reneszánsz

Az európai művészetet napjainkig meghatározó reneszánsz fordulat Itáliában vette kezdetét - indulásának éppoly vitatott az időpontja, mint befejezésének. Maga a (francia) szó újjászületést jelent, s a korszak önmagát meghatározva abban látta újdonságának lényegét, hogy a középkori általános hanyatlás után ismét napfényre sikerült hozni az antik művészet eredeti nagyságát és nagyszerűségét. Az építészetben felújították az antik formanyelvet, megváltoztatták az épületek arányrendszerét, homlokzatképzését, az egyes építészeti elemek az antik példákat követték. A szobrászat szintén az ókori szoborművek hatása alatt fejlődött, s érdeklődésének középpontjában az emberi test ábrázolása került. A festészetben az emberábrázolás mellett a tér megjelenítése jelentette a legfontosabb problémát. Bár a reneszánsz művészet határai vitatottak Magyarországon is, kezdeteit - bizonyos humanista előzmények után - Mátyás király uralkodásától számíthatjuk, végét pedig a királyi Magyarországon is (bár itt a barokk is megjelenik), Erdélyben pedig még inkább csupán a 17. század lezárulta jelzi. A korai szakaszra, Mátyás király idejére az igen magas művészi színvonal és exkluzivitás jellemző, a Jagello-kortól a reneszánsz stíluselemek egyre nagyobb teret foglalnak el a magyarországi művészetben, s az itáliai reneszánsz mellett megjelennek a német reneszánsz emlékei is. Mohács után a politikai helyzetnek megfelelően a művészeti változások az ország különböző részeiben eltérő módon alakultak: a királyi Magyarországon magasabb színvonalú, Erdélyben provinciálisabb művek születnek. Erdélyben azután a késő reneszánsz formák konzerválódnak, s tovább élnek egészen a 17. század végéig.