. 22. 33. 127. 193. 360. 512. [VISSZA]

437. Eht. Eml. 85. 87. 94. 98. 146. Ker. jkv. 295. 337. 359. 363. Chernel, i. m. II. 54. Hrabovszky, Scrin. Antiqu. XIII. 3. és Presbyt. I. 366. Vas m. mon. 576. [VISSZA]

438. Eht. Eml. 55. 58. 68. 81. 84. 87. 90. 129. 132. 134. 146. 147. M. Prot. Eht. Adattár VI. 153. Ker. jkv. 22. 282. 318. 359. 394. 465. 514. [VISSZA]

439. Eht. Eml. 73. 82. 130. 138. 146. 147. Ker. jkv. 22. 33. 147. 361. 517. [VISSZA]

440. Eht. Eml. 68. 72. 95. 129. 132. 133. 139. 146. Adattár VII. 107. Ker. jkv. 21. 78. 359. [VISSZA]

441. Adattár VII. 107. 142. 146. VIII. 19. Payr, Eht. Eml. 129. 130- 133. Klein S. Nachrichten I. 157. Payr, T. Török István 4. 6. Payr, Sz. Fekete 43. l. Sz. Molnár nap. 61. Egyet. levt. I. a. 7. 61. Századok 1871. 152. Ker. jkv. I. 135. II. 21. 33. 177. 202. 215. 439. 490. 493. [VISSZA]

442. Eht. Eml. 61. 63. 70. 72. 87. 133. 146. 147. Adattár VI. 134. Vas m. mon. 113. Ker., jkv. 21. 27. 33. 147. 527. [VISSZA]

443. Eht. Eml. 82. 96. 97. 99. 128. 132. Adattár VI. 134. Ker. jkv. 22. 33. 199. 282. 518. [VISSZA]

444. Eht. Eml. 74. 95. 129. 133. 146. Mokos i. m. 122. Ker. jkv. 21. 33. 82. 361. 438. [VISSZA]

445. Eht. Eml. 55. 67. 81. 87. 97. 98. 129. 146. Wilfinger i. m. 17. Adattár VIII. 31. 32. Ker. jkv. 33. 282. 360. 433. 468. [VISSZA]

446. Pápa leirása 49. Adattár VII. 104. 106. VIII. 8. 23. 29. 30. 32. Ker. jkv. 33. 100. 302. 505. 507. Eht. Eml. 67. 83. 85. 94. 95. 128. 133. 146. [VISSZA]

447. Chernel II. 54. Fabó, Beythe 61. Payr, Sz. Fekete 43. Prot. Szemle 1917. 617. Adattár V. 65. VII. 64. 105. Hrabovszky, Scrin. Antiquar. XIII. Eht. Eml. 46. 48. 60. 84-86. 94-97. 99. 129. 133. 146. Ker. jkv. I. 50. II. 21. 33. 235. 517. [VISSZA]

448. Vasm. mon. 574. 283. 553. Takáts S. Zrinyi M. nev. anyja 6. Századok 1919. 211. [VISSZA]

449. Payr, Eht. Eml. 103. Acsádi Ignác, A Széchyek Murányban, Századok 1885. 21. Szenczi Molnár A. napl. 64. 70. [VISSZA]

450. Acsády i. h. Payr, Eht. Eml. 112. [VISSZA]

451. Chernel K. Kőszeg tört. II. 61. Adattár IX. 49. 57. [VISSZA]

452. Eht. Eml. 121. Chernel II. 73. 74. Thury E, Ref. ehker. tört. 209. Hahnekamp, Konvertiták 211. l. [VISSZA]

453. Eht. Eml. 64. Prot. Eht. Adattár VII. 104. 106. VIII. 24. 31. 52. 69. 71. IX. 47. 53. 72. 80. 85. 86. 96. 108. [VISSZA]

454. Eht. Eml. 64. 69. 110. 118. 129. 132. 148. Thury E. Ehker. tört. 209. és 322. l. Ker. jkv. 178. 222. 260. [VISSZA]

455. Egyet. levtár I. a 7. 77. és 196. Eht. Eml. 64. 73. 102. 121. Adattár VII. 105. 107. [VISSZA]

456. Adattár VII. 116. 158. VIII. 21. 55. 73. Eht. Eml. 62. 69. 87. 103. 132. 148. [VISSZA]

457. Eht. Eml. 65. 88. 93. 96. 104. 134. 147. 148. Ker. jkv. 416. 505. Payr, Sopr. eht. 248. [VISSZA]

458. Adattár VII. 104. 106. VIII. 26. Eht. Eml. 65. 98. 105. 107. 148. Ker. jkv. 22. 360. [VISSZA]

459. Loserth J. Akten und Korresp. II. 411. 424. 441. 584. 644. [VISSZA]

460. Loserth i. m. II. 706. 782. III. XLVIII. 196. 265. 268. 336. 296. 373. 392. 411. [VISSZA]

461. Régi jegyzőkönyveinket oly hiányosan vették fel, hogy az egész martyánci ügyről csak az utóbbi határozat van beirva (II. 446. l.) Thury E. szószerint közli a 325. lapon. [VISSZA]

462. Adattár VIII. 23. 31. 52. Eht. Eml. 69. 90. 105. 112. 132. 148. 286. Ker. jkv. 360. 444. [VISSZA]

463. Adattár VII. 104. 106. IX. 73. 100. 109. Eht. Eml. 71. 99. 114. 286. Ker. jkv. I. 143. II. 21. [VISSZA]

464. Eht. Eml. 73. 81. 84. 89. 98. 116. 135. 148. Ker. jkv. 51. 433. [VISSZA]

465. Adattár VII. 104. 106. Eht. Eml. 63. 69. 76. 118. 129. 148. 284. 286. 293. 371. Payr, Sz. Fekete István 43. Kér jkv. 147. 360. [VISSZA]

466. Eht. Eml. 75. 125. 129. 134. 148. Ker. jkv. 360. [VISSZA]

467. Adattár VII. 104. 107. VIII. 51. IX. 54. 61. 76. 78. 97. 109. Eht. Eml. 69. 84. 138. 148. Ker. jkv. 307. [VISSZA]

468. Adattár VIII. 73. IX. 48. 60. 61. 85. 97. 103. 109 Eht. Eml. 65. 77. 84. 99. 129. 133. 138. 148. Ker. jkv. 167. 325. 363. [VISSZA]

469. Eht. Eml. 70. 133. 148. 270. 284. 295. 309. 370. Köszegi gyül. levt. Ker. jkv. 21. 281. [VISSZA]

470. Révész, Erdősi Sylvester 103. Vasm. mon. 98. Nádasdy lev. 50. 221. Ostffy levéltár. Sibrik Helena de Bozsok 1605. Büki Horvát Péter neje volt, Ker. jkv. I. 74. [VISSZA]

471. Brodarics, Hist. a mohácsi vészről 38. l. Vasm. mon. 59. 553. Barabás, Zrinyi-levelek II. 420. 363. 379. 382. Szmoilényi, A középkori Szeged műveltsége 142. [VISSZA]

472. Tört. Tár 1907. 72. 73. Vasm. mon. 553. Takáts S. Zrinyi nev. anyja 6. [VISSZA]

473. Fabó, Monum. III. 94. Deák F. Magy. Hölgyek Lev. 159. Th. Elze, Primus Trubers Briefe 193. 221. 255. 383. Oestr. Jahrb. XXIV. 162. [VISSZA]

474. Fabó, Monum. II. 85. 207. Lányi-Knanz II. 173. Zsilinszky I. 357. Eht. Eml. 58. [VISSZA]

475. Loserth, Akten zur Gegenref. III. 413. 626. [VISSZA]

476. M. Hölgyek lev. 241. Fabó, Codex Dipl. 13. Sz. Molnár naplója 57. [VISSZA]

477. Fabó, Monum. III. 206. Eht. Eml. 66. Adattár IX. 86. 87. M. Hölgyek lev. 21. [VISSZA]

478. M. Hölgyek lev. 198. 261. Zsilinszky III. 17. 59. Payr, Révay Judit 24. [VISSZA]

479. Adattár IX. 87. Hist. Dipl. App. 24. Zsilinszky 111. 117. 204. Payr, Telekesi Török 13. Zsilinszky, Képes Ehtört. 368. 377. [VISSZA]

480. Adattár VII. 104. 142. VIII. 28. 31. 52. IX. 60. Eht. Eml. 69. 83. 92. 133. 148. Ker. jkv. 234. 307. 470. [VISSZA]

481. Eht. Eml. 75. 90. 133. 135. Csepreg tört. 192. Ker. jkv. 328. 360. Adattár VI. 134. Egyet. levtár I. a. 7. 198. [VISSZA]

482. Eht. Eml. 68. 70. 76. 90. 98. 129. 135. 148. 370. Adattár III. 14. VI. 130. 136. 139. 143. Ker. jkv. I. 49. II. 22. 147. 444. 528. [VISSZA]

483. Adattár VI. 91. 134. 136. VII. 136. Eht. Eml. 124. 132. 145. 148. 228. 271. 370. Lasnár 1660. máj. 26. Puszta-Bogyiszlóról irta meg elüzetése történetét Musay püspöknek. [VISSZA]

484. Adattár VI. 130-136. Eht. Eml. 80. 81. 129. 148. Ker. jkv. I. 135. II. 21. 33. 155. 201. [VISSZA]

485. Eht. Eml. 271. 370. Adattár VI. 135. 136. Payr, Magy. Pietislák 9. l. [VISSZA]

486. Nádasdy csal. lev. 148. Szmollényi, A középkori Szeged, 62. 100. 116. 172. [VISSZA]

487. Eht. Eml. 67. 77. 88. 92. 96. 129. 133. 148. Adattár III. 15. Sopr. Eht. 280. [VISSZA]

488. Eht. Eml. 74. 128. 129. 133. 139. 147. Adattár VI. 146. [VISSZA]

489. Eht. Eml. 63. 72. 129. 133. 136. 139. 147. 370. Zsilinszky III. 204. Ker. jkv, II. 359. [VISSZA]

490. Egyet. levtár. Ia. 7, 113. Adattár III. 15. Eht. Eml. 271. 370. [VISSZA]

491. Eht. eml. 73. 82. 130. 132. 133. 138. 146. 244. 246. 259. 271. 370. Ker. jkv. I. 49. II. 22. 359. 517. Adattár III. 15. [VISSZA]

492. Eht. Eml. 64. 129. 133. 147. 244. 259. 268. 270. 275. Adattár III. 15. Ker. jkv. 21. 33. Vasm. mon. 51. Payr, Fábri G. 86. [VISSZA]

493. Adattár VI. 91. Vasm. mon. 38. 567. Eht. Eml. 67. 73. 79. 84. 96. 128. 131. 132. 147. 270. Egyet. levtár Ia 7, 154. Ker. jkv. I. 49. II. 65. 66. 135. 184. 287. 359. [VISSZA]

494. Adattár VII. 104. 106. Eh t. Eml. 62. 82. 87. 130. 132. 139. 147. Ker. jkv. II. 383. 490. [VISSZA]

495. Vasm. mon. 18. 37. 274. Ráth. K. Prot. Eh. Isk. Lap. Adt. VI. 92. 93. 95. 110. 112. [VISSZA]

496. Zsilinszky III. 206. 498. Eht. Eml. 271. Adattár III. 14. Egyet. levtár. Ia 7, 79. 80. [VISSZA]

497. Payr S. Zsédenyi I. a gályarab lelkész. Harangszó 1913. Vasm. mon. 116. 562. [VISSZA]

498. Eht. Eml. 71. 73. 75. 77. 129. 132. Zsilinszky III. 206. Egyet. levtár Ia 7, 90. Eht. Eml. 147. 244. 260. 270. 275. 370. [VISSZA]

499. Adattár VI. 103. Eht. Eml. 66. 67. 72. 78. 132. 138. 147. 244. 247. 370. Ker. jkv. I. 49. II. 22. 27. 33. 44. 83. 100. 360. [VISSZA]

500. Adattár VII. 104. 106. VI. 69. 100. 149. Eht. Eml. 136. 147. 148. Farkas S. Csepreg tört. 300. [VISSZA]

501. Adattár VI. 105. Ostffy-levéltár 92. sz. Eht. Eml. 55. 73. 100. 129. 133. 147. Vasm. mon. 76. 546. 569. Ker. jkv. I. 49. 52. II. 83. Farkas, Csepreg tört. 301. Tört. Tár 1895. 196. Sopr. Eht. 85. [VISSZA]

502. Ker. ikv. II. 470. Eht. Eml. 98. 244. 246. 270. 271. 370. [VISSZA]

503. Pacher D. A dömölki apátság tört. 62. l. [VISSZA]

504. Dr. Gombocz Z. szerint az ősi magyar szavak mind u vagy i hanggal végződtek, melyek idővel azonban lekoptak, így lett az Osluból Ősi. S az utódok Oslfiból azért lettek anorganikus t járulékhanggal Ostfiak, mert így könnyebb volt a nevet kimondani. [VISSZA]

505. Pór A. Az Osl nemz. tört. 3. l. Fehér Ipoly, Győr megye leírása. Ostffy-levéltár. Békefi R. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bpest 1907. 157. 166. Magyar E. Magyarország. 1914. dec. 25. [VISSZA]

506. Wenzel, Árpádkori okmt. Békefi R. A népokt. tört, 189. [VISSZA]

507. Igy mondja ezt Pór Antal. De Ostffy Miklósnak 1681 után kelt panaszlevele szerint ősei a várat már 1436. Zsigmond király engedélyével kezdték építeni s "szükséges, erős palánkkal körülvették". (Ostffy-levt. Hutter Zs. közl.) [VISSZA]

508. Ábel J. Adalékok a magy. humanisták törthez 215 l. Pór A. i. m. és Nagy Iván, Magyarorsz. csal. [VISSZA]

509. Nagy Imre, Sopronm. mon. II. 594. 601. Turul 1898. 65. l. [VISSZA]

510. Pór. A. i. m. Adattár VI. 37. Eht. Eml. 137. Ker. jkv. II. 222. [VISSZA]

511. Nagy Imre, Sopr. mon. II. 637. Ostffy levt. és Farkas S. Csepreg tört. 301. [VISSZA]

512. Bunyitai, Ehtört eml. III. 256. 267 418. IV. 198. Vasm. mon. 192. [VISSZA]

513. Nád. csal. lev. 234. Barabás, Zrinyi-lev. I. 658. Gamauf I. 247. Adattár VI. 24. Ostfy-lev. 75. sz. [VISSZA]

514. Szalay L. Eszterházy M. I. 68. és Ostffy levtár. oklevelei. [VISSZA]

515. Vilfinger, Dunántúli superint. 41. Egyet. levtár Ia 7, 175. Payr, Sz. Fekete 39. 42. Ostffy levt. [VISSZA]

516. Balogh Gy. i. m. 56. Adattár III. 22. V. 65. VI. 178. Wittnyédi levt. II. 79. Ostffy levt. Egyet. levt. Ia 7, 123. 201. Payr, Sopron eht. 497. [VISSZA]

517. Eht. Eml. 64. 69. 74. 131. 133. Ker. jkv. 243. 325. 360. Adattár VI. 59. [VISSZA]

518. Eht. Eml. 77. 88. Ehker. jkv. 414. Ostffy levtár, Hutter Zs. közl. [VISSZA]

519. Payr, Sz. Fekete 39. Eht. Eml. 81. 254. 270. Spataki. Füz. 1863. 553. [VISSZA]

520. Eht. Eml. 245. 247. 270. 282. 284. 287. 292. 294. 301. 302. 371. [VISSZA]

521. Eht. Eml. 245. 247. 271. 275. 280. 283. 287. 371. 379. Ostffy-levt. [VISSZA]

522. Eht. Eml. 55. 57. 68. 84. 87. 128. 129. 134. 147. 252. 268. 284. 294. 371. Ker. jkv. 22. 325. 363. 465. Spat. Füz. 1863. 553. Payr, Tót diákok a régi csepregi iskolában. Hszó 1919. 214. [VISSZA]

523. Ostffy-levt. Eht. Eml. 72. 84. 133. 134. 147. 245. 253. 268. 270. 282. 284. 290. 291. 294. 371. Ker. jkv. 325. 427. [VISSZA]

524. Eht. Eml. 89. 132. 134. 147. 245. 251. 270. 282. 284. 287. 294. 371. Ker. jkv. 22. 328. 359. [VISSZA]

525. Vasm. mon. 570. Balogh Gy. Vasmegye nemes csal. 121. Adattár VI. 189. Payr, Fábri G. és a vadosfai vallási zavargás. 34. 57. 78. 81. A templomszék képét lásd: Payr, A vadosfai artikuláris egyház. 9. l. [VISSZA]

526. Eht. Eml. 64. 83. 87. 91. 147. 238. 245. 251. 284. 287. 310. 371. Egyet. levtár Ia 7, 99. 125. 163. 165. 184. 185. Ker. jkv. 361. [VISSZA]

527. Eht. Eml. 134. 147. 245. 251. 270. 275. 284. 287. 310. 371. 379. Egyet. levtár Ia 7, 180 és Ia 24, 32. Ker. jkv. 184. 287. [VISSZA]

528. Vasm. mon. 576. Balogh Gy. Vasm. n. csal. 157. Eht. Eml. 45. 53. 129. Ker. jkv, I. 118. 138. II. 21. Adattár VI. 130-32. [VISSZA]

529. Eht. Eml. 133. 147. 243. 245. 249. 265. 267. 269-272. 274. 283. 284. 292. 294. 371. Ker. jkv. 20. 454. Egyet. levt. Ia 7, 114. [VISSZA]

530. Eht. Eml. 245. 249. 283. 284. 371. Hrabovszky, Scrin. antiqu. XIII. Egyet. levt. Ia 7, 122. 124. [VISSZA]

531. Ker. jkv. I. 131. II. 360. 403. 427. 458. 485. Egyet. levt. Ia 7, 72. 86. Eht. Eml. 75. 132. 147. 204. 205. 245. 248. 268. 270-72. 275. 276. 282. 284. 294. 371. Hahnekamp, Magyar Konvertiták 143. [VISSZA]

532. Eht. Eml. 69. 129. 245. 248. 270. 371. Adattár III. 15. [VISSZA]

533. Eht. Eml. 55. 96. 133. 147. 244. 248. 249. 268. 270. 275. 371. Vasm. mon 71. 572. Adattár III. 16. Ker. jkv. I. 1. 29. II. 22. 359. [VISSZA]

534. Eht. Eml. 89. 245. 260. 284. 371. Hrabovszky, Scrin. Antiqu. XIII. Ker. jkv. 208. 416. [VISSZA]

535. Eht. Eml. 62. 134. 147. 245. 260. 270. 271. 284. 294. 371. Ehker. jkv. 51. 419. Adattár VI. 169 [VISSZA]

536. Vasm. mon. 49. 546. 552. 566. Sopron v. levtár, lad. XXXVI. et LL 12 és 15 sz. Sopr. mon. I. 84. 92. 104. Wittnyédy lev. II. 220. Adattár VI. 75. Ker. jkv. 224. [VISSZA]

537. Eht. Eml. 63. 89. 96. 245. 263. 271. 371. Adattár VI. 100. 150. Ker. jkv. 44. 416. [VISSZA]

538. Eht. Eml. 62. 95. 134. 147. 245. 262. 270. 284. 295. 371. Pacher D. 85. l. Spat. Füz. 1863. 553. Egyet. levt. Ia 7, 217. [VISSZA]

539. Eht. Eml. 57. 64. 68. 97. 132. 147. 245. 263. 270. 294. 371. Ker. jkv. I. 100. II. 21. 359. 385. 395. 459. [VISSZA]

540. Vasm. mon. 47. Payr, Telekesi Török I. 5. Payr, Sz. Fekete I. 43. Eht. Eml. 87. 147. 245. 257. 271. 371. Ker. jkv. 360. 454. [VISSZA]

541. Eht. Eml. 60. 74. 132. 147. 245. 257. 268. 282. 284. 295. 314. 371. Ker. jkv. 35. 360. 466. Porkoláb I. Harangszó, 1920. 169. 1922. 307. [VISSZA]

542. Eht. Eml. 135. 147. Ehker. jkv, 22. 360-456. Porkoláb I. Harangszó 1922. 89. [VISSZA]

543. Adattár VI. 112. 125. Eht. Eml. 57. 64. 67. 74. 77. 130. 133. 147. 245. 262. 270. 371. Ker. jkv. 22. 50. 254. [VISSZA]

544. Eht. Eml. 65. 69. 72. 97. 128. 133. 134. 147. 245. 250. 262. 268. 270. 280. 284. 287. 290. 371. Ker. jkv. 22. 27. 368. 454. V. ő. Ság, Sopron m 106. l. [VISSZA]

545. Balics L. A r. kath. eh. tört. II. 2, r. 168. 518. Villányi Sz. Vasm. mon. 286. és Pacher D. A dömölki apátság tört. 22. 35. 40. [VISSZA]

546. Ostffy-levt. Ker. jkv. 235. Balogh Gy. i. m. 31. Adattár III. 2. 5. 9. 11. Eht. Eml. 269. [VISSZA]

547. Vasm. mon. 53. 291. 294. Pacher D. i. m. 71. Eht. Eml. 245. 250. 268. 271- 282. 288. 291. 294-96. 302. 307. 336. 371. [VISSZA]

548. Szilágyi S. M. N. Tört. V. 232. Fraknói V. Melanchthons Beziehungen in Ungarn 40. Földváry L. Sz. Kis István 202. Győrm. mon. 331. [VISSZA]

549. Iványi B. A győri kápt. régi számadáskönyvei II. 326. Századok 1919. 71. Zoványi J. A ref. Magyorsz. 1565-ig. 243. [VISSZA]

550. Takáts S. Rajzok a török világból. I. 6. 366. [VISSZA]

551. Györm. mon. 332. Zsilinszky I. 77. Villányi Sz. Győr-vár és város 36. 40. B. Szabó L. Forgách F. életr. 181. l. Siebmacher, IV. 15. 33. [VISSZA]

552. Fraknói V. Századok 1876. 22. Thury E. i. m. 27. l. [VISSZA]

553. Confessio Joachimi Magdeb. Regensburg 1567. N. Múz. Dogm. 337. Előszó. Payr, Eht. Eml. 30. Fláciánus lelk. 9. [VISSZA]

554. Liszkay J. A nagygyőri ref. eh. múltja 2. l. Eht. Eml. 29. l. Oratio D. Chytraei post reditum ex Austria. 1572. Payr, Flac. lelk 13. l. [VISSZA]

555. Raupach, Evang. Oesterreich V. 152. l. Klein S. Nachrichten I. 350. Oesterr. Prot. Jahrb. XVII. 184. és XXVI. 10. l. [VISSZA]

556. Villányi Sz. Győr helyrajza a XVI és XVII. sz. 66. l. Mohl A. Győr eleste 30. 95. l. Payr, Sz. Fekete Istv. 39. l. [VISSZA]

557. Prot. Szemle 1890. 744. Thury E. i. m. 107. l. Dézsi L. Molnár A. naplója 5. l. Prot. Adattár IX. 93. l. [VISSZA]

558. Tört. Tár. 1907. 203. Payr, A soproni ev. ehk. tört. 118. [VISSZA]

559. Károlyi Á. Magy. orszgyül. eml. XII. 297. 545. Zsilinszky I. 325. 332. [VISSZA]

560. Szilágyi, M. N. Tört. VI. 34. Károlyi Á. Az ellenref. kezdete. Századok 1919. 5. 151. 159. Győri v. levt. magánokiratok 355. sz. [VISSZA]

561. Payr, Sopron eht. 181. 188. 220. Zsilinszky I. 332. 334. H. 68. 70. 77. 79. Hist. Dipl. App. 21. Loserth J. Akten und Korresp. III. 527. Győrm. mon. 338. l. [VISSZA]

562. Sz. Molnár napi. 63. 310. 347. Prot. Adattár VII. 141. 147. 165. Győri v. levt. Horváth M. közl. [VISSZA]

563. Ipolyi A. Veresmarty élete 27. 29. 546. Fabó, Codec Dipl. 103. 105. 131. 169. Rezik-Mathaeides, Gymnasiologia. [VISSZA]

564. Payr, A Concordia-könyv legrégibb magyar fordítása. Ev. Eh. és Isk. 1900. 332. l. Sz. Molnár A. napl. 347. Eht. Eml. 171. Fehér Ip. Győr m. leírása 529. 626. [VISSZA]

565. Liszkay J. A nagygyőri ref. eh. múltja. 154. l. Prot. Adattár IX. 40. l. [VISSZA]

566. Zsilinszky M. II. 131. 232. Fraknói V. Pázmány P. és kora I. 366. Katona, Hist. crit. XI. ord. XXX. pag. 125. [VISSZA]

567. Szalay L. Esterházy M. nádor I. 300. [VISSZA]

568. Lányi-Knauz II. 200. Horváth M. Magy. tört. V. 269. Varga L. Ehtört. II. 296. Fraknói V. Pázmány P. II. 18. [VISSZA]

569. Ipolyi A. Veresmarty M. 546. Prot. Szemle. 1899. 609. 611. Katona XI. ord. 30. p. 177. [VISSZA]

570. Győri tört. és rég. füz. I. 168. Acsay F. A győri kath. főgim. tört. 14. Villányi i. m. 67. Velics A. A m. jezsuiták múltjából II. 52. [VISSZA]

571. Győr v. magánokiratai 89. 99. 362. sz. Horváth M. szives közl. Villányi i. m. 103. Kápt. szám. V. 158. [VISSZA]

572. Payr, Sopron eht. 307. Hist. Dipl. App. 21. Liszkay i. m. 14. [VISSZA]

573. Hist. Dipl. App. 46. Zsilinszky, A linci békekötés 410. l. [VISSZA]

574. Hornyánszky V. Beiträge. Eht. Eml. 79. 131. 148. Ker. jkv. 206. W. Bognár lelkészi diplomája megvan Hrabovszky gyűjteményében. Scrin. Ant. XI. 10. [VISSZA]

575. Liszkay 13. Prot. Szemle 1905. 298. Egyet. levlár Ia 7, 78. [VISSZA]

576. Győri tört. és rég. füz. III. Stromp L. Pilárik Istv. 23. Payr, Szenczi Fekete 32. 40. [VISSZA]

577. N. Múz. Quart. Lat. 1185. Győri üld. Payr, Sz. Fekete 41. 53. Bognár György leányát, Marinkát 1692. szept. 23. Egerland Tamás kovács vette feleségül. Az ő fia lehetett Bognár Miklós is, ki 1667. avattatott fel Varsányba, 1685-ben mint keresztapa szerepel a győri anyakönyvben s 1696. mint simonyi lelkész halt meg. Ifjabb Bognár György 1692. született. Halléból és Lipcséből visszatérve 1716. konrektor és káplán volt Győrött. 1717. Kreichel Kristóf leányát vette Győrött feleségül. Később Tamásiban, Vázsonyban és Simonyi-ban volt lelkész. † 1755. Hrabovszky, Presbyt. I. 50. [VISSZA]

578. Das verwirrte Ungarn 396. E. Nagy O. A győri ev. ehk. tört. 45. 54. 81. Payr, Eht. Eml. 209. [VISSZA]

579. Győr m. mon. 34. Fraknói, Pázmány P. III. 144. Lányi-Knauz 176. Hahnekamp Gy. Magyar Konvertiták 86. l. [VISSZA]

580. Fehér Ip. Györm. leirása 516. Fabó A. Beythe I. 5. l. Fabó, Codex Dipl. 104. 124. [VISSZA]

581. A Héderváry-család oklevéltára. 197-200. sz. 237-248. l. Závodszky L. Héderváry István és a szigetközi ellenreformáció. Religio 1912. 21. sz. Payr, Eht Eml. 84. [VISSZA]

582. Fabó, Codex Dipl. 104. 105. 170. 217. Payr, Eht. Eml. 68. 70. 133. 138. Ker. jkv. I. 121. II. 1. 57. A Héderváry-csal. oklt. II. 239. Visit. Archidiaconatus Moson. 1674 et 1680. Győrm. mon. 48. Madár M. Felpéc eht. 9. [VISSZA]

583. Fehér ip. és Borovszki Győr várm. Mon. Holéczy M. 1834. évi névtár. [VISSZA]

584. Győrm. mon. 56. Ker. jkv. II. 100. Fabó, Cod. Dipl. 218. Eht. Eml. 75. 132. Lacza főesp. ehlát. jkve 1698. [VISSZA]

585. Fehér Ip. és Borovszky. Győrm. mon. 20. Eht. Eml. 60. Lacza J. ehlát. jkv. 1698. [VISSZA]

586. Győrm. mon. 55. Ehker. jkv. 201. 360. Eht. Eml. 78. 134. 148. Spat. Füz. 1863. 553. [VISSZA]

587. Ehker. jkv. 83. 99. 328. 360. 461. Eht. Eml. 75. 132. 133. 148. Ehlát. jkv. 1698. [VISSZA]

588. Ehker. jkv. 33. 360. Fehér Ip. és Borovszky 53. Eht. Eml. 63. 129. [VISSZA]

589. Győr m. mon. 35. Ehker. jkv. 21. 33. 55. 193. 306. 393. 414. 438. 517. Egyet levt. Ia 7, 59. Wilfinger 32. Thury E. 293. Eht. Eml. 60. 71. 76. 85. 131. 132. 148. Kutsán I. A kispéc-kajári lelkészek. Eht. Eml. 342. Győri esp. jkv. 11. l. A bakonybéli apátság tört. II. 305. Ehlát jkv. 1698. [VISSZA]

590. Madár M. A felpéczi ehk. tört. 4. Borovszky i. m. 25. Payr, Eht. Eml. 61. 70. 73. 132. 133. Ker. jkv. II. 50. 359. [VISSZA]

591. Prot. Adattár VIII. 13. 21. 34. 44. 72. IX. 47. 75. 88. 93. 95. 108. [VISSZA]

592. Horváth S. A téthi ev. gyül. tört. Győrm. mon. 63. [VISSZA]

593. Rómer FI. Árpás és a móriczhidai prépostság. 79. Fehér Ip. Borovszky S. i. m. 37. 46. [VISSZA]

594. Eht. Eml. 59. 69. 96. 133. 208. 313. Egyet. levtár Ia 7, 214. Ker. jkv. 21. 33. 141. 360. 438. 482. 528. Rómer Fl. i. m. 98. [VISSZA]

595. Győrm. mon. 23. Ehker. jkv. 22. 33. Thury E. Gályarabok 8. l. Eht. Eml. 98. 134. [VISSZA]

596. Eht. Eml. 67. 80. 133. Győri tört. és rég. füz. IV. Rácz K. A pozs. vértörvszék II. 69. Ehker. jkv. 33. 232. 360. [VISSZA]

597. Ehker. jkv. 33. Eht. Eml. 77. 84. 133. Adattár IX. 85. 97. 103. 109. [VISSZA]

598. Ker. jkv. 33. 177. 411. Eht. Eml. 64. 69. 71. 99. 148. Thury E. Gályarabok 8. l. [VISSZA]

599. Fogel J. II. Lajos udvara 53. Szilády Á. Régi m. költők VI. 303. [VISSZA]

600. A Bánfty-család naplója. Tudománytár, 1841. Közli Bátorfi L. is: Adatok Zala m. történetéhez. I. köt. 238-241. l. [VISSZA]

601. Bunyitay, Eht. Eml. III. 55. Fogel J. i. m. 56. [VISSZA]

602. Deák F. Magyar hölgyek lev. 61. Takáts S. Régi m. asszonyok 21. [VISSZA]

603. Aran Tamás ellen irt könyve. 87. l. Szilády A. i. m. VI. 338. [VISSZA]

604. Békefi-emlékkönyv 225. Hegedüs István, Analecta Nova 306. [VISSZA]

605. Irodtört. Közl. III. 1893. 67. Szilády Á. i. m. VI. 305. [VISSZA]

606. Fabó A. Beythe István 6. l. Payr, S. Sopron Eht. 127. [VISSZA]

607. Bornemisza P. i. h. Takáts S. Régi magy. asszonyok 17. Bunyitay, Eht. Eml. IV. 102. 376. Szabó K. Rmk. I. 115. [VISSZA]

608. Takáts S. i. m. 22. Loserth, Akten und Korresp. I. 363. Hahnekamp, Magy. Konvert. 26. [VISSZA]

609. Hahnekamp, M. konvert. 26. Ipolyi A. Nyáry Kr. 71. Bubics-Merényi, Esterházy P. 48. Tudománytár 1841. a család napl. Hist. Dipl. App. 20. [VISSZA]

610. Takáts S. Zrinyi M. 6. 9. Adattár VIII. 23. 31. 54. Eht. Eml. 70. Payr, Sopron Eht. 240. Ker. jkv. II. 27. [VISSZA]

611. Kostrencic, Beiträge zur Gesch. der prot. Südslaven 2. 34. 207. 208. l. Barabás, Zrinyi-levelek II. 363. 379. 382. [VISSZA]

612. Zrinyi Miklósné Rosenberg Éva. Cseh források (Brezán Vencel és mások) után Vas. Ujság 1884. 53. [VISSZA]

613. Bucar F. Prosvjeta c. lap Zágráb 1901. Századok 1903. 278. [VISSZA]

614. Loserth J. Akten und Korrespondenz II. 287. 509. 419. 444. Payr, Sopron eht. 180. [VISSZA]

615. Haller Jenő, A muraközi ref. tört. Prot. Szemle 1917. 366. [VISSZA]

616. Kubinyi M. Thurzó I. 7. l. Loserth J. i. m. III. 620. Prot. Adattár VIII. 71. Hahnekamp, Magy. Konvert. 250. Századok 1919. 212. [VISSZA]

617. Frankl V. Pázmány P. és kora II. 405. Haller J. Adatok a muraközi ref. törthez. Pr. Szemle 1917. 377. l. [VISSZA]

618. Takáts S. Zzinyi nevelőanyja 113. Franki i. m. II. 406. [VISSZA]

619. Loserth, Akten und Korrespondenz. Haller J. i. h. 377. l. [VISSZA]

620. Payr, Zrinyi és a protestánsok. Luther-Naptár 1919. 47. [VISSZA]

621. Horvát R. Povjest Medjumurja. Haller J. i. h. 254. és 259. l. Szabó K. Rmk. II. 197. [VISSZA]

622. Videcz Mátyás a "Muraköz" csáktornyai lapban. Haller i. h. 442. [VISSZA]

623. Prot. Eht. Adattár VIII. 24. 31. 52. 71. Thury E. Dtúli ref. ehker. tört. 210. [VISSZA]

624. Adattár VII. 148. Szabó K. Rmk. III. 1135. Eht. Eml. 65. [VISSZA]

625. Haller J. i. h. 366. 367. 434-436. Payr, Eht. Eml. 64. [VISSZA]

626. Eht. Eml. 55. 66. 129. Adattár VIII. 13. Payr, Sopron eht. 132. Haller J. i. h. 436. [VISSZA]

627. Adattár 24. 31. 52. Thury E. Dtúli ref. ehker. tört. 209. [VISSZA]

628. Eht. Eml. 89. 138. 150. Bucar, Prilozi protest. u. Horvatskoj. Haller J. i. h. 432. 435. l. Zsilinszky M. i. m. III. 147. Ker. jkv. 324. [VISSZA]

629. Loserth J. Akten und Corresp. II. 509. Payr, Eht. Eml. 64. 66. 150. [VISSZA]

630. Nagy Iván, Magyorsz. csal. 241. l. Payr S. A Perlakyak négyszázados ároni háza 9. [VISSZA]

631. Haller J. i. h. 254. 258. l. és Haller J. Légrád története 105. [VISSZA]

632. Csánki D. Magyorsz. tört. földr. a Hunyadyak korában. Haller, Légrád tört. 10. l. Haller, Muraköz ref. i. h. 377. [VISSZA]

633. Eht. Eml. 212. Payr, Sonron eht. 284. l. Egyet. levt. Ia. 7, 69. [VISSZA]

634. Eht Eml. 81. 135. Fabó, Monum. I. 188. Payr, A Perlakyak ároni háza 19. [VISSZA]

635. Szabó K. Rmk. I. 686. 695. III. 1531-1534. Eht. Eml. 132. 148. 194 Adattár VI. 153. Ker. jkv. 117. 178. 222. 360. 430. 442. [VISSZA]

636. Pápai Páriz Ferenc, Romlott fal felépítése. Adattár 1906. V. 171. Eht. Eml. 89. 202. [VISSZA]

637. Eht. Eml. 203. Wölfflin Kr. Vindiciae veritatis adversus Jesuitas Jaunnenses. Tübingen 1666. Előszó. [VISSZA]

638. Haller, Légrád tört. 109. Payr, Sz. Fekete István 43. [VISSZA]

639. Eht. Eml. 206. 311. Thury E. Adatok a gályarab lelki tört. Bpest 1912. 69. l. [VISSZA]

640. Haller i. m. 384. Szalóky E. Vázlatok a surdi gyül. törtből 24. l. [VISSZA]

641. Földváry, Szegedi Kis I. 169. Bunyitay Eht. Eml. I. 367. III. 102. 109. 110. 113. Frankl V. Külföldi iskolázás 296. Füssy T. Mezőlaky F. 11. 14. 15. 18. 19. 63. Békefi, i. m. 305. Sziládi-Dévay, A tiz par. 129. 130. Szalay Á. 400. magy. lev. 7. 63. 87. 252. [VISSZA]

642. Szilády, Régi M. Költők tára II. 462. Payr, Sopron eht. 109. [VISSZA]

643. Kovács I. A borsmon. apátság tört. 300. 305. Payr, S. Fláciánus lelkészek Magyarorsz. 26. Klein. S. Nachrichten II. 231. [VISSZA]

644. Békefi R. Balatonmellék egyházai 6. Szalay Á. 400 magyar levél 269. 270. [VISSZA]

645. Szalay Á. i. m. 263. 270. 298. Békefi i. m. 140. 219. 221. [VISSZA]

646. Adattár IX. 100. 109. Eht. Eml. 72. Thury E. 284. Ker. jkv. 33. [VISSZA]

647. Kiskomáromi ref. anyakönyv. Ehk. jkv. 360. Eht. Eml. 149. 257. 271. [VISSZA]

648. Balics L. A r. kath. eh. tört. II. k. 2. r. 274. Békefi R. i. m. 223. [VISSZA]

649. Szalay Á. i. m. 39. 70. 71. Nádasdy csal. lev. 135. Füssy T. Mezölaki F. 36. Ostffy levt. IX. 10. Kat. 69. [VISSZA]

650. Kubinyi M. Thurzó I. 144. Ostffy-levt. Adattár VI. 66. 67. 105. IX. 98. 99. Balogy Gy. Vasm. nemes csal. 108. 121. Ker. jkv. II. 76. [VISSZA]

651. Payr, Wittnyédy I. 80. Eht. Eml. 252. 270. 294. Győry V. Nagy papok 131. [VISSZA]

652. Szalay A. i. m. 88. 263. Adattár VII. 104. Eht. Eml. 79. Ker. jkv. 221. Hrabovszkv, Presbyt. I. 93. [VISSZA]

653. Legyen megbocsátva, hogy áldott emlékű jó feleségemnek, Bakó Emmának, szellemi téren is hű munkatársamnak, ki a házias, művelt magyar nőnek és a vallásos lelkű evang. papnénak erényeit oly ritka szép harmóniában egyesíté magában, s akinek, egyházi körökben oly sok őszinte tisztelője volt, a fentebbi megemlékezéssel adóztam. Született Nagygeresden 1866. ápr. 19. Házasságra lépett velem Felsőrajkon 1890. jún. 30. Meghalt Sopronban 1919. aug. 4. Legyen áldott emléke. (Lásd: Emlékezés Bakó Gyulára. Nagy I. Hszó 1923. 177.) Predikációmat, melyet Rajkon 1891. aug. 2. mondottam, Bakó Gyula nyomtatásban is kiadta. (Sopron 1891.) Mint eskető lelkész a régi kúria ebédlőjében kétszer is fungáltam. [VISSZA]

654. Szalay Á. Négyszáz m. levél 194. Földváry L. Szegedi Kis István 147. 155. [VISSZA]

655. Adattár IX. 46. 48. 100. 109. Eht. Eml. 72. 149. Thury E. 282. 284. Ker. jkv. 27. 360. [VISSZA]

656. Békefi i. m. 275. 281. Ortvay T. Mária II. Lajos felesége 92. 93. Ortvay T. A mohácsi csata elvesztésének okai 18. 41. Fogel J. II. Lajos udvara 6. 34. 101. 104. 106. [VISSZA]

657. Füssy T. Mezőlaki F. zalavári apát 4. 5. [VISSZA]

658. Szilády Á. Dévay M. A tiz parancsolat 129. Révész I. Dévay tanításai 8. [VISSZA]

659. Payr, Sopron eht. 85. Eht. Eml. 28. Nádasdy csal. lev. 94. Sopron v. levtár. Lad. XXXVI. et LL. fasc. I. 5. 6. 10. [VISSZA]

660. Payr, Prot. volt-e Nádasdy T. 15. 29. Eht. Eml. 27. 28. [VISSZA]

661. Sopron v. levtár. Lad XXXVI. et LL. fasc. I. 9. sz. Tört. Tár. 1595. 196. Szabó K. Rmk. I. 614. Radvánszky B. Magyar családi élet III. 152. [VISSZA]

662. Payr, Bocskay hadai Sopronban 29. l. Sopron város monogr. 11. 285. [VISSZA]

663. Adattár VIII. 17-19. IX. 83. Thury E. 213. Thaly K. Régi magyar vitézi énekek I. 139. [VISSZA]

664. Eht. Eml. 203. Pauler Gy. Wesselényi és társai összeesk. I. 370. [VISSZA]

665. Békefi, 139. Adattár IX. 100. Thury E. 284. Eht. Eml. 74. 81. 147. 149. Ker. jkv. II. 99. [VISSZA]

666. Adattár VII. 154. VIII. 22. IX. 94. Fabó, Codex dipl. 191. [VISSZA]

667. Adattár VIII. 22. IX. 87. 100. 108. Eht. Eml. 68. 76. 132. [VISSZA]

668. Irodtört. Közl. 1911. 365. és 1912. 378. Ker. jkv. II. 19. Egyet. levt. Ia 7, 39. Szabó K. Rmk. I. 754. 755. Bothár D. Cassai A. Irodtört. Közl. XXI. 3. Bothár D. Lethenyei I. 34. Cassai predikációját Lethenyei esperes Kőszegről 1648. ajándékul küldte Erdődy Bálintné Révay Zsófia grófnénak. [VISSZA]

669. Eht. Eml. 93. 147. Zsilinszky III. 206. Hist. Dipl. App. 110. Egyet. levtár Ia 7, 104. 116. 162. [VISSZA]

670. Eht. Eml. 206. Thury E. Adatok a gályarabok törthez 68. Adattár III. 5. 11. Payr, Sz. Fekete 66. 102. [VISSZA]

671. Békefi R. i. m. 153. 285. Eht. Eml. 129. 134. 147. 265. [VISSZA]

672. Adattár VIII. 28. 88. Eht. Eml. 132. 147. 264. 270. 372. Burius, Micae 104. [VISSZA]

673. Békefi R. i. m. 142. Ker. jkv. 13. 147. Eht. Eml. 65. 70. 74. 133. 147. [VISSZA]

674. Eht. Eml. 240. 245. 256. 268. 372. Adattár III. 8. 15. [VISSZA]

675. Eht. Eml. 61. 66. 79. 134. 147. Egyet. levtár. Ia 7, 39. Ker. jkv. 21. 282. 397. [VISSZA]

676. Békefi 156. Eht. Eml. 68. 75. 129. 148. Ker. jkv. I. 121. II. 21. 111. [VISSZA]

677. Békefi R. i. m. 215-218. 303. Thury E. Prot. Szemle 1903. 295-297. [VISSZA]

678. Thury E. 18. Pr. Szemle 1903. 295. Egyet. levtár. Ia 7, 31. 36. Wilfinger E. Dtúli Superint. 29. l. Adattár VIII. 84. [VISSZA]

679. Prot. Adattár IV. 55. Fabó, Codex Dipl. 74. 96. 98. A zalai ev. ehmegye múltja 50. Sági János i. m. 144. l. Eht. Eml. 63. 77. [VISSZA]

680. A zalai ehmegye múltja 51. Ehk. jkv. 254. 458. 486. Eht. Eml. 66. 74. 134. 147. Burius, Micae 104. [VISSZA]

681. Eht. Eml. 61. 91. 134. 147. Ker. jkv. 360. 383. Fenyves E. Zsédenyi István. Payr S. Zsédenyi István. Harangszó 1913. 1. sz. [VISSZA]

682. Eht. Eml. 240. 245. 256. 270. 290. 294. 372. 377. 380. [VISSZA]

683. Eht. Eml. 64. 75. 130. 134. 147. Adattár VI. 112. Ker. jkv. 99. 211. 254. [VISSZA]


Végjegyzetek:

XI. Bauhofer szerint a kőszegi magyarok 1531. óta zwingliánusok voltak. De forrást nem említ és nem is hihető. [VISSZA]

XII. 1710-ben Mesterházy László győri vajda említtetik ő felsége győri végvárában. 1733. pedig Mesterházy István vizsgálta át Győrött a gyülekezet számadását. (Eöttevényi 67. 70.) [VISSZA]




Hátra Kezdőlap Előre